5802 Edmond Dantes 2015-09-28 11:33:43 [Válasz erre: 5796 IVA 2015-09-27 22:44:19]
Úgy látom, nagyjából-egészében egyetértünk. A táncosokról szinte semmit nem írtam, elnézést kérek tőlük! Megjegyzem, a táncos-Maria szerepét igen csekélykének éreztem, akár az énekes Mariáéhoz, akár a táncos Anitáéhoz, főleg pedig a táncos Tonyéhoz képest, ami dramaturgiai hiba! Most már legalább tudom: Somewhere-t Wiedemann Judit énekelte, ő volt tehát, mint írtam korábban, a"hamisan éneklő, jelenségnek is rikító ÉS merev, nyársat nyelt hölgy", ráadásul azt a számot gyárilag szerintem Maria-Tony énekli "duettileg"... A bilingualitással viszont nekem nem volt gondom.
Úgy látom, nagyjából-egészében egyetértünk. A táncosokról szinte semmit nem írtam, elnézést kérek tőlük! Megjegyzem, a táncos-Maria szerepét igen csekélykének éreztem, akár az énekes Mariáéhoz, akár a táncos Anitáéhoz, főleg pedig a táncos Tonyéhoz képest, ami dramaturgiai hiba! Most már legalább tudom: Somewhere-t Wiedemann Judit énekelte, ő volt tehát, mint írtam korábban, a"hamisan éneklő, jelenségnek is rikító ÉS merev, nyársat nyelt hölgy", ráadásul azt a számot gyárilag szerintem Maria-Tony énekli "duettileg"... A bilingualitással viszont nekem nem volt gondom.
5801 Edmond Dantes 2015-09-28 11:23:05 [Válasz erre: 5797 IVA 2015-09-27 22:52:05]
Remélhetem-e, hogy a villanyszerelő azóta hárított? Én már hárítottam 5800-ban.
Remélhetem-e, hogy a villanyszerelő azóta hárított? Én már hárítottam 5800-ban.
5800 Edmond Dantes 2015-09-28 11:19:35 [Válasz erre: 5795 tiramisu 2015-09-27 22:41:59]
Kedves tiramisu, a) mint írtam 5785-ben: "tán szentséget török", nem követ...mármint n e m ön nem követ, hanem én nem török...követ. Követ? :-) Remélem, elég komolyan (értsd: stílusosan) reagálok komoly elmarasztalására. b) ha visszamennék If várába és végre be van már kötve az internet, feltehetőleg onnan is ugyanazt írnám. (Ha nincs bekötve, akkor pennával, csak lassabban érne ide.) Genius lo(n)ci :-) nem "folyásol/na be". c) örülök, ha a WSS-ról írt véleményemből csak ez, a lényeget (a produkciót) tekintve csekélység "lóg ki" mint önjelölt lóláb. Annyira azonban nem lóg ki, ahogyan a kiemelés sugallja. Manon 1.felv., Bohémélet (mely körül hál'Istennek elcsitult az itteni csatazaj...remélem) 2. felv., Pillangó szinte teljes hangzásvilága, Gianni Schicchi rikító komédiázása bizony -jó értelemben- nem áll annyira messze NÉMELY operett zenei-hangulati aurájától. (Nem Mágnás Miskára gondolnék, bár az se rossz.) Nem szégyen az, emberek! La rondine pedig operett. Nem szégyen az, emberek! PS Ha pl. Till Gézának a Schicchi együtteseiről a Figaro együttesei, Az álarcosbál ritmikájáról Beethoven ritmikája jutott eszébe, akkor talán Puccini szelleme is -másoké mellett- ott körözhet Lehár 1-1 műve, de akár Loewe MFL-je mögött, még egyszer mondom: zenei-hangulati auráját tekintve. Üdv. ED
Kedves tiramisu, a) mint írtam 5785-ben: "tán szentséget török", nem követ...mármint n e m ön nem követ, hanem én nem török...követ. Követ? :-) Remélem, elég komolyan (értsd: stílusosan) reagálok komoly elmarasztalására. b) ha visszamennék If várába és végre be van már kötve az internet, feltehetőleg onnan is ugyanazt írnám. (Ha nincs bekötve, akkor pennával, csak lassabban érne ide.) Genius lo(n)ci :-) nem "folyásol/na be". c) örülök, ha a WSS-ról írt véleményemből csak ez, a lényeget (a produkciót) tekintve csekélység "lóg ki" mint önjelölt lóláb. Annyira azonban nem lóg ki, ahogyan a kiemelés sugallja. Manon 1.felv., Bohémélet (mely körül hál'Istennek elcsitult az itteni csatazaj...remélem) 2. felv., Pillangó szinte teljes hangzásvilága, Gianni Schicchi rikító komédiázása bizony -jó értelemben- nem áll annyira messze NÉMELY operett zenei-hangulati aurájától. (Nem Mágnás Miskára gondolnék, bár az se rossz.) Nem szégyen az, emberek! La rondine pedig operett. Nem szégyen az, emberek! PS Ha pl. Till Gézának a Schicchi együtteseiről a Figaro együttesei, Az álarcosbál ritmikájáról Beethoven ritmikája jutott eszébe, akkor talán Puccini szelleme is -másoké mellett- ott körözhet Lehár 1-1 műve, de akár Loewe MFL-je mögött, még egyszer mondom: zenei-hangulati auráját tekintve. Üdv. ED
5799 Búbánat 2015-09-28 10:27:53
Az Opera honlapjáról áthozom ide: "Szinetár szerint az opera – egy est, ami összehoz" Október 11-én, egyszeri és megismételhetetlen alkalommal, olyan különleges filmes estével készül az Erkel Színház, amely több generációt invitál közös kiruccanásra. Az „élő” blokkban operaéletünk meghatározó egyéniségei érkeznek a színpadra, hogy összekacsintsanak régi és új közönségükkel, és a fiatalabb énekesekkel. A színes kavalkádot Szinetár Miklós animálja. 2015-re Nostradamus sem jósolhatott volna az Erkelbe olyan különleges programot, amely egy estén felvonultatja az elmúlt évtizedek ünnepelt férfi sztárjait. Berczelly István, Berkes János, Gárday Gábor, Gulyás Dénes, Kováts Kolos, Miller Lajos, Szüle Tamás és Rozsos Istvánegyütt! Az offenzív férfierővel szemben mindössze két bájos hölgy, Kalocsay Zsuzsanna és Kolonits Klára tündöklik üde színfoltként a színen. S hogy minek köszönhető e páratlan összeállítás? Szinetár Miklós személyének. Az est szellemi atyja ugyanis az Opera többszörös főigazgatója, akit úgy is aposztrofálhatunk, mint a rendezőt, aki épp úgy otthon van a film világában, mint a prózáéban, az operett világában, mint az operáéban. Egyéni látásmódját most személyes impulzusokon keresztül fogadhatja be a közönség. Szinetár az egyetlen hazai rendező, aki tizenkét operafilmet jegyez, köztük az első magyar alkotást, az 1963-ból való Éjszakai repülést. E kuriózum mellett most saját kommentárjai, bevezetője után vetít még többek közt A sevillai borbély, a Hoffmann meséi és a Szöktetés a szerájból című filmekből, amelyeket mindegyikét az adott időszak legnagyobbjaival rögzítették. Az est második részében megelevenedik a vászon, és a közönség személyesen köszöntheti nagy kedvenceit, akik a Csárdáskirálynőből és A víg özvegyből adnak elő részleteket. Legyen az Erkelben egy érzékenyen meghitt vasárnap esténk, amely a műfajok mellett a művészeket és a publikumot is közel hozza egymáshoz! Rendező: Aczél András Vezényel: Köteles Géza Bevezetőt mond: Ókovács Szilveszter
Az Opera honlapjáról áthozom ide: "Szinetár szerint az opera – egy est, ami összehoz" Október 11-én, egyszeri és megismételhetetlen alkalommal, olyan különleges filmes estével készül az Erkel Színház, amely több generációt invitál közös kiruccanásra. Az „élő” blokkban operaéletünk meghatározó egyéniségei érkeznek a színpadra, hogy összekacsintsanak régi és új közönségükkel, és a fiatalabb énekesekkel. A színes kavalkádot Szinetár Miklós animálja. 2015-re Nostradamus sem jósolhatott volna az Erkelbe olyan különleges programot, amely egy estén felvonultatja az elmúlt évtizedek ünnepelt férfi sztárjait. Berczelly István, Berkes János, Gárday Gábor, Gulyás Dénes, Kováts Kolos, Miller Lajos, Szüle Tamás és Rozsos Istvánegyütt! Az offenzív férfierővel szemben mindössze két bájos hölgy, Kalocsay Zsuzsanna és Kolonits Klára tündöklik üde színfoltként a színen. S hogy minek köszönhető e páratlan összeállítás? Szinetár Miklós személyének. Az est szellemi atyja ugyanis az Opera többszörös főigazgatója, akit úgy is aposztrofálhatunk, mint a rendezőt, aki épp úgy otthon van a film világában, mint a prózáéban, az operett világában, mint az operáéban. Egyéni látásmódját most személyes impulzusokon keresztül fogadhatja be a közönség. Szinetár az egyetlen hazai rendező, aki tizenkét operafilmet jegyez, köztük az első magyar alkotást, az 1963-ból való Éjszakai repülést. E kuriózum mellett most saját kommentárjai, bevezetője után vetít még többek közt A sevillai borbély, a Hoffmann meséi és a Szöktetés a szerájból című filmekből, amelyeket mindegyikét az adott időszak legnagyobbjaival rögzítették. Az est második részében megelevenedik a vászon, és a közönség személyesen köszöntheti nagy kedvenceit, akik a Csárdáskirálynőből és A víg özvegyből adnak elő részleteket. Legyen az Erkelben egy érzékenyen meghitt vasárnap esténk, amely a műfajok mellett a művészeket és a publikumot is közel hozza egymáshoz! Rendező: Aczél András Vezényel: Köteles Géza Bevezetőt mond: Ókovács Szilveszter
5798 IVA 2015-09-28 03:54:52 [Válasz erre: 5796 IVA 2015-09-27 22:44:19]
Az utolsó mondat helyesen: Nagyon lehangoló este volt, hát ha még belegondolunk, hogy ebben a produkcióban is milyen temérdek munka van, amely az ihletettség és talán a tehetség hiánya, talán a csillagok rossz állása miatt nem gyümölcsözött.
Az utolsó mondat helyesen: Nagyon lehangoló este volt, hát ha még belegondolunk, hogy ebben a produkcióban is milyen temérdek munka van, amely az ihletettség és talán a tehetség hiánya, talán a csillagok rossz állása miatt nem gyümölcsözött.
5797 IVA 2015-09-27 22:52:05 [Válasz erre: 5795 tiramisu 2015-09-27 22:41:59]
Azt hiszem, ez volt a biztosíték kiverésének tipikus esete.
Azt hiszem, ez volt a biztosíték kiverésének tipikus esete.
