6471 Kaliban 2016-03-16 22:22:55 [Válasz erre: 6470 Kaliban 2016-03-16 22:21:06]
Egyébként énekelhetne Mefisztót is - tudom senkit se érdekel, mert úgyse mi osztjuk a szerepeket.
Egyébként énekelhetne Mefisztót is - tudom senkit se érdekel, mert úgyse mi osztjuk a szerepeket.
6470 Kaliban 2016-03-16 22:21:06 [Válasz erre: 6468 parampampoli 2016-03-16 14:34:06]
Rácz lesz Fafner is a Siegfried-ben. A Nabuccoba persze nem került be Agache mellé: helyette Brezt Gábor lesz. Kár! A premiert is vele és Agachéval kellett volna csinálni. De hát pusztába kiáltott szó. A hangtalan Kovács István és Palerdi énekli Sarastrot is Budapesten. Rácz ezt tavaly is csak Győrben tehette meg. Ki érti eztet?
Rácz lesz Fafner is a Siegfried-ben. A Nabuccoba persze nem került be Agache mellé: helyette Brezt Gábor lesz. Kár! A premiert is vele és Agachéval kellett volna csinálni. De hát pusztába kiáltott szó. A hangtalan Kovács István és Palerdi énekli Sarastrot is Budapesten. Rácz ezt tavaly is csak Győrben tehette meg. Ki érti eztet?
6469 parampampoli 2016-03-16 14:36:28 [Válasz erre: 6468 parampampoli 2016-03-16 14:34:06]
Leontyne Price https://www.youtube.com/watch?v=xGfP38nd-U0 (6:31-től)
Leontyne Price https://www.youtube.com/watch?v=xGfP38nd-U0 (6:31-től)
6468 parampampoli 2016-03-16 14:34:06
Aida 2016.03.12. Operatikus barátunk az Aidáról szóló írásában nem jelentéktelen teret szentelt a fellépő művészek testsúlyának — szerintem helyesen és jogosan. (Eddig csak engem ért a vád, hogy túl sokat foglalkozom az énekesek súlyával és annak változásával.) Ugyanis korunkban és világunkban szinte mindenben döntő szempont a külső, vagy inkább a külsőség. Ezért látunk a médiában zöldfülű fiatalokat feltűnni és csinos ötveneseket pillanatok alatt eltűnni a süllyesztőben, ezért érezheti úgy lassan már egy 35 éves is, hogy munkahely keresésekor az esélytelenek nyugalmával szállhat harcba. Ezért dönthet egy szereposztáskor hang helyett a külső, és még nagy sztárokkal is előfordulhat, hogy külsejük miatt súlyos méltánytalanságok érik. Callas óta tudjuk, hogy a hirtelen radikális fogyás nem tesz jót a hangnak. Deborah Voigt, ahogy egy olasz kritika megfogalmazta, testsúlya 50 százalékának elvesztésével elvesztette hangja 100 százalékát. Ugyanez történt a már visszavonulóban lévő Jessey Normannel is. Aprile Millót a MET sztárénekesének státuszából tették ki azzal, hogy „számítunk rád majd újra, ha lefogysz.” (És bizony Kálmándy Mihály hangja is jelentős volumencsökkenést szenvedett el, mikor szigorú diétával ledobott majd’ 20 kilót.) Egy énekes tehát őrlődhet két választás között, és egyáltalán nem veszélytelen lépés, ha a diéta mellett dönt, mert könnyen ott hagyhatja hangját, és a szerepek akkor se érkeznek. Azt hiszem, ezek a szempontok vezethették Bakonyi Anikót, amikor a fogyókúra mellett döntött. Ő azonban nem egyszerűen lefogyott, hanem színpadi értelemben új emberré vált, mert testvérek között is lefogyhatott vagy 40 kilót. Egész biztos vagyok benne, hogy korábban alkati problémák is okozták, hogy nem tudta azt a pályát befutni, amelyet hangja és énektudása alapján, különösen az Operában ma éneklő lírai szopránokkal való kontrasztban, megérdemelt volna. Ezért van, hogy még operában jártas ismerőseim, barátaim között is sokan nem ismerik a nevét. Én egy majdnem 10 évvel ezelőtti Verdi Requiemben hallottam először a Budapesten épp akkor debütáló Stuart Neillel, majd egy operalátogatási minikoncerten hallottam tőle három könnyű szopránnak írt áriát, nagyon szép előadásban. A szombati Aida-előadáson színrelépésekor nem is akartam elhinni, hogy ő jött be. Azt hittem, szereplőváltozás történt. Csak amikor megszólalt, lettem biztos benne, hogy nem, Bakonyi Anikó énekel valóban. Akinek hangja ab ovo nem volt igazi Aida-hang, mert ez a szerep, igaz, Verdi egyik legbonyolultabb, legigényesebb technikát igénylő, de az övénél a közép- és mélyfekvésben robosztusabb, nagyobb hangerőt igénylő szólama. Ezekben a részekben Bakonyi Anikó hangja most is erőtlen volt kissé, különösen a drámai kitörésekben, ellenben a magas regiszterben a szokottnál világosabban, ám szépen és csengőn szólt, győzve a második felvonás együtteseinek jelentős volument igénylő részeit is. Egy ilyen lírai hangot a második felvonás megterhelhet annyira, hogy a harmadik és negyedik felvonásra már lefáradva érkezik, Bakonyi Anikó ellenben éppen a harmadik felvonásban érte el alakításának csúcspontját! Az „O cieli azzurri” irgalmatlan technikai nehézségein játszi könnyedséggel lett úrrá, hogy az ária végén olyat produkáljon, amilyet én élőben még senkitől nem hallottam, és felvételről se sokat. Aki kíváncsi rá, hogy énekelte, nézze meg Leontyne Price búcsú-Aidájából ezt a részt! (Link alább mellékelve.) A magas C előtt egy hatalmas levegővel indított, a C-t gyönyörűen, tisztán és könnyedén megfogta, crescendált rajta, majd ugyanazzal a levegővel puhán, lekerekítve, pianóval szállt le róla. Bravissima!! Igazi énekesi bravúr volt, lelkesítő, amelyért következő Aidáját újra végig fogom nézni, bár nem terveztem eredetileg, de nagyon kíváncsi vagyok, meg fogja-e tudni ismételni. Egyszóval: Bakonyi Anikó személyében új Aidája van a magyar operaszínpadoknak, áldhatjuk szerencsénket, hogy Szabóki Tünde belátta, hogy a szerep se hangjának, se énektechnikájának nem felel meg, és időben visszakozott a szereposztók nem előszöri tévedésétől. (Fodor Beatrix pár éve ugyanezt nem látta be, azóta is folyamatos hangi válsággal küzd miatta. ) Nagy kár, de még nem korrigálhatatlan hiba, hogy a következő szezonban nem kapta meg újra a szerepet, mert jelenleg Sümegi Eszter már túl van Aida szerepén, sokkal helyesebb lenne ismét Bakonyi Anikóra kiosztani. Fekete Attila Radamese kedvezőtlen benyomást tett rám, nem tagadva vitathatatlan értékeit. Tény, hogy hangilag megérett a szerepre, amelyet pár éve még korainak gondoltam, de mintha egyetlen szándéka lenne csak a színpadon: megmutatni, hogy neki van a legnagyobb hangja. Miért nem bízik benne, hogy akkor is kitűnően hallatszik, ha nem ordít teli torokból? Ha valaki már a magas állások előtt ellövi a puskaport, nyom, mint egy felőrült, a döntő hangi helyzetbe érkezve menthetetlenül beszűkül, elvékonyodik vagy egyenesen lereked és gikszerezik. Énektechnikájában aggasztó jelenség, hogy egyre nyitottabb vokálisokkal énekel, azokon a hangokon (f-fisz), amelyeket az olasz technika szerint már kötelező befedni a biztos magasság érdekében, ő nyitva énekli, ettől gyakran van éneklésének egyfajta kiabálós jellege. Hamarosan új szerepben debütál, nem is egyben, és nem is akármilyenekben: ha Turiddu és Canio szerepét is ezzel a technikával fogja énekelni, jelentős veszélynek teszi ki hangja jövőjét. Valaki írta a múltkor, hogy ezzel fenyegetik őt már évek óta, és mégis énekel tovább stabilan. Lehet. De ami késik, nem múlik, a hang a helytelen lépéseket és a helytelen technikát tűri egy darabig, de aztán jelezni fog. Most már jelez, és úgy tűnik, ezekről a jelzésekről Fekete Attila nem kíván tudomást venni. Pedig ideje lenne. Komlósi Ildikó általam is méltatott Amnerisének antagonisztikus ellentétét mutatta be Gál Erika. A nagy színpadok levegőjével övezett profi után, akinek minden hangja és gesztusa értelmes, tudatos és végiggondolt, maga az esetlegesség és figurától idegen alakítási szándék. Gál Erika esetében érezhette meg az ember legjobban, mit jelent ma az Operaházban a rendező hiánya. Egy vezetőé, aki felvilágosítaná, hogy az a gesztusrendszer