6003 parampampoli 2015-12-07 15:21:06 [Válasz erre: 5994 parampampoli 2015-12-07 11:17:50]
Javítás: Helyesen Szemere Zita és Kesselyák Gergely. Mindkét művésztől elnézést kérek nevük leírásakor elkövetett pontatlanságomért.
Javítás: Helyesen Szemere Zita és Kesselyák Gergely. Mindkét művésztől elnézést kérek nevük leírásakor elkövetett pontatlanságomért.
6002 IVA 2015-12-07 15:18:03 [Válasz erre: 6000 smaragd 2015-12-07 13:30:58]
Kedves Smaragd, bár nem vagyok szerkesztő, itt van Neked, nekünk [url]http://www.momus.hu/images/glry_images/hangverseny_helyszin/nepopera1.jpg;A Népopera (mai Erkel Színház) a megnyitása után[/url], és [url]http://www.momus.hu/images/glry_images/hangverseny_helyszin/nepopera2.jpg;A Népopera (mai Erkel Színház) az 1910-es évek végén[/url]. Egyébként a lepergett napok képei megtekinthetők a Galériára kattintva a lap tetején.
Kedves Smaragd, bár nem vagyok szerkesztő, itt van Neked, nekünk [url]http://www.momus.hu/images/glry_images/hangverseny_helyszin/nepopera1.jpg;A Népopera (mai Erkel Színház) a megnyitása után[/url], és [url]http://www.momus.hu/images/glry_images/hangverseny_helyszin/nepopera2.jpg;A Népopera (mai Erkel Színház) az 1910-es évek végén[/url]. Egyébként a lepergett napok képei megtekinthetők a Galériára kattintva a lap tetején.
6001 Edmond Dantes 2015-12-07 14:57:35 [Válasz erre: 5994 parampampoli 2015-12-07 11:17:50]
Amikor azt írtam "... pár szám tempója is +/- e l t é r t a korábban megszokottól,..", a"-" = minusz jel = lassabb tempó: magam is a Szerenádra és a Pezsgőáriára céloztam...de annyira jó volt, hogy tovább tartott(ak) :) és hogy nem akart sebességi világcsúcsot énekelni a Pezsgőáriában mint oly sokan, közben meg jó sok hang eltűnik a nagy rohanásban. Nála nem. És speciális kedvencem: Metà di voi qua vadano is vééégre méltó színvonalon szólalt meg...mint azon a felvételen "Dieterrel", amiben ezt a pompás számot megszerettem sok évtizede.
Amikor azt írtam "... pár szám tempója is +/- e l t é r t a korábban megszokottól,..", a"-" = minusz jel = lassabb tempó: magam is a Szerenádra és a Pezsgőáriára céloztam...de annyira jó volt, hogy tovább tartott(ak) :) és hogy nem akart sebességi világcsúcsot énekelni a Pezsgőáriában mint oly sokan, közben meg jó sok hang eltűnik a nagy rohanásban. Nála nem. És speciális kedvencem: Metà di voi qua vadano is vééégre méltó színvonalon szólalt meg...mint azon a felvételen "Dieterrel", amiben ezt a pompás számot megszerettem sok évtizede.
6000 smaragd 2015-12-07 13:30:58
Erre a helyre utólag talán be lehetne tenni a mai "A nap képe" fényképet, az egykori Erkel Színházról, a megnyitás után.
Erre a helyre utólag talán be lehetne tenni a mai "A nap képe" fényképet, az egykori Erkel Színházról, a megnyitás után.
5999 Cilike 2015-12-07 13:10:40
Egyébként nyilatkozazai alapján és viselkedése szerint is szívesen jön Magyarországra, úgyhogy szerintem remélhetjük, hogy újra látjuk. Végre egy énekes, akiről egybehangzanak a jó vélemények.
Egyébként nyilatkozazai alapján és viselkedése szerint is szívesen jön Magyarországra, úgyhogy szerintem remélhetjük, hogy újra látjuk. Végre egy énekes, akiről egybehangzanak a jó vélemények.
5998 Kaliban 2015-12-07 13:01:07 [Válasz erre: 5997 Fabricius 2015-12-07 12:28:55]
Én a Figaro címszerepében is meghallgatnám Schrott művész urat, de a neten talált adatok szerint énekelt Dulcamarat is - abban is biztosan jó volt. Rendszeresen visszatérő vendég nem lesz a II. János Pál pápa téren vagy az Andrássy úton, ez rendben van. De azért hátha hívják még és jön majd valamikor a jövőben.
Én a Figaro címszerepében is meghallgatnám Schrott művész urat, de a neten talált adatok szerint énekelt Dulcamarat is - abban is biztosan jó volt. Rendszeresen visszatérő vendég nem lesz a II. János Pál pápa téren vagy az Andrássy úton, ez rendben van. De azért hátha hívják még és jön majd valamikor a jövőben.
5997 Fabricius 2015-12-07 12:28:55
Tulajdonképpen mindent leírtak az előttem levők, sok újat én sem tudok mondani. Schrott elképesztő, lehengerlő, és magával ragadó a címszerepben. Minden szempontból tökéletes. Nagyon remélem, hogy még lesz nálunk ő Don Giovanni, hívják még erre a szerepre! A többiek közül Horváth Istvánt éreztem én is gyengének, talán még nem énekelte be a szerepet. Kolonits nagyon jó, pazarok a koloratúrái, de megjegyezném, hogy néhol dramatizálást hallottam, pedig ez nem volt rá jellemző. Az est gyenge pontjának Fodor Beatrix bizonyult, és értetlenül állok is az előtt, hogy évről évre fogy a hangja!Sokszor alig, vagy nem is hallatszik. Egyértelmű, hogy Donna Elvira nem az ő szerepe, de más operákban is kevés már. Nagyszerű Sebestyén Miklós, igazi basszus hang, remek technikával, ugyanígy Sándor Csaba basszbaritnon(?) aki ígéretes fiatal énekes. Szemere Zita nem tett rám különösebb benyomást, kicsike és nem is jelentős színű hang. A tempók tényleg néha furcsán lassúak voltak.
Tulajdonképpen mindent leírtak az előttem levők, sok újat én sem tudok mondani. Schrott elképesztő, lehengerlő, és magával ragadó a címszerepben. Minden szempontból tökéletes. Nagyon remélem, hogy még lesz nálunk ő Don Giovanni, hívják még erre a szerepre! A többiek közül Horváth Istvánt éreztem én is gyengének, talán még nem énekelte be a szerepet. Kolonits nagyon jó, pazarok a koloratúrái, de megjegyezném, hogy néhol dramatizálást hallottam, pedig ez nem volt rá jellemző. Az est gyenge pontjának Fodor Beatrix bizonyult, és értetlenül állok is az előtt, hogy évről évre fogy a hangja!Sokszor alig, vagy nem is hallatszik. Egyértelmű, hogy Donna Elvira nem az ő szerepe, de más operákban is kevés már. Nagyszerű Sebestyén Miklós, igazi basszus hang, remek technikával, ugyanígy Sándor Csaba basszbaritnon(?) aki ígéretes fiatal énekes. Szemere Zita nem tett rám különösebb benyomást, kicsike és nem is jelentős színű hang. A tempók tényleg néha furcsán lassúak voltak.
5996 telramund 2015-12-07 12:28:21
Mindenki ahhoz hasonlítja Don Giovannit akihez akarja.Lehet róla merengeni, töprengeni,vitatkozni, összehasonlítani a nagy magyar előadókkal (Melis és mellette rögtön ott Bende Zsolt)Schrott nálam überolt mindenkit a szerepben,mind figurában ,mind szerepfelfogásban és leginkább a hangi teljesítmyéért-hiszen ez az operajátszás alfája és omegája,hogy milyen a hang!Ez pedig olyan volt,hogy vitt mindent!
Mindenki ahhoz hasonlítja Don Giovannit akihez akarja.Lehet róla merengeni, töprengeni,vitatkozni, összehasonlítani a nagy magyar előadókkal (Melis és mellette rögtön ott Bende Zsolt)Schrott nálam überolt mindenkit a szerepben,mind figurában ,mind szerepfelfogásban és leginkább a hangi teljesítmyéért-hiszen ez az operajátszás alfája és omegája,hogy milyen a hang!Ez pedig olyan volt,hogy vitt mindent!
5995 Kaliban 2015-12-07 11:31:08
Ez a két előadás ünnep volt - sajnálom, hogy nyáron csak a 6-i előadásra vettem jegyet. A 4-ire is kellett volna.
Ez a két előadás ünnep volt - sajnálom, hogy nyáron csak a 6-i előadásra vettem jegyet. A 4-ire is kellett volna.
5994 parampampoli 2015-12-07 11:17:50
Aki ismeri, hallotta mindkét énekest, tudhatta, hogy Ildebrando d’Arcangelo lecserélése Ervin Schrottra a magyar operarajongókatt illetően rendkívül szerencsés fordulat volt. Bár az előbbi is jelentős karriert mondhat magáénak, nevezetes Don Giovanni-produkciók címszereplője volt, hangi adottságait illetően meg se közelíti uruguayi stimmkollegáját. Amit Ervin Schrottól kaptunk, a vártak és reméltek ellenére is óriási meglepetés: nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elmúlt évek sztárvendégeinek — túldimenzionált „sztárocskák” inkább, kiknek neve felsorolásától a rajongók érzékenységére tekintettel eltekintek — különféle koncertjei, félhaknijai után Ervin Schrott valóban minden szempontból igazi csillagnak és igazi világklasszisnak bizonyult. A Müpában hallott szólóestje pár éve vegyes benyomásokat keltett bennem, akkor ennek itt a fórumon hangot is adtam, mert kiváló vokális produkciót hallottam egy számomra kevéssé vonzó, felszínesnek és külsőségesnek tűnő művészegyéniség előadásában. Schrott azonban nyilvánvalóan a színpadon van igazán elemében, noha tegnapi alakításában is első sorban hangjával hatott rám: igazi nemzetközi nagyágyú, pompás, rendkívüli orgánum, kitűnő technikával vezetve, amely minden regiszterben, minden dinamikai árnyalatban egyformán szól. A Don Giovanni szerepének aránytalanul nagy részét kitevő recitativókat is ugyanolyan hangi minőséggel szólaltatja meg, mint az olvadó dallamokat, miközben tökéletesen „énekbeszél”, minden szótagot tisztán, érthetően artikulál. És ebben, épp ebben nyilvánul meg a nemzetközileg is kivételes formátum: hogy nála nincs ejtett szó vagy hangjegy, az egész hang tökéletesen homogén színben szól első hangtól az utolsóig, miközben mindig megtalálja a szituációhoz illő tónust és árnyalatot. Nem énekel, nem játszik: él a színpadon, a spontaneitás látszatát keltve, miközben amit csinál, minden, csak éppen nem spontán, hanem tökéletesen kidolgozott. (Melis György mesélte Felsensteinről, hogy az ő eszméje volt a tökéletesen kidolgozott és bepróbált színpadi akció, mert csak az kelti a természetesség látszatát. Szintén Melis mesélte, hogy első Don Giovannija előtt a darabot két hónapig próbálták Ferencsikkel szobában zeneileg, és mikor már mindenki tudta a szólamát, meg többiekét is elölről-hátulról, akkor mentek újabb két hónapig színpadra Nádasdyval magát a rendezést beállítani.) Schrott Don Giovanniaja nem két hónapig, nem négy hónapig készült, hanem sok-sok év alatt tökéletesen kiérlelt, vérprofi produkció, amely éppen tökéletessége miatt alkalmas arra, hogy lényegében bármilyen rendezés körülményei közé kerülve is éljen és hasson. Még egy olyan teljesen rendezetlen, az őskonzervatív rendezések olyan díszpéldányában is, mint a mi mostani Don Giovannink, amely kb. annyira statikus, mint az ógörög színház volt egykor, ahol egyetlen oszlopsor előtt játszottak el mindent, és bizonyára csak Szophoklész vagy Arisztophanész zsenije tette színpadilag is vonzóvá és érdekessé. Ahogy de Bosio munkáját is csak kiváló énekesek, énekművészek tudják megtölteni úgy, hogy működjön, éljen és élvezhető legyen. Megtölteni, ha van kinek és van mivel. Ervin Schrottnak van, ez nyilvánvaló, noha Giovannija meglehetősen távol van a szerep klasszikus felfogásától, amelyhez egykor Melis vagy Siepi alakítását élvezve megszerettem. Schrott korunk Don Giovannija, nem az elegáns, majdnem rokonszenves hódító, akinek pokolra szállása is szinte részvétet kelt a nézőben. Ellenszenves skalpvadász, erős maffiózós beütéssel, amelyre rásegít a nem éppen előnyös paróka és jelmez is. Időnként kicsit túlzottan vígjátékira veszi a figurát; ilyenkor, úgy éreztem, kicsit kiesik, kikacsint a darabból, engedményeket téve a közönségnek a garantált sikerért. Ám azt el kell ismerni, hogy ezt is nagy profizmussal, imponáló játékkészséggel teszi. A zeneileg, hangilag tulajdonképpen tökéletes alakításból csak a sose hallott lassú tempóban előadott Szerenád lógott ki, ahol ez a lassúság és túlénekeltség már a szám karakterét veszélyeztette. Lassú volt a Bordal is, de ott az orgánum hangi élménye bőven pótolta a máskor megszokott és elvárt gyors virtuozitást. Összességében Ervin Schrott fellépése az idei évad nagy eseményének bizonyult, igazi ünnepi este ajándékát megköszönve ünnepelte tombolva a közönség. Visszavárjuk, minél előbb! Partnerei közül hibátlan alakítást nyújtva, egyetlen méltó partnernek bizonyult Kolonits Klára Donna Annája. Ha Schrott szerepének sajátosan modern interpretációját adta, Kolonits alakítása, különösen vokális szempontból, olyan volt, mint az egykori aranykorból itt maradt kincs. Éneklése olyan, mint