4739 prospero 2014-11-11 18:04:39 [Válasz erre: 4737 Fabricius 2014-11-11 14:42:23]
Van egy olyan érzésem, hogy A bűvös vadászban is magyarul fognak menni a prózai részek és németül a zeneszámok. Ha már A szöktetést is így oldották meg. Csak A varázsfuvola és a Szerelmi bájital esetében "merik" vállalni a magyar nyelvű előadást. Ami érthetetlen számomra. Simán meg lehetne csinálni, hogy az Erkelben több magyar nyelvű előadás legyen - nem hiszem, hogy ez nézőszám csökkenést eredményezne. Sőt: lennének akik kifejezetten örülnének neki. Mondjuk mivel én elég fiatal vagyok és csak ritkán hallottam életemben a nem magyar darabokon kívül magyar nyelvű operaelőadást, eleve a feliratozáshoz szoktam és engem annyira nem zavar a magyar felirat, idegen nyelvű előadás, de a magyar nyelvű előadásoknak is megvan a maga előnye és azok ellen sincs kifogásom.
Van egy olyan érzésem, hogy A bűvös vadászban is magyarul fognak menni a prózai részek és németül a zeneszámok. Ha már A szöktetést is így oldották meg. Csak A varázsfuvola és a Szerelmi bájital esetében "merik" vállalni a magyar nyelvű előadást. Ami érthetetlen számomra. Simán meg lehetne csinálni, hogy az Erkelben több magyar nyelvű előadás legyen - nem hiszem, hogy ez nézőszám csökkenést eredményezne. Sőt: lennének akik kifejezetten örülnének neki. Mondjuk mivel én elég fiatal vagyok és csak ritkán hallottam életemben a nem magyar darabokon kívül magyar nyelvű operaelőadást, eleve a feliratozáshoz szoktam és engem annyira nem zavar a magyar felirat, idegen nyelvű előadás, de a magyar nyelvű előadásoknak is megvan a maga előnye és azok ellen sincs kifogásom.
4738 telramund 2014-11-11 15:20:24
Ki tud valamit a tegnapi Rost 25 koncertről,mert egy ismerősöm szünetben eljött,mondván nem a legjobb estéjének számított az első rész,főként Kasarova és a tenor vonatkozásában?
Ki tud valamit a tegnapi Rost 25 koncertről,mert egy ismerősöm szünetben eljött,mondván nem a legjobb estéjének számított az első rész,főként Kasarova és a tenor vonatkozásában?
4737 Fabricius 2014-11-11 14:42:23
Rettenetes megoldás a francia- magyar bábeli zűrzavar a Carmenben. Valószínűleg példátlan is. Vagy van tudomásotok olyan helyről, ahol franciául énekelnek, de a prózai részeket az adott ország nyelvén adják elő? Kétlem!
Rettenetes megoldás a francia- magyar bábeli zűrzavar a Carmenben. Valószínűleg példátlan is. Vagy van tudomásotok olyan helyről, ahol franciául énekelnek, de a prózai részeket az adott ország nyelvén adják elő? Kétlem!
4736 parampampoli 2014-11-11 11:30:43 [Válasz erre: 4734 IVA 2014-11-11 02:33:57]
Egyetértek, prózai részeknek, ráadásul magyarul, csakis egy magyar nyelvű előadásban lenne létjogosultsága. Így marad a nyelvi katyvasz. Mivel az operaénekesek többsége nem jeleskedik egyáltalán prózamondásban, a recitativós változat a legjobb megoldás.
Egyetértek, prózai részeknek, ráadásul magyarul, csakis egy magyar nyelvű előadásban lenne létjogosultsága. Így marad a nyelvi katyvasz. Mivel az operaénekesek többsége nem jeleskedik egyáltalán prózamondásban, a recitativós változat a legjobb megoldás.
4735 Cilike 2014-11-11 09:17:55 [Válasz erre: 4732 prospero 2014-11-10 19:22:24]
Rosszul emlékszel. Nem voltak.
Rosszul emlékszel. Nem voltak.
4734 IVA 2014-11-11 02:33:57 [Válasz erre: 4731 prospero 2014-11-10 19:21:42]
Nem kell a köztudatba vésődnie, de 4716. sz. beszámolómban én is megemlítettem az előadásba erőltetett magyar nyelvű prózát, emiatt nyelvi katyvasznak is minősítve ezt a felújítást. Szintén úgy gondolom, ha azzal erősebb drámai töltést tudnak adni a produkciónak (pl. ha rendkívüli színészi képességű énekesek állnak rendelkezésre), érdemes kísérletezni az eredeti, prózás verzióval – ezt magyar színpadon, magyar közönségnek csakis teljesen magyar nyelvű előadásban tudom elképzelni. Különben a bevált, recitativós változat híve vagyok.
Nem kell a köztudatba vésődnie, de 4716. sz. beszámolómban én is megemlítettem az előadásba erőltetett magyar nyelvű prózát, emiatt nyelvi katyvasznak is minősítve ezt a felújítást. Szintén úgy gondolom, ha azzal erősebb drámai töltést tudnak adni a produkciónak (pl. ha rendkívüli színészi képességű énekesek állnak rendelkezésre), érdemes kísérletezni az eredeti, prózás verzióval – ezt magyar színpadon, magyar közönségnek csakis teljesen magyar nyelvű előadásban tudom elképzelni. Különben a bevált, recitativós változat híve vagyok.
4733 Búbánat 2014-11-10 20:10:35 [Válasz erre: 4731 prospero 2014-11-10 19:21:42]
A Duna TV leadta Az árnyék nélküli asszonyt: 2014. július 29. kedd 23:10 - 02:30 Ha a Carmen televíziós közvetítésének időpontjáról tudomásunk lesz, akkor azt valamelyikünk itt a fórumon bizonyára jelezni fogja.
A Duna TV leadta Az árnyék nélküli asszonyt: 2014. július 29. kedd 23:10 - 02:30 Ha a Carmen televíziós közvetítésének időpontjáról tudomásunk lesz, akkor azt valamelyikünk itt a fórumon bizonyára jelezni fogja.
4732 prospero 2014-11-10 19:22:24 [Válasz erre: 4731 prospero 2014-11-10 19:21:42]
Amúgy vagy hét éve nem néztem Carment és lehet rosszul emlékszem és Szinetárnál is voltak prózai részek.
Amúgy vagy hét éve nem néztem Carment és lehet rosszul emlékszem és Szinetárnál is voltak prózai részek.
4731 prospero 2014-11-10 19:21:42 [Válasz erre: 4730 prospero 2014-11-10 19:20:55]
Egyik beszámoló, kritika se említi, hogy az új Carmenben magyar nyelvű, prózai részek is vannak. Először azt hittem, hogy elővették az eredeti, opera comique formát, de aztán úgy vettem észre a recitativók jelentős része elhangzott az előadás során vagy rosszul vettem észre? A prózai részek csak a rendező "koncepciójának" a részei voltak??? Én nem tudtam hova tenni őket, mert szerintem nem kellenek ösztvér megoldások: játsszák csak a recitativókkal a darabor prózai dialógusok nélkül vagy mutassák meg annak eredeti formáját. A francia éneklést megszakító magyar nyelvű prózai részek engem kicsit zavartak. Meg sok minden más is - nem részletezem. A zenei megvalósítás nem volt tökéletes, mégis egyetlen dolog tette számomra élvezhetővé az előadást: Bizet zenéje. A rendezés idegesítő volt: nem a modernségével van a baj, hanem az ürességével. Tényleg ennyi lenne egy opera előadás? Ennyire felületes, egysíkú és sekélyes kell legyen, ha modern akar lenni? Szerintem egyáltalán nem. Mert a zene, a történet sokkal-sokkal mélyebb és emberibb dolgokról szól, minthogy üres, talmi csillogássá alacsonyítsuk. Nem rajongtam Szinetár rendezéséért se, nem is néztem meg sokszor, de visszasírom. Egyébként ha meg azt vesszük persze még mindig jobb, ha egy fiatal egy rossz rendezésben látja az operairodalom egy-egy remekét, minthogyha sehogy sincs alkalma megnéznie élőben annak élőelőadását. Koromnál fogva sok mindent ne láthattam, hallhattam, amit az itt jelenlévők egy része igen, de az utóbbi közel tíz év újabb és újabb operarendezéseinek java részét volt alkalmam megtekinteni. Nem mindig tetszett, amit a színpadon láttam, de a zene akkor is elvarázsolt, ha a rendezés nem fogott meg, vagy egyenesen taszított vagy ha az énekesek se voltak éppen a topon, mert hát ismertem ennek, meg annak az operának ilyen, meg olyan világsztárokkal készült felvételét. De az élőelőadás élményét egy hangfelvétel nem pótolhatja. Így szerettem bele nagyon sok operába: a zene - akárhogy is tálalta a darabot a rendező - mindig elvarázsolt! Ezért se kellene alábecsülni a zene erejét és mindenképpen revüszerű show-műsorrá alacsonyítani az opera műfaját szerintem. Szeretem, ha egy opera előadás elgondolkodtat, nincs ellenemre a modern operarendezés, de Oberfrank felületes és sokszor komikumba hajló megközelítését nem tudom elfogadni. Csak Schöck Atala miatt nézem meg még egyszer - mert őt szeretem. Amúgy a tegnapi előadást felvette a tévé is - gondolom majd leadják. Bár mintha Az árnyéknélkülit is felette volna, meg pár éve a Rameau operát, de nem emlékszem, hogy utána leadták volna. (Bocsi az ürességért, az előző hozzászólásban.)
Egyik beszámoló, kritika se említi, hogy az új Carmenben magyar nyelvű, prózai részek is vannak. Először azt hittem, hogy elővették az eredeti, opera comique formát, de aztán úgy vettem észre a recitativók jelentős része elhangzott az előadás során vagy rosszul vettem észre? A prózai részek csak a rendező "koncepciójának" a részei voltak??? Én nem tudtam hova tenni őket, mert szerintem nem kellenek ösztvér megoldások: játsszák csak a recitativókkal a darabor prózai dialógusok nélkül vagy mutassák meg annak eredeti formáját. A francia éneklést megszakító magyar nyelvű prózai részek engem kicsit zavartak. Meg sok minden más is - nem részletezem. A zenei megvalósítás nem volt tökéletes, mégis egyetlen dolog tette számomra élvezhetővé az előadást: Bizet zenéje. A rendezés idegesítő volt: nem a modernségével van a baj, hanem az ürességével. Tényleg ennyi lenne egy opera előadás? Ennyire felületes, egysíkú és sekélyes kell legyen, ha modern akar lenni? Szerintem egyáltalán nem. Mert a zene, a történet sokkal-sokkal mélyebb és emberibb dolgokról szól, minthogy üres, talmi csillogássá alacsonyítsuk. Nem rajongtam Szinetár rendezéséért se, nem is néztem meg sokszor, de visszasírom. Egyébként ha meg azt vesszük persze még mindig jobb, ha egy fiatal egy rossz rendezésben látja az operairodalom egy-egy remekét, minthogyha sehogy sincs alkalma megnéznie élőben annak élőelőadását. Koromnál fogva sok mindent ne láthattam, hallhattam, amit az itt jelenlévők egy része igen, de az utóbbi közel tíz év újabb és újabb operarendezéseinek java részét volt alkalmam megtekinteni. Nem mindig tetszett, amit a színpadon láttam, de a zene akkor is elvarázsolt, ha a rendezés nem fogott meg, vagy egyenesen taszított vagy ha az énekesek se voltak éppen a topon, mert hát ismertem ennek, meg annak az operának ilyen, meg olyan világsztárokkal készült felvételét. De az élőelőadás élményét egy hangfelvétel nem pótolhatja. Így szerettem bele nagyon sok operába: a zene - akárhogy is tálalta a darabot a rendező - mindig elvarázsolt! Ezért se kellene alábecsülni a zene erejét és mindenképpen revüszerű show-műsorrá alacsonyítani az opera műfaját szerintem. Szeretem, ha egy opera előadás elgondolkodtat, nincs ellenemre a modern operarendezés, de Oberfrank felületes és sokszor komikumba hajló megközelítését nem tudom elfogadni. Csak Schöck Atala miatt nézem meg még egyszer - mert őt szeretem. Amúgy a tegnapi előadást felvette a tévé is - gondolom majd leadják. Bár mintha Az árnyéknélkülit is felette volna, meg pár éve a Rameau operát, de nem emlékszem, hogy utána leadták volna. (Bocsi az ürességért, az előző hozzászólásban.)