és mimika, amivel ő „alakít”, nem egy világvárosi operaházban, de még egy gimnáziumi színjátszó szakkörben is idejétmúlt. Hogy amit ő fenségesnek gondol, egyszerűen nevetséges, pl az a két oldalra széttartott kézmozdulat, amellyel először színpadra lép. Tulajdonképpen egyetlen természetes gesztusa sincs: ahogy Aidához gyengéden fordul, vagy Radameshez szerelmesen, egyformán mesterkélt, kiszámított, hamis. Énekben a IV. felvonásig jobb formát mutat, mint legutóbbi Ebolijában hallottam, ott azonban eljön az igazság pillanata, és kiderül, hogy a szopránba hajló, könnyű mezzo szerepekben egykor ígéretes hang az olasz drámai mezzo szerepekhez kevés, főként technikailag. Az Amneris-Radames kettős bé-i alacsonyak és hátul szólnak, az ítélkezési jelenet nagy legatóit pedig nem győzi erővel, a végére teljesen lefárad. Nem véletlen, hogy ott, ahol Komlósi Ildikót nyílt színen szűnni nem akaró ováció fogadta, nála csak udvarias tapsot hallottunk. Anatolij Fokanov Amonasrója semmit nem változott tavalyi vagy akár 20 évvel ezelőtti alakításához képest. Meglepő, és tulajdonképpen csodálatra méltó az, ahogy évtizedek óta őrzi kondícióját külsőleg és hangilag egyaránt. Hogy figurában a Verdi által megírt Amonasróhoz kevés köze volt, más kérdés, és nem is az ő hibája, hanem a rendezőé. Az előadás, minden előzetes hírverés nélkül, a plakáton Rácz István 25. jubileumának ünnepléseként volt feltüntetve. Jellemző… mondhatnám. A mai kor legértékesebb magyar basszus hangjának birtokosát pár éve kitették a színházból, szilenciumra ítélték, jövőre kitűzték Zunigára, most megünnepeltetik Ramphis lényegében epizódszerepében. Rácz a méltatlan helyzet ellenére megmutatta, hogy hangja ma is a példátlanul jelentős basszus matéria hazánkban. A legmélyebbtől a legmagasabb hangig teljesen egy tömbben szóló, homogén orgánum szólalt meg, olyan, amely ma az egész világon ritkaság, még nagynevű fachtársai között is. Őserejű hang. Hogy itthon milyen ritkaság, és mekkora érték, az a mellette szóló Cser Krisztiánnal való kontrasztban értelmezhető igazán. Aki szintén jó hang, de technikailag rendkívül kezdetleges. Amíg egy-egy erőteljes frázist kell hallatni, mint pl tennie kell a Hunyadiban Czilleiként is, nincs különösebb gond, amikor azonban legatóban kellene énekelni, szonórusan, egy tömbben megszólaló hangon, annál nagyobb. Ott egy minden szótagot és vokálist külön artikuláló, erejének felét elvesztett hang hallatszik. A rézüst, melyet fejére tesz, alatta kikandikáló szőke hajtincseivel, többnapos borostával — divat lett volna a borosta az ókori Egyiptomban? nem tudtam — nem a fáraóra emlékeztet, Amneris atyjára, hanem egy száz évvel ezelőtti, a borbély székében hajvágásra és borotválásra várakozó fiatalemberre. Elképesztő disszonancia. Ha már végezetül a külsőségekre visszatérek, meg kell jegyezni ismét, hogy az Aida jelmezei mennyire nem voltak tekintettel a fellépő művészekre, azok testalkatára. A tervező alighanem elfeledkezett arról, hogy az operaszínpad művészei nem manökenek és nem húszévesek: az, hogy minden váll, kar meztelenül és szabadon van, még a balett táncosoknak sem előnyös, de a negyvenhez közelítő vagy azon túllépett hölgyeknek rendkívül előnytelen. Ebben különösen élen jár Amneris első jelmeze, amelyet a továbbiakban nem is szeretnék kommentálni, mert valakinek a sértegetése nélkül nem tudnám megtenni. Ez pedig nem lenne se helyes, se ildomos. Az előadás a sorozat negyedik estéje volt, így természetes, hogy üzembiztosabb, összeszedettebb volt, mint korábban, de hogy szebb, jobb is lett ezáltal, nem állíthatom. Sőt: ez egy olyan előadás, amelyet minél többet lát az ember, annál idegesítőbbnek és elviselhetetlennek találja. A néger gyerekek tánca helyetti artista show, a bevonulási induló gyötrelme valóban előadásról előadásra egyre inkább próbára teszi a néző türelmét. Szerencsére a harmadik felvonástól a színpadi megpróbáltatások csökkennek, onnantól az énekeseké, a zenéé a szó. Ott érvényesült igazán Pál Tamás dirigálása is, úgy éreztem, bár lehet, hogy tévedek, hogy neki sincs kedvére az a színpadi kavarodás, amit néznie kell az első két felvonásban. Jobban érzi magát énekeseivel kettesben, hármasban. A további előadásokat már nem ő vezényli, sajnos. Meglátjuk majd, Szennai Kálmán mire megy ezzel a „csodálatos” produkcióval.
Aida 2016.03.12. Operatikus barátunk az Aidáról szóló írásában nem jelentéktelen teret szentelt a fellépő művészek testsúlyának — szerintem helyesen és jogosan. (Eddig csak engem ért a vád, hogy túl sokat foglalkozom az énekesek súlyával és annak változásával.) Ugyanis korunkban és világunkban szinte mindenben döntő szempont a külső, vagy inkább a külsőség. Ezért látunk a médiában zöldfülű fiatalokat feltűnni és csinos ötveneseket pillanatok alatt eltűnni a süllyesztőben, ezért érezheti úgy lassan már egy 35 éves is, hogy munkahely keresésekor az esélytelenek nyugalmával szállhat harcba. Ezért dönthet egy szereposztáskor hang helyett a külső, és még nagy sztárokkal is előfordulhat, hogy külsejük miatt súlyos méltánytalanságok érik. Callas óta tudjuk, hogy a hirtelen radikális fogyás nem tesz jót a hangnak. Deborah Voigt, ahogy egy olasz kritika megfogalmazta, testsúlya 50 százalékának elvesztésével elvesztette hangja 100 százalékát. Ugyanez történt a már visszavonulóban lévő Jessey Normannel is. Aprile Millót a MET sztárénekesének státuszából tették ki azzal, hogy „számítunk rád majd újra, ha lefogysz.” (És bizony Kálmándy Mihály hangja is jelentős volumencsökkenést szenvedett el, mikor szigorú diétával ledobott majd’ 20 kilót.) Egy énekes tehát őrlődhet két választás között, és egyáltalán nem veszélytelen lépés, ha a diéta mellett dönt, mert könnyen ott hagyhatja hangját, és a szerepek akkor se érkeznek. Azt hiszem, ezek a szempontok vezethették Bakonyi Anikót, amikor a fogyókúra mellett döntött. Ő azonban nem egyszerűen lefogyott, hanem színpadi értelemben új emberré vált, mert testvérek között is lefogyhatott vagy 40 kilót. Egész biztos vagyok benne, hogy korábban alkati problémák is okozták, hogy nem tudta azt a pályát befutni, amelyet hangja és énektudása alapján, különösen az Operában ma éneklő lírai szopránokkal való kontrasztban, megérdemelt volna. Ezért van, hogy még operában jártas ismerőseim, barátaim között is sokan nem ismerik a nevét. Én egy majdnem 10 évvel ezelőtti Verdi Requiemben hallottam először a Budapesten épp akkor debütáló Stuart Neillel, majd egy operalátogatási minikoncerten hallottam tőle három könnyű szopránnak írt áriát, nagyon szép előadásban. A szombati Aida-előadáson színrelépésekor nem is akartam elhinni, hogy ő jött be. Azt hittem, szereplőváltozás történt. Csak amikor megszólalt, lettem biztos benne, hogy nem, Bakonyi Anikó énekel valóban. Akinek hangja ab ovo nem volt igazi Aida-hang, mert ez a szerep, igaz, Verdi egyik legbonyolultabb, legigényesebb technikát igénylő, de az övénél a közép- és mélyfekvésben robosztusabb, nagyobb hangerőt igénylő szólama. Ezekben a részekben Bakonyi Anikó hangja most is erőtlen volt kissé, különösen a drámai kitörésekben, ellenben a magas regiszterben a szokottnál világosabban, ám szépen és csengőn szólt, győzve a második felvonás együtteseinek jelentős volument igénylő részeit is. Egy ilyen lírai hangot a második felvonás megterhelhet annyira, hogy a harmadik és negyedik felvonásra már lefáradva érkezik, Bakonyi Anikó ellenben éppen a harmadik felvonásban érte el alakításának csúcspontját! Az „O cieli azzurri” irgalmatlan