6054 parampampoli 2015-12-14 00:28:32 [Válasz erre: 6053 IVA 2015-12-14 00:24:38]
16-án nézem, már az Angelica nélkül. A beszámolók alapján egyre kíváncsibb vagyok.
16-án nézem, már az Angelica nélkül. A beszámolók alapján egyre kíváncsibb vagyok.
6053 IVA 2015-12-14 00:24:38 [Válasz erre: 6052 parampampoli 2015-12-14 00:08:30]
Agache? Ilyenkor szoktam azt mondani: nem tudjuk, nem kérték-e fel és esetleg ő nem vállalta. Legalábbis nekem nincsenek ilyen információim. (Egyébként nagyon kíváncsian várom a Te véleményedet az előadásról.)
Agache? Ilyenkor szoktam azt mondani: nem tudjuk, nem kérték-e fel és esetleg ő nem vállalta. Legalábbis nekem nincsenek ilyen információim. (Egyébként nagyon kíváncsian várom a Te véleményedet az előadásról.)
6052 parampampoli 2015-12-14 00:08:30 [Válasz erre: 6049 Edmond Dantes 2015-12-13 22:07:51]
A színháznak eleve rendelkezésre állt volna egy nemzetközileg jegyzett Michele, nem kellett volna keresgélni se. Hogy nem éltek a lehetőséggel, őket minősíti.
A színháznak eleve rendelkezésre állt volna egy nemzetközileg jegyzett Michele, nem kellett volna keresgélni se. Hogy nem éltek a lehetőséggel, őket minősíti.
6051 IVA 2015-12-13 23:25:39 [Válasz erre: 6050 Kaliban 2015-12-13 22:54:13]
Kiinduló- és nézőpont kérdése minden. Ülök az Erkel Színházban, és örülök, hogy nem nekem kell elénekelnem a partitúrát. Örülök, hogy a kazánt sem nekem kellett bekapcsolnom. Odakint fagypont körüli a hőmérséklet, de örülök, hogy nincs -10 fok.
Kiinduló- és nézőpont kérdése minden. Ülök az Erkel Színházban, és örülök, hogy nem nekem kell elénekelnem a partitúrát. Örülök, hogy a kazánt sem nekem kellett bekapcsolnom. Odakint fagypont körüli a hőmérséklet, de örülök, hogy nincs -10 fok.
6050 Kaliban 2015-12-13 22:54:13 [Válasz erre: 6046 IVA 2015-12-13 20:42:34]
Balczó beszűkülő hangját én is észrevettem, de hallottam ennél csúnyább beszűkülést már tenortól magyar földön. Fekete Attilával kapcsolatban is igazad van, de én még mindig azt mondom: örülök, hogy rosszabb nem volt. Mindkét tenor esetében van egy elvárható színvonal, ami szerintem nincs a béka feneke alatt és azt most is hozták. Fekete Attilát hallottam már szebben is énekelni.
Balczó beszűkülő hangját én is észrevettem, de hallottam ennél csúnyább beszűkülést már tenortól magyar földön. Fekete Attilával kapcsolatban is igazad van, de én még mindig azt mondom: örülök, hogy rosszabb nem volt. Mindkét tenor esetében van egy elvárható színvonal, ami szerintem nincs a béka feneke alatt és azt most is hozták. Fekete Attilát hallottam már szebben is énekelni.
6049 Edmond Dantes 2015-12-13 22:07:51 [Válasz erre: 6027 Edmond Dantes 2015-12-12 23:10:21]
Folytatva tegnap esti felindulásomat: Az operá(k)ról: Így egyben most láttam először a Triptichont, Suort még soha. Szűz füllel-kézzel azt hallom-írom, hogy bármennyire jónak tűnt Puccini ötlete: három korszak, három világ, három hangulat...a végeredmény: hosszadalmas és heterogén. Teszem azt, pl. a Parasztbecsület és a Bajazzók jobban megférnek egymással mint ez a trió. Továbbá: A köpeny és a Suor cselekménye úgy feléig-kétharmadáig, mi tagadás, kábé zéró, életképek, hangulatzenék, foszlányok. Szépek, de drámaiatlanok. A köpeny mindamellett elragadó, nagy zene, koncentrált Puccini. Schicchi? Nem a vígopera az igazi világom, Figarónál kezdődik, ér a csúcsra és végződik nálam ez a műfaj. A Schicchi együttesei, ifjú szerelmespárja, bariton címszerepe és más egyebei néha a Falstaffra emlékeztetnek. (Amúgy nem baj, csak mondom.) A produkcióról: A fenti szerteszét ágazó, cseppet sem koherens, hogy ne mondjam, öszvér operacsokrot valamiféle egységbe fésülni -ha egyáltalán szükséges!- alig lehetséges. Erre tett mégis kísérletet Anger Ferenc és Zöldy Z Gergely s (mint Angelica a fináléban) láss és láttunk csodát: a kísérlet sikerült. Nem akarnak ők mindenáron 1 darab háromfelvonásos operát láttatni, csupán a színpadkép "csontváza" fűzi némiképp össze a három művet no meg a Santa Maria felírat: hajónév + a zárda "cégére", végül, elkerülendő a szentségtörést, elegánsan -bizonyára nem véletlenül!- leverve a Schicchi elején az "M" betűt: marad szójátéknak "Santa aria". A köpeny színpadképe nem zsúfolt, inkább tömény mint a benne lezajló dráma. A Suor egyik nagy színpadi pillanata, nagy ötlete a leereszkedő rács: mint a parlatórium kötelező kelléke s mint borzongató jele a hercegnő=a külvilág és az apáca=a zárdavilág közti átjárhatatlanságnak. A Schicchi bővérű komédiázásába meg igazán minden belefér, de szó szerint: Gherardino játékmacijától kezdve egészen az orbitális méretű nagy-mackóig. A rendező ki is használta a bővérű komédiázásra kínálkozó történés fordulatait, de nem éreztem sehol semmit soknak. Ennyi kellett, se több, se kevesebb. A zenei megvalósításról: Kesselyák Gergely egy kész Suort és Schicchit és egy (számomra) csaknem kész Köpenyt varázsolt elénk. A Schicchi bonyolult, sokrétű együtteseit bizonyára sokat próbálták, de készséggel igazolom: eredményesen. Semmilyen hibát nem hallottam a Suorban, Köpenyünk varázslatos dallamfoszlányai, villódzásai pedig még tisztábbak lehetnek a későbbiekben...de hiszen a Szajna maga, miként József Attila Dunája: zavaros, ám a karmester keze majd a mostaninál is tisztábbá teszi. Tegnap már írtam és aki ott volt, tanúsíthatja: Létay Kiss Gabriella volt-lett a tegnapi este első számú hősnője. A legkevésbé ismert darabban aratta ő a legnagyobb sikert, a legkevésbé ismert darab kap(hat)ta az ő jóvoltából a legnagyobb tapsot, nővértársai, megannyi derék apáca pedig jól szolgáltak körülötte. Létay hangja szárnyalón, biztos magasságokkal szólt át a vastagon hangszerelt zenekaron, a lírai szakaszokban őszinte és esendő volt, igazi szenvedő Puccini áldozat-hősnő. Komlósi Ildikó fagyos hercegnő/nagynéni-leheletét a távolból is érezni lehetett, hangilag-színészileg egyaránt a helyén volt, ahogy ezt tőle el is várjuk. Nem zavart kortalan jelmeze és a nagy duett alatti retikülös/rúzsos pepecselése is passzolt a szerep adta kínos-keserves helyzethez. A köpenyben Sümegi Eszter és Fekete Attila nagyjából-egészében hozták a tőlük elvárt azaz élvonalbeli formát. Megértettem Fekete szinte folyamatos forte dinamikáját: fáradt és dühös, vágyakozó és féltékeny, igen: féltékeny ő is, egyszerű rakodómunkás, aki új életet kezdene. Finom(kodó) hangi megoldások itt hiteltelenek lennének. És megértettem Sümegi Eszter visszafogott, lefojtott alakítását is: szenvedését nem, ám szenvedélyességét folytonosan palástolni kényszerülő, házasságtörő asszony, aki vágyik az új életre, de -mint távoli rokona, Nedda- retteg a lelepleződéstől és annak következményeitől. Kálmándi Mihály megbetegedése miatt fiatal és számomra eddig ismeretlen bariton, Szemerédy Károly énekelte Michele szólamát, benne Puccini egyetlen igazán jelentős bariton áriájával. A hang szép, egészséges, a mélyebb fekvésű részeknél olykor nem jön át a kellő erővel, összességében ígéretes tehetség. Fiatalos külseje, délceg megjelenése azonban elgondolkodtatott: tényleg ő lenne az az öregedő és megunt férj, akivel Giorgetta nem bírja, nem akarja a közös létet? Átkötve a Schicchire: vajon milyen lenne az ottani címszereplő, Kálmán Péter Marcel-Michele szerepében? Kora, külseje, hangereje egyaránt ebbe az irányba mutat! Schicchiként jól teljesített, komédiázása nem csúszott át bohóckodásba. Sáfár Orsolya frissen, üdén, de szerencsére nem édeskésen énekelte a Triptichon fő slágerét, darabbéli párja, Balczó Péter hangja számomra inkább egy jövőbeli karaktertenor-fachot sejtet. Wiedemann Bernadett Zita anyó szerepében jobban tetszett, Szarka nénit nem érzem az ő világának. Az erkély proszcéniumpáholyban ülő főigazgató ezúttal jogos elégedettséggel tekinthetett a hatalmas szereplőgárdára, amely a tapsrendre teljes létszámban megjelent a színpadon.
