"Botrány és siker"
Beszélgetés a Hír TV-ben Puczkó-Smith Leventével (és édesapjával), a Billy Elliot egyik címszereplőjével, 2018. július 2. (Az Operaház /fő/igazgatója elutasította a Hír TV meghívását.)
Zökkenőmentesen, egy nem meglepő és meg is érthető hírrel, valamint két kellemes meglepetéssel indult a jegyelővétel a MÁO, pontosabban az Erkel Színház következő évadjának előadásaira.
Egy-két napja olvasható az intézmény honlapján az alábbi közlemény:
http://www.opera.hu/v/jegyvasarlas-a-2018-19-es-evadra-julius-2-atol/
„Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy jelenleg csak az Erkel Színházba meghirdetett előadásokra tudnak jegyet váltani. A 2019-ben megnyíló Eiffel Műhelyház Bánffy-terem, valamint az újranyitó Operaház előadásairól a későbbiekben adunk hírt.”
Jó hír, hogy az Erkel Színház helyárai a tavalyihoz képest nem emelkedtek.
Ennél is örvendetesebb, hogy egy korábbi közlés tartalmával – vagy annak félreértelmezhető vagy félreértelmezett megfogalmazásával – ellentétesen, elővételben is lehet venni jegyet az erkélyülés utolsó soraiba, illetve az emeleti oldalpáholyokba, 1500 forintos alaphelyáron.
Egészpályás letámadás, HVG. Benne: "...több olyan vezetőt is támadtak, akik korábban érinthetetlennek tűntek. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és Andy Vajna filmügyi kormánybiztos kifejezetten Orbán Viktor személyes döntése alapján került kiemelt pozícióba. Ókovácsot a kormánymédiában csak 'melegpropagandának' minősített Billy Elliot műsorra tűzése miatt támadták, s a főigazgató némi védekezés után végül be is adta a derekát: az alacsony nézőszámra hivatkozva csökkentette az előadások számát."
Értelmes ember vagy,tudsz olvasni a sorok között.Ha akarsz :)
Olyannak tűnik a helyzet,mintha a padavanok szeretnék megszabni a kultúrális kormányzatnak a követendő utat.Erőszakosak,megvetőek,mint a nagy elődök.Belemennek személyes szférákba,ami kontraproduktív.Nem tanulnak a jelek szerint abból,hogy az elődök is belehullottak a semmibe.Konszolidáció kellene,beszélgetés.Nincs abból semmi probléma,ha másként látunk,élünk meg szituációkat.Elengedés,ellazulás,értelmes beszéd.Új világrend készülődik. "Zsófia"levele nem műbalhé lehetett.....:)
Billy Elliot – a Musical – 2018. június 29.
Mint ismeretes, a Magyar időknek a Billy Elliot két szériája közötti vitaűrben megjelentetett, intelemnek szánt „kritikájának” célja, rejtélyes motivációja több találgatásra is alkalmat ad. Friss tapasztalatom arra a feltételezésre vezetett, hogy a cikkíró Z. Horváth Zsófia neve mögött az Operaház eddig ismeretlen, új marketing-táltosát vélhetjük.
Jómagam két alkalommal néztem meg az előadást tavaly júniusban, itt számoltam be róla:
http://www.momus.hu/article.php?artid=7076
A második nézésre az csábított, hogy rendkívüli kedvezménnyel válthattam jegyet egy eltérő szereposztás produkciójához. Bár valamennyi szereplővel még nem láttam a darabot, harmadik megtekintést nem terveztem. Olyannyira nem, hogy új bérleteim vásárlásakor arra is ügyeltem, hogy azok ne szólítsanak a Billy Elliotra.
A Magyar idők cikke nyomán keletkezett műbalhé olyanok figyelmét is felkeltette az Erkel Színház előadása iránt, akik ugyancsak, sőt egyáltalán nem tervezték a megismerését, és ezt csak fokozta az 50 %-os kedvezmény híre. Közeli rokonságom öt tagja szánta rá magát a 29-ire, nos, a velük tölthető közös estéért én is.
