Elfogadható válasz szerintem nincs is erre a kérdésre. Csak arra emlékszem, fontos életélményként is, hogy 1980 és 1984 között az Erkel Színház vitte saját repertoárját, az Operaház fontos és népszerű darabjaiból adaptálták színpadára, amit csak lehetett, szombaton és vasárnaponként kettő, olykor három előadást tartott (egyet talán még hétfőn is), kapuin csak úgy dőlt be és kifelé a nézők tömege. Bemutatókban és felújításokban sem volt hiány, több Wagnert nézhettünk, mint mostanában a két házban együttvéve. Természetesen a balettegyüttes is kitett magáért. Dicsőséges turnékat is lebonyolítottak, de legfontosabbnak mégis a honi közönség érezhette magát.
(Tudom, ezeket már leírtam máskor is, de még felidézni is jólesik.)
Kedves Edmond Dantes, noha néhány hozzászólással lejjebb azt írtad, ne várjuk, hogy kommentáld-kommenteld a belinkelt írást, mert bizonyos szint alá nem mégy, nyomban kommentáltad és teszed ezt azóta is. Nincs ezzel semmi probléma, természetesen, amint azzal sem, hogy látatlan produkció vitáinak kommentelője vagy.
Ugyanakkor annak sem álltál ellen, hogy a szójáték kedvéért elsüsd, Billy Elliot erősen (el)sántikált, ami nyilván nem a főszereplőre, hanem a darabra, még inkább az azzal kapcsolatos marketing és közönségszervezés hiányosságaira utal (te talán röviden blamázsnak mondanád) – ám ha láttál volna egy előadást, éreznéd, hogy ez az allúziód mennyire szerencsétlen választás volt. Ahogy az előadások főszereplői ugrottak, röppentek, szálltak a színpadon, az éppen a te utalásodat teszi sántítóvá. Ugyancsak a látatlanság hiánya teszi hiteltelenné azt a megjegyzésedet, miszerint a produkció erősen túllépett önmagán. Hiszen éppen azt nem tudhatod, hogy milyen önmaga a produkció. Ettől persze még megjegyezhetsz bármit. (Én is.)
Pontosabban: az LMBTQI Q-ja (queer) „buzi”-t jelentett egykor, angol nyelvterületeken, ma pedig azt is jelentheti, az értelmezés és használat szándékától függően. Az erről tájékoztató oldalakat nem linkelem ide, mindenki megtalálhatja.
Kedves Telramund! Vasárnap fejeződött be egy rangos, világméretű esemény a sportban. De rátelepedett minden médiumra és az utcákra, még az én otthonomra is. Sokszor eszembe jutott, hogyan nem unják még, de azért „túlestem” rajta, mindig van hová menekülni. Az idő sok mindent megold, és amit ununk, nem is igazán érdekes.
A My Fair Lady című musical és hollywoodi film happy enddel bocsátja haza nézőit: Eliza visszatér Higgins otthonába, és valószínűsíthetjük, hogy ott is marad: egymásba szerettek (vagy szeretnek majd). Ezt a választást nem lehet megcáfolni arra hivatkozva, hogy az eredeti színmű (Pygmalion) esetében G. B. Shaw elhatárolódott ettől a megoldástól, mondván: Eliza Freddyhez megy feleségül. A My Fair Lady nem ugyanaz a darab, eltér a címe is, és hadd tegyem hozzá, hígabb, gondolatszegényebb a Pygmalionnál.
A Billy Elliot – a Musical című zenés darabot, annak részleteit és jellemeit sem lehet a Billy Elliot című filmben látottak szerint megítélni. A színpadi előadás az és annyi, amennyit a rendező, a műfordító, a (színlapon nem szereplő) dramaturg a színpadra bocsát. A műfajnak megfelelően zömmel szórakoztató jelenetek és szövegek, a dalok és táncok nem ugyanazt mutatják, mint amit a filmdrámában láttunk, többet bíznak érzelmi befogadásunkra és fantáziánkra. Ha itt annyit láttunk, hogy a főhős barátja, Michael hajlamos otthon női ruhát ölteni, és amolyan poénként megjegyzi, hogy édesapja ugyanezt szokta tenni, ebből csak azt vonhatjuk le, hogy Michaelnak és apjának szokatlan szexuális viselkedési formája van, ami a többségétől eltérő szexuális vonzalmakat is takarhat – vagy nem. Egy színpadi műnek világosan érthetőnek kell lennie, de nem szabad kiadnia valamennyi titkát, idő sincs rá.
