4596 Janus 2014-05-04 14:30:34 [Válasz erre: 4594 Momo 2014-05-04 14:19:49]
Nemsokára Vidnyányszky rendezése váltja le ezt a régi produkciót. A következő évadban utoljára fog menni. Vidnyánszky rendezését pedig majd a 2015-ös Miskolci Operafesztiválon mutatják be, s majd onnan teszik át az operaházba.
Nemsokára Vidnyányszky rendezése váltja le ezt a régi produkciót. A következő évadban utoljára fog menni. Vidnyánszky rendezését pedig majd a 2015-ös Miskolci Operafesztiválon mutatják be, s majd onnan teszik át az operaházba.
4595 Momo 2014-05-04 14:26:46 [Válasz erre: 4594 Momo 2014-05-04 14:19:49]
[url]http://en.wikipedia.org/wiki/The_Gates_of_Hell;A pokol kapuja[/url] (Wikipédia)
[url]http://en.wikipedia.org/wiki/The_Gates_of_Hell;A pokol kapuja[/url] (Wikipédia)
4594 Momo 2014-05-04 14:19:49 [Válasz erre: 4590 IVA 2014-05-04 06:56:06]
Kedves Iva! Szeged után ez a Trubadúr először az Erkel színházban került bemutatásra, 1996 őszén. Évekig ott ment, aztán került az Operába. Ami a díszletet illeti: a koncepció szerint a "lyukacsos domborműveket idéző falak" melyek különböző formában mindvégig körülveszik a játékteret Rodin [url] http://www.kozterkep.hu/~/13740/A_pokol_kapuja_Parizs_1937.html?nc;'A pokol kapuja'[/url] című művét hivatottak megidézni. Ami izgalmassá teheti az egészet, az a végig ott kísértő gondolat, hogy bármi történik épp a történetben, az a Pokol előszobája csupán. Persze, ha ez nem derül ki valahonnan, az ember csak ide-oda pakolt, rusnya zöld falakat lát. A jelmezek: A „kóruson a kötelező rozsdaszín” (még anno) a korábbi Trubadúr produkciók jelmezeiből lett válogatva. Így valóban „kötelezőnek” hathat. Hisz ugyanaz… Nyilván nem akartak plusz 80 ruhát varrni az egyetlen cigánytábor képhez. A többi jelmez készült ehhez a produkcióhoz. A „jelmezes koncert” feeling - amennyiben ilyen hatást kelt egy előadás - nem feltétlenül az eltelt idő számlájára írható. Sokkal inkább az átutazó vendégművészek szűkre szabott jelenléte, és a kevés (nem zenei) próbalehetőség miatt van így. A szólisták igazából nincsenek magukra hagyva, de játékmestert is kötik a körülmények. Néhány próbával ennyit lehet nekik átadni. A művész számára az első, hogy jól elénekelje a szerepet, a második, hogy honnan jön be, és hol megy ki a színpadról. Minden más ezután következik, ha marad rá ideje és energiája, hogy megjegyezze és megcsinálja. (Nem beszélve arról, hogy a végén jön a karmester a maga zenei elképzeléseivel. És ő is megköveteli, hogy komolyan vegyék.) A jól bepróbált premier előadások sokkal többet képesek nyújtani ezen a téren, de akkor mindenki hetekig a produkción dolgozik.
Kedves Iva! Szeged után ez a Trubadúr először az Erkel színházban került bemutatásra, 1996 őszén. Évekig ott ment, aztán került az Operába. Ami a díszletet illeti: a koncepció szerint a "lyukacsos domborműveket idéző falak" melyek különböző formában mindvégig körülveszik a játékteret Rodin [url] http://www.kozterkep.hu/~/13740/A_pokol_kapuja_Parizs_1937.html?nc;'A pokol kapuja'[/url] című művét hivatottak megidézni. Ami izgalmassá teheti az egészet, az a végig ott kísértő gondolat, hogy bármi történik épp a történetben, az a Pokol előszobája csupán. Persze, ha ez nem derül ki valahonnan, az ember csak ide-oda pakolt, rusnya zöld falakat lát. A jelmezek: A „kóruson a kötelező rozsdaszín” (még anno) a korábbi Trubadúr produkciók jelmezeiből lett válogatva. Így valóban „kötelezőnek” hathat. Hisz ugyanaz… Nyilván nem akartak plusz 80 ruhát varrni az egyetlen cigánytábor képhez. A többi jelmez készült ehhez a produkcióhoz. A „jelmezes koncert” feeling - amennyiben ilyen hatást kelt egy előadás - nem feltétlenül az eltelt idő számlájára írható. Sokkal inkább az átutazó vendégművészek szűkre szabott jelenléte, és a kevés (nem zenei) próbalehetőség miatt van így. A szólisták igazából nincsenek magukra hagyva, de játékmestert is kötik a körülmények. Néhány próbával ennyit lehet nekik átadni. A művész számára az első, hogy jól elénekelje a szerepet, a második, hogy honnan jön be, és hol megy ki a színpadról. Minden más ezután következik, ha marad rá ideje és energiája, hogy megjegyezze és megcsinálja. (Nem beszélve arról, hogy a végén jön a karmester a maga zenei elképzeléseivel. És ő is megköveteli, hogy komolyan vegyék.) A jól bepróbált premier előadások sokkal többet képesek nyújtani ezen a téren, de akkor mindenki hetekig a produkción dolgozik.
4593 Búbánat 2014-05-04 13:35:07
Köszönet IVA-nak A trubadúr-előadás beszámolójáért! Csak azok kedvéért (elsősorban a mai fiatal olvasóknak, de az előző generációból is lehetnek/vannak olyanok), akik nem tudják hova tenni Palcsó Sándor nevét illetve, vélhetőleg meg vannak tévesztve az ismert név olvasatán: le kell szögezni végre, létezik az immár 85 éves, Liszt-, érdemes- és kiváló művész operaénekes Palcsó Sándor, aki évtizedekkel ezelőtt nyugalomba vonult, és van az énekművész fia, ifj. Palcsó Sándor - rendező és segédrendező, játékmester, szöveg átdolgozó. Sokan összekeverik a két személyt, ha csak azt olvassák/hallják: Palcsó Sándor. Egy időben a rendező Palcsó Sándor még használta az édesapjától megkülönböztető „ifj.” előszócskát. Ez mára teljesen „lekopott” róla, úgyhogy emiatt megtévesztő a név. Ezért sokan azt hiszik, hogy az operaénekes egyúttal az adott opera rendezője is (ill. viszont). Pedig nem! Ezt csak a nagy tenorénekesünk (a papa) renoméja miatt kell itt – már nem először, újra – hangsúlyozottan megemlítenem. Tehát, amikor azt olvassuk a jelenleg repertoáron lévő dalművek (pld. A trubadúr, a Rigoletto, a Traviata, az Otello, a Nabucco, a Don Pasquale, a Szerelmi bájital, a János vitéz, vagy a Bohémélet) színlapján, hogy a „rendező”, a „segédrendező”, a „játékmester”, a „színpadra alkalmazó”: Palcsó Sándor, nem szabad összetéveszteni/összekeverni a fiút az apával.
Köszönet IVA-nak A trubadúr-előadás beszámolójáért! Csak azok kedvéért (elsősorban a mai fiatal olvasóknak, de az előző generációból is lehetnek/vannak olyanok), akik nem tudják hova tenni Palcsó Sándor nevét illetve, vélhetőleg meg vannak tévesztve az ismert név olvasatán: le kell szögezni végre, létezik az immár 85 éves, Liszt-, érdemes- és kiváló művész operaénekes Palcsó Sándor, aki évtizedekkel ezelőtt nyugalomba vonult, és van az énekművész fia, ifj. Palcsó Sándor - rendező és segédrendező, játékmester, szöveg átdolgozó. Sokan összekeverik a két személyt, ha csak azt olvassák/hallják: Palcsó Sándor. Egy időben a rendező Palcsó Sándor még használta az édesapjától megkülönböztető „ifj.” előszócskát. Ez mára teljesen „lekopott” róla, úgyhogy emiatt megtévesztő a név. Ezért sokan azt hiszik, hogy az operaénekes egyúttal az adott opera rendezője is (ill. viszont). Pedig nem! Ezt csak a nagy tenorénekesünk (a papa) renoméja miatt kell itt – már nem először, újra – hangsúlyozottan megemlítenem. Tehát, amikor azt olvassuk a jelenleg repertoáron lévő dalművek (pld. A trubadúr, a Rigoletto, a Traviata, az Otello, a Nabucco, a Don Pasquale, a Szerelmi bájital, a János vitéz, vagy a Bohémélet) színlapján, hogy a „rendező”, a „segédrendező”, a „játékmester”, a „színpadra alkalmazó”: Palcsó Sándor, nem szabad összetéveszteni/összekeverni a fiút az apával.
4592 macskás 2014-05-04 09:50:09 [Válasz erre: 4589 Janus 2014-05-03 23:14:31]
Én sosem szerettem RA-t, de mikor meghallottam azt a bizonyos Paminát, hát meg kellett változtatnom a véleményem. Egy ártatlan, angayali lányt láttam-hallottam.
