5853 Cilike 2015-11-02 16:23:51 [Válasz erre: 5852 musicus2 2015-11-02 08:43:20]
Szerintem itt félreértés van, hiszen egy Puccini-opera is hosszabb másfél óránál tiszta játékidő tekintetében. Az egyben lejátszott idő lehet másfél óra talán. Amivel magam részéről egyet tudok érteni, sokan tiltakoztak pl. a Bolygó egyben játszása ellen, valószínűleg jogosan.
Szerintem itt félreértés van, hiszen egy Puccini-opera is hosszabb másfél óránál tiszta játékidő tekintetében. Az egyben lejátszott idő lehet másfél óra talán. Amivel magam részéről egyet tudok érteni, sokan tiltakoztak pl. a Bolygó egyben játszása ellen, valószínűleg jogosan.
5852 musicus2 2015-11-02 08:43:20 [Válasz erre: 5843 Búbánat 2015-10-28 21:39:10]
Részlet a belinkelt interjúból: (Csengeri:)– Tudjuk, hogy a négyfelvonásos Sába királynője előadói gyakorlatában régóta szerepet játszottak a húzások. Milyen lesz e szempontból az új budapesti produkció? (Káel:) – Mi is fogunk húzni a műből. Egyrészt a mai korban a befogadóképesség határai erősen lecsökkentek. Nyersen fogalmazva azt mondhatnám: egy futballmeccs hosszúsága az az időtartam, amelyet a mai néző elfogad. Most nevessek, vagy sírjak? Másfél óra? Egy operaelőadásra? A többit tartsátok meg magatoknak, mert mi, mint nézők, nem fogadjuk el? És ezt egy tekintélyes színházi rendező mondja?
Részlet a belinkelt interjúból: (Csengeri:)– Tudjuk, hogy a négyfelvonásos Sába királynője előadói gyakorlatában régóta szerepet játszottak a húzások. Milyen lesz e szempontból az új budapesti produkció? (Káel:) – Mi is fogunk húzni a műből. Egyrészt a mai korban a befogadóképesség határai erősen lecsökkentek. Nyersen fogalmazva azt mondhatnám: egy futballmeccs hosszúsága az az időtartam, amelyet a mai néző elfogad. Most nevessek, vagy sírjak? Másfél óra? Egy operaelőadásra? A többit tartsátok meg magatoknak, mert mi, mint nézők, nem fogadjuk el? És ezt egy tekintélyes színházi rendező mondja?
5851 IVA 2015-11-02 01:54:11 [Válasz erre: 5850 tambura 2015-11-02 01:18:32]
Kedves Tambura! Az első bekezdéshez csak annyit fűzök, hogy annak előzménye nem az én hivatkozott hozzászólásom. Az előzőben is csak 1 mondat értelmezését akartam tisztázni. Fáy minősítéséhez végképp nem akarok hozzászólni, de szerintem óriási tévedés azt képzelni, hogy bárkinek súlyos százezreket fizetnek „egy-egy méltatásért”. Patinás és rangos folyóiratoknál is megesik, hogy csak „súlyos” háromezret. (Esetleg semmit.) Lehet, hogy egy országos napilap vitriolba mártott tollú szerzőjének valamivel többet, de az újságírás nem kereskedelmi tévézés. (Ha arra a képletre céloztál volna, hogy művész lefizet kritikust, nos, én nem hiszem, hogy egy politikai lap kulturális rovatának ekkora tekintélye lenne.)
Kedves Tambura! Az első bekezdéshez csak annyit fűzök, hogy annak előzménye nem az én hivatkozott hozzászólásom. Az előzőben is csak 1 mondat értelmezését akartam tisztázni. Fáy minősítéséhez végképp nem akarok hozzászólni, de szerintem óriási tévedés azt képzelni, hogy bárkinek súlyos százezreket fizetnek „egy-egy méltatásért”. Patinás és rangos folyóiratoknál is megesik, hogy csak „súlyos” háromezret. (Esetleg semmit.) Lehet, hogy egy országos napilap vitriolba mártott tollú szerzőjének valamivel többet, de az újságírás nem kereskedelmi tévézés. (Ha arra a képletre céloztál volna, hogy művész lefizet kritikust, nos, én nem hiszem, hogy egy politikai lap kulturális rovatának ekkora tekintélye lenne.)
5850 tambura 2015-11-02 01:18:32 [Válasz erre: 5849 IVA 2015-10-31 03:40:30]
Fáy Miklós mondatainak csak két értelme van, a pénz -amit a leírt mondataiért kap, és hogy kiírja magából a démont, így is spórol, mert nem kell addig sem pszichiáterre költenie. Érdekes, amikor megbízzák előre egy-egy esemény méltatására, akkor hirtelen még a @ar is tehetséges, persze ezért súlyos százezreket kap. A tegnapi előadás egyébként szép sikert hozott az előadóknak. Tv kamerák jelenléte utalt a profi rögzítésre. Sümegi Eszter és Gál Erika kiváló volt. Nagyon tetszett Fried Péter a főpap szerepében. Ha a néző behunyja a szemét, és nem látja a thai tenorista fizikai adottságait, hangjától és zeneiségétől olvadozni kell. Kelemen Zoltán megbizhatóan győzi a szerepét ugyan, de néha több kisugárzás kellene. Kovács János keze alatt jól összefogott, sokszínű zenekari játékot hallhattunk.
Fáy Miklós mondatainak csak két értelme van, a pénz -amit a leírt mondataiért kap, és hogy kiírja magából a démont, így is spórol, mert nem kell addig sem pszichiáterre költenie. Érdekes, amikor megbízzák előre egy-egy esemény méltatására, akkor hirtelen még a @ar is tehetséges, persze ezért súlyos százezreket kap. A tegnapi előadás egyébként szép sikert hozott az előadóknak. Tv kamerák jelenléte utalt a profi rögzítésre. Sümegi Eszter és Gál Erika kiváló volt. Nagyon tetszett Fried Péter a főpap szerepében. Ha a néző behunyja a szemét, és nem látja a thai tenorista fizikai adottságait, hangjától és zeneiségétől olvadozni kell. Kelemen Zoltán megbizhatóan győzi a szerepét ugyan, de néha több kisugárzás kellene. Kovács János keze alatt jól összefogott, sokszínű zenekari játékot hallhattunk.
5849 IVA 2015-10-31 03:40:30 [Válasz erre: 5847 oicka 2015-10-31 00:43:33]
A telt házas Erkel Színház jelent másfél operaháznyi közönséget. Az Erkel háromnegyed háza kb. 115 %-os Operaházat – amennyiben érdemes becsült nézőtér jelentőségét számszerűsíteni.
A telt házas Erkel Színház jelent másfél operaháznyi közönséget. Az Erkel háromnegyed háza kb. 115 %-os Operaházat – amennyiben érdemes becsült nézőtér jelentőségét számszerűsíteni.
5848 IVA 2015-10-31 02:27:12 [Válasz erre: Törölt hozzászólás]
Fáy Miklós mondatának értelme szerint szereplők ruhájában lenne előadható „több-kevésbé bármelyik opera”, bár lehet, hogy ezzel az aranyoszlopokra is utalni akart.
Fáy Miklós mondatának értelme szerint szereplők ruhájában lenne előadható „több-kevésbé bármelyik opera”, bár lehet, hogy ezzel az aranyoszlopokra is utalni akart.
5847 oicka 2015-10-31 00:43:33 [Válasz erre: 5846 Búbánat 2015-10-30 17:56:38]
Az azt jelenti, hogy másfél operaháznyi közönség!
Az azt jelenti, hogy másfél operaháznyi közönség!
5846 Búbánat 2015-10-30 17:56:38 [Válasz erre: 5844 bermuda 2015-10-29 23:14:55]
Egyetértek. Kiváló előadás volt tegnap A Sába királynője! Kevés húzással adták elő - aminek örültem. Kár, hogy csak háromnegyed ház előtt játszották az operát! A rádió felvette a darabot, a hangfelvételét remélhetőleg hamarosan meghallgathatjuk.
Egyetértek. Kiváló előadás volt tegnap A Sába királynője! Kevés húzással adták elő - aminek örültem. Kár, hogy csak háromnegyed ház előtt játszották az operát! A rádió felvette a darabot, a hangfelvételét remélhetőleg hamarosan meghallgathatjuk.
5844 bermuda 2015-10-29 23:14:55
http://nol.hu/kultura/muszaj-salamon-1571513 Fáy kritika a Sábáról...Nekem tetszett Assad hangja.Jól énekelte a hires áriát ....
http://nol.hu/kultura/muszaj-salamon-1571513 Fáy kritika a Sábáról...Nekem tetszett Assad hangja.Jól énekelte a hires áriát ....
5843 Búbánat 2015-10-28 21:39:10
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2015/10/24/vilagok_talalkozasa/; „Világok találkozása”- Goldmark Károly operája, a Sába királynője [/url] 1875-ben került közönség elé Bécsben, magyarországi bemutatója egy évvel később zajlott le a Nemzeti Színházban. Itthoni előadói hagyománya 1961-ig töretlen, utána megszakad. Most a zeneszerző halálának centenáriuma tiszteletére mutatja be az Opera – júliusban a Margitszigeten, október 24-től az Erkel Színházban látható az előadás. A rendezői koncepcióról Káel Csaba nyilatkozott. /Csengery Kristóf – Fidelio.hu, 2015.10.24. 07:51 /
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2015/10/24/vilagok_talalkozasa/; „Világok találkozása”- Goldmark Károly operája, a Sába királynője [/url] 1875-ben került közönség elé Bécsben, magyarországi bemutatója egy évvel később zajlott le a Nemzeti Színházban. Itthoni előadói hagyománya 1961-ig töretlen, utána megszakad. Most a zeneszerző halálának centenáriuma tiszteletére mutatja be az Opera – júliusban a Margitszigeten, október 24-től az Erkel Színházban látható az előadás. A rendezői koncepcióról Káel Csaba nyilatkozott. /Csengery Kristóf – Fidelio.hu, 2015.10.24. 07:51 /
5842 Kaliban 2015-10-26 08:32:24 [Válasz erre: 5837 Robesz 2015-10-25 22:10:48]
De az énekesek nyáron se voltak rosszak benne - ergo szerintem érdemes megnézni. Én megyek rá csütörtökön. Plusz Kovács János fog vezényelni. A Sábát ma Astarót és Szulamit szólama teheti elsősorban vonzóvá, illetve számomra olykor a zenekari részek.
De az énekesek nyáron se voltak rosszak benne - ergo szerintem érdemes megnézni. Én megyek rá csütörtökön. Plusz Kovács János fog vezényelni. A Sábát ma Astarót és Szulamit szólama teheti elsősorban vonzóvá, illetve számomra olykor a zenekari részek.
5841 Kaliban 2015-10-26 08:30:45 [Válasz erre: 5839 IVA 2015-10-26 04:32:16]
Siketek világnapja - ezen jót derültem :-).
Siketek világnapja - ezen jót derültem :-).
5840 Károly 2015-10-26 07:23:32
IVA beszámolóját azzal egészíteném ki, hogy Bátori Éva ugyan saját, még meglévő eszközeivel megoldotta a szerepet, de se hangilag, se habitusban nem Tosca! Ugyanakkor kár volt őt a sűlyesztőbe tenni, mert azt bebizonyította, hogy lehetne még keresnivalója a színpadon, kaphatna a hangjának való szerepeket. Megmagyarázhatatlan okból Ókovács sok, még énekelni képes énekes nyakára teszi a kést, ami kegyetlen húzás tőle! És igazságtalan is!
IVA beszámolóját azzal egészíteném ki, hogy Bátori Éva ugyan saját, még meglévő eszközeivel megoldotta a szerepet, de se hangilag, se habitusban nem Tosca! Ugyanakkor kár volt őt a sűlyesztőbe tenni, mert azt bebizonyította, hogy lehetne még keresnivalója a színpadon, kaphatna a hangjának való szerepeket. Megmagyarázhatatlan okból Ókovács sok, még énekelni képes énekes nyakára teszi a kést, ami kegyetlen húzás tőle! És igazságtalan is!