4730 prospero 2014-11-10 19:20:55
4729 kugli 2014-11-09 09:00:00 [Válasz erre: 4722 parampampoli 2014-11-01 16:14:22]
Szabadjon egy általános megjegyzést - darabtól, műfajtól és rendezőtől függetlenül tenni. Sajnos ma "divat": egy-egy művet a rendező "értelmez", "aktualizál" stb. Ezért általában inkább vagy lemezről hallgatom vagy a színházban becsukom a szememet. Ugyanis az előbbit nem igazán tudom "finanszírozni". Hallgatni egy darabot otthon is tudok - papucsban és pizsamában. Ja: és megspórolom a dühöngést... Viszont az opera "komplex" műfaj. A darab "tartozéka" a díszlet, a jelmez. Ergo nem mindenhez jut hozzá az ember.
Szabadjon egy általános megjegyzést - darabtól, műfajtól és rendezőtől függetlenül tenni. Sajnos ma "divat": egy-egy művet a rendező "értelmez", "aktualizál" stb. Ezért általában inkább vagy lemezről hallgatom vagy a színházban becsukom a szememet. Ugyanis az előbbit nem igazán tudom "finanszírozni". Hallgatni egy darabot otthon is tudok - papucsban és pizsamában. Ja: és megspórolom a dühöngést... Viszont az opera "komplex" műfaj. A darab "tartozéka" a díszlet, a jelmez. Ergo nem mindenhez jut hozzá az ember.
4728 macskás 2014-11-08 22:48:16 [Válasz erre: 4727 törpekirály 2014-11-08 09:22:45]
Igen, igen! No és az akrobata énekeseknek!
Igen, igen! No és az akrobata énekeseknek!
4727 törpekirály 2014-11-08 09:22:45
Legnagyobb gratuláció a tegnap esti Vérnász bemutatónak!Külön a zenekarnak és Kovács Jánosnak!
Legnagyobb gratuláció a tegnap esti Vérnász bemutatónak!Külön a zenekarnak és Kovács Jánosnak!
4726 parampampoli 2014-11-01 18:43:14 [Válasz erre: 4724 IVA 2014-11-01 18:07:57]
Köszönöm, igazad van, figyelmetlen és udvariatlan voltam, mert a felsoroltak közül hála Istennek tényleg sokan élnek még ma is, és jó egészségnek örvendenek. Így hát önmagamat javítom: az elhunytaknak örök dicsőség, a még élőknek pedig kívánok hosszú, boldog, egészséges életet.
Köszönöm, igazad van, figyelmetlen és udvariatlan voltam, mert a felsoroltak közül hála Istennek tényleg sokan élnek még ma is, és jó egészségnek örvendenek. Így hát önmagamat javítom: az elhunytaknak örök dicsőség, a még élőknek pedig kívánok hosszú, boldog, egészséges életet.
4725 IVA 2014-11-01 18:09:23 [Válasz erre: 4723 macskás 2014-11-01 17:30:22]
Én úgyszintén. Mazochista vagyok: kipróbálom a verést a másik oldalról is.
Én úgyszintén. Mazochista vagyok: kipróbálom a verést a másik oldalról is.
4724 IVA 2014-11-01 18:07:57 [Válasz erre: 4717 parampampoli 2014-11-01 10:10:27]
Köszönöm, kedves Parampampoli, bár jobban jártunk volna, ha mindenben megcáfolsz, és kiderül, hogy csak nekem volt rossz napom. 1. A III. felvonás előjátéka nekem is kedvencem. Önmagánál – a történetnél is – jóval messzebbre, mélyebbre mutat: legjobb, ha egyáltalán nem szcenírozzák. Én négyszer láttam a Pesti Színházban A dzsungel könyve c. musical méltán sikeres, lassacskán 20 éve futó előadását (túl van az ezrediken). Nos, abban világítanak a homályból ilyen macskaszempárok, az ilyen aranyosság oda való. De a Carmen-beli „francokról” nekem eszembe jutott a minapi utcai tüntetés képe is, ahol világító mobiltelefonokkal tiltakoztak. 2. Az ezüst (vagy nikkel) színű ernyőkről meg is feledkeztem. Gondolhatnánk, hogy a darab megrendezése helyett Oberfrank látványkompozíciót készített a Carmen zenéjére. De hát ilyen szegény és olcsó lenne ez az opera? Inkább úgy gondolom, Oberfrank Pál ilyen szegény. (A Carmenben látott-hallott egykori kedvenceink közül szerencsére még többen az életben tudhatják maguknak a dicsőséget.) Megjegyzem még: míg a Jegymester szerint az előadás előtt csak 6–8 szabad hely volt a földszint hátsóbb soraiban, a premier kb. ¾ házzal ment. Érthetetlen, hogy ennyi jegyet visszatartanak a nem érdeklődők számára. A szünetben többen elmentek, páholyok maradtak üresen. Ennek ellenére természetesen nagy taps volt, ezt már csak a foyer-ból hallottam, az ünneplés részleteiről nem tudok beszámolni.
Köszönöm, kedves Parampampoli, bár jobban jártunk volna, ha mindenben megcáfolsz, és kiderül, hogy csak nekem volt rossz napom. 1. A III. felvonás előjátéka nekem is kedvencem. Önmagánál – a történetnél is – jóval messzebbre, mélyebbre mutat: legjobb, ha egyáltalán nem szcenírozzák. Én négyszer láttam a Pesti Színházban A dzsungel könyve c. musical méltán sikeres, lassacskán 20 éve futó előadását (túl van az ezrediken). Nos, abban világítanak a homályból ilyen macskaszempárok, az ilyen aranyosság oda való. De a Carmen-beli „francokról” nekem eszembe jutott a minapi utcai tüntetés képe is, ahol világító mobiltelefonokkal tiltakoztak. 2. Az ezüst (vagy nikkel) színű ernyőkről meg is feledkeztem. Gondolhatnánk, hogy a darab megrendezése helyett Oberfrank látványkompozíciót készített a Carmen zenéjére. De hát ilyen szegény és olcsó lenne ez az opera? Inkább úgy gondolom, Oberfrank Pál ilyen szegény. (A Carmenben látott-hallott egykori kedvenceink közül szerencsére még többen az életben tudhatják maguknak a dicsőséget.) Megjegyzem még: míg a Jegymester szerint az előadás előtt csak 6–8 szabad hely volt a földszint hátsóbb soraiban, a premier kb. ¾ házzal ment. Érthetetlen, hogy ennyi jegyet visszatartanak a nem érdeklődők számára. A szünetben többen elmentek, páholyok maradtak üresen. Ennek ellenére természetesen nagy taps volt, ezt már csak a foyer-ból hallottam, az ünneplés részleteiről nem tudok beszámolni.
4723 macskás 2014-11-01 17:30:22 [Válasz erre: 4722 parampampoli 2014-11-01 16:14:22]
Én azért elmegyek. Üdv az állatoknak:)
Én azért elmegyek. Üdv az állatoknak:)
4722 parampampoli 2014-11-01 16:14:22 [Válasz erre: 4721 macskás 2014-11-01 15:40:53]
Ő érdekelne is, nagyon, de ezt a rendezést rövid időn belül nem bírnám ki még egyszer.
Ő érdekelne is, nagyon, de ezt a rendezést rövid időn belül nem bírnám ki még egyszer.
4721 macskás 2014-11-01 15:40:53 [Válasz erre: 4720 parampampoli 2014-11-01 10:54:26]
Azért Schöck Atalát hallgasd meg!
Azért Schöck Atalát hallgasd meg!
4720 parampampoli 2014-11-01 10:54:26
Sajnos a felsoroltakat már nem láthattam. Felvételeiket ismerem, csodák voltak egytől egyig.
Sajnos a felsoroltakat már nem láthattam. Felvételeiket ismerem, csodák voltak egytől egyig.
4719 telramund 2014-11-01 10:50:12
De ne hagyjuk ki Tiszay Magdát,Simándyt,Szecsődyt, Svédet,Jámbort,Orosz Júliát és a temérdek vendéget.Orosz Júlia még 6o évesen is énekelte Micaelat!
De ne hagyjuk ki Tiszay Magdát,Simándyt,Szecsődyt, Svédet,Jámbort,Orosz Júliát és a temérdek vendéget.Orosz Júlia még 6o évesen is énekelte Micaelat!
4718 Werbőczy 2014-11-01 10:36:01
A Carmen legújabb rendezése teljes csőd, ami egy ötlet nélküli élvezhetetlen próbálkozás. Sok kérdést vet fel ez a premier, most csak néhányat: Ki találta ki, és miért, hogy felemás nyelven játsszák a darabot? Akármi is válasz, semmi nem indokolhatja ezt a kutyulmányt! Mit keres Nyári Zoltán a premierben, és egyáltalán Don Jose szerepében? Nyári nem rendelkezik azzal a hanggal, se volumenben, sem hangszépségben, hogy a technikáról és énekkultúráról ne is beszéljünk, hogy akármi is ennek a főszerepnek az eléneklésére predesztinálhatná! Éneklése az erőszakosan ordibál kategóriába tartozik. Véleményem szerint ma az Operaháznak nincsen ideális Carmenje. Sajnos Gál Erika sem az. Hangjából hiányzik a bujaság, játékából az őszinte és forró szenvedély. Amitől Carmen a Carmen, éppen az nincs meg benne. Sajnos hiányérzetet hagy maga után.
