6764 Búbánat 2016-06-16 12:56:42
[url] http://www.opera.hu/musor/megtekint/tancdalfesztival50-2015/eloadas-201606302000/; Táncdalfesztivál50 [/url] ________________________________________ 1966 forró nyarán benépesült a nem sokkal korábban mai külsejére átépített Erkel Színház: miniruhás hölgyek és sötét öltönyös urak ülték tele a nézőteret, kivéve az első emeleti középpáholyt, amit a zsűrinek foglaltak le. Tamássy Zdenkó, Horváth Ádám és a többi tíz zsűritag 30 dalból végül tizenkettőt juttatott a döntőbe. Ez az egytucat – nem tucat! – dal elevenedik meg egyrészt az éppen 50 esztendős televíziós felvételről, másfelől a még ma is pályán lévő eredeti előadók által, az elmúlt időkhöz illő, esztrád-hangszerelésben. Illés és Metro, Kovács Kati és Koós János, Zalatnay Sarolta, Koncz Zsuzsa vagy Aradszky László felfedezése mind-mind része a változatos múltú Erkel Színház történetének, ahol a múlt, a kádárista Magyarországon a könnyűzene valamiféle áttörésének felidézésével a 2016-os nyár legnosztalgikusabb eseménye várható! Rendező: Szinetár Miklós, egykori zsűritag
[url] http://www.opera.hu/musor/megtekint/tancdalfesztival50-2015/eloadas-201606302000/; Táncdalfesztivál50 [/url] ________________________________________ 1966 forró nyarán benépesült a nem sokkal korábban mai külsejére átépített Erkel Színház: miniruhás hölgyek és sötét öltönyös urak ülték tele a nézőteret, kivéve az első emeleti középpáholyt, amit a zsűrinek foglaltak le. Tamássy Zdenkó, Horváth Ádám és a többi tíz zsűritag 30 dalból végül tizenkettőt juttatott a döntőbe. Ez az egytucat – nem tucat! – dal elevenedik meg egyrészt az éppen 50 esztendős televíziós felvételről, másfelől a még ma is pályán lévő eredeti előadók által, az elmúlt időkhöz illő, esztrád-hangszerelésben. Illés és Metro, Kovács Kati és Koós János, Zalatnay Sarolta, Koncz Zsuzsa vagy Aradszky László felfedezése mind-mind része a változatos múltú Erkel Színház történetének, ahol a múlt, a kádárista Magyarországon a könnyűzene valamiféle áttörésének felidézésével a 2016-os nyár legnosztalgikusabb eseménye várható! Rendező: Szinetár Miklós, egykori zsűritag
6763 Edmond Dantes 2016-06-16 10:27:27
Ugyanez kicsit "rendezettebben" itt: http://kulturaonline.hu/billy_elliot_musical_az_erkelszinhazban_szereposztas_itt_4848
Ugyanez kicsit "rendezettebben" itt: http://kulturaonline.hu/billy_elliot_musical_az_erkelszinhazban_szereposztas_itt_4848
6762 Edmond Dantes 2016-06-16 10:13:32
Apró kereséssel: Sztárszereposztással viszi színre 2016. július 29-én Lee Hall és Elton John Billy Elliot – a Musical című darabját az Erkel Színház Szirtes Tamás rendezésében. A musicalt a 2005-ös premier óta több mint 5 millió néző látta Londonban, világszerte pedig 11 millióan. Ladinek Judit, Gallusz Nikolett, Auksz Éva, Stohl András, Tóth Sándor, Németh Kristóf, Simon Boglárka, Krassy Renáta, Balla Eszter, Csákányi Eszter, Bence Ilona és Hűvösvölgyi Ildikó nyerte el a produkció felnőtt szerepeit – az elismert színészeket váltott szereposztásban láthatja a közönség az Erkel Színház Billy Elliot-sorozatában. A Magyar Állami Operaház 2015 februárjában jelentette be, hogy repertoárjára veszi Lee Hall és a Grammy-díjas Elton John darabját. A musical a három Oscar-díjra is jelölt Billy Elliot című film történetére épül, amely egy szegény sorba született tehetséges kisfiúról szól, akinek családja hallani sem akar arról, hogy egy általuk ismeretlen terepre, a balettszínpadra lépjen. Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház igazgatója elmondta a sajtótájékoztatón, hogy a musical műsorra tűzésével – amellett, hogy emblematikus produkciót helyez az Erkel Színház palettájára – az Opera küldetést is teljesít: cél, hogy a legújabb generáció érdeklődése felébredjen a tánc, azon belül is a klasszikus balett iránt, ami kulcskérdés a tekintetben, hogy másfél évtized múlva is kerüljenek hazai művészek a Magyar Nemzeti Balett tagjainak sorába. „Elragadó, magával ragadó darab, egy nagy költői mű, és óriási bizonyítéka a musical műfaj hihetetlen életre valóságának, hogy mindig meg tudja találni a világból azt, ami az embereket érdekli, ami a szívükhöz eljut.” – foglalta össze Szirtes Tamás véleményét a darabról, és megígérte, hogy a magyar Billy Elliotban „nem lesz egyetlen centiméter sem olyan, mint Londonban”. A címszerep rendkívüli nehézségű, a gyerekszereplőtől azonos prózai, énekesi és táncosi kvalitásokat egyaránt kíván. A nyári bemutató és a további előadások szereposztását egyéves castingsorozat után hirdették ki. A zsűriben helyet foglalt többek közt Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója, Szirtes Tamás rendező, Toldy Mária énektanár, Tihanyi Ákos koreográfus, valamint Köteles Géza és Silló István, a darab karmesterei. A jelentkezőknek prózai, ének és tánctudásukról is számot kellett adniuk. Az első rostán túljutott gyerekek a második, októberi fordulóra hónapokig tartó tréning után tértek vissza a zsűri elé, a januári, végleges döntésre pedig már egy intenzív, féléves képzés is mögöttük áll. Felkészítésükben neves pedagógusok nyújtottak segítséget, a jelentkezőkkel Toldy Mária, Kovács Brigitta operaénekes-énektanár, Warnus Zsuzsanna korrepetitor, Fehérné Kovács Zsuzsanna beszédtechnika tanár, Jantyik Csaba színészmesterség tanár és Sárközi Gyula irányításával a Madách Musical Táncművészeti Iskola és Szakközépiskola tánctanárai foglalkoztak. A mindent eldöntő vizsga február 10-én zajlott. Tíz fiú állt versenyben a két főszerepre (Billy és Michael). A zsűriben az első meghallgatás bírái mellett meghívottként részt vett a Magyar Táncművészeti Főiskola rektora, Szakály György, Sárközi Gyula, a Madách Musical Tánciskola vezetője, Barna Mónika az MTF főiskolai docense, Csillag Pál balettmester, és mindazok a tanárok, akik az elmúlt másfél évben a gyerekek felkészítésében jelentős szerepet vállaltak – arra jutottak, hogy a gyerekek a másfél év alatt hatalmasat fejlődtek, így nem egy, hanem hét Billyt és öt Michaelt választottak, így a gyerekek keresztben is tanulhatják a főszerepeket. Tekintettel arra, hogy a Magyar Állami Operaház csak az első évben hetven alkalommal készül eljátszani a musicalt, minden kiválasztottnak jut lehetőség. A produkcióban emellett a 9-12 éves korosztályból összesen 29 kislány vesz részt hármas szereposztásban, mindnyájan a Madách Musical Táncművészeti Iskola és Szakközépiskola növendékei. A felnőtt szerepekért meghívásos castingra érkeztek az ország legismertebb művészei, egy-egy karakterre nyolc-tíz színészt invitáltak az alkotók, egy további, januári válogatáson pedig a produkció felnőtt táncosait is kiválasztotta a zsűri. A Billiy Elliot – a Musical a bemutató évében 4 kategóriában is elnyerte az Olivier-díjat, amely a legrangosabb brit színházi elismerés, Amerikában pedig tíz kategóriában lett Tony-díjas a Broadway-produkció. Az Opera vezetése abban bízik, hogy a musical népszerűsége itthon ugyanúgy szárnyal majd, mint Angliában és Amerikában. A hazai változatot rendező Szirtes Tamás Kossuth- és Jászai-díjas művész több mint száz darabot vitt színre pályafutása során, köztük olyan musical-klasszikusokat, mint a Jézus Krisztus Szupersztár és a Mary Poppins. A Billy Elliot július 29-én debütál az Erkel Színházban, amely történetében először hatalmas előadásszámmal várja a közönséget az egyhónapos nyári sorozatban. A szereposztás: Billy: Borka Dávid, Kamarás Zalán, Lukács Olivér, McAllister John, Pál Dániel, Vizlendvai Áron, Tóth Bercel Michael: Gáspár Sámuel, Hrebenár András, Kökény Hámori Kamill, Pál Dániel,Tóth Bercel Mrs. Wilkinson: Auksz Éva, Gallusz Nikolett, Ladinek Judit Apa: Németh Kristóf, Stohl András, Tóth Sándor Anya: Balla Eszter, Krassy Renáta, Simon Boglárka Nagymama: Bencze Ilona, Csákányi Eszter, Hűvösvölgyi Ildikó Tony: Borbély Richárd, Csémy Balázs, Fejszés Attila Mr. Braithwaite: Ekanem Bálint, Mező Zoltán, Ömböli Pál forrás (2016.február): http://vivalamusical.hu/hirek/elkeszult-a-billy-elliot-szereposztasa
Apró kereséssel: Sztárszereposztással viszi színre 2016. július 29-én Lee Hall és Elton John Billy Elliot – a Musical című darabját az Erkel Színház Szirtes Tamás rendezésében. A musicalt a 2005-ös premier óta több mint 5 millió néző látta Londonban, világszerte pedig 11 millióan. Ladinek Judit, Gallusz Nikolett, Auksz Éva, Stohl András, Tóth Sándor, Németh Kristóf, Simon Boglárka, Krassy Renáta, Balla Eszter, Csákányi Eszter, Bence Ilona és Hűvösvölgyi Ildikó nyerte el a produkció felnőtt szerepeit – az elismert színészeket váltott szereposztásban láthatja a közönség az Erkel Színház Billy Elliot-sorozatában. A Magyar Állami Operaház 2015 februárjában jelentette be, hogy repertoárjára veszi Lee Hall és a Grammy-díjas Elton John darabját. A musical a három Oscar-díjra is jelölt Billy Elliot című film történetére épül, amely egy szegény sorba született tehetséges kisfiúról szól, akinek családja hallani sem akar arról, hogy egy általuk ismeretlen terepre, a balettszínpadra lépjen. Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház igazgatója elmondta a sajtótájékoztatón, hogy a musical műsorra tűzésével – amellett, hogy emblematikus produkciót helyez az Erkel Színház palettájára – az Opera küldetést is teljesít: cél, hogy a legújabb generáció érdeklődése felébredjen a tánc, azon belül is a klasszikus balett iránt, ami kulcskérdés a tekintetben, hogy másfél évtized múlva is kerüljenek hazai művészek a Magyar Nemzeti Balett tagjainak sorába. „Elragadó, magával ragadó darab, egy nagy költői mű, és óriási bizonyítéka a musical műfaj hihetetlen életre valóságának, hogy mindig meg tudja találni a világból azt, ami az embereket érdekli, ami a szívükhöz eljut.” – foglalta össze Szirtes Tamás véleményét a darabról, és megígérte, hogy a magyar Billy Elliotban „nem lesz egyetlen centiméter sem olyan, mint Londonban”. A címszerep rendkívüli nehézségű, a gyerekszereplőtől azonos prózai, énekesi és táncosi kvalitásokat egyaránt kíván. A nyári bemutató és a további előadások szereposztását egyéves castingsorozat után hirdették ki. A zsűriben helyet foglalt többek közt Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója, Szirtes Tamás rendező, Toldy Mária énektanár, Tihanyi Ákos koreográfus, valamint Köteles Géza és Silló István, a darab karmesterei. A jelentkezőknek prózai, ének és tánctudásukról is számot kellett adniuk. Az első rostán túljutott gyerekek a második, októberi fordulóra hónapokig tartó tréning után tértek vissza a zsűri elé, a januári, végleges döntésre pedig már egy intenzív, féléves képzés is mögöttük áll. Felkészítésükben neves pedagógusok nyújtottak segítséget, a jelentkezőkkel Toldy Mária, Kovács Brigitta operaénekes-énektanár, Warnus Zsuzsanna korrepetitor, Fehérné Kovács Zsuzsanna beszédtechnika tanár, Jantyik Csaba színészmesterség tanár és Sárközi Gyula irányításával a Madách Musical Táncművészeti Iskola és Szakközépiskola tánctanárai foglalkoztak. A mindent eldöntő vizsga február 10-én zajlott. Tíz fiú állt versenyben a két főszerepre (Billy és Michael). A zsűriben az első meghallgatás bírái mellett meghívottként részt vett a Magyar Táncművészeti Főiskola rektora, Szakály György, Sárközi Gyula, a Madách Musical Tánciskola vezetője, Barna Mónika az MTF főiskolai docense, Csillag Pál balettmester, és mindazok a tanárok, akik az elmúlt másfél évben a gyerekek felkészítésében jelentős szerepet vállaltak – arra jutottak, hogy a gyerekek a másfél év alatt hatalmasat fejlődtek, így nem egy, hanem hét Billyt és öt Michaelt választottak, így a gyerekek keresztben is tanulhatják a főszerepeket. Tekintettel arra, hogy a Magyar Állami Operaház csak az első évben hetven alkalommal készül eljátszani a musicalt, minden kiválasztottnak jut lehetőség. A produkcióban emellett a 9-12 éves korosztályból összesen 29 kislány vesz részt hármas szereposztásban, mindnyájan a Madách Musical Táncművészeti Iskola és Szakközépiskola növendékei. A felnőtt szerepekért meghívásos castingra érkeztek az ország legismertebb művészei, egy-egy karakterre nyolc-tíz színészt invitáltak az alkotók, egy további, januári válogatáson pedig a produkció felnőtt táncosait is kiválasztotta a zsűri. A Billiy Elliot – a Musical a bemutató évében 4 kategóriában is elnyerte az Olivier-díjat, amely a legrangosabb brit színházi elismerés, Amerikában pedig tíz kategóriában lett Tony-díjas a Broadway-produkció. Az Opera vezetése abban bízik, hogy a musical népszerűsége itthon ugyanúgy szárnyal majd, mint Angliában és Amerikában. A hazai változatot rendező Szirtes Tamás Kossuth- és Jászai-díjas művész több mint száz darabot vitt színre pályafutása során, köztük olyan musical-klasszikusokat, mint a Jézus Krisztus Szupersztár és a Mary Poppins. A Billy Elliot július 29-én debütál az Erkel Színházban, amely történetében először hatalmas előadásszámmal várja a közönséget az egyhónapos nyári sorozatban. A szereposztás: Billy: Borka Dávid, Kamarás Zalán, Lukács Olivér, McAllister John, Pál Dániel, Vizlendvai Áron, Tóth Bercel Michael: Gáspár Sámuel, Hrebenár András, Kökény Hámori Kamill, Pál Dániel,Tóth Bercel Mrs. Wilkinson: Auksz Éva, Gallusz Nikolett, Ladinek Judit Apa: Németh Kristóf, Stohl András, Tóth Sándor Anya: Balla Eszter, Krassy Renáta, Simon Boglárka Nagymama: Bencze Ilona, Csákányi Eszter, Hűvösvölgyi Ildikó Tony: Borbély Richárd, Csémy Balázs, Fejszés Attila Mr. Braithwaite: Ekanem Bálint, Mező Zoltán, Ömböli Pál forrás (2016.február): http://vivalamusical.hu/hirek/elkeszult-a-billy-elliot-szereposztasa
6761 IVA 2016-06-15 03:29:48
Nem vagyok érintett a Billy Elliot előadásában (= egyelőre nem tervezem a produkció megtekintését), egy barátom viszont vett rá jegyet, ezért kíváncsian figyelem, milyen szereposztással lesz szerencséje látni. Noha a jegyeket hosszú hónapok óta értékesítik, február óta megvannak a szereplők, az egyes előadások szereposztása még mindig titok, tehát a nézők zsákbamacskát vásárolnak elővételben, mint az Operaház és az Erkel Színház balettelőadásai esetében is. A MÁO (weblapjának) júliusi, augusztusi műsorában néhány napja látom, hogy leállt a Billy Elliot előadásainak értékesítése, az Erkel színházi helyszín helyett piros négyzet látható, amelyre kattintva Magyar Állami Operaház olvasható (ami az intézmény neve). Barátom továbbította nekem a Jegymester tegnap kelt levelét, amelyet itt közlök: »Az alábbiakban a Magyar Állami Operaház által kiadott tájékoztatást olvashatják: A Billy Elliot című produkciónk 2016. júliusi és augusztusi előadásainak helyszíne megváltozott, az Erkel Színház helyett az Operaházban tekinthetik meg kedves vásárlóink a darabot. Az Operaház helyárai jóval magasabbak, azonban az Erkel Színházba megváltott jegyek cseréje kategóriaegyeztetéssel történik. Azaz ha valaki az 5. sorba vett jegyet, cserejegye is az 5. sorba fog szólni, ha páholyba, akkor az Operaház egyik hasonló fekvésű páholyából élvezheti az előadást - ráfizetés nélkül. Továbbá tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy az Erkel Színházba 11:00-ra meghirdetett előadások kezdési időpontja nem változik, a 17:00-ra és 19:00-ra kitűzött előadásaink egységesen 18:00-kor kezdődnek majd az Operaházban. Az Operaházba szóló jegyeket vendégeink 2016. június 15-től, az Opera Értékesítési Centrumában (1061 Budapest Hajós u. 13-15. 90-es kapucsengő, nyitva tartás hétfőtől péntekig 10:00-17:00) eredeti jegyük felmutatásával vehetik át - ez érvényes mind a személyesen, mind az online megvásárolt helyekre. Vidéki és külföldi vásárlóink számára lehetőséget biztosítunk arra, hogy az előadás előtt vegyék fel cserejegyüket - az eredeti jegy birtokában. A kivételes helyzetre való tekintettel azokat a Billy Elliot jegyeket, amelyeken az Erkel Színház szerepel játszóhelyként, más időpontra cserélni vagy visszaváltani* kizárólag június 15. és 30. között áll módunkban! (Bővebb információ: http://www.opera.hu/vasarloiaszf ) *A térítésmentes jegycserére a Billy Elliot előadást érintő helyszínváltozás miatt kerül sor. Ez a lehetőség nem vehető igénybe azonos előadás más napra / más időpontra cserélése esetén! (pl: nem kérheti a vásárló, hogy július 31-i, délelőtti Billy Elliot jegyét augusztus 13-i esti Billy Elliot jegyre cseréljük) Megértésüket köszönjük! Magyar Állami Operaház Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat! Üdvözlettel: Jegymester Ügyfélszolgálat« Részemről nincs megértés! Ismétlem, nem érint az óriási, ipari előadás-széria játszóhelyének megváltoztatása, viszont hogyan lehet megérteni valamit, ha e változtatás okát nem közlik? Hogyan lehet tájékoztatás híján elkerülni, hogy a nagyközönség találgatásokba bocsátkozzon? Tippjeim: 1. kiderült, hogy nem tudják megtölteni az előadásokhoz az Erkel Színház nézőterét 2. nem tudják megvalósítani az elképzelt szcenírozást az Erkel Színházban Várom a Fórumtársak tippjeit, még inkább megbízható információit.
Nem vagyok érintett a Billy Elliot előadásában (= egyelőre nem tervezem a produkció megtekintését), egy barátom viszont vett rá jegyet, ezért kíváncsian figyelem, milyen szereposztással lesz szerencséje látni. Noha a jegyeket hosszú hónapok óta értékesítik, február óta megvannak a szereplők, az egyes előadások szereposztása még mindig titok, tehát a nézők zsákbamacskát vásárolnak elővételben, mint az Operaház és az Erkel Színház balettelőadásai esetében is. A MÁO (weblapjának) júliusi, augusztusi műsorában néhány napja látom, hogy leállt a Billy Elliot előadásainak értékesítése, az Erkel színházi helyszín helyett piros négyzet látható, amelyre kattintva Magyar Állami Operaház olvasható (ami az intézmény neve). Barátom továbbította nekem a Jegymester tegnap kelt levelét, amelyet itt közlök: »Az alábbiakban a Magyar Állami Operaház által kiadott tájékoztatást olvashatják: A Billy Elliot című produkciónk 2016. júliusi és augusztusi előadásainak helyszíne megváltozott, az Erkel Színház helyett az Operaházban tekinthetik meg kedves vásárlóink a darabot. Az Operaház helyárai jóval magasabbak, azonban az Erkel Színházba megváltott jegyek cseréje kategóriaegyeztetéssel történik. Azaz ha valaki az 5. sorba vett jegyet, cserejegye is az 5. sorba fog szólni, ha páholyba, akkor az Operaház egyik hasonló fekvésű páholyából élvezheti az előadást - ráfizetés nélkül. Továbbá tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy az Erkel Színházba 11:00-ra meghirdetett előadások kezdési időpontja nem változik, a 17:00-ra és 19:00-ra kitűzött előadásaink egységesen 18:00-kor kezdődnek majd az Operaházban. Az Operaházba szóló jegyeket vendégeink 2016. június 15-től, az Opera Értékesítési Centrumában (1061 Budapest Hajós u. 13-15. 90-es kapucsengő, nyitva tartás hétfőtől péntekig 10:00-17:00) eredeti jegyük felmutatásával vehetik át - ez érvényes mind a személyesen, mind az online megvásárolt helyekre. Vidéki és külföldi vásárlóink számára lehetőséget biztosítunk arra, hogy az előadás előtt vegyék fel cserejegyüket - az eredeti jegy birtokában. A kivételes helyzetre való tekintettel azokat a Billy Elliot jegyeket, amelyeken az Erkel Színház szerepel játszóhelyként, más időpontra cserélni vagy visszaváltani* kizárólag június 15. és 30. között áll módunkban! (Bővebb információ: http://www.opera.hu/vasarloiaszf ) *A térítésmentes jegycserére a Billy Elliot előadást érintő helyszínváltozás miatt kerül sor. Ez a lehetőség nem vehető igénybe azonos előadás más napra / más időpontra cserélése esetén! (pl: nem kérheti a vásárló, hogy július 31-i, délelőtti Billy Elliot jegyét augusztus 13-i esti Billy Elliot jegyre cseréljük) Megértésüket köszönjük! Magyar Állami Operaház Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat! Üdvözlettel: Jegymester Ügyfélszolgálat« Részemről nincs megértés! Ismétlem, nem érint az óriási, ipari előadás-széria játszóhelyének megváltoztatása, viszont hogyan lehet megérteni valamit, ha e változtatás okát nem közlik? Hogyan lehet tájékoztatás híján elkerülni, hogy a nagyközönség találgatásokba bocsátkozzon? Tippjeim: 1. kiderült, hogy nem tudják megtölteni az előadásokhoz az Erkel Színház nézőterét 2. nem tudják megvalósítani az elképzelt szcenírozást az Erkel Színházban Várom a Fórumtársak tippjeit, még inkább megbízható információit.
6760 IVA 2016-05-28 05:59:29
Sly (a Szegedi Nemzeti Színházzal közös produkció bemutatója) – 2016. május 27. Az est első megrázó élményét már megosztottam az Operaház-topicban: vastag por és korábban ott fogyasztott üdítő megszáradt cseppjei a mellvéden, ez fogadott a páholyomban a felemelt (így sem sokallt) helyáras premieren. Remélhetőleg az igazgatói páholy állapotát jobban ellenőrizték, mert főigazgatónk figyelméből aligha telhet ilyesmire: sosem látom kezdéskor (vagy felvonáskezdéskor) elfoglalni a helyét; nem létezik, hogy ne legalább 3–4 perccel később üljön be. Igazán nem szeretnék beleszólni a főigazgató munkaidő-beosztásába és munkamódszerébe, csak sajnálatomat fejezem ki, hogy nem tapasztalta még: a felvonások eleje is a műhöz tartozik, amelynek áramába, hatása alá kerülni nagyobb eséllyel lehet az első taktusok zavartalan élvezetével. Az igazgatói páholy mind az Operaház, mind az Erkel nézőterének legnagyobb részéről látható, és az sem ártana, ha a színház első embere példát mutatna a közönségnek a (legalább) pontos megjelenésről és a rákészülésről. Ókovács Szilveszternek történelmi felelőssége lenne ebben: aligha volt az Operaház élén olyan vezető, akinek az arcát ennyire ismerte az egész ország. A Sly bemutatója annyiban enyhítette ennek a mulasztásnak a jelentőségét, hogy csak (nagy jóindulattal) fél ház előtt zajlott. Mostanában ugyan egyre gyakrabban halljuk, milyen hasznosak és előremutatóak a fél házak is – no de olyan estén, amely egyszerre premier és vendégjáték? Jómagam inkább úgy vélem, kezd beérni az idétlen és visszataszító imázskampány gyümölcse. Persze az is lehet, hogy mindenki az operaházi Otellón, a zeneakadémiai Szentivánéji álom-koncerten ült, aki meg nem, az a VIII. Henrik feleségei éjszakai koncertjére akarta szépre pihenni magát. Nem könnyű különválasztanom majdnem első benyomásomat Ermanno Wolf-Ferrari Sly című operájáról, illetve az első benyomást a Szegedi Nemzeti Színház énekeseinek, rendezőjének, látványtervezőinek alkotásáról. A zene igencsak szép, csillogó részletektől díszes, csábít az újrahallgatásra. A cselekmény – elolvasva – magával ragadó, a színpadon látva azonban csalódást hozott, s ehhez még kételyeket a zenében is. A jó operákban ugyanis a szép melódiák, ritmusok, dinamikai árnyalások és fokozások mind a dráma szolgálatában állnak. A Sly kocsmában játszódó I. felvonása mozgalmas, egymást követve jelennek meg a fontos, érdekes alakok, végül a címszereplő, de szólamaik, jeleneteik nem állnak össze hatásos zenedramaturgiai formákká. Nem tudom, hogy ezért egyedül a szövegíró Giovacchino Forzano felel-e, mert dramaturg nevét nem látom a színlapon. A II. és a III. felvonás hatásbeli hiányosságait leginkább a látványbeli megoldásokban látom. Bizonyos, hogy Göttinger Pál rendezése nem William Shakespeare korába, illetve annál korábbra helyezi a cselekményt, amelynek alapjául A makrancos hölgy bevezetője és előjátéka szolgált, de nem is napjainkba. Valamilyen történelmi korok kevert stílusára utalnak a jelmezek, a női viseletek hossza (leginkább a XX. század első feléére), nem történelmi tárgyú darab esetében ez még nem is lenne baj. Fogadjuk el azt is, hogy Dollyt, a grófnét boldogtalansága és szeretetvágya hajtja egy kocsmába – de miféle grófné az, aki fekete bársonykosztümje alá olyan ruhát vett, amelynek csillogása és átlátszó anyaga bár- vagy revütáncosnők öltözetét idézi? Kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy ez a grófné nem szeretetért, hanem spontán gyönyörszerzésért jött ide. Bujdosó Nóra jelmezei nemcsak a történelmi kor, hanem a jellemek tekintetében is bizonytalanságban hagynak bennünket. Horgas Péter módfelett nagyszabású díszlete napjainkban divatos loft ház belterét idézi, áttetsző, „piszkos” üvegfala és lépcsősora alkalmas az egyes személyek látványos entrée-jához, de – noha jobb oldalán bárpult van – minden, csak nem kocsma. (A loft helyiség lapított kupolaváza emeli ugyan a díszlet pompáját, de végképp a kívánatos atmoszféra ellen dolgozik.) Viszont megfelelő ellenpontja lehetne a további felvonások eltérő miliőjének: a grófi vár enteriőrjének (hálószobájának), majd pincéjének, ám ezeknek kisszerű látványa és olcsó megoldása (a kocsmának szánt loft tér mindvégig mögöttük látszik) nem él az ellenpontozás lehetőségével, és a darab előrehaladtával egyre laposabb a vizuális élmény. Talán ezt érezték az alkotók, amikor a megannyi álöltözetű és álalakot öltött szereplőt revüpompába öltöztették, megtetézve hupikék kivilágítással – a mű bensőségességének rovására. Balettbetét kifejezésünk a magyar nyelv pontosságra törekvését mutatja. Más nyelvben, vagy régebbi szövegben, ha operákban, operettekben „balett”-ről van szó, nem világos, hogy ez az énekes előadásba ékelt balett-előadást, vagy abban közreműködő balettkart jelenti. A balettbetét olyan epizódra utal egy-egy felvonáson belül pontosan, amelynek jelentőségét és hangulatát az éneklésnél erősebben fejezi ki a tánc, ugyanakkor azt is jelzi, hogy ezek a partitúrában és a színpadon is elhatárolható egységek, még ha olykor elejükön–végükön (többnyire szellemes) átkötésük van is az opera egységeivel. Természetesen a balettbetéteknek nemcsak kifejezést gazdagító és légkörteremtő, hanem díszítő, sőt közönségcsábító funkciójuk is van, megoldásuk és hatásuk mindenkori rendezők, koreográfusok és táncosok stílusérzékének, ízlésének próbaköve. Az utóbbi pár évben Operaházunk némelyik előadásában szomorúan tapasztaltam, hogy megjelennek táncok, több évtizedes televíziós operett- és esztrádműsorok elemeivel és színvonalán igyekezve dekorálni az operák olyan áriáit, jeleneteit, amelyek zenei hatásában nem bíznak a rendezők. A Sly előadásában a tánckar egyes tagjai néha egy-egy mozdulattal, vagy csak jelenlétükkel, a sejtelmesség hatását segítik, ám több jelenetben is csoportos táncra perdülnek, nem az imént említett sekélyes hagyományokra, inkább (bár szintén több évtizedes) jobbféle filmmusicalek nyelvére emlékeztetve. (Koreográfus: Katona Gábor.) Számomra ez sokat elvesz a Sly drámaiságából és mélységéből, inkább azt jelzi, hogy a rendező valamilyen megoldást keresett a nagy operaszínpad népes szereplőgárdájának mozgatására. Vagyis azt, hogy az operaszínpadon való rendezés nagyon nehéz: a speciális érzék és tudás, amit feltételez, nem úszható meg. A címhős költő alakját László Boldizsár tehetséges és ambiciózus játékkal és mozgással, szép hanggal és feltehetően hibátlan énekléssel, megfelelő személyiséggel formálta meg. Westmoreland grófjához Kelemen Zoltán adott élvezetes hangélményt, darabot és műfajt tévesztett jelmezben. Eleinte úgy éreztem, hogy az opera legfőbb nőalakjának megszólaltatásához Kónya Krisztina lírai, esetleg spinto szopránja kevés lesz, majd egyre jobban megragadott szép színű, kiegyenlített hangja. Nem először gondolom, hogy Kovács Éva éneklése és játéka szólószerepben: szükségmegoldás. A mellékszerepekben Cseh Antal (Színész), Laczák Boglárka (Fogadósné) és különösen (többek közt) az Orvos szerepében feltűnő Réti Attila éneklése és színpadra termettsége nyújtott élményt egy-egy részletben.
Sly (a Szegedi Nemzeti Színházzal közös produkció bemutatója) – 2016. május 27. Az est első megrázó élményét már megosztottam az Operaház-topicban: vastag por és korábban ott fogyasztott üdítő megszáradt cseppjei a mellvéden, ez fogadott a páholyomban a felemelt (így sem sokallt) helyáras premieren. Remélhetőleg az igazgatói páholy állapotát jobban ellenőrizték, mert főigazgatónk figyelméből aligha telhet ilyesmire: sosem látom kezdéskor (vagy felvonáskezdéskor) elfoglalni a helyét; nem létezik, hogy ne legalább 3–4 perccel később üljön be. Igazán nem szeretnék beleszólni a főigazgató munkaidő-beosztásába és munkamódszerébe, csak sajnálatomat fejezem ki, hogy nem tapasztalta még: a felvonások eleje is a műhöz tartozik, amelynek áramába, hatása alá kerülni nagyobb eséllyel lehet az első taktusok zavartalan élvezetével. Az igazgatói páholy mind az Operaház, mind az Erkel nézőterének legnagyobb részéről látható, és az sem ártana, ha a színház első embere példát mutatna a közönségnek a (legalább) pontos megjelenésről és a rákészülésről. Ókovács Szilveszternek történelmi felelőssége lenne ebben: aligha volt az Operaház élén olyan vezető, akinek az arcát ennyire ismerte az egész ország. A Sly bemutatója annyiban enyhítette ennek a mulasztásnak a jelentőségét, hogy csak (nagy jóindulattal) fél ház előtt zajlott. Mostanában ugyan egyre gyakrabban halljuk, milyen hasznosak és előremutatóak a fél házak is – no de olyan estén, amely egyszerre premier és vendégjáték? Jómagam inkább úgy vélem, kezd beérni az idétlen és visszataszító imázskampány gyümölcse. Persze az is lehet, hogy mindenki az operaházi Otellón, a zeneakadémiai Szentivánéji álom-koncerten ült, aki meg nem, az a VIII. Henrik feleségei éjszakai koncertjére akarta szépre pihenni magát. Nem könnyű különválasztanom majdnem első benyomásomat Ermanno Wolf-Ferrari Sly című operájáról, illetve az első benyomást a Szegedi Nemzeti Színház énekeseinek, rendezőjének, látványtervezőinek alkotásáról. A zene igencsak szép, csillogó részletektől díszes, csábít az újrahallgatásra. A cselekmény – elolvasva – magával ragadó, a színpadon látva azonban csalódást hozott, s ehhez még kételyeket a zenében is. A jó operákban ugyanis a szép melódiák, ritmusok, dinamikai árnyalások és fokozások mind a dráma szolgálatában állnak. A Sly kocsmában játszódó I. felvonása mozgalmas, egymást követve jelennek meg a fontos, érdekes alakok, végül a címszereplő, de szólamaik, jeleneteik nem állnak össze hatásos zenedramaturgiai formákká. Nem tudom, hogy ezért egyedül a szövegíró Giovacchino Forzano felel-e, mert dramaturg nevét nem látom a színlapon. A II. és a III. felvonás hatásbeli hiányosságait leginkább a látványbeli megoldásokban látom. Bizonyos, hogy Göttinger Pál rendezése nem William Shakespeare korába, illetve annál korábbra helyezi a cselekményt, amelynek alapjául A makrancos hölgy bevezetője és előjátéka szolgált, de nem is napjainkba. Valamilyen történelmi korok kevert stílusára utalnak a jelmezek, a női viseletek hossza (leginkább a XX. század első feléére), nem történelmi tárgyú darab esetében ez még nem is lenne baj. Fogadjuk el azt is, hogy Dollyt, a grófnét boldogtalansága és szeretetvágya hajtja egy kocsmába – de miféle grófné az, aki fekete bársonykosztümje alá olyan ruhát vett, amelynek csillogása és átlátszó anyaga bár- vagy revütáncosnők öltözetét idézi? Kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy ez a grófné nem szeretetért, hanem spontán gyönyörszerzésért jött ide. Bujdosó Nóra jelmezei nemcsak a történelmi kor, hanem a jellemek tekintetében is bizonytalanságban hagynak bennünket. Horgas Péter módfelett nagyszabású díszlete napjainkban divatos loft ház belterét idézi, áttetsző, „piszkos” üvegfala és lépcsősora alkalmas az egyes személyek látványos entrée-jához, de – noha jobb oldalán bárpult van – minden, csak nem kocsma. (A loft helyiség lapított kupolaváza emeli ugyan a díszlet pompáját, de végképp a kívánatos atmoszféra ellen dolgozik.) Viszont megfelelő ellenpontja lehetne a további felvonások eltérő miliőjének: a grófi vár enteriőrjének (hálószobájának), majd pincéjének, ám ezeknek kisszerű látványa és olcsó megoldása (a kocsmának szánt loft tér mindvégig mögöttük látszik) nem él az ellenpontozás lehetőségével, és a darab előrehaladtával egyre laposabb a vizuális élmény. Talán ezt érezték az alkotók, amikor a megannyi álöltözetű és álalakot öltött szereplőt revüpompába öltöztették, megtetézve hupikék kivilágítással – a mű bensőségességének rovására. Balettbetét kifejezésünk a magyar nyelv pontosságra törekvését mutatja. Más nyelvben, vagy régebbi szövegben, ha operákban, operettekben „balett”-ről van szó, nem világos, hogy ez az énekes előadásba ékelt balett-előadást, vagy abban közreműködő balettkart jelenti. A balettbetét olyan epizódra utal egy-egy felvonáson belül pontosan, amelynek jelentőségét és hangulatát az éneklésnél erősebben fejezi ki a tánc, ugyanakkor azt is jelzi, hogy ezek a partitúrában és a színpadon is elhatárolható egységek, még ha olykor elejükön–végükön (többnyire szellemes) átkötésük van is az opera egységeivel. Természetesen a balettbetéteknek nemcsak kifejezést gazdagító és légkörteremtő, hanem díszítő, sőt közönségcsábító funkciójuk is van, megoldásuk és hatásuk mindenkori rendezők, koreográfusok és táncosok stílusérzékének, ízlésének próbaköve. Az utóbbi pár évben Operaházunk némelyik előadásában szomorúan tapasztaltam, hogy megjelennek táncok, több évtizedes televíziós operett- és esztrádműsorok elemeivel és színvonalán igyekezve dekorálni az operák olyan áriáit, jeleneteit, amelyek zenei hatásában nem bíznak a rendezők. A Sly előadásában a tánckar egyes tagjai néha egy-egy mozdulattal, vagy csak jelenlétükkel, a sejtelmesség hatását segítik, ám több jelenetben is csoportos táncra perdülnek, nem az imént említett sekélyes hagyományokra, inkább (bár szintén több évtizedes) jobbféle filmmusicalek nyelvére emlékeztetve. (Koreográfus: Katona Gábor.) Számomra ez sokat elvesz a Sly drámaiságából és mélységéből, inkább azt jelzi, hogy a rendező valamilyen megoldást keresett a nagy operaszínpad népes szereplőgárdájának mozgatására. Vagyis azt, hogy az operaszínpadon való rendezés nagyon nehéz: a speciális érzék és tudás, amit feltételez, nem úszható meg. A címhős költő alakját László Boldizsár tehetséges és ambiciózus játékkal és mozgással, szép hanggal és feltehetően hibátlan énekléssel, megfelelő személyiséggel formálta meg. Westmoreland grófjához Kelemen Zoltán adott élvezetes hangélményt, darabot és műfajt tévesztett jelmezben. Eleinte úgy éreztem, hogy az opera legfőbb nőalakjának megszólaltatásához Kónya Krisztina lírai, esetleg spinto szopránja kevés lesz, majd egyre jobban megragadott szép színű, kiegyenlített hangja. Nem először gondolom, hogy Kovács Éva éneklése és játéka szólószerepben: szükségmegoldás. A mellékszerepekben Cseh Antal (Színész), Laczák Boglárka (Fogadósné) és különösen (többek közt) az Orvos szerepében feltűnő Réti Attila éneklése és színpadra termettsége nyújtott élményt egy-egy részletben.
6759 IVA 2016-05-26 16:15:29 [Válasz erre: 6752 IVA 2016-05-25 05:47:35]
hangzuhatagának → hajzuhatagának
hangzuhatagának → hajzuhatagának
6758 RoyBatty 2016-05-25 18:22:45
Meglepő, hogy ennyire visszhangtalan maradt a fórumozók körében az abszolút világsztár, Ambrogio Maestri vendégszereplése a Falstaff-ban. Maestri ma a vitathatatlanul legnagyszerűbb Falstaff, aki ráadásul ereje teljében lépett fel az Erkel Színházban. Hatalmas élmény volt látni és hallani. Méltó partnere volt Ford szerepében Gunyong Na. Sajnos a hazai szereplők többségükben nem tudtak felnőni a feladathoz.
Meglepő, hogy ennyire visszhangtalan maradt a fórumozók körében az abszolút világsztár, Ambrogio Maestri vendégszereplése a Falstaff-ban. Maestri ma a vitathatatlanul legnagyszerűbb Falstaff, aki ráadásul ereje teljében lépett fel az Erkel Színházban. Hatalmas élmény volt látni és hallani. Méltó partnere volt Ford szerepében Gunyong Na. Sajnos a hazai szereplők többségükben nem tudtak felnőni a feladathoz.
6757 Cilike 2016-05-25 18:06:27 [Válasz erre: 6756 Franca 2016-05-25 18:03:47]
Mi a véleményed arról, hogy szerintem -más darabok tapasztalata alapján - Vörös Szilvia inkább drámai szoprán, mintsem mezzo?
Mi a véleményed arról, hogy szerintem -más darabok tapasztalata alapján - Vörös Szilvia inkább drámai szoprán, mintsem mezzo?
6756 Franca 2016-05-25 18:03:47
Olvasva a május 23-i Bellini I Capuleti e i Montecchi című operájáról írt beszámolókat, leírom én is a véleményemet, különösen azért, hogy kiemelhessem Vörös Szilvia fantasztikus éneklését. Az egyik kedvenc Bellini operám a Rómeó és Júlia, számos felvételem van belőle. A bel canto operák világában semmi különös nincs Romeo nadrágszerepében. Ismerem az Abbado-féle változatot is, ahol Aragall énekli Rómeót (Pavarotti mellett), de be kell vallanom, sokkal jobban tetszik az opera mezzóval, még akkor is, ha Aragall az egyik kedvencem. Kolonits Klára vitathatatlanul elsőrangú Júlia volt. Számomra az igazi revelációt azonban Vörös Szilvia jelentette, abszolút egyenrangú partnere volt Kolonits Klárának. Gyönyörű hangszíne van, mezzótól szokatlanul nagy vivőerejű, egynemű hangja, magas hangjai kinyíltak, ragyogtak, nem volt hallható korlátjuk, egyszerűen élmény volt hallgatni. Előadása tele volt érzelemmel, ritkán hallható a "Deh tu bell'anima" ilyen megrendítően szép előadásban. Jól sikerült az első ária is. Örülök, hogy hallhattam ezt a fiatal énekesnőt, azok közé tartozik, akiknek követni fogom a pályafutását és szurkolok, hogy csodás hangjának megfelelő szerepeket kapjon. A fiatal tenor nekem egyáltalán nem tetszett. Kicsi hang, az együttesekben teljesen elveszett. Magas hangjai beszűkültek, elvékonyodtak, megváltozott a színük, koloratúrái összemosódtak. A két basszus közül nekem jobban tetszett Kiss András , Palerdi basszusát száraznak találtam.
Olvasva a május 23-i Bellini I Capuleti e i Montecchi című operájáról írt beszámolókat, leírom én is a véleményemet, különösen azért, hogy kiemelhessem Vörös Szilvia fantasztikus éneklését. Az egyik kedvenc Bellini operám a Rómeó és Júlia, számos felvételem van belőle. A bel canto operák világában semmi különös nincs Romeo nadrágszerepében. Ismerem az Abbado-féle változatot is, ahol Aragall énekli Rómeót (Pavarotti mellett), de be kell vallanom, sokkal jobban tetszik az opera mezzóval, még akkor is, ha Aragall az egyik kedvencem. Kolonits Klára vitathatatlanul elsőrangú Júlia volt. Számomra az igazi revelációt azonban Vörös Szilvia jelentette, abszolút egyenrangú partnere volt Kolonits Klárának. Gyönyörű hangszíne van, mezzótól szokatlanul nagy vivőerejű, egynemű hangja, magas hangjai kinyíltak, ragyogtak, nem volt hallható korlátjuk, egyszerűen élmény volt hallgatni. Előadása tele volt érzelemmel, ritkán hallható a "Deh tu bell'anima" ilyen megrendítően szép előadásban. Jól sikerült az első ária is. Örülök, hogy hallhattam ezt a fiatal énekesnőt, azok közé tartozik, akiknek követni fogom a pályafutását és szurkolok, hogy csodás hangjának megfelelő szerepeket kapjon. A fiatal tenor nekem egyáltalán nem tetszett. Kicsi hang, az együttesekben teljesen elveszett. Magas hangjai beszűkültek, elvékonyodtak, megváltozott a színük, koloratúrái összemosódtak. A két basszus közül nekem jobban tetszett Kiss András , Palerdi basszusát száraznak találtam.
6755 álmodó 2016-05-25 13:59:43 [Válasz erre: 6753 Momo 2016-05-25 10:41:25]
Ez a kiszólása Badeànak nem semmi volt. :-)
Ez a kiszólása Badeànak nem semmi volt. :-)
6754 Búbánat 2016-05-25 11:06:26
Egy korábbi bejegyzésemben írtam, idézem: "Bellini művét is láthattuk már itthon. Szűcs Márta (Júlia) mellett Hamari Júliát ünnepelhettük az opera koncertszerű előadásán: Rómeó szerepét énekelte el a 25 éves operaénekesi jubileumán az Operaházban (1992. november 24.) Azon a forró sikerű esten a Magyar Rádió Énekkara (karig: Fodor Éva) és a Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre, Kovács János vezényelt. A szereposztás a következő volt: Júlia - Szűcs Márta, Rómeó - Hamari Júlia, Tebaldo - Stefan Margita, Lorenzo - Stanislav Miczkievich, Capellio - Bárány-Paál László Félek, hogy csak egyszeri, soha vissza nem térő alkalom volt akkor, hogy elhangozhatott ez a gyönyörű Bellini-opera nálunk. De ki tudja?..." S lám, hétfőn este ismét eljött Bellini Rómeó és Júliája az Operába, pontosabban az Erkel Színház színpadára - ismét koncertszerű előadásban élvezhettük a bel canto szépségeit és gyönyörködhettünk a dalmű vokalitásában, a zenéjében s mindenekelőtt a tündökletes Kolonits Klára drámai szopránunk (Giulietta) kinyíló énekművészetében! A Capuletti e Montecchi nem éri el ugyan Bellini nagy operái,Az alvajáró, a Norma és a Puritánok (de én még ideveszem a Beatrice di Tendát is) magaslatát, de azért mégis igen sikerült opera ez; van benne hév, szenvedély, szívhez szól, felemelő, amit szolgálja tömörsége is; mélabús, de nem szomorú, bánatos, de nem elkeseredett; Bellini érzéseit szívével és emberien fejezi ki. Bellini zenéjét csakis szívvel szabad hallgatni, a mély emberi érzések ott vannak a zenében-énekben. Áthatják a hallgatót. Remélem, nem kell újabb, közel negyedszázadot várnunk arra, míg újra alkalmunk lesz Bellini gyöngyszemét megint felragyogtatni látni az Operában.
Egy korábbi bejegyzésemben írtam, idézem: "Bellini művét is láthattuk már itthon. Szűcs Márta (Júlia) mellett Hamari Júliát ünnepelhettük az opera koncertszerű előadásán: Rómeó szerepét énekelte el a 25 éves operaénekesi jubileumán az Operaházban (1992. november 24.) Azon a forró sikerű esten a Magyar Rádió Énekkara (karig: Fodor Éva) és a Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre, Kovács János vezényelt. A szereposztás a következő volt: Júlia - Szűcs Márta, Rómeó - Hamari Júlia, Tebaldo - Stefan Margita, Lorenzo - Stanislav Miczkievich, Capellio - Bárány-Paál László Félek, hogy csak egyszeri, soha vissza nem térő alkalom volt akkor, hogy elhangozhatott ez a gyönyörű Bellini-opera nálunk. De ki tudja?..." S lám, hétfőn este ismét eljött Bellini Rómeó és Júliája az Operába, pontosabban az Erkel Színház színpadára - ismét koncertszerű előadásban élvezhettük a bel canto szépségeit és gyönyörködhettünk a dalmű vokalitásában, a zenéjében s mindenekelőtt a tündökletes Kolonits Klára drámai szopránunk (Giulietta) kinyíló énekművészetében! A Capuletti e Montecchi nem éri el ugyan Bellini nagy operái,Az alvajáró, a Norma és a Puritánok (de én még ideveszem a Beatrice di Tendát is) magaslatát, de azért mégis igen sikerült opera ez; van benne hév, szenvedély, szívhez szól, felemelő, amit szolgálja tömörsége is; mélabús, de nem szomorú, bánatos, de nem elkeseredett; Bellini érzéseit szívével és emberien fejezi ki. Bellini zenéjét csakis szívvel szabad hallgatni, a mély emberi érzések ott vannak a zenében-énekben. Áthatják a hallgatót. Remélem, nem kell újabb, közel negyedszázadot várnunk arra, míg újra alkalmunk lesz Bellini gyöngyszemét megint felragyogtatni látni az Operában.
6753 Momo 2016-05-25 10:41:25
Erkel Színház. Rómeó és Júlia ülőpróba, Badeával. A büfében valami sül, így az első fél órában masszív kajaszag ömlik a színpadra. Nyilván ez az ő hozzájárulásuk a világszínvonalhoz. :-) Karnagy úr közönségdíjas instrukciója: "Sing like a singer."
Erkel Színház. Rómeó és Júlia ülőpróba, Badeával. A büfében valami sül, így az első fél órában masszív kajaszag ömlik a színpadra. Nyilván ez az ő hozzájárulásuk a világszínvonalhoz. :-) Karnagy úr közönségdíjas instrukciója: "Sing like a singer."
6752 IVA 2016-05-25 05:47:35
Capuletek és Montague-k – 2016. május 23. A lombardok, az Ernani, a Norma 1970-es évekbeli bemutatóira gondolva már nem mondom (vagy csak ritkán és félve), hogy ha egy művet nem, vagy évtizedekig nem tűznek műsorra, a hiba a darabban keresendő. A repertoáron nélkülözhetetlen népszerű remekművek többnyire igazolják létjogosultságukat, más darabok esetében sokszor elég egy a darabban hívő karmester, rendező, vagy egy-két énekes, akikre kiosztható az elénekelhetetlennek, legalábbis nyaktörőnek tartott szerep, és születhet élvezetes előadás. Bellini Capuletek és Montague-k című operája megítélésekor óhatatlan az összevetés a szerző leghíresebb művével. A Norma azért is remekmű, mert tökéletes dramaturgiája a legnemesebb előképekben, a görög sorstragédiákban gyökerezik. A Capuletek és Montague-k cselekménye és helyzetei, eredjenek bár az olasz irodalom jeles darabjaiból is, nagy csalódást és hiányérzetet keltenek Shakespeare Rómeó és Júliájának akár csak felületes ismerőjében is. Lehet persze, hogy egy jó rendezés segíthet e zeneműnek magával ragadni a nézőt, de mert nem az 1970-es években élünk, inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy a Pekingi Nemzeti Opera Turandot-vendégjátéka mellett számomra ez a koncertszerű előadás az évad nyerő bemutatója, mert nem terhelt meg rendezők „művészetével”. A Normával való összevetés versenyéből a zene sem kerülhet ki jól. Nemcsak dramaturgiai, hanem (elsősorban) zenei szempontból is nagyon zavar Rómeó mint nadrágszerep, illetve mint mezzoszoprán szólam. Olvasva, hogy 1966-ban Claudio Abbado tenorhangra írta át a szólamot, noha az eredményt nem hallottam, híve lettem ama változatnak, elsősorban A ravasz rókácska Erkel színházi szériájának tapasztalatával, amelyben Rókafi mezzo-szerepét tenorok (Korcsmáros Péter és Berkes János) abszolválták. Talán elfogadóbb és fogékonyabb lennék a mezzoszoprán Rómeó-szólam iránt, ha annak legalább olyan dramaturgiai, kiegyenlítő és élvezeti értéke lenne, mint Adalgisa szólamának a Normában (amelyet akár szoprán is énekelhet). De amilyen ihletettség, szépség és rafinéria Adalgisa szerepében van, olyannal jószerivel csak nyomokban, igazából mindössze egy mozzanatban találkoztam a Capuletek és Montague-k előadásában: a két női hang megvesztegetően szép találkozásakor az I. felvonás fináléjában. Továbbá – az összélményben – talán kissé fogékonyabbá tett volna, ha ebben a nem „részben szcenírozott”, hanem csupán néhány szerény világítási effektushoz ragaszkodó koncertszerű előadásban, amelyben a szólisták nem jelmezben, hanem hagyományosan csupán ünnepélyesen jelennek meg, a Lorenzót éneklő Kiss András és a Rómeót éneklő Vörös Szilvia nem ettől eltérő öltözetben mutatkozik. Mert míg Kolonits Klára finom pompájú acélkék estélyi ruhájának és gyönyörű hangzuhatagának látványát adta hozzá pazar vokális alakításához, Vörös Szilvia megjelenése megtagadta akár a női, akár a férfieleganciát, és az eseményhez méltatlan, alkatához előnytelen, de még Rómeó társadalmi helyzetére és hősszerelmesi szerepére sem utaló, jellegtelen nadrág–blúz–mellény-együttest viselt, és még a frizurája sem volt bizalmat ébresztő. Úgy gondolom, a koncertviselettel nehéz hozzátenni valamit az alakításhoz, elvenni viszont könnyű belőle. Ha ennél több sérelmem lett volna, akkor is fontosnak tartom, hogy Kolonits Klára bemutatkozott Júlia – ihletettségében a Normához nem mérhető, de – mutatós, nehéz hangi és technikai követelményt támasztó szelepében, lírai egyéniségét és adottságait is bizonyítva a drámai koloratúrszoprán szólamban, hitelesítve azt a nőalakot, akinek első szerelmi fellángolásától (hátralevő rövid) életének egészében az ájult szerelemnek van prioritása. Hangjának és zenei formálásának szépsége és kiegyenlítettsége minden regiszterben elbűvölő. Capellio szerepében Palerdi András szép basszusával gazdagította a hangzásélményt, Lorenzo szerepében Kiss András nyersebb és tompább hangszínével a mindössze öt szólistára írt opera hangszínpalettájának változatosságát. Tebaldo lírai tenor szólamában a fiatal Rab Gyula mutatkozott be, kiegyenlített hangot, megfelelő hajlékonyságot és biztos magasságokat tanúsítva. Nem tudom eldönteni, hogy igézőbb jellemekkel és szólamokkal találkozva lírai barokk, belcanto- és Mozart-szerepek várományosa-e, vagy karaktertenorként lehet élvonalbeli a nagyvilágban. Trónkövetelése feltétlenül jogos. Kiváló technikáját hallva és megjelenését nézve frusztrálttá tett, hogy nem Abbado (számomra csak feltételezhetően élvezetesebb) változatának vagyok a közönsége, amelyben Rab Gyula énekli Rómeót.
Capuletek és Montague-k – 2016. május 23. A lombardok, az Ernani, a Norma 1970-es évekbeli bemutatóira gondolva már nem mondom (vagy csak ritkán és félve), hogy ha egy művet nem, vagy évtizedekig nem tűznek műsorra, a hiba a darabban keresendő. A repertoáron nélkülözhetetlen népszerű remekművek többnyire igazolják létjogosultságukat, más darabok esetében sokszor elég egy a darabban hívő karmester, rendező, vagy egy-két énekes, akikre kiosztható az elénekelhetetlennek, legalábbis nyaktörőnek tartott szerep, és születhet élvezetes előadás. Bellini Capuletek és Montague-k című operája megítélésekor óhatatlan az összevetés a szerző leghíresebb művével. A Norma azért is remekmű, mert tökéletes dramaturgiája a legnemesebb előképekben, a görög sorstragédiákban gyökerezik. A Capuletek és Montague-k cselekménye és helyzetei, eredjenek bár az olasz irodalom jeles darabjaiból is, nagy csalódást és hiányérzetet keltenek Shakespeare Rómeó és Júliájának akár csak felületes ismerőjében is. Lehet persze, hogy egy jó rendezés segíthet e zeneműnek magával ragadni a nézőt, de mert nem az 1970-es években élünk, inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy a Pekingi Nemzeti Opera Turandot-vendégjátéka mellett számomra ez a koncertszerű előadás az évad nyerő bemutatója, mert nem terhelt meg rendezők „művészetével”. A Normával való összevetés versenyéből a zene sem kerülhet ki jól. Nemcsak dramaturgiai, hanem (elsősorban) zenei szempontból is nagyon zavar Rómeó mint nadrágszerep, illetve mint mezzoszoprán szólam. Olvasva, hogy 1966-ban Claudio Abbado tenorhangra írta át a szólamot, noha az eredményt nem hallottam, híve lettem ama változatnak, elsősorban A ravasz rókácska Erkel színházi szériájának tapasztalatával, amelyben Rókafi mezzo-szerepét tenorok (Korcsmáros Péter és Berkes János) abszolválták. Talán elfogadóbb és fogékonyabb lennék a mezzoszoprán Rómeó-szólam iránt, ha annak legalább olyan dramaturgiai, kiegyenlítő és élvezeti értéke lenne, mint Adalgisa szólamának a Normában (amelyet akár szoprán is énekelhet). De amilyen ihletettség, szépség és rafinéria Adalgisa szerepében van, olyannal jószerivel csak nyomokban, igazából mindössze egy mozzanatban találkoztam a Capuletek és Montague-k előadásában: a két női hang megvesztegetően szép találkozásakor az I. felvonás fináléjában. Továbbá – az összélményben – talán kissé fogékonyabbá tett volna, ha ebben a nem „részben szcenírozott”, hanem csupán néhány szerény világítási effektushoz ragaszkodó koncertszerű előadásban, amelyben a szólisták nem jelmezben, hanem hagyományosan csupán ünnepélyesen jelennek meg, a Lorenzót éneklő Kiss András és a Rómeót éneklő Vörös Szilvia nem ettől eltérő öltözetben mutatkozik. Mert míg Kolonits Klára finom pompájú acélkék estélyi ruhájának és gyönyörű hangzuhatagának látványát adta hozzá pazar vokális alakításához, Vörös Szilvia megjelenése megtagadta akár a női, akár a férfieleganciát, és az eseményhez méltatlan, alkatához előnytelen, de még Rómeó társadalmi helyzetére és hősszerelmesi szerepére sem utaló, jellegtelen nadrág–blúz–mellény-együttest viselt, és még a frizurája sem volt bizalmat ébresztő. Úgy gondolom, a koncertviselettel nehéz hozzátenni valamit az alakításhoz, elvenni viszont könnyű belőle. Ha ennél több sérelmem lett volna, akkor is fontosnak tartom, hogy Kolonits Klára bemutatkozott Júlia – ihletettségében a Normához nem mérhető, de – mutatós, nehéz hangi és technikai követelményt támasztó szelepében, lírai egyéniségét és adottságait is bizonyítva a drámai koloratúrszoprán szólamban, hitelesítve azt a nőalakot, akinek első szerelmi fellángolásától (hátralevő rövid) életének egészében az ájult szerelemnek van prioritása. Hangjának és zenei formálásának szépsége és kiegyenlítettsége minden regiszterben elbűvölő. Capellio szerepében Palerdi András szép basszusával gazdagította a hangzásélményt, Lorenzo szerepében Kiss András nyersebb és tompább hangszínével a mindössze öt szólistára írt opera hangszínpalettájának változatosságát. Tebaldo lírai tenor szólamában a fiatal Rab Gyula mutatkozott be, kiegyenlített hangot, megfelelő hajlékonyságot és biztos magasságokat tanúsítva. Nem tudom eldönteni, hogy igézőbb jellemekkel és szólamokkal találkozva lírai barokk, belcanto- és Mozart-szerepek várományosa-e, vagy karaktertenorként lehet élvonalbeli a nagyvilágban. Trónkövetelése feltétlenül jogos. Kiváló technikáját hallva és megjelenését nézve frusztrálttá tett, hogy nem Abbado (számomra csak feltételezhetően élvezetesebb) változatának vagyok a közönsége, amelyben Rab Gyula énekli Rómeót.
6751 Búbánat 2016-05-23 12:55:26
Vincenzo Bellini: Capuletek és Montague-k /Rómeó És Júlia/ Koncertszerű operaelőadás két részben, négy felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal Erkel Színház 2016. május 23.. Erkel Színház, 19.00 Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar / Nemzeti Énekkar Karmester: Vashegyi György Szereposztás: Júlia - Kolonits Klára Rómeó - Vörös Szilvia Capellio - Palerdi András Tebaldo - Rab Gyula Lorenzo - Kiss András Magyar nyelvű feliratok - Csákovics Lajos
Vincenzo Bellini: Capuletek és Montague-k /Rómeó És Júlia/ Koncertszerű operaelőadás két részben, négy felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal Erkel Színház 2016. május 23.. Erkel Színház, 19.00 Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar / Nemzeti Énekkar Karmester: Vashegyi György Szereposztás: Júlia - Kolonits Klára Rómeó - Vörös Szilvia Capellio - Palerdi András Tebaldo - Rab Gyula Lorenzo - Kiss András Magyar nyelvű feliratok - Csákovics Lajos
6750 parampampoli 2016-05-23 12:37:46 [Válasz erre: 6749 Cilike 2016-05-23 12:07:54]
Vagy ebben az esetben inkább csak tájékozatlanok. A művet kb 25 éve játszották utoljára Magyarországon, akkor is koncertszerűen, a legtöbb operalátogatónak keveset mond a címe.
Vagy ebben az esetben inkább csak tájékozatlanok. A művet kb 25 éve játszották utoljára Magyarországon, akkor is koncertszerűen, a legtöbb operalátogatónak keveset mond a címe.
6749 Cilike 2016-05-23 12:07:54 [Válasz erre: 6748 parampampoli 2016-05-23 11:27:24]
Gondoljátok, hogy az emberek tényleg ennyire buták? Nem zárom ki, de azért furcsa lenne.
Gondoljátok, hogy az emberek tényleg ennyire buták? Nem zárom ki, de azért furcsa lenne.
6748 parampampoli 2016-05-23 11:27:24 [Válasz erre: 6747 Búbánat 2016-05-23 10:51:34]
Szó szerint ugyanezt mondtam ma reggel.
Szó szerint ugyanezt mondtam ma reggel.
6747 Búbánat 2016-05-23 10:51:34 [Válasz erre: 6743 IVA 2016-05-23 03:15:24]
Sokan nem tudják ki vagy mi a Capuletek és Montague-k. Oda kellett volna írni zárójelben: Rómeó és Júlia--- - akkor talán jobban fogynának a jegyek...
Sokan nem tudják ki vagy mi a Capuletek és Montague-k. Oda kellett volna írni zárójelben: Rómeó és Júlia--- - akkor talán jobban fogynának a jegyek...
6746 Cilike 2016-05-23 07:43:07 [Válasz erre: 6745 Kaliban 2016-05-23 05:51:20]
Az ilyenfajta daraboknak kéne találni egy kisebb játszóhelyet, mert nyilván nem töltik meg az Erkelt, viszont elég hervasztó üres nézőtér előtt játszani. Erre jó volt a Thália.
Az ilyenfajta daraboknak kéne találni egy kisebb játszóhelyet, mert nyilván nem töltik meg az Erkelt, viszont elég hervasztó üres nézőtér előtt játszani. Erre jó volt a Thália.
6745 Kaliban 2016-05-23 05:51:20 [Válasz erre: 6744 Kaliban 2016-05-23 05:50:54]
Persze Wolf-Ferrarit se ismeri a közönség.
Persze Wolf-Ferrarit se ismeri a közönség.
6744 Kaliban 2016-05-23 05:50:54 [Válasz erre: 6743 IVA 2016-05-23 03:15:24]
Valamilyen érthetetlen oknál fogva a vasárnap Sly-ra hónapokig nem árulták a jegyeket. A jegymesteren az volt kiírva legalábbis, hogy zártkörű előadás.Aztán úgy két hónapja megnyitották a jegyértékesítést. Most amúgy az orvosok után patikusoknak kínálják kedvezményesen a Sly jegyeket. Bellinit meg nem ismerik az emberek. A magyar közönség meg szeret biztosra menni. Az Operában persze így is telt,vagy majdnem telt ház lenne.
Valamilyen érthetetlen oknál fogva a vasárnap Sly-ra hónapokig nem árulták a jegyeket. A jegymesteren az volt kiírva legalábbis, hogy zártkörű előadás.Aztán úgy két hónapja megnyitották a jegyértékesítést. Most amúgy az orvosok után patikusoknak kínálják kedvezményesen a Sly jegyeket. Bellinit meg nem ismerik az emberek. A magyar közönség meg szeret biztosra menni. Az Operában persze így is telt,vagy majdnem telt ház lenne.
6743 IVA 2016-05-23 03:15:24
Hogyan csinálják a közönségszervezők, hogy a Capuletek és Montague-k mai koncertjére még 847 db, a május 29-i (vasárnapi!) Sly előadására még 1297 db jegy kapható?
Hogyan csinálják a közönségszervezők, hogy a Capuletek és Montague-k mai koncertjére még 847 db, a május 29-i (vasárnapi!) Sly előadására még 1297 db jegy kapható?
6742 bermuda 2016-05-22 23:56:54
Holnap végre nekem is kedvez az Erkel...belcantót hallgathatok....Kolonits Klárával....ráadásul a szépséges Bellinit))))))))))))
Holnap végre nekem is kedvez az Erkel...belcantót hallgathatok....Kolonits Klárával....ráadásul a szépséges Bellinit))))))))))))
6740 Cilike 2016-05-22 14:54:58 [Válasz erre: 6739 Kaliban 2016-05-22 14:50:30]
Úgy bizony. (Nem akartalak kioktatni)
Úgy bizony. (Nem akartalak kioktatni)
6739 Kaliban 2016-05-22 14:50:30 [Válasz erre: 6738 Cilike 2016-05-22 14:36:13]
igen mert ki a igekötő az adni igéhez kapcsolódik, nem az akarjákhoz :-)))))
igen mert ki a igekötő az adni igéhez kapcsolódik, nem az akarjákhoz :-)))))
6738 Cilike 2016-05-22 14:36:13 [Válasz erre: 6736 Kaliban 2016-05-22 13:24:52]
Akkor már ki akarják adni. Bocs, de ez a kedvenc helyesírási hibám az "e" kérdőszócska helytelen használatával párban.
Akkor már ki akarják adni. Bocs, de ez a kedvenc helyesírási hibám az "e" kérdőszócska helytelen használatával párban.
6737 Kaliban 2016-05-22 13:33:11 [Válasz erre: 6731 parampampoli 2016-05-16 09:01:17]
Meg vidéken énekel Sarastrot - legalábbis a múlt évadban ezt tette. Egyébként Fried is ott lenne Sarastrónak, de ugye a két basszistának oda adják az oroszlánt is. No comment.
Meg vidéken énekel Sarastrot - legalábbis a múlt évadban ezt tette. Egyébként Fried is ott lenne Sarastrónak, de ugye a két basszistának oda adják az oroszlánt is. No comment.
6735 Kaliban 2016-05-22 13:24:12 [Válasz erre: 6733 estallo 2016-05-22 00:36:00]
Nyilvános cédé felvételként hirdették a koncertet - kiakadják adni a felvett anyagot hanghordozón. Egyébként tényleg jó előadás volt lehangolóan kis számú közönség mellett. Nekem a darab is tetszett. A zenekari részek különösen jól sikerültek, izgalmas, hogy a szerző Arany János műfordításának egy tömörített verzióját használta szövegkönyvként - nagyon jó dramaturgiai érzékkel osztva három felvonásra a történetet. A melodramatikus részletek is tetszettek. Szívesen megveszem a darabot cédén. Egyébként voltak tizenévesek is többen az előadáson és nem lépett le mindegyikük az első szünetben. Azt viszont nem értem miért hirdette angol feliratozással a színlap az előadást! A külföldiek többsége le is lépett szünetbe, amiben szerintem szerepe volt annak is, hogy csak magyar feliratozás volt. Meg kellene már az Erkelben is oldani az angol feliratozást! És nem érdekel,hogy régen se volt, mert a mában élünk, nem a múltban. Igenis szükség lenne rá - a sokak által a repertoárból a süllyesztőbe kívánt Erkel-operák előadásait is szép számmal látogatják külföldiek. Mondjuk a Hunyadikat se ártana angolul feliratozni.
Nyilvános cédé felvételként hirdették a koncertet - kiakadják adni a felvett anyagot hanghordozón. Egyébként tényleg jó előadás volt lehangolóan kis számú közönség mellett. Nekem a darab is tetszett. A zenekari részek különösen jól sikerültek, izgalmas, hogy a szerző Arany János műfordításának egy tömörített verzióját használta szövegkönyvként - nagyon jó dramaturgiai érzékkel osztva három felvonásra a történetet. A melodramatikus részletek is tetszettek. Szívesen megveszem a darabot cédén. Egyébként voltak tizenévesek is többen az előadáson és nem lépett le mindegyikük az első szünetben. Azt viszont nem értem miért hirdette angol feliratozással a színlap az előadást! A külföldiek többsége le is lépett szünetbe, amiben szerintem szerepe volt annak is, hogy csak magyar feliratozás volt. Meg kellene már az Erkelben is oldani az angol feliratozást! És nem érdekel,hogy régen se volt, mert a mában élünk, nem a múltban. Igenis szükség lenne rá - a sokak által a repertoárból a süllyesztőbe kívánt Erkel-operák előadásait is szép számmal látogatják külföldiek. Mondjuk a Hunyadikat se ártana angolul feliratozni.
6734 tiramisu 2016-05-22 12:13:18 [Válasz erre: 6733 estallo 2016-05-22 00:36:00]
" Nos, tán menjünk Angliába?" -ennyire emlékszem...
" Nos, tán menjünk Angliába?" -ennyire emlékszem...
6733 estallo 2016-05-22 00:36:00
Szokolay Sándor: Hamlet c. operája május 19-én koncertszerű előadásban hangzott el az Erkel Színházban. Megint egy nagylétszámú, hatalmas erőket felvonultató opera-koncert, a Magyar Rádió Zenakarával, kórusával, és az est legfáradhatatlanabb ktűnő zenei irányítójával, Kovács János karmesterrel az élen.Kiválóan telejsítettek szinte mindannyian. A bevezetőben nem véletlenül emlitettem az előadói gárda nagy létszámát, mert sajnos még talán félig sem telt meg az "Erkel", de dícséretesen kitartott a közönség és a szereplők is, ui. bőven késő este, kb. 22.40-kor lett vége a koncertnek. Őszintén mondom, hogy egyike a legnehezebben befogadható zenéknek ez az 1967!-es mű. László Boldizsár kiválóan éneklő, kiválóan előadó címszereplő volt.Erőteljes és biztosmagasságokkal,kifejezőerővel, jó szövegmondással. Ophélia szerepét Röser Orsolya Hajnalka énekelte,nála kicsit elnagyoltnak tűnt főleg a szövegmondás, ezért kifejezésben is egysíkúbb maradt. (Szerencsére feliratozva volt a magyar szöveg). A további főbb szerepekben emlékezetes maradt Meláth Andrea Gertrud királynéja, Boncsér Gergely kiváló Laertes-sze, Fried Péter sokszínű és karakteres Polonius szerepe, Szvétek László, mint Hamlet apjának szelleme, és a kisebb szerepek közül Kiss Péter valamint Kiss Tivadar Rosenkrantzként, ill. Guildensternként. Színészkirályként a prózát Bátki Fazekas Zoltán mondta nagyszerűen. Mindenkin érezni lehetett az odaadást, és hogy küldetést teljesítenek. A közönség a késői óra ellenére is kitartóan többször visszatapsolta az előadókat. A mikrofonok rádiós jelenlétre utaltak, lehet, hogy egyszer találkozunk a művel a Bartók Rádió műsorán. Annál is inkább, mert nemcsak Shakespeare '400', de Szokolay Sándor "85". évforduló is van.
Szokolay Sándor: Hamlet c. operája május 19-én koncertszerű előadásban hangzott el az Erkel Színházban. Megint egy nagylétszámú, hatalmas erőket felvonultató opera-koncert, a Magyar Rádió Zenakarával, kórusával, és az est legfáradhatatlanabb ktűnő zenei irányítójával, Kovács János karmesterrel az élen.Kiválóan telejsítettek szinte mindannyian. A bevezetőben nem véletlenül emlitettem az előadói gárda nagy létszámát, mert sajnos még talán félig sem telt meg az "Erkel", de dícséretesen kitartott a közönség és a szereplők is, ui. bőven késő este, kb. 22.40-kor lett vége a koncertnek. Őszintén mondom, hogy egyike a legnehezebben befogadható zenéknek ez az 1967!-es mű. László Boldizsár kiválóan éneklő, kiválóan előadó címszereplő volt.Erőteljes és biztosmagasságokkal,kifejezőerővel, jó szövegmondással. Ophélia szerepét Röser Orsolya Hajnalka énekelte,nála kicsit elnagyoltnak tűnt főleg a szövegmondás, ezért kifejezésben is egysíkúbb maradt. (Szerencsére feliratozva volt a magyar szöveg). A további főbb szerepekben emlékezetes maradt Meláth Andrea Gertrud királynéja, Boncsér Gergely kiváló Laertes-sze, Fried Péter sokszínű és karakteres Polonius szerepe, Szvétek László, mint Hamlet apjának szelleme, és a kisebb szerepek közül Kiss Péter valamint Kiss Tivadar Rosenkrantzként, ill. Guildensternként. Színészkirályként a prózát Bátki Fazekas Zoltán mondta nagyszerűen. Mindenkin érezni lehetett az odaadást, és hogy küldetést teljesítenek. A közönség a késői óra ellenére is kitartóan többször visszatapsolta az előadókat. A mikrofonok rádiós jelenlétre utaltak, lehet, hogy egyszer találkozunk a művel a Bartók Rádió műsorán. Annál is inkább, mert nemcsak Shakespeare '400', de Szokolay Sándor "85". évforduló is van.
6731 parampampoli 2016-05-16 09:01:17 [Válasz erre: 6729 pinocchio 2016-05-16 00:27:16]
Sarastro nincs jelen -- Rácz István meg ül otthon. És készül Zunigára... Mi folyik itt?? Kocsár Balázsnak és Kesselyáknak üzenem: itt lenne tennivalójuk, gyorsan.
Sarastro nincs jelen -- Rácz István meg ül otthon. És készül Zunigára... Mi folyik itt?? Kocsár Balázsnak és Kesselyáknak üzenem: itt lenne tennivalójuk, gyorsan.
6730 álmodó 2016-05-16 07:59:40 [Válasz erre: 6729 pinocchio 2016-05-16 00:27:16]
Klein O-mármint Klein Ottokár? Bocs,csak szeretnèm pontosítani... :-)
Klein O-mármint Klein Ottokár? Bocs,csak szeretnèm pontosítani... :-)
6729 pinocchio 2016-05-16 00:27:16
Három és fél az "A varázsfuvola" c. előadásból, két karmester, két Éjkirálynő, három Tamino, három Papageno, de SARASTRO EGY SEM-legalábbis a most lefutott széria egyik Sarastroja sem felel meg a szerep kivánalmainak, meg sem születik a figura sem hangilag, sem szinpadilag.(próza és bölcsesség ajjajjj neked).(Nem tűnik fel senkinek??) Az Éjkirálynők felettes győzelme ellenfél nélkül elvitathatlan.Az elmúlt két hét szinte minden napján, naponta többször is látható volt az "A varázsfuvola" az Erkelben.Egyik karmester ( Kocsár, Bartal) sem tudtaa kifigástalanul végvinni az általam látott előadásokat. Csak a verejtékes munka látszódott.Számtalan tempo, és egyéb bizonytalanság adódott, különösen az első és harmadik napon mindkettejüknél.Bartalnál helyenként nem tudtam, hogy ő vezeti az előadást, avagy a zenekar, vagy az énekes. Az egyszerű Szinetár rendezés tovább már nem is egyszerűsödhetne, oly sok minden lekopott másfél év alatt.És hogy miért három és fél az "A varázsfuvola"?, mert egyszerűen nem lehetett kibirni a vontatott tempokat, igy az utolsó előtti előadás II.fv--ról eljöttem./A dámák hangja sem mindig homogén/Az is kiderült, milyen fontos, hogy hang énekelje a II.őrtálló szerepét:Szvétek L. esetében nem sikkad el a szólam.(A legjobbakból gyúrhattak volna össze egy jó előadást:Kolonits, Klein O((biztató Tarjányi Tamás Taminoja is)),Váradi Z,Megyesi Z, Zavaros E,Sándor Cs.)
Három és fél az "A varázsfuvola" c. előadásból, két karmester, két Éjkirálynő, három Tamino, három Papageno, de SARASTRO EGY SEM-legalábbis a most lefutott széria egyik Sarastroja sem felel meg a szerep kivánalmainak, meg sem születik a figura sem hangilag, sem szinpadilag.(próza és bölcsesség ajjajjj neked).(Nem tűnik fel senkinek??) Az Éjkirálynők felettes győzelme ellenfél nélkül elvitathatlan.Az elmúlt két hét szinte minden napján, naponta többször is látható volt az "A varázsfuvola" az Erkelben.Egyik karmester ( Kocsár, Bartal) sem tudtaa kifigástalanul végvinni az általam látott előadásokat. Csak a verejtékes munka látszódott.Számtalan tempo, és egyéb bizonytalanság adódott, különösen az első és harmadik napon mindkettejüknél.Bartalnál helyenként nem tudtam, hogy ő vezeti az előadást, avagy a zenekar, vagy az énekes. Az egyszerű Szinetár rendezés tovább már nem is egyszerűsödhetne, oly sok minden lekopott másfél év alatt.És hogy miért három és fél az "A varázsfuvola"?, mert egyszerűen nem lehetett kibirni a vontatott tempokat, igy az utolsó előtti előadás II.fv--ról eljöttem./A dámák hangja sem mindig homogén/Az is kiderült, milyen fontos, hogy hang énekelje a II.őrtálló szerepét:Szvétek L. esetében nem sikkad el a szólam.(A legjobbakból gyúrhattak volna össze egy jó előadást:Kolonits, Klein O((biztató Tarjányi Tamás Taminoja is)),Váradi Z,Megyesi Z, Zavaros E,Sándor Cs.)
6727 -zéta- 2016-04-29 22:57:03 [Válasz erre: 6726 parampampoli 2016-04-29 21:46:59]
Vagy három lyukat égetett rá egy ott felejtett reflektor, elég rendesen füstölt, mire valaki észbe kapott....
Vagy három lyukat égetett rá egy ott felejtett reflektor, elég rendesen füstölt, mire valaki észbe kapott....
6726 parampampoli 2016-04-29 21:46:59 [Válasz erre: 6723 perempe 2016-04-29 20:22:43]
Akkor már értem, miért van olyan furcsán megvarrva a rendezői bal függönyének belső széle...
Akkor már értem, miért van olyan furcsán megvarrva a rendezői bal függönyének belső széle...
6725 Heiner Lajos 2016-04-29 21:30:48 [Válasz erre: 6724 -zéta- 2016-04-29 21:27:15]
Ha Respighi-operát játszanak, a Ház is leégett volna...
Ha Respighi-operát játszanak, a Ház is leégett volna...
6724 -zéta- 2016-04-29 21:27:15 [Válasz erre: 6723 perempe 2016-04-29 20:22:43]
A miskolciak Toscáján...
A miskolciak Toscáján...
6723 perempe 2016-04-29 20:22:43
egy hölgy mesélte, hogy kiégett vmelyik előadáson az Erkelben a függöny pár hete. rákérdeztem, hogy melyik előadáson, de nem tudta megmondani. valóban kiégett?
egy hölgy mesélte, hogy kiégett vmelyik előadáson az Erkelben a függöny pár hete. rákérdeztem, hogy melyik előadáson, de nem tudta megmondani. valóban kiégett?
6722 parampampoli 2016-04-28 13:41:29
Lezajlott a Par-Baj széria utolsó előadása tegnap. Azért utolsó, mert a május 8-i előadásra nem lehet jegyet venni, zártkörű rendezvénnyé nyilvánították. Az igazat megvallva, a tegnapi előadás után olyan nagy kedvem nem is lenne már jegyet venni rá, pedig eredetileg akartam. Érdekes dolog, hogy tegnap, bár a széria 6. előadása volt, nem az összerázódás, hanem a szétesés tüneteit mutatta. Két magas pontszámra értékelhető teljesítmény volt: Lukács Gyöngyié és az énekkaré. A többiek sajnos gyengébbnél gyengébb produkciókat mutattak be. Szegedi Csaba változatlanul teljes szereposztási tévedés, Alfiója sem játékban, sem énekben (ez utóbbiban különösen) nem felel meg a partitúra követelményeinek. A hangja úgy szólt, mintha hangfogóval énekelne, tenorális színnel, hol alá, hol fölé intonálva. Chanev, akinek én nagy kedvelője vagyok, előadásról előadásra egyre kisebb hangon szól, ilyen problémák eddig csak a Pagliacciban jelentkeztek, de tegnap már Turidduban is, leszámítva az igen jól sikerült Sicilianát. Akkora volt a később hallottakhoz képest a különbség, hogy gyanakodni kezdtem, nem erősítéssel énekelt-e a színfalak mögött? A képtelenség netovábbja Balatoni Éva volt Lucia mamaként, aki mintha elfelejtette volna a szólamát is, a rendezést is. Az előbbi kevésbé „fülbetűnő”, de amit a fináléban előadott, az a XX. század eleji francia rémdrámákhoz vagy egy horrorfilm színészetéhez volt fogható: az eredeti rendezéstől eltérően rohangált a színen, hangadására pedig nem tudnék megfelelő szót találni anélkül, hogy meg ne sérteném, így inkább nem is keresem. Ez, kérem, színpadon megengedhetetlen, valaki szóljon már neki vagy inkább szigorúan rá, hogy ezt a lehetetlen viselkedést hagyja abba, a kotta szerint énekeljen és a rendezés szerint játsszon. Eddig itt ez így volt szokásos, az nem megy, hogy valaki csinálja, ami eszébe jut, és még hagyják is neki. Bevallom, a Cavalleriától úgy elment a kedvünk, hogy a szünetben közös elhatározással úgy döntöttünk, a Pagliaccit inkább nem kérjük. Pedig kíváncsi lettem volna, Szegedi piruettezett-e megint, ill. szétjátszotta-e a kocsi alatt a Madárdalt vagy nem. Ha valaki tud erről tájékoztatni, megköszönöm.
Lezajlott a Par-Baj széria utolsó előadása tegnap. Azért utolsó, mert a május 8-i előadásra nem lehet jegyet venni, zártkörű rendezvénnyé nyilvánították. Az igazat megvallva, a tegnapi előadás után olyan nagy kedvem nem is lenne már jegyet venni rá, pedig eredetileg akartam. Érdekes dolog, hogy tegnap, bár a széria 6. előadása volt, nem az összerázódás, hanem a szétesés tüneteit mutatta. Két magas pontszámra értékelhető teljesítmény volt: Lukács Gyöngyié és az énekkaré. A többiek sajnos gyengébbnél gyengébb produkciókat mutattak be. Szegedi Csaba változatlanul teljes szereposztási tévedés, Alfiója sem játékban, sem énekben (ez utóbbiban különösen) nem felel meg a partitúra követelményeinek. A hangja úgy szólt, mintha hangfogóval énekelne, tenorális színnel, hol alá, hol fölé intonálva. Chanev, akinek én nagy kedvelője vagyok, előadásról előadásra egyre kisebb hangon szól, ilyen problémák eddig csak a Pagliacciban jelentkeztek, de tegnap már Turidduban is, leszámítva az igen jól sikerült Sicilianát. Akkora volt a később hallottakhoz képest a különbség, hogy gyanakodni kezdtem, nem erősítéssel énekelt-e a színfalak mögött? A képtelenség netovábbja Balatoni Éva volt Lucia mamaként, aki mintha elfelejtette volna a szólamát is, a rendezést is. Az előbbi kevésbé „fülbetűnő”, de amit a fináléban előadott, az a XX. század eleji francia rémdrámákhoz vagy egy horrorfilm színészetéhez volt fogható: az eredeti rendezéstől eltérően rohangált a színen, hangadására pedig nem tudnék megfelelő szót találni anélkül, hogy meg ne sérteném, így inkább nem is keresem. Ez, kérem, színpadon megengedhetetlen, valaki szóljon már neki vagy inkább szigorúan rá, hogy ezt a lehetetlen viselkedést hagyja abba, a kotta szerint énekeljen és a rendezés szerint játsszon. Eddig itt ez így volt szokásos, az nem megy, hogy valaki csinálja, ami eszébe jut, és még hagyják is neki. Bevallom, a Cavalleriától úgy elment a kedvünk, hogy a szünetben közös elhatározással úgy döntöttünk, a Pagliaccit inkább nem kérjük. Pedig kíváncsi lettem volna, Szegedi piruettezett-e megint, ill. szétjátszotta-e a kocsi alatt a Madárdalt vagy nem. Ha valaki tud erről tájékoztatni, megköszönöm.