5796 IVA 2015-09-27 22:44:19
West Side Story – 2015. szeptember 26. Miért is tetszett nekem az az ötlet, hogy az Erkel Színház műsorra tűzi a West Side Storyt? Nagy drukkere vagyok az Erkelnek, hogy olyan értékes és sikeres előadások szülessenek színpadán, amelyek beláthatatlan időre megkérdőjelezhetetlenné teszik: szükség van erre a játszóhelyre. Ha a legnagyobb opera- és balettsikerek között mindig listavezetőként szerepelt pár nagyoperett évtizedeken át tartó szériája, miért ne próbálkozna meg az Operaház a XX. század második felének operettjével, a musicallel is? Főleg olyannal, amelyben egy-két betétnél is fontosabb szerepe van a táncnak, kihasználandó, hogy az intézménynek sokoldalú balettegyüttese van. Igaz ugyan, hogy a musical-éneklés technikája és stílusa jobban eltér az operaéneklésétől, mint a nagyoperettek operai igényű szólamai, de talán akad az énekesek közt olyan, akinek affinitása és tehetsége van ehhez is, továbbá vendégművészeket is meg lehet hívni, akik bizonyítottak már ebben a műfajban, és számos fiatalt, akik ilyen szakon végeztek egyetemet. Ezek persze csak elvek, elképzelések voltak a darabválasztás mellett, ám eszembe jutottak biztató tapasztalataim is. 1977 májusában Seregi László négy egyfelvonásos alkotását mutatta be az Erkel Színház egy balett-esten, amelynek leghatásosabb, „könnyed” opusa a Leonard Bernstein A városban (On the Town) című alkotására készült koreográfia volt. Nem emlékszem díszletre (nyilván nem is volt), inkább csak székekre, néhány táncosra (Forgách József, Erdélyi Sándor, Keveházi Gábor, Bán Teodóra), köztük elsősorban Szumrák Vera erőteljes alakítására, amelyeknek, és elsősorban a koreográfiának köszönhetően mégis erős atmoszférával elevenedett meg a színpadon New York világa. A másik emlékem későbbi: a Macskák bemutatója a Madách Színházban, 1983 márciusában. Nem Bernstein, persze (és nem is kedvelem a darabot), viszont az Operaház adta a szólistákat és a tánckart a Madách Színháznak, amelynek akkor még nem volt saját balettegyüttese, és Seregi László készítette a koreográfiát ahhoz az előadáshoz, amely az azóta eltelt 32 év alatt 1400-szor került színre. Seregink sajnos már nincsen, de létezik az a precedens, hogy ha egy alapjában véve nem musicalt játszó színházban megteremtik a feltételeket, és beleadnak apait-anyait, tartós sikerű előadás születhet. Eddig a reményig tartott örömöm. Nem mondhatom, hogy reményem az előadáson oszlott szét, mert mindaz, amit előzőleg olvastam a megvalósítás terveiről, illetve néhány vélemény, elkeserítő volt. A személyes élmény sajnos minden keserűséggel szembesített, sőt alulmúlta az elképzeléseket is. Közhely (de természetesen igaz), hogy a musical előadóinak kiválóan kell énekelniük, táncolniuk és jó színészeknek kell lenniük, többnyire fiatal életkorban. Ez nem azt jeleni, hogy Kossuth-díjas operaénekeseknek első magántáncosi adottsággal shakespeare-i igényű drámajátszást kell művelniük, a tehetséges színrevitel egészéből azonban nem lóghatnak ki ilyen-olyan hiányossággal. Valószínűleg a hangosfilmmel egyidős az alkotóknak az a vágya, hogy zenés művek (beleértve operákat is) feldolgozásában fondorlatosan azt az illúziót keltsék, hogy a drámai személyeket megszemélyesítő művészek maximálisan megfelelnek a hármas (olykor négyes) követelménynek. Ám sikeres filmek (és televíziós változatok) mellett is az a tapasztalat, hogy a szép (illetve megfelelő külső karakterű) színészek, élvonalbeli énekesek (és olykor táncos dublőrök) együttes teljesítménye még jó technikával összegyúrva sem ér annyit, mint egy-egy jelentős személyiség ebben-abban hibádzó alakítása. Mégannyira érvényes ez a színpadon, ahol egy figura illúziója több művész által még nehézkesebben teremthető meg, mint mozgóképen, sőt olyannyira érvényes, hogy elképzelni sem tudom: színpadi művészethez valamennyire is értő ember agyából hogyan pattanhatott ki az az ötlet, hogy a szereplőket, illetve a cselekményt két síkban keltse életre énekesekkel és táncosokkal. Ez a rendezési megoldások és látványelemek következetes és mindvégig szellemes megoldásával sem képzelhető el, azok nélkül viszont valóságon kín. Idézek néhány mondatot az 1959-es kiadású Balettek könyvéből, Darius Milhaud Salade című művének 1938-as budapesti előadásáról, amelynek koreográfiáját Harangozó Gyula alkotta: „A Francia saláta bemutatója a játékos kedv és humor szerencsés találkozása volt. Az énekeseket ekkor a zenekarban rejtették el (később az 1948. évi felújításkor a táncosokkal azonos kosztümben a színpadon kétoldalt kottával a kezükben mozdulatlanul ültek, ez meglehetősen zavarta az összhatást).” Személyes élményem nincs erről a darabról, sajnos a (talán) 1960-as évekbeli felújításáról sem, amelyet akár láthattam is volna. Viszont emlékszem olyan korabeli színlap-verzióra, amely szerint az egyik hősnőt, Izabellát Déry Gabriella és Orosz Adél adta – reflektálok arra a fórum-bejegyzésre, amely a West Side Story szereplőinek megjelenésbeli összhangját hiányolta. (Ismeretes, hogy a kiváló drámai szoprán, aki már nincs köztünk, illetve a prímabalerinánk sohasem volt hasonló alkatú.) Nos, a West Side-i történet életre keltőinél se keressük ezt az igyekezetet, mert még hajszínben és jelmezben is alig találnánk meg, de jelentem, a rendezésben és a csaknem élvezhetetlen előadásban ez a legkisebb hiányosság. A kettős alakítások hatásánál is zavaróbb az angol nyelvű éneklés és a magyar nyelvű prózai szöveg váltakozása, az utóbbi előadásának és a színészi játék egyéb elemeinek a gyenge és az elfogadható között ingadozó színvonala, sosem érve el a drámaiság hiteles, netán megrendítő fokát. Pedig nagy a rumli a színházban, a szereplők igénybe veszik a két proszcéniumpáholyt is (ez zenei hangzásban nem hoz többletet), a zenekari árok fölé szerelt két hídon keresztül pedig a táncosok kiszaladnak a földszinti zsöllyék szektorai közé, a középsor elé is. Ezzel kívánnának fergeteges hatást elérni az Amerika című számhoz, amely nem szorul ilyen megtámogatásra, jól megtervezett és kivitelezett táncra annál inkább. A földszinti nézők nem is, vagy csak részben kapnak ebből az élményből, de vigasztalásul csak azt üzenhetem nekik, hogy az oldalpáholyokban ülőknek mindössze annyi jut belőle, hogy látják. Esztétikai élvezet, frenetikus hatás nem! Könnyed, játékos darabok esetében kedvelem a nézőtér összekötését a színpaddal, nagy ritkán ez meglepő. A musicalesen könnyed Hunyadi László, a Nabucco-revü után most már sok, unalmas. Egy darab világának alapvetően a színpadon kell megteremtődnie, amely az Erkel Színházban nem szűk hely. Gyanítom továbbá, hogy az árok fölötti hidaknak sikerül visszatartani valamennyit a zenekar hangzásából is. Mindenesetre a zenei megszólaltatásnak nincs olyan remek hatása, amilyenre egy kiváló akusztikájú operaépületben számítani lehetne. Mielőtt az akusztikai élményre térnék, megállok még a díszletnél. A West Side Story színpadi előadásai mindig is csábították a rendezőket az általuk annyira szeretett, immár több mint fél évszázada a modernség emblematikus elemének számító fémtraverzekre, amelyekre ráépíthető külvárosi lépcsőház, s amelyeken az akrobatikusan mozgó szereplők bizonyíthatják utcagyerek mivoltukat. Horgas Péter díszlete nem is csupasz, leginkább olyan érzetet kelt, mintha a játék színtere egy elhagyott irodaház vagy szálloda váza lenne. A nagy térben görgethető traverzszerkezetek is elférnek, amelyeken visszaköszönnek az egymásnak (hiába) szánt párok egyesülésének vagy szétválásának olyan színpadi közhelyei, amilyeneket pl. Kovalik Balázs Turandotjában láthatunk. Legnagyobb baja ennek a díszletnek mégis az, hogy mindvégig (tehát hosszabban, mint két órán át) ronda látvány. Persze amit stilizálni hivatott, az sem szép: a West Side Story helyszínei lerobbant bérházak lépcsőháza, szegény lakás, műhely, bevándoroltak grundja és szórakozóhelyei. De a szegénységnek, a nyomornak is van bája és költészete – mondom ezt könnyen, nem a West Side-ról, de nem csak ezért. A legcsúnyább környezetet is széppé festheti a napfény, vagy egy utcai lámpa, sőt költőivé, ha olyan érzelmek születnek benne, mint Shakespeare történetében, vagy Bernstein zenéjében. Ebből a szépségből semmit sem közvetít a játéktér, a cselekmény- és lélekbeli történésekkel ellentétben a színpad árnyalatlanul és reménytelenül lehangoló. Szorgos segítőtársa ebben az egyhangú, elégtelen és fantáziátlan világítás, amely az arcok felismerését is nehezíti. Szelei Mónika jelmezei valamivel érdekesebbek, bár igencsak stílustalanok. A mellékszereplőkön, a tánckaron leginkább a mai fiatalok színekben szegény (a fekete és a fehér árnyalataiba szorított), formákban ormótlan, igénytelen darabjait látjuk. Kirínak ezekből Anita és Maria a latin lányok viseletét valamelyest idéző, latinos ritmusokhoz jobban illő ruhái és frizurái és Bernardo rafinált, de elvétett öltözéke, hiszen ő is egy egyszerű fiú. Megannyi jelmeztervezői gyakorlat, amelyek sajnos tovább rontják a táncok, a gyenge koreográfia összhatását is. Ennek leggyatrább eleme, amikor a táncokban különben bővelkedő darabban „balettozással” kísérik az énekszámokat, olykor még a prózát is. A rendezői szertelenség permanens kínzásában nehéz értékelni az egyes alakításokat. Operalátogatók tudják, hogy a szereposztás csak akkor biztos, amikor már megy az előadás. Az énekesek sérülékeny emberek, így a nézőt, aki igyekszik szereposztást választani, érheti csalódás és meglepetés. Az interneten már az első elővételi napon hiányosan kínált jegykészlet miatt nem a bemutatót választottam, de még olyan előadást az őszi szériából, amelyben a premier szerelmespárja szerepel. Néhány nappal ezelőtt láttam meg a MÁO honlapján, hogy Tonyt nem Boncsér Gergely, hanem László Boldizsár fogja énekelni, majd az előadás előtti napon, hogy Mariát nem Miklósa Erika, hanem Nánási Helga. Bosszúságra és kedvtelenségre semmi ok, az ember még magában is csak halkan jegyzi meg, hogy az előadást Kossuth-díjas és celebléte miatt húzónévnek számító művésszel hirdették meg, hmm. Úgy gondolom, az ismeretlen indítékú változtatással jól jártunk, mert Nánási Helga prózai orgánuma kellemes és kedves, és jól szolgál őszinte játékához is. Énekhangjára ugyanez a két jelző illik, és elképzelhető, hogy még a hallottnál is jobb, amikor nem énekli a szerepet előző este is. László Boldizsár teljesítményét valószínűleg erősebben rontotta az előző napon is abszolvált főszerep terhe: gikszerrel is, falsettóval is, amiért azért is kár, mert különben perfekten és megejtő szépséggel tolmácsolja a hangjához jól illő szólamot. (Make of our hands one hand kezdetű kettősük az előadás legszebb zenei mozzanata volt.) Tony táncos alteregója kiosztásakor, úgy gondolom, megmagyarázhatatlan hiba volt Bajári Levente választása. Tánca szép és tiszta, alkatában azonban már régóta nem Rómeó, de még csak nem is Tony, hanem megemberesedett, érett férfi. Akkor pedig mi értelme van megjeleníteni még egy alakban, aminek mégiscsak az illúziókeltés lenne a küldetése? Annál nagyobb telitalálat az Anita–Bernardo belevaló emberpárból Apáti Bence temperamentumos és impozáns táncos-Bernardója, az előadás kevés igazi jelenségének egyikeként. Minden énekes és táncos alakítót nem akarok méltatlanul méltatni, mert aligha ők felelősek a rendezés, a szereplőválasztás, vagy éppen az akusztikai tér hibáiért. Azért vagyok határozott ebben, mert nagy csalódás, hogy a színházi és szinkronmunkáiból nagyszerűnek ismert Bozsó Péter (Krupke) szövegét nem mindig lehet érteni. Még meglepőbb, hogy a kiváló szinkronszínész, az elsősorban beszédéből élő Molnár Levente (Glad Hand) szövegének csaknem a felét nem értettem, s olykor még pöszének is hallottam, holott nem az. Lehet, hogy más színész és más beszédtechnika szükséges a mikrofon mögött és kis színpadon, mint az Erkel Színház hangosítókkal megzavart akusztikai terében? A tér sem mentheti, hogy a Somewhere című számot (a honlapon közölt színlap szerint Margarita, a szórólap szerint Egy lány szerepében) éneklő Wiedemann Judit hangja kemény és nélkülözi a spiritualitást. Marylin Horne-unk és Leontyne Price-unk nincs, de talán mégis akadna egy igéző női hang széles e hazában. (Az énekesnő jelmezét és hajviseletét tekintve nehéz elhinni, hogy a rendező érzi, miről szól ez a dal.) Ha egyszer én fogom megrendezni a West Side Storyt – nem mondom meg, hol –, ezt a szerepet Sudlik Máriára osztom. A darab szövegkönyvét fordította és dramaturgja Leányvári Enikő. Az eredeti szöveget nem olvastam, és nem is gondolom, hogy a benne ábrázolt fiatalok finomabban beszéltek egymás közt, mint a maiak nem csak egymás közt. Bőséggel kerültek bele olyan trágár szavak, amelyek nélkül régebbi előadások szövege nem kevésbé hitelesen közvetítette a miliőt. Nézegettem a West Side Story régebbi, itthoni előadásainak adatait. Láttam, hogy a Veszprémi Petőfi Színház 1996-os előadásában is alakította már Tonyt László Boldizsár, valószínűleg még operaénekesi ambíciói előtt. Ugyanott (csaknem húsz évvel ezelőtt) Novák Péter játszotta Bernardót, és az ő neve is szerepel koreográfusként Krámer György neve mellett. Jómagam 2006-ban láttam az Ódry Színpadon egy zenés-színész osztály vizsgaelőadását, amelyet a West Side Story és a Hair számaiból szerkesztettek. A szűkös színpad és a nem táncos, csupán jó mozgású szereplők keretén belül élvezhető produkció koreográfusa Novák Péter volt. Az Erkel Színház előadásában nem érhető tetten a rendező csaknem (vagy legalább) két évtizede érlelődő kapcsolata a darabbal. Nagyon lehangoló este volt, hát ha még belegondolunk, hogy ebben a produkcióban is milyen temérdek munka van, amely ihletettség, talán tehetséghiány, talán a csillagok rossz állása miatt nem gyümölcsözött.