A Carmen legújabb rendezése teljes csőd, ami egy ötlet nélküli élvezhetetlen próbálkozás. Sok kérdést vet fel ez a premier, most csak néhányat: Ki találta ki, és miért, hogy felemás nyelven játsszák a darabot? Akármi is válasz, semmi nem indokolhatja ezt a kutyulmányt! Mit keres Nyári Zoltán a premierben, és egyáltalán Don Jose szerepében? Nyári nem rendelkezik azzal a hanggal, se volumenben, sem hangszépségben, hogy a technikáról és énekkultúráról ne is beszéljünk, hogy akármi is ennek a főszerepnek az eléneklésére predesztinálhatná! Éneklése az erőszakosan ordibál kategóriába tartozik. Véleményem szerint ma az Operaháznak nincsen ideális Carmenje. Sajnos Gál Erika sem az. Hangjából hiányzik a bujaság, játékából az őszinte és forró szenvedély. Amitől Carmen a Carmen, éppen az nincs meg benne. Sajnos hiányérzetet hagy maga után.
4717 parampampoli 2014-11-01 10:10:27 [Válasz erre: 4716 IVA 2014-11-01 07:06:41]
IVA, gratulálok az írásodhoz, találó és minden hibára pontosan kitérő, remek elemzés. Pár apróságot tennék hozzá kiegészítésül. 1. A rendezés hibáinak pontos elemzéséhez a III. felvonás előjátékának "dramatizálását" találtam a legzavaróbbank, legzeneellenesebbnek. A zöldszemű szörnyetegek (de mi a francok ezek, marslakók vagy vízi szörnyek??)idétlen mozgatásával sikerül a darab számomra egyik legszebb legköltőibb zenéjét lemészárolni. 2. Az agyamra mentek a pomponos lányok mozgatása, ha kell ha nem. 3. Már a darab legelején látni lehetett, hogy itt semmi jóra nem számíthatok, amikor megláttam az ezüst színű esernyőket. Sevillában köztudomásúan nem szokott nyáron esni az eső. Ennyit a hitelességről, amely mindenkor szükséges lenne. Helyette amatőrizmus a köbön. Oberfrank Pál menjen vissza színigazgatónak. Annak ki lehet nevezni. Operarendezőnek nem. 4. Az énekesekről írottakról is teljesen egyetértek. Gál Erika nagyon tisztességesen elénekli a szerepet (ami nem kevés!), jobban, sokkal jobban, mint pl Ebolit, de teljesen hiányzik belőle a természetesség, játéka mesterkélt, őszintétlen és hideg. Nemrég elhunyt mesternője, a feledhetetlen Komlóssy Erzsébet Carmenjének ellentéte. Nyári Zoltánról azt hittem, ezzel az énektechnikával nem jut el a darab végig, de eljutott. Hangja nem az a drámai tenor, akit José szerepéhez elvárna az ember, hiába igyekszik ezt a csúcspontokon nyitott kiabálással pótolni. Létai-Kiss szépen énekelt, de az áriában több dinamikai árnyaltság nem ártott volna. Erőteljes fortéit nem kifogásolnám, sőt, de mellé tennék még pár szép piano frázist is. Játéka nagyon meggyőző volt, azt viszont el kell ismerni. Kálmándi olyan, mint mindig. Amilyennek sokan szeretik, és amilyennek sokan nem. Mint mindig, most is élveztem Gábor Géza pompás orgánumát, játékban is kitűnő. Cecilia Lloyd erőteljes és biztos magasságú Frasquita, s ez az együtteseknek határozottan jót tett. A két csempész jó figura, jó énekléssel. Végezetül meg kell dicsérnem a kórust, amely a szeptemberi Don Carlos óta ugrásszerűen fejlődött, és a zenekar is kidolgozottan, homogén hangzással szólt. Dénes István sokkal meggyőzőbb volt, mint akár a Nabuccóban, akár az Aidában, ez a zene, úgy érzem sokkal inkább megfelel egyéniségének, mint Verdi világa. Az előadás után eldöntöttem, hogy a Carment kincses ládikámba zárom, és nem nézem többé. Mert nem nagyon találom értelmét. Olyan élményekkel, mint amilyenekhez nekem a Sors kegyelméből alkalmam volt találkozni, nem számíthatok többé. Akkor meg minek? Idősebb operarajongó barátaim állítják, hogy az utolsó "normális" Carmen az 1965-ös Mikó-féle rendezés előtti volt. Abból én kimaradtam, de az énekesek utána is elvitték vállukon a darabot a világ végére is, és csinálhatott akármit Mikó vagy Terrason, rendezéseikből (amely még problémáikkal együtt is elérhetetlenül magasabb színvonalat képviseltek, mint Oberfranké) már csak Komlóssy és Obrazcova, Mészöly és Szabó Anita, Ilosfalvy és Lavirgen, László, Andor, Pászthy, Kincses és Verebics, Melis éss Faragó emléke maradtak meg. Nyugodjanak békében sírjukban, és legyen nékik örök dicsőség! A Carmen is nyugodjon: benn a kincses ládikómban.
IVA, gratulálok az írásodhoz, találó és minden hibára pontosan kitérő, remek elemzés. Pár apróságot tennék hozzá kiegészítésül. 1. A rendezés hibáinak pontos elemzéséhez a III. felvonás előjátékának "dramatizálását" találtam a legzavaróbbank, legzeneellenesebbnek. A zöldszemű szörnyetegek (de mi a francok ezek, marslakók vagy vízi szörnyek??)idétlen mozgatásával sikerül a darab számomra egyik legszebb legköltőibb zenéjét lemészárolni. 2. Az agyamra mentek a pomponos lányok mozgatása, ha kell ha nem. 3. Már a darab legelején látni lehetett, hogy itt semmi jóra nem számíthatok, amikor megláttam az ezüst színű esernyőket. Sevillában köztudomásúan nem szokott nyáron esni az eső. Ennyit a hitelességről, amely mindenkor szükséges lenne. Helyette amatőrizmus a köbön. Oberfrank Pál menjen vissza színigazgatónak. Annak ki lehet nevezni. Operarendezőnek nem. 4. Az énekesekről írottakról is teljesen egyetértek. Gál Erika nagyon tisztességesen elénekli a szerepet (ami nem kevés!), jobban, sokkal jobban, mint pl Ebolit, de teljesen hiányzik belőle a természetesség, játéka mesterkélt, őszintétlen és hideg. Nemrég elhunyt mesternője, a feledhetetlen Komlóssy Erzsébet Carmenjének ellentéte. Nyári Zoltánról azt hittem, ezzel az énektechnikával nem jut el a darab végig, de eljutott. Hangja nem az a drámai tenor, akit José szerepéhez elvárna az ember, hiába igyekszik ezt a csúcspontokon nyitott kiabálással pótolni. Létai-Kiss szépen énekelt, de az áriában több dinamikai árnyaltság nem ártott volna. Erőteljes fortéit nem kifogásolnám, sőt, de mellé tennék még pár szép piano frázist is. Játéka nagyon meggyőző volt, azt viszont el kell ismerni. Kálmándi olyan, mint mindig. Amilyennek sokan szeretik, és amilyennek sokan nem. Mint mindig, most is élveztem Gábor Géza pompás orgánumát, játékban is kitűnő. Cecilia Lloyd erőteljes és biztos magasságú Frasquita, s ez az együtteseknek határozottan jót tett. A két csempész jó figura, jó énekléssel. Végezetül meg kell dicsérnem a kórust, amely a szeptemberi Don Carlos óta ugrásszerűen fejlődött, és a zenekar is kidolgozottan, homogén hangzással szólt. Dénes István sokkal meggyőzőbb volt, mint akár a Nabuccóban, akár az Aidában, ez a zene, úgy érzem sokkal inkább megfelel egyéniségének, mint Verdi világa. Az előadás után eldöntöttem, hogy a Carment kincses ládikámba zárom, és nem nézem többé. Mert nem nagyon találom értelmét. Olyan élményekkel, mint amilyenekhez nekem a Sors kegyelméből alkalmam volt találkozni, nem számíthatok többé. Akkor meg minek? Idősebb operarajongó barátaim állítják, hogy az utolsó "normális" Carmen az 1965-ös Mikó-féle rendezés előtti volt. Abból én kimaradtam, de az énekesek utána is elvitték vállukon a darabot a világ végére is, és csinálhatott akármit Mikó vagy Terrason, rendezéseikből (amely még problémáikkal együtt is elérhetetlenül magasabb színvonalat képviseltek, mint Oberfranké) már csak Komlóssy és Obrazcova, Mészöly és Szabó Anita, Ilosfalvy és Lavirgen, László, Andor, Pászthy, Kincses és Verebics, Melis éss Faragó emléke maradtak meg. Nyugodjanak békében sírjukban, és legyen nékik örök dicsőség! A Carmen is nyugodjon: benn a kincses ládikómban.