Folytatva tegnap esti felindulásomat: Az operá(k)ról: Így egyben most láttam először a Triptichont, Suort még soha. Szűz füllel-kézzel azt hallom-írom, hogy bármennyire jónak tűnt Puccini ötlete: három korszak, három világ, három hangulat...a végeredmény: hosszadalmas és heterogén. Teszem azt, pl. a Parasztbecsület és a Bajazzók jobban megférnek egymással mint ez a trió. Továbbá: A köpeny és a Suor cselekménye úgy feléig-kétharmadáig, mi tagadás, kábé zéró, életképek, hangulatzenék, foszlányok. Szépek, de drámaiatlanok. A köpeny mindamellett elragadó, nagy zene, koncentrált Puccini. Schicchi? Nem a vígopera az igazi világom, Figarónál kezdődik, ér a csúcsra és végződik nálam ez a műfaj. A Schicchi együttesei, ifjú szerelmespárja, bariton címszerepe és más egyebei néha a Falstaffra emlékeztetnek. (Amúgy nem baj, csak mondom.) A produkcióról: A fenti szerteszét ágazó, cseppet sem koherens, hogy ne mondjam, öszvér operacsokrot valamiféle egységbe fésülni -ha egyáltalán szükséges!- alig lehetséges. Erre tett mégis kísérletet Anger Ferenc és Zöldy Z Gergely s (mint Angelica a fináléban) láss és láttunk csodát: a kísérlet sikerült. Nem akarnak ők mindenáron 1 darab háromfelvonásos operát láttatni, csupán a színpadkép "csontváza" fűzi némiképp össze a három művet no meg a Santa Maria felírat: hajónév + a zárda "cégére", végül, elkerülendő a szentségtörést, elegánsan -bizonyára nem véletlenül!- leverve a Schicchi elején az "M" betűt: marad szójátéknak "Santa aria". A köpeny színpadképe nem zsúfolt, inkább tömény mint a benne lezajló dráma. A Suor egyik nagy színpadi pillanata, nagy ötlete a leereszkedő rács: mint a parlatórium kötelező kelléke s mint borzongató jele a hercegnő=a külvilág és az apáca=a zárdavilág közti átjárhatatlanságnak. A Schicchi bővérű komédiázásába meg igazán minden belefér, de szó szerint: Gherardino játékmacijától kezdve egészen az orbitális méretű nagy-mackóig. A rendező ki is használta a bővérű komédiázásra kínálkozó történés fordulatait, de nem éreztem sehol semmit soknak. Ennyi kellett, se több, se kevesebb. A zenei megvalósításról: Kesselyák Gergely egy kész Suort és Schicchit és egy (számomra) csaknem kész Köpenyt varázsolt elénk. A Schicchi bonyolult, sokrétű együtteseit bizonyára sokat próbálták, de készséggel igazolom: eredményesen. Semmilyen hibát nem hallottam a Suorban, Köpenyünk varázslatos dallamfoszlányai, villódzásai pedig még tisztábbak lehetnek a későbbiekben...de hiszen a Szajna maga, miként József Attila Dunája: zavaros, ám a karmester keze majd a mostaninál is tisztábbá teszi. Tegnap már írtam és aki ott volt, tanúsíthatja: Létay Kiss Gabriella volt-lett a tegnapi este első számú hősnője. A legkevésbé ismert darabban aratta ő a legnagyobb sikert, a legkevésbé ismert darab kap(hat)ta az ő jóvoltából a legnagyobb tapsot, nővértársai, megannyi derék apáca pedig jól szolgáltak körülötte. Létay hangja szárnyalón, biztos magasságokkal szólt át a vastagon hangszerelt zenekaron, a lírai szakaszokban őszinte és esendő volt, igazi szenvedő Puccini áldozat-hősnő. Komlósi Ildikó fagyos hercegnő/nagynéni-leheletét a távolból is érezni lehetett, hangilag-színészileg egyaránt a helyén volt, ahogy ezt tőle el is várjuk. Nem zavart kortalan jelmeze és a nagy duett alatti retikülös/rúzsos pepecselése is passzolt a szerep adta kínos-keserves helyzethez. A köpenyben Sümegi Eszter és Fekete Attila nagyjából-egészében hozták a tőlük elvárt azaz élvonalbeli formát. Megértettem Fekete szinte folyamatos forte dinamikáját: fáradt és dühös, vágyakozó és féltékeny, igen: féltékeny ő is, egyszerű rakodómunkás, aki új életet kezdene. Finom(kodó) hangi megoldások itt hiteltelenek lennének. És megértettem Sümegi Eszter visszafogott, lefojtott alakítását is: szenvedését nem, ám szenvedélyességét folytonosan palástolni kényszerülő, házasságtörő asszony, aki vágyik az új életre, de -mint távoli rokona, Nedda- retteg a lelepleződéstől és annak következményeitől. Kálmándi Mihály megbetegedése miatt fiatal és számomra eddig ismeretlen bariton, Szemerédy Károly énekelte Michele szólamát, benne Puccini egyetlen igazán jelentős bariton áriájával. A hang szép, egészséges, a mélyebb fekvésű részeknél olykor nem jön át a kellő erővel, összességében ígéretes tehetség. Fiatalos külseje, délceg megjelenése azonban elgondolkodtatott: tényleg ő lenne az az öregedő és megunt férj, akivel Giorgetta nem bírja, nem akarja a közös létet? Átkötve a Schicchire: vajon milyen lenne az ottani címszereplő, Kálmán Péter Marcel-Michele szerepében? Kora, külseje, hangereje egyaránt ebbe az irányba mutat! Schicchiként jól teljesített, komédiázása nem csúszott át bohóckodásba. Sáfár Orsolya frissen, üdén, de szerencsére nem édeskésen énekelte a Triptichon fő slágerét, darabbéli párja, Balczó Péter hangja számomra inkább egy jövőbeli karaktertenor-fachot sejtet. Wiedemann Bernadett Zita anyó szerepében jobban tetszett, Szarka nénit nem érzem az ő világának. Az erkély proszcéniumpáholyban ülő főigazgató ezúttal jogos elégedettséggel tekinthetett a hatalmas szereplőgárdára, amely a tapsrendre teljes létszámban megjelent a színpadon.
6048 -zéta- 2015-12-13 21:19:01
Valahogy mintha félnénk valakinek a személyes hibáját beismerni, pedig Lukács Ervinnél/Erdélyi Miklósnál még a kisebb hangokat sem nyomta el sosem a Puccini-zenekar... Jut erről eszembe, a decemberi Muzsikában az Erkel Színház-i Verdi Requiemről olvashatunk elemzést, nos, amikor a szólistákra került a sor, az újságíró hölgy el kezdte feszegetni az Erkel Színház ˇ"híresen" problémás akusztikáját... Emlékeztek tán még, ez volt az az Anja Kampe-féle Requiem...:-)
Valahogy mintha félnénk valakinek a személyes hibáját beismerni, pedig Lukács Ervinnél/Erdélyi Miklósnál még a kisebb hangokat sem nyomta el sosem a Puccini-zenekar... Jut erről eszembe, a decemberi Muzsikában az Erkel Színház-i Verdi Requiemről olvashatunk elemzést, nos, amikor a szólistákra került a sor, az újságíró hölgy el kezdte feszegetni az Erkel Színház ˇ"híresen" problémás akusztikáját... Emlékeztek tán még, ez volt az az Anja Kampe-féle Requiem...:-)
6047 IVA 2015-12-13 20:51:58 [Válasz erre: 6038 Livingstone 2015-12-13 12:05:17]
„Kesselyák hibája vagy Puccinié, erősen vitatható.” Az a helyzet, hogy Puccini nem cserélhető le, a karmester viszont... átértékelheti a koncepcióját. Szüksége lenne egy (vagy több) harmadik fülre, amely a nézőtér különböző pontjairól meghallgatja a muzsikálását.
„Kesselyák hibája vagy Puccinié, erősen vitatható.” Az a helyzet, hogy Puccini nem cserélhető le, a karmester viszont... átértékelheti a koncepcióját. Szüksége lenne egy (vagy több) harmadik fülre, amely a nézőtér különböző pontjairól meghallgatja a muzsikálását.
6046 IVA 2015-12-13 20:42:34 [Válasz erre: 6033 Kaliban 2015-12-13 10:45:33]
Luigi egy életerős rakodómunkás, akinek a jelenléte nem véletlenül zavarta meg Giorgetta életét. Sorsa ellen lázadó és szenvedélyes. A szorító, beszűkült hangadás mindezt nem közvetíti. Balczó Péter az ária első részét záró magasságokhoz, ahol szárnyalnia kellett volna, visszavette a hangját, nehogy nagyobb baj legyen, az utolsó magasságok csúnyán beszűkülten jöttek ki. Nem főbenjáró bűnök, nem is akartam ezt így részletezni, de örülni igazán nem örülhettem ezeknek az alakításoknak.
Luigi egy életerős rakodómunkás, akinek a jelenléte nem véletlenül zavarta meg Giorgetta életét. Sorsa ellen lázadó és szenvedélyes. A szorító, beszűkült hangadás mindezt nem közvetíti. Balczó Péter az ária első részét záró magasságokhoz, ahol szárnyalnia kellett volna, visszavette a hangját, nehogy nagyobb baj legyen, az utolsó magasságok csúnyán beszűkülten jöttek ki. Nem főbenjáró bűnök, nem is akartam ezt így részletezni, de örülni igazán nem örülhettem ezeknek az alakításoknak.
6045 IVA 2015-12-13 20:36:03 [Válasz erre: 6031 Cilike 2015-12-13 09:46:31]
Köszönjük Kesselyák Gergely véledelmét, de nem ez volt az első Puccini-előadás, amelyet az Erkel Színházban hallottam... Pucciniról pedig nem feltételezem, hogy ezzel a gondolattal ült le hangszerelni: most jól kitolok a szólistákkal, dögöljenek bele az éneklésbe! A Nyugat lánya zenekari szövete is vastag, de Házy is, Ilosfalvy is áténekelte. Házy nem volt drámai szoprán, Ilosfalvy sem volt hőstenor az 1960-as évek második felében. Sőt, még a Manon Lescaut zenekara sem kíméletes, de Házy után is lírai szopránok vitték sikerre a címszerepet. A magyar nyelvű éneklést azért is vetettem fel, mert – csodák csodája! –, valamikor még a szöveget is lehetett érteni, igen, Puccini-előadásokban is. Természetesen nem mindenkinek minden szavát, csak amennyit a megértéshez szükséges. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy egy operákat különösebben nem ismerő olasz, vagy olaszt tanult ember (akik a mai nyelvet használják) hány szót értene meg ennek a Triptichonnak a szövegmondásából, amelyben több énekes erőből képezi a hangot.