technikai nehézségein játszi könnyedséggel lett úrrá, hogy az ária végén olyat produkáljon, amilyet én élőben még senkitől nem hallottam, és felvételről se sokat. Aki kíváncsi rá, hogy énekelte, nézze meg Leontyne Price búcsú-Aidájából ezt a részt! (Link alább mellékelve.) A magas C előtt egy hatalmas levegővel indított, a C-t gyönyörűen, tisztán és könnyedén megfogta, crescendált rajta, majd ugyanazzal a levegővel puhán, lekerekítve, pianóval szállt le róla. Bravissima!! Igazi énekesi bravúr volt, lelkesítő, amelyért következő Aidáját újra végig fogom nézni, bár nem terveztem eredetileg, de nagyon kíváncsi vagyok, meg fogja-e tudni ismételni. Egyszóval: Bakonyi Anikó személyében új Aidája van a magyar operaszínpadoknak, áldhatjuk szerencsénket, hogy Szabóki Tünde belátta, hogy a szerep se hangjának, se énektechnikájának nem felel meg, és időben visszakozott a szereposztók nem előszöri tévedésétől. (Fodor Beatrix pár éve ugyanezt nem látta be, azóta is folyamatos hangi válsággal küzd miatta. ) Nagy kár, de még nem korrigálhatatlan hiba, hogy a következő szezonban nem kapta meg újra a szerepet, mert jelenleg Sümegi Eszter már túl van Aida szerepén, sokkal helyesebb lenne ismét Bakonyi Anikóra kiosztani. Fekete Attila Radamese kedvezőtlen benyomást tett rám, nem tagadva vitathatatlan értékeit. Tény, hogy hangilag megérett a szerepre, amelyet pár éve még korainak gondoltam, de mintha egyetlen szándéka lenne csak a színpadon: megmutatni, hogy neki van a legnagyobb hangja. Miért nem bízik benne, hogy akkor is kitűnően hallatszik, ha nem ordít teli torokból? Ha valaki már a magas állások előtt ellövi a puskaport, nyom, mint egy felőrült, a döntő hangi helyzetbe érkezve menthetetlenül beszűkül, elvékonyodik vagy egyenesen lereked és gikszerezik. Énektechnikájában aggasztó jelenség, hogy egyre nyitottabb vokálisokkal énekel, azokon a hangokon (f-fisz), amelyeket az olasz technika szerint már kötelező befedni a biztos magasság érdekében, ő nyitva énekli, ettől gyakran van éneklésének egyfajta kiabálós jellege. Hamarosan új szerepben debütál, nem is egyben, és nem is akármilyenekben: ha Turiddu és Canio szerepét is ezzel a technikával fogja énekelni, jelentős veszélynek teszi ki hangja jövőjét. Valaki írta a múltkor, hogy ezzel fenyegetik őt már évek óta, és mégis énekel tovább stabilan. Lehet. De ami késik, nem múlik, a hang a helytelen lépéseket és a helytelen technikát tűri egy darabig, de aztán jelezni fog. Most már jelez, és úgy tűnik, ezekről a jelzésekről Fekete Attila nem kíván tudomást venni. Pedig ideje lenne. Komlósi Ildikó általam is méltatott Amnerisének antagonisztikus ellentétét mutatta be Gál Erika. A nagy színpadok levegőjével övezett profi után, akinek minden hangja és gesztusa értelmes, tudatos és végiggondolt, maga az esetlegesség és figurától idegen alakítási szándék. Gál Erika esetében érezhette meg az ember legjobban, mit jelent ma az Operaházban a rendező hiánya. Egy vezetőé, aki felvilágosítaná, hogy az a gesztusrendszer és mimika, amivel ő „alakít”, nem egy világvárosi operaházban, de még egy gimnáziumi színjátszó szakkörben is idejétmúlt. Hogy amit ő fenségesnek gondol, egyszerűen nevetséges, pl az a két oldalra széttartott kézmozdulat, amellyel először színpadra lép. Tulajdonképpen egyetlen természetes gesztusa sincs: ahogy Aidához gyengéden fordul, vagy Radameshez szerelmesen, egyformán mesterkélt, kiszámított, hamis. Énekben a IV. felvonásig jobb formát mutat, mint legutóbbi Ebolijában hallottam, ott azonban eljön az igazság pillanata, és kiderül, hogy a szopránba hajló, könnyű mezzo szerepekben egykor ígéretes hang az olasz drámai mezzo szerepekhez kevés, főként technikailag. Az Amneris-Radames kettős bé-i alacsonyak és hátul szólnak, az ítélkezési jelenet nagy legatóit pedig nem győzi erővel, a végére teljesen lefárad. Nem véletlen, hogy ott, ahol Komlósi Ildikót nyílt színen szűnni nem akaró ováció fogadta, nála csak udvarias tapsot hallottunk. Anatolij Fokanov Amonasrója semmit nem változott tavalyi vagy akár 20 évvel ezelőtti alakításához képest. Meglepő, és tulajdonképpen csodálatra méltó az, ahogy évtizedek óta őrzi kondícióját külsőleg és hangilag egyaránt. Hogy figurában a Verdi által megírt Amonasróhoz kevés köze volt, más kérdés, és nem is az ő hibája, hanem a rendezőé. Az előadás, minden előzetes hírverés nélkül, a plakáton Rácz István 25. jubileumának ünnepléseként volt feltüntetve. Jellemző… mondhatnám. A mai kor legértékesebb magyar basszus hangjának birtokosát pár éve kitették a színházból, szilenciumra ítélték, jövőre kitűzték Zunigára, most megünnepeltetik Ramphis lényegében epizódszerepében. Rácz a méltatlan helyzet ellenére megmutatta, hogy hangja ma is a példátlanul jelentős basszus matéria hazánkban. A legmélyebbtől a legmagasabb hangig teljesen egy tömbben szóló, homogén orgánum szólalt meg, olyan, amely ma az egész világon ritkaság, még nagynevű fachtársai között is. Őserejű hang. Hogy itthon milyen ritkaság, és mekkora érték, az a mellette szóló Cser Krisztiánnal való kontrasztban értelmezhető igazán. Aki szintén jó hang, de technikailag rendkívül kezdetleges. Amíg egy-egy erőteljes frázist kell hallatni, mint pl tennie kell a Hunyadiban Czilleiként is, nincs különösebb gond, amikor azonban legatóban kellene énekelni, szonórusan, egy tömbben megszólaló hangon, annál nagyobb. Ott egy minden szótagot és vokálist külön artikuláló, erejének felét elvesztett hang hallatszik. A rézüst, melyet fejére tesz, alatta kikandikáló szőke hajtincseivel, többnapos borostával — divat lett volna a borosta az ókori Egyiptomban? nem tudtam — nem a fáraóra emlékeztet, Amneris atyjára, hanem egy száz évvel ezelőtti, a borbély székében hajvágásra és borotválásra várakozó fiatalemberre. Elképesztő disszonancia. Ha már végezetül a külsőségekre visszatérek, meg kell jegyezni ismét, hogy az Aida jelmezei mennyire nem voltak tekintettel a fellépő művészekre, azok testalkatára. A tervező alighanem elfeledkezett arról, hogy az operaszínpad művészei nem manökenek és nem húszévesek: az, hogy minden váll, kar meztelenül és szabadon van, még a balett táncosoknak sem előnyös, de a negyvenhez közelítő vagy azon túllépett hölgyeknek rendkívül előnytelen. Ebben különösen élen jár Amneris első jelmeze, amelyet a továbbiakban nem is szeretnék kommentálni, mert valakinek a sértegetése nélkül nem tudnám megtenni. Ez pedig nem lenne se helyes, se ildomos. Az előadás a sorozat negyedik estéje volt, így természetes, hogy üzembiztosabb, összeszedettebb volt, mint korábban, de hogy szebb, jobb is lett ezáltal, nem állíthatom. Sőt: ez egy olyan előadás, amelyet minél többet lát az ember, annál idegesítőbbnek és elviselhetetlennek találja. A néger gyerekek tánca helyetti artista show, a bevonulási induló gyötrelme valóban előadásról előadásra egyre inkább próbára teszi a néző türelmét. Szerencsére a harmadik felvonástól a színpadi megpróbáltatások csökkennek, onnantól az énekeseké, a zenéé a szó. Ott érvényesült igazán Pál Tamás dirigálása is, úgy éreztem, bár lehet, hogy tévedek, hogy neki sincs kedvére az a színpadi kavarodás, amit néznie kell az első két felvonásban. Jobban érzi magát énekeseivel kettesben, hármasban. A további előadásokat már nem ő vezényli, sajnos. Meglátjuk majd, Szennai Kálmán mire megy ezzel a „csodálatos” produkcióval.
6467 IVA 2016-03-16 03:57:19 [Válasz erre: 6438 parampampoli 2016-03-15 14:31:02]
Így van. Értjük egymást. Köszönöm.
Így van. Értjük egymást. Köszönöm.