4716 IVA 2014-11-01 07:06:41 [Válasz erre: 4313 IVA 2013-12-16 05:52:53]
Carmen (Bizet operájának felújítása új rendezésben, Oberfrank Pál rendezésének Erkel színházi bemutatója) – mindezek premierjén: 2014. október 31-én. Ha újságba írnék kritikát, és annak frappáns címet kellene találnom, azt írnám: Vértelen Carmen a vér színeiben. Persze ez nem igazán frappáns, viszont szomorú, hogy ez éppen az opera nyitánya alatt jutott eszembe, amikor adtam még esélyt annak, hogy csak nekem nem sikerült egyelőre belerázódnom a hangulatba, ám az utcagyerekek kara hallatán sajnos már biztos voltam abban, hogy hiába Dénes István odaadása (még csokornyakkendőjével is megadta a módját annak a felfogásnak, hogy a Carmen feltétlenül valami vörös-fekete dolog, sőt még az igazgatói páholyban is láttam fekete öltönyben, ingben és piros nyakkendővel egy urat, aki alighanem a főigazgató volt), nem szólal meg a vérpezsdítő, vérforraló Carmen-muzsika, amely egy jó előadás után hetekig nem hagyja józanul az embert. Hát nem lehet mindenki Ferencsik János, aki éppen fél évszázaddal ezelőtt irányította első színpadon látott Carmenemet. Viszont azóta sem ő vezényelte azt a sok-sok előadást, amelyet láttam, és engem, bevallom, meg lehet vesztegetni nem zseniális zenei tolmácsolással is. A remekmű őszinte színrevitelével, jó színpadi játékkal, (legalább) jó látvánnyal és érzéki szépségű hangon éneklő, hiteles színpadi egyéniségekkel. Oberfrank Pál rendezését olyan semmilyennek találtam, hogy nem is tudom színpadi produkciónak tekinteni. A zenészek egy operát szólaltatnak meg, amelynek jelenetei nincsenek megrendezve, legfeljebb jelezve. Nincs eldöntve, milyen korba, milyen miliőbe helyezték a XIX. század első negyedében játszódó cselekményt, amelynek az előadás plakátja, színlapábrája és előfüggönye arra utal, hogy a darab főhőse, legalábbis legfontosabb eleme a bika. Külsőséges eszközökkel játszó Escamillókra szokás mondani epésen, hogy nem a torreádort játsszák el, hanem a bikát. A rossz szerepfelfogás ez esetben az egész előadás látványára kiterjed. Bár nem ismeretlen a spanyol művészetben, hogy a férfi és a nő egymással való küzdelmét a torreádor és a bika végzetes küzdelmével „személyesítik meg”, illetve fordítva – a Carmen nem ilyen, még csak nem is szimbolikus történet. Az egyik főszereplő – de nem főhős – torreádor, aki a II. felvonásban a „művészetét” dicsőíti az opera legnépszerűbb slágerében, bikaviadalra invitálja a kocsma vendégeit. A IV. felvonás az aréna előtt játszódik, a cselekmény bevezetéseként bikaviadorok különböző látványos csoportjai vonulnak el előttünk, illetve a viadalra várakozó tömeg (kar, statisztéria) és a közönség között, miáltal a közönség is részese lesz az élménynek, amiért a kar nem győz lelkesedni. Az előző, Szinetár-féle rendezésben nem így volt: a kar csak eljátszotta az esemény bámulását, a nézőtér felé fordulva, mintha a nézőtéren ülők lennének a felvonuló csoportok. Oberfrank Pál rendezése egy az egyben átvette ezt az ötletet és megoldást, ám nem csak ettől az az érzésem, hogy Oberfrank nemigen látott Carment a Szinetárén kívül, és nincsenek is saját gondolatai, elképzelései erről az operáról. Hiszen még a fő- és mellékszereplők kiválasztása sem új, mindkét szereposztás majdnem azonos a nem egészen egy évvel ezelőtt még ugyanitt játszott, szintén nagyon rossz rendezésével. Ott hagyományos díszletben, nagyjából mai miliőben egy stílustalan, annál is fölöslegesebb és megterhelőbb keretjáték zavarta a rendezést, itt egy erőltetett, „modern” affektációban a jeleneteknek csupán felidéző lebonyolítása. Az előfüggönyön kívül a padlózaton (a főtér, a kocsma, a csempésztanya és az aréna előtti tér burkolatán is) látjuk a nagy, fekete bika rajzát vörös alapon, amely tükörfalakon tapétaként tükröződik, miközben tehát ez az állat sem szereplőjeként, sem szimbolikusan nem lényege a darabnak. S noha a vörös szín hagyományosan a szerelem, a szerelmet szimbolizáló piros rózsa (amelyet ebben a rendezésben narancssárga narancs helyettesít), a tűz, a vér s ezáltal a halál jelképe is, a Carmen nem csupán ezekről szól, története és zenéje is sokkal gazdagabb ennél. De kár is számon kérni itt a történet és a zene gazdagságát, ami oly jellemző az opera műfajára, amikor a rendezés – akárcsak a Szinetáré – még a műfajban sem bízik: mint elődje, a musical, a revű és a diszkó látvány- és stíluselemeit hívja vendégül, hogy azok „adjanak vérátömlesztést Bizet vértelen operájának”. Oberfrank időnként leönti még egy kis „művészszínházi” közhellyel, a szereplők, a kar „zsótéros” (ha tetszik, „martonlászlós” stb.) széksorokba ültetésével a színpadon. De hát valamit mégiscsak kezdeni kell a szálló cigarettafüstről éneklő dohánygyári munkásnők karával, akik nem fúj(hat)ják a füstöt, és sokkal könnyebb modorosan sorba ültetni a katonákat, a késeléstől felbolydult munkásnőket, mint szerepjátékot kitalálni annyi embernek – az operaszínpad követelményei igazán nehezek. Hát még olyan „hatástalan” zene, mint a Carmen és Manuelita összezördüléséről beszámoló női kórus, amelybe hogyan is lehetne másképp életet lehelni, mint pomponos balettlányok lábemelgetéseivel – éppen olyanokkal, mint a IV. felvonásban a viadorokat kommentáló lagymatag ritmusokra. Hiába, Bizet zenéjének temperamentuma megbízhatatlannak ígérkezik arra, hogy a megcélzott fiatalokat ébren tartsa a Carmen. Azzal sem kell törődni, hogy a tehetségtelen szerzők – éppen a nézők folyamatos üdítésére igen változatos helyszíneket találtak ki az egyes felvonásokhoz: exteriőrök és enteriőr váltják egymást, a kocsma fülledtsége után a (szabadságot is jelképező) szabadban tanyáznak a csempészek, legfeljebb egy kis tábortűzben parázslik a vörös mint szimbólum. Nem, itt négy felvonáson keresztül minden úszik a pirosban, a fárasztó látványt, zenét és cselekményt csak pomponos lányok segíthetik meg. A IV. felvonásban Carmen szerencsétlen kosztümje ugyanolyan rozsdavörös, mint a színpadkép, tán nyugtatva bennünket, hogy az opera címhősnője perceken belül vissza lesz adva az anyaföldnek, ahonnan vétetett. S amikor Don José a végzetes döféshez nekivetkőzve leveti maxi-kabátját (ld. Szinetár-rendezés), látjuk, hogy az ő inge ugyanolyan árnyalatú. Márpedig szerelmes hősünk még nem hal meg, ha meghalna, nem lenne, aki történetét majd elbeszéli Merimée-nek. Ennél is fontosabb, hogy ennek az emberpárnak a tragédiája éppen természetük és kultúrájuk különbözőségéből és összeegyeztethetetlenségéből fakad. Egy megbízható előadásból leginkább Micaela jellemzéséből, megjelenítéséből tudunk következtetni arra, hogy José milyen környezetből érkezett. Ez ebben az előadásban ez totálisan félrevezető, ám még félrevezetőbb, még a fináléban is, úgy megjeleníteni az egymáshoz nem illő párt, mint akik harmonikusan összeöltöztek. Se szeri se száma a hibáknak, amelyek füzérét végtelen variációkban lehetne szerkeszteni; félek, kimerítené a fórum technikai kapacitását. Micaelánál időzök még kissé, akinek a jelmeze a prosztó könnyű lányok mai divatjához képest egy '60-a évekbeli gyári munkásnőé, s aki apró retikülben hozta mindazt, amit José szerető édesanyja küldött fiának a távolba. Levélkét, és feltehetően pénzt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha az asszony banki átutalással gondoskodik a gyerekről, nem kellene Micaelával egy külön világot ábrázolni, ami itt sajnos, nem megy. Különben legnagyobb szerencsémnek tartom, hogy Micaela, még ha bármily silány megfogalmazásban is, benne maradt a darabban, mert Létay Kiss Gabriella énekesi teljesítményét élveztem legjobban. Tetszett a korábbi Carmenben is, most annál is szebb, telt, magvas hangjával, átélt előadásával gyönyörködtetett. Még jobban akkor csodáltam volna, ha a magas fortéit visszafogja kissé, mert azok fölöslegesek, és ott csorbul is a hang szépsége. Gál Erika a prózai feladatot szövegmondás és játék tekintetében is operaszínpadon szokatlan színvonalon teljesítette. Énekesi alakítása is fejlődött a tavalyi Carmenhez képest, ám perfekt teljesítménye, teherbírása ellenére sem érzem ideális Carmennek. Kellő teltséggel csak a középhangjai szólnak, a magasak üresebben, a mélyek messze az izgalmastól; általában a zengés és az erotika hiányzik a szólam abszolválásából. A rendezés és a jelmezek még istenadta szépségét is hatástalanítják. Egy interjúban a művésznő azt nyilatkozta, hogy utálja a lábukat szétrakó Carmeneket. Igaza van: Carmen forró vérű, csapodár és közönséges nő, de nem szajha. Nos, ebben a rendezésben csak széken kell széttenni a lábait, ellenben különböző szituációkban is vonaglania kell a földön, ami a gyári műszak szünetében, kinn a népes téren egészen elképesztő: nem szajhára, hanem egy nimfománra vall. Ennek ellentmondóan – és társnői minijével feltűnő ellentétben – ő viseli a leghosszabb ruhákat, hol egy nagyasszony, hol egy vásáros üzletasszony benyomását keltve. Táncolni nem tud, vagy nem engedik. E hiány eszembe juttatta a pályakezdő Budai Líviát, aki nemhogy Carmen, de már a Rigoletto Maddalenája szerepében is olyan mozgáskultúrával felvértezve állt színpadra, amely hitelesítette, hogy olyan népcsoport lánya, akinek lételeme a ritmus, a tánc. Cecília Lloyd ennek az előadásnak is pazar Frasquitája, biztosan funkcionáló csúcshangokkal. Várhelyi Éva Mercedese is telitalálat, játéka a rendezésnek megfelelően kellően közönséges. A férfiak közül Gábor Géza Zunigája hangban és játékban is élvezetes. Kálmándi Mihálynak ezúttal cseppet sem mutatós Escamillo-alakítása leginkább a IV. felvonásban tetszett, szerelmes szavai elolvasztó szépséggel és formálással szóltak. Nyári Zoltán hangszínét sajnos nem szeretem. A drámai kitörésekben olyan erőszakosnak, csúnyának találtam az éneklését, hogy az szinte hitelesítette Carmen elhidegülését. Meglepett, hogy drámai szakon végzett színész létére és operettjátszási gyakorlattal mennyire nem vonzó a beszédorgánuma. Kis részben az ő alakítása miatt is az előadás egyik tehertételének tartom, hogy a Szöktetés a szerájból és A denevér után egy újabb nyelvi katyvasz került a repertoárba. Ilyenek a többnemzetiségű ibériaiak: magyarul beszélnek, franciául énekelnek. Hadd írjak le már egy hálálkodó gondolatot is az Operaháznak: nem hallottam még, hogy a Carmen-széria lefutása után referendum tárgyává tennék, Szinetár vagy Oberfrank Carmenje fusson-e a következő évadokban. Különben egyből fény derülne arra, miért vannak olyan sokan Magyarországon, akik nem mennek el szavazni, holott lehet és szabad...