Köszönjük Kesselyák Gergely véledelmét, de nem ez volt az első Puccini-előadás, amelyet az Erkel Színházban hallottam... Pucciniról pedig nem feltételezem, hogy ezzel a gondolattal ült le hangszerelni: most jól kitolok a szólistákkal, dögöljenek bele az éneklésbe! A Nyugat lánya zenekari szövete is vastag, de Házy is, Ilosfalvy is áténekelte. Házy nem volt drámai szoprán, Ilosfalvy sem volt hőstenor az 1960-as évek második felében. Sőt, még a Manon Lescaut zenekara sem kíméletes, de Házy után is lírai szopránok vitték sikerre a címszerepet. A magyar nyelvű éneklést azért is vetettem fel, mert – csodák csodája! –, valamikor még a szöveget is lehetett érteni, igen, Puccini-előadásokban is. Természetesen nem mindenkinek minden szavát, csak amennyit a megértéshez szükséges. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy egy operákat különösebben nem ismerő olasz, vagy olaszt tanult ember (akik a mai nyelvet használják) hány szót értene meg ennek a Triptichonnak a szövegmondásából, amelyben több énekes erőből képezi a hangot.
6044 parampampoli 2015-12-13 18:17:38 [Válasz erre: 6034 ladislav kozlok 2015-12-13 10:57:44]
Nem véletlenül: olasz fachban legjobb szerepe volt.
Nem véletlenül: olasz fachban legjobb szerepe volt.
6043 Kaliban 2015-12-13 14:18:49 [Válasz erre: 6041 Búbánat 2015-12-13 13:10:33]
Az Operaház facebookon megjelent közleményében ez áll: SZEREPLŐVÁLTOZÁS "Tisztelt Közönségünk! Értesítjük Önöket, hogy Puccini Triptichon című művének új produkciójában Michele szerepét - Kálmándy Mihály betegsége miatt - Szemerédy Károly alakítja. Megértésüket köszönjük." Emberek a művészek is - előfordulnak emberi tényezők, amelyek közbe szólnak.
Az Operaház facebookon megjelent közleményében ez áll: SZEREPLŐVÁLTOZÁS "Tisztelt Közönségünk! Értesítjük Önöket, hogy Puccini Triptichon című művének új produkciójában Michele szerepét - Kálmándy Mihály betegsége miatt - Szemerédy Károly alakítja. Megértésüket köszönjük." Emberek a művészek is - előfordulnak emberi tényezők, amelyek közbe szólnak.
6042 Búbánat 2015-12-13 13:28:56
[url] http://operavilag.net/interjuk/letay/; „Örömömet lelni a drámai szerepben is” [/url] Operavilag.net, 2015. december 12. Koloratúr mezzoszopránból lett lírai szoprán, és az élet igazolja a döntést. Létay Kiss Gabriella rendszeresen főszerepeket énekel az Operaházban és az Erkel Színházban. A készülő Triptichonról és a tragikus operák kihívásairól beszélgettünk. GERENCSÉR PANNI interjúja – Angelica nővér elveszíti gyermekét és öngyilkos lesz. Milyen élmény ezt eljátszani? – Egy új szerep mindig kihívás, le kell ásni a mélyére, meg kell találni a mondanivalóját személyiség és technika szempontjából egyaránt. A mély emberi dráma Angelica történetében eleinte erősen meghatározta a tanulást. Rendkívül nehéz egy olyan anyát elénekelni, aki éppen megtudja, hogy a gyermeke, akitől évek óta el volt választva, meghalt. Volt, hogy érzelmileg annyira megterhelővé vált számomra, hogy félre kellett tennem egy időre a tanulást. [...] – Mennyire engedi, hogy előadás közben elvigyék az érzelmek? – Egy szerep beérésének különböző fázisai vannak. Miközben tanulok, folyamatosan jönnek fel bennem érzések, élmények, amik miatt még érzékenyebben érintenek ezek a személyes traumák. Ez a tanulási folyamat része. De amikor az ember felkerül a színpadra, akkor már sok más feladata is van. Én, mint énekes, másmilyen állapotban vagyok, mint a néző, aki viszont ott, az előadáson kapcsolódik először a karakterhez, őt ott sokkolják a mély, érzelmi drámák. Szereplőként számolnom kell ezzel, és meg kell találni az egyensúlyt.
[url] http://operavilag.net/interjuk/letay/; „Örömömet lelni a drámai szerepben is” [/url] Operavilag.net, 2015. december 12. Koloratúr mezzoszopránból lett lírai szoprán, és az élet igazolja a döntést. Létay Kiss Gabriella rendszeresen főszerepeket énekel az Operaházban és az Erkel Színházban. A készülő Triptichonról és a tragikus operák kihívásairól beszélgettünk. GERENCSÉR PANNI interjúja – Angelica nővér elveszíti gyermekét és öngyilkos lesz. Milyen élmény ezt eljátszani? – Egy új szerep mindig kihívás, le kell ásni a mélyére, meg kell találni a mondanivalóját személyiség és technika szempontjából egyaránt. A mély emberi dráma Angelica történetében eleinte erősen meghatározta a tanulást. Rendkívül nehéz egy olyan anyát elénekelni, aki éppen megtudja, hogy a gyermeke, akitől évek óta el volt választva, meghalt. Volt, hogy érzelmileg annyira megterhelővé vált számomra, hogy félre kellett tennem egy időre a tanulást. [...] – Mennyire engedi, hogy előadás közben elvigyék az érzelmek? – Egy szerep beérésének különböző fázisai vannak. Miközben tanulok, folyamatosan jönnek fel bennem érzések, élmények, amik miatt még érzékenyebben érintenek ezek a személyes traumák. Ez a tanulási folyamat része. De amikor az ember felkerül a színpadra, akkor már sok más feladata is van. Én, mint énekes, másmilyen állapotban vagyok, mint a néző, aki viszont ott, az előadáson kapcsolódik először a karakterhez, őt ott sokkolják a mély, érzelmi drámák. Szereplőként számolnom kell ezzel, és meg kell találni az egyensúlyt.
6041 Búbánat 2015-12-13 13:10:33 [Válasz erre: 6040 Kaliban 2015-12-13 12:38:47]
De vajon miért mondta le?
De vajon miért mondta le?
6040 Kaliban 2015-12-13 12:38:47 [Válasz erre: 6039 Kaliban 2015-12-13 12:38:21]
Szemerédy csak azért jött a képbe, mert Kálmándi lemondta - még mielőtt valaki belém köt.
Szemerédy csak azért jött a képbe, mert Kálmándi lemondta - még mielőtt valaki belém köt.
6039 Kaliban 2015-12-13 12:38:21 [Válasz erre: 6036 Pristaldus 2015-12-13 11:09:29]
És miért Kálmándinak kell majd minden premieren énekelnie? Kérdések, amikre úgyse kapunk választ.
És miért Kálmándinak kell majd minden premieren énekelnie? Kérdések, amikre úgyse kapunk választ.
6038 Livingstone 2015-12-13 12:05:17
Ez az Anger rendezés összességével tetszett. Talán elegük lehetett a sok rossz kritikából az utóbbi idők elrugaszkodott agymenései miatt. A Köpenyben Sümegi Eszter nem tudta utolérni más szerepekben hozott magas színvonalát, mert valamiért ez a szólam nem annyira fekszik neki. A sok középhang, amivel tele van tűzdelve a szerep éppen ott helyezkedik el, ahol neki nem a legszebb a hangja. A hangerőt is keveseltem egy-két helyen, Kesselyák hibája vagy Puccinié, erősen vitatható. Fekete Attila pedig úgy látszik, hogy képtelen elhagyni a forszírozást. Sajnos ost is repesztett, pedig nem lenne rá szüksége. A bariton többé, kevésbé rendben volt, de hangerőben ő sem vehette fel a versenyt a zenekarral. Létai Kiss nem tartozik a kedvenc énekeseim közé, de Angelicával úgyszólván mindent vitt. Komlósi viszont kevés volt.
Ez az Anger rendezés összességével tetszett. Talán elegük lehetett a sok rossz kritikából az utóbbi idők elrugaszkodott agymenései miatt. A Köpenyben Sümegi Eszter nem tudta utolérni más szerepekben hozott magas színvonalát, mert valamiért ez a szólam nem annyira fekszik neki. A sok középhang, amivel tele van tűzdelve a szerep éppen ott helyezkedik el, ahol neki nem a legszebb a hangja. A hangerőt is keveseltem egy-két helyen, Kesselyák hibája vagy Puccinié, erősen vitatható. Fekete Attila pedig úgy látszik, hogy képtelen elhagyni a forszírozást. Sajnos ost is repesztett, pedig nem lenne rá szüksége. A bariton többé, kevésbé rendben volt, de hangerőben ő sem vehette fel a versenyt a zenekarral. Létai Kiss nem tartozik a kedvenc énekeseim közé, de Angelicával úgyszólván mindent vitt. Komlósi viszont kevés volt.
6037 Cilike 2015-12-13 11:17:56 [Válasz erre: 6036 Pristaldus 2015-12-13 11:09:29]
Amúgy Szarka néni szerepe igazi ziccer. Nagyon jó kis zenei anyaga van. Nekem személy szerint más elképzelésem van Giorgetta hangzásáról, akármennyire is szeretem Sümegit. Van például egy felvételem, amin a bariton ugyan kutyaütő, de Guleghina és Schicoff énekli a szerelmeseket. Na és ott is az volt az érzésem, hogy SOK. Nem hangerőben, hangszínben. Guleghina csodás, pompás dús hangja sok Giorgettához, amihez nekem jobban fekszik egy karcsúbb hangszín és ugyanígy Schicoff hangja is túl nemes, túl drámai volt Luigihoz. Mindketten remekül énekeltek, csak mintha nem A köpenyt hallottam volna, hanem mondjuk a Turandotot.