5839 IVA 2015-10-26 04:32:16 [Válasz erre: 5833 IVA 2015-10-24 06:24:30]
Tosca – 2015. október 25. Megbízható volt a Jegymester nézőtéri rajza: valóban nem nézhettük a férőhelyek egyharmadánál többen az évad első Toscáját. Próbálom ezt összefüggésbe hozni egy másik „meglepetéssel”. A MÁO honlapjának műsorfolyama a 25-i Toscáról is így tájékoztat: Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal Ugyanígy a nyomtatott napi színlap, amely bővebb információt is ad: Magyar nyelvű feliratok: BARANYi FERENC műfordítása alapján ROMHÁNYI ÁGNES Angol nyelvű feliratok: ARTHUR ROGER CRANE Mindehhez képest az olasz nyelvű előadás fölötti villanyújságon az olasz szöveget futtatták, amit először arra véltem, hogy a Siketek világnapja lehet, amiről nem értesültem. Ám az előadás után már ezt vettem észre a MÁO honlapjának aktuális oldalán: Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az Olasz Nyelvi Hetek alkalmából a 2015. okt. 25-i előadás magyar helyett olasz feliratozással fog menni! Rövid ajánló után, két bekezdéssel lejjebb ugyanezt a tartalmat a pongyola fogalmazást kedvelőknek is megismétlik: Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az Olasz Nyelvi Hetek apropóján a 2015. okt. 25-i előadás olasz feliratozással fog menni! Eredetileg csak azon Tosca-előadások egyikére vettem jegyet, amelyeken Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache lép fel. N. N.-t elengedtem volna, még ha Boross Csilla nevét rejti is, aki éppen egy évvel ezelőtt „egyszer nézős” Toscának bizonyult számomra. Amikor megláttam Bátori Éva nevét a színlapon, jegyet váltottan rá – és nem tudom, hogy korábban pirosabb képet mutatott-e a nézőtér. Lehet, hogy az Olasz Nyelvi Hetek vendégeinek foglalták le jelentős részét, és később derült ki, hogy túl erős volt a rátartás? Tény, hogy feltűnően sok olyan idős urat láttam a zsöllyékben, akiknek megjelenéséről 2015-ben ugyanúgy lerí, hogy a Kárpát medencétől nyugatabbra eső délkörök közül valók, mint lerítt a múlt század második felében is. Külön örvendetes, ha ezek taljánok voltak, mert a közönség egyöntetű, viharos tapssal és kiáltozással ismerte el az előadást, méltán. Szerencsére az Erkel nézőterének egyharmada egy nemzeti színházi nézőteret tesz ki, amely ezúttal egy Erkel színházi telt ház „dolgát” teljesítette a tetszésnyilvánításban. Nem szeretem túlzottan a jelenlegi, 1987/88-as évadban bemutatott Tosca-rendezést – sokan nem szeretjük, akik a korábbival, Oláh Gusztáv káprázatos díszleteivel nőttünk fel, s abban láttunk sok-sok pazar előadást és énekest. Pedig minden hibájával és szegényességével együtt jobban meg kellene becsülnünk (meg kellene becsülnie az Operaháznak is), mivel komoly esély van arra, hogy ha ez is áldozatául esik az Ókovács-éra „korszerűsítési” dühének, még ilyenünk sem lesz. Most annál is inkább megbecsülöm, mert visszatérve az Erkel Színház színpadára, ahová eredetileg is tervezték, sokkal, de sokkal jobban érvényesül és mutat, mint az Operaházban! Itt kellene maradnia, rendesebben kifeszíteni benne a III. felvonás „Angyalvárából” nyíló, párában úszó panoráma háttérvásznát, és ami ennél is fontosabb: tisztességesen megrendezni benne a játékot. Különben csodálatra méltó, hogy a remekmű ilyen körülmények között és egyik pontján sem eszményinek mondható szereposztásban ilyen jól tud működni és ennyire hat! Nabucco-rendezése után akár előítélettel is viseltethetnék Kesselyák Gergely ízlése iránt, ám Tosca-vezénylése most jobban megérintett, mint egy évvel korábban az Operában. Anatolij Fokanov éneklésében és személyiségében is megfelelő Scarpia. Bizonytalan vagyok abban, hogy játékának hiányosságáért színészetének korlátai vagy a rendezés hiánya okolhatók-e jobban. Kiss B. Atilla most is jelentékeny főhős a színpadon. Minden hangja kellő erővel és szép fénnyel szólal meg, de mintha minden fekvésben másképp és máshol képezné azokat; vokális alakítása így nem egy szerelmes hazafi sorsának megrázó ábrázolása, hanem a sikerrel kiénekelt hangok, frázisok füzére. Bátori Éva Toscája nagy meglepetés! Hangját tekintve nem drámai szoprán, hanem lírai, aki otthonos a spinto szerepekben is. Alkata sem tragikai, és főleg nem dívai. Kitűzése a Toscára azért is meglepő volt, mert régóta nem énekli a Pillangókisasszonyt, és elvették tőle egyik legjobb szerepét, a Jenufát is. Pedig ez a Tosca-alakítás fölényesen igazolja, hogy még ma is jeles birtokosa lenne az említett szerepeknek. De milyen Tosca is? Elfogult vagyok alakítása iránt, mert én nagyon szeretem ezt a kiegyenlített, csillogó, és korántsem éles, meleg szopránhangot. Sőt, igazi lírai Puccini-hangnak tartom, noha a Pillangón kívül alig kapott Puccini-szerepet idehaza. (Olvastam, hogy külhonban Minnie-t is énekelte.) Középhangjai mind kellő erővel és szép színben szólnak, még ha olykor érezni is a képzés és az indítás nem éppen könnyed módját, de támasztása biztos. A magas hangok is szépen szárnyalnak, csak az első áriában és a III. felvonásbeli kettősben nem sikerültek fölényesen egy-egy ponton, ez megesik igazi drámai szopránokkal is, és lehet, Bátori ezeket is megoldja a további estéken. A mély hangok nem hátborzongatók, de megszólalnak, szinte mindig mellezés nélkül. A Vissi d’arte nagyszerűen és meghatóra sikerült. Úgy érzem, az alakítás a szerep átélésének és az énekesnő önismeretének diadala. Bátori Éva Toscáját nem ékesíti hosszú hajzuhatag és mély dekoltázs; nyilván tudja, hogy ezek hátrányosan változtatnák termete arányait. Nincsenek Mariót lehengerlő és Scarpiát hidegen elutasító gesztusai, incselkedése nem primadonnás, hanem csitris. Járása először kissé meghökkentett, később elfogadtam természetesként. De bármennyire eredeti és szokatlan is Bátori Toscája, hívő olasz hölgy nem léphet be fedetlen fejjel a templomba, még egy oldalkápolnába sem. Jobb színlapokon fel szokták tüntetni, ki énekli a Pásztorfiú szólamát. Ő lett volna az a mellékszereplő, akit nagyon megdicsérnék.
Tosca – 2015. október 25. Megbízható volt a Jegymester nézőtéri rajza: valóban nem nézhettük a férőhelyek egyharmadánál többen az évad első Toscáját. Próbálom ezt összefüggésbe hozni egy másik „meglepetéssel”. A MÁO honlapjának műsorfolyama a 25-i Toscáról is így tájékoztat: Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal Ugyanígy a nyomtatott napi színlap, amely bővebb információt is ad: Magyar nyelvű feliratok: BARANYi FERENC műfordítása alapján ROMHÁNYI ÁGNES Angol nyelvű feliratok: ARTHUR ROGER CRANE Mindehhez képest az olasz nyelvű előadás fölötti villanyújságon az olasz szöveget futtatták, amit először arra véltem, hogy a Siketek világnapja lehet, amiről nem értesültem. Ám az előadás után már ezt vettem észre a MÁO honlapjának aktuális oldalán: Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az Olasz Nyelvi Hetek alkalmából a 2015. okt. 25-i előadás magyar helyett olasz feliratozással fog menni! Rövid ajánló után, két bekezdéssel lejjebb ugyanezt a tartalmat a pongyola fogalmazást kedvelőknek is megismétlik: Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az Olasz Nyelvi Hetek apropóján a 2015. okt. 25-i előadás olasz feliratozással fog menni! Eredetileg csak azon Tosca-előadások egyikére vettem jegyet, amelyeken Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache lép fel. N. N.-t elengedtem volna, még ha Boross Csilla nevét rejti is, aki éppen egy évvel ezelőtt „egyszer nézős” Toscának bizonyult számomra. Amikor megláttam Bátori Éva nevét a színlapon, jegyet váltottan rá – és nem tudom, hogy korábban pirosabb képet mutatott-e a nézőtér. Lehet, hogy az Olasz Nyelvi Hetek vendégeinek foglalták le jelentős részét, és később derült ki, hogy túl erős volt a rátartás? Tény, hogy feltűnően sok olyan idős urat láttam a zsöllyékben, akiknek megjelenéséről 2015-ben ugyanúgy lerí, hogy a Kárpát medencétől nyugatabbra eső délkörök közül valók, mint lerítt a múlt század második felében is. Külön örvendetes, ha ezek taljánok voltak, mert a közönség egyöntetű, viharos tapssal és kiáltozással ismerte el az előadást, méltán. Szerencsére az Erkel nézőterének egyharmada egy nemzeti színházi nézőteret tesz ki, amely ezúttal egy Erkel színházi telt ház „dolgát” teljesítette a tetszésnyilvánításban. Nem szeretem túlzottan a jelenlegi, 1987/88-as évadban bemutatott Tosca-rendezést – sokan nem szeretjük, akik a korábbival, Oláh Gusztáv káprázatos díszleteivel nőttünk fel, s abban láttunk sok-sok pazar előadást és énekest. Pedig minden hibájával és szegényességével együtt jobban meg kellene becsülnünk (meg kellene becsülnie az Operaháznak is), mivel komoly esély van arra, hogy ha ez is áldozatául esik az Ókovács-éra „korszerűsítési” dühének, még ilyenünk sem lesz. Most annál is inkább megbecsülöm, mert visszatérve az Erkel Színház színpadára, ahová eredetileg is tervezték, sokkal, de sokkal jobban érvényesül és mutat, mint az Operaházban! Itt kellene maradnia, rendesebben kifeszíteni benne a III. felvonás „Angyalvárából” nyíló, párában úszó panoráma háttérvásznát, és ami ennél is fontosabb: tisztességesen megrendezni benne a játékot. Különben csodálatra méltó, hogy a remekmű ilyen körülmények között és egyik pontján sem eszményinek mondható szereposztásban ilyen jól tud működni és ennyire hat! Nabucco-rendezése után akár előítélettel is viseltethetnék Kesselyák Gergely ízlése iránt, ám Tosca-vezénylése most jobban megérintett, mint egy évvel korábban az Operában. Anatolij Fokanov éneklésében és személyiségében is megfelelő Scarpia. Bizonytalan vagyok abban, hogy játékának hiányosságáért színészetének korlátai vagy a rendezés hiánya okolhatók-e jobban. Kiss B. Atilla most is jelentékeny főhős a színpadon. Minden hangja kellő erővel és szép fénnyel szólal meg, de mintha minden fekvésben másképp és máshol képezné azokat; vokális alakítása így nem egy szerelmes hazafi sorsának megrázó ábrázolása, hanem a sikerrel kiénekelt hangok, frázisok füzére. Bátori Éva Toscája nagy meglepetés! Hangját tekintve nem drámai szoprán, hanem lírai, aki otthonos a spinto szerepekben is. Alkata sem tragikai, és főleg nem dívai. Kitűzése a Toscára azért is meglepő volt, mert régóta nem énekli a Pillangókisasszonyt, és elvették tőle egyik legjobb szerepét, a Jenufát is. Pedig ez a Tosca-alakítás fölényesen igazolja, hogy még ma is jeles birtokosa lenne az említett szerepeknek. De milyen Tosca is? Elfogult vagyok alakítása iránt, mert én nagyon szeretem ezt a kiegyenlített, csillogó, és korántsem éles, meleg szopránhangot. Sőt, igazi lírai Puccini-hangnak tartom, noha a Pillangón kívül alig kapott Puccini-szerepet idehaza. (Olvastam, hogy külhonban Minnie-t is énekelte.) Középhangjai mind kellő erővel és szép színben szólnak, még ha olykor érezni is a képzés és az indítás nem éppen könnyed módját, de támasztása biztos. A magas hangok is szépen szárnyalnak, csak az első áriában és a III. felvonásbeli kettősben nem sikerültek fölényesen egy-egy ponton, ez megesik igazi drámai szopránokkal is, és lehet, Bátori ezeket is megoldja a további estéken. A mély hangok nem hátborzongatók, de megszólalnak, szinte mindig mellezés nélkül. A Vissi d’arte nagyszerűen és meghatóra sikerült. Úgy érzem, az alakítás a szerep átélésének és az énekesnő önismeretének diadala. Bátori Éva Toscáját nem ékesíti hosszú hajzuhatag és mély dekoltázs; nyilván tudja, hogy ezek hátrányosan változtatnák termete arányait. Nincsenek Mariót lehengerlő és Scarpiát hidegen elutasító gesztusai, incselkedése nem primadonnás, hanem csitris. Járása először kissé meghökkentett, később elfogadtam természetesként. De bármennyire eredeti és szokatlan is Bátori Toscája, hívő olasz hölgy nem léphet be fedetlen fejjel a templomba, még egy oldalkápolnába sem. Jobb színlapokon fel szokták tüntetni, ki énekli a Pásztorfiú szólamát. Ő lett volna az a mellékszereplő, akit nagyon megdicsérnék.
5838 oicka 2015-10-25 23:40:03
A "Sába királynőjé"-t másodszor néztem meg. A margitszigeti előadás grandiózusabb látványt nyújtott a kiterjedt tét révén. Most a színpad bizony több oszlopot nélkülözött, minden közelebb került, a sivatagi kép talán illúziótlanul is túl közel.Ellenben a szigeti szerencsétlen hangosítással ellentétben sokkal jobb vokális produkciókat hallhattunk. Assad szerepét énelő Thai tenorista áténekli a teret és minden "esetlensége" ellenére szimpatikus énekes, aki győzi a magasságokat, nem fárad el, az áriájában gyönyörű szineket kever, úgy tűnik gond nélkül. Sulamit szerepében Sümegi Eszter kimagasaló volt.Hangja szinte nem ismer korlátokat. Gál Erika is mindenben,-hangban, színészileg,- jobbat formált mint nyáron. Kelemen Zoltán Salamonja talán túl "egyformán jó", Fried Péter sötét és magvas orgánuma pedig kiegyenlítetten szól, sőt inkább zeng, hangja a legkiválóbb basszus elődökével vetekszik. Astaroth szerepében Töreky Katalin most is helyt állt, ő az aki talán épp hangosítva tetszett jobban. Kovács János keze alatt sokkal érzékenyebb Sába produkció hallható, amely nyári előadáshoz nem viszonyítható, csak mint ég és föld--Kovács J. javára. Sajnos egy-két zenekari hanszeres bejátszási gyenge pontja van az előadásnak, amiért kár. Az előadáson Tv-kamerák is voltak, így valamikor valószínűleg látható lesz majd az előadás képernyőn is-vagy nem.