6466 Edmond Dantes 2016-03-15 19:42:06 [Válasz erre: 6464 Cilike 2016-03-15 18:17:11]
Hát mi éltessen T.Cilike, ha nem a "vita"? Sőőőt: a d o l c e vita! Az édes vita. A vita édes. Egy fórumon különösen. Egy fórumot AZ éltet(i). Örülök, hogy olyasmit "lát pontosan" rólam (?), amit én n e m. Ha lesz rá(m) vámpírmentes energiája, szíveskedjék megosztani vélem, mire gondol. Cserébe(n) nagyvonalúan átsiklom apró-cseprő sértésein :)
Hát mi éltessen T.Cilike, ha nem a "vita"? Sőőőt: a d o l c e vita! Az édes vita. A vita édes. Egy fórumon különösen. Egy fórumot AZ éltet(i). Örülök, hogy olyasmit "lát pontosan" rólam (?), amit én n e m. Ha lesz rá(m) vámpírmentes energiája, szíveskedjék megosztani vélem, mire gondol. Cserébe(n) nagyvonalúan átsiklom apró-cseprő sértésein :)
6465 IVA 2016-03-15 18:55:31 [Válasz erre: 6446 parampampoli 2016-03-15 15:55:11]
Kérem, kicsit mindenki csendesedjen el, mert én is kaptam itt egy végszót. Ha már történetesen az Erkel Színház topicjában vagyunk. Igen, 2010-ben az MSZP bukott meg a választáson. A süllyedő hajóról már visszavonult kapitánnyal és Bajnai „Erkel Ferenc Színház” Gordonnal együtt. (És ne feledjük, megbuktak 2014-ben is!) Ha nem így történik, szeretett Erkel Színházunk helyén ma egy pláza működik. Vagy egy gazzal benőtt gödör tátong, vagy még mindig ott húzódik körülötte a tépett, sárga drótkerítés, amely immár nem csupán hamisított statikai jelentés szerint, hanem talán valóban életveszélyes színházromtól tartja távol a járókelőket. Szerencsére másképp alakult. Azóta másféle, opera- és balettkultúra elleni bűncselekmények folynak az intézményben, így a felújított és üzemelő Erkel Színházban is. Sejtésem szerint még ebben a hónapban számíthatunk egy újabb támadásra a műfaj és a közönség ellen. De amint a kriminalisztikában is a visszafordíthatatlanság jelenti a cezúrát a legsúlyosabb bűn és a számos kisebb között, úgy gondolom, a színház elleni bűncselekmények is e szerint minősíthetők. Nehéz és hosszadalmas folyamat egy banknak visszagazdálkodnia az elrabolt vagy kicsempészett aranytömböket, de ha az épületet nem robbantották fel, legalább van hová.
Kérem, kicsit mindenki csendesedjen el, mert én is kaptam itt egy végszót. Ha már történetesen az Erkel Színház topicjában vagyunk. Igen, 2010-ben az MSZP bukott meg a választáson. A süllyedő hajóról már visszavonult kapitánnyal és Bajnai „Erkel Ferenc Színház” Gordonnal együtt. (És ne feledjük, megbuktak 2014-ben is!) Ha nem így történik, szeretett Erkel Színházunk helyén ma egy pláza működik. Vagy egy gazzal benőtt gödör tátong, vagy még mindig ott húzódik körülötte a tépett, sárga drótkerítés, amely immár nem csupán hamisított statikai jelentés szerint, hanem talán valóban életveszélyes színházromtól tartja távol a járókelőket. Szerencsére másképp alakult. Azóta másféle, opera- és balettkultúra elleni bűncselekmények folynak az intézményben, így a felújított és üzemelő Erkel Színházban is. Sejtésem szerint még ebben a hónapban számíthatunk egy újabb támadásra a műfaj és a közönség ellen. De amint a kriminalisztikában is a visszafordíthatatlanság jelenti a cezúrát a legsúlyosabb bűn és a számos kisebb között, úgy gondolom, a színház elleni bűncselekmények is e szerint minősíthetők. Nehéz és hosszadalmas folyamat egy banknak visszagazdálkodnia az elrabolt vagy kicsempészett aranytömböket, de ha az épületet nem robbantották fel, legalább van hová.
6464 Cilike 2016-03-15 18:17:11 [Válasz erre: 6461 Momo 2016-03-15 17:12:37]
Múlt időben. Már értem és látom, mire megy ki a dolog. Magáért a vitáért nem vitázom. Kár amúgy, mert Dantes úrról az a véleményem alakult ki, hogy értelmes ember, bizonyos dolgokban egyet is értünk, de leggyakrabban olyan módon folytat vitát, amit én nem tolerálok: csúsztatás, szándékos logikai bukfenc, és a többi. Ebbe pedig nem megyek bele. Pontosan látom, hogy hol nem játszik tisztán, de az ilyen energiavámpírokat ma már inkább elkerülöm. Őt a vita maga élteti.
Múlt időben. Már értem és látom, mire megy ki a dolog. Magáért a vitáért nem vitázom. Kár amúgy, mert Dantes úrról az a véleményem alakult ki, hogy értelmes ember, bizonyos dolgokban egyet is értünk, de leggyakrabban olyan módon folytat vitát, amit én nem tolerálok: csúsztatás, szándékos logikai bukfenc, és a többi. Ebbe pedig nem megyek bele. Pontosan látom, hogy hol nem játszik tisztán, de az ilyen energiavámpírokat ma már inkább elkerülöm. Őt a vita maga élteti.
6463 Edmond Dantes 2016-03-15 17:46:02 [Válasz erre: 6453 Momo 2016-03-15 16:32:41]
Némi súgás-rásegítés azért jól jött neked--->ld. Kossuth-díj/1289.
Némi súgás-rásegítés azért jól jött neked--->ld. Kossuth-díj/1289.
6462 parampampoli 2016-03-15 17:31:58 [Válasz erre: 6461 Momo 2016-03-15 17:12:37]
Tartsd magad, amihez akarod!
Tartsd magad, amihez akarod!
6461 Momo 2016-03-15 17:12:37 [Válasz erre: 6460 parampampoli 2016-03-15 17:04:09]
Csak a miheztartás végett: Arról "vitatkozunk", hogy én, mit miért csinálok. És, tekintve, hogy azon túl, hogy néha elmész mellettem az operában nem ismersz, elég bátor dolog, hogy ilyen magabiztos vagy ez ügyben. (Én meg még tudom is, hogy zöldségeket beszélsz, de szemmel láthatóan erről nem foglak tudni meggyőzni.) Úgyhogy most magadra hagylak... mindenre van egy különösebb értelem nélküli, de harcias válaszod... kezdem érteni, hogy Cilikével hogy tudtok napokig huzakodni. De ezzel nekem nincs kedvem foglalkozni... na, ég áldjon... :-) (ezeket úgyis kimoderálják)
Csak a miheztartás végett: Arról "vitatkozunk", hogy én, mit miért csinálok. És, tekintve, hogy azon túl, hogy néha elmész mellettem az operában nem ismersz, elég bátor dolog, hogy ilyen magabiztos vagy ez ügyben. (Én meg még tudom is, hogy zöldségeket beszélsz, de szemmel láthatóan erről nem foglak tudni meggyőzni.) Úgyhogy most magadra hagylak... mindenre van egy különösebb értelem nélküli, de harcias válaszod... kezdem érteni, hogy Cilikével hogy tudtok napokig huzakodni. De ezzel nekem nincs kedvem foglalkozni... na, ég áldjon... :-) (ezeket úgyis kimoderálják)
6460 parampampoli 2016-03-15 17:04:09 [Válasz erre: 6459 Momo 2016-03-15 16:55:09]
Gondolod te. Egyébként peched van: nem lottózom.
Gondolod te. Egyébként peched van: nem lottózom.
6459 Momo 2016-03-15 16:55:09 [Válasz erre: 6458 parampampoli 2016-03-15 16:47:34]
Hát szerintem lottózzál. Ahogy elnézem a válaszaidat azzal előbb nyersz. (kb. fogalmad sincs, miről beszélsz... honnan is lenne... :-)
Hát szerintem lottózzál. Ahogy elnézem a válaszaidat azzal előbb nyersz. (kb. fogalmad sincs, miről beszélsz... honnan is lenne... :-)
6458 parampampoli 2016-03-15 16:47:34 [Válasz erre: 6457 Momo 2016-03-15 16:38:56]
Értem én, jól értem. A motivációidat is.
Értem én, jól értem. A motivációidat is.
6457 Momo 2016-03-15 16:38:56 [Válasz erre: 6456 parampampoli 2016-03-15 16:37:19]
De, ha olvasnád, akkor nem ezeket válaszolnád... akkor csak nem érted...? na mindegy... :-)))
De, ha olvasnád, akkor nem ezeket válaszolnád... akkor csak nem érted...? na mindegy... :-)))
6456 parampampoli 2016-03-15 16:37:19 [Válasz erre: 6454 parampampoli 2016-03-15 16:34:16]
Olvasom. -:((((
Olvasom. -:((((
6455 Momo 2016-03-15 16:35:36 [Válasz erre: 6454 parampampoli 2016-03-15 16:34:16]
Én értem, hogy kemény vagy, de néha elolvashatnád, ami írok...
Én értem, hogy kemény vagy, de néha elolvashatnád, ami írok...
6454 parampampoli 2016-03-15 16:34:16 [Válasz erre: 6453 Momo 2016-03-15 16:32:41]
Mondom, ne próbálkozz! Hiába.
