6714 Búbánat 2016-04-25 21:03:15
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2016/04/25/mennyire_vendegszeretok_a_magyarok/; Mennyire vendégszeretők a magyarok? [/url] CSABAI MÁTÉ FIDELIO.HU, 2016.04.25. 13:03 "A Kínai Nemzeti Opera előadása nem volt több egy hazai, hétköznapi Turandotnál, mégis megvette az Erkel Színház közönségét."
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2016/04/25/mennyire_vendegszeretok_a_magyarok/; Mennyire vendégszeretők a magyarok? [/url] CSABAI MÁTÉ FIDELIO.HU, 2016.04.25. 13:03 "A Kínai Nemzeti Opera előadása nem volt több egy hazai, hétköznapi Turandotnál, mégis megvette az Erkel Színház közönségét."
6713 Cilike 2016-04-24 18:47:16 [Válasz erre: 6712 perempe 2016-04-24 18:38:25]
Én úgy éreztem, jól volt eltalálva a hossza...nincs igazán sokkal több ebben a témában színpadi értelemben. (mondja a csuhások egyike). A fiacskám beleszeretett a zenéjébe, amiatt jött el ő is, de neki is tetszett a balett.
Én úgy éreztem, jól volt eltalálva a hossza...nincs igazán sokkal több ebben a témában színpadi értelemben. (mondja a csuhások egyike). A fiacskám beleszeretett a zenéjébe, amiatt jött el ő is, de neki is tetszett a balett.
6712 perempe 2016-04-24 18:38:25 [Válasz erre: 6710 IVA 2016-04-24 02:55:50]
nem. fent ültem elől egy emeleti oldalpáholyban, és hátrébb kellett mennem, mert borzasztóan hangos volt. (szerintem a hangrendszer se a legjobb az Erkelben.) zenére nem rossz, de rengeteg volt az ismétlés (3-4 téma volt benne összesen). a Solaris inkább betölthetett volna 2x50 percet, de csak 20:20-tól 20:55-ig tartott. én az élő zene miatt mentem, de a balett is tetszett, és a díszletek is jók voltak. szólt a csuhások kórusa a színpad melletti páholyból. lenne ebben különben lehetőség, pl. Pink Floydra (vagy HitRockra vagy Keep Floydingra) is lehetne balettozni. az élő zenére viszont mindenképp szükség van!
nem. fent ültem elől egy emeleti oldalpáholyban, és hátrébb kellett mennem, mert borzasztóan hangos volt. (szerintem a hangrendszer se a legjobb az Erkelben.) zenére nem rossz, de rengeteg volt az ismétlés (3-4 téma volt benne összesen). a Solaris inkább betölthetett volna 2x50 percet, de csak 20:20-tól 20:55-ig tartott. én az élő zene miatt mentem, de a balett is tetszett, és a díszletek is jók voltak. szólt a csuhások kórusa a színpad melletti páholyból. lenne ebben különben lehetőség, pl. Pink Floydra (vagy HitRockra vagy Keep Floydingra) is lehetne balettozni. az élő zenére viszont mindenképp szükség van!
6711 Cilike 2016-04-24 07:34:44 [Válasz erre: 6708 perempe 2016-04-24 01:24:06]
De attól eltekintve hogy tetszett?
De attól eltekintve hogy tetszett?
6710 IVA 2016-04-24 02:55:50 [Válasz erre: 6708 perempe 2016-04-24 01:24:06]
Az első darabról (Philip Glass) lemaradtál?
Az első darabról (Philip Glass) lemaradtál?
6709 IVA 2016-04-24 02:40:40 [Válasz erre: 6707 Momo 2016-04-23 12:09:57]
Nekem úgy tűnt, csak minimális statisztéria volt a színpadon, vagy semmilyen, csupán az énekkar és táncosok. Hiányérzetet ez nem keltett, csak szokatlan volt. Így sem lehet olcsó az előadás utaztatása, végül is nagyszerű előadást kaptunk igen jó énekesekkel, az Erkel Színház helyárainak kb. háromszorosáért. Valószínűleg jelentős támogatást szerzett hozzá a Tavaszi Fesztivál.
Nekem úgy tűnt, csak minimális statisztéria volt a színpadon, vagy semmilyen, csupán az énekkar és táncosok. Hiányérzetet ez nem keltett, csak szokatlan volt. Így sem lehet olcsó az előadás utaztatása, végül is nagyszerű előadást kaptunk igen jó énekesekkel, az Erkel Színház helyárainak kb. háromszorosáért. Valószínűleg jelentős támogatást szerzett hozzá a Tavaszi Fesztivál.
6708 perempe 2016-04-24 01:24:06
elmentem a Solarisra, de csak 35 perc volt a "krónikájuk".
elmentem a Solarisra, de csak 35 perc volt a "krónikájuk".
6707 Momo 2016-04-23 12:09:57 [Válasz erre: 6706 IVA 2016-04-23 04:38:21]
Ami a rendezést / világítást illeti, szinte biztos, hogy egyszerűsítettek rajta az idegen helyszín miatt. Ez általában így van az utaztatott produkcióknál.(Attól függetlenül, hogy az Erkel Színház színpada egyébként is meglehetősen szűkös, és a technikai lehetőségek (világítás, színpadgépek hiánya stb.) is korlátozottak.)
Ami a rendezést / világítást illeti, szinte biztos, hogy egyszerűsítettek rajta az idegen helyszín miatt. Ez általában így van az utaztatott produkcióknál.(Attól függetlenül, hogy az Erkel Színház színpada egyébként is meglehetősen szűkös, és a technikai lehetőségek (világítás, színpadgépek hiánya stb.) is korlátozottak.)
6706 IVA 2016-04-23 04:38:21 [Válasz erre: 6696 IVA 2016-04-21 04:30:11]
Turandot (A Kínai Nemzeti Operaház vendégjátéka a Tavaszi Fesztivál műsorában) 2016. április 20. Bár a jelenség nem ezzel a Puccini-előadással kezdődött, olyan viszont-tiszteletet vált ki belőlem, hogy a világ távoli térségeiben és kultúráiban mennyire tisztelik, szeretik, művelik, értik és érzik az európai kultúrát – és nem mintha nekik nem lenne meg a saját, az európainál ősibb, nagy kultúrájuk –, hogy ezen sosem tudok nem meghatódni. Szerettem volna többet megtudni a Kínai Nemzeti Operaház, az előadás alkotói és közreműködői munkásságáról, múltjáról, de szomorúan tapasztaltam, hogy a magam felkészültségével és szokásos eszközeivel alig boldogulok ezzel a világhálón, valószínűleg a milliárdnyinál is több kínai névazonosságai, az angol és más nyelvű átírások különbözőségei stb. miatt sem. Azt ugyan sikerült megtudnom, hogy az előadás címszereplője Az istenek alkonya Brünnhildéjét is énekli, de hogy Wang Huquan rendezését mikor mutatták be, járják-e vele a nagyvilágot, és vajon mióta, sajnos nem. (Azt viszont láttam, hogy a színház széles és változatos repertoárt visz, korántsem csupán a kínai tárgyú remekművet afféle „autentikus” kiállításban.) A Turandot 1958-tól (és valószínűleg korábban is) az Operaház egyik leglátványosabb, legpompásabb – és ezeknek az eszközöknek is köszönhetően – leghatásosabb előadása volt (még az Erkel Színház színpadára egyszerűsített, csonkolt és szétrongyolódott, egy színpadképet meg is spóroló formájában is), Nádasdy Kálmán és Mikó András rendezésében, Fülöp Zoltán díszleteivel, Márkus László és Márk Tivadar jelmezeivel, sokunk számára meghatározó operai élmény, sőt etalon. Most azon tűnődtem, hogy ha három évtizedes pályafutása után erre a Turandotra, vagyis ilyenre cserélik le, hogyan fogadtam volna. Hogyan fogadtam volna most, ha nem kétszeri vendégelőadásra érkezik, hanem mint a Magyar Állami Operaház „új” vásárfia (amint megvásároltak, megvásárolnak vidéki produkciókat, vagy külföldön már lejárt szavatosságú baletteket), és ez lenne a mi, pesti Turandotunk újabb évtizedekre? Pompázatosságát és a jelmezek fantáziavilágát tekintve nem vetekedhet az 1958-as operaházi előadással, a játék annál statikusabb, a drámai helyzetek kidolgozásában és a világítás kunsztjaiban szegényebb. Ugyanakkor valóságos megkönnyebbülés olyan Turandotot látni, amely nem akar többet és mást (is) elmondani, mint ami a szövegkönyvben és Puccini zenéjében van – ez korántsem kevés! –, nem terheli meg a darabot rendezői magyarázatokkal, nem szertelenkedik többnyire öncélú világítási effektusokkal, nem deheroizálja a mese főhősét, aki a szerelem ereje adta koncentráló képesség szimbolikus alakja. E negatívumokkal nem titkoltan utalok Kovalik Balázs ugyancsak harmadik évtizede futó rendezésére. Tiszteletben tartva, hogy vannak, akiknek az tetszik, úgy gondolom, magyarázatokat hallgatni ilyen hosszú időn át fokozottan megterhelő. Be kell vallanom, hogy a nem képzelt, hanem valós helyzetben a kínai operaház Turandotja igen erősen hatott rám. Egyik „különlegességét” a méltatás elé illesztem. Az I. felvonás fináléjának képe, amikor Kalaf háromszor megüti a próbára jelentkezés gongját, kísértetiesen hasonlít a fentebb említett budapesti előadáséra. A gongütés nyomán kör alakú tolóajtó tárul ketté, amelyen a herceg belép élete vagy halála kapuján. Fülöp Zoltán díszletében vakítóan lángvörös fénybe, Ma Lianqing díszletében kénsárga fényáradatba, amely a darabokra tört gong porának füstjén szűrődik át. Hagyományos, „csak” a történetet lejátszó előadás. Kevés játékkal, mindazokkal a „hibákkal”, amelyeket a lekicsinylő kosztümös koncert kifejezéssel szokás jellemezni. Pedig ez majdhogynem csak a látszat. Ez a régimódi, teljesen európai színpadi hagyományokat (kínai miliő és hősök illúziójára törekvés) követő előadás éppen azért élvezetes, mert mégiscsak meg van rendezve, oly módon, hogy nem figyelünk fel arra, hogy „hopp!, itt rendezést látunk”. Na jó, ennek a társulatnak a művészeit elegendő volt karakter-, illetve szépséget kiemelő maszkírozással ellátni, nem kellett „kínait csinálni” belőlük, Zhao Yan jelmeztervezőnek pedig nem egzotikus, legfeljebb „helyi” múltbeli viseleteket kellett tanulmányoznia. A vizuális szimbólumok rendszere, a színek szimbolikája sem olyan szimplán működik, mint némelyik magyar operaelőadásban, hogy már nemcsak belefáradunk, hanem valóságos sértésnek érezzük a didaktikus üzeneteket. Csak egy példát említek, a piros szín hatásának kiaknázását, amelynek primitív használatától legutóbb a Kolozsvári Magyar Opera Sámson és Delila (r. Korcsmáros György), illetve a Miskolci Nemzeti Színház Tosca (r. Kesselyák Gergely) eladásán borultam ki. Hát persze, hogy a kínai Turandotban is dolgozik a piros, hiszen ősidők óta ez a kínai építészet és viseletek, a szentélyek és ünnepi öltözetek legkedveltebb színe, amelyet még rózsaszínek és lilák szomszédságában is rafináltan használnak, míg mi azt mondanánk, ezek az árnyalatok „ütik egymást”; s ha mindezt eddig nem tudtuk volna, immár a magyarországi kínai éttermeken, büféken és üzleteken is tapasztalhatjuk minduntalan. És persze hogy egy Turandot-előadás is nehezen képzelhető el a vér, a szerelem, a halál jelképeként használt szín hiányával. Piros, óriási „szegecsekkel kivert” falak határolják a színpadképet, oldalról nézve nem is kellemes arányban a császári palotát idéző lépcsők, teraszok rovására, és bőségesen jut árnyalataiból a mandarinok, a Kalafnak felkínált lányok, a kórus pazar öltözékeibe, sőt még Liù (csak a többi szereplőéhez képest szerényebb) fejdíszére is. A hősszerelmes és a szerelemre gyújtott hercegnő azonban csak akkor kap (nem akármilyen szépségű) vörös palástzuhatagot, miután Turandot nem Kalafnak, hanem Szerelemnek nevezi meg az ismeretlen idegent, jeléül annak, hogy csak a feloldó happy endnek ettől a mozzanatától vagyunk igazi szerelmi történet részesei, eddig egy pszichopata császárlány és egy fanatikusan szerelmes (és tán hatalomvágyó) férfi – tragikus fordulattól sem mentes – történetét láttuk. Egyszeri nézés alkalmával elmulasztottam megfigyelni, mennyire volt spontán vagy a rendezés része, hogy Kalaf még a tapsrend előtt leveti ezt a piros palástot, különben hajlamos lennék e happy end kétértelműségére való utalásként fogadni. Részben vegyes hatású, de nagy és feltétlenül tiszteletre méltó énekesi teljesítményeket hallottam. A címszereplő Wang Wei szép, törékeny, fiatal nő, jó drámai szoprán, kellő vivőerővel. Apró intonációs zavarait biztos muzikalitással korrigálta. Ha személyisége primadonnai alkattal párosulna, talán éneklése is átütőbb erejűnek tűnne. A Kalafot alakító Li Shuang nem hősi alkatú és nem megvesztegető hangszínű, de biztosan éneklő drámai tenor. Tetszett, hogy jelmezei sokat tesznek azért, és nem is eredménytelenül, hogy megjelenése előnyösebb legyen. Yao Hong imponáló támasszal dolgozó énekesnő, aki érezhetően ambicionálja, hogy ne másod- vagy harmadrangú főszereplője legyen az operának. Alapvetően drámai szopránként szólal meg, és minden lehetőséget megragad „atombiztos”, bámulatos piano-technikájának érvényesítésére. Voltaképpen csak az I. felvonásban fordult elő, hogy a pianóból nem váltott szépen, ám alakításában nem ez zavart, hanem az őszinteség hiánya. Adós maradt ennek a hősnőnek a lírájával és líraiságával. Tian Hao szépen és illúziókeltően formálta meg Timur szerepét, hangjának vibratója éppen betudható az agg férfi „reszketegségeként”. Jelentőségét emelte Zhang Peng szerényebb hangja a Mandarin szerepében. Geng Zhe Ping, Li Xiang Pang és Liu Jiran Pong szerepében volt énekben és játékban egyaránt meggyőző. A II. felvonás első képét kitevő nagy hármasukból szívesen elengedtem volna az operettes táncra perdülést, de ezt nyilván a rendezőtől kellene számon kérnem. No igen, nem akarom elhallgatni, hogy e kedvemre való, inkább elrendezői színpadra állításban akadt, ami nem tetszett. A fehér (menyasszonyi) ruhás lányok funkciója szinte sehol sem. Az első felvonásban a színfalak mögül hallatszó gyermekkórusra lejtett édeskedő táncuk agyonütötte ennek az izgalmas értelmezhetőségű Puccini-leleménynek a hatását, míg a három mandarin otthonáról való álmodozásának vizuális megjelenítéséhez egyszerre bizonyultak kevésnek és fölöslegesnek. Ám a legvegyesebb benyomásokat keltő rendezések is felemelő boldogsággal képesek megtölteni az ember műélvezetét és az előadás élményének utóéletét, ha legalább egy szereplő elbűvölte. (Ilyen volt legutóbb a kedvemre inkább nem való debreceni Traviata, amelyet Kolonits Klára operatörténeti értékű, briliáns Violettája, és Florin Estefan élvezetes énekesi alakítása tett felejthetetlenné.) Ebben a Turandot-előadásban az Altoum császárt adó Wang Haimin megjelenésének és énekének össz-élménye a felejthetetlenség biztosítéka. Igen, már aranyban pompázó jelmeze, finom, hosszú fehér szakálla és haja is megejtő látvány. És a hangja, amely kiválóan győzi a magas regisztert, egész különleges színű, bizarr módon keveredik benne az elernyedtség és a méltóság. A hangok és a Puccini-zene diadaláért nagy köszönet illeti a csinos és fiatal karmesternőt, Zhu Mant, a színház zenekarát és énekkarát, illetve az Erkel Színház ezúttal is kiválóan vizsgázó akusztikáját is.
Turandot (A Kínai Nemzeti Operaház vendégjátéka a Tavaszi Fesztivál műsorában) 2016. április 20. Bár a jelenség nem ezzel a Puccini-előadással kezdődött, olyan viszont-tiszteletet vált ki belőlem, hogy a világ távoli térségeiben és kultúráiban mennyire tisztelik, szeretik, művelik, értik és érzik az európai kultúrát – és nem mintha nekik nem lenne meg a saját, az európainál ősibb, nagy kultúrájuk –, hogy ezen sosem tudok nem meghatódni. Szerettem volna többet megtudni a Kínai Nemzeti Operaház, az előadás alkotói és közreműködői munkásságáról, múltjáról, de szomorúan tapasztaltam, hogy a magam felkészültségével és szokásos eszközeivel alig boldogulok ezzel a világhálón, valószínűleg a milliárdnyinál is több kínai névazonosságai, az angol és más nyelvű átírások különbözőségei stb. miatt sem. Azt ugyan sikerült megtudnom, hogy az előadás címszereplője Az istenek alkonya Brünnhildéjét is énekli, de hogy Wang Huquan rendezését mikor mutatták be, járják-e vele a nagyvilágot, és vajon mióta, sajnos nem. (Azt viszont láttam, hogy a színház széles és változatos repertoárt visz, korántsem csupán a kínai tárgyú remekművet afféle „autentikus” kiállításban.) A Turandot 1958-tól (és valószínűleg korábban is) az Operaház egyik leglátványosabb, legpompásabb – és ezeknek az eszközöknek is köszönhetően – leghatásosabb előadása volt (még az Erkel Színház színpadára egyszerűsített, csonkolt és szétrongyolódott, egy színpadképet meg is spóroló formájában is), Nádasdy Kálmán és Mikó András rendezésében, Fülöp Zoltán díszleteivel, Márkus László és Márk Tivadar jelmezeivel, sokunk számára meghatározó operai élmény, sőt etalon. Most azon tűnődtem, hogy ha három évtizedes pályafutása után erre a Turandotra, vagyis ilyenre cserélik le, hogyan fogadtam volna. Hogyan fogadtam volna most, ha nem kétszeri vendégelőadásra érkezik, hanem mint a Magyar Állami Operaház „új” vásárfia (amint megvásároltak, megvásárolnak vidéki produkciókat, vagy külföldön már lejárt szavatosságú baletteket), és ez lenne a mi, pesti Turandotunk újabb évtizedekre? Pompázatosságát és a jelmezek fantáziavilágát tekintve nem vetekedhet az 1958-as operaházi előadással, a játék annál statikusabb, a drámai helyzetek kidolgozásában és a világítás kunsztjaiban szegényebb. Ugyanakkor valóságos megkönnyebbülés olyan Turandotot látni, amely nem akar többet és mást (is) elmondani, mint ami a szövegkönyvben és Puccini zenéjében van – ez korántsem kevés! –, nem terheli meg a darabot rendezői magyarázatokkal, nem szertelenkedik többnyire öncélú világítási effektusokkal, nem deheroizálja a mese főhősét, aki a szerelem ereje adta koncentráló képesség szimbolikus alakja. E negatívumokkal nem titkoltan utalok Kovalik Balázs ugyancsak harmadik évtizede futó rendezésére. Tiszteletben tartva, hogy vannak, akiknek az tetszik, úgy gondolom, magyarázatokat hallgatni ilyen hosszú időn át fokozottan megterhelő. Be kell vallanom, hogy a nem képzelt, hanem valós helyzetben a kínai operaház Turandotja igen erősen hatott rám. Egyik „különlegességét” a méltatás elé illesztem. Az I. felvonás fináléjának képe, amikor Kalaf háromszor megüti a próbára jelentkezés gongját, kísértetiesen hasonlít a fentebb említett budapesti előadáséra. A gongütés nyomán kör alakú tolóajtó tárul ketté, amelyen a herceg belép élete vagy halála kapuján. Fülöp Zoltán díszletében vakítóan lángvörös fénybe, Ma Lianqing díszletében kénsárga fényáradatba, amely a darabokra tört gong porának füstjén szűrődik át. Hagyományos, „csak” a történetet lejátszó előadás. Kevés játékkal, mindazokkal a „hibákkal”, amelyeket a lekicsinylő kosztümös koncert kifejezéssel szokás jellemezni. Pedig ez majdhogynem csak a látszat. Ez a régimódi, teljesen európai színpadi hagyományokat (kínai miliő és hősök illúziójára törekvés) követő előadás éppen azért élvezetes, mert mégiscsak meg van rendezve, oly módon, hogy nem figyelünk fel arra, hogy „hopp!, itt rendezést látunk”. Na jó, ennek a társulatnak a művészeit elegendő volt karakter-, illetve szépséget kiemelő maszkírozással ellátni, nem kellett „kínait csinálni” belőlük, Zhao Yan jelmeztervezőnek pedig nem egzotikus, legfeljebb „helyi” múltbeli viseleteket kellett tanulmányoznia. A vizuális szimbólumok rendszere, a színek szimbolikája sem olyan szimplán működik, mint némelyik magyar operaelőadásban, hogy már nemcsak belefáradunk, hanem valóságos sértésnek érezzük a didaktikus üzeneteket. Csak egy példát említek, a piros szín hatásának kiaknázását, amelynek primitív használatától legutóbb a Kolozsvári Magyar Opera Sámson és Delila (r. Korcsmáros György), illetve a Miskolci Nemzeti Színház Tosca (r. Kesselyák Gergely) eladásán borultam ki. Hát persze, hogy a kínai Turandotban is dolgozik a piros, hiszen ősidők óta ez a kínai építészet és viseletek, a szentélyek és ünnepi öltözetek legkedveltebb színe, amelyet még rózsaszínek és lilák szomszédságában is rafináltan használnak, míg mi azt mondanánk, ezek az árnyalatok „ütik egymást”; s ha mindezt eddig nem tudtuk volna, immár a magyarországi kínai éttermeken, büféken és üzleteken is tapasztalhatjuk minduntalan. És persze hogy egy Turandot-előadás is nehezen képzelhető el a vér, a szerelem, a halál jelképeként használt szín hiányával. Piros, óriási „szegecsekkel kivert” falak határolják a színpadképet, oldalról nézve nem is kellemes arányban a császári palotát idéző lépcsők, teraszok rovására, és bőségesen jut árnyalataiból a mandarinok, a Kalafnak felkínált lányok, a kórus pazar öltözékeibe, sőt még Liù (csak a többi szereplőéhez képest szerényebb) fejdíszére is. A hősszerelmes és a szerelemre gyújtott hercegnő azonban csak akkor kap (nem akármilyen szépségű) vörös palástzuhatagot, miután Turandot nem Kalafnak, hanem Szerelemnek nevezi meg az ismeretlen idegent, jeléül annak, hogy csak a feloldó happy endnek ettől a mozzanatától vagyunk igazi szerelmi történet részesei, eddig egy pszichopata császárlány és egy fanatikusan szerelmes (és tán hatalomvágyó) férfi – tragikus fordulattól sem mentes – történetét láttuk. Egyszeri nézés alkalmával elmulasztottam megfigyelni, mennyire volt spontán vagy a rendezés része, hogy Kalaf még a tapsrend előtt leveti ezt a piros palástot, különben hajlamos lennék e happy end kétértelműségére való utalásként fogadni. Részben vegyes hatású, de nagy és feltétlenül tiszteletre méltó énekesi teljesítményeket hallottam. A címszereplő Wang Wei szép, törékeny, fiatal nő, jó drámai szoprán, kellő vivőerővel. Apró intonációs zavarait biztos muzikalitással korrigálta. Ha személyisége primadonnai alkattal párosulna, talán éneklése is átütőbb erejűnek tűnne. A Kalafot alakító Li Shuang nem hősi alkatú és nem megvesztegető hangszínű, de biztosan éneklő drámai tenor. Tetszett, hogy jelmezei sokat tesznek azért, és nem is eredménytelenül, hogy megjelenése előnyösebb legyen. Yao Hong imponáló támasszal dolgozó énekesnő, aki érezhetően ambicionálja, hogy ne másod- vagy harmadrangú főszereplője legyen az operának. Alapvetően drámai szopránként szólal meg, és minden lehetőséget megragad „atombiztos”, bámulatos piano-technikájának érvényesítésére. Voltaképpen csak az I. felvonásban fordult elő, hogy a pianóból nem váltott szépen, ám alakításában nem ez zavart, hanem az őszinteség hiánya. Adós maradt ennek a hősnőnek a lírájával és líraiságával. Tian Hao szépen és illúziókeltően formálta meg Timur szerepét, hangjának vibratója éppen betudható az agg férfi „reszketegségeként”. Jelentőségét emelte Zhang Peng szerényebb hangja a Mandarin szerepében. Geng Zhe Ping, Li Xiang Pang és Liu Jiran Pong szerepében volt énekben és játékban egyaránt meggyőző. A II. felvonás első képét kitevő nagy hármasukból szívesen elengedtem volna az operettes táncra perdülést, de ezt nyilván a rendezőtől kellene számon kérnem. No igen, nem akarom elhallgatni, hogy e kedvemre való, inkább elrendezői színpadra állításban akadt, ami nem tetszett. A fehér (menyasszonyi) ruhás lányok funkciója szinte sehol sem. Az első felvonásban a színfalak mögül hallatszó gyermekkórusra lejtett édeskedő táncuk agyonütötte ennek az izgalmas értelmezhetőségű Puccini-leleménynek a hatását, míg a három mandarin otthonáról való álmodozásának vizuális megjelenítéséhez egyszerre bizonyultak kevésnek és fölöslegesnek. Ám a legvegyesebb benyomásokat keltő rendezések is felemelő boldogsággal képesek megtölteni az ember műélvezetét és az előadás élményének utóéletét, ha legalább egy szereplő elbűvölte. (Ilyen volt legutóbb a kedvemre inkább nem való debreceni Traviata, amelyet Kolonits Klára operatörténeti értékű, briliáns Violettája, és Florin Estefan élvezetes énekesi alakítása tett felejthetetlenné.) Ebben a Turandot-előadásban az Altoum császárt adó Wang Haimin megjelenésének és énekének össz-élménye a felejthetetlenség biztosítéka. Igen, már aranyban pompázó jelmeze, finom, hosszú fehér szakálla és haja is megejtő látvány. És a hangja, amely kiválóan győzi a magas regisztert, egész különleges színű, bizarr módon keveredik benne az elernyedtség és a méltóság. A hangok és a Puccini-zene diadaláért nagy köszönet illeti a csinos és fiatal karmesternőt, Zhu Mant, a színház zenekarát és énekkarát, illetve az Erkel Színház ezúttal is kiválóan vizsgázó akusztikáját is.
6705 telramund 2016-04-22 08:46:30 [Válasz erre: 6700 parampampoli 2016-04-21 18:26:45]
Hangok volnának,de többségüket rossz kezek képzik.Jó néhányan más fachban tanulnak,mint ahova hangjuk eredetileg predesztinálná.
Hangok volnának,de többségüket rossz kezek képzik.Jó néhányan más fachban tanulnak,mint ahova hangjuk eredetileg predesztinálná.
6704 IVA 2016-04-21 20:36:10 [Válasz erre: 6702 Petyus 2016-04-21 19:48:12]
Nem maradt el. Szerdán csak Iván Ildikó estje maradt el, és azért írtam üzenetet az Olvasói levelekbe, mert ez nem látszott egyértelműnek.
Nem maradt el. Szerdán csak Iván Ildikó estje maradt el, és azért írtam üzenetet az Olvasói levelekbe, mert ez nem látszott egyértelműnek.
6703 Búbánat 2016-04-21 19:48:44
[url] http://magyaridok.hu/kultura/remeny-ver-es-turandot-600457/; REMÉNY, VÉR ÉS TURANDOT [/url] 2016. ÁPRILIS 21. CSÜTÖRTÖK 11:00 2016. 04. 21. 14:37 Magyaridok.hu, B. Orbán Emese „A szerelem a Turandot-ban mindig győz. De most gyönyörű díszletek és csodálatos jelmezek között győzött, olyan autentikusan magával ragadó környezetben és előadásmóddal, amit ritkán lehet látni. És van ennek az operának három olyan szereplője, akik nélkül nem lenne kevesebb, de általuk maradandóbb lehet az élmény. Ők a három miniszter, akik mintha az eredeti commedia dell’artéból léptek volna át ebbe a majdnem tragikus történetbe. Nekik kedd este elhittem, hogy ilyen volt az élet a császár udvarában.”
[url] http://magyaridok.hu/kultura/remeny-ver-es-turandot-600457/; REMÉNY, VÉR ÉS TURANDOT [/url] 2016. ÁPRILIS 21. CSÜTÖRTÖK 11:00 2016. 04. 21. 14:37 Magyaridok.hu, B. Orbán Emese „A szerelem a Turandot-ban mindig győz. De most gyönyörű díszletek és csodálatos jelmezek között győzött, olyan autentikusan magával ragadó környezetben és előadásmóddal, amit ritkán lehet látni. És van ennek az operának három olyan szereplője, akik nélkül nem lenne kevesebb, de általuk maradandóbb lehet az élmény. Ők a három miniszter, akik mintha az eredeti commedia dell’artéból léptek volna át ebbe a majdnem tragikus történetbe. Nekik kedd este elhittem, hogy ilyen volt az élet a császár udvarában.”
6702 Petyus 2016-04-21 19:48:12
Miért maradt el a szerdai előadás?
Miért maradt el a szerdai előadás?
6701 Speranza 2016-04-21 18:52:23 [Válasz erre: 6697 Ametiszt 2016-04-21 12:44:06]
"végre voltak hangok(!)" Tisztelettel megkérdezném, ezt a kitételt hogyan kell érteni? Eddig netán balett-verzióban ment a Turandot, amihez nem kellettek hangok, csak zenekar, vagy netán az összes eddigi előadáson hang nélkül énekelték a Turandot szerepeit? Azt meg hogy kell, tessék mondani? Mert tudtommal Kalafhoz, Turandothoz, de még Liuhoz, Timurhoz és a miniszterekhez is egészséges, jól képzett, nagyzenekaron átvivő operai hangmatéria szükségeltetik. Nem vonom én kétségbe, hogy kitűnő előadás volt a pekingi Turandot, minden bizonnyal az volt, na de ez a "végre voltak hangok(!)" azért egy kissé erős volt...
"végre voltak hangok(!)" Tisztelettel megkérdezném, ezt a kitételt hogyan kell érteni? Eddig netán balett-verzióban ment a Turandot, amihez nem kellettek hangok, csak zenekar, vagy netán az összes eddigi előadáson hang nélkül énekelték a Turandot szerepeit? Azt meg hogy kell, tessék mondani? Mert tudtommal Kalafhoz, Turandothoz, de még Liuhoz, Timurhoz és a miniszterekhez is egészséges, jól képzett, nagyzenekaron átvivő operai hangmatéria szükségeltetik. Nem vonom én kétségbe, hogy kitűnő előadás volt a pekingi Turandot, minden bizonnyal az volt, na de ez a "végre voltak hangok(!)" azért egy kissé erős volt...
6700 parampampoli 2016-04-21 18:26:45 [Válasz erre: 6698 Cilike 2016-04-21 16:02:44]
Ametiszt talán úgy értette, hogy a feljövő generációban nincsenek hangok, és ebben sajnos egyet kell értsek vele.
Ametiszt talán úgy értette, hogy a feljövő generációban nincsenek hangok, és ebben sajnos egyet kell értsek vele.
6699 Petyus 2016-04-21 18:24:58 [Válasz erre: 6698 Cilike 2016-04-21 16:02:44]
Vannak vocék, kincset érnek, vannak hangok, melyek szólnak, és olyanok is, melyek fakulnak, úgy mint a múltak.
Vannak vocék, kincset érnek, vannak hangok, melyek szólnak, és olyanok is, melyek fakulnak, úgy mint a múltak.
6698 Cilike 2016-04-21 16:02:44
Szóval nálunk nincsenek hangok. Köszönjük.
Szóval nálunk nincsenek hangok. Köszönjük.
6697 Ametiszt 2016-04-21 12:44:06 [Válasz erre: 6693 perempe 2016-04-20 19:25:13]
Nagyon klassz volti ez a pekingi Turandot, végre voltak hangok(!) és zenekar és egy női karmester! Szép produkció volt. Kb. 10 perc vastaps a végén.
Nagyon klassz volti ez a pekingi Turandot, végre voltak hangok(!) és zenekar és egy női karmester! Szép produkció volt. Kb. 10 perc vastaps a végén.
6696 IVA 2016-04-21 04:30:11 [Válasz erre: 6693 perempe 2016-04-20 19:25:13]
Úgy látszik, szokatlanul a hatása alá kerültem: még azt sem tudom, hol kezdjem.
Úgy látszik, szokatlanul a hatása alá kerültem: még azt sem tudom, hol kezdjem.
6695 Cilike 2016-04-20 21:21:52 [Válasz erre: 6694 parampampoli 2016-04-20 21:19:30]
Igen, az unokája. Édesapja színész, Turpinszky G. Béla néven.
Igen, az unokája. Édesapja színész, Turpinszky G. Béla néven.
6694 parampampoli 2016-04-20 21:19:30 [Válasz erre: 6692 Kaliban 2016-04-20 19:11:04]
Ő az idős Turpinszkynak inkább unokája lehet, mint fia, gondolom. Tudja valaki?
Ő az idős Turpinszkynak inkább unokája lehet, mint fia, gondolom. Tudja valaki?
6693 perempe 2016-04-20 19:25:13
vélemények a Kínai Nemzeti Opera Turandotjáról?
vélemények a Kínai Nemzeti Opera Turandotjáról?
6692 Kaliban 2016-04-20 19:11:04 [Válasz erre: 6691 Tejberizs 2016-04-20 19:00:59]
Na hát egyre kíváncsibb lennék Turpinszky Gippert Bélára. Meghívhatnák a jövő évadra Turiddunak (vagy másnak) Pestre is - hátha van rá esély. Tenor ügyben úgysem állunk olyan nagyon jól.
Na hát egyre kíváncsibb lennék Turpinszky Gippert Bélára. Meghívhatnák a jövő évadra Turiddunak (vagy másnak) Pestre is - hátha van rá esély. Tenor ügyben úgysem állunk olyan nagyon jól.
6691 Tejberizs 2016-04-20 19:00:59
Márok Tamás [url]http://www.szegedioperaklub.hu/news_details/129/0/4/primavera-16%E2%80%99-verseny;beszámolója[/url] a "Primavera 16'-verseny"-ről a Szegedi Operaklub Főtéma rovatában.
Márok Tamás [url]http://www.szegedioperaklub.hu/news_details/129/0/4/primavera-16%E2%80%99-verseny;beszámolója[/url] a "Primavera 16'-verseny"-ről a Szegedi Operaklub Főtéma rovatában.
6690 Kaliban 2016-04-18 11:04:15
Én Szegedi Csaba miatt hagytam ki a második szereposztást. Több, mint valószínű volt, hogy Agache után túlságosan is kiábrándító lenne őt hallgatni.
Én Szegedi Csaba miatt hagytam ki a második szereposztást. Több, mint valószínű volt, hogy Agache után túlságosan is kiábrándító lenne őt hallgatni.
6689 parampampoli 2016-04-18 10:36:39
Új szereplők mutatkoztak be tegnap a Cavalleria-Pagliacci előadáson. Illetve nem teljesen újak, hiszen Kamen Chanev már a produkció bemutatóján is énekelte mindkét szerepet. Most ugyanazokat az erényeket csillogtatta Turiddu szerepében, és ugyanazokat a hiányosságokat mutatta Canióéban, mint akkor. Hangja még karcsúbb, középen még kevésbé erőteljes, mint Feketéé, de végtelen megnyugtató látni, hallgatni azt a technikai biztonságot, amellyel hangszerét kezeli. Ahogy egy ismerősöm mondta, aki régóta figyeli, nála nem kell félni attól, hogy a következő hang meg fog-e szólalni. Megszólal minden, legfeljebb Canio szerepének nagyobb részében jóval kisebb volumennel, mint kellene; de Chanev másik erénye, hogy az énekes kulcspontokon mindig képes maximálisan mozgósítani erejét is, tudását is, így a Búcsú az anyától is, a „Kacagj, Bajazzó” is rendkívül minőségi előadásban hangzott fel. Chanev hangja színében tulajdonképpen egy erőteljesebb lírai-spinto lenne, a Mantuai herceg vagy Rodolfo kitűnő alakítója lehetne, de a mai operavilág szüksége vitte rá, hogy annál jóval nagyobb fachot énekeljen. Hogy meddig fogja bírni, nem tudni, kívánom neki is, magunknak is, hogy minél tovább tehesse. Az új Nedda Váradi Zita, akit másfél éve Musetta szerepében nyújtott kiváló alakítása miatt nagyon megdicsértem. Nedda más szerep, karakterben is, hangban is, de a művésznő ebben is meggyőző produkciót nyújtott. Középfekvésben ő se az a húsos hangú lírai szoprán, akihez az én korosztályom ebben a szerepben korábban szokott, ott egyes pontokon hiányzik még egy kis volumen, ott kicsit szubrettes a hangszín, de magas regiszterében megvan a szükséges fény és erő is. Legjobban őszinte, sallangmentes szerepformálása tetszett, minden szavát, tettét abszolút elhittem neki, és biztos vagyok benne, hogy a további előadásokon alakítása minden szempontból fejlődni fog. (Ja, és nagyon csinos!) Szegedi Csaba mutatkozott be a kettős bariton szerepben, számomra az utóbbi évek legfelháborítóbb alakítását nyújtva. Tavalyi katasztrofális Biberachja és a Domingó-gálán látottak, hallottak után sok reményem nem lehetett, de amit láttam, minden várakozásomat alulmúlta. Nagyon sajnálom, hogy a színház vezetéséből senki nem látta, hogy tette tönkre, zilálta szét az egész rendezést, partnereit is gyakran kellemetlen helyzetbe hozva. Hogy hangja ezekre a szerepekre teljesen alkalmatlan, az egy dolog. Ő ugyanis egy újabb, immár sokadik fachtévesztésben tevékenykedő énekes. Nem bariton, hanem világosan és egyértelműen tenor, annak pedig kis volumenű, technikailag kezdetleges. Ehhez a hangi és technikai képességhez láthatóan hallatlanul nagyra nőtt művészi öntudat társul, Szegedi nem úgy mozog a színpadon, mintha a vándortársulat bambája, hanem főnöke lenne. „Tonio, lo scemo” vagy „Tonio, il gobbo” mondja róla a szöveg. Szegedi se nem bamba, se nem púpos. Járkál fel és alá, amennyire alkata megengedi, peckesen, a szereptől tökéletesen idegenül, és fittyet hányva a rendezési beállításokra. Látta ezt rendező? És hagyta, hogy Nedda Madárdalát teljesen szétbarmolja tűrhetetlen játékaival? Mindkét eddigi Tonio csendesen elfoglalta helyét, és utána mozdulatlanul feküdt, hagyva, hogy semmi ne zavarja se partnernőjét az éneklésben, a közönséget se a zenei élvezetben. Szegedi, miközben Váradi Zita fő számát énekli, a kocsi alatt pofákat vág, forgolódik, lábával kalimpál, eljátssza saját kis commedia dell’artéját, elvonva a közönség figyelmét a zenei lényegről. Milyen lehetetlen és tűrhetetlen, inkollegiális viselkedés ez Váradi Zita iránt??? Amit pedig a Prológban csinál… nyilvánvaló, hogy hangilag semmi, de a végén a „g” alatt… az egyszerűen hihetetlen, és ha nem magam látom, saját szemmel, talán el sem hiszem: piruettezik a tartott hang közben, majd a végén pukedli szerű meghajlással köszöni meg a tapsokat. Ez a lehetetlen ripacséria O.K. lehet egy cirkuszban, vagy egy tizedrangú vidéki vándortársulatban — de ott is csak ha nincs rendező, és az énekes önmagát rendezheti —, de nem Budapest zenés színházában. Miért nem szólt rá senki, hogy „Héé, a rendezésben az van, hogy visszaülsz a kocsit vontató motorra, nem elöl csinálod itt ezt a rémes magánszámodat!”??? Szegedi Csaba bosszantó és taszító „alakítása” minden szintet és képzeletet alulmúló produkció, amellyel a színház vezetésének lenne haladéktalan tennivalója. Lukács Miklós, Mihály András vagy Petrovics Emil igazgatása alatt biztosan tudták volna, mit kell tenni: azonnali hatállyal leváltani a szerepről. Szappanos Tibor tavaly kiváló Beppe volt, idén, hangja vészes fogyatkozása miatt már sajnos nem az. Alig hallani, és a karmester által érthetetlenül, halálosan lassúra vett szerenádban se tudja azt a finom zeneiséget mutatni, mint tavaly. Hát, igen… hang és technika nélkül nehéz az éneklés. Az este legkellemesebb meglepetése volt Haja Zsolt Silviója. Végre! Jó szabású öltönyében, a korábban látott komikus nadrágtartó nélkül megjelenve azonnal elektromossággal telt meg a színpad. Egy fiatal FÉRFI lépett a színre, és ettől az egész szituáció, a nő és férfi erotikus relációja, Nedda és Silvio kapcsolata és az egész darab új, eddig nem látott értelmet nyert. Haja ráadásul remekül énekelt, világos baritonjának nem okoztak semmilyen nehézséget a szerep nehéz magasságai, szépen formálva, szenvedéllyel. Hosszú évek, évtizedek óta a legjobb Silvio, akit élőben hallottam. Kálnay Zsófia Heiter Melindáénál kb. háromszoros hangerővel, és a hangi biztonság miatt jóval erősebb színekkel alakította Lolát. Számomra egy árnyalattal kacérabb, de egy árnyalattal kevésbé ellenszenves felfogás lenne az ideális, de ez inkább ízlésbeli megállapítás akar lenni, mint kritika. Az előadás állandó főszereplőjéről, a kórusról ismét meg kellett állapítanom, hogy a minden esti élmény egyik letéteményese és záloga. Az első előadáson még tapasztalható pontatlanságok, lötyögések a távoli múltba vesztek, öröm látni azt a részvételt, amit a rendezésben tanúsítanak, énekük fénye, ereje, minden este érzéki élményt ad a hallgató fülének. Nem véletlenül harsognak nekik a bravók az előadás végén: megérdemlik, maximálisan. Hámori Mátét nagyon tehetséges karmesternek találom. Figyel, végig együtt a színpaddal úgy, hogy közben a zenekarra is jut figyelméből és energiáiból. Időnként más tempót vesz, mint én tenném, vagy ő maga vett egy előadással korábban, tegnap például indokolatlanul lassú volt a Nedda-Silvio kettős középrésze, és mint fentebb írtam, folyamatosan nem tudok egyetérteni Arlecchino szerenádjának borzasztó lelassításával. Balczónak ment is ebben a tempóban, Szappanosnak nem, Hámori helyében elgondolkoznék a változtatáson. De kritikám ennyi mindössze, nem több, az előadás biztos kezekben van nála, remélem, hogy sokáig lesz gazdája és sokáig élvezhetjük dirigálásával a színház egyik legsikeresebb produkcióját. (Természetesen jól és gondosan választott szereposztásban!)
Új szereplők mutatkoztak be tegnap a Cavalleria-Pagliacci előadáson. Illetve nem teljesen újak, hiszen Kamen Chanev már a produkció bemutatóján is énekelte mindkét szerepet. Most ugyanazokat az erényeket csillogtatta Turiddu szerepében, és ugyanazokat a hiányosságokat mutatta Canióéban, mint akkor. Hangja még karcsúbb, középen még kevésbé erőteljes, mint Feketéé, de végtelen megnyugtató látni, hallgatni azt a technikai biztonságot, amellyel hangszerét kezeli. Ahogy egy ismerősöm mondta, aki régóta figyeli, nála nem kell félni attól, hogy a következő hang meg fog-e szólalni. Megszólal minden, legfeljebb Canio szerepének nagyobb részében jóval kisebb volumennel, mint kellene; de Chanev másik erénye, hogy az énekes kulcspontokon mindig képes maximálisan mozgósítani erejét is, tudását is, így a Búcsú az anyától is, a „Kacagj, Bajazzó” is rendkívül minőségi előadásban hangzott fel. Chanev hangja színében tulajdonképpen egy erőteljesebb lírai-spinto lenne, a Mantuai herceg vagy Rodolfo kitűnő alakítója lehetne, de a mai operavilág szüksége vitte rá, hogy annál jóval nagyobb fachot énekeljen. Hogy meddig fogja bírni, nem tudni, kívánom neki is, magunknak is, hogy minél tovább tehesse. Az új Nedda Váradi Zita, akit másfél éve Musetta szerepében nyújtott kiváló alakítása miatt nagyon megdicsértem. Nedda más szerep, karakterben is, hangban is, de a művésznő ebben is meggyőző produkciót nyújtott. Középfekvésben ő se az a húsos hangú lírai szoprán, akihez az én korosztályom ebben a szerepben korábban szokott, ott egyes pontokon hiányzik még egy kis volumen, ott kicsit szubrettes a hangszín, de magas regiszterében megvan a szükséges fény és erő is. Legjobban őszinte, sallangmentes szerepformálása tetszett, minden szavát, tettét abszolút elhittem neki, és biztos vagyok benne, hogy a további előadásokon alakítása minden szempontból fejlődni fog. (Ja, és nagyon csinos!) Szegedi Csaba mutatkozott be a kettős bariton szerepben, számomra az utóbbi évek legfelháborítóbb alakítását nyújtva. Tavalyi katasztrofális Biberachja és a Domingó-gálán látottak, hallottak után sok reményem nem lehetett, de amit láttam, minden várakozásomat alulmúlta. Nagyon sajnálom, hogy a színház vezetéséből senki nem látta, hogy tette tönkre, zilálta szét az egész rendezést, partnereit is gyakran kellemetlen helyzetbe hozva. Hogy hangja ezekre a szerepekre teljesen alkalmatlan, az egy dolog. Ő ugyanis egy újabb, immár sokadik fachtévesztésben tevékenykedő énekes. Nem bariton, hanem világosan és egyértelműen tenor, annak pedig kis volumenű, technikailag kezdetleges. Ehhez a hangi és technikai képességhez láthatóan hallatlanul nagyra nőtt művészi öntudat társul, Szegedi nem úgy mozog a színpadon, mintha a vándortársulat bambája, hanem főnöke lenne. „Tonio, lo scemo” vagy „Tonio, il gobbo” mondja róla a szöveg. Szegedi se nem bamba, se nem púpos. Járkál fel és alá, amennyire alkata megengedi, peckesen, a szereptől tökéletesen idegenül, és fittyet hányva a rendezési beállításokra. Látta ezt rendező? És hagyta, hogy Nedda Madárdalát teljesen szétbarmolja tűrhetetlen játékaival? Mindkét eddigi Tonio csendesen elfoglalta helyét, és utána mozdulatlanul feküdt, hagyva, hogy semmi ne zavarja se partnernőjét az éneklésben, a közönséget se a zenei élvezetben. Szegedi, miközben Váradi Zita fő számát énekli, a kocsi alatt pofákat vág, forgolódik, lábával kalimpál, eljátssza saját kis commedia dell’artéját, elvonva a közönség figyelmét a zenei lényegről. Milyen lehetetlen és tűrhetetlen, inkollegiális viselkedés ez Váradi Zita iránt??? Amit pedig a Prológban csinál… nyilvánvaló, hogy hangilag semmi, de a végén a „g” alatt… az egyszerűen hihetetlen, és ha nem magam látom, saját szemmel, talán el sem hiszem: piruettezik a tartott hang közben, majd a végén pukedli szerű meghajlással köszöni meg a tapsokat. Ez a lehetetlen ripacséria O.K. lehet egy cirkuszban, vagy egy tizedrangú vidéki vándortársulatban — de ott is csak ha nincs rendező, és az énekes önmagát rendezheti —, de nem Budapest zenés színházában. Miért nem szólt rá senki, hogy „Héé, a rendezésben az van, hogy visszaülsz a kocsit vontató motorra, nem elöl csinálod itt ezt a rémes magánszámodat!”??? Szegedi Csaba bosszantó és taszító „alakítása” minden szintet és képzeletet alulmúló produkció, amellyel a színház vezetésének lenne haladéktalan tennivalója. Lukács Miklós, Mihály András vagy Petrovics Emil igazgatása alatt biztosan tudták volna, mit kell tenni: azonnali hatállyal leváltani a szerepről. Szappanos Tibor tavaly kiváló Beppe volt, idén, hangja vészes fogyatkozása miatt már sajnos nem az. Alig hallani, és a karmester által érthetetlenül, halálosan lassúra vett szerenádban se tudja azt a finom zeneiséget mutatni, mint tavaly. Hát, igen… hang és technika nélkül nehéz az éneklés. Az este legkellemesebb meglepetése volt Haja Zsolt Silviója. Végre! Jó szabású öltönyében, a korábban látott komikus nadrágtartó nélkül megjelenve azonnal elektromossággal telt meg a színpad. Egy fiatal FÉRFI lépett a színre, és ettől az egész szituáció, a nő és férfi erotikus relációja, Nedda és Silvio kapcsolata és az egész darab új, eddig nem látott értelmet nyert. Haja ráadásul remekül énekelt, világos baritonjának nem okoztak semmilyen nehézséget a szerep nehéz magasságai, szépen formálva, szenvedéllyel. Hosszú évek, évtizedek óta a legjobb Silvio, akit élőben hallottam. Kálnay Zsófia Heiter Melindáénál kb. háromszoros hangerővel, és a hangi biztonság miatt jóval erősebb színekkel alakította Lolát. Számomra egy árnyalattal kacérabb, de egy árnyalattal kevésbé ellenszenves felfogás lenne az ideális, de ez inkább ízlésbeli megállapítás akar lenni, mint kritika. Az előadás állandó főszereplőjéről, a kórusról ismét meg kellett állapítanom, hogy a minden esti élmény egyik letéteményese és záloga. Az első előadáson még tapasztalható pontatlanságok, lötyögések a távoli múltba vesztek, öröm látni azt a részvételt, amit a rendezésben tanúsítanak, énekük fénye, ereje, minden este érzéki élményt ad a hallgató fülének. Nem véletlenül harsognak nekik a bravók az előadás végén: megérdemlik, maximálisan. Hámori Mátét nagyon tehetséges karmesternek találom. Figyel, végig együtt a színpaddal úgy, hogy közben a zenekarra is jut figyelméből és energiáiból. Időnként más tempót vesz, mint én tenném, vagy ő maga vett egy előadással korábban, tegnap például indokolatlanul lassú volt a Nedda-Silvio kettős középrésze, és mint fentebb írtam, folyamatosan nem tudok egyetérteni Arlecchino szerenádjának borzasztó lelassításával. Balczónak ment is ebben a tempóban, Szappanosnak nem, Hámori helyében elgondolkoznék a változtatáson. De kritikám ennyi mindössze, nem több, az előadás biztos kezekben van nála, remélem, hogy sokáig lesz gazdája és sokáig élvezhetjük dirigálásával a színház egyik legsikeresebb produkcióját. (Természetesen jól és gondosan választott szereposztásban!)
6688 telramund 2016-04-18 09:25:30 [Válasz erre: 6686 Fabricius 2016-04-17 22:43:16]
A zenekar a karmesterrel az élen már pénteken sem állt a helyzet magaslatán,helyenként a verizmót az unalom lengte át.Csak ezt kevésbé lehetett érezni 4(3) nagyszerű énekesi produkció miatt.
A zenekar a karmesterrel az élen már pénteken sem állt a helyzet magaslatán,helyenként a verizmót az unalom lengte át.Csak ezt kevésbé lehetett érezni 4(3) nagyszerű énekesi produkció miatt.
6687 martuni 2016-04-18 08:33:02 [Válasz erre: 6686 Fabricius 2016-04-17 22:43:16]
A pénteki eszményi előadás után csúnya kijózanító meglepetés!
A pénteki eszményi előadás után csúnya kijózanító meglepetés!
6686 Fabricius 2016-04-17 22:43:16
Nekem óriási csalódás volt a mai ParBaj! Unalmas tempók, sokszor leülő zene. Értékelhető teljesítményt csak Lukács nyújtott, Kamen Chanev néhány helyen hullámzóan, néha szépen énekelt, máskor fáradt hangszínnel. Szegedi Csaba botrányosan rossz volt! Kicsi hang, ami világos is, csúnya is. Nagy szerepek ezek neki! Váradi Zita szépen leénekel mindent, de a verismo nem az ő hangjának való. Szappanost egyáltalán nem hallani!
Nekem óriási csalódás volt a mai ParBaj! Unalmas tempók, sokszor leülő zene. Értékelhető teljesítményt csak Lukács nyújtott, Kamen Chanev néhány helyen hullámzóan, néha szépen énekelt, máskor fáradt hangszínnel. Szegedi Csaba botrányosan rossz volt! Kicsi hang, ami világos is, csúnya is. Nagy szerepek ezek neki! Váradi Zita szépen leénekel mindent, de a verismo nem az ő hangjának való. Szappanost egyáltalán nem hallani!
6685 Petyus 2016-04-17 13:11:29 [Válasz erre: 6681 violentino 2016-04-16 15:02:12]
Önálló, közös áriaestre gondoltam. Egyébként Par/Baj. Március végén magam is tanúja voltam. Tényleg a legnagyobbak.
Önálló, közös áriaestre gondoltam. Egyébként Par/Baj. Március végén magam is tanúja voltam. Tényleg a legnagyobbak.
6684 egy kívülálló 2016-04-17 08:53:45 [Válasz erre: 6683 Kaliban 2016-04-16 17:18:37]
Köszi, akkor ez túl is van tárgyalva! :-)
Köszi, akkor ez túl is van tárgyalva! :-)
6683 Kaliban 2016-04-16 17:18:37 [Válasz erre: 6682 egy kívülálló 2016-04-16 15:22:42]
Akkor rosszul emlékeztem és elnézést kérek - előfordul. Olvasni mindenféle zenei élettel foglalkozó portált olvasok és mindenfelé találok cikkeket, amiket egyetértek vagy nagyrészt egyetértek. Ez az Operavilág esetében is így van.
Akkor rosszul emlékeztem és elnézést kérek - előfordul. Olvasni mindenféle zenei élettel foglalkozó portált olvasok és mindenfelé találok cikkeket, amiket egyetértek vagy nagyrészt egyetértek. Ez az Operavilág esetében is így van.
6682 egy kívülálló 2016-04-16 15:22:42 [Válasz erre: 6673 Kaliban 2016-04-15 07:10:23]
Szigetvári Dávid a múlt évadban három produkcióban szerepelt az Operaházban. A kéjenc útjáról és a Farnacéról Mona Dániel írt, a Così fan tuttéról én (Bóka Gábor) írtam kritikát az Opera-Világon. Visszakerestem a korábbi éveket is: Kondor Kata soha, egyetlen kritikát sem írt az Opera-Világ számára Szigetvári Dávidról, és tudomásom szerint máshol sem. Lehet minket szidni (ez csak azt bizonyítja, hogy olvastok minket, az meg külön megtisztelő, hogy egy másik lap fórumán ilyen terjedelemben foglalkoztok a cikkeinkkel), de könyörgöm, legalább olyasmiért, amit elkövettünk!
Szigetvári Dávid a múlt évadban három produkcióban szerepelt az Operaházban. A kéjenc útjáról és a Farnacéról Mona Dániel írt, a Così fan tuttéról én (Bóka Gábor) írtam kritikát az Opera-Világon. Visszakerestem a korábbi éveket is: Kondor Kata soha, egyetlen kritikát sem írt az Opera-Világ számára Szigetvári Dávidról, és tudomásom szerint máshol sem. Lehet minket szidni (ez csak azt bizonyítja, hogy olvastok minket, az meg külön megtisztelő, hogy egy másik lap fórumán ilyen terjedelemben foglalkoztok a cikkeinkkel), de könyörgöm, legalább olyasmiért, amit elkövettünk!
6681 violentino 2016-04-16 15:02:12 [Válasz erre: 6680 Petyus 2016-04-16 14:06:19]
Petyus? Nem ismered az opera.hu-t? Jaj Istenkém!:)))
Petyus? Nem ismered az opera.hu-t? Jaj Istenkém!:)))
6679 martuni 2016-04-16 13:17:47
Világszínvonal az Erkelben! Lukács, Rost, Agache-est, hatalmas sikerrel! A Nagyok!
Világszínvonal az Erkelben! Lukács, Rost, Agache-est, hatalmas sikerrel! A Nagyok!
6678 Edmond Dantes 2016-04-15 18:57:40
Weber: A bűvös vadász Erkel Színház, 2016. április 14. Bő évnyi pihentetés után egy négyes szériára ismét elővette az Operaház a divatos szóval "megosztó" produkciót, ennek volt csütörtökön az első előadása. Olvasgatva a korabeli kritikákat és a mindenkori kommenteket, azt mondhatom, az előadás az eltelt (holt)időben eléggé belesimult a tájba, a félháznyi közönség nem búúúzott és nem pfujjolt, viszont olykor 1-1 megérdemelt taps is elmaradt, éreztetve, hogy a nézők nemigen ismerik a művet és a "megtapsolható" számok egyikét-másikát. Nagyjából azt csináltam, amit az egyik kritika találóan sugallt: hátradőltem és élveztem a nagyon szeretett és kevésbé ismert dallamokat. Zsótér Sándor és két alkotótársa, Ambrus Mária (díszlet) és Benedek Mari (jelmez) netán formabontónak, polgárpukkasztónak szánt színrevitele végső soron vállalható, színpadképes, bár gyakran igyekszik ez ellen dolgozni. Onnantól fogva, hogy a két főszerepet Szabóki Tündére és Kovácsházi Istvánra osztották, a teljes történet számomra nagyjából idézőjelbe került. Szabóki menyasszonyi ruhás-tüllfátyolós ifjúnak álcázott (valójában hangsúlyosan érett korú) menyasszonya és Kovácsházi őszbe csavarodó, pocakos, görnyedt hátú, "öregecskedő" ifjú vadászlegénye mint szerelmespár, egy olyan irracionális világot hozott, ami köré "klasszikus" Freischütz-adaptációt lehetetlen és nem is szükséges sőt nem is szabad építeni...de ne szaladjunk ennyire előre. A látványos, gyakran változó állású, korong formájú fődíszlet végig uralja a színpadot, olykor cselekvő részese annak. Jók a világítási effektusok, jól peregnek a gyakori színváltozások, kimagaslóan hatásos az Ördögárok-jelenet illetve a szünet előtti finálé és jó a zárójelenet is. A feledhető rendezői effekteket pedig -comme il faut- elfelejtjük és/vagy nagylelkűen a librettó rovására írjuk: az a bizonyos polgárpukkasztás bizonyára az enyhén szólva is bárgyú történet bárgyú fordulatait óhajtotta eltakarni, részleges sikerrel. A zenei irányítást az új főzeneigazgató, Kocsár Balázs vette át. Úgy éreztem, pár zenekari próba még elkelt volna, a nyitány pontatlan indítása, a zenekar (és a színfalak mögötti együttes) rézfúvós gikszerei és néhány további légypiszok némi hiányérzetet hagyott bennem, de összességében szép hangzások érkeztek az árok felől. Talán kevesebb próba miatt indított a kórus is kicsit bizonytalanul első megszólalásaiban, de később a hangzás már tömör és fényes lett: Strausz Kálmán karigazgató akkor már nyugodtan hagyhatta el proszcéniumpáholyát. A Honvéd Férfikarral megerősített Vadászkórus-sláger a színpad mélyéről is elérte hatását. Szabóki Tünde éteri tisztaságú, nemes hangzású, igazi jugendlich-dramatisch Agathát-Ágotát varázsolt a fülünkbe, zenei igényessége ismét elbűvölt és noha -mint fentebb már félénken jeleztem- alkatilag, életkorban egyaránt és rendezői nyomatékkal is kinőtte Ágotát, mégis sugározni tudta azt az éthoszt, ami ehhez a szerephez (is) elengedhetetlen. Kovácsházi Istvánnak sem okozott gondot a nagy tenorária és a szólam többi része sem; a jövő évad(ok) nagy kérdése, elegendő lesz-e a most is kissé nazális voce a Siegfriedekhez is. Más kérdés, miért varázsolt az amúgy sem vadászlegény-korú művészből a rendező ördöge tébláboló öregfiút...netán Ágotájával akarta harmonizálni? Cser Krisztián vonzóan sátáni bonvivánként adta elő két pompás magánszámát, valahogy nem lehet ezt a Gáspárt nagyon utálni...kár, hogy a figura -s vele persze Cser- szinte eltűnik az opera második felében. Értékes hang, átütő erővel szól fent, lent s ami közötte van. Rácz Rita most sem tetszett különösebben, miként korábban az Ariadnéban sem, ám míg utóbbiban az irodalom egyik legnehezebb áriáját kell(ett) megszólaltatnia, addig Anciként-Annuskaként könnyebb a dolga. Mórikáló, "pop-rockos" beállítása nyilván rendezői utasítás, de nem túl nyaktörő koloratúráit meggyőzőbben formálhatta volna. Kováts Kolos operatörténeti pillanattá emelte a remete deus ex machina-szerű megjelenését s intette csendre a sztentori hangon megszólaló-ítélkezni kezdő Busa Tamást (Ottokár): örültem, hogy láttam és szeretnék még sokáig örülni neki. Igazi rendezői telitalálat és előadói bravúr Ladányi Andrea szerepeltetése-szereplése Samiel/fekete vadász/ördög/sas/galamb többes szerepében: bejátssza, bejárja és bebűvöli a színpadot és a nézőteret egyaránt. Gábor Géza (Kuno) és Kiss Péter (Kilián) említése teszi remélhetőleg teljessé a névsort.
Weber: A bűvös vadász Erkel Színház, 2016. április 14. Bő évnyi pihentetés után egy négyes szériára ismét elővette az Operaház a divatos szóval "megosztó" produkciót, ennek volt csütörtökön az első előadása. Olvasgatva a korabeli kritikákat és a mindenkori kommenteket, azt mondhatom, az előadás az eltelt (holt)időben eléggé belesimult a tájba, a félháznyi közönség nem búúúzott és nem pfujjolt, viszont olykor 1-1 megérdemelt taps is elmaradt, éreztetve, hogy a nézők nemigen ismerik a művet és a "megtapsolható" számok egyikét-másikát. Nagyjából azt csináltam, amit az egyik kritika találóan sugallt: hátradőltem és élveztem a nagyon szeretett és kevésbé ismert dallamokat. Zsótér Sándor és két alkotótársa, Ambrus Mária (díszlet) és Benedek Mari (jelmez) netán formabontónak, polgárpukkasztónak szánt színrevitele végső soron vállalható, színpadképes, bár gyakran igyekszik ez ellen dolgozni. Onnantól fogva, hogy a két főszerepet Szabóki Tündére és Kovácsházi Istvánra osztották, a teljes történet számomra nagyjából idézőjelbe került. Szabóki menyasszonyi ruhás-tüllfátyolós ifjúnak álcázott (valójában hangsúlyosan érett korú) menyasszonya és Kovácsházi őszbe csavarodó, pocakos, görnyedt hátú, "öregecskedő" ifjú vadászlegénye mint szerelmespár, egy olyan irracionális világot hozott, ami köré "klasszikus" Freischütz-adaptációt lehetetlen és nem is szükséges sőt nem is szabad építeni...de ne szaladjunk ennyire előre. A látványos, gyakran változó állású, korong formájú fődíszlet végig uralja a színpadot, olykor cselekvő részese annak. Jók a világítási effektusok, jól peregnek a gyakori színváltozások, kimagaslóan hatásos az Ördögárok-jelenet illetve a szünet előtti finálé és jó a zárójelenet is. A feledhető rendezői effekteket pedig -comme il faut- elfelejtjük és/vagy nagylelkűen a librettó rovására írjuk: az a bizonyos polgárpukkasztás bizonyára az enyhén szólva is bárgyú történet bárgyú fordulatait óhajtotta eltakarni, részleges sikerrel. A zenei irányítást az új főzeneigazgató, Kocsár Balázs vette át. Úgy éreztem, pár zenekari próba még elkelt volna, a nyitány pontatlan indítása, a zenekar (és a színfalak mögötti együttes) rézfúvós gikszerei és néhány további légypiszok némi hiányérzetet hagyott bennem, de összességében szép hangzások érkeztek az árok felől. Talán kevesebb próba miatt indított a kórus is kicsit bizonytalanul első megszólalásaiban, de később a hangzás már tömör és fényes lett: Strausz Kálmán karigazgató akkor már nyugodtan hagyhatta el proszcéniumpáholyát. A Honvéd Férfikarral megerősített Vadászkórus-sláger a színpad mélyéről is elérte hatását. Szabóki Tünde éteri tisztaságú, nemes hangzású, igazi jugendlich-dramatisch Agathát-Ágotát varázsolt a fülünkbe, zenei igényessége ismét elbűvölt és noha -mint fentebb már félénken jeleztem- alkatilag, életkorban egyaránt és rendezői nyomatékkal is kinőtte Ágotát, mégis sugározni tudta azt az éthoszt, ami ehhez a szerephez (is) elengedhetetlen. Kovácsházi Istvánnak sem okozott gondot a nagy tenorária és a szólam többi része sem; a jövő évad(ok) nagy kérdése, elegendő lesz-e a most is kissé nazális voce a Siegfriedekhez is. Más kérdés, miért varázsolt az amúgy sem vadászlegény-korú művészből a rendező ördöge tébláboló öregfiút...netán Ágotájával akarta harmonizálni? Cser Krisztián vonzóan sátáni bonvivánként adta elő két pompás magánszámát, valahogy nem lehet ezt a Gáspárt nagyon utálni...kár, hogy a figura -s vele persze Cser- szinte eltűnik az opera második felében. Értékes hang, átütő erővel szól fent, lent s ami közötte van. Rácz Rita most sem tetszett különösebben, miként korábban az Ariadnéban sem, ám míg utóbbiban az irodalom egyik legnehezebb áriáját kell(ett) megszólaltatnia, addig Anciként-Annuskaként könnyebb a dolga. Mórikáló, "pop-rockos" beállítása nyilván rendezői utasítás, de nem túl nyaktörő koloratúráit meggyőzőbben formálhatta volna. Kováts Kolos operatörténeti pillanattá emelte a remete deus ex machina-szerű megjelenését s intette csendre a sztentori hangon megszólaló-ítélkezni kezdő Busa Tamást (Ottokár): örültem, hogy láttam és szeretnék még sokáig örülni neki. Igazi rendezői telitalálat és előadói bravúr Ladányi Andrea szerepeltetése-szereplése Samiel/fekete vadász/ördög/sas/galamb többes szerepében: bejátssza, bejárja és bebűvöli a színpadot és a nézőteret egyaránt. Gábor Géza (Kuno) és Kiss Péter (Kilián) említése teszi remélhetőleg teljessé a névsort.
6677 Károly 2016-04-15 13:15:02
Soha nem láttam még olyan rossz Toscát, mint a Primavera sorozatban szereplő miskolci előadás! Pedig olyan előadáson is voltam már, amikor Felber Gabriella énekelte a címszerepet, és a szünetet meg sem várva kijöttem. Vizin Viktória még Felbernél is katasztrofálisabb hangi állapotban énekelt! Hogy lehet kiállítani egy olyan énekesnőt, akinek a hangja meghatározhatatlan? Vizin se szoprán. se mezzó! Fent szűköl, alatta kevés, de az egész hangi tartományára a nem megfelelő hangerő és a hatalmas vibrátó a jellemző. Cseh Antal úgyanígy alkalmatlan Scarpia énekest próbáló szerepének az eléneklésére. Nincs meg az a hangi kvalitás, ami predesztinálhatná rá, a technikai hiányosság pedig a tragédia határát súrolja! Kesselyák Gergelyt már jó ideje nem értem! Ennyire nem ért a hangokhoz? Minden esetre ezt az előadást a miskolciak sem teszik az ablakba!
Soha nem láttam még olyan rossz Toscát, mint a Primavera sorozatban szereplő miskolci előadás! Pedig olyan előadáson is voltam már, amikor Felber Gabriella énekelte a címszerepet, és a szünetet meg sem várva kijöttem. Vizin Viktória még Felbernél is katasztrofálisabb hangi állapotban énekelt! Hogy lehet kiállítani egy olyan énekesnőt, akinek a hangja meghatározhatatlan? Vizin se szoprán. se mezzó! Fent szűköl, alatta kevés, de az egész hangi tartományára a nem megfelelő hangerő és a hatalmas vibrátó a jellemző. Cseh Antal úgyanígy alkalmatlan Scarpia énekest próbáló szerepének az eléneklésére. Nincs meg az a hangi kvalitás, ami predesztinálhatná rá, a technikai hiányosság pedig a tragédia határát súrolja! Kesselyák Gergelyt már jó ideje nem értem! Ennyire nem ért a hangokhoz? Minden esetre ezt az előadást a miskolciak sem teszik az ablakba!