egy gótikus katedrális, amely egyszerre nyomasztóan hatalmas, de részleteiben egy miniatúra pontosságával kidolgozott: így énekelte az embertelenül nehéz szólamot, amelyből a minden együttesen csodálatos fénnyel átragyogó hangon túl kiemelném a második áriát: nem hiszem, hogy a „Non mi dir”-t valaha is magyar színpadon ilyen színvonalon megszólaltatta valaki. Énekesi szempontból ugyanazt a világszínvonalat képviselte, mint Schrott, a minden hangot egyforma tökéllyel, plasztikusan megszólaltatni tudó énekművészt Elégedettek lehettünk a többiekkel is, az előadás általánosan magas színvonaláért tulajdonképpen mindenkit köszönet illet, de a két fent taglalt főszereplő alakításához képest valamennyien más dimenzióban mozogtak. Sebestyén Miklós a második felvonás egyes részeiben majdnem elérte ezt a színvonalat, de a többiben is törekednie kéne a Schrottéhoz hasonló százszázalékos vokális kidolgozottságra. Arra, hogy ne legyen egyetlen elveszett hangja sem. Fodor Beatrix jobb Elvira volt, mint két éve, annak ellenére, hogy hangja volumenben sokat veszített azóta, de most nagyobb technikai biztonsággal szólaltatta meg áriáit, mint akkor, őszintébben és felszabadultabban játszott. Azonban sajnos Donna Elvira nem az ő hangfaja: orgánuma alapján sokkal inkább Zerlina lenne a szerepe, de a mai világban nincs rendező, aki kiosztaná rá. Horváth Istvánt éreztem az előadás gyenge pontjának: sokkal többet vártam tőle, azt gondolván, hogy orgánuma alkalmasabb lesz erre a szólamra, mint a tavalyi évadban Ismaelre volt. Hiányzik azonban a szép színűre, homogén hangzásúra kidolgozott orgánum, és általában a technikai biztonság, az első ária regiszterváltásaiban különösen. Ottavióról sokan gondolják, hogy nem is nehéz szerep, hiszen nincsenek benne magas hangok. Tényleg nincsenek, de olyan legatót, légzéstechnikát, formálási készséget igényel, amellyel sajnos a mai tenorok többsége nem rendelkezik. (Ha valaki nem értené, mire gondolok, hallgassa meg Nicolai Gedda Ottavio-alakítását Klemperer fantasztikus Don Giovanni felvételén. ) A falusi szerelmesek párosa Szemerédi Zita és Sándor Csaba alakításában az előadás üde színfoltját jelentette. Mindkettőjüket kitűnő játékkészség jellemzi, Szemerédi színpadra termettsége egészen kivételes, mellette Sándor Csaba is jól hozta a bumfordi figurát, és mellé kellemes orgánumot, kitűnő, tiszta dikciót is hallhattunk tőle. Ha sikerül a hangját színben tovább dúsítani, volumenben is növelni, a mai ígéretből jelentős bariton válhat még. Gábor Géza orgánuma nagyon megfelel a Komtúr szólamának, bár a szélső pontokon, különösen a mély regiszterben nagyobb volumen elkelne még, a temetői jelenetben pedig ügyelnie kéne a pontos intonációra is. Kessellyák Gergely a tőle megszokottnál sokkal lassúbb, gyakran túlságosan, már az unalomig lassú is lassú tempókkal, de dinamikában igen alkalmazkodóan kísérte énekeseit. Érdeklődve várnám, hogy azokat a tempókat, amelyeket érzésem szerint a vendégművész kérésére vett a szólószámokban, megtartja-e másik főszereplő mellett is. Azonban még nem vagyok biztos benne, hogy a következő előadást is megnézem-e. Nem tudom, hogy a tegnapi előadás élményét érdemes-e, szabad-e valamivel is felülírni. Lehet, hogy inkább őrizni kell sokáig, mert szinte biztos, hogy ilyen Don Giovannit nem hallok egyhamar sem itthon, sem bárhol a nagyvilágban. December 11-ig még gondolkozhatom…
Aki ismeri, hallotta mindkét énekest, tudhatta, hogy Ildebrando d’Arcangelo lecserélése Ervin Schrottra a magyar operarajongókatt illetően rendkívül szerencsés fordulat volt. Bár az előbbi is jelentős karriert mondhat magáénak, nevezetes Don Giovanni-produkciók címszereplője volt, hangi adottságait illetően meg se közelíti uruguayi stimmkollegáját. Amit Ervin Schrottól kaptunk, a vártak és reméltek ellenére is óriási meglepetés: nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elmúlt évek sztárvendégeinek — túldimenzionált „sztárocskák” inkább, kiknek neve felsorolásától a rajongók érzékenységére tekintettel eltekintek — különféle koncertjei, félhaknijai után Ervin Schrott valóban minden szempontból igazi csillagnak és igazi világklasszisnak bizonyult. A Müpában hallott szólóestje pár éve vegyes benyomásokat keltett bennem, akkor ennek itt a fórumon hangot is adtam, mert kiváló vokális produkciót hallottam egy számomra kevéssé vonzó, felszínesnek és külsőségesnek tűnő művészegyéniség előadásában. Schrott azonban nyilvánvalóan a színpadon van igazán elemében, noha tegnapi alakításában is első sorban hangjával hatott rám: igazi nemzetközi nagyágyú, pompás, rendkívüli orgánum, kitűnő technikával vezetve, amely minden regiszterben, minden dinamikai árnyalatban egyformán szól. A Don Giovanni szerepének aránytalanul nagy részét kitevő recitativókat is ugyanolyan hangi minőséggel szólaltatja meg, mint az olvadó dallamokat, miközben tökéletesen „énekbeszél”, minden szótagot tisztán, érthetően artikulál. És ebben, épp ebben nyilvánul meg a nemzetközileg is kivételes formátum: hogy nála nincs ejtett szó vagy hangjegy, az egész hang tökéletesen homogén színben szól első hangtól az utolsóig, miközben mindig megtalálja a szituációhoz illő tónust és árnyalatot. Nem énekel, nem játszik: él a színpadon, a spontaneitás látszatát keltve, miközben amit csinál, minden, csak éppen nem spontán, hanem tökéletesen kidolgozott. (Melis György mesélte Felsensteinről, hogy az ő eszméje volt a tökéletesen kidolgozott és bepróbált színpadi akció, mert csak az kelti a természetesség látszatát. Szintén Melis mesélte, hogy első Don Giovannija előtt a darabot két hónapig próbálták Ferencsikkel szobában zeneileg, és mikor már mindenki tudta a szólamát, meg többiekét is elölről-hátulról, akkor mentek újabb két hónapig színpadra Nádasdyval magát a rendezést beállítani.) Schrott Don Giovanniaja nem két hónapig, nem négy hónapig készült, hanem sok-sok év alatt tökéletesen kiérlelt, vérprofi produkció, amely éppen tökéletessége miatt alkalmas arra, hogy lényegében bármilyen rendezés körülményei közé kerülve is éljen és hasson. Még egy olyan teljesen rendezetlen, az őskonzervatív rendezések olyan díszpéldányában is, mint a mi mostani Don Giovannink, amely kb. annyira statikus, mint az ógörög színház volt egykor, ahol egyetlen oszlopsor előtt játszottak el mindent, és bizonyára csak Szophoklész vagy Arisztophanész zsenije tette színpadilag is vonzóvá és érdekessé. Ahogy de Bosio munkáját is csak kiváló énekesek, énekművészek tudják megtölteni úgy, hogy működjön, éljen és élvezhető legyen. Megtölteni, ha van kinek és van mivel. Ervin Schrottnak van, ez nyilvánvaló, noha Giovannija meglehetősen távol van a szerep klasszikus felfogásától, amelyhez egykor Melis vagy Siepi alakítását élvezve megszerettem. Schrott korunk Don Giovannija, nem az elegáns, majdnem rokonszenves hódító, akinek pokolra szállása is szinte részvétet kelt a nézőben. Ellenszenves skalpvadász, erős maffiózós beütéssel, amelyre rásegít a nem éppen előnyös paróka és jelmez is. Időnként kicsit túlzottan vígjátékira veszi a figurát; ilyenkor, úgy éreztem, kicsit kiesik, kikacsint a darabból, engedményeket téve a közönségnek a garantált sikerért. Ám azt el kell ismerni, hogy ezt is nagy profizmussal, imponáló játékkészséggel teszi. A zeneileg, hangilag tulajdonképpen tökéletes alakításból csak a sose hallott lassú tempóban előadott Szerenád lógott ki, ahol ez a lassúság és túlénekeltség már a szám karakterét veszélyeztette. Lassú volt a Bordal is, de ott az orgánum hangi élménye bőven pótolta a máskor megszokott és elvárt gyors virtuozitást. Összességében Ervin Schrott fellépése az idei évad nagy eseményének bizonyult, igazi ünnepi este ajándékát megköszönve ünnepelte tombolva a közönség. Visszavárjuk, minél előbb! Partnerei közül hibátlan alakítást nyújtva, egyetlen méltó partnernek bizonyult Kolonits Klára Donna Annája. Ha Schrott szerepének sajátosan modern interpretációját adta, Kolonits alakítása, különösen vokális szempontból, olyan volt, mint az egykori aranykorból itt maradt kincs. Éneklése olyan, mint egy gótikus katedrális, amely egyszerre nyomasztóan hatalmas, de részleteiben egy miniatúra pontosságával kidolgozott: így énekelte az embertelenül nehéz szólamot, amelyből a minden együttesen csodálatos fénnyel átragyogó hangon túl kiemelném a második áriát: nem hiszem, hogy a „Non mi dir”-t valaha is magyar színpadon ilyen színvonalon megszólaltatta valaki. Énekesi szempontból ugyanazt a világszínvonalat képviselte, mint Schrott, a minden hangot egyforma tökéllyel, plasztikusan megszólaltatni tudó énekművészt Elégedettek lehettünk a többiekkel is, az előadás általánosan magas színvonaláért tulajdonképpen mindenkit köszönet illet, de a két fent taglalt főszereplő alakításához képest valamennyien más dimenzióban mozogtak. Sebestyén Miklós a második felvonás egyes részeiben majdnem elérte ezt a színvonalat, de a többiben is törekednie kéne a Schrottéhoz hasonló százszázalékos vokális kidolgozottságra. Arra, hogy ne legyen egyetlen elveszett hangja sem. Fodor Beatrix jobb Elvira volt, mint két éve, annak ellenére, hogy hangja volumenben sokat veszített azóta, de most nagyobb technikai biztonsággal szólaltatta meg áriáit, mint akkor, őszintébben és felszabadultabban játszott. Azonban sajnos Donna Elvira nem az ő hangfaja: orgánuma alapján sokkal inkább Zerlina lenne a szerepe, de a mai világban nincs rendező, aki kiosztaná rá. Horváth Istvánt éreztem az előadás gyenge pontjának: sokkal többet vártam tőle, azt gondolván, hogy orgánuma alkalmasabb lesz erre a szólamra, mint a tavalyi évadban Ismaelre volt. Hiányzik azonban a szép színűre, homogén hangzásúra kidolgozott orgánum, és általában a technikai biztonság, az első ária regiszterváltásaiban különösen. Ottavióról sokan gondolják, hogy nem is nehéz szerep, hiszen nincsenek benne magas hangok. Tényleg nincsenek, de olyan legatót, légzéstechnikát, formálási készséget igényel, amellyel sajnos a mai tenorok többsége nem rendelkezik. (Ha valaki nem értené, mire gondolok, hallgassa meg Nicolai Gedda Ottavio-alakítását Klemperer fantasztikus Don Giovanni felvételén. ) A falusi szerelmesek párosa Szemerédi Zita és Sándor Csaba alakításában az előadás üde színfoltját jelentette. Mindkettőjüket kitűnő játékkészség jellemzi, Szemerédi színpadra termettsége egészen kivételes, mellette Sándor Csaba is jól hozta a bumfordi figurát, és mellé kellemes orgánumot, kitűnő, tiszta dikciót is hallhattunk tőle. Ha sikerül a hangját színben tovább dúsítani, volumenben is növelni, a mai ígéretből jelentős bariton válhat még. Gábor Géza orgánuma nagyon megfelel a Komtúr szólamának, bár a szélső pontokon, különösen a mély regiszterben nagyobb volumen elkelne még, a temetői jelenetben pedig ügyelnie kéne a pontos intonációra is. Kessellyák Gergely a tőle megszokottnál sokkal lassúbb, gyakran túlságosan, már az unalomig lassú is lassú tempókkal, de dinamikában igen alkalmazkodóan kísérte énekeseit. Érdeklődve várnám, hogy azokat a tempókat, amelyeket érzésem szerint a vendégművész kérésére vett a szólószámokban, megtartja-e másik főszereplő mellett is. Azonban még nem vagyok biztos benne, hogy a következő előadást is megnézem-e. Nem tudom, hogy a tegnapi előadás élményét érdemes-e, szabad-e valamivel is felülírni. Lehet, hogy inkább őrizni kell sokáig, mert szinte biztos, hogy ilyen Don Giovannit nem hallok egyhamar sem itthon, sem bárhol a nagyvilágban. December 11-ig még gondolkozhatom…
5993 Edmond Dantes 2015-12-07 11:15:49 [Válasz erre: 5992 Edmond Dantes 2015-12-07 11:08:20]
jav.: "... és pár szám tempója is +/- e l t é r t a korábban megszokottól, ..."
jav.: "... és pár szám tempója is +/- e l t é r t a korábban megszokottól, ..."