Carmen (Bizet operájának felújítása új rendezésben, Oberfrank Pál rendezésének Erkel színházi bemutatója) – mindezek premierjén: 2014. október 31-én. Ha újságba írnék kritikát, és annak frappáns címet kellene találnom, azt írnám: Vértelen Carmen a vér színeiben. Persze ez nem igazán frappáns, viszont szomorú, hogy ez éppen az opera nyitánya alatt jutott eszembe, amikor adtam még esélyt annak, hogy csak nekem nem sikerült egyelőre belerázódnom a hangulatba, ám az utcagyerekek kara hallatán sajnos már biztos voltam abban, hogy hiába Dénes István odaadása (még csokornyakkendőjével is megadta a módját annak a felfogásnak, hogy a Carmen feltétlenül valami vörös-fekete dolog, sőt még az igazgatói páholyban is láttam fekete öltönyben, ingben és piros nyakkendővel egy urat, aki alighanem a főigazgató volt), nem szólal meg a vérpezsdítő, vérforraló Carmen-muzsika, amely egy jó előadás után hetekig nem hagyja józanul az embert. Hát nem lehet mindenki Ferencsik János, aki éppen fél évszázaddal ezelőtt irányította első színpadon látott Carmenemet. Viszont azóta sem ő vezényelte azt a sok-sok előadást, amelyet láttam, és engem, bevallom, meg lehet vesztegetni nem zseniális zenei tolmácsolással is. A remekmű őszinte színrevitelével, jó színpadi játékkal, (legalább) jó látvánnyal és érzéki szépségű hangon éneklő, hiteles színpadi egyéniségekkel. Oberfrank Pál rendezését olyan semmilyennek találtam, hogy nem is tudom színpadi produkciónak tekinteni. A zenészek egy operát szólaltatnak meg, amelynek jelenetei nincsenek megrendezve, legfeljebb jelezve. Nincs eldöntve, milyen korba, milyen miliőbe helyezték a XIX. század első negyedében játszódó cselekményt, amelynek az előadás plakátja, színlapábrája és előfüggönye arra utal, hogy a darab főhőse, legalábbis legfontosabb eleme a bika. Külsőséges eszközökkel játszó Escamillókra szokás mondani epésen, hogy nem a torreádort játsszák el, hanem a bikát. A rossz szerepfelfogás ez esetben az egész előadás látványára kiterjed. Bár nem ismeretlen a spanyol művészetben, hogy a férfi és a nő egymással való küzdelmét a torreádor és a bika végzetes küzdelmével „személyesítik meg”, illetve fordítva – a Carmen nem ilyen, még csak nem is szimbolikus történet. Az egyik főszereplő – de nem főhős – torreádor, aki a II. felvonásban a „művészetét” dicsőíti az opera legnépszerűbb slágerében, bikaviadalra invitálja a kocsma vendégeit. A IV. felvonás az aréna előtt játszódik, a cselekmény bevezetéseként bikaviadorok különböző látványos csoportjai vonulnak el előttünk, illetve a viadalra várakozó tömeg (kar, statisztéria) és a közönség között, miáltal a közönség is részese lesz az élménynek, amiért a kar nem győz lelkesedni. Az előző, Szinetár-féle rendezésben nem így volt: a kar csak eljátszotta az esemény bámulását, a nézőtér felé fordulva, mintha a nézőtéren ülők lennének a felvonuló csoportok. Oberfrank Pál rendezése egy az egyben átvette ezt az ötletet és megoldást, ám nem csak ettől az az érzésem, hogy Oberfrank nemigen látott Carment a Szinetárén kívül, és nincsenek is saját gondolatai, elképzelései erről az operáról. Hiszen még a fő- és mellékszereplők kiválasztása sem új, mindkét szereposztás majdnem azonos a nem egészen egy évvel ezelőtt még ugyanitt játszott, szintén nagyon rossz rendezésével. Ott hagyományos díszletben, nagyjából mai miliőben egy stílustalan, annál is fölöslegesebb és megterhelőbb keretjáték zavarta a rendezést, itt egy erőltetett, „modern” affektációban a jeleneteknek csupán felidéző lebonyolítása. Az előfüggönyön kívül a padlózaton (a főtér, a kocsma, a csempésztanya és az aréna előtti tér burkolatán is) látjuk a nagy, fekete bika rajzát vörös alapon, amely tükörfalakon tapétaként tükröződik, miközben tehát ez az állat sem szereplőjeként, sem szimbolikusan nem lényege a darabnak. S noha a vörös szín hagyományosan a szerelem, a szerelmet szimbolizáló piros rózsa (amelyet ebben a rendezésben narancssárga narancs helyettesít), a tűz, a vér s ezáltal a halál jelképe is, a Carmen nem csupán ezekről szól, története és zenéje is sokkal gazdagabb ennél. De kár is számon kérni itt a történet és a zene gazdagságát, ami oly jellemző az opera műfajára, amikor a rendezés – akárcsak a Szinetáré – még a műfajban sem bízik: mint elődje, a musical, a revű és a diszkó látvány- és stíluselemeit hívja vendégül, hogy azok „adjanak vérátömlesztést Bizet vértelen operájának”. Oberfrank időnként leönti még egy kis „művészszínházi” közhellyel, a szereplők, a kar „zsótéros” (ha tetszik, „martonlászlós” stb.) széksorokba ültetésével a színpadon. De hát valamit mégiscsak kezdeni kell a szálló cigarettafüstről éneklő dohánygyári munkásnők karával, akik nem fúj(hat)ják a füstöt, és sokkal könnyebb modorosan sorba ültetni a katonákat, a késeléstől felbolydult munkásnőket, mint szerepjátékot kitalálni annyi embernek – az operaszínpad követelményei igazán nehezek. Hát még olyan „hatástalan” zene, mint a Carmen és Manuelita összezördüléséről beszámoló női kórus, amelybe hogyan is lehetne másképp életet lehelni, mint pomponos balettlányok lábemelgetéseivel – éppen olyanokkal, mint a IV. felvonásban a viadorokat kommentáló lagymatag ritmusokra. Hiába, Bizet zenéjének temperamentuma megbízhatatlannak ígérkezik arra, hogy a megcélzott fiatalokat ébren tartsa a Carmen. Azzal sem kell törődni, hogy a tehetségtelen szerzők – éppen a nézők folyamatos üdítésére igen változatos helyszíneket találtak ki az egyes felvonásokhoz: exteriőrök és enteriőr váltják egymást, a kocsma fülledtsége után a (szabadságot is jelképező) szabadban tanyáznak a csempészek, legfeljebb egy kis tábortűzben parázslik a vörös mint szimbólum. Nem, itt négy felvonáson keresztül minden úszik a pirosban, a fárasztó látványt, zenét és cselekményt csak pomponos lányok segíthetik meg. A IV. felvonásban Carmen szerencsétlen kosztümje ugyanolyan rozsdavörös, mint a színpadkép, tán nyugtatva bennünket, hogy az opera címhősnője perceken belül vissza lesz adva az anyaföldnek, ahonnan vétetett. S amikor Don José a végzetes döféshez nekivetkőzve leveti maxi-kabátját (ld. Szinetár-rendezés), látjuk, hogy az ő inge ugyanolyan árnyalatú. Márpedig szerelmes hősünk még nem hal meg, ha meghalna, nem lenne, aki történetét majd elbeszéli Merimée-nek. Ennél is fontosabb, hogy ennek az emberpárnak a tragédiája éppen természetük és kultúrájuk különbözőségéből és összeegyeztethetetlenségéből fakad. Egy megbízható előadásból leginkább Micaela jellemzéséből, megjelenítéséből tudunk következtetni arra, hogy José milyen környezetből érkezett. Ez ebben az előadásban ez totálisan félrevezető, ám még félrevezetőbb, még a fináléban is, úgy megjeleníteni az egymáshoz nem illő párt, mint akik harmonikusan összeöltöztek. Se szeri se száma a hibáknak, amelyek füzérét végtelen variációkban lehetne szerkeszteni; félek, kimerítené a fórum technikai kapacitását. Micaelánál időzök még kissé, akinek a jelmeze a prosztó könnyű lányok mai divatjához képest egy '60-a évekbeli gyári munkásnőé, s aki apró retikülben hozta mindazt, amit José szerető édesanyja küldött fiának a távolba. Levélkét, és feltehetően pénzt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha az asszony banki átutalással gondoskodik a gyerekről, nem kellene Micaelával egy külön világot ábrázolni, ami itt sajnos, nem megy. Különben legnagyobb szerencsémnek tartom, hogy Micaela, még ha bármily silány megfogalmazásban is, benne maradt a darabban, mert Létay Kiss Gabriella énekesi teljesítményét élveztem legjobban. Tetszett a korábbi Carmenben is, most annál is szebb, telt, magvas hangjával, átélt előadásával gyönyörködtetett. Még jobban akkor csodáltam volna, ha a magas fortéit visszafogja kissé, mert azok fölöslegesek, és ott csorbul is a hang szépsége. Gál Erika a prózai feladatot szövegmondás és játék tekintetében is operaszínpadon szokatlan színvonalon teljesítette. Énekesi alakítása is fejlődött a tavalyi Carmenhez képest, ám perfekt teljesítménye, teherbírása ellenére sem érzem ideális Carmennek. Kellő teltséggel csak a középhangjai szólnak, a magasak üresebben, a mélyek messze az izgalmastól; általában a zengés és az erotika hiányzik a szólam abszolválásából. A rendezés és a jelmezek még istenadta szépségét is hatástalanítják. Egy interjúban a művésznő azt nyilatkozta, hogy utálja a lábukat szétrakó Carmeneket. Igaza van: Carmen forró vérű, csapodár és közönséges nő, de nem szajha. Nos, ebben a rendezésben csak széken kell széttenni a lábait, ellenben különböző szituációkban is vonaglania kell a földön, ami a gyári műszak szünetében, kinn a népes téren egészen elképesztő: nem szajhára, hanem egy nimfománra vall. Ennek ellentmondóan – és társnői minijével feltűnő ellentétben – ő viseli a leghosszabb ruhákat, hol egy nagyasszony, hol egy vásáros üzletasszony benyomását keltve. Táncolni nem tud, vagy nem engedik. E hiány eszembe juttatta a pályakezdő Budai Líviát, aki nemhogy Carmen, de már a Rigoletto Maddalenája szerepében is olyan mozgáskultúrával felvértezve állt színpadra, amely hitelesítette, hogy olyan népcsoport lánya, akinek lételeme a ritmus, a tánc. Cecília Lloyd ennek az előadásnak is pazar Frasquitája, biztosan funkcionáló csúcshangokkal. Várhelyi Éva Mercedese is telitalálat, játéka a rendezésnek megfelelően kellően közönséges. A férfiak közül Gábor Géza Zunigája hangban és játékban is élvezetes. Kálmándi Mihálynak ezúttal cseppet sem mutatós Escamillo-alakítása leginkább a IV. felvonásban tetszett, szerelmes szavai elolvasztó szépséggel és formálással szóltak. Nyári Zoltán hangszínét sajnos nem szeretem. A drámai kitörésekben olyan erőszakosnak, csúnyának találtam az éneklését, hogy az szinte hitelesítette Carmen elhidegülését. Meglepett, hogy drámai szakon végzett színész létére és operettjátszási gyakorlattal mennyire nem vonzó a beszédorgánuma. Kis részben az ő alakítása miatt is az előadás egyik tehertételének tartom, hogy a Szöktetés a szerájból és A denevér után egy újabb nyelvi katyvasz került a repertoárba. Ilyenek a többnemzetiségű ibériaiak: magyarul beszélnek, franciául énekelnek. Hadd írjak le már egy hálálkodó gondolatot is az Operaháznak: nem hallottam még, hogy a Carmen-széria lefutása után referendum tárgyává tennék, Szinetár vagy Oberfrank Carmenje fusson-e a következő évadokban. Különben egyből fény derülne arra, miért vannak olyan sokan Magyarországon, akik nem mennek el szavazni, holott lehet és szabad...
4715 lujza 2014-10-29 00:15:50 [Válasz erre: 4710 macskás 2014-10-28 12:01:56]
Sajnos neki is. Mellém telepedett egy nőszemély, akinek a jegye szemlátomás szerint nem oda szólt, majd a Selyemlétra nyitány alatt a következőt mondta félhangosan: mi ez a sz.r? És később: most már elég! De Gruberováért se lelkesedett különösképpen. Szerintem be kéne tiltani az üres helyeket!
