7280 takatsa 2016-12-27 23:29:45 [Válasz erre: 7278 takatsa 2016-12-27 22:38:17]
Bocs, nem Szigfrid, hanem Walkür, most ősszel. Kár, hogy az ember a saját bejegyzését nem tudja javítgatni. :)
Bocs, nem Szigfrid, hanem Walkür, most ősszel. Kár, hogy az ember a saját bejegyzését nem tudja javítgatni. :)
7279 parampampoli 2016-12-27 23:29:23 [Válasz erre: 7278 takatsa 2016-12-27 22:38:17]
Az operaháziakról. Az Erkel WC-i klasszisokkal jobbak, ott az egyetlen hiba a felújításkor az volt, hogy az addigi fülkék számát nem megtartották, hanem lecsökkentették. Így a földszinti női WC-k előtt szünetben jelentős sorállás van. A férfi WC-k előtt kezelhető a helyzet.
Az operaháziakról. Az Erkel WC-i klasszisokkal jobbak, ott az egyetlen hiba a felújításkor az volt, hogy az addigi fülkék számát nem megtartották, hanem lecsökkentették. Így a földszinti női WC-k előtt szünetben jelentős sorállás van. A férfi WC-k előtt kezelhető a helyzet.
7278 takatsa 2016-12-27 22:38:17 [Válasz erre: 7277 parampampoli 2016-12-27 22:07:03]
Végre egy olyan téma, amelyhez bátran hozzá merek szólni én is. Nem tudom, hogy most az Operaházi, vagy az Erkel színházi wc-kről beszéltél, mert - az operaházival szemben - én az Erkel WC-ivel nagyon meg vagyok elégedve. Különösen a nyitás után voltak csodálatosak, mára már egy ici-picit veszítettek varázsukból, de még most is felemelő érzés betérni bármelyikükbe. És ami még nagyon jó dolog, hogy az Erkelben sok-sok WC van. Ha nem is jut minden vendégre külön WC, de azért a szünetekben sincsen sorbanállás. - Itt közbevetőleg megemlíteném azt a horrorisztikus élményemet, hogy múltkoriban az Operában, a Szigfrid szünetében a férfi WC-t is megrohamozták a nők, alig jutottam be. O tempora, o mores. Szóval az Opera renoválásakor gondolni kellene erre is: nem több fényre, hanem több WC-re van szükségünk...
Végre egy olyan téma, amelyhez bátran hozzá merek szólni én is. Nem tudom, hogy most az Operaházi, vagy az Erkel színházi wc-kről beszéltél, mert - az operaházival szemben - én az Erkel WC-ivel nagyon meg vagyok elégedve. Különösen a nyitás után voltak csodálatosak, mára már egy ici-picit veszítettek varázsukból, de még most is felemelő érzés betérni bármelyikükbe. És ami még nagyon jó dolog, hogy az Erkelben sok-sok WC van. Ha nem is jut minden vendégre külön WC, de azért a szünetekben sincsen sorbanállás. - Itt közbevetőleg megemlíteném azt a horrorisztikus élményemet, hogy múltkoriban az Operában, a Szigfrid szünetében a férfi WC-t is megrohamozták a nők, alig jutottam be. O tempora, o mores. Szóval az Opera renoválásakor gondolni kellene erre is: nem több fényre, hanem több WC-re van szükségünk...
7277 parampampoli 2016-12-27 22:07:03 [Válasz erre: 7274 ebera 2016-12-27 20:31:31]
Én csak a férfi mosdók állapotáról tudok saját tapasztalat alapján beszámolni, ahol folyamatosan átható vizeletszag terjeng. Már ea előtt is. Feleségem a 11-i Bohémélet előtt látogatta meg a női részleget, véleményét szó szerint idéztem alábbi beírásomban. Nincs okom kételkedni igazmondásában. (Azt már megszoktam, hogy az enyémet itt többen megkérdőjelezik.)
Én csak a férfi mosdók állapotáról tudok saját tapasztalat alapján beszámolni, ahol folyamatosan átható vizeletszag terjeng. Már ea előtt is. Feleségem a 11-i Bohémélet előtt látogatta meg a női részleget, véleményét szó szerint idéztem alábbi beírásomban. Nincs okom kételkedni igazmondásában. (Azt már megszoktam, hogy az enyémet itt többen megkérdőjelezik.)
7276 Edmond Dantes 2016-12-27 20:54:49 [Válasz erre: 7271 parampampoli 2016-12-27 18:51:59]
Nem tisztem az operaházi takarítószemélyzet megvédése, de a mosdók állapota talán nem "elképesztő" és/vagy ha az, annak oka a használók = a közönség "soraiban" is kereshető avagy: minden mosdóhasználat és minden szünet után nem lehet takarítani, már csak a zajhatás miatt sem. Teszem azt, pl. a (hosszúúú!) Siegfriedben kb. a Vándor és Alberich (vagy Siegfried és Mime) kettőse alatt lenne esedékes a takarítás, igaz: nagy a zenekar, de inkább mégse :-)
Nem tisztem az operaházi takarítószemélyzet megvédése, de a mosdók állapota talán nem "elképesztő" és/vagy ha az, annak oka a használók = a közönség "soraiban" is kereshető avagy: minden mosdóhasználat és minden szünet után nem lehet takarítani, már csak a zajhatás miatt sem. Teszem azt, pl. a (hosszúúú!) Siegfriedben kb. a Vándor és Alberich (vagy Siegfried és Mime) kettőse alatt lenne esedékes a takarítás, igaz: nagy a zenekar, de inkább mégse :-)
7275 Edmond Dantes 2016-12-27 20:42:58
A Népszínház csődje -a népszínmű műfajának lassú (?) térvesztésén túl- összefügg a Király Színház és más, zenés darabokat játszó színházak, társulatok felemelkedésével...ahogyan a Király Színház kimúlása is összefügg a Nagymező utcai Operettszínház felemelkedésével... ...a Népszínház megszűnésétől, "Nemzeti Színházzá válásától" pedig valószínűleg nem független a Népopera (ma Erkel Színház) "kitalálása", megépítése mindössze pár évvel később, pár lépésnyire az egykori Népszínháztól. A nagyjából 2.000 férőhelyes, immár Nemzeti Színház ma valószínűleg életképtelen lenne kizárólag prózai darabokkal, a már említett (színház)fogyasztói szokások változása miatt is. A Nemzeti Színház akkor és azért telhetett meg (ha megtelt) estéről estére ekkora mérete mellett/ellenére is, mert a kétmilliós fővárosban színház kevés volt, tévé (még) nem/alig volt, a mozik kínálata szegényes volt és a határok zártak voltak. A felsoroltakban bekövetkezett folyamatos és korszakos változások szele elérte volna a Nemzetit is és előbb-utóbb rákényszerült volna zenés darabok bemutatására is... ...ez a folyamat pedig -ha nem is opera és balett műfajban, de- elérte volna az Erkelt is, ami a további konkurencia: Operett, Víg, Madách és több más prózai (!)színház zenés produkciói mellett komoly kihívást jelentett volna az Erkelnek... ...ahogyan az Erkel túlélése, újranyitása életszerű konkurenciát jelenthet a MüPa számára, akár befogadó színházként akár saját produkciók tekintetében.
A Népszínház csődje -a népszínmű műfajának lassú (?) térvesztésén túl- összefügg a Király Színház és más, zenés darabokat játszó színházak, társulatok felemelkedésével...ahogyan a Király Színház kimúlása is összefügg a Nagymező utcai Operettszínház felemelkedésével... ...a Népszínház megszűnésétől, "Nemzeti Színházzá válásától" pedig valószínűleg nem független a Népopera (ma Erkel Színház) "kitalálása", megépítése mindössze pár évvel később, pár lépésnyire az egykori Népszínháztól. A nagyjából 2.000 férőhelyes, immár Nemzeti Színház ma valószínűleg életképtelen lenne kizárólag prózai darabokkal, a már említett (színház)fogyasztói szokások változása miatt is. A Nemzeti Színház akkor és azért telhetett meg (ha megtelt) estéről estére ekkora mérete mellett/ellenére is, mert a kétmilliós fővárosban színház kevés volt, tévé (még) nem/alig volt, a mozik kínálata szegényes volt és a határok zártak voltak. A felsoroltakban bekövetkezett folyamatos és korszakos változások szele elérte volna a Nemzetit is és előbb-utóbb rákényszerült volna zenés darabok bemutatására is... ...ez a folyamat pedig -ha nem is opera és balett műfajban, de- elérte volna az Erkelt is, ami a további konkurencia: Operett, Víg, Madách és több más prózai (!)színház zenés produkciói mellett komoly kihívást jelentett volna az Erkelnek... ...ahogyan az Erkel túlélése, újranyitása életszerű konkurenciát jelenthet a MüPa számára, akár befogadó színházként akár saját produkciók tekintetében.
7274 ebera 2016-12-27 20:31:31 [Válasz erre: 7271 parampampoli 2016-12-27 18:51:59]
Szerintem ugyanabba az Operaházba járunk, de a mosdók tisztaságával kapcsolatban nincs igaza kedves Ppp! A női mosdók állapotához tudok hozzászólni, eddig mindig tisztaság fogadott, papírtürcsi, wc papír, folyékony szappan volt, egyetlen alkalom kivételével, ( A kármeliták bemutatója ) szóvá tettük a jegykezelő hölgynek, aki azonnal intézkedett. Az összes szintről gyűjtöttem tapasztalatokat :)
Szerintem ugyanabba az Operaházba járunk, de a mosdók tisztaságával kapcsolatban nincs igaza kedves Ppp! A női mosdók állapotához tudok hozzászólni, eddig mindig tisztaság fogadott, papírtürcsi, wc papír, folyékony szappan volt, egyetlen alkalom kivételével, ( A kármeliták bemutatója ) szóvá tettük a jegykezelő hölgynek, aki azonnal intézkedett. Az összes szintről gyűjtöttem tapasztalatokat :)
7273 nickname 2016-12-27 19:32:17 [Válasz erre: 7272 nickname 2016-12-27 19:30:51]
ahogy a szőnyegek tisztaságára is oda lehetne figyelni. Ha ki lehetett felújításon kívül alakítani új vizesblokkot az -itt ugye kimaradtak dolgok bocsánat.
ahogy a szőnyegek tisztaságára is oda lehetne figyelni. Ha ki lehetett felújításon kívül alakítani új vizesblokkot az -itt ugye kimaradtak dolgok bocsánat.
7272 nickname 2016-12-27 19:30:51 [Válasz erre: 7271 parampampoli 2016-12-27 18:51:59]
Viszont az OperaShop-nál kialakított mosdók modernek és tiszták. Egyébként például délelőtti előadások során, ahogy kijövünk az OperaShopból, közvetlenül a földszinti ruhatár mellett az első emeleti páholyokhoz azon az oldalon felkanyarodó lépcsősor vörös szőnyege is tiszta mocsok szokott lenni. Nincs senki, aki felporszívozzon ott időnként? Ennek igazán semmi köze a felújításhoz szerintem. Plusz a mosdókat felújítás nélkül is tisztán és karban lehetne tartani szerintem, ahogy a szőnyegek tisztaságára is oda lehetne vizesblokkot az OperaShop jelenlegi helyének végén, akkor kérdem én, miért nem lehetett ügyet fordítani a nézőtéri mosdók karbantartására? Mondjuk nyáron lehetett volna idő rá szerintem. Plusz ugye a takarításhoz nem kell kicserélni a csempét, csak letörölni.