5992 Edmond Dantes 2015-12-07 11:08:20
A világszínvonal vasárnap (és vélhetően pénteken) estére beköltözött az Erkel Színház Don Giovanni előadására. A meghirdetett címszereplőt, Ildebrando D'Arcangelot láttam pár éve a MüPa "félig-szcenírozott" előadásában, parádés körítéssel (Bécsi Opera Fischer Ádámmal, Sztojanova mint Donna Anna és mások): afféle "good-looking", "fess" fiatalemberre emlékszem, nem sokkal többre. A helyette most "beugró" Erwin Schrottról később. A Don Giovanni jelen pesti színrevitele sűrítve tartalmazza mindazt, hogyan n e m szabad a 21. században operát rendezni, előadni. A legrosszabb értelemben vett "hagyományos", "korhű" jelmezekben és díszletek között (még inkább előtt) ácsorogva éneklik szólamukat a szereplők: bejön(nek), elénekli(k), balra-jobbra (esetleg hátra) ki, nagyjából ennyi. Vagy ez egy opera-paródia lenne? Annak még rosszabb. A nagy ötletnek szánt újítás = a két 1. emeleti proszcéniumpáholy belépcsőzése-bejátszása csupán az irdatlanul széles színpadnyílást szélesíti még tovább, hasznos funkciót csupán az első fináléban tölt be, amikor a báli jelenetben egyszerre három zenekar húzza a talpalávalót és ezt nem könnyű jól megoldani, főleg ott, ahol forgószínpad sincs. 100-120 évvel ezelőtt, különösen az akkori nagy Wagner- majd Verdi-láz idején unalmasnak hatott (volna) az univerzum (egyik?) legnagyobb remekműve ilyen keretek között. 1-1 "hétköznapi" előadás, nem-telt ház előtt és nem-ünnepi hangulatban lehangoló "élmény" lehet a szenvedő hallgatóságnak. Kesselyák Gergely a tőle elvárt és megszokott pontossággal és szívvel dirigált, számos, máskor megbúvó részletszépséget hozott ki a partitúrából. A zenekari dinamikából olykor/nem ritkán visszavettem volna, hogy az énekesek ne csak az áriákban és a rivalda elején állva hallatsszanak, hanem az együttesekben, esetleg mozgás közben is, és pár szám tempója is +/- elért a korábban megszokottól, de összességében: soha rosszabbat. Megbocsáthatatlan bűnnek vagy ami annál rosszabb: hibának, a recitativók zongorakíséretes megoldását tartom. Nem és nem! A krumplileves legyen krumplileves, a csembalóra írt szólamot meg játssza csembaló(s)! A recitativók alatt gyakran kávéházban éreztem magam, ahol (fél)homályban diszkréten bárzongora szól...ám ez itt opera és operaház. Az 1. felvonás kifogástalan színházi hangulata szünet után mintha picit eresztett volna lendületéből, a máskor oly hatásos temetői jelenet sem érte el a kellő hatást, a finálé viszont tetszetős és a generálpauza jól jelzi: a 19.században többnyire lehagyták a záró szextettet. Kolonits Klára hangképzését ezen az estén meg kellett szoknom, de a végtermék kiváló: impozáns az 1. felvonás nagyjelenete, megkapó második áriája és a magyar énekesek közül szinte egyedül az ő hangja szólt át a felhangosított zenekaron. Fodor Beatrix korábban Donna Annát énekelt (például Kovalik Millenáris maratonjában), Elvira "zsíros" szólama gyakran próbára tette közép- és alsó regiszterét. Szemere Zita Szegeden Oszkár volt az Álarcosbálban. Zerlinaként inkább operett- semmint operai szubrett benyomását keltette; ha tehette volna, talán táncra is perdül színpadi partnerével, de ennek híján pár olyan ékítményes magas hangot is hallottunk tőle, amit máskor, mástól nem és amik vélhetően nincsenek a szólamban. A szokásosan kihagyott, itt visszatett, dramaturgiailag-zeneileg nem jelentős Zerlina-Leporello jelenetet is elengedtük volna. Utóbbival áttérhetek a férfi szólistákra. A MET-et és már más jelentős színpadokat is megjárt Sebestyén Miklós sem mindig győzte a hangpárbajt a zenekarral és a címszereplővel, játékkészségét pedig talán a rendező fogta vissza: túl sokszor bújt el vagy nem látszott ebben a nagy játékszerepben. Fenntartás nélkül dicsérhető a fiatal Sándor Csaba: megszokott, de nem megszokható kövér-korosodó Masetto-sablon helyett fiatal és jóvágású legény ő. A magam részéről kipróbáltam volna egy Leporello-Masetto szerepcserét: lehet, hogy mindenki jobban járt volna? Horváth István (és a zenekar) gyönyörűen indította (és énekelte) a Dalla sua pace-áriát és a másik áriája is jól szólt, az együttesekben azonban eltűnt...legalábbis hangilag. Gábor Géza is szerepelt anno a Kovalik-maratonban, akkor Masetto volt; kőszoborként -elnézést a képzavarért- súlytalanabbnak éreztem. És hát Erwin Schrott. Akiről azt hihetnők, ő "csak" Anna Netrebko párja (volt), gyermekének atyja, délceg és macsó amorózó, aki olykor "shirtless" mutogatja izmos bájait és mellesleg énekelni is tud. Nos, ezen az estén a vártnál többet, sokkal többet nyújtott. A bájak mutogatása elmaradt, kaptunk viszont egy hangi, színészi és férfi-ereje teljében lévő, sármos, de cseppet sem magamutogató, élettel és ötletekkel teli, teljes erőbedobással (értsd: nem "szívességből beugró" attitűddel) éneklő-játszó művészt, aki egyben alázattal és fegyelmezetten illeszkedett az előadásba és bár élettel töltötte meg, de sosem játszotta túl sem magát, sem honi kollégáit sem a rendezés rövid pórázra fogott kereteit. A tomboló siker megérdemelt volt. Nagy estét csinált, visszavárjuk...akár emelt helyáron is. Ő rászolgál(na), közönsége kap(na) is érte, nem keveset.
A világszínvonal vasárnap (és vélhetően pénteken) estére beköltözött az Erkel Színház Don Giovanni előadására. A meghirdetett címszereplőt, Ildebrando D'Arcangelot láttam pár éve a MüPa "félig-szcenírozott" előadásában, parádés körítéssel (Bécsi Opera Fischer Ádámmal, Sztojanova mint Donna Anna és mások): afféle "good-looking", "fess" fiatalemberre emlékszem, nem sokkal többre. A helyette most "beugró" Erwin Schrottról később. A Don Giovanni jelen pesti színrevitele sűrítve tartalmazza mindazt, hogyan n e m szabad a 21. században operát rendezni, előadni. A legrosszabb értelemben vett "hagyományos", "korhű" jelmezekben és díszletek között (még inkább előtt) ácsorogva éneklik szólamukat a szereplők: bejön(nek), elénekli(k), balra-jobbra (esetleg hátra) ki, nagyjából ennyi. Vagy ez egy opera-paródia lenne? Annak még rosszabb. A nagy ötletnek szánt újítás = a két 1. emeleti proszcéniumpáholy belépcsőzése-bejátszása csupán az irdatlanul széles színpadnyílást szélesíti még tovább, hasznos funkciót csupán az első fináléban tölt be, amikor a báli jelenetben egyszerre három zenekar húzza a talpalávalót és ezt nem könnyű jól megoldani, főleg ott, ahol forgószínpad sincs. 100-120 évvel ezelőtt, különösen az akkori nagy Wagner- majd Verdi-láz idején unalmasnak hatott (volna) az univerzum (egyik?) legnagyobb remekműve ilyen keretek között. 1-1 "hétköznapi" előadás, nem-telt ház előtt és nem-ünnepi hangulatban lehangoló "élmény" lehet a szenvedő hallgatóságnak. Kesselyák Gergely a tőle elvárt és megszokott pontossággal és szívvel dirigált, számos, máskor megbúvó részletszépséget hozott ki a partitúrából. A zenekari dinamikából olykor/nem ritkán visszavettem volna, hogy az énekesek ne csak az áriákban és a rivalda elején állva hallatsszanak, hanem az együttesekben, esetleg mozgás közben is, és pár szám tempója is +/- elért a korábban megszokottól, de összességében: soha rosszabbat. Megbocsáthatatlan bűnnek vagy ami annál rosszabb: hibának, a recitativók zongorakíséretes megoldását tartom. Nem és nem! A krumplileves legyen krumplileves, a csembalóra írt szólamot meg játssza csembaló(s)! A recitativók alatt gyakran kávéházban éreztem magam, ahol (fél)homályban diszkréten bárzongora szól...ám ez itt opera és operaház. Az 1. felvonás kifogástalan színházi hangulata szünet után mintha picit eresztett volna lendületéből, a máskor oly hatásos temetői jelenet sem érte el a kellő hatást, a finálé viszont tetszetős és a generálpauza jól jelzi: a 19.században többnyire lehagyták a záró szextettet. Kolonits Klára hangképzését ezen az estén meg kellett szoknom, de a végtermék kiváló: impozáns az 1. felvonás nagyjelenete, megkapó második áriája és a magyar énekesek közül szinte egyedül az ő hangja szólt át a felhangosított zenekaron. Fodor Beatrix korábban Donna Annát énekelt (például Kovalik Millenáris maratonjában), Elvira "zsíros" szólama gyakran próbára tette közép- és alsó regiszterét. Szemere Zita Szegeden Oszkár volt az Álarcosbálban. Zerlinaként inkább operett- semmint operai szubrett benyomását keltette; ha tehette volna, talán táncra is perdül színpadi partnerével, de ennek híján pár olyan ékítményes magas hangot is hallottunk tőle, amit máskor, mástól nem és amik vélhetően nincsenek a szólamban. A szokásosan kihagyott, itt visszatett, dramaturgiailag-zeneileg nem jelentős Zerlina-Leporello jelenetet is elengedtük volna. Utóbbival áttérhetek a férfi szólistákra. A MET-et és már más jelentős színpadokat is megjárt Sebestyén Miklós sem mindig győzte a hangpárbajt a zenekarral és a címszereplővel, játékkészségét pedig talán a rendező fogta vissza: túl sokszor bújt el vagy nem látszott ebben a nagy játékszerepben. Fenntartás nélkül dicsérhető a fiatal Sándor Csaba: megszokott, de nem megszokható kövér-korosodó Masetto-sablon helyett fiatal és jóvágású legény ő. A magam részéről kipróbáltam volna egy Leporello-Masetto szerepcserét: lehet, hogy mindenki jobban járt volna? Horváth István (és a zenekar) gyönyörűen indította (és énekelte) a Dalla sua pace-áriát és a másik áriája is jól szólt, az együttesekben azonban eltűnt...legalábbis hangilag. Gábor Géza is szerepelt anno a Kovalik-maratonban, akkor Masetto volt; kőszoborként -elnézést a képzavarért- súlytalanabbnak éreztem. És hát Erwin Schrott. Akiről azt hihetnők, ő "csak" Anna Netrebko párja (volt), gyermekének atyja, délceg és macsó amorózó, aki olykor "shirtless" mutogatja izmos bájait és mellesleg énekelni is tud. Nos, ezen az estén a vártnál többet, sokkal többet nyújtott. A bájak mutogatása elmaradt, kaptunk viszont egy hangi, színészi és férfi-ereje teljében lévő, sármos, de cseppet sem magamutogató, élettel és ötletekkel teli, teljes erőbedobással (értsd: nem "szívességből beugró" attitűddel) éneklő-játszó művészt, aki egyben alázattal és fegyelmezetten illeszkedett az előadásba és bár élettel töltötte meg, de sosem játszotta túl sem magát, sem honi kollégáit sem a rendezés rövid pórázra fogott kereteit. A tomboló siker megérdemelt volt. Nagy estét csinált, visszavárjuk...akár emelt helyáron is. Ő rászolgál(na), közönsége kap(na) is érte, nem keveset.
5991 telramund 2015-12-07 08:37:55 [Válasz erre: 5983 joska141 2015-12-07 00:05:30]
Ez pontosan így van.Ki volt írva elfogyott.én is inspiráltam ismerősöket,de nem lehett neten látni, hol van hely. TÖBB FIGYELMET TISZTELt SZERVEZÉSI OSZTÁLYVeZETŐ!!!!
Ez pontosan így van.Ki volt írva elfogyott.én is inspiráltam ismerősöket,de nem lehett neten látni, hol van hely. TÖBB FIGYELMET TISZTELt SZERVEZÉSI OSZTÁLYVeZETŐ!!!!
