4539 chenier 2014-04-25 10:34:01 [Válasz erre: 4538 Janus 2014-04-25 09:59:04]
A Vérnász természetesen az Operába való, méghozzá jó hangokkal. Akkor nem lehet baj! A szereposztást elnézve az ember csak ingatja a fejét.
A Vérnász természetesen az Operába való, méghozzá jó hangokkal. Akkor nem lehet baj! A szereposztást elnézve az ember csak ingatja a fejét.
4538 Janus 2014-04-25 09:59:04 [Válasz erre: 4536 Búbánat 2014-04-25 00:10:40]
Előző nap a Vajda egyfelvonásosokon még ennél is kevesebben voltak. A jövő évadbeli Vérnászokon meg tán még annyian se lesznek, mint szerdán a Vajda-operákon. Nem értem azt is miért tették az Erkelbe.
Előző nap a Vajda egyfelvonásosokon még ennél is kevesebben voltak. A jövő évadbeli Vérnászokon meg tán még annyian se lesznek, mint szerdán a Vajda-operákon. Nem értem azt is miért tették az Erkelbe.
4537 Janus 2014-04-25 09:57:37 [Válasz erre: 4535 virius 2014-04-24 10:33:57]
Én eddig mindegyik előadáson ott voltam, ma megyek a DOn Giovannira is és szerintem megyek a Boccanegrára is. Bár erre még nincs jegyem, de még tudok rá venni. Egy összesített beszámolót, néhány gondolatot majd írok.
Én eddig mindegyik előadáson ott voltam, ma megyek a DOn Giovannira is és szerintem megyek a Boccanegrára is. Bár erre még nincs jegyem, de még tudok rá venni. Egy összesített beszámolót, néhány gondolatot majd írok.
4536 Búbánat 2014-04-25 00:10:40
Én az idei Primavera-sorozat eddigi darabjait kihagytam, de a csütörtök esti Ory grófja előadásán már ott voltam az Erkel Színházban. Ezt a produkciót 2013 őszén mutatták be Kolozsváron, és ezt a Rossini-operát hozta most el Budapestre az operatársulat. Tavaly a Fidelio oldalán egy jól összefoglalt és találó [url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/kritika/szenvedelyek_szerepjateka; kritika [/url] jelent meg a premier-előadásról; egy szereplő kivételével – a műsorlap szerint Isolier szerepét az Erkel színpadán Barabás Zsuzsa mezzoszoprán alakította – ugyanaz a szereplőgárda jött el hozzánk, így ismételni nem szeretném abban a beszámolóban foglalt megállapításokat, amikkel alapvetően egyetértek. Nekem tetszett az előadás – nyilván nincs értelme viszonyítani mondjuk a MET-ből élőben közvetített Ory grófja produkcióhoz és az ott fellépett nemzetközi sztárénekesekhez. Annyit le kell szögeznem: nem volt átütő siker, nem lehetett - már csak azért sem, mert alig fél ház tisztelte meg jelenlétével az Erkel Színházat. Akik ott voltunk, az előadás végén tisztességgel megtapsoltuk a művészeket, énekkart, zenekart, karmestert. Szerintem lehangoló lehetett a közreműködő vendégek számára is az érdeklődés hiánya – ami nem tudom, hogy kit illetett: Rossinit? Az Ory-t? a határon túli vendégegyüttest? vagy úgy együtt mindent-mindenkit? Talán az is baj lehetett, hogy semmi hírverést nem kapott ez a Rossini-ritkaság – ahogy a többi Primavera-meghirdetett operának is alig volt a médiában ajánlása, figyelem felhívása? Csak remélni tudom, hogy a következő napokban a vidéki színházak operatársulatainak bemutatkozása (Mozart, Donizetti és Verdi operák) nem jut hasonló sorsra, nem fullad általános érdektelenségbe. Kár volna/lenne!... 2014. április 24. Erkel Színház Rossini: Ory grófja – vígopera két felvonásban, francia nyelven Közreműködött a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara Vezényelt: Jankó Zsolt Rendező és jelmeztervező: Szabó Emese Díszlettervező: Lőrincz Gyula Szereposztás: Ory – Tony Bardon Adèle de Formoutiers - Covacinschi Yolanda Isolier apród – Barabás Zsuzsa Alice – Chiuariu Lívia Ragode – Veress Orsolya Nevelő – Sándor Árpád Raimbaud – Balla Sándor A Rossini-mű magyarországi ősbemutatóját az Erkel Színházban Lamberto Gardelli vezényelte, Réti József, Házy Erzsébet, Melis György, Gyurkovics Mária alakították/énekelték benne a főbb szerepeket – annak a produkciónak csak a hírét, s no persze, a hangfelvételét ismerem. Viszont 2005-ben ott voltam Miskolcon, ahol az Operafesztivál keretében, az Auris Társulat előadásában, már láthattam Rossini utolsó vígoperáját. És még egyszer, öt évvel később, a Szegedi Nemzeti Színházban is volt szerencsém élőben ehhez a darabhoz. Így érkeztünk el a tegnap esti, Erkel Színházban több évtized után újra bemutatott Ory grófjához, ezúttal a kolozsvári társulat vendégjátékának örülve. Most igen kíváncsi volnék arra, hogy Szinetár Miklós – aki ott volt az este a nézőtéren – saját régi rendezésének ismeretében hogyan fogadta ezt az Ory grófját!? Mi lehetett a véleménye erről a produkcióról? Ókovács Szílveszter főigazgató ugyancsak megtisztelte jelenlétével az előadást. Vajon, miképpen értékelik a látottakat-hallottakat? Kíváncsi lennék az ö véleményükre is (amit persze úgysem fogok soha megtudni).
Én az idei Primavera-sorozat eddigi darabjait kihagytam, de a csütörtök esti Ory grófja előadásán már ott voltam az Erkel Színházban. Ezt a produkciót 2013 őszén mutatták be Kolozsváron, és ezt a Rossini-operát hozta most el Budapestre az operatársulat. Tavaly a Fidelio oldalán egy jól összefoglalt és találó [url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/kritika/szenvedelyek_szerepjateka; kritika [/url] jelent meg a premier-előadásról; egy szereplő kivételével – a műsorlap szerint Isolier szerepét az Erkel színpadán Barabás Zsuzsa mezzoszoprán alakította – ugyanaz a szereplőgárda jött el hozzánk, így ismételni nem szeretném abban a beszámolóban foglalt megállapításokat, amikkel alapvetően egyetértek. Nekem tetszett az előadás – nyilván nincs értelme viszonyítani mondjuk a MET-ből élőben közvetített Ory grófja produkcióhoz és az ott fellépett nemzetközi sztárénekesekhez. Annyit le kell szögeznem: nem volt átütő siker, nem lehetett - már csak azért sem, mert alig fél ház tisztelte meg jelenlétével az Erkel Színházat. Akik ott voltunk, az előadás végén tisztességgel megtapsoltuk a művészeket, énekkart, zenekart, karmestert. Szerintem lehangoló lehetett a közreműködő vendégek számára is az érdeklődés hiánya – ami nem tudom, hogy kit illetett: Rossinit? Az Ory-t? a határon túli vendégegyüttest? vagy úgy együtt mindent-mindenkit? Talán az is baj lehetett, hogy semmi hírverést nem kapott ez a Rossini-ritkaság – ahogy a többi Primavera-meghirdetett operának is alig volt a médiában ajánlása, figyelem felhívása? Csak remélni tudom, hogy a következő napokban a vidéki színházak operatársulatainak bemutatkozása (Mozart, Donizetti és Verdi operák) nem jut hasonló sorsra, nem fullad általános érdektelenségbe. Kár volna/lenne!... 2014. április 24. Erkel Színház Rossini: Ory grófja – vígopera két felvonásban, francia nyelven Közreműködött a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara Vezényelt: Jankó Zsolt Rendező és jelmeztervező: Szabó Emese Díszlettervező: Lőrincz Gyula Szereposztás: Ory – Tony Bardon Adèle de Formoutiers - Covacinschi Yolanda Isolier apród – Barabás Zsuzsa Alice – Chiuariu Lívia Ragode – Veress Orsolya Nevelő – Sándor Árpád Raimbaud – Balla Sándor A Rossini-mű magyarországi ősbemutatóját az Erkel Színházban Lamberto Gardelli vezényelte, Réti József, Házy Erzsébet, Melis György, Gyurkovics Mária alakították/énekelték benne a főbb szerepeket – annak a produkciónak csak a hírét, s no persze, a hangfelvételét ismerem. Viszont 2005-ben ott voltam Miskolcon, ahol az Operafesztivál keretében, az Auris Társulat előadásában, már láthattam Rossini utolsó vígoperáját. És még egyszer, öt évvel később, a Szegedi Nemzeti Színházban is volt szerencsém élőben ehhez a darabhoz. Így érkeztünk el a tegnap esti, Erkel Színházban több évtized után újra bemutatott Ory grófjához, ezúttal a kolozsvári társulat vendégjátékának örülve. Most igen kíváncsi volnék arra, hogy Szinetár Miklós – aki ott volt az este a nézőtéren – saját régi rendezésének ismeretében hogyan fogadta ezt az Ory grófját!? Mi lehetett a véleménye erről a produkcióról? Ókovács Szílveszter főigazgató ugyancsak megtisztelte jelenlétével az előadást. Vajon, miképpen értékelik a látottakat-hallottakat? Kíváncsi lennék az ö véleményükre is (amit persze úgysem fogok soha megtudni).
4535 virius 2014-04-24 10:33:57
No, senki nem nézi az idei Primavera előadásait?! Jómagam láttam az eddigieket: a győriek Rigolettóját tegnapelőtt, a debreceniek két Vajda-egyfelvonásosát tegnap. Mindkettő közös pontja Rácz István, aki kvázi ezekkel az előadásokkal tért vissza az Operába két év bünti után, pontosabban az Erkelbe... és milyen jót alakított Sparafucileként is, a Don Cristóbal színigazgatójaként is! :) Külön dicséretre méltó László Boldizsár mantuai hercege és Tóth János Don Cristóbalja is...
No, senki nem nézi az idei Primavera előadásait?! Jómagam láttam az eddigieket: a győriek Rigolettóját tegnapelőtt, a debreceniek két Vajda-egyfelvonásosát tegnap. Mindkettő közös pontja Rácz István, aki kvázi ezekkel az előadásokkal tért vissza az Operába két év bünti után, pontosabban az Erkelbe... és milyen jót alakított Sparafucileként is, a Don Cristóbal színigazgatójaként is! :) Külön dicséretre méltó László Boldizsár mantuai hercege és Tóth János Don Cristóbalja is...
4534 IVA 2014-04-24 05:21:40 [Válasz erre: 4532 virius 2014-04-22 20:11:18]
Nagyon szép formája volt annak a léghajónak. Lelkes „művészszínház”-látogatásaim során annyi vélhető és nevesíthető plagizálást láttam a rendezésekben (egy időszakban szinte „kötelező” divat volt közönséget is érő vizet fröcskölni, homokot, sarat dobálni, meztelenre vetkőzni, pisilni, hátulról meghágni stb. a színpadon), hogy azokhoz képest az operaszínpadi plagizálások finom utalásoknak tűnhettek.
Nagyon szép formája volt annak a léghajónak. Lelkes „művészszínház”-látogatásaim során annyi vélhető és nevesíthető plagizálást láttam a rendezésekben (egy időszakban szinte „kötelező” divat volt közönséget is érő vizet fröcskölni, homokot, sarat dobálni, meztelenre vetkőzni, pisilni, hátulról meghágni stb. a színpadon), hogy azokhoz képest az operaszínpadi plagizálások finom utalásoknak tűnhettek.
