6157 parampampoli 2016-01-19 21:02:42 [Válasz erre: 6150 Edmond Dantes 2016-01-19 12:01:00]
Nem láttam az előadást, de mivel más, nagyságrendekkel kisebb szerepekben is kevés volt, azt, hogy Káldi-Kissnek nem okozott gondot Malatesta szólama, csak igen-igen erős fenntartással tudom fogadni.
Nem láttam az előadást, de mivel más, nagyságrendekkel kisebb szerepekben is kevés volt, azt, hogy Káldi-Kissnek nem okozott gondot Malatesta szólama, csak igen-igen erős fenntartással tudom fogadni.
6156 Csiki Gábor 2016-01-19 18:14:50 [Válasz erre: 6153 Cilike 2016-01-19 16:39:20]
Szerintem a stretta hangneme Desz-dúr. Ízlés kérdése, hogy való-e s végére a magas Desz. Csakis azért nem kellene számon kérni az énekművésztől, mert birtokában van ezen képességnek. Van ahol helye és zenei értelme van, és van, ahol inkább csak akrobatikus mutatvány lenne belőle.
Szerintem a stretta hangneme Desz-dúr. Ízlés kérdése, hogy való-e s végére a magas Desz. Csakis azért nem kellene számon kérni az énekművésztől, mert birtokában van ezen képességnek. Van ahol helye és zenei értelme van, és van, ahol inkább csak akrobatikus mutatvány lenne belőle.
6155 Edmond Dantes 2016-01-19 16:48:28
Köszönet a három előttem szólónak :) Igen erre gondoltam, rá gondoltam. Bónuszként még egy, még tovább tartva "azt": https://www.youtube.com/watch?v=jYhBykEcF-I
Köszönet a három előttem szólónak :) Igen erre gondoltam, rá gondoltam. Bónuszként még egy, még tovább tartva "azt": https://www.youtube.com/watch?v=jYhBykEcF-I
6154 parampampoli 2016-01-19 16:40:41 [Válasz erre: 6152 pitypang 2016-01-19 15:27:41]
Gulyás Dénes Pesten is D-t énekelt benne.
Gulyás Dénes Pesten is D-t énekelt benne.
6153 Cilike 2016-01-19 16:39:20 [Válasz erre: 6151 Edmond Dantes 2016-01-19 13:36:57]
Szóval, az a baj, hogy a Povero Ernesto nem c-dúrban van, abban magas c-t énekelni eléggé érdekes hangnemi helyzet lenne. Magas d-je amúgy van Horváth Istvánnak, mert a Puritánokban énekelt, de ez az ária -mármit a Povero Ernesto, főleg a második szakasza, elég nyírós lágéban van, nem kizárt, hogy a végére már nem tud nekicihelődni egy magas d-nek.
Szóval, az a baj, hogy a Povero Ernesto nem c-dúrban van, abban magas c-t énekelni eléggé érdekes hangnemi helyzet lenne. Magas d-je amúgy van Horváth Istvánnak, mert a Puritánokban énekelt, de ez az ária -mármit a Povero Ernesto, főleg a második szakasza, elég nyírós lágéban van, nem kizárt, hogy a végére már nem tud nekicihelődni egy magas d-nek.
6152 pitypang 2016-01-19 15:27:41
volt/ és van/ aki D-t énekel... 1./www.youtube.com/watch?v=xFdnLNNxs1g 2.www.youtube.com/watch?v=k9OxpYaiqWQ igaz, hogy nem Budapesten
volt/ és van/ aki D-t énekel... 1./www.youtube.com/watch?v=xFdnLNNxs1g 2.www.youtube.com/watch?v=k9OxpYaiqWQ igaz, hogy nem Budapesten
6151 Edmond Dantes 2016-01-19 13:36:57 [Válasz erre: 6150 Edmond Dantes 2016-01-19 12:01:00]
Bocsánat, utólagos átolvasás után két helyesbítés: "Szépen szólt a szerenád (és mellette-alatta a kürtszóló!) és a rövid szerelmi kettős is, a hosszabb lélegzetű "Povero Ernesto"-ária végén örültünk volna egy magas cének." HELYETT Szépen szólt a szerenád és a rövid szerelmi kettős is, a remek trombita(!)szólóval kísért, hosszabb lélegzetű "Povero Ernesto"-ária végén örültünk volna egy magas cének.
Bocsánat, utólagos átolvasás után két helyesbítés: "Szépen szólt a szerenád (és mellette-alatta a kürtszóló!) és a rövid szerelmi kettős is, a hosszabb lélegzetű "Povero Ernesto"-ária végén örültünk volna egy magas cének." HELYETT Szépen szólt a szerenád és a rövid szerelmi kettős is, a remek trombita(!)szólóval kísért, hosszabb lélegzetű "Povero Ernesto"-ária végén örültünk volna egy magas cének.
6150 Edmond Dantes 2016-01-19 12:01:00
A Don Pasquale Donizetti 62. operája és már csak három, kevésbé ismert/játszott művet írt ezt követően. Talán ő se gondolta komolyan, hogy műve hétnegyed évszázad múlva is az operaházak repertoárdarabja marad: az maradt. Talán nem szerencsés egy Erkel Színház-méretű helyen előadni: 1-2 kórusszám, kevés szólista, elvész az intimitás. Káel Csaba rendezésével nem volt semmi problémám: ebből a darabból itt és most ennyit lehetett kihozni. Sok apró ötlet, amelyek némelyikét elnyeli az óriási tér, érdekes, mozgatható díszlet (talán a mobilizálhatóság kedvéért), vállalható jelmezek...talán csak az egyetlen női szólistát öltöztették kissé "félre": mintha mondjuk -Norina családi állapotára hajazva- A víg özvegyből pattant volna ide...mint az egyik grisette. Érdekes volt hosszabb idő után ismét magyar nyelven énekelt operát nézni, hozzá magyar nyelvű feliratokkal, amik olykor eltértek az énekelt szövegtől, de ez utóbbi is a rendezés ötlete lehetett, csakúgy mint az, hogy a karmester a tapsrend alatt a súgólyukban ülő súgónak is kezet nyújtott. Káli Gábort a nürnbergi Staatstheaterből hívták meg, rokonszenves fiatalember, zenekarát inkább a ház méreteihez igazította-hangosította, olykor a szólisták hallhatóságának rovására. Sáfár Orsolya alakítása-beállítása alkalmazkodott jelmezéhez: a "víg özvegy" kissé operettes mórikálása-kaczérkodása még egy vígoperából is kicsit kilóg, de ezt a fazont ügyesen hozta...táncra szerencsére nem perdült. Hangja-alakítása összességében belefért az opera buffa világába, noha biztosan nem kétezer fős nézőtéren cseng a leghatásosabban. Horváth István Ernestoja sem a hangmilliomosok klubjából jött, de szép éneke, biztos magas regisztere hallatán elfogadtuk, hogy ő az a vonzó, sármos fiú, aki végül elnyeri a csinos, gazdag ifiasszony kegyeit. Szépen szólt a szerenád (és mellette-alatta a kürtszóló!) és a rövid szerelmi kettős is, a hosszabb lélegzetű "Povero Ernesto"-ária végén örültünk volna egy magas cének. Káldi Kiss Andrásnak nem okozott gondot Malatesta szólama, ha játékmesterként, cselszövőként nem is magaslott ki a szereplők közül. A címszerepben Szvétek László talán az est legjobbja volt: nem ő tehet róla, -és talán ez a mű egyik legnagyobb hiányossága- hogy a szerző éppen a címszereplőnek nem írt igazán ütős slágerszámot. Igen helyesen humorosra vette Don Pasquale alakját, pedig ha jobban belegondolunk: ami vele történik, az nem szimpla csínytevés, hanem néhány combos bűncselekmény: csalás, okirathamisítás és hasonlók, de ha ő megbocsát mindezért, csatlakozunk hozzá. A kórus jól szólt és jól mozgott a háznép jelenetében és telitalálat a harmadik felvonásban békajelmezbe öltöztetett szerepeltetésük.