Amíg összevártuk egymást a színház előtt, ismerős családdal találkoztam. Két gyerekkel érkeztek, akiknek születéséről a Facebookon értesültem, innen lehet tudni, hogy még tízévesek sincsenek. (A Billy Elliot ifjúsági előadás.) Kifelé jövet unokaöcsém is ismerősökbe ütközött, akik színtén tíz- és tizenéves gyerekeikkel voltak. No de saját találkozásainkon túl is, nagyon sok gyerek ült a nézőtéren – akiknek szülei nyilván most döbbentek rá, hogy utódaik éppen abban az életkorban vannak, amikor az ember megválaszatja művészeti és szexuális érdeklődésének irányát. Hát mi ez, ha nem az Erkel Színház megtisztelése? Az Erkel produkciójára bízzák gyermekeiknek ezt a sorsdöntő, esetleg dinasztiák sorsáról is döntő választását…
A siker, a kitörő ováció a nyílt színi tapsoknál és az előadás végén viharos volt. Részemről teljes ennek megértése, de hadd szedjem pontokba okainak elemzését:
1. Magyarországon minden előadásnak nagy közönségsikere van. Aminek nem, az csak az álalános tapasztalatot erősítő kivétel.
2. Határozottan úgy tűnt, ennek az estének a frenetikus sikerébe némi tüntetés is vegyült: olyan korlátoltság ellen, amely művészeti életünkben már évtizedek óta szokatlan.
3. Ne tagadjuk azonban az előadás jelentős művészi teljesítményeit jogosan megillető sikert se! A főszerepekben többnyire olyanokat láttam viszont, akiknek alakításával egy évvel korábban is találkoztam. Elsősorban a darabbeli apa és fia alakítását emelem ki. A címszerepet játszó Vizlendvai Áronról tavaly csak annyit írtam, hogy színvonalasan felelt meg feladatának, a műfaj követelményeinek. Táncos teljesítménye mára imponáló szintű, önmagában is kiváltja a tapsvihart. Éneklése, játéka is beérett. Nem kell aggódnunk: mire minősége túllépne a szerep megformálásának hitelességén, át kell adnia feladatát a fiatalabbaknak. A nagyközönséget megosztó személyiséggel és pályaarculattal is jellemezhető Stohl András tavaly is kifogástalan Apa-alakítása mára a nagy színész melletti fegyvertények közé sorolt. Aki játszani látja és szerepformálásának hatása alá kerül, minden fenntartását feladja.
Ladinek Judit hiteles, remek megformálója Mrs. Wilkinson, a tánctanárnő figurájának, változatlanul erőssége az előadásnak. És jók mindazok, akiket korábban már méltattam – de mindegyikük teljesítményével be tudtam telni annyira, hogy a zavarba ejtően műfajidegen és olcsó „ráadás-finálét” azonmód szívesen elengedtem volna.
4. A siker oka az is, hogy a közönség zömét nem zavarja a rettentő hangerősítés. Vagy éppen szereti azt, oly mértékben, hogy a szöveg teljes érthetőségét sem igényli. Márpedig ez a prózai részekben különösen zavaró, de persze az énekben is, a csupán angol feliratozás gyenge segítség ebben, és nem is mindenkinek. A magyar szöveg érthetőségének aránya korántsem kedvezőbb itt, mint az operaéneklésben.
Őszintén feldobott hangulatú nézősereg áradt kifelé a színházból, remélhetőleg hírét is viszik (legalább) annak, hogy a Billy Elliot témája és korántsem hibátlan előadása semmilyen tekintetben sem botrány vagy botrányos.
Nem teljes félreértés. Ha szerinted a Billy Elliottal kapcsolatos nehézségek (én még nem nevezném bukásnak) ügye csak szakmai, akkor a rendező nem menthető fel a szakmai kompetencia felelőssége alól, függetlenül a rendezés minőségétől. Szirtes Tamás nem olyan véletlenül („véletlenül”) jutott hozzá egy Erkel színházi (operaházi) műsordarab megrendezéséhez, mint pl. Szűcs Gábor vagy Vasvári Csaba. És nem csak a Madách színházi szakmai színvonalat, stílust és néhány ott is bevált színészt hozta magával (a Madách színházira felsrófolt helyárakhoz), hanem mindazt a szakértelmet is, amellyel a Madách Színház legtöbb produkcióját jó érzékkel választotta ki a körúti színpadra. Az ő érzékével és gyakorlatával meg kellett volna látnia, hogy ez a musical is a Madáchba való, s bár annak saját táncegyüttese van, az Operaház oda is delegálhatta volna saját művészi erőit. Illetve, ha az ötlet alapvető motívuma az Erkel Színház népszerűsítése és fellendítése volt, kevésbé kockázatos és problematikus darab bemutatását kellett volna javasolnia, amely nem igényel ideológiai és kultúrpolitikai körítéseket. Szirtes nem megélhetési rendező, akinek mindenáron el kellett fogadnia egy felkérést.