Én sosem szerettem RA-t, de mikor meghallottam azt a bizonyos Paminát, hát meg kellett változtatnom a véleményem. Egy ártatlan, angayali lányt láttam-hallottam.
4591 IVA 2014-05-04 07:01:42 [Válasz erre: 4589 Janus 2014-05-03 23:14:31]
Valóban nem az, a Thália színházi Varázsfuvolában is énekelte Paminát. Úgy értettem, szerepkörváltása ideje óta láttam a felsorolt szerepekben, így a számára nem új Paminaként is.
Valóban nem az, a Thália színházi Varázsfuvolában is énekelte Paminát. Úgy értettem, szerepkörváltása ideje óta láttam a felsorolt szerepekben, így a számára nem új Paminaként is.
4590 IVA 2014-05-04 06:56:06 [Válasz erre: 4575 IVA 2014-04-30 04:03:00]
A trubadúr – 2014. május 2. A MÁO honlapján olvasható színlap szerint A trubadúr Erkel Színházba áthozott előadását Vámos László rendezte, Palcsó Sándor állította színpadra. A napi szórólap sem pontos, csupán valamivel informatívabb: „Vámos László szegedi rendezését színpadra állította Palcsó Sándor”. Csak Csikós Attila honlapjáról sejthető, hogy „szegedi” alatt nem a Szegedi Nemzeti Színház értendő, hanem a Szegedi Szabadtéri Játékok, ahol Vámos László 1995-ben rendezte a darabot, Csikós Attila díszletében. Ennek a produkciónak az esetében különösen nehéz lehet megmondani, mi maradt meg a 18 éve nem élő Vámos László koncepciójából és utasításaiból a rendezés többszöri költöztetése, a színpadra állító(k) tevékenysége és csaknem két évtized eltelte után; mi jutott a szegedinél jóval kisebb színpadokra az eredeti díszlettervből, amelyben feltehető, hogy legalább a kolostorjelenetbe belekomponálták a fogadalmi templom homlokzatának boltíveit. Amit most látunk a színpadon – lyukacsos domborműveket idéző falak – mindvégig torzóként hat, amely azt képzeli magáról, hogy egyaránt képes hadi tábor, kastélykert, cigánytábor, zárda, vár és börtön illúzióját kelteni, s ehhez elegendő elölről, hátulról és (lábtörlőrácsokon keresztül) alulról kapnia a váltakozó, vörös, sárga kékeszöld, és fehér fényű világítást. Pedig nem! Illúzió nincs, és mivel A trubadúr sötét miliőjéről és éjszakáiról van szó, ahol fáklyalánggal világítanak, rőzseláng mellett melegszenek, máglyán égetik el azokat, akiket nem tartanak méltónak az életre, nyílt lánggal gyűlölnek és bosszulnak, képről képre devalválódik a vörös fény hatása, a tragikus végnél már hiába önti el a színpadot egy Tűzvarázsra is elegendő láng, az embernek már csak olyan gondolatra futja, hogy szegény Manrico meglehetősen gyúlékony és könnyen égő anyagból volt. A nyilván szükségszerű változtatások és az idő kártékony hatása következtében a rendezés mint operaszínházi előadás értékelhetetlen. A hagyományos rendezés elutasítói valószínűleg az ilyenre mondanák, hogy jelmezes koncert. Az énekesek belépnek, megállnak és állnak, gondosan a nézőtér közepére közölnek, az összeütközések: egymás felé indulások. A szólisták magukra vannak hagyva, a vendég Luna akkor is csak a közönség felé bámul, amikor nem kell énekelnie, véletlenül sem tekintene arra a nőre, akivel színpadi kapcsolata van, aki iránti szerelme tetteinek és az opera cselekményének legfőbb hajtóereje, némi családi sérelem és faji előítélet mellett. Az előítélettől a csoportmozgatás azon eleme sem mentes, amely – tán a szólisták hiányzó színpadi játékát pótolandó akcióként – azt a tévhitet erősíti, hogy egy cigány pár bármikor képes a földön henteregni, akár nyilvánosság előtt is. Ami pedig Vágó Nelly jelmezeit illeti, sajnos azok sem tetszenek. Sem színek, sem formák nem segítik elhinnünk, hogy Leonóráért az egyik főhős gyilkol, a másik meghal. A kóborló cigányasszony homogén, választékos árnyalatú, palackzöldes rongyainak együttese viszont olyan elegáns, mintha jobb butikban szerezte volna. A kóruson a „kötelező” rozsdaszín, amit emberek nemigen hordanak, viszont a jelmeztervezők rögeszméje, mert olyan meleg árnyalatú tablókat lehet képezni vele. A zenei élmény jóval kellemesebb a színházinál: ha nem is makulátlan és hibátlan, feltétlenül igényes. Még igényesebb lehetne persze, ha nem az lenne az érezhető végcél, hogy tíz óra előtt végezzenek az előadással. A trubadúr drámai és zenei szerkezetének hatása másképp érvényesül, ha a szünet is segíti a cselekményidő múlásának érzékeltetését, ha eltelik bizonyos idő, amíg egy hős lelki világát, állapotát festő zenei motívum visszatér, nem pedig csak ismétlődik rövid időn belül. És persze ha e nem túl hosszú operában nem húznák meg a Misererét, és elénekelnék a számomra legkedvesebb, nálunk sajnos hagyományosan elhagyott Tu vedrai che amore in terra kezdetű részt, amellyel Leonóra szerepe felérhetne A lombardok Giseldájáéhoz. Szabó Sipos Máté irányításával megbízható színvonalon, katarzis nélkül hangzott el az opera. Az énekkar szépen szólt, a női kar a zárdajelenetben megejtően szépen. Nem tudom, különbözött volna-e Létay Kiss Gabriella énekes alakítása az elhangzottól, ha korábban már énekelt szerepének előadásaira több próbával és lelkiekben előbb készülhet fel, avagy készen áll-e a szerepre hangban-lélekben folyamatosan. Micaela és Puccini-hősnők sötétebb tónusú interpretálása után is kellemesen lepett meg, hogy e koloratúrát is igénylő, drámai Verdi-szerepet is kiválóan győzi, szép hangon, árnyalt színekkel és átéléssel. A D'amor sull'ali az apró tévesztés ellenére is tetszett, ha valamit mégis hiányolok belőle, az valamivel lassúbb tempó (lehet, hogy ez nem csak rajta múlik), és az az intimitás, amitől ez az ária az élettől való búcsúzás, az önfeláldozás megnyilatkozása – ezért merült fel bennem a felkészülhetés kérdése. Lee Jeong-Won megbízható Manrico, a címhős jelentőségét nem érezteti. Piazzola Simone megfelelő Luna, igéző énekesi teljesítmény nélkül. Ulbrich Andrea nem véletlenül aratta talán a legnagyobb közönségsikert. Bár mindjárt a Stride la vampa! alatt hallani lehetett, hogy a hang megtört, de nem nagyobb mértékben, mint amely a drámában jóindulattal betudható annak, hogy az életre keltett figurát is megtörte már a sors és az idő, nem úgy, mint az éppen bimbózó és boldog Adalgisát, a virágjában levő Amnerist, vagy Carment. Persze tudjuk, hogy Verdi nem ilyen ábrázolással élt, és hogy Azucenát ugyanúgy fénykorukban levő énekesnők szokták hitelesen énekelni. Ulbrich Andreának ebben az alakításában azonban győzött a muzikalitás, a még mindig kellő erővel szárnyaló és a dráma előrehaladásával egyre teltebben, tömörebben és szenvedélyesebben szóló és őszintén ábrázoló hang. Engem érzelmes előadásmódja is meggyőzött, amely sokkal inkább illik ehhez a szélsőségesen romantikus nőalakhoz, mint a Norma klasszikusabb világához, amelyben korábban is zavart Ulbrich játéka; még legutóbb, az alig szcenírozott produkcióban is. Cser Krisztián Ferrandója élvezetes, bár fiatalos hangú és kiállású öreg harcos, Boncsér Gergely megnyerő orgánuma és kiállása a helyén van.