A Don Pasquale Donizetti 62. operája és már csak három, kevésbé ismert/játszott művet írt ezt követően. Talán ő se gondolta komolyan, hogy műve hétnegyed évszázad múlva is az operaházak repertoárdarabja marad: az maradt. Talán nem szerencsés egy Erkel Színház-méretű helyen előadni: 1-2 kórusszám, kevés szólista, elvész az intimitás. Káel Csaba rendezésével nem volt semmi problémám: ebből a darabból itt és most ennyit lehetett kihozni. Sok apró ötlet, amelyek némelyikét elnyeli az óriási tér, érdekes, mozgatható díszlet (talán a mobilizálhatóság kedvéért), vállalható jelmezek...talán csak az egyetlen női szólistát öltöztették kissé "félre": mintha mondjuk -Norina családi állapotára hajazva- A víg özvegyből pattant volna ide...mint az egyik grisette. Érdekes volt hosszabb idő után ismét magyar nyelven énekelt operát nézni, hozzá magyar nyelvű feliratokkal, amik olykor eltértek az énekelt szövegtől, de ez utóbbi is a rendezés ötlete lehetett, csakúgy mint az, hogy a karmester a tapsrend alatt a súgólyukban ülő súgónak is kezet nyújtott. Káli Gábort a nürnbergi Staatstheaterből hívták meg, rokonszenves fiatalember, zenekarát inkább a ház méreteihez igazította-hangosította, olykor a szólisták hallhatóságának rovására. Sáfár Orsolya alakítása-beállítása alkalmazkodott jelmezéhez: a "víg özvegy" kissé operettes mórikálása-kaczérkodása még egy vígoperából is kicsit kilóg, de ezt a fazont ügyesen hozta...táncra szerencsére nem perdült. Hangja-alakítása összességében belefért az opera buffa világába, noha biztosan nem kétezer fős nézőtéren cseng a leghatásosabban. Horváth István Ernestoja sem a hangmilliomosok klubjából jött, de szép éneke, biztos magas regisztere hallatán elfogadtuk, hogy ő az a vonzó, sármos fiú, aki végül elnyeri a csinos, gazdag ifiasszony kegyeit. Szépen szólt a szerenád (és mellette-alatta a kürtszóló!) és a rövid szerelmi kettős is, a hosszabb lélegzetű "Povero Ernesto"-ária végén örültünk volna egy magas cének. Káldi Kiss Andrásnak nem okozott gondot Malatesta szólama, ha játékmesterként, cselszövőként nem is magaslott ki a szereplők közül. A címszerepben Szvétek László talán az est legjobbja volt: nem ő tehet róla, -és talán ez a mű egyik legnagyobb hiányossága- hogy a szerző éppen a címszereplőnek nem írt igazán ütős slágerszámot. Igen helyesen humorosra vette Don Pasquale alakját, pedig ha jobban belegondolunk: ami vele történik, az nem szimpla csínytevés, hanem néhány combos bűncselekmény: csalás, okirathamisítás és hasonlók, de ha ő megbocsát mindezért, csatlakozunk hozzá. A kórus jól szólt és jól mozgott a háznép jelenetében és telitalálat a harmadik felvonásban békajelmezbe öltöztetett szerepeltetésük.
6149 IVA 2016-01-16 03:09:31 [Válasz erre: 6145 Búbánat 2016-01-15 22:10:22]
Egy ilyen értelmetlen, gyerekes „játéknak” csakis vesztesége lehet. Noha a jelen politikai viszonyok közt ez a lejárató történet senkinek sem hozhat végzetes presztízsveszteséget, nyereséget ugyancsak nem. Ám valamennyire máris vesztesei lettünk mi is. „Jobban megnézve, talapzatán még egészen friss a cementalapozás” – írtad a Don Pasquale utáni élményed láttán. Jól látszik, hogy most ennek a cementalapozásnak a csálésága egyenlíti ki a vízszintesség hibáját a talajon (műkő burkolaton) a (remélhetőleg) pontosan függőlegesen álló oszlop alján. Az előző oszlopnál ezt a kiegyenlítést igényes szakszerűséggel, észrevétlenül oldották meg, és az oszlop körül burkolatlanul hagyott koncentrikus körök közötti sávot körkörösen sorakozó macskakövekkel rakták ki. E helyett látszik most a cementalapozás. (De az sem kizárt, hogy az új oszlop kissé szélesebb átmérőjű az előzőnél.) Nem nagy dolog ez, tudom! Aki az Erkel Színházba megy, nem erre kíváncsi, és nem is fog ezen megakadni a szeme. Ám annak a míves macskaköves szegélyezésnek voltak apró üzenetei. Igényesek vagyunk. Szeretjük a szépet. Egy felújított épület előtti, nem művészi igényű műkő burkolatnál is megragadjuk az alkalmat egy kis szépség létrehozására. Hangsúlyozzuk azt az esztétikai értéket, hogy a sok szögletesség monotóniáját egy henger alakú idom oldja. Olyan szépség ez, amely megkülönbözteti az ipari munkától a művészit, a (nyomorult) szobafestéstől a festészetet, az ordítástól az éneklést. Ezzel a finom kis üzenettel lettünk most szegényebbek. Egyébként az oszlopot már körbetapétázták a Fekete, fehér című balettműsor óriásplakátjával.
Egy ilyen értelmetlen, gyerekes „játéknak” csakis vesztesége lehet. Noha a jelen politikai viszonyok közt ez a lejárató történet senkinek sem hozhat végzetes presztízsveszteséget, nyereséget ugyancsak nem. Ám valamennyire máris vesztesei lettünk mi is. „Jobban megnézve, talapzatán még egészen friss a cementalapozás” – írtad a Don Pasquale utáni élményed láttán. Jól látszik, hogy most ennek a cementalapozásnak a csálésága egyenlíti ki a vízszintesség hibáját a talajon (műkő burkolaton) a (remélhetőleg) pontosan függőlegesen álló oszlop alján. Az előző oszlopnál ezt a kiegyenlítést igényes szakszerűséggel, észrevétlenül oldották meg, és az oszlop körül burkolatlanul hagyott koncentrikus körök közötti sávot körkörösen sorakozó macskakövekkel rakták ki. E helyett látszik most a cementalapozás. (De az sem kizárt, hogy az új oszlop kissé szélesebb átmérőjű az előzőnél.) Nem nagy dolog ez, tudom! Aki az Erkel Színházba megy, nem erre kíváncsi, és nem is fog ezen megakadni a szeme. Ám annak a míves macskaköves szegélyezésnek voltak apró üzenetei. Igényesek vagyunk. Szeretjük a szépet. Egy felújított épület előtti, nem művészi igényű műkő burkolatnál is megragadjuk az alkalmat egy kis szépség létrehozására. Hangsúlyozzuk azt az esztétikai értéket, hogy a sok szögletesség monotóniáját egy henger alakú idom oldja. Olyan szépség ez, amely megkülönbözteti az ipari munkától a művészit, a (nyomorult) szobafestéstől a festészetet, az ordítástól az éneklést. Ezzel a finom kis üzenettel lettünk most szegényebbek. Egyébként az oszlopot már körbetapétázták a Fekete, fehér című balettműsor óriásplakátjával.
6148 Kaliban 2016-01-15 22:58:52 [Válasz erre: 6142 Búbánat 2016-01-15 00:42:53]
A premiert a szünet után feltűnően sokan hagyták ott. A földszinten egész sorok ürültek ki a nézőtéren. Ebben az évadban még nem tapasztaltam, hogy ennyien hagytak ott előadást a szünet után - de lehet más igen.
A premiert a szünet után feltűnően sokan hagyták ott. A földszinten egész sorok ürültek ki a nézőtéren. Ebben az évadban még nem tapasztaltam, hogy ennyien hagytak ott előadást a szünet után - de lehet más igen.
6147 Kaliban 2016-01-15 22:54:16 [Válasz erre: 6146 Kaliban 2016-01-15 22:52:02]
Alföldiék Varázsfuvolája meg másodszorra már teljesen érdektelen számomra. Bár sokan lesznek, akik örülnek majd ennek a változásnak és valószínűleg ez lesz a sorozat legjobban eladott előadása. Az Armelen is erre voltak a legtöbben kíváncsiak, meg a Figarora. De Novák Figaróját sokan ott hagyták a szünet után. Aföldi kedvelői azonban rendületlenül kitartottak az előadás végéig és hatalmas ovációt kapott az egyébként zeneileg szerintem elég közepes produkció. Hát ez van.
Alföldiék Varázsfuvolája meg másodszorra már teljesen érdektelen számomra. Bár sokan lesznek, akik örülnek majd ennek a változásnak és valószínűleg ez lesz a sorozat legjobban eladott előadása. Az Armelen is erre voltak a legtöbben kíváncsiak, meg a Figarora. De Novák Figaróját sokan ott hagyták a szünet után. Aföldi kedvelői azonban rendületlenül kitartottak az előadás végéig és hatalmas ovációt kapott az egyébként zeneileg szerintem elég közepes produkció. Hát ez van.
6146 Kaliban 2016-01-15 22:52:02
Sajna nem a Macbethet hozzák fel a Primavera alkalmából a Szegediek az Erkelbe, hanem a Varázsfuvolát - már a honlapon is ez szerepel. Pedig nagyon vártam a Macbeth első verziójával való megismerkedést. Sajna hangfelvételt se találtam belőle. Úgy tudom nem is készült.
Sajna nem a Macbethet hozzák fel a Primavera alkalmából a Szegediek az Erkelbe, hanem a Varázsfuvolát - már a honlapon is ez szerepel. Pedig nagyon vártam a Macbeth első verziójával való megismerkedést. Sajna hangfelvételt se találtam belőle. Úgy tudom nem is készült.
6145 Búbánat 2016-01-15 22:10:22 [Válasz erre: 6143 IVA 2016-01-15 05:10:15]
Persze, 18:50 lett volna az időpont. Kíváncsi vagyok rá, ennek a "játéknak" lesz-e végül végső nyertese. S ha igen, annak örülnünk vagy sírnunk kell(ene). Persze, aki közömbös ez ügyben, akit hidegen tart ez az "ügy" - annak úgy is mindegy.
Persze, 18:50 lett volna az időpont. Kíváncsi vagyok rá, ennek a "játéknak" lesz-e végül végső nyertese. S ha igen, annak örülnünk vagy sírnunk kell(ene). Persze, aki közömbös ez ügyben, akit hidegen tart ez az "ügy" - annak úgy is mindegy.
6144 IVA 2016-01-15 07:29:10
Szabóki Tünde helyett február végén, március elején Radostina Nyikolaeva énekli Aidát.
Szabóki Tünde helyett február végén, március elején Radostina Nyikolaeva énekli Aidát.
6143 IVA 2016-01-15 05:10:15 [Válasz erre: 6142 Búbánat 2016-01-15 00:42:53]
Szerintem 18:50-kor érkeztél oda, csak elgépelted a számot. A hirdetőoszlop ügyéről egy gyerekkori csúfolódás jut eszembe: olcsó játék hülye gyerekeknek. De egyes sajtóbeszámolók szerint a játék egyáltalán nem volt olcsó.