Viszont az OperaShop-nál kialakított mosdók modernek és tiszták. Egyébként például délelőtti előadások során, ahogy kijövünk az OperaShopból, közvetlenül a földszinti ruhatár mellett az első emeleti páholyokhoz azon az oldalon felkanyarodó lépcsősor vörös szőnyege is tiszta mocsok szokott lenni. Nincs senki, aki felporszívozzon ott időnként? Ennek igazán semmi köze a felújításhoz szerintem. Plusz a mosdókat felújítás nélkül is tisztán és karban lehetne tartani szerintem, ahogy a szőnyegek tisztaságára is oda lehetne vizesblokkot az OperaShop jelenlegi helyének végén, akkor kérdem én, miért nem lehetett ügyet fordítani a nézőtéri mosdók karbantartására? Mondjuk nyáron lehetett volna idő rá szerintem. Plusz ugye a takarításhoz nem kell kicserélni a csempét, csak letörölni.
7271 parampampoli 2016-12-27 18:51:59 [Válasz erre: 7270 IVA 2016-12-27 18:01:10]
Az Operaház mosdói elképesztő állapotban vannak, de nem annyira építészeti, mint köztisztasági szempontból. Mocsok, bűz, takarítatlanság. Méltatlan állapotok, a színházhoz is, a földszinti helyárakhoz is.
Az Operaház mosdói elképesztő állapotban vannak, de nem annyira építészeti, mint köztisztasági szempontból. Mocsok, bűz, takarítatlanság. Méltatlan állapotok, a színházhoz is, a földszinti helyárakhoz is.
7270 IVA 2016-12-27 18:01:10 [Válasz erre: 7269 Edmond Dantes 2016-12-27 12:09:14]
Egy színház művészi színvonalát nem a mosdója alapján ítéljük meg, a mosdó állapota mégis a kulturáltság mutatója. Az idézett kommentelő Erkel Színházat célzó hüledezése azért sem jogos, mert 1980-as bezárása előtt az Operaház mosdói is igénytelenek voltak, mind a kialakítás, mind a tisztaság tekintetében. Mára ismét elavultak; nem is tudom, hogy a küszöbön álló felújítás során lesz-e építészeti lehetőség a bővítésükre. Az Erkel Színház felújításának ez egy sikeres területe volt. A Nemzeti és az Erkel nem konkurált egymással, sem a műfajok, sem a közönség tekintetében. Én még emlékszem arra, mekkora élet, milyen forgalom volt a Blaha Lujza téri „villamoskereszteződésben” este 7 óra felé és 10 körül. A Dohány utca 42. sz. alatti Blaha Lujza Színházba (a Fővárosi Operettszínház népszerű kamaraszínháza volt) is onnan igyekeztek az emberek. Az intimebb színpadú és befogadó képességű színházak divatja nálunk csak a '70-es évek első felében indult el, a Kazimir Károly vezette Thália Színház stúdió-előadásaival.
Egy színház művészi színvonalát nem a mosdója alapján ítéljük meg, a mosdó állapota mégis a kulturáltság mutatója. Az idézett kommentelő Erkel Színházat célzó hüledezése azért sem jogos, mert 1980-as bezárása előtt az Operaház mosdói is igénytelenek voltak, mind a kialakítás, mind a tisztaság tekintetében. Mára ismét elavultak; nem is tudom, hogy a küszöbön álló felújítás során lesz-e építészeti lehetőség a bővítésükre. Az Erkel Színház felújításának ez egy sikeres területe volt. A Nemzeti és az Erkel nem konkurált egymással, sem a műfajok, sem a közönség tekintetében. Én még emlékszem arra, mekkora élet, milyen forgalom volt a Blaha Lujza téri „villamoskereszteződésben” este 7 óra felé és 10 körül. A Dohány utca 42. sz. alatti Blaha Lujza Színházba (a Fővárosi Operettszínház népszerű kamaraszínháza volt) is onnan igyekeztek az emberek. Az intimebb színpadú és befogadó képességű színházak divatja nálunk csak a '70-es évek első felében indult el, a Kazimir Károly vezette Thália Színház stúdió-előadásaival.
7269 Edmond Dantes 2016-12-27 12:09:14
Túl hosszú lenne ízekre szedni a cikket. Megépülése idején a Ház méretét bizonyára az akkori (Nagy-) Magyarország immár milliós fővárosának lakosságára szabták. Az 1.vh.-ról, Trianonról és következményeiről = terület- és lakosságvesztésről, tartós gazdasági pangásról stb. nem "tehet" a színház. Mérete a két vh. között optimális lehetett volna az említett -és a színháztól független- negatív körülmények nélkül, a 2. vh. után pedig az = optimális lett. A technikai fejlődés képes volt/lett volna eredendő és megmaradt fogyatékosságait csökkenteni: színpadon, kiszolgáló helyiségek (próbaterem, öltözők..) tekintetében, nézőtéren, "közönségi" terekben: légkondicionálás, dohányzás tilalma - ez utóbbi mindenhol megvalósult pár éve. A cikk utáni egyetlen hozzászólásban annyi szamárság van, hogy szót se érdemel. Egy színházat nem a WC-k, ruhatárak és a büfé mérete alapján ítélünk meg...az ottani fogyatékosságok nagyrészt kiküszöbölhetők a nézőtér / üléshelyek számának csökkentése n é l k ü l is. Pótolhatatlan veszteség az egykori Népszínház, később Nemzeti Színház elpusztítása volt 1963/64-ben....nem tudom, hogy a két, egymástól pár száz méterre lévő épület összesen kb. 4.000 (!) férőhelyét hogyan töltötték volna meg estéről estére, miközben a (színház)fogyasztói szokások is sokat változtak a kisebb, intimebb színpadú és befogadóképességű színházak, társulatok javára. Szerencsére vagy inkább sajnos, ez a dilemma a Blaha Lujza téri épület barbár felrobbantásával örökre lekerült a napirendről.
Túl hosszú lenne ízekre szedni a cikket. Megépülése idején a Ház méretét bizonyára az akkori (Nagy-) Magyarország immár milliós fővárosának lakosságára szabták. Az 1.vh.-ról, Trianonról és következményeiről = terület- és lakosságvesztésről, tartós gazdasági pangásról stb. nem "tehet" a színház. Mérete a két vh. között optimális lehetett volna az említett -és a színháztól független- negatív körülmények nélkül, a 2. vh. után pedig az = optimális lett. A technikai fejlődés képes volt/lett volna eredendő és megmaradt fogyatékosságait csökkenteni: színpadon, kiszolgáló helyiségek (próbaterem, öltözők..) tekintetében, nézőtéren, "közönségi" terekben: légkondicionálás, dohányzás tilalma - ez utóbbi mindenhol megvalósult pár éve. A cikk utáni egyetlen hozzászólásban annyi szamárság van, hogy szót se érdemel. Egy színházat nem a WC-k, ruhatárak és a büfé mérete alapján ítélünk meg...az ottani fogyatékosságok nagyrészt kiküszöbölhetők a nézőtér / üléshelyek számának csökkentése n é l k ü l is. Pótolhatatlan veszteség az egykori Népszínház, később Nemzeti Színház elpusztítása volt 1963/64-ben....nem tudom, hogy a két, egymástól pár száz méterre lévő épület összesen kb. 4.000 (!) férőhelyét hogyan töltötték volna meg estéről estére, miközben a (színház)fogyasztói szokások is sokat változtak a kisebb, intimebb színpadú és befogadóképességű színházak, társulatok javára. Szerencsére vagy inkább sajnos, ez a dilemma a Blaha Lujza téri épület barbár felrobbantásával örökre lekerült a napirendről.
7268 IVA 2016-12-27 06:01:27 [Válasz erre: 7083 -zéta- 2016-12-07 20:46:01]
Hadd szenteljek még egy külön hozzászólást a Carusóban megjelent írás egyik, ¿Qué tapas hay? nicknéven bejegyzett kommentjére reagálva is, amelynek csak első mondatával értek egyet: „Remek cikk lett, köszönet érte! Elgondolni is borzasztó milyen lehetett ez az épület a 61-es átépítés előtt. A nyolcvanas években (az "egyszínházas" időszakban) voltam bérletes az Erkelben, minden előadás lidércnyomás-szerű élmény volt a túlfűtött és levegőtlen földszinti nézőtéren. A 420 négyzetméteres társalgótér üresen valóban grandiózus, de képzeljük el, ha csak a nézők fele megy a büfébe (ami a kiizzadott folyadék pótlására mindenképp szükséges volt). Előadás előtt és után a ruhatárnál, szünetben a WC-kben akkora sorok álltak, mint a Lenin-mauzóleum előtt. Szóval elképzelhető, hogy az akusztika kitűnő volt, de az épület, mint rendeltetése szerint emberi tartózkodásra szolgáló építmény, ekkora nézőközönség számára szörnyű.” Akinek elgondolni is borzasztó, milyen lehetett az Erkel épülete az 1961-es átépítés előtt (csekély fél évszázadon át), próbálja elgondolni, milyenek lehettek a műélvezők számára biztosított (nem művészeti) körülmények, pl. az infrastruktúra, az ókori amfiteátrumokban, vagy a múlt század első felében bárhol. Ehhez tudni kell, hogy milyen volt az adott kor, például mi volt akkor az Erkel Színházon kívül. Budapesten még lovas szekerek is jártak. Az egész város grafitszürke volt, az épületek még a bombarobbanások füstjének nyomát is magukon viselték (sőt annál súlyosabb nyomokat is). A régi Erzsébet híd pesti csonkja még a Duna-part fölé hajlott! Aki vidékről vagy (mint jómagam) az agglomerációból bumlizva érkezett az Erkel Színházba, egy elérhetetlennek tűnő csodavilágba pottyant, ahol sós perec van és angol vécé. Amikor pedig felment a vasfüggöny, senki sem azzal sóhajtott fel, hogy mikor találják ki végre a dezodort, és az sem volt baj, hogy a kétezer ember közül senki sem olyan fogkrémet használ, amelyet a fogorvosok ajánlanak. Szóval más volt az egész világ. Legtöbbször én is az „egyszínházas” négy év alatt jártam az Erkelben, de nem emlékszem lidércnyomásra, sem rosszabb levegőre, mint amilyen bármelyik zárt térben lehetséges a tömegben. A Lenin-mauzóleum előtt álló sort csak képekről ismerem, gondolom, olyan lehet, amilyen az Operaház, a Radnóti Színház, vagy a legtöbb pesti színház női mosdója előtt álló sor, napjainkban is. Hiszen az építészek nem urológusok, honnan is tudnák, hogy a nők gyakrabban pisilnek, mint a férfiak, és minden komplikáltabb náluk. Mindezt azért jegyeztem meg, mert ilyen kommentek is hozzájárulnak a közvéleményhez és az előítéletekhez.