A trubadúr – 2014. május 2. A MÁO honlapján olvasható színlap szerint A trubadúr Erkel Színházba áthozott előadását Vámos László rendezte, Palcsó Sándor állította színpadra. A napi szórólap sem pontos, csupán valamivel informatívabb: „Vámos László szegedi rendezését színpadra állította Palcsó Sándor”. Csak Csikós Attila honlapjáról sejthető, hogy „szegedi” alatt nem a Szegedi Nemzeti Színház értendő, hanem a Szegedi Szabadtéri Játékok, ahol Vámos László 1995-ben rendezte a darabot, Csikós Attila díszletében. Ennek a produkciónak az esetében különösen nehéz lehet megmondani, mi maradt meg a 18 éve nem élő Vámos László koncepciójából és utasításaiból a rendezés többszöri költöztetése, a színpadra állító(k) tevékenysége és csaknem két évtized eltelte után; mi jutott a szegedinél jóval kisebb színpadokra az eredeti díszlettervből, amelyben feltehető, hogy legalább a kolostorjelenetbe belekomponálták a fogadalmi templom homlokzatának boltíveit. Amit most látunk a színpadon – lyukacsos domborműveket idéző falak – mindvégig torzóként hat, amely azt képzeli magáról, hogy egyaránt képes hadi tábor, kastélykert, cigánytábor, zárda, vár és börtön illúzióját kelteni, s ehhez elegendő elölről, hátulról és (lábtörlőrácsokon keresztül) alulról kapnia a váltakozó, vörös, sárga kékeszöld, és fehér fényű világítást. Pedig nem! Illúzió nincs, és mivel A trubadúr sötét miliőjéről és éjszakáiról van szó, ahol fáklyalánggal világítanak, rőzseláng mellett melegszenek, máglyán égetik el azokat, akiket nem tartanak méltónak az életre, nyílt lánggal gyűlölnek és bosszulnak, képről képre devalválódik a vörös fény hatása, a tragikus végnél már hiába önti el a színpadot egy Tűzvarázsra is elegendő láng, az embernek már csak olyan gondolatra futja, hogy szegény Manrico meglehetősen gyúlékony és könnyen égő anyagból volt. A nyilván szükségszerű változtatások és az idő kártékony hatása következtében a rendezés mint operaszínházi előadás értékelhetetlen. A hagyományos rendezés elutasítói valószínűleg az ilyenre mondanák, hogy jelmezes koncert. Az énekesek belépnek, megállnak és állnak, gondosan a nézőtér közepére közölnek, az összeütközések: egymás felé indulások. A szólisták magukra vannak hagyva, a vendég Luna akkor is csak a közönség felé bámul, amikor nem kell énekelnie, véletlenül sem tekintene arra a nőre, akivel színpadi kapcsolata van, aki iránti szerelme tetteinek és az opera cselekményének legfőbb hajtóereje, némi családi sérelem és faji előítélet mellett. Az előítélettől a csoportmozgatás azon eleme sem mentes, amely – tán a szólisták hiányzó színpadi játékát pótolandó akcióként – azt a tévhitet erősíti, hogy egy cigány pár bármikor képes a földön henteregni, akár nyilvánosság előtt is. Ami pedig Vágó Nelly jelmezeit illeti, sajnos azok sem tetszenek. Sem színek, sem formák nem segítik elhinnünk, hogy Leonóráért az egyik főhős gyilkol, a másik meghal. A kóborló cigányasszony homogén, választékos árnyalatú, palackzöldes rongyainak együttese viszont olyan elegáns, mintha jobb butikban szerezte volna. A kóruson a „kötelező” rozsdaszín, amit emberek nemigen hordanak, viszont a jelmeztervezők rögeszméje, mert olyan meleg árnyalatú tablókat lehet képezni vele. A zenei élmény jóval kellemesebb a színházinál: ha nem is makulátlan és hibátlan, feltétlenül igényes. Még igényesebb lehetne persze, ha nem az lenne az érezhető végcél, hogy tíz óra előtt végezzenek az előadással. A trubadúr drámai és zenei szerkezetének hatása másképp érvényesül, ha a szünet is segíti a cselekményidő múlásának érzékeltetését, ha eltelik bizonyos idő, amíg egy hős lelki világát, állapotát festő zenei motívum visszatér, nem pedig csak ismétlődik rövid időn belül. És persze ha e nem túl hosszú operában nem húznák meg a Misererét, és elénekelnék a számomra legkedvesebb, nálunk sajnos hagyományosan elhagyott Tu vedrai che amore in terra kezdetű részt, amellyel Leonóra szerepe felérhetne A lombardok Giseldájáéhoz. Szabó Sipos Máté irányításával megbízható színvonalon, katarzis nélkül hangzott el az opera. Az énekkar szépen szólt, a női kar a zárdajelenetben megejtően szépen. Nem tudom, különbözött volna-e Létay Kiss Gabriella énekes alakítása az elhangzottól, ha korábban már énekelt szerepének előadásaira több próbával és lelkiekben előbb készülhet fel, avagy készen áll-e a szerepre hangban-lélekben folyamatosan. Micaela és Puccini-hősnők sötétebb tónusú interpretálása után is kellemesen lepett meg, hogy e koloratúrát is igénylő, drámai Verdi-szerepet is kiválóan győzi, szép hangon, árnyalt színekkel és átéléssel. A D'amor sull'ali az apró tévesztés ellenére is tetszett, ha valamit mégis hiányolok belőle, az valamivel lassúbb tempó (lehet, hogy ez nem csak rajta múlik), és az az intimitás, amitől ez az ária az élettől való búcsúzás, az önfeláldozás megnyilatkozása – ezért merült fel bennem a felkészülhetés kérdése. Lee Jeong-Won megbízható Manrico, a címhős jelentőségét nem érezteti. Piazzola Simone megfelelő Luna, igéző énekesi teljesítmény nélkül. Ulbrich Andrea nem véletlenül aratta talán a legnagyobb közönségsikert. Bár mindjárt a Stride la vampa! alatt hallani lehetett, hogy a hang megtört, de nem nagyobb mértékben, mint amely a drámában jóindulattal betudható annak, hogy az életre keltett figurát is megtörte már a sors és az idő, nem úgy, mint az éppen bimbózó és boldog Adalgisát, a virágjában levő Amnerist, vagy Carment. Persze tudjuk, hogy Verdi nem ilyen ábrázolással élt, és hogy Azucenát ugyanúgy fénykorukban levő énekesnők szokták hitelesen énekelni. Ulbrich Andreának ebben az alakításában azonban győzött a muzikalitás, a még mindig kellő erővel szárnyaló és a dráma előrehaladásával egyre teltebben, tömörebben és szenvedélyesebben szóló és őszintén ábrázoló hang. Engem érzelmes előadásmódja is meggyőzött, amely sokkal inkább illik ehhez a szélsőségesen romantikus nőalakhoz, mint a Norma klasszikusabb világához, amelyben korábban is zavart Ulbrich játéka; még legutóbb, az alig szcenírozott produkcióban is. Cser Krisztián Ferrandója élvezetes, bár fiatalos hangú és kiállású öreg harcos, Boncsér Gergely megnyerő orgánuma és kiállása a helyén van.
4589 Janus 2014-05-03 23:14:31 [Válasz erre: 4580 IVA 2014-05-01 03:50:14]
Paminát nem nevezném teljesen szerepkörváltásnak. Érdekes, de senki se tudja itten, hogy húsz évvel ezelőtt is énekelte már ezt a szerepet a Scalában Mutti vezényletével? Mozart - Die Zauberflöte, Teatro ala Scala, 1995 Tamino – Paul Groves Pamina – Andrea Rost La Regina della Notte – Victoria Loukianetz / Виктория Лукьянец Sarastro – Matthias Hölle Papageno – Simon Keenlyside Una vecchia/Papagena – Lisa Larsson Prima Dama – Adina Nitescu Seconda Dama – Petra Lang Terza Dama – Lioba Braun Monostatos – Sergio Bertocchi Tre Geni – Solisti del Tölzer Knabenchor Oratore e Primo Sacerdote – Anthony Michaels-Moore Secondo Sacerdote – Christian Baumgärtel Primo Armigero – Carlo Allemano Secondo Armigero – Marek Gasztecki Coro e Orchestra del Teatro alla Scala Conductor – Riccardo Muti Az előadásról egy tv felvételt is találtam az egyik külföldi torrent oldalon.
Paminát nem nevezném teljesen szerepkörváltásnak. Érdekes, de senki se tudja itten, hogy húsz évvel ezelőtt is énekelte már ezt a szerepet a Scalában Mutti vezényletével? Mozart - Die Zauberflöte, Teatro ala Scala, 1995 Tamino – Paul Groves Pamina – Andrea Rost La Regina della Notte – Victoria Loukianetz / Виктория Лукьянец Sarastro – Matthias Hölle Papageno – Simon Keenlyside Una vecchia/Papagena – Lisa Larsson Prima Dama – Adina Nitescu Seconda Dama – Petra Lang Terza Dama – Lioba Braun Monostatos – Sergio Bertocchi Tre Geni – Solisti del Tölzer Knabenchor Oratore e Primo Sacerdote – Anthony Michaels-Moore Secondo Sacerdote – Christian Baumgärtel Primo Armigero – Carlo Allemano Secondo Armigero – Marek Gasztecki Coro e Orchestra del Teatro alla Scala Conductor – Riccardo Muti Az előadásról egy tv felvételt is találtam az egyik külföldi torrent oldalon.
4587 Livingstone 2014-05-03 13:15:13
Nagyszerű teljesítményt nyújtott Ulbrich Andrea, mint Azucena. A legjobb volt.
Nagyszerű teljesítményt nyújtott Ulbrich Andrea, mint Azucena. A legjobb volt.
4586 lámpaoltogató 2014-05-03 11:25:03
A Primavera közönségdíj a szegedi Boccanegráé, hurrá!!!
A Primavera közönségdíj a szegedi Boccanegráé, hurrá!!!
4585 taber 2014-05-03 02:26:44 [Válasz erre: 4584 takatsa 2014-05-02 23:27:36]
Csatlakozom, Ulbrich Andrea Azucenáját élmény volt hallgatni, szerepformálásának részese lenni!
Csatlakozom, Ulbrich Andrea Azucenáját élmény volt hallgatni, szerepformálásának részese lenni!