A "Sába királynőjé"-t másodszor néztem meg. A margitszigeti előadás grandiózusabb látványt nyújtott a kiterjedt tét révén. Most a színpad bizony több oszlopot nélkülözött, minden közelebb került, a sivatagi kép talán illúziótlanul is túl közel.Ellenben a szigeti szerencsétlen hangosítással ellentétben sokkal jobb vokális produkciókat hallhattunk. Assad szerepét énelő Thai tenorista áténekli a teret és minden "esetlensége" ellenére szimpatikus énekes, aki győzi a magasságokat, nem fárad el, az áriájában gyönyörű szineket kever, úgy tűnik gond nélkül. Sulamit szerepében Sümegi Eszter kimagasaló volt.Hangja szinte nem ismer korlátokat. Gál Erika is mindenben,-hangban, színészileg,- jobbat formált mint nyáron. Kelemen Zoltán Salamonja talán túl "egyformán jó", Fried Péter sötét és magvas orgánuma pedig kiegyenlítetten szól, sőt inkább zeng, hangja a legkiválóbb basszus elődökével vetekszik. Astaroth szerepében Töreky Katalin most is helyt állt, ő az aki talán épp hangosítva tetszett jobban. Kovács János keze alatt sokkal érzékenyebb Sába produkció hallható, amely nyári előadáshoz nem viszonyítható, csak mint ég és föld--Kovács J. javára. Sajnos egy-két zenekari hanszeres bejátszási gyenge pontja van az előadásnak, amiért kár. Az előadáson Tv-kamerák is voltak, így valamikor valószínűleg látható lesz majd az előadás képernyőn is-vagy nem.
5837 Robesz 2015-10-25 22:10:48 [Válasz erre: 5835 bermuda 2015-10-25 20:09:01]
Nem sok mindenrôl maradtak le :D /amúgy az elsô bérletes elôadáson a bejáratnál mindenki kapott egy tájékoztatót, hogy a Sába 18:00-kor kezdôdik/
Nem sok mindenrôl maradtak le :D /amúgy az elsô bérletes elôadáson a bejáratnál mindenki kapott egy tájékoztatót, hogy a Sába 18:00-kor kezdôdik/
5836 Kaliban 2015-10-25 20:37:21 [Válasz erre: 5835 bermuda 2015-10-25 20:09:01]
Hát nem néz mindenki jegymestert. De az Opera honlapján és facebook oldalán is megjelenhetett volna erről egy közlemény....
Hát nem néz mindenki jegymestert. De az Opera honlapján és facebook oldalán is megjelenhetett volna erről egy közlemény....
5835 bermuda 2015-10-25 20:09:01
Tegnap a Sába premierjén a bérletesek jó része nem tudta, h. 6-kor kezdődik...7-re jöttek. álldogáltak vagy ültek a lépcsőn az erkélyen miközben ment az előadás.....
Tegnap a Sába premierjén a bérletesek jó része nem tudta, h. 6-kor kezdődik...7-re jöttek. álldogáltak vagy ültek a lépcsőn az erkélyen miközben ment az előadás.....
5834 B.Cs 2015-10-24 09:17:24
Egy részletre szeretném a figyelmet felhívni. Mára – október 24-re – Goldmark „Maratont” hirdet az Erkel Színház. Aktualitása a 100 éves évforduló. A program első két eleme, a 17.41-kor kezdődő „Dalok”, valamint az Előadás szünetében a 24. Zsoltár ősbemutatója természetszerűleg a Sába előadás Közönségének szól, viszont az utána, kb. 22 órakor kezdődő ingyenes Kamarakoncertre be lehet jönni. A Főbejáraton 21.30-tól várják az Érdeklődőket, akik a kb. egy órás programra jönnek. Bartos Csaba _______________________ A éjszakai koncert műsora Ballada hegedűre és zongorára, Op. 54 Danyilova Galina - hegedű, Ivanyickaja Irina – zongora Der Brautkranz mit den halbverwelkten Blüten..., Op. 46, No. 1 An die Georgine, Op. 46, No. 2 Haris Nadin – ének, Harazdy Miklós – zongora O willst mich nicht mitnehmen, Op. 18, No. 11 Herzeleid, Op. 18, No. 12 Wenn die Lerche zieht, Op. 18, No. 2 Újvári Gergely – ének, Harazdy Miklós – zongora Waldtraut, Op. 32, No. 3 Ludolf, Op. 32, No. 2 Óhegyi Filorett i – ének, Harazdy Miklós – zongora a-moll vonósötös, Op. 9 Mihályi Éva, Pintér Dávid – hegedű, Ludmány Dénes – brácsa, Rönkös Ildikó, Karass zon Dénes – cselló Műsorvezető: Eckhardt Gábor
Egy részletre szeretném a figyelmet felhívni. Mára – október 24-re – Goldmark „Maratont” hirdet az Erkel Színház. Aktualitása a 100 éves évforduló. A program első két eleme, a 17.41-kor kezdődő „Dalok”, valamint az Előadás szünetében a 24. Zsoltár ősbemutatója természetszerűleg a Sába előadás Közönségének szól, viszont az utána, kb. 22 órakor kezdődő ingyenes Kamarakoncertre be lehet jönni. A Főbejáraton 21.30-tól várják az Érdeklődőket, akik a kb. egy órás programra jönnek. Bartos Csaba _______________________ A éjszakai koncert műsora Ballada hegedűre és zongorára, Op. 54 Danyilova Galina - hegedű, Ivanyickaja Irina – zongora Der Brautkranz mit den halbverwelkten Blüten..., Op. 46, No. 1 An die Georgine, Op. 46, No. 2 Haris Nadin – ének, Harazdy Miklós – zongora O willst mich nicht mitnehmen, Op. 18, No. 11 Herzeleid, Op. 18, No. 12 Wenn die Lerche zieht, Op. 18, No. 2 Újvári Gergely – ének, Harazdy Miklós – zongora Waldtraut, Op. 32, No. 3 Ludolf, Op. 32, No. 2 Óhegyi Filorett i – ének, Harazdy Miklós – zongora a-moll vonósötös, Op. 9 Mihályi Éva, Pintér Dávid – hegedű, Ludmány Dénes – brácsa, Rönkös Ildikó, Karass zon Dénes – cselló Műsorvezető: Eckhardt Gábor
5833 IVA 2015-10-24 06:24:30
Mit csinálnak az Operaház közönségszervezői?! Négy Toscára csaknem telt ház ígérkezik, az egyikre is tűrhető, csak éppen a 25-ire kb. kétharmada üresen tátong. Pedig vasárnapra esik, és még az első oldalpáholyt is felszabadították, amelyet újabban nem adnak ki földi halandóknak. „Gratulálok!”
Mit csinálnak az Operaház közönségszervezői?! Négy Toscára csaknem telt ház ígérkezik, az egyikre is tűrhető, csak éppen a 25-ire kb. kétharmada üresen tátong. Pedig vasárnapra esik, és még az első oldalpáholyt is felszabadították, amelyet újabban nem adnak ki földi halandóknak. „Gratulálok!”
5832 Búbánat 2015-10-20 21:37:04
[url] http://www.opera.hu/v/ujdonsagok-es-valtozatos-oktoberi-programok-az-operaban-es-az-erkelben/; Opera – Erkel - hírek – sajtóközlemény [/url]
[url] http://www.opera.hu/v/ujdonsagok-es-valtozatos-oktoberi-programok-az-operaban-es-az-erkelben/; Opera – Erkel - hírek – sajtóközlemény [/url]
5831 Búbánat 2015-10-12 12:31:39 [Válasz erre: 5830 Búbánat 2015-10-12 12:22:48]
Az előbbi beszámolómból kimaradt, ezt pótolom: Az ugyancsak Szinetár Miklós rendezte Hoffmann meséi operafilmből (1981) a Kleinzach-legendát Kelen Péter alakításában élvezhettük, a jelenetben feltűnt Melis György és Laczó András; az Antónia, az édesanyja és a Miracle doktor tercettje következett Tokody Ilona, Mészöly Katalin és Melis György játékában-énekhangjában.
Az előbbi beszámolómból kimaradt, ezt pótolom: Az ugyancsak Szinetár Miklós rendezte Hoffmann meséi operafilmből (1981) a Kleinzach-legendát Kelen Péter alakításában élvezhettük, a jelenetben feltűnt Melis György és Laczó András; az Antónia, az édesanyja és a Miracle doktor tercettje következett Tokody Ilona, Mészöly Katalin és Melis György játékában-énekhangjában.
5830 Búbánat 2015-10-12 12:22:48
Hangulatos - egyben nosztalgikus - műsort állított össze a volt operaházi főigazgató az Erkel Színházban: „ Szinetár szerint az opera – egy est, ami összehoz” – más kérdés, hogy miért így valósult meg, ahogy. Ókovács Szilveszter mint házigazda vezette fel a műsort, aki rövid felvezetőjében célzott a jogi okok miatt kútba esett, elmaradt „Csárdáskirálynő 100” Szinetár-féle produkcióról; nyáron jött az ötlet, hogy akkor legyen helyébe „Szinetár”-est, becsempészve valamit Kálmán Imre jubiláló operettjéből is… Ami az Opera honlapján előzetesen olvasható volt erről az estről, pontosan megvalósult. Idemásolom azt: Október 11-én, egyszeri és megismételhetetlen alkalommal, olyan különleges filmes estével készül az Erkel Színház, amely több generációt invitál közös kiruccanásra. Az „élő” blokkban operaéletünk meghatározó egyéniségei érkeznek a színpadra, hogy összekacsintsanak régi és új közönségükkel, és a fiatalabb énekesekkel. A színes kavalkádot Szinetár Miklós animálja. 2015-re Nostradamus sem jósolhatott volna az Erkelbe olyan különleges programot, amely egy estén felvonultatja az elmúlt évtizedek ünnepelt férfi sztárjait. Berczelly István, Berkes János, Gárday Gábor, Gulyás Dénes, Kováts Kolos, Miller Lajos, Szüle Tamás és Rozsos István együtt! Az offenzív férfierővel szemben mindössze két bájos hölgy, Kalocsay Zsuzsanna és Kolonits Klára tündöklik üde színfoltként a színen. S hogy minek köszönhető e páratlan összeállítás? Szinetár Miklós személyének. Az est szellemi atyja ugyanis az Opera többszörös főigazgatója, akit úgy is aposztrofálhatunk, mint a rendezőt, aki épp úgy otthon van a film világában, mint a prózáéban, az operett világában, mint az operáéban. Egyéni látásmódját most személyes impulzusokon keresztül fogadhatja be a közönség. Szinetár az egyetlen hazai rendező, aki tizenkét operafilmet jegyez, köztük az első magyar alkotást, az 1963-ból való Éjszakai repülést. E kuriózum mellett most saját kommentárjai, bevezetője után vetít még többek közt a Fidelio, a Háry János, a Csárdáskirálynő, a Hoffmann meséi és a Szöktetés a szerájból című filmekből, amelyeket mindegyikét az adott időszak legnagyobbjaival rögzítették. Az est második részében megelevenedik a vászon, és a közönség személyesen köszöntheti nagy kedvenceit, akik a Csárdáskirálynőből és A víg özvegyből adnak elő részleteket. "Legyen az Erkelben egy érzékenyen meghitt vasárnap esténk, amely a műfajok mellett a művészeket és a publikumot is közel hozza egymáshoz!" Rendező: Aczél András Vezényel: Köteles Géza Bevezetőt mond: Ókovács Szilveszter Nos, mindezt a szépet és jót megkaptuk tegnap este. Anélkül, hogy tovább ragoznám a dolgot, öröm volt újra és együtt operaszínpadon látni a múlt és a jelen illusztris képviselőit, akik komolyságukat levetkőzve felhőtlen vidámsággal, humorukat is megcsillogtatva bolondoztak-énekeltek-táncolták: „A lányok, a lányok, a lányok angyalok…”, de különösen a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” énekegyüttese hozta eksztázisba a rajongókat.. És a kettő között a bűbájos Kolonits Klára varázslatos szopránján felcsendülő Vilja-dal Lehár operettjéből ragadtatta hatalmas tapsokra a közönséget - kár, hogy a dal bevezetője nélkül és csak az egyik strófával hallhattuk ezt). Az Opera zenészei - egy hattagú kis együttes - kísérték a művészeket, Köteles Géza nemcsak vezényelt, hanem zongorán játszott. Mindazonáltal az est főszereplője kétségkívül Szinetár Miklós volt, aki sok színes, humoros anekdotával, olykor bölcs, filozofikus gondolataival kommentálta a Zenés TV Színház égisze alatt bemutatott, általa rendezett operafilmjeiből az erre az alkalomra kiválogatott, szerkesztett és sorra kerülő, vetítendő jelenetrészleteket (előtte és utána is). Egy hatalmas, kinagyított „Tavasz” televíziót formázó díszletben jöttek egymás után a bejátszott filmrészletek, ezalatt Szinetár Miklós visszavonult "magányába", a színpadon elhelyezett karosszékébe, hol a sötétben nézte velünk együtt ő is a filmbejátszásokat: Az 1963-ból való Éjszakai repülés jeleneteiben játszott és énekel Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Simándy József, Radnay György; a Cosi van tutte film (1988) részleteiben Bátori Éva, Iván Ildikó, Ulbrich Andrea, Polgár László, Gulyás Dénes, Sárkány Kázmér szerepelt; a másik Mozart-opera, a Szöktetés a szerájból (1977) részletei következtek: Ozmin áriáját Gregor József énekelte a filmben, a zárójelenetben pedig - Kállai Ferenc (Szelim basa) prózája után – négy boldog ember háladalát Kalmár Magda, Pászthy Júlia, Gulyás Dénes, Rozsos István adta elő. A Fidelió operafilm (1991) nyitánya alatti képeken feltűnik Csavlek Etelka, Molnár András, Gregor József, Gáti István, Sólyom-Nagy Sándor, Bátori Éva, Mukk József és Gulyás Dénes. A Háry János című film jeleneteinek képi világában Szirtes Ádám (énekhangja: Melis György), Bodrogi Gyula is látható, sok szép külső jelenet alatt az énekkar szól a daljátékból. Egy kuriózum is helyett kapott a vetítés-blokkban: Szinetár Miklós müncheni felkérésre, ott, rendezett egy Székelyfonót. Ebből is láthattunk egy jelenetet, benne német közreműködőkkel felvett éneket-táncot). Szinetár Miklós célzott arra, hogy Ókovács Szilveszter „megsúgta neki”, ezeket operafilmeket az Operaház DVD-n kiadni szándékozik… De láthattunk egy filmmontázst is az Operettszínházban bemutatott, Szinetár rendezte A víg özvegy hazai bemutatójának televíziós előadásából (1995 – Kalocsai Zsuzsa, Dénes Judit, Oszvald Marika, Harsányi Frigyes, Dániel Gábor, Antal Imre, Koós János) és tizenkét külföldi vendégjátékából is. Végezetül visszatérek a legelejére: Ókovács Szilveszter bejelentette, az Operaház következő évadok egyikében (talán már jövőre? ) Szinetár Miklós rendezésében bemutatja Lehár operai igényű nagyoperettjét, A Víg özvegye!!! Remélem, Kolonits Klárát megtalálja a Vilja-szerep, amiből kihagyhatatlan lesz! Azt hiszem, jól szórakoztunk, de az igaz élményt az "élőszereplők" jelentették a számomra.