Sajnos neki is. Mellém telepedett egy nőszemély, akinek a jegye szemlátomás szerint nem oda szólt, majd a Selyemlétra nyitány alatt a következőt mondta félhangosan: mi ez a sz.r? És később: most már elég! De Gruberováért se lelkesedett különösképpen. Szerintem be kéne tiltani az üres helyeket!
4712 macskás 2014-10-28 16:02:47 [Válasz erre: 4711 ladislav kozlok 2014-10-28 12:16:37]
Nincs. Főigazgató van.
Nincs. Főigazgató van.
4711 ladislav kozlok 2014-10-28 12:16:37 [Válasz erre: 4710 macskás 2014-10-28 12:01:56]
Nincs veletlenul influenza jarvany Budapesten ?
Nincs veletlenul influenza jarvany Budapesten ?
4710 macskás 2014-10-28 12:01:56 [Válasz erre: 4707 takatsa 2014-10-27 23:30:17]
A köhögés nem Fricsaynak és a filmnek szólt.
A köhögés nem Fricsaynak és a filmnek szólt.
4709 Búbánat 2014-10-28 07:12:39 [Válasz erre: 4707 takatsa 2014-10-27 23:30:17]
Elképesztő Gruberova! Káprázatos volt! De most csak annyit, amennyire örültem Őneki és magának az opera elhangzásának is, annyira bosszant, hogy megint csak alapos húzásokkal adták elő. Pl. kihagyják Raimondo másik, szépséges áriáját, és persze megint nem kapjuk a "Vihar-jelenetet", Edgardo és Ashton nagy kettősét. Pedig most a koncertszerű változatba beleférhettek volna. Az is igaz, most mindenekelőtt a tündöklő csillag állt a középpontban! Elsősorban Gruberova miatt volt érdemes erre az egyszeri alkalomra elővenni a Lammermoori Luciát! Vörösre tapsoltam tenyeremet... Nem bántam meg!
Elképesztő Gruberova! Káprázatos volt! De most csak annyit, amennyire örültem Őneki és magának az opera elhangzásának is, annyira bosszant, hogy megint csak alapos húzásokkal adták elő. Pl. kihagyják Raimondo másik, szépséges áriáját, és persze megint nem kapjuk a "Vihar-jelenetet", Edgardo és Ashton nagy kettősét. Pedig most a koncertszerű változatba beleférhettek volna. Az is igaz, most mindenekelőtt a tündöklő csillag állt a középpontban! Elsősorban Gruberova miatt volt érdemes erre az egyszeri alkalomra elővenni a Lammermoori Luciát! Vörösre tapsoltam tenyeremet... Nem bántam meg!
4707 takatsa 2014-10-27 23:30:17
Le a kalappal! Fantasztikus technika, és még most is elképesztő pianók, egy-egy csodás pillanat, amiért élni érdemes. Ami nem tetszett: minden áriát egy hatalmas ordítással fejezett be, mindig fel kellett mennie a magas d-re ill. esz-re. A végére már a szó legteljesebb értelmében esz-ement lett.:) De ettől függetlenül Gruberova felejthetetlen. Az előadás amúgy felejthető volt, bár volt néhány szép teljesítmény, pl. a hárfás nagyon tetszett, és a fuvola-szóló is szép volt.A vendégtenor tette a dolgát, a karmester pedig látványosan, nagy gesztusokkal hadonászott. A közönség örjöngött. Az előadás előtt volt egy összefoglaló Fricsay Ferencről, néhány megrendítően szép képkockával. Többen ezt nagyon unták, hangosan köhögtek.
Le a kalappal! Fantasztikus technika, és még most is elképesztő pianók, egy-egy csodás pillanat, amiért élni érdemes. Ami nem tetszett: minden áriát egy hatalmas ordítással fejezett be, mindig fel kellett mennie a magas d-re ill. esz-re. A végére már a szó legteljesebb értelmében esz-ement lett.:) De ettől függetlenül Gruberova felejthetetlen. Az előadás amúgy felejthető volt, bár volt néhány szép teljesítmény, pl. a hárfás nagyon tetszett, és a fuvola-szóló is szép volt.A vendégtenor tette a dolgát, a karmester pedig látványosan, nagy gesztusokkal hadonászott. A közönség örjöngött. Az előadás előtt volt egy összefoglaló Fricsay Ferencről, néhány megrendítően szép képkockával. Többen ezt nagyon unták, hangosan köhögtek.
4705 tiramisu 2014-10-27 23:24:19 [Válasz erre: 4702 Búbánat 2014-10-25 00:40:56]
Köszönöm a remek beszámolót! mintha jelen lettem voltam ....., élőben ..... Szinte hallottam Dénes Istvánt....
Köszönöm a remek beszámolót! mintha jelen lettem voltam ....., élőben ..... Szinte hallottam Dénes Istvánt....
4704 Búbánat 2014-10-27 18:01:16
Ma este 19:00 : Budapest Erkel Színház DONIZETTI: Lammermoori Lucia - koncertszerű előadás Edita Gruberova!
Ma este 19:00 : Budapest Erkel Színház DONIZETTI: Lammermoori Lucia - koncertszerű előadás Edita Gruberova!
4703 Janus 2014-10-25 07:54:30 [Válasz erre: 4702 Búbánat 2014-10-25 00:40:56]
A jegyek nagy részét elkapkodták. Majdnem minden előadáson telt ház lesz, legalábbis a jegymester szerint. Ez egy népszerű opera új produkciója. Nem meglepő, ha kíváncsiak rá. Magam részéről inkább Gál Erika és Shöck Atala miatt megyek el, meg Nyári Zoltán DOn Joséjára is kíváncsi vagyok plusz a második szereposztást Kovács János vezényli. Ezek sokkal nyomósabb okok, hogy megnézzem az előadást, mint az új rendezés. A rendezésekre csak legyinteni szoktam, mert túl sok jót sohasem várok már tőlük.
A jegyek nagy részét elkapkodták. Majdnem minden előadáson telt ház lesz, legalábbis a jegymester szerint. Ez egy népszerű opera új produkciója. Nem meglepő, ha kíváncsiak rá. Magam részéről inkább Gál Erika és Shöck Atala miatt megyek el, meg Nyári Zoltán DOn Joséjára is kíváncsi vagyok plusz a második szereposztást Kovács János vezényli. Ezek sokkal nyomósabb okok, hogy megnézzem az előadást, mint az új rendezés. A rendezésekre csak legyinteni szoktam, mert túl sok jót sohasem várok már tőlük.
4702 Búbánat 2014-10-25 00:40:56
Tegnap, péntek délelőtt, 10 órától ott voltam az Erkelben a Carmen házi főpróbáján. Meglepődtem, milyen sokan jöttek el, hiszen a „Mindenki Operája”- (zártkörű) sorozat részeként is lesz főpróba előadás október 28-án. A másik, amin elámultam, hogy életemben nem láttam ennyi idős embert a nézőtéren! Kis túlzással 70 és 80 közötti korosztályból tevődött ki a nézőközönség zöme. Kíváncsi vagyok, vajon az október 31-i bemutató és a további előadások sikerre vagy sikertelenségre lesznek-e ítélve? Mert amit ma láttam, az nekem bizony nagy csalódás volt: a „tükrök között” elveszett a dráma; a szabadság, szerelem helyett minden eszembe jutott, csak e kettő nem. Hiába Bizet sodró lendületű, szenvedélyesen perzselő zenéje, ha bennem semmi visszhangot nem keltett a rendező mai, civil környezetbe álmodott koncepciója: Oberfrank Pál nem megy a zenével szembe, de miért gondolja azt, hogy XXI. század második évtizede emberének arra a mondvacsinált, szájbarágós útmutatóra szüksége van, amit belénk próbál szugerálni? Szerintem elhibázott az egész gondolatkör. Ezen az eredeti szöveg és a magyar dialógok együttalkalmazása sem segít. Ez a rendezés nem győzött meg arról, hogy ezt a XIX. századi sziporkázó és megrázó történetet így, ebben a formában érdemes volt – a margitszigeti szabadtéri bemutató után – bevinni a kőszínházba is. De többet nem is mondok erről, aki elolvasta nyáron mondjuk Fülöp Károly beszámolóját az Operavilág honlapján [url] http://operavilag.net/kiemelt/orsegvaltas-a-tukorarenaban/; („Őrségváltás a Tükörarénában”, ) [/url] tudja, mire gondolok. Gál Erika a címszerepben és Létay Kiss Gabriella az egyedüliek, akiket fenntartás nélkül dicsérhetek a szereplők közül. Az énekkar, a gyermekkar és a balettkar is hozza a kötelezőt, de ez önmagában még kevés, ha egy vérpezsdítő, színpompás zenedrámára vágyunk. Ez a rendezés sivár, üres, unalmas: ha másról nem, a színpadi látvány(osság)ról, mibe mégiscsak belefeledkezhetnénk – a tükrök által megsokszorozott képeken kívül – nem beszélhetünk; a karakterek, de a kórus, a gyermekkar és a táncosok is, mintha csak céltalanul téblábolnának a színpadon: bejönnek és kimennek, egymáshoz fordulnak, valamit közölni próbálnak a másiknak vagy valamit tesznek, de a motiváció valahogy elsikkad: a szerelem és a szabadság itt csak szavak… Ezekből itt a színpadon semmi nem fakad… vagy ami mégis eljut le hozzánk a nézőtérre, az meg túl szájbarágós. Az hogy Don José (Nyári Zoltán) leszúrja Carment, semmi katarzist nem eredményez a nézőben. Escamillo karaktere sincs kibontva, teljesen közömbösek számunkra jelenetei: Kálmándi Mihály helyett a második szereposztásból Marc Mazuir alakította őt, de csak szürkeséget kaptunk, hangban és megformálásban egyaránt. Cecília Lloyd (Frasquita) és Várhelyi Éva (Mercédes) mai „nőcskék” – de ha másban nem is, hangban azért rendben vannak. Morales (Káldi Kiss András), Zuniga (Gábor Géza), Remendado (Megyesi Zoltán) és Dancaire (Bátki Fazekas Zoltán) karakterekről és megformálóikról nincs mit mondanom. A koreográfus Venekei Marianna, aki felel a táncokért, a koreográfiáért. Rajta semmi nem múlott. Ahogyan a karmesteren, Dénes Istvánon sem. Utóbbi alaposan megizzasztotta zenekarát, de a női kart, Létay- Kiss Gabriellát, Gál Erikát és Nyári Zoltánt is; menet közben” többször leállította a zenekart, az énekeseket és megismételtetett velük ütemeket, belépéseket (mindeközben a művészek tétován a súgólyukból várták az eligazítást, honnan is kell újból kezdeniük, belépniük) – ezzel olykor bizony kizökkentve őket a szerepből/játszásból. Dénes végigbeszélte az egész előadást: hol a zenekarhoz intézte szózatait, hol fel a színpadra, hol hátrafordulva a közönség felé tartott kiselőadást a műről, a szereplők egymásközti viszonyáról; de a közönséget is rendreutasította a harmadik felvonás előjátéka előtt a leeresztett függönynél, amikor kérte, hogy csillapuljon a zsibongás, és érezzük át, hogy a kezdődő halk zenében felhangzó melódia Carmen és Don José szerelmének utolsó, rövidke időszakára utal De belenyugodtunk: elvégre ez még csak a házi főpróba volt. Egy mulatságos. Az ember visszasírja a hagyományosat: bár a legutóbbi, tizennégy évet futott Szinetár-rendezés nem, és elődje, a Szikora János-féle sem váltotta meg a világot, és erősen megosztották a nézők reakcióit, mégis, akkor már inkább az ő Carmenjüket vágyom vissza. Úgy érzem, kevesebb bosszúságom lenne részünk. Ennek a bosszúságnak adott túlzott kifejezést maga Nyári Zoltán is a színpadon, amikor jelenetének harmadszori megismétlésekor úgy tépte ki Carmenje (Gál Erika) kezéből táskáját, hogy az átrepült a zenekari árokba az éppen játszó hangszeresek közé. (Az utolsó függöny után Nyári odahajolt az árok fölé és elnézést kért a lentiektől.) A következő főpróbára várhatóan a mainál már összecsiszoltabb produkciót láthat majd a publikum. A hivatalos bemutatón már nem leszek ott…