4584 takatsa 2014-05-02 23:27:36
Jelentem, Ulbrich Andrea ma este fantasztikus volt. Ennél nem is lehet jobban elénekelni Azucenát. És végre egy olyan előadás, ahol csak jók voltak és még jobbak. Erre a produkcióra évek múltán is szívesen emlékezem majd vissza. Köszönet érte.
Jelentem, Ulbrich Andrea ma este fantasztikus volt. Ennél nem is lehet jobban elénekelni Azucenát. És végre egy olyan előadás, ahol csak jók voltak és még jobbak. Erre a produkcióra évek múltán is szívesen emlékezem majd vissza. Köszönet érte.
4583 Búbánat 2014-05-02 11:58:48 [Válasz erre: 4571 IVA 2014-04-29 20:46:41]
Most már tudjuk, Boross Csilla miért mondta le A trubadúr Leonóráját: Melbourne-ben magas elismerésben részesült! Verdi Az álarcosbál című művében nyújtott alakításáért Boross Csilla magyar szopránnak ítélték oda a Green Room Awards elnevezésű díjat, amellyel a melbourne-i színházi világ legjobbjait ismerik el 58 kategóriában.
Most már tudjuk, Boross Csilla miért mondta le A trubadúr Leonóráját: Melbourne-ben magas elismerésben részesült! Verdi Az álarcosbál című művében nyújtott alakításáért Boross Csilla magyar szopránnak ítélték oda a Green Room Awards elnevezésű díjat, amellyel a melbourne-i színházi világ legjobbjait ismerik el 58 kategóriában.
4582 Momo 2014-05-01 12:58:47
A tegnap esti Trubadúrban Lee Jeong-Won helyett váltótársa Mikhail Agafonov lépett fel Manrico szerepében. A dolog úgy alakult, hogy Lee kezdésig nem érkezett meg, és telefonon is elérhetetlen volt. Agafonov viszont, aki nem sokkal korábban jött repülővel, meg akarta nézni az előadást. Először csak nem engedték kiülni a nézőtérre, később felkérték a beugrásra, amit végül is elvállalt. A körülmények miatt nyilván nem ez volt élete legjobb előadása, de a stretta végére azért csak odatett egy fergeteges, hosszan tartott h-t, ami igazán élményszámba ment. A közönség is nagy tapssal/ovációval köszönte meg.
A tegnap esti Trubadúrban Lee Jeong-Won helyett váltótársa Mikhail Agafonov lépett fel Manrico szerepében. A dolog úgy alakult, hogy Lee kezdésig nem érkezett meg, és telefonon is elérhetetlen volt. Agafonov viszont, aki nem sokkal korábban jött repülővel, meg akarta nézni az előadást. Először csak nem engedték kiülni a nézőtérre, később felkérték a beugrásra, amit végül is elvállalt. A körülmények miatt nyilván nem ez volt élete legjobb előadása, de a stretta végére azért csak odatett egy fergeteges, hosszan tartott h-t, ami igazán élményszámba ment. A közönség is nagy tapssal/ovációval köszönte meg.
4581 IVA 2014-05-01 03:51:07 [Válasz erre: 4578 parampampoli 2014-04-30 17:11:49]
Nagyon szépen eladták A trubadúr házait az Erkelben, ami nem minden darabról mondható el. „Bölcs” döntés, hogy erre jövőre – visszaviszik az Operába...
Nagyon szépen eladták A trubadúr házait az Erkelben, ami nem minden darabról mondható el. „Bölcs” döntés, hogy erre jövőre – visszaviszik az Operába...
4580 IVA 2014-05-01 03:50:14 [Válasz erre: 4576 takatsa 2014-04-30 13:17:20]
A Traviatában és Bohéméletben nem néztem meg Rost Andreát. Szerepkörváltása óta csak az Otellóban, a Pillangókisasszonyban és A varázsfuvolában láttam, mindegyikben kifogásolhatónak éreztem, de nem gondolom, hogy más szerepben már egy hajszállal sem lehetne rosszabb. Ezek a szerepek lehettek kísérleteinek (vagy az Operaház kísérleteinek) terepei, de a Tosca nem. Ezt tudhatnák azok, akik hallották, hogy a kísérletek nem az énekesnő pályájának új szakaszát ígérik, amelyben tovább lehet lépni, hanem megmaradnak kísérletnek. A Tosca hangban is, személyiségben is hősi, drámai alkatot feltételez. Pitti Katalinnak minden hangja és a volumene is megvolt a szerephez, játékkészsége és rutinja is, és mégsem felelt meg a szerep alkati követelményeinek. Azért ő jutott eszembe, mert kutattam az emlékezetemben, mely Pamináink énekelték később Toscát is. Pitti – számos megérdemelt sikere közt – e szerepek egyikében sem vált be. Sudlik Mária viszont csodálatos Pamina és Tosca is volt. Paminával azért gondolhattak rá, mert kiváló Grófnéja és Tábornagynéja után egy „új Osváth Júliát” kerestek benne. (Ennek jegyében Melindaként is kipróbálhatták volna, mindig sajnáltam, hogy ez nem történt meg.) Paminát csak pár alkalommal énekelte, viszont egyik legjobb Toscánk lett.
A Traviatában és Bohéméletben nem néztem meg Rost Andreát. Szerepkörváltása óta csak az Otellóban, a Pillangókisasszonyban és A varázsfuvolában láttam, mindegyikben kifogásolhatónak éreztem, de nem gondolom, hogy más szerepben már egy hajszállal sem lehetne rosszabb. Ezek a szerepek lehettek kísérleteinek (vagy az Operaház kísérleteinek) terepei, de a Tosca nem. Ezt tudhatnák azok, akik hallották, hogy a kísérletek nem az énekesnő pályájának új szakaszát ígérik, amelyben tovább lehet lépni, hanem megmaradnak kísérletnek. A Tosca hangban is, személyiségben is hősi, drámai alkatot feltételez. Pitti Katalinnak minden hangja és a volumene is megvolt a szerephez, játékkészsége és rutinja is, és mégsem felelt meg a szerep alkati követelményeinek. Azért ő jutott eszembe, mert kutattam az emlékezetemben, mely Pamináink énekelték később Toscát is. Pitti – számos megérdemelt sikere közt – e szerepek egyikében sem vált be. Sudlik Mária viszont csodálatos Pamina és Tosca is volt. Paminával azért gondolhattak rá, mert kiváló Grófnéja és Tábornagynéja után egy „új Osváth Júliát” kerestek benne. (Ennek jegyében Melindaként is kipróbálhatták volna, mindig sajnáltam, hogy ez nem történt meg.) Paminát csak pár alkalommal énekelte, viszont egyik legjobb Toscánk lett.
4579 takatsa 2014-04-30 20:24:34 [Válasz erre: 4578 parampampoli 2014-04-30 17:11:49]
Hát, én inkább kerülném Rost Andreát (hangereje, magassága megmaradt, csak éppen a hang szépsége lett oda - akkor pedig mit ér az egész???). A Varázsfuvola tett be nekem egészen, az biztos, hogy sohasem volt egy Gundula Janovitz, de most, hogy külföldön már nem kell, hát a mi torkunkon nyomják le. Elnézést a kirohanásért, de tényleg túlzásnak tartom, hogy lassan már mindent ő énekel.
Hát, én inkább kerülném Rost Andreát (hangereje, magassága megmaradt, csak éppen a hang szépsége lett oda - akkor pedig mit ér az egész???). A Varázsfuvola tett be nekem egészen, az biztos, hogy sohasem volt egy Gundula Janovitz, de most, hogy külföldön már nem kell, hát a mi torkunkon nyomják le. Elnézést a kirohanásért, de tényleg túlzásnak tartom, hogy lassan már mindent ő énekel.
4578 parampampoli 2014-04-30 17:11:49 [Válasz erre: 4577 takatsa 2014-04-30 15:49:08]
Ulbrich a Normában borzalmas volt, és sajnos Lee sem az igazi már. Kevés vonzerő maradt benne, időm is alig... Majd jövőre sokszor megnézem, ha Fraccaro lesz Manrico. Rostról annyit, hogy a Traviatákban nekem nagyon tetszett, a Pillangóban sokkal kevésbé. Tosca abszurd elképzelés, nem is értem. Nedda is inkább kétesélyes. Hát, majd meglátjuk...
Ulbrich a Normában borzalmas volt, és sajnos Lee sem az igazi már. Kevés vonzerő maradt benne, időm is alig... Majd jövőre sokszor megnézem, ha Fraccaro lesz Manrico. Rostról annyit, hogy a Traviatákban nekem nagyon tetszett, a Pillangóban sokkal kevésbé. Tosca abszurd elképzelés, nem is értem. Nedda is inkább kétesélyes. Hát, majd meglátjuk...
4577 takatsa 2014-04-30 15:49:08 [Válasz erre: 4572 parampampoli 2014-04-29 21:00:26]
Kár, hogy lemondtad, mert azért ez nem egy egyszemélyes opera. 2 éve láttam utoljára, Ulbrich Andrea akkor fantasztikus volt, most is kíváncsian várom a produkcióját. A fiatal olasz bariton igen ígéretes hang, és ha Lee Jeong-Won hozza szokott formáját, akkor jó előadásnak nézünk elébe.