Hangulatos - egyben nosztalgikus - műsort állított össze a volt operaházi főigazgató az Erkel Színházban: „ Szinetár szerint az opera – egy est, ami összehoz” – más kérdés, hogy miért így valósult meg, ahogy. Ókovács Szilveszter mint házigazda vezette fel a műsort, aki rövid felvezetőjében célzott a jogi okok miatt kútba esett, elmaradt „Csárdáskirálynő 100” Szinetár-féle produkcióról; nyáron jött az ötlet, hogy akkor legyen helyébe „Szinetár”-est, becsempészve valamit Kálmán Imre jubiláló operettjéből is… Ami az Opera honlapján előzetesen olvasható volt erről az estről, pontosan megvalósult. Idemásolom azt: Október 11-én, egyszeri és megismételhetetlen alkalommal, olyan különleges filmes estével készül az Erkel Színház, amely több generációt invitál közös kiruccanásra. Az „élő” blokkban operaéletünk meghatározó egyéniségei érkeznek a színpadra, hogy összekacsintsanak régi és új közönségükkel, és a fiatalabb énekesekkel. A színes kavalkádot Szinetár Miklós animálja. 2015-re Nostradamus sem jósolhatott volna az Erkelbe olyan különleges programot, amely egy estén felvonultatja az elmúlt évtizedek ünnepelt férfi sztárjait. Berczelly István, Berkes János, Gárday Gábor, Gulyás Dénes, Kováts Kolos, Miller Lajos, Szüle Tamás és Rozsos István együtt! Az offenzív férfierővel szemben mindössze két bájos hölgy, Kalocsay Zsuzsanna és Kolonits Klára tündöklik üde színfoltként a színen. S hogy minek köszönhető e páratlan összeállítás? Szinetár Miklós személyének. Az est szellemi atyja ugyanis az Opera többszörös főigazgatója, akit úgy is aposztrofálhatunk, mint a rendezőt, aki épp úgy otthon van a film világában, mint a prózáéban, az operett világában, mint az operáéban. Egyéni látásmódját most személyes impulzusokon keresztül fogadhatja be a közönség. Szinetár az egyetlen hazai rendező, aki tizenkét operafilmet jegyez, köztük az első magyar alkotást, az 1963-ból való Éjszakai repülést. E kuriózum mellett most saját kommentárjai, bevezetője után vetít még többek közt a Fidelio, a Háry János, a Csárdáskirálynő, a Hoffmann meséi és a Szöktetés a szerájból című filmekből, amelyeket mindegyikét az adott időszak legnagyobbjaival rögzítették. Az est második részében megelevenedik a vászon, és a közönség személyesen köszöntheti nagy kedvenceit, akik a Csárdáskirálynőből és A víg özvegyből adnak elő részleteket. "Legyen az Erkelben egy érzékenyen meghitt vasárnap esténk, amely a műfajok mellett a művészeket és a publikumot is közel hozza egymáshoz!" Rendező: Aczél András Vezényel: Köteles Géza Bevezetőt mond: Ókovács Szilveszter Nos, mindezt a szépet és jót megkaptuk tegnap este. Anélkül, hogy tovább ragoznám a dolgot, öröm volt újra és együtt operaszínpadon látni a múlt és a jelen illusztris képviselőit, akik komolyságukat levetkőzve felhőtlen vidámsággal, humorukat is megcsillogtatva bolondoztak-énekeltek-táncolták: „A lányok, a lányok, a lányok angyalok…”, de különösen a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” énekegyüttese hozta eksztázisba a rajongókat.. És a kettő között a bűbájos Kolonits Klára varázslatos szopránján felcsendülő Vilja-dal Lehár operettjéből ragadtatta hatalmas tapsokra a közönséget - kár, hogy a dal bevezetője nélkül és csak az egyik strófával hallhattuk ezt). Az Opera zenészei - egy hattagú kis együttes - kísérték a művészeket, Köteles Géza nemcsak vezényelt, hanem zongorán játszott. Mindazonáltal az est főszereplője kétségkívül Szinetár Miklós volt, aki sok színes, humoros anekdotával, olykor bölcs, filozofikus gondolataival kommentálta a Zenés TV Színház égisze alatt bemutatott, általa rendezett operafilmjeiből az erre az alkalomra kiválogatott, szerkesztett és sorra kerülő, vetítendő jelenetrészleteket (előtte és utána is). Egy hatalmas, kinagyított „Tavasz” televíziót formázó díszletben jöttek egymás után a bejátszott filmrészletek, ezalatt Szinetár Miklós visszavonult "magányába", a színpadon elhelyezett karosszékébe, hol a sötétben nézte velünk együtt ő is a filmbejátszásokat: Az 1963-ból való Éjszakai repülés jeleneteiben játszott és énekel Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Simándy József, Radnay György; a Cosi van tutte film (1988) részleteiben Bátori Éva, Iván Ildikó, Ulbrich Andrea, Polgár László, Gulyás Dénes, Sárkány Kázmér szerepelt; a másik Mozart-opera, a Szöktetés a szerájból (1977) részletei következtek: Ozmin áriáját Gregor József énekelte a filmben, a zárójelenetben pedig - Kállai Ferenc (Szelim basa) prózája után – négy boldog ember háladalát Kalmár Magda, Pászthy Júlia, Gulyás Dénes, Rozsos István adta elő. A Fidelió operafilm (1991) nyitánya alatti képeken feltűnik Csavlek Etelka, Molnár András, Gregor József, Gáti István, Sólyom-Nagy Sándor, Bátori Éva, Mukk József és Gulyás Dénes. A Háry János című film jeleneteinek képi világában Szirtes Ádám (énekhangja: Melis György), Bodrogi Gyula is látható, sok szép külső jelenet alatt az énekkar szól a daljátékból. Egy kuriózum is helyett kapott a vetítés-blokkban: Szinetár Miklós müncheni felkérésre, ott, rendezett egy Székelyfonót. Ebből is láthattunk egy jelenetet, benne német közreműködőkkel felvett éneket-táncot). Szinetár Miklós célzott arra, hogy Ókovács Szilveszter „megsúgta neki”, ezeket operafilmeket az Operaház DVD-n kiadni szándékozik… De láthattunk egy filmmontázst is az Operettszínházban bemutatott, Szinetár rendezte A víg özvegy hazai bemutatójának televíziós előadásából (1995 – Kalocsai Zsuzsa, Dénes Judit, Oszvald Marika, Harsányi Frigyes, Dániel Gábor, Antal Imre, Koós János) és tizenkét külföldi vendégjátékából is. Végezetül visszatérek a legelejére: Ókovács Szilveszter bejelentette, az Operaház következő évadok egyikében (talán már jövőre? ) Szinetár Miklós rendezésében bemutatja Lehár operai igényű nagyoperettjét, A Víg özvegye!!! Remélem, Kolonits Klárát megtalálja a Vilja-szerep, amiből kihagyhatatlan lesz! Azt hiszem, jól szórakoztunk, de az igaz élményt az "élőszereplők" jelentették a számomra.
5829 IVA 2015-10-11 06:39:46
Csak mert szoktunk beszélni [url]http://jozsefvaros.hu/hir/3054/feljelentes-a-szocialistak-volt-szekhazaval-kapcsolatban;az Erkel Színház környezetéről[/url], amely érinti a közönség egy részét is.
Csak mert szoktunk beszélni [url]http://jozsefvaros.hu/hir/3054/feljelentes-a-szocialistak-volt-szekhazaval-kapcsolatban;az Erkel Színház környezetéről[/url], amely érinti a közönség egy részét is.
5828 Búbánat 2015-10-09 22:11:07
Itt egy újabb operakritika. [url] http://operavilag.net/kiemelt/ha-wagner-olasznak-szuletett-volna/; Ha Wagner olasznak született volna [/url] Operavilag.net, 2015. október 9. Richard Wagner: A szerelmi tilalom – a Kolozsvári Magyar Opera előadása az Erkel Színházban, 2015. szeptember 29-én. A darab magyarországi bemutatójáról KONDOR KATA írását olvashatják „Kevésbé szerencsés tendencia látszik kibontakozni a ritkaságok előadási színvonalát illetően. Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy ezeknek a műveknek a bemutatója afféle kötelező feladat, amit gyorsan le kell tudni, aztán el is lehet felejteni az egészet. Ilyen körülmények között a produkciók nem egyszer olyan gyatrák voltak, mintha az Operaház arról akarná meggyőzni a nagyérdeműt, hogy ezeket a műveket joggal felejtették el, és a jövőben ne is kérjék számon a további előadásaikat. Bár nem állítom, hogy A szerelmi tilalom bemutatója ennyire híján lenne minden erénynek, ám a ritkaság egyszeri budapesti előadása többet érdemelt volna. Dicséretes dolog, hogy az Operaház együttműködik a Kolozsvári Magyar Operával, de ezt tehette volna a művészi színvonalat jobban támogató módon, például énekesek biztosításával, hogy ne csupán egyetlen szereplő legyen, aki képes teljes mértékben megfelelni a szólam és a karakter támasztotta követelményeknek.”
Itt egy újabb operakritika. [url] http://operavilag.net/kiemelt/ha-wagner-olasznak-szuletett-volna/; Ha Wagner olasznak született volna [/url] Operavilag.net, 2015. október 9. Richard Wagner: A szerelmi tilalom – a Kolozsvári Magyar Opera előadása az Erkel Színházban, 2015. szeptember 29-én. A darab magyarországi bemutatójáról KONDOR KATA írását olvashatják „Kevésbé szerencsés tendencia látszik kibontakozni a ritkaságok előadási színvonalát illetően. Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy ezeknek a műveknek a bemutatója afféle kötelező feladat, amit gyorsan le kell tudni, aztán el is lehet felejteni az egészet. Ilyen körülmények között a produkciók nem egyszer olyan gyatrák voltak, mintha az Operaház arról akarná meggyőzni a nagyérdeműt, hogy ezeket a műveket joggal felejtették el, és a jövőben ne is kérjék számon a további előadásaikat. Bár nem állítom, hogy A szerelmi tilalom bemutatója ennyire híján lenne minden erénynek, ám a ritkaság egyszeri budapesti előadása többet érdemelt volna. Dicséretes dolog, hogy az Operaház együttműködik a Kolozsvári Magyar Operával, de ezt tehette volna a művészi színvonalat jobban támogató módon, például énekesek biztosításával, hogy ne csupán egyetlen szereplő legyen, aki képes teljes mértékben megfelelni a szólam és a karakter támasztotta követelményeknek.”
5827 Edmond Dantes 2015-10-01 09:53:21 [Válasz erre: 5826 IVA 2015-10-01 03:35:53]
"A színháznak pedig angolul tudó korrepetitort, rendezőt, illetve segédrendezőt kell segítésére bocsátania." Lehet, hogy ezt kellett volna csinálni. Nem csinálták. A -számomra- alapproblémát az se, semmi se oldotta volna meg: táncok. Tessék elképzelni teszem azt László Boldizsárt (vagy akár váltótársát), amint dupla Axelt ugrik...na jó, az más műfaj, akkor mondjuk Arabeszket, Balancét, Cabriole-t, Dedans-t/Dehors-t csinál...csak találomra mazsoláztam a balettelemek-szakkifejezések között a (balett) ábécé elején. Aztán meg jöhet az Ábécédééé, rajtamkezdééé :-) az valszeg jobban menne, pedig azt se tenor szólistának írta a nagy Maestro. Na szóval, akárhogy is, de nem megy ez a musical-Gesamtkunstwerk operai terepen. Rossz angol kiejtés még csak-csak, de tüzes latin táncok például teltkarcsú tenoroktól ;-) vagy akár érett szoprán(ok)tól?