Mondom, ne próbálkozz! Hiába.
6453 Momo 2016-03-15 16:32:41 [Válasz erre: 6452 parampampoli 2016-03-15 16:11:04]
Tényleg nagyon jól kiismertél. :-)))) (Ami az elterelést illeti: nem tudom, feltűnt-e, hogy eleve én írtam le Miklósa nevét, ha nem írom le, akkor nem is téma. További jó kiismerést.)
Tényleg nagyon jól kiismertél. :-)))) (Ami az elterelést illeti: nem tudom, feltűnt-e, hogy eleve én írtam le Miklósa nevét, ha nem írom le, akkor nem is téma. További jó kiismerést.)
6452 parampampoli 2016-03-15 16:11:04 [Válasz erre: 6451 Momo 2016-03-15 16:07:40]
Momócska, ne próbálkozz elterelni a témát Miklósa Kossuth-díjának témájáról! Ez a módszer mással sikeres lehet, velem nem. Már eléggé kiismertem a módszereidet.
Momócska, ne próbálkozz elterelni a témát Miklósa Kossuth-díjának témájáról! Ez a módszer mással sikeres lehet, velem nem. Már eléggé kiismertem a módszereidet.
6451 Momo 2016-03-15 16:07:40 [Válasz erre: 6449 parampampoli 2016-03-15 16:02:26]
(Most abba ne is menjünk bele, hogy ha az MSZP megbukott, az is egy következmény. :-)))
(Most abba ne is menjünk bele, hogy ha az MSZP megbukott, az is egy következmény. :-)))
6450 Momo 2016-03-15 16:06:51 [Válasz erre: 6449 parampampoli 2016-03-15 16:02:26]
Igazad van. Tévedtem. Gyurcsány nem bukott meg.
Igazad van. Tévedtem. Gyurcsány nem bukott meg.
6449 parampampoli 2016-03-15 16:02:26 [Válasz erre: 6448 Momo 2016-03-15 15:58:16]
Inkább te, mint az ábra mutatja.
Inkább te, mint az ábra mutatja.
6448 Momo 2016-03-15 15:58:16 [Válasz erre: 6447 parampampoli 2016-03-15 15:56:27]
Hűűű.... de lazán kezeled a valóságot... :-)))
Hűűű.... de lazán kezeled a valóságot... :-)))
6447 parampampoli 2016-03-15 15:56:27 [Válasz erre: 6445 Momo 2016-03-15 15:33:20]
Ne erősködj, joska141 beírása után kiderült, hogy bejegyzésed igazságtartalma, az a kevés, ami még volt benne, semmivé lett.
Ne erősködj, joska141 beírása után kiderült, hogy bejegyzésed igazságtartalma, az a kevés, ami még volt benne, semmivé lett.
6446 parampampoli 2016-03-15 15:55:11 [Válasz erre: 6444 joska141 2016-03-15 15:23:48]
Köszönöm a pontosítást, igaza van. Nem ő, hanem az MSZP bukott meg választáson, jó nagyot. És nem Bajnai -- sztem ő nem bukott volna akkorát -- hanem Mesterházy.
Köszönöm a pontosítást, igaza van. Nem ő, hanem az MSZP bukott meg választáson, jó nagyot. És nem Bajnai -- sztem ő nem bukott volna akkorát -- hanem Mesterházy.
6445 Momo 2016-03-15 15:33:20 [Válasz erre: 6440 parampampoli 2016-03-15 15:12:16]
Ugye itt a lényeg, hogy mint ebből is kiderül, ez nem egy "következmények nélküli" ország. Még a vezetője is meg tud bukni. Az egy más kérdés, hogy, ha az embernek nem ugyanazok az elvárásai mint a közösség többségének, akkor elégedetlen.
Ugye itt a lényeg, hogy mint ebből is kiderül, ez nem egy "következmények nélküli" ország. Még a vezetője is meg tud bukni. Az egy más kérdés, hogy, ha az embernek nem ugyanazok az elvárásai mint a közösség többségének, akkor elégedetlen.
6444 joska141 2016-03-15 15:23:48 [Válasz erre: 6440 parampampoli 2016-03-15 15:12:16]
Tisztelt Parampampoli! Elnézését kérem, hogy erre a bejegyzésére reagálok. Csak a történelmi hűség kedvéért: Gyurcsány Ferenc nem választáson bukott meg, bár nagyon tartja magát ez a nézet. Gyurcsány Ferenc a 2010-es választás előtt több mint 1 évvel visszavonult (most a körülmények nem lényegesek) mind a pártelnöki, mind a miniszterelnöki poszttól. A választások idején már Bajnai Gordon volt a miniszterelnök és Mesterházy Attila a pártelnök. Az Ön által feltett kérdés persze így is aktuális.
Tisztelt Parampampoli! Elnézését kérem, hogy erre a bejegyzésére reagálok. Csak a történelmi hűség kedvéért: Gyurcsány Ferenc nem választáson bukott meg, bár nagyon tartja magát ez a nézet. Gyurcsány Ferenc a 2010-es választás előtt több mint 1 évvel visszavonult (most a körülmények nem lényegesek) mind a pártelnöki, mind a miniszterelnöki poszttól. A választások idején már Bajnai Gordon volt a miniszterelnök és Mesterházy Attila a pártelnök. Az Ön által feltett kérdés persze így is aktuális.
6443 parampampoli 2016-03-15 15:16:35
Zenéről beszéltem, nem politikáról. Hogy valaki erre a területre tereli, nem az én döntésem és választásom.
Zenéről beszéltem, nem politikáról. Hogy valaki erre a területre tereli, nem az én döntésem és választásom.
6442 Edmond Dantes 2016-03-15 15:14:23 [Válasz erre: 6441 Edmond Dantes 2016-03-15 15:13:00]
jav: ...fellapozni a történelemkönyveket.
jav: ...fellapozni a történelemkönyveket.
6441 Edmond Dantes 2016-03-15 15:13:00 [Válasz erre: 6438 parampampoli 2016-03-15 14:31:02]
"Mivel ez egy következmények nélküli ország, megbukni se lehet benne." Ebben speciel én se értek egyet veled. Minden eljön...és minden elmúlik avagy: semmi nem tart örökké. Erről sokan hajlamosak megfeledkezni, pedig semmi egyebet nem kellene tenni(ük) mint fellapoznia történelemkönyveket. Nem teszik, lelkük rajta, éljenek bárhol, legyenek bárkik is. Fenti szösszenetem természetesen nem jelenti azt, nem azt jelent, hogy ha két ember nem ért egyet egy harmadikkal, akkor az a kettő okvetlenül egyetért egymással, sőt.
"Mivel ez egy következmények nélküli ország, megbukni se lehet benne." Ebben speciel én se értek egyet veled. Minden eljön...és minden elmúlik avagy: semmi nem tart örökké. Erről sokan hajlamosak megfeledkezni, pedig semmi egyebet nem kellene tenni(ük) mint fellapoznia történelemkönyveket. Nem teszik, lelkük rajta, éljenek bárhol, legyenek bárkik is. Fenti szösszenetem természetesen nem jelenti azt, nem azt jelent, hogy ha két ember nem ért egyet egy harmadikkal, akkor az a kettő okvetlenül egyetért egymással, sőt.
6440 parampampoli 2016-03-15 15:12:16 [Válasz erre: 6439 Momo 2016-03-15 15:04:11]
Az más. Ő választáson bukott meg, teljes joggal egyébként. És ettől milyen jó lett nekünk, ugye?????
Az más. Ő választáson bukott meg, teljes joggal egyébként. És ettől milyen jó lett nekünk, ugye?????
6439 Momo 2016-03-15 15:04:11 [Válasz erre: 6438 parampampoli 2016-03-15 14:31:02]
"Mivel ez egy következmények nélküli ország, megbukni se lehet benne." Hát dehogynem. A Gyurcsány például akkorát bukott, mint az ólajtó... (ha már általánosságban fogalmaztál)
"Mivel ez egy következmények nélküli ország, megbukni se lehet benne." Hát dehogynem. A Gyurcsány például akkorát bukott, mint az ólajtó... (ha már általánosságban fogalmaztál)
6438 parampampoli 2016-03-15 14:31:02 [Válasz erre: 6431 IVA 2016-03-14 02:40:22]
IVA, a kérdésedet értem, és igazságtartalmát se vonom kétségbe. Mivel ez egy következmények nélküli ország, megbukni se lehet benne. Ellenben lehet megrendelni különböző fórumokon és sajtótermékekben hozsannázó írásokat, lehet interjúkat adni a valóságnak kevéssé megfelelő, vagy mondjuk féligazságokat tartalmazó interjúkat. Mint pl mikor a művésznő a Scala stúdiójában volt 3 hónapig, adott egyet az egyik kacsamagazinnak, hogy egy évig a milánói Scalában fog énekelni. Aztán nem énekelt egyet se, mert Riccardo Muti az Éj Királynőjében se szerette a mozgó és vibrátós hangokat. Mit értek bukáson én: ha olyanok, akiknek a szavára adok, akik véleményének hiszek, kijelentik, hogy megbukott. Esetleg le is írják, mondjuk itt. Ez persze se őt, se szerződtetőit nem zavarja majd különösebben. De mi azért tudni fogjuk. Nem ez a fontos?