Kár, hogy lemondtad, mert azért ez nem egy egyszemélyes opera. 2 éve láttam utoljára, Ulbrich Andrea akkor fantasztikus volt, most is kíváncsian várom a produkcióját. A fiatal olasz bariton igen ígéretes hang, és ha Lee Jeong-Won hozza szokott formáját, akkor jó előadásnak nézünk elébe.
4576 takatsa 2014-04-30 13:17:20 [Válasz erre: 4574 IVA 2014-04-30 03:56:51]
Gondolod, hogy egy hajszállal is rosszabb lesz a Toscában, mint ebben az évadban a Traviatában, Bohéméletben, Varázsfuvolában, vagy a jövő évad számtalan szerepében amit abszolvál? Van egyáltalán (még) neki (nem) való szerep? :)
Gondolod, hogy egy hajszállal is rosszabb lesz a Toscában, mint ebben az évadban a Traviatában, Bohéméletben, Varázsfuvolában, vagy a jövő évad számtalan szerepében amit abszolvál? Van egyáltalán (még) neki (nem) való szerep? :)
4575 IVA 2014-04-30 04:03:00 [Válasz erre: 4572 parampampoli 2014-04-29 21:00:26]
Még nem hallottam Létay Kiss Gabriellát A trubadúrban. És miután eddig Boross Csillát sem sikerült elcsípnem, nem tudom, mit vesztek és mit nyerek a szereplőváltozással. Mindenesetre ebben az évadban Létay Kiss harmadik olyan fellépését fogom nézni, amelyet stimmkollegina lemondása miatt abszolvál.
Még nem hallottam Létay Kiss Gabriellát A trubadúrban. És miután eddig Boross Csillát sem sikerült elcsípnem, nem tudom, mit vesztek és mit nyerek a szereplőváltozással. Mindenesetre ebben az évadban Létay Kiss harmadik olyan fellépését fogom nézni, amelyet stimmkollegina lemondása miatt abszolvál.
4574 IVA 2014-04-30 03:56:51 [Válasz erre: 4568 márta 2014-04-29 18:59:35]
Érdekesnek az is érdekes lehetett, amikor Székely Mihály elénekelte egy koncerten a Vissi d’artét. Mégsem állt be a Toscába. Érdekes egy szólamot más-más karakterű hangokkal élvezni, de úgy gondolom, Tosca nem Rost Andrea szerepe.
Érdekesnek az is érdekes lehetett, amikor Székely Mihály elénekelte egy koncerten a Vissi d’artét. Mégsem állt be a Toscába. Érdekes egy szólamot más-más karakterű hangokkal élvezni, de úgy gondolom, Tosca nem Rost Andrea szerepe.
4573 Livingstone 2014-04-29 22:07:22 [Válasz erre: 4570 telramund 2014-04-29 20:04:35]
Az önkritika mint olyan, igen hasznos lehet az embernek! Nála egyre jobban hiányzik!
Az önkritika mint olyan, igen hasznos lehet az embernek! Nála egyre jobban hiányzik!
4572 parampampoli 2014-04-29 21:00:26 [Válasz erre: 4571 IVA 2014-04-29 20:46:41]
Én meg emiatt azonnal lemondtam a jegyemet a Trubadúrokra.
Én meg emiatt azonnal lemondtam a jegyemet a Trubadúrokra.
4571 IVA 2014-04-29 20:46:41
Az őszi, operaházi Pillangókisasszonyok után Boross Csilla az Erkel színházi Trubadúrokat is lemondta: a MÁO honlapja szerint mind a hat előadáson Létay Kiss Gabriella énekli Leonórát.
Az őszi, operaházi Pillangókisasszonyok után Boross Csilla az Erkel színházi Trubadúrokat is lemondta: a MÁO honlapja szerint mind a hat előadáson Létay Kiss Gabriella énekli Leonórát.
4570 telramund 2014-04-29 20:04:35
Rost alkatilag nem Tosca.Hangilag pláne.Scotto ,aki azért igen kíváló énekesnő volt,miután Tosca nem igazán kell,hogy pici legyen egy 15 cm-es vastagtalpú cipőben ,ehhez igazodó saját jelmezben énekelte a szerepet.Járása azonban olyan nevetséges volt,hogy majdnem tönretette a hangi produkciót. Marton Évának is felkínálták a Pillangót,de alkata miatt nem vállalta el, pedig biztos nem lett volna probléma a szerepet elénekelni!
Rost alkatilag nem Tosca.Hangilag pláne.Scotto ,aki azért igen kíváló énekesnő volt,miután Tosca nem igazán kell,hogy pici legyen egy 15 cm-es vastagtalpú cipőben ,ehhez igazodó saját jelmezben énekelte a szerepet.Járása azonban olyan nevetséges volt,hogy majdnem tönretette a hangi produkciót. Marton Évának is felkínálták a Pillangót,de alkata miatt nem vállalta el, pedig biztos nem lett volna probléma a szerepet elénekelni!
4569 Livingstone 2014-04-29 19:49:53
Ha nevetségessé akar válni....!
Ha nevetségessé akar válni....!
4568 márta 2014-04-29 18:59:35
A Tosca című vígopera. Miért, most Pillangót énekel. Szerintem nagyon érdekes lehet, ha létrejön.
A Tosca című vígopera. Miért, most Pillangót énekel. Szerintem nagyon érdekes lehet, ha létrejön.
4566 márta 2014-04-29 17:02:06
Szegeden jövőre az ígéretek szerint pl. Rost Andrea énekel Toscát. László Boldizsárral és Kelemen Zoltánnal.
Szegeden jövőre az ígéretek szerint pl. Rost Andrea énekel Toscát. László Boldizsárral és Kelemen Zoltánnal.
4565 perempe 2014-04-29 15:51:34 [Válasz erre: 4563 virius 2014-04-29 14:19:33]
2015. április 21-26. Erkel Színház Csokonai Színház, Debrecen (Saint-Saëns - Sámson és Delila) Győri Nemzeti Színház (Mozart - A varázsfuvola) Kolozsvári Magyar Opera (Offenbach - Hoffmann meséi) Miskolci Nemzeti Színház (Verdi - Rigoletto) Pécsi Nemzeti Színház (Mozart - Don Giovanni) Szegedi Nemzeti Színház (ide semmi sincs írva a műsorfüzetben, de remélem, hogy Rossini Hamupipőke.)
2015. április 21-26. Erkel Színház Csokonai Színház, Debrecen (Saint-Saëns - Sámson és Delila) Győri Nemzeti Színház (Mozart - A varázsfuvola) Kolozsvári Magyar Opera (Offenbach - Hoffmann meséi) Miskolci Nemzeti Színház (Verdi - Rigoletto) Pécsi Nemzeti Színház (Mozart - Don Giovanni) Szegedi Nemzeti Színház (ide semmi sincs írva a műsorfüzetben, de remélem, hogy Rossini Hamupipőke.)
4564 virius 2014-04-29 14:21:38 [Válasz erre: 4560 Búbánat 2014-04-28 17:31:38]
Budapesten mind az 1980-as, mind a 2011-es rendezés egy szünettel ment (a tanácsterem után), úgy tervezték meg a szcenikát is. De hála Istennek, elkészült a 4-es metró és hazaértem idejében az éppen aznap szentté avatott Pápa teréről... :-)
Budapesten mind az 1980-as, mind a 2011-es rendezés egy szünettel ment (a tanácsterem után), úgy tervezték meg a szcenikát is. De hála Istennek, elkészült a 4-es metró és hazaértem idejében az éppen aznap szentté avatott Pápa teréről... :-)
4563 virius 2014-04-29 14:19:33 [Válasz erre: 4562 perempe 2014-04-29 03:40:19]
Na de az a budapesti előadás... Tudomásom szerint jövőre pedig Pécs mutatja be a darabot, lehet hogy elhozzák a jövő évi Primaverára? Persze szervezési okokból biztos azt is hétkor kezdenék, mert az éves programtervben előre megtervezik a darabok kezdését is, aztán ha hosszabb, akkor hosszabb... Lásd Mefisto...
Na de az a budapesti előadás... Tudomásom szerint jövőre pedig Pécs mutatja be a darabot, lehet hogy elhozzák a jövő évi Primaverára? Persze szervezési okokból biztos azt is hétkor kezdenék, mert az éves programtervben előre megtervezik a darabok kezdését is, aztán ha hosszabb, akkor hosszabb... Lásd Mefisto...
4562 perempe 2014-04-29 03:40:19 [Válasz erre: 4557 márta 2014-04-28 15:32:56]
ez volt a leghosszabb darab az Erkelben. (a miskolciak 22:05-re végére érte a Giovanninak.) nekünk el kellett volna érni elméletileg az utolsó buszt (22:45) a stadionok buszpályaudvarnál. (sikerült megoldani, de rendszert nem kéne belőle csinálni.) szerencsére gondolt ránk is az Erkel: a Don Giovannit 18-kor kezdik jövőre.
ez volt a leghosszabb darab az Erkelben. (a miskolciak 22:05-re végére érte a Giovanninak.) nekünk el kellett volna érni elméletileg az utolsó buszt (22:45) a stadionok buszpályaudvarnál. (sikerült megoldani, de rendszert nem kéne belőle csinálni.) szerencsére gondolt ránk is az Erkel: a Don Giovannit 18-kor kezdik jövőre.