West Side Story – 2015. szeptember 26. Miért is tetszett nekem az az ötlet, hogy az Erkel Színház műsorra tűzi a West Side Storyt? Nagy drukkere vagyok az Erkelnek, hogy olyan értékes és sikeres előadások szülessenek színpadán, amelyek beláthatatlan időre megkérdőjelezhetetlenné teszik: szükség van erre a játszóhelyre. Ha a legnagyobb opera- és balettsikerek között mindig listavezetőként szerepelt pár nagyoperett évtizedeken át tartó szériája, miért ne próbálkozna meg az Operaház a XX. század második felének operettjével, a musicallel is? Főleg olyannal, amelyben egy-két betétnél is fontosabb szerepe van a táncnak, kihasználandó, hogy az intézménynek sokoldalú balettegyüttese van. Igaz ugyan, hogy a musical-éneklés technikája és stílusa jobban eltér az operaéneklésétől, mint a nagyoperettek operai igényű szólamai, de talán akad az énekesek közt olyan, akinek affinitása és tehetsége van ehhez is, továbbá vendégművészeket is meg lehet hívni, akik bizonyítottak már ebben a műfajban, és számos fiatalt, akik ilyen szakon végeztek egyetemet. Ezek persze csak elvek, elképzelések voltak a darabválasztás mellett, ám eszembe jutottak biztató tapasztalataim is. 1977 májusában Seregi László négy egyfelvonásos alkotását mutatta be az Erkel Színház egy balett-esten, amelynek leghatásosabb, „könnyed” opusa a Leonard Bernstein A városban (On the Town) című alkotására készült koreográfia volt. Nem emlékszem díszletre (nyilván nem is volt), inkább csak székekre, néhány táncosra (Forgách József, Erdélyi Sándor, Keveházi Gábor, Bán Teodóra), köztük elsősorban Szumrák Vera erőteljes alakítására, amelyeknek, és elsősorban a koreográfiának köszönhetően mégis erős atmoszférával elevenedett meg a színpadon New York világa. A másik emlékem későbbi: a Macskák bemutatója a Madách Színházban, 1983 márciusában. Nem Bernstein, persze (és nem is kedvelem a darabot), viszont az Operaház adta a szólistákat és a tánckart a Madách Színháznak, amelynek akkor még nem volt saját balettegyüttese, és Seregi László készítette a koreográfiát ahhoz az előadáshoz, amely az azóta eltelt 32 év alatt 1400-szor került színre. Seregink sajnos már nincsen, de létezik az a precedens, hogy ha egy alapjában véve nem musicalt játszó színházban megteremtik a feltételeket, és beleadnak apait-anyait, tartós sikerű előadás születhet. Eddig a reményig tartott örömöm. Nem mondhatom, hogy reményem az előadáson oszlott szét, mert mindaz, amit előzőleg olvastam a megvalósítás terveiről, illetve néhány vélemény, elkeserítő volt. A személyes élmény sajnos minden keserűséggel szembesített, sőt alulmúlta az elképzeléseket is. Közhely (de természetesen igaz), hogy a musical előadóinak kiválóan kell énekelniük, táncolniuk és jó színészeknek kell lenniük, többnyire fiatal életkorban. Ez nem azt jeleni, hogy Kossuth-díjas operaénekeseknek első magántáncosi adottsággal shakespeare-i igényű drámajátszást kell művelniük, a tehetséges színrevitel egészéből azonban nem lóghatnak ki ilyen-olyan hiányossággal. Valószínűleg a hangosfilmmel egyidős az alkotóknak az a vágya, hogy zenés művek (beleértve operákat is) feldolgozásában fondorlatosan azt az illúziót keltsék, hogy a drámai személyeket megszemélyesítő művészek maximálisan megfelelnek a hármas (olykor négyes) követelménynek. Ám sikeres filmek (és televíziós változatok) mellett is az a tapasztalat, hogy a szép (illetve megfelelő külső karakterű) színészek, élvonalbeli énekesek (és olykor táncos dublőrök) együttes teljesítménye még jó technikával összegyúrva sem ér annyit, mint egy-egy jelentős személyiség ebben-abban hibádzó alakítása. Mégannyira érvényes ez a színpadon, ahol egy figura illúziója több művész által még nehézkesebben teremthető meg, mint mozgóképen, sőt olyannyira érvényes, hogy elképzelni sem tudom: színpadi művészethez valamennyire is értő ember agyából hogyan pattanhatott ki az az ötlet, hogy a szereplőket, illetve a cselekményt két síkban keltse életre énekesekkel és táncosokkal. Ez a rendezési megoldások és látványelemek következetes és mindvégig szellemes megoldásával sem képzelhető el, azok nélkül viszont valóságon kín. Idézek néhány mondatot az 1959-es kiadású Balettek könyvéből, Darius Milhaud Salade című művének 1938-as budapesti előadásáról, amelynek koreográfiáját Harangozó Gyula alkotta: „A Francia saláta bemutatója a játékos kedv és humor szerencsés találkozása volt. Az énekeseket ekkor a zenekarban rejtették el (később az 1948. évi felújításkor a táncosokkal azonos kosztümben a színpadon kétoldalt kottával a kezükben mozdulatlanul ültek, ez meglehetősen zavarta az összhatást).” Személyes élményem nincs erről a darabról, sajnos a (talán) 1960-as évekbeli felújításáról sem, amelyet akár láthattam is volna. Viszont emlékszem olyan korabeli színlap-verzióra, amely szerint az egyik hősnőt, Izabellát Déry Gabriella és Orosz Adél adta – reflektálok arra a fórum-bejegyzésre, amely a West Side Story szereplőinek megjelenésbeli összhangját hiányolta. (Ismeretes, hogy a kiváló drámai szoprán, aki már nincs köztünk, illetve a prímabalerinánk sohasem volt hasonló alkatú.) Nos, a West Side-i történet életre keltőinél se keressük ezt az igyekezetet, mert még hajszínben és jelmezben is alig találnánk meg, de jelentem, a rendezésben és a csaknem élvezhetetlen előadásban ez a legkisebb hiányosság. A kettős alakítások hatásánál is zavaróbb az angol nyelvű éneklés és a magyar nyelvű prózai szöveg váltakozása, az utóbbi előadásának és a színészi játék egyéb elemeinek a gyenge és az elfogadható között ingadozó színvonala, sosem érve el a drámaiság hiteles, netán megrendítő fokát. Pedig nagy a rumli a színházban, a szereplők igénybe veszik a két proszcéniumpáholyt is (ez zenei hangzásban nem hoz többletet), a zenekari árok fölé szerelt két hídon keresztül pedig a táncosok kiszaladnak a földszinti zsöllyék szektorai közé, a középsor elé is. Ezzel kívánnának fergeteges hatást elérni az Amerika című számhoz, amely nem szorul ilyen megtámogatásra, jól megtervezett és kivitelezett táncra annál inkább. A földszinti nézők nem is, vagy csak részben kapnak ebből az élményből, de vigasztalásul csak azt üzenhetem nekik, hogy az oldalpáholyokban ülőknek mindössze annyi jut belőle, hogy látják. Esztétikai élvezet, frenetikus hatás nem! Könnyed, játékos darabok esetében kedvelem a nézőtér összekötését a színpaddal, nagy ritkán ez meglepő. A musicalesen könnyed Hunyadi László, a Nabucco-revü után most már sok, unalmas. Egy darab világának alapvetően a színpadon kell megteremtődnie, amely az Erkel Színházban nem szűk hely. Gyanítom továbbá, hogy az árok fölötti hidaknak sikerül visszatartani valamennyit a zenekar hangzásából is. Mindenesetre a zenei megszólaltatásnak nincs olyan remek hatása, amilyenre egy kiváló akusztikájú operaépületben számítani lehetne. Mielőtt az akusztikai élményre térnék, megállok még a díszletnél. A West Side Story színpadi előadásai mindig is csábították a rendezőket az általuk annyira szeretett, immár több mint fél évszázada a modernség emblematikus elemének számító fémtraverzekre, amelyekre ráépíthető külvárosi lépcsőház, s amelyeken az akrobatikusan mozgó szereplők bizonyíthatják utcagyerek mivoltukat. Horgas Péter díszlete nem is csupasz, leginkább olyan érzetet kelt, mintha a játék színtere egy elhagyott irodaház vagy szálloda váza lenne. A nagy térben görgethető traverzszerkezetek is elférnek, amelyeken visszaköszönnek az egymásnak (hiába) szánt párok egyesülésének vagy szétválásának olyan színpadi közhelyei, amilyeneket pl. Kovalik Balázs Turandotjában láthatunk. Legnagyobb baja ennek a díszletnek mégis az, hogy mindvégig (tehát hosszabban, mint két órán át) ronda látvány. Persze amit stilizálni hivatott, az sem szép: a West Side Story helyszínei lerobbant bérházak lépcsőháza, szegény lakás, műhely, bevándoroltak grundja és szórakozóhelyei. De a szegénységnek, a nyomornak is van bája és költészete – mondom ezt könnyen, nem a West Side-ról, de nem csak ezért. A legcsúnyább környezetet is széppé festheti a napfény, vagy egy utcai lámpa, sőt költőivé, ha olyan érzelmek születnek benne, mint Shakespeare történetében, vagy Bernstein zenéjében. Ebből a szépségből semmit sem közvetít a játéktér, a cselekmény- és lélekbeli történésekkel ellentétben a színpad árnyalatlanul és reménytelenül lehangoló. Szorgos segítőtársa ebben az egyhangú, elégtelen és fantáziátlan világítás, amely az arcok felismerését is nehezíti. Szelei Mónika jelmezei valamivel érdekesebbek, bár igencsak stílustalanok. A mellékszereplőkön, a tánckaron leginkább a mai fiatalok színekben szegény (a fekete és a fehér árnyalataiba szorított), formákban ormótlan, igénytelen darabjait látjuk. Kirínak ezekből Anita és Maria a latin lányok viseletét valamelyest idéző, latinos ritmusokhoz jobban illő ruhái és frizurái és Bernardo rafinált, de elvétett öltözéke, hiszen ő is egy egyszerű fiú. Megannyi jelmeztervezői gyakorlat, amelyek sajnos tovább rontják a táncok, a gyenge koreográfia összhatását is. Ennek leggyatrább eleme, amikor a táncokban különben bővelkedő darabban „balettozással” kísérik az énekszámokat, olykor még a prózát is. A rendezői szertelenség permanens kínzásában nehéz értékelni az egyes alakításokat. Operalátogatók tudják, hogy a szereposztás csak akkor biztos, amikor már megy az előadás. Az énekesek sérülékeny emberek, így a nézőt, aki igyekszik szereposztást választani, érheti csalódás és meglepetés. Az interneten már az első elővételi napon hiányosan kínált jegykészlet miatt nem a bemutatót választottam, de még olyan előadást az őszi szériából, amelyben a premier szerelmespárja szerepel. Néhány nappal ezelőtt láttam meg a MÁO honlapján, hogy Tonyt nem Boncsér Gergely, hanem László Boldizsár fogja énekelni, majd az előadás előtti napon, hogy Mariát nem Miklósa Erika, hanem Nánási Helga. Bosszúságra és kedvtelenségre semmi ok, az ember még magában is csak halkan jegyzi meg, hogy az előadást Kossuth-díjas és celebléte miatt húzónévnek számító művésszel hirdették meg, hmm. Úgy gondolom, az ismeretlen indítékú változtatással jól jártunk, mert Nánási Helga prózai orgánuma kellemes és kedves, és jól szolgál őszinte játékához is. Énekhangjára ugyanez a két jelző illik, és elképzelhető, hogy még a hallottnál is jobb, amikor nem énekli a szerepet előző este is. László Boldizsár teljesítményét valószínűleg erősebben rontotta az előző napon is abszolvált főszerep terhe: gikszerrel is, falsettóval is, amiért azért is kár, mert különben perfekten és megejtő szépséggel tolmácsolja a hangjához jól illő szólamot. (Make of our hands one hand kezdetű kettősük az előadás legszebb zenei mozzanata volt.) Tony táncos alteregója kiosztásakor, úgy gondolom, megmagyarázhatatlan hiba volt Bajári Levente választása. Tánca szép és tiszta, alkatában azonban már régóta nem Rómeó, de még csak nem is Tony, hanem megemberesedett, érett férfi. Akkor pedig mi értelme van megjeleníteni még egy alakban, aminek mégiscsak az illúziókeltés lenne a küldetése? Annál nagyobb telitalálat az Anita–Bernardo belevaló emberpárból Apáti Bence temperamentumos és impozáns táncos-Bernardója, az előadás kevés igazi jelenségének egyikeként. Minden énekes és táncos alakítót nem akarok méltatlanul méltatni, mert aligha ők felelősek a rendezés, a szereplőválasztás, vagy éppen az akusztikai tér hibáiért. Azért vagyok határozott ebben, mert nagy csalódás, hogy a színházi és szinkronmunkáiból nagyszerűnek ismert Bozsó Péter (Krupke) szövegét nem mindig lehet érteni. Még meglepőbb, hogy a kiváló szinkronszínész, az elsősorban beszédéből élő Molnár Levente (Glad Hand) szövegének csaknem a felét nem értettem, s olykor még pöszének is hallottam, holott nem az. Lehet, hogy más színész és más beszédtechnika szükséges a mikrofon mögött és kis színpadon, mint az Erkel Színház hangosítókkal megzavart akusztikai terében? A tér sem mentheti, hogy a Somewhere című számot (a honlapon közölt színlap szerint Margarita, a szórólap szerint Egy lány szerepében) éneklő Wiedemann Judit hangja kemény és nélkülözi a spiritualitást. Marylin Horne-unk és Leontyne Price-unk nincs, de talán mégis akadna egy igéző női hang széles e hazában. (Az énekesnő jelmezét és hajviseletét tekintve nehéz elhinni, hogy a rendező érzi, miről szól ez a dal.) Ha egyszer én fogom megrendezni a West Side Storyt – nem mondom meg, hol –, ezt a szerepet Sudlik Máriára osztom. A darab szövegkönyvét fordította és dramaturgja Leányvári Enikő. Az eredeti szöveget nem olvastam, és nem is gondolom, hogy a benne ábrázolt fiatalok finomabban beszéltek egymás közt, mint a maiak nem csak egymás közt. Bőséggel kerültek bele olyan trágár szavak, amelyek nélkül régebbi előadások szövege nem kevésbé hitelesen közvetítette a miliőt. Nézegettem a West Side Story régebbi, itthoni előadásainak adatait. Láttam, hogy a Veszprémi Petőfi Színház 1996-os előadásában is alakította már Tonyt László Boldizsár, valószínűleg még operaénekesi ambíciói előtt. Ugyanott (csaknem húsz évvel ezelőtt) Novák Péter játszotta Bernardót, és az ő neve is szerepel koreográfusként Krámer György neve mellett. Jómagam 2006-ban láttam az Ódry Színpadon egy zenés-színész osztály vizsgaelőadását, amelyet a West Side Story és a Hair számaiból szerkesztettek. A szűkös színpad és a nem táncos, csupán jó mozgású szereplők keretén belül élvezhető produkció koreográfusa Novák Péter volt. Az Erkel Színház előadásában nem érhető tetten a rendező csaknem (vagy legalább) két évtizede érlelődő kapcsolata a darabbal. Nagyon lehangoló este volt, hát ha még belegondolunk, hogy ebben a produkcióban is milyen temérdek munka van, amely ihletettség, talán tehetséghiány, talán a csillagok rossz állása miatt nem gyümölcsözött.
5795 tiramisu 2015-09-27 22:41:59 [Válasz erre: 5785 Edmond Dantes 2015-09-27 11:04:02]
"A My Fair Lady- édes(kés),olvatag rózsaszín cukorhabos, igazi operett(es) zenéjét és Puccini 1-1 művének világát" bármilyen módon összehasonlítani igazi hozzáértésre vall! A cukrászat és az ipari édességgyártás területén mindenképp!* Kedves Edmond Dantes kár volt megszöknie!
"A My Fair Lady- édes(kés),olvatag rózsaszín cukorhabos, igazi operett(es) zenéjét és Puccini 1-1 művének világát" bármilyen módon összehasonlítani igazi hozzáértésre vall! A cukrászat és az ipari édességgyártás területén mindenképp!* Kedves Edmond Dantes kár volt megszöknie!
5794 IVA 2015-09-27 21:46:17 [Válasz erre: 5791 Kaliban 2015-09-27 17:12:47]
Lényegében egyetértek a véleményeddel, az utolsó két mondattal tökéletesen.
Lényegében egyetértek a véleményeddel, az utolsó két mondattal tökéletesen.
5793 IVA 2015-09-27 21:43:21 [Válasz erre: 5786 takatsa 2015-09-27 13:17:32]
OFF: Vannak az embernek kisebb-nagyobb félreemlékezései. Én mindig örülök, ha pl. egy fórumos beszélgetés nyomán tisztázódnak az ilyenek.
OFF: Vannak az embernek kisebb-nagyobb félreemlékezései. Én mindig örülök, ha pl. egy fórumos beszélgetés nyomán tisztázódnak az ilyenek.
5792 parampampoli 2015-09-27 17:30:35 [Válasz erre: 5790 takatsa 2015-09-27 16:45:16]
Veled értek egyet, 100 %-ig. A véleményt csak érdekességnek tettem közzé.
Veled értek egyet, 100 %-ig. A véleményt csak érdekességnek tettem közzé.
5791 Kaliban 2015-09-27 17:12:47
Hát én végül 20-án másodszor is megnéztem a West side storyt és másodszor is hiányérzettel távoztam a színházból: az igazán hatásos, megható előadás elmaradt. A két halál eset is eléggé kidolgozatlan, súlytalan, jellegtelen volt. A táncosok csak össze-vissza bonyolították az egészet - nem mellesleg a koreográfiát se találtam mindig igényesnek, bár a balettet nem nézek olyan sokat, így akkora összehasonlítási alapom sincs. Voltak jobb pillanatok és szép énekesi teljesítmények, de a rendezés eléggé szürke és semmitmondó. Novák nem tud rendezni, mert az ötletei nem állnak össze egységes, hatásos egésszé. Nem is értem, ki és miért találta ki, hogy rendezzen.
Hát én végül 20-án másodszor is megnéztem a West side storyt és másodszor is hiányérzettel távoztam a színházból: az igazán hatásos, megható előadás elmaradt. A két halál eset is eléggé kidolgozatlan, súlytalan, jellegtelen volt. A táncosok csak össze-vissza bonyolították az egészet - nem mellesleg a koreográfiát se találtam mindig igényesnek, bár a balettet nem nézek olyan sokat, így akkora összehasonlítási alapom sincs. Voltak jobb pillanatok és szép énekesi teljesítmények, de a rendezés eléggé szürke és semmitmondó. Novák nem tud rendezni, mert az ötletei nem állnak össze egységes, hatásos egésszé. Nem is értem, ki és miért találta ki, hogy rendezzen.