"A színháznak pedig angolul tudó korrepetitort, rendezőt, illetve segédrendezőt kell segítésére bocsátania." Lehet, hogy ezt kellett volna csinálni. Nem csinálták. A -számomra- alapproblémát az se, semmi se oldotta volna meg: táncok. Tessék elképzelni teszem azt László Boldizsárt (vagy akár váltótársát), amint dupla Axelt ugrik...na jó, az más műfaj, akkor mondjuk Arabeszket, Balancét, Cabriole-t, Dedans-t/Dehors-t csinál...csak találomra mazsoláztam a balettelemek-szakkifejezések között a (balett) ábécé elején. Aztán meg jöhet az Ábécédééé, rajtamkezdééé :-) az valszeg jobban menne, pedig azt se tenor szólistának írta a nagy Maestro. Na szóval, akárhogy is, de nem megy ez a musical-Gesamtkunstwerk operai terepen. Rossz angol kiejtés még csak-csak, de tüzes latin táncok például teltkarcsú tenoroktól ;-) vagy akár érett szoprán(ok)tól?
5826 IVA 2015-10-01 03:35:53 [Válasz erre: 5820 Edmond Dantes 2015-09-30 14:04:59]
Úgy gondolom, hogy aki kiáll a színpadra idegen (eredeti) nyelven énekelni, jobb-rosszabb kiejtéssel, de nem tud az adott nyelven beszélni, az hazudik az éneklésben. (Én is énekelek idegenül ilyen kicsit értve, kicsit papagájmód, de nem 1500 ember előtt, és senki sem fizet érte.) Ha valaki elvállal egy szerepet angolul, akkor tessék tudni is a ma már szinte kötelező nyelvet, és tessék angolul mondani a prózai szöveget is. Énekesnek különben is könnyebb a dolga, mint az átlagembernek, mert a jó angol kiejtéshez jó fül kell! A színháznak pedig angolul tudó korrepetitort, rendezőt, illetve segédrendezőt kell segítésére bocsátania. Ha mindez nem működik, akkor maradjon a korábbi gyakorlat: magyar énekesek Magyarországon magyarul énekelnek és beszélnek a magyar közönségnek. A felemás megoldás csak olyan lesz, mint a szójavirsli, vagy a gabonakolbász. Ugyanez vonatkozik a többi eredeti nyelvű produkcióra is. (Vagyis az egész repertoárra.) Jó rendezésben nagyon is helye lenne a West Side Storynak az Erkel Színházban.
Úgy gondolom, hogy aki kiáll a színpadra idegen (eredeti) nyelven énekelni, jobb-rosszabb kiejtéssel, de nem tud az adott nyelven beszélni, az hazudik az éneklésben. (Én is énekelek idegenül ilyen kicsit értve, kicsit papagájmód, de nem 1500 ember előtt, és senki sem fizet érte.) Ha valaki elvállal egy szerepet angolul, akkor tessék tudni is a ma már szinte kötelező nyelvet, és tessék angolul mondani a prózai szöveget is. Énekesnek különben is könnyebb a dolga, mint az átlagembernek, mert a jó angol kiejtéshez jó fül kell! A színháznak pedig angolul tudó korrepetitort, rendezőt, illetve segédrendezőt kell segítésére bocsátania. Ha mindez nem működik, akkor maradjon a korábbi gyakorlat: magyar énekesek Magyarországon magyarul énekelnek és beszélnek a magyar közönségnek. A felemás megoldás csak olyan lesz, mint a szójavirsli, vagy a gabonakolbász. Ugyanez vonatkozik a többi eredeti nyelvű produkcióra is. (Vagyis az egész repertoárra.) Jó rendezésben nagyon is helye lenne a West Side Storynak az Erkel Színházban.
5825 Búbánat 2015-09-30 22:30:50 [Válasz erre: 5824 Búbánat 2015-09-30 22:30:05]
[url] http://opera-csakovics.blogspot.hu/2015/08/wagner-szerelmi-tilalom.html; Wagner: A szerelmi tilalom – libretto – Csákovics Lajos magyar fordításában [/url]
[url] http://opera-csakovics.blogspot.hu/2015/08/wagner-szerelmi-tilalom.html; Wagner: A szerelmi tilalom – libretto – Csákovics Lajos magyar fordításában [/url]
5824 Búbánat 2015-09-30 22:30:05
[url] http://nol.hu/kultura/wagner-ricsi-1566253; Wagner Ricsi [/url] „Gondolom, volt egy minimális cél, hogy a Wikipédián végre át kelljen írni a Szerelmi tilalomról szóló szócikkben azt a mondatot: Magyarországon még nem játszották. Most, hogy játszották, az ember valóban kénytelen retusálni a benne élő Wagner-arcképet." NOL.hu, Fáy Miklós, Kultúra, 2015.09.30 09:51 „[…] Megtanulta Mozartot, amikor a nagy, álarcos jelenetben egymást kergetik szerelmesek és szerelemtelenek, megtanulta Beethovent, hogy mást ne mondjak, nagy tenoráriával kezdi a második felvonást, megtanulta az olaszokat. Mi több, megtanulta Wagnert is, az apácazárdában hirtelen a majdnem tíz évvel későbbi Tannhäuser szólal meg, mintha az Erzsébet név feltételes reflexként ezt hozná elő belőle. Nyilván egységes operát ennyiféle hatásból nem lehet összerakni, de talán nem is kell. Éppen csak elindult az ifjú Richard az úton, számunkra leginkább azért érdekes a Szerelmi tilalom, mert azt is tudjuk, hová érkezett. Általában az egységet szokás számon kérni a műtől és az előadástól is, így aztán külön öröm, hogy itt most erről szó sincs. Ha Wagner kaleidoszkópszerűen komponált, akkor Csákovics Lajos is kaleidoszkópszerűen fordította hozzá a szöveget, megfér egymás mellett „pártütés" és „mi a francot ordibálsz", […]”
[url] http://nol.hu/kultura/wagner-ricsi-1566253; Wagner Ricsi [/url] „Gondolom, volt egy minimális cél, hogy a Wikipédián végre át kelljen írni a Szerelmi tilalomról szóló szócikkben azt a mondatot: Magyarországon még nem játszották. Most, hogy játszották, az ember valóban kénytelen retusálni a benne élő Wagner-arcképet." NOL.hu, Fáy Miklós, Kultúra, 2015.09.30 09:51 „[…] Megtanulta Mozartot, amikor a nagy, álarcos jelenetben egymást kergetik szerelmesek és szerelemtelenek, megtanulta Beethovent, hogy mást ne mondjak, nagy tenoráriával kezdi a második felvonást, megtanulta az olaszokat. Mi több, megtanulta Wagnert is, az apácazárdában hirtelen a majdnem tíz évvel későbbi Tannhäuser szólal meg, mintha az Erzsébet név feltételes reflexként ezt hozná elő belőle. Nyilván egységes operát ennyiféle hatásból nem lehet összerakni, de talán nem is kell. Éppen csak elindult az ifjú Richard az úton, számunkra leginkább azért érdekes a Szerelmi tilalom, mert azt is tudjuk, hová érkezett. Általában az egységet szokás számon kérni a műtől és az előadástól is, így aztán külön öröm, hogy itt most erről szó sincs. Ha Wagner kaleidoszkópszerűen komponált, akkor Csákovics Lajos is kaleidoszkópszerűen fordította hozzá a szöveget, megfér egymás mellett „pártütés" és „mi a francot ordibálsz", […]”
5823 oberon 2015-09-30 20:53:02 [Válasz erre: 5822 Kaliban 2015-09-30 16:36:17]
Azokon az előadásokon, amikor Miklósa Erika énekli Mariát, akkor a Somewhere-t is. A másik szereposztásban ez nem így van.
Azokon az előadásokon, amikor Miklósa Erika énekli Mariát, akkor a Somewhere-t is. A másik szereposztásban ez nem így van.
5822 Kaliban 2015-09-30 16:36:17 [Válasz erre: 5819 Edmond Dantes 2015-09-30 13:32:51]
20-án is Miklósa énekelte a Somwhere-t. De bocsánat: akkor ebben se kiszámítható a színház :-).
20-án is Miklósa énekelte a Somwhere-t. De bocsánat: akkor ebben se kiszámítható a színház :-).
5821 Edmond Dantes 2015-09-30 14:34:26 [Válasz erre: 5811 IVA 2015-09-29 04:27:07]
Az a helyzet, hogy a leírtakkal szinte teljesen egyetértek és élvezettel olvastam az egyes opuszokról szóló elemzéseket. A félreértést valszeg az okozhatja, hogy olybá tűnhet, mintha Puccini zenéjét az operettek szintjére szállítanám le. Ám erről szó sincs, éspedig két irányból nincs szó: a) Puccini zenéjét igen kedvelem, ha nem is "A" kedvenc operaszerzőm, valamelyest ismerem is még Liu halálát követően is :-)Angelicát majd dec.12-én, a többi megvolt egyszer-kétszer-sokszor, melyik-melyik b) az operettet, mármint a jó és jól színpadra állított operettet (és musicalt) ugyancsak igen kedvelem és nagyra is tartom. Azaz a két fachot -Puccini és operett- nem a másik rovására húztam (jelképesen) közelebb egymáshoz, szó sincs tehát valamiféle Puccini-leminősítésről. S végül, de nem utolsósorban: a leírt jelzők "a maga édes(kés), olvatag rózsaszín cukorhabos, igazi operett(es) zenéje" in concreto MFL-re és nem Puccinira/re vonatkoznak! Kiegyezünk-e, ha így írom: "vannak operettek, amiknek zenéje olykor nem is áll annyira távol mondjuk a 19.szd.-i vígoperák vagy Puccini 1-1 művének világától." ? PS Az operettszínházi MFL-t kiskamaszként láttam, szerencsé(m)re a Básti/Lehoczky duóval, a filmet később és mindig úgy éreztem, hogy a pesti produkciót (nem "lokálpatriotizmusból") jobban szeretem mint a filmet.
Az a helyzet, hogy a leírtakkal szinte teljesen egyetértek és élvezettel olvastam az egyes opuszokról szóló elemzéseket. A félreértést valszeg az okozhatja, hogy olybá tűnhet, mintha Puccini zenéjét az operettek szintjére szállítanám le. Ám erről szó sincs, éspedig két irányból nincs szó: a) Puccini zenéjét igen kedvelem, ha nem is "A" kedvenc operaszerzőm, valamelyest ismerem is még Liu halálát követően is :-)Angelicát majd dec.12-én, a többi megvolt egyszer-kétszer-sokszor, melyik-melyik b) az operettet, mármint a jó és jól színpadra állított operettet (és musicalt) ugyancsak igen kedvelem és nagyra is tartom. Azaz a két fachot -Puccini és operett- nem a másik rovására húztam (jelképesen) közelebb egymáshoz, szó sincs tehát valamiféle Puccini-leminősítésről. S végül, de nem utolsósorban: a leírt jelzők "a maga édes(kés), olvatag rózsaszín cukorhabos, igazi operett(es) zenéje" in concreto MFL-re és nem Puccinira/re vonatkoznak! Kiegyezünk-e, ha így írom: "vannak operettek, amiknek zenéje olykor nem is áll annyira távol mondjuk a 19.szd.-i vígoperák vagy Puccini 1-1 művének világától." ? PS Az operettszínházi MFL-t kiskamaszként láttam, szerencsé(m)re a Básti/Lehoczky duóval, a filmet később és mindig úgy éreztem, hogy a pesti produkciót (nem "lokálpatriotizmusból") jobban szeretem mint a filmet.
5820 Edmond Dantes 2015-09-30 14:04:59 [Válasz erre: 5812 IVA 2015-09-29 04:30:45]
Mi lenne jobb alternatíva? "Mindent magyarul" valóban homogénebb lenne, de ezek a számok annyira "angolok" (amerikaiak), angolul szoktuk-szerettük meg őket + prozódia tutira angolul jön ki jobban. "Mindent angolul" is valóban homogénebb lenne + úgy lenne eredeti, de a magyar énekeseknek -tisztelet a kivételnek, gondolom, Miklósa ilyen kivétel lenne- nehezen menne erős akcentus nélkül. Német és olasz, az más: mivel a repertoár zöme ezen a két nyelven szólal meg, (próza-recitativo) ezek egy énekesnek "muszáj" kategóriába tartoznak ma már, itthon is. Francia esetleg még, de az angol itt nem. Hangsúly az "itt"-en van = operai kör. Eggyel több ok, amiért talán nem szerencsés WSS-t az Erkelben.
Mi lenne jobb alternatíva? "Mindent magyarul" valóban homogénebb lenne, de ezek a számok annyira "angolok" (amerikaiak), angolul szoktuk-szerettük meg őket + prozódia tutira angolul jön ki jobban. "Mindent angolul" is valóban homogénebb lenne + úgy lenne eredeti, de a magyar énekeseknek -tisztelet a kivételnek, gondolom, Miklósa ilyen kivétel lenne- nehezen menne erős akcentus nélkül. Német és olasz, az más: mivel a repertoár zöme ezen a két nyelven szólal meg, (próza-recitativo) ezek egy énekesnek "muszáj" kategóriába tartoznak ma már, itthon is. Francia esetleg még, de az angol itt nem. Hangsúly az "itt"-en van = operai kör. Eggyel több ok, amiért talán nem szerencsés WSS-t az Erkelben.