4561 Búbánat 2014-04-28 17:35:43
Az Erkel Színházban már megtekinthető az opera művészeinek, alkotóinak bekeretezett fényképe: az örökös tagok és mesterművészek (énekesek, táncművészek) mindegyike egy-egy híres szerepében, jelmezben látható, míg a karmesterek, rendezők, a díszlet- és jelmeztervezők éppen „munka közben”; a képek sorban, egymás mellett függnek a falakon. A földszinten és az első emeleten az örökös tagok, a második emeleten a mesterművészek portréi vannak elhelyezve. Földszinten a bal- és jobbközép bejáratokon áthaladva, a kis előterekben a következő művészek fotóit látjuk, úgy amint itt következnek: Balközép beugró Ferencsik János, Harangozó Gyula, Maleczky Oszkár, Fodor János, Fülöp Zoltán, Orosz Júlia, Oláh Gusztáv, Gyurkovics Mária, Nádasdy Kálmán, Havas Ferenc, Osváth Júlia, Rösler Endre, Palánkay Klára, Svéd Sándor Jobbközép beugró Palló Imre, Bartha Alfonz, Lukács Miklós, Fülöp Viktor, HÁZY ERZSÉBET (Mimi szerepében a Bohéméletből), ILOSFALVY RÓBERT, UDVARDY TIBOR, Márk Tivadar, Lakatos Gabriella, Delly Rózsi, Kishegyi Árpád, Takács Paula, Sándor Judit, Sergio Failoni, SIMÁNDY JÓZSEF. (Hadd legyek elfogult: nagybetűkkel szedtem négy kedvencemet.) Első emelet (erkély) baloldal – a ruhatárral szemben Lukács Ervin, Berkes János, Andor Éva, Bende Zsolt, ifj. Nagy Zoltán, Kaszás Ildikó, Seregi László (koreográfus), Sudlik Mária, Kovács János, Oberfrank Géza, Kórodi András, Begányi Ferenc Első emelet (erkély) jobb oldal – a ruhatárral szemben Berczelly István, B. Nagy János, Jámbor László, Joviczky József, Déry Gabriella, Mikó András, Melis György, Székely Mihály, Réti József, Szőnyi Olga, Faragó András, Karizs Béla, Róna Viktor, Ágai Karola Második emeleti átjáróban vannak elhelyezve a mesterművészek portréi: - Medveczky Ádám - Közös csoportkép az Operaház örökös tagjairól, civilben (a fotón látható művészek tbk. Takács Paula, Simándy József, Melis György, Déry Gabriella, Lukács Ervin, Palánkay Klára, Róna Viktor, Delly Rózsi, Jámbor László…) - Békés András - Komlóssy Erzsébet - Pártay Lilla - Dózsa Imre - Keveházi Gábor - Kun Zsuzsa - Orosz Adél - Kasza Katalin - Kincses Veronika - Molnár András - Pongor Ildikó - Kalmár Magda - Miller Lajos - Sólyom-Nagy Sándor - Tokody Ilona - Kelen Péter - Csoportkép az Operaház időben első tizennégy mesterművészéről – 2003. (A fotón látni: Békés András, Lukács Ervin, Márk Tivadar, Seregi László, Szinetár Miklós, Komlóssy Erzsébet, Takács Paula, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Kun Zsuzsa, Orosz Adél, Pongor Ildikó, Dózsa Imre és Havas Ferenc) - Szinetár Miklós
Az Erkel Színházban már megtekinthető az opera művészeinek, alkotóinak bekeretezett fényképe: az örökös tagok és mesterművészek (énekesek, táncművészek) mindegyike egy-egy híres szerepében, jelmezben látható, míg a karmesterek, rendezők, a díszlet- és jelmeztervezők éppen „munka közben”; a képek sorban, egymás mellett függnek a falakon. A földszinten és az első emeleten az örökös tagok, a második emeleten a mesterművészek portréi vannak elhelyezve. Földszinten a bal- és jobbközép bejáratokon áthaladva, a kis előterekben a következő művészek fotóit látjuk, úgy amint itt következnek: Balközép beugró Ferencsik János, Harangozó Gyula, Maleczky Oszkár, Fodor János, Fülöp Zoltán, Orosz Júlia, Oláh Gusztáv, Gyurkovics Mária, Nádasdy Kálmán, Havas Ferenc, Osváth Júlia, Rösler Endre, Palánkay Klára, Svéd Sándor Jobbközép beugró Palló Imre, Bartha Alfonz, Lukács Miklós, Fülöp Viktor, HÁZY ERZSÉBET (Mimi szerepében a Bohéméletből), ILOSFALVY RÓBERT, UDVARDY TIBOR, Márk Tivadar, Lakatos Gabriella, Delly Rózsi, Kishegyi Árpád, Takács Paula, Sándor Judit, Sergio Failoni, SIMÁNDY JÓZSEF. (Hadd legyek elfogult: nagybetűkkel szedtem négy kedvencemet.) Első emelet (erkély) baloldal – a ruhatárral szemben Lukács Ervin, Berkes János, Andor Éva, Bende Zsolt, ifj. Nagy Zoltán, Kaszás Ildikó, Seregi László (koreográfus), Sudlik Mária, Kovács János, Oberfrank Géza, Kórodi András, Begányi Ferenc Első emelet (erkély) jobb oldal – a ruhatárral szemben Berczelly István, B. Nagy János, Jámbor László, Joviczky József, Déry Gabriella, Mikó András, Melis György, Székely Mihály, Réti József, Szőnyi Olga, Faragó András, Karizs Béla, Róna Viktor, Ágai Karola Második emeleti átjáróban vannak elhelyezve a mesterművészek portréi: - Medveczky Ádám - Közös csoportkép az Operaház örökös tagjairól, civilben (a fotón látható művészek tbk. Takács Paula, Simándy József, Melis György, Déry Gabriella, Lukács Ervin, Palánkay Klára, Róna Viktor, Delly Rózsi, Jámbor László…) - Békés András - Komlóssy Erzsébet - Pártay Lilla - Dózsa Imre - Keveházi Gábor - Kun Zsuzsa - Orosz Adél - Kasza Katalin - Kincses Veronika - Molnár András - Pongor Ildikó - Kalmár Magda - Miller Lajos - Sólyom-Nagy Sándor - Tokody Ilona - Kelen Péter - Csoportkép az Operaház időben első tizennégy mesterművészéről – 2003. (A fotón látni: Békés András, Lukács Ervin, Márk Tivadar, Seregi László, Szinetár Miklós, Komlóssy Erzsébet, Takács Paula, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Kun Zsuzsa, Orosz Adél, Pongor Ildikó, Dózsa Imre és Havas Ferenc) - Szinetár Miklós
4560 Búbánat 2014-04-28 17:31:38 [Válasz erre: 4557 márta 2014-04-28 15:32:56]
Ami a szüneteket illeti: már kezdtem félni, hogy lesz egy negyedik is... De akkor miért nyomtatták ki az Erkel Színház bejáratánál elhelyezett plakáton (az előadás aktuális szereposztása felett): "opera három felvonásban, két részben". Ez megtévesztő volt, mert sokan azt hitték, a prológust is beszámítva, egy szünettel játsszák a Boccanegrát.)
Ami a szüneteket illeti: már kezdtem félni, hogy lesz egy negyedik is... De akkor miért nyomtatták ki az Erkel Színház bejáratánál elhelyezett plakáton (az előadás aktuális szereposztása felett): "opera három felvonásban, két részben". Ez megtévesztő volt, mert sokan azt hitték, a prológust is beszámítva, egy szünettel játsszák a Boccanegrát.)
4559 virius 2014-04-28 16:50:52 [Válasz erre: 4557 márta 2014-04-28 15:32:56]
Oldalszínpad egyáltalán nincs, a hátsó is kicsi. Amúgy a szegedi Boccanegra az 1881. évi, átdolgozott verzió Scala-beli bemutatójának rekonstrukciója akarna lenni.
Oldalszínpad egyáltalán nincs, a hátsó is kicsi. Amúgy a szegedi Boccanegra az 1881. évi, átdolgozott verzió Scala-beli bemutatójának rekonstrukciója akarna lenni.
4558 virius 2014-04-28 16:45:58 [Válasz erre: 4553 Janus 2014-04-28 14:57:03]
A fényújságon a három évvel ezelőtti operaházi felújítás szövege ment, amit áthoztak az Erkelbe. A mai napig nem tudom, hogy kinek a fordítása alapján készült, mert a 2011. évi színlapról (más darabokkal ellentétben) ez lemaradt. (Szándékosan?!) A Vajda-művek és a Bájital esetében fehér póttáblákkal takarták el a fényújságot, és e két esetben vetítésről kell beszélnünk, nem elektronikus kijelzésről. Persze nem értem: ha a kolozsvári Ory-előadás szövegét sikerült az Erkel-fényújságra konvertálni (említtessék meg legalább itt, ha a műsorlapról lemaradt, hogy Romhányi Józsefnek az 1960. évi hazai bemutatóra írt zseniális, szófordulatos fordításàról van szó), akkor a debreceni és a pécsi szöveget miért nem?! Annál is inkább, mert a Bájital szövege Romhányi Ágnes műve az 1995. évi operaházi olasz nyelvű, énekverseny-előadásához.