6676 parampampoli 2016-04-15 10:25:26 [Válasz erre: 6673 Kaliban 2016-04-15 07:10:23]
Hányszor mondtam már??? Mert annyit ért az énekléshez, mint tyúk az ABC-hez.
Hányszor mondtam már??? Mert annyit ért az énekléshez, mint tyúk az ABC-hez.
6675 Robesz 2016-04-15 09:24:42 [Válasz erre: 6673 Kaliban 2016-04-15 07:10:23]
Nyilván a közönség soraiban csak hülyék ültek és ő volt az egyetlen normális...
Nyilván a közönség soraiban csak hülyék ültek és ő volt az egyetlen normális...
6674 melisande 2016-04-15 08:19:40 [Válasz erre: 6673 Kaliban 2016-04-15 07:10:23]
de gustibus.... nekem Florin Estefan kifejezetten tetszett. Nem hibátlan, de csodálatos hangú énekes. 2 énekest hallottam régi pesti rendezésben Germont szerepében, és szerintem a fiatal román bariton mindegyiket túllépte.
de gustibus.... nekem Florin Estefan kifejezetten tetszett. Nem hibátlan, de csodálatos hangú énekes. 2 énekest hallottam régi pesti rendezésben Germont szerepében, és szerintem a fiatal román bariton mindegyiket túllépte.
6673 Kaliban 2016-04-15 07:10:23
[url]http://operavilag.net/kiemelt/noi-sors/;Kondor Kata írása a debreceni Traviátáról.[/url] Azért ízlések és pofonok tudom és nem áll módomban és szándékomban senkit minősíteni, de véleményem szerint a román vendégbariton nem volt annyira rossz, mint ahogy a hölgy látja. Nem mellesleg nem értem, hogy akkor pl. Szigetvári Dávidról miért irkál pozitív dolgokat a hölgy, ha ennyire Florin Estefant meg így lehúzza????
[url]http://operavilag.net/kiemelt/noi-sors/;Kondor Kata írása a debreceni Traviátáról.[/url] Azért ízlések és pofonok tudom és nem áll módomban és szándékomban senkit minősíteni, de véleményem szerint a román vendégbariton nem volt annyira rossz, mint ahogy a hölgy látja. Nem mellesleg nem értem, hogy akkor pl. Szigetvári Dávidról miért irkál pozitív dolgokat a hölgy, ha ennyire Florin Estefant meg így lehúzza????
6672 IVA 2016-04-14 03:40:04 [Válasz erre: 6670 parampampoli 2016-04-13 09:45:19]
Köszönöm szépen, bár eredeti célom nem a szórakoztatás volt. Egyre inkább úgy érzem, hogy a „rendezők” nem veszik komolyan a közönséget (emiatt részben a mindent ünneplő közönség is hibás), és igenis le kell írni, hogy az egykor éles intellektust, széleskörű műveltséget, művészi érzéket és gazdag fantáziát feltételező rendezői feladatban ma milyen ostobaságokat lehet művelni.
Köszönöm szépen, bár eredeti célom nem a szórakoztatás volt. Egyre inkább úgy érzem, hogy a „rendezők” nem veszik komolyan a közönséget (emiatt részben a mindent ünneplő közönség is hibás), és igenis le kell írni, hogy az egykor éles intellektust, széleskörű műveltséget, művészi érzéket és gazdag fantáziát feltételező rendezői feladatban ma milyen ostobaságokat lehet művelni.
6671 Beatrice 2016-04-13 12:21:19
[url]http://www.dehir.hu/kultura/debreceni-operat-unnepeltek-a-budapesti-fesztivalon/2016/04/13/;Debreceni operát ünnepeltek a budapesti fesztiválon[/url]
[url]http://www.dehir.hu/kultura/debreceni-operat-unnepeltek-a-budapesti-fesztivalon/2016/04/13/;Debreceni operát ünnepeltek a budapesti fesztiválon[/url]
6670 parampampoli 2016-04-13 09:45:19 [Válasz erre: 6657 IVA 2016-04-12 04:26:15]
IVA, gratulálok! Írásodat olvasva gurultam a röhögéstől! Az előadást nézve valószínűleg hüppögve bőgtem, vagy ruháimat szaggatva őrjöngtem volna...
IVA, gratulálok! Írásodat olvasva gurultam a röhögéstől! Az előadást nézve valószínűleg hüppögve bőgtem, vagy ruháimat szaggatva őrjöngtem volna...
6669 IVA 2016-04-13 04:59:24 [Válasz erre: 6631 Kaliban 2016-04-08 09:55:46]
Csak most kerítettem sort Márok Tamás kritikájának elolvasására. Nem akarom minősíteni, mindenkinek lehet más a véleménye. Egy meglátása kiragadásának azonban nem állhatok ellent: „Delilájának ruhái burjánzóan díszesek, időnként leheletnyi túldíszítéssel varr rá némi önimádatot, ám mindvégig izgalmas, vonzó, erőteljes nőnek mutatja. Teltkarcsú énekesnőjéből biztos ízléssel mutatja meg, ami szép, takarja el, amit kell, és sejteti, ami indokolt.” Elgondolkoztató példája annak, milyen másképp láthatunk akár egy pongyolát is. (V. ö. a 6656. sz. hozzászólásomban írtakkal.)
Csak most kerítettem sort Márok Tamás kritikájának elolvasására. Nem akarom minősíteni, mindenkinek lehet más a véleménye. Egy meglátása kiragadásának azonban nem állhatok ellent: „Delilájának ruhái burjánzóan díszesek, időnként leheletnyi túldíszítéssel varr rá némi önimádatot, ám mindvégig izgalmas, vonzó, erőteljes nőnek mutatja. Teltkarcsú énekesnőjéből biztos ízléssel mutatja meg, ami szép, takarja el, amit kell, és sejteti, ami indokolt.” Elgondolkoztató példája annak, milyen másképp láthatunk akár egy pongyolát is. (V. ö. a 6656. sz. hozzászólásomban írtakkal.)
6668 IVA 2016-04-13 04:45:11 [Válasz erre: 6665 tiramisu 2016-04-13 00:49:38]
Kár, hogy nem a zeneszerző korában élt. Lebeszélhette volna Salvadore Cammarano szövegkönyvéről Verdit, hogy az egyenesen Káin és Ábel történetéről írja meg operáját.
Kár, hogy nem a zeneszerző korában élt. Lebeszélhette volna Salvadore Cammarano szövegkönyvéről Verdit, hogy az egyenesen Káin és Ábel történetéről írja meg operáját.
6667 IVA 2016-04-13 04:37:33 [Válasz erre: 6664 tiramisu 2016-04-13 00:44:01]
Bizony, Tosca belépésekor az első és második felvonásban is ösztönösen elmosolyogtam magam; ha nem színházban vagyok, hangosan nevettem volna. De nyomban éreztem azt is, hogy ez milyen szomorú: ezen nem nevetni, hanem mérgelődni, sírni kellene. Köszönöm, kedves Tiramisu.
Bizony, Tosca belépésekor az első és második felvonásban is ösztönösen elmosolyogtam magam; ha nem színházban vagyok, hangosan nevettem volna. De nyomban éreztem azt is, hogy ez milyen szomorú: ezen nem nevetni, hanem mérgelődni, sírni kellene. Köszönöm, kedves Tiramisu.
6666 IVA 2016-04-13 04:31:41 [Válasz erre: 6661 telramund 2016-04-12 11:40:35]
Olvasva a 6645. sz. véleményt, bizony feltűnt, hogy olyan, sokat látott–hallott operanéző, aki rendszerint megjegyzi, hogy túl tudja tenni magát a rendezésen, mert az operában a zenei teljesítmény és az énekesek fontosak, ez alkalommal hozzászólásának nagyobb részét szánta a rendezés kifogásolására, kételyeire. Ezzel nem szembesíteni akarom a korábbiakkal, ellenkezőleg. Valljuk be, a fővárosi nézők zöme ezt az előadást egy Traviata-vákuumban és Kolonits Klára felé kihegyezett érdeklődéssel, figyelemmel nézte, és pontosan érezhette, hogy ilyen Violetta-alakítás világszínvonalú rendezést is kíván maga köré. Ugyanakkor azt is, hogy ha a címszereplő énekben, játékban és azonosulásban mindent kihoz a szerepéből, fölösleges, sőt zavaró a darabot bele nem illő magyarázatokkal „megtámogatni”, pontosabban odaerőltetni azokat.
Olvasva a 6645. sz. véleményt, bizony feltűnt, hogy olyan, sokat látott–hallott operanéző, aki rendszerint megjegyzi, hogy túl tudja tenni magát a rendezésen, mert az operában a zenei teljesítmény és az énekesek fontosak, ez alkalommal hozzászólásának nagyobb részét szánta a rendezés kifogásolására, kételyeire. Ezzel nem szembesíteni akarom a korábbiakkal, ellenkezőleg. Valljuk be, a fővárosi nézők zöme ezt az előadást egy Traviata-vákuumban és Kolonits Klára felé kihegyezett érdeklődéssel, figyelemmel nézte, és pontosan érezhette, hogy ilyen Violetta-alakítás világszínvonalú rendezést is kíván maga köré. Ugyanakkor azt is, hogy ha a címszereplő énekben, játékban és azonosulásban mindent kihoz a szerepéből, fölösleges, sőt zavaró a darabot bele nem illő magyarázatokkal „megtámogatni”, pontosabban odaerőltetni azokat.
6665 tiramisu 2016-04-13 00:49:38 [Válasz erre: 6660 Kaliban 2016-04-12 08:22:43]
Hol jegyzik Galgóczi Juditot? Amit összehord az Operamagazinban, sajnos azt el is hiszi! Végre megtudhatjuk, hogy mi is zajlik A trubadurban! "Káin és Ábel..." Nem akarom elhinni, hogy ekkora hülyeség létezik...
Hol jegyzik Galgóczi Juditot? Amit összehord az Operamagazinban, sajnos azt el is hiszi! Végre megtudhatjuk, hogy mi is zajlik A trubadurban! "Káin és Ábel..." Nem akarom elhinni, hogy ekkora hülyeség létezik...