IVA, a kérdésedet értem, és igazságtartalmát se vonom kétségbe. Mivel ez egy következmények nélküli ország, megbukni se lehet benne. Ellenben lehet megrendelni különböző fórumokon és sajtótermékekben hozsannázó írásokat, lehet interjúkat adni a valóságnak kevéssé megfelelő, vagy mondjuk féligazságokat tartalmazó interjúkat. Mint pl mikor a művésznő a Scala stúdiójában volt 3 hónapig, adott egyet az egyik kacsamagazinnak, hogy egy évig a milánói Scalában fog énekelni. Aztán nem énekelt egyet se, mert Riccardo Muti az Éj Királynőjében se szerette a mozgó és vibrátós hangokat. Mit értek bukáson én: ha olyanok, akiknek a szavára adok, akik véleményének hiszek, kijelentik, hogy megbukott. Esetleg le is írják, mondjuk itt. Ez persze se őt, se szerződtetőit nem zavarja majd különösebben. De mi azért tudni fogjuk. Nem ez a fontos?
6437 Edmond Dantes 2016-03-15 10:48:32
Bizonyos életkor fölött elég bizarr ötlet (lenne) átállni operákról operettekre vagy pláne musicalekre, bár mostanában látok rá példákat itt-ott. (A fordítottjára is, de ezt most hagyjuk.) Neveket nem említek. Mindenki behelyettesítheti a neki tetszőt/nem tetszőt. Bár ha jobban meggondolom, vannak énekesek, akiknél az életkort nagyvonalúan elnézik, sőt erénynek számít, mert "ő nagy művész" és "csodálatos hang" X évesen is. Neveket nem említek. Mindenki behelyettesítheti a neki tetszőt/nem tetszőt.
Bizonyos életkor fölött elég bizarr ötlet (lenne) átállni operákról operettekre vagy pláne musicalekre, bár mostanában látok rá példákat itt-ott. (A fordítottjára is, de ezt most hagyjuk.) Neveket nem említek. Mindenki behelyettesítheti a neki tetszőt/nem tetszőt. Bár ha jobban meggondolom, vannak énekesek, akiknél az életkort nagyvonalúan elnézik, sőt erénynek számít, mert "ő nagy művész" és "csodálatos hang" X évesen is. Neveket nem említek. Mindenki behelyettesítheti a neki tetszőt/nem tetszőt.
6436 Kaliban 2016-03-14 10:05:33 [Válasz erre: 6434 Pristaldus 2016-03-14 07:48:37]
Miklósával jól lehet villogni, hogy világhíres énekesnőnk nagyszerű, új feladatokat kap itthon és nagyszerűen helytáll. Szerintem inkább menne el musical és operett énekesnőnek.Ott tényleg kiemelkedő tudna lenni- ez nem gonoszság: tény. A West side storyban fényévekkel jobb volt, mint bármelyik operaszerepében az utóbbi kb. 5-6 évben.
Miklósával jól lehet villogni, hogy világhíres énekesnőnk nagyszerű, új feladatokat kap itthon és nagyszerűen helytáll. Szerintem inkább menne el musical és operett énekesnőnek.Ott tényleg kiemelkedő tudna lenni- ez nem gonoszság: tény. A West side storyban fényévekkel jobb volt, mint bármelyik operaszerepében az utóbbi kb. 5-6 évben.
6435 álmodó 2016-03-14 08:14:09 [Válasz erre: 6428 parampampoli 2016-03-13 21:58:04]
"... Utána pedig nők mutatták meg a hímzőkórusban, hogyan lehet egyszerre finoman, puhán, simogatón, és mégis fényes hangzással dalolni." Köszönjük szépen! :-)
"... Utána pedig nők mutatták meg a hímzőkórusban, hogyan lehet egyszerre finoman, puhán, simogatón, és mégis fényes hangzással dalolni." Köszönjük szépen! :-)
6434 Pristaldus 2016-03-14 07:48:37 [Válasz erre: 6432 Kaliban 2016-03-14 07:28:01]
Amikor a szereposztások születnek, nem gondolnak arra, hogy bizonyos hangok nem valók egymáshoz? Hogy fog hallatszani Fekete és Agache mellett Miklósa gyönge, a fénykorán amúgy is túl levő hangja?
Amikor a szereposztások születnek, nem gondolnak arra, hogy bizonyos hangok nem valók egymáshoz? Hogy fog hallatszani Fekete és Agache mellett Miklósa gyönge, a fénykorán amúgy is túl levő hangja?
6433 kétked 2016-03-14 07:45:43 [Válasz erre: 6432 Kaliban 2016-03-14 07:28:01]
Gara Mária szubretthangon, üres bájvigyorral az arcán. Itt a vége ennek a pályának. Dessay rossz példa, neki van drámai vénája, Miklósának semmi. Csak a bazsajgás, amivel bejött a börtönbe.
Gara Mária szubretthangon, üres bájvigyorral az arcán. Itt a vége ennek a pályának. Dessay rossz példa, neki van drámai vénája, Miklósának semmi. Csak a bazsajgás, amivel bejött a börtönbe.
6432 Kaliban 2016-03-14 07:28:01 [Válasz erre: 6431 IVA 2016-03-14 02:40:22]
Miklósát majd szépen megtapsolja a közönség Violettaként is. Pedig az a Traviata permier Fekete Attilával és Agachével egészen jónak ígérkezne, ha mindenki tudja, Miklósa helyett ki lehetne Violetta. De hát.... Egyébként Violettát Miklósa csak-csak elénekeli majd, de hogy fogja a Luciában győzni a sűrű bravúrkoloratúrákat és mennyire lesz alkalmas vékonyka hangja ehhez a drámai szerephez hát...
Miklósát majd szépen megtapsolja a közönség Violettaként is. Pedig az a Traviata permier Fekete Attilával és Agachével egészen jónak ígérkezne, ha mindenki tudja, Miklósa helyett ki lehetne Violetta. De hát.... Egyébként Violettát Miklósa csak-csak elénekeli majd, de hogy fogja a Luciában győzni a sűrű bravúrkoloratúrákat és mennyire lesz alkalmas vékonyka hangja ehhez a drámai szerephez hát...
6431 IVA 2016-03-14 02:40:22 [Válasz erre: 6428 parampampoli 2016-03-13 21:58:04]
Kedves Parampampoli, van egy kérdésem. Milyen az, amikor egy énekes megbukik egy szerepben a budapesti Operaházban? Nem Amelita Galli-Curci esetére gondolok, hanem – mondjuk – a II. világháború utáni évekre napjainkig. Őszintén megmondom, még egy férfi alakításában sem tudok elképzelni olyan rossz Violettát, mint amilyen Szűcs Gábor Hunyadi László-rendezése, és lám, már a negyedik sikeres évadjában sötétebb tőle a világ.
Kedves Parampampoli, van egy kérdésem. Milyen az, amikor egy énekes megbukik egy szerepben a budapesti Operaházban? Nem Amelita Galli-Curci esetére gondolok, hanem – mondjuk – a II. világháború utáni évekre napjainkig. Őszintén megmondom, még egy férfi alakításában sem tudok elképzelni olyan rossz Violettát, mint amilyen Szűcs Gábor Hunyadi László-rendezése, és lám, már a negyedik sikeres évadjában sötétebb tőle a világ.
6430 Beatrice 2016-03-13 22:50:33 [Válasz erre: 6429 Beatrice 2016-03-13 22:38:40]
A ma délelőtti előadás kapcsán még megjegyezném, hogy elkeserítően alacsony volt a jelenlévő gyerekek aránya. A földszinten szerintem nem érte el a 10%-ot, talán az erkélyen többen voltak. Ha ez így megy tovább, nem lesz közönség-utánpótlás... Én még anno, mint gyerek, délelőtti előadásokon lettem "beindítva" az operára, de, úgy látszik, ma már ez visszaszorulóban van, sajnos.
A ma délelőtti előadás kapcsán még megjegyezném, hogy elkeserítően alacsony volt a jelenlévő gyerekek aránya. A földszinten szerintem nem érte el a 10%-ot, talán az erkélyen többen voltak. Ha ez így megy tovább, nem lesz közönség-utánpótlás... Én még anno, mint gyerek, délelőtti előadásokon lettem "beindítva" az operára, de, úgy látszik, ma már ez visszaszorulóban van, sajnos.