Szerintem 18:50-kor érkeztél oda, csak elgépelted a számot. A hirdetőoszlop ügyéről egy gyerekkori csúfolódás jut eszembe: olcsó játék hülye gyerekeknek. De egyes sajtóbeszámolók szerint a játék egyáltalán nem volt olcsó.
6142 Búbánat 2016-01-15 00:42:53
A csütörtök esti Don Pasquale-előadás előtt 19.50-kor érkeztem meg az Erkel Színház elé, és úgy megszokásból kerestem a hirdetőoszlopot, persze csak a helyének a nyomát konstatáltam; mikor az előadás után - 21.40-kor kijöttem a színházból és haladok a Luther utca irányába, fennakadt a szemem a meglepetéstől: ott állt az oszlop a régi helyén! Jobban megnézve, talapzatán még egészen egészen friss a cementalapozás. Vadonatújnak tűnik, de még nem került fel rá hirdetmény: "csupasz". Rögtön jobbra fordult a kedvem, mert bizony ettől az új, Káel Csaba-féle rendezéstől nem voltam elájulva, még akkor sem, ha ez a bérletes közönség mindent megtapsolt. Mindennél többet mond, hogy az előadás végén, a tapsrend alatt nemcsak a címszerepet éneklő Szvétek László - aki szerintem legjobbja volt az előadásnak -, de a fiatal karmester, Káli Gábor is odahajolt a súgólyukba, hogy kezet fogjon a súgóval... Norina szerepében Sáfár Orsolyának inkább a külső adottságai érvényesültek, mint szopránja, bár hallgatni sem volt rossz – de éneklése közben folyton az járt az eszemben, hogy e szerepben - itt az Erkel Színházban és az Operaházban - egykor milyen hazai és külföldi nagyságokat volt szerencsém hallani, akiket tombolva tapsoltunk meg… Horváth István Ernestója és Káldi Kiss András Malatestája is olyan szürke, semmitmondó ének és megformálás, de az egész rendezés nagyon halovány „kacsmag” valami, erőltetett poénokkal, szegényes fantáziára valló ötletekkel; ezzel felváltani nem sok értelme volt az előző rendezést. Hiába tudom betéve a dalszövegeket, a magyar nyelvű előadás ellenére olykor-olykor kényszerűséget éreztem felpillantani a magyar feliratra; Horváth István az első felvonás áriájában néha egész más szöveget (mondatokat) énekelt, mint ami kiírva volt, a többi énekes is itt-ott „átfogalmazott” szavakat használt a felirathoz képest; de ez nem lett volna baj, ha az egész előadás számomra nem fúlt volna az unalomba. Ezen az sem segített, hogy a három felvonást két részben adják (szünet az első felvonást követően van), de még az sem dobott fel, hogy a II. felvonás végén előadott „hadarókettőst” – pontosabban a jelenetből a lezáró duettet - a függöny előtt újból elénekelte Szvétek és Káldi-Kiss. Egyedül az Énekkar tetszett: nemcsak maga a kar éneke, hanem – egyedül dicsérendő Káel és alkotótársai fantáziájából – a megrendezett két kórusjelenet is. Mindent összevetve kissé lehangoltan távoztam, többet vártam ettől az új Don Pasqale- produkciótól. De hogy még se távoztam olyan szomorkás hangulatban az Erkel Színház esti előadásáról, kellett a felemelő látvány: kilépve a térre felvillanyozódtam attól a látványtól, hogy újra a helyén áll a karácsony időszakában lebontott és most – az előadás alatt - újra felállított („felépített”) hirdetőoszlop! Úgy látszik, a Don Pasquale mégis kifogott rajtam-rajtunk; aki eljött erre, mégiscsak kapott érte valami örömet cserébe.
A csütörtök esti Don Pasquale-előadás előtt 19.50-kor érkeztem meg az Erkel Színház elé, és úgy megszokásból kerestem a hirdetőoszlopot, persze csak a helyének a nyomát konstatáltam; mikor az előadás után - 21.40-kor kijöttem a színházból és haladok a Luther utca irányába, fennakadt a szemem a meglepetéstől: ott állt az oszlop a régi helyén! Jobban megnézve, talapzatán még egészen egészen friss a cementalapozás. Vadonatújnak tűnik, de még nem került fel rá hirdetmény: "csupasz". Rögtön jobbra fordult a kedvem, mert bizony ettől az új, Káel Csaba-féle rendezéstől nem voltam elájulva, még akkor sem, ha ez a bérletes közönség mindent megtapsolt. Mindennél többet mond, hogy az előadás végén, a tapsrend alatt nemcsak a címszerepet éneklő Szvétek László - aki szerintem legjobbja volt az előadásnak -, de a fiatal karmester, Káli Gábor is odahajolt a súgólyukba, hogy kezet fogjon a súgóval... Norina szerepében Sáfár Orsolyának inkább a külső adottságai érvényesültek, mint szopránja, bár hallgatni sem volt rossz – de éneklése közben folyton az járt az eszemben, hogy e szerepben - itt az Erkel Színházban és az Operaházban - egykor milyen hazai és külföldi nagyságokat volt szerencsém hallani, akiket tombolva tapsoltunk meg… Horváth István Ernestója és Káldi Kiss András Malatestája is olyan szürke, semmitmondó ének és megformálás, de az egész rendezés nagyon halovány „kacsmag” valami, erőltetett poénokkal, szegényes fantáziára valló ötletekkel; ezzel felváltani nem sok értelme volt az előző rendezést. Hiába tudom betéve a dalszövegeket, a magyar nyelvű előadás ellenére olykor-olykor kényszerűséget éreztem felpillantani a magyar feliratra; Horváth István az első felvonás áriájában néha egész más szöveget (mondatokat) énekelt, mint ami kiírva volt, a többi énekes is itt-ott „átfogalmazott” szavakat használt a felirathoz képest; de ez nem lett volna baj, ha az egész előadás számomra nem fúlt volna az unalomba. Ezen az sem segített, hogy a három felvonást két részben adják (szünet az első felvonást követően van), de még az sem dobott fel, hogy a II. felvonás végén előadott „hadarókettőst” – pontosabban a jelenetből a lezáró duettet - a függöny előtt újból elénekelte Szvétek és Káldi-Kiss. Egyedül az Énekkar tetszett: nemcsak maga a kar éneke, hanem – egyedül dicsérendő Káel és alkotótársai fantáziájából – a megrendezett két kórusjelenet is. Mindent összevetve kissé lehangoltan távoztam, többet vártam ettől az új Don Pasqale- produkciótól. De hogy még se távoztam olyan szomorkás hangulatban az Erkel Színház esti előadásáról, kellett a felemelő látvány: kilépve a térre felvillanyozódtam attól a látványtól, hogy újra a helyén áll a karácsony időszakában lebontott és most – az előadás alatt - újra felállított („felépített”) hirdetőoszlop! Úgy látszik, a Don Pasquale mégis kifogott rajtam-rajtunk; aki eljött erre, mégiscsak kapott érte valami örömet cserébe.
6141 ricora 2016-01-11 23:35:59
Tegnap este a Turandotot néztem meg. A címszerepben Rálik Szilviával. Ez a legnagyobb talány számomra, hogy meddig kell hajtania egy énekesnek, énekesnőnek magát egy ilyen szerepben, amelyik talán már nem annyira vló neki, és amelyik sokak számára jelentette már a búcsút a színpadtól. Kalaf szerepében Kamin Chanev, ahogy láttam bolgár tenorista. Kifejezetten jól érzi magát a magas hangokon.természetesen a ‘Nessun dorma’ sem jelentett számára problémát. Ha a karmester hagyta volna, biztosan megismételte volna. Liu-t Létay Kiss Gabriella énekelte, az I fv.és III. fv-beli áriáit nagyon hatásosan, szép pianókkal, mégszebb fortékkal. Timur alakját Fried Péter tette fenségessé, és különösen Liu-tól való búcsúja szólt drámai erővel. Kovács János keze alatt össszeszedetten szólt a zenekar, a kórus kiválóan énekelt, és kiválóan JÁTSZOTT! A közönség nagy tapssal jutalmazta a szerplőket.
Tegnap este a Turandotot néztem meg. A címszerepben Rálik Szilviával. Ez a legnagyobb talány számomra, hogy meddig kell hajtania egy énekesnek, énekesnőnek magát egy ilyen szerepben, amelyik talán már nem annyira vló neki, és amelyik sokak számára jelentette már a búcsút a színpadtól. Kalaf szerepében Kamin Chanev, ahogy láttam bolgár tenorista. Kifejezetten jól érzi magát a magas hangokon.természetesen a ‘Nessun dorma’ sem jelentett számára problémát. Ha a karmester hagyta volna, biztosan megismételte volna. Liu-t Létay Kiss Gabriella énekelte, az I fv.és III. fv-beli áriáit nagyon hatásosan, szép pianókkal, mégszebb fortékkal. Timur alakját Fried Péter tette fenségessé, és különösen Liu-tól való búcsúja szólt drámai erővel. Kovács János keze alatt össszeszedetten szólt a zenekar, a kórus kiválóan énekelt, és kiválóan JÁTSZOTT! A közönség nagy tapssal jutalmazta a szerplőket.
6140 lujza 2016-01-06 03:57:01 [Válasz erre: 6136 Búbánat 2016-01-06 02:03:14]
Tartok tőle, hogy a Kőműves Kelemen kiváló hasonlat ide!