4533 IVA 2014-04-24 05:17:41 [Válasz erre: 4520 virius 2014-04-16 20:36:09]
Oláh Gusztáv álomszép Così-díszletei (ilyenek illenek a zenéhez!) után számomra olyan sokkot jelentett Szinetár rendezésre, hogy – noha többször láttam, még az Erkelben is –, az énekeseket kivéve alig valamire emlékszem belőle. (Leginkább arra, hogy Despina a kávéskancsó csőréből zugkóstolt. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a lottóötös megnyerése után sem fogok cselédlányt tartani. A sors nem tett próbára, hogy állom-e a fogadalmamat.) Szóval, nem emlékszem a nőalakok vetítésére sem.
Oláh Gusztáv álomszép Così-díszletei (ilyenek illenek a zenéhez!) után számomra olyan sokkot jelentett Szinetár rendezésre, hogy – noha többször láttam, még az Erkelben is –, az énekeseket kivéve alig valamire emlékszem belőle. (Leginkább arra, hogy Despina a kávéskancsó csőréből zugkóstolt. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a lottóötös megnyerése után sem fogok cselédlányt tartani. A sors nem tett próbára, hogy állom-e a fogadalmamat.) Szóval, nem emlékszem a nőalakok vetítésére sem.
4532 virius 2014-04-22 20:11:18 [Válasz erre: 4530 Búbánat 2014-04-22 18:20:27]
Tkp. Ingmar Bergman filmjéből koppintotta le Szinetár a fő bölcsességek kiírását, ehhez adott volt a fényújság. Már Mikó is koppintott Bergmantól 1980-ban: a hàrom gyermek léghajóját. Amúgy Mikó máskor is plagizált, pl. Rózsalovag, Parsifal, Boccanegra...
Tkp. Ingmar Bergman filmjéből koppintotta le Szinetár a fő bölcsességek kiírását, ehhez adott volt a fényújság. Már Mikó is koppintott Bergmantól 1980-ban: a hàrom gyermek léghajóját. Amúgy Mikó máskor is plagizált, pl. Rózsalovag, Parsifal, Boccanegra...
4531 Búbánat 2014-04-22 18:22:04 [Válasz erre: 4530 Búbánat 2014-04-22 18:20:27]
[url] http://operavilag.net/kiemelt/parazs-mellett/; Parázs mellett [/url]
[url] http://operavilag.net/kiemelt/parazs-mellett/; Parázs mellett [/url]
4530 Búbánat 2014-04-22 18:20:27
[url] http://operavilag.net/kiemelt/parazs-mellett/; Parázs mellett [/url] Operavilág.net, 2014. április 22. A varázsfuvola premierje az Erkel Színházban, 2014. április 12. FÜLÖP KÁROLY kritikája az előadásról "Az érthetőség – gyorsan leszögezem – nem csak Miklósa esetében gond: szinte valamennyi szereplőnél érzékeltem problémát ezen a téren, s bizony a hangerő is a legtöbb szereplőnél elmarad az elvárható optimálistól. Valószínűleg Szinetár is érezte az érthetőség problémáját, amikor fontos alapigazságok kimondatásakor a feliratozó használata mellett döntött a cselekmény egy-egy pontján.”
[url] http://operavilag.net/kiemelt/parazs-mellett/; Parázs mellett [/url] Operavilág.net, 2014. április 22. A varázsfuvola premierje az Erkel Színházban, 2014. április 12. FÜLÖP KÁROLY kritikája az előadásról "Az érthetőség – gyorsan leszögezem – nem csak Miklósa esetében gond: szinte valamennyi szereplőnél érzékeltem problémát ezen a téren, s bizony a hangerő is a legtöbb szereplőnél elmarad az elvárható optimálistól. Valószínűleg Szinetár is érezte az érthetőség problémáját, amikor fontos alapigazságok kimondatásakor a feliratozó használata mellett döntött a cselekmény egy-egy pontján.”
4529 Werbőczy 2014-04-19 10:46:29 [Válasz erre: 4523 oicka 2014-04-18 14:59:02]
Sajnos a kritikák sokszor képesek ekkorát lódítani. Ahelyett, hogy tisztesen megköszönték volna Kováts Kolosnak a beugrást, olyat írnak le, amiről minden épeszű ember tudja, hogy már rég nem úgy van!
Sajnos a kritikák sokszor képesek ekkorát lódítani. Ahelyett, hogy tisztesen megköszönték volna Kováts Kolosnak a beugrást, olyat írnak le, amiről minden épeszű ember tudja, hogy már rég nem úgy van!
4528 pinocchio 2014-04-18 19:01:10 [Válasz erre: 4524 Janus 2014-04-18 16:09:52]
Kolonits Klárát lehet majd szerencsére hallani,(tegnap este is kiváló volt), mert az összes jövő évi Varázsfuvola előadásban az ő neve szerepel.Viszont meglepő módon új beállóként Sarastro Palerdi András lesz.
Kolonits Klárát lehet majd szerencsére hallani,(tegnap este is kiváló volt), mert az összes jövő évi Varázsfuvola előadásban az ő neve szerepel.Viszont meglepő módon új beállóként Sarastro Palerdi András lesz.
4526 takatsa 2014-04-18 17:22:36 [Válasz erre: 4525 Janus 2014-04-18 16:11:03]
Ez valószínűleg azért van, mert hiányzik belőlük a szakmai alázat minimuma is. Azt kell előadni, amit Bach lekottázott és fontosnak tartott. Azt kell játszani, amit Wagner kijavított, megváltoztatott, mert azt tartotta jobbnak, ezt akarta felmutatni a világnak, a közönségnek. Én arra vagyok kíváncsi, amit a zeneszerző írt, engem a zeneszerző szándéka érdekel és nem a rendezőé, nem a díszlettervezőé, a pirotechnikusé, az informatikusé, sőt, nem is a karmesteré vagy bárki másé. Ezeknek a közreműködőknek a szerepe persze nagyon fontos, de igazán nagyot akkor alkotnak, ha alázattal szolgálják a zeneszerző elképzeléseit és törekszenek azok minél teljesebb megvalósítására.
Ez valószínűleg azért van, mert hiányzik belőlük a szakmai alázat minimuma is. Azt kell előadni, amit Bach lekottázott és fontosnak tartott. Azt kell játszani, amit Wagner kijavított, megváltoztatott, mert azt tartotta jobbnak, ezt akarta felmutatni a világnak, a közönségnek. Én arra vagyok kíváncsi, amit a zeneszerző írt, engem a zeneszerző szándéka érdekel és nem a rendezőé, nem a díszlettervezőé, a pirotechnikusé, az informatikusé, sőt, nem is a karmesteré vagy bárki másé. Ezeknek a közreműködőknek a szerepe persze nagyon fontos, de igazán nagyot akkor alkotnak, ha alázattal szolgálják a zeneszerző elképzeléseit és törekszenek azok minél teljesebb megvalósítására.
4525 Janus 2014-04-18 16:11:03 [Válasz erre: 4524 Janus 2014-04-18 16:09:52]
passióját - különben meg értem én: igyekeznek ráállni a különlegességekre. Hát engem nem győznek meg ezzel. Se a Hollandi ősváltozata, se a Strauss által átírt Gluck opera nem érdekel.
passióját - különben meg értem én: igyekeznek ráállni a különlegességekre. Hát engem nem győznek meg ezzel. Se a Hollandi ősváltozata, se a Strauss által átírt Gluck opera nem érdekel.
4524 Janus 2014-04-18 16:09:52 [Válasz erre: 4523 oicka 2014-04-18 14:59:02]
Az Operaház hozzáállása az ősváltozatokhoz nem egyértelmű. Amikor a szerző maga dolgozta át művét (Bolygó hollandi), akkor semmi szükség az ősváltozatra, erre mégis azt veszik elő. Bach Máté-pasióját és a Gluck operát meg átdolgozásban adják, ahogy a Hunyadit is. Ki érti eztet? Én nem. A Varázsfuvolára idén nem jutok el, de az számomra elsősorban Kolonits Klára Éjkirálynője miatt és Fried Péter (sajnos elmaradt) Sarastro alakítása miatt, valamint Kovács János karmesteri teljesítménye miatt lett volna érdekes. Szerencsére Kolonits a következő évadban is szerepel majd az előadásokban.
Az Operaház hozzáállása az ősváltozatokhoz nem egyértelmű. Amikor a szerző maga dolgozta át művét (Bolygó hollandi), akkor semmi szükség az ősváltozatra, erre mégis azt veszik elő. Bach Máté-pasióját és a Gluck operát meg átdolgozásban adják, ahogy a Hunyadit is. Ki érti eztet? Én nem. A Varázsfuvolára idén nem jutok el, de az számomra elsősorban Kolonits Klára Éjkirálynője miatt és Fried Péter (sajnos elmaradt) Sarastro alakítása miatt, valamint Kovács János karmesteri teljesítménye miatt lett volna érdekes. Szerencsére Kolonits a következő évadban is szerepel majd az előadásokban.
4523 oicka 2014-04-18 14:59:02
Sajnos tegnap sem Fried Péter énekelte Sarastro szerepét.Kováts Kolost hallhattuk a szerepben, és bár a Magyar Nemzet tegnapi kritikája intakt hangú énekesként említi, ez erősen megkérdőjelezhető. Az operaházi műsor összeállítás érthetetlen, mert a 2. szereposztás Sarastro-ja, Kovács István, aki a váltótárs, ezzel az előadással egyidőben a Máté Passioban, majd ma a Parsifalban énekel. Amiben az M.N.cikknek igaza van, az Szinetár Miklós innen-onnan összeötletelt rendezése.Pld.érthetetlen, hogy Sarastro miért ment vadászni, és miért onnan tér vissza az I.felv. fináléjában rokokó parókában. Arra biztos jobban jön a vad. A Macbethből átmentett szellemöteltek alkalmazása pld. a három dámával kapcsolatban felesleges rossz. A kézigránátosok beötletelése a Xerxes-ből szintén.Ha egy rendezőnek nincs ötlete rögtön elkezd vetíteni 3D-ben. Ez a szemfényvesztés magát a rendezőt is becsapta, mert azt hiszi jól megrendezte. Nincs olyan szabadkőműves jel, amit nem láthatnánk az előadásba belegyömöszölve, becsusszan néhány Windows ikon is .Mi értelme a II. felvonás eleji hosszadalmas szavazásra kihegyezett unalmas prózának az "O Isis" ária előtt, (hacsaknem az ápr.6-i választás előtt még aktuális is volt), mikor azt már hochdeutsch műveltségű operaházak is erős húzással minimálisra redukálják.A tűz-víz próba dögunalom,üres és civil, azt mért nem vetítette tele díszletpótásokkal. Ugyanakkor hiányoltam, Pamina-Tamino-Sarastro tercettjét "Én hősöm visszajössz-e még", mert az tegnap sem hangzott el.Ezek szerint koncepció.Ha az Operaház mindenből ősváltozatot mutat be, miért pont a zenetörténet egyik örök érvényű művét csonkították, a híres tercett kihagyásával?(pláne, ha fut mellette egy „Parázsfuvolácska”.)