Hadd szenteljek még egy külön hozzászólást a Carusóban megjelent írás egyik, ¿Qué tapas hay? nicknéven bejegyzett kommentjére reagálva is, amelynek csak első mondatával értek egyet: „Remek cikk lett, köszönet érte! Elgondolni is borzasztó milyen lehetett ez az épület a 61-es átépítés előtt. A nyolcvanas években (az "egyszínházas" időszakban) voltam bérletes az Erkelben, minden előadás lidércnyomás-szerű élmény volt a túlfűtött és levegőtlen földszinti nézőtéren. A 420 négyzetméteres társalgótér üresen valóban grandiózus, de képzeljük el, ha csak a nézők fele megy a büfébe (ami a kiizzadott folyadék pótlására mindenképp szükséges volt). Előadás előtt és után a ruhatárnál, szünetben a WC-kben akkora sorok álltak, mint a Lenin-mauzóleum előtt. Szóval elképzelhető, hogy az akusztika kitűnő volt, de az épület, mint rendeltetése szerint emberi tartózkodásra szolgáló építmény, ekkora nézőközönség számára szörnyű.” Akinek elgondolni is borzasztó, milyen lehetett az Erkel épülete az 1961-es átépítés előtt (csekély fél évszázadon át), próbálja elgondolni, milyenek lehettek a műélvezők számára biztosított (nem művészeti) körülmények, pl. az infrastruktúra, az ókori amfiteátrumokban, vagy a múlt század első felében bárhol. Ehhez tudni kell, hogy milyen volt az adott kor, például mi volt akkor az Erkel Színházon kívül. Budapesten még lovas szekerek is jártak. Az egész város grafitszürke volt, az épületek még a bombarobbanások füstjének nyomát is magukon viselték (sőt annál súlyosabb nyomokat is). A régi Erzsébet híd pesti csonkja még a Duna-part fölé hajlott! Aki vidékről vagy (mint jómagam) az agglomerációból bumlizva érkezett az Erkel Színházba, egy elérhetetlennek tűnő csodavilágba pottyant, ahol sós perec van és angol vécé. Amikor pedig felment a vasfüggöny, senki sem azzal sóhajtott fel, hogy mikor találják ki végre a dezodort, és az sem volt baj, hogy a kétezer ember közül senki sem olyan fogkrémet használ, amelyet a fogorvosok ajánlanak. Szóval más volt az egész világ. Legtöbbször én is az „egyszínházas” négy év alatt jártam az Erkelben, de nem emlékszem lidércnyomásra, sem rosszabb levegőre, mint amilyen bármelyik zárt térben lehetséges a tömegben. A Lenin-mauzóleum előtt álló sort csak képekről ismerem, gondolom, olyan lehet, amilyen az Operaház, a Radnóti Színház, vagy a legtöbb pesti színház női mosdója előtt álló sor, napjainkban is. Hiszen az építészek nem urológusok, honnan is tudnák, hogy a nők gyakrabban pisilnek, mint a férfiak, és minden komplikáltabb náluk. Mindezt azért jegyeztem meg, mert ilyen kommentek is hozzájárulnak a közvéleményhez és az előítéletekhez.
7267 IVA 2016-12-27 05:51:57 [Válasz erre: 7083 -zéta- 2016-12-07 20:46:01]
A megjelölt forrásmunkák között szerepel Pálinkás Edit „Múltjában nincs öröm, a jövőjében nincs remény” – A népopera építéstörténete című tanulmánya, amely a jegyzetek 2. pontja szerint az ELTE művészettörténeti szakán megvédett szakdolgozat kivonata. Először végtelen sajnálat fogott el a szerző iránt, amiért ezt a címet adta tanulmányának, miután nekem temérdek örömöt sikerült nyernem az Erkel Színház múltjából (úgy is mondhatnám, életem egyik legfontosabb örömforrása az Erkel Színház) – és ebben aligha lehetek egyedül –, továbbá még ma sem, sok rossz előadástól kissé megkeseredve sem vesztettem el a reményt az Erkel jövőjében. A forrásmunka jegyzeteit vizsgálva azonban kiderül, hogy Pálinkás Edit nem a színház adta élményei nyomán, hanem azok híján örömtelen és reménytelen: az idézőjel is arra utal, hogy a szerző dolgozatának címébe Szőke Gyula helyzet-összefoglalását mentette át, amely 1934-ben jelent meg a Fővárosi Közlönyben. Bizonyos Szőke Gyuláét, aki 1934-ben talán ismerte az Erkel Színház akkor 23 éves múltját, amelyben nem volt öröme – viszont abban a „reményteli” időben semmit sem tudhatott az Erkel Színház 75 éves jövőjéről, amely Pálinkás írásáig eltelt, mely ¾ évszázadról tudomást nem véve a szakdolgozó 2009-ben, éppen az Erkel Színházra kimondott halálos ítélet évében egy 1934-es reménytelen jövőképpel azonosult... (A Szőke Gyula által reménytelennek megítélt jövő azóta: immár 84 éves múlt.)
A megjelölt forrásmunkák között szerepel Pálinkás Edit „Múltjában nincs öröm, a jövőjében nincs remény” – A népopera építéstörténete című tanulmánya, amely a jegyzetek 2. pontja szerint az ELTE művészettörténeti szakán megvédett szakdolgozat kivonata. Először végtelen sajnálat fogott el a szerző iránt, amiért ezt a címet adta tanulmányának, miután nekem temérdek örömöt sikerült nyernem az Erkel Színház múltjából (úgy is mondhatnám, életem egyik legfontosabb örömforrása az Erkel Színház) – és ebben aligha lehetek egyedül –, továbbá még ma sem, sok rossz előadástól kissé megkeseredve sem vesztettem el a reményt az Erkel jövőjében. A forrásmunka jegyzeteit vizsgálva azonban kiderül, hogy Pálinkás Edit nem a színház adta élményei nyomán, hanem azok híján örömtelen és reménytelen: az idézőjel is arra utal, hogy a szerző dolgozatának címébe Szőke Gyula helyzet-összefoglalását mentette át, amely 1934-ben jelent meg a Fővárosi Közlönyben. Bizonyos Szőke Gyuláét, aki 1934-ben talán ismerte az Erkel Színház akkor 23 éves múltját, amelyben nem volt öröme – viszont abban a „reményteli” időben semmit sem tudhatott az Erkel Színház 75 éves jövőjéről, amely Pálinkás írásáig eltelt, mely ¾ évszázadról tudomást nem véve a szakdolgozó 2009-ben, éppen az Erkel Színházra kimondott halálos ítélet évében egy 1934-es reménytelen jövőképpel azonosult... (A Szőke Gyula által reménytelennek megítélt jövő azóta: immár 84 éves múlt.)
7266 IVA 2016-12-27 05:44:59 [Válasz erre: 7083 -zéta- 2016-12-07 20:46:01]
Most szántam rá időt, hogy ne csak átfussam az Erkel Színház 105. születésnapja alkalmából a Caruso-blogban megjelent cikket és tanulmányozzam részben ismert képeit, hanem ki is élvezzem, mint engem nagyon érdeklő témát is. Valóban élvezetes és érdekes olvasmány, még ha éppen felütésének és végkicsengetésének hangjával vagyok is képtelen egyetérteni vagy azonosulni. „Ahelyett, hogy lebontanánk az egészet, és építenénk a helyére egy kisebbet, praktikusabbat, szebbet, azóta is küzdünk az épülettel. Több mint 100 éve igyekszünk helyrehozni a hibákat.” Túllépve azon a többek által talán még nem feledett konkrét eseten, hogy nekem mennyire ellenemre volt az Erkel Színház lebontására irányuló konspiráció a század első évtizedének második felében, általában nem lehet sok jó tapasztalatunk a lebontások és újraépítések gyakorlatáról. Hogy ne a Tabánnál kezdjem, amely után ma már csak képek láttán sóhajtozhatunk... Csupán 36 évig kellett várnunk arra, hogy a múlt században meggondolatlanul felrobbantott Nemzeti Színház helyett egy új épüljön, egészen más helyen (a régi helyén azóta is Budapest belterületének egyik, ha nem a legrondább tere tátong), és aligha épült még olyan színház, amelyet annyian és annyira kifogásoltak helye, külleme, akusztikája és még számos hiányossága miatt, mint az új Nemzetit, s ebbe a várakozásba az eredeti társulat is belerokkant. Ahová az újraépítést korábban tervezték, ott évekig gödör tátongott, olykor funkciókkal, most nem tudom, mi van vele, régen jártam arra. Az egykor nyári színháznak számító Budai Parkszínpad „szerencsésebben” járt, amikor megszüntették és átadták az enyészetnek: ma sikeres nyári szórakozóhely működik a helyén. Nem olyan könnyű „kisebbet, praktikusabbat, szebbet” építeni, erre csak a Müpát hozom például, elnézést kérve azoktól, akik szeretik. Szóba került a napokban, talán éppen ebben a topicban, hogy „szerethető”, nos, nekem nem, mert kívülről olyan, mint egy szerelőcsarnok, vagy egy raktáráruház. Még fekvésének lehetőségeivel sem tudott élni, hiszen rendezvényei előtt, illetve azok szüneteiben nincs olyan hely, ahol kényelmesen lehetne gyönyörködni a panorámájában, amely sajnos nemcsak a Dunából, a Gellért-hegyből és a naplementéből áll, hanem a főváros hídjaihoz méltatlan, ormótlan és ordináré Rákóczi hídból, a nagyon megunható „Bábel tornyából” és a környezettel és a Müpával egyaránt verekedő Nemzetiből is. Operajátszásra alkalmatlan Nemzeti Hangversenyterme minden, csak nem szép, Fesztivál Színháza pedig legfeljebb praktikus, de minden artisztikum híján van. A Müpa szerethetősége mellett nekem csak a lépcsők piros szőnyege és a foyerban az a gyönyörűséges areca pálma szól. Szóval igen kockázatos dolog rombolni egy „kisebb, praktikusabb, szebb” álmával a régi „helyén”. A legutóbbi hitegetéskor bonyolult feltételekkel „tervezett” valami sem pótolta volna népoperánkat; már nem is érdemes felidézni, mi lett volna az, az ígérgetők sem hihették komolyan, amit mondtak. Ami a praktikumot illeti: nem hiszem, hogy az Operaházat a szépségén kívül (és azon kívül, hogy egy európai fővárosnak illik rendelkeznie valamilyen operaházzal) egyéb erényei is védelmezik a lebontástól, egy kisebb és praktikusabb kedvéért. Hiszen az Operaház fenntartása és nézőterének megtöltése ugyancsak nem gondmentes, színpadtechnikája igencsak elavult, parkolni a közelében még nehezebb, mint valahol az Erkel Színháznál. Ami gyönyörű nézőterét illeti, valljuk be, hogy helyeinek csaknem a fele rossz hely: nem látó, részben látó, távoli, levegőtlen, szűkös, kényelmetlen, kényelmetlenül megközelíthető – mindenki kedvére válogathat e kellemetlenségek között. Csak annyira nem illik olyan őszintén szapulni, mint az Erkel Színházat, mint egy szép nőt sem... Tökéletesen igaz, hogy „több mint 100 éve igyekszünk helyrehozni a hibákat” az Erkelben, de tegyük hozzá: több, mint 100 éve élvezzük erényeit is. Mert ha azok nem lennének, sőt nem többségben lennének a hibákhoz képest, valamikor már biztosan lebontották volna századunk első évtizedének vége előtt... „Az Erkel Színház a 60-as években elérte működésének csúcsát” – ez valószínűleg így van, de nekem kívánkozik az a folytatás, hogy ez a csúcs tartott is vagy negyed évszázadon át: amolyan fennsíknak bizonyult. Gondoljunk csak az 1980 és 1984 közötti négy évre, amikor hősiesen helyettesítette (is) a felújítás alatt álló Operaházat, vagy a MÁO Balettegyüttesének ezt az időszakot is felölelő aranykorára, amely az Erkel Színház művészeti életét és színvonalát is bearanyozta. „Toldozzuk-foldozzuk, küzdünk érte. Talán mi sem értjük egészen pontosan, miért.” Szerintem, aki az Erkel Színház némelyik előadásában ma is – még a több szempontból kifogásolható decemberi Don Giovanni-sorozatban is – élvezetét leli, pontosan tudja, miért érdemes küzdeni az Erkel Színházért. Az Operaház jelenlegi katasztrofális „pr”-ját és rossz közönségszervezését ne tévesszük össze a magunk értetlenségével.
Most szántam rá időt, hogy ne csak átfussam az Erkel Színház 105. születésnapja alkalmából a Caruso-blogban megjelent cikket és tanulmányozzam részben ismert képeit, hanem ki is élvezzem, mint engem nagyon érdeklő témát is. Valóban élvezetes és érdekes olvasmány, még ha éppen felütésének és végkicsengetésének hangjával vagyok is képtelen egyetérteni vagy azonosulni. „Ahelyett, hogy lebontanánk az egészet, és építenénk a helyére egy kisebbet, praktikusabbat, szebbet, azóta is küzdünk az épülettel. Több mint 100 éve igyekszünk helyrehozni a hibákat.” Túllépve azon a többek által talán még nem feledett konkrét eseten, hogy nekem mennyire ellenemre volt az Erkel Színház lebontására irányuló konspiráció a század első évtizedének második felében, általában nem lehet sok jó tapasztalatunk a lebontások és újraépítések gyakorlatáról. Hogy ne a Tabánnál kezdjem, amely után ma már csak képek láttán sóhajtozhatunk... Csupán 36 évig kellett várnunk arra, hogy a múlt században meggondolatlanul felrobbantott Nemzeti Színház helyett egy új épüljön, egészen más helyen (a régi helyén azóta is Budapest belterületének egyik, ha nem a legrondább tere tátong), és aligha épült még olyan színház, amelyet annyian és annyira kifogásoltak helye, külleme, akusztikája és még számos hiányossága miatt, mint az új Nemzetit, s ebbe a várakozásba az eredeti társulat is belerokkant. Ahová az újraépítést korábban tervezték, ott évekig gödör tátongott, olykor funkciókkal, most nem tudom, mi van vele, régen jártam arra. Az egykor nyári színháznak számító Budai Parkszínpad „szerencsésebben” járt, amikor megszüntették és átadták az enyészetnek: ma sikeres nyári szórakozóhely működik a helyén. Nem olyan könnyű „kisebbet, praktikusabbat, szebbet” építeni, erre csak a Müpát hozom például, elnézést kérve azoktól, akik szeretik. Szóba került a napokban, talán éppen ebben a topicban, hogy „szerethető”, nos, nekem nem, mert kívülről olyan, mint egy szerelőcsarnok, vagy egy raktáráruház. Még fekvésének lehetőségeivel sem tudott élni, hiszen rendezvényei előtt, illetve azok szüneteiben nincs olyan hely, ahol kényelmesen lehetne gyönyörködni a panorámájában, amely sajnos nemcsak a Dunából, a Gellért-hegyből és a naplementéből áll, hanem a főváros hídjaihoz méltatlan, ormótlan és ordináré Rákóczi hídból, a nagyon megunható „Bábel tornyából” és a környezettel és a Müpával egyaránt verekedő Nemzetiből is. Operajátszásra alkalmatlan Nemzeti Hangversenyterme minden, csak nem szép, Fesztivál Színháza pedig legfeljebb praktikus, de minden artisztikum híján van. A Müpa szerethetősége mellett nekem csak a lépcsők piros szőnyege és a foyerban az a gyönyörűséges areca pálma szól. Szóval igen kockázatos dolog rombolni egy „kisebb, praktikusabb, szebb” álmával a régi „helyén”. A legutóbbi hitegetéskor bonyolult feltételekkel „tervezett” valami sem pótolta volna népoperánkat; már nem is érdemes felidézni, mi lett volna az, az ígérgetők sem hihették komolyan, amit mondtak. Ami a praktikumot illeti: nem hiszem, hogy az Operaházat a szépségén kívül (és azon kívül, hogy egy európai fővárosnak illik rendelkeznie valamilyen operaházzal) egyéb erényei is védelmezik a lebontástól, egy kisebb és praktikusabb kedvéért. Hiszen az Operaház fenntartása és nézőterének megtöltése ugyancsak nem gondmentes, színpadtechnikája igencsak elavult, parkolni a közelében még nehezebb, mint valahol az Erkel Színháznál. Ami gyönyörű nézőterét illeti, valljuk be, hogy helyeinek csaknem a fele rossz hely: nem látó, részben látó, távoli, levegőtlen, szűkös, kényelmetlen, kényelmetlenül megközelíthető – mindenki kedvére válogathat e kellemetlenségek között. Csak annyira nem illik olyan őszintén szapulni, mint az Erkel Színházat, mint egy szép nőt sem... Tökéletesen igaz, hogy „több mint 100 éve igyekszünk helyrehozni a hibákat” az Erkelben, de tegyük hozzá: több, mint 100 éve élvezzük erényeit is. Mert ha azok nem lennének, sőt nem többségben lennének a hibákhoz képest, valamikor már biztosan lebontották volna századunk első évtizedének vége előtt... „Az Erkel Színház a 60-as években elérte működésének csúcsát” – ez valószínűleg így van, de nekem kívánkozik az a folytatás, hogy ez a csúcs tartott is vagy negyed évszázadon át: amolyan fennsíknak bizonyult. Gondoljunk csak az 1980 és 1984 közötti négy évre, amikor hősiesen helyettesítette (is) a felújítás alatt álló Operaházat, vagy a MÁO Balettegyüttesének ezt az időszakot is felölelő aranykorára, amely az Erkel Színház művészeti életét és színvonalát is bearanyozta. „Toldozzuk-foldozzuk, küzdünk érte. Talán mi sem értjük egészen pontosan, miért.” Szerintem, aki az Erkel Színház némelyik előadásában ma is – még a több szempontból kifogásolható decemberi Don Giovanni-sorozatban is – élvezetét leli, pontosan tudja, miért érdemes küzdeni az Erkel Színházért. Az Operaház jelenlegi katasztrofális „pr”-ját és rossz közönségszervezését ne tévesszük össze a magunk értetlenségével.
7265 nickname 2016-12-24 23:48:41 [Válasz erre: 7264 IVA 2016-12-24 22:44:28]
Mi azt hiszem két nappal előtte tán: dec. 17-én. Vagy én is akkor mikor te? Cser volt Leporello és Bretz Don Giovanni.
Mi azt hiszem két nappal előtte tán: dec. 17-én. Vagy én is akkor mikor te? Cser volt Leporello és Bretz Don Giovanni.
7264 IVA 2016-12-24 22:44:28 [Válasz erre: 7263 -zéta- 2016-12-24 21:11:35]
2015. december 19-én láttam vele.
2015. december 19-én láttam vele.
7263 -zéta- 2016-12-24 21:11:35 [Válasz erre: 7262 nickname 2016-12-24 19:48:50]
Rőser énekelt Donna Annát???
Rőser énekelt Donna Annát???
7262 nickname 2016-12-24 19:48:50 [Válasz erre: 7260 lujza 2016-12-24 01:48:55]
Nem voltam jelen az előadáson, csak a májusi utolsó Varázsfuvolát láttam a múlt évadban. Akkor el tudta énekelni: minden hang problémamentesen megszólalt. Az már más kérdés, hogy az éneklését nem mindig éreztem kidolgozottnak, de hangja és technikája volt hozzá - persze lehet, hogy nem kifogástalan, de hallhattunk már rosszabb Éj királynőket is nála Budapesten, sokkal rosszabbakat. Hogy azóta mi történt vagy nem történ a művésznővel és most hogy énekelt nem tudom. Szerintem Donna Annája se volt rossz.
Nem voltam jelen az előadáson, csak a májusi utolsó Varázsfuvolát láttam a múlt évadban. Akkor el tudta énekelni: minden hang problémamentesen megszólalt. Az már más kérdés, hogy az éneklését nem mindig éreztem kidolgozottnak, de hangja és technikája volt hozzá - persze lehet, hogy nem kifogástalan, de hallhattunk már rosszabb Éj királynőket is nála Budapesten, sokkal rosszabbakat. Hogy azóta mi történt vagy nem történ a művésznővel és most hogy énekelt nem tudom. Szerintem Donna Annája se volt rossz.
7261 IVA 2016-12-24 03:18:55 [Válasz erre: 7260 lujza 2016-12-24 01:48:55]
Meg kell nézni a túlóra-elszámolásukon. Az is lehet, hogy 200–300 %-os teljesítéseket vállaltak.
Meg kell nézni a túlóra-elszámolásukon. Az is lehet, hogy 200–300 %-os teljesítéseket vállaltak.
7260 lujza 2016-12-24 01:48:55 [Válasz erre: 7259 nickname 2016-12-23 08:38:36]
Hát, ha el tudta volna jól is énekelni az Éj királynőjét, annál rosszabb, hogy nem tette! Azt viszont nem értem: Cser Krisztián délelőtt Sarastro, este Leporello volt. Sőt, Keszei Bori két egymás utáni estén Zerlina, közben délelőtt Pamina volt. Szerintetek ez rendjén van?
Hát, ha el tudta volna jól is énekelni az Éj királynőjét, annál rosszabb, hogy nem tette! Azt viszont nem értem: Cser Krisztián délelőtt Sarastro, este Leporello volt. Sőt, Keszei Bori két egymás utáni estén Zerlina, közben délelőtt Pamina volt. Szerintetek ez rendjén van?
7259 nickname 2016-12-23 08:38:36 [Válasz erre: 7256 IVA 2016-12-23 02:54:13]
Rőser nem volt rossz Éj királynője tavaly. Van még mit fejlődnie, de szerintem az nem igaz,hogy nem koloratúrszoprán és nem énekli el normálisan. Most visszanéztem és ppp nem írt rosszat tavalyi Melindájáról se. Szilágyi Erzsébet helyett azonban inkább Gara Máriát kellett volna neki adni.