Tartok tőle, hogy a Kőműves Kelemen kiváló hasonlat ide!
6139 IVA 2016-01-06 03:36:11 [Válasz erre: 6136 Búbánat 2016-01-06 02:03:14]
Remélem én is, hogy valaki valamikor valamit visszaállít az oszlop helyére. Sosem foglalkoztatott, ki üzemelteti ezeket a felületeket. Régebben nyilván az állam, vagy a főváros, biztosan mindenkinek megérte. Valójában csak a megszokott és pezsgőbb városkép kedvéért hiányolom, hiszen olvasnivalót már nemigen lelhettünk rajta. Amikért valamikor érdemes volt megállni előtte (színlapok, szereposztások), az már az Operaház honlapján sem olvasható. Mint panaszoltam korábban, a Csajkovszkij-baletteknek és a Rómeó és Júliának már csak szigorúan 4-4 főszereplője van. Amit a többiek alakítanak, az a munka, említést sem érdemel. Azért az elgondolkodtató, hogy az eltávolítás fölösleges munkájának költségei voltak, és költségekkel jár majd a visszaállítás is. Van minderre pénz, ami bárkié is a nagy játszmában, ugyancsak a mi adóforintjainkból származik. Ezenközben az egészségügyre, orvosok, dolgozók megfizetésére nem telik...
Remélem én is, hogy valaki valamikor valamit visszaállít az oszlop helyére. Sosem foglalkoztatott, ki üzemelteti ezeket a felületeket. Régebben nyilván az állam, vagy a főváros, biztosan mindenkinek megérte. Valójában csak a megszokott és pezsgőbb városkép kedvéért hiányolom, hiszen olvasnivalót már nemigen lelhettünk rajta. Amikért valamikor érdemes volt megállni előtte (színlapok, szereposztások), az már az Operaház honlapján sem olvasható. Mint panaszoltam korábban, a Csajkovszkij-baletteknek és a Rómeó és Júliának már csak szigorúan 4-4 főszereplője van. Amit a többiek alakítanak, az a munka, említést sem érdemel. Azért az elgondolkodtató, hogy az eltávolítás fölösleges munkájának költségei voltak, és költségekkel jár majd a visszaállítás is. Van minderre pénz, ami bárkié is a nagy játszmában, ugyancsak a mi adóforintjainkból származik. Ezenközben az egészségügyre, orvosok, dolgozók megfizetésére nem telik...
6138 IVA 2016-01-06 03:32:56 [Válasz erre: 6135 IVA 2016-01-06 00:11:04]
Elnézést, helyesbítenem kell. A hirdetőoszlop már január 4-én nem állt a helyén. (2015. december 18-án még az Erwin Schrott és Bretz Gábor címszereplését hirdető óriásplakát feketéllett rajta, a vendégművész fellépései után csaknem két héttel is.)
Elnézést, helyesbítenem kell. A hirdetőoszlop már január 4-én nem állt a helyén. (2015. december 18-án még az Erwin Schrott és Bretz Gábor címszereplését hirdető óriásplakát feketéllett rajta, a vendégművész fellépései után csaknem két héttel is.)
6137 Búbánat 2016-01-06 02:07:14 [Válasz erre: 6136 Búbánat 2016-01-06 02:03:14]
helyesen: "a színház most a játékrendjébe"
helyesen: "a színház most a játékrendjébe"
6136 Búbánat 2016-01-06 02:03:14 [Válasz erre: 6135 IVA 2016-01-06 00:11:04]
Egy vízió körvonalazódik előttem: nem lehetetlen, hogy akik most a hirdetőoszlopokat eltávolítják, rövidesen másik hirdetőoszloppal pótolni fogják; esetleg összegrundoznak egy új, saját céget, mely felügyeletet fog gyakorolni e tekintetben, és ugyanazon a helyen felállíttatnak saját hatáskörben, saját finanszírozással hirdetőoszlopot – oda, ahol az előző oszlop állt. Nem hinném, hogy a köztereken véglegesen hirdetőoszlopok nélkül maradnánk. Bár most még nem tudjuk, mi lesz a végkimenetele az érdekelt és ellenérdekelt felek éppen fel- és/vagy leépítő „játékainak”, de azt sejteni lehet, ebből a „kibabrálásából” semmi jó nem származhat, és megint - mindig - az „utca embere” csóválhatja értetlenül a fejét. Persze az is benne van a pakliban, hogy egy „felsőbb hatalom” idővel visszaállíttatja majd az eredeti állapotot, és kezdődhet elölről a hercehurca a hirdetőoszlopokkal - kinek-kinek meggyőződése és vérmérséklete szerinti kommentárok kíséretében. Mindenesetre, az Erkel Színház előtti térszakasz kedvelt, megszokott tartozékának hűlt helye sokunkat elszomoríthat, mikor arra járunk – ez kétségtelen. Könnyeket nem hullajtok érte, mert tudom, úgyis hamar felszáradnának; a színháza játékrendjébe - műsoron kívül - beiktathatná Szörényi Levente – Bródy János – Sarkadi Imre - Ivánka Csaba-féle Kőműves Kelemen rockballadát az aktualitás jegyében - annak a végén bizony, vigasztalan lesz az ember...
Egy vízió körvonalazódik előttem: nem lehetetlen, hogy akik most a hirdetőoszlopokat eltávolítják, rövidesen másik hirdetőoszloppal pótolni fogják; esetleg összegrundoznak egy új, saját céget, mely felügyeletet fog gyakorolni e tekintetben, és ugyanazon a helyen felállíttatnak saját hatáskörben, saját finanszírozással hirdetőoszlopot – oda, ahol az előző oszlop állt. Nem hinném, hogy a köztereken véglegesen hirdetőoszlopok nélkül maradnánk. Bár most még nem tudjuk, mi lesz a végkimenetele az érdekelt és ellenérdekelt felek éppen fel- és/vagy leépítő „játékainak”, de azt sejteni lehet, ebből a „kibabrálásából” semmi jó nem származhat, és megint - mindig - az „utca embere” csóválhatja értetlenül a fejét. Persze az is benne van a pakliban, hogy egy „felsőbb hatalom” idővel visszaállíttatja majd az eredeti állapotot, és kezdődhet elölről a hercehurca a hirdetőoszlopokkal - kinek-kinek meggyőződése és vérmérséklete szerinti kommentárok kíséretében. Mindenesetre, az Erkel Színház előtti térszakasz kedvelt, megszokott tartozékának hűlt helye sokunkat elszomoríthat, mikor arra járunk – ez kétségtelen. Könnyeket nem hullajtok érte, mert tudom, úgyis hamar felszáradnának; a színháza játékrendjébe - műsoron kívül - beiktathatná Szörényi Levente – Bródy János – Sarkadi Imre - Ivánka Csaba-féle Kőműves Kelemen rockballadát az aktualitás jegyében - annak a végén bizony, vigasztalan lesz az ember...
6135 IVA 2016-01-06 00:11:04 [Válasz erre: 4643 IVA 2014-07-28 04:31:57]
Bő másfél évvel ezelőtt, 2014. elsirattam már az Erkel Színháznál álló hirdetőoszlopot, nem voltam rest 4623. sz. hozzászólásomban kifejteni az érveimet mellette. A 4624. sz. hozzászólásban Petyus fórumtárs megnyugtatott, hogy az oszlopot vissza fogják rakni. Így is történt. Az Erkel Színház külső környezetrendezésének során, 2014 júliusának végére a hirdetőoszlopot – régi helyétől néhány méternyire – visszaállították, palástja tövénél gondosan kiképezve a műkő burkolatot. Tegnap, 2016. január 5-én, a frissen lehullott hóban a hirdetőoszlopot nem környezetrendezés, hanem belpolitikai és -gazdasági villongások részeseményeként távolították el az Erkel Színház elől, a híradások szerint számos budapesti reklámoszlop sorstársaként. Kedves Petyus, ismét a vigasztalásodra várok...
Bő másfél évvel ezelőtt, 2014. elsirattam már az Erkel Színháznál álló hirdetőoszlopot, nem voltam rest 4623. sz. hozzászólásomban kifejteni az érveimet mellette. A 4624. sz. hozzászólásban Petyus fórumtárs megnyugtatott, hogy az oszlopot vissza fogják rakni. Így is történt. Az Erkel Színház külső környezetrendezésének során, 2014 júliusának végére a hirdetőoszlopot – régi helyétől néhány méternyire – visszaállították, palástja tövénél gondosan kiképezve a műkő burkolatot. Tegnap, 2016. január 5-én, a frissen lehullott hóban a hirdetőoszlopot nem környezetrendezés, hanem belpolitikai és -gazdasági villongások részeseményeként távolították el az Erkel Színház elől, a híradások szerint számos budapesti reklámoszlop sorstársaként. Kedves Petyus, ismét a vigasztalásodra várok...
6134 Búbánat 2015-12-25 18:24:55 [Válasz erre: 6133 parampampoli 2015-12-25 18:14:36]
Hát ez az: minden relatív...
Hát ez az: minden relatív...
6133 parampampoli 2015-12-25 18:14:36 [Válasz erre: 6132 Búbánat 2015-12-25 14:27:27]
Sok árnyék, kevés fény.
Sok árnyék, kevés fény.
6132 Búbánat 2015-12-25 14:27:27 [Válasz erre: 6131 Kaliban 2015-12-25 09:40:22]
Úgy gondolom, mind a karmester, mind a vendég tenor Failoni Donatella kapcsolatai révén került képbe... és hívták meg őket erre a gálára - és építették rájuk a műsor gerincét. Mindettől függetlenül, én élveztem a műsort, és természetesen elsősorban Kolonits Klára hangja és személye bűvöletében, minden(ki) másra vetüljön több-kevesebb fény-és árnyék....