Sajnos tegnap sem Fried Péter énekelte Sarastro szerepét.Kováts Kolost hallhattuk a szerepben, és bár a Magyar Nemzet tegnapi kritikája intakt hangú énekesként említi, ez erősen megkérdőjelezhető. Az operaházi műsor összeállítás érthetetlen, mert a 2. szereposztás Sarastro-ja, Kovács István, aki a váltótárs, ezzel az előadással egyidőben a Máté Passioban, majd ma a Parsifalban énekel. Amiben az M.N.cikknek igaza van, az Szinetár Miklós innen-onnan összeötletelt rendezése.Pld.érthetetlen, hogy Sarastro miért ment vadászni, és miért onnan tér vissza az I.felv. fináléjában rokokó parókában. Arra biztos jobban jön a vad. A Macbethből átmentett szellemöteltek alkalmazása pld. a három dámával kapcsolatban felesleges rossz. A kézigránátosok beötletelése a Xerxes-ből szintén.Ha egy rendezőnek nincs ötlete rögtön elkezd vetíteni 3D-ben. Ez a szemfényvesztés magát a rendezőt is becsapta, mert azt hiszi jól megrendezte. Nincs olyan szabadkőműves jel, amit nem láthatnánk az előadásba belegyömöszölve, becsusszan néhány Windows ikon is .Mi értelme a II. felvonás eleji hosszadalmas szavazásra kihegyezett unalmas prózának az "O Isis" ária előtt, (hacsaknem az ápr.6-i választás előtt még aktuális is volt), mikor azt már hochdeutsch műveltségű operaházak is erős húzással minimálisra redukálják.A tűz-víz próba dögunalom,üres és civil, azt mért nem vetítette tele díszletpótásokkal. Ugyanakkor hiányoltam, Pamina-Tamino-Sarastro tercettjét "Én hősöm visszajössz-e még", mert az tegnap sem hangzott el.Ezek szerint koncepció.Ha az Operaház mindenből ősváltozatot mutat be, miért pont a zenetörténet egyik örök érvényű művét csonkították, a híres tercett kihagyásával?(pláne, ha fut mellette egy „Parázsfuvolácska”.)
4522 pinocchio 2014-04-17 13:22:39 [Válasz erre: 4521 oicka 2014-04-17 13:12:39]
Tegnap csak du.1/2 4 után láttam a változást, szerintem figyeld.Miután 15-én már láttam ezt a szereposztást,én a jegyemet elpasszoltam, nehogy a "Franca" által említett 'kivételes szerencsében' részesülhessek.
Tegnap csak du.1/2 4 után láttam a változást, szerintem figyeld.Miután 15-én már láttam ezt a szereposztást,én a jegyemet elpasszoltam, nehogy a "Franca" által említett 'kivételes szerencsében' részesülhessek.
4521 oicka 2014-04-17 13:12:39
Ma estére jelenleg még Fried Péter neve szerepel az M.Á.O. honlapján, remélem ő fogja énekelni Sarastrot!Bár ma a második szereposztás énekel.(Nekem Fried a premier Sarastrojaként is nagyon hiányzott.)
Ma estére jelenleg még Fried Péter neve szerepel az M.Á.O. honlapján, remélem ő fogja énekelni Sarastrot!Bár ma a második szereposztás énekel.(Nekem Fried a premier Sarastrojaként is nagyon hiányzott.)
4520 virius 2014-04-16 20:36:09 [Válasz erre: 4511 IVA 2014-04-15 00:19:35]
A három dáma darab végi "átállása" engem Kerényi Imre 1985-ös "régi" nemzeti színházi István, a király-rendezésének fináléjára emlékeztet, ahol is a 3 haszonleső magyar úr szó szerint köpönyeget fordított... Még az Éj Királynője és Monostatos is beoldalog kétoldalról a fináléba, holott a darab szerint a Rossz erői a végén teljes vereséget szenvednek. A képária alatti vetítésben Szinetár mintegy átmentette 1979-es Così-rendezésének nőalakjait. Talán azért, mert Jiři Menzel ősszel új Così-t rendez?
A három dáma darab végi "átállása" engem Kerényi Imre 1985-ös "régi" nemzeti színházi István, a király-rendezésének fináléjára emlékeztet, ahol is a 3 haszonleső magyar úr szó szerint köpönyeget fordított... Még az Éj Királynője és Monostatos is beoldalog kétoldalról a fináléba, holott a darab szerint a Rossz erői a végén teljes vereséget szenvednek. A képária alatti vetítésben Szinetár mintegy átmentette 1979-es Così-rendezésének nőalakjait. Talán azért, mert Jiři Menzel ősszel új Così-t rendez?
4519 morc 2014-04-16 20:01:46 [Válasz erre: 4518 Franca 2014-04-16 19:35:24]
Tényleg nagy szerencse volt, hogy Kováts Kolos vállalta a beugrást, és tényleg nem nagyon volt más megoldás. Kovács István, aki a másik Sarastro, a premiert megmentette, de ezt az előadást már nem tudta vállalni. Kováts Kolos ebben a produkcióban a Sprecher (Öreg pap) szerepét énekelte és próbálta, Sarastro sokszor énekelt régi szerepe, de ebben a rendezésben soha nem próbálta. Abszolút beugrás volt, aznap déltájban kérhették fel.
Tényleg nagy szerencse volt, hogy Kováts Kolos vállalta a beugrást, és tényleg nem nagyon volt más megoldás. Kovács István, aki a másik Sarastro, a premiert megmentette, de ezt az előadást már nem tudta vállalni. Kováts Kolos ebben a produkcióban a Sprecher (Öreg pap) szerepét énekelte és próbálta, Sarastro sokszor énekelt régi szerepe, de ebben a rendezésben soha nem próbálta. Abszolút beugrás volt, aznap déltájban kérhették fel.
4518 Franca 2014-04-16 19:35:24
Én tegnap voltam a Varázsfuvola előadáson az Erkelben. Sajnos, mindjárt az elején azzal kellett szembesülnöm, hogy Sarastrót Fried Péter helyett Kováts Kolos énekli. Mindezt pedig olyan tálalásban jelentették be az előadás előtt, amiből az jött le: a közönség érezze kivételes szerencséjének a beugrást és adjon hálát jó sorsának, amiért a körülmények összejátszása folytán még nyer is a cserén. A közönség kellően meg is ünnepelte a bejelentést, számomra viszont az előadás nagy negatívuma volt és nehéz napirendre térni a nyújtott teljesítmény felett. Csak remélni tudom, hogy tényleg nem volt más megoldás, senki más nem tudott volna beugrani, mert ez sokat elvett az egyébként kitűnő előadásból. Gratulálok Haja Zsoltnak, fantasztikus Papageno, mind éneklésben, mind színészi játékban, ennyire élvezetes Papagenót sem élőben, sem DVD-n nem láttam még. Nagyon tetszett Rost Andrea is, számomra ők ketten jelentették az előadás csúcspontját. A rendezéstől nem vártam sokat, de be kell vallanom: nagy és pozitív élmény volt, meg fogom még nézni máskor is.
Én tegnap voltam a Varázsfuvola előadáson az Erkelben. Sajnos, mindjárt az elején azzal kellett szembesülnöm, hogy Sarastrót Fried Péter helyett Kováts Kolos énekli. Mindezt pedig olyan tálalásban jelentették be az előadás előtt, amiből az jött le: a közönség érezze kivételes szerencséjének a beugrást és adjon hálát jó sorsának, amiért a körülmények összejátszása folytán még nyer is a cserén. A közönség kellően meg is ünnepelte a bejelentést, számomra viszont az előadás nagy negatívuma volt és nehéz napirendre térni a nyújtott teljesítmény felett. Csak remélni tudom, hogy tényleg nem volt más megoldás, senki más nem tudott volna beugrani, mert ez sokat elvett az egyébként kitűnő előadásból. Gratulálok Haja Zsoltnak, fantasztikus Papageno, mind éneklésben, mind színészi játékban, ennyire élvezetes Papagenót sem élőben, sem DVD-n nem láttam még. Nagyon tetszett Rost Andrea is, számomra ők ketten jelentették az előadás csúcspontját. A rendezéstől nem vártam sokat, de be kell vallanom: nagy és pozitív élmény volt, meg fogom még nézni máskor is.
4517 Búbánat 2014-04-16 17:07:43 [Válasz erre: 4515 Robesz 2014-04-16 14:43:32]
Kár, hogy nem zenekari kísérettel adják elő.
Kár, hogy nem zenekari kísérettel adják elő.
4516 telramund 2014-04-16 16:06:53
A fellépők névsora igen szűkös.......
A fellépők névsora igen szűkös.......
4515 Robesz 2014-04-16 14:43:32
World Voice Day 04.16/19:30 Erkel Színház Mozart: Figaro házassága - Figaro áriája /Bretz Gábor/ Mozart: Figaro házassága - a Gróf áriája /Szegedi Csaba/ Delibes: Lakmé - Csengettyű ária /Kolonits Klára/ Puccini: Pillangókisasszony – Cseresznyevirág-duett /Létay Kiss Gabriella –Wiedemann Bernadett/ Gounod: Rómeó és Júlia - Rómeó áriája /Balczó Péter/ Gounod: Rómeó és Júlia-Júlia ária /Rost Andrea/ Gounod: Faust - Valentin imája /Kálmándi Mihály/ Gounod: Faust – Cavatina /Fekete Attila/ Gounod:Faust - Margit áriája /Rost Andrea/ Zongorán kísér Harazdy Miklós és Hidegkuti Pálma
World Voice Day 04.16/19:30 Erkel Színház Mozart: Figaro házassága - Figaro áriája /Bretz Gábor/ Mozart: Figaro házassága - a Gróf áriája /Szegedi Csaba/ Delibes: Lakmé - Csengettyű ária /Kolonits Klára/ Puccini: Pillangókisasszony – Cseresznyevirág-duett /Létay Kiss Gabriella –Wiedemann Bernadett/ Gounod: Rómeó és Júlia - Rómeó áriája /Balczó Péter/ Gounod: Rómeó és Júlia-Júlia ária /Rost Andrea/ Gounod: Faust - Valentin imája /Kálmándi Mihály/ Gounod: Faust – Cavatina /Fekete Attila/ Gounod:Faust - Margit áriája /Rost Andrea/ Zongorán kísér Harazdy Miklós és Hidegkuti Pálma
4514 Búbánat 2014-04-15 13:33:20 [Válasz erre: 4511 IVA 2014-04-15 00:19:35]
[url] http://opera.hu/hu/A_varazsfuvola_%E2%80%93_bemutato_elotti_eladasi_rekord_az_Erkel_Szinhazban/galeria; A varázsfuvola az Erkel Színházban, 2014 áprilisa – képgaléria [/url]
[url] http://opera.hu/hu/A_varazsfuvola_%E2%80%93_bemutato_elotti_eladasi_rekord_az_Erkel_Szinhazban/galeria; A varázsfuvola az Erkel Színházban, 2014 áprilisa – képgaléria [/url]
4513 parampampoli 2014-04-15 09:40:29 [Válasz erre: 4511 IVA 2014-04-15 00:19:35]
Én majd csak csütörtökön megyek megnézni, köszönöm az alapos felkészítést!
Én majd csak csütörtökön megyek megnézni, köszönöm az alapos felkészítést!
4512 IVA 2014-04-15 05:27:04 [Válasz erre: 4511 IVA 2014-04-15 00:19:35]
... annyira meglepődtem ... helyett: ... annyira nem lepődtem meg ...
... annyira meglepődtem ... helyett: ... annyira nem lepődtem meg ...