Elhiszem, hogy te a szakmai inkompetenciát felvetve nem Szirtes Tamás személyére és nem a rendezésére (nem emlékszem rá, hogy láttad-e az előadást) gondoltál, én viszont állítom, hogy őt nem lehet kivonni ebből a kérdéskörből. Ő is részese ennek a – legújabb jelek szerint még nem fatális – tévedésnek.
(Hasonlatod nemhogy sántít, nem is áll meg a lábán. A Wozzeck vagy a Pelléas és Mélisande bemutatása ugyanis még egy operaházban sem ígér széles közönség-, netán kasszasikert, még akkor sem biztosan, ha egy Házy Erzsébet adatik hozzá. A Madáchnál „operaibb” társulatú Operettszínházban is csak kísérleti jelleggel, néhányszor adható elő egy-egy, a példádban említetteknél jóval népszerűbb opera. A Billy Elliot ugyanakkor a világ számos nagyvárosában jelentős és tartós siker, persze szakszerűen megválasztott játszóhelyeken.
Változatlanul hiszem, hogy a Billy Elliot ügyének legnagyobb hibája nem az Erkel Színház választása, hanem az Operaház általános rossz marketingje: elsősorban a bemutatáshoz szabott két és félszeresre emelt helyárak, majd ezeknek rendszeres kompenzálása különböző kedvezményekkel, ami viszont átlátszó és leértékeli a produkciót. Az Operaháznak illenék felismernie, hogy a magyar fogyasztó árérzékeny, a kultúrafogyasztó is, Nyugat-Európából pedig nem fognak Budapestre tódulni magyar nyelvű musical-előadásra.)
Teljes félreértés. Egyetlen szót sem ejtettem a rendezés vagy a rendező (művészi-bármilyen) inkompetenciájáról. Szakmai inkompetencia, többször megírtam, nézetem szerint MÁO vezetése részéről történt, végső soron pedig ilyen horderejű ügyekben mint egy musical lekötése három nyári évadra, hosszú szériákkal, a főigazgató egyszemélyi döntése,felelőssége.
"Félre": minden hasonlat sántít, de kb. olyasmi történt Billyvel az Erkelben, mintha -ha már, akkor maradjunk Szirtes Tamásnál- a Madách Színház igazgatója három nyári évadra lekötné mondjuk a Wozzecket vagy a Pelleas és Melisande-ot a Madách Színház Erkelhez képest feleakkora nézőterére. Rosszul tenné: rosszul mérné fel a fent említett operák közönségigényét, rossz igényfelmérést követően rossz szerződést kötne. A ház meg kongana az ürességtől. Vállalnia kellene érte a szakmai=nem művészi, hanem igazgatói felelősséget.
De ő = Szirtes nem tette, nem teszi. Nem kong.
Ha padavanok alatt a mai kulturális kormányzat értendő, akkor stimmel, amit írsz. Ha netán körön kívülre próbáltak tolni (vagy tolnak) néhány embert, akkor azt csak és kizárólag a 2/3 teheti meg. 2/3-ot azaz teljhatalmat pedig tudtommal nem az "új szdsz" birtokol...miként a sajtólufi is a 2/3 sajtójában röppent fel.
Valószínűleg egy balul elsült kísérlet volt ez a padavanok részéről,melyben körön kívülre próbáltak tolni néhány embert.Óriási kár lenne,ha "új szdsz-t" szeretnének magukból csinálni,és olyan szférákba tévednének,ahol semmi keresnivalójuk nincsen.Bővebb kontextusban érdemes idevenni a francia követ levelét,hogy tulképpen mekkora hazugságok között is vergődünk.Sírnivaló :(
Pedig érdemes elolvasni a "közéeszkábált" gondolatait.Recseg-ropog a gondosan szőtt hálózat,gondolok itt arra,hogy ki tartja még életszerűnek azt,hogy egy előadás levételével azonnal világlapok garmada foglalkozzon.Nevetni kellene,de ez inkább siralmas.