Amúgy Szarka néni szerepe igazi ziccer. Nagyon jó kis zenei anyaga van. Nekem személy szerint más elképzelésem van Giorgetta hangzásáról, akármennyire is szeretem Sümegit. Van például egy felvételem, amin a bariton ugyan kutyaütő, de Guleghina és Schicoff énekli a szerelmeseket. Na és ott is az volt az érzésem, hogy SOK. Nem hangerőben, hangszínben. Guleghina csodás, pompás dús hangja sok Giorgettához, amihez nekem jobban fekszik egy karcsúbb hangszín és ugyanígy Schicoff hangja is túl nemes, túl drámai volt Luigihoz. Mindketten remekül énekeltek, csak mintha nem A köpenyt hallottam volna, hanem mondjuk a Turandotot.
6036 Pristaldus 2015-12-13 11:09:29
Sokkal jelentősebb hangnak tartom Wiedemann Bernadettet Szarka néni szerepénél! Miért Komlósinak kell minden premiert énekelnie? Nem is alt, nincsenek meg neki azok az átütő és sötét mély hangok, amik a Hercegnő szerepéhez kell.
Sokkal jelentősebb hangnak tartom Wiedemann Bernadettet Szarka néni szerepénél! Miért Komlósinak kell minden premiert énekelnie? Nem is alt, nincsenek meg neki azok az átütő és sötét mély hangok, amik a Hercegnő szerepéhez kell.
6035 ladislav kozlok 2015-12-13 11:03:16 [Válasz erre: 6034 ladislav kozlok 2015-12-13 10:57:44]
hallotam es lattam
hallotam es lattam
6034 ladislav kozlok 2015-12-13 10:57:44 [Válasz erre: 6033 Kaliban 2015-12-13 10:45:33]
Sumegi Esztert hallotattam Liu szerepeben.Nekem nagyon tetszett. ( MAO, 2004 MAJUS )
Sumegi Esztert hallotattam Liu szerepeben.Nekem nagyon tetszett. ( MAO, 2004 MAJUS )
6033 Kaliban 2015-12-13 10:45:33
A tenorokkal még mindig jobban jártunk, mintha ide hívnak egy újabb Dario Schmunckot vendégénekesnek. Bár az is igaz, hogy a Wertherben fellépő vendégtenor kellemes csalódás volt számomra, de nem sok ilyen volt az elmúlt években. Úgyhogy én örültem Fekete Attila és Balczó Péter alakításának. A zajosságról meg annyit, hogy most legalább nem volt fülcsengést okozó hangorkán, mint némelyik Turandot előadáson. Valóban Sümegit sem feltétlenül Puccini-operákban szeretném hallani a közeljövőben, de ettől függetlenül színvonalas volt az éneklése. Néha tudni kell örülni annak is, ha egy előadás nem tökéletes, nem világszínvonalú, de élvezhető és színvonalas zeneileg. Unalmas egyik egyfelvonásos sem volt számomra.
A tenorokkal még mindig jobban jártunk, mintha ide hívnak egy újabb Dario Schmunckot vendégénekesnek. Bár az is igaz, hogy a Wertherben fellépő vendégtenor kellemes csalódás volt számomra, de nem sok ilyen volt az elmúlt években. Úgyhogy én örültem Fekete Attila és Balczó Péter alakításának. A zajosságról meg annyit, hogy most legalább nem volt fülcsengést okozó hangorkán, mint némelyik Turandot előadáson. Valóban Sümegit sem feltétlenül Puccini-operákban szeretném hallani a közeljövőben, de ettől függetlenül színvonalas volt az éneklése. Néha tudni kell örülni annak is, ha egy előadás nem tökéletes, nem világszínvonalú, de élvezhető és színvonalas zeneileg. Unalmas egyik egyfelvonásos sem volt számomra.
6032 Kaliban 2015-12-13 10:39:14 [Válasz erre: 6029 lujza 2015-12-13 02:01:08]
Az Ariadné és a különösen a Farnace számomra az ízléstelen giccsparádé és agymenő ötletelgetés mintapéldája volt. Nem akarok belemenni a részletekbe, mert egyik előadás se ért annyit számomra, hogy fel akarjam idézni a részleteit. A Kéjenc útja csak szimplán unalmas volt és ötlettelen. Ehhez képest mostani Puccini rendezése akkora erőszakot nem tesz a darabokon és a Gianni Schicchi kivételével a másik két darabban nem szabadul el az ízléstelen ötletparádé sem, ami számomra nem szórakoztató se a Vivaldi-, se a Strauss-opera esetében, hanem átgondolatlan, kaotikus agymenés. Ez most nem volt a Puccini egyfelvonásosok esetében, a Gianni Schicchiben is csak redukáltan érvényesült a rendező korábbi munkáihoz képest, amiket volt alkalmam megtekinteni. Ezért pozitív csalódás volt a rendezés. A trailer alapján kaotikusabb agymenést vártam, amit a Farnace és az Ariadné előadásokon meg is kaptam. Szerencsére nem igazolódtak negatív előfeltevéseim. Van ilyen. Létay Desdamonája is egyenesen irritált, de most az Angelica nővérben tetszett. Tehát van egy pozitív tulajdonságom, nevezetesen ha vannak is negatív vagy pozitív előfeltevéseim egy-egy előadással kapcsolatban azokat képes vagyok felül írni az előadás után.
Az Ariadné és a különösen a Farnace számomra az ízléstelen giccsparádé és agymenő ötletelgetés mintapéldája volt. Nem akarok belemenni a részletekbe, mert egyik előadás se ért annyit számomra, hogy fel akarjam idézni a részleteit. A Kéjenc útja csak szimplán unalmas volt és ötlettelen. Ehhez képest mostani Puccini rendezése akkora erőszakot nem tesz a darabokon és a Gianni Schicchi kivételével a másik két darabban nem szabadul el az ízléstelen ötletparádé sem, ami számomra nem szórakoztató se a Vivaldi-, se a Strauss-opera esetében, hanem átgondolatlan, kaotikus agymenés. Ez most nem volt a Puccini egyfelvonásosok esetében, a Gianni Schicchiben is csak redukáltan érvényesült a rendező korábbi munkáihoz képest, amiket volt alkalmam megtekinteni. Ezért pozitív csalódás volt a rendezés. A trailer alapján kaotikusabb agymenést vártam, amit a Farnace és az Ariadné előadásokon meg is kaptam. Szerencsére nem igazolódtak negatív előfeltevéseim. Van ilyen. Létay Desdamonája is egyenesen irritált, de most az Angelica nővérben tetszett. Tehát van egy pozitív tulajdonságom, nevezetesen ha vannak is negatív vagy pozitív előfeltevéseim egy-egy előadással kapcsolatban azokat képes vagyok felül írni az előadás után.
6031 Cilike 2015-12-13 09:46:31
Az az igazság, hogy nem láttam (még) az előadást, ezért nem tudok nyilatkozni, de egyet szeretnék Kesselyák védelmében leírni: Puccini-operákban mindig probléma a zenekar, és ebben legtöbbször nem a karmester a ludas, Puccini egyszerűen túlhangszerelt minden operájában. Ezért kell hozzá egy speciális hangszín, ami átjön a vastag zenekaron.
Az az igazság, hogy nem láttam (még) az előadást, ezért nem tudok nyilatkozni, de egyet szeretnék Kesselyák védelmében leírni: Puccini-operákban mindig probléma a zenekar, és ebben legtöbbször nem a karmester a ludas, Puccini egyszerűen túlhangszerelt minden operájában. Ezért kell hozzá egy speciális hangszín, ami átjön a vastag zenekaron.