5990 IVA 2015-12-07 03:39:51
Don Giovanni – 2015. december 6. Gondolom, sokan emlékszünk még Márkus László színészi remeklésére a [url]https://www.youtube.com/watch?v=iSnGtzYAQ2w;Mi került ezen a fotelon 7200 Ft-ba?[/url] című, bőven harminc évvel ezelőtti kabaréjelenetben, amelynek érvényessége azóta legfeljebb a forint romlása tekintetében változott. Tegnap este azonban nem az iménti címhez hasonló kérdés, hanem éppen az ellenkezője merült fel bennem: hogyan (és hol még a világon) lehet a közönségnek prezentálni, illetve hol lehet még megnézni egy (bármennyire is rossz, szétszabdalt és toldozott-foltozott rendezésű) Don Giovannit néhány megfelelő és néhány kimagasló itthoni énekessel és egy még korántsem hanyatló világsztár címszereplővel – ennyi pénzért, amennyiért 4-én és 6-án ülhettünk az Erkel Színházban? E kérdésben lényegtelen, hogy 3600, 1500 vagy 600 forintért (2015-ben!). Egy Erwin Schrott kaliberű énekes nevével fémjelzett előadásért még a több tekintetben üdvös „átkos” időkben is megszámítottak 3 és félszeres és 5-szörös közöttire felemelt helyárakat. Nem a néző dolga töprengeni azon, hogyan tudja ezt kigazdálkodni az Operaház, amely nyilván nem árfolyama alatt kötött szerződést az énekes ügynökségével. Félek, hogy ezt az előadást azok is megfizetik, akik 18000 forintért néznek meg egy történetesen gyenge produkciót az Andrássy úton, esetleg nem is jaj, de jó helyről. Persze bármelyikünkkel megesik, hogy olyan előadást kapunk, amely nem éri meg az árát. Én mindenesetre most megeresztek egy KÖSZÖNET!-et a szerencsémnek, illetve a Magyar Állami Operaháznak, úgy általában (és nem először) az Erkel Színházért mint működő lehetőségért, és az idei mikulási ajándékomért! Aki képeket és felvételmegosztókat nézeget az interneten, azt nem lepte meg, hogy Erwin Schrott milyen remek és érdekes és latin külsejű férfi, énekesi adottságai sem ismeretlenek. De jártunk már úgy, hogy aki jó hangfelvételen, vagy érdekes a képernyőn, mozivásznon, kevésnek és halványnak bizonyul a színpadon. Schrott nem tartozik ezek közé! Kellő vivőerejű, behízelgő szépségű basszbariton az övé, amelyet pontosan a szöveg kívánalma szerint színez a kifejezés kedvéért. Pehelykönnyedsége, amit Don Juan alakja megkíván, vokális és színészi alakításában egyaránt lenyűgöző, ennek megfelelően élvezetes, szórakoztató. Ösztönös színészi tehetsége akkor is vitathatatlan, ha annak érvényesítése nyilván nagyon sok tanulás, gyakorlás és gyakorlat eredménye, és ha számos rendező munkája van benne. Schrott alakítása nemcsak azzal szembesít, hogy „emberemlékezet óta” nem járt igazi világsztár az Erkel Színházban (az Operában sem nagyon), hanem azzal is, hogy ebbe az intézménybe legalább 25–30 éve nem tette be a lábát igazi operarendező, aki színészvezetésben komoly segítséget adott volna az operaénekeseknek. (Bár nem vitatom, hogy pl. Bretz Gábor Mefisztó-alakítása szintén nagyon tehetséges és élvezetes munka, amelyben lehet része a rendezőnek is, ám annak meg is fizettük a súlyos árát: egy újranézhetetlen Fausttal.) Nem tudom, hogy az énekes vagy Kesselyák Gergely elképzelése szerint volt-e Zerlina és Don Giovanni kettősének tempója szokatlanul lassú, számomra kizökkentően modoros. S ha mégis bele akarnék kötni Schrott éneklésébe, megjegyezném, hogy egész nagyszerű alakításában a bordal tetszett legkevésbé: mintha abban akarta volna megmutatni hangjának nagyságát, ami, a teljes szerepben hallva, fölösleges volt. „Kárpótolt” ezért kivonulása a színről: vezénylő karjaival szakasztott olyanná lett, mint egy szarvasbika. A vendégművészével azonos színvonalú és élvezeti értékű énekes alakítást kaptunk a Donna Annát megformáló Kolonits Klárától. Egyenletesen csillogó, szárnyaló, technikai akadályt a magas regiszterben sem ismerő szopránja permanens élmény! Kiegyenlítettebb és drámaibb, mint amilyenről a 2013. március 10-i előadás alapján beszámolhattam (ld. a hivatkozott előzményeket), de miután a 2015. március 22-én ebben szerepben hallott Bakonyi Anikóról azt írtam, hogy „én kevésbé lírai érzelműnek és egzaltáltabbnak képzelem Donna Annát”, feltételezem, hogy ebben az előadásban Gianfranco De Bosio elképzelésével állok szemben. Horváth István gyönyörű fényű lírai tenorja éppen megfelel Don Ottavio szólamához. A Dalla sua pace kezdetű áriában az érzelmességet, az Il mio Tesoro fölényes technikai teljesítéséhez a szükséges levegőt hiányoltam az énekléséből. Gábor Géza hangja a Kormányzó szerepében megfelelő lehet, de olyan formátumú Don Giovanni és Leporello mellett, aminőket ezen az estén kaptunk, nem elég súlyos, nem félelmetes. Ezzel már előrebocsátottam: hangzásban is, játékban is a címszereplőhöz méltó Leporellónk volt Sebestyén Miklós. Nagyszerűen énekelte a Regiszteráriát is – hát még, ha az meg is lett volna rendezve! Hát még, ha a Donna Elvirát adó Fodor Beatrix le is tudná játszani, hogy eközben élete tragédiáját hallja, mely tragédiától persze egyetlen gondolattal megszabadulhatna – ha a szerelemnek, a vágynak nem az lenne a természete, hogy eszünk ágában sincs szabadulni tőle. Fodor Beatrix sajnos nem érezteti meg velünk a szerelem lázas megszállottját. Bármennyire zavaros is a szavak jelentése szerint, Mozart három primadonnaszerepet írt a Don Giovanniba. A mindenkori szereposztóktól és énekesnőktől függ, hogy Donna Elvira szerepe és szólama van-e olyan jelentős és mutatós, mint a Donna Annáé, és hogy a lírai szoprán (olykor koloratúrszoprán) által megformált parasztlány szubrett-e, vagy a „harmadik primadonna” – ez utóbbira több példa is akadt már operaházunk és a világ színpadain. Szemere Zita kedves hangját márciusi tapasztalatom után még mindig kicsinek és (immár kevesebb helyen) nem kellően kontrolláltnak hallottam. Az opera egyetlen hálátlan szerepében, Masettóként kellemesen mutatkozott be Sándor Csaba, pontos játékával és operaszínpadon szokatlanul fiatal(os) megjelenésével is.
Don Giovanni – 2015. december 6. Gondolom, sokan emlékszünk még Márkus László színészi remeklésére a [url]https://www.youtube.com/watch?v=iSnGtzYAQ2w;Mi került ezen a fotelon 7200 Ft-ba?[/url] című, bőven harminc évvel ezelőtti kabaréjelenetben, amelynek érvényessége azóta legfeljebb a forint romlása tekintetében változott. Tegnap este azonban nem az iménti címhez hasonló kérdés, hanem éppen az ellenkezője merült fel bennem: hogyan (és hol még a világon) lehet a közönségnek prezentálni, illetve hol lehet még megnézni egy (bármennyire is rossz, szétszabdalt és toldozott-foltozott rendezésű) Don Giovannit néhány megfelelő és néhány kimagasló itthoni énekessel és egy még korántsem hanyatló világsztár címszereplővel – ennyi pénzért, amennyiért 4-én és 6-án ülhettünk az Erkel Színházban? E kérdésben lényegtelen, hogy 3600, 1500 vagy 600 forintért (2015-ben!). Egy Erwin Schrott kaliberű énekes nevével fémjelzett előadásért még a több tekintetben üdvös „átkos” időkben is megszámítottak 3 és félszeres és 5-szörös közöttire felemelt helyárakat. Nem a néző dolga töprengeni azon, hogyan tudja ezt kigazdálkodni az Operaház, amely nyilván nem árfolyama alatt kötött szerződést az énekes ügynökségével. Félek, hogy ezt az előadást azok is megfizetik, akik 18000 forintért néznek meg egy történetesen gyenge produkciót az Andrássy úton, esetleg nem is jaj, de jó helyről. Persze bármelyikünkkel megesik, hogy olyan előadást kapunk, amely nem éri meg az árát. Én mindenesetre most megeresztek egy KÖSZÖNET!-et a szerencsémnek, illetve a Magyar Állami Operaháznak, úgy általában (és nem először) az Erkel Színházért mint működő lehetőségért, és az idei mikulási ajándékomért! Aki képeket és felvételmegosztókat nézeget az interneten, azt nem lepte meg, hogy Erwin Schrott milyen remek és érdekes és latin külsejű férfi, énekesi adottságai sem ismeretlenek. De jártunk már úgy, hogy aki jó hangfelvételen, vagy érdekes a képernyőn, mozivásznon, kevésnek és halványnak bizonyul a színpadon. Schrott nem tartozik ezek közé! Kellő vivőerejű, behízelgő szépségű basszbariton az övé, amelyet pontosan a szöveg kívánalma szerint színez a kifejezés kedvéért. Pehelykönnyedsége, amit Don Juan alakja megkíván, vokális és színészi alakításában egyaránt lenyűgöző, ennek megfelelően élvezetes, szórakoztató. Ösztönös színészi tehetsége akkor is vitathatatlan, ha annak érvényesítése nyilván nagyon sok tanulás, gyakorlás és gyakorlat eredménye, és ha számos rendező munkája van benne. Schrott alakítása nemcsak azzal szembesít, hogy „emberemlékezet óta” nem járt igazi világsztár az Erkel Színházban (az Operában sem nagyon), hanem azzal is, hogy ebbe az intézménybe legalább 25–30 éve nem tette be a lábát igazi operarendező, aki színészvezetésben komoly segítséget adott volna az operaénekeseknek. (Bár nem vitatom, hogy pl. Bretz Gábor Mefisztó-alakítása szintén nagyon tehetséges és élvezetes munka, amelyben lehet része a rendezőnek is, ám annak meg is fizettük a súlyos árát: egy újranézhetetlen Fausttal.) Nem tudom, hogy az énekes vagy Kesselyák Gergely elképzelése szerint volt-e Zerlina és Don Giovanni kettősének tempója szokatlanul lassú, számomra kizökkentően modoros. S ha mégis bele akarnék kötni Schrott éneklésébe, megjegyezném, hogy egész nagyszerű alakításában a bordal tetszett legkevésbé: mintha abban akarta volna megmutatni hangjának nagyságát, ami, a teljes szerepben hallva, fölösleges volt. „Kárpótolt” ezért kivonulása a színről: vezénylő karjaival szakasztott olyanná lett, mint egy szarvasbika. A vendégművészével azonos színvonalú és élvezeti értékű énekes alakítást kaptunk a Donna Annát megformáló Kolonits Klárától. Egyenletesen csillogó, szárnyaló, technikai akadályt a magas regiszterben sem ismerő szopránja permanens élmény! Kiegyenlítettebb és drámaibb, mint amilyenről a 2013. március 10-i előadás alapján beszámolhattam (ld. a hivatkozott előzményeket), de miután a 2015. március 22-én ebben szerepben hallott Bakonyi Anikóról azt írtam, hogy „én kevésbé lírai érzelműnek és egzaltáltabbnak képzelem Donna Annát”, feltételezem, hogy ebben az előadásban Gianfranco De Bosio elképzelésével állok szemben. Horváth István gyönyörű fényű lírai tenorja éppen megfelel Don Ottavio szólamához. A Dalla sua pace kezdetű áriában az érzelmességet, az Il mio Tesoro fölényes technikai teljesítéséhez a szükséges levegőt hiányoltam az énekléséből. Gábor Géza hangja a Kormányzó szerepében megfelelő lehet, de olyan formátumú Don Giovanni és Leporello mellett, aminőket ezen az estén kaptunk, nem elég súlyos, nem félelmetes. Ezzel már előrebocsátottam: hangzásban is, játékban is a címszereplőhöz méltó Leporellónk volt Sebestyén Miklós. Nagyszerűen énekelte a Regiszteráriát is – hát még, ha az meg is lett volna rendezve! Hát még, ha a Donna Elvirát adó Fodor Beatrix le is tudná játszani, hogy eközben élete tragédiáját hallja, mely tragédiától persze egyetlen gondolattal megszabadulhatna – ha a szerelemnek, a vágynak nem az lenne a természete, hogy eszünk ágában sincs szabadulni tőle. Fodor Beatrix sajnos nem érezteti meg velünk a szerelem lázas megszállottját. Bármennyire zavaros is a szavak jelentése szerint, Mozart három primadonnaszerepet írt a Don Giovanniba. A mindenkori szereposztóktól és énekesnőktől függ, hogy Donna Elvira szerepe és szólama van-e olyan jelentős és mutatós, mint a Donna Annáé, és hogy a lírai szoprán (olykor koloratúrszoprán) által megformált parasztlány szubrett-e, vagy a „harmadik primadonna” – ez utóbbira több példa is akadt már operaházunk és a világ színpadain. Szemere Zita kedves hangját márciusi tapasztalatom után még mindig kicsinek és (immár kevesebb helyen) nem kellően kontrolláltnak hallottam. Az opera egyetlen hálátlan szerepében, Masettóként kellemesen mutatkozott be Sándor Csaba, pontos játékával és operaszínpadon szokatlanul fiatal(os) megjelenésével is.
5989 IVA 2015-12-07 03:15:12 [Válasz erre: 5984 takatsa 2015-12-07 00:05:48]
Ez ügyben pedig, kedves Takatsa, nem Búbánatot, hanem Népszabadságot...
Ez ügyben pedig, kedves Takatsa, nem Búbánatot, hanem Népszabadságot...
5988 IVA 2015-12-07 03:13:00 [Válasz erre: 5983 joska141 2015-12-07 00:05:30]
Kedves Joska141, az én szemem „felmérése” szerint csupán az évszaknak megfelelő üres hely volt, sok más előadáséhoz képest szépen megtelt a nézőtér. Lehet persze, hogy az Operaház visszatart egy kontingenst, amelyet nem bocsát internetes értékesítésre. Ha ez hiba, nem Takatsa-t, hanem az Operaházat lenne érdemes megszólítani.
Kedves Joska141, az én szemem „felmérése” szerint csupán az évszaknak megfelelő üres hely volt, sok más előadáséhoz képest szépen megtelt a nézőtér. Lehet persze, hogy az Operaház visszatart egy kontingenst, amelyet nem bocsát internetes értékesítésre. Ha ez hiba, nem Takatsa-t, hanem az Operaházat lenne érdemes megszólítani.
5987 IVA 2015-12-07 03:04:39 [Válasz erre: 5982 Búbánat 2015-12-06 23:50:47]
Ez a cikk a megtévesztő gondolatjelek ellenére sem tekinthető interjúnak, szerencsére nem is nevezi magát annak. Műfajtalankodás.
Ez a cikk a megtévesztő gondolatjelek ellenére sem tekinthető interjúnak, szerencsére nem is nevezi magát annak. Műfajtalankodás.
5986 IVA 2015-12-07 02:59:12 [Válasz erre: 5979 Cilike 2015-12-05 14:20:48]
Noha az élményt nem befolyásolja, jó ilyen bennfentes beszámolót olvasni.