Nem tudom, hogy Szirtes Tamás csak rendezőként vagy másként is részese-e a produkciónak, de az ő esetében nem lehet szakmai inkompetenciáról beszélni. Legfeljebb tévedésről.
Nem biztos, hogy Ókovács Szilveszter reménye teljesen alaptalan, légből kapott. A Billy Elliot nem törölt előadásai iránt már most fellendült az érdeklődés. (Tegnap megnyitották a nézőtéren az erkélyt is.)
Néha hagyományosan úgy gondoljuk, hogy a nyugati világban nagyvonalúbbak az emberek, nem lennének képesek lényegtelen apróságokon csámcsogni a sajtóban. De valójában ott is „népek” élnek, akiknek valamilyen formában mindig kell a cirkusz is. Mindig megdöbbenek azon, hogy az amerikaiakat milyen mélyen foglalkoztatja a mindenkori elnökök minden megnyilvánulása, vagy a briteket a királyi család jelentéktelen ügyei.
Csak Nyakfelmetsző címmel mutatták be a Sweeney Todd című musicalt.
Speciel én most egy két demokráciában jeleskedő országról beszélek.plNagy Brittania.A magyar oldal szervezési hiba.
Főigazgató Úr pár napja már megvallotta valamelyik cikkben, hogy a -jelek szerint nem teljesíthető- magas nézőszámra illetve a három évre szóló nagy szériára szerződés kötelezte és kötelezi MÁO-t! Ez a lényeg, a többi mesemesemeskete. Azt is írta ugyan (pár napja már bemásoltam ide), hogy majd alkudozni fognak az ügynökséggel. Úgy látszik, az "alkudozás" egyelőre nem működik, mert legújabb híre szerint (ld. ez alatt) "jövőre pótolják a kiesett előadásokat".
Szerintem nem politikai ügy. Rosszabb. Szakmai ügy. Rossz igényfelmérés, rossz szerződés, rossz propaganda, szakmai inkompetencia--->bukta közpénzen, amit a sajtós PR-akció/műbalhé sem mentett meg. Már nem rugóznék rajta, ha ma nem szállt volna föl újabb fehér füst Tatjána Néni unokaöccsének irányából és klaviatúrájából, imígyen:
"...ezt az elmaradt 15 alkalmat majd az utolsó, a 2019 nyári sorozat keretében, nyugodtabb körülmények között pótoljuk." Nem linkelem be a cikket, akit a fenti fél mondat köré eszkábált hosszú írás érdekel, keresse ki. No comment.
Szerintem nem baj, hogy musicalt is játszanak az Erkelben, csak rossz volt a koncepció, miszerint ebből majd ekkora szériák adhatóak el Madách Színházas árakon vesztesség nélkül nyár közepén. Nem kellett volna ennyi előadást tervezni, mert már a bemuató idején is gondok voltak a jegyek fogyásával, pontosabban azzal, hogy nem fogynak rá a jegyek. Az egész annyira irracionális.
A szónak negatív jelentéstartalma volt, és ma is van. Olvass romantikus szépirodalmat!
De unalmas a Billy Elliot téma.Egy közepes musical a több ezer hasonló között.Erről sajtózni nyugaton kimeríti a röhej kategóriáját.Eleve nem kellett volna ennyi előadást ,főleg nyáron 11 órakor betervezni.Többnyíre azok lettek lemondva.
Pár éve volt a Nyakfelmetsző Jack (lehet más volt a címe)az sem kellett a kutyának sem.Pár előadás után lehúzták a rendőnyt és nem volt ennyi óbégatás utána.Az egész politika most.Nagyon röhejes,demokrácia hiányáról beszélni ,mert egy gyenge musicelből elmarad néhány előadás.
sznobizmus=korlatoltság=butaság. legyél is büszke rá, pá. :D
Büszkén vállalom, ha sznobnak minősítesz. Na pá.