6429 Beatrice 2016-03-13 22:38:40 [Válasz erre: 6428 parampampoli 2016-03-13 21:58:04]
A ma délelőtti előadáson László Boldizsár magabiztosabb volt, és Szappanos és Miklósa is jobb formát mutattak, mint pénteken. Szappanosnál nem értem az egyenetlen teljesítmény okát, talán lámpaláz lehet. Miklósa ma többet csillogtatta a magas regiszterét, mint az előző alkalommal, és az én fülemnek most kellemesebbnek tűnt a hangja. Mindazonáltal szerintem is van egy tartomány a hangjában, ahol nem nagyon hallható. Én se tudom, hogy lesz ebből Violetta. Előre a Dessay-i úton...? Kovács Istvánról én jobb benyomást szereztem, mint a fórumtárs, és értékelem a jól érthető szövegkiejtését is. Mindkét általam látott előadásban felvonás közben egyetlen helyen volt vastaps. Ki tetszett találni: a La Grange ária után. Megérdemelten. Viva Kolonits!!
A ma délelőtti előadáson László Boldizsár magabiztosabb volt, és Szappanos és Miklósa is jobb formát mutattak, mint pénteken. Szappanosnál nem értem az egyenetlen teljesítmény okát, talán lámpaláz lehet. Miklósa ma többet csillogtatta a magas regiszterét, mint az előző alkalommal, és az én fülemnek most kellemesebbnek tűnt a hangja. Mindazonáltal szerintem is van egy tartomány a hangjában, ahol nem nagyon hallható. Én se tudom, hogy lesz ebből Violetta. Előre a Dessay-i úton...? Kovács Istvánról én jobb benyomást szereztem, mint a fórumtárs, és értékelem a jól érthető szövegkiejtését is. Mindkét általam látott előadásban felvonás közben egyetlen helyen volt vastaps. Ki tetszett találni: a La Grange ária után. Megérdemelten. Viva Kolonits!!
6428 parampampoli 2016-03-13 21:58:04
Hunyadi László 2016.03.11. Mostanában minden új bemutatókor vagy nemrég készült produkció újabb előadásakor azon kesergünk, hogy milyen kár is volt a régi csodálatos vagy csak jól megszokott rendezést lecserélni. Ilyen értelemben a Hunyadi László kivétel, mert 1971. óta egyetlen rendezése se volt, amelyet vissza kellene sírni. Se Kenessey Ferenc, se Máár Gyula, se Szinetár Miklós rendezése nem tudta a lemezen annyira szeretett művet úgy színpadra állítani, hogy abban bárki is maradéktalanul örömét lelje. De amíg ezekben a rendezésekben Simándy, Déry, Ágay, Faragó, Fekete Veronika, Kelen, Molnár énekelt, bánta a fene, milyen a díszlet, milyenek a színpadi mozgások. Hát így van az ember ezzel a mostani Hunyadival is: amíg ebben énekli Szilágyi Erzsébetet Kolonits Klára, tőlem gyalogolhatnak fel s alá a nyitány alatt értelmetlenül, repülhet holló vagy repülőgép, nem érdekel egyáltalán. Legfeljebb az első felvonást kihagyom, és este 8-ra időzítem jelenésem a színházban. Kolonits, akit a premier környékén mindent elkövetve kihagytak a darabból, próbálkoztak egy sor alkalmatlan énekesnővel Ráliktól Fodor Beatrixig, mára tökéletes birtokosa lett szerepének, évről évre érleli és gazdagítja interpretációját. Amiben tavaly is brillírozott, abban ugyanúgy idén is, de új és örvendetes jelenség volt számomra a La Grange ária embertelen próbatételének megoldása, különösen annak első felében. A koloratúrszopránoknak elmondhatatlanul mély részt is puhán, de mégis expresszíven énekelte, hogy utána a gyors részben egy korlátokat nem ismerő énekesnő ülje diadalát. Zenei élményszerzés tekintetében rögtön utána a kórust kell ezúttal említenem. Egy kórusban különféle színű és erejű hangok énekelnek együtt, és az legszebb, mikor a sok különféle matéria úgy szólal meg homogén, gyönyörű színű hangon, mintha egyetlent hallanék felerősítve. Ezen az estén a nagyszerű férfikar így szólalt meg, utána pedig a nők mutatták meg a hímzőkórusban, hogyan lehet egyszerre finoman, puhán, simogatón, és mégis fényes hangzással dalolni. László Boldizsár most debütált Hunyadiként, kellemes meglepetést szerezve. Két évvel ezelőtti Pinkertonjában egy általában erőtlen hangot hallottam, amely tavaly már a magas regiszterben jobban megtelt fénnyel és erővel, most pedig a kezdés bizonytalanságát leszámítva minden fekvésben kiegyenlített hangot hallottam. Úgy érzékelem, hogy tanul és fejlődik, valószínűleg jó tanár irányításával, nem nyom, nem erőlködik, saját hangján énekel, ami jó esélyt ad arra, hogy meg is őrizze azt. Sajnos a szerepet csak a börtönképig tanulta meg, ott elég súlyos zenei és szövegpontatlanságok jelentkeztek, remélhetőleg ez a további előadásokon eltűnik, egy olyan képzett és muzikális zenésztől, mint ő, ez el is várható. Kovács István Garája a premier óta történt fokozatos hanyatlás példája: ki gondolta volna, hogy visszasírom még egyszer nemcsak Faragó, hanem Kálmándy és Kelemen Zoltán nádorát is? Szappanos Tibor V. Lászlója egy tizenéves kisfiú hangján énekel, támasz és test nélkül, nem csoda, hogy se volumene, se magassága nincs. Ez kérem tisztelettel ilyen formában nem operaéneklés. Nem tudom megmagyarázni magamnak sem, mitől és hogy volt tavaly olyan nagyszerű Beppe a Pagliacciban? Hogy csinálta vajon? Cser Krisztián Czillei szerepében ismét megmutatta, milyen jó hanganyag, láttatva technikájának jellemzőit és korlátait is, amelyeket majd az Aidáról szóló írásomban szeretnék kicsit részletesebben taglalni. Külön fejezetet kell szánnom Miklósa Erika Gara Mária szerepében. Évek óta nem hallottam őt élőben, így bevallom, nagy kíváncsisággal készültem az újabb találkozásra. Különösen, hogy a színház új évadának programjában Violetta és Lucia szerepére is szerződést kapott. A találkozás rendkívül lehangoló volt. Miklósa Erika hangja ugyanis a magas regiszter egy részét leszámítva hallatlanul megkopott, csak a koloratúrákban és staccatókban van valami fénye még, de éneklése ott is erőltetett, nélkülöz bármilyen könnyedséget, miközben a szerep alsó és középrészében szinte egyáltalán nem hallható. Nyilvánvalóan ilyen vokális állapotban a Cabaletta a szerep azon része, amelyben legotthonosabban érzi magát, de az „öröm és mámor, mely szemében ragyog” sajnos hangjában egyetlen másodpercre se ragyogott fel. A közelmúltban egy sportlapban, sporton és falubeliek edzésén kívül azt is találta mondani, hogy eddig az Éj Királynője volt az ő emblematikus szerepe, de majd ezentúl Violetta lesz az. Megsúgom: nem lesz. Meg fog bukni benne, mert Verdi azt nem neki, nem az ő hangjára írta. Azzal a zenekarral az Operaház akusztikai körülményei közt a „Sempre liberán” kívül vajmi kevés fog hallatszani belőle. Hacsak mikroporttal nem. Az Operettszínházban Bajadérként vagy az Erkelben Mariaként a West Side Storyban ezzel a lehetőséggel élhetett, talán jobb lenne, ha a Traviata helyett hasonló szerepekben, hasonló körülmények között próbálkozna. Kocsár Balázs Hunyadi-dirigálása már tavaly is tetszett, idén még biztosabb kézzel és szuverénebbül irányított. Sajnos a Meghalt a cselszövő kórusban továbbra is ragaszkodik szuverén értelmezéséhez, amely ebben a gyors tempóban számomra nélkülözi a szükséges ünnepélyességet. De lehet, hogy én tévedek? Lehet.