Tegnap, péntek délelőtt, 10 órától ott voltam az Erkelben a Carmen házi főpróbáján. Meglepődtem, milyen sokan jöttek el, hiszen a „Mindenki Operája”- (zártkörű) sorozat részeként is lesz főpróba előadás október 28-án. A másik, amin elámultam, hogy életemben nem láttam ennyi idős embert a nézőtéren! Kis túlzással 70 és 80 közötti korosztályból tevődött ki a nézőközönség zöme. Kíváncsi vagyok, vajon az október 31-i bemutató és a további előadások sikerre vagy sikertelenségre lesznek-e ítélve? Mert amit ma láttam, az nekem bizony nagy csalódás volt: a „tükrök között” elveszett a dráma; a szabadság, szerelem helyett minden eszembe jutott, csak e kettő nem. Hiába Bizet sodró lendületű, szenvedélyesen perzselő zenéje, ha bennem semmi visszhangot nem keltett a rendező mai, civil környezetbe álmodott koncepciója: Oberfrank Pál nem megy a zenével szembe, de miért gondolja azt, hogy XXI. század második évtizede emberének arra a mondvacsinált, szájbarágós útmutatóra szüksége van, amit belénk próbál szugerálni? Szerintem elhibázott az egész gondolatkör. Ezen az eredeti szöveg és a magyar dialógok együttalkalmazása sem segít. Ez a rendezés nem győzött meg arról, hogy ezt a XIX. századi sziporkázó és megrázó történetet így, ebben a formában érdemes volt – a margitszigeti szabadtéri bemutató után – bevinni a kőszínházba is. De többet nem is mondok erről, aki elolvasta nyáron mondjuk Fülöp Károly beszámolóját az Operavilág honlapján [url] http://operavilag.net/kiemelt/orsegvaltas-a-tukorarenaban/; („Őrségváltás a Tükörarénában”, ) [/url] tudja, mire gondolok. Gál Erika a címszerepben és Létay Kiss Gabriella az egyedüliek, akiket fenntartás nélkül dicsérhetek a szereplők közül. Az énekkar, a gyermekkar és a balettkar is hozza a kötelezőt, de ez önmagában még kevés, ha egy vérpezsdítő, színpompás zenedrámára vágyunk. Ez a rendezés sivár, üres, unalmas: ha másról nem, a színpadi látvány(osság)ról, mibe mégiscsak belefeledkezhetnénk – a tükrök által megsokszorozott képeken kívül – nem beszélhetünk; a karakterek, de a kórus, a gyermekkar és a táncosok is, mintha csak céltalanul téblábolnának a színpadon: bejönnek és kimennek, egymáshoz fordulnak, valamit közölni próbálnak a másiknak vagy valamit tesznek, de a motiváció valahogy elsikkad: a szerelem és a szabadság itt csak szavak… Ezekből itt a színpadon semmi nem fakad… vagy ami mégis eljut le hozzánk a nézőtérre, az meg túl szájbarágós. Az hogy Don José (Nyári Zoltán) leszúrja Carment, semmi katarzist nem eredményez a nézőben. Escamillo karaktere sincs kibontva, teljesen közömbösek számunkra jelenetei: Kálmándi Mihály helyett a második szereposztásból Marc Mazuir alakította őt, de csak szürkeséget kaptunk, hangban és megformálásban egyaránt. Cecília Lloyd (Frasquita) és Várhelyi Éva (Mercédes) mai „nőcskék” – de ha másban nem is, hangban azért rendben vannak. Morales (Káldi Kiss András), Zuniga (Gábor Géza), Remendado (Megyesi Zoltán) és Dancaire (Bátki Fazekas Zoltán) karakterekről és megformálóikról nincs mit mondanom. A koreográfus Venekei Marianna, aki felel a táncokért, a koreográfiáért. Rajta semmi nem múlott. Ahogyan a karmesteren, Dénes Istvánon sem. Utóbbi alaposan megizzasztotta zenekarát, de a női kart, Létay- Kiss Gabriellát, Gál Erikát és Nyári Zoltánt is; menet közben” többször leállította a zenekart, az énekeseket és megismételtetett velük ütemeket, belépéseket (mindeközben a művészek tétován a súgólyukból várták az eligazítást, honnan is kell újból kezdeniük, belépniük) – ezzel olykor bizony kizökkentve őket a szerepből/játszásból. Dénes végigbeszélte az egész előadást: hol a zenekarhoz intézte szózatait, hol fel a színpadra, hol hátrafordulva a közönség felé tartott kiselőadást a műről, a szereplők egymásközti viszonyáról; de a közönséget is rendreutasította a harmadik felvonás előjátéka előtt a leeresztett függönynél, amikor kérte, hogy csillapuljon a zsibongás, és érezzük át, hogy a kezdődő halk zenében felhangzó melódia Carmen és Don José szerelmének utolsó, rövidke időszakára utal De belenyugodtunk: elvégre ez még csak a házi főpróba volt. Egy mulatságos. Az ember visszasírja a hagyományosat: bár a legutóbbi, tizennégy évet futott Szinetár-rendezés nem, és elődje, a Szikora János-féle sem váltotta meg a világot, és erősen megosztották a nézők reakcióit, mégis, akkor már inkább az ő Carmenjüket vágyom vissza. Úgy érzem, kevesebb bosszúságom lenne részünk. Ennek a bosszúságnak adott túlzott kifejezést maga Nyári Zoltán is a színpadon, amikor jelenetének harmadszori megismétlésekor úgy tépte ki Carmenje (Gál Erika) kezéből táskáját, hogy az átrepült a zenekari árokba az éppen játszó hangszeresek közé. (Az utolsó függöny után Nyári odahajolt az árok fölé és elnézést kért a lentiektől.) A következő főpróbára várhatóan a mainál már összecsiszoltabb produkciót láthat majd a publikum. A hivatalos bemutatón már nem leszek ott…
4701 Janus 2014-10-24 17:02:09 [Válasz erre: 4699 Búbánat 2014-10-24 16:40:33]
Nekem Eboliként szeptember 27-én nagyon tetszett, így kíváncsi vagyok Carmenjére is. A Carment már amúgyis jó régóta nem láttam élőben, úgyhogy most mind a két szereposztást megnézem. Ez lesz az idei évadban az egy Kiss B. Attilás előadásom. Hála Istennek szept. 27-én végül nem ő volt Don Carlos.
Nekem Eboliként szeptember 27-én nagyon tetszett, így kíváncsi vagyok Carmenjére is. A Carment már amúgyis jó régóta nem láttam élőben, úgyhogy most mind a két szereposztást megnézem. Ez lesz az idei évadban az egy Kiss B. Attilás előadásom. Hála Istennek szept. 27-én végül nem ő volt Don Carlos.
4700 Búbánat 2014-10-24 16:41:38 [Válasz erre: 4699 Búbánat 2014-10-24 16:40:33]
"Erzsébettel tanultam" - Komlóssy Erzsébet
"Erzsébettel tanultam" - Komlóssy Erzsébet
4699 Búbánat 2014-10-24 16:40:33
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/opera_magazin/a_kiteljesedes_utjan_evadkezdes_gal_erikaval_; Gál Erika-interjú [/url] Pallós Tamás, Opera Magazin, Fidelio.hu – 2014.10.24. „- Október 31-én az Erkel Színházban lesz az Oberfrank Pál rendezte új Carmen premierje. - Elfogult vagyok a Carmennel, hiszen ez volt életem első főszerepe 2002-ben. Ezt is Erzsébettel tanultam. Kemény harcaink voltak. Mögötte több száz előadás tapasztalata... én pedig meg akartam váltani a világot. Nehezen jutottunk dűlőre. Azóta is azt gondolom, hogy mindenki a saját nőiességével tudja jól megformálni ezt a szerepet. Tőlem nagyon idegen a tenyeres-talpas, közönséges, lábat széttevő Carmen. Szinetár tanár úr instrukciója szerint Carmen elérhetetlen istennő: természetes, szabad. Egy huszonéves lány persze másként hívja fel magára a figyelmet, mint egy harmincas évei közepén járó nő, akinek sokszor elég egy szemvillantás a csábításhoz. Reményeim szerint az én Carmenem folyamatosan "fejlődik", és mindig más, mert én is változom.” A Fidelio honlaján olvashatjuk ezt is: „Ugyancsak az őszi kínálatban szerepel az Erkel Színház új Carmen-sorozata. Oberfrank Pál rendezése az évad első premierjeként a Margitszigeten mutatkozott be a nyáron. Az október 31-i első kőszínházi előadás után novemberben még kilenc alkalommal, két szereposztásban várja közönségét a produkció, mely Székely László díszlettervezőnek köszönhetően egy tükrös falakkal körülvett térben játszódik. Pilinyi Márta jelmeztervező mai ruhákba öltöztette a szereplőket, és Obrefrank Pál is a mába helyezte a cselekményt. „A Carmen története végletes, ám az opera archetípusai magukban hordozzák annak üzenetét, hogy amikor két ember összecsap, héjanász zajlik, a következménye pedig alig elviselhető fájdalom. Magunkra ismerhetünk általa." - mondja a rendező, aki kiemeli: az Erkelben most először magyar prózákkal kerül színre a darab. A rövid összekötő szövegek magyarul hangzanak el, az énekelt részek pedig eredeti nyelven, franciául szólalnak meg. A címszerepben Gál Erika és Schöck Atala bűvöli el a közönséget.” (Bravúrok az Erkelben – 2014. október 22.)