Úgy gondolom, mind a karmester, mind a vendég tenor Failoni Donatella kapcsolatai révén került képbe... és hívták meg őket erre a gálára - és építették rájuk a műsor gerincét. Mindettől függetlenül, én élveztem a műsort, és természetesen elsősorban Kolonits Klára hangja és személye bűvöletében, minden(ki) másra vetüljön több-kevesebb fény-és árnyék....
6131 Kaliban 2015-12-25 09:40:22
Ha már a korabeli kritikák és a szakma véleménye szerint is egy nagy formátumú karmester születésének 125. évfordulójára rendeznék gálát, akkor egyrészt igyekeznék egy min. tisztességes és korrekt, megbízható teljesítményt nyújtó dirigenst keríteni az estének, nem pedig hinni a szóbeszédnek, hogy itt egy fiatal, tehetséges olasz karmester, nosza rajta, hívjuk meg a maestrót, hiszen Failoni is olasz volt! Másrészt ügyelnék rá, hogy ne legyen ilyen gyalázatosan foghíjas a nézőtér - akár úgy is, hogy a befogadó képességű nézőtérrel rendelkező Operába tervezem a gálát, mondjuk a karácsonyra való tekintettel jelentős helyár kedvezményekkel. Ilyen esetben fontosabb kellene legyen az ünnepség, az emlékezés, a tisztelgés, mint a pénz. Az első blokkot egyébként Ókovács is végig ülte az egyik középpáholyban, a beszéde után. A második blokkban már nem láttam. A második részben Kálmándi jobb volt, a prológ nekem se tetszett. A hangja egyértelműen elvesztette már régi fényét. Aki nem hiszi hallgassa meg vele az 1993-ban készül Bánk bán cédét, amit az opera első "eredeti" változatának hangfelvételeként hirdetették - pontosabban azon a cédén Petur bordalát. Ugyanakkor a közönség egy jelentős része kedveli Kálmándit tapasztalataim szerint. Ezenkívül a kritika is mindig jókat ír róla. Mondjuk egyes kritikusok szerint Palerdi is nagy formátumú énekes. Hát szerintem meg az egyik legjelentéktelenebb volt Fülöp királyként is, akit valaha magyar földön hallhattunk ebben a szerepben. Mindegy. Nem tudom ki találta ki, hogy Fodor Beatrixnek kell a Csarnok-áriát abszolválnia a Tannhauserből, de remélem, hogy sohasem fogják kiosztani rá Erzsébet szerepét. Nagyon nem az ő hangjának való szólam. A Háry intermezzót a karmester olyan vehemenciával dirigálta, hogy feltettem a kérdést magamban: most nem értem hová kell rohanni? A Székelyfonó fináléjában meg olyan hangorkánt produkált, ami teljesen elnyomta olykor még a kórust is. Gondolom anno Failoni mester nem így dirigálta a darabot :-). Volt egy apró változás a fellépők személyét illetően. Németh Judit helyett végül Gál Erika lépett fel. Persze előfordul, hogy végül valaki megbetegszik vagy bármi más miatt kénytelen lemondania az előadást. Az eseményen kiosztott színlapon azonban Németh Judit neve szerepelt és senki nem említette az est elején, hogy változás történt. Szerintem ezt illett volna jelezni, még akkor is, ha utólag láttam, hogy a produkció honlapjáról eltűnt Németh Judit és megjelent helyette Gál Erika neve.
Ha már a korabeli kritikák és a szakma véleménye szerint is egy nagy formátumú karmester születésének 125. évfordulójára rendeznék gálát, akkor egyrészt igyekeznék egy min. tisztességes és korrekt, megbízható teljesítményt nyújtó dirigenst keríteni az estének, nem pedig hinni a szóbeszédnek, hogy itt egy fiatal, tehetséges olasz karmester, nosza rajta, hívjuk meg a maestrót, hiszen Failoni is olasz volt! Másrészt ügyelnék rá, hogy ne legyen ilyen gyalázatosan foghíjas a nézőtér - akár úgy is, hogy a befogadó képességű nézőtérrel rendelkező Operába tervezem a gálát, mondjuk a karácsonyra való tekintettel jelentős helyár kedvezményekkel. Ilyen esetben fontosabb kellene legyen az ünnepség, az emlékezés, a tisztelgés, mint a pénz. Az első blokkot egyébként Ókovács is végig ülte az egyik középpáholyban, a beszéde után. A második blokkban már nem láttam. A második részben Kálmándi jobb volt, a prológ nekem se tetszett. A hangja egyértelműen elvesztette már régi fényét. Aki nem hiszi hallgassa meg vele az 1993-ban készül Bánk bán cédét, amit az opera első "eredeti" változatának hangfelvételeként hirdetették - pontosabban azon a cédén Petur bordalát. Ugyanakkor a közönség egy jelentős része kedveli Kálmándit tapasztalataim szerint. Ezenkívül a kritika is mindig jókat ír róla. Mondjuk egyes kritikusok szerint Palerdi is nagy formátumú énekes. Hát szerintem meg az egyik legjelentéktelenebb volt Fülöp királyként is, akit valaha magyar földön hallhattunk ebben a szerepben. Mindegy. Nem tudom ki találta ki, hogy Fodor Beatrixnek kell a Csarnok-áriát abszolválnia a Tannhauserből, de remélem, hogy sohasem fogják kiosztani rá Erzsébet szerepét. Nagyon nem az ő hangjának való szólam. A Háry intermezzót a karmester olyan vehemenciával dirigálta, hogy feltettem a kérdést magamban: most nem értem hová kell rohanni? A Székelyfonó fináléjában meg olyan hangorkánt produkált, ami teljesen elnyomta olykor még a kórust is. Gondolom anno Failoni mester nem így dirigálta a darabot :-). Volt egy apró változás a fellépők személyét illetően. Németh Judit helyett végül Gál Erika lépett fel. Persze előfordul, hogy végül valaki megbetegszik vagy bármi más miatt kénytelen lemondania az előadást. Az eseményen kiosztott színlapon azonban Németh Judit neve szerepelt és senki nem említette az est elején, hogy változás történt. Szerintem ezt illett volna jelezni, még akkor is, ha utólag láttam, hogy a produkció honlapjáról eltűnt Németh Judit és megjelent helyette Gál Erika neve.
6130 Beatrice 2015-12-24 23:50:12 [Válasz erre: 6124 parampampoli 2015-12-23 18:52:18]
A Failoni-gála első felének tekintetében (én is leléptem a szünetben) majdnem mindenben egyetértek fórumtársunkkal (egyedül Kálmándiról jobb a véleményem, mint neki). A karmester tényleg csapnivaló volt. Nekem persze ez a legjobban a Boleyn Anna-fináléban fájt, mert az a kedvenc operám, és mert a belcanto igen dirigensérzékeny műfaj. Ezt a finálét már úgy egy tucat karmesterrel hallottam élőben, és mindegyik jobb volt, mint ez a nyikhaj (bocs), aki szerintem méltatlan Failoni emlékéhez. Kolonits Klára, amikor bevonult, már Boleyn Anna volt, azonos volt a szereppel. A dirigens dacára létre tudta hozni a varázslatot. Persze a varázslat még nagyobb lett volna egy megfelelőbb karmesterrel. De az énekesnő így is vastapsot kapott, megérdemelten.
A Failoni-gála első felének tekintetében (én is leléptem a szünetben) majdnem mindenben egyetértek fórumtársunkkal (egyedül Kálmándiról jobb a véleményem, mint neki). A karmester tényleg csapnivaló volt. Nekem persze ez a legjobban a Boleyn Anna-fináléban fájt, mert az a kedvenc operám, és mert a belcanto igen dirigensérzékeny műfaj. Ezt a finálét már úgy egy tucat karmesterrel hallottam élőben, és mindegyik jobb volt, mint ez a nyikhaj (bocs), aki szerintem méltatlan Failoni emlékéhez. Kolonits Klára, amikor bevonult, már Boleyn Anna volt, azonos volt a szereppel. A dirigens dacára létre tudta hozni a varázslatot. Persze a varázslat még nagyobb lett volna egy megfelelőbb karmesterrel. De az énekesnő így is vastapsot kapott, megérdemelten.
6129 Werbőczy 2015-12-24 22:41:18 [Válasz erre: 6124 parampampoli 2015-12-23 18:52:18]
Körülbelül ugyanezt hallottam a Failoni koncerten, mégis lenne egy észrevételem. Semmilyen értelemben nem hasonlítanám Kálmádi Mihályt Renato Brusonhoz! Bruson még idős, kopottas állapotában is más kategóriába tartozott. Fénykorában a művészete fényévekre volt a magyar baritontól! Egészen más színvonal!
Körülbelül ugyanezt hallottam a Failoni koncerten, mégis lenne egy észrevételem. Semmilyen értelemben nem hasonlítanám Kálmádi Mihályt Renato Brusonhoz! Bruson még idős, kopottas állapotában is más kategóriába tartozott. Fénykorában a művészete fényévekre volt a magyar baritontól! Egészen más színvonal!
6128 perempe 2015-12-23 23:31:03 [Válasz erre: 6124 parampampoli 2015-12-23 18:52:18]
Danyílova Galína koncertmester .
Danyílova Galína koncertmester .