A fényújságon a három évvel ezelőtti operaházi felújítás szövege ment, amit áthoztak az Erkelbe. A mai napig nem tudom, hogy kinek a fordítása alapján készült, mert a 2011. évi színlapról (más darabokkal ellentétben) ez lemaradt. (Szándékosan?!) A Vajda-művek és a Bájital esetében fehér póttáblákkal takarták el a fényújságot, és e két esetben vetítésről kell beszélnünk, nem elektronikus kijelzésről. Persze nem értem: ha a kolozsvári Ory-előadás szövegét sikerült az Erkel-fényújságra konvertálni (említtessék meg legalább itt, ha a műsorlapról lemaradt, hogy Romhányi Józsefnek az 1960. évi hazai bemutatóra írt zseniális, szófordulatos fordításàról van szó), akkor a debreceni és a pécsi szöveget miért nem?! Annál is inkább, mert a Bájital szövege Romhányi Ágnes műve az 1995. évi operaházi olasz nyelvű, énekverseny-előadásához.
4557 márta 2014-04-28 15:32:56
A szegedi díszlet nehezen fér be az Erkel színpadára, és itt alig van oldal-, és hátsó színpad, ezért kellett annyi és olyan hosszú szünetet tartani.Én nem vettem észre a földszinten, hogy olyan nagyon fogytak volna a nézők.
A szegedi díszlet nehezen fér be az Erkel színpadára, és itt alig van oldal-, és hátsó színpad, ezért kellett annyi és olyan hosszú szünetet tartani.Én nem vettem észre a földszinten, hogy olyan nagyon fogytak volna a nézők.
4556 Janus 2014-04-28 14:58:28 [Válasz erre: 4555 Janus 2014-04-28 14:58:03]
És a nézők felvonásról felvonásra fogyatkoztak.
És a nézők felvonásról felvonásra fogyatkoztak.
4555 Janus 2014-04-28 14:58:03 [Válasz erre: 4554 Janus 2014-04-28 14:57:22]
Bocsánat lemaradt az elejéről, hogy a tegnapi előadást.
Bocsánat lemaradt az elejéről, hogy a tegnapi előadást.
4554 Janus 2014-04-28 14:57:22
A sok szünettel elhúzták az előadást! Emiatt körülöttem fogyatkoztak a nézők. Sajna majdnem telt hát az egész primavera alatt csak a népszerű operákon volt: Rigoletto, Don Giovanni és ezek szerint a Szerelmi bájital esetében. Kár érte. A Boccanegra remek darab, kiváló és hatásos muzsika, és szerintem egyik máik Verdi opera sincs ennyire zseniálisan felépítve zenedrámailag mint a Boccanegre. Jól lehet biztos elfogult vagyok vele, mert nekem az egyik kedvenc operám. Kónya Krisztinát eddig még nem hallottam énekelni: hát bravó, szerintem ígéretes volt! László Boldizsár számomra ötvenszer élvezetesebb Adorno volt mint anno Pataki (nem tehetek róla, de az ő hangszínét és éneklését nem igazán bírom - néha van egy-két kivétel mikor jobbnak találom, de tavaly a Boccanegrában engem nem győzött meg). Nem a tenorok tenorja, mint azt már írtam, de tisztességes teljesítményt nyújtott, pedig Adorno szerepe nem könnyű! Harmadik felvonásbeli áriája igencsak próbára teszi az énekeseket. Hangja talán egy kissé fénytelen ehhez a szerephez, színpadi akcióira pedig nem mindig találtam magyarázatot (pl.: a gyilkosságra készülő Adorno pedánsan megigazítja a függönyt maga után), de a kisebb hibákat leszámítva nem volt rossz. Kelemen Zoltán (akárcsak tavaly a Rigolettóban) fokozatosan rázódott bele az éneklésbe, de aztán határozott, erőteljes bariton hangon, az apró lelki rezdülésekre is figyelmet fordítva éneket. Altorjay Tamás Fiesco szerepében teli találat volt - azt hittem Giacomo Prestia után hiány érzetem lesz, de nem volt. Viszont az ő esetében is mintha kellett volna neki egy kis idő, mire teljesen belerázódik a szerepébe. A díszletek impozánsak voltak. Az első felvonás kerti jelenetének és az utolsó felvonás díszlete tetszett a leginkább. A színpadi akció néha túlságosan is a megszokott színpadi klisékre épített, de ezt most nem éreztem annyira zavarónak. Pál Tamás kezei alatt a zenekari hangzás megint letisztult, összeszedett és hatásos volt. Az általam látott előadások közül a szegediek produkciója volt a legnívósabb, megosztva az első helyett a debreceniekkel. Győr volt a legkatasztrofálisabb, Kolozsvár hozta a maga színvonalát, a miskolci Don Giovanni problematikus volt, de örültem, hogy láttam mind az öt előadást a hatból :-).
A sok szünettel elhúzták az előadást! Emiatt körülöttem fogyatkoztak a nézők. Sajna majdnem telt hát az egész primavera alatt csak a népszerű operákon volt: Rigoletto, Don Giovanni és ezek szerint a Szerelmi bájital esetében. Kár érte. A Boccanegra remek darab, kiváló és hatásos muzsika, és szerintem egyik máik Verdi opera sincs ennyire zseniálisan felépítve zenedrámailag mint a Boccanegre. Jól lehet biztos elfogult vagyok vele, mert nekem az egyik kedvenc operám. Kónya Krisztinát eddig még nem hallottam énekelni: hát bravó, szerintem ígéretes volt! László Boldizsár számomra ötvenszer élvezetesebb Adorno volt mint anno Pataki (nem tehetek róla, de az ő hangszínét és éneklését nem igazán bírom - néha van egy-két kivétel mikor jobbnak találom, de tavaly a Boccanegrában engem nem győzött meg). Nem a tenorok tenorja, mint azt már írtam, de tisztességes teljesítményt nyújtott, pedig Adorno szerepe nem könnyű! Harmadik felvonásbeli áriája igencsak próbára teszi az énekeseket. Hangja talán egy kissé fénytelen ehhez a szerephez, színpadi akcióira pedig nem mindig találtam magyarázatot (pl.: a gyilkosságra készülő Adorno pedánsan megigazítja a függönyt maga után), de a kisebb hibákat leszámítva nem volt rossz. Kelemen Zoltán (akárcsak tavaly a Rigolettóban) fokozatosan rázódott bele az éneklésbe, de aztán határozott, erőteljes bariton hangon, az apró lelki rezdülésekre is figyelmet fordítva éneket. Altorjay Tamás Fiesco szerepében teli találat volt - azt hittem Giacomo Prestia után hiány érzetem lesz, de nem volt. Viszont az ő esetében is mintha kellett volna neki egy kis idő, mire teljesen belerázódik a szerepébe. A díszletek impozánsak voltak. Az első felvonás kerti jelenetének és az utolsó felvonás díszlete tetszett a leginkább. A színpadi akció néha túlságosan is a megszokott színpadi klisékre épített, de ezt most nem éreztem annyira zavarónak. Pál Tamás kezei alatt a zenekari hangzás megint letisztult, összeszedett és hatásos volt. Az általam látott előadások közül a szegediek produkciója volt a legnívósabb, megosztva az első helyett a debreceniekkel. Győr volt a legkatasztrofálisabb, Kolozsvár hozta a maga színvonalát, a miskolci Don Giovanni problematikus volt, de örültem, hogy láttam mind az öt előadást a hatból :-).
4553 Janus 2014-04-28 14:57:03 [Válasz erre: 4552 márta 2014-04-28 13:46:23]
És az a fordítás Nádasdy kissé kiigazított fordítása volt az Erkelben. Nádasdy műfordításaival semmi bajom, de a Boccanegrát nem az olasz eredeti, hanem elsősorban egy német fordítás alapján, átdolgozva fordította magyarra. Ezért ideje lenne már lecserélni, ugyanis azóta már régen nem az átírt szöveggel, hanem az olasz eredetivel adják a darabot!
És az a fordítás Nádasdy kissé kiigazított fordítása volt az Erkelben. Nádasdy műfordításaival semmi bajom, de a Boccanegrát nem az olasz eredeti, hanem elsősorban egy német fordítás alapján, átdolgozva fordította magyarra. Ezért ideje lenne már lecserélni, ugyanis azóta már régen nem az átírt szöveggel, hanem az olasz eredetivel adják a darabot!