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/opera_magazin/a_kiteljesedes_utjan_evadkezdes_gal_erikaval_; Gál Erika-interjú [/url] Pallós Tamás, Opera Magazin, Fidelio.hu – 2014.10.24. „- Október 31-én az Erkel Színházban lesz az Oberfrank Pál rendezte új Carmen premierje. - Elfogult vagyok a Carmennel, hiszen ez volt életem első főszerepe 2002-ben. Ezt is Erzsébettel tanultam. Kemény harcaink voltak. Mögötte több száz előadás tapasztalata... én pedig meg akartam váltani a világot. Nehezen jutottunk dűlőre. Azóta is azt gondolom, hogy mindenki a saját nőiességével tudja jól megformálni ezt a szerepet. Tőlem nagyon idegen a tenyeres-talpas, közönséges, lábat széttevő Carmen. Szinetár tanár úr instrukciója szerint Carmen elérhetetlen istennő: természetes, szabad. Egy huszonéves lány persze másként hívja fel magára a figyelmet, mint egy harmincas évei közepén járó nő, akinek sokszor elég egy szemvillantás a csábításhoz. Reményeim szerint az én Carmenem folyamatosan "fejlődik", és mindig más, mert én is változom.” A Fidelio honlaján olvashatjuk ezt is: „Ugyancsak az őszi kínálatban szerepel az Erkel Színház új Carmen-sorozata. Oberfrank Pál rendezése az évad első premierjeként a Margitszigeten mutatkozott be a nyáron. Az október 31-i első kőszínházi előadás után novemberben még kilenc alkalommal, két szereposztásban várja közönségét a produkció, mely Székely László díszlettervezőnek köszönhetően egy tükrös falakkal körülvett térben játszódik. Pilinyi Márta jelmeztervező mai ruhákba öltöztette a szereplőket, és Obrefrank Pál is a mába helyezte a cselekményt. „A Carmen története végletes, ám az opera archetípusai magukban hordozzák annak üzenetét, hogy amikor két ember összecsap, héjanász zajlik, a következménye pedig alig elviselhető fájdalom. Magunkra ismerhetünk általa." - mondja a rendező, aki kiemeli: az Erkelben most először magyar prózákkal kerül színre a darab. A rövid összekötő szövegek magyarul hangzanak el, az énekelt részek pedig eredeti nyelven, franciául szólalnak meg. A címszerepben Gál Erika és Schöck Atala bűvöli el a közönséget.” (Bravúrok az Erkelben – 2014. október 22.)
4698 telramund 2014-10-17 21:35:14 [Válasz erre: 4697 Búbánat 2014-10-16 23:55:39]
És? Hány megy el majd magától?Kötelező megjelenés.Minket anno a Bábszínházba és tüdőszűrésre vittek. Tiszteletre méltó megvalósítása a vezetés részéről ennek megszervezés!És ha minden 1oo-ból egy megkedveli az operát már eredmény. Ókovács ehhez nagyon ért. Csak a füle lenne kicsit jobb! Bár ,ahogy a mai Robertot Bécsből elnézem Mayer úr füle sem jobb,mert Gruberován kívűl ilyen szedett-vedett csapatot rég hallottam!
És? Hány megy el majd magától?Kötelező megjelenés.Minket anno a Bábszínházba és tüdőszűrésre vittek. Tiszteletre méltó megvalósítása a vezetés részéről ennek megszervezés!És ha minden 1oo-ból egy megkedveli az operát már eredmény. Ókovács ehhez nagyon ért. Csak a füle lenne kicsit jobb! Bár ,ahogy a mai Robertot Bécsből elnézem Mayer úr füle sem jobb,mert Gruberován kívűl ilyen szedett-vedett csapatot rég hallottam!
4697 Búbánat 2014-10-16 23:55:39
[url] http://mno.hu/grund/tiz-nap-alatt-huszezer-diak-jart-az-erkelben-1253610; Tíz nap alatt húszezer diák járt az Erkelben [/url] MNO.hu, 2014. október 16., csütörtök 12:40 , szerző: Grund „Mintegy 20 ezer diák, köztük 12 ezer vidéki gyermek vett részt október 1. és 11. között az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott OperaKaland-KultúrKaland rendezvény 10 napos őszi szériáján. Ezzel a Magyar Állami Operaház Erkel Színházára épülő program teljes látogatószáma 77 ezerre nőtt, a bekapcsolódó köznevelési intézmények száma pedig eléri az ötszázat.” „Az OperaKaland-KultúrKaland idei őszi félévében a tanulók Donizetti Szerelmi bájital című operájával ismerkedhettek meg 13 előadáson, amely produkcióhoz a szaktanárok előzetesen óravázlatot és illusztrációkat kaptak, az Erkel Színházban pedig külön ismertető segítette a teljes hosszában előadott mű minél nagyobb élvezetét.”
[url] http://mno.hu/grund/tiz-nap-alatt-huszezer-diak-jart-az-erkelben-1253610; Tíz nap alatt húszezer diák járt az Erkelben [/url] MNO.hu, 2014. október 16., csütörtök 12:40 , szerző: Grund „Mintegy 20 ezer diák, köztük 12 ezer vidéki gyermek vett részt október 1. és 11. között az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott OperaKaland-KultúrKaland rendezvény 10 napos őszi szériáján. Ezzel a Magyar Állami Operaház Erkel Színházára épülő program teljes látogatószáma 77 ezerre nőtt, a bekapcsolódó köznevelési intézmények száma pedig eléri az ötszázat.” „Az OperaKaland-KultúrKaland idei őszi félévében a tanulók Donizetti Szerelmi bájital című operájával ismerkedhettek meg 13 előadáson, amely produkcióhoz a szaktanárok előzetesen óravázlatot és illusztrációkat kaptak, az Erkel Színházban pedig külön ismertető segítette a teljes hosszában előadott mű minél nagyobb élvezetét.”
4696 IVA 2014-10-10 08:49:12
Néhány nappal ezelőtt 3 magas zászlótartó árbocot cövekeltek az Erkel Színház Luther utcára néző fala mellé. A szélsőre Józsefváros, a középsőre a magyar nemzet lobogóját vonták fel. Örömmel tölt el a gesztus: ünnepélyesen kiemelt nemzeti intézményünk fontos épületének tekintik a színházat, a kerület pedig büszkeségének. Vajon a belső árbocot milyen lobogónak tartják fenn? A fővárosénak? Az Unióénak? Vagy aktuális rendezvények zászlajának?
Néhány nappal ezelőtt 3 magas zászlótartó árbocot cövekeltek az Erkel Színház Luther utcára néző fala mellé. A szélsőre Józsefváros, a középsőre a magyar nemzet lobogóját vonták fel. Örömmel tölt el a gesztus: ünnepélyesen kiemelt nemzeti intézményünk fontos épületének tekintik a színházat, a kerület pedig büszkeségének. Vajon a belső árbocot milyen lobogónak tartják fenn? A fővárosénak? Az Unióénak? Vagy aktuális rendezvények zászlajának?
4695 aeroccino 2014-09-24 23:45:48 [Válasz erre: 4694 Búbánat 2014-09-24 21:38:49]
Én is ezért váltam meg a ma esti jegyeimtől, mert azt hittem Fried P. művész úr énekli Fülöp királyt.Láttam dél körül a változtatást az oper honlapján, de nem tudtam,hogy mi az oka. 2010-ben már láttam vele, és akkor nagyon tetszett, mert nagyon jól felépítet komplex szerepformálást nyújtott,remélem, szombaton ismét láthatom!
Én is ezért váltam meg a ma esti jegyeimtől, mert azt hittem Fried P. művész úr énekli Fülöp királyt.Láttam dél körül a változtatást az oper honlapján, de nem tudtam,hogy mi az oka. 2010-ben már láttam vele, és akkor nagyon tetszett, mert nagyon jól felépítet komplex szerepformálást nyújtott,remélem, szombaton ismét láthatom!
4694 Búbánat 2014-09-24 21:38:49
Az eredeti kiírás szerint Fried Péternek kellett volna beállnia II. Fülöp szerepébe szeptember 21-én. Sajnos, a művész úr megbetegedett, így vasárnap az eddigi másik basszus, Rácz István énekelt helyette. Mára és szombatra is Fried volt meghirdetve, de mint látom az Opera honlapján, ma is Rácz énekelt. Kérdés, hogy szombatra rendbe jön-e Fried Péter egészségi állapota annyira, hogy a Don Carlos-sorozat utolsó, hatodik előadását már el tudja vállalni? Remélem, felgyógyul addigra, és láthatom vele II. Fülöpöt – akiért halogattam az operaelőadás megtekintését. Nevét a többi énekes kollégája között látom feltüntetve a szombati színlapon. Ezt biztató jelnek tartom!
Az eredeti kiírás szerint Fried Péternek kellett volna beállnia II. Fülöp szerepébe szeptember 21-én. Sajnos, a művész úr megbetegedett, így vasárnap az eddigi másik basszus, Rácz István énekelt helyette. Mára és szombatra is Fried volt meghirdetve, de mint látom az Opera honlapján, ma is Rácz énekelt. Kérdés, hogy szombatra rendbe jön-e Fried Péter egészségi állapota annyira, hogy a Don Carlos-sorozat utolsó, hatodik előadását már el tudja vállalni? Remélem, felgyógyul addigra, és láthatom vele II. Fülöpöt – akiért halogattam az operaelőadás megtekintését. Nevét a többi énekes kollégája között látom feltüntetve a szombati színlapon. Ezt biztató jelnek tartom!
4693 aeroccino 2014-09-24 11:34:46 [Válasz erre: 4692 aeroccino 2014-09-24 11:21:06]
Bocsi az elírásét: a jegy Fszt.Balköz 17.sor
Bocsi az elírásét: a jegy Fszt.Balköz 17.sor
4692 aeroccino 2014-09-24 11:21:06
Lenne két átadó jegyem a ma esti Don Carlos-ra, változott az operai műsorban a szereposztás, és ezt már láttam. Priviben írjatok, ingyen is átadom. Erkély fszt. balköz. 17. sor, 18h!!.Elektronikus, át tudom küldeni.
Lenne két átadó jegyem a ma esti Don Carlos-ra, változott az operai műsorban a szereposztás, és ezt már láttam. Priviben írjatok, ingyen is átadom. Erkély fszt. balköz. 17. sor, 18h!!.Elektronikus, át tudom küldeni.
4691 Héterő 2014-09-21 18:48:34 [Válasz erre: 4690 Momo 2014-09-21 18:21:52]
Pontosan. A BBC a francia nyelvű Don Carlos-előadásról írt. Abban van Valladolid. A miénk - olaszra fordított és átírt, majd megvagdalt és megint átírt változat.
Pontosan. A BBC a francia nyelvű Don Carlos-előadásról írt. Abban van Valladolid. A miénk - olaszra fordított és átírt, majd megvagdalt és megint átírt változat.
4690 Momo 2014-09-21 18:21:52 [Válasz erre: 4689 Héterő 2014-09-21 02:53:16]
Nem beszélve arról, hogy nem a Fontainebleau-képpel kezdődik az [url]https://www.youtube.com/watch?v=M5lF4UFc7-E;az előadás.[/url]
Nem beszélve arról, hogy nem a Fontainebleau-képpel kezdődik az [url]https://www.youtube.com/watch?v=M5lF4UFc7-E;az előadás.[/url]