6126 Cilike 2015-12-23 20:41:33
Engem már a délelőtti próbán annyira "felidegelt" a karmester, hogy este már nem is hallgattam, amire kiváncsi voltam, az megvolt délelőtt. Eleve mindent tripla tempóban vett, a jó ég tudja, miért, ami a kavarást illeti, azt nem is lehet jobban megfogalmazni, legjobban a ráadásban volt felmérhető -a La donna é mobile aztán tök egyzserű a maga hármas lüktetésével, de ő abban is tudott valamit varázsolni, csoda, hogy ennek ellenére lement a szám.Az, hogy a tenorista elgikszerezte a h-t a végén, nem volt csoda, ezzel a stretto énekléssel a magasságok veszélyesek, sokszor éreztem, még mikor markírozott is, hogy mindjárt elcsuklik a nagy szorítástól. Én nem lennék ilyen szigorú Kálmándival, nekem délelőtt tetszett a prológ, persze lehet, hogy este kevésbé szólt jól. Kolonits Klára főleg a Bolenában csodás volt, még a képtelen tempó ellenére is. Nem volt bajom a Silvana-áriával sem, izgalmas lenne figurában, noha hangilag valóban nem az ő szerepe.
Engem már a délelőtti próbán annyira "felidegelt" a karmester, hogy este már nem is hallgattam, amire kiváncsi voltam, az megvolt délelőtt. Eleve mindent tripla tempóban vett, a jó ég tudja, miért, ami a kavarást illeti, azt nem is lehet jobban megfogalmazni, legjobban a ráadásban volt felmérhető -a La donna é mobile aztán tök egyzserű a maga hármas lüktetésével, de ő abban is tudott valamit varázsolni, csoda, hogy ennek ellenére lement a szám.Az, hogy a tenorista elgikszerezte a h-t a végén, nem volt csoda, ezzel a stretto énekléssel a magasságok veszélyesek, sokszor éreztem, még mikor markírozott is, hogy mindjárt elcsuklik a nagy szorítástól. Én nem lennék ilyen szigorú Kálmándival, nekem délelőtt tetszett a prológ, persze lehet, hogy este kevésbé szólt jól. Kolonits Klára főleg a Bolenában csodás volt, még a képtelen tempó ellenére is. Nem volt bajom a Silvana-áriával sem, izgalmas lenne figurában, noha hangilag valóban nem az ő szerepe.
6125 parampampoli 2015-12-23 18:54:31
Az a bizonyos Lombardok-intermezzo: https://www.youtube.com/watch?v=TA2pwKzy7yk
Az a bizonyos Lombardok-intermezzo: https://www.youtube.com/watch?v=TA2pwKzy7yk
6124 parampampoli 2015-12-23 18:52:18
FAILONI 125 azaz Failoni 125/2, mivel a koncertnek csak az első részét néztem meg. Tulajdonképpen két okból mentem el rá: az egyik, hogy úgy gondoltam, ha Kolonits Klára Bolena-finálét énekel, ott a helyem mindenképp; másrészt mert eszembe jutott a felejthetetlen mester, a kiváló karmester és korrepetitor-óriás Madarassy Albert. Ő mesélte, hogy mikor a Rigolettót vezényelte, Gyurkovics Mária azt mondta utána, hogy Failoni óta ilyen Rigolettót nem csinált senkivel. Ha Gyurkovics Máriának Sergio Failoni etalon volt, megérdemli, hogy egy mai operarajongó is lerója tiszteletét az emlékkoncert meghallgatásával. Az estet természetesen Ókovács Szilveszter obligát beszéde nyitotta meg. Szokásától eltérően, helyesen, most mellőzött minden poénkodást, majdnem kezdtem azt gondolni, hogy milyen jó kis beszédet mond, tartalmával is egyet tudok érteni — és egyet is lehet érteni. Csak az a baj, hogy a hangoztatott elvekkel, miszerint mindent a minőség jegyében kell végezni a mai operajátszásban, a hagyományokat átélve, igazgatása köszönőviszonyban sincs, sőt, azzal ellentétes. Oszter Sándor olvasott fel ezután felesége, Failoni Donatella készülő könyvéből, Kossuth-díja ellenére magyartalan, rossz hangsúlyokkal. Pedig egykor legalább szépen beszélt, ha színészként nem is alkotott maradandót. Végül maga Failoni Donatella emlékezett, kedves történetekkel, anekdotákkal, amelyből világos volt, hogy bár ő kétéves korában elvesztette édesapját, a családban olyan elevenen őrizték emlékét, hogy úgy tud beszélni róla, mintha közvetlenül is jól ismerte volna. Aki nem volt tanúja kétszeres operaházi művészeti titkári tevékenységének, helyeselhette azokat a művészi elveket, amelyeket édesapjának tulajdonított, kár, hogy ő maga anno nem azok jegyében tevékenykedett. Rokonszenves beszédéből most sem hiányozhatott a story, hogy egykor Maria Callas volt a babysittere. Mondjuk a helyében nem okvetlenül a pelenkamosásra asszociáltam volna, a történelem egyik legnagyobb szopránjának említésekor helyesebb lett volna mondjuk a bölcső ringatására vagy egy altatódalra hivatkoznia. Ami a koncertet illeti: Kolonits Klárában nem kellett csalódnom, még ha az első számmal, A láng szopránáriájával valaki igencsak ki akarhatott szúrni vele. Biztos azt gondolták: na, most mutasd meg, el tudod-e ezt is énekelni? Tudta! Persze Silvana nem Kolonits szerepe, egy Bolena-finálé előtt két számmal áriája egyenesen merényletszámba megy, de ha már nem hívtak be rá egy drámai szopránt, Kolonitsnál jó kézben volt. Aztán a Bolena-fináléban mutatta meg, hogy mekkora énekesnő, ott azonban a karmesteri pálca volt rossz helyen. De nagyon rossz helyen! A koncert olasz vendégkarmesterét valószínűleg a Failoni életét bemutató könyv társkiadója, az Olasz Intézet hozhatta a produkcióba, mint egykor a Maestro Aida-produkciójába a belügyminiszter vitte a harmatos szopránt címszereplőnek. Giacomo Sagripanti rokonszenves külsejű fiatalember, jó benyomást kelt, amíg vezényelni nem kezd. Hogy energikus dirigálása inkább emlékeztet egy szakács kavarására, amellyel egy-egy számban 6-6 kiló tejbegrízt el lehet készíteni, még hagyján. Zenekara olyan profikból áll, hogy ezt a programot akárkivel jól eljátssza tán, de az énekesek nagyon nehéz helyzetben kerülnek, ha ilyen dirigenssel kell kiállniuk. Sajnos egyáltalán nem segíti őket: vagy nem akarja, vagy gyakorlatlansága miatt nem tudja kísérni szólistáit, különösen nehéz helyzetbe hozva például honfitársát, Francesco Demuro tenoristát, aki azonban hamar felmérhette, hogy ha a karmester keze után akarna énekelni, menthetetlenül szétmennek, ezért inkább az egyetlen praktikus megoldást választotta: énekelt saját tempója szerint. Jól tette. Hangja képzett énekesre vall, csak sajnos a ma szokásos képzés szerintire: középen kellemes színű, erőteljes, amely a középhangok tetejétől fokozatosan beszűkül és hátraesik. Birgit Nilsson jutott eszembe, aki egy mesterkurzuson egyfolytában arra biztatta tenorista növendékét, hogy hozza előre a hangját, és mikor már harmadszori próbálkozásra se sikerült, többször több nyelven csak azt ismételte: „troppa gola!” („Túl sok a torok!”) A karmester lehetetlen hadonászása, még lehetetlenebb tempói szegény Kolonitsot hozták igazán kellemetlen helyzetbe, de ő nem hagyta magát, az áriában egy alkalmazkodó karmester hiányában is megteremtette Anna Bolena fiatalságára édes-bús nosztalgiával emlékezésének hangulatát. A cabaletta tempója ezúttal semmiben nem különbözött mondjuk a Sonnambula eskövőre készülő Aminájának ujjongó örömétől, csak hát itt éppen a vérpadra készülő, félőrült Anna vizionál bosszúról és irgalomról… Sagripanti egy ilyen technikailag nehéz ária kíséretére teljesen alkalmatlannak bizonyult, énekesnőjének lélegzetvételre is alig hagyva lehetőséget. Hogy Kolonits ennek ellenére bravúrosan végigénekelte, technikai rendíthetetlenségének bizonyítéka. A közönség méltán honorálta ovációval és vastapssal. A többiekről röviden, hiszen valamennyien saját szokásos színvonalukon énekeltek. Kálmándy Mihály a Pagliacci prológjával indított, talán a közelmúlt betegségéből még nem egészen gyógyultan, legalábbis hangi állapota erre utalt. Én azonban nem a betegséget, hanem az évek óta tapasztalható hangi fáradtságot hallottam ki belőle. Ugyanazt hallom, amit Renato Bruson hangjában hallottam először 1998-ban, amikor minden ugyanolyannak tűnt éneklésében, mint annak előtte, csak éppen a hang akkor kezdte elveszteni a felhangjait, mint teszi egy ideje Kálmándyé is. Megvan a Prológ asz-a, megvan a g is biztosan, csak éppen minden tompán, kopottasan szól. Fodor Beatrix ismét Donna Elvira áriájával próbálkozott, kb. ugyanolyan eredménnyel – eredménytelenséggel — mint a mű előadásain. Most közelről figyelhettem éneklését, és rájöttem, miért szól olyan kis hang belőle: valódi támasz nélkül énekel. Így az ária elejétől a végére fokozatosan csökken a volumen, a mezzóba hajló Elvira helyett vékony kis Papagena-hangra telik csak tőle. Meggyőződésem, hogy megfelelő énektechnikával minimum kétszer ekkora hangerőre is képes lenne. Az est zenei értelemben legcsodálatosabb pillanatait a zenekar nagyszerű első hegedűsének köszönhettük, aki Massenet slágerének, a Meditációnak gyönyörűséges előadásával kápráztatta el a közönséget. Megérdemelte volna, hogy úgy a színház honlapján, mint a műsorfüzetben feltüntessék a nevét!! (Tisztelettel kérem, hogy ha valaki olvassa e sorokat, és tudja a kiváló művésznő nevét, tegye közkinccsé!) Ez a Meditáció arra az esetre emlékeztetett, amikor a Scala „I Lombardi” 1984-es előadásának mennyi szépségű intermezzójának hegedűszólamát a színház akkori első hegedűse olyan csodálatosan játszotta, tomboló sikert aratva, hogy még a mindig morcos, szigorú Maestro Gavazzeni arcára is egy meghatott és boldog mosolyt sikerült csalnia. Mint tegnap este az enyémre. Köszönöm neki! Játéka ZENE volt, igazi, gyönyörű!