6030 IVA 2015-12-13 06:06:59
Triptichon – 2015. december 12. Amikor már nagyon elegünk volt az 1960-as, '70-es évek korszerűsítési hullámának pocsékdíszlet-divatjából (az élen képviselte ezt a Traviata, A végzet hatalma, a Faust, megannyi „sokszor nézős” opera), Makai Péter tervezett az Ernani Békés András rendezte előadásához (1980. január) egy díszletet, amely igazán nem volt szép, de a közönség függönynyílást követő tapssal jutalmazta, hálásan, amiért legalább díszletnek nevezhető látványt kapott. Jutott ez eszembe arról, hogy az utóbbi néhány szezonban annyi infernális újrarendezést és díszletet kaptunk a Magyar Állami Operaháztól (Carmen, Parasztbecsület – Bajazzók, Così fan tutte, A bolygó hollandi, Nabucco, Aida, A Rajna kincse, Faust, Otello, megannyi elvileg „sokszor nézős” darab), hogy józanul semmi jóra sem lehetett számítani éppen a MÁO jelenlegi művészeti igazgatójának rendezésétől, illetve Zöldi Z Gergely látványától, aki pl. a Così még emlékeimben is émelyítő színpadát tervezte. Ugyanakkor be kell vallanom, Anger Ferenc igazgatónak még egyik rendezését sem néztem meg, az Ariadné Naxos szigetént például azért nem, mert a képeken látott közhelyes ízléstelenség-gyűjteménnyel való „személyes” találkozásra eleve nem vállalkoztam. A Triptichon darabjai azonban – a rajongott Puccini-életmű részeként – nagyon fontosak számomra, és miután a '90-es évekbeli operaházi szériát ki kellett hagynom, igencsak kiéheztem erre az eseményre. A sosem jogos előítéletek és a sajnos jogos (díszlettervek és trailer bemutatására alapozott) előzetes ítéletek után végül is kellemes csalódás ért, legalábbis néhány részletben; összességében sajnos vitatható eredménnyel. Szóval volt díszlet, nem is tehetségtelen látványt nyújtva, az elégtelennél nagyobb kreativitással. Mindhárom egyfelvonásos ugyanabban a díszletkeretben játszódik, amely A köpeny játékterét szolgálja leghatásosabban, az Angelica nővérét megfelelően. Talán megfelelően a Gianni Schicchiét is, amelynek rendezését viszont, számos negatív hatás közepette, alig-alig lehet értékelni. Boltíves árkádsor keretezi a színpadot, amelynek emeletén is van játéktér. Az árkádsor A köpenyben a Szajna rakpartját igyekszik idézni (a háttérben látható kis részlet a Notre Dame homlokzatából), ezek közt, mint apró öbölben, Michele uszálya a központi játéktér. Muskátlis ládák üzenik a nézőtér felé, hogy a háziasszony szebb és szárazföldibb életre vágyik, az uszály neve pedig Santa Maria. Láttunk már ennél sokkal szebb Köpeny-díszletet, emennek komoly erénye a bezártság, a reménytelenség fojtó atmoszférája. A cselekmény ideje a XX. század eleje lenne, a rendezés szerencsére nem is helyezi a bő 100 évvel későbbi mába, ám a jelmezek (elsősorban Giorgetta ruhája, annak hossza) az 1950-es, '60-as éveket sejteti – csak a jó Ég tudja, milyen észérvvel indokolhatóan! Az Angelica nővér apácakolostor-helyszínéhez a felső játéktér is boltíves, a centrális tér 13 fokos lépcsősor, körös-körül csupa naturalisztikusan ábrázolt zöld növénnyel. Itt maradt a Santa Maria felirat, feltehetően mint a kolostor neve. Atmoszféra terén azonban több emeletnyit zuhantunk, még ha nem is a kívánatos 1700 körülit kérem számon. Hanem amikor megjelenik Angelica látogatója, a Hercegnő, modern, rövid fodrászfrizurával, karcsúsított, térdét alig takaró kabátban, amelyből ugyanolyan rövid ruhára vetkőzik, úgyis szertefoszlott volna minden atmoszféra és illúzió. A szerelemgyereket szült és ezért zárdába kergetett, s immár 7 éve ott sínylődő Angelica története ugyanis semmiképp sem játszódhat ma! Mondén, de korántsem elegáns hercegnőnk dolga intéztével apró neszesszert vesz elő – azt vártam, púdert pakol az arcára, jelezve nekünk, hogy megizzasztotta a kínos „ügyintézés”, de nem: kirúzsozza magát! Ajakrúzst a II. világháború előtt csupán színészek és prostituáltak használtak, az után lett csak általános és elfogadott. De hogy a római katolikus főúri família (rövidruhás) hercegnője az apácakolostor területén igazítja meg a sminkjét, nemcsak azt fejezi ki, hogy ez fontosabb neki, mint a gyermekgyászáról frissen értesült anya fájdalma, hanem azt is, hogy a hölgy nem arisztokrata, hanem egy kiöltözött lotyó, ami más dimenzióba és miliőbe utalja az eredeti korából teljesen értelmetlenül kiszakított történetet. Az árkádos keret a Gianni Schicchiben az elhunyt Buoso Donati „jól épült fizenzei házának” hálószobáját övezi. A központi játéktér egy hatalmas (bármit akar is ez jelenteni: gusztustalanul nagy) heverő, amelynek lábrészén olvashatjuk a Santa Maria elnevezést. Nem tudom, szándékosan vagy véletlenül-e, időközben erről lekerült vagy leesett az S betű, mert a „Santa aria” nekem nem utal semmire. Ám ez a legkisebb talány, mert itt az 1299-ben játszódó történetben végképp elszabadul a pokol, nem a Dantéé, hanem az értelmetlen időtlenségé, a stílustalanságé és az ízléstelenségé. Puccini hús-vér embereket ábrázol vígoperájában, de az nem a reneszánsz bővérűség bohózata. A gusztustalanul nagy ágyban feltételezhetően egy még gusztustalanabb, óriási és hatalmas hasú öregember hulláját rejti a takaró, amelyről nem tudjuk, hogyan fog távozni onnan, hogy Schicchi a helyére feküdjön. De tévedtünk, mert a lepel egy gigantikus barna játék mackót takart, amely rímel a Bouso végrendeletét rejtő kis macira, és a komoly komédiát komolytalan ökörködésekbe fordítja. Hogy hamar szabaduljak tőle: a nagy mackó valamelyik végtagját Schicchi jókora lomposként veszi a lába közé, így jelezve, hogyan integethet búcsút szeretett Firenzéjének a végrendeletet hamisító, vagy abban cinkos polgár. Ebbe „gondolatkörbe” tartozik még, hogy az ártatlan Laurettácska, akinek ki kell vonulnia magot adni a kismadárnak, nehogy a bűncselekmény tervének fültanúja legyen, Betto di Signa nadrágzsebének mélyéről rángatja elő (feltehetően) a szotyolát a madáretetéshez: hadd legyen valami szórakozása annak az 1800 vadbaromnak a nézőtéren, akinek a bájos eredeti cselekménybonyolítás és a Puccini-zene kevés lenne. Ami a cselekmény idejét illeti, a látványtervező erős, rikító színeket is használó jelmezei az olasz reneszánszt idézik, ám Buoso szekrényének ajtaját, mint egy melós öltözőszekrényét, ráragasztott erotikus fotók bélelik, és piros tárcsás telefonkészüléket is találnak benne, amelynek funkcióját nem tudtam teljesen követni. A díszletfal rekeszeit fakóbíbor sötétítőfüggönyök választják el, ugyanilyen anyagból a mennyezetről az Operaház kortinája fölötti drapériának kisebb, annak esetlen ívelését utánzó mása csüng alá. Asszociációra képtelen fejem számára valakinek el kellene magyaráznia ennek a viccnek a poénját. A zenei élmény többnyire jó: a meghatóan szépséges és a zavarba ejtő részletek közötti skálán. Sümegi Eszter középhangjai eleinte nem gyönyörködtetőek, de vivőereje a magas regiszterben biztosítéka annak, hogy uralja Giorgetta szólamát. A magasságok azonban számomra nem közvetítették azt a lobogást, amitől a szerencsétlen sorsú asszony elveszti a fejét. Sümegi kiváló szoprán, élvezet hallgatni, de talán nem ideális Puccini-énekes. Mint aki csak a színpadról ismeri, meglepett, milyen csinos jelenség. Ezt korántsem udvariatlanságnak szánom, csupán annak jelzésére, hogy egy énekesnőt mennyi kutyaütő jelmeztervező és szabász csomagolásában kap éveken és szerepeken (Manon Lescaut, Császárné, Szulamit) át a néző. Fekete Attila fényes, de kemény, ezúttal is forszírozottnak tűnő hangon énekelte Luigi szólamát. A Sába királynője Salamon királya után Michele szerepében újabb nagy élményt hozott Szemerédy Károly fellépése. Bariton hangja gyönyörű, alakítása hiteles. Előadásának szépsége az ötvenéves férfi szenvedélyes vallomását záró sorokban („Ó maradj itt velem... / Oly szép az éjjel!”) – nemigen szoktam ilyent írni, mert ritkán esik meg velem operaelőadásokon – csaknem megríkatott. Wiedemann Bernadett sem éneklésével, sem játékával nem adott jelentőséget Szarka néni szerepének. Mindkét dologban ludas lehet a rendezés is: zavaró volt a maga elé állított babakocsi, amelyekből a limlomot rámolta. De sajnos Zita anyó szerepében is a hangzás és a figurateremtés élményét hiányoltam tőle, és nem zárom ki, hogy ebben a rendezőn kívül a karmester is vétkes. Létay Kiss Gabriella affinitása Puccini nőalakjaihoz kétségtelen, és ez éneklésében is megnyilvánul. Talán még egyik szerepében sem hallottam olyan szép fényűnek a hangját, mint Angelica nővérként. Volt olyan exponált magassága, amely ritka gyönyörűséggel töltött el, és talán több ilyen is lehetett volna, ha nem kell birkóznia a zenekar tapintatlan túlerejével. Vannak énekesnők, akik az ária végét mutatós pianókkal oldják meg, én ezt nem igénylem feltétlenül. Mellőzném ezúttal a felejthetetlen szerepelődök emlegetését, de a Hercegnő esetében nem állhatom meg, hogy minden utód „mentségére” felidézzem Jablonkay Éva egyedülálló alakítását, nagy találkozását ezzel a szereppel, mint meghatározó élményemet. Dermesztő alakításával Komlósi Ildikó sem versenyezhet, aki különben mindent megtesz azért, hogy a rendezésileg elszúrt figurát fontossá tegye. Amint már célozgattam rá, Kesselyák Gergely kíméletlenül bánt az énekesekkel. Elbánni azonban a Gianni Schicchiben nem egészen sikerült neki, mert a remek hangok többnyire állták a fortéra srófolás kihívását, ám sajnos ez az árnyalás rovására ment. Így történt, hogy egy kamaradarab a hangerő, a látvány és a játék túlzott harsányságával együtt, nem üdítő és feloldó vígjátéka, hanem fárasztó agressziója lett az estének. Kálmán Péter kiváló a címszerepben, sőt akár nagy Gianni Schicchi is lehet, ha alakját nem nyomja el az óriásmackó, amelyen fekve kell játszania, játékát nem halványítja az egész színpadon folyó handabandázás. Sáfár Orsolya hangját eddig nem hallottam ilyen szépnek, moderáltabban vezényelt előadásban talán árnyalatokkal is gazdagíthatja Lauretta áriáját, amelyet itt nem apjának énekel, hanem a közönségnek. Balczó Péter forszírozott hangja kissé erőszakos színezetet kapott. Rinuccio áriája, amely egyszerre felelős Firenze és egy fiatalember külső-belső szépségének, szerelme erejének bemutatásáért, valljuk be, nem sikerült. Mitilineou Cleo, Farkasréti Mária, Kiss András és Szerekován János hangja tudott olykor kellemesen érvényesülni a még csoporttáncra is kényszerített szereplők vizuális és hangzavarából. Különböző erényei érvényesítésére mindhárom opera magyar nyelvű előadás után kiált az Erkel Színházban.