Rőser nem volt rossz Éj királynője tavaly. Van még mit fejlődnie, de szerintem az nem igaz,hogy nem koloratúrszoprán és nem énekli el normálisan. Most visszanéztem és ppp nem írt rosszat tavalyi Melindájáról se. Szilágyi Erzsébet helyett azonban inkább Gara Máriát kellett volna neki adni.
7258 IVA 2016-12-23 04:23:36
Az Erkel Színház nagybüféjének ablakai közé feszített reklámmolinók homlokzatrontó hatását némileg mérsékelik az olykor egyformán sötétebb tónusú kreatúrák. Ám amint közéjük kerül egy olyan tarkaság, mint a Parázsfuvolácskáé, a homlokzat összképe menthetetlenül vásári lesz. Külön figyelmet érdemel az esztétikai érzéknek, a tehetségnek és az igényességnek az a hiánya, amelyet a Don Giovanni plakátja képvisel. Vajon kinek a választása volt ezt az ezerféle érzést és hangulatot árasztó operát Fodor Beatrix éppen semmitmondó, előnytelen Donna Elvira-portéjával illusztrálni, ráadásul ilyen esetleges elhelyezésben? Amikor először láttam, hirtelenjében egy fohászkodó Santuzzának néztem. Az Aida reklámmolinója pedig kész átverés! Igazi Amnerisként látjuk rajta Komlósi Ildikót, Amneris-jelmezben – nem pedig ahogy az előadás áldozatai fogják látni: fekete nagyestélyiben, civil parókával.
Az Erkel Színház nagybüféjének ablakai közé feszített reklámmolinók homlokzatrontó hatását némileg mérsékelik az olykor egyformán sötétebb tónusú kreatúrák. Ám amint közéjük kerül egy olyan tarkaság, mint a Parázsfuvolácskáé, a homlokzat összképe menthetetlenül vásári lesz. Külön figyelmet érdemel az esztétikai érzéknek, a tehetségnek és az igényességnek az a hiánya, amelyet a Don Giovanni plakátja képvisel. Vajon kinek a választása volt ezt az ezerféle érzést és hangulatot árasztó operát Fodor Beatrix éppen semmitmondó, előnytelen Donna Elvira-portéjával illusztrálni, ráadásul ilyen esetleges elhelyezésben? Amikor először láttam, hirtelenjében egy fohászkodó Santuzzának néztem. Az Aida reklámmolinója pedig kész átverés! Igazi Amnerisként látjuk rajta Komlósi Ildikót, Amneris-jelmezben – nem pedig ahogy az előadás áldozatai fogják látni: fekete nagyestélyiben, civil parókával.
7257 IVA 2016-12-23 03:57:26 [Válasz erre: 6092 IVA 2015-12-20 05:52:07]
Don Giovanni – 2016. december 17. és 18. A Mozart Don Giovanni című remekművéhez méltatlan Erkel színházi rendezési és díszlettorzó még mindig üdítő oázis az utóbbi években ránk terhelt szörnyűséges felújítások sivatagában. Valóságos csoda, hogy működni tud benne így-úgy az a rendezés, amelyből már ki tudja, mi eredeti. Az idei két szereposztás énekeseit nézve látszik, mennyire magukra vannak hagyva a szerepértelmezésben, illetve a játékban, amely egy operaénekes művészetének nem a legfontosabb, de igen fontos része. A hivatkozott 6092., 5990. és a még korábbi 5368. és 3175. sz. előzményekben leírtam már véleményemet a produkcióról, újból és újból aktuális kifogásaimat a most közreműködött művészek méltatásához csatolom. Két élvezhető, sőt felemelő estét láttam az idei sorozatból, amelyet a Donna Anna szerepében excelláló Kolonits Klára neve fémjelez, illetve a tavalyi, nagy sikerű vendégjátéka után visszatérő Erwin Schrotté a címszerepben (ők sajnos nem ugyanabban a szereposztásban), valamint a Sebestyén Miklósé Leporellóként. Kolonits Klára éneklése, alakításának súlya, atmoszférateremtése ebben a darabban: maga a tökély. Káprázatos, felemelő! Hangja nagy vivőerővel szárnyal, zeneileg pontos, könnyed és biztonságos, játéka kifejező. Jó, hogy az utóbbi évadokban a színház ki tudott állítani másik három énekesnőt, aki szintén bírja, és kisebb-nagyobb hiányosságok mellett meg tudja oldani Donna Anna rendkívül nehéz szerepét. Miksch Adrienn, Bakonyi Anikó és Rőser Orsolya Hajnalka után ebben az évadban Pasztircsák Polina mutatkozott be – a Hoffmann meséi szövegének közkedvelt fordulatára utalva – a szoprán szerepek szoprán szerepében, méghozzá a sztárvendég társaságában. Noha Pasztircsák hangszíne most megszokhatóbbnak tűnt számomra, mint máskor, úgy gondolom, ha valóban erre a szerepre hivatott, sokat kell még fejlődnie. Volumen terén is, a személyiség és az alakítás dimenziójában is. Nem tudom, hogy rendezői beállítás maradványa-e, Miksch, Bakonyi és Pasztircsák alakítását is túlságosan lírainak, édesnek találtam. Ezúttal a különben szép énekesnő külső adottságai is legfeljebb a „halványság szolgálatában” álltak. Unom már, sőt határozottan irritál, hogy egyes énekesek aktuális saját hajszínükkel jelennek meg az operaszínpadon, sőt (részben) saját hajukkal; ennek hátrányairól Bajor Gizi és Ruttkai Éva nyilván hatékonyabban tudná meggyőzni őket, mint én. Untam, hogy e határozottan és nagyon hispániai miliőben szőke Donna Annánk és szőke Zerlinánk van! Unom, hogy a maszkmesterek vagy maguk az énekesnők lusták a műfaj és a nagyszínpad megkívánta sminkek elkészítéséhez, vagy behódolnak a szürke egérként mutatkozás divatjának! Netán attól félnek, hogy a sminkelés „leénekli” a hangjukat? Donna Elvira szerepe sajnos nincs betöltve. Fodor Beatrix hullámzó színvonalú alakítását 2013 óta többször láttam, ének- és játékbeli hiányosságait valószínűleg kezdem megszokni. E nőalak jellemző tulajdonsága túlfűtött szerelmi érzése Don Giovanni iránt, s az ehhez kapcsolható permanens nemi készenlétet – színészi felvértezettség helyett – nagyszerűen érzékelteti a művésznő testi előnyeinek kirakatba állítása. (Vallom, hogy egy színpadi művész teljes fizikai valósága a tehetségének része.) Fodor Gabriella magvas hangja első megszólalásakor jobb választásnak ígérkezett, ám hamar és aztán mindvégig zavaróvá vált folyamatos tremolója. Játéka másképp erőtlen, illetve vezetetlen, mint a pályatársnőjéé, abból is és megjelenéséből is hiányzik a valamennyi Mozart-hősnő hiteles megformálásához szükséges erotika. Zerlina szerepét mindkét estén Keszei Bori abszolválta: dicséret illeti, amiért közvetlenül egymás utáni napokon, és a fáradtság jele nélkül. E régebbi szerepében szép hangon, kellemesen énekelt, de úgy vélem, és emlékeim is azt igazolják, hogy ez a szubrettszerep is primadonnai jelentőségű, karakteresebb és nemesebb hangú énekesnővel hat kellőképpen. Lehet, hogy egy kisebb, esetleg kamaraszínpadon jobban érvényesülnének Haja Zsolt azon adottságai, amelyek alapján Don Giovanni szerepére hivatottnak gondolták. A fiatal énekes vonzó külseje és hangjának (lírai bariton? könnyű bariton?), dallamformálásának olvadékonysága nem hibádzik, a színpadi személyiség azonban ebben a szerepben (is) oly erőtlennek bizonyul, hogy az alakítás a férfibájjal együtt hatástalan maradt. A komplex alakítást tovább halványította a Haja mellé rendelt Leporello kiválasztása: Cser Krisztián erősebb és kissé nyersebb, de a szólamra nagyon is alkalmas hangjából és egyéniségéből csak úgy áradt a „férfiszag”, szinte betöltve az Erkel Színház terét – éppen a darab egész cselekményét és hőseit irányító címhős rovására. Cser játéka is figyelemreméltó – lenne, ha megrendeznék, és például nem úgy adná elő a regiszter-ária felét, mintha jelen sem lenne a megszólított „madamina”, aki Fodor Beatrix alakításában az egész ária alatt adós marad színpadi jelenlétével. Kár, mert Cser Krisztián értékes nyeresége és nagy élménye az előadásnak. (Azt pedig ki és hogyan képzeli, hogy egy szolga, miután végre tudomást vett róla, ilyen bizalmas mozdulatokkal nyúlkálhat egy donnához?) Attól nem tartottam, hogy Erwin Schrott Don Diovannija csalódást hozhat egy évvel ezelőtti szenzációja után, legfeljebb arra készültem fel, hogy ugyanazok az erényei és eszközei nem hatnak olyan erősen másodjára. Tévedtem! Bizton állítom, hogy az uruguayi származású világsztár parókája a tavalyinál is jobb, de hogy alakításának egyéb elemei is miért érvényesültek még erősebben, azt nem tudnám elemezni. Mégsem szeretném ennyivel elintézni e jelentős fellépés méltatását, ezért kivételesen megismétlem a korábbi hozzászólásomban írtakat, lelkesedésem töretlenségének jeléül is: Aki képeket és felvételmegosztókat nézeget az interneten, azt nem lepte meg, hogy Erwin Schrott milyen remek és érdekes és latin külsejű férfi, énekesi adottságai sem ismeretlenek. De jártunk már úgy, hogy aki jó hangfelvételen, vagy érdekes a képernyőn, mozivásznon, kevésnek és halványnak bizonyul a színpadon. Schrott nem tartozik ezek közé! Kellő vivőerejű, behízelgő szépségű basszbariton az övé, amelyet pontosan a szöveg kívánalma szerint színez a kifejezés kedvéért. Pehelykönnyedsége, amit Don Juan alakja megkíván, vokális és színészi alakításában egyaránt lenyűgöző, ennek megfelelően élvezetes, szórakoztató. Ösztönös színészi tehetsége akkor is vitathatatlan, ha annak érvényesítése nyilván nagyon sok tanulás, gyakorlás és gyakorlat eredménye, még ha számos rendező munkája van is benne. Schrott alakítása nemcsak azzal szembesít bennünket, hogy „emberemlékezet óta” nem lépett fel igazi világsztár Erkel színházi előadásban (az operaháziban sem nagyon), hanem azzal is, hogy ebbe az intézménybe legalább 25–30 éve nem tette be a lábát igazi operarendező, aki színészvezetésben komoly segítséget adott volna az operaénekeseknek. Annyit hozzáfűzök: Schrott nemegyszer él a kikacsintás, a paródia finomabb eszközével, egyszer-egyszer a ripizéshez közelítve is, de még ez sem kezdi ki szerepazonos alakításának egységét, hitelességét. Leporello szerepében Sebestyén Miklóst, az általa nyújtott zenei, hangbeli és színészi élmény alapján megfontoltan soroltam bevezetőmben a „fémjelzők” közé. Valószínűleg nem Gábor Géza hibája, hogy Don Gonzalo szerepében sem a megölt kormányzó, sem a kőszobor megjelenésében nem tud félelmetes, hátborzongató lenni: ehhez a szerephez másmilyen hangi adottságok szükségesek. Don Ottavio szerepében Horváth István és Tarjányi Tamás is tetszett, az áriákhoz szükséges technikai felkészültségben Tarjányi bizonyult jelesebbnek. Más-más típusú bumfordi bájával ugyancsak élvezetes alakítást nyújtott Masetto szerepében Sándor Csaba és Bakonyi Marcell. Mind Halász Péter, mind Kesselyák Gergely egy percre sem lankadó lendülettel vezényelte a két este előadását, talán Kesselyákon is múlt, hogy a silány látvány és a rendezés hiányát ellensúlyozva erősebben sikerült megteremtenie a darab világát, és a halványabb énekesek közt is felejthetetlenné tenni a kiválóságok teljesítményét.
Don Giovanni – 2016. december 17. és 18. A Mozart Don Giovanni című remekművéhez méltatlan Erkel színházi rendezési és díszlettorzó még mindig üdítő oázis az utóbbi években ránk terhelt szörnyűséges felújítások sivatagában. Valóságos csoda, hogy működni tud benne így-úgy az a rendezés, amelyből már ki tudja, mi eredeti. Az idei két szereposztás énekeseit nézve látszik, mennyire magukra vannak hagyva a szerepértelmezésben, illetve a játékban, amely egy operaénekes művészetének nem a legfontosabb, de igen fontos része. A hivatkozott 6092., 5990. és a még korábbi 5368. és 3175. sz. előzményekben leírtam már véleményemet a produkcióról, újból és újból aktuális kifogásaimat a most közreműködött művészek méltatásához csatolom. Két élvezhető, sőt felemelő estét láttam az idei sorozatból, amelyet a Donna Anna szerepében excelláló Kolonits Klára neve fémjelez, illetve a tavalyi, nagy sikerű vendégjátéka után visszatérő Erwin Schrotté a címszerepben (ők sajnos nem ugyanabban a szereposztásban), valamint a Sebestyén Miklósé Leporellóként. Kolonits Klára éneklése, alakításának súlya, atmoszférateremtése ebben a darabban: maga a tökély. Káprázatos, felemelő! Hangja nagy vivőerővel szárnyal, zeneileg pontos, könnyed és biztonságos, játéka kifejező. Jó, hogy az utóbbi évadokban a színház ki tudott állítani másik három énekesnőt, aki szintén bírja, és kisebb-nagyobb hiányosságok mellett meg tudja oldani Donna Anna rendkívül nehéz szerepét. Miksch Adrienn, Bakonyi Anikó és Rőser Orsolya Hajnalka után ebben az évadban Pasztircsák Polina mutatkozott be – a Hoffmann meséi szövegének közkedvelt fordulatára utalva – a szoprán szerepek szoprán szerepében, méghozzá a sztárvendég társaságában. Noha Pasztircsák hangszíne most megszokhatóbbnak tűnt számomra, mint máskor, úgy gondolom, ha valóban erre a szerepre hivatott, sokat kell még fejlődnie. Volumen terén is, a személyiség és az alakítás dimenziójában is. Nem tudom, hogy rendezői beállítás maradványa-e, Miksch, Bakonyi és Pasztircsák alakítását is túlságosan lírainak, édesnek találtam. Ezúttal a különben szép énekesnő külső adottságai is legfeljebb a „halványság szolgálatában” álltak. Unom már, sőt határozottan irritál, hogy egyes énekesek aktuális saját hajszínükkel jelennek meg az operaszínpadon, sőt (részben) saját hajukkal; ennek hátrányairól Bajor Gizi és Ruttkai Éva nyilván hatékonyabban tudná meggyőzni őket, mint én. Untam, hogy e határozottan és nagyon hispániai miliőben szőke Donna Annánk és szőke Zerlinánk van! Unom, hogy a maszkmesterek vagy maguk az énekesnők lusták a műfaj és a nagyszínpad megkívánta sminkek elkészítéséhez, vagy behódolnak a szürke egérként mutatkozás divatjának! Netán attól félnek, hogy a sminkelés „leénekli” a hangjukat? Donna Elvira szerepe sajnos nincs betöltve. Fodor Beatrix hullámzó színvonalú alakítását 2013 óta többször láttam, ének- és játékbeli hiányosságait valószínűleg kezdem megszokni. E nőalak jellemző tulajdonsága túlfűtött szerelmi érzése Don Giovanni iránt, s az ehhez kapcsolható permanens nemi készenlétet – színészi felvértezettség helyett – nagyszerűen érzékelteti a művésznő testi előnyeinek kirakatba állítása. (Vallom, hogy egy színpadi művész teljes fizikai valósága a tehetségének része.) Fodor Gabriella magvas hangja első megszólalásakor jobb választásnak ígérkezett, ám hamar és aztán mindvégig zavaróvá vált folyamatos tremolója. Játéka másképp erőtlen, illetve vezetetlen, mint a pályatársnőjéé, abból is és megjelenéséből is hiányzik a valamennyi Mozart-hősnő hiteles megformálásához szükséges erotika. Zerlina szerepét mindkét estén Keszei Bori abszolválta: dicséret illeti, amiért közvetlenül egymás utáni napokon, és a fáradtság jele nélkül. E régebbi szerepében szép hangon, kellemesen énekelt, de úgy vélem, és emlékeim is azt igazolják, hogy ez a szubrettszerep is primadonnai jelentőségű, karakteresebb és nemesebb hangú énekesnővel hat kellőképpen. Lehet, hogy egy kisebb, esetleg kamaraszínpadon jobban érvényesülnének Haja Zsolt azon adottságai, amelyek alapján Don Giovanni szerepére hivatottnak gondolták. A fiatal énekes vonzó külseje és hangjának (lírai bariton? könnyű bariton?), dallamformálásának olvadékonysága nem hibádzik, a színpadi személyiség azonban ebben a szerepben (is) oly erőtlennek bizonyul, hogy az alakítás a férfibájjal együtt hatástalan maradt. A komplex alakítást tovább halványította a Haja mellé rendelt Leporello kiválasztása: Cser Krisztián erősebb és kissé nyersebb, de a szólamra nagyon is alkalmas hangjából és egyéniségéből csak úgy áradt a „férfiszag”, szinte betöltve az Erkel Színház terét – éppen a darab egész cselekményét és hőseit irányító címhős rovására. Cser játéka is figyelemreméltó – lenne, ha megrendeznék, és például nem úgy adná elő a regiszter-ária felét, mintha jelen sem lenne a megszólított „madamina”, aki Fodor Beatrix alakításában az egész ária alatt adós marad színpadi jelenlétével. Kár, mert Cser Krisztián értékes nyeresége és nagy élménye az előadásnak. (Azt pedig ki és hogyan képzeli, hogy egy szolga, miután végre tudomást vett róla, ilyen bizalmas mozdulatokkal nyúlkálhat egy donnához?) Attól nem tartottam, hogy Erwin Schrott Don Diovannija csalódást hozhat egy évvel ezelőtti szenzációja után, legfeljebb arra készültem fel, hogy ugyanazok az erényei és eszközei nem hatnak olyan erősen másodjára. Tévedtem! Bizton állítom, hogy az uruguayi származású világsztár parókája a tavalyinál is jobb, de hogy alakításának egyéb elemei is miért érvényesültek még erősebben, azt nem tudnám elemezni. Mégsem szeretném ennyivel elintézni e jelentős fellépés méltatását, ezért kivételesen megismétlem a korábbi hozzászólásomban írtakat, lelkesedésem töretlenségének jeléül is: Aki képeket és felvételmegosztókat nézeget az interneten, azt nem lepte meg, hogy Erwin Schrott milyen remek és érdekes és latin külsejű férfi, énekesi adottságai sem ismeretlenek. De jártunk már úgy, hogy aki jó hangfelvételen, vagy érdekes a képernyőn, mozivásznon, kevésnek és halványnak bizonyul a színpadon. Schrott nem tartozik ezek közé! Kellő vivőerejű, behízelgő szépségű basszbariton az övé, amelyet pontosan a szöveg kívánalma szerint színez a kifejezés kedvéért. Pehelykönnyedsége, amit Don Juan alakja megkíván, vokális és színészi alakításában egyaránt lenyűgöző, ennek megfelelően élvezetes, szórakoztató. Ösztönös színészi tehetsége akkor is vitathatatlan, ha annak érvényesítése nyilván nagyon sok tanulás, gyakorlás és gyakorlat eredménye, még ha számos rendező munkája van is benne. Schrott alakítása nemcsak azzal szembesít bennünket, hogy „emberemlékezet óta” nem lépett fel igazi világsztár Erkel színházi előadásban (az operaháziban sem nagyon), hanem azzal is, hogy ebbe az intézménybe legalább 25–30 éve nem tette be a lábát igazi operarendező, aki színészvezetésben komoly segítséget adott volna az operaénekeseknek. Annyit hozzáfűzök: Schrott nemegyszer él a kikacsintás, a paródia finomabb eszközével, egyszer-egyszer a ripizéshez közelítve is, de még ez sem kezdi ki szerepazonos alakításának egységét, hitelességét. Leporello szerepében Sebestyén Miklóst, az általa nyújtott zenei, hangbeli és színészi élmény alapján megfontoltan soroltam bevezetőmben a „fémjelzők” közé. Valószínűleg nem Gábor Géza hibája, hogy Don Gonzalo szerepében sem a megölt kormányzó, sem a kőszobor megjelenésében nem tud félelmetes, hátborzongató lenni: ehhez a szerephez másmilyen hangi adottságok szükségesek. Don Ottavio szerepében Horváth István és Tarjányi Tamás is tetszett, az áriákhoz szükséges technikai felkészültségben Tarjányi bizonyult jelesebbnek. Más-más típusú bumfordi bájával ugyancsak élvezetes alakítást nyújtott Masetto szerepében Sándor Csaba és Bakonyi Marcell. Mind Halász Péter, mind Kesselyák Gergely egy percre sem lankadó lendülettel vezényelte a két este előadását, talán Kesselyákon is múlt, hogy a silány látvány és a rendezés hiányát ellensúlyozva erősebben sikerült megteremtenie a darab világát, és a halványabb énekesek közt is felejthetetlenné tenni a kiválóságok teljesítményét.
7256 IVA 2016-12-23 02:54:13 [Válasz erre: 7255 lujza 2016-12-23 02:25:27]
Márpedig most A varázsfuvolába is oda fogják tenni, továbbá Szilágyi Erzsébetnek és Melindának is. (Ha Rőser Orsolya Hajnalkáról van szó.)
Márpedig most A varázsfuvolába is oda fogják tenni, továbbá Szilágyi Erzsébetnek és Melindának is. (Ha Rőser Orsolya Hajnalkáról van szó.)
7255 lujza 2016-12-23 02:25:27
Azért a gyerekeket se kéne átverni! Az Éj királynője a Parázsfuvolácskában is koloratur szerep, miért tesznek oda valakit, aki képtelen tisztességesen elénekelni az áriáit? Cser Krisztián viszont jó volt, és Megyesi is.
Azért a gyerekeket se kéne átverni! Az Éj királynője a Parázsfuvolácskában is koloratur szerep, miért tesznek oda valakit, aki képtelen tisztességesen elénekelni az áriáit? Cser Krisztián viszont jó volt, és Megyesi is.
7254 Cilike 2016-12-22 14:30:30 [Válasz erre: 7252 Edmond Dantes 2016-12-22 08:53:35]
Hát én nem így vagyok vele. Én szeretem a szolgálati turnékat. Nem szoktam nyafogni. A "maszek" tudnáknál nagyobb a kockázat, bár a jobbik eresztésűnél ott is jók voltak az egyéb körülmények (szállás, stb), az időjárásról meg nem tehettek.
Hát én nem így vagyok vele. Én szeretem a szolgálati turnékat. Nem szoktam nyafogni. A "maszek" tudnáknál nagyobb a kockázat, bár a jobbik eresztésűnél ott is jók voltak az egyéb körülmények (szállás, stb), az időjárásról meg nem tehettek.
7253 szálkák 2016-12-22 11:30:14 [Válasz erre: 7252 Edmond Dantes 2016-12-22 08:53:35]
A gondolati panelek illeszkedése meglehetősen hézagos. A "szolgálati" turnén a Magyar Állami Operaház szerepel, a nemzetközi iroda szervez, általánosan megfelelő színvonalon. Egy-egy hőzöngőt leszámítva elégedettség érzésével hazaérkezve. A szolgálatra kijelölnek, ám nem igen fordul elő, hogy bárki is tiltakozna, vagy kibúvót keresne. A hakni mindenkinek személyes vállalása a körülmények ismeretében. Vis maiorok, félretájékoztatások előfordulhatnak, de senki nem kényszerít, hogy legközelebb is részt vegyél benne. Az ilyen, szabadidőben zajló haknit általában nem szeretik, a motiváció a végén történő kifizetés. Tehát a pozitív- negatív érzések pont ellenkezőek.
A gondolati panelek illeszkedése meglehetősen hézagos. A "szolgálati" turnén a Magyar Állami Operaház szerepel, a nemzetközi iroda szervez, általánosan megfelelő színvonalon. Egy-egy hőzöngőt leszámítva elégedettség érzésével hazaérkezve. A szolgálatra kijelölnek, ám nem igen fordul elő, hogy bárki is tiltakozna, vagy kibúvót keresne. A hakni mindenkinek személyes vállalása a körülmények ismeretében. Vis maiorok, félretájékoztatások előfordulhatnak, de senki nem kényszerít, hogy legközelebb is részt vegyél benne. Az ilyen, szabadidőben zajló haknit általában nem szeretik, a motiváció a végén történő kifizetés. Tehát a pozitív- negatív érzések pont ellenkezőek.
7252 Edmond Dantes 2016-12-22 08:53:35
Szolgálati turnén minden állapot, történés, esemény "méltatlan", "tűrhetetlen", a művészek "arculcsapása": szálloda, autóbusz, gázsi (napidíj), színpad, öltöző, karmester, kollégák, hőmérséklet(ek) és a 4 évszak. Szolgálaton kívüli turnén (azaz haknin) minden fenti tényező megfelelő, az emlékek, élmények felejthetetlenek, minden szép, jó, mindennel meg vagyunk (voltunk, leszünk...l e n n é n k) elégedve. :-)
Szolgálati turnén minden állapot, történés, esemény "méltatlan", "tűrhetetlen", a művészek "arculcsapása": szálloda, autóbusz, gázsi (napidíj), színpad, öltöző, karmester, kollégák, hőmérséklet(ek) és a 4 évszak. Szolgálaton kívüli turnén (azaz haknin) minden fenti tényező megfelelő, az emlékek, élmények felejthetetlenek, minden szép, jó, mindennel meg vagyunk (voltunk, leszünk...l e n n é n k) elégedve. :-)
7251 IVA 2016-12-22 03:16:54 [Válasz erre: 7248 Cilike 2016-12-21 18:51:38]
Nincs humorérzékem: én inkább elsírtam volna magam a nézőtéren.
Nincs humorérzékem: én inkább elsírtam volna magam a nézőtéren.
7250 IVA 2016-12-22 03:15:11 [Válasz erre: 7247 Momo 2016-12-21 11:07:01]
Náluk is terjed, hogy nyáron mindenféle helyszínekre kitalálnak előadásokat. A gyakorlat németországi népszerűségén azért csodálkozom, mert ott oly sok városban van operaház, és ma már a légkondicionálás is megoldható. Az előadásokban is kerülhetők lennének a szélsőséges kényszermegoldások, a nézőknek is kényelmesebb lenne.
Náluk is terjed, hogy nyáron mindenféle helyszínekre kitalálnak előadásokat. A gyakorlat németországi népszerűségén azért csodálkozom, mert ott oly sok városban van operaház, és ma már a légkondicionálás is megoldható. Az előadásokban is kerülhetők lennének a szélsőséges kényszermegoldások, a nézőknek is kényelmesebb lenne.
7248 Cilike 2016-12-21 18:51:38
Nekem az volt a kedvenc történetem, mikor a Nabucco 1. fináléban minket nagyon elfogtak, illetve önként és dalolva bementünk a kordonok mögé, jelezve, hogy megadjuk magunkat, bár nem nagyon volt kinek, mert mindenki a zsidó népet alakította. Bejött az egy szem Abdallo, egy német karaktertenor, aki minket leigázott, és a lépcsőn hasraesett. Na, kkor tényleg majdnem megfulladtunk a röhögéstől.
Nekem az volt a kedvenc történetem, mikor a Nabucco 1. fináléban minket nagyon elfogtak, illetve önként és dalolva bementünk a kordonok mögé, jelezve, hogy megadjuk magunkat, bár nem nagyon volt kinek, mert mindenki a zsidó népet alakította. Bejött az egy szem Abdallo, egy német karaktertenor, aki minket leigázott, és a lépcsőn hasraesett. Na, kkor tényleg majdnem megfulladtunk a röhögéstől.
7247 Momo 2016-12-21 11:07:01
Igen, hát ha valami igazán kalandos, akkor ezek a turnék azok voltak. Sok utazással, operához néha méltatlanul kis létszámmal, kifelé buszban alvással, rendszeresen lenyúlt gázsikkal. (Mivel így félreérthető, én nem ezekről írtam. Ott szerencsére sokkal jobb viszonyok voltak.) Ami ebben az érdekes, hogy ezek is konkrétan operával utaztak. Még ezen a színvonalon is meg lehetett ezt csinálni. Van/volt rá közönségigény.
Igen, hát ha valami igazán kalandos, akkor ezek a turnék azok voltak. Sok utazással, operához néha méltatlanul kis létszámmal, kifelé buszban alvással, rendszeresen lenyúlt gázsikkal. (Mivel így félreérthető, én nem ezekről írtam. Ott szerencsére sokkal jobb viszonyok voltak.) Ami ebben az érdekes, hogy ezek is konkrétan operával utaztak. Még ezen a színvonalon is meg lehetett ezt csinálni. Van/volt rá közönségigény.
7246 szálkák 2016-12-21 09:31:21
Azért megvolt a sajátos bája, mikor a szólamonként 2-2 énekkaros zsidó népet a turné buszvezetőből avanzsált 1 tagú asszír hadsereg fogságba tereli. Egyikük - nem mondom meg ki - egy előadáson eljátszott egy lázadást, de mivel a buszvezetőnek ez nem volt berendezve, érdeklődés hiányában önként visszatért a rabságba. A kis létszámot a költségtényező mellett a legtöbb színpad mérete indokolta. Ha ritkábban nagyobb sportcsarnok, vagy szabadtéri teátrum következett, alkalmi kisegítők érkeztek csak arra az előadásra. Mivel a szcenizálás gyakorlatilag a jobbról be-balra ki leleményre korlátozódott, nem okozott borulást.
Azért megvolt a sajátos bája, mikor a szólamonként 2-2 énekkaros zsidó népet a turné buszvezetőből avanzsált 1 tagú asszír hadsereg fogságba tereli. Egyikük - nem mondom meg ki - egy előadáson eljátszott egy lázadást, de mivel a buszvezetőnek ez nem volt berendezve, érdeklődés hiányában önként visszatért a rabságba. A kis létszámot a költségtényező mellett a legtöbb színpad mérete indokolta. Ha ritkábban nagyobb sportcsarnok, vagy szabadtéri teátrum következett, alkalmi kisegítők érkeztek csak arra az előadásra. Mivel a szcenizálás gyakorlatilag a jobbról be-balra ki leleményre korlátozódott, nem okozott borulást.
7245 Cilike 2016-12-21 08:25:43 [Válasz erre: 7241 IVA 2016-12-21 00:49:11]
A mostani Nabucconak valószínűleg örültek volna a berliniek, akiknek a méhecskéset kellett nézniük, a sejhajukat rázó méhecskének öltözött katonákkal. Ott kicsit mások a viszonyok. A mi Nabucconk még most sem nézhetetlen. A régi Mikó-féle vendégszerepelt anno Spanyolországban. Ezek a turné-csoportok sajnos behaltak, mert a keleti blokkból mások -ukránok jellemzően -olcsóbbak, mint mi, más kérdés, hogy mennyire tudnak viselkedni.
A mostani Nabucconak valószínűleg örültek volna a berliniek, akiknek a méhecskéset kellett nézniük, a sejhajukat rázó méhecskének öltözött katonákkal. Ott kicsit mások a viszonyok. A mi Nabucconk még most sem nézhetetlen. A régi Mikó-féle vendégszerepelt anno Spanyolországban. Ezek a turné-csoportok sajnos behaltak, mert a keleti blokkból mások -ukránok jellemzően -olcsóbbak, mint mi, más kérdés, hogy mennyire tudnak viselkedni.
7244 IVA 2016-12-21 00:53:20 [Válasz erre: 7240 nickname 2016-12-20 18:24:57]
Nemcsak az időre bízták Bartók színpadi műveinek pályafutását, hanem a mindenkori legnagyobb énekesekre és táncművészekre is.
Nemcsak az időre bízták Bartók színpadi műveinek pályafutását, hanem a mindenkori legnagyobb énekesekre és táncművészekre is.
7243 IVA 2016-12-21 00:51:51 [Válasz erre: 7236 Momo 2016-12-20 12:28:13]
Remélem, eszükbe jutott már ezen a börtönudvaron előadni a Fideliót. Esetleg a város valamelyik díszes helyén A denevért, de a III. felvonásra betérni ide.
Remélem, eszükbe jutott már ezen a börtönudvaron előadni a Fideliót. Esetleg a város valamelyik díszes helyén A denevért, de a III. felvonásra betérni ide.
7242 IVA 2016-12-21 00:50:25 [Válasz erre: 7234 Momo 2016-12-20 12:01:21]
A németek... némely dologban számomra olyan egzotikusak, mintha nem is ezen a kontinensen élnének.
A németek... némely dologban számomra olyan egzotikusak, mintha nem is ezen a kontinensen élnének.
7241 IVA 2016-12-21 00:49:11 [Válasz erre: 7230 Cilike 2016-12-20 08:54:31]
Kedves Cilike, köszönöm a megkésett értesítést – miután legfeljebb félévenként jön a felszínre a Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? című topic, ahol nem találkoztam ezekkel az érdekességekkel, kalandokkal. Rosszul fogalmaztál (hogy úgy): nem kötözködtem, hanem kérdeztem. Mert azt, akár a mostani, akár az előző Erkel színházi Nabuccóról nehéz volt feltételeznem, hogy kíváncsi lett volna rá a fél világ, oly evidensen, ahogy A lombardok 1974-ben bemutatott előadását megvette legalább a Covent Garden, Gardellivel, Sass Sylviával és látványával együtt.
Kedves Cilike, köszönöm a megkésett értesítést – miután legfeljebb félévenként jön a felszínre a Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? című topic, ahol nem találkoztam ezekkel az érdekességekkel, kalandokkal. Rosszul fogalmaztál (hogy úgy): nem kötözködtem, hanem kérdeztem. Mert azt, akár a mostani, akár az előző Erkel színházi Nabuccóról nehéz volt feltételeznem, hogy kíváncsi lett volna rá a fél világ, oly evidensen, ahogy A lombardok 1974-ben bemutatott előadását megvette legalább a Covent Garden, Gardellivel, Sass Sylviával és látványával együtt.
7240 nickname 2016-12-20 18:24:57 [Válasz erre: 7217 parampampoli 2016-12-19 22:11:43]
De azért nehezebben fogadta el a közönség a Bartók operát, mint Erkelt. Erkel mindig népszerű volt, azért a Bartók daraboknak - a balettoknak is - kellett egy kis idő, mire nagyobb érdeklődésre tettek szert. Persze a huszadik század második felére abból is voltak telt házak, de azért ment az olyan egyszerűen, ha jól emlékszem a darab előadás történetével kapcsolatos információmra. Ez azonban semmit nem von le a mű értékéből és nem kisebbíti Bartók érdemeit sem, akit én szintén nagyon szeretek. Nemcsak a színpadi műveit.
De azért nehezebben fogadta el a közönség a Bartók operát, mint Erkelt. Erkel mindig népszerű volt, azért a Bartók daraboknak - a balettoknak is - kellett egy kis idő, mire nagyobb érdeklődésre tettek szert. Persze a huszadik század második felére abból is voltak telt házak, de azért ment az olyan egyszerűen, ha jól emlékszem a darab előadás történetével kapcsolatos információmra. Ez azonban semmit nem von le a mű értékéből és nem kisebbíti Bartók érdemeit sem, akit én szintén nagyon szeretek. Nemcsak a színpadi műveit.
7239 Cilike 2016-12-20 16:17:24
A börtönudvar vicces helyszan volt...bementünk próbálni, azán nem akartak kiengedni. Mi meg kértük, mutassák meg a papírt, hogy jogerősen be vagyunk zárva...akkor mégis kimehettünk még kávézni a városba. :-)
A börtönudvar vicces helyszan volt...bementünk próbálni, azán nem akartak kiengedni. Mi meg kértük, mutassák meg a papírt, hogy jogerősen be vagyunk zárva...akkor mégis kimehettünk még kávézni a városba. :-)
7238 álmodó 2016-12-20 15:33:27 [Válasz erre: 7234 Momo 2016-12-20 12:01:21]
(A Traviata jelmez sem ázhat meg, mert engedi a színét) A Szigeti előadások miatt kötötték a lelkünkre, hogy ha esne, akkor futás fedett helyre a jelmezben.
(A Traviata jelmez sem ázhat meg, mert engedi a színét) A Szigeti előadások miatt kötötték a lelkünkre, hogy ha esne, akkor futás fedett helyre a jelmezben.
7237 parampampoli 2016-12-20 14:14:42 [Válasz erre: 7234 Momo 2016-12-20 12:01:21]
A 3 tenor müncheni koncertjét ilyen köpenyekben ülte végig a közönség, első sorban a német kormánnyal, élükön Helmut Kohllal.
A 3 tenor müncheni koncertjét ilyen köpenyekben ülte végig a közönség, első sorban a német kormánnyal, élükön Helmut Kohllal.
7236 Momo 2016-12-20 12:28:13 [Válasz erre: 7227 Momo 2016-12-20 02:44:21]
A hagyományos, nagy szabadtéri színpadok mellett (mint például [url]http://www.romantischer-rhein.de/uploads/pics/Themen_Kultur_Konzerte_Loreley_Openair_Teaserbox.jpg;Loreley[/url]) minden elképzelhető helyre szerveznek nyáron előadásokat. Kastélyparkba, stadionba, romos kolostorba, erdei színpadra, kisváros főterére, ahol a templom a háttér, középkori várba a hegy tetejére, de még egy szép nagy [url]http://old.vechta.de/getattachment/504b8fc1-1c03-471d-a50a-737d79bd8f36/Konzert_JVA.aspx;börtönudvaron[/url] is játszottunk rendszeresen Alsó-Szászországban, mert az volt a városi játszóhely. (A rabok közben be voltak zárva, az ablakon kukucskáltak kifelé, az úri közönség meg nem zavartatta magát.)
A hagyományos, nagy szabadtéri színpadok mellett (mint például [url]http://www.romantischer-rhein.de/uploads/pics/Themen_Kultur_Konzerte_Loreley_Openair_Teaserbox.jpg;Loreley[/url]) minden elképzelhető helyre szerveznek nyáron előadásokat. Kastélyparkba, stadionba, romos kolostorba, erdei színpadra, kisváros főterére, ahol a templom a háttér, középkori várba a hegy tetejére, de még egy szép nagy [url]http://old.vechta.de/getattachment/504b8fc1-1c03-471d-a50a-737d79bd8f36/Konzert_JVA.aspx;börtönudvaron[/url] is játszottunk rendszeresen Alsó-Szászországban, mert az volt a városi játszóhely. (A rabok közben be voltak zárva, az ablakon kukucskáltak kifelé, az úri közönség meg nem zavartatta magát.)
7235 Cilike 2016-12-20 12:12:33 [Válasz erre: 7234 Momo 2016-12-20 12:01:21]
Volt olyan nyár, hogy kockára fagytunk,12 fok volt, de a kedves közönség nem mozdult, folyamatosan esett az eső, forralt bort árultak a nézőtéren. :-)
Volt olyan nyár, hogy kockára fagytunk,12 fok volt, de a kedves közönség nem mozdult, folyamatosan esett az eső, forralt bort árultak a nézőtéren. :-)
7234 Momo 2016-12-20 12:01:21 [Válasz erre: 7228 IVA 2016-12-20 04:42:54]
Lemennek az előadások, ha esik, ha fúj. Ugye Németországban sokkal több a hűvös, esős nap nyaranta, mint nálunk, ezért ott állandó boruláshoz vezetne, ha "esőnapokat" tűznének ki az előadásokhoz. A közönségnek eldobható, műanyag esőköpenyeket osztanak, és végig ülik a műsort. Ami a közreműködőket illeti, a zenekar mindig fedett helyen van, (építenek nekik) mert esőben tönkremennek a hangszerek. Olyat is láttam már, hogy nagyon hűvös volt a nyár, és légbefúvóval fűtöttek. Nyilván nem lehet elgémberedett ujjakkal játszani. A színpad nem mindig fedett, így előfordulhat, hogy eláznak a közreműködők. Nemegyszer énekeltem a Nabuccót, bőrig ázva… :-) Aztán hogy az öltöztetők mit küzdenek azzal, hogy megszárítsák a következő előadásra a jelmezeket, egy más kérdés. Pláne, ha utazni is kell közben. Muszáj megszáradnia, mert azon túl, hogy megfáznak benne az énekesek, pár nap alatt bepenészedik. [url]http://www.merkur.de/bilder/2012/07/17/2406387/736201008-7395104_520-40NG.jpg;Itt[/url] a boldog közönség. Mit mondjak, elég érdekes, amikor a csillogó szemű, esőkabátos németek, a zuhogó esőben a Nabucco Szabadságkórusra ide-oda dülöngélnek. Pont úgy, mint mulatás közben a söröskorsókkal az Októberfesten.
Lemennek az előadások, ha esik, ha fúj. Ugye Németországban sokkal több a hűvös, esős nap nyaranta, mint nálunk, ezért ott állandó boruláshoz vezetne, ha "esőnapokat" tűznének ki az előadásokhoz. A közönségnek eldobható, műanyag esőköpenyeket osztanak, és végig ülik a műsort. Ami a közreműködőket illeti, a zenekar mindig fedett helyen van, (építenek nekik) mert esőben tönkremennek a hangszerek. Olyat is láttam már, hogy nagyon hűvös volt a nyár, és légbefúvóval fűtöttek. Nyilván nem lehet elgémberedett ujjakkal játszani. A színpad nem mindig fedett, így előfordulhat, hogy eláznak a közreműködők. Nemegyszer énekeltem a Nabuccót, bőrig ázva… :-) Aztán hogy az öltöztetők mit küzdenek azzal, hogy megszárítsák a következő előadásra a jelmezeket, egy más kérdés. Pláne, ha utazni is kell közben. Muszáj megszáradnia, mert azon túl, hogy megfáznak benne az énekesek, pár nap alatt bepenészedik. [url]http://www.merkur.de/bilder/2012/07/17/2406387/736201008-7395104_520-40NG.jpg;Itt[/url] a boldog közönség. Mit mondjak, elég érdekes, amikor a csillogó szemű, esőkabátos németek, a zuhogó esőben a Nabucco Szabadságkórusra ide-oda dülöngélnek. Pont úgy, mint mulatás közben a söröskorsókkal az Októberfesten.
7233 Cilike 2016-12-20 09:02:22
[url]http://www.passionstheater.de/passionstheater/geschichte;Talán most[/url]
[url]http://www.passionstheater.de/passionstheater/geschichte;Talán most[/url]
7232 Cilike 2016-12-20 09:00:58
Lemaradt az első helyszín. [url]https://de.wikipedia.org/wiki/Freilichtb%C3%BChne_Loreley;Ez az.[/url]
Lemaradt az első helyszín. [url]https://de.wikipedia.org/wiki/Freilichtb%C3%BChne_Loreley;Ez az.[/url]
7231 Cilike 2016-12-20 08:59:49
[url]https://de.wikipedia.org/wiki/Freilichtb%C3%BChne_Loreley;Egyik helyszín[/url] [url]http://www.ammergauer-alpen.de/oberammergau/entdecken/Das-Passionstheater;Másik helyszín[/url] Általában ilyen nagy helyeken voltak a próbák és az első néhány előadás, aztán jött az utazós rész. Keresztbe-kasul. Fel-le.
[url]https://de.wikipedia.org/wiki/Freilichtb%C3%BChne_Loreley;Egyik helyszín[/url] [url]http://www.ammergauer-alpen.de/oberammergau/entdecken/Das-Passionstheater;Másik helyszín[/url] Általában ilyen nagy helyeken voltak a próbák és az első néhány előadás, aztán jött az utazós rész. Keresztbe-kasul. Fel-le.