FAILONI 125 azaz Failoni 125/2, mivel a koncertnek csak az első részét néztem meg. Tulajdonképpen két okból mentem el rá: az egyik, hogy úgy gondoltam, ha Kolonits Klára Bolena-finálét énekel, ott a helyem mindenképp; másrészt mert eszembe jutott a felejthetetlen mester, a kiváló karmester és korrepetitor-óriás Madarassy Albert. Ő mesélte, hogy mikor a Rigolettót vezényelte, Gyurkovics Mária azt mondta utána, hogy Failoni óta ilyen Rigolettót nem csinált senkivel. Ha Gyurkovics Máriának Sergio Failoni etalon volt, megérdemli, hogy egy mai operarajongó is lerója tiszteletét az emlékkoncert meghallgatásával. Az estet természetesen Ókovács Szilveszter obligát beszéde nyitotta meg. Szokásától eltérően, helyesen, most mellőzött minden poénkodást, majdnem kezdtem azt gondolni, hogy milyen jó kis beszédet mond, tartalmával is egyet tudok érteni — és egyet is lehet érteni. Csak az a baj, hogy a hangoztatott elvekkel, miszerint mindent a minőség jegyében kell végezni a mai operajátszásban, a hagyományokat átélve, igazgatása köszönőviszonyban sincs, sőt, azzal ellentétes. Oszter Sándor olvasott fel ezután felesége, Failoni Donatella készülő könyvéből, Kossuth-díja ellenére magyartalan, rossz hangsúlyokkal. Pedig egykor legalább szépen beszélt, ha színészként nem is alkotott maradandót. Végül maga Failoni Donatella emlékezett, kedves történetekkel, anekdotákkal, amelyből világos volt, hogy bár ő kétéves korában elvesztette édesapját, a családban olyan elevenen őrizték emlékét, hogy úgy tud beszélni róla, mintha közvetlenül is jól ismerte volna. Aki nem volt tanúja kétszeres operaházi művészeti titkári tevékenységének, helyeselhette azokat a művészi elveket, amelyeket édesapjának tulajdonított, kár, hogy ő maga anno nem azok jegyében tevékenykedett. Rokonszenves beszédéből most sem hiányozhatott a story, hogy egykor Maria Callas volt a babysittere. Mondjuk a helyében nem okvetlenül a pelenkamosásra asszociáltam volna, a történelem egyik legnagyobb szopránjának említésekor helyesebb lett volna mondjuk a bölcső ringatására vagy egy altatódalra hivatkoznia. Ami a koncertet illeti: Kolonits Klárában nem kellett csalódnom, még ha az első számmal, A láng szopránáriájával valaki igencsak ki akarhatott szúrni vele. Biztos azt gondolták: na, most mutasd meg, el tudod-e ezt is énekelni? Tudta! Persze Silvana nem Kolonits szerepe, egy Bolena-finálé előtt két számmal áriája egyenesen merényletszámba megy, de ha már nem hívtak be rá egy drámai szopránt, Kolonitsnál jó kézben volt. Aztán a Bolena-fináléban mutatta meg, hogy mekkora énekesnő, ott azonban a karmesteri pálca volt rossz helyen. De nagyon rossz helyen! A koncert olasz vendégkarmesterét valószínűleg a Failoni életét bemutató könyv társkiadója, az Olasz Intézet hozhatta a produkcióba, mint egykor a Maestro Aida-produkciójába a belügyminiszter vitte a harmatos szopránt címszereplőnek. Giacomo Sagripanti rokonszenves külsejű fiatalember, jó benyomást kelt, amíg vezényelni nem kezd. Hogy energikus dirigálása inkább emlékeztet egy szakács kavarására, amellyel egy-egy számban 6-6 kiló tejbegrízt el lehet készíteni, még hagyján. Zenekara olyan profikból áll, hogy ezt a programot akárkivel jól eljátssza tán, de az énekesek nagyon nehéz helyzetben kerülnek, ha ilyen dirigenssel kell kiállniuk. Sajnos egyáltalán nem segíti őket: vagy nem akarja, vagy gyakorlatlansága miatt nem tudja kísérni szólistáit, különösen nehéz helyzetbe hozva például honfitársát, Francesco Demuro tenoristát, aki azonban hamar felmérhette, hogy ha a karmester keze után akarna énekelni, menthetetlenül szétmennek, ezért inkább az egyetlen praktikus megoldást választotta: énekelt saját tempója szerint. Jól tette. Hangja képzett énekesre vall, csak sajnos a ma szokásos képzés szerintire: középen kellemes színű, erőteljes, amely a középhangok tetejétől fokozatosan beszűkül és hátraesik. Birgit Nilsson jutott eszembe, aki egy mesterkurzuson egyfolytában arra biztatta tenorista növendékét, hogy hozza előre a hangját, és mikor már harmadszori próbálkozásra se sikerült, többször több nyelven csak azt ismételte: „troppa gola!” („Túl sok a torok!”) A karmester lehetetlen hadonászása, még lehetetlenebb tempói szegény Kolonitsot hozták igazán kellemetlen helyzetbe, de ő nem hagyta magát, az áriában egy alkalmazkodó karmester hiányában is megteremtette Anna Bolena fiatalságára édes-bús nosztalgiával emlékezésének hangulatát. A cabaletta tempója ezúttal semmiben nem különbözött mondjuk a Sonnambula eskövőre készülő Aminájának ujjongó örömétől, csak hát itt éppen a vérpadra készülő, félőrült Anna vizionál bosszúról és irgalomról… Sagripanti egy ilyen technikailag nehéz ária kíséretére teljesen alkalmatlannak bizonyult, énekesnőjének lélegzetvételre is alig hagyva lehetőséget. Hogy Kolonits ennek ellenére bravúrosan végigénekelte, technikai rendíthetetlenségének bizonyítéka. A közönség méltán honorálta ovációval és vastapssal. A többiekről röviden, hiszen valamennyien saját szokásos színvonalukon énekeltek. Kálmándy Mihály a Pagliacci prológjával indított, talán a közelmúlt betegségéből még nem egészen gyógyultan, legalábbis hangi állapota erre utalt. Én azonban nem a betegséget, hanem az évek óta tapasztalható hangi fáradtságot hallottam ki belőle. Ugyanazt hallom, amit Renato Bruson hangjában hallottam először 1998-ban, amikor minden ugyanolyannak tűnt éneklésében, mint annak előtte, csak éppen a hang akkor kezdte elveszteni a felhangjait, mint teszi egy ideje Kálmándyé is. Megvan a Prológ asz-a, megvan a g is biztosan, csak éppen minden tompán, kopottasan szól. Fodor Beatrix ismét Donna Elvira áriájával próbálkozott, kb. ugyanolyan eredménnyel – eredménytelenséggel — mint a mű előadásain. Most közelről figyelhettem éneklését, és rájöttem, miért szól olyan kis hang belőle: valódi támasz nélkül énekel. Így az ária elejétől a végére fokozatosan csökken a volumen, a mezzóba hajló Elvira helyett vékony kis Papagena-hangra telik csak tőle. Meggyőződésem, hogy megfelelő énektechnikával minimum kétszer ekkora hangerőre is képes lenne. Az est zenei értelemben legcsodálatosabb pillanatait a zenekar nagyszerű első hegedűsének köszönhettük, aki Massenet slágerének, a Meditációnak gyönyörűséges előadásával kápráztatta el a közönséget. Megérdemelte volna, hogy úgy a színház honlapján, mint a műsorfüzetben feltüntessék a nevét!! (Tisztelettel kérem, hogy ha valaki olvassa e sorokat, és tudja a kiváló művésznő nevét, tegye közkinccsé!) Ez a Meditáció arra az esetre emlékeztetett, amikor a Scala „I Lombardi” 1984-es előadásának mennyi szépségű intermezzójának hegedűszólamát a színház akkori első hegedűse olyan csodálatosan játszotta, tomboló sikert aratva, hogy még a mindig morcos, szigorú Maestro Gavazzeni arcára is egy meghatott és boldog mosolyt sikerült csalnia. Mint tegnap este az enyémre. Köszönöm neki! Játéka ZENE volt, igazi, gyönyörű!
6123 parampampoli 2015-12-23 18:52:01 [Válasz erre: 6122 Cilike 2015-12-23 17:26:53]
Semmi gond, bocsánatos bűn. Drága Édesanyám beiglije is mindig ezzel a problémával küzdött.