6721 IVA 2016-04-27 05:30:44 [Válasz erre: 6719 Ametiszt 2016-04-26 10:51:28]
Bár észrevételeimet fenntartom, lehetséges, hogy túl szigorú voltam! Most, egy héttel később úgy emlékszem vissza a kínai Turandotra, mint az évad, sőt az utóbbi évadok legjobb előadására. Nem a „végre voltak hangok” felkiáltást osztom, hiszen saját előadásainkban is lehet élvezni nagyszerű hangokat. Üdítő és felemelő volt végre egy előadás az ismert „zavaró körülmények” (rendezői önmegvalósítás és tehetségtelenség) nélkül.
Bár észrevételeimet fenntartom, lehetséges, hogy túl szigorú voltam! Most, egy héttel később úgy emlékszem vissza a kínai Turandotra, mint az évad, sőt az utóbbi évadok legjobb előadására. Nem a „végre voltak hangok” felkiáltást osztom, hiszen saját előadásainkban is lehet élvezni nagyszerű hangokat. Üdítő és felemelő volt végre egy előadás az ismert „zavaró körülmények” (rendezői önmegvalósítás és tehetségtelenség) nélkül.
6720 Kaliban 2016-04-26 21:18:36
Úgy látom május 14-re betettek egy plusz Varázsfuvola előadást is estére, ami nem az Operakaland része és még van rá egy csomó szabad jegy, ha valakit esetleg érdekel.
Úgy látom május 14-re betettek egy plusz Varázsfuvola előadást is estére, ami nem az Operakaland része és még van rá egy csomó szabad jegy, ha valakit esetleg érdekel.
6719 Ametiszt 2016-04-26 10:51:28
Meglepve olvasom a Erkel-beli kínai Turandot előadásról írtakat. IVA írása áll legközelebb a valósághoz, de túl szigorúnak érzem, mintha mindennap ilyen Turandot előadásokat hallanánk az operában, ami nyilván nem igaz. Korábban azt írtam, végre voltak hangok. A 3. emelet felső harmadában ültem és elárasztottak a színpadról a hangok, Puccini gyönyörű zenéje. És ezt Calafra is értettem. Csak úgy dőlt a tenorból a hang, nekem hangszíne is kellemesnek tűnt, cseppet sem éreztem, hogy bárminek is bátortalanul futott volna neki, a Nessun Dormának meg pláne nem, magasságai is biztosak voltak, csak nem vagyunk az ilyen hanghoz hozzászokva. Számomra így kell szólnia egy Calafnak, bár a decibel lehet kisebb is. Alkata ugyan nem hősi és színészi képességekkel sem áldotta meg a sors, de az előadásra jellemző statikus szerepformálás épp egy Turandot mesében teljesen megfelelő Calafnál is. Egyébként én úgy éreztem, hogy a kínai énekesek a hangi szerepformálásban igenis árnyalták szerepeiket (Calaf is) és ez volt a siker kulcsa. Nekem is Liú tetszett legjobban. A 10 perces, több hullámban visszatérő vastaps nem a "külföld"-nek szóló udvarias "gesztus" volt, hanem egy egyszerűségében nagyszerű, magas színvonalú és eredendően természetesnek ható előadás megérdemelt sikerének szólt. Örülök, hogy láttam az előadást (telt ház).
Meglepve olvasom a Erkel-beli kínai Turandot előadásról írtakat. IVA írása áll legközelebb a valósághoz, de túl szigorúnak érzem, mintha mindennap ilyen Turandot előadásokat hallanánk az operában, ami nyilván nem igaz. Korábban azt írtam, végre voltak hangok. A 3. emelet felső harmadában ültem és elárasztottak a színpadról a hangok, Puccini gyönyörű zenéje. És ezt Calafra is értettem. Csak úgy dőlt a tenorból a hang, nekem hangszíne is kellemesnek tűnt, cseppet sem éreztem, hogy bárminek is bátortalanul futott volna neki, a Nessun Dormának meg pláne nem, magasságai is biztosak voltak, csak nem vagyunk az ilyen hanghoz hozzászokva. Számomra így kell szólnia egy Calafnak, bár a decibel lehet kisebb is. Alkata ugyan nem hősi és színészi képességekkel sem áldotta meg a sors, de az előadásra jellemző statikus szerepformálás épp egy Turandot mesében teljesen megfelelő Calafnál is. Egyébként én úgy éreztem, hogy a kínai énekesek a hangi szerepformálásban igenis árnyalták szerepeiket (Calaf is) és ez volt a siker kulcsa. Nekem is Liú tetszett legjobban. A 10 perces, több hullámban visszatérő vastaps nem a "külföld"-nek szóló udvarias "gesztus" volt, hanem egy egyszerűségében nagyszerű, magas színvonalú és eredendően természetesnek ható előadás megérdemelt sikerének szólt. Örülök, hogy láttam az előadást (telt ház).
6718 Kaliban 2016-04-26 10:09:23 [Válasz erre: 6717 Kaliban 2016-04-26 10:06:11]
nem általkodott kifütyülni Az opera nem a krinolinról szól mondá valaki anno, ami természetesen igaz, de nem is feltétlenül arról, amit egy-egy darabba igyekeznek belemagyarázni. Lehet most ezen méltatlankodni, de akkor is: a szép, kosztümös előadásokat még mindig szeretjük. Ez van. Ilyen ódivatúak vagyunk.
nem általkodott kifütyülni Az opera nem a krinolinról szól mondá valaki anno, ami természetesen igaz, de nem is feltétlenül arról, amit egy-egy darabba igyekeznek belemagyarázni. Lehet most ezen méltatlankodni, de akkor is: a szép, kosztümös előadásokat még mindig szeretjük. Ez van. Ilyen ódivatúak vagyunk.
6717 Kaliban 2016-04-26 10:06:11
Nem voltam a kínai Turandot előadásokon, de olvasva a beszámolókat, illetve elnézve az előadásról készült képeket: szépek és látványosak lehettek a díszletek és a jelmezek és né' má' ez a fránya magyar közönség szerintem szeretheti a szép, esztétikus színpadképeket és lehet ez is nagyban szerepet játszott a sikerben. Ókovács meg méltatlankodik, hogy a modern rendezések közhelyeit - egyetlenegyszer az elmúlt évadokban! - nem általkodott ez a kritikusok által sokszor lekezelt budapesti közönség értetlenkedni. Lehet, hogy az Aida régi díszleteit és jelmezeit is jobban szerették? Most mondja meg mindenki milyen maradiak már. Nem haladnak a korral!
Nem voltam a kínai Turandot előadásokon, de olvasva a beszámolókat, illetve elnézve az előadásról készült képeket: szépek és látványosak lehettek a díszletek és a jelmezek és né' má' ez a fránya magyar közönség szerintem szeretheti a szép, esztétikus színpadképeket és lehet ez is nagyban szerepet játszott a sikerben. Ókovács meg méltatlankodik, hogy a modern rendezések közhelyeit - egyetlenegyszer az elmúlt évadokban! - nem általkodott ez a kritikusok által sokszor lekezelt budapesti közönség értetlenkedni. Lehet, hogy az Aida régi díszleteit és jelmezeit is jobban szerették? Most mondja meg mindenki milyen maradiak már. Nem haladnak a korral!
6716 IVA 2016-04-26 00:09:00 [Válasz erre: 6715 Speranza 2016-04-25 22:19:37]
„Wang Wei hangi teljesítménye már meggyőzőbb Turandot szerepében, de semmit nem tett hozzá a karakterhez: nem hallottam, hogy a drámai konfliktus akárhogy is megjelenne az énekszólamban, nem hallottam vívódást, belső változást, érzelmeket, csupán néhány szépen előadott áriát.” Úgy gondolom, Turandot karakterét kibontani lehet, hozzátenni nem. Amit a kritikus hiányol Wang Wei teljesítményéből, azt nem hozzátette volna. Hol van „néhány ária” Turandot szólamában? Téves magyarázat, hogy a kínai Turandot-előadás(ok) sikere a magyarok vendégszeretetéből fakadt. Szikora János, Szűcs Gábor, Oberfrank Pál, Mohácsi János hazai rendezését is megtapsolja a közönség. Különben meg miért ne hatna premierként akár egy 1989-es Turandot a magyar nézőnek, ha először látta?
„Wang Wei hangi teljesítménye már meggyőzőbb Turandot szerepében, de semmit nem tett hozzá a karakterhez: nem hallottam, hogy a drámai konfliktus akárhogy is megjelenne az énekszólamban, nem hallottam vívódást, belső változást, érzelmeket, csupán néhány szépen előadott áriát.” Úgy gondolom, Turandot karakterét kibontani lehet, hozzátenni nem. Amit a kritikus hiányol Wang Wei teljesítményéből, azt nem hozzátette volna. Hol van „néhány ária” Turandot szólamában? Téves magyarázat, hogy a kínai Turandot-előadás(ok) sikere a magyarok vendégszeretetéből fakadt. Szikora János, Szűcs Gábor, Oberfrank Pál, Mohácsi János hazai rendezését is megtapsolja a közönség. Különben meg miért ne hatna premierként akár egy 1989-es Turandot a magyar nézőnek, ha először látta?
6715 Speranza 2016-04-25 22:19:37 [Válasz erre: 6714 Búbánat 2016-04-25 21:03:15]
Idézet a cikkből: (Kalaf alakítója)"olyan bátortalanul futott neki a kétvonalas „A” hangnak, hogy izgulnom kellett, vajon megbirkózik-e vele." Hát bizony, nincs az a tenor, aki egy KÉT(!)vonalas A-nak nekifutna - a tenor repertoárban az írott legmagasabb hang tudomásom szerint kétvonalas F- a Puritánokban, de azt is sokszor mellőzni szokták vagy falzettben éneklik. És az még mindig egy nagy terccel az A alatt van. Kalaf szerepének a legmagasabb hangja a kétvonalas C (a második felvonásban), a Nessun dormában pedig egyvonalas H van (eredtileg az sem lenne tartott hang egyébként, csak a hagyomány szerint). A kétvonalas oktávban pedig a szopránok énekelnek.
Idézet a cikkből: (Kalaf alakítója)"olyan bátortalanul futott neki a kétvonalas „A” hangnak, hogy izgulnom kellett, vajon megbirkózik-e vele." Hát bizony, nincs az a tenor, aki egy KÉT(!)vonalas A-nak nekifutna - a tenor repertoárban az írott legmagasabb hang tudomásom szerint kétvonalas F- a Puritánokban, de azt is sokszor mellőzni szokták vagy falzettben éneklik. És az még mindig egy nagy terccel az A alatt van. Kalaf szerepének a legmagasabb hangja a kétvonalas C (a második felvonásban), a Nessun dormában pedig egyvonalas H van (eredtileg az sem lenne tartott hang egyébként, csak a hagyomány szerint). A kétvonalas oktávban pedig a szopránok énekelnek.