Triptichon – 2015. december 12. Amikor már nagyon elegünk volt az 1960-as, '70-es évek korszerűsítési hullámának pocsékdíszlet-divatjából (az élen képviselte ezt a Traviata, A végzet hatalma, a Faust, megannyi „sokszor nézős” opera), Makai Péter tervezett az Ernani Békés András rendezte előadásához (1980. január) egy díszletet, amely igazán nem volt szép, de a közönség függönynyílást követő tapssal jutalmazta, hálásan, amiért legalább díszletnek nevezhető látványt kapott. Jutott ez eszembe arról, hogy az utóbbi néhány szezonban annyi infernális újrarendezést és díszletet kaptunk a Magyar Állami Operaháztól (Carmen, Parasztbecsület – Bajazzók, Così fan tutte, A bolygó hollandi, Nabucco, Aida, A Rajna kincse, Faust, Otello, megannyi elvileg „sokszor nézős” darab), hogy józanul semmi jóra sem lehetett számítani éppen a MÁO jelenlegi művészeti igazgatójának rendezésétől, illetve Zöldi Z Gergely látványától, aki pl. a Così még emlékeimben is émelyítő színpadát tervezte. Ugyanakkor be kell vallanom, Anger Ferenc igazgatónak még egyik rendezését sem néztem meg, az Ariadné Naxos szigetént például azért nem, mert a képeken látott közhelyes ízléstelenség-gyűjteménnyel való „személyes” találkozásra eleve nem vállalkoztam. A Triptichon darabjai azonban – a rajongott Puccini-életmű részeként – nagyon fontosak számomra, és miután a '90-es évekbeli operaházi szériát ki kellett hagynom, igencsak kiéheztem erre az eseményre. A sosem jogos előítéletek és a sajnos jogos (díszlettervek és trailer bemutatására alapozott) előzetes ítéletek után végül is kellemes csalódás ért, legalábbis néhány részletben; összességében sajnos vitatható eredménnyel. Szóval volt díszlet, nem is tehetségtelen látványt nyújtva, az elégtelennél nagyobb kreativitással. Mindhárom egyfelvonásos ugyanabban a díszletkeretben játszódik, amely A köpeny játékterét szolgálja leghatásosabban, az Angelica nővérét megfelelően. Talán megfelelően a Gianni Schicchiét is, amelynek rendezését viszont, számos negatív hatás közepette, alig-alig lehet értékelni. Boltíves árkádsor keretezi a színpadot, amelynek emeletén is van játéktér. Az árkádsor A köpenyben a Szajna rakpartját igyekszik idézni (a háttérben látható kis részlet a Notre Dame homlokzatából), ezek közt, mint apró öbölben, Michele uszálya a központi játéktér. Muskátlis ládák üzenik a nézőtér felé, hogy a háziasszony szebb és szárazföldibb életre vágyik, az uszály neve pedig Santa Maria. Láttunk már ennél sokkal szebb Köpeny-díszletet, emennek komoly erénye a bezártság, a reménytelenség fojtó atmoszférája. A cselekmény ideje a XX. század eleje lenne, a rendezés szerencsére nem is helyezi a bő 100 évvel későbbi mába, ám a jelmezek (elsősorban Giorgetta ruhája, annak hossza) az 1950-es, '60-as éveket sejteti – csak a jó Ég tudja, milyen észérvvel indokolhatóan! Az Angelica nővér apácakolostor-helyszínéhez a felső játéktér is boltíves, a centrális tér 13 fokos lépcsősor, körös-körül csupa naturalisztikusan ábrázolt zöld növénnyel. Itt maradt a Santa Maria felirat, feltehetően mint a kolostor neve. Atmoszféra terén azonban több emeletnyit zuhantunk, még ha nem is a kívánatos 1700 körülit kérem számon. Hanem amikor megjelenik Angelica látogatója, a Hercegnő, modern, rövid fodrászfrizurával, karcsúsított, térdét alig takaró kabátban, amelyből ugyanolyan rövid ruhára vetkőzik, úgyis szertefoszlott volna minden atmoszféra és illúzió. A szerelemgyereket szült és ezért zárdába kergetett, s immár 7 éve ott sínylődő Angelica története ugyanis semmiképp sem játszódhat ma! Mondén, de korántsem elegáns hercegnőnk dolga intéztével apró neszesszert vesz elő – azt vártam, púdert pakol az arcára, jelezve nekünk, hogy megizzasztotta a kínos „ügyintézés”, de nem: kirúzsozza magát! Ajakrúzst a II. világháború előtt csupán színészek és prostituáltak használtak, az után lett csak általános és elfogadott. De hogy a római katolikus főúri família (rövidruhás) hercegnője az apácakolostor területén igazítja meg a sminkjét, nemcsak azt fejezi ki, hogy ez fontosabb neki, mint a gyermekgyászáról frissen értesült anya fájdalma, hanem azt is, hogy a hölgy nem arisztokrata, hanem egy kiöltözött lotyó, ami más dimenzióba és miliőbe utalja az eredeti korából teljesen értelmetlenül kiszakított történetet. Az árkádos keret a Gianni Schicchiben az elhunyt Buoso Donati „jól épült fizenzei házának” hálószobáját övezi. A központi játéktér egy hatalmas (bármit akar is ez jelenteni: gusztustalanul nagy) heverő, amelynek lábrészén olvashatjuk a Santa Maria elnevezést. Nem tudom, szándékosan vagy véletlenül-e, időközben erről lekerült vagy leesett az S betű, mert a „Santa aria” nekem nem utal semmire. Ám ez a legkisebb talány, mert itt az 1299-ben játszódó történetben végképp elszabadul a pokol, nem a Dantéé, hanem az értelmetlen időtlenségé, a stílustalanságé és az ízléstelenségé. Puccini hús-vér embereket ábrázol vígoperájában, de az nem a reneszánsz bővérűség bohózata. A gusztustalanul nagy ágyban feltételezhetően egy még gusztustalanabb, óriási és hatalmas hasú öregember hulláját rejti a takaró, amelyről nem tudjuk, hogyan fog távozni onnan, hogy Schicchi a helyére feküdjön. De tévedtünk, mert a lepel egy gigantikus barna játék mackót takart, amely rímel a Bouso végrendeletét rejtő kis macira, és a komoly komédiát komolytalan ökörködésekbe fordítja. Hogy hamar szabaduljak tőle: a nagy mackó valamelyik végtagját Schicchi jókora lomposként veszi a lába közé, így jelezve, hogyan integethet búcsút szeretett Firenzéjének a végrendeletet hamisító, vagy abban cinkos polgár. Ebbe „gondolatkörbe” tartozik még, hogy az ártatlan Laurettácska, akinek ki kell vonulnia magot adni a kismadárnak, nehogy a bűncselekmény tervének fültanúja legyen, Betto di Signa nadrágzsebének mélyéről rángatja elő (feltehetően) a szotyolát a madáretetéshez: hadd legyen valami szórakozása annak az 1800 vadbaromnak a nézőtéren, akinek a bájos eredeti cselekménybonyolítás és a Puccini-zene kevés lenne. Ami a cselekmény idejét illeti, a látványtervező erős, rikító színeket is használó jelmezei az olasz reneszánszt idézik, ám Buoso szekrényének ajtaját, mint egy melós öltözőszekrényét, ráragasztott erotikus fotók bélelik, és piros tárcsás telefonkészüléket is találnak benne, amelynek funkcióját nem tudtam teljesen követni. A díszletfal rekeszeit fakóbíbor sötétítőfüggönyök választják el, ugyanilyen anyagból a mennyezetről az Operaház kortinája fölötti drapériának kisebb, annak esetlen ívelését utánzó mása csüng alá. Asszociációra képtelen fejem számára valakinek el kellene magyaráznia ennek a viccnek a poénját. A zenei élmény többnyire jó: a meghatóan szépséges és a zavarba ejtő részletek közötti skálán. Sümegi Eszter középhangjai eleinte nem gyönyörködtetőek, de vivőereje a magas regiszterben biztosítéka annak, hogy uralja Giorgetta szólamát. A magasságok azonban számomra nem közvetítették azt a lobogást, amitől a szerencsétlen sorsú asszony elveszti a fejét. Sümegi kiváló szoprán, élvezet hallgatni, de talán nem ideális Puccini-énekes. Mint aki csak a színpadról ismeri, meglepett, milyen csinos jelenség. Ezt korántsem udvariatlanságnak szánom, csupán annak jelzésére, hogy egy énekesnőt mennyi kutyaütő jelmeztervező és szabász csomagolásában kap éveken és szerepeken (Manon Lescaut, Császárné, Szulamit) át a néző. Fekete Attila fényes, de kemény, ezúttal is forszírozottnak tűnő hangon énekelte Luigi szólamát. A Sába királynője Salamon királya után Michele szerepében újabb nagy élményt hozott Szemerédy Károly fellépése. Bariton hangja gyönyörű, alakítása hiteles. Előadásának szépsége az ötvenéves férfi szenvedélyes vallomását záró sorokban („Ó maradj itt velem... / Oly szép az éjjel!”) – nemigen szoktam ilyent írni, mert ritkán esik meg velem operaelőadásokon – csaknem megríkatott. Wiedemann Bernadett sem éneklésével, sem játékával nem adott jelentőséget Szarka néni szerepének. Mindkét dologban ludas lehet a rendezés is: zavaró volt a maga elé állított babakocsi, amelyekből a limlomot rámolta. De sajnos Zita anyó szerepében is a hangzás és a figurateremtés élményét hiányoltam tőle, és nem zárom ki, hogy ebben a rendezőn kívül a karmester is vétkes. Létay Kiss Gabriella affinitása Puccini nőalakjaihoz kétségtelen, és ez éneklésében is megnyilvánul. Talán még egyik szerepében sem hallottam olyan szép fényűnek a hangját, mint Angelica nővérként. Volt olyan exponált magassága, amely ritka gyönyörűséggel töltött el, és talán több ilyen is lehetett volna, ha nem kell birkóznia a zenekar tapintatlan túlerejével. Vannak énekesnők, akik az ária végét mutatós pianókkal oldják meg, én ezt nem igénylem feltétlenül. Mellőzném ezúttal a felejthetetlen szerepelődök emlegetését, de a Hercegnő esetében nem állhatom meg, hogy minden utód „mentségére” felidézzem Jablonkay Éva egyedülálló alakítását, nagy találkozását ezzel a szereppel, mint meghatározó élményemet. Dermesztő alakításával Komlósi Ildikó sem versenyezhet, aki különben mindent megtesz azért, hogy a rendezésileg elszúrt figurát fontossá tegye. Amint már célozgattam rá, Kesselyák Gergely kíméletlenül bánt az énekesekkel. Elbánni azonban a Gianni Schicchiben nem egészen sikerült neki, mert a remek hangok többnyire állták a fortéra srófolás kihívását, ám sajnos ez az árnyalás rovására ment. Így történt, hogy egy kamaradarab a hangerő, a látvány és a játék túlzott harsányságával együtt, nem üdítő és feloldó vígjátéka, hanem fárasztó agressziója lett az estének. Kálmán Péter kiváló a címszerepben, sőt akár nagy Gianni Schicchi is lehet, ha alakját nem nyomja el az óriásmackó, amelyen fekve kell játszania, játékát nem halványítja az egész színpadon folyó handabandázás. Sáfár Orsolya hangját eddig nem hallottam ilyen szépnek, moderáltabban vezényelt előadásban talán árnyalatokkal is gazdagíthatja Lauretta áriáját, amelyet itt nem apjának énekel, hanem a közönségnek. Balczó Péter forszírozott hangja kissé erőszakos színezetet kapott. Rinuccio áriája, amely egyszerre felelős Firenze és egy fiatalember külső-belső szépségének, szerelme erejének bemutatásáért, valljuk be, nem sikerült. Mitilineou Cleo, Farkasréti Mária, Kiss András és Szerekován János hangja tudott olykor kellemesen érvényesülni a még csoporttáncra is kényszerített szereplők vizuális és hangzavarából. Különböző erényei érvényesítésére mindhárom opera magyar nyelvű előadás után kiált az Erkel Színházban.