Semmi gond, bocsánatos bűn. Drága Édesanyám beiglije is mindig ezzel a problémával küzdött.
6122 Cilike 2015-12-23 17:26:53
Megnyugtatlak, hogy mindig megreped, viszont finom. :-)
Megnyugtatlak, hogy mindig megreped, viszont finom. :-)
6121 -zéta- 2015-12-23 17:18:37 [Válasz erre: 6119 Cilike 2015-12-23 15:05:23]
Igyekezz, mert mindjárt ott lesz érte ppp...:-)
Igyekezz, mert mindjárt ott lesz érte ppp...:-)
6120 parampampoli 2015-12-23 17:18:13 [Válasz erre: 6119 Cilike 2015-12-23 15:05:23]
De akkor a tied biztos sokkal finomabb is!! És ügyes vagy, gratulálok, hogy tudsz beiglit sütni!!
De akkor a tied biztos sokkal finomabb is!! És ügyes vagy, gratulálok, hogy tudsz beiglit sütni!!
6119 Cilike 2015-12-23 15:05:23 [Válasz erre: 6118 parampampoli 2015-12-23 10:03:42]
Na tessék, én csak a konyhába rohanok megsütni a beiglit és a többit.
Na tessék, én csak a konyhába rohanok megsütni a beiglit és a többit.
6118 parampampoli 2015-12-23 10:03:42 [Válasz erre: 6117 joska141 2015-12-23 04:35:40]
Délután írok, most rohannom kell beigliért. -:)
Délután írok, most rohannom kell beigliért. -:)
6117 joska141 2015-12-23 04:35:40
Sajnos más program miatt nem lehettem ott, de érdekel: milyen volt a tegnapi Failoni 125 emlékest? Örülnék, ha valaki írna ide erről az eseményről. Köszönettel.
Sajnos más program miatt nem lehettem ott, de érdekel: milyen volt a tegnapi Failoni 125 emlékest? Örülnék, ha valaki írna ide erről az eseményről. Köszönettel.
6116 IVA 2015-12-23 02:35:11 [Válasz erre: 6111 Kaliban 2015-12-22 15:08:42]
Az utóbbi gondolatod régi vesszőparipám. Aki szerint az operák csak eredeti nyelvű előadásban hallgathatók és élvezhetők, ragaszkodjék ehhez a prózai színházakban is, különösen kerülje a verses klasszikusok előadásait! És ne nézzen szinkronizált filmeket se! Tessék nyelveket tanulni, és eredetiben nézni a japán, kínai, indiai, pakisztáni, örmény, grúz, egyiptomi stb. filmalkotásokat is. És persze nem a feliratozástól remélni a művek tökéletes közvetítését, mert a feliratban a beszélt szövegnek csak töredéke olvasható, ez a sűrítés pedig nem teszi lehetővé a szó szerinti fordítást.
Az utóbbi gondolatod régi vesszőparipám. Aki szerint az operák csak eredeti nyelvű előadásban hallgathatók és élvezhetők, ragaszkodjék ehhez a prózai színházakban is, különösen kerülje a verses klasszikusok előadásait! És ne nézzen szinkronizált filmeket se! Tessék nyelveket tanulni, és eredetiben nézni a japán, kínai, indiai, pakisztáni, örmény, grúz, egyiptomi stb. filmalkotásokat is. És persze nem a feliratozástól remélni a művek tökéletes közvetítését, mert a feliratban a beszélt szövegnek csak töredéke olvasható, ez a sűrítés pedig nem teszi lehetővé a szó szerinti fordítást.
6115 IVA 2015-12-23 02:18:34 [Válasz erre: 6110 Nagy Katalin 2015-12-22 14:37:04]
Köszönöm, Kosztolányi Dezső, köszönöm, Nagy Katalin!
Köszönöm, Kosztolányi Dezső, köszönöm, Nagy Katalin!
6114 IVA 2015-12-23 02:16:57 [Válasz erre: 6108 Nagy Katalin 2015-12-22 14:31:03]
Valószínűleg igaz. Mindenesetre roppant szellemes!
Valószínűleg igaz. Mindenesetre roppant szellemes!
6112 Héterő 2015-12-22 15:48:36 [Válasz erre: 6111 Kaliban 2015-12-22 15:08:42]
Kedves Kaliban, a kicentizésben igazad van. De ha ki-kilométerezésről van, akkor talán nem. A prózát ne keverd bele, annak semmi köze az egészhez. A nézőnek joga van az eredeti tartalomhoz! És kímélni kellene őt az indokolatlan közönségességtől...
Kedves Kaliban, a kicentizésben igazad van. De ha ki-kilométerezésről van, akkor talán nem. A prózát ne keverd bele, annak semmi köze az egészhez. A nézőnek joga van az eredeti tartalomhoz! És kímélni kellene őt az indokolatlan közönségességtől...
6111 Kaliban 2015-12-22 15:08:42
Ha valaki a prozódia miatt aggodalmaskodik a magyar nyelvű operajátszás esetében még ok, megértem, ha egyet nem értek is vele teljesen, de mikor valaki képes "kicentizni colostokkal", hogy hát az a fránya műfordítás nem pontosan adja vissza az olasz szavak értelmét és ejnye-benye ez mennyit ront a műélvezeten na azt már egyáltalán nem értem. De akkor nyilván prózai színházba nem is járnak az ilyenek, mert ugye Shakespeare, Csehov, Ibsen,Moliere és Schiller se nyújt nekik élvezetet műfordításokban csakis eredeti nyelven. Hát jó ők tudják.
Ha valaki a prozódia miatt aggodalmaskodik a magyar nyelvű operajátszás esetében még ok, megértem, ha egyet nem értek is vele teljesen, de mikor valaki képes "kicentizni colostokkal", hogy hát az a fránya műfordítás nem pontosan adja vissza az olasz szavak értelmét és ejnye-benye ez mennyit ront a műélvezeten na azt már egyáltalán nem értem. De akkor nyilván prózai színházba nem is járnak az ilyenek, mert ugye Shakespeare, Csehov, Ibsen,Moliere és Schiller se nyújt nekik élvezetet műfordításokban csakis eredeti nyelven. Hát jó ők tudják.
6110 Nagy Katalin 2015-12-22 14:37:04 [Válasz erre: 6106 IVA 2015-12-22 03:04:33]
Kosztolányi Dezső A "Holló" (Válasz Elek Artúrnak) címmel esszét szentel a kérdésnek. "Ha azonban elismerjük a műfordítás jogosultságát, akkor nem lehet és nem szabad a műfordítótól betű szerint való hűséget követelni. Mert a betű szerint való hűség hűtlenség. A nyelvek matériája különböző. (...)Igaz, a versen megérzik az egyéniségem verete. Ha költő költi át e verset, mindig ez a vád éri.(...)Az angol és a magyar nyelv, Poe egyéniségének és az én egyéniségemnek természetes eredője a munkám. Hiszen azon a versen, ami a Nyugatban megjelent, nemcsak Poe neve szerepel, hanem az enyém is.
Kosztolányi Dezső A "Holló" (Válasz Elek Artúrnak) címmel esszét szentel a kérdésnek. "Ha azonban elismerjük a műfordítás jogosultságát, akkor nem lehet és nem szabad a műfordítótól betű szerint való hűséget követelni. Mert a betű szerint való hűség hűtlenség. A nyelvek matériája különböző. (...)Igaz, a versen megérzik az egyéniségem verete. Ha költő költi át e verset, mindig ez a vád éri.(...)Az angol és a magyar nyelv, Poe egyéniségének és az én egyéniségemnek természetes eredője a munkám. Hiszen azon a versen, ami a Nyugatban megjelent, nemcsak Poe neve szerepel, hanem az enyém is.
6108 Nagy Katalin 2015-12-22 14:31:03 [Válasz erre: 6106 IVA 2015-12-22 03:04:33]
"A fordítás olyan, mint a nő. Ha szép, nem hűséges, ha hűséges, nem szép." Szép Ernő
"A fordítás olyan, mint a nő. Ha szép, nem hűséges, ha hűséges, nem szép." Szép Ernő
6107 Nagy Katalin 2015-12-22 14:10:34 [Válasz erre: 6102 Héterő 2015-12-22 00:45:31]
Hétszeres barátom! Sok víz fog lefolyni a Dunán, a Tiszán, sőt még a Pón és a Mellán is, mire én bármi kiigazítanivalót fogok találni a szösszeneteidben. Ismét tanultam valamit. (A bolognai kiejtésben, általában bármilyen tájnyelvi kiejtésben rejlő komikum, gyanítom, az adott nyelvországon kívül nem nyilvánvaló, még a nyelvet akár jól is beszélő hallgatóság számára sem. Az viszont érdekes kutatási téma lehet,hogy miért pont egy bolognai képviseli a tudálékosságot egy toszkán közegben...).
Hétszeres barátom! Sok víz fog lefolyni a Dunán, a Tiszán, sőt még a Pón és a Mellán is, mire én bármi kiigazítanivalót fogok találni a szösszeneteidben. Ismét tanultam valamit. (A bolognai kiejtésben, általában bármilyen tájnyelvi kiejtésben rejlő komikum, gyanítom, az adott nyelvországon kívül nem nyilvánvaló, még a nyelvet akár jól is beszélő hallgatóság számára sem. Az viszont érdekes kutatási téma lehet,hogy miért pont egy bolognai képviseli a tudálékosságot egy toszkán közegben...).