„Billy meleg pajtásának, Michaelnek a szerepéről pedig ugyancsak nem szeretnék nyilatkozni – írja a konzervatív közéleti napilap főmunkatársa. Lássuk, hogyan nem nyilatkozik: – Merthogy Michael meleg. Ezen nincs mit szépíteni.”
„Szépíteni”? Valakinek a meleg vagy nem meleg volta nem esztétikai kategória.
Aztán olyan szerencsénk lesz, hogy magántáncosi olvasatból éresülünk a B. E.-téma eredeti változata, a musicallel nem azonos film megoldásáról:
„A filmben – hangsúlyozom, a filmben – az utolsó nagyjelenet csúcspontja, hogy Billy apja megérkezik a premierre, ahol a már felnőtt Billy Elliot táncolja a főszerepet. A hattyúk tava főszerepét. Azonban ebben A hattyúk tavában nem nők táncolják az elvarázsolt hattyúkat, hanem férfiak. Ebben A hattyúk tavában a herceg egy férfiba szeret bele, akit egy gonosz varázsló hattyúvá változtatott. Egy hetero kapcsolatba kényszerített meleg férfi meneküléséről szól, aki végül a meleg hattyú/férfi karjaiban lel boldogságot.
Ezt a hattyút táncolja Billy. Erre az előadásra érkezik meg az apja és foglal helyet egy pár mellett. A pár egyik tagja egy vékony nő, a másik egy fekete bőrű férfi. Mielőtt Billy egy hatalmas ugrással berobban a színpadra, Billy apjának bemutatkozik a fekete bőrű férfi párja. Azt mondja: Én vagyok Michael. Ez a végső, katartikusnak szánt jelenet hála istennek kimarad az Erkel Színház előadásából.”
A Magyar Idők olvasói nem érdemelték meg azt az információt, hogy „ebben A hattyúk tavában” meghatározás alatt Matthew Bourne világhíres balettváltozatában lép fel Billy, ebben nézik meg családtagjai. (Nem biztos, hogy a premieren.) Az alkotás videóverzióját a 2000-es évek eleje óta ismerhetik a magyar tévénézők is, és szinte folyamatosan elérhető videómegosztón is. Bourne szövegkönyvében a heteroszexuális kapcsolat (és mellesleg anyja zsarnoksága) elől menekülő királyfi végül egy nem feltétlenül „meleg hattyú/férfi karjaiban”, és nem leli meg boldogságát – Bourne értelmezése ennél talányosabb és bonyolultabb.
A filmben A hattyúk tava vezérmotívuma jóval régebb óta működik filmzeneként, mint ahogy a felnőtt táncossá érett Billyt meglátjuk a színpadra érkezni és táncolni, egy bravúros ugrás erejéig. Ebből világos, hogy a jelenet nem idézet az előadásból, hanem csupán illusztráció: nem szorul értelmezésre. A végefőcímen olvashatjuk: Swan Lake appears courtesy of Adventures In Motion Pictures Limited and Matthew Bourne – ez is motivációja lehet egy alacsony költségvetésű film helyszín- és előadásválasztásának.
Egyáltalán nem biztos, hogy Billy apja és fia egy pár mellett foglal helyet a színházban. Viszont biztos, hogy a „pár” egyik tagja sem nő, és a félhományban nem látjuk, hogy a fiatalember mennyire vékony. Arcvonásai alapján feltételezhetjük, hogy Michael, mindenesetre nem nő, hanem egy pirosított vagy kipirult arcú, kihúzott szemű fiatalember. Semmi sem utal arra, hogy a fekete bőrű férfi a párja, még csak arra sem, hogy egymás társaságában lennének, még az sem, hogy a fekete kissé unott tekintettel figyeli a találkozást. Színházban nemcsak párok ülnek egymás mellett, hanem a véletlen is ültet embereket egymás mellé, amint Billy bátyját és Michaelt is.
(Very OFF – vagy az Erkel Színház topicjában mégsem?
Ugyancsak a film végefőcímén olvasom: Production Designer Maria Djurkovic. Persze, ez a névhasonlóság minden tekintetben merő véletlen. Csupán megütötte a szememet, nyilván senki másét.)