5790 takatsa 2015-09-27 16:45:16 [Válasz erre: 5788 parampampoli 2015-09-27 14:58:26]
Kedves Parampampoli, nem akarom megbántani barátodat, különösen akkor nem, ha már nem ír a fórumra, de több, mint túlzás sterilnek és lelketlennek nevezni azt a Somewhere-t, amelyet Marilyn Horne énekel. :)
Kedves Parampampoli, nem akarom megbántani barátodat, különösen akkor nem, ha már nem ír a fórumra, de több, mint túlzás sterilnek és lelketlennek nevezni azt a Somewhere-t, amelyet Marilyn Horne énekel. :)
5789 IVA 2015-09-27 16:43:36 [Válasz erre: 5783 parampampoli 2015-09-27 09:49:27]
OFF: Öt évvel ezelőtt jártam ott legutóbb, akkor már egy-két éve a színpad és a nézőtér romjait lehetett látni, méteres gazzal benőve. Amikor bezárták, Bartók emlékpark létesítését tervezték a helyére. (Ez jól hangzott.) Köszönöm az információt.
OFF: Öt évvel ezelőtt jártam ott legutóbb, akkor már egy-két éve a színpad és a nézőtér romjait lehetett látni, méteres gazzal benőve. Amikor bezárták, Bartók emlékpark létesítését tervezték a helyére. (Ez jól hangzott.) Köszönöm az információt.
5788 parampampoli 2015-09-27 14:58:26 [Válasz erre: 5787 takatsa 2015-09-27 14:06:02]
Én is nagyon szeretem a Bernstein vezényelte felvételt, a készítéséről szóló werkfilmet még jobban, de azt szeretném itt elmondani, hogy egyik barátom,a musicalek avatott szakértője, ki nem állhatja, és azt mondja, hogy a musicalhez, mint színpadi műhöz, Bernstein eredeti szándékaihoz semmi köze, steril, lelketlen. Én nem értettem egyet vele, de gondoltam, közzéteszem a véleményét, mint egyet a sok közül. (Ő nem ír már ide a fórumra, bár egykor oszlopos tag volt.)
Én is nagyon szeretem a Bernstein vezényelte felvételt, a készítéséről szóló werkfilmet még jobban, de azt szeretném itt elmondani, hogy egyik barátom,a musicalek avatott szakértője, ki nem állhatja, és azt mondja, hogy a musicalhez, mint színpadi műhöz, Bernstein eredeti szándékaihoz semmi köze, steril, lelketlen. Én nem értettem egyet vele, de gondoltam, közzéteszem a véleményét, mint egyet a sok közül. (Ő nem ír már ide a fórumra, bár egykor oszlopos tag volt.)
5787 takatsa 2015-09-27 14:06:02 [Válasz erre: 5785 Edmond Dantes 2015-09-27 11:04:02]
Egy kicsit vitatkoznék veled, kedves Dantes. Nekem a kettős szereposztással (mármint táncos-énekes) nem volt semmi bajom, így legalább minőségi produkciót kaptunk mindkét műfajban. A régebbi operafilmekben különben teljesen megszokott volt, hogy a színész és az énekes nem azonos személy volt, sőt, nem kell messze menni, a West Side Story híres 1961-es filmváltozatában is a két főszereplő a hangját mástól kölcsönözte. És miért ne énekelhetnének operaénekesek ebben a musicalben? Ennek a kérdésnek legavatottabb eldöntője maga a szerző, aki nem átallotta az operavilág igazi sztárjaival előadni a művét, és ez a lemezfelvétel azóta is felülmúlhatatlan.
Egy kicsit vitatkoznék veled, kedves Dantes. Nekem a kettős szereposztással (mármint táncos-énekes) nem volt semmi bajom, így legalább minőségi produkciót kaptunk mindkét műfajban. A régebbi operafilmekben különben teljesen megszokott volt, hogy a színész és az énekes nem azonos személy volt, sőt, nem kell messze menni, a West Side Story híres 1961-es filmváltozatában is a két főszereplő a hangját mástól kölcsönözte. És miért ne énekelhetnének operaénekesek ebben a musicalben? Ennek a kérdésnek legavatottabb eldöntője maga a szerző, aki nem átallotta az operavilág igazi sztárjaival előadni a művét, és ez a lemezfelvétel azóta is felülmúlhatatlan.
5786 takatsa 2015-09-27 13:17:32 [Válasz erre: 5782 IVA 2015-09-27 08:20:54]
Kedves Iva, könnyen lehet, hogy nem a Margitsziget volt. Vidéki kissrác voltam akkoriban és Budapest önmagában is nagy élményt jelentett. És azt, hogy hova vitt a nagynéném, csak utólag próbáltam megsaccolni.:)
Kedves Iva, könnyen lehet, hogy nem a Margitsziget volt. Vidéki kissrác voltam akkoriban és Budapest önmagában is nagy élményt jelentett. És azt, hogy hova vitt a nagynéném, csak utólag próbáltam megsaccolni.:)
5785 Edmond Dantes 2015-09-27 11:04:02
Cipőt a cipőboltból, musicalt a musicalszínházból/ban, suszter meg maradjon a kaptafánál vö. Hans Sachs...na, szóval operát viszont operaházból. Zavaros így? Akkor jó, mert "stílszerű" = olyan zavaros mint az Erkel Színház új WSS-produkciója. Bővebben: a musical nagyon önálló, szuverén műfaj, a musicalszínészek egyszerre kell, hogy (jó!!) színészek, énekesek és táncosok legyenek és lehetőleg homogén társulatot is alkossanak, a műfajra szakosodott rendező(k), koreográfus(ok), karmester(ek), tervező(k) stb. irányítása alatt. 1-1 ún. "nagyoperett" operaházi előadása közelebb áll az operákéhoz, nyúl(kál)nak is rendesen az operaházak Johann Strauss, Offenbach, Lehár s még pár operettszerző darabjaihoz napjainkban is. Szentségtörés tán, de -ha már amerikai művek között keresgélünk- mondjuk egy My Fair Lady (MFL) MŰFAJILAG közelebb állhat egy operaház zenei-előadói profiljához mint a WSS. A két egyidős darab között ui. fényévnyi eltérés van: MFL a maga édes(kés), olvatag rózsaszín cukorhabos, igazi operett(es) zenéje olykor nem is áll annyira távol mondjuk a 19.szd.-i vígoperák vagy Puccini 1-1 művének világától. Puccini is írt operettet, tudjuk. WSS azonban v a l ó d i musical, éspedig a prémium kategóriában; fentiek miatt kemény dió egy operaházi együttesnek, amibe ebben a produkcióban sok minden(ki)nek bele is tört a foga, de leginkább mint komplett produkció n e m állt egybe. Jó a zenekar, Dénes István kezei között-alatt. Tetszett a László Boldizsár-Nánási Helga (házas)pár és a többi szólóénekes is többé-kevésbé helytáll (...kivéve a 2.rész exponált dalát hamisan éneklő, jelenségnek is rikító ÉS merev, nyársat nyelt hölgy). A baj ott kezdődik és folytatódik, hogy ők (és váltótársaik a másik szereposztásban) n e m musicalszínészek, szerepük táncos részét táncművészek táncolják el. Tetszik érteni? Olyan mint egy jelbeszéd :-) aki nem hallja, mit mondanak-énekelnek a színészek, énekesek, nézze a táncosokat, ők majd eltáncolják, amit amazok elénekelnek. Jó, ez kis túlzás, de kb. ez zajlik az előadásban. Itt és most kijelentem: a rendező-koreográfus, Novák Péter reménytelen vállalkozásba fogott, ha ezt a kínkeservet mint "rendezői koncepciót" akarta-akarja elsózni. Szimplán arról van szó, hogy az énekes(ek) "csak" énekelni tud(nak), a táncos(ok) meg "csak" táncolni tud(nak) és még van pár prózai szerep is a tetejébe meg Lörinc barát monológja eredetiben a Rómeó és Júliából importálva, "hab a tortán" jelszóval. Mindez megosztott színpadon, énekes szólisták sokszor jó hátul, jó magasan és elég sokszor sötétben. A fő számot (Amerika) nagy ötletnek szánva, az éles utcafényekkel részben elvakított nézőtéren táncolják el-szét Apátiék+tánckar, őket a közönség egy része nem látja, más része meg a színpadon közben zajló cselekményt nem látja-nem hallja, kinek-kinek hová szól a jegye. Az első fél-háromnegyed óra a "teljesség igénye nélkül" leírtak miatt eleve szinte követhetetlen: ki kicsoda, ki-mi hol, merre, meddig, ki kit-mit játszik-énekel-táncol, én elég hamar feladtam a rejtvényfejtést, inkább hátradőltem és élveztem Bernstein elnyűhetetlen számait meg a táncokat, amik talán "igazi" musical-tánckarral még ütősebbek lettek volna. Fentiekhez képest se a mikroport használata se az angol éneklés/magyar próza kettősség nem zavart: mindkét "jelenség" elég gyakran előfordul itt-ott. Viszont a "túlzott" aktualizálás miatt aggódókat megnyugtathatom: nem volt itt kérem, semmi napi politika, menekültügy, effélék. (Nem baj, engem nem zavart a "hiánya".) Mába helyezve 1/1 kaptuk a hat évtizedes (west side-i) sztorit: két new yorki banda, "amerikaiak" és "portorikóiak" rivalizálását. Beh' szép világ is volt, amikor még ők és csakis ők csatáztak a West Side-on...ám a világ mára ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb, gondterheltebb lett...nem vitás.
Cipőt a cipőboltból, musicalt a musicalszínházból/ban, suszter meg maradjon a kaptafánál vö. Hans Sachs...na, szóval operát viszont operaházból. Zavaros így? Akkor jó, mert "stílszerű" = olyan zavaros mint az Erkel Színház új WSS-produkciója. Bővebben: a musical nagyon önálló, szuverén műfaj, a musicalszínészek egyszerre kell, hogy (jó!!) színészek, énekesek és táncosok legyenek és lehetőleg homogén társulatot is alkossanak, a műfajra szakosodott rendező(k), koreográfus(ok), karmester(ek), tervező(k) stb. irányítása alatt. 1-1 ún. "nagyoperett" operaházi előadása közelebb áll az operákéhoz, nyúl(kál)nak is rendesen az operaházak Johann Strauss, Offenbach, Lehár s még pár operettszerző darabjaihoz napjainkban is. Szentségtörés tán, de -ha már amerikai művek között keresgélünk- mondjuk egy My Fair Lady (MFL) MŰFAJILAG közelebb állhat egy operaház zenei-előadói profiljához mint a WSS. A két egyidős darab között ui. fényévnyi eltérés van: MFL a maga édes(kés), olvatag rózsaszín cukorhabos, igazi operett(es) zenéje olykor nem is áll annyira távol mondjuk a 19.szd.-i vígoperák vagy Puccini 1-1 művének világától. Puccini is írt operettet, tudjuk. WSS azonban v a l ó d i musical, éspedig a prémium kategóriában; fentiek miatt kemény dió egy operaházi együttesnek, amibe ebben a produkcióban sok minden(ki)nek bele is tört a foga, de leginkább mint komplett produkció n e m állt egybe. Jó a zenekar, Dénes István kezei között-alatt. Tetszett a László Boldizsár-Nánási Helga (házas)pár és a többi szólóénekes is többé-kevésbé helytáll (...kivéve a 2.rész exponált dalát hamisan éneklő, jelenségnek is rikító ÉS merev, nyársat nyelt hölgy). A baj ott kezdődik és folytatódik, hogy ők (és váltótársaik a másik szereposztásban) n e m musicalszínészek, szerepük táncos részét táncművészek táncolják el. Tetszik érteni? Olyan mint egy jelbeszéd :-) aki nem hallja, mit mondanak-énekelnek a színészek, énekesek, nézze a táncosokat, ők majd eltáncolják, amit amazok elénekelnek. Jó, ez kis túlzás, de kb. ez zajlik az előadásban. Itt és most kijelentem: a rendező-koreográfus, Novák Péter reménytelen vállalkozásba fogott, ha ezt a kínkeservet mint "rendezői koncepciót" akarta-akarja elsózni. Szimplán arról van szó, hogy az énekes(ek) "csak" énekelni tud(nak), a táncos(ok) meg "csak" táncolni tud(nak) és még van pár prózai szerep is a tetejébe meg Lörinc barát monológja eredetiben a Rómeó és Júliából importálva, "hab a tortán" jelszóval. Mindez megosztott színpadon, énekes szólisták sokszor jó hátul, jó magasan és elég sokszor sötétben. A fő számot (Amerika) nagy ötletnek szánva, az éles utcafényekkel részben elvakított nézőtéren táncolják el-szét Apátiék+tánckar, őket a közönség egy része nem látja, más része meg a színpadon közben zajló cselekményt nem látja-nem hallja, kinek-kinek hová szól a jegye. Az első fél-háromnegyed óra a "teljesség igénye nélkül" leírtak miatt eleve szinte követhetetlen: ki kicsoda, ki-mi hol, merre, meddig, ki kit-mit játszik-énekel-táncol, én elég hamar feladtam a rejtvényfejtést, inkább hátradőltem és élveztem Bernstein elnyűhetetlen számait meg a táncokat, amik talán "igazi" musical-tánckarral még ütősebbek lettek volna. Fentiekhez képest se a mikroport használata se az angol éneklés/magyar próza kettősség nem zavart: mindkét "jelenség" elég gyakran előfordul itt-ott. Viszont a "túlzott" aktualizálás miatt aggódókat megnyugtathatom: nem volt itt kérem, semmi napi politika, menekültügy, effélék. (Nem baj, engem nem zavart a "hiánya".) Mába helyezve 1/1 kaptuk a hat évtizedes (west side-i) sztorit: két new yorki banda, "amerikaiak" és "portorikóiak" rivalizálását. Beh' szép világ is volt, amikor még ők és csakis ők csatáztak a West Side-on...ám a világ mára ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb, gondterheltebb lett...nem vitás.
5784 Búbánat 2015-09-27 10:40:45 [Válasz erre: 5782 IVA 2015-09-27 08:20:54]
Budai Parkszínpad: mennyi sok, felejthetetlen, opera-, operett- vagy musicalelőadás, táncjátékok, egyéb zenei produkciók emléke elevenedik fel bennem...
Budai Parkszínpad: mennyi sok, felejthetetlen, opera-, operett- vagy musicalelőadás, táncjátékok, egyéb zenei produkciók emléke elevenedik fel bennem...
5783 parampampoli 2015-09-27 09:49:27 [Válasz erre: 5782 IVA 2015-09-27 08:20:54]
Azóta a Parkszínpad "feltámadt", csak nem nyári színház, hanem étterem, presszó, nyári találkahely lett belőle. Az is valami. Valakiknek.
Azóta a Parkszínpad "feltámadt", csak nem nyári színház, hanem étterem, presszó, nyári találkahely lett belőle. Az is valami. Valakiknek.
5782 IVA 2015-09-27 08:20:54 [Válasz erre: 5781 takatsa 2015-09-26 23:35:30]
Kedves Takatsa, valószínűleg Te is 1969-ben láttad először a West Side Storyt, de nem a Margitszigeten, hanem a Budai Parkszínpadon (amelyet pár évvel ezelőtt átadtak az enyészetnek).
Kedves Takatsa, valószínűleg Te is 1969-ben láttad először a West Side Storyt, de nem a Margitszigeten, hanem a Budai Parkszínpadon (amelyet pár évvel ezelőtt átadtak az enyészetnek).