Hunyadi László 2016.03.11. Mostanában minden új bemutatókor vagy nemrég készült produkció újabb előadásakor azon kesergünk, hogy milyen kár is volt a régi csodálatos vagy csak jól megszokott rendezést lecserélni. Ilyen értelemben a Hunyadi László kivétel, mert 1971. óta egyetlen rendezése se volt, amelyet vissza kellene sírni. Se Kenessey Ferenc, se Máár Gyula, se Szinetár Miklós rendezése nem tudta a lemezen annyira szeretett művet úgy színpadra állítani, hogy abban bárki is maradéktalanul örömét lelje. De amíg ezekben a rendezésekben Simándy, Déry, Ágay, Faragó, Fekete Veronika, Kelen, Molnár énekelt, bánta a fene, milyen a díszlet, milyenek a színpadi mozgások. Hát így van az ember ezzel a mostani Hunyadival is: amíg ebben énekli Szilágyi Erzsébetet Kolonits Klára, tőlem gyalogolhatnak fel s alá a nyitány alatt értelmetlenül, repülhet holló vagy repülőgép, nem érdekel egyáltalán. Legfeljebb az első felvonást kihagyom, és este 8-ra időzítem jelenésem a színházban. Kolonits, akit a premier környékén mindent elkövetve kihagytak a darabból, próbálkoztak egy sor alkalmatlan énekesnővel Ráliktól Fodor Beatrixig, mára tökéletes birtokosa lett szerepének, évről évre érleli és gazdagítja interpretációját. Amiben tavaly is brillírozott, abban ugyanúgy idén is, de új és örvendetes jelenség volt számomra a La Grange ária embertelen próbatételének megoldása, különösen annak első felében. A koloratúrszopránoknak elmondhatatlanul mély részt is puhán, de mégis expresszíven énekelte, hogy utána a gyors részben egy korlátokat nem ismerő énekesnő ülje diadalát. Zenei élményszerzés tekintetében rögtön utána a kórust kell ezúttal említenem. Egy kórusban különféle színű és erejű hangok énekelnek együtt, és az legszebb, mikor a sok különféle matéria úgy szólal meg homogén, gyönyörű színű hangon, mintha egyetlent hallanék felerősítve. Ezen az estén a nagyszerű férfikar így szólalt meg, utána pedig a nők mutatták meg a hímzőkórusban, hogyan lehet egyszerre finoman, puhán, simogatón, és mégis fényes hangzással dalolni. László Boldizsár most debütált Hunyadiként, kellemes meglepetést szerezve. Két évvel ezelőtti Pinkertonjában egy általában erőtlen hangot hallottam, amely tavaly már a magas regiszterben jobban megtelt fénnyel és erővel, most pedig a kezdés bizonytalanságát leszámítva minden fekvésben kiegyenlített hangot hallottam. Úgy érzékelem, hogy tanul és fejlődik, valószínűleg jó tanár irányításával, nem nyom, nem erőlködik, saját hangján énekel, ami jó esélyt ad arra, hogy meg is őrizze azt. Sajnos a szerepet csak a börtönképig tanulta meg, ott elég súlyos zenei és szövegpontatlanságok jelentkeztek, remélhetőleg ez a további előadásokon eltűnik, egy olyan képzett és muzikális zenésztől, mint ő, ez el is várható. Kovács István Garája a premier óta történt fokozatos hanyatlás példája: ki gondolta volna, hogy visszasírom még egyszer nemcsak Faragó, hanem Kálmándy és Kelemen Zoltán nádorát is? Szappanos Tibor V. Lászlója egy tizenéves kisfiú hangján énekel, támasz és test nélkül, nem csoda, hogy se volumene, se magassága nincs. Ez kérem tisztelettel ilyen formában nem operaéneklés. Nem tudom megmagyarázni magamnak sem, mitől és hogy volt tavaly olyan nagyszerű Beppe a Pagliacciban? Hogy csinálta vajon? Cser Krisztián Czillei szerepében ismét megmutatta, milyen jó hanganyag, láttatva technikájának jellemzőit és korlátait is, amelyeket majd az Aidáról szóló írásomban szeretnék kicsit részletesebben taglalni. Külön fejezetet kell szánnom Miklósa Erika Gara Mária szerepében. Évek óta nem hallottam őt élőben, így bevallom, nagy kíváncsisággal készültem az újabb találkozásra. Különösen, hogy a színház új évadának programjában Violetta és Lucia szerepére is szerződést kapott. A találkozás rendkívül lehangoló volt. Miklósa Erika hangja ugyanis a magas regiszter egy részét leszámítva hallatlanul megkopott, csak a koloratúrákban és staccatókban van valami fénye még, de éneklése ott is erőltetett, nélkülöz bármilyen könnyedséget, miközben a szerep alsó és középrészében szinte egyáltalán nem hallható. Nyilvánvalóan ilyen vokális állapotban a Cabaletta a szerep azon része, amelyben legotthonosabban érzi magát, de az „öröm és mámor, mely szemében ragyog” sajnos hangjában egyetlen másodpercre se ragyogott fel. A közelmúltban egy sportlapban, sporton és falubeliek edzésén kívül azt is találta mondani, hogy eddig az Éj Királynője volt az ő emblematikus szerepe, de majd ezentúl Violetta lesz az. Megsúgom: nem lesz. Meg fog bukni benne, mert Verdi azt nem neki, nem az ő hangjára írta. Azzal a zenekarral az Operaház akusztikai körülményei közt a „Sempre liberán” kívül vajmi kevés fog hallatszani belőle. Hacsak mikroporttal nem. Az Operettszínházban Bajadérként vagy az Erkelben Mariaként a West Side Storyban ezzel a lehetőséggel élhetett, talán jobb lenne, ha a Traviata helyett hasonló szerepekben, hasonló körülmények között próbálkozna. Kocsár Balázs Hunyadi-dirigálása már tavaly is tetszett, idén még biztosabb kézzel és szuverénebbül irányított. Sajnos a Meghalt a cselszövő kórusban továbbra is ragaszkodik szuverén értelmezéséhez, amely ebben a gyors tempóban számomra nélkülözi a szükséges ünnepélyességet. De lehet, hogy én tévedek? Lehet.
6427 parampampoli 2016-03-07 13:43:32 [Válasz erre: 6426 Héterő 2016-03-07 02:50:17]
A piros, rövid ruhás nő szörnyű, de -- mit tegyek? -- nekem Ornella ezen a képen is nagyon tetszik. -:)
A piros, rövid ruhás nő szörnyű, de -- mit tegyek? -- nekem Ornella ezen a képen is nagyon tetszik. -:)
6426 Héterő 2016-03-07 02:50:17 [Válasz erre: 6424 parampampoli 2016-03-06 20:18:24]
[url]http://www.operabalmuzeum.hu/images/2006/2006_diszvendeg01.jpg;Ne irigyeld.[/url] Olyan volt ruhácskájában, mint egy Hamupipőke. Vagy egy mosónő. Persze - egy év múlva - ezt is unterelni lehetett: [url]http://www.fotoguru.hu/pic/operabal/2007/budapesti_operabal_2007_020.jpg;Operabálon RÖVID!!! ruhában...[/url]
[url]http://www.operabalmuzeum.hu/images/2006/2006_diszvendeg01.jpg;Ne irigyeld.[/url] Olyan volt ruhácskájában, mint egy Hamupipőke. Vagy egy mosónő. Persze - egy év múlva - ezt is unterelni lehetett: [url]http://www.fotoguru.hu/pic/operabal/2007/budapesti_operabal_2007_020.jpg;Operabálon RÖVID!!! ruhában...[/url]
6425 Heiner Lajos 2016-03-06 20:30:05 [Válasz erre: 6424 parampampoli 2016-03-06 20:18:24]
Szerencse, hogy nem Riccardo...
Szerencse, hogy nem Riccardo...
6424 parampampoli 2016-03-06 20:18:24 [Válasz erre: 6423 joska141 2016-03-06 19:58:11]
Ornella Mutiért viszont irigylem Vladot. -:)
Ornella Mutiért viszont irigylem Vladot. -:)
6423 joska141 2016-03-06 19:58:11 [Válasz erre: 6421 parampampoli 2016-03-06 19:18:44]
Önnek volt igaza, én rosszul emlékeztem, és nem is néztem utána. A helyes operabáli esemény: "Az operabál hivatalosan azzal vette kezdetét, amikor Ornella Mutit felkérte Marius Vlad, a neves kolozsvári vendég énekes."
Önnek volt igaza, én rosszul emlékeztem, és nem is néztem utána. A helyes operabáli esemény: "Az operabál hivatalosan azzal vette kezdetét, amikor Ornella Mutit felkérte Marius Vlad, a neves kolozsvári vendég énekes."
6422 telramund 2016-03-06 19:28:11 [Válasz erre: 6420 IVA 2016-03-06 18:09:49]
Tetszettem látni mindhárom helyen, amit fel tetszett sorolni.Én arról az időről beszélek,amikor fegyelem volt az operaházak táján. Nem a sztár diktált,hanem a direkció.Hozzáteszem nemcsak Radames esetében van kifogásom a szakáll miatt,de más szerepet illendőségből nem említek meg. Mohácsi rendezését végig röhögtem ,különösen a bevolulást illetően (II felv. 2 kép) Bár én nem élek az Erkel Színházban ,de elhiheti,amit leírok tapasztalat van mögötte és nem a hasamra ütve írok. Fegyelem,mint lentebb már írtam évek óta nincs.Ez látszik is az egész műfaj süllyedéséből.Egy kivétel volt K Wagner borzalmas Lohengrinje,ahol Kiss B Attilának bizony meg kellett válnia a szakállától.
Tetszettem látni mindhárom helyen, amit fel tetszett sorolni.Én arról az időről beszélek,amikor fegyelem volt az operaházak táján. Nem a sztár diktált,hanem a direkció.Hozzáteszem nemcsak Radames esetében van kifogásom a szakáll miatt,de más szerepet illendőségből nem említek meg. Mohácsi rendezését végig röhögtem ,különösen a bevolulást illetően (II felv. 2 kép) Bár én nem élek az Erkel Színházban ,de elhiheti,amit leírok tapasztalat van mögötte és nem a hasamra ütve írok. Fegyelem,mint lentebb már írtam évek óta nincs.Ez látszik is az egész műfaj süllyedéséből.Egy kivétel volt K Wagner borzalmas Lohengrinje,ahol Kiss B Attilának bizony meg kellett válnia a szakállától.