A te gyerekkorod óta Magyarországon sok szónak nagyot változott az ízárnyalata és a stílusértéke. Aki nem akar sértő kifejezést használni, beéri a balettművész, balett-táncos, balettkaros, kartáncos, csoporttáncos, balerina, balettnövendék szavak választékával. Mivel a növendék-aspiránsok és a növendékek általában szólókarrierről álmodoznak, különösen durva megelőlegezni nekik a kartáncos pejoratíív szinonimáját.
Heltai Jenő sem kiugró tehetségre és megközelíthetetlen személyiségre utalt, amikor Naftalin című vígjátékában a Patkány Etus nevet adta délutáni színésznőjének, aki este ráér…
Huszonkilenc évvel ezelőtt finom modorú politikusok és újságírók hozták divatba a másképp gondolkodók – vagy éppen egymás – patkányozását, hatásosabbnak találva a tetűzésnél és a görényezésnél.
(Lezárhattad volna a témát részedről, még mielőtt hozzászóltál: hivatkozás helyett személyeskedéssel.)
Nem akarom elvenni örökös tag kamaraénekesnyelvészünk kenyerét és balett-topikba való, de.
Az értelmező szótár szerint balettpatkány: a balettkarnak nem szólótáncot járó, fiatal nőtagja, (kezdő) balerina.
Nem én használtam lejjebb e szót, de semmi különös sértőt nem találok benne, már gyerekkoromban is olvastam. Inkább kedves, csipkelődő kifejezésnek gondolnám, semmint sértőnek. (Részemről lezárva, pont.)
EGYETÉRTEK! Még akkor is ha ez egy fizetős "iskola", ami a Táncművészeti Egyetem megalázására jött létre személyes bosszúból (csak hogy itt "fizessenek a gazdagok!")
A balettpatkány kifejezés elmegy A denevér szövegében, vagy valamilyen ostoba bohózatban, ahol nem a balett-táncosokat jellemzi, hanem azokat a léha és tiszteletlen embereket, akik használják. Nem vagyok balettművész, de egy elképesztően nehéz és áldozatkészséget követelő szakma nevében visszautasítom ezt a kifejetést egy komolyzenei fórumon. A szólásszabadság nem azonos a durva sértegetések lehetőségével.
A Queen nem egy műfaj, hanem egy együttes, egy adott műfaj egyik gyöngyszeme, csucspontja. A hozzászólásaidbol süt az arrogáns, gőgös sznobizmus, ami általában buta és tájékozatlan konzekvenciákat eredményez. A klasszikus és nem klasszikus műfajokat nem szabad összehasonlítani, aki\ami az egyikbe jó, a másikban nem biztos, hogy jó lenne. Két (illetve jóval több) világ, külön gyöngyszemekel, ami abszolút megfér egymás mellett, persze a hozzád hasonló kultursznobok jóval szegényesebb világában nem. Én akkor vagyok határtalanul büszkén a te köreidnek félművelt :D (mikor haltok már ki?)
Hát ha ennek alapján legalább részben megoldódott a balettpatkány-utánpótlás???
A Queen a zeneileg félműveltek műfaja, nagyjából az álkomolyzene kategóriájához közelít. Van alatta még jó néhány sokkal pocsékabb műfaj.
Azért a Queen zenéjét szemétnek minősíteni... ehhez is értő zenehallgatónak kell lenni (persze nem szegyen, ha valaki csak az operahoz "ert", de akkor inkabb ne nyilvanitson velemenyt mas mufajokrol).
Hahaha nem nem pénzszerzési, hanem nagy pénzszerzési - gépelni se tudok rendesen össze-vissza nyomogatom a klaviatúrát.
Újabb cikk Billy-ügyben, ezúttal Kedves Tatjána Nénémnek, origóban. Újabb, sokadik magyarázat, benne -végre- valamennyi a lényegről is:
"A jogot úgy kaptuk, mint más országokban ...tehát 150 előadást kell játszanunk belőle, nincs mese. A jog jövő nyáron jár le, a harmadik év végén. Persze, egyezkedünk majd az ügynökséggel, hisz a mi extra nagy nézőterünk előtt már bőven látta annyi néző, százezer, amennyi egy kisebb színház 150-es szériáját csúcsra látogathatta volna." Idézet vége.