5781 takatsa 2015-09-26 23:35:30
Ma sikerült megnéznem a West Side Storyt. Teltházas előadás volt, annyira, hogy a szünetben még pótszékeket is hoztak a karzatra. Én még gyerekkoromban láttam ezt a darabot a Margitszigeten, talán a 60-as évek végén, de a zenei élményem a Bernstein felvételhez kapcsolódik: a 80-as években rongyosra játszottam azt a legendás LP-t és még most is minden hangjára emlékszem. Emlékeim szerint arról a felvételről egy nagyon jó dokumentumfilm is készült. Éppen ezért egy kicsit féltem, hogy nagy csalódás lesz ez az előadás, de összességében egy nagyon élvezetes és jó színvonalú produkciót láttam. Amikor vettem a jegyeket, akkor még csak egy szereposztás volt, és kíváncsian vártam Miklósa Erika szereplését, így először kis csalódás volt, hogy nem ő énekel. De csalódásom nem tartott sokáig, mert Nánási Helgában - akiről megvallom, előzőleg nem is hallottam - egy igen szép hangú és rokonszenves énekesnőt ismertem meg. László Boldizsár kicsit sok falzettet énekelt és első áriájában volt egy nagyon bántó hangcsuklása, de összességében megfelelő volt. Hanem Megyesi Schwartz Lucia döbbenetesen szépen énekelt, alakítása kimagasló volt és a második felvonásbeli áriája volt minden szempontból az előadás csúcspontja. Remélem többet látjuk a jövőben az operaház színpadán. A zenekar jó közepes volt, de Dénes Istvántól nagy bravúrokat nem is vártam. Egyetlen komoly negatív élményem volt, a Somewhere előadása. Nyilván méltánytalan lenne a Marylin Horne-nal történő összehasonlítás, de ez a "produkció" önmagában véve is kritikán aluli volt. Nagyon nagy kár érte, hiszen ez az ária kulcsfontosságú, és rá épül az egész második felvonás zenei anyaga. Még egy észrevétel: nagyon-nagyon sok külföldi volt, biztosan meg lehetett volna oldani a prózai szöveg angol nyelvű feliratozását, ehhez nem is kellett volna külön berendezés: a kijelzőn felváltva lehetett volna az énekszámok magyar és a prózai szövegek angol nyelvű felirata. Összességében nagyon szép élmény volt a ma este, köszönet érte, és várakozással tekintek az évad többi produkciója elé.
Ma sikerült megnéznem a West Side Storyt. Teltházas előadás volt, annyira, hogy a szünetben még pótszékeket is hoztak a karzatra. Én még gyerekkoromban láttam ezt a darabot a Margitszigeten, talán a 60-as évek végén, de a zenei élményem a Bernstein felvételhez kapcsolódik: a 80-as években rongyosra játszottam azt a legendás LP-t és még most is minden hangjára emlékszem. Emlékeim szerint arról a felvételről egy nagyon jó dokumentumfilm is készült. Éppen ezért egy kicsit féltem, hogy nagy csalódás lesz ez az előadás, de összességében egy nagyon élvezetes és jó színvonalú produkciót láttam. Amikor vettem a jegyeket, akkor még csak egy szereposztás volt, és kíváncsian vártam Miklósa Erika szereplését, így először kis csalódás volt, hogy nem ő énekel. De csalódásom nem tartott sokáig, mert Nánási Helgában - akiről megvallom, előzőleg nem is hallottam - egy igen szép hangú és rokonszenves énekesnőt ismertem meg. László Boldizsár kicsit sok falzettet énekelt és első áriájában volt egy nagyon bántó hangcsuklása, de összességében megfelelő volt. Hanem Megyesi Schwartz Lucia döbbenetesen szépen énekelt, alakítása kimagasló volt és a második felvonásbeli áriája volt minden szempontból az előadás csúcspontja. Remélem többet látjuk a jövőben az operaház színpadán. A zenekar jó közepes volt, de Dénes Istvántól nagy bravúrokat nem is vártam. Egyetlen komoly negatív élményem volt, a Somewhere előadása. Nyilván méltánytalan lenne a Marylin Horne-nal történő összehasonlítás, de ez a "produkció" önmagában véve is kritikán aluli volt. Nagyon nagy kár érte, hiszen ez az ária kulcsfontosságú, és rá épül az egész második felvonás zenei anyaga. Még egy észrevétel: nagyon-nagyon sok külföldi volt, biztosan meg lehetett volna oldani a prózai szöveg angol nyelvű feliratozását, ehhez nem is kellett volna külön berendezés: a kijelzőn felváltva lehetett volna az énekszámok magyar és a prózai szövegek angol nyelvű felirata. Összességében nagyon szép élmény volt a ma este, köszönet érte, és várakozással tekintek az évad többi produkciója elé.
5780 IVA 2015-09-20 04:33:28 [Válasz erre: 5776 -zéta- 2015-09-18 19:01:54]
Nem számolt ezzel Kováts Adél sem, aki a Radnóti Színház igazgatásáért írt [url]http://szinhaz.hu/images/2012/2015/aaaaszeptember/11/kovats_adel_palyazat_nyilvanos.pdf;pályázat[/url]ában az elkövetkező évadok lehetséges bemutatói közt, klasszikus drámák kategóriában említi Jenbach – Stein – Kálmán Csárdáskirálynő című darabját is. (Sőt a Trisztán és Izoldát is, szerző megjelölése nélkül, tehát nem biztos, hogy az operaváltozatra gondol. Kár, mert érdekes lenne egy Wagner-orchester a Radnóti zenekari árkában.)
Nem számolt ezzel Kováts Adél sem, aki a Radnóti Színház igazgatásáért írt [url]http://szinhaz.hu/images/2012/2015/aaaaszeptember/11/kovats_adel_palyazat_nyilvanos.pdf;pályázat[/url]ában az elkövetkező évadok lehetséges bemutatói közt, klasszikus drámák kategóriában említi Jenbach – Stein – Kálmán Csárdáskirálynő című darabját is. (Sőt a Trisztán és Izoldát is, szerző megjelölése nélkül, tehát nem biztos, hogy az operaváltozatra gondol. Kár, mert érdekes lenne egy Wagner-orchester a Radnóti zenekari árkában.)
5779 IVA 2015-09-18 23:37:02 [Válasz erre: 5774 Búbánat 2015-09-18 13:53:30]
Valami problémát már júliusban (vagy még korábban) sejteni lehetett: amikor ezt az előadást nem kínálták internetes jegyelővételre. Talán azért tartott olyan sokáig, míg nem jutottak dűlőre, mert az Operaház és az Operettszínház között olyan nagy a földrajzi távolság...
Valami problémát már júliusban (vagy még korábban) sejteni lehetett: amikor ezt az előadást nem kínálták internetes jegyelővételre. Talán azért tartott olyan sokáig, míg nem jutottak dűlőre, mert az Operaház és az Operettszínház között olyan nagy a földrajzi távolság...
5778 Petyus 2015-09-18 21:15:00 [Válasz erre: 5777 -zéta- 2015-09-18 19:03:14]
Ok, köszi, erre nem gondoltam, de pettyes májam átfoszforeszkált a hasamon... Az a rossz, aki rosszra gondol...
Ok, köszi, erre nem gondoltam, de pettyes májam átfoszforeszkált a hasamon... Az a rossz, aki rosszra gondol...
5777 -zéta- 2015-09-18 19:03:14 [Válasz erre: 5776 -zéta- 2015-09-18 19:01:54]
... Ja és a Kálmán-művek még nagyjogosak, mert a szerző 70 éven belül halálozott el...
... Ja és a Kálmán-művek még nagyjogosak, mert a szerző 70 éven belül halálozott el...
5776 -zéta- 2015-09-18 19:01:54 [Válasz erre: 5775 Petyus 2015-09-18 18:23:39]
PL. ha az Operettszínház úgy kötötte le a sajátját, hogy amíg ott megy, másnak nem adnak játszási engedélyt Bp-en vagy Magyarországon... Nem ismeretlen megoldás...
PL. ha az Operettszínház úgy kötötte le a sajátját, hogy amíg ott megy, másnak nem adnak játszási engedélyt Bp-en vagy Magyarországon... Nem ismeretlen megoldás...
5775 Petyus 2015-09-18 18:23:39 [Válasz erre: 5774 Búbánat 2015-09-18 13:53:30]
Ugyan má', milyen jogok lehetnek még?
Ugyan má', milyen jogok lehetnek még?
5774 Búbánat 2015-09-18 13:53:30
Aki még nem értesült volna róla: az Erkel Színházban elmarad a november 13-ra meghirdetett „Csárdáskirálynő100” produkció (Szinetár Miklós – Marton Éva, Rost Andrea, Molnár Ágnes, Nyári Zoltán, Haja Zsolt, Busa Tamás, Rácz István, Vida Péter, Szüle tamás – partnerek: Budapesti Operettszínház, MTVA, Manda) Állítólag valami jogi dolgok állnak a háttérben… A Csárdáskirálynő helyett kerül színre Rost és Frenák közös produkciója: Rost Andrea előadásában Berg, Kodály és Schumann dalai csendülnek fel, az előadásban a Frenák Pál Társulat táncművészei közreműködnek.
Aki még nem értesült volna róla: az Erkel Színházban elmarad a november 13-ra meghirdetett „Csárdáskirálynő100” produkció (Szinetár Miklós – Marton Éva, Rost Andrea, Molnár Ágnes, Nyári Zoltán, Haja Zsolt, Busa Tamás, Rácz István, Vida Péter, Szüle tamás – partnerek: Budapesti Operettszínház, MTVA, Manda) Állítólag valami jogi dolgok állnak a háttérben… A Csárdáskirálynő helyett kerül színre Rost és Frenák közös produkciója: Rost Andrea előadásában Berg, Kodály és Schumann dalai csendülnek fel, az előadásban a Frenák Pál Társulat táncművészei közreműködnek.
5773 IVA 2015-09-16 04:57:29 [Válasz erre: 5767 Búbánat 2015-09-14 21:37:31]
A Kultúrgrund lapcím mellett olvashatjuk a rovat műfajra utaló címét: Musical. Helyesírási szótáram szerint: musical. A feltehetően újabb szerkesztésű [u]helyesírás.mta.hu[/u] szerint „musical: helyes”; „muzikel: ismeretlen”. Nekem ez a kiejtést követő meg nem is követő átírás fájdalmas! Mjuziklnek sem örülnék sokkal jobban, de ha a kritikus azt állítja, hogy „angolul pedig illene jó kiejtéssel énekelni”, akkor fájjon neki az angol szó rossz kiejtésének írott változata is! Ha a mesterkéltség a főszereplő páros körül volt túl sok, arról nem ők tehetnek. Bennük vagy körülöttük – nem ugyanaz. És a többi, és a többi és a többi...
A Kultúrgrund lapcím mellett olvashatjuk a rovat műfajra utaló címét: Musical. Helyesírási szótáram szerint: musical. A feltehetően újabb szerkesztésű [u]helyesírás.mta.hu[/u] szerint „musical: helyes”; „muzikel: ismeretlen”. Nekem ez a kiejtést követő meg nem is követő átírás fájdalmas! Mjuziklnek sem örülnék sokkal jobban, de ha a kritikus azt állítja, hogy „angolul pedig illene jó kiejtéssel énekelni”, akkor fájjon neki az angol szó rossz kiejtésének írott változata is! Ha a mesterkéltség a főszereplő páros körül volt túl sok, arról nem ők tehetnek. Bennük vagy körülöttük – nem ugyanaz. És a többi, és a többi és a többi...
5772 perempe 2015-09-16 00:13:54 [Válasz erre: 5769 Cilike 2015-09-15 08:38:33]
volt más témánk is, mivel említette, hogy hatalmas Kobe szurkoló, mire mondtam, hogy jelenleg többet sérült, mint egészséges, és egy kalap kaki, aki persze vmikor nagy játékos volt. meg mondtam, hogy milyen vacak a Knicks! kosárdrukkerek is járnak Operába, az előző szezonban pl. összefutottam egy nyugdíjas Orlando Magic szurkolóval, aki a Central Florida meccseire is jár; az egyik Figaron pedig spanyol első osztályú játékos ült mellettem.
volt más témánk is, mivel említette, hogy hatalmas Kobe szurkoló, mire mondtam, hogy jelenleg többet sérült, mint egészséges, és egy kalap kaki, aki persze vmikor nagy játékos volt. meg mondtam, hogy milyen vacak a Knicks! kosárdrukkerek is járnak Operába, az előző szezonban pl. összefutottam egy nyugdíjas Orlando Magic szurkolóval, aki a Central Florida meccseire is jár; az egyik Figaron pedig spanyol első osztályú játékos ült mellettem.
5771 Kaliban 2015-09-15 11:10:17 [Válasz erre: 5770 Momo 2015-09-15 09:47:25]
Emlékezetem szerint minden általam látogatott operaházi előadás felirata két nyelvű volt a múlt évadban - pedig nem csak néhány estét töltöttem ott találomra. Mindenesetre előfordulhatnak technikai nehézségek, ami járhat azzal együtt, hogy nincs angol, csak magyar felirat.
Emlékezetem szerint minden általam látogatott operaházi előadás felirata két nyelvű volt a múlt évadban - pedig nem csak néhány estét töltöttem ott találomra. Mindenesetre előfordulhatnak technikai nehézségek, ami járhat azzal együtt, hogy nincs angol, csak magyar felirat.
5770 Momo 2015-09-15 09:47:25 [Válasz erre: 5768 perempe 2015-09-14 22:08:12]
A Tannhäuseren tavaly óta kétnyelvű a felirat.
A Tannhäuseren tavaly óta kétnyelvű a felirat.
5769 Cilike 2015-09-15 08:38:33 [Válasz erre: 5768 perempe 2015-09-14 22:08:12]
Marhára műveltek lehettek, már bocs. Ha én elmegyek színházba, utánaolvasok, hogy mit fogok megnézni. Arról nem beszélve, hogy a Tannhäuser azért aránylag ismert mű. Persze kívül esik a szappanoperák világán. Tudjuk, az amerikaiak 80 %-a szerint Beethoven egy bernáthegyi kölyök.
Marhára műveltek lehettek, már bocs. Ha én elmegyek színházba, utánaolvasok, hogy mit fogok megnézni. Arról nem beszélve, hogy a Tannhäuser azért aránylag ismert mű. Persze kívül esik a szappanoperák világán. Tudjuk, az amerikaiak 80 %-a szerint Beethoven egy bernáthegyi kölyök.
5768 perempe 2015-09-14 22:08:12 [Válasz erre: 5766 Kaliban 2015-09-14 19:57:04]
Az Operában se sokkal jobb a helyzet: a Tannhäuser szünetében egy afrikai származású, NY-i párnak a cselekményt kellett mesélnem, mivel ott se volt felirat! (mondjuk valószínűleg nem készültek annyira rá, de ez már más kérdés.)
Az Operában se sokkal jobb a helyzet: a Tannhäuser szünetében egy afrikai származású, NY-i párnak a cselekményt kellett mesélnem, mivel ott se volt felirat! (mondjuk valószínűleg nem készültek annyira rá, de ez már más kérdés.)