Noha az élményt nem befolyásolja, jó ilyen bennfentes beszámolót olvasni.
5985 Kaliban 2015-12-07 00:22:03
K. K. nem volt indiszponált - de lehet tévedek vagy csak megint kiütközik mennyire nem egyezik másokkal az ízlésem. Nekem ugyanúgy tetszett ma is, mint két évvel korábban - akkor hallottam utoljára a szerepben és szerintem ez a szerepe is sokat ért az elmúlt évek során. Én még az előző D. G. rendezésben is több alkalommal hallottam Donna Annaként. Nekem Szemere Zita tetszett a legkevésbé a hölgyek közül. Sándor Csaba nem volt meglepetés, mert Figaróként is egész jó volt június végén, Sebestyén Miklóst pedig Senecaként hallottam a MÜPA-ban nem sokkal korábban. Így ő se lepett meg, hogy jól énekel és szép hangja van. Erwin Schrott személyében végre egy igazi címszereplője volt a darabnak. Az utóbbi években se Kovács István, se Haja Zsolt, se Bretz Gábor nem volt igazi Don Giovanni számomra, így egyik kedvenc operám előadásait egy idő után már nem látogattam nagy elvárásokkal. Szerencsére most egy színészileg és vokálisan is nagyszerű énekes alakította a címszerepet, akit egyéniségnek éreztem. Fodor Beatrix vékony hangját olykor valóban elnyelte a zenekar, de a Mi tradì quell’alma ingrata kzdetű áriát számomra nagyon hatásosan, megkapóan adta elő. Sajnos nincs igazi Mozart tenorunk - vagy legalábbis én úgy érzem, hogy nincs. Anno volt egy Réti Józsefünk, most meg Szigetvári Dávid énekli a Cosi tenor szerepét - bár Tarjányi Tamás sokkal jobb volt nála a Cosiban, nekem Megyesi Zoltán is csak elénekli a Mozart szerepeket is. Horváth István nem rossz énekes, de szerintem nem Mozart tenor. Ennek ellenére mindent tőle telhetőt megtett. Kesselyák kezei alatt a zenekar is jól szólt. Szép este volt, jó előadás. És ami külön dicsérendő: az énekesek élettel tudták megtölteni ezt a rendkívül ötletszegény, fantáziálatlan rendezést, amit eleinte annyira utáltam, de esküszöm ma egészen megszeretem :-).
K. K. nem volt indiszponált - de lehet tévedek vagy csak megint kiütközik mennyire nem egyezik másokkal az ízlésem. Nekem ugyanúgy tetszett ma is, mint két évvel korábban - akkor hallottam utoljára a szerepben és szerintem ez a szerepe is sokat ért az elmúlt évek során. Én még az előző D. G. rendezésben is több alkalommal hallottam Donna Annaként. Nekem Szemere Zita tetszett a legkevésbé a hölgyek közül. Sándor Csaba nem volt meglepetés, mert Figaróként is egész jó volt június végén, Sebestyén Miklóst pedig Senecaként hallottam a MÜPA-ban nem sokkal korábban. Így ő se lepett meg, hogy jól énekel és szép hangja van. Erwin Schrott személyében végre egy igazi címszereplője volt a darabnak. Az utóbbi években se Kovács István, se Haja Zsolt, se Bretz Gábor nem volt igazi Don Giovanni számomra, így egyik kedvenc operám előadásait egy idő után már nem látogattam nagy elvárásokkal. Szerencsére most egy színészileg és vokálisan is nagyszerű énekes alakította a címszerepet, akit egyéniségnek éreztem. Fodor Beatrix vékony hangját olykor valóban elnyelte a zenekar, de a Mi tradì quell’alma ingrata kzdetű áriát számomra nagyon hatásosan, megkapóan adta elő. Sajnos nincs igazi Mozart tenorunk - vagy legalábbis én úgy érzem, hogy nincs. Anno volt egy Réti Józsefünk, most meg Szigetvári Dávid énekli a Cosi tenor szerepét - bár Tarjányi Tamás sokkal jobb volt nála a Cosiban, nekem Megyesi Zoltán is csak elénekli a Mozart szerepeket is. Horváth István nem rossz énekes, de szerintem nem Mozart tenor. Ennek ellenére mindent tőle telhetőt megtett. Kesselyák kezei alatt a zenekar is jól szólt. Szép este volt, jó előadás. És ami külön dicsérendő: az énekesek élettel tudták megtölteni ezt a rendkívül ötletszegény, fantáziálatlan rendezést, amit eleinte annyira utáltam, de esküszöm ma egészen megszeretem :-).
5984 takatsa 2015-12-07 00:05:48
Kedves Búbánat, a tetkóját, gyűrűjét, no meg az üllepét sem láttam az emeletről, de a hangja felért hozzám is.:)
Kedves Búbánat, a tetkóját, gyűrűjét, no meg az üllepét sem láttam az emeletről, de a hangja felért hozzám is.:)
5983 joska141 2015-12-07 00:05:30 [Válasz erre: 5981 takatsa 2015-12-06 23:43:48]
Tisztelt "takatsa"! Nagyon szívesen mentem volna az Ön által említett "sok üres hely" valamelyikére. Az Operaház jegyvásárlási rendszere azonban kb. 1 héttel az előadás előtt már mind a 2 napra "elfogyott" jelzést mutatott. Így aztán...
Tisztelt "takatsa"! Nagyon szívesen mentem volna az Ön által említett "sok üres hely" valamelyikére. Az Operaház jegyvásárlási rendszere azonban kb. 1 héttel az előadás előtt már mind a 2 napra "elfogyott" jelzést mutatott. Így aztán...
5982 Búbánat 2015-12-06 23:50:47
[url] http://nol.hu/kultura/tetkos-don-giovanni-erwin-schrott-1578307; Tetkós Don Giovanni: Erwin Schrott [/url] /Nol.hu, Szemere Katalin, 2015-12-04 22:11:4/ „Egyik világsztár ugrik be a másik helyett az Erkel Színház pénteki és vasárnapi Don Giovanni-előadásába. Ildebrando D'Arcangelo betegsége miatt az az Erwin Schrott énekli a címszerepet, aki már több százszor játszott a Mozart-darabban a legnevesebb operaszínpadokon a Scalától a Metropolitanig. Tetovált tarkó, vastag lánc, hatalmas ezüst gyűrűk, lógó ülepű nadrág, kigyúrt felsőtest. Operaénekesnek biztosan nem tippelné, aki nem ismeri.”
[url] http://nol.hu/kultura/tetkos-don-giovanni-erwin-schrott-1578307; Tetkós Don Giovanni: Erwin Schrott [/url] /Nol.hu, Szemere Katalin, 2015-12-04 22:11:4/ „Egyik világsztár ugrik be a másik helyett az Erkel Színház pénteki és vasárnapi Don Giovanni-előadásába. Ildebrando D'Arcangelo betegsége miatt az az Erwin Schrott énekli a címszerepet, aki már több százszor játszott a Mozart-darabban a legnevesebb operaszínpadokon a Scalától a Metropolitanig. Tetovált tarkó, vastag lánc, hatalmas ezüst gyűrűk, lógó ülepű nadrág, kigyúrt felsőtest. Operaénekesnek biztosan nem tippelné, aki nem ismeri.”
5981 takatsa 2015-12-06 23:43:48
Én is eljutottam ma a Don Giovannira, és annyit mondhatok, hogy fantasztikus előadás volt. Bár sokszor voltam már benne, nem is sejtettem, hogy ilyen jó az Erkel színház akusztikája, de itt van a bizonyíték, csak megfelelő énekes kell hozzá. Egy csodás este volt, Schrott persze kimagaslott a mezőnyből, egy külön minőséget képviselt, de az egész társulat kitett magáért. Telramundhoz hasonlóan sokáig mekem sem volt kedvencem a Don Giovanni, de aztán hozzájutottam egy fantasztikus DVD-hez (Terfel, Furlanetto, Fleming, Met 2000, Levine) aminek nem tudtam ellenállni, annyira, hogy még magyar szöveget is fordítottam a DVD-hez, hogy szűkebb környezetem is tudja élvezni az előadást. Méltánytalan lenne a mai előadás összehasonlítása ehhez a dvd-hez, de az biztos, hogy Schrott alakítása csak a legnagyobbakhoz mérhető. Egy énekes, akinél rendben van minden: a megjelenés, mozgás, színészi alakítás, gesztusok és hát a hang.... S mind emelett egy rokonszenves, kedves ember. Csak keveset írnék a többiekről. Sebestyén Miklós nagyon tetszett, és egy más szereposztásban biztos ő lett volna az est fénypontja. Én még nem hallottam őt énekelni, de remélem, máskor is előfordul majd az operaházban. Horváth István az elmúlt két évben sokat fejlődött, nagyon szépen és átéléssel énekelt, még előnytelen fellépését is feledtetni tudta, pedig jelmezében úgy nézett ki, mint egy eltévedt törp a Gyűrűk urából. Gábor Géza megfelelő hangerővel és a kellő drámaisággal énekelt. A hölgyek közül Szemere Zita tetszett a legjobban, nagyon aranyosan, nagy átéléssel és szépen csengő hanggal énekelt. Fodor Beatrixtől - a szörnyű Bűvös vadász után - nem vártam sokat, de kellemes csalódást okozott. K.K. viszont nagy csalódás (le sem merem írni a nevét, mert akkor néhányan letekerik a fejem). Lehet, hogy indiszponált volt a művésznő, de meg sem közelítette pl. a Cosiban nyújtott teljesítményét. Kár volt azért az világ talán legszebb áriájáért..., amit hazaérve gyorsan meg is hallgattam Renée Fleminggel, hogy helyreálljon a világ egyensúlya. Mindent összevetve csodás este volt, és Erwin Schrott alakítására biztosan emlékezni fogok mindaddig, amíg a szenilitás nem reseteli teljesen az agyamat. Amit viszont nem értek: nagyon sok üres hely volt az emeleten. Emberek, mikor mentek az Erkelbe, ha most nem??
Én is eljutottam ma a Don Giovannira, és annyit mondhatok, hogy fantasztikus előadás volt. Bár sokszor voltam már benne, nem is sejtettem, hogy ilyen jó az Erkel színház akusztikája, de itt van a bizonyíték, csak megfelelő énekes kell hozzá. Egy csodás este volt, Schrott persze kimagaslott a mezőnyből, egy külön minőséget képviselt, de az egész társulat kitett magáért. Telramundhoz hasonlóan sokáig mekem sem volt kedvencem a Don Giovanni, de aztán hozzájutottam egy fantasztikus DVD-hez (Terfel, Furlanetto, Fleming, Met 2000, Levine) aminek nem tudtam ellenállni, annyira, hogy még magyar szöveget is fordítottam a DVD-hez, hogy szűkebb környezetem is tudja élvezni az előadást. Méltánytalan lenne a mai előadás összehasonlítása ehhez a dvd-hez, de az biztos, hogy Schrott alakítása csak a legnagyobbakhoz mérhető. Egy énekes, akinél rendben van minden: a megjelenés, mozgás, színészi alakítás, gesztusok és hát a hang.... S mind emelett egy rokonszenves, kedves ember. Csak keveset írnék a többiekről. Sebestyén Miklós nagyon tetszett, és egy más szereposztásban biztos ő lett volna az est fénypontja. Én még nem hallottam őt énekelni, de remélem, máskor is előfordul majd az operaházban. Horváth István az elmúlt két évben sokat fejlődött, nagyon szépen és átéléssel énekelt, még előnytelen fellépését is feledtetni tudta, pedig jelmezében úgy nézett ki, mint egy eltévedt törp a Gyűrűk urából. Gábor Géza megfelelő hangerővel és a kellő drámaisággal énekelt. A hölgyek közül Szemere Zita tetszett a legjobban, nagyon aranyosan, nagy átéléssel és szépen csengő hanggal énekelt. Fodor Beatrixtől - a szörnyű Bűvös vadász után - nem vártam sokat, de kellemes csalódást okozott. K.K. viszont nagy csalódás (le sem merem írni a nevét, mert akkor néhányan letekerik a fejem). Lehet, hogy indiszponált volt a művésznő, de meg sem közelítette pl. a Cosiban nyújtott teljesítményét. Kár volt azért az világ talán legszebb áriájáért..., amit hazaérve gyorsan meg is hallgattam Renée Fleminggel, hogy helyreálljon a világ egyensúlya. Mindent összevetve csodás este volt, és Erwin Schrott alakítására biztosan emlékezni fogok mindaddig, amíg a szenilitás nem reseteli teljesen az agyamat. Amit viszont nem értek: nagyon sok üres hely volt az emeleten. Emberek, mikor mentek az Erkelbe, ha most nem??
5980 Livingstone 2015-12-05 15:40:08
Nagy élmény volt a Don Giovanni! És mi tagadás, annyi csalódás után igazi címszereplőt kaptunk. Általánosságban el lehet mondani, hogy a férfi szereplők alaposan kitettek magukért.
Nagy élmény volt a Don Giovanni! És mi tagadás, annyi csalódás után igazi címszereplőt kaptunk. Általánosságban el lehet mondani, hogy a férfi szereplők alaposan kitettek magukért.
5979 Cilike 2015-12-05 14:20:48
Csak Schrottra térnék ki néhány mondat erejéig: nagyon kiváncsi voltam rá. Azt tudtam róla, hogy remek színész és a szó legjobb értelmében vett clown. Az látszott rajta mindig, hogy "laza csávó", elnézést a szlengért. De az is kiderült, hogy mind e lazasága mellett kőkemény profizmus és tudás van. Nem volt egy pillanata sem, amikor úgy éreztem volna, hogy kihagy, mindig mint Don Giovanni állt a színpadon, az alakításának volt egy olyan természetessége, ami olyan, mintha esetleges lenne, de valójában pontosan ki van dolgozva tudatosan. És egy apró bennfentesség: szünetben beléptem a művészbüfébe, Don Giovanni ott állt a sorban, aztán a megvásárolt enni- innivalóval leült a barátnőjével -feleségével?- és talán a tolmáccsal, nem tudom, ki volt az, és szépen eszegettek, beszélgetés közben. Ilyet se láttam még ilyen vendégművésztől, az biztos.