5819 Edmond Dantes 2015-09-30 13:32:51 [Válasz erre: 5816 Kaliban 2015-09-30 10:31:37]
MÁO honlapja szerint egyetlen kivétellel Wiedemann Judit volt Margarita, csak szep.13-án olvható "NN" a színlapon. Akkor lett volna Miklósa Erika? Aznapra viszont Nánási Helga van-volt kiírva Mariára...
MÁO honlapja szerint egyetlen kivétellel Wiedemann Judit volt Margarita, csak szep.13-án olvható "NN" a színlapon. Akkor lett volna Miklósa Erika? Aznapra viszont Nánási Helga van-volt kiírva Mariára...
5818 Búbánat 2015-09-30 12:04:47
Korábban nem hallottam ezt a Wagner-operát, egy-két részletét leszámítva tegnapig ismeretlen volt előttem Wagner e korai zsengéje. A nyitány majd a nyitó kép zenéje először meghökkentett: tiszta olasz-francia "belcanto" á la Donizetti, Auber, Ehhez járul még a francia opera comique hagyományait tükröző, a zenét-éneket megszakító prózamondás, dialógusok szerepe – ami a későbbi operett (Offenbach) felé is utat mutat…. (Az előadás karmestere, Selmeczi György fogalmazza meg: „itt még egységes a zeneművészet, el lehet játszani a gondolattal, hogy ha Wagnert nem érik azok az intellektuális hatások, hogy ha nem jön barátság Nietzschével, Liszttel, hogy ha nem érzi át a korabeli társadalomnak ezt a protuberancia-szerű, napkitörésszerű odafordulását a filozófiához, az átfogó, egyetemes gondolatokhoz, a spiritualitáshoz, az irracionális dimenziókhoz, akkor vélhetően operettszerző lett volna Wagnerből…”) Mindezzel együtt, élveztem a kapott muzsikát és elgondolkoztam, hogy már ez a fiatalkori mű mennyi szellemmel, sziporkával, mennyi zenei finomságokkal van teletűzdelve, mennyi dallaminvenció, harmónia, milyen egyedi hangszerelés, énekszólam-vezetés, ritmikai-dinamikai jegyek, kóruskezelés, ügyes dramaturgia, cselekmény-felépítés! Mindezt a most bemutatott változatra értem; olvasom, az eredetileg több mint négyórás zenei anyagot tartalmazó partitúráért nem igazán lelkesedett a korabeli publikum, csúnyán megbukott a darab. Wolfgang Sawallisch, a müncheni Staatsoper intendánsa-főzeneigazgatója érdeme, hogy erős húzásokkal (több mint kétórányit kihagyva a terjedelmes zenei anyagból) sikerre vitte produkcióját az 1983. évi centenáriumi bemutatón. Azóta ez a hangzó változat hangzik fel itt és ott. Különben már a Szerelmi tilalom (más fordításban „Csóktilalom”) is felsejlenek a már érett Wagner-operák zenei nyelvezetét jellemző bizonyos jegyek: például a ,kolostor-kép elején a Tannhäuser Római elbeszélésének motívumát halljuk (a harang dallama). Úgy általánosságban, „utaztatásra” alkalmas színpadképet láthattunk, a kolozsváriak pedig bizonyára már hozzászoktak az ilyen és ehhez fogható minimális díszletekhez, ugyanakkor sosem fogok megbarátkozni a mára szinte mindenhol elterjedőben lévő rendezői koncepcióval: aktualizálni és/vagy áthelyezni a cselekményt – kiragadva az eredeti korából új miliőbe, itt: a múlt század húszas éveibe tenni. Mindenesetre, a mozgalmas cselekmény egyetlen díszletépítményben történő bemutatása ügyesen kivitelezett, a szereplők, valamint az énekkar-zenekar ugyancsak dinamikus, hol harsány, hol visszafogott játéka, a zene, a líra olykor olvadékony melodikája, az érzelmek sokszínűségének interpretálása senkit nem hagy közömbösen. Az előadás alatt egy pillanatig sem unatkozik a néző-hallgató. Minden mással, amit előttem IVA leírt a Szerelmi tilalom-előadásról, egyetértek.
Korábban nem hallottam ezt a Wagner-operát, egy-két részletét leszámítva tegnapig ismeretlen volt előttem Wagner e korai zsengéje. A nyitány majd a nyitó kép zenéje először meghökkentett: tiszta olasz-francia "belcanto" á la Donizetti, Auber, Ehhez járul még a francia opera comique hagyományait tükröző, a zenét-éneket megszakító prózamondás, dialógusok szerepe – ami a későbbi operett (Offenbach) felé is utat mutat…. (Az előadás karmestere, Selmeczi György fogalmazza meg: „itt még egységes a zeneművészet, el lehet játszani a gondolattal, hogy ha Wagnert nem érik azok az intellektuális hatások, hogy ha nem jön barátság Nietzschével, Liszttel, hogy ha nem érzi át a korabeli társadalomnak ezt a protuberancia-szerű, napkitörésszerű odafordulását a filozófiához, az átfogó, egyetemes gondolatokhoz, a spiritualitáshoz, az irracionális dimenziókhoz, akkor vélhetően operettszerző lett volna Wagnerből…”) Mindezzel együtt, élveztem a kapott muzsikát és elgondolkoztam, hogy már ez a fiatalkori mű mennyi szellemmel, sziporkával, mennyi zenei finomságokkal van teletűzdelve, mennyi dallaminvenció, harmónia, milyen egyedi hangszerelés, énekszólam-vezetés, ritmikai-dinamikai jegyek, kóruskezelés, ügyes dramaturgia, cselekmény-felépítés! Mindezt a most bemutatott változatra értem; olvasom, az eredetileg több mint négyórás zenei anyagot tartalmazó partitúráért nem igazán lelkesedett a korabeli publikum, csúnyán megbukott a darab. Wolfgang Sawallisch, a müncheni Staatsoper intendánsa-főzeneigazgatója érdeme, hogy erős húzásokkal (több mint kétórányit kihagyva a terjedelmes zenei anyagból) sikerre vitte produkcióját az 1983. évi centenáriumi bemutatón. Azóta ez a hangzó változat hangzik fel itt és ott. Különben már a Szerelmi tilalom (más fordításban „Csóktilalom”) is felsejlenek a már érett Wagner-operák zenei nyelvezetét jellemző bizonyos jegyek: például a ,kolostor-kép elején a Tannhäuser Római elbeszélésének motívumát halljuk (a harang dallama). Úgy általánosságban, „utaztatásra” alkalmas színpadképet láthattunk, a kolozsváriak pedig bizonyára már hozzászoktak az ilyen és ehhez fogható minimális díszletekhez, ugyanakkor sosem fogok megbarátkozni a mára szinte mindenhol elterjedőben lévő rendezői koncepcióval: aktualizálni és/vagy áthelyezni a cselekményt – kiragadva az eredeti korából új miliőbe, itt: a múlt század húszas éveibe tenni. Mindenesetre, a mozgalmas cselekmény egyetlen díszletépítményben történő bemutatása ügyesen kivitelezett, a szereplők, valamint az énekkar-zenekar ugyancsak dinamikus, hol harsány, hol visszafogott játéka, a zene, a líra olykor olvadékony melodikája, az érzelmek sokszínűségének interpretálása senkit nem hagy közömbösen. Az előadás alatt egy pillanatig sem unatkozik a néző-hallgató. Minden mással, amit előttem IVA leírt a Szerelmi tilalom-előadásról, egyetértek.
5817 Búbánat 2015-09-30 10:42:09 [Válasz erre: 5815 IVA 2015-09-30 04:16:15]
Lesz második előadás is: jövőre - célzott rá a kiosztott füzet előszavában az Opera főigazgatója. Ókovács Szilveszter hangsúlyozza, hogy két éve a Verdi-Schiller operákkal egy közös, távlati folyamat indulása vette kezdetét; a Luisa Millert a következő évadban újra elhozta az Erkel Színházba a kolozsvári Magyar Opera, a nálunk tegnap este bemutatott Szerelmi tilalom is eljut hozzánk a következő évadban, így újra láthatjuk majd Wagner vígoperáját.
Lesz második előadás is: jövőre - célzott rá a kiosztott füzet előszavában az Opera főigazgatója. Ókovács Szilveszter hangsúlyozza, hogy két éve a Verdi-Schiller operákkal egy közös, távlati folyamat indulása vette kezdetét; a Luisa Millert a következő évadban újra elhozta az Erkel Színházba a kolozsvári Magyar Opera, a nálunk tegnap este bemutatott Szerelmi tilalom is eljut hozzánk a következő évadban, így újra láthatjuk majd Wagner vígoperáját.
5816 Kaliban 2015-09-30 10:31:37 [Válasz erre: 5796 IVA 2015-09-27 22:44:19]
Annyi kiegészítést ehhez, hogy a Somwhere-t az első szereposztásban Miklósa Erika énekelte. Egyébként - és ezt most nem lesajnálás - számomra az Éj királynője mellett ebben a szerepben volt igazán meggyőző az alakítása. Jó állt neki Maria szerepe és jól azonosult a figurával, szépen, kifejezően énekelte el.
Annyi kiegészítést ehhez, hogy a Somwhere-t az első szereposztásban Miklósa Erika énekelte. Egyébként - és ezt most nem lesajnálás - számomra az Éj királynője mellett ebben a szerepben volt igazán meggyőző az alakítása. Jó állt neki Maria szerepe és jól azonosult a figurával, szépen, kifejezően énekelte el.
5815 IVA 2015-09-30 04:16:15
A szerelmi tilalom – 2015. szeptember 29. A MÁO honlapjának tájékoztatója szerint „a produkció a Kolozsvári Magyar Operával közös együttműködésben jött létre”. Nem értem, hogy ha a pesti Operaház jószerével csak az Erkel Színházzal mint helyszínnel járult hozzá az előadáshoz, miért nem egyszerűen a Kolozsvári Magyar Opera budapesti vendégjátékáról van szó, és miért premier a Kolozsvárt már szeptember 24-én bemutatott produkció. Jó, magyarországi premier, de miért első, ha második, harmadik már nem lesz belőle? Szeretném-e, ha lenne? Most ismerkedtem meg Richard Wagner vígoperájával, amely hét évvel megelőzte a zseniális német szerző első ismertebb és gyakran játszott zenedrámáját, A bolygó hollandit. Szép, jól megírt zenét hallottam Selmeczi György vezényletével. Vajon vágyom-e jobban megismerni? Ha például rendszeres műsordarabja lenne az Operaháznak, másik szereposztásban is adnák, magába tudna-e szippantani úgy, mint Wagner többi dalműve? A kérdésre csak azt tudom válaszolni, hogy ezt az előadást elég volt egyszer látnom. A cselekmény ötletét adó Shakespeare-darabot (Szeget szeggel) ismertem. Az énekesek magyarul énekelnek, szövegükből keveset lehet érteni, de van magyar felirat, amelyet (oldalról) nem lehet jól látni. Nem is akartam arra hagyatkozni, mert egy jó operarendezésnek s látványvilágának egyértelművé, világossá kell tennie a helyszíneket, a helyzeteket, a történéseket. Mindez itt nem történt meg. Szabó Máté rendező „természetesen” nem Shakespeare idejében és nem is Wagner korában, nem Bécsben és nem is olaszos miliőben játszatja a darabot, de nem is jelenünkben. Cziegler Balázs elvont terében szinte csak egy konténerben virágzó fa konkrét, különben csupán egy struktúrát látunk, amely néhány kellék és a világítás változtatásával szolgál különböző helyszínekként. Első látásra mutatós és biztató, az előadás folyamán azonban egyre unalmasabb és szerethetetlenebb lesz. A cselekmény módosított korára csak a jelmezek (Tihanyi Ildikó) utalnak, elsősorban a női szereplőkéi: leginkább az 1920-as, ’30-as, ’40-es évek szabásvonalait idézik. A férfiakéi is, amelyek viszont akár maiak is lehetnek. Zavaróbb, hogy ezekből a (két apácajelmezt kivéve) polgári viseletekből alig-alig derül ki a hősök társadalmi rangja, helyzete. Sajnos azért sem, mert a jelmezek alapanyaga egyformán olcsó. Elvileg lehetne alkalmas a múlt század első felének miliője valamire történő utalásra, ám a gyakorlatban az eredmény kínosan civil világ, civil szereplők látványa. A színvilág is megtévesztő. Ma minden „valamire való” tervező hallatlanul eredeti ötletnek tartja a fekete és a fehér árnyalataira szorítkozást, a piros árnyalataival kombinálva. (Hogy az időben se menjünk messzire példákért, ld. a most bemutatott West Side Storyt az Erkelben, s ahogy olvasom, a friss Otellót az Operában.) Ebben a kódrendszerben A szerelmi tilalom női szereplőinek különböző piros ruha-kiegészítőit nézve csak annyi sejthető, ki milyen mértékben prostituált a professzionális és a laza, szabad erkölcsű közötti skálán. (A II. felvonás kalitkájában folyó jelenet látványát pontosan el lehetne adni egy Koldusopera-előadás bordélyához.) A szereplők játéka, tartása sem közvetít jellemet. Komoly játék-, mozgáskultúra- és személyiségbeli hiányosságaikon, gyenge prózamondásukon a rendező nem segített, a koreográfus (Jakab Melinda) munkájának nyomát nem érzékeltem. Az énekesek teljesítményét illetően, néhány fáradt hang mellett több élvezetes színű, értékes hang is akad, de szinte valamennyien küzdenek kisebb-nagyobb technikai gondokkal. Az egyik legnagyobb közönségsikert arató énekes például teljes szólamát hangi problémával, gikszerek sűrű sorozatával énekelte. A legfigyelemreméltóbb teljesítményt az Isabellát éneklő Egyed Apollónia nyújtotta, sajnos ő sem hibátlanul. „Hanganyaga szép, kellő vivőerejű és mozgékony, de valamiért nem kiegyenlített hangzású, és Amália szólamának megformálásával sem bűvölt el” – írtam róla két évvel ezelőtt A haramiák előadása után, e topicba, 4221. sz. hozzászólásomban. Sajnos Wagner művében is ilyennek hallottam. Végigolvasva, amit A haramiák 2013. november 30-i előadásáról írtam, kísértetiesen hasonló volt a véleményem a jelmezekről, pedig tervezőjük nem azonos A szerelmi tilalom terveinek elkövetőjével, aki nyilván egy rendezői koncepcióhoz működött közre. Nem szeretnék több nevet kiemelni, sőt úgy érzem, többet mondani sem.
A szerelmi tilalom – 2015. szeptember 29. A MÁO honlapjának tájékoztatója szerint „a produkció a Kolozsvári Magyar Operával közös együttműködésben jött létre”. Nem értem, hogy ha a pesti Operaház jószerével csak az Erkel Színházzal mint helyszínnel járult hozzá az előadáshoz, miért nem egyszerűen a Kolozsvári Magyar Opera budapesti vendégjátékáról van szó, és miért premier a Kolozsvárt már szeptember 24-én bemutatott produkció. Jó, magyarországi premier, de miért első, ha második, harmadik már nem lesz belőle? Szeretném-e, ha lenne? Most ismerkedtem meg Richard Wagner vígoperájával, amely hét évvel megelőzte a zseniális német szerző első ismertebb és gyakran játszott zenedrámáját, A bolygó hollandit. Szép, jól megírt zenét hallottam Selmeczi György vezényletével. Vajon vágyom-e jobban megismerni? Ha például rendszeres műsordarabja lenne az Operaháznak, másik szereposztásban is adnák, magába tudna-e szippantani úgy, mint Wagner többi dalműve? A kérdésre csak azt tudom válaszolni, hogy ezt az előadást elég volt egyszer látnom. A cselekmény ötletét adó Shakespeare-darabot (Szeget szeggel) ismertem. Az énekesek magyarul énekelnek, szövegükből keveset lehet érteni, de van magyar felirat, amelyet (oldalról) nem lehet jól látni. Nem is akartam arra hagyatkozni, mert egy jó operarendezésnek s látványvilágának egyértelművé, világossá kell tennie a helyszíneket, a helyzeteket, a történéseket. Mindez itt nem történt meg. Szabó Máté rendező „természetesen” nem Shakespeare idejében és nem is Wagner korában, nem Bécsben és nem is olaszos miliőben játszatja a darabot, de nem is jelenünkben. Cziegler Balázs elvont terében szinte csak egy konténerben virágzó fa konkrét, különben csupán egy struktúrát látunk, amely néhány kellék és a világítás változtatásával szolgál különböző helyszínekként. Első látásra mutatós és biztató, az előadás folyamán azonban egyre unalmasabb és szerethetetlenebb lesz. A cselekmény módosított korára csak a jelmezek (Tihanyi Ildikó) utalnak, elsősorban a női szereplőkéi: leginkább az 1920-as, ’30-as, ’40-es évek szabásvonalait idézik. A férfiakéi is, amelyek viszont akár maiak is lehetnek. Zavaróbb, hogy ezekből a (két apácajelmezt kivéve) polgári viseletekből alig-alig derül ki a hősök társadalmi rangja, helyzete. Sajnos azért sem, mert a jelmezek alapanyaga egyformán olcsó. Elvileg lehetne alkalmas a múlt század első felének miliője valamire történő utalásra, ám a gyakorlatban az eredmény kínosan civil világ, civil szereplők látványa. A színvilág is megtévesztő. Ma minden „valamire való” tervező hallatlanul eredeti ötletnek tartja a fekete és a fehér árnyalataira szorítkozást, a piros árnyalataival kombinálva. (Hogy az időben se menjünk messzire példákért, ld. a most bemutatott West Side Storyt az Erkelben, s ahogy olvasom, a friss Otellót az Operában.) Ebben a kódrendszerben A szerelmi tilalom női szereplőinek különböző piros ruha-kiegészítőit nézve csak annyi sejthető, ki milyen mértékben prostituált a professzionális és a laza, szabad erkölcsű közötti skálán. (A II. felvonás kalitkájában folyó jelenet látványát pontosan el lehetne adni egy Koldusopera-előadás bordélyához.) A szereplők játéka, tartása sem közvetít jellemet. Komoly játék-, mozgáskultúra- és személyiségbeli hiányosságaikon, gyenge prózamondásukon a rendező nem segített, a koreográfus (Jakab Melinda) munkájának nyomát nem érzékeltem. Az énekesek teljesítményét illetően, néhány fáradt hang mellett több élvezetes színű, értékes hang is akad, de szinte valamennyien küzdenek kisebb-nagyobb technikai gondokkal. Az egyik legnagyobb közönségsikert arató énekes például teljes szólamát hangi problémával, gikszerek sűrű sorozatával énekelte. A legfigyelemreméltóbb teljesítményt az Isabellát éneklő Egyed Apollónia nyújtotta, sajnos ő sem hibátlanul. „Hanganyaga szép, kellő vivőerejű és mozgékony, de valamiért nem kiegyenlített hangzású, és Amália szólamának megformálásával sem bűvölt el” – írtam róla két évvel ezelőtt A haramiák előadása után, e topicba, 4221. sz. hozzászólásomban. Sajnos Wagner művében is ilyennek hallottam. Végigolvasva, amit A haramiák 2013. november 30-i előadásáról írtam, kísértetiesen hasonló volt a véleményem a jelmezekről, pedig tervezőjük nem azonos A szerelmi tilalom terveinek elkövetőjével, aki nyilván egy rendezői koncepcióhoz működött közre. Nem szeretnék több nevet kiemelni, sőt úgy érzem, többet mondani sem.
5814 Búbánat 2015-09-29 11:54:49
Ma este Wagner-bemutató az Erkel Színházban [url] http://www.maszol.ro/index.php/kultura/53179-wagner-vigoperaval-startol-a-kolozsvari-magyar-opera; Wagner-vígoperával startol a Kolozsvári Magyar Opera [/url] www.maszol.ro, 2015. szeptember 17., csütörtök, 17:40 | T. Koós Imola Az utóbbi 30 év legköltségesebb produkciójával, magyarországi vendégrendezővel és -díszlettervezővel együttműködésben indítja az évadot a Kolozsvári Magyar Opera. Richard Wagner korai, romantikus művét, a Szerelmi tilalom című vígoperát csütörtökön, szeptember 24-én mutatják be Szabó Máté rendezésében, Selmeczi György vezénylete alatt. A Shakespeare-színmű, a Szeget szeggel alapján írt librettót maga Wagner írta, Szabó Máté viszont a cselekményt az 1920-as évek Amerikájába, az alkoholtilalom idejére tette át, ezt tükrözik majd a díszletek és jelmezek is. A produkció egyébként az utóbbi évtizedek legköltségesebb vállalkozása az Opera számára: a Wagner-kották bérlése 5000 euróba került, a díszleteket az a Cziegler Balázs tervezte, aki tavaly megkapta az Év Díszlettervezője díjat Magyarországon. A Tihanyi Ildikó alkotta jelmezek tökéletesen illeszkednek ehhez a, hat különböző helyszínt találékonyan és nagyon funkcionálisan bemutató díszlethez, jelentette ki Szabó Máté. [url] http://www.magyaropera.ro/index.php/hu/eloadasok/10/richard-wagner-szerelmi-tilalom/; Richard Wagner: SZERELMI TILALOM (Das Liebesverbot) [/url] Vígopera két felvonásban Librettóját Shakespeare Szeget szeggel című színműve alapján Richard Wagner írta Fordította: Csákovics Lajos Vezényel: Selmeczi György Friedrich, szicíliai helytartó - Balla Sándor Luzio - Szabó Levente Claudio - Pataki Adorján Isabella - Egyed Apollónia Mariana - Barabás Zsuzsa Brighella - Szilágyi János Danieli - Sándor Csaba Dorella - Jordán Éva, Hary Judit Pontio Pilato - Rétyi Zsombor Antonio - Plesa Róbert Angelo - Mányoki László Közreműködik a KMO ének-, zene- és balettkara Díszlettervező: Cziegler Balázs Jelmeztervező: Tihanyi Ildikó Koreográfus: Jakab Melinda Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre Karigazgató: Kulcsár Szabolcs Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Ibolya, Nagy Gergő Súgó: Kondrát Bea, Kostyák Sz. Júlia Ügyelő: Gálffy Erzsébet A rendező munkatársa: Szabó Emese, Venczel Péter Rendező: Szabó Máté
Ma este Wagner-bemutató az Erkel Színházban [url] http://www.maszol.ro/index.php/kultura/53179-wagner-vigoperaval-startol-a-kolozsvari-magyar-opera; Wagner-vígoperával startol a Kolozsvári Magyar Opera [/url] www.maszol.ro, 2015. szeptember 17., csütörtök, 17:40 | T. Koós Imola Az utóbbi 30 év legköltségesebb produkciójával, magyarországi vendégrendezővel és -díszlettervezővel együttműködésben indítja az évadot a Kolozsvári Magyar Opera. Richard Wagner korai, romantikus művét, a Szerelmi tilalom című vígoperát csütörtökön, szeptember 24-én mutatják be Szabó Máté rendezésében, Selmeczi György vezénylete alatt. A Shakespeare-színmű, a Szeget szeggel alapján írt librettót maga Wagner írta, Szabó Máté viszont a cselekményt az 1920-as évek Amerikájába, az alkoholtilalom idejére tette át, ezt tükrözik majd a díszletek és jelmezek is. A produkció egyébként az utóbbi évtizedek legköltségesebb vállalkozása az Opera számára: a Wagner-kották bérlése 5000 euróba került, a díszleteket az a Cziegler Balázs tervezte, aki tavaly megkapta az Év Díszlettervezője díjat Magyarországon. A Tihanyi Ildikó alkotta jelmezek tökéletesen illeszkednek ehhez a, hat különböző helyszínt találékonyan és nagyon funkcionálisan bemutató díszlethez, jelentette ki Szabó Máté. [url] http://www.magyaropera.ro/index.php/hu/eloadasok/10/richard-wagner-szerelmi-tilalom/; Richard Wagner: SZERELMI TILALOM (Das Liebesverbot) [/url] Vígopera két felvonásban Librettóját Shakespeare Szeget szeggel című színműve alapján Richard Wagner írta Fordította: Csákovics Lajos Vezényel: Selmeczi György Friedrich, szicíliai helytartó - Balla Sándor Luzio - Szabó Levente Claudio - Pataki Adorján Isabella - Egyed Apollónia Mariana - Barabás Zsuzsa Brighella - Szilágyi János Danieli - Sándor Csaba Dorella - Jordán Éva, Hary Judit Pontio Pilato - Rétyi Zsombor Antonio - Plesa Róbert Angelo - Mányoki László Közreműködik a KMO ének-, zene- és balettkara Díszlettervező: Cziegler Balázs Jelmeztervező: Tihanyi Ildikó Koreográfus: Jakab Melinda Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre Karigazgató: Kulcsár Szabolcs Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Ibolya, Nagy Gergő Súgó: Kondrát Bea, Kostyák Sz. Júlia Ügyelő: Gálffy Erzsébet A rendező munkatársa: Szabó Emese, Venczel Péter Rendező: Szabó Máté
5813 IVA 2015-09-29 04:37:18 [Válasz erre: 5804 joska141 2015-09-28 13:01:59]
Ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a West Side Story 1961-es filmváltozatát ugyan Natalie Wood énekével forgatták, később azonban Maria dalaihoz is Marni Nixon hangját adták.
Ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a West Side Story 1961-es filmváltozatát ugyan Natalie Wood énekével forgatták, később azonban Maria dalaihoz is Marni Nixon hangját adták.
5812 IVA 2015-09-29 04:30:45 [Válasz erre: 5802 Edmond Dantes 2015-09-28 11:33:43]
Gondom nekem sem volt magyar nyelvű játékkal és az angol szövegű (betét)dalokkal, egy szál sem, csak kellemetlennek és butának tartom ezt a gyakorlatot.
Gondom nekem sem volt magyar nyelvű játékkal és az angol szövegű (betét)dalokkal, egy szál sem, csak kellemetlennek és butának tartom ezt a gyakorlatot.
5811 IVA 2015-09-29 04:27:07 [Válasz erre: 5801 Edmond Dantes 2015-09-28 11:23:05]
Úgy az 1960-as években az operajárásban akadályozott és gátolt, s emiatt frusztrált értelmiség körében divatossá vált egy sznobista értékrend, amely szerint csak a barokk és a klasszikus zene, valamint a modernek, no és leereszkedésből esetleg Wagner számít értékesnek – az olasz operák csak amolyan csinnadrattás hisztériák, közéjük értve Verdit is, élükön a „könnyed, szirupos” Puccinival. Büszke vagyok arra, hogy sosem adtam annyira tetszeni másoknak, hogy amikor már szerelmes voltam Pucciniba, ne álljak ki mindig mellette mint egyik legnagyobb kedvencem mellett. Fodor Géza több helyen utalt arra, hogy ifjúkorában csak Mozart és Wagner operáiért rajongott, előítélettel becsülte alá az olaszokat, és csak a megismerés fedeztette fel vele Verdi és Puccini zenéjének igenis létező metafizikai súlyát. Hogy azért-e, mert a sznobok is tapasztalatokat szereztek, vagy csak mert minden divat elmúlik egyszer, nem tudni, tény, hogy azóta a hamis értékrend általában helyreállt. Lehet Verdit és Puccinit nem kedvelni, de mára illik elismerni, hogy zenéjüknek lélekábrázolása és drámaisága a „fülbemászó dallamosság ellenére” elementáris. Lehár részben operai igényű operettmuzsikájáról sokunknak az a véleménye, hogy helyenként eléri a Puccini-zene magaslatait. Legjobb darabjai sem lettek operák, elsősorban azért, mert operetteket akart írni. Nagyon helyesen, mert ha minden jó operettszerző operakomponálásra törekedett volna, sok problémás opera lenne és nem létezne az operett, amely tömegek szórakozásába csomagolt magasrendű zenei élményt. A Manon Lescaut I. felvonása a fiatalság mámorát és egy nagy első szerelem fellobbanását ábrázolja lélektani mélységgel. Az, hogy sokan szeretjük a régi Bohémélet-rendezést, illetve látványvilágát, miközben az nem feltétlenül azonos a művel, továbbá abban a finom helyzetben vagyunk, hogy két operaépületünk is van, s a másikban be fognak mutatni egy új rendezést, amelynek van, aki örül, van, aki nem – szerencsére nem „csatazaj”. Bárcsak mindig ilyen csatazajoktól lenne hangos az életünk! – én ezt remélem. A Gianni Schicchi reneszánsz ihletésű, vérbő komédiázása nagyon messze áll az operettek humorától, sokszor bohózati dramaturgiájától. Legérzelmesebb elemei (Lauretta és Rinuccio szólamaiban) leheletfinoman parodizálják a drámai operamodort, cseppet sem operettesek. A Mágnás Miska nagy szerelmi kettősének, de még mulatós keringőjének zenéje is, olyan szépséggel és erővel tárja fel az emberi természetet és érzelmeket, amely a műfaj világsikert aratott darabjainak sorába emeli. Ami a My Fair Ladyt illeti, G. B. Shaw Pygmalionjának megnézése vagy elolvasása után kissé üresnek és kevésnek érzi az ember ezt a jó zenéjű musicalt. Sokat tölthetnek bele jó színészi alakítások – nem véletlen, hogy magyarországi bemutatásához azt a színészt kérték fel Higgins szerepére, aki korábban a Pygmalionban is nagyot alkotott (Básti Lajos), és utána is megannyi színésznagyságot –, és az ötletes rendezés. Az operettszínházi előadás nekem nem tűnt olyan cukrosnak, mint az 1964-es amerikai filmváltozat (a jelzővel nem a rendező nevére utaltam), amely már a főcím (illetve a nyitány) alatti virágáradattal jelzi, hogy egy virágáruslány történeténél felszínesebb élvezetben lesz részünk. A különben kedves My Fair Lady „szellemét” és „zenei-hangulati auráját” Puccini műveivel egy lapon említeni sértésnek tartom. Aki Puccini zenéjét a Manon Lescaut I. felvonásától Liù haláláig ismeri, és még a My Fair Ladyhez is van kötődése, okkal csattan fel az elrontott cukrászati termékekhez való hasonlítások olvastán – erre utaltam a biztosítékkal. Különben cukorral és habbal is lehet művészit alkotni a szem és az ízlelőbimbók örömére, nem csak a sertéscsülökkel.
Úgy az 1960-as években az operajárásban akadályozott és gátolt, s emiatt frusztrált értelmiség körében divatossá vált egy sznobista értékrend, amely szerint csak a barokk és a klasszikus zene, valamint a modernek, no és leereszkedésből esetleg Wagner számít értékesnek – az olasz operák csak amolyan csinnadrattás hisztériák, közéjük értve Verdit is, élükön a „könnyed, szirupos” Puccinival. Büszke vagyok arra, hogy sosem adtam annyira tetszeni másoknak, hogy amikor már szerelmes voltam Pucciniba, ne álljak ki mindig mellette mint egyik legnagyobb kedvencem mellett. Fodor Géza több helyen utalt arra, hogy ifjúkorában csak Mozart és Wagner operáiért rajongott, előítélettel becsülte alá az olaszokat, és csak a megismerés fedeztette fel vele Verdi és Puccini zenéjének igenis létező metafizikai súlyát. Hogy azért-e, mert a sznobok is tapasztalatokat szereztek, vagy csak mert minden divat elmúlik egyszer, nem tudni, tény, hogy azóta a hamis értékrend általában helyreállt. Lehet Verdit és Puccinit nem kedvelni, de mára illik elismerni, hogy zenéjüknek lélekábrázolása és drámaisága a „fülbemászó dallamosság ellenére” elementáris. Lehár részben operai igényű operettmuzsikájáról sokunknak az a véleménye, hogy helyenként eléri a Puccini-zene magaslatait. Legjobb darabjai sem lettek operák, elsősorban azért, mert operetteket akart írni. Nagyon helyesen, mert ha minden jó operettszerző operakomponálásra törekedett volna, sok problémás opera lenne és nem létezne az operett, amely tömegek szórakozásába csomagolt magasrendű zenei élményt. A Manon Lescaut I. felvonása a fiatalság mámorát és egy nagy első szerelem fellobbanását ábrázolja lélektani mélységgel. Az, hogy sokan szeretjük a régi Bohémélet-rendezést, illetve látványvilágát, miközben az nem feltétlenül azonos a művel, továbbá abban a finom helyzetben vagyunk, hogy két operaépületünk is van, s a másikban be fognak mutatni egy új rendezést, amelynek van, aki örül, van, aki nem – szerencsére nem „csatazaj”. Bárcsak mindig ilyen csatazajoktól lenne hangos az életünk! – én ezt remélem. A Gianni Schicchi reneszánsz ihletésű, vérbő komédiázása nagyon messze áll az operettek humorától, sokszor bohózati dramaturgiájától. Legérzelmesebb elemei (Lauretta és Rinuccio szólamaiban) leheletfinoman parodizálják a drámai operamodort, cseppet sem operettesek. A Mágnás Miska nagy szerelmi kettősének, de még mulatós keringőjének zenéje is, olyan szépséggel és erővel tárja fel az emberi természetet és érzelmeket, amely a műfaj világsikert aratott darabjainak sorába emeli. Ami a My Fair Ladyt illeti, G. B. Shaw Pygmalionjának megnézése vagy elolvasása után kissé üresnek és kevésnek érzi az ember ezt a jó zenéjű musicalt. Sokat tölthetnek bele jó színészi alakítások – nem véletlen, hogy magyarországi bemutatásához azt a színészt kérték fel Higgins szerepére, aki korábban a Pygmalionban is nagyot alkotott (Básti Lajos), és utána is megannyi színésznagyságot –, és az ötletes rendezés. Az operettszínházi előadás nekem nem tűnt olyan cukrosnak, mint az 1964-es amerikai filmváltozat (a jelzővel nem a rendező nevére utaltam), amely már a főcím (illetve a nyitány) alatti virágáradattal jelzi, hogy egy virágáruslány történeténél felszínesebb élvezetben lesz részünk. A különben kedves My Fair Lady „szellemét” és „zenei-hangulati auráját” Puccini műveivel egy lapon említeni sértésnek tartom. Aki Puccini zenéjét a Manon Lescaut I. felvonásától Liù haláláig ismeri, és még a My Fair Ladyhez is van kötődése, okkal csattan fel az elrontott cukrászati termékekhez való hasonlítások olvastán – erre utaltam a biztosítékkal. Különben cukorral és habbal is lehet művészit alkotni a szem és az ízlelőbimbók örömére, nem csak a sertéscsülökkel.
5810 Edmond Dantes 2015-09-28 21:38:42 [Válasz erre: 5809 Búbánat 2015-09-28 21:10:52]
Persze, persze, elírás, köszönöm: "...és a következő évben a Muzsika hangjáért sem kapta meg, csak jelölt volt."
Persze, persze, elírás, köszönöm: "...és a következő évben a Muzsika hangjáért sem kapta meg, csak jelölt volt."
5808 Búbánat 2015-09-28 21:10:13 [Válasz erre: 5807 Edmond Dantes 2015-09-28 17:39:37]
Mary Poppins - Oscar-díj (1965) – Julie Andrews - Legjobb színésznő (női főszereplő) - zenés film és vígjáték kategória
Mary Poppins - Oscar-díj (1965) – Julie Andrews - Legjobb színésznő (női főszereplő) - zenés film és vígjáték kategória
5807 Edmond Dantes 2015-09-28 17:39:37 [Válasz erre: 5805 telramund 2015-09-28 13:31:25]
off ...és a következő évben a Mary Poppinsért sem kapta meg, csak jelölt volt.
off ...és a következő évben a Mary Poppinsért sem kapta meg, csak jelölt volt.
5806 Edmond Dantes 2015-09-28 17:37:47 [Válasz erre: 5804 joska141 2015-09-28 13:01:59]
Kedves joska141, nagyon köszönöm! Leéltem az (eddigi) életemet magam is ebben a tévhitben! Most már tudom legalább. Üdv. ED
Kedves joska141, nagyon köszönöm! Leéltem az (eddigi) életemet magam is ebben a tévhitben! Most már tudom legalább. Üdv. ED
5805 telramund 2015-09-28 13:31:25 [Válasz erre: 5804 joska141 2015-09-28 13:01:59]
Így igaz és valószínűleg ezért nem kapott még egy Oscart Lizáért,pedig a film tarolt.
Így igaz és valószínűleg ezért nem kapott még egy Oscart Lizáért,pedig a film tarolt.
5804 joska141 2015-09-28 13:01:59 [Válasz erre: 5803 Edmond Dantes 2015-09-28 11:54:43]
Tisztel "Edmond Dantes"! Hosszú ideje tartja magát az a legenda, amit Ön is ír, hogy Audrey Hepburn "alatt" Julie Andrews énekel. Nem, nem! Julie Andrews teljesen megsértődött, hogy nem ő lett a főszereplő, így pedig nem vállalta. Tessék olyan szíves lenni megnézni Marni Nixon nevét bárhol az Interneten (Döntően: IMDB), el tetszik olvasni, hogy Ő volt Audrey Hepburn "alatt". Egyébként maga Hepburn is énekelt egy számot: Várj Te gaz Henry Higgins.
Tisztel "Edmond Dantes"! Hosszú ideje tartja magát az a legenda, amit Ön is ír, hogy Audrey Hepburn "alatt" Julie Andrews énekel. Nem, nem! Julie Andrews teljesen megsértődött, hogy nem ő lett a főszereplő, így pedig nem vállalta. Tessék olyan szíves lenni megnézni Marni Nixon nevét bárhol az Interneten (Döntően: IMDB), el tetszik olvasni, hogy Ő volt Audrey Hepburn "alatt". Egyébként maga Hepburn is énekelt egy számot: Várj Te gaz Henry Higgins.
5803 Edmond Dantes 2015-09-28 11:54:43 [Válasz erre: 5787 takatsa 2015-09-27 14:06:02]
Ízlés dolga, kedves takatsa. A felhozott példák azonban nem stimmelnek. Egy dolog "régebbi operafilmek" vagy a WSS filmváltozata vagy hangfelvétele vagy akár a My Fair Lady filmváltozata, amiben Audrey Hepburn "alatt" Julie Andrews énekel. Ezek azonban mind-mind KONZERV produkciók: hangfelvételek és filmek. Jelen eszmecserénk tárgya viszont egy mai, élő színházi produkció. (Csöndben mondom: egy mai opera- vagy musicalfilmben is illik-illene ma már a közreműködő összes művésznek "egy személyben" énekelnie+beszélnie+táncolnia és gyanítom, ma már zömmel ez így is megy. (A hivatkozott példák 50-60 évesek.) Színpadi produkciókban meg pláne! Másrészt nekem NEM azzal van bajom, hogy operaénekesek énekelnek, hanem azzal van bajom, nem kicsit, nagyon, hogy ezek az operaénekesek nem tudnak táncolni és táncosok "szinkronizálják" őket a táncjelenetekben meg prózai színészek szavalnak akkor, amikor és az egészből egy nagy katyvasz lett az Erkelben, amint erről 5785-ben már vélekedni bátorkodtam.
Ízlés dolga, kedves takatsa. A felhozott példák azonban nem stimmelnek. Egy dolog "régebbi operafilmek" vagy a WSS filmváltozata vagy hangfelvétele vagy akár a My Fair Lady filmváltozata, amiben Audrey Hepburn "alatt" Julie Andrews énekel. Ezek azonban mind-mind KONZERV produkciók: hangfelvételek és filmek. Jelen eszmecserénk tárgya viszont egy mai, élő színházi produkció. (Csöndben mondom: egy mai opera- vagy musicalfilmben is illik-illene ma már a közreműködő összes művésznek "egy személyben" énekelnie+beszélnie+táncolnia és gyanítom, ma már zömmel ez így is megy. (A hivatkozott példák 50-60 évesek.) Színpadi produkciókban meg pláne! Másrészt nekem NEM azzal van bajom, hogy operaénekesek énekelnek, hanem azzal van bajom, nem kicsit, nagyon, hogy ezek az operaénekesek nem tudnak táncolni és táncosok "szinkronizálják" őket a táncjelenetekben meg prózai színészek szavalnak akkor, amikor és az egészből egy nagy katyvasz lett az Erkelben, amint erről 5785-ben már vélekedni bátorkodtam.