6029 lujza 2015-12-13 02:01:08 [Válasz erre: 6028 Kaliban 2015-12-13 00:08:54]
A jobb volt, mint vártam kevés tőled azután, hogy előzőleg agymenést írtál. Én fogalmazhatnék így, mivel előzőleg nem írtam semmit. Engem meglepett, hogy mennyire normális volt a rendezés, az előadókról pedig főleg csak jókat írhatok. De azért Fekete Attila még mindig kissé túlordítja nekem. És Szemerédy tényleg jó csere volt.
A jobb volt, mint vártam kevés tőled azután, hogy előzőleg agymenést írtál. Én fogalmazhatnék így, mivel előzőleg nem írtam semmit. Engem meglepett, hogy mennyire normális volt a rendezés, az előadókról pedig főleg csak jókat írhatok. De azért Fekete Attila még mindig kissé túlordítja nekem. És Szemerédy tényleg jó csere volt.
6028 Kaliban 2015-12-13 00:08:54 [Válasz erre: 6027 Edmond Dantes 2015-12-12 23:10:21]
A rendezés jobb volt, mint vártam. Azaz: nagyjából az történik a színpadon, amit a szerzői utasítások előírnak, persze a vígoperában azért megy a baromkodás. Zeneileg szerintem szép előadások voltak. Létay most tetszett. Azért Balczó is nagyon jó volt, még ha nem is kapott akkora tapsot. Kálmán Pétert eddig háromszor hallottam, nekem most tetszett a legjobban. Nem sírtam Kálmándi után, nekem Szemerédy is megfelelt. Fekete Attila, Sümegi Eszter hozta a szokásost és ezúttal Kesselyák Gergely irányításával a zenekar is sokkal jobban muzsikált, mint a Tosca vagy a Don Giovanni esetében. Örülnék, ha adnák még egy estén a három darabot, de az idei évadban erre biztosan nem fog sor kerülni. Kár.
A rendezés jobb volt, mint vártam. Azaz: nagyjából az történik a színpadon, amit a szerzői utasítások előírnak, persze a vígoperában azért megy a baromkodás. Zeneileg szerintem szép előadások voltak. Létay most tetszett. Azért Balczó is nagyon jó volt, még ha nem is kapott akkora tapsot. Kálmán Pétert eddig háromszor hallottam, nekem most tetszett a legjobban. Nem sírtam Kálmándi után, nekem Szemerédy is megfelelt. Fekete Attila, Sümegi Eszter hozta a szokásost és ezúttal Kesselyák Gergely irányításával a zenekar is sokkal jobban muzsikált, mint a Tosca vagy a Don Giovanni esetében. Örülnék, ha adnák még egy estén a három darabot, de az idei évadban erre biztosan nem fog sor kerülni. Kár.
6027 Edmond Dantes 2015-12-12 23:10:21
Én értem haza elsőként? Nos, akkor ezennel + tisztelettel + hirtelen felindulásból (vagy anélkül) leteszem a garast. A Triptichon ma esti premierje őszinte és úgyszólván teljes siker: Anger Ferenc és Zöldy Z Gergely a színpad és a színpadi játék megálmodóiként, Kesselyák Gergely a zenei megvalósításban. Létay Kiss Gabriella az este legnagyobb (és jogos!) énekes diadalát aratta, minden és mindenki másról holnap...addigra (vagy legkésőbb a legközelebbi előadásra) talán az a néhány fránya porszem is kikerül A köpeny "redői" közül. A magam részéről gratulálok a közreműködőknek.
Én értem haza elsőként? Nos, akkor ezennel + tisztelettel + hirtelen felindulásból (vagy anélkül) leteszem a garast. A Triptichon ma esti premierje őszinte és úgyszólván teljes siker: Anger Ferenc és Zöldy Z Gergely a színpad és a színpadi játék megálmodóiként, Kesselyák Gergely a zenei megvalósításban. Létay Kiss Gabriella az este legnagyobb (és jogos!) énekes diadalát aratta, minden és mindenki másról holnap...addigra (vagy legkésőbb a legközelebbi előadásra) talán az a néhány fránya porszem is kikerül A köpeny "redői" közül. A magam részéről gratulálok a közreműködőknek.
6026 Edmond Dantes 2015-12-12 15:31:02 [Válasz erre: 6024 Kaliban 2015-12-12 13:53:26]
Pár maradék jegy volt elszórtan. 1-2 napja hirtelen megsokasodtak a szabad helyek. Megjegyzem, ugyanez volt a telt házas Schrott-Don Giovannin is: utolsó előtti és utolsó nap pár (köztük nagyon jó) hely megzöldült a jegytérképen.
Pár maradék jegy volt elszórtan. 1-2 napja hirtelen megsokasodtak a szabad helyek. Megjegyzem, ugyanez volt a telt házas Schrott-Don Giovannin is: utolsó előtti és utolsó nap pár (köztük nagyon jó) hely megzöldült a jegytérképen.
6025 Búbánat 2015-12-12 15:02:09 [Válasz erre: 6024 Kaliban 2015-12-12 13:53:26]
Igen, én sem kaptam a mai premierre; két részre bontva nézem meg a hármat...
Igen, én sem kaptam a mai premierre; két részre bontva nézem meg a hármat...
6024 Kaliban 2015-12-12 13:53:26 [Válasz erre: 6023 Edmond Dantes 2015-12-12 10:27:25]
És egyébként ha valakit érdekel hirtelen egy csomó szabad jegy lett. Pár hete még az volt kiírva, ha jól emlékszem, hogy minden jegy elkelt....
És egyébként ha valakit érdekel hirtelen egy csomó szabad jegy lett. Pár hete még az volt kiírva, ha jól emlékszem, hogy minden jegy elkelt....
6023 Edmond Dantes 2015-12-12 10:27:25 [Válasz erre: 6022 Kaliban 2015-12-12 10:16:34]
No, hát ha sokan várják, van egy jó hírem a számukra: már csak pár óra türelmet kér :)
No, hát ha sokan várják, van egy jó hírem a számukra: már csak pár óra türelmet kér :)
6022 Kaliban 2015-12-12 10:16:34 [Válasz erre: 6021 parampampoli 2015-12-12 07:16:36]
Sokan várják Anger újabb agymenését a szakmabeliek közül is - pedig szerintem még a modern rendezők között is gyenge. Nemcsak egy-egy nagyobb rendező egyéniséghez hasonlítva....
Sokan várják Anger újabb agymenését a szakmabeliek közül is - pedig szerintem még a modern rendezők között is gyenge. Nemcsak egy-egy nagyobb rendező egyéniséghez hasonlítva....
6021 parampampoli 2015-12-12 07:16:36 [Válasz erre: 6020 IVA 2015-12-12 04:35:01]
Az meg is érdemli! Pl én... -:) De nem a rendezés miatt megyek, az ugyebár sejthető! (Fekete, Sümegi, Schicchi miatt sokkal inkább.)
Az meg is érdemli! Pl én... -:) De nem a rendezés miatt megyek, az ugyebár sejthető! (Fekete, Sümegi, Schicchi miatt sokkal inkább.)
6020 IVA 2015-12-12 04:35:01 [Válasz erre: 6018 Kaliban 2015-12-11 09:57:33]
Ha ez a tohuvabohu becsábít valakit a színházba... !
Ha ez a tohuvabohu becsábít valakit a színházba... !
6019 parampampoli 2015-12-11 10:54:07 [Válasz erre: 6009 ladislav kozlok 2015-12-08 07:26:20]
Köszönöm a meghívást... június még messze van, de hátha!
Köszönöm a meghívást... június még messze van, de hátha!
6017 IVA 2015-12-11 04:24:39 [Válasz erre: 6016 Kaliban 2015-12-10 16:35:26]
A szokásos, divatos, hang és kép aszinkronban trailer.
A szokásos, divatos, hang és kép aszinkronban trailer.