4511 IVA 2014-04-15 00:19:35
A varázsfuvola – 2014. április 12. és 2014. április 13. Régi időket idézett az esemény jellege: klasszikus darab, a repertoár egyik alapművének felújítása új rendezésben, látványban, két szereposztásban, részben olyan énekesekkel, akik már hosszabb ideje szerepük birtokosai, részben új beállókkal. Oláh Gusztáv, majd Mikó András rendezésében (az elsőben) még előkelően mindig operaházi darab volt A varázsfuvola. Akinek nem sikerült jegyet szereznie A diótörő (a mai gyakorlaténál jóval kevesebb számú) karácsonyi, karácsony-táji előadásainak valamelyikére, beérte Mozart utolsó operájával, hogy mégis legyen családi operalátogatás a téli szünidőben, miután kialakult az a babona, hogy A varázsfuvola is gyerekeknek való, hiszen nemes gondolatokkal teli, didaktikus mese. Alighanem az Operaház hirtelenséggel kényszerűvé vált rekonstrukciója hozta, hogy a darab 1980. október 4-én, illetve 5-én bemutatott új rendezésére (ismét Mikó Andrásé, Makai Péter látványterveivel, Ferencsik János vezényletével) az Erkel Színházban került sor. A nélkülözhetetlen műsordarab egy-egy új rendezéséhez az Erkel Színház mellőzésének XXI. századi, kriminális történetének idején a Thália Színházat, legutóbb (közös produkcióként) a Vígszínházat találták alkalmas helyszínnek – mígnem most visszatért az Erkelbe, fényesen igazolva a megmentett és felújított színházat mint a remekműhöz (és remekművekhez) továbbra is méltó játszóhelyet. Nem voltam ilyen ünnepi hangulatban a bemutatóra várva. Sosem hallgattam el, hogy immár 45 esztendeje nem bízom Szinetár Miklósban, akinek első Erkel színházi Denevér-rendezése óta szinte csak bosszantó munkáit láttam, a kései találkozásként tapasztalt Carmenjét pedig egyenesen felháborítónak. Nos, A varázsfuvola felújítása korántsem lett koncepciójában és számtalan elemében való barmolás, sőt, azon kívül, hogy csak számos ötletét és megoldását utasítom el, szépségeire is fogékony lehettem. Még ha valahol kibicsaklik is, tetszett a három gyermek megjelenítésének és magyarázatának ötlete. A gyermekek jelmeze arra utal, hogy a darab nehéz próbák kiállására ítélt két hősét szépre, jóra, bölcsre vezető és győzelemre segítő figurák a hősök szép, jó, bölcsebb és győzni képes énjét testesítik meg. Gyermek Papagenót látunk a színen, és gyermek Taminót, pontosabban Taminókat – és itt a bökkenő, hiszen a darabban a gyermekek száma (és szólamkompozíciója) a hölgyek számára rímel, a próbát kiálló és kevésbé álló hősök viszont ketten vannak: az erényes és az esendő ember. Talán ennek az egyezőségnek ez a hiánya vezetett ahhoz az ötlethez, hogy a cselekmény indulásakor nem Tamino herceggel találkozunk, hanem egy egyszerű, mai, farmernadrágot és inget viselő fiatalemberrel (az ő alteregója a gyermek Taminók egyike), aki korunk nagyvárosi létének emberi természet ellen forduló, idegesítő elemei elől menekül mint sárkány elől, a hölgyek által megölt sárkány látványa pedig csak Tamino ébredésekor jelenik meg: mintegy szimbólum. Taminót a három hölgy öltözteti-koronázza herceggé (ennek alteregója a másik gyermek Tamino), a happy endben majd a megdicsőülés avatja pappá, mígnem a papnővé avatott Pamina „intézkedik” mindkettőjük visszavedléséről egyszerű emberré – ami a mű üzenete szerint több, mint hercegnek lenni. A gondolat tehát nagyon szép és nem is idegen a mű szellemétől, csak nincs kielégítően átgondolva, kidolgozva. A „matematikai” stimmelés hiánya mellett az emberré vedlésben zavaró lesz, hogy Paminát eleve királylányként ismertük meg. (Az pedig nem érthető, sőt egyenesen ellentmondásos, hogy a Királynő három hölgye minek okán nyerheti el a papnői öltözéket: olyan darabban, amelyben az érdemek elismerése és a büntetések fontos motívumok.) Gyermekkori színházi élményeim óta kedvelem, ha egy víg darab egyes szereplői (vagy szereplőcsoportjai) – a meglepő hatás kedvéért, de feltétlenül a koncepcióba és az előadás stílusába következetesen illeszkedve – a nézőtéri járásból jutnak fel a színpadra (vagy el a színről). Amilyen stílustalannak tartottam ezt a Hunyadi László legutóbbi rendezésében, annyira tetszett most Papageno belépőjekor. Kár, hogy az ötlet csak üres meglepetés maradt: hogy Papageno a nézőtér felé mutathat mint az Éj királynőjének birodalmára, kevés, és nem hiszem, hogy ironikus célja az én egyéni nézői értelmezésem lett volna, amely szerint az Erkel Színház nézőterének sötétszürkére festett falai jelképeznék a sötétség birodalmát. A laikus néző nem tudhatja, hogyan határolja el a rendező, illetve a díszlettervező munkáját, ötleteit. Ez valószínűleg hiba is lenne, hiszen ebből az eladásból is nyilvánvaló az alkotói összmunka. Ahogy a rendezés néhány ötlet mellőzésével jobb lenne, Horgas Péter nagyvonalú látványvilágában is a valamivel kevesebb lenne több. A díszlet impozáns, a világítással kombinálva lenyűgöző élmény, ám a vetítések gyakran túlbonyolítják a látványt és gyengítik a többi elem hatását, „túlspilázzák” a darab egyszerűbb szimbolikáját és Mozart tiszta zenei ábrázolásmódját. Szinetár, a rendező, úgy látszik, hagyományosan nem ad bizalmat a zenének: annak, hogy egy zárt számban a zeneszerző és az énekes képes közölni az érzéseit. Úgy gondolom, A varázsfuvolában semmi sem ábrázolhatja érzékletesebben Pamina szépségét és a szerelemre lobbanás érzését, mint a képária melódiája, és amivel az énekes megtölti azt. A rendezés elveszi ezt a lehetőséget az énekestől (illetve közönségétől), mert sajnos háttérvetítésben láthatjuk a női arc örök szépségére való fölösleges utalást: Rost Andrea illetve Sáfár Orsolya (a színpadi látvánnyal szemben digitális technika által) előnytelen, mondhatnám, kegyetlen fotójától Nofretete, más ókori és középkori nőiarc-ideálok, Mona Lisa, Marilyn Monroe ábrázolásán keresztül ismét Rost Andrea illetve Sáfár Orsolya képmásába áttűnve, ami jócskán elvonja a figyelmet az áriáról, amely annak a nagy pillanatnak és érzésnek a kivetítése (lenne), ami a darab cselekményét mozgatja. Sőt, ami egész életünket mozgatja, nemünktől függetlenül. Van egy míves-díszes, választékos előfüggöny (a masni motívumát szívesen nélkülözném róla), amelyet egyes színek közé eresztenek le. A második részben szerencsés lett volna ennek mellőzésével megoldani a különben sem díszletrakodással járó képváltozásokat, mert az előfüggöny túl gyakori működése monotonná válik, s ezáltal az előadás a vége felé haladva egyre hosszadalmasabbnak tűnik. Előfordul, hogy egy színpadi produkció nem túlságosan tetszik az embernek, ám a végén jön egy fordulat, amely az addigi hatásokat, élményeket átrendezi a műélvezőben. Természetesen megesik a fordítottja is. Bármennyre hajlamos is voltam A varázsfuvola első premierjén átadni magam az élvezetnek és átsiklani azokon a rendezői és vizuális megoldásokon, amelyek nem tetszettek, vagy amelyeket nem értettem, fejbe kólintott és földre rántott a fináléban ama mozzanatnak a kivitelezése, midőn Pamina, a nem elég pontosan-gondosan átgondolt koncepcióban, egyszerre szabadul meg királylányi és papnői mivoltától, és egyszerű, mai lánnyá vetkőzik. Talán személyes pechem, hogy Rost Andrea ezt olyan, színpadi keretben kiábrándítóan civil mozdulatokkal végzi, amelyek felidézték bennem Lukács Gyöngyi hasonló jelentésű és kivitelezésű (annak idején általam hangsúlyosan kifogásolt) mozdulatát a Turandot fináléjában. További személyes pechem, hogy igencsak utálom a fekete cicanadrágot, annál jobban már csak az olyan, gusztustalan szabású és esésű, slampos, fehér kiblúzt, amely előnytelenné is változtatta egy különben csinos énekesnő termetének arányait, sőt a figura egész imázsát. Noha a fiatalabb Sáfár Orsolyának valamivel jobban állt az attitűd és a hasonló viselet (ő lapos sarkú cipőt viselt, kiblúzának szabása kevésbé volt gusztustalan, ám halványszürke színe annál inkább), és másodjára már túl voltam a fejbe vágó traumán, számomra ez a mozzanat maradt az előadás legnagyobb tehertétele. A hölgyek (nem az udvarhölgyek, hanem a művésznők) iránti udvariasság jegyében az ő hatásukat hagyom beszámolóm végére, a pozitív kicsengés kedvéért is. Kovács János és Szabó Sipos Máté vezényletével egyaránt kiváló zenei élmény az előadás, a szépen szóló zenekar, énekkar és a szólisták teljesítménye. Tamino megformálói közül Klein Ottokáré volt a kiegyenlítettebb, szebb éneklés, Pataki Adorján volt a szerethetőbb. Haja Zsoltot láttam már Papageno szerepében a vígszínházi produkcióban. Éneklése azóta mintha hozzánőtt volna az Erkel Színházhoz, ám továbbra sem tudom megfejteni, hogy a kellemes, fiatal hangján jól éneklő, természetesen játszó (itt-ott picit, a célközönség kedvéért megbocsáthatóan ripiző) és előnyös külső adottságú énekes személyisége miért nem tűnik elég erősnek ebben a szerepben. Rezsnyák Róbert Papagenója is sikeres és tetszetős alakítás. Sarastrót Fried Péter váratlan megbetegedése miatt mindkét estén Kovács István alakította, kezdetben a Mozart korára fölöslegesen utaló viseletben, szép játékkal. Nem basso profondo, de hangja, éneklése és személyisége alkalmassá teszi a szerepre, amely jobban illik hozzá, mint az Aida királya. Bretz Gábor az Öreg pap szerepében az előadás egyik legkellemesebb hang- és zenei élményét nyújtotta. Kováts Kolos orgánuma bámulatosan szépen zeng még ebben a szerepben. Csak üdvözölni tudtam azt a rendezői ötletet, hogy a gonoszságot, az alattomosságot és a visszataszító megjelenést megtestesítő Monostatos az előadásban nem szerecsen. (Úgy gondolom, korunk világismerete ezen a ponton túllépett az alkotók világismeretén.) A „kiváltó”, helyettesítő megoldás azonban nem kellően invenciózus, amint Papageno jelmeze sem elég szellemes, ezért nem is értjük, hogy az eredetileg „madárember és a szerecsen” miért ijed meg annyira egymástól. Szerencsére Megyesi Zoltán és Kóbor Tamás mértéktartó alakítással felelt meg a szerepnek. A három gyermek alakítói (a színlap szerint Csörgeő Luca, Szabó Barnabás, Dénes Edina, illetve Csörgeő Kata, Reményi Bánk Farkas, Bangó Ernest) kedvesen játszottak és énekeltek, füleimnek az első hármas szólt tisztábban. Noha ez A varázsfuvola is meg akarja szólítani a gyerekközönséget, úgy látszik, a XXI. században „kötelezővé” lett a Királynő udvarhölgyeinek ... hogy is mondjam, a kacérnál és kissé sóvárnál erősebb ábrázolása, s ezzel párhuzamosan az Éj (sötétség) királynőjének többé-kevésbé az éjszaka királynőjeként való értelmezése. (Ld. a Színművészeti Egyetem előadása a Merlin Színházban, Marton László rendezése a Vígben.) Lehet, hogy ez csak az operaszínpadon feltűnő, hiszen más előadói műfajokban és a médiában mára szinte természetes a szexuális készlet és készenlét demonstrálása. Ebben az előadásban