6414 Kaliban 2016-03-06 10:33:15 [Válasz erre: 6411 Robesz 2016-03-06 09:07:16]
Tavaly a Trubadúrban én is.
Tavaly a Trubadúrban én is.
6413 Kaliban 2016-03-06 10:31:53 [Válasz erre: 6412 parampampoli 2016-03-06 09:46:46]
Mendoza Kolozsváron Saint-Saëns Sámsonját fogja énekelni most tavasszal. Szerencsére az Erkelbe nem vele hozzák a darabot, hanem Marius Vlad Budoiu-val. Bár mondjuk én őt nem ismerem, lehet ez se szerencse. Plusz a Delilát megformáló énekesnővel kapcsolatban is vannak kétségeim...
Mendoza Kolozsváron Saint-Saëns Sámsonját fogja énekelni most tavasszal. Szerencsére az Erkelbe nem vele hozzák a darabot, hanem Marius Vlad Budoiu-val. Bár mondjuk én őt nem ismerem, lehet ez se szerencse. Plusz a Delilát megformáló énekesnővel kapcsolatban is vannak kétségeim...
6412 parampampoli 2016-03-06 09:46:46 [Válasz erre: 6411 Robesz 2016-03-06 09:07:16]
Mendoza nagyon jól használható arra, hogy a fiatal operabarátokat arra szoktassák, milyen MA egy tenorista. És ez működik is egészen addig, amíg nem találkoznak véletlenül egy olyannal, aki tényleg megfelel a tenor kategóriának, nem csak a mai tenoristáénak. Akkor hirtelen jön a megdöbbenés, hogy "jééééé, így is lehet énekelni?" Azaz nem úgy, mint Mendoza. (Így járt fiam, mikor Mendoza Cavaradossija után meghallotta Fekete Attilát.)
Mendoza nagyon jól használható arra, hogy a fiatal operabarátokat arra szoktassák, milyen MA egy tenorista. És ez működik is egészen addig, amíg nem találkoznak véletlenül egy olyannal, aki tényleg megfelel a tenor kategóriának, nem csak a mai tenoristáénak. Akkor hirtelen jön a megdöbbenés, hogy "jééééé, így is lehet énekelni?" Azaz nem úgy, mint Mendoza. (Így járt fiam, mikor Mendoza Cavaradossija után meghallotta Fekete Attilát.)
6411 Robesz 2016-03-06 09:07:16 [Válasz erre: 6409 Kaliban 2016-03-06 08:53:16]
Sajnos én mindenben Mendozát fogtam ki :/
Sajnos én mindenben Mendozát fogtam ki :/
6410 Robesz 2016-03-06 09:06:26 [Válasz erre: 6405 parampampoli 2016-03-05 22:49:30]
Upsz, valóban félreértettem, sorry. Az utolsó mondatod felett átsiklottam.
Upsz, valóban félreértettem, sorry. Az utolsó mondatod felett átsiklottam.
6409 Kaliban 2016-03-06 08:53:16 [Válasz erre: 6403 parampampoli 2016-03-05 22:32:25]
És még mindig 50-szer jobb, mint Mednoza. Tavaly Chanev mellett ő volt a másik Manrico - hááát... Én örülök, hogy most megússzuk.
És még mindig 50-szer jobb, mint Mednoza. Tavaly Chanev mellett ő volt a másik Manrico - hááát... Én örülök, hogy most megússzuk.
6408 IVA 2016-03-06 02:31:26 [Válasz erre: 6400 Cilike 2016-03-05 22:06:20]
Február 12-én még borotvált arcú Figaro volt Palerdi András. Bár 3 hét alatt megnő egy szakáll, az volt az érzetem, ezúttal Ramfis maszkjának része volt. Nekem Stuart Neill állára illett volna egy kis szakáll: éppen egy egyiptomi kecskeszakáll kívánkozott a profiljához. Szóval meg lehet csinálni valakit egy szerephez, ez csak igény és hozzáértés kérdése.
Február 12-én még borotvált arcú Figaro volt Palerdi András. Bár 3 hét alatt megnő egy szakáll, az volt az érzetem, ezúttal Ramfis maszkjának része volt. Nekem Stuart Neill állára illett volna egy kis szakáll: éppen egy egyiptomi kecskeszakáll kívánkozott a profiljához. Szóval meg lehet csinálni valakit egy szerephez, ez csak igény és hozzáértés kérdése.
6407 IVA 2016-03-06 02:19:59 [Válasz erre: 6397 Robesz 2016-03-05 11:04:45]
Maria Guleghina ukrán, Radostina Nikolaeva bolgár. De ez nem sokat számít, kaphattunk volna egy új Ghena Dimitrovát vagy Anna Tomowa-Sintow-t.
Maria Guleghina ukrán, Radostina Nikolaeva bolgár. De ez nem sokat számít, kaphattunk volna egy új Ghena Dimitrovát vagy Anna Tomowa-Sintow-t.
6406 IVA 2016-03-06 02:12:17 [Válasz erre: 6396 parampampoli 2016-03-05 10:34:13]
Jobban jártunk volna, ha nekem kellene úgy éreznem, hogy megkövesselek Téged. Legjobban persze akkor járnánk, ha kiderülne, hogy megvan még Nagy Viktor rendezésének „üres kerete”, és visszakapnánk az előző Aidát. Még inkább, ha a Mikó Andrásét.
Jobban jártunk volna, ha nekem kellene úgy éreznem, hogy megkövesselek Téged. Legjobban persze akkor járnánk, ha kiderülne, hogy megvan még Nagy Viktor rendezésének „üres kerete”, és visszakapnánk az előző Aidát. Még inkább, ha a Mikó Andrásét.
6405 parampampoli 2016-03-05 22:49:30 [Válasz erre: 6404 Robesz 2016-03-05 22:42:50]
Robeszkém, nem tudom kire gondolsz, de biztosíthatlak, hogy nem ez életem legnagyobb problémája. Bárcsak ez lenne... akárkire is gondolsz. Határozott megérzésem, Cilike előzetesen elejtett pár mondatából és az eddig látott képekből is arra gyanakszom, hogy a rendezés lesz itt a nagy gond. És nem csak nekem.
Robeszkém, nem tudom kire gondolsz, de biztosíthatlak, hogy nem ez életem legnagyobb problémája. Bárcsak ez lenne... akárkire is gondolsz. Határozott megérzésem, Cilike előzetesen elejtett pár mondatából és az eddig látott képekből is arra gyanakszom, hogy a rendezés lesz itt a nagy gond. És nem csak nekem.
6404 Robesz 2016-03-05 22:42:50 [Válasz erre: 6403 parampampoli 2016-03-05 22:32:25]
Igen azt tudjuk, hogy a problémádnak nem ez élete szerepe, de én próbálok nyitott és optimista lenni :)
Igen azt tudjuk, hogy a problémádnak nem ez élete szerepe, de én próbálok nyitott és optimista lenni :)
6403 parampampoli 2016-03-05 22:32:25 [Válasz erre: 6402 Robesz 2016-03-05 22:26:09]
Nekem Manricóban nem tetszett annyira, mint a Turandotban és a Parasztbecsületben, de jobb volt, mint a Pagliacciban. Lehet, hogy nem lesz a világ legjobb Manricója, de korrektül, jól meg fogja csinálni. Abban az előadásban nem ő lesz a fő probléma. De még csak nem is a többi énekes.
Nekem Manricóban nem tetszett annyira, mint a Turandotban és a Parasztbecsületben, de jobb volt, mint a Pagliacciban. Lehet, hogy nem lesz a világ legjobb Manricója, de korrektül, jól meg fogja csinálni. Abban az előadásban nem ő lesz a fő probléma. De még csak nem is a többi énekes.
6402 Robesz 2016-03-05 22:26:09 [Válasz erre: 6401 parampampoli 2016-03-05 22:19:08]
... és a Kamen Chanev? Beleillik? Én még nem láttam ôt semmiben, mondjatok már valamit :)
... és a Kamen Chanev? Beleillik? Én még nem láttam ôt semmiben, mondjatok már valamit :)
6401 parampampoli 2016-03-05 22:19:08 [Válasz erre: 6400 Cilike 2016-03-05 22:06:20]
Az ragasztott szakáll volt??? Ilyen tökéletes?? Hihetetlen... Eltűnt a Trubadúrból? Ne máááá.... de teljesen igazad van: abban a rendezésben egyszerűen elképzelhetetlen. És mivel az jóval kényelmetlenebb fekvésű szerep, mint Radames, ebből a szempontból is érthető. Egyáltalán próbálni kezdte, és akkor döntött így, vagy már eleve visszavonulót fújt?
Az ragasztott szakáll volt??? Ilyen tökéletes?? Hihetetlen... Eltűnt a Trubadúrból? Ne máááá.... de teljesen igazad van: abban a rendezésben egyszerűen elképzelhetetlen. És mivel az jóval kényelmetlenebb fekvésű szerep, mint Radames, ebből a szempontból is érthető. Egyáltalán próbálni kezdte, és akkor döntött így, vagy már eleve visszavonulót fújt?
6400 Cilike 2016-03-05 22:06:20 [Válasz erre: 6396 parampampoli 2016-03-05 10:34:13]
Palerdinek csak ragasztottak szakállat...:-) Komlósit éppen ezekért szeretem én is nagyon, amiket leírtál. Biztos bele lehet kötni hangokba, de minek? Amúgy úgy tűnik, Stuart Neill eltűnt a Trubadúrból, nem is csodálkozom.
Palerdinek csak ragasztottak szakállat...:-) Komlósit éppen ezekért szeretem én is nagyon, amiket leírtál. Biztos bele lehet kötni hangokba, de minek? Amúgy úgy tűnik, Stuart Neill eltűnt a Trubadúrból, nem is csodálkozom.
6399 telramund 2016-03-05 11:41:55 [Válasz erre: 6398 parampampoli 2016-03-05 11:21:46]
Na akkor ezt sem volt kár kihagynom!
Na akkor ezt sem volt kár kihagynom!
6398 parampampoli 2016-03-05 11:21:46 [Válasz erre: 6397 Robesz 2016-03-05 11:04:45]
-:))) Távolról sem.
-:))) Távolról sem.
6397 Robesz 2016-03-05 11:04:45 [Válasz erre: 6396 parampampoli 2016-03-05 10:34:13]
...akkor ezek szerint Radostina mégsem idézte fel Benned Guleghinát :)
...akkor ezek szerint Radostina mégsem idézte fel Benned Guleghinát :)
6396 parampampoli 2016-03-05 10:34:13
IVA, meg kell kövesselek: a múltkor ezt az Aidát a nem zavaró rendezések közé soroltam — ezt az állításomat ünnepélyesen visszavonom. Iszonyatosan zavaró! És erre valójában csak most jöttem rá, tavaly pár lenyűgöző énekesnek köszönhetően és a premier egyfajta üzembiztossága miatt nem volt szembeszökő ez a kolosszális problémahalmaz. Egy év elteltével az előadás 20 évet öregedett, szétesett, atomjaira hullott, ezért amit a közönség lát, az maga a dögunalom, másrészt a színpadi esetlegesség és dilettantizmus csúcsa. Ez a praktikus baja ezeknek az agyonrendezett előadásoknak: hogy próba nélkül nem működnek az Istennek se! Amíg egy operaelőadás lényege az volt, hogy hagyja a jobb-rosszabb, néha csodálatos énekeseket érvényesülni, hogy ehhez biztosítson egy keretet színpadilag, amelyben a szólisták, ki-ki játékkészsége szerint, hassal kifelé fújja a dallamot, vagy bármily körülmények között igenis megmutassa az eljátszandó személyiséget, ilyen nem fordult elő. Mikor minden másodpercre van valami ötlet, amelyet olyanoknak kéne megvalósítani, akik szemmel láthatólag először járnak a színpadon, olyan „előadások” születnek, mint a tegnapi. Egy ilyen előadást, mint mindig, csak az énekesek tudnak megmenteni, ez tegnap a 2. felvonás 2. képének 2. felétől (2-2-2) sikerült is, de addig elég nehéz volt vagy el nem aludni, s ha ez így történt, az csak azért volt, mert mikor az embert dührohamok kerülgetik, nehezen tud elszunnyadni. A bolgár vendégszopránt, én se találtam egyáltalán olyan rettenetesen rossznak, persze olyan rettenetesen jó se volt. Az a szerepkör, amit az internet megjelöl neki, teljes tévedés. Mit mondott Igrid Bjoner??) Könnyű lírai szoprán, világos hangszínnel, amelyik átjön az együttesek legfontosabb pontjain, de Nílus-parti duett közepétől már csak meleg levegőt fúj hang helyett, és egy valódi drámai szopránt kívánó részben („Sí fuggiam…”) olyan kicsi, világos hangra volt képes, mintha épp az Éj Királynőjével próbálkozna. Szépek lennének pianói, ha nem énekelné az összes magas piano állást kb. negyed hanggal (néha még fél is) alacsonyabban. Színpadilag kevéssé aktív, éppen csak lejárja a szerepet, de hozzá nem tesz semmit se figurában, se hangi élményben, ellenben elég zavaró, hogy bizonyos részekben percekig füléhez tett kézzel tud csak énekelni, mert különben nem tudná hangját kontrollálni. A pesti közönség hazai erőkben is klasszisokkal nagyobb Aidákhoz szokott egykor, és még ma is bőven lennének, akikhez Nikolajeva nem mérhető egyáltalán. Stuart Neill előző vendégszerepléséhez képest is erősödött testsúlyban, így a hatalmas korpusz erősen gátolja a színpadi szerepformálásban, hangilag azonban még mindig jelentőset nyújt. Nem olyan kiegyenlítettet, mint egykor, a románc „necces” végén kívül is volt, ahol spórolt a magas regiszterben, ami különösen bosszantott a templom-kép kihagyott magas hangjain és frázisain, de a Nílus-parttól kezdve végig nagyszerűen énekelt, a fináléban pedig a szerencsére legjobb formáját elérő Nikolajevával együtt utolsó pillanatban megmentette az egyébként majdnem vesztésre álló estét. Hogy majdnem, az már addig is nagyrészt Komlósi Ildikónak volt köszönhető. Akinek hangjáról megint elmondhatnám szokásos fenntartásaimat, de nem teszem, hanem kalapot emelek előtte azért az elképesztő profizmusért, amellyel tegnap ismét tökéletesen alakította Amnerist. Ő nem hagyja magát zavartatni magát a rendezéstől, természetesen megcsinálja azokat a beállításokat, amely a rendező kért tőle, de egyébként játssza azt a figurát, amelyet a Scalában vagy itthon a korábbi rendezésben, vagy a világon bárhol csinált és csinálna. Minden szereplőtársától eltérően tökéletesen tudja, hogy kit akar eljátszani és hogyan, egyetlenként hibátlanul tudja a szerepet zeneileg és nyelvileg (!), neki a szöveg nem blabla dallamokra írva, hanem tartalom és jelentés. Pontosan ismeri színpadi eszközeit, tudja, hogy néz ki kívülről, milyen az, ha felemeli kezét, még azt is, hogy milyen szögben kell tartania, majd a kellő pillanatban ökölbe szorítania, hogy a legtökéletesebb hatást érje el. Abszolút tudatos és kiszámított művészet az övé, amely éppen ezért tud tökéletesen spontánnak hatni. Maszkja, parókája pompás, tanítani lehet, ahogy a jelmezt viseli, ráadásul a legalább 15 kiló fogyásnak is köszönhetően nagyszerű színpadi jelenség. A darab első felének bizonyos részeiben észlelhető hiányosságait a nagy Amneris-jelenetben teljesen felülírta, és az est legviharosabb sikerét aratta, teljes joggal. Palerdi András is fogyott, ettől 5 évvel fiatalabbnak látszik, viszont szakállt növesztett, ettől 10 évvel öregebbnek: így marad az 5 év pluszban. Kell az? Középfekvésben egyre teltebben és öblösebben énekel, de a szélső értékeken, a mélységben, de főleg a magasságban, megoldatlan technikailag. Kovács István a Király szerepében változatlanul nem tudja igazolni számomra szólista karrierjét. Kálmándy Amonasróként a szokásosnál jobb formában és nagyobb volumennel énekelt, de a magas hangok megszólaltatása egyre inkább hangzik elbődülésre emlékeztető hangadásnak, mint olasz technikával képzett éneklésnek. Tetszett a kórus, tavalyi teljesítményükhöz képest összeszedettebben, erőteljesebben nyilvánultak meg, ami nem mondható el a zenekar teljesítményéről, különösen a vonósokról a nyitányban és a 3. felvonás elején. („Szerény tánczene cincog..”) Változatlanul folyamatosan úgy tűnik ill. hallatszik, mintha az Erkelben a darabok fele akkora zenekarral mennének, mint az Operában. Pál Tamás megtette, amit ilyen helyzetben egy nagy tapasztalatú mester megtehet, de csodát tenni, mint arra a vele készült eszméletlenül jó és fontos interjúban célzott, nem tudott. Jó lenne adni neki lehetőséget, megfelelő körülményeket, hogy máskor majd sikerülhessen neki.
IVA, meg kell kövesselek: a múltkor ezt az Aidát a nem zavaró rendezések közé soroltam — ezt az állításomat ünnepélyesen visszavonom. Iszonyatosan zavaró! És erre valójában csak most jöttem rá, tavaly pár lenyűgöző énekesnek köszönhetően és a premier egyfajta üzembiztossága miatt nem volt szembeszökő ez a kolosszális problémahalmaz. Egy év elteltével az előadás 20 évet öregedett, szétesett, atomjaira hullott, ezért amit a közönség lát, az maga a dögunalom, másrészt a színpadi esetlegesség és dilettantizmus csúcsa. Ez a praktikus baja ezeknek az agyonrendezett előadásoknak: hogy próba nélkül nem működnek az Istennek se! Amíg egy operaelőadás lényege az volt, hogy hagyja a jobb-rosszabb, néha csodálatos énekeseket érvényesülni, hogy ehhez biztosítson egy keretet színpadilag, amelyben a szólisták, ki-ki játékkészsége szerint, hassal kifelé fújja a dallamot, vagy bármily körülmények között igenis megmutassa az eljátszandó személyiséget, ilyen nem fordult elő. Mikor minden másodpercre van valami ötlet, amelyet olyanoknak kéne megvalósítani, akik szemmel láthatólag először járnak a színpadon, olyan „előadások” születnek, mint a tegnapi. Egy ilyen előadást, mint mindig, csak az énekesek tudnak megmenteni, ez tegnap a 2. felvonás 2. képének 2. felétől (2-2-2) sikerült is, de addig elég nehéz volt vagy el nem aludni, s ha ez így történt, az csak azért volt, mert mikor az embert dührohamok kerülgetik, nehezen tud elszunnyadni. A bolgár vendégszopránt, én se találtam egyáltalán olyan rettenetesen rossznak, persze olyan rettenetesen jó se volt. Az a szerepkör, amit az internet megjelöl neki, teljes tévedés. Mit mondott Igrid Bjoner??) Könnyű lírai szoprán, világos hangszínnel, amelyik átjön az együttesek legfontosabb pontjain, de Nílus-parti duett közepétől már csak meleg levegőt fúj hang helyett, és egy valódi drámai szopránt kívánó részben („Sí fuggiam…”) olyan kicsi, világos hangra volt képes, mintha épp az Éj Királynőjével próbálkozna. Szépek lennének pianói, ha nem énekelné az összes magas piano állást kb. negyed hanggal (néha még fél is) alacsonyabban. Színpadilag kevéssé aktív, éppen csak lejárja a szerepet, de hozzá nem tesz semmit se figurában, se hangi élményben, ellenben elég zavaró, hogy bizonyos részekben percekig füléhez tett kézzel tud csak énekelni, mert különben nem tudná hangját kontrollálni. A pesti közönség hazai erőkben is klasszisokkal nagyobb Aidákhoz szokott egykor, és még ma is bőven lennének, akikhez Nikolajeva nem mérhető egyáltalán. Stuart Neill előző vendégszerepléséhez képest is erősödött testsúlyban, így a hatalmas korpusz erősen gátolja a színpadi szerepformálásban, hangilag azonban még mindig jelentőset nyújt. Nem olyan kiegyenlítettet, mint egykor, a románc „necces” végén kívül is volt, ahol spórolt a magas regiszterben, ami különösen bosszantott a templom-kép kihagyott magas hangjain és frázisain, de a Nílus-parttól kezdve végig nagyszerűen énekelt, a fináléban pedig a szerencsére legjobb formáját elérő Nikolajevával együtt utolsó pillanatban megmentette az egyébként majdnem vesztésre álló estét. Hogy majdnem, az már addig is nagyrészt Komlósi Ildikónak volt köszönhető. Akinek hangjáról megint elmondhatnám szokásos fenntartásaimat, de nem teszem, hanem kalapot emelek előtte azért az elképesztő profizmusért, amellyel tegnap ismét tökéletesen alakította Amnerist. Ő nem hagyja magát zavartatni magát a rendezéstől, természetesen megcsinálja azokat a beállításokat, amely a rendező kért tőle, de egyébként játssza azt a figurát, amelyet a Scalában vagy itthon a korábbi rendezésben, vagy a világon bárhol csinált és csinálna. Minden szereplőtársától eltérően tökéletesen tudja, hogy kit akar eljátszani és hogyan, egyetlenként hibátlanul tudja a szerepet zeneileg és nyelvileg (!), neki a szöveg nem blabla dallamokra írva, hanem tartalom és jelentés. Pontosan ismeri színpadi eszközeit, tudja, hogy néz ki kívülről, milyen az, ha felemeli kezét, még azt is, hogy milyen szögben kell tartania, majd a kellő pillanatban ökölbe szorítania, hogy a legtökéletesebb hatást érje el. Abszolút tudatos és kiszámított művészet az övé, amely éppen ezért tud tökéletesen spontánnak hatni. Maszkja, parókája pompás, tanítani lehet, ahogy a jelmezt viseli, ráadásul a legalább 15 kiló fogyásnak is köszönhetően nagyszerű színpadi jelenség. A darab első felének bizonyos részeiben észlelhető hiányosságait a nagy Amneris-jelenetben teljesen felülírta, és az est legviharosabb sikerét aratta, teljes joggal. Palerdi András is fogyott, ettől 5 évvel fiatalabbnak látszik, viszont szakállt növesztett, ettől 10 évvel öregebbnek: így marad az 5 év pluszban. Kell az? Középfekvésben egyre teltebben és öblösebben énekel, de a szélső értékeken, a mélységben, de főleg a magasságban, megoldatlan technikailag. Kovács István a Király szerepében változatlanul nem tudja igazolni számomra szólista karrierjét. Kálmándy Amonasróként a szokásosnál jobb formában és nagyobb volumennel énekelt, de a magas hangok megszólaltatása egyre inkább hangzik elbődülésre emlékeztető hangadásnak, mint olasz technikával képzett éneklésnek. Tetszett a kórus, tavalyi teljesítményükhöz képest összeszedettebben, erőteljesebben nyilvánultak meg, ami nem mondható el a zenekar teljesítményéről, különösen a vonósokról a nyitányban és a 3. felvonás elején. („Szerény tánczene cincog..”) Változatlanul folyamatosan úgy tűnik ill. hallatszik, mintha az Erkelben a darabok fele akkora zenekarral mennének, mint az Operában. Pál Tamás megtette, amit ilyen helyzetben egy nagy tapasztalatú mester megtehet, de csodát tenni, mint arra a vele készült eszméletlenül jó és fontos interjúban célzott, nem tudott. Jó lenne adni neki lehetőséget, megfelelő körülményeket, hogy máskor majd sikerülhessen neki.
6395 Kaliban 2016-03-05 07:21:55
"Mohácsi János nem próbálkozik kihagyásokkal, épp ellenkezőleg: fantáziáját mintha épp azok a részletek ragadták volna meg leginkább, melyekkel az átlagos Aida-rendezők a legkevésbé tudnak bármit is kezdeni. Pedig a szertartások, rítusok dramaturgiai szerepe nyilvánvalóan több annál, mint hogy a nagyopera felé tett kötelező műfaji engedményt lássuk bennük; túl szervesen illeszkednek ahhoz azenedrámai szövetbe, hogy ne lenne jogos a megfejtésükkel próbálkozni. Mohácsi János inkább csak a probléma érzékeléséig jutott, revelatív megoldásig nemigen. A templomjelenet emberáldozata első látásra sokkoló, és jelentése is világos - összecseng az előjáték alatt zajló, az etiópok által végrehajtott álkivégzéseket ábrázoló propagandafotók készítésével: Egyiptomban a Hatalom számára nem drága azemberélet, a Rend nem az emberek érdekét szolgálja, hanem uralkodik rajtuk. Azok, akik prózai színházakból jöttek át Mohácsit nézni, kiegészülve azokkal, akik a nyugat-európai normák szerinti rendezői operaszínházhoz vannak szokva, joggal háboroghatnak e gondolat közhelyességén. Ám higgyék el: az Erkel Színházban (ahol ma sem értik, miről szólt Katharina Wagner Lohengrinje vagy Zsótér Sándor Bűvös vadásza) még ennyi gondolati újítás is forradalminak számít - elvégre a korábbi Aida-rendezések bevonulási jelenetében mindig mindenki nagyon nett és hepi volt. Mohácsi legalább az utóbbi szcénába be tudott lopni egy kis iróniát - pontosan érezve, hogy itt megengedi a zene, nem kerül ugyanis ellentmondásba a szereplők jellemábrázolásával. Utóbbi tekintetben olyannyira nem akart ellentmondásba kerülni a zenével Mohácsi, hogy lényegében le is mondott a rendezésről. A kamarajelenetek: áriák, duettek, tercettek során egy-egy jellemző gesztustól eltekintve, no és a mindvégig tapasztalható színpadi fegyelem örvendetes korlátozó hatását is figyelembe véve lényegében ugyanaz történik, mint bármely más hagyományos Aida-előadáson, csak más, kicsit eltérő árnyalatú és funkciójú díszletek között, szolidabb, de nem kevésbé elegáns jelmezekben. Az eredmény: a törzsközönségnek elfogadhatatlanul modern, a színházi bennfenteseknek viszont túl hagyományos előadás születik - melyről lehetetlen eldönteni, hogy eleve afféle középutas produkciónak lett-e szánva, vagy egy nagyobb ívű koncepció tört meg a társulat ellenállásán. Jelen sorok írója számára a kiállítás vizuális igényessége, számos jelenet megoldása kifejezetten kedves, és az előrelépés szándékát is méltánylandónak érzem - ám az előadást összességében mégsem tartom megoldottnak. Az Aida interpretációs zsákutcájából, úgy tűnik, egyelőre nem sikerült végleges kiutat találni." - Bóka Gábor: Muzsika. Szeretem mikor egy kritikus általánosít, hogy a közönség nem érti miről szólt ez vagy az a rendezés. Ó pedig én dehogynem értem, de attól még rühelltem Zsótér Bűvös vadászát és Orfeuszát is. Koltai Tamás - nyugodjék békében - egyenesen le szellemifogyatkosozta azt, akinek nem tetszett Zsótér Bűvös vadásza, a huhogókat, a Muzsikában megjelent kritikájában. Mint ne mondjak igazán elegáns megoldás.
"Mohácsi János nem próbálkozik kihagyásokkal, épp ellenkezőleg: fantáziáját mintha épp azok a részletek ragadták volna meg leginkább, melyekkel az átlagos Aida-rendezők a legkevésbé tudnak bármit is kezdeni. Pedig a szertartások, rítusok dramaturgiai szerepe nyilvánvalóan több annál, mint hogy a nagyopera felé tett kötelező műfaji engedményt lássuk bennük; túl szervesen illeszkednek ahhoz azenedrámai szövetbe, hogy ne lenne jogos a megfejtésükkel próbálkozni. Mohácsi János inkább csak a probléma érzékeléséig jutott, revelatív megoldásig nemigen. A templomjelenet emberáldozata első látásra sokkoló, és jelentése is világos - összecseng az előjáték alatt zajló, az etiópok által végrehajtott álkivégzéseket ábrázoló propagandafotók készítésével: Egyiptomban a Hatalom számára nem drága azemberélet, a Rend nem az emberek érdekét szolgálja, hanem uralkodik rajtuk. Azok, akik prózai színházakból jöttek át Mohácsit nézni, kiegészülve azokkal, akik a nyugat-európai normák szerinti rendezői operaszínházhoz vannak szokva, joggal háboroghatnak e gondolat közhelyességén. Ám higgyék el: az Erkel Színházban (ahol ma sem értik, miről szólt Katharina Wagner Lohengrinje vagy Zsótér Sándor Bűvös vadásza) még ennyi gondolati újítás is forradalminak számít - elvégre a korábbi Aida-rendezések bevonulási jelenetében mindig mindenki nagyon nett és hepi volt. Mohácsi legalább az utóbbi szcénába be tudott lopni egy kis iróniát - pontosan érezve, hogy itt megengedi a zene, nem kerül ugyanis ellentmondásba a szereplők jellemábrázolásával. Utóbbi tekintetben olyannyira nem akart ellentmondásba kerülni a zenével Mohácsi, hogy lényegében le is mondott a rendezésről. A kamarajelenetek: áriák, duettek, tercettek során egy-egy jellemző gesztustól eltekintve, no és a mindvégig tapasztalható színpadi fegyelem örvendetes korlátozó hatását is figyelembe véve lényegében ugyanaz történik, mint bármely más hagyományos Aida-előadáson, csak más, kicsit eltérő árnyalatú és funkciójú díszletek között, szolidabb, de nem kevésbé elegáns jelmezekben. Az eredmény: a törzsközönségnek elfogadhatatlanul modern, a színházi bennfenteseknek viszont túl hagyományos előadás születik - melyről lehetetlen eldönteni, hogy eleve afféle középutas produkciónak lett-e szánva, vagy egy nagyobb ívű koncepció tört meg a társulat ellenállásán. Jelen sorok írója számára a kiállítás vizuális igényessége, számos jelenet megoldása kifejezetten kedves, és az előrelépés szándékát is méltánylandónak érzem - ám az előadást összességében mégsem tartom megoldottnak. Az Aida interpretációs zsákutcájából, úgy tűnik, egyelőre nem sikerült végleges kiutat találni." - Bóka Gábor: Muzsika. Szeretem mikor egy kritikus általánosít, hogy a közönség nem érti miről szólt ez vagy az a rendezés. Ó pedig én dehogynem értem, de attól még rühelltem Zsótér Bűvös vadászát és Orfeuszát is. Koltai Tamás - nyugodjék békében - egyenesen le szellemifogyatkosozta azt, akinek nem tetszett Zsótér Bűvös vadásza, a huhogókat, a Muzsikában megjelent kritikájában. Mint ne mondjak igazán elegáns megoldás.
6394 IVA 2016-03-05 04:04:40 [Válasz erre: 5483 IVA 2015-04-11 04:39:56]
Aida – 2016. március 4. Ami most felújítások címén folyik a Magyar Állami Operaházban, nem az állandó repertoár természetes és olykor kívánatos frissítése, hanem erőltetett hajsza. A még jó, szép, esetleg itt-ott kifogásolható is áldozatul esik az esztelen dühnek, s jön helyette a minősíthetetlen vacak, rendez boldog-boldogtalan, öreg és fiatal, olyan is, akinek soha semmi köze sem volt a műfajhoz, rendezői presztízsű és nagy előadásszámra számítható népszerű darabokat is. Mérhetetlen pazarlás! A repertoár friss szégyenfoltjainak egyike a Mohácsi János (nem rendezte, legfeljebb) kitalálta Aida az Erkel Színházban. Bár a 11 hónappal ezelőtti bemutató két szereposztásában csak egy-két új főszereplő akadt, bizalommal előváltottam jegyemet mindkettőre, és tisztességesen le is ültem azokat. A legnépszerűbb és legkedvencebb művek esetében külön csapás a rakásszemét-rendezés és látvány, mert az embernek tűrnie kell a szívatást, a gyűrődést, ha újabb beállókra, esetleg vendégművészekre kíváncsi. Ha nem mond le erről, mert például két újonnan beálló címszereplőt hallgathat meg, újra és újra szembesül azzal, mit vágtak a képébe művészet címén, mire pazarolták az Operaház részére biztosított kiemelt támogatást. Próbáltam még újabb esélyt is adni a produkciónak: ezúttal preferált nézői oldalam ellenkezőjére ültem, de onnan még annál is primitívebb, unalmasabb, affektáltabb és Aida-ellenesebb volt a látvány. Az egyik új hazai beálló helyett Radostina Nikolaeva énekelte az etióp királylányt. Jó lett volna az Operaház weboldaláról megtudni róla (a semmi helyett) valamit, hol tart a pályán, milyen nemzetiségű, de ennek csak más oldalakon lehet nyomára bukkanni. A bolgár énekesnő repertoárján a legnagyobb drámai szoprán- és drámai koloratúrszerepek sorakoznak, köztük Norma, Abigél, Violetta, Tosca, Izolda. Nem találtam olyan „szörnyűnek”, amilyennek fórumtársaim leírták a Mi újság a Magyar Állami Operaházban?-topicban. Lehet, hogy a második fellépés és Pál Tamás vezénylése megszabadította a szélsőséges minősíthetéstől. A Ritorna vincitor végét és a Nílus-parti ária első strófájának végét kissé „átírta” a művésznő, másutt inkább csak pontatlanul intonált, létező piano-kultúrájából legfeljebb egyszer részesítette örömben a hallgatót. A Nílus-parti felvonásban a Radamesszel énekelt kettősben már hallhatóan küzdött a fáradtsággal, bár győztesként. Úgy érzem, hanganyaga erősebb muzikalitásának megbízhatóságánál és személyisége varázsánál. A jelenség rokonszenves, de a vendéglátó produkció tehetett volna érte (és értünk) annyit, hogy nem puhán omló selyemmel hangsúlyozza idomait, és nem hagyja, hogy (egy Aida!) meztelen felsőkarjai fehéren világítsanak ebből a fekete matériából. A nemtörődöm és/vagy dilettáns látványkultúrából ennél is siralmasabbat kaptunk a két királylány halálos szerelmének ütközésében is tündöklő hadvezér felöltöztetésében. Adott egy, az operaénekesek világában is rendkívül korpulensnek számító fiatal tenorista, X lábakkal. A színházban nyilván úgy gondolják, hogy adott az a ronda, porszürke jelmezterv is, amelynek fő darabja egy térdig érő mellény. Ha már ilyen hosszúnak kell lennie, akár takarhatná is jótékonyan az énekes lábszárát, amint földig ért Pavarotti nem egy Radames-jelmeze is. De még arra sem ügyeltek, hogy vízszintben legyen a mellény alja: hátul annyival hosszabb, hogy ez fokozottan felhívja a figyelmet arra, amitől elöl rövidebb. Mögötte, körülötte állnak kórustagok, színpadra rendezett harsonások és statiszták, ugyanolyan szabású jelmezben, ám mellényük nyitva: függőlegesen tagolja a törzset. Radamesünk mellénye szigorúan zárva, nehogy tagolni találja a világos holmiba burkolt törzset. Valamennyi férfi mellényének megemelt válla (részleges válltömése) van, kivéve a mi feltűnően csapott vállú hadvezérünket, nehogy a szélesebbnek ható vállak kicsit is csökkentsék a törzs keresztmetszetét, legalábbis optikailag! Valószínűleg Stuart Neillnek sincs túlzott tehetsége ahhoz, hogy jobban eladja magát, színészi eszköztára is szegényes. Kár, mert szép és nagy hangja van! Egész énekesi alakítása jobban tetszett, mint a Celeste Aida problémátlannak nem mondható befejezése. Komlósi Ildikó sosem Amneris belépésekor nyeri meg a hallgatót, ám amit az után és főleg a 2. képtől hall, feltétlenül tiszteletre és rajongásra készteti. Az énekesnő hangja fölényesen és többnyire még zamatosan szárnyal zenekar és kórus fölött, megremegteti a lelket is. Megjelenése és habitusa, természetesen artisztikus mozgása némiképp ellenáll az illúziókeltés elleni merényletnek: a fekete, lakodalmi örömanya-jelmezzel neki sem kedvez az otromba látványvilág. A ráaggatott tükrök pedig, bárhol ülök is, kínzóan szemembe küldik a reflektorok fényét. Színpadi érzék, ó! A főhősök megjelenítéséhez képest kímélet járt a királyi apáknak és a „főatyának”. Aida fiatal, korántsem hadviseltnek tűnő apukája Kálmándy Mihály. Gazdagon zengő baritonját alighanem ebben a szerepében élvezem legjobban. Amneris nála is ifjabb, csinos apukája, Kovács István basszusa is alkalmas a Király szólamára. Palerdi András hangja nem az egyház hatalmát és Ramfis hajlíthatatlanságát is sugalló súlyos basszus, de megfelel a szerephez. Akár idézhetne a Három nővér híres paródiájából. Főpap (Amonasróhoz): Ma valósággal sugárzol. Gyönyörű vagy! A Király is gyönyörű, és én se nézek ki rosszul. Heiter Melinda szépen, kifogástalanul énekelte a Főpapnő borzongatóan titokzatos, misztikumot árasztó szólamát, amelyből itt egy undorító vallási szertartás végrehajtójának titokzatosságától megfosztott szerepe lett. Mint már említettem, az előadást Pál Tamás vezényelte. A szeretett Aida hangzási élményével és hatása alatt térhettem haza, de senkinek és magamnak sem ígérhetem, hogy meg tudok békélni ennek a rendezésnek a semmitmondásával, tehetetlenségével, kellemetlen látványával, amely a minduntalan koncertszerű előadásba rendeződő énekesek mögött éktelenkedik.
Aida – 2016. március 4. Ami most felújítások címén folyik a Magyar Állami Operaházban, nem az állandó repertoár természetes és olykor kívánatos frissítése, hanem erőltetett hajsza. A még jó, szép, esetleg itt-ott kifogásolható is áldozatul esik az esztelen dühnek, s jön helyette a minősíthetetlen vacak, rendez boldog-boldogtalan, öreg és fiatal, olyan is, akinek soha semmi köze sem volt a műfajhoz, rendezői presztízsű és nagy előadásszámra számítható népszerű darabokat is. Mérhetetlen pazarlás! A repertoár friss szégyenfoltjainak egyike a Mohácsi János (nem rendezte, legfeljebb) kitalálta Aida az Erkel Színházban. Bár a 11 hónappal ezelőtti bemutató két szereposztásában csak egy-két új főszereplő akadt, bizalommal előváltottam jegyemet mindkettőre, és tisztességesen le is ültem azokat. A legnépszerűbb és legkedvencebb művek esetében külön csapás a rakásszemét-rendezés és látvány, mert az embernek tűrnie kell a szívatást, a gyűrődést, ha újabb beállókra, esetleg vendégművészekre kíváncsi. Ha nem mond le erről, mert például két újonnan beálló címszereplőt hallgathat meg, újra és újra szembesül azzal, mit vágtak a képébe művészet címén, mire pazarolták az Operaház részére biztosított kiemelt támogatást. Próbáltam még újabb esélyt is adni a produkciónak: ezúttal preferált nézői oldalam ellenkezőjére ültem, de onnan még annál is primitívebb, unalmasabb, affektáltabb és Aida-ellenesebb volt a látvány. Az egyik új hazai beálló helyett Radostina Nikolaeva énekelte az etióp királylányt. Jó lett volna az Operaház weboldaláról megtudni róla (a semmi helyett) valamit, hol tart a pályán, milyen nemzetiségű, de ennek csak más oldalakon lehet nyomára bukkanni. A bolgár énekesnő repertoárján a legnagyobb drámai szoprán- és drámai koloratúrszerepek sorakoznak, köztük Norma, Abigél, Violetta, Tosca, Izolda. Nem találtam olyan „szörnyűnek”, amilyennek fórumtársaim leírták a Mi újság a Magyar Állami Operaházban?-topicban. Lehet, hogy a második fellépés és Pál Tamás vezénylése megszabadította a szélsőséges minősíthetéstől. A Ritorna vincitor végét és a Nílus-parti ária első strófájának végét kissé „átírta” a művésznő, másutt inkább csak pontatlanul intonált, létező piano-kultúrájából legfeljebb egyszer részesítette örömben a hallgatót. A Nílus-parti felvonásban a Radamesszel énekelt kettősben már hallhatóan küzdött a fáradtsággal, bár győztesként. Úgy érzem, hanganyaga erősebb muzikalitásának megbízhatóságánál és személyisége varázsánál. A jelenség rokonszenves, de a vendéglátó produkció tehetett volna érte (és értünk) annyit, hogy nem puhán omló selyemmel hangsúlyozza idomait, és nem hagyja, hogy (egy Aida!) meztelen felsőkarjai fehéren világítsanak ebből a fekete matériából. A nemtörődöm és/vagy dilettáns látványkultúrából ennél is siralmasabbat kaptunk a két királylány halálos szerelmének ütközésében is tündöklő hadvezér felöltöztetésében. Adott egy, az operaénekesek világában is rendkívül korpulensnek számító fiatal tenorista, X lábakkal. A színházban nyilván úgy gondolják, hogy adott az a ronda, porszürke jelmezterv is, amelynek fő darabja egy térdig érő mellény. Ha már ilyen hosszúnak kell lennie, akár takarhatná is jótékonyan az énekes lábszárát, amint földig ért Pavarotti nem egy Radames-jelmeze is. De még arra sem ügyeltek, hogy vízszintben legyen a mellény alja: hátul annyival hosszabb, hogy ez fokozottan felhívja a figyelmet arra, amitől elöl rövidebb. Mögötte, körülötte állnak kórustagok, színpadra rendezett harsonások és statiszták, ugyanolyan szabású jelmezben, ám mellényük nyitva: függőlegesen tagolja a törzset. Radamesünk mellénye szigorúan zárva, nehogy tagolni találja a világos holmiba burkolt törzset. Valamennyi férfi mellényének megemelt válla (részleges válltömése) van, kivéve a mi feltűnően csapott vállú hadvezérünket, nehogy a szélesebbnek ható vállak kicsit is csökkentsék a törzs keresztmetszetét, legalábbis optikailag! Valószínűleg Stuart Neillnek sincs túlzott tehetsége ahhoz, hogy jobban eladja magát, színészi eszköztára is szegényes. Kár, mert szép és nagy hangja van! Egész énekesi alakítása jobban tetszett, mint a Celeste Aida problémátlannak nem mondható befejezése. Komlósi Ildikó sosem Amneris belépésekor nyeri meg a hallgatót, ám amit az után és főleg a 2. képtől hall, feltétlenül tiszteletre és rajongásra készteti. Az énekesnő hangja fölényesen és többnyire még zamatosan szárnyal zenekar és kórus fölött, megremegteti a lelket is. Megjelenése és habitusa, természetesen artisztikus mozgása némiképp ellenáll az illúziókeltés elleni merényletnek: a fekete, lakodalmi örömanya-jelmezzel neki sem kedvez az otromba látványvilág. A ráaggatott tükrök pedig, bárhol ülök is, kínzóan szemembe küldik a reflektorok fényét. Színpadi érzék, ó! A főhősök megjelenítéséhez képest kímélet járt a királyi apáknak és a „főatyának”. Aida fiatal, korántsem hadviseltnek tűnő apukája Kálmándy Mihály. Gazdagon zengő baritonját alighanem ebben a szerepében élvezem legjobban. Amneris nála is ifjabb, csinos apukája, Kovács István basszusa is alkalmas a Király szólamára. Palerdi András hangja nem az egyház hatalmát és Ramfis hajlíthatatlanságát is sugalló súlyos basszus, de megfelel a szerephez. Akár idézhetne a Három nővér híres paródiájából. Főpap (Amonasróhoz): Ma valósággal sugárzol. Gyönyörű vagy! A Király is gyönyörű, és én se nézek ki rosszul. Heiter Melinda szépen, kifogástalanul énekelte a Főpapnő borzongatóan titokzatos, misztikumot árasztó szólamát, amelyből itt egy undorító vallási szertartás végrehajtójának titokzatosságától megfosztott szerepe lett. Mint már említettem, az előadást Pál Tamás vezényelte. A szeretett Aida hangzási élményével és hatása alatt térhettem haza, de senkinek és magamnak sem ígérhetem, hogy meg tudok békélni ennek a rendezésnek a semmitmondásával, tehetetlenségével, kellemetlen látványával, amely a minduntalan koncertszerű előadásba rendeződő énekesek mögött éktelenkedik.
6393 IVA 2016-03-03 00:50:58 [Válasz erre: 6391 Búbánat 2016-03-01 11:13:07]
Kiváló a kritika képanyaga!
Kiváló a kritika képanyaga!
6392 Kaliban 2016-03-02 21:54:00
[url]http://operavilag.net/kaleidoszkop/meghirdette-evadat-a-liceu-is/;A következő évadban Orendt Gyula Barcelonában énekel Alamaviva grófot.[/url] Az Erkel/Operában ritka ellenszenvesre vette a figurát. Nekem színészként nem jött be - bár kétségtelen, hogy van elképzelése a szerepről és nem mozog esetlenül a színpadon, tud színészként is értékelhetőt nyújtani. Ez nem mindig mondható el a fiatal énekesekről. Korrektül, élvezhetően énekelt, egyenletes teljesítményt nyújtva, de nekem sok többletet nem tett hozzá a szerephez.
[url]http://operavilag.net/kaleidoszkop/meghirdette-evadat-a-liceu-is/;A következő évadban Orendt Gyula Barcelonában énekel Alamaviva grófot.[/url] Az Erkel/Operában ritka ellenszenvesre vette a figurát. Nekem színészként nem jött be - bár kétségtelen, hogy van elképzelése a szerepről és nem mozog esetlenül a színpadon, tud színészként is értékelhetőt nyújtani. Ez nem mindig mondható el a fiatal énekesekről. Korrektül, élvezhetően énekelt, egyenletes teljesítményt nyújtva, de nekem sok többletet nem tett hozzá a szerephez.
6391 Búbánat 2016-03-01 11:13:07
[url] http://operavilag.net/kiemelt/makacs-mimi-balladaja/; Makacs Mimì balladája [/url] Operavilag.net, 2016. február 29. Giacomo Puccini: Bohémélet 2.0 – felújítás az Erkel Színházban. A február 22-i előadásról MONA DÁNIEL írt kritikát „Egy Bohémélet legnagyobb kérdése természetesen mindig Mimì figurája. Sáfár Orsolya a már említett rendezői próbálkozások leküzdése után hangilag is felszabadult. Bár a mű nem biztosít számára annyi lehetőséget, annyi nagyáriát, mint egy Verdi-opera, amikor épp nem volt túlzottan elfoglalva a testbeszéddel vagy a színpadi mozgással, kifejezetten ihletett pillanatai voltak. Partnere, a Rodolfót alakító Boncsér Gergely teljesítménye mintha a karakter aktuális indulatától függött volna: a nyugodt, szerelmes szakaszoknál lágy, tiszta, az izgatottabb, felzaklatott részeknél bizonytalanabb, de erőszakosabb tenor jellemezte. Összességében azonban megnyugtató, kitartó, hiteles alakítást nyújtott.”
[url] http://operavilag.net/kiemelt/makacs-mimi-balladaja/; Makacs Mimì balladája [/url] Operavilag.net, 2016. február 29. Giacomo Puccini: Bohémélet 2.0 – felújítás az Erkel Színházban. A február 22-i előadásról MONA DÁNIEL írt kritikát „Egy Bohémélet legnagyobb kérdése természetesen mindig Mimì figurája. Sáfár Orsolya a már említett rendezői próbálkozások leküzdése után hangilag is felszabadult. Bár a mű nem biztosít számára annyi lehetőséget, annyi nagyáriát, mint egy Verdi-opera, amikor épp nem volt túlzottan elfoglalva a testbeszéddel vagy a színpadi mozgással, kifejezetten ihletett pillanatai voltak. Partnere, a Rodolfót alakító Boncsér Gergely teljesítménye mintha a karakter aktuális indulatától függött volna: a nyugodt, szerelmes szakaszoknál lágy, tiszta, az izgatottabb, felzaklatott részeknél bizonytalanabb, de erőszakosabb tenor jellemezte. Összességében azonban megnyugtató, kitartó, hiteles alakítást nyújtott.”
6390 Kaliban 2016-03-01 08:01:45 [Válasz erre: 6389 lujza 2016-03-01 02:41:22]
Én is 21-én voltam Bohéméleten és valóban nem volt gondja a zenekarral. A tanulással kapcsolatban is egyetértek.
Én is 21-én voltam Bohéméleten és valóban nem volt gondja a zenekarral. A tanulással kapcsolatban is egyetértek.
6389 lujza 2016-03-01 02:41:22 [Válasz erre: 6384 Kaliban 2016-02-29 16:07:38]
Boncsért én olasz énekesként hallottam először, nem lehetett nem felfigyelni a szép hangjára. De tavaly a Dzsamilében olyan volt, mint egy operettbonviván, nem tudtam, hogy tényleg ilyen szerepeket énekel. Amikor én hallottam a Bohéméletet (21-én), át tudta énekelni azt a nem túl halk zenekart. Fenntartom, amit gondoltam: tanulnia kellene még énekelni, és színpadi játékot is, és remek tenoristája lehetne az operának.
Boncsért én olasz énekesként hallottam először, nem lehetett nem felfigyelni a szép hangjára. De tavaly a Dzsamilében olyan volt, mint egy operettbonviván, nem tudtam, hogy tényleg ilyen szerepeket énekel. Amikor én hallottam a Bohéméletet (21-én), át tudta énekelni azt a nem túl halk zenekart. Fenntartom, amit gondoltam: tanulnia kellene még énekelni, és színpadi játékot is, és remek tenoristája lehetne az operának.
6388 Kaliban 2016-02-29 19:19:26 [Válasz erre: 6387 Kaliban 2016-02-29 19:17:48]
Egyébként én bízok az ápr. 9-i Traviátában, hogy nemcsak a címszereplő miatt lesz érdemes megnézni - meghallgatni.
Egyébként én bízok az ápr. 9-i Traviátában, hogy nemcsak a címszereplő miatt lesz érdemes megnézni - meghallgatni.
6387 Kaliban 2016-02-29 19:17:48 [Válasz erre: 6385 IVA 2016-02-29 17:42:26]
Az aktuális címszereplő évek óta végig vajúdja aktuális főszerepeit.
Az aktuális címszereplő évek óta végig vajúdja aktuális főszerepeit.
6386 parampampoli 2016-02-29 18:09:43 [Válasz erre: 6385 IVA 2016-02-29 17:42:26]
"Helyes a bőgés, oroszlán!" -:))
"Helyes a bőgés, oroszlán!" -:))
6385 IVA 2016-02-29 17:42:26
Több Don Carlost láttam az utóbbi években, amelyeken Boncsér Gergely énekelte Lerma grófot. Én pedig úgy éreztem, az aktuális a címszereplő helyett kellene énekelnie.
Több Don Carlost láttam az utóbbi években, amelyeken Boncsér Gergely énekelte Lerma grófot. Én pedig úgy éreztem, az aktuális a címszereplő helyett kellene énekelnie.
6384 Kaliban 2016-02-29 16:07:38 [Válasz erre: 6383 Búbánat 2016-02-29 14:49:48]
Taminot nem most énekli először: tavaly a Győri Nemzeti Színházban énekelte - nekem nem tetszett, ahogy a Dzsamilében és a West side storyban sem. De ezekhez az alakításaihoz képest Cassiója jobb volt,Rodolfója pedig szintén pozitív előre haladás szerintem. Én többször éreztem úgy, hogy nem tud jól bánni a hangjával, kiegyensúlyozatlan a teljesítménye. De még lehet belőle akár nagyon jó tenorista. Nagy szükség lenne rá a jelen helyzetben.
Taminot nem most énekli először: tavaly a Győri Nemzeti Színházban énekelte - nekem nem tetszett, ahogy a Dzsamilében és a West side storyban sem. De ezekhez az alakításaihoz képest Cassiója jobb volt,Rodolfója pedig szintén pozitív előre haladás szerintem. Én többször éreztem úgy, hogy nem tud jól bánni a hangjával, kiegyensúlyozatlan a teljesítménye. De még lehet belőle akár nagyon jó tenorista. Nagy szükség lenne rá a jelen helyzetben.
6383 Búbánat 2016-02-29 14:49:48
Boncsér Gergelyt több operettben (érdekes: csupa magyar szerző alkotásában lépett eddig fel: Cigányprímás, Lili bárónő, Marica grófnő, Cigányszerelem, A bajadér, A mosoly országa stb.) volt alkalmam látni színpadon, mint az operában. Mint bonviván, szép tenorja, hangjának biztos magasságai, megnyerő egyénisége, jó színpadi alakítása-készsége pozitív benyomásokat tett rám, ám operaéneklésével eddig különösebb hatás nem ért el nálam; bár méltányoltam a szegedi operaprodukciókban való bemutatkozásait (Lenszkij az Anyeginben, Gabriele Adorno a Simone Boccanegrában, Malcolm a Macbethben), de hogy elégedett lettem volna azzal, amit tőle akkor láttam-hallottam, azt túlzás lenne mondani. Az Operában sok kisebb-nagyobb karakteralakítását láttam már, de ezek – és hangjának terjedelme, színe és énektechnikája - alapján sem mernék most még kategorikus kijelentéseket tenni, hogy bizonyára a bel canto-operairodalom fontos szerepei várnak rá a jövőben. Sok fiatal tehetséges énekes tűnt fel, akiről kezdetben ódákat zengtünk, aztán nem lett folytatása az ígéretnek… Mindenesetre, bennem is jövőbeli várakozás él Boncsér énekművészetét illetően: a Bohémélet 2.0 Rodolfo szerepét követi hamarosan Tamino A varázsfuvolából, de viszont a Pillangókisasszonyban „csak” Goro lesz…
Boncsér Gergelyt több operettben (érdekes: csupa magyar szerző alkotásában lépett eddig fel: Cigányprímás, Lili bárónő, Marica grófnő, Cigányszerelem, A bajadér, A mosoly országa stb.) volt alkalmam látni színpadon, mint az operában. Mint bonviván, szép tenorja, hangjának biztos magasságai, megnyerő egyénisége, jó színpadi alakítása-készsége pozitív benyomásokat tett rám, ám operaéneklésével eddig különösebb hatás nem ért el nálam; bár méltányoltam a szegedi operaprodukciókban való bemutatkozásait (Lenszkij az Anyeginben, Gabriele Adorno a Simone Boccanegrában, Malcolm a Macbethben), de hogy elégedett lettem volna azzal, amit tőle akkor láttam-hallottam, azt túlzás lenne mondani. Az Operában sok kisebb-nagyobb karakteralakítását láttam már, de ezek – és hangjának terjedelme, színe és énektechnikája - alapján sem mernék most még kategorikus kijelentéseket tenni, hogy bizonyára a bel canto-operairodalom fontos szerepei várnak rá a jövőben. Sok fiatal tehetséges énekes tűnt fel, akiről kezdetben ódákat zengtünk, aztán nem lett folytatása az ígéretnek… Mindenesetre, bennem is jövőbeli várakozás él Boncsér énekművészetét illetően: a Bohémélet 2.0 Rodolfo szerepét követi hamarosan Tamino A varázsfuvolából, de viszont a Pillangókisasszonyban „csak” Goro lesz…
6382 Kaliban 2016-02-29 13:50:28
Boncsér április 9-én az Erkelben Alfréd lesz Kolonits Violettája mellett. Csak ha már valaki megemlítette, hogy ez a szerep illene a hangjához.
Boncsér április 9-én az Erkelben Alfréd lesz Kolonits Violettája mellett. Csak ha már valaki megemlítette, hogy ez a szerep illene a hangjához.
6381 Edmond Dantes 2016-02-29 13:22:37 [Válasz erre: 6380 Momo 2016-02-29 13:17:41]
Annyira vagyok képben, amennyit hallottam belőle pénteken :) Szóval lényegében előző beírásom "Egyszerűsítek:" kezdetű szakasza tartalmazza a "tippmixemet".
Annyira vagyok képben, amennyit hallottam belőle pénteken :) Szóval lényegében előző beírásom "Egyszerűsítek:" kezdetű szakasza tartalmazza a "tippmixemet".
6380 Momo 2016-02-29 13:17:41 [Válasz erre: 6379 Edmond Dantes 2016-02-29 12:46:42]
Nem vagy képben B.G. hanganyagát illetően. Azért nem érted, mért nem stimmel a belcanto. (Az egy más kérdés, hogy mostanában miket énekel (mire kérik fel), milyen közegeben, és milyen támogatást kap a fejlődéshez.)
Nem vagy képben B.G. hanganyagát illetően. Azért nem érted, mért nem stimmel a belcanto. (Az egy más kérdés, hogy mostanában miket énekel (mire kérik fel), milyen közegeben, és milyen támogatást kap a fejlődéshez.)
6379 Edmond Dantes 2016-02-29 12:46:42 [Válasz erre: 6377 Csiki Gábor 2016-02-28 21:19:54]
Én magamra veszem :) bár azt hiszem, másvalaki is inkább a bel canto világa felé terelgette az énekest. 1) Ezt írtam: "Az egykori -részben ma is- operettbonviván valós szerepköre, a hang jelenlegi állapota szerint legalábbis, inkább a bel canto világa felé mutat." Kiemelés innen: a hang jelenlegi állapota szerint. A többi a "j ö v ő zenéje". 2) "Idreno": kis keresgélés után rábukkantam, Indreno a Szemiramiszból? Ha közeljövőben műsorra kerülne is (?), Nem lesz repertoárdarab. Puritánok sem és Anna Bolena is megette a kenyere javát :) zóval csupáncsak "igazi" bel canto repertoárból természetesen sehol sem lehet megélni. Egyszerűsítek: a hang jelenlegi állapota szerint Boncsér repertoárja nagyjából odáig terjedhet, amikből Flórez 2011 és 2015 pesti estjein énekelt plusz idei szerepei közül Cassio, Malcolm, Tony, Tamino + a Házban előadott nagyoperettek bonviván szerepei. Boncsér valószínűleg nem rendelkezik azzal a koloratúr technikával, ami Flórez sajátja, de a szerepköre MA "dinamikailag" nagyjából odáig terjedhet. Persze (én is) emlékszem pl. Bándi ifjúkori pehelykönnyű Mozart-tenorjára, ami idővel Otellóvá, Kalaffá stb. "változott", de nem biztos, hogy ez az út mindenki számára járható és nem is feltétlenül kell, hogy járható legyen. Ceterum censeo: Boncsér hangja nem jön vagy pénteken legalábbis nem kellően jött át a Puccini-zenekaron, az együttesekben pedig alig. Ami hallható volt, az viszont szép! Ezért érdemes jól behatárolni aktuális szerepkörét.
Én magamra veszem :) bár azt hiszem, másvalaki is inkább a bel canto világa felé terelgette az énekest. 1) Ezt írtam: "Az egykori -részben ma is- operettbonviván valós szerepköre, a hang jelenlegi állapota szerint legalábbis, inkább a bel canto világa felé mutat." Kiemelés innen: a hang jelenlegi állapota szerint. A többi a "j ö v ő zenéje". 2) "Idreno": kis keresgélés után rábukkantam, Indreno a Szemiramiszból? Ha közeljövőben műsorra kerülne is (?), Nem lesz repertoárdarab. Puritánok sem és Anna Bolena is megette a kenyere javát :) zóval csupáncsak "igazi" bel canto repertoárból természetesen sehol sem lehet megélni. Egyszerűsítek: a hang jelenlegi állapota szerint Boncsér repertoárja nagyjából odáig terjedhet, amikből Flórez 2011 és 2015 pesti estjein énekelt plusz idei szerepei közül Cassio, Malcolm, Tony, Tamino + a Házban előadott nagyoperettek bonviván szerepei. Boncsér valószínűleg nem rendelkezik azzal a koloratúr technikával, ami Flórez sajátja, de a szerepköre MA "dinamikailag" nagyjából odáig terjedhet. Persze (én is) emlékszem pl. Bándi ifjúkori pehelykönnyű Mozart-tenorjára, ami idővel Otellóvá, Kalaffá stb. "változott", de nem biztos, hogy ez az út mindenki számára járható és nem is feltétlenül kell, hogy járható legyen. Ceterum censeo: Boncsér hangja nem jön vagy pénteken legalábbis nem kellően jött át a Puccini-zenekaron, az együttesekben pedig alig. Ami hallható volt, az viszont szép! Ezért érdemes jól behatárolni aktuális szerepkörét.
6378 Cilike 2016-02-29 11:15:36 [Válasz erre: 6377 Csiki Gábor 2016-02-28 21:19:54]
Igen, én is ebben a zenetörténeti értelemben gondoltam a belcantot. De ebben a repertoárban is elég eltérő szerepek vannak. Ha nem Nemorinora gondolunk, hanem mondjuk Edgardora vagy Roberto Devereux-re, az már más. Vagy mondjuk Arturora a Puritánokból. Én nem gondolnám egyelőre Gergőt hősi hangnak. Nagyon jó a magas regisztere, bár a hangjában van egy sötétebb szín, ami nem válik hátrányára. Az a baj, hogy ezekhez a belcanto szerepekhez viszont tényleg stabil énektechnika kell és zenei fegyelem.
Igen, én is ebben a zenetörténeti értelemben gondoltam a belcantot. De ebben a repertoárban is elég eltérő szerepek vannak. Ha nem Nemorinora gondolunk, hanem mondjuk Edgardora vagy Roberto Devereux-re, az már más. Vagy mondjuk Arturora a Puritánokból. Én nem gondolnám egyelőre Gergőt hősi hangnak. Nagyon jó a magas regisztere, bár a hangjában van egy sötétebb szín, ami nem válik hátrányára. Az a baj, hogy ezekhez a belcanto szerepekhez viszont tényleg stabil énektechnika kell és zenei fegyelem.
6377 Csiki Gábor 2016-02-28 21:19:54
Kérem, ne vegye snki magára, nem kötekedni akarok, mindössze tudni szeretném, kinek mit jelent a "bel canto repertoár" fogalma. Eddig ugyanis azt gondoltam, hogy ez az olasz kifejezés zenetörténeti értelemben a Rossini-Bellini-Donizetti korszakot jelöli ki. Ha mások is így tudták, akkor viszont én annyit tennék hozzá az előttem szólókhoz, hogy én Boncsér vokális adottságából sokkal inkább a jövő Kalafját, Peter Grimes-át, netán Stolzingi Walterét hallom ki, sem mint Idreno-t, Arturo-t, avagy Percy-t. Persze, itt most több éves - esetleges évtizedes - távlatokról beszélek. És az is lehet, hogy rosszul tudom, és a "bel canto" (azon kívül, hogy szép éneklés) valami tök mást jelent.
Kérem, ne vegye snki magára, nem kötekedni akarok, mindössze tudni szeretném, kinek mit jelent a "bel canto repertoár" fogalma. Eddig ugyanis azt gondoltam, hogy ez az olasz kifejezés zenetörténeti értelemben a Rossini-Bellini-Donizetti korszakot jelöli ki. Ha mások is így tudták, akkor viszont én annyit tennék hozzá az előttem szólókhoz, hogy én Boncsér vokális adottságából sokkal inkább a jövő Kalafját, Peter Grimes-át, netán Stolzingi Walterét hallom ki, sem mint Idreno-t, Arturo-t, avagy Percy-t. Persze, itt most több éves - esetleges évtizedes - távlatokról beszélek. És az is lehet, hogy rosszul tudom, és a "bel canto" (azon kívül, hogy szép éneklés) valami tök mást jelent.
6376 Cilike 2016-02-28 18:20:27
Az a baj ezzel, hogy -bár nekem személyes kedvencem Boncsér Gergő- hangilag talán alkalmas lenne a belcanto repertoárra, de nem elég képzett hozzá és talán nem is elég muzikális. Mondom, nagyon kedvelem őt, mert nagyon szép a hangja, jóképű, magas fiú, bár kell neki egy jó rendező ahhoz, hogy jól alakítson. Lehet, hogy mivel az Operettben mikroportoznak, leszokott arról, hogy megfelelő intenzitással énekeljen, nem kéne, hogy az ő hangja ne jöjjön át a zenekaron.
Az a baj ezzel, hogy -bár nekem személyes kedvencem Boncsér Gergő- hangilag talán alkalmas lenne a belcanto repertoárra, de nem elég képzett hozzá és talán nem is elég muzikális. Mondom, nagyon kedvelem őt, mert nagyon szép a hangja, jóképű, magas fiú, bár kell neki egy jó rendező ahhoz, hogy jól alakítson. Lehet, hogy mivel az Operettben mikroportoznak, leszokott arról, hogy megfelelő intenzitással énekeljen, nem kéne, hogy az ő hangja ne jöjjön át a zenekaron.
6375 Edmond Dantes 2016-02-28 17:28:38 [Válasz erre: 6374 szálkák 2016-02-28 17:11:39]
Köszönöm az észrevételt, egy -ezek szerint jelentékeny?- szó kimaradt: Az egykori -részben ma is- operettbonviván v a l ó s szerepköre, a hang jelenlegi állapota szerint legalábbis, inkább a bel canto világa felé mutat. Remélem, így-ettől már érthetőbb. További jó olvasást! :)
Köszönöm az észrevételt, egy -ezek szerint jelentékeny?- szó kimaradt: Az egykori -részben ma is- operettbonviván v a l ó s szerepköre, a hang jelenlegi állapota szerint legalábbis, inkább a bel canto világa felé mutat. Remélem, így-ettől már érthetőbb. További jó olvasást! :)
6374 szálkák 2016-02-28 17:11:39 [Válasz erre: 6373 Edmond Dantes 2016-02-28 15:51:49]
Az operakritikusok modorában, paneljeik felhasználásával írt hozzászólást eddig olvastam: " Az egykori -részben ma is- operettbonviván szerepköre, a hang jelenlegi állapota szerint legalábbis, inkább a bel canto világa felé mutat." Meg sem próbálom értelmezni...
Az operakritikusok modorában, paneljeik felhasználásával írt hozzászólást eddig olvastam: " Az egykori -részben ma is- operettbonviván szerepköre, a hang jelenlegi állapota szerint legalábbis, inkább a bel canto világa felé mutat." Meg sem próbálom értelmezni...
6373 Edmond Dantes 2016-02-28 15:51:49
Bohémélet 2.0 Erkel Színház, 2016. február 26. Kétszeres megilletődöttséggel ülök gépem előtt: a várva-várt találkozó az új Bohémélettel végre létrejött és most e különleges, régóta esedékes randevúról írok, másrészt nem akárhová. A café momus névadója elvégre mégiscsak Puccini remekének egyik helyszíne és -sokunkhoz hasonlóan- kicsit az én életem egy darabkájává is vált. Ennek előrebocsátása után örömmel jelentem, hogy az intézmény új produkciója az előzetes, nem mindig és nem okvetlenül rokonszenvező várakozásokhoz képest több mint tisztes helytállás: egy bravúros vállalkozás összességében sikeres eredménye. Bravúros, mert egy ős-klasszikus, csaknem 80 esztendős produkciót hív ki nemes versengésre, ám -egyelőre?- nem váltja le a sokak által óvott-tisztelt régit sem. Az ismert tévés műsor címét kérdőjelesen kölcsön véve unokáink is látni fogják? Ahogyan ama régit, az "1.0-t" az akkoriak gyermekei, unokái azaz mi láttuk-látjuk sokadjára, fogják-e a 2.0-t is látni a későbbi generációk? Válaszom egyértelmű: nem és ez így van, így lesz rendjén. Ami örök, állandó érték: a muzsika és a librettó; a változó, megújuló elem egy színház, különösképpen egy operaház esetében ezen örök értékek megújuló színrevitele, a változó világok mindenkori megjelenítése a társulat lehetőség szerint legjobb, szükség esetén vendégszereplőkkel kiegészített erőivel. Az Operaház ezúttal a színpadra állítást bízta külföldi vendégekre: a rendezést Damiano Michieletto, a díszlet- illetve jelmeztervezést Paolo Fantin és Carla Teti jegyzi. A Ház elképzelésétől nyilván nem függetlenül a három alkotó az egyetlen járható utat választotta: "korhű", "klasszikus" vonalon szembetalálták volna magukat a Nádasdy-Oláh-Márk trió klasszikusával és a "klasszikus színrevitel"-ütközetből aligha a maiak kerültek volna ki győztesen. Innentől fogva a két színpadra állítás bárminemű összehasonlítása, rangsorolása okafogyottá, tudománytalanná válik, csakúgy mint "régi nagyok" egykori teljesítményének számonkérése a maiakon. Különösképpen a Bohémélet esetében, amely minden fájdalmassága, megindító tragikuma, Mimi szomorú halála ellenére valahol az örök fiatalság diadala: öt életerős, tehetséges, nehéz világunkban helyét kereső fiatal ember olykor szomorú, néha tragikus, nyomorgó-nélkülöző, veszekedős, de gyakran bohó, mondén, szerelmet, harsány vidámságot sőt bohóckodást sem nélkülöző életének megkapó lenyomata. Életük egyik -eltérő mértékben!- szomorú epizódja Mimi betegsége majd halála. Ám az élet nem áll meg. A Momus előtt továbbra is kavarog a vidám tömeg, a városhatáron ezentúl is minden hajnalban megjelennek majd portékáikkal a kofák...és a festő ezentúl is fest, a filozófus filozofál, a zenész zenélni fog...és szenvedő főhősünk, a költő is róni fogja sorait az el nem égetett papírra, legfeljebb egy katartikus élmény, kedvese elvesztése új ihletet ád majd neki. Ebben a miliőben szükségképpen fiatalok, igazi fiatalok alakítják a főszerepeket. A négy bohém fiú jelenetei végre frissek, fiatalosak, életteljesek: Nagy Zoltánnak köszönhetően egy hallható, erőteljes Schaunard játszik és énekel, ahogyan Kiss András Colline-ja is végig hangsúlyosan jelen van, Kabátáriája megérdemelt jutalom neki is, a nézőnek is. Haja Zsolt Marcelloja erőteljes alakítás, világos, magas baritonja biztosan szólal meg és szól át, ahol át kell szólnia. Nem tudom ugyanezt visszaigazolni Boncsér Gergely esetében. A voce tiszta, nagyon szép, kiegyenlített, magasságai biztosak, a dinamika azonban kevés. Rodolfónk hangja gyakran alig jön át a zenekaron, az együttesekben pedig többnyire elvész. Nem értettem tébláboló, tétova, hogy ne mondjam, olykor mulya beállítását, a "szemüveges hősszerelmes" figura nem az ő hibája, valószínűleg rendezői (bal)fogás. Az egykori -részben ma is- operettbonviván szerepköre, a hang jelenlegi állapota szerint legalábbis, inkább a bel canto világa felé mutat. Szakács Ildikó, akit eddig nem ismertem, vonzó színpadi jelenség, jól mozog és biztos technikával adja elő Musetta sláger-keringőjét, a rendező jóvoltából szerfelett hatásos színpadi tálalásban és másutt is "ott van". A lírai koloratúr-szubrett fachban nem lesznek különösebb gondjai. Az előzetes várakozások Mimi megszemélyesítője, Sáfár Orsolya esetében voltak a legaggódóbbak. A figura igazi 21. századi lúzer, színészileg jól eltalált. Megjelenései hangsúlyosak, testbeszéde és az egész alakítás elhitető erejű. Ám a hang -tenor kartársáéhoz hasonlóan- ebben a szerepben nincs a helyén. Amit számomra legutóbb Laurettaként, Norinaként bebizonyított: hangja a magas lírai szoprán-koloratúrszubrett fachban érzi jól magát, közép- és mély fekvésben forszírozott, elsikkad, emiatt -hangilag legalábbis- a hímzőlányka szomorú sorsa kissé eljelentéktelenedik. Gárday Gábor is az operettszínpadról importálja -sikeresen- Benoit alakját, Geiger Lajos a szánnivaló Alcindoro szokásos figurájához képest impozáns megjelenése ellenére sem adott súlyt rövid szólamának. Kovács János zenekara fajsúlyosan, élvezetesen tolmácsolta a mester könnyfakasztó, mindig telibe találó dallamait, a kórus a II. felvonásbéli nagy zajongásban kicsit eltévedni hallatszott, a III. felvonásban szólisztikus szerepet kapó kofák helytálltak. Mögöttem egy házaspár férfitagja ezt kérdezte: ugye milyen szép előadás volt? Neje válasza: ez egy jó előadás volt. Mindkettőjüknek igaza van, de egy hölgynek természetesen mindig és még inkább igaza van.
Bohémélet 2.0 Erkel Színház, 2016. február 26. Kétszeres megilletődöttséggel ülök gépem előtt: a várva-várt találkozó az új Bohémélettel végre létrejött és most e különleges, régóta esedékes randevúról írok, másrészt nem akárhová. A café momus névadója elvégre mégiscsak Puccini remekének egyik helyszíne és -sokunkhoz hasonlóan- kicsit az én életem egy darabkájává is vált. Ennek előrebocsátása után örömmel jelentem, hogy az intézmény új produkciója az előzetes, nem mindig és nem okvetlenül rokonszenvező várakozásokhoz képest több mint tisztes helytállás: egy bravúros vállalkozás összességében sikeres eredménye. Bravúros, mert egy ős-klasszikus, csaknem 80 esztendős produkciót hív ki nemes versengésre, ám -egyelőre?- nem váltja le a sokak által óvott-tisztelt régit sem. Az ismert tévés műsor címét kérdőjelesen kölcsön véve unokáink is látni fogják? Ahogyan ama régit, az "1.0-t" az akkoriak gyermekei, unokái azaz mi láttuk-látjuk sokadjára, fogják-e a 2.0-t is látni a későbbi generációk? Válaszom egyértelmű: nem és ez így van, így lesz rendjén. Ami örök, állandó érték: a muzsika és a librettó; a változó, megújuló elem egy színház, különösképpen egy operaház esetében ezen örök értékek megújuló színrevitele, a változó világok mindenkori megjelenítése a társulat lehetőség szerint legjobb, szükség esetén vendégszereplőkkel kiegészített erőivel. Az Operaház ezúttal a színpadra állítást bízta külföldi vendégekre: a rendezést Damiano Michieletto, a díszlet- illetve jelmeztervezést Paolo Fantin és Carla Teti jegyzi. A Ház elképzelésétől nyilván nem függetlenül a három alkotó az egyetlen járható utat választotta: "korhű", "klasszikus" vonalon szembetalálták volna magukat a Nádasdy-Oláh-Márk trió klasszikusával és a "klasszikus színrevitel"-ütközetből aligha a maiak kerültek volna ki győztesen. Innentől fogva a két színpadra állítás bárminemű összehasonlítása, rangsorolása okafogyottá, tudománytalanná válik, csakúgy mint "régi nagyok" egykori teljesítményének számonkérése a maiakon. Különösképpen a Bohémélet esetében, amely minden fájdalmassága, megindító tragikuma, Mimi szomorú halála ellenére valahol az örök fiatalság diadala: öt életerős, tehetséges, nehéz világunkban helyét kereső fiatal ember olykor szomorú, néha tragikus, nyomorgó-nélkülöző, veszekedős, de gyakran bohó, mondén, szerelmet, harsány vidámságot sőt bohóckodást sem nélkülöző életének megkapó lenyomata. Életük egyik -eltérő mértékben!- szomorú epizódja Mimi betegsége majd halála. Ám az élet nem áll meg. A Momus előtt továbbra is kavarog a vidám tömeg, a városhatáron ezentúl is minden hajnalban megjelennek majd portékáikkal a kofák...és a festő ezentúl is fest, a filozófus filozofál, a zenész zenélni fog...és szenvedő főhősünk, a költő is róni fogja sorait az el nem égetett papírra, legfeljebb egy katartikus élmény, kedvese elvesztése új ihletet ád majd neki. Ebben a miliőben szükségképpen fiatalok, igazi fiatalok alakítják a főszerepeket. A négy bohém fiú jelenetei végre frissek, fiatalosak, életteljesek: Nagy Zoltánnak köszönhetően egy hallható, erőteljes Schaunard játszik és énekel, ahogyan Kiss András Colline-ja is végig hangsúlyosan jelen van, Kabátáriája megérdemelt jutalom neki is, a nézőnek is. Haja Zsolt Marcelloja erőteljes alakítás, világos, magas baritonja biztosan szólal meg és szól át, ahol át kell szólnia. Nem tudom ugyanezt visszaigazolni Boncsér Gergely esetében. A voce tiszta, nagyon szép, kiegyenlített, magasságai biztosak, a dinamika azonban kevés. Rodolfónk hangja gyakran alig jön át a zenekaron, az együttesekben pedig többnyire elvész. Nem értettem tébláboló, tétova, hogy ne mondjam, olykor mulya beállítását, a "szemüveges hősszerelmes" figura nem az ő hibája, valószínűleg rendezői (bal)fogás. Az egykori -részben ma is- operettbonviván szerepköre, a hang jelenlegi állapota szerint legalábbis, inkább a bel canto világa felé mutat. Szakács Ildikó, akit eddig nem ismertem, vonzó színpadi jelenség, jól mozog és biztos technikával adja elő Musetta sláger-keringőjét, a rendező jóvoltából szerfelett hatásos színpadi tálalásban és másutt is "ott van". A lírai koloratúr-szubrett fachban nem lesznek különösebb gondjai. Az előzetes várakozások Mimi megszemélyesítője, Sáfár Orsolya esetében voltak a legaggódóbbak. A figura igazi 21. századi lúzer, színészileg jól eltalált. Megjelenései hangsúlyosak, testbeszéde és az egész alakítás elhitető erejű. Ám a hang -tenor kartársáéhoz hasonlóan- ebben a szerepben nincs a helyén. Amit számomra legutóbb Laurettaként, Norinaként bebizonyított: hangja a magas lírai szoprán-koloratúrszubrett fachban érzi jól magát, közép- és mély fekvésben forszírozott, elsikkad, emiatt -hangilag legalábbis- a hímzőlányka szomorú sorsa kissé eljelentéktelenedik. Gárday Gábor is az operettszínpadról importálja -sikeresen- Benoit alakját, Geiger Lajos a szánnivaló Alcindoro szokásos figurájához képest impozáns megjelenése ellenére sem adott súlyt rövid szólamának. Kovács János zenekara fajsúlyosan, élvezetesen tolmácsolta a mester könnyfakasztó, mindig telibe találó dallamait, a kórus a II. felvonásbéli nagy zajongásban kicsit eltévedni hallatszott, a III. felvonásban szólisztikus szerepet kapó kofák helytálltak. Mögöttem egy házaspár férfitagja ezt kérdezte: ugye milyen szép előadás volt? Neje válasza: ez egy jó előadás volt. Mindkettőjüknek igaza van, de egy hölgynek természetesen mindig és még inkább igaza van.
6372 parampampoli 2016-02-28 09:21:03 [Válasz erre: 6369 IVA 2016-02-27 23:44:22]
Cilike storyja az Erkel Színházi páholyban történt. Ott ma, ha valaki megveszi az egész páholyt, nem 100 ezer forintba kerül, hanem összesen 1500 Ft-ot kóstál. Isten bizony, megéri!! Jó ötletet kaptam. -:)
Cilike storyja az Erkel Színházi páholyban történt. Ott ma, ha valaki megveszi az egész páholyt, nem 100 ezer forintba kerül, hanem összesen 1500 Ft-ot kóstál. Isten bizony, megéri!! Jó ötletet kaptam. -:)
6371 IVA 2016-02-28 00:48:12 [Válasz erre: 6370 macskás 2016-02-28 00:45:10]
Igen. Ne irigykedjem már!
Igen. Ne irigykedjem már!
6370 macskás 2016-02-28 00:45:10 [Válasz erre: 6369 IVA 2016-02-27 23:44:22]
Mindenkinek joga van úgy szórakozni, ahogy neki tetszik. És annyiért, amennyiért akar, kedves IVA.
Mindenkinek joga van úgy szórakozni, ahogy neki tetszik. És annyiért, amennyiért akar, kedves IVA.
6369 IVA 2016-02-27 23:44:22 [Válasz erre: 6367 macskás 2016-02-27 19:49:38]
És milyen gazdaságos, hogy az ember nem 25, hanem 100 ezret fizethet a helyéért! Ráadásul becsempészheti a páholyba házi kedvencét, aki dorombolásával teszi emészthetőbbé a korszerű rendezést.
És milyen gazdaságos, hogy az ember nem 25, hanem 100 ezret fizethet a helyéért! Ráadásul becsempészheti a páholyba házi kedvencét, aki dorombolásával teszi emészthetőbbé a korszerű rendezést.
6368 perempe 2016-02-27 22:17:58 [Válasz erre: 6367 macskás 2016-02-27 19:49:38]
influenzás időszakban viszonylag védve érezheti magát az ember a páholyban.
influenzás időszakban viszonylag védve érezheti magát az ember a páholyban.
6367 macskás 2016-02-27 19:49:38 [Válasz erre: 6361 Cilike 2016-02-26 11:12:20]
Megértem azt az embert. Több ismerősöm inkább vesz két jegyet, vagy egy egész páholyt saját magának. Nem gondolom, hogy ez antiszociális lenne, csak szeret viszonylag egyedül lenni.
Megértem azt az embert. Több ismerősöm inkább vesz két jegyet, vagy egy egész páholyt saját magának. Nem gondolom, hogy ez antiszociális lenne, csak szeret viszonylag egyedül lenni.
6366 Momo 2016-02-27 19:18:23
Nem véletlen írtam én tavaly, hogy bőséges képanyag van a Facebookon a miskolci Trubadúr produkcióról.
Nem véletlen írtam én tavaly, hogy bőséges képanyag van a Facebookon a miskolci Trubadúr produkcióról.