Magyarul (már eddig is így gondoltam, erről írtam): van egy rosszul felmért közönségigény alapján, túlméretes és profilidegen azaz rossz helyre, rosszul megkötött, jelentős anyagi és erkölcsi kárt okozó szerződés, annak mindenféle következményeivel. A minden irányból érkezett sajtó-műbalhé se mentette meg az előadások egy részét, ennyi. Felelős? És következik még a 2019-es széria, amiről nyilván és fentiek szerint majd "egyezkednek az ügynökséggel".
A Billyt nem pénzszerzési lehetőségnek gondolták szerintem, hát nem lett az. Ezért emelték fel eleve a jegyárakat az Erkelben rá és ezért terveztek annyi alőadást, mert ez egy opulárisabb darab, majd ha a sok operaritkaságra nem, erre csak bejönnek. Hát a Faustra se nagyon jöttek be a premier uténi évadokban, pedig egykor siker darab volt. Ott is a zenei megvalósítás, a rendezés, sok minden szerepet játszott ebben. A Billy esetében is nyilván így van.
Többekkel ellentétben nem gondolom hogy förtelmes bűn volna (ezt a) musical-t az Erkel Színház színpadára vinni (bár, ez az Operaház deszkái esetében ebben már nem vagyok biztos...) Nem kell egy ekkora országnak több Opera-szentély, ráadásul értelmesnek, elfogadhatónak tartom az "ifjúság balett irányába vonzására" történő hivatkozást.
Az itthoni megvalósításról legalapvetőbb élményem hogy NAGYON HANGOS, ezt persze lehet műfaji sajátosságnak is gondolni, és nyilván mindenkinek más az érzékelési szintje. Nem is a nagy együttesekre gondolok, de hogy a lírai részeknél is ennyire tolni kell az elektronokat és így a hanghullámokat...?
A második alapvető élményem hogy a legszebb rész benne a klasszikus balett-betét:)
A harmadik hogy amikor végre kibontakozik a darab (drámája), akkor jön a számomra oda nem igazán illő "Brodway-farok" (kötelező kellék - vörös farok után szabadon), a nagy happy tánc és zene... - ez nekem kicsit furcsa, erőltetett volt.
-------------------------
A médiában történteket nem értem és nem is igen foglalkoztat, viszont az egyes előadások lemondásánál erre hivatkozás meggyőződésem, hogy csupán jogi csűrcsavar, mivel itt véli megtalálni a vezetőség azt a "vis maior"-t ami miatt szerintük a szereplők, akik idejüket már erre szánták, a bevétellel terveztek, ne követelhessenek a Háztól kártérítést.
Ismerve a honi viszonyokat, a nyilvánvaló képtelenség ellenére sem fog senki bírósághoz fordulni a Házzal szemben az elmaradt bevétele miatt, így a dolog - oly sok más mai magyar ill. operai történéshez hasonlóan - simán múlt idővé válik majd.
Miközben a fő probléma a darabbal kapcsolatban elsősorban a túltervezett előadásszám. Hogy ezt kinek köszönhetjük, milyen megállapodás van a háttérben a jogtulajdonossal, arról csak elképzeléseink lehetnek. A hivatkozott egyéb musical-ekkel kapcsolatban, jól látom a Madách féle Macskákra pl. összesen 12 előadás van betervezve az Erkelnél nem sokkal nagyobb Kongresszusi központra következő évadra.
El tudom képzelni, hogy ha Billy-ből is egy szezonban csak ennyi menne, teltházakat tudna produkálni.
Nem használnék ilyen erős elmarasztaló jelzőket, sem a műfajra sem közönségére. Koronként, országonként eltérő és változó a közönség ízlése, igénye-kereslete műfajokra, darabokra. Az operett iránt is sok országban apad az érdeklődés, ahogyan klasszikus műfajok: a cappella kóruskoncertek, dalestek, bizonyos kamarazenei formációk és egyebek iránt is...