6016 Kaliban 2015-12-10 16:35:26 [Válasz erre: 6015 IVA 2015-12-09 23:20:46]
[url]http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-kopeny-angelica-nover-gianni-schicchi-2015/;A honlapon már fenn van a szokásos trailer a bemutatóról.[/url] Az Operaház facebook oldalán még nem osztották meg.
[url]http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-kopeny-angelica-nover-gianni-schicchi-2015/;A honlapon már fenn van a szokásos trailer a bemutatóról.[/url] Az Operaház facebook oldalán még nem osztották meg.
6015 IVA 2015-12-09 23:20:46 [Válasz erre: 6014 Búbánat 2015-12-09 19:55:28]
Hogy végül is szerencsésen alakult-e a helyzet, az szombaton fog kiderülni.
Hogy végül is szerencsésen alakult-e a helyzet, az szombaton fog kiderülni.
6014 Búbánat 2015-12-09 19:55:28
[url] http://ujember.hu/hetkoznapi-buneink/; Hétköznapi bűneink [/url] Anger Ferenc Puccini Triptichonjáról – Párizs, Szajna-part; egy zárda Siena közelében; Firenze, Buoso Donati hálószobája – Puccini egyfelvonásosainak helyszínei. A zeneirodalom egyik legkülönlegesebb „ötlete” és vállalása; három zseniális opera, egy naturalista dráma, a líra és a komédia egy este. A Triptichont decemberben az Erkel Színház tűzi műsorára. A beugró rendezővel, Anger Ferenccel a bemutató előtt beszélgettünk szentről és profánról, tisztaságról és gyarlóságról, Puccini átfogó, érzékeny humanizmusáról… /Pallós Tamás, Új Ember Hetilap – 2015. 12.06. – Az évad eleji terveket át kellett alakítanunk, mert Kerényi Miklós Gábor lemondta a rendezést. Szikora János átvette tőlem a Werthert. Mivel a napokban volt premierje Székesfehérváron, a Triptichont nem tudta volna elkezdeni, így az utolsó pillanatban én ugrottam be a Puccini-egyfelvonásosok színpadra állításába. Végül is szerencsésen alakult a helyzet. Szikora János a francia zeneirodalom kiváló ismerője; ő nagyon örült Massenet operájának, ami régóta a kedvencei közé tartozik. A Triptichon pedig az egyik legfantasztikusabb zenés színházi alkotás, úgyhogy nekem óriási megtiszteltetés foglalkozni vele.
[url] http://ujember.hu/hetkoznapi-buneink/; Hétköznapi bűneink [/url] Anger Ferenc Puccini Triptichonjáról – Párizs, Szajna-part; egy zárda Siena közelében; Firenze, Buoso Donati hálószobája – Puccini egyfelvonásosainak helyszínei. A zeneirodalom egyik legkülönlegesebb „ötlete” és vállalása; három zseniális opera, egy naturalista dráma, a líra és a komédia egy este. A Triptichont decemberben az Erkel Színház tűzi műsorára. A beugró rendezővel, Anger Ferenccel a bemutató előtt beszélgettünk szentről és profánról, tisztaságról és gyarlóságról, Puccini átfogó, érzékeny humanizmusáról… /Pallós Tamás, Új Ember Hetilap – 2015. 12.06. – Az évad eleji terveket át kellett alakítanunk, mert Kerényi Miklós Gábor lemondta a rendezést. Szikora János átvette tőlem a Werthert. Mivel a napokban volt premierje Székesfehérváron, a Triptichont nem tudta volna elkezdeni, így az utolsó pillanatban én ugrottam be a Puccini-egyfelvonásosok színpadra állításába. Végül is szerencsésen alakult a helyzet. Szikora János a francia zeneirodalom kiváló ismerője; ő nagyon örült Massenet operájának, ami régóta a kedvencei közé tartozik. A Triptichon pedig az egyik legfantasztikusabb zenés színházi alkotás, úgyhogy nekem óriási megtiszteltetés foglalkozni vele.
6013 Heiner Lajos 2015-12-09 10:57:54 [Válasz erre: 6012 márta 2015-12-09 09:51:17]
Figyelmedbe ajanlom Walter Felsenstein esszejet.
Figyelmedbe ajanlom Walter Felsenstein esszejet.
6012 márta 2015-12-09 09:51:17
Zéta nagyszerű írása a Don Giovanniról elszomorított. Mármint, hogy erről lemaradtam. Mindig azt feszegetik, hogy Don Giovanninak végülis sikerült-e elcsábítania Annát, vagy hogy megérintette-e csábítása a hölgyet. Sokkal fontosabb, amit Zéta ír: a kaland arra döbbentette rá, hogy máshogy is lehet élni. Lám, egy erőteljes művész meghívása milyen nagy hasznot tud hozni! Mindenki jobb lesz tőle.
Zéta nagyszerű írása a Don Giovanniról elszomorított. Mármint, hogy erről lemaradtam. Mindig azt feszegetik, hogy Don Giovanninak végülis sikerült-e elcsábítania Annát, vagy hogy megérintette-e csábítása a hölgyet. Sokkal fontosabb, amit Zéta ír: a kaland arra döbbentette rá, hogy máshogy is lehet élni. Lám, egy erőteljes művész meghívása milyen nagy hasznot tud hozni! Mindenki jobb lesz tőle.
6010 IVA 2015-12-09 04:29:08 [Válasz erre: 6007 lujza 2015-12-08 00:32:32]
Ha egyszer sok pénzhez jutok – nem egy jófajta lottófőnyereményre gondolok, hanem a kulturális tárca vezetésére az EU-ban, komoly befolyással a pénzügyi tárcára is –, eredeti formáját állítanám vissza a Városi Színháznak (az Erkel Színház név meghagyásával); az annál is siralmasabban átalakított Magyar (később Madách) Színháznak a Hevesi Sándor téren; újraépíttetném a Nemzeti Színházat az Astoriánál; a Népszínházat (a későbbi Nemzetit) a Blaha Lujza téren, rekonstruáltatnám a Király Színházat, amelynek egykori helyén állítólag még nem bontották el a színpadot és a páholyokat; Bécs is kapna egy kis pénzt, hogy a Staatsoper belső terei visszanyerhessék a kibombázás előtti pompájukat, és lebontatnám a mostani Les Halles-t, hogy újraépítsék a helyén a régit: a Párizs gyomrának nevezett nagyvásárcsarnokot, amelyet sohasem láthattam. Jaj, majdnem megfeledkeztem az Úttörő Áruházról! Borzasztó, hogy az emberek nemcsak építeni, hanem rombolni is szeretnek!
Ha egyszer sok pénzhez jutok – nem egy jófajta lottófőnyereményre gondolok, hanem a kulturális tárca vezetésére az EU-ban, komoly befolyással a pénzügyi tárcára is –, eredeti formáját állítanám vissza a Városi Színháznak (az Erkel Színház név meghagyásával); az annál is siralmasabban átalakított Magyar (később Madách) Színháznak a Hevesi Sándor téren; újraépíttetném a Nemzeti Színházat az Astoriánál; a Népszínházat (a későbbi Nemzetit) a Blaha Lujza téren, rekonstruáltatnám a Király Színházat, amelynek egykori helyén állítólag még nem bontották el a színpadot és a páholyokat; Bécs is kapna egy kis pénzt, hogy a Staatsoper belső terei visszanyerhessék a kibombázás előtti pompájukat, és lebontatnám a mostani Les Halles-t, hogy újraépítsék a helyén a régit: a Párizs gyomrának nevezett nagyvásárcsarnokot, amelyet sohasem láthattam. Jaj, majdnem megfeledkeztem az Úttörő Áruházról! Borzasztó, hogy az emberek nemcsak építeni, hanem rombolni is szeretnek!
6009 ladislav kozlok 2015-12-08 07:26:20
Kedves Parampampoli, Figyelmedbe ajanlom a pozsonyi Don Giovannit. Gyertek el 2016 majus 13.-kan, de inkab junius 9.-ken. www.snd.sk
Kedves Parampampoli, Figyelmedbe ajanlom a pozsonyi Don Giovannit. Gyertek el 2016 majus 13.-kan, de inkab junius 9.-ken. www.snd.sk
6008 lujza 2015-12-08 01:50:31 [Válasz erre: 5999 Cilike 2015-12-07 13:10:40]
Very happy to be part of Don Giovanni in Budapest. What a great team! Thank you all! Bejegyzés Schrott facebook oldalán.
Very happy to be part of Don Giovanni in Budapest. What a great team! Thank you all! Bejegyzés Schrott facebook oldalán.
6007 lujza 2015-12-08 00:32:32 [Válasz erre: 6002 IVA 2015-12-07 15:18:03]
Miért kellett ezt a gyönyörűséget tönkretenni!
Miért kellett ezt a gyönyörűséget tönkretenni!
6006 lujza 2015-12-08 00:31:15 [Válasz erre: 5999 Cilike 2015-12-07 13:10:40]
Bízzunk benne, hogy az impresszáriója is így gondolja!
Bízzunk benne, hogy az impresszáriója is így gondolja!
6005 Kaliban 2015-12-07 22:09:21 [Válasz erre: 5999 Cilike 2015-12-07 13:10:40]
Na ez jó hír! Egyébként remélem egyszer Giacomo Prestiát is visszahívják. Én őt is nagyon kedveltem a Boccanegrában és a MÜPA-s Attilában is.
Na ez jó hír! Egyébként remélem egyszer Giacomo Prestiát is visszahívják. Én őt is nagyon kedveltem a Boccanegrában és a MÜPA-s Attilában is.
6004 smaragd 2015-12-07 15:34:57 [Válasz erre: 6002 IVA 2015-12-07 15:18:03]
Kedves IVA! Itt is jó,köszönöm. Potorknak küldtem volna,azon a helyen ... ismeretlenül. Nekem tetszik ez az épület :-),a Galériát már ismerem...:-)
Kedves IVA! Itt is jó,köszönöm. Potorknak küldtem volna,azon a helyen ... ismeretlenül. Nekem tetszik ez az épület :-),a Galériát már ismerem...:-)