a „további három hölgy”, vagy „a három hölgy árnyéka”, néma „segítője” számomra értelmezhetetlen, fölösleges, sőt zavaró. Különben a három hölgy játéka és éneklése színvonalas és élvezetes. Az első előadás triójának – Bátori Éva, Balga Gabriella és Gál Erika – hangzása tűnt szebbnek. Bátori Éva gyönyörű csengésű szopránja frusztrálttá tett, amiért idén nem hallhattam viszont Jenůfa szerepében, és amiért nem is fogom, pedig a Lukács Gyöngyi Sekrestyésnéjével bizonyára feljavított jövő évadbeli produkcióban nagyon elkelne. Gál Erika személyisége a Harmadik hölgy szerepét teljesebben kitöltötte, mint az Eboliét és a Carmenét. A másik trió – Wierdl Eszter, Meláth Andrea és Bakos Kornélia – szintén nagyon jó. Bakos Kornéliát ugyancsak a vígszínházi Varázsfuvola Harmadik hölgyeként ismertem meg. Már akkor is nagyon tetszett, és örömmel hallottam-láttam viszont Örzse szerepében. Sajnos, ezekből az alakításokból még nem tudom, milyen magasságai, fortéi vannak, mennyire hajlékony a hangja és mennyire gazdag a kifejezőkészsége. Csupán szép és érdekes hanganyaga, örömteli, magabiztos, oldott színpadi játéka és figyelmet parancsoló személyisége okán érzem úgy, hogy a jövő nagy Carmenjének lehetősége rejlik benne. Keveset szerepel a MÁO-ban, kár lenne nem kiaknázni a tehetségét. Sok Papagenát láttam már Budapesten, és elmondhatom, mindegyikük meglepett komédiázó kedvével és képességével. A mostani Papagenák a korábbi tehetségek sorának méltó folytatói. Jakab Ildikó banyája a megszokottnál kevésbé sipítozó, sötétebb hangú, szopránja is kissé sötétebbnek tűnik. Gál Gabi megjelenítéséhez a rikácsolása is visszataszító, az ember szinte aggódik, hogyan lehet ilyen eltorzított hang után szépen énekelni. Kissé bele is fárad a rikácsolásba, valamennyire a szövegmondás érthetőségének rovására; a további előadásokban ez biztosan kiküszöbölődik. Nem értem, hogy a banya jelmeze miért nem rejteget eleve csinosabb ruhát, és miért esetlen lábbelit (olyan, mint egy be nem fűzött kismamacipő) a bájossá változott Papagena lábán. A fináléra tartogatott szebb ruha és cipő mintha pazarlás lenne. Rost Andrea lírai szopránja megfelel a Pamina szólama által támasztott fekvésnek és követelményeknek. Nekem mégis a lágyabb színezetű és kissé dúsabb hangok tűnnek eszményinek a figurához. Az együttesben tetszett jobban, mint az áriában és a Papagenóval énekelt kettősben. Sáfár Orsolyát most hallottam először színpadon, korábban csak a YouTube-on nyomoztam utána. Egy magyar nyelvű Mimi-alakításában artikulációja kissé zavarónak tűnt, Pamina szólamában ezt csak nyomokban éreztem. Szép és ideális Pamina-hang, amelynek vivőereje arra utal, hogy idővel a jugendlich-dramatischer szerepkörben is kipróbálhatja magát. Az Operaház igazi nagy reménysége lehet, ha tehetséges játéka, oldottabb körülmények között, elmélyül, és szép megjelenéséhez megtanítják neki, hogy ruha- és hajviselet, smink terén a nagyszínpad optikai körülményei között másmilyenek az esztétikai törvények, mint a civil létben. Az Éj királynőjeként Miklósa Erika külföldön, a Metropolitan színpadán is elismert formátumát élvezhettük. Nem állítom, hogy korábbi rádióközvetítésben nem hallottam még jobbnak, de most is biztonságosan és könnyedén győzte a szólamot. Ez a szerepe azért is bizonyul testhezállónak, mert színpadra alig alkalmas beszédorgánumát a karakter részének tekinthetjük. Elismerendő, hogy a második áriája után nem jött vissza a színpadra megköszönni az őt illető ovációt, abban a hálátlan szituációban sem, hogy az Éj királynőjének ünneplése alatt Pamina van a színpadon, egyedül. A szerep továbbjátszása a tapsrend alatt pedig nem hiba, én viszont nem szeretem. Miközben többször és okkal emlegetjük, hogy az Operaház utóbbi években történt hányattatásai, válságállapotai, a vezetői és szerkezeti váltások során esett kataklizmák után aggasztó énekeshiány van egyes szerepekre, abban a helyzetben lubickolhatunk, és büszkék lehetünk rá, hogy az egyik legnehezebb szerepre nemcsak megoldás, hanem két remek alakítás lehetősége is esedékessé tette A varázsfuvola felújítását. Miklósa Erika még tartja alkalmasságát, Kolonits Klára pedig a pálya csúcsán – de pontosabban és remélhetőleg inkább annak széles fennsíkján – jár, ahol minden bemutatkozásában csúcsteljesítménnyel és lélegzetelállító élménnyel ajándékozza meg közönségét. Neki sem egészen új szerepe az Éj királynője: hazudnék, ha elhallgatnám, hogy a YouTube-on hallgatott fergeteges [url]http://www.youtube.com/watch?v=YuRlwofMRcA;linzi alakítása[/url] után annyira meglepődtem a pesti bemutatkozás minőségén. De az Erkel Színház nézőterében szárnyaló, fényes és telt hangon, kiegyenlítetten, keményen és mégis kifejezően szóló előadás az itt és most élményével hatott elementárisan. Nem hiszem, hogy az Éj királynőjét ma pompásabban, zseniálisabban alakíthatja valaki, mint Kolonits Klára. Még nem említettem azt az örömömet, amit a prózában–énekben magyar nyelvű előadás jelentett számomra. Azért is, mert így bátrabban kínálhatom operarajongónak (és „autentikus operatolmácsolás”-élvezőnek) még nem mondható gyerekeknek, akiknek ez a darab egyébként sem szórakoztató minden részletében. Persze, már azért is, hogy magam is megismételhessem azt az élményt, hogy az Erkel Színház színpadán egy mutatós és élvezetes, zajosan és méltán ünnepelt előadást látunk.
A varázsfuvola – 2014. április 12. és 2014. április 13. Régi időket idézett az esemény jellege: klasszikus darab, a repertoár egyik alapművének felújítása új rendezésben, látványban, két szereposztásban, részben olyan énekesekkel, akik már hosszabb ideje szerepük birtokosai, részben új beállókkal. Oláh Gusztáv, majd Mikó András rendezésében (az elsőben) még előkelően mindig operaházi darab volt A varázsfuvola. Akinek nem sikerült jegyet szereznie A diótörő (a mai gyakorlaténál jóval kevesebb számú) karácsonyi, karácsony-táji előadásainak valamelyikére, beérte Mozart utolsó operájával, hogy mégis legyen családi operalátogatás a téli szünidőben, miután kialakult az a babona, hogy A varázsfuvola is gyerekeknek való, hiszen nemes gondolatokkal teli, didaktikus mese. Alighanem az Operaház hirtelenséggel kényszerűvé vált rekonstrukciója hozta, hogy a darab 1980. október 4-én, illetve 5-én bemutatott új rendezésére (ismét Mikó Andrásé, Makai Péter látványterveivel, Ferencsik János vezényletével) az Erkel Színházban került sor. A nélkülözhetetlen műsordarab egy-egy új rendezéséhez az Erkel Színház mellőzésének XXI. századi, kriminális történetének idején a Thália Színházat, legutóbb (közös produkcióként) a Vígszínházat találták alkalmas helyszínnek – mígnem most visszatért az Erkelbe, fényesen igazolva a megmentett és felújított színházat mint a remekműhöz (és remekművekhez) továbbra is méltó játszóhelyet. Nem voltam ilyen ünnepi hangulatban a bemutatóra várva. Sosem hallgattam el, hogy immár 45 esztendeje nem bízom Szinetár Miklósban, akinek első Erkel színházi Denevér-rendezése óta szinte csak bosszantó munkáit láttam, a kései találkozásként tapasztalt Carmenjét pedig egyenesen felháborítónak. Nos, A varázsfuvola felújítása korántsem lett koncepciójában és számtalan elemében való barmolás, sőt, azon kívül, hogy csak számos ötletét és megoldását utasítom el, szépségeire is fogékony lehettem. Még ha valahol kibicsaklik is, tetszett a három gyermek megjelenítésének és magyarázatának ötlete. A gyermekek jelmeze arra utal, hogy a darab nehéz próbák kiállására ítélt két hősét szépre, jóra, bölcsre vezető és győzelemre segítő figurák a hősök szép, jó, bölcsebb és győzni képes énjét testesítik meg. Gyermek Papagenót látunk a színen, és gyermek Taminót, pontosabban Taminókat – és itt a bökkenő, hiszen a darabban a gyermekek száma (és szólamkompozíciója) a hölgyek számára rímel, a próbát kiálló és kevésbé álló hősök viszont ketten vannak: az erényes és az esendő ember. Talán ennek az egyezőségnek ez a hiánya vezetett ahhoz az ötlethez, hogy a cselekmény indulásakor nem Tamino herceggel találkozunk, hanem egy egyszerű, mai, farmernadrágot és inget viselő fiatalemberrel (az ő alteregója a gyermek Taminók egyike), aki korunk nagyvárosi létének emberi természet ellen forduló, idegesítő elemei elől menekül mint sárkány elől, a hölgyek által megölt sárkány látványa pedig csak Tamino ébredésekor jelenik meg: mintegy szimbólum. Taminót a három hölgy öltözteti-koronázza herceggé (ennek alteregója a másik gyermek Tamino), a happy endben majd a megdicsőülés avatja pappá, mígnem a papnővé avatott Pamina „intézkedik” mindkettőjük visszavedléséről egyszerű emberré – ami a mű üzenete szerint több, mint hercegnek lenni. A gondolat tehát nagyon szép és nem is idegen a mű szellemétől, csak nincs kielégítően átgondolva, kidolgozva. A „matematikai” stimmelés hiánya mellett az emberré vedlésben zavaró lesz, hogy Paminát eleve királylányként ismertük meg. (Az pedig nem érthető, sőt egyenesen ellentmondásos, hogy a Királynő három hölgye minek okán nyerheti el a papnői öltözéket: olyan darabban, amelyben az érdemek elismerése és a büntetések fontos motívumok.) Gyermekkori színházi élményeim óta kedvelem, ha egy víg darab egyes szereplői (vagy szereplőcsoportjai) – a meglepő hatás kedvéért, de feltétlenül a koncepcióba és az előadás stílusába következetesen illeszkedve – a nézőtéri járásból jutnak fel a színpadra (vagy el a színről). Amilyen stílustalannak tartottam ezt a Hunyadi László legutóbbi rendezésében, annyira tetszett most Papageno belépőjekor. Kár, hogy az ötlet csak üres meglepetés maradt: hogy Papageno a nézőtér felé mutathat mint az Éj királynőjének birodalmára, kevés, és nem hiszem, hogy ironikus célja az én egyéni nézői értelmezésem lett volna, amely szerint az Erkel Színház nézőterének sötétszürkére festett falai jelképeznék a sötétség birodalmát. A laikus néző nem tudhatja, hogyan határolja el a rendező, illetve a díszlettervező munkáját, ötleteit. Ez valószínűleg hiba is lenne, hiszen ebből az eladásból is nyilvánvaló az alkotói összmunka. Ahogy a rendezés néhány ötlet mellőzésével jobb lenne, Horgas Péter nagyvonalú látványvilágában is a valamivel kevesebb lenne több. A díszlet impozáns, a világítással kombinálva lenyűgöző élmény, ám a vetítések gyakran túlbonyolítják a látványt és gyengítik a többi elem hatását, „túlspilázzák” a darab egyszerűbb szimbolikáját és Mozart tiszta zenei ábrázolásmódját. Szinetár, a rendező, úgy látszik, hagyományosan nem ad bizalmat a zenének: annak, hogy egy zárt számban a zeneszerző és az énekes képes közölni az érzéseit. Úgy gondolom, A varázsfuvolában semmi sem ábrázolhatja érzékletesebben Pamina szépségét és a szerelemre lobbanás érzését, mint a képária melódiája, és amivel az énekes megtölti azt. A rendezés elveszi ezt a lehetőséget az énekestől (illetve közönségétől), mert sajnos háttérvetítésben láthatjuk a női arc örök szépségére való fölösleges utalást: Rost Andrea illetve Sáfár Orsolya (a színpadi látvánnyal szemben digitális technika által) előnytelen, mondhatnám, kegyetlen fotójától Nofretete, más ókori és középkori nőiarc-ideálok, Mona Lisa, Marilyn Monroe ábrázolásán keresztül ismét Rost Andrea illetve Sáfár Orsolya képmásába áttűnve, ami jócskán elvonja a figyelmet az áriáról, amely annak a nagy pillanatnak és érzésnek a kivetítése (lenne), ami a darab cselekményét mozgatja. Sőt, ami egész életünket mozgatja, nemünktől függetlenül. Van egy míves-díszes, választékos előfüggöny (a masni motívumát szívesen nélkülözném róla), amelyet egyes színek közé eresztenek le. A második részben szerencsés lett volna ennek mellőzésével megoldani a különben sem díszletrakodással járó képváltozásokat, mert az előfüggöny túl gyakori működése monotonná válik, s ezáltal az előadás a vége felé haladva egyre hosszadalmasabbnak tűnik. Előfordul, hogy egy színpadi produkció nem túlságosan tetszik az embernek, ám a végén jön egy fordulat, amely az addigi hatásokat, élményeket átrendezi a műélvezőben. Természetesen megesik a fordítottja is. Bármennyre hajlamos is voltam A varázsfuvola első premierjén átadni magam az élvezetnek és átsiklani azokon a rendezői és vizuális megoldásokon, amelyek nem tetszettek, vagy amelyeket nem értettem, fejbe kólintott és földre rántott a fináléban ama mozzanatnak a kivitelezése, midőn Pamina, a nem elég pontosan-gondosan átgondolt koncepcióban, egyszerre szabadul meg királylányi és papnői mivoltától, és egyszerű, mai lánnyá vetkőzik. Talán személyes pechem, hogy Rost Andrea ezt olyan, színpadi keretben kiábrándítóan civil mozdulatokkal végzi, amelyek felidézték bennem Lukács Gyöngyi hasonló jelentésű és kivitelezésű (annak idején általam hangsúlyosan kifogásolt) mozdulatát a Turandot fináléjában. További személyes pechem, hogy igencsak utálom a fekete cicanadrágot, annál jobban már csak az olyan, gusztustalan szabású és esésű, slampos, fehér kiblúzt, amely előnytelenné is változtatta egy különben csinos énekesnő termetének arányait, sőt a figura egész imázsát. Noha a fiatalabb Sáfár Orsolyának valamivel jobban állt az attitűd és a hasonló viselet (ő lapos sarkú cipőt viselt, kiblúzának szabása kevésbé volt gusztustalan, ám halványszürke színe annál inkább), és másodjára már túl voltam a fejbe vágó traumán, számomra ez a mozzanat maradt az előadás legnagyobb tehertétele. A hölgyek (nem az udvarhölgyek, hanem a művésznők) iránti udvariasság jegyében az ő hatásukat hagyom beszámolóm végére, a pozitív kicsengés kedvéért is. Kovács János és Szabó Sipos Máté vezényletével egyaránt kiváló zenei élmény az előadás, a szépen szóló zenekar, énekkar és a szólisták teljesítménye. Tamino megformálói közül Klein Ottokáré volt a kiegyenlítettebb, szebb éneklés, Pataki Adorján volt a szerethetőbb. Haja Zsoltot láttam már Papageno szerepében a vígszínházi produkcióban. Éneklése azóta mintha hozzánőtt volna az Erkel Színházhoz, ám továbbra sem tudom megfejteni, hogy a kellemes, fiatal hangján jól éneklő, természetesen játszó (itt-ott picit, a célközönség kedvéért megbocsáthatóan ripiző) és előnyös külső adottságú énekes személyisége miért nem tűnik elég erősnek ebben a szerepben. Rezsnyák Róbert Papagenója is sikeres és tetszetős alakítás. Sarastrót Fried Péter váratlan megbetegedése miatt mindkét estén Kovács István alakította, kezdetben a Mozart korára fölöslegesen utaló viseletben, szép játékkal. Nem basso profondo, de hangja, éneklése és személyisége alkalmassá teszi a szerepre, amely jobban illik hozzá, mint az Aida királya. Bretz Gábor az Öreg pap szerepében az előadás egyik legkellemesebb hang- és zenei élményét nyújtotta. Kováts Kolos orgánuma bámulatosan szépen zeng még ebben a szerepben. Csak üdvözölni tudtam azt a rendezői ötletet, hogy a gonoszságot, az alattomosságot és a visszataszító megjelenést megtestesítő Monostatos az előadásban nem szerecsen. (Úgy gondolom, korunk világismerete ezen a ponton túllépett az alkotók világismeretén.) A „kiváltó”, helyettesítő megoldás azonban nem kellően invenciózus, amint Papageno jelmeze sem elég szellemes, ezért nem is értjük, hogy az eredetileg „madárember és a szerecsen” miért ijed meg annyira egymástól. Szerencsére Megyesi Zoltán és Kóbor Tamás mértéktartó alakítással felelt meg a szerepnek. A három gyermek alakítói (a színlap szerint Csörgeő Luca, Szabó Barnabás, Dénes Edina, illetve Csörgeő Kata, Reményi Bánk Farkas, Bangó Ernest) kedvesen játszottak és énekeltek, füleimnek az első hármas szólt tisztábban. Noha ez A varázsfuvola is meg akarja szólítani a gyerekközönséget, úgy látszik, a XXI. században „kötelezővé” lett a Királynő udvarhölgyeinek ... hogy is mondjam, a kacérnál és kissé sóvárnál erősebb ábrázolása, s ezzel párhuzamosan az Éj (sötétség) királynőjének többé-kevésbé az éjszaka királynőjeként való értelmezése. (Ld. a Színművészeti Egyetem előadása a Merlin Színházban, Marton László rendezése a Vígben.) Lehet, hogy ez csak az operaszínpadon feltűnő, hiszen más előadói műfajokban és a médiában mára szinte természetes a szexuális készlet és készenlét demonstrálása. Ebben az előadásban a „további három hölgy”, vagy „a három hölgy árnyéka”, néma „segítője” számomra értelmezhetetlen, fölösleges, sőt zavaró. Különben a három hölgy játéka és éneklése színvonalas és élvezetes. Az első előadás triójának – Bátori Éva, Balga Gabriella és Gál Erika – hangzása tűnt szebbnek. Bátori Éva gyönyörű csengésű szopránja frusztrálttá tett, amiért idén nem hallhattam viszont Jenůfa szerepében, és amiért nem is fogom, pedig a Lukács Gyöngyi Sekrestyésnéjével bizonyára feljavított jövő évadbeli produkcióban nagyon elkelne. Gál Erika személyisége a Harmadik hölgy szerepét teljesebben kitöltötte, mint az Eboliét és a Carmenét. A másik trió – Wierdl Eszter, Meláth Andrea és Bakos Kornélia – szintén nagyon jó. Bakos Kornéliát ugyancsak a vígszínházi Varázsfuvola Harmadik hölgyeként ismertem meg. Már akkor is nagyon tetszett, és örömmel hallottam-láttam viszont Örzse szerepében. Sajnos, ezekből az alakításokból még nem tudom, milyen magasságai, fortéi vannak, mennyire hajlékony a hangja és mennyire gazdag a kifejezőkészsége. Csupán szép és érdekes hanganyaga, örömteli, magabiztos, oldott színpadi játéka és figyelmet parancsoló személyisége okán érzem úgy, hogy a jövő nagy Carmenjének lehetősége rejlik benne. Keveset szerepel a MÁO-ban, kár lenne nem kiaknázni a tehetségét. Sok Papagenát láttam már Budapesten, és elmondhatom, mindegyikük meglepett komédiázó kedvével és képességével. A mostani Papagenák a korábbi tehetségek sorának méltó folytatói. Jakab Ildikó banyája a megszokottnál kevésbé sipítozó, sötétebb hangú, szopránja is kissé sötétebbnek tűnik. Gál Gabi megjelenítéséhez a rikácsolása is visszataszító, az ember szinte aggódik, hogyan lehet ilyen eltorzított hang után szépen énekelni. Kissé bele is fárad a rikácsolásba, valamennyire a szövegmondás érthetőségének rovására; a további előadásokban ez biztosan kiküszöbölődik. Nem értem, hogy a banya jelmeze miért nem rejteget eleve csinosabb ruhát, és miért esetlen lábbelit (olyan, mint egy be nem fűzött kismamacipő) a bájossá változott Papagena lábán. A fináléra tartogatott szebb ruha és cipő mintha pazarlás lenne. Rost Andrea lírai szopránja megfelel a Pamina szólama által támasztott fekvésnek és követelményeknek. Nekem mégis a lágyabb színezetű és kissé dúsabb hangok tűnnek eszményinek a figurához. Az együttesben tetszett jobban, mint az áriában és a Papagenóval énekelt kettősben. Sáfár Orsolyát most hallottam először színpadon, korábban csak a YouTube-on nyomoztam utána. Egy magyar nyelvű Mimi-alakításában artikulációja kissé zavarónak tűnt, Pamina szólamában ezt csak nyomokban éreztem. Szép és ideális Pamina-hang, amelynek vivőereje arra utal, hogy idővel a jugendlich-dramatischer szerepkörben is kipróbálhatja magát. Az Operaház igazi nagy reménysége lehet, ha tehetséges játéka, oldottabb körülmények között, elmélyül, és szép megjelenéséhez megtanítják neki, hogy ruha- és hajviselet, smink terén a nagyszínpad optikai körülményei között másmilyenek az esztétikai törvények, mint a civil létben. Az Éj királynőjeként Miklósa Erika külföldön, a Metropolitan színpadán is elismert formátumát élvezhettük. Nem állítom, hogy korábbi rádióközvetítésben nem hallottam még jobbnak, de most is biztonságosan és könnyedén győzte a szólamot. Ez a szerepe azért is bizonyul testhezállónak, mert színpadra alig alkalmas beszédorgánumát a karakter részének tekinthetjük. Elismerendő, hogy a második áriája után nem jött vissza a színpadra megköszönni az őt illető ovációt, abban a hálátlan szituációban sem, hogy az Éj királynőjének ünneplése alatt Pamina van a színpadon, egyedül. A szerep továbbjátszása a tapsrend alatt pedig nem hiba, én viszont nem szeretem. Miközben többször és okkal emlegetjük, hogy az Operaház utóbbi években történt hányattatásai, válságállapotai, a vezetői és szerkezeti váltások során esett kataklizmák után aggasztó énekeshiány van egyes szerepekre, abban a helyzetben lubickolhatunk, és büszkék lehetünk rá, hogy az egyik legnehezebb szerepre nemcsak megoldás, hanem két remek alakítás lehetősége is esedékessé tette A varázsfuvola felújítását. Miklósa Erika még tartja alkalmasságát, Kolonits Klára pedig a pálya csúcsán – de pontosabban és remélhetőleg inkább annak széles fennsíkján – jár, ahol minden bemutatkozásában csúcsteljesítménnyel és lélegzetelállító élménnyel ajándékozza meg közönségét. Neki sem egészen új szerepe az Éj királynője: hazudnék, ha elhallgatnám, hogy a YouTube-on hallgatott fergeteges [url]http://www.youtube.com/watch?v=YuRlwofMRcA;linzi alakítása[/url] után annyira meglepődtem a pesti bemutatkozás minőségén. De az Erkel Színház nézőterében szárnyaló, fényes és telt hangon, kiegyenlítetten, keményen és mégis kifejezően szóló előadás az itt és most élményével hatott elementárisan. Nem hiszem, hogy az Éj királynőjét ma pompásabban, zseniálisabban alakíthatja valaki, mint Kolonits Klára. Még nem említettem azt az örömömet, amit a prózában–énekben magyar nyelvű előadás jelentett számomra. Azért is, mert így bátrabban kínálhatom operarajongónak (és „autentikus operatolmácsolás”-élvezőnek) még nem mondható gyerekeknek, akiknek ez a darab egyébként sem szórakoztató minden részletében. Persze, már azért is, hogy magam is megismételhessem azt az élményt, hogy az Erkel Színház színpadán egy mutatós és élvezetes, zajosan és méltán ünnepelt előadást látunk.
4510 takatsa 2014-04-12 23:56:10
Hát, tényleg rengetegen voltunk, nagyjából telt ház. És óriási siker, hosszú-hosszú percekig éljenzés, vastaps. Ez persze nem a rendezésnek szólt, bár el kell ismerni, jobb volt mint a Vígszinházbeli (persze annál nem érdem jobbnak lenni). Az előadás amúgy olyan volt, mint általában az operaelőadások. Volt nagyon jó, és volt nagyon rossz is benne. Kezdem a jóval, mert az is volt bőven. Kovács János, és újra Kovács János. És keze alatt a zenekar, a kórus. Azt hiszem, hogy karmesteri szempontból ez egy nagyon kényes opera, kisebb zenekari apparátussal, egy igazi mozarti zene a maga egyszerűségével és bonyolultságával, harsányságával és finom rezdüléseivel. Most minden a helyén volt és azt a barokk korált így még sohasem hallottam, köszönet érte. És most egy zárójel következik (egy ilyen zseniális karmester mellett mi szükség van a jövő évre tervezett számtalan vendégkarmesterre?). A három gyerek: fantasztikus volt, nem is találok rá szavakat, igazi világszínvonal. No és Haja Zsolt, hang és játék tökéletes egysége, ilyet is csak nagyon ritkán hallani. Miklósa Erika hangja majdnem olyan csodálatos, mint 5 éve, és a technikája lenyűgöző, produkciójával mindenkit megbabonázott. Megyesi Zoltán, Bretz Gábor, Mukk József, Jakab Ildikó hozta a szerepét, hozzájárulva az előadás sikeréhez. És itt talán abba is kellene hagynom, mert több jót nem tudok mondani és összességében lényegesen jobb volt ez az este, minthogy elrontsam most a magam és mások szájízét. Az mindenképpen bebizonyosodott, hogy az Erkel Színházra szükség van, s addig még nem kell temetni a magyar operát, amíg ilyen produkcióink vannak.
Hát, tényleg rengetegen voltunk, nagyjából telt ház. És óriási siker, hosszú-hosszú percekig éljenzés, vastaps. Ez persze nem a rendezésnek szólt, bár el kell ismerni, jobb volt mint a Vígszinházbeli (persze annál nem érdem jobbnak lenni). Az előadás amúgy olyan volt, mint általában az operaelőadások. Volt nagyon jó, és volt nagyon rossz is benne. Kezdem a jóval, mert az is volt bőven. Kovács János, és újra Kovács János. És keze alatt a zenekar, a kórus. Azt hiszem, hogy karmesteri szempontból ez egy nagyon kényes opera, kisebb zenekari apparátussal, egy igazi mozarti zene a maga egyszerűségével és bonyolultságával, harsányságával és finom rezdüléseivel. Most minden a helyén volt és azt a barokk korált így még sohasem hallottam, köszönet érte. És most egy zárójel következik (egy ilyen zseniális karmester mellett mi szükség van a jövő évre tervezett számtalan vendégkarmesterre?). A három gyerek: fantasztikus volt, nem is találok rá szavakat, igazi világszínvonal. No és Haja Zsolt, hang és játék tökéletes egysége, ilyet is csak nagyon ritkán hallani. Miklósa Erika hangja majdnem olyan csodálatos, mint 5 éve, és a technikája lenyűgöző, produkciójával mindenkit megbabonázott. Megyesi Zoltán, Bretz Gábor, Mukk József, Jakab Ildikó hozta a szerepét, hozzájárulva az előadás sikeréhez. És itt talán abba is kellene hagynom, mert több jót nem tudok mondani és összességében lényegesen jobb volt ez az este, minthogy elrontsam most a magam és mások szájízét. Az mindenképpen bebizonyosodott, hogy az Erkel Színházra szükség van, s addig még nem kell temetni a magyar operát, amíg ilyen produkcióink vannak.
4509 IVA 2014-04-11 20:00:10
[url]http://szinhaz.hu/opera/56157-eladasi-rekordot-dontott-a-varazsfuvola-az-erkelben;Eladási rekordot döntött A varázsfuvola az Erkelben[/url] A szinhaz.hu tudósítása az Operaházat jelöli meg az információk forrásaként. Határtalanul örülök annak, hogy alkalmankénti erős fél házas, háromnegyed házas nézői tapasztalatom ellenére ezt olvashatjuk a cikkben: „Az alig öt hónapja megnyílt Erkel Színház eladási rekordja a musicalvilágot övező népszerűséget hozott az opera műfajának.”
[url]http://szinhaz.hu/opera/56157-eladasi-rekordot-dontott-a-varazsfuvola-az-erkelben;Eladási rekordot döntött A varázsfuvola az Erkelben[/url] A szinhaz.hu tudósítása az Operaházat jelöli meg az információk forrásaként. Határtalanul örülök annak, hogy alkalmankénti erős fél házas, háromnegyed házas nézői tapasztalatom ellenére ezt olvashatjuk a cikkben: „Az alig öt hónapja megnyílt Erkel Színház eladási rekordja a musicalvilágot övező népszerűséget hozott az opera műfajának.”
4508 IVA 2014-04-08 20:16:12
Még három hét választott el bennünket A trubadúr szériájától, de már eltűnt az Erkel Színház homlokzatáról az operát hirdető „molinó” (kivételesen rossz plakát volt), és a többi darabé is, hogy átadják helyüket a következő évad szlogenes („Ahol kinyílik a világ”), bérletmegújítást hirdető óriásplakátjainak. Egyikükön hatalmas hattyú az előtérben. Tippelhetnénk a Lohengrin megszólaltatásának tervére is, de mivel a madár mögött Leblanc Gergely balettművész látható, valószínűbb, hogy A hattyúk tavára utalnak. Hurrá, remélhetőleg ez nem a fogyasztó megtévesztése!
Még három hét választott el bennünket A trubadúr szériájától, de már eltűnt az Erkel Színház homlokzatáról az operát hirdető „molinó” (kivételesen rossz plakát volt), és a többi darabé is, hogy átadják helyüket a következő évad szlogenes („Ahol kinyílik a világ”), bérletmegújítást hirdető óriásplakátjainak. Egyikükön hatalmas hattyú az előtérben. Tippelhetnénk a Lohengrin megszólaltatásának tervére is, de mivel a madár mögött Leblanc Gergely balettművész látható, valószínűbb, hogy A hattyúk tavára utalnak. Hurrá, remélhetőleg ez nem a fogyasztó megtévesztése!
4507 -zéta- 2014-03-26 18:52:47 [Válasz erre: 4504 Spangel Péter 2014-02-22 12:49:02]
Ezen ott voltam én is, Sass partnerei akkor Kelen Péter és Miller Lajos voltak...
Ezen ott voltam én is, Sass partnerei akkor Kelen Péter és Miller Lajos voltak...
4506 IVA 2014-03-26 18:48:58 [Válasz erre: 4505 IVA 2014-03-26 18:46:40]
És még finom volt az államtitkár, ha a közeli múltból csak a bezárásra utalt...
És még finom volt az államtitkár, ha a közeli múltból csak a bezárásra utalt...
4505 IVA 2014-03-26 18:46:40
[url]http://mno.hu/grund/halasz-janos-nem-bezarni-kell-hanem-megujitani-1217754;Halász János: Nem bezárni kell, hanem megújítani[/url] MNO, 2014. március 25., kedd 15:52, frissítve: kedd 15:57 , szerző: fib „A kultúra az egyik legfontosabb erőforrásunk, amelynek teret kell biztosítani – mondta Halász János az Erkel Színházban tartott sajtótájékoztatón. – Ez a színház szimbolizálja mindazt, amit a kulturális fejlesztésekről gondolunk: nem bezárni kell és lebontani, hanem építeni és felújítani – fogalmazott az államtitkár az Erkel Színház rekonstrukciójára és tavaly november 7-i átadására utalva. – A megújult Erkel a megnyitó óta 211 ezer nézőt látott vendégül – fejtette ki Halász János.”
[url]http://mno.hu/grund/halasz-janos-nem-bezarni-kell-hanem-megujitani-1217754;Halász János: Nem bezárni kell, hanem megújítani[/url] MNO, 2014. március 25., kedd 15:52, frissítve: kedd 15:57 , szerző: fib „A kultúra az egyik legfontosabb erőforrásunk, amelynek teret kell biztosítani – mondta Halász János az Erkel Színházban tartott sajtótájékoztatón. – Ez a színház szimbolizálja mindazt, amit a kulturális fejlesztésekről gondolunk: nem bezárni kell és lebontani, hanem építeni és felújítani – fogalmazott az államtitkár az Erkel Színház rekonstrukciójára és tavaly november 7-i átadására utalva. – A megújult Erkel a megnyitó óta 211 ezer nézőt látott vendégül – fejtette ki Halász János.”
4504 Spangel Péter 2014-02-22 12:49:02 [Válasz erre: 4503 Búbánat 2014-02-22 11:39:38]
A Traviatát akkor, márciusban négy előadáson Gardelli vezényelte. Sass Sylviára és Németh Gáborra emlékszem és arra, hogy az eredeti időpontok a Maestro betegsége miatt egy héttel elcsúsztak.
A Traviatát akkor, márciusban négy előadáson Gardelli vezényelte. Sass Sylviára és Németh Gáborra emlékszem és arra, hogy az eredeti időpontok a Maestro betegsége miatt egy héttel elcsúsztak.
4503 Búbánat 2014-02-22 11:39:38 [Válasz erre: 4502 virius 2014-02-21 17:55:52]
Köszönöm az eredeti nyelvű Traviatára való hivatkozásod - 1976-ból. A négy előadás közül az egyiken talán ott voltam a közönség körében, de bevallom, már nem emlékeztem erre a nyelvi körülményre.
Köszönöm az eredeti nyelvű Traviatára való hivatkozásod - 1976-ból. A négy előadás közül az egyiken talán ott voltam a közönség körében, de bevallom, már nem emlékeztem erre a nyelvi körülményre.
4502 virius 2014-02-21 17:55:52 [Válasz erre: 4483 Búbánat 2014-02-14 20:51:22]
Az eredeti nyelvű előadások Budapesten - ha hiszed, ha nem - a Traviatával kezdődtek 1976-ban, de ez csak négy alkalomra szólt. Az első következetesen eredeti nyelvű előadás 1980-ban az Ernani volt, majd nem sokkal utána a Boccanegra. Most átestünk a ló túlsó oldalára és gyakorlatilag csak a Bájital (meg talán még a legújabb, tavasszal színre kerülő Varázsfuvola) maradt magyar nyelvű a nem magyar operák közül. És most jön a csattanó: a Bájitalt a pécsiek most mutatják be, de olaszul, felirattal... Hisz már vidéken is hódít az eredeti nyelvű operajátszás: Szeged és Debrecen már teljesen átállt, de volt erre példa Győrött és Miskolcon is. És akkor nem is beszéltem a kolozsvári Magyar Operáról.
Az eredeti nyelvű előadások Budapesten - ha hiszed, ha nem - a Traviatával kezdődtek 1976-ban, de ez csak négy alkalomra szólt. Az első következetesen eredeti nyelvű előadás 1980-ban az Ernani volt, majd nem sokkal utána a Boccanegra. Most átestünk a ló túlsó oldalára és gyakorlatilag csak a Bájital (meg talán még a legújabb, tavasszal színre kerülő Varázsfuvola) maradt magyar nyelvű a nem magyar operák közül. És most jön a csattanó: a Bájitalt a pécsiek most mutatják be, de olaszul, felirattal... Hisz már vidéken is hódít az eredeti nyelvű operajátszás: Szeged és Debrecen már teljesen átállt, de volt erre példa Győrött és Miskolcon is. És akkor nem is beszéltem a kolozsvári Magyar Operáról.
4501 Búbánat 2014-02-21 12:38:58
[url] http://mixonline.hu/Gallery/?id=95723#http://www.mixonline.hu/System/Articles/Images/13a3f5c3-6303-48fc-babe-559ba93f71d8.jpg; A víg özvegy – képgaléria [/url] Ma este 7 órakor kezdődik az Erkel Színházban a - „Mindenki operája”-sorozat részeként - Lehár operettjének nyilvános főpróba-előadása. A bemutató-előadást pedig holnap tartják ugyanitt.
[url] http://mixonline.hu/Gallery/?id=95723#http://www.mixonline.hu/System/Articles/Images/13a3f5c3-6303-48fc-babe-559ba93f71d8.jpg; A víg özvegy – képgaléria [/url] Ma este 7 órakor kezdődik az Erkel Színházban a - „Mindenki operája”-sorozat részeként - Lehár operettjének nyilvános főpróba-előadása. A bemutató-előadást pedig holnap tartják ugyanitt.
4500 álmodó 2014-02-15 17:13:19 [Válasz erre: 4499 Janus 2014-02-15 16:58:41]
Örülök annak, hogy a Spiritiszták rendezése tetszett, de annak nem, hogy kivételesen. Kár hogy nem tetszik más rendezés.. Azt tudom neked mondani, hogy az idők folyamán óhatatlanul, minden próba ellenére-a szereplők váltásával-az idő múlásával és a helyszínek eltérése folytán egy darab változik, és igen, kopik esetleg az eredeti. De én ettől nem nevezném feltetlenül dögunalomnak a meglévőt. Ahhoz más is kell szerintem. Viszont tényleg nem nyilatkozhatok konkrétan arról, amit nem láttam, úgyhogy sorry. (Azért ne menjen el a kedved, biztosan találhatsz kedvedre valót is a repertoárból. Szia, bocs most elköszönök) :-)
Örülök annak, hogy a Spiritiszták rendezése tetszett, de annak nem, hogy kivételesen. Kár hogy nem tetszik más rendezés.. Azt tudom neked mondani, hogy az idők folyamán óhatatlanul, minden próba ellenére-a szereplők váltásával-az idő múlásával és a helyszínek eltérése folytán egy darab változik, és igen, kopik esetleg az eredeti. De én ettől nem nevezném feltetlenül dögunalomnak a meglévőt. Ahhoz más is kell szerintem. Viszont tényleg nem nyilatkozhatok konkrétan arról, amit nem láttam, úgyhogy sorry. (Azért ne menjen el a kedved, biztosan találhatsz kedvedre valót is a repertoárból. Szia, bocs most elköszönök) :-)
4499 Janus 2014-02-15 16:58:41 [Válasz erre: 4494 álmodó 2014-02-15 15:00:15]
Akkor miért panaszkodnak folyamatosan a húsz éves előadásokról olyanok, hogy már nem sok köze van a premierhez, akik a premiert és az utána következő előadásokat is látták? Itt is volt aki megtette, plusz nekem élőben többen is. Ennyi. De már megszoktam, hogy csak az énekesekért járjak Operába és a rendezéstől ne várjak sok mindent. Egyébként most a Spiritiszták rendezése kivételen jól sikerült - azt hiszem erről írtam is. Ritka összhang volt a színpadon és minden a helyén volt.
Akkor miért panaszkodnak folyamatosan a húsz éves előadásokról olyanok, hogy már nem sok köze van a premierhez, akik a premiert és az utána következő előadásokat is látták? Itt is volt aki megtette, plusz nekem élőben többen is. Ennyi. De már megszoktam, hogy csak az énekesekért járjak Operába és a rendezéstől ne várjak sok mindent. Egyébként most a Spiritiszták rendezése kivételen jól sikerült - azt hiszem erről írtam is. Ritka összhang volt a színpadon és minden a helyén volt.
4498 Janus 2014-02-15 16:56:07 [Válasz erre: 4495 Momo 2014-02-15 15:05:10]
Ezt kikérem magamnak! Olvass vissza! Voltak pozitív észrevételeim is. Az egy dolog, hogy nem vagyok az a fajta, aki beül és örül annak ami van. Kritikai ítélőereje meg nuku.
Ezt kikérem magamnak! Olvass vissza! Voltak pozitív észrevételeim is. Az egy dolog, hogy nem vagyok az a fajta, aki beül és örül annak ami van. Kritikai ítélőereje meg nuku.
4497 álmodó 2014-02-15 15:39:36
Bár...., ha soha nem tetszik semmi...,az nem jó. Na mindegy, esetleg nem az én dolgom az is, hogy mi folyik ott ahol nem is vagyok. Szép napot.
Bár...., ha soha nem tetszik semmi...,az nem jó. Na mindegy, esetleg nem az én dolgom az is, hogy mi folyik ott ahol nem is vagyok. Szép napot.
4496 álmodó 2014-02-15 15:11:56 [Válasz erre: 4495 Momo 2014-02-15 15:05:10]
Talán csak nincs honnan tudja....
Talán csak nincs honnan tudja....
4495 Momo 2014-02-15 15:05:10 [Válasz erre: 4494 álmodó 2014-02-15 15:00:15]
Tudod... Janus az, akinek általában nem tetszik semmi, ami az Opera körül történik. Hát van ilyen. Ellendrukker.
Tudod... Janus az, akinek általában nem tetszik semmi, ami az Opera körül történik. Hát van ilyen. Ellendrukker.
4494 álmodó 2014-02-15 15:00:15 [Válasz erre: 4492 Janus 2014-02-15 08:00:14]
Mindig is igyekeznek rendben tartani, próbák vannak a darabokra-, vagy nem értem jól amit írsz, vagy nem tudom...."összevissza dolgok történnek..." ?
Mindig is igyekeznek rendben tartani, próbák vannak a darabokra-, vagy nem értem jól amit írsz, vagy nem tudom...."összevissza dolgok történnek..." ?
4493 álmodó 2014-02-15 14:57:27 [Válasz erre: 4491 Janus 2014-02-15 07:57:17]
Ez a Tháliás előadásról szól? (Mert ebben az esetben megjegyzem, hogy a színpada nem csak egész más, de kicsi. Természetesen nem lehetett minden ugyanaz, mint pl az Erkelben)
Ez a Tháliás előadásról szól? (Mert ebben az esetben megjegyzem, hogy a színpada nem csak egész más, de kicsi. Természetesen nem lehetett minden ugyanaz, mint pl az Erkelben)
4492 Janus 2014-02-15 08:00:14 [Válasz erre: 4491 Janus 2014-02-15 07:57:17]
Nem tudom ezért ki a felelős, de tény hogy a több évtizede, esetleg hosszú évek óta színpadon lévő, a bemutató alkalmával még életképes rendezések is, ma már sokszor tényleg kövületek. De nem a hagyományos rendezés miatt, hanem mert az nincs rendbe tartva, és össze-vissza dolgok történnek a színpadon, vagy semmi sem történik és az egész előadás vontatott és unalmas. Nem ártana, ha a segédrendezők vagy rendező asszisztensek, vagy minek nevezzem akiknek az lenne a dolguk, hogy leporolják és életben tartsák a régi rendezéseket, értenék és tennék is a dolgukat.
Nem tudom ezért ki a felelős, de tény hogy a több évtizede, esetleg hosszú évek óta színpadon lévő, a bemutató alkalmával még életképes rendezések is, ma már sokszor tényleg kövületek. De nem a hagyományos rendezés miatt, hanem mert az nincs rendbe tartva, és össze-vissza dolgok történnek a színpadon, vagy semmi sem történik és az egész előadás vontatott és unalmas. Nem ártana, ha a segédrendezők vagy rendező asszisztensek, vagy minek nevezzem akiknek az lenne a dolguk, hogy leporolják és életben tartsák a régi rendezéseket, értenék és tennék is a dolgukat.
4491 Janus 2014-02-15 07:57:17 [Válasz erre: 4489 Momo 2014-02-15 01:42:32]
Idézet belőle: "És itt tegyünk egy újabb kitérőt. Tisztában vagyok vele, hogy az élet nyugaton sem fenékig tejfel: ismerem például a bécsi Bájital-rendezést, Otto Schenk munkáját, és tény ami tény, az sem sokkal mélyebb a nálunk látható verziónál. Csakhogy Schenk – és a darab karbantartói – tisztában vannak a szakmai minimummal, vagyis nem történnek következetlenségek, sületlenségek a színpadon, valamint figyelnek olyan apróságokra, mint hogy az exponált bevonulásoknak a közönséggel szemben kell megtörténnie – Belcore nem érkezhet meg a kórus mögött, szinte észrevétlenül, csak az énekkar felkiáltásaiból kikövetkeztethetően, különben egész későbbi jelenléte veszít jelentőségéből. Az embernek sokszor az a benyomása, hogy a szellemieknél jobban hiányzik nálunk a minimális odafigyelés."
Idézet belőle: "És itt tegyünk egy újabb kitérőt. Tisztában vagyok vele, hogy az élet nyugaton sem fenékig tejfel: ismerem például a bécsi Bájital-rendezést, Otto Schenk munkáját, és tény ami tény, az sem sokkal mélyebb a nálunk látható verziónál. Csakhogy Schenk – és a darab karbantartói – tisztában vannak a szakmai minimummal, vagyis nem történnek következetlenségek, sületlenségek a színpadon, valamint figyelnek olyan apróságokra, mint hogy az exponált bevonulásoknak a közönséggel szemben kell megtörténnie – Belcore nem érkezhet meg a kórus mögött, szinte észrevétlenül, csak az énekkar felkiáltásaiból kikövetkeztethetően, különben egész későbbi jelenléte veszít jelentőségéből. Az embernek sokszor az a benyomása, hogy a szellemieknél jobban hiányzik nálunk a minimális odafigyelés."