...szeretett Kimernyánk viszont áldozatos missziót folytatva, bár nem ritkán kökeményen nehéz kérdésekkel igyekszik a fent felsorolt műfajokat (is) népszerűsíteni, felszínen tartani :-)
Nem látok a jövőbe, nem ismerem a Főigazgatóval kapcsolatos "felsőszintű" terveket. Valamelyik beírásomban már utaltam rá, hogy egészpályás (le)támadás látszik kibontakozni a valódi polgári jobboldali kultúra (mi is az??) még pozícióban lévő emberei ellen, legújabban pedig már az MTA (nem MMA!) ill. műhelyei ellen. Félreértés ne essék: ha Ókovács Szilveszter netán útilaput vagy selyemzsinórt kapna, azt nem a Billy Elliot hányattatásai-bukása miatt kapná: ha azon a vonalon jól domborít, megússza...nálunk. (Más helyen esetleg magától lemondana vagy az igazgatótanács menesztené a felelős vezetőt.) A többit ld. 9345.
A Billy Elliotot jelenleg is sok helyen, nagy szériákban játsszák, nemcsak Nagy-Britanniában, de az USA-ban, Spanyolországban, Németországban és máshol, nem ástam mélyebbre. Pesten, pontosabban az Operaházban-Erkelben nem jött be. Talán (talán!) az a réteg, amely musicalekre jár, megrettent a "megszentelt" operai környezettől vagy a produkció nem lett elég ütős. A közönségigényt biztosan tévesen mérték fel, ez ma már nem kétséges. Az sem kizárt, hogy a történetbe való belenyúlás = egy jelentős szereplő kiírása sem tett jót a pesti változatnak, legfeljebb a kéretlen és hamis purifikátoroknak. A Madáchban sem minden musical remekmű és a Madách nézőtere sem annyira kicsi, ami indokolná az előadásszámok ekkora eltérését. A Madáchban nem egy, több évtizede lefutott musical fut szűnni nem akaró érdeklődéssel, több hónapra, egy évre előre eladott jegyekkel, nyári szünet nélkül. Kialakult az a pesti és vidéki-törzsközönség, amelynek a Madách-beli musicalek jelentik a kultúrát, a színházi programot, a társadalmi érintkezés (egyik) színhelyét. Sok mindent, amit az Erkelben (vagy az Operában) nem találnak, valószínűleg nem is keresnek. Nincs ezzel önmagában különösebb baj, csak mindezt figyelembe kellett volna venni, amikor több évre terveztek Billy Elliot szériákat, először a szép, de sok rosszul látó hellyel megvert Operában, utána a túlméretes Erkelben - egyikben sincs ennek a műfajnak kialakult törzsközönsége + azokat a helyárakat, amiket a Madáchban elfogadnak és megfizetnek, az Erkelben sokallják. (Félre: talán még az elnyűhetetlen My Fair Lady sem kellene az Erkelben ennyi éven át, ennyi előadáson.) Operettszínház: dettó, de majd kiderül, hogy az új vezetés az (általa így nevezett) új irányvonallal milyen házakat produkál eztán. Ha a biligyárban túltervezték a termelést pl. azért, mert 1952-es gyermekszületési statisztikákra alapoztak 2017/18-ban, akkor eladatlan bilikészletek halmozódnak fel. Ha az Operaházban a Madáchos Mamma Mia! vagy a Macskák (vagy a londoni = hazai pályás Billy) nézőszámaira alapozva tervezték az előadások számát, akkor eladatlan (bili-Billy) jegykészletek halmozódnak fel, amit először undorító, homofób (ellen??)reklámkampánnyal próbálnak apasztani, közben a Ház vezetője összevissza beszél. Belépő áriájában kioktatja az "övéit", azokat az újságíróknak látszó illetőket, akiknek a "cikkei" mellé olykor ő is odabiggyeszti a maga kedves levéláriáit (a Kedves Operavezető kedves Tatjána Nénjének címezve), aztán váratlanul (?) kínos magyarázkodásba-szerecsenmosdatásba kezd, majd hirtelen gellert kapva 50% kedvezménnyel kínálja a nem-kelendő portékát, aztán újabb félfordulattal, a minap még csak kioktatott újságíróknak látszó illetőket hibáztatva sztornóz 15 előadást. Mintha a többi megmaradó előadás kelendőbb lenne (nem az) vagy kevésbé "ártalmas gyermekeink, keresztény kultúránk" számára (nem az és a megtartott előadások sem ártalmasak). Az anyagi kárt majd megtérítik az adófizetők, az erkölcsi kár meg nem számít. Következmények nélküli országban legalábbis.