Csak Schrottra térnék ki néhány mondat erejéig: nagyon kiváncsi voltam rá. Azt tudtam róla, hogy remek színész és a szó legjobb értelmében vett clown. Az látszott rajta mindig, hogy "laza csávó", elnézést a szlengért. De az is kiderült, hogy mind e lazasága mellett kőkemény profizmus és tudás van. Nem volt egy pillanata sem, amikor úgy éreztem volna, hogy kihagy, mindig mint Don Giovanni állt a színpadon, az alakításának volt egy olyan természetessége, ami olyan, mintha esetleges lenne, de valójában pontosan ki van dolgozva tudatosan. És egy apró bennfentesség: szünetben beléptem a művészbüfébe, Don Giovanni ott állt a sorban, aztán a megvásárolt enni- innivalóval leült a barátnőjével -feleségével?- és talán a tolmáccsal, nem tudom, ki volt az, és szépen eszegettek, beszélgetés közben. Ilyet se láttam még ilyen vendégművésztől, az biztos.
5978 telramund 2015-12-05 07:56:55
Néhány szó,mondat a tegnapi Donn Giovanniról az Erkel Színházban.Az ugynevezett „operák operája” nem tartozik a 3 szájegyű operai látogatásaim listáján.Egyszerűen nem kedvelem Mozart operáit.A zenei nevelésnek fontos feladta van.Főleg,amikor nagyon kicsi gyerekként került az ember a zene világához közel.A zongoratanárnőm megutáltatta Mozartot.Az énektanárnőm megszerette az éneklését!Én maradtam ambivalens állapotban.Bár utóbbi időben bizonyos mértékig közeledem ezekhez az operákhoz (valószínű érni kellett,de akkor mitől kedvencem Wagner ,ha érettség kell Mozarthoz,akinek állítólag a zenéje sokkal befogadhatóbb). Természetes,mint mindig énekes kedvéért most rászántam magam erre az estére.Bár szinte minden jelentős produkciót,felújítást láttam,ehhez még nem volt szerencsém(Csak emlékeztetőnek utoljára Salzburgban a fesztiválon,talán 1990-ben S Ramey, Julia Varadi (Elvira) és Furlanettol ( Leporello)Leila Cuberli (Anna)hallottam-láttamLegelőször Melis, Székely Miháky ,Papp Júlia(Anna) Sándor Judit) Elvira) Bartha Alfonz (Don Ottavio)Jött még a Ljubomiv féle ismét Melissel aztán csend. A tegnapi Gianfranco De Bosio rendezte előadás tulajdonképpen ízlésemnek megfelelt.Szinte őskonzervatív változat,semmi zavaró illetve egy:a szopránokat miért kell a koloraturázás közben lépcsőn mászatni.Viszont a rendezésből kiderült,hogy ennek az operának tényleg Don Giovanni a főszereplője Erwin Schrott jóvoltából.Róla később. A jelmezek Don Ottavio borzalmán kívűl nem rosszak,bár tudtommal Donna Anna gyászol.Lehet arrafelé a lila a gyász színe.Ez nem az én ötletem valaki felvetette. Zeneileg szinte minden szereplő nagyon hálás és nehéz feladattal birkózik.A szó valóságos értelmében. Ténylegesen Kolontis Klára Donna Annájára voltam kiváncsi.Maga a szerep számomra egy rém antipatikus figura.Főleg ,amikkor a szerencsétlen Don Ottaviot hurculja maga után.Kolonits Klára drámai szoprán hangon abszolválja Anna kicsit hálátlan-szerintem)- szerepét.Ha van Don Giovanni akármit is csinál a második helyen marad.Pedig Kolontis fantasztikusan énekelt és különösen a második áriája elképesztő futamait ,drámaiságát lehengerlően tolmácsolta az együttesekben pedig vitte a prímet rendesen. Donna Elvira Fodor Beatrix volt.Na a művésznő nagy kérdés számomra ,meg annak ötlete ,hogy miért ezt énekli!Donna Elvira Annánál sötétebb,drámaibb hangot igényel.Nem véletlen ,hogy sokszor mezzo énekli.Az együttesekben Kolonits Klára mellett nem is hallatszott.Vékony ez a hang erre a szerepre.Aztán a technika,meg a zeneiség is elhagyta Elvira második áriájában,ami kínos pillantokat okozott.valamikor kihagyják ezt az áriát illetve anna második áriáját,mert az énekeső nem bírja elénekelni..Most is jobb lett volna.Bár a lépcsők is biztos okolhatóak. Zerlina Szemere Zita.Kezdetben nagyon tetszett helyenként Kincses Veronika nagyszerű Zerlináját juttatta eszembe,de a második részre kifáradt. Don Ottavio.kér áriája ellenére,melyek valóban nagyszerűek elég hálátlan passzív egy szerep.Főleg egy olyan elementáris Don Giovanni mellett mint Schrott.Horváth István ott volt el is énekelte mindkét áriát az elsőben számos intonácios problémával, megfelelően.Az együttesekben viszont nem hallottam.A figura meg olyan ,amilyen.Nem fogott meg.(Borzasztó rossz jelmeze van) Sebetyén Miklóst soha nem hallottam.(baj?)Hát pedig nagyszerű Leporello volt.Mind hangban ,mind játékban kitúnő volt.Azt nem mondom, hogy zengőbb Leporellot nem hallottam,de így elsőre bravó. Gábor Géza egy-két ércesebb ,nyersebb hangot leszámítva megfelelő volt. Masetto Sándor Csaba.Azt elérte ,hogy felfogtam Masetto is szerepel az operában.Különben igen értékes sötét tónusú hang .A jővő Leporelloja, Don Giovannija.Remélhetőleg a hang volume nőni fog. Erwin Schrott.Megírom őszintén semmit nem vártam és kaptam magát Don Giovannit.Egyszerűen fantasztikus volt.A szerep végül is hálátlan .Két egy perces kis ária,bár jó nehéz.Végtelen recitativók plusz a komtour kép.Na pontosan ez az ,ami megfogott.Én még a recitativókat így ,ennyi élettel, hanggal, játékkal előadni nem hallottam.A szoba jelenetben pedig hatalmasat énekelt.Az egész szerep a kisujjában figurálisan, hangilag egyaránt.Hatalmas élmény volt!!! Kesselyák Gergely jól vezényelt.Csak időnként felejtette el,hogy nem a Turandot megy.Sajna ez pont az együttesekben.De soha rosszabbat. Záróként.öregszem .Nem rossz ez az opera!Közelednek a „csipkék”! Pechemre mögöttem ült egy nő,aki az előadás 9o%ban köhögött vagy krahácsoltMiért nem marad otthon az ilyen, vagy visz magával szopogatni cukrot,mint teszik annyian.Az első rész után majdnem távoztam miatta.Neki gondolom eszébe sem jutottDe jól tettem, hogy nem jöttem el !
Néhány szó,mondat a tegnapi Donn Giovanniról az Erkel Színházban.Az ugynevezett „operák operája” nem tartozik a 3 szájegyű operai látogatásaim listáján.Egyszerűen nem kedvelem Mozart operáit.A zenei nevelésnek fontos feladta van.Főleg,amikor nagyon kicsi gyerekként került az ember a zene világához közel.A zongoratanárnőm megutáltatta Mozartot.Az énektanárnőm megszerette az éneklését!Én maradtam ambivalens állapotban.Bár utóbbi időben bizonyos mértékig közeledem ezekhez az operákhoz (valószínű érni kellett,de akkor mitől kedvencem Wagner ,ha érettség kell Mozarthoz,akinek állítólag a zenéje sokkal befogadhatóbb). Természetes,mint mindig énekes kedvéért most rászántam magam erre az estére.Bár szinte minden jelentős produkciót,felújítást láttam,ehhez még nem volt szerencsém(Csak emlékeztetőnek utoljára Salzburgban a fesztiválon,talán 1990-ben S Ramey, Julia Varadi (Elvira) és Furlanettol ( Leporello)Leila Cuberli (Anna)hallottam-láttamLegelőször Melis, Székely Miháky ,Papp Júlia(Anna) Sándor Judit) Elvira) Bartha Alfonz (Don Ottavio)Jött még a Ljubomiv féle ismét Melissel aztán csend. A tegnapi Gianfranco De Bosio rendezte előadás tulajdonképpen ízlésemnek megfelelt.Szinte őskonzervatív változat,semmi zavaró illetve egy:a szopránokat miért kell a koloraturázás közben lépcsőn mászatni.Viszont a rendezésből kiderült,hogy ennek az operának tényleg Don Giovanni a főszereplője Erwin Schrott jóvoltából.Róla később. A jelmezek Don Ottavio borzalmán kívűl nem rosszak,bár tudtommal Donna Anna gyászol.Lehet arrafelé a lila a gyász színe.Ez nem az én ötletem valaki felvetette. Zeneileg szinte minden szereplő nagyon hálás és nehéz feladattal birkózik.A szó valóságos értelmében. Ténylegesen Kolontis Klára Donna Annájára voltam kiváncsi.Maga a szerep számomra egy rém antipatikus figura.Főleg ,amikkor a szerencsétlen Don Ottaviot hurculja maga után.Kolonits Klára drámai szoprán hangon abszolválja Anna kicsit hálátlan-szerintem)- szerepét.Ha van Don Giovanni akármit is csinál a második helyen marad.Pedig Kolontis fantasztikusan énekelt és különösen a második áriája elképesztő futamait ,drámaiságát lehengerlően tolmácsolta az együttesekben pedig vitte a prímet rendesen. Donna Elvira Fodor Beatrix volt.Na a művésznő nagy kérdés számomra ,meg annak ötlete ,hogy miért ezt énekli!Donna Elvira Annánál sötétebb,drámaibb hangot igényel.Nem véletlen ,hogy sokszor mezzo énekli.Az együttesekben Kolonits Klára mellett nem is hallatszott.Vékony ez a hang erre a szerepre.Aztán a technika,meg a zeneiség is elhagyta Elvira második áriájában,ami kínos pillantokat okozott.valamikor kihagyják ezt az áriát illetve anna második áriáját,mert az énekeső nem bírja elénekelni..Most is jobb lett volna.Bár a lépcsők is biztos okolhatóak. Zerlina Szemere Zita.Kezdetben nagyon tetszett helyenként Kincses Veronika nagyszerű Zerlináját juttatta eszembe,de a második részre kifáradt. Don Ottavio.kér áriája ellenére,melyek valóban nagyszerűek elég hálátlan passzív egy szerep.Főleg egy olyan elementáris Don Giovanni mellett mint Schrott.Horváth István ott volt el is énekelte mindkét áriát az elsőben számos intonácios problémával, megfelelően.Az együttesekben viszont nem hallottam.A figura meg olyan ,amilyen.Nem fogott meg.(Borzasztó rossz jelmeze van) Sebetyén Miklóst soha nem hallottam.(baj?)Hát pedig nagyszerű Leporello volt.Mind hangban ,mind játékban kitúnő volt.Azt nem mondom, hogy zengőbb Leporellot nem hallottam,de így elsőre bravó. Gábor Géza egy-két ércesebb ,nyersebb hangot leszámítva megfelelő volt. Masetto Sándor Csaba.Azt elérte ,hogy felfogtam Masetto is szerepel az operában.Különben igen értékes sötét tónusú hang .A jővő Leporelloja, Don Giovannija.Remélhetőleg a hang volume nőni fog. Erwin Schrott.Megírom őszintén semmit nem vártam és kaptam magát Don Giovannit.Egyszerűen fantasztikus volt.A szerep végül is hálátlan .Két egy perces kis ária,bár jó nehéz.Végtelen recitativók plusz a komtour kép.Na pontosan ez az ,ami megfogott.Én még a recitativókat így ,ennyi élettel, hanggal, játékkal előadni nem hallottam.A szoba jelenetben pedig hatalmasat énekelt.Az egész szerep a kisujjában figurálisan, hangilag egyaránt.Hatalmas élmény volt!!! Kesselyák Gergely jól vezényelt.Csak időnként felejtette el,hogy nem a Turandot megy.Sajna ez pont az együttesekben.De soha rosszabbat. Záróként.öregszem .Nem rossz ez az opera!Közelednek a „csipkék”! Pechemre mögöttem ült egy nő,aki az előadás 9o%ban köhögött vagy krahácsoltMiért nem marad otthon az ilyen, vagy visz magával szopogatni cukrot,mint teszik annyian.Az első rész után majdnem távoztam miatta.Neki gondolom eszébe sem jutottDe jól tettem, hogy nem jöttem el !
5977 IVA 2015-12-03 00:30:06 [Válasz erre: 5974 parampampoli 2015-12-02 10:05:40]
Ezért jó, hogy a dolgokat megvitatjuk. Ha a művészek ilyen védtelenek lehetnek az intézményekkel szemben, ez újabb érv egy ilyen fórum hasznossága mellett. Mindenki persze nem olvas bennünket, és bizonyítékokat sem tudunk prezentálni, de jó, hogy valahol mégis tükre születik és nyoma marad a zenei közélet anomáliáinak, az intézmények stílusának.
Ezért jó, hogy a dolgokat megvitatjuk. Ha a művészek ilyen védtelenek lehetnek az intézményekkel szemben, ez újabb érv egy ilyen fórum hasznossága mellett. Mindenki persze nem olvas bennünket, és bizonyítékokat sem tudunk prezentálni, de jó, hogy valahol mégis tükre születik és nyoma marad a zenei közélet anomáliáinak, az intézmények stílusának.