5767 Búbánat 2015-09-14 21:37:31
[url] http://mno.hu/grund/a-west-side-story-ovatosan-bant-a-menekultuggyel-1304207; A West Side Story óvatosan bánt a menekültüggyel [/url] szerző: Kiss Eszter Veronika, 2015. szeptember 14., hétfő 10:14 Történelmi tettet hajtott végre az Operaház, amikor az Erkelbe hirdette meg a West Side Storyt. Nem ördögtől való ugyanis az igényes muzikel operaénekesekkel való bemutatása, nem is példa nélküli, ugyanakkor a premier tanulsága az, hogy ezt a műfajt is tanulni kell. Még az olyan képzett énekeseknek is, mint akik szakmailag Verdin, Puccinin, Mozarton edződtek. Kevés ugyanis az énekhang hajlékonysága, a muzikel mint műfaj egészen más színészi játékot igényel. Kezdjük mindjárt a prózával, ahol rögtön elbuknak a nagy énekesek, hiszen más énekelni, és más természetes hangon beszélni. A mesterkéltség és a gyakorlatlanság hatotta át a prózai részeket, amelyeknek az sem tett jót, hogy a két nyelv közötti váltás óhatatlanul rendre megtörte a cselekmény ívét. Angolul pedig illene jó kiejtéssel énekelni, ez egy muzikelénekesnek természetes, az operalibrettók nyelve azonban általában nem az angol, ez is erőteljesen hallatszott. Miklósa Erika és Boncsér Gergely főszereplő párosa a szép énekhang ellenére – számomra legalábbis – nem hozta el az igazi katarzist, túl sok volt a mesterkéltség körülöttük, Megyesi Schwartz Lúcia latinos Anitája viszont élettel teli volt. Összességében azonban egyik énekes szereplő színpadi játéka sem magaslott ki igazán. A legjobb színészi alakítást nem véletlenül a Dokit megformáló prózai színész, Szabó Sipos Barnabás hozta. Ott van például a mikroportügy is. Azok az énekesek, akik számtalan alkalommal beéneklik az egyébként jó akusztikájú teret, most hangosítással énekeltek, valószínűleg a prózák miatt, és ez sem tett jót a hangzásnak: nem sikerült még megközelíteni sem azt az arányt zenekar és énekhang között, ami máskor természetes az első pillanattól kezdve, és ez nem az énekeseken vagy a zenészeken múlt, hanem szimplán a technikán. A zenekar Dénes István vezetésével jól igazodott a megváltozott akusztikai, zenei igényekhez. Novák Péter kihagyta a ziccert. Napjainkban menekültekre hegyezni ki egy rendezést a biztos siker receptje, csak mintha nem lett volna elég bátor ahhoz, hogy valóban aktualizálja is a problémát. A szöveg hús-vér valósága így nem jelent meg a színen, ami óhatatlanul is hiányérzetet szült. A klasszikus balettmozdulatok sokszor kerültek kontrasztba a cselekménnyel, a más táncelemekből építkező koreográfiák ebben az esetben sokkal jobban működtek, amihez a néptáncos fiatal közreműködők tökéletesen alkalmazkodtak. Érdekes megoldás a párhuzamos énekes és táncos szereplők alkalmazása, egyszersmind tökéletesen kiküszöböli a cselekmény szerinti fiatal és az énekesek tudásához, tapasztalatához igazodó idősebb életkor között feszülő konfliktust, hogy két párhuzamos térben zajlik az esemény, amely egyben az emlékezést is megjeleníti. Nem indult rosszul a kivetített filmszerű előzmény sem a nyitány alatt, és nagy kár, hogy ennek később semmilyen formában nem volt folytatása. A fiatalosra hangolt, bandás jelenetek mellé valami hasonló képi megoldás sokat segíthet ugyanis a mozik, számítógépek vizuális világához szokott legújabb nemzedéknek, hogy korszerűnek érezze a rendezést. Ez a darab pedig az OperaKaland része lesz, rengeteg tini nézi majd meg, és ettől egy rendező sem vonatkoztathat el.
[url] http://mno.hu/grund/a-west-side-story-ovatosan-bant-a-menekultuggyel-1304207; A West Side Story óvatosan bánt a menekültüggyel [/url] szerző: Kiss Eszter Veronika, 2015. szeptember 14., hétfő 10:14 Történelmi tettet hajtott végre az Operaház, amikor az Erkelbe hirdette meg a West Side Storyt. Nem ördögtől való ugyanis az igényes muzikel operaénekesekkel való bemutatása, nem is példa nélküli, ugyanakkor a premier tanulsága az, hogy ezt a műfajt is tanulni kell. Még az olyan képzett énekeseknek is, mint akik szakmailag Verdin, Puccinin, Mozarton edződtek. Kevés ugyanis az énekhang hajlékonysága, a muzikel mint műfaj egészen más színészi játékot igényel. Kezdjük mindjárt a prózával, ahol rögtön elbuknak a nagy énekesek, hiszen más énekelni, és más természetes hangon beszélni. A mesterkéltség és a gyakorlatlanság hatotta át a prózai részeket, amelyeknek az sem tett jót, hogy a két nyelv közötti váltás óhatatlanul rendre megtörte a cselekmény ívét. Angolul pedig illene jó kiejtéssel énekelni, ez egy muzikelénekesnek természetes, az operalibrettók nyelve azonban általában nem az angol, ez is erőteljesen hallatszott. Miklósa Erika és Boncsér Gergely főszereplő párosa a szép énekhang ellenére – számomra legalábbis – nem hozta el az igazi katarzist, túl sok volt a mesterkéltség körülöttük, Megyesi Schwartz Lúcia latinos Anitája viszont élettel teli volt. Összességében azonban egyik énekes szereplő színpadi játéka sem magaslott ki igazán. A legjobb színészi alakítást nem véletlenül a Dokit megformáló prózai színész, Szabó Sipos Barnabás hozta. Ott van például a mikroportügy is. Azok az énekesek, akik számtalan alkalommal beéneklik az egyébként jó akusztikájú teret, most hangosítással énekeltek, valószínűleg a prózák miatt, és ez sem tett jót a hangzásnak: nem sikerült még megközelíteni sem azt az arányt zenekar és énekhang között, ami máskor természetes az első pillanattól kezdve, és ez nem az énekeseken vagy a zenészeken múlt, hanem szimplán a technikán. A zenekar Dénes István vezetésével jól igazodott a megváltozott akusztikai, zenei igényekhez. Novák Péter kihagyta a ziccert. Napjainkban menekültekre hegyezni ki egy rendezést a biztos siker receptje, csak mintha nem lett volna elég bátor ahhoz, hogy valóban aktualizálja is a problémát. A szöveg hús-vér valósága így nem jelent meg a színen, ami óhatatlanul is hiányérzetet szült. A klasszikus balettmozdulatok sokszor kerültek kontrasztba a cselekménnyel, a más táncelemekből építkező koreográfiák ebben az esetben sokkal jobban működtek, amihez a néptáncos fiatal közreműködők tökéletesen alkalmazkodtak. Érdekes megoldás a párhuzamos énekes és táncos szereplők alkalmazása, egyszersmind tökéletesen kiküszöböli a cselekmény szerinti fiatal és az énekesek tudásához, tapasztalatához igazodó idősebb életkor között feszülő konfliktust, hogy két párhuzamos térben zajlik az esemény, amely egyben az emlékezést is megjeleníti. Nem indult rosszul a kivetített filmszerű előzmény sem a nyitány alatt, és nagy kár, hogy ennek később semmilyen formában nem volt folytatása. A fiatalosra hangolt, bandás jelenetek mellé valami hasonló képi megoldás sokat segíthet ugyanis a mozik, számítógépek vizuális világához szokott legújabb nemzedéknek, hogy korszerűnek érezze a rendezést. Ez a darab pedig az OperaKaland része lesz, rengeteg tini nézi majd meg, és ettől egy rendező sem vonatkoztathat el.
5766 Kaliban 2015-09-14 19:57:04 [Válasz erre: 5765 perempe 2015-09-14 19:45:24]
A vezetőség úgy látszik úgy gondolja, hogy az Erkelbe nagyrészt úgyis magyarok járnak - minek oda angol nyelvű felriatozás! Az Operaház épülete a reprezentatív, így úgyis az a főcélpontjuk. Pedig a tavalyi évad is szép példa rá, hogy a premierek az Erkelbe is bevonzzák a külföldieket! Jó magam főleg németekkel találkoztam a tavaszi Aida előadásokon, illetve A tenor előadásain. A Carmenen már franciákat és olaszokat is láttam. Egyébként a németek Dózsa Györgyre is jöttek néhányan. Ideje lenne az Erkelbe is beszerelni az új feliratozó táblát. Pénzt tudna rá szerezni Ókovács - eddig azzal nem volt gondja, hogy nem kapott pénzt erre vagy arra. Legalábbis az elmúlt évek az átlag opera látogató számára nem ezt mutatják külső szemlélőként.
A vezetőség úgy látszik úgy gondolja, hogy az Erkelbe nagyrészt úgyis magyarok járnak - minek oda angol nyelvű felriatozás! Az Operaház épülete a reprezentatív, így úgyis az a főcélpontjuk. Pedig a tavalyi évad is szép példa rá, hogy a premierek az Erkelbe is bevonzzák a külföldieket! Jó magam főleg németekkel találkoztam a tavaszi Aida előadásokon, illetve A tenor előadásain. A Carmenen már franciákat és olaszokat is láttam. Egyébként a németek Dózsa Györgyre is jöttek néhányan. Ideje lenne az Erkelbe is beszerelni az új feliratozó táblát. Pénzt tudna rá szerezni Ókovács - eddig azzal nem volt gondja, hogy nem kapott pénzt erre vagy arra. Legalábbis az elmúlt évek az átlag opera látogató számára nem ezt mutatják külső szemlélőként.
5765 perempe 2015-09-14 19:45:24
a tegnapi WSS előadáson volt a páholyunkban egy fiatalember Dél-Koreából, aki nagyon hiányolta az angol nyelvű feliratokat. (a produkcióval különben elégedett volt.)
a tegnapi WSS előadáson volt a páholyunkban egy fiatalember Dél-Koreából, aki nagyon hiányolta az angol nyelvű feliratokat. (a produkcióval különben elégedett volt.)
5764 Kaliban 2015-09-14 11:03:02
Sajnos én zárt színházban - szabadtéren ok, elviselem - nagyon rühellem a mikroportot. Ennek okán az énesek bár jók voltak, nem nyújtottak számomra teljes élményt. Ez van. A Figerot volt ideje kidolgoznia Nováknak, plusz októberben volt a kolozsvári premier, én Pesten nyár derekán láttam az Armelen. Nekem az se állt össze rendes, átgondolt és jól működő előadássá. Az István, a király rendezéséről se olvastam egy jó kritikát se. Ismerőseim, akik látták szintén nem nyilatkoztak róla pozitívan. Ettől függetlenül örülök, ha valaki élvezte az előadást maradéktalanul. Legyen így a tizenévesekkel is a későbbi előadások során - élvezzék az előadást: a zenét, a rendezést stb..
Sajnos én zárt színházban - szabadtéren ok, elviselem - nagyon rühellem a mikroportot. Ennek okán az énesek bár jók voltak, nem nyújtottak számomra teljes élményt. Ez van. A Figerot volt ideje kidolgoznia Nováknak, plusz októberben volt a kolozsvári premier, én Pesten nyár derekán láttam az Armelen. Nekem az se állt össze rendes, átgondolt és jól működő előadássá. Az István, a király rendezéséről se olvastam egy jó kritikát se. Ismerőseim, akik látták szintén nem nyilatkoztak róla pozitívan. Ettől függetlenül örülök, ha valaki élvezte az előadást maradéktalanul. Legyen így a tizenévesekkel is a későbbi előadások során - élvezzék az előadást: a zenét, a rendezést stb..
5763 jurer 2015-09-14 10:39:29
Tegnap este, teltházas előadás előtt ment a West Side Story második szereposztással. A jelenlevők egy része egyáltalán nem ismerte a művet, a történetet- kívácsi lennék, átjött-e nekik a Rómeó és Júlia párhuzam (főként a Lőrinc barát monológ)! A jelen menekült-párhuzama viszont menthetetlenül bejött a képbe. Az előadás maga inkább tetszett, mint nem. A negatívumokat az előttem szólók már felsorolták: a mikroport alkalmazása, a több felületen folyó mozgások ( a zsöllye széléről teljesen követhetetlen). Valóban a látványelemekre-, az erre fogékonyabb nézők megfogására koncentrált. Pedig az énekesek igen kiválóak voltak ebben a szereposztásban is. Kiemelkedően jó volt itt is Maria és Anita; a Bernardo énekes-táncos kettőse sokkal erőteljesebb volt, mint az ellenfél párosa, gyakorlatilag őket nem lehetett beazonosítani a színpadon. Tony párosa (László Boldizsár-Bajári Levente) szintén nagyon jóra sikeredett, de a Mariat táncoló Boros Ildikó annyira eltérő karakter, mint az énekes Nánási Helga, hogy ez már egy kicsit zavart. Nagyon kedves üde színfolt a néptáncos-növendékek megjeneése; átsüt rajtuk, hogy milyen örömmel vettek részt ebben a produkcióban. Úgy gondolom, ez az előadás egyenlőre egy "jó buli", de valószínűleg a salagbok letisztulásával egy értékes, maradandó élmémmyé fog válni!
Tegnap este, teltházas előadás előtt ment a West Side Story második szereposztással. A jelenlevők egy része egyáltalán nem ismerte a művet, a történetet- kívácsi lennék, átjött-e nekik a Rómeó és Júlia párhuzam (főként a Lőrinc barát monológ)! A jelen menekült-párhuzama viszont menthetetlenül bejött a képbe. Az előadás maga inkább tetszett, mint nem. A negatívumokat az előttem szólók már felsorolták: a mikroport alkalmazása, a több felületen folyó mozgások ( a zsöllye széléről teljesen követhetetlen). Valóban a látványelemekre-, az erre fogékonyabb nézők megfogására koncentrált. Pedig az énekesek igen kiválóak voltak ebben a szereposztásban is. Kiemelkedően jó volt itt is Maria és Anita; a Bernardo énekes-táncos kettőse sokkal erőteljesebb volt, mint az ellenfél párosa, gyakorlatilag őket nem lehetett beazonosítani a színpadon. Tony párosa (László Boldizsár-Bajári Levente) szintén nagyon jóra sikeredett, de a Mariat táncoló Boros Ildikó annyira eltérő karakter, mint az énekes Nánási Helga, hogy ez már egy kicsit zavart. Nagyon kedves üde színfolt a néptáncos-növendékek megjeneése; átsüt rajtuk, hogy milyen örömmel vettek részt ebben a produkcióban. Úgy gondolom, ez az előadás egyenlőre egy "jó buli", de valószínűleg a salagbok letisztulásával egy értékes, maradandó élmémmyé fog válni!
5761 oberon 2015-09-14 09:38:04
Az én véleményem egészen más. Örültem, hogy láttam végre - sok év után - egy olyan előadást, ahol nem kellett a szék karfáját szorongatni, hogy a szereplők el tudják-e énekelni a szólamukat. Mindkét szereposztás remekül helytállt, és főképp a pénteki premieren voltak kifejezetten erős, drámai jelenetek, mind színészileg, mind zenei szempontból. Külön is ki szeretném emelni a kórus tagjait - mind a fiúkat, mind a lányokat - nem akármilyen teljesítményt nyújtanak, és láthatóan élvezik is. Ha Novák Péter csak ennyit ért volna el, már ennyi is elég lenne. Szerintem nagyon jó a rendezői koncepció is, a Shakespeare monológ is abszolút funkcionálisan illeszkedik és teljesen érthető, hogy miért ezt és itt mondja el Doc. A zenekar is kiválóan muzsikált, ezt a számukra nem mindennapi zenei anyagot igen magas színvonalon játszották. Ami esetleg a próbák hiányából fakadt, azért pedig nem a rendező a felelős, elég nehéz úgy rendesen bepróbálni valamit, ha a próbaiőszak első felében elegedik a fél szereposztást turnézni, majd nem adnak a tánckarból táncosokat, ezért külsős - néptáncos!! - növendékeket kell beilleszteni, a próbákat kitűzik, de nincs terem, a bemutató előtt három nappal derül ki, hogy teljesen át kell rendezni jeleneteket, mert a jogörökösökkel nem történt meg az egyeztetés, és sorolhatnánk. Az Opera kiemelt produkcióként hirdette ezt a bemutatót, de a körülményeket - enyhén szólva - nem igazán biztosította hozzá. Ezt nem Novák Péteren kell számonkérni. Nagyon jó előadás, ajánlom mindenkinek, aki tudja nézze meg!
Az én véleményem egészen más. Örültem, hogy láttam végre - sok év után - egy olyan előadást, ahol nem kellett a szék karfáját szorongatni, hogy a szereplők el tudják-e énekelni a szólamukat. Mindkét szereposztás remekül helytállt, és főképp a pénteki premieren voltak kifejezetten erős, drámai jelenetek, mind színészileg, mind zenei szempontból. Külön is ki szeretném emelni a kórus tagjait - mind a fiúkat, mind a lányokat - nem akármilyen teljesítményt nyújtanak, és láthatóan élvezik is. Ha Novák Péter csak ennyit ért volna el, már ennyi is elég lenne. Szerintem nagyon jó a rendezői koncepció is, a Shakespeare monológ is abszolút funkcionálisan illeszkedik és teljesen érthető, hogy miért ezt és itt mondja el Doc. A zenekar is kiválóan muzsikált, ezt a számukra nem mindennapi zenei anyagot igen magas színvonalon játszották. Ami esetleg a próbák hiányából fakadt, azért pedig nem a rendező a felelős, elég nehéz úgy rendesen bepróbálni valamit, ha a próbaiőszak első felében elegedik a fél szereposztást turnézni, majd nem adnak a tánckarból táncosokat, ezért külsős - néptáncos!! - növendékeket kell beilleszteni, a próbákat kitűzik, de nincs terem, a bemutató előtt három nappal derül ki, hogy teljesen át kell rendezni jeleneteket, mert a jogörökösökkel nem történt meg az egyeztetés, és sorolhatnánk. Az Opera kiemelt produkcióként hirdette ezt a bemutatót, de a körülményeket - enyhén szólva - nem igazán biztosította hozzá. Ezt nem Novák Péteren kell számonkérni. Nagyon jó előadás, ajánlom mindenkinek, aki tudja nézze meg!
5760 macskás 2015-09-14 09:23:03
Ki énekelte tegnap a Somewhere-t?
Ki énekelte tegnap a Somewhere-t?
5759 Kaliban 2015-09-14 08:41:31
Az előadásban lebevándorlózák egymást a banda tagjai, ahogy a rendőrfőnök is idegen ellenes megnyilvánulásokat tesz. Egyébként szerintem ez nem rendezés, hanem egy revü-műsor volt. A szereplők olykor a prózát is a közönség felé fordulva mondták, szinte semmilyen kontaktust nem létesítettek egymással. Valahogy az egész történet epizódok egymásutánjára esett szét. Olykor nem volt számomra világos egy-egy jelenet között a folytonosság az előadás alapján. Minden egybemosódott. Rendkívül illúzió romboló volt, hogy a díszletrendezők a közönség szeme láttára mozgatták a díszleteket. Lehet, hogy ez ma már nem meglepő, de én sohasem szerettem. Aztán kaptunk egy betétet a Rómeó és Júliából is - ha nem tévedek Kosztolányi fordításában. Lőrinc barát monológját a második felvonásból a doki szerepét alakító Szabó Sipos Barnabás mondta el, miután Anita hírül viszi a bandatagoknak, hogy Mariát állítólag megölték. Nem értettem. Már mint értem, hogy ok, Rómeó és Júlia történet, utalunk egy kicsit az "eredetire", de miért pont itt és miért Lőrinc barát belépő monológja????? Mondjuk Novák Figaro rendezésében meg a Don Giovanni idéződött meg - a negyedik felvonás fináléjában Cherubinóból hirtelen Don Giovanni lett és a kórus óbégatta is a csábító nevét :-). Persze ott az utalás alapja, hogy a DG második felvonásának fináléjában Mozart idézi Figaro híres áriájának dallamait. Szerintem ebből az előadásból a rendezői apró munka hiányzott. A színész vezetés nagyrészt amatőr benyomást keltett - hiába tettek ki magukért a fellépő művészek, ha nincs meg a külső kontroll és megfelelő irányítás, nem fog összeállni az előadás. Ötletek sokasága, amik nem tették rám egységes, átgondolt, jól működő színházi produkció benyomását. A mikroport borzasztó volt. Szerintem az Erkel jó akusztikája kétszer annyira bántóvá tette a vájtabb fülűek számára a mikroportot. Én tegnap láttam. László Boldizsárnak jól állt hangilag Tony szerepe és még a prózát is egészen jól mondta. Kálnay Zsófia és Nánási Helga illúzió keltőek voltak, nemcsak hangilag, de színpadi megjelenésükben is. Ugyanakkor a mikroport rengeteget elvett számomra a zenei élményből és nem gondoltam úgy, hogy milyen jó, mert operaénekesek éneklik a darabot és ez volt Bernstein szándéka is. Felesleges és hülye megoldás volt a mikroport. Aztán a magyar dialógok és az angol énekszámok - hát ez is hülyeség volt és sokat elvett a történet természetességéből. A sok tánc, statiszta rendben lett volna, ez musical, ok, csak jobban, átgondoltabban, alaposabban meg kellett volna komponálni a jeleneteket, ki kellett volna rendesen dolgozni a szereplők egymáshoz való viszonyát, a köztük lévő kontaktusokat. Így csak egy felszínes, sok megoldásában látványos, és bizonyos elemeiben profin kivitelezett, de számomra eléggé sekélyes előadás született. De lehet az én elvárásaim magasak és remélem legalább a tizenéveseknek tetszeni fog.
Az előadásban lebevándorlózák egymást a banda tagjai, ahogy a rendőrfőnök is idegen ellenes megnyilvánulásokat tesz. Egyébként szerintem ez nem rendezés, hanem egy revü-műsor volt. A szereplők olykor a prózát is a közönség felé fordulva mondták, szinte semmilyen kontaktust nem létesítettek egymással. Valahogy az egész történet epizódok egymásutánjára esett szét. Olykor nem volt számomra világos egy-egy jelenet között a folytonosság az előadás alapján. Minden egybemosódott. Rendkívül illúzió romboló volt, hogy a díszletrendezők a közönség szeme láttára mozgatták a díszleteket. Lehet, hogy ez ma már nem meglepő, de én sohasem szerettem. Aztán kaptunk egy betétet a Rómeó és Júliából is - ha nem tévedek Kosztolányi fordításában. Lőrinc barát monológját a második felvonásból a doki szerepét alakító Szabó Sipos Barnabás mondta el, miután Anita hírül viszi a bandatagoknak, hogy Mariát állítólag megölték. Nem értettem. Már mint értem, hogy ok, Rómeó és Júlia történet, utalunk egy kicsit az "eredetire", de miért pont itt és miért Lőrinc barát belépő monológja????? Mondjuk Novák Figaro rendezésében meg a Don Giovanni idéződött meg - a negyedik felvonás fináléjában Cherubinóból hirtelen Don Giovanni lett és a kórus óbégatta is a csábító nevét :-). Persze ott az utalás alapja, hogy a DG második felvonásának fináléjában Mozart idézi Figaro híres áriájának dallamait. Szerintem ebből az előadásból a rendezői apró munka hiányzott. A színész vezetés nagyrészt amatőr benyomást keltett - hiába tettek ki magukért a fellépő művészek, ha nincs meg a külső kontroll és megfelelő irányítás, nem fog összeállni az előadás. Ötletek sokasága, amik nem tették rám egységes, átgondolt, jól működő színházi produkció benyomását. A mikroport borzasztó volt. Szerintem az Erkel jó akusztikája kétszer annyira bántóvá tette a vájtabb fülűek számára a mikroportot. Én tegnap láttam. László Boldizsárnak jól állt hangilag Tony szerepe és még a prózát is egészen jól mondta. Kálnay Zsófia és Nánási Helga illúzió keltőek voltak, nemcsak hangilag, de színpadi megjelenésükben is. Ugyanakkor a mikroport rengeteget elvett számomra a zenei élményből és nem gondoltam úgy, hogy milyen jó, mert operaénekesek éneklik a darabot és ez volt Bernstein szándéka is. Felesleges és hülye megoldás volt a mikroport. Aztán a magyar dialógok és az angol énekszámok - hát ez is hülyeség volt és sokat elvett a történet természetességéből. A sok tánc, statiszta rendben lett volna, ez musical, ok, csak jobban, átgondoltabban, alaposabban meg kellett volna komponálni a jeleneteket, ki kellett volna rendesen dolgozni a szereplők egymáshoz való viszonyát, a köztük lévő kontaktusokat. Így csak egy felszínes, sok megoldásában látványos, és bizonyos elemeiben profin kivitelezett, de számomra eléggé sekélyes előadás született. De lehet az én elvárásaim magasak és remélem legalább a tizenéveseknek tetszeni fog.
5758 IVA 2015-09-14 04:17:11 [Válasz erre: 5757 Búbánat 2015-09-14 00:25:08]
Nincs ez az áthallás-„lehetőség” kissé eltúlozva? A Rómeó és Júliában két nemesi család ősi viszálya a szerelem háttere, a West Side Storyban két, különböző származású helyi banda ellentéte. Amikor a jegyemet megvettem, július elején még nem tartózkodtak tranzit vándorlók a Köztársaság téren. Lehet, hogy a West Side Storyban aktualizált Shakespeare-tragédia továbbaktualizálásához nem kell eltelniük újabb évszázadoknak, de a jelenleg zajló világpolitikai eseményben még nincsenek magántörténetek, amelyeknek a társadalmi konfliktusai sokkal bonyolultabbak lennének, mint ebben a szerelmi drámában, amelytől igencsak idegen a jövőbe tekintés. Az sem mellékes, hogy a musical zenéje hamisítatlanul amerikai. Őszintén: nem is tudom, hogyan merülhetett fel a nem létező párhuzam.
Nincs ez az áthallás-„lehetőség” kissé eltúlozva? A Rómeó és Júliában két nemesi család ősi viszálya a szerelem háttere, a West Side Storyban két, különböző származású helyi banda ellentéte. Amikor a jegyemet megvettem, július elején még nem tartózkodtak tranzit vándorlók a Köztársaság téren. Lehet, hogy a West Side Storyban aktualizált Shakespeare-tragédia továbbaktualizálásához nem kell eltelniük újabb évszázadoknak, de a jelenleg zajló világpolitikai eseményben még nincsenek magántörténetek, amelyeknek a társadalmi konfliktusai sokkal bonyolultabbak lennének, mint ebben a szerelmi drámában, amelytől igencsak idegen a jövőbe tekintés. Az sem mellékes, hogy a musical zenéje hamisítatlanul amerikai. Őszintén: nem is tudom, hogyan merülhetett fel a nem létező párhuzam.
5757 Búbánat 2015-09-14 00:25:08 [Válasz erre: 5756 Búbánat 2015-09-13 23:34:43]
A West Side Story Erkel Színházbeli bemutatójára elkészült kísérő füzetben, Leányvári Anikó jegyzete után – rendhagyó módon – Ókovács Szilveszter főigazgató is beillesztett pár mondatot – cáfolva bizonyos „áthallásokat” a napi politikát illetően. Szavait idézem: „East Side Story Mint minden örökérvényű műnek, a Shakespeare által életre hívott Rómeó és Júlia-történetnek ugyanúgy árnyalja bemutatását, de értelmezését is a kor, amelyben színpadra kerül. A kibékíthetetlen ellentétek dacára szövődő szerelem és a csak túlvilágon lehetséges boldogság más-más közegbe kerülhet, ha más-más kor, műfaj dolgozza fel eltérő stílusban, földrajzi pozícióban, különböző társadalmi kulisszák közepette. Eközben a mű – gondos színrevitel mellett – mutathatja ugyanazon arcát, tehát a történet hitele nem csorbul, viszont a befogadói oldalon is tisztázni kell, mi tartozik az interpretáció valós igazságához, és mi lenne belemagyarázás, torzítás vagy összemosás. De beszéljünk nyíltan. A West Side Story-történet nem vág egybe a Magyar Állami Operaház Erkel Színházának színpadán mindazzal, ami az épületnek helyet adó II. János Pál pápa téren történik a bemutató idején, 2015 szeptemberében. A West Side Story szemben álló szereplői mind bevándorlók, hisz a ’bevándorlók országában’ élnek; a különbség köztük az, hogy a Jeteknek talán csak dédapjaik.nagyapjaik, míg a Cápáknak csak a szüleik mentek az Államok területére. Mind beszélnek angolul, még Maria is, aki csak nemrég érkezett. Latinok és angolszászok ugyanannak a zsidó-keresztény kultúra talaján állnak – és végső soron mind amerikaiak. Puerto Rico és New York csak a szomszéd utca, nem Pakisztán, Eritrea, Szíria és Magyarország, nem egy másik világ, ezt fontos leszögezni8. A darabbéli ’ mert senki vagy, ha nincs területed…’ kiszólásnak is csak ebben a kontextusban van igaz jelentése. És túl azon, hogy maga a darab is a nagyrészt azonos alapokon állók bandaháborújáról szól, amelynek a műben nincs megoldása, s hogy ezt az értelmezést a jogtulajdonos a szó szerinti szöveg integritásával együtt őrzi is, az Operának sem volt soha célja, hogy napi reflexiókra építsen. A mi repertoárunk évtizedekben gondolkozik (szemben a prózai színpadokkal), s ebben minden jelzés és célzás avul, amely nem képes felsorakozni Shakespeare halhatatlan történetvezetése mellé. Fogalmunk sem lehetett arról egy éve, a mű kitűzésekor, milyen lesz majd az Erkel Színház parkjának ’arca’ a bemutató idején, de arról sem tehet senki, ha Leonard Bernstein operai igényű muzsikájának pompás vívőanyagán sikerré vált West Side Story nem arról szól, amit pedig oly egyszerű volna most ráhúzni. Torz lenne, nem is tennénk ilyet, nem is tettük – aki ezt várta volna tőlünk, csalódni fog. A többiek viszont azt a zenés-táncos darabot látják, amelyet a szerzők megírtak, és így érinti meg őket – mi ebben bízunk elejétől fogva.”
A West Side Story Erkel Színházbeli bemutatójára elkészült kísérő füzetben, Leányvári Anikó jegyzete után – rendhagyó módon – Ókovács Szilveszter főigazgató is beillesztett pár mondatot – cáfolva bizonyos „áthallásokat” a napi politikát illetően. Szavait idézem: „East Side Story Mint minden örökérvényű műnek, a Shakespeare által életre hívott Rómeó és Júlia-történetnek ugyanúgy árnyalja bemutatását, de értelmezését is a kor, amelyben színpadra kerül. A kibékíthetetlen ellentétek dacára szövődő szerelem és a csak túlvilágon lehetséges boldogság más-más közegbe kerülhet, ha más-más kor, műfaj dolgozza fel eltérő stílusban, földrajzi pozícióban, különböző társadalmi kulisszák közepette. Eközben a mű – gondos színrevitel mellett – mutathatja ugyanazon arcát, tehát a történet hitele nem csorbul, viszont a befogadói oldalon is tisztázni kell, mi tartozik az interpretáció valós igazságához, és mi lenne belemagyarázás, torzítás vagy összemosás. De beszéljünk nyíltan. A West Side Story-történet nem vág egybe a Magyar Állami Operaház Erkel Színházának színpadán mindazzal, ami az épületnek helyet adó II. János Pál pápa téren történik a bemutató idején, 2015 szeptemberében. A West Side Story szemben álló szereplői mind bevándorlók, hisz a ’bevándorlók országában’ élnek; a különbség köztük az, hogy a Jeteknek talán csak dédapjaik.nagyapjaik, míg a Cápáknak csak a szüleik mentek az Államok területére. Mind beszélnek angolul, még Maria is, aki csak nemrég érkezett. Latinok és angolszászok ugyanannak a zsidó-keresztény kultúra talaján állnak – és végső soron mind amerikaiak. Puerto Rico és New York csak a szomszéd utca, nem Pakisztán, Eritrea, Szíria és Magyarország, nem egy másik világ, ezt fontos leszögezni8. A darabbéli ’ mert senki vagy, ha nincs területed…’ kiszólásnak is csak ebben a kontextusban van igaz jelentése. És túl azon, hogy maga a darab is a nagyrészt azonos alapokon állók bandaháborújáról szól, amelynek a műben nincs megoldása, s hogy ezt az értelmezést a jogtulajdonos a szó szerinti szöveg integritásával együtt őrzi is, az Operának sem volt soha célja, hogy napi reflexiókra építsen. A mi repertoárunk évtizedekben gondolkozik (szemben a prózai színpadokkal), s ebben minden jelzés és célzás avul, amely nem képes felsorakozni Shakespeare halhatatlan történetvezetése mellé. Fogalmunk sem lehetett arról egy éve, a mű kitűzésekor, milyen lesz majd az Erkel Színház parkjának ’arca’ a bemutató idején, de arról sem tehet senki, ha Leonard Bernstein operai igényű muzsikájának pompás vívőanyagán sikerré vált West Side Story nem arról szól, amit pedig oly egyszerű volna most ráhúzni. Torz lenne, nem is tennénk ilyet, nem is tettük – aki ezt várta volna tőlünk, csalódni fog. A többiek viszont azt a zenés-táncos darabot látják, amelyet a szerzők megírtak, és így érinti meg őket – mi ebben bízunk elejétől fogva.”
5756 Búbánat 2015-09-13 23:34:43
Nagy költőnk szavaival: Sors bona, nihil aliud (Jó szerencse, semmi más.) – Kifogtam: közvetlen mellettem foglalt helyett Juhász Előd, zenetörténész, újságíró, a „Bernstein-story” szerzője, aki nyilván különös érdeklődéssel követte nyomon a West Side Story péntek esti premier-előadását. Bennem különösebb nyomot nem hagyott ez a színpadra állítás; ugyan egy erős, összehangolt csapatmunka (ének, tánc, próza) folyt a színpadon, amihez jó zenekari hangzás társult, de mégis valami hiányérzetem maradt utána. Nem igazán tudnám megmondani, hogy mi(k)…. A rendező kitalált egy hibrid-valamit - az összművészet jegyében -, ami egy musical esetében többnyire beválik, de itt, az Erkel Színházban engem nem érintett meg: hiába Rómeó és Júlia-történet, hiába nagyszerű, bernsteini zene, hiába a többi, világhírű szerző neve, és hiába az itthoni „csapat”-munka: az elsősorban a fiatal nézőket megcélzó előadás a nagy igyekezetben mintha a „fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntené”… Voltak jó ötletek, megoldások, de a végén már ez együtt sok(k) volt a jóból… Ebben nem segített a látvány, a szcenika, a jelmez, a koreográfia, a vetítések, a sokmozgásos jelenetek sora sem. Pedig volt itt minden bevetve: például a művészek hol a színpadon, hol a proszcénium páholyban, hol a zenekari árok felett átívelő „pallókon” vagy onnan levonulva a nézőtérre játszottak, énekeltek, táncoltak. Zavart az erősítés, a microportok alkalmazása is, nem beszélve a magyar nyelvű dialógusok „szavajárásáról”, mely lehet, hogy követi az utcai bandatagok trendi nyelvezetét, de nekem akkor is idegen marad. A rendezés bevallottan a fiatal nézőket igyekszik megcélozni, ugyanakkor a kíváncsiság, meg a nosztalgia behoz/bevonz más korosztályokat is a színházba. Persze a siker – egy bemutatóhoz illően - nem maradhat el; ezúttal is nagy tapsok, bravók köszöntötték a művészeket, akik láthatóan nagy kedvvel, odaadással tettek meg mindent annak érdekében, hogy szép, emlékezetes produkcióval ajándékozzák meg közönségüket, hogy általuk nívós zenei-színházi élményben részesüljünk. Szándékosan nem említettem meg az előadás közreműködőit és színpadra alkotóit, de azért mégis, egy énekművész nevét le kell hogy itt írjam: Megyesi Schwartz Lucia. Kellemes meglepetés volt átlényegült színészi játéka, temperamentuma, pompás humora és persze elsősorban a remek éneklése - attól, akiről csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozhatom az utóbbi években általam inkább Mozart-, Bach- és más komponisták miséiben, oratorikus műveiben mint altszólista (is) nyújtott produktumáról, a kapott zenei élményekért! Örülök annak, hogy a művésznő sok évi mellőzés után az elmúlt években már újra gyakrabban kap kisebb-nagyobb, sőt olykor már jelentős megformálni való szerepeket az Operában! Ezek sorába illeszkedik most egy az eddigiekhez képest teljesen más karaktert megformáló, új szerepe Bernstein musical-drámájában. Így most külön köszönöm meg itt Megyesi Schwartz Luciának ezt a fontos Anita-alakítását is! Hogy aztán a Bernstein- sikerkönyv szerzője,Juhász Előd milyen hangulatban távozott az Erkel Színházból a látottak-hallottak után, azt csak találgatni tudom. Ja, és migránst ("menekültet") nem láttam a színházban...
Nagy költőnk szavaival: Sors bona, nihil aliud (Jó szerencse, semmi más.) – Kifogtam: közvetlen mellettem foglalt helyett Juhász Előd, zenetörténész, újságíró, a „Bernstein-story” szerzője, aki nyilván különös érdeklődéssel követte nyomon a West Side Story péntek esti premier-előadását. Bennem különösebb nyomot nem hagyott ez a színpadra állítás; ugyan egy erős, összehangolt csapatmunka (ének, tánc, próza) folyt a színpadon, amihez jó zenekari hangzás társult, de mégis valami hiányérzetem maradt utána. Nem igazán tudnám megmondani, hogy mi(k)…. A rendező kitalált egy hibrid-valamit - az összművészet jegyében -, ami egy musical esetében többnyire beválik, de itt, az Erkel Színházban engem nem érintett meg: hiába Rómeó és Júlia-történet, hiába nagyszerű, bernsteini zene, hiába a többi, világhírű szerző neve, és hiába az itthoni „csapat”-munka: az elsősorban a fiatal nézőket megcélzó előadás a nagy igyekezetben mintha a „fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntené”… Voltak jó ötletek, megoldások, de a végén már ez együtt sok(k) volt a jóból… Ebben nem segített a látvány, a szcenika, a jelmez, a koreográfia, a vetítések, a sokmozgásos jelenetek sora sem. Pedig volt itt minden bevetve: például a művészek hol a színpadon, hol a proszcénium páholyban, hol a zenekari árok felett átívelő „pallókon” vagy onnan levonulva a nézőtérre játszottak, énekeltek, táncoltak. Zavart az erősítés, a microportok alkalmazása is, nem beszélve a magyar nyelvű dialógusok „szavajárásáról”, mely lehet, hogy követi az utcai bandatagok trendi nyelvezetét, de nekem akkor is idegen marad. A rendezés bevallottan a fiatal nézőket igyekszik megcélozni, ugyanakkor a kíváncsiság, meg a nosztalgia behoz/bevonz más korosztályokat is a színházba. Persze a siker – egy bemutatóhoz illően - nem maradhat el; ezúttal is nagy tapsok, bravók köszöntötték a művészeket, akik láthatóan nagy kedvvel, odaadással tettek meg mindent annak érdekében, hogy szép, emlékezetes produkcióval ajándékozzák meg közönségüket, hogy általuk nívós zenei-színházi élményben részesüljünk. Szándékosan nem említettem meg az előadás közreműködőit és színpadra alkotóit, de azért mégis, egy énekművész nevét le kell hogy itt írjam: Megyesi Schwartz Lucia. Kellemes meglepetés volt átlényegült színészi játéka, temperamentuma, pompás humora és persze elsősorban a remek éneklése - attól, akiről csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozhatom az utóbbi években általam inkább Mozart-, Bach- és más komponisták miséiben, oratorikus műveiben mint altszólista (is) nyújtott produktumáról, a kapott zenei élményekért! Örülök annak, hogy a művésznő sok évi mellőzés után az elmúlt években már újra gyakrabban kap kisebb-nagyobb, sőt olykor már jelentős megformálni való szerepeket az Operában! Ezek sorába illeszkedik most egy az eddigiekhez képest teljesen más karaktert megformáló, új szerepe Bernstein musical-drámájában. Így most külön köszönöm meg itt Megyesi Schwartz Luciának ezt a fontos Anita-alakítását is! Hogy aztán a Bernstein- sikerkönyv szerzője,Juhász Előd milyen hangulatban távozott az Erkel Színházból a látottak-hallottak után, azt csak találgatni tudom. Ja, és migránst ("menekültet") nem láttam a színházban...
5755 Kaliban 2015-09-12 21:48:05
Én nap mint nap jártam a migránsok között nyáron munkába menet, onnan jövet, vagy egyéb elfoglaltságok miatt - igaz nem a Keleti-Erkel-Boráros tér felé. Nekem semmi kellemetlenségem nem volt velük - attól függetlenül tarthatatlan állapotok voltak/vannak. Ennyit erről - nem akarok jobban belemenni és szerintem nem is kell. A színházba látogatás valószínűleg nem fogják zavarni - nem kell aggódni. Én nem aggódom - pedig már jó előre kb. 10 előadásra vettem jegyeket az Erkelbe december végéig.
Én nap mint nap jártam a migránsok között nyáron munkába menet, onnan jövet, vagy egyéb elfoglaltságok miatt - igaz nem a Keleti-Erkel-Boráros tér felé. Nekem semmi kellemetlenségem nem volt velük - attól függetlenül tarthatatlan állapotok voltak/vannak. Ennyit erről - nem akarok jobban belemenni és szerintem nem is kell. A színházba látogatás valószínűleg nem fogják zavarni - nem kell aggódni. Én nem aggódom - pedig már jó előre kb. 10 előadásra vettem jegyeket az Erkelbe december végéig.
5754 IVA 2015-09-12 19:45:15 [Válasz erre: 5753 Edmond Dantes 2015-09-12 17:38:12]
OFF: Bő egy hónapja azért került a migránsok témája a topicba, mert aki a nyári szünetben nem jár az Erkel Színház környékén, a híradások alapján okkal aggódott azért, hogy jelenlétük a közelgő évadban zavarhatja a színház látogatását. Az 5745.-ben azért, mert a téma az Erkel Színházban próbált West Side Story egyik közreműködőjével készült interjúhoz kapcsolódott. Mindkét esetről szóló televíziós tudósításokban fel-felbukkant az Erkel Színház épülete, aminek különben mindig örülünk, ha művészeti vonatkozása van. Az általad említett eset a déli országhatáron történt, és bár a sajtó minősítésén keresztül kapcsolódott az előzőekhez, a téma olyan irányát kínálta, amelyről rossz tapasztalataink vannak. (Valamikor – jó szándékkal – indult egy politizáló topic, hogy az eredeti témák zavartalanul folyhassanak medrükben, de az eredményt többen is kellemetlennek találtuk, ezért megszűnt. Most próbáljuk távol tartani a szerepét, mivel ez egy művészeti magazin fóruma. Nem mindig sikerülhet, hiszen minden mindennel összefügg, így a művészet is a politikai élettel. Nem bűn az „eltévelyedés”, ezért nem is kell megsértődni, ha valaki felfigyel rá.)
OFF: Bő egy hónapja azért került a migránsok témája a topicba, mert aki a nyári szünetben nem jár az Erkel Színház környékén, a híradások alapján okkal aggódott azért, hogy jelenlétük a közelgő évadban zavarhatja a színház látogatását. Az 5745.-ben azért, mert a téma az Erkel Színházban próbált West Side Story egyik közreműködőjével készült interjúhoz kapcsolódott. Mindkét esetről szóló televíziós tudósításokban fel-felbukkant az Erkel Színház épülete, aminek különben mindig örülünk, ha művészeti vonatkozása van. Az általad említett eset a déli országhatáron történt, és bár a sajtó minősítésén keresztül kapcsolódott az előzőekhez, a téma olyan irányát kínálta, amelyről rossz tapasztalataink vannak. (Valamikor – jó szándékkal – indult egy politizáló topic, hogy az eredeti témák zavartalanul folyhassanak medrükben, de az eredményt többen is kellemetlennek találtuk, ezért megszűnt. Most próbáljuk távol tartani a szerepét, mivel ez egy művészeti magazin fóruma. Nem mindig sikerülhet, hiszen minden mindennel összefügg, így a művészet is a politikai élettel. Nem bűn az „eltévelyedés”, ezért nem is kell megsértődni, ha valaki felfigyel rá.)
5753 Edmond Dantes 2015-09-12 17:38:12 [Válasz erre: 5752 Edmond Dantes 2015-09-12 17:24:14]
Kieg.előzőmhöz: a táncosnő toposz "momus fórumba emelése" történt 5745-ben. A "migráns" toposz már 5669-ben, bő egy hónapja. És azóta is vissza-visszatér. Akkor ki is blokkol és mit is?
Kieg.előzőmhöz: a táncosnő toposz "momus fórumba emelése" történt 5745-ben. A "migráns" toposz már 5669-ben, bő egy hónapja. És azóta is vissza-visszatér. Akkor ki is blokkol és mit is?