Biztos, hogy jó helyre kattintottam? Ez az Erkel Színház-topic? -:(((((
Sajátos csúsztatás jellemzi a link címét, ami az eredeti
Szőcs Géza: Orbán a puszta jelenlétével képes megbabonázni az embert
helyett " 24.hu mai ", amúgy ED-módra.
"Kizárólag" a cím nem fért ide az "öncenzúrázás" miatt, csak a ballib-lap reklámja.
A cikk alatt pedig idézet egy ajánlott könyvből:
„Az Orbán Viktor is geci. Az is geci. Azt is leírhatja.”
Szép, választékos. Bravo, ED.
Ez azért - bocsánat - rőhej!
Megközelítés szempontjából egyetlen lépéssel sincs közelebb, sőt sokkal rosszabb!
Egyébként komolyan érdekelne, hogy a magasságos BKK Ügyfélszolgálat dolgozói közül ki és milyen gyakorisággal utazik nevezett villamosvonal járatain! (főleg az esti órákben mert operába általában esténként mennek az emberek!)
|
Tud valaki elfogadható választ arra, hogy gyakorlatilag miért kell a budapesti közönségnek decemberig várnia egy operaelőadásra az Erkel Színházban, ha már a MÁO zárva van? Egészen le akarják szoktatni a közönséget arról, hogy itthon nézzen operaelőadásokat? Balett előadásokat sem érdemes tartani? |
Részlet a 24.hu mai, Szőcs Gézával készült nagyinterjújából. Kizárólag témához tartozó sorokat másolok be, azokat is "önenzúrázva" = ...-jellel jelezve a kihagyott szavakat, mondatrészeket. Nem csupán Billy Elliotról mond véleményt, hanem az operaházi produkciók színvonaláról is.
Kérdés: A minap az Operaház...igazgatója, Ókovács Szilveszter torkának ugrott a kormánysajtó pusztán azért, mert az Erkelben bemutatták a Billy Elliot című...darabot....Mit jelentenek ezek a támadások?
Sz.G.: A Billy Elliot nem tétel, annál sokkal súlyosabb bajok vannak az operában. Ókovács kommunikálni ragyogóan tud, de az ő érájában bemutatott produkciók színvonala hagy maga után kívánnivalót. Ha valami, hát ez ok lehetne az eltávolítására. Javaslom hát, ne dimenzionáljuk túl a bebuzulásos cikket.Ha létezne szándék Ókovács menesztésére, a kormány a legutóbbi igazgatói pályázaton megszervezte volna egy ellenjelölt indulását, akit aztán győztesként hozhatott volna ki.
Kérdés: Ön levenné Billy Elliotot repertoárról?
Sz.G.: Nem láttam, de amíg van közönsége, hagynám.
(A teljes interjú a fenti linkre kattintva olvasható el.)
Kedves Telramund! A legtöbb opera(ház)i produkcióról élénk eszmecsere folyik, talán pl. Poulenc Karmelitáiról kevésbé mint mondjuk a Luciáról etc.etc. Mindig arról többet, ami éppen fut. Szezon végén Billy Elliot fut(ott)...vagy inkább erősen sántikál(t). Talán ezért, talán más okok miatt is, a produkció erősen túllépett önmagán és látszólag (?) vagy ténylegesen (?) (kultúr)politikai üggyé és sajtóbotránnyá dagadt, az sem kizárt, hogy a "jobboldali?" kultúrharc egyik terepe lett. Mindez nézetem szerint elégséges ok és magyarázat arra, hogy, nem utolsósorban a belinkelt újságcikkekre reagálunk, beírunk. Jómagam is számos operai, zenei és a Társművészetek topikban más művészeti élményemet osztottam és fogom megosztani tisztelt fórumtársaimmal és a szerkesztőkkel.
PS Annyit megjegyeznék még, hogy noha csak három éve vagyok "itt", olykor visszalapozok egyik-másik topikban és látom, hogy régebbi időkben a mostaniaknál hogy úgy mondjam, jóval erősebb beírások is megjelentek melyek számosa szintén nem nélkülözte a politikai háttérzenét :-) plusz még-már nem is látszanak a kimoderált hozzászólások. Csak ismételni tudom régi meggyőződésemet: politikamentes, vegytiszta művészet nem volt, nincs és nem is lesz és ahol a politika beteszi a lábát a kultúrába -márpedig beteszi!- ott természetszerűen megszólalnak az egymástól eltérő értékrendek is...mint pl. itt. Addig jó, ameddig ez így van és így lehet.
Újságírók kerülik a buzi* szó használatát, pedig az LMBTQ Q-ja (queer) bizony buzi-t jelent.
A sok lehetőség (lásd lejjebb) közül maguk választották ezt.
általános gay, lesbian, gay person, lesbigay
ritka invert, homophile, Uranian
közvetlen queen*¹, friend of Dorothy, dyke, les, lesbo, lezzie, butch, femme
megvető, közvetlen queer*, homo, pansy, nancy, bumboy, nelly
Brit: megvető, közvetlen poof, poofter, ponce, jessie, woofter, shirtlifter, bender
Észak-Amerika: megvető, közvetlen cupcake, swish, twinkie
Ausztrália: közvetlen wonk
Dél-Afrika: megvető, közvetlen moffie
Nyugat-India: megvető, közvetlen batty boy, batty man
*¹ Freddie Mercury együttesének neve nem véletlenül Queen.
Már Dante Divina Commediájában is előfordul a szó ebben az értelemben (Purgatorio, XXVI.78).
La gente che non vien con noi, offese di ciò per che già Cesar, triunfando,
"Regina" contra sé chiamar s'intese: però si parton "Soddoma" gridando,
rimproverando a sé com' hai udito, e aiutan l'arsura vergognando.
Azért ez már nem semmi: AB a Magyar Idők jelenlegi főmunkatársa.
Kedves csoporttársak.nem unják még Billy Eliotot.?Ekkora elánnal kellene írni Haandel csoporttársunk energiát nem kímélő ajánlásai meghallgatása után.Mert azért a zenéjé lenne itt a főszerep.Bizony nagyon ,nagyon ritkán olvasok arról,hogy kinek mennyire tetszett vagy nem tetszett egy egy ajánlott előadás,koncert.A politkai meccsek unalmasak és nem vezetnek sehová.Pedig mint megrögzött jobb oldali volna mit reagálnom,de azt nem itt fogom megtenni,mint eddig sem tettem.
Az elmúlt 30 évben az inga nem kilengett balra,hanem olybá tűnt,hogy felborult.(áldozzunk kicsit a képzavarnak is.röhög.).Most billen vissza,nem csoda,hogy nem tetszik.Ettől függetlenül sem szabad elfelejteni,hogy a nagy elődökkel is tele lett a hócipellő.
Szerintem nem ez volt Apáti Bence legfainabb írása.Egyébként kedvelem.
Ne várja senki, hogy kommentáljam-kommenteljem az alább belinkelt írást. Bizonyos szint alá nem megyek + 9304-9313 között ugyanitt már letettem a garast, érdemi állásfoglalást "persze" akkor sem kaptam, csak "gusztustalan, és hazug állításaimat tették helyre" ld. 9310. Kedvenc rámröppenőmnek (a fekete hattyúnak) ennyi is elég lesz, rajta!
PS Azt azért megjegyezném: meglehetősen sajátságos "érvelés" egy olyan írás, ami a pesti színpadi produkcióba belekeveri a filmből éppen azt, amit kihagytak a színpadi produkcióból. Szurikáta legyen a talpán, aki -akár látta egyik vagy másik vagy mindkét alkotást- megérti ebből az írásból, hogy valójában melyikben mit lát, mit nem, melyikben mi mit rombol/sért, mi maradt ki honnan, mi nem és mi mennyi: pl. az okozott károk.
Ami a lényeg: szurikáta és fekete hattyú: egyik alkotásban sincs.
Megszólalt Apáti Bence is. Csodálatos. Most nyilván pszichológusra szorulnak a gyerekei, meg mindenki más gyereke is, aki 14 év alatt megnézte a darabot. Másrészt meg annyira unalmas ez az egész a premier után hossz hónapokkal ezen rágódni, csak mert kötelező volt a magas előadásszám és nincs akkora érdeklődés a darab iránt. A Magyar Idők meg a kádárista propaganda lapok színvonalát hozta vissza sikeresen - ez persze Apáti urat nemm zavarja sőt! Örül neki.
Magyar Idők.hu
Vélemény
"NEM HISZEM, HOGY A TÜTÜBEN TÁNCOLÓ URAK JAVÍTANÁNAK A BALETTMŰVÉSZEK ÁLTALÁNOS MEGÍTÉLÉSÉN"
Apáti Bence
Még egy kései, de nem megkésett kritika a Billy Elliotról, illetve annak botrányos „kritikájáról”:
https://szinhaz.hu/2018/07/14/tancolj_billy
Kedves Fórumozók! A BKK ügyfélszolgálata a Rákóczi úti buszmegálló ügyében írt beadványomat elutasította (meglepetésemre a Népszínház utcai villamosokat ajánlották a legelőnyösebb megközelítésre...) A petíciót - nagyrészt az itteni fórumozók hozzászólásai alapján - pontosítottam, most már új formában tekinthető meg és írható alá a régi linken. Illetéktelen nem láthatja az aláíró adatait, ha kiveszi a pipát az aláíróbillentyű fölötti kockából. Köszönöm a segítséget!
Köszönöm, igen érdekes. Bár a szóalak időben és térben is hosszú fejlődéstörténete nem győzött meg teljesen, a konklúzióval egyetértek. A „legjobb hírű rosszhírű ház” mintájára: itt állunk a még mindig legszalonképesebb szalonképtelen szóváltozattal.
És szerintem is férfiba… való a finom, meleg leves.
Bárki tartja is dögunalmasnak a „sorosbézencezést” mindenkitől, itt egyedül te folytatod. Olyanok gúnyolására használod, akikkel nem itt találkozol. Más médiumok, híroldalak, fórumok, társaságok hangulatát, feszültségét, vicsorgását, gyűlölködését importálod ide.
Engem nem izgat, hogy mit látsz és mit nem. Arra utaltam, hogy egy általad látatlan produkció nyomán gerjesztett vitában hányszor említetted-idézted, tenyeredet dörzsölve, a főigazgató „útilapuját”, „selyemzsinórját”. Úgy gondolod, ha ez bejönne neked, megfordul a világ?
„Eddigi nem-reagálásaidról” annyit, hogy mindig reagálsz, csak nem hivatkozol a hozzászólásaimra. Valószínűleg nem tudod, mit jelent a csúsztatás.
Ma délelőtt és este lesz a záruló évad utolsó két Billy Elliot-előadása. Egyiken sem zárják le az erkélyt: mindkét előadáson fognak ott ülni, miután a földszint és az oldalpáholyok megteltek.
Itt egy korábbi nyelvi értelmezés a kérdéskör beható ismerőjétől.
"...asszonyhoz nem nyúltak, hanem a magvukat meddő talajba, azaz férfibe hullatták."
A "férfiba" szakemberesebb lett volna.
Úgy van, a meleg levesről szól.
Nem-e? Akkor a 9406-7-8-9-10 eszmecsere ugyan miről szól? A meleg levesről? Ez esetben elnézést kérek. De akkor 9407/09 is félreértette.
Akinek nem inge nem vegye magára a "tessék..." kezdetű mondatrészt ebben - 9411- a bejegyzésben, ugyanis nem erről volt szó ( lsd. 9406).
Egyetértek! Sorosozás, sorosbérenczezés dögunalmas. Mindenkitől.Hogy láttam-e az előadást, az nem ide tartozik és nem releváns. Még kevésbé, hogy aki látta, fizetett-e érte. (Köztudottan vattázások, nyilvánosan óriási árengedmények történtek.) Szintén nem releváns és nem a komolyzenei portálra való az én politikai hovatartozásom illetve az azzal kapcsolatos találgatás.
A Billy Elliotnak ugyanis nem a tartalmáról, valós művészi értékéről van valójában szó, de még csak nem is igazán a körülötte csapott PR-sajtós műbalhéról. Hanem a már többször említett (és nézetem szerint nem dögunalmas) csekély érdeklődésről, a rosszul felmért közönségigényről, a lezárt-erkélyes, 15-elmaradó-előadásos, komoly erkölcsi-anyagi kárt okozó, rossz PR-os tervezési-szervezési kivitelezésről, amiért mint már írtam, egy ilyen horderejű döntés és egy ilyen horderejű bukta esetében végső soron a Főigazgató felel(ős). Felel(t) is...origón és Magyar Időkben.
Muszáj volt ezúttal közvetlenül a beíróhoz fordulnom, noha eddigi nem-reagálásaim a jelek szerint igen hatékonynak bizonyultak és bizonyulnak eztán is, de csúsztatása elütötte magasra állított ingerküszöbömet. Nem szeretném, ha legközelebb netán már én lennék a felelős az Erkeles Billy Elliot-sorozat szánandó sorsáért.
Ha már anyanyelvünk tisztaságán őrködünk, beszéljünk magyarul: tessék nyugodtan b**izni! (Bár tudtommal utóbbi szó nem magyar eredetű.)
Nem minden nyelv vette át a szó fordítását... nem kötelező - a lényeget már leírtam, amit én anyanyelvi szempontból fontosnak tartok.
Kedves Smaragd, továbbra is egyerértek Veled. Egy csoport állapodott meg valamiben – de ez a csoport az egész társadalom része. Kifelé is jelezték, hogy ezt elfogadják, már nem tartják sértőnek. (Pedig ezzel a szóval az ízetlen szójátékok, sunyi szellemességek még használatban vannak.)
Kedves IVA!
Én nem így gondolom, remény az mindig van, és még fontosabb a tudatosság.
Amit leírtál, arról nekem pl. nincs ismeretem, tehát nem tudok róla. Nem is érdekel. Egy csoport megállapodott valamiben. Szerintem ebben az esetben is lehet az eredeti, idegen szót használni, ízlés szerint lehet válogatni.
Hozzászólásodat természetesen köszönöm.
A tudatos magyar nyelvhasználatra hívtam fel a figyelmet.
Kedves Smaragd, én tökéletesen igazat adok Neked!
OFF:
Csakhogy… Míg az angolban létezik a hosszú és tudományos homoszexuális kifejezésnek egy szalonképes, sőt kedves szinonimája is (gay, aminek a korábbi jelentése vidám volt), amikor az 1980-as évek végén a magyarban is igény támadt egy rövidebb és nem latin szóra, kiderült, hogy nyelvkincsünkben csak obszcén és pejoratív szinonimák léteznek. Az utóbbiak viszonylag enyhébb kifejezése volt a meleg, amelynek nem tudományos, de félhivatalos használatában maguk a homoszexuális közösségek, szervezetek egyeztek meg, holott korábban ennek is pejoratív felhangja volt.
Úgy gondolom, három évtizeddel később már nincs remény ennek a szóhasználatnak a visszafokozására ebben a jelentésben, mert nincs másik helyette.
Az ember lassan már a levesre sem mondhatja jó érzéssel, hogy meleg, ha a magyar média közelébe kerül és hallja ezt a szót.
Jó érzésű magyar emberek ezt a szót csak eredeti értelmében használják, mert anyanyelvünk megtartása és tisztaságának megőrzése nemcsak természetes dolog, hanem erkölcsi kötelességünk is.
Remélhetőleg az elferdített szóhasználat is múló, mint minden.
Az alanti hozzászólásból logikusan következik, hogy szerzője a már dögunalmas „sorosbérenczezéssel” azért mutat olyan undorító képet a gyűlölködő ellenzékről, mert valójában kormánypárti. Érdekes stílusgyakorlat, de nem a komolyzenei portálra való.
A feltételezést az is alátámasztja, hogy személyében a Billy Elliot témájában olyan fórumozó szól hozzá minduntalan, aki még 700 forintot sem szánt arra, hogy az inkriminált előadásról fogalma legyen. Pedig egykori katonás színészek is alakítanak benne, és – „a darab iránti relatív (?) érdektelenség” jegyében – három-négy Katona-nézőtérnyi közönség minden alkalommal megnézi. Tegnap is így volt.
Főigazgató Úr nem csupán azt tudja pontosan, hogy ha félnivalója van attól, hogy netán útilaput vagy selyemzsinórt postáznak neki (vagy másnak), a küldemény feladásáról a félhivatalos Magyar Közlöny (Magyar Idők) vagy valamelyik testvércége fog tudósítani. Azt is pontosan tudja, hogy a Billy Elliot némi -bár szándéka ellenére végül nem elégséges- közönség-érdeklődését éppen, hogy HVG és egyik-másik sorosbérencz portál "negatív" reklámjának köszönhette. Talán még el is dicsekedett vele, hogy a jegyek elkezdtek jobban fogyni. Magyar Idők és Tsai cikke(i) ugyan egy (1) darab nézőt nem hoztak és/de nem is vittek a produkciónak/tól, ami olvasótáboruk vélhető mérete és érdeklődési köre miatt nem csoda. Ha HVG és a sorosbérencz portálok "negatív" kampánya jobban bejön = jól/jobban fogynak a jegyek, akkor nem kellett volna egy sor előadást lemondania, távolba vesző homályos ígérgetések kíséretében ("jövőre, veled, ugyanitt megtartjuk"), hanem megtarthatták volna idén az összes tervezett előadást és Ókovács Szilveszter büszkén hirdethetné: 1) na ugye, jól megy/ment a Billy-széria 2) na ugye, nincs benne semmi erkölcsromboló melegpropaganda. A PR-trükk nem jött be, a darab iránti relatív (?) érdektelenség megmaradt. Az okozott erkölcsi-anyagi kárnak pedig mindenki ihatja a levét, a rossz szerződés anyagi következményeit majd kompenzálják: költségvetési pénzből, mi pénzünkből.
Logikus, hogy a kormányfő bizalmát élvező főigazgató számára nagyobb súlya van egy, a kormány szócsövének számító lap mégoly ostoba bírálatának is, mint egy ellenzéki lapénak. A hazugság azonban akkor is hazugság (én nem kvázi), ha az adott környezetben nem idegen.
„Viszont esténként siker van, bravózás, mosolyok: ilyenekről nem menő írni, pedig hát igencsak részei a valóságnak.”
Ókovács Szilveszter figyelmébe ajánlom a Café Momus fórumát, amelyen ilyenekről is szoktunk írni. Legutóbb, a Billy Elliotot véleményezve, is megtettük.
Főigazgató Úr lényegében "HVG újságírónőjét" teszi felelőssé és quasi hazugsággal vádolja Billy-ügyben...miközben pontosan tudja, hogy ez nem igaz. A Billy-lavinát a Magyar Idők közismert cikke indította el és ami számára ennél sokkal fontosabb: pontosan tudja, hogy őneki a "HVG újságírónőjétől" az égvilágon semmi félnivalója nincsen. Annál inkább tarthat attól, hogy a kormány félhivatalos Magyar Közlönye azaz a Magyar Idők felől érkező ismételt támadás mögött netán olyan kormányzati szándék húzódhat meg, aminek a végén számára selyemzsinór-útilapu van.
OperaBox, avagy: és Te mit tehetsz ma a magyar kultúráért?
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2018.07.10. 12:22
Ókovács szerint az opera - 2/81. levélária
Kedves Tatjána Néném!
Feladom a Billy kapcsán vívott harcot: ha egy ellenzéki publicista még ezek után is (hogy tehát 29 alkalommal megy az Erkelben, és nyilvánosságra hoztuk, hogy 2019 nyarán is lesz egy sorozat) simán leírja, hogy „az Opera végleg levette a darabot", a másik meg úgy fogalmaz: „kis híján be kellett szüntetni az Opera Billy-sorozatát", egy kormánypárti pedig újrahasznosítja az „alig burkolt melegpropaganda" bélyegét, a hólabdához már nincs mit hozzátenni.
[...] "A harangok tömeges, hirtelen és természetesen véletlen egybeeséssel történő félreverése azért történt, mert az Opera a kormány (sajtójának) nyomására levett egy produkciót. Magyarán betiltás történt. Eközben ennek még az ellentéte sem igaz, annyira hazug az állítás. A kormány nem is bátorított minket, a kormány ugyanis nem foglalkozik az Opera műsorával, és ez így helyes. A kormány azzal foglalkozzon, kit nevez ki az intézményei élére, és mozdítsa el, aki elvesztette a bizalmat, mert anélkül nem lehet sikerrel vezetni, nekem ez a véleményem. Ha viszont a bizalom megvan, akkor annak ki kell tartania akkor is, ha a százféle produkció egy-egy interpretációját többféleképpen is tovább interpretálják mások.”
„De belátom: itt mindenki azt írja, ami a tollán kifér, előre fixált célzójú fegyverek sülnek itt el is, be is. Ha óvodáscsoport vagy mentőautó kerül az irányzék elé, akkor is meghúzzák a ravaszt. Nem örülök neki, jobb szeretném politikai csatározások fölé emelni az intézményt – egyelőre a lövészárkok közé löktek minket, önhibánkon kívül.” [...]
itt off: "Reszkess Hammerstein Judit?"--->ld. Társművészetek.
Az Erkel Színház elé álló színházi buszjáratokról már csak azért sem lehetett tudni, honnan jöttek (garázsból-e, vagy valamelyik rendes járat vonaláról), mert többnyire már az előadások utolsó szünetében a színház előtt berregtek. Hideg időben akár a teljes utolsó felvonás alatt, indulásig járatták a motorjukat, nehogy lefagyjon, nem kevés benzingőzt és zajt árasztva a környéken.
A Boráros teret, Moszkva teret és a Kosztolányi teret megcélző járatokat vettem igénybe olykor. Amíg 1,50 volt a buszvonaljegy, 3 forintot, amikor 2 forint, akkor 4-et kellett fizetni a vezetőnél. A magasabb tarifák korában már nem szereztem tapasztalatokat. A bérlet nem volt érvényes, de akinek a járat kényelmesebbé tette a hazajutását, annak megérte fizetni.
Szeretném látni azt az „alsó szintet képező” Mosoly országát, amelyben Orosz Júlia volt a szubrett; azt A denevért, amelyben Neményi, Osváth, Szilvássy, Orosz, Gencsy, Házy, Udvardy, Sárdy játszott; A koldusdiákot, amelyben Neményi, Szilvássy, Ágai, Vámos, Komlóssy, Melis lépett fel; Orosz Adél, Róna Viktor, Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor táncolta a balettbetétek szólóit!
Úgy gondolom, a szintet elsősorban az előadók és színpadra teremtők művészi értéke határozza meg.
Bocs, akkoriban Budán laktunk, és az Erkel Színház előtt ott állt a többi színházi busz között a 4.- jelzésű busz, mely valahonnan Újpest felől jött, és a Vágány utca - Dózsa Gy. út - Népköztársaság útja - Lánchíd - Mészáros utca stb. útvonalon közlekedett a Lékai János térig. A színházi napokon többek között egy db 4.-es busz kiállt az Erkel Színház elé, és a Lékai térig vitte az utasokat, amire a síma buszbérlet érvényes volt. Lehet, hogy a buszjáraton kívüli "különbuszokra" fizetni kellett, ezt nem tudom. De a színházi buszok általában járatos buszok voltak, és azért közlekedtek, mert a rendes menetdőn túl volt vége az előadásnak.
A Rákóczi úton a Blahánál, a Luther utcánál és majd a Baross téren volt megálló. A villamosközlekedést a autóbuszközlekedés megkönnyítése, illetve a személyautók számának szaporodása miatt szüntették meg, egy új forgalmi sáv lehetősége érdekében. Később aztán több helyen a felszíni közlekedést teljesen megszüntették a metró miatt, ami már más történet. Amiről persze ma már tudják a szakemberek, hogy hiba volt, mert a levegő titisztaságának annyi, de sajnos nem lehet visszacsinálni! Aznkívül, ha baj van a metróval, gyalogol vagy taxizik a fél város!
Szerintem egy szűkebb társaság kívánta megmutatni az oroszlánkörmeit,csak nem jól sült el az akció.Nagyon szeretem Békés Márton írásait,pár bejegyzése segít összerakni a történetet.A Házat pedig nem lenne nagy gond megtölteni,az odavaló 20 darabbal.
Egyre inkább az a véleményem, hogy N. Horváth Zsófia és a háromnapos műbalhé (Ókovács) marketingfogás. Sajtóetikailag ronda dolog persze fiktív név mögé bújva hátsó szándékkal vitacikket megjelentetni. Hátsó szándék alatt NEM "N. H. Zs. közíró" erkölcscsőszi hevületét értem.
* Bocsánat, elmaradt a magyarázat: A bányászok belátják, hogy a saját szempontjukból gyűlölt Maggie-nek valahol mégis igaza van, mert az állandóan veszteséges ágazat fenntartását nem engedheti meg magának az ország. Ott van persze a keserű irónia: Nosza, szakik, Billy nyomán öltsetek tüllszoknyát és egyenesbe jöttök, sőt fényes karrier vár rátok!
Ugyanakkor fenntartom, hogy ez a darab nem való egy opera műsorára, ahol az alsó szintet a nagyoperetteknek kell képezniük. Értem én, hogy valamivel meg kell tölteni az Erkel hodályát, mivel az istenadta nem jön be a Tüzes angyalra/Jenufára/Wozzeckre/Kékszakállúra, Wagnerről nem is szólva. A villanyszámlára is elő kell valahonnan teremteni a lét, és akkor még ott a balett-táncosok utánpótlása. Kis gyerekeket nem lehet a Mandarinnal vagy a Tavaszi áldozattal rávenni erre a roppant nehéz és hálátlan pályára.
Nem látom sok értelmét, mert amíg volt, a színházi járat beragadt a szűk Luther utcában a Rákóczi útra kanyarodni akaró autók között, így gyalog jóval előbb ki lehetett érni a főútra.