5976 Edmond Dantes 2015-12-02 10:27:57 [Válasz erre: 5975 Edmond Dantes 2015-12-02 10:25:16]
Bocsánat, alábbi válasz elsősorban IVA/5972-re szól, de parampampoli/5974-re ugyanez érvényes=ugyanezt írnám..
Bocsánat, alábbi válasz elsősorban IVA/5972-re szól, de parampampoli/5974-re ugyanez érvényes=ugyanezt írnám..
5975 Edmond Dantes 2015-12-02 10:25:16 [Válasz erre: 5974 parampampoli 2015-12-02 10:05:40]
Klasszikus közmondást módosítva: pénz olvasva, szerződés pedig szabályszerűen megkötve jó, sőt kötelező. Szóban kötött szerződés n e m szerződés. (Vannak kivételek, de ezt most hagyjuk, ez nem jogászfórum.) Írott szerződést is le lehet mondani (orvosi igazolás stb.), de előbb-utóbb híre megy, ha valaki "gyárilag" előállított orvosi igazolással mondogat le rendszeresen fellépéseket, és gyorsan kiderül, ha egyidejűleg máshol lép/ett fel. Ilyesmin pl már Callas (és sok más világsztár) is lebukott (és többnyire szankcionálták), pedig akkor még sürgöny és interurbán volt a hírek továbbításának legkorszerűbb eszköze. Más kérdés, hogy egyes nagyon nagy nevek felkérését lepapírozás nélkül is bevállalják a szervezők, a közönség pedig (mit sem tudva a bizonytalansági faktorról) megveszi a belépőjegyet...aztán kap, amit-akit kap. Minden tiszteletem mellett: nem hinném, hogy Boross Csilla jelenleg az a kategória, akit írott szerződés nélkül szokás felkérni, aztán "majd csak jön, reméljük". Vagy nem papírozták le szabályszerűen = szerződéssel a felkérését vagy szerződést szegett...ezt és az okokat csak az érintett felek tudják...de ők viszont tudják...
Klasszikus közmondást módosítva: pénz olvasva, szerződés pedig szabályszerűen megkötve jó, sőt kötelező. Szóban kötött szerződés n e m szerződés. (Vannak kivételek, de ezt most hagyjuk, ez nem jogászfórum.) Írott szerződést is le lehet mondani (orvosi igazolás stb.), de előbb-utóbb híre megy, ha valaki "gyárilag" előállított orvosi igazolással mondogat le rendszeresen fellépéseket, és gyorsan kiderül, ha egyidejűleg máshol lép/ett fel. Ilyesmin pl már Callas (és sok más világsztár) is lebukott (és többnyire szankcionálták), pedig akkor még sürgöny és interurbán volt a hírek továbbításának legkorszerűbb eszköze. Más kérdés, hogy egyes nagyon nagy nevek felkérését lepapírozás nélkül is bevállalják a szervezők, a közönség pedig (mit sem tudva a bizonytalansági faktorról) megveszi a belépőjegyet...aztán kap, amit-akit kap. Minden tiszteletem mellett: nem hinném, hogy Boross Csilla jelenleg az a kategória, akit írott szerződés nélkül szokás felkérni, aztán "majd csak jön, reméljük". Vagy nem papírozták le szabályszerűen = szerződéssel a felkérését vagy szerződést szegett...ezt és az okokat csak az érintett felek tudják...de ők viszont tudják...
5974 parampampoli 2015-12-02 10:05:40 [Válasz erre: 5972 IVA 2015-12-01 22:48:07]
Sajnos mindenütt, így ezen a honlapon is előfordulhatnak téves információk, nem jó mindent azonnal készpénznek venni, s ha lehet, érdemes több forrásból is tájékoztatni. Hogy kit írnak bele egy szereposztásba megkérdezés nélkül, és tiltakozása ellenére abból kiveszik-e időben, vagy a művész imázsrombolására tekintet nélkül úgy tesznek, mintha lemondott volna, vagy még meg is fejelik hamis magyarázatokkal -- ez esetben díjátadás-átvétel -- nem a művész felelőssége. Ő áldozata annak a bánásmódnak, ami az Operaházban jelenleg a művészekkel szemben általánosnak tekinthető. (Biztos vannak kivételek.) Shicoffra nem csak a pesti fellépését értettem, akkor már világos volt mindenkinek, aki ismerte hangi állapotát, hogy ő Des Grieux-t nem fogja tudni énekelni. Mindenütt betegnek mondatta be magát hosszú éveken keresztül, biztos, ami biztos alapon.
Sajnos mindenütt, így ezen a honlapon is előfordulhatnak téves információk, nem jó mindent azonnal készpénznek venni, s ha lehet, érdemes több forrásból is tájékoztatni. Hogy kit írnak bele egy szereposztásba megkérdezés nélkül, és tiltakozása ellenére abból kiveszik-e időben, vagy a művész imázsrombolására tekintet nélkül úgy tesznek, mintha lemondott volna, vagy még meg is fejelik hamis magyarázatokkal -- ez esetben díjátadás-átvétel -- nem a művész felelőssége. Ő áldozata annak a bánásmódnak, ami az Operaházban jelenleg a művészekkel szemben általánosnak tekinthető. (Biztos vannak kivételek.) Shicoffra nem csak a pesti fellépését értettem, akkor már világos volt mindenkinek, aki ismerte hangi állapotát, hogy ő Des Grieux-t nem fogja tudni énekelni. Mindenütt betegnek mondatta be magát hosszú éveken keresztül, biztos, ami biztos alapon.
5972 IVA 2015-12-01 22:48:07 [Válasz erre: 5970 parampampoli 2015-12-01 11:11:20]
Az említett típusú szerződésről ezen a fórumon olvastam, s ha ilyen létezik, azért nemcsak az Operaházat kell kárhoztatni, hanem – mivel egy szerződés legalább két fél megállapodása – a szerződő művészt is. Ha valóban létezik szerződés ilyen laza feltételekkel, nem véletlenül gondoltam elsősorban Boross Csillára. 2013-ban hónapokkal korábban váltottam jegyet, kíváncsian a Pillangókisasszonyára, amelyet aztán lemondott. Ugyancsak itt, a fórumon olvastam, hogy azért, mert díjat vett át valahol a távolban. Ugyanabban az évadban A trubadúrt is lemondta, s ha jól emlékszem a Nabuccót is. Az Erkel Színház 2016. márciusi előadásain ismét és még most is szerepel a neve A trubadúr Leonórájaként, csak a dátumokra klikkelve derül ki, hogy Leonórát a csodálatos N. N. fogja énekelni. Boross Csilla – saját honlapja szerint – éppen abban az időszakban énekel Toscákat a Minnesota Operában. Ha neki személyesen nem is, de impresszáriójának vagy menedzserének gondoskodnia kellene arról, hogy hamis vagy téves hirdetése eltűnjön, még ha tudjuk is, hogy a MÁO honlapja nem mindig rugalmas. Végül is csak arra akartam utalni, hogy Boross Csillából én a rendkívül változatos repertoárt éneklő és a világ nagy házaiban fellépő énekesnő imázsához képest hiányolom a kiegyenlített hangszínt és az alakítások nagyságát.
Az említett típusú szerződésről ezen a fórumon olvastam, s ha ilyen létezik, azért nemcsak az Operaházat kell kárhoztatni, hanem – mivel egy szerződés legalább két fél megállapodása – a szerződő művészt is. Ha valóban létezik szerződés ilyen laza feltételekkel, nem véletlenül gondoltam elsősorban Boross Csillára. 2013-ban hónapokkal korábban váltottam jegyet, kíváncsian a Pillangókisasszonyára, amelyet aztán lemondott. Ugyancsak itt, a fórumon olvastam, hogy azért, mert díjat vett át valahol a távolban. Ugyanabban az évadban A trubadúrt is lemondta, s ha jól emlékszem a Nabuccót is. Az Erkel Színház 2016. márciusi előadásain ismét és még most is szerepel a neve A trubadúr Leonórájaként, csak a dátumokra klikkelve derül ki, hogy Leonórát a csodálatos N. N. fogja énekelni. Boross Csilla – saját honlapja szerint – éppen abban az időszakban énekel Toscákat a Minnesota Operában. Ha neki személyesen nem is, de impresszáriójának vagy menedzserének gondoskodnia kellene arról, hogy hamis vagy téves hirdetése eltűnjön, még ha tudjuk is, hogy a MÁO honlapja nem mindig rugalmas. Végül is csak arra akartam utalni, hogy Boross Csillából én a rendkívül változatos repertoárt éneklő és a világ nagy házaiban fellépő énekesnő imázsához képest hiányolom a kiegyenlített hangszínt és az alakítások nagyságát.
5971 Cilike 2015-12-01 12:09:13 [Válasz erre: 5970 parampampoli 2015-12-01 11:11:20]
Schicoff nem tudta volna elénekelni a szerepet abban az állapotában. Hallottam a próbán, eleinte még próbált hanggal énekelni, de nagyon nem ment, aztán leoktávozta, tudtuk, hogy sose látjuk többé, nem csodálkoztunk cseppet sem, hogy elmondta.
Schicoff nem tudta volna elénekelni a szerepet abban az állapotában. Hallottam a próbán, eleinte még próbált hanggal énekelni, de nagyon nem ment, aztán leoktávozta, tudtuk, hogy sose látjuk többé, nem csodálkoztunk cseppet sem, hogy elmondta.
5970 parampampoli 2015-12-01 11:11:20 [Válasz erre: 5954 IVA 2015-11-30 03:55:29]
Annyit azért szeretnék hozzátenni, hogy Boross Csilla nevének megjelenése majd eltűnése egy-egy darab szereposztásából, nem biztos, hogy az ő lemondásából eredt. A jelenség nem csak az ő esetében jellemző, hanem általában az Operaházra, és már jóideje. Meghirdetnek valakit, akivel nincs is szerződés, nincs megbeszélve a fellépés, utána meg nem mondanak semmit az okokról, csak jön valaki más, akiről eredetileg szó se volt. Nem hajlandók azt se bemondani, ha valaki betegen énekel, ami pedig mindenütt a világban szokás. Shicoff utolsó tíz évében minden előadást betegen énekelt. Legalábbis bemondatta magát annak előadás előtt. Bizonyos értelemben tényleg beteg volt. De nem a torka.
Annyit azért szeretnék hozzátenni, hogy Boross Csilla nevének megjelenése majd eltűnése egy-egy darab szereposztásából, nem biztos, hogy az ő lemondásából eredt. A jelenség nem csak az ő esetében jellemző, hanem általában az Operaházra, és már jóideje. Meghirdetnek valakit, akivel nincs is szerződés, nincs megbeszélve a fellépés, utána meg nem mondanak semmit az okokról, csak jön valaki más, akiről eredetileg szó se volt. Nem hajlandók azt se bemondani, ha valaki betegen énekel, ami pedig mindenütt a világban szokás. Shicoff utolsó tíz évében minden előadást betegen énekelt. Legalábbis bemondatta magát annak előadás előtt. Bizonyos értelemben tényleg beteg volt. De nem a torka.
5969 IVA 2015-12-01 04:45:18 [Válasz erre: 4657 -zéta- 2014-09-04 06:55:17]
Na hát, véletlenül akadtam rá -Zéta- több, mint egy évvel ezelőtti jóslatára!
Na hát, véletlenül akadtam rá -Zéta- több, mint egy évvel ezelőtti jóslatára!
5968 IVA 2015-12-01 02:35:28 [Válasz erre: 5964 macskás 2015-11-30 10:14:38]
OFF: Igen, figyelmetlenség volt, amit sikerült háromszor is bemásolnom. Törekedni szoktam arra is, hogy ne Monroe-t írjak...
OFF: Igen, figyelmetlenség volt, amit sikerült háromszor is bemásolnom. Törekedni szoktam arra is, hogy ne Monroe-t írjak...
5967 IVA 2015-12-01 02:29:54 [Válasz erre: 5962 parampampoli 2015-11-30 09:53:42]
Caballé záróhangjáról feltöltöttek már egy technikai trükkel készített „paródiát” is, amelyen fizikailag lehetetlenül hosszan „tartja ki”. Most nem találtam. Freni megoldása valóban eszményi. Én a [url]https://www.youtube.com/watch?v=7xAnc3Fo_tQ;Tokody[/url]éval is megelégszem; nagy hatással volt rám, amikor vele láttam az előadásokat.
Caballé záróhangjáról feltöltöttek már egy technikai trükkel készített „paródiát” is, amelyen fizikailag lehetetlenül hosszan „tartja ki”. Most nem találtam. Freni megoldása valóban eszményi. Én a [url]https://www.youtube.com/watch?v=7xAnc3Fo_tQ;Tokody[/url]éval is megelégszem; nagy hatással volt rám, amikor vele láttam az előadásokat.
5966 Kaliban 2015-11-30 15:07:43
A Triptichon premierrel kapcsolatban olvashatunk egy interjút Kenesey Judittal az Operamagazin legújabb számában. Akit esetleg érdekel: itt díszletterveket is láthatunk. A három darab egy belső udvarszerűségen fog játszódni, amelyet alul boltíves árkádok vesznek körül, felül pedig egy erkély fut körbe. Mintha egy kolostor kerengője lenne vagy egy bérház belső udvara. [url]http://www.opera.hu/kiadvanyaink#__musor__kiadvany__137__;A kiadvány elérhető a neten is. [/url]
A Triptichon premierrel kapcsolatban olvashatunk egy interjút Kenesey Judittal az Operamagazin legújabb számában. Akit esetleg érdekel: itt díszletterveket is láthatunk. A három darab egy belső udvarszerűségen fog játszódni, amelyet alul boltíves árkádok vesznek körül, felül pedig egy erkély fut körbe. Mintha egy kolostor kerengője lenne vagy egy bérház belső udvara. [url]http://www.opera.hu/kiadvanyaink#__musor__kiadvany__137__;A kiadvány elérhető a neten is. [/url]
5965 Kaliban 2015-11-30 15:02:45
Az Operahát fb közleménye a hétvégi Don Giovannikról: "ERWIN SCHROTT A DON GIOVANNIBAN Értesítjük kedves közönségünket, hogy Ildebrando D'Arcangelo betegsége miatt a 2015. december 4-i és 6-i Don Giovanni-előadások címszerepét az uruguayi bassz-bariton, Erwin Schrott énekli. A montevideói születésű Erwin Schrott 22 évesen debütált Roucher szerepében Giordano Andrea Chénier c. operájában. Nemzetközi hírnévre 1998-ban tett szert, amikor első helyezést ért el Plácido Domingo Operalia énekversenyén. Azóta fellépett a milanói Scalában, a New York-i Metropolitanben, a párizsi Operában, a bécsi Staatsoperben, a londoni Royal Operában és más jelentős színpadokon."
Az Operahát fb közleménye a hétvégi Don Giovannikról: "ERWIN SCHROTT A DON GIOVANNIBAN Értesítjük kedves közönségünket, hogy Ildebrando D'Arcangelo betegsége miatt a 2015. december 4-i és 6-i Don Giovanni-előadások címszerepét az uruguayi bassz-bariton, Erwin Schrott énekli. A montevideói születésű Erwin Schrott 22 évesen debütált Roucher szerepében Giordano Andrea Chénier c. operájában. Nemzetközi hírnévre 1998-ban tett szert, amikor első helyezést ért el Plácido Domingo Operalia énekversenyén. Azóta fellépett a milanói Scalában, a New York-i Metropolitanben, a párizsi Operában, a bécsi Staatsoperben, a londoni Royal Operában és más jelentős színpadokon."
5964 macskás 2015-11-30 10:14:38 [Válasz erre: 5961 IVA 2015-11-30 07:46:44]
:) Valszeg nem figyelt oda. Merilinem nevét MINDIG jól írja:)
:) Valszeg nem figyelt oda. Merilinem nevét MINDIG jól írja:)
5963 parampampoli 2015-11-30 09:58:46 [Válasz erre: 5962 parampampoli 2015-11-30 09:53:42]
Meghallgattam mindhármat újra. Szerintem a második verzió a CSÚCS (Verona 1968)! A harmadik a szívemnek annyira de annyira kedves, csodálatos orange-i Carlosból való, ott Caballé pontosan úgy énekli, ahogy zenei értelemben kell. Bravúr nélkül - mégis tökéletesen. Óriási énekesnő volt, helye szívemben örök.
Meghallgattam mindhármat újra. Szerintem a második verzió a CSÚCS (Verona 1968)! A harmadik a szívemnek annyira de annyira kedves, csodálatos orange-i Carlosból való, ott Caballé pontosan úgy énekli, ahogy zenei értelemben kell. Bravúr nélkül - mégis tökéletesen. Óriási énekesnő volt, helye szívemben örök.
5962 parampampoli 2015-11-30 09:53:42 [Válasz erre: 5960 IVA 2015-11-30 05:21:21]
Na, ja... csodálatos bravúr valamennyi. -::::::))))))) Ezt azonban nem várnám el senkitől, és bár csodálom valamennyit, imádom megvalósítóját, az én kedvencem ez: https://www.youtube.com/watch?v=3beER77QDsA Mert zeneileg ez lenne az ideális megoldás, Freni másodpercre pontosan addig tartja a záróhangot, ameddig az a zenéhez, a zenébe illik.
Na, ja... csodálatos bravúr valamennyi. -::::::))))))) Ezt azonban nem várnám el senkitől, és bár csodálom valamennyit, imádom megvalósítóját, az én kedvencem ez: https://www.youtube.com/watch?v=3beER77QDsA Mert zeneileg ez lenne az ideális megoldás, Freni másodpercre pontosan addig tartja a záróhangot, ameddig az a zenéhez, a zenébe illik.
5960 IVA 2015-11-30 05:21:21 [Válasz erre: 5918 parampampoli 2015-11-23 19:22:04]
Egy kis záróhang-kárpótlás: [url]https://www.youtube.com/watch?v=loyA50L3Oe0;Monserrat Caballé[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=f7u1xHVorCA;Monserrat Caballé[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=n72MiEA0FEw;Monserrat Caballé[/url]
Egy kis záróhang-kárpótlás: [url]https://www.youtube.com/watch?v=loyA50L3Oe0;Monserrat Caballé[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=f7u1xHVorCA;Monserrat Caballé[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=n72MiEA0FEw;Monserrat Caballé[/url]
5959 IVA 2015-11-30 04:14:17 [Válasz erre: 5944 lujza 2015-11-29 01:55:43]
Erwin Schrott Fb-oldalán még akkor lettem kedvelő, amikor onnan is remélhettem Netrebkóról szóló információkat. Közzé is tettek róla Don Giovanni-címszerepfotókat (2011-ben).
Erwin Schrott Fb-oldalán még akkor lettem kedvelő, amikor onnan is remélhettem Netrebkóról szóló információkat. Közzé is tettek róla Don Giovanni-címszerepfotókat (2011-ben).
5958 IVA 2015-11-30 04:04:28 [Válasz erre: 5940 Edmond Dantes 2015-11-28 15:30:28]
Köszönöm, megfigyelésem téves volt.
Köszönöm, megfigyelésem téves volt.
5957 IVA 2015-11-30 04:01:35 [Válasz erre: 5936 Kaliban 2015-11-28 10:09:15]
Remélem, nem lesz Don Carlos-felújítás...
Remélem, nem lesz Don Carlos-felújítás...
5954 IVA 2015-11-30 03:55:29 [Válasz erre: 4683 IVA 2014-09-20 04:28:43]
Don Carlos – 2015. november 28. Noha nagyon meg kell becsülnünk azt az egyre kevesebb előadást, amely még nézhető, normális rendezésben és látványvilágban megy az Operában és az Erkelben, a zsúfolt idei évadban nem terveztem a Don Carlos megnézését. Csak amikor e fórumon olvastam, hogy Vajda Gergely személyében új karmestere lesz a szériának, akkor ragadtam meg az alkalmat, hogy egyúttal Boross Csilla Erzsébet-alakítását is megnézzem. Mindezzel továbbra sem kívánom azt a látszatot kelteni, mely szerint karmester-centrikus (nem pedig éppen szoprán-centrikus) zeneértő lennék. A karmester teljesítményét én csak az előadás élvezeti értékén tudom lemérni. Ám nehéz dolog ez olyan produkció esetében, amelyiknek csak néhány mellékszereplője nyújtott igazi élményt. Teljes mértékben Cserhalmi Ferenc Egy szerzetes, illetve V. Károly szerepében, és ugyancsak tökéletesen megfelelt Boncsér Gergely Lerma gróf és Rőser Orsolya Hajnalka a Mennyei hang rövid szólamában. II. Fülöp király alakjából Palerdi András elsősorban a magánember (önmagának köszönhető) tragédiáját hozta megindítóan áriájának hiteles előadásával – ha túltesszük magunkat azon, hogy nem kormos basszus, és alakításából hiányoznak azok a hatások, amelyeket zengő mélységgel érhetne el. Szvétek László hangja is megfelelő a Főinkvizitor szerepében, de mindkét énekes adós marad a nagy hatalmú, kegyetlen zsarnokok félelmetessé formálásával, összecsapásuknak sincs kellő tétje. Kálmándi Mihály szép baritonján Posa márki szerepében nyújtott még élvezetet, nem először. Gál Erika Eboli-alakításával is immár harmadjára találkoztam. A korábbi években is keveselltem benne azt az énekesi és személyiségbeli formátumot, amit ennek az emberi sorsot megélő szép dögnek az izgalmas megformálása kíván. Az énekesnő személyisége mintha erősödne, vokális teljesítményét pedig – néhány nappal korábbi egészségi állapotának hírét ismerve – most nem lenne helyes véleményezni. Kiss B. Atillát is évről évre adatik meg látnom-hallanom a címszerepben, változó, de nem biztató hangi állapotban és a játékkészség reménytelennek tűnő hiányával. Tulajdonképpen bámulatos teljesítmény, hogy egy énekes a hangok ilyen-olyan módon való, kvázi egyenkénti képzésével, amit nem tekinthetünk azonosnak az énekléssel, hosszú éveken át képes jelentős főszerepek sorát abszolválni a színpadon. Tosca, Vénusz, Aida – ezek azok a szerepek, amelyekben az előző évadban Boross Csilla nem győzött meg kivételes kvalitásáról, amely méltányolandóvá tenné olyan típusú szerződését, amelyet kedvezőbb ajánlat esetén nem kell teljesítenie. Erzsébet megszólaltatásakor most meglepett azzal, milyen teltek és sötétek a középhangjai. Ám ez a sötétítés annál feltűnőbbé teszi, hogy a mély hangokat csupán „eléri”, azok erőtlenebben és tompán szólnak. A magas regiszterben pedig ugyancsak szép, de a középhangoktól szintén elütő a hangszíne. Tehát ha – tenorpartnerével ellentétesen – jól énekel is, három hangszínben áll össze a szólam. A fináléban kívánatos „sikolyának” sikertelenségét nemigen tudom elnézni („elhallani”). Mindennél nagyobb hiányérzetet kelt, hogy Boross nem pendíti meg szerep kottafejek között rejlő, titkos szépségeit. Két királyt ugyan nem emeltem a spanyol trónra, de legalább három olyan Erzsébetet láttam-hallottam ezen a színpadon, akik nemcsak énekelni, hanem Verdiül is tudtak: Sudlik, Tokody, Csavlek. S ha még (időrendben) eléjük veszem Osváth Júliát is, akinek Erzsébetjét csak rádiófelvételen hallottam – nem vagyok becsapható. Különben, mindent összevetve, nem volt hatástalan az előadás, volt miért tapsolnia a földszint és a majdnem üres középerkély közönségének.
Don Carlos – 2015. november 28. Noha nagyon meg kell becsülnünk azt az egyre kevesebb előadást, amely még nézhető, normális rendezésben és látványvilágban megy az Operában és az Erkelben, a zsúfolt idei évadban nem terveztem a Don Carlos megnézését. Csak amikor e fórumon olvastam, hogy Vajda Gergely személyében új karmestere lesz a szériának, akkor ragadtam meg az alkalmat, hogy egyúttal Boross Csilla Erzsébet-alakítását is megnézzem. Mindezzel továbbra sem kívánom azt a látszatot kelteni, mely szerint karmester-centrikus (nem pedig éppen szoprán-centrikus) zeneértő lennék. A karmester teljesítményét én csak az előadás élvezeti értékén tudom lemérni. Ám nehéz dolog ez olyan produkció esetében, amelyiknek csak néhány mellékszereplője nyújtott igazi élményt. Teljes mértékben Cserhalmi Ferenc Egy szerzetes, illetve V. Károly szerepében, és ugyancsak tökéletesen megfelelt Boncsér Gergely Lerma gróf és Rőser Orsolya Hajnalka a Mennyei hang rövid szólamában. II. Fülöp király alakjából Palerdi András elsősorban a magánember (önmagának köszönhető) tragédiáját hozta megindítóan áriájának hiteles előadásával – ha túltesszük magunkat azon, hogy nem kormos basszus, és alakításából hiányoznak azok a hatások, amelyeket zengő mélységgel érhetne el. Szvétek László hangja is megfelelő a Főinkvizitor szerepében, de mindkét énekes adós marad a nagy hatalmú, kegyetlen zsarnokok félelmetessé formálásával, összecsapásuknak sincs kellő tétje. Kálmándi Mihály szép baritonján Posa márki szerepében nyújtott még élvezetet, nem először. Gál Erika Eboli-alakításával is immár harmadjára találkoztam. A korábbi években is keveselltem benne azt az énekesi és személyiségbeli formátumot, amit ennek az emberi sorsot megélő szép dögnek az izgalmas megformálása kíván. Az énekesnő személyisége mintha erősödne, vokális teljesítményét pedig – néhány nappal korábbi egészségi állapotának hírét ismerve – most nem lenne helyes véleményezni. Kiss B. Atillát is évről évre adatik meg látnom-hallanom a címszerepben, változó, de nem biztató hangi állapotban és a játékkészség reménytelennek tűnő hiányával. Tulajdonképpen bámulatos teljesítmény, hogy egy énekes a hangok ilyen-olyan módon való, kvázi egyenkénti képzésével, amit nem tekinthetünk azonosnak az énekléssel, hosszú éveken át képes jelentős főszerepek sorát abszolválni a színpadon. Tosca, Vénusz, Aida – ezek azok a szerepek, amelyekben az előző évadban Boross Csilla nem győzött meg kivételes kvalitásáról, amely méltányolandóvá tenné olyan típusú szerződését, amelyet kedvezőbb ajánlat esetén nem kell teljesítenie. Erzsébet megszólaltatásakor most meglepett azzal, milyen teltek és sötétek a középhangjai. Ám ez a sötétítés annál feltűnőbbé teszi, hogy a mély hangokat csupán „eléri”, azok erőtlenebben és tompán szólnak. A magas regiszterben pedig ugyancsak szép, de a középhangoktól szintén elütő a hangszíne. Tehát ha – tenorpartnerével ellentétesen – jól énekel is, három hangszínben áll össze a szólam. A fináléban kívánatos „sikolyának” sikertelenségét nemigen tudom elnézni („elhallani”). Mindennél nagyobb hiányérzetet kelt, hogy Boross nem pendíti meg szerep kottafejek között rejlő, titkos szépségeit. Két királyt ugyan nem emeltem a spanyol trónra, de legalább három olyan Erzsébetet láttam-hallottam ezen a színpadon, akik nemcsak énekelni, hanem Verdiül is tudtak: Sudlik, Tokody, Csavlek. S ha még (időrendben) eléjük veszem Osváth Júliát is, akinek Erzsébetjét csak rádiófelvételen hallottam – nem vagyok becsapható. Különben, mindent összevetve, nem volt hatástalan az előadás, volt miért tapsolnia a földszint és a majdnem üres középerkély közönségének.