4552 márta 2014-04-28 13:46:23
A kivetítőn egyébként szerintem nem a szegedi előadás, hanem a Erkel szövege ment. Pl. a "corsaro"-t kalóznak fordították, Szegeden hajósnak. Amúgy az előadás nagyszerű volt! A publikum a Békedal után jött, rá, hogy milyen jó is, onnantól kezdve vastapssal ünnepelt. A végén nagy bravózás is volt. Szerintem teljesen indokoltan
A kivetítőn egyébként szerintem nem a szegedi előadás, hanem a Erkel szövege ment. Pl. a "corsaro"-t kalóznak fordították, Szegeden hajósnak. Amúgy az előadás nagyszerű volt! A publikum a Békedal után jött, rá, hogy milyen jó is, onnantól kezdve vastapssal ünnepelt. A végén nagy bravózás is volt. Szerintem teljesen indokoltan
4551 Búbánat 2014-04-28 13:33:02
Korábban IVA már említette valamely beszámolójában, hogy az egyik operaelőadáson új fényújsággal találkozott a színházban. Most én is felfigyeltem erre az újdonságra, amit a Pécsi Nemzeti Színház április 26-i Szerelmi bájital előadásán tapasztaltam meg az Erkel Színházban először. Előzőleg, az Ory grófján, de tegnap, a szegediek Simon Boccanegra előadásán, a régi, megszokott táblaszerkezetet láttam viszont, és olvastuk azon a magyar szöveget. Tehát az „új” fényújság vízszintes irányban hosszabb, mint a régi, kisebb betűkkel írva több szó fér rá egy sorba, és ezzel a megoldással a táblán egymás alatt akár egyszerre négy sor is olvasható (a régiben nincs kiírva az opera szereplőjének neve, és csak két sor fér rá, sárga színben, nagyobb betűkkel). A Szerelmi bájitalban is előfordul, hogy négyen énekelnek egyszerre, mindegyik más szöveget. A fényújságon egymás alatti négy sorban olvashattuk az adott jelenet négy szereplőjének nevét, sárga színben, a kettőspont után pedig következett a négy szereplő szövege fehér betűszín alatt. Ennek a technikai megoldásnak így egyszerre van előnye is meg hátránya is: sok szöveg ráfér a táblára, legalább négy szereplő szövege egymás alatt egyszerre, „egyolvasatra” nyomon követhető, ugyanakkor távolabbról nézve talán ezek nehezebben olvashatók a kisebb betűk miatt. Nem tudom, hogy ez a rendszer most kísérleti jelleggel történik-e, vagy csak bizonyos operák esetében cserélgetik az elektronikus fényújság-táblákat az Erkel Színházban.
Korábban IVA már említette valamely beszámolójában, hogy az egyik operaelőadáson új fényújsággal találkozott a színházban. Most én is felfigyeltem erre az újdonságra, amit a Pécsi Nemzeti Színház április 26-i Szerelmi bájital előadásán tapasztaltam meg az Erkel Színházban először. Előzőleg, az Ory grófján, de tegnap, a szegediek Simon Boccanegra előadásán, a régi, megszokott táblaszerkezetet láttam viszont, és olvastuk azon a magyar szöveget. Tehát az „új” fényújság vízszintes irányban hosszabb, mint a régi, kisebb betűkkel írva több szó fér rá egy sorba, és ezzel a megoldással a táblán egymás alatt akár egyszerre négy sor is olvasható (a régiben nincs kiírva az opera szereplőjének neve, és csak két sor fér rá, sárga színben, nagyobb betűkkel). A Szerelmi bájitalban is előfordul, hogy négyen énekelnek egyszerre, mindegyik más szöveget. A fényújságon egymás alatti négy sorban olvashattuk az adott jelenet négy szereplőjének nevét, sárga színben, a kettőspont után pedig következett a négy szereplő szövege fehér betűszín alatt. Ennek a technikai megoldásnak így egyszerre van előnye is meg hátránya is: sok szöveg ráfér a táblára, legalább négy szereplő szövege egymás alatt egyszerre, „egyolvasatra” nyomon követhető, ugyanakkor távolabbról nézve talán ezek nehezebben olvashatók a kisebb betűk miatt. Nem tudom, hogy ez a rendszer most kísérleti jelleggel történik-e, vagy csak bizonyos operák esetében cserélgetik az elektronikus fényújság-táblákat az Erkel Színházban.
4550 Búbánat 2014-04-28 13:32:28
Lement a Primavera-sorozat, a vidéki színházak operatagozatainak vendégjátéka au Erkel Színházban. Magam három színház egy-egy operaelőadását láttam: Április 24. Rossini: Ory grófja (Kolozsvári Magyar Opera) Április 26. Donizetti: Szerelmi bájital (Pécsi Nemzeti Színház) Április 27. Verdi: Simon Boccanegra (Szegedi Nemzeti Színház) Mint ritkaság, számomra Rossini operáját látni volt a legfontosabb. A Szerelmi bájital zenéje igazán közel áll hozzám, akár magyar, akár eredeti nyelven is kapom (most olaszul adták elő). Hozzáteszem, hogy a három látott előadáson itt volt a legtöbb nézőközönség, csaknem teltház! A legszínvonalasabb előadásban – elolvasva az eddigi kritikákat és a saját tapasztalatom alapján – kétségkívül a szegedi társulat Simon Boccanegrája részesített bennünket, de megint elég hiányos volt a nézőtér, alig háromnegyed ház volt kíváncsi erre a vendégjátékra. Pedig jól megérdemelten, talán a legnagyobb ünneplésben és ovációban részesítette a publikum! Méltó zárása volt ez a tavaszi vendégjáték-sorozatnak az Erkel Színházban.
Lement a Primavera-sorozat, a vidéki színházak operatagozatainak vendégjátéka au Erkel Színházban. Magam három színház egy-egy operaelőadását láttam: Április 24. Rossini: Ory grófja (Kolozsvári Magyar Opera) Április 26. Donizetti: Szerelmi bájital (Pécsi Nemzeti Színház) Április 27. Verdi: Simon Boccanegra (Szegedi Nemzeti Színház) Mint ritkaság, számomra Rossini operáját látni volt a legfontosabb. A Szerelmi bájital zenéje igazán közel áll hozzám, akár magyar, akár eredeti nyelven is kapom (most olaszul adták elő). Hozzáteszem, hogy a három látott előadáson itt volt a legtöbb nézőközönség, csaknem teltház! A legszínvonalasabb előadásban – elolvasva az eddigi kritikákat és a saját tapasztalatom alapján – kétségkívül a szegedi társulat Simon Boccanegrája részesített bennünket, de megint elég hiányos volt a nézőtér, alig háromnegyed ház volt kíváncsi erre a vendégjátékra. Pedig jól megérdemelten, talán a legnagyobb ünneplésben és ovációban részesítette a publikum! Méltó zárása volt ez a tavaszi vendégjáték-sorozatnak az Erkel Színházban.
4549 perempe 2014-04-27 00:09:23 [Válasz erre: 4545 RoyBatty 2014-04-26 14:10:16]
nekem volt alkalmam Miskolcon is látni, ott ki volt világítva a karzaton éneklő kormányzó a 2. felvonásban, az Erkelben pedig nem. én nem Hajával láttam, akkor Giovanni pár korhű jelmezt is viselt. ezzel együtt én a budapesti előadást jobban élveztem. jövőre megyek majd a budapestire. --- a Primavera nekem tetszik, remek ötlet. egyedül a mai bájitalra nem mentem. élveztem a kolozsváriak produkcióját is. őket akár több napra is hívhatnák, mert van több darab is, ami nincs a repertoárban Budapesten (Verdi-Attila, Puccini - Gianni Schicchi, Triptichon, de van pl. Giselle-jük is). a debreceniek előbbre tartanak: ők a Vajdát is feliratozták, bár úgy énekelték, hogy tökéletesen lehetett érteni. jövő szezonban már két nyelven jelennek meg a feliratok az Operaházban?
nekem volt alkalmam Miskolcon is látni, ott ki volt világítva a karzaton éneklő kormányzó a 2. felvonásban, az Erkelben pedig nem. én nem Hajával láttam, akkor Giovanni pár korhű jelmezt is viselt. ezzel együtt én a budapesti előadást jobban élveztem. jövőre megyek majd a budapestire. --- a Primavera nekem tetszik, remek ötlet. egyedül a mai bájitalra nem mentem. élveztem a kolozsváriak produkcióját is. őket akár több napra is hívhatnák, mert van több darab is, ami nincs a repertoárban Budapesten (Verdi-Attila, Puccini - Gianni Schicchi, Triptichon, de van pl. Giselle-jük is). a debreceniek előbbre tartanak: ők a Vajdát is feliratozták, bár úgy énekelték, hogy tökéletesen lehetett érteni. jövő szezonban már két nyelven jelennek meg a feliratok az Operaházban?
4548 perempe 2014-04-26 23:46:49
írhatok én is?
írhatok én is?
4547 Janus 2014-04-26 20:24:54 [Válasz erre: 4545 RoyBatty 2014-04-26 14:10:16]
A jelenleg futó operaházi előadáshoz képest jobb volt az kétségtelen. A szegediek holnapi előadását már nagyon várom. Bennük még bízok. A tavalyi Rigolettójuk zeneileg nagyon összeszedett volt és élvezetes, a rendezésnek is voltak szép pillanatai, de a logikai döccenőktől az sem volt mentes.
A jelenleg futó operaházi előadáshoz képest jobb volt az kétségtelen. A szegediek holnapi előadását már nagyon várom. Bennük még bízok. A tavalyi Rigolettójuk zeneileg nagyon összeszedett volt és élvezetes, a rendezésnek is voltak szép pillanatai, de a logikai döccenőktől az sem volt mentes.