Ne feledjük el, hogy a Billy Elliot Erkel színházi pályafutása eleve jegyértékesítési kudarccal indult. A darabot nyilván olyan sikernek (és olyan jó anyagi befektetésnek) szánták, mint a több évtizede futó Macskákat, Az operaház fantomját a Madách Színházban, vagy a Rómeó és Júlia-musicalt az Operettszínházban (mind drága produkciók), amelyek szériáit elővásárlók utcán kígyózó sora előzte meg. A nagy slágert nélkülöző és nem csak esztétikai vitákat generáló Billy Elliot ilyen célú műsorra tűzése tévedés volt.
Ezt jelezte, hogy már az első szériát „technikai okokra” hivatkozva, adminisztrációs bonyodalmakkal is számolva, áthirdették az Operaház kisebb nézőterére, az Opera helyszínével kárpótolva a felemelt helyárat fizető közönséget.
Később, az Erkel színpadára visszakerülő darab előadásaihoz ilyen-olyan kedvezménnyel töltögették a nézőteret. Mindezt azért idézem fel, mert ezek után sérelmesnek találtam, hogy az Erkel Színház helyárainak 100 %-os emeléséhez Ókovács Szilveszter lakonikusan hozzáfűzte: a kétszeres helyár a Billy Elliotnál is bevált. Ezt nem kellett volna mondania, mert nyilvánvaló volt, hogy nem igaz.
A főigazgató következtetése azonban mégsem bizonyult logika nélkülinek, sajnos. Az Erkel Színház helyárainak brutálisan meredek emelése – most már egy évad tapasztalatával mondhatjuk – ugyanúgy nem vált be, mint a Billy Elliot Madách színházira szabott helyárai.
Alighanem ennek a fiaskónak a következménye, hogy most csaknem fél esztendeig nem lesz rendszeres opera- és balettelőadás Budapesten – olyan évadban, amikor csak egy játszóhelyet kellene üzemeltetni. Ezt semmilyen kultúrmisszióra való hivatkozással nem tudom elfogadni.
A kérdéseid jogosak, engem is érdekelne a válasz! Mit szólsz ahhoz, amit a Mi újság... fórumba írtam vagy negyedórája?
Ez megint az istenadta nép sekélyes ízléséhez és a popszemét irtózatos nyomatásáról szól. Az általad említett musicalek budapesti bukásának hátterében esetleg nem az áll, hogy ezek még a sikereseknél is pocsékabbak?
A most kialakult sajtókampány mellett vagy ellenére, egyszer már tényleg kellene azzal foglalkozni, hogy egyes musicalek, amelyek Londonban óriási sikert aratnak, Magyarországon/Budapesten egyszerűen nem találnak közönségre, függetlenül szerzőik világnézetétől, bármilyen irányultságától. Emlékszem valamelyik évben ment az Erkel Színházban egy musical Hasfelmetsző Jack-ről, azt hiszem Miller Lajossal. Megbukott.
Az Operettszínház nagy reklámkampánnyal építette fel a Ghost, a Szépség és a Szörnyeteg produkciókat. Megbuktak.
A Queen együttes legnépszerűbb dalaira írt Wie Will Rock You, ami Londonban évtízedekig ment, egy kisebb játszóhelyen is megbukott Budapesten. És így tovább, és így tovább. Ugyanez a sors várt a jelen sajtókampánytól függetlenül már 2016-ban a Billy Elliot-ra. Szintén emlékszem: évtízedekkel ezelőtt a Sportcsarnokban lépett fel Elton John. Még az utolsó napon is folyt a toborzás, hírdetés, hogy vegyünk jegyet. Vannak bizonyos műfajok, zenei irányzatok, amire a magyar közönség – minden előzetes felkészítés ellenére – nem fogékony. Zeneesztéta kellene, hogy ennek okait kibogozza, én csak egy mezei néző-hallgató vagyok.
Sajnos van ellenpélda is: egyik londoni látogatásom első napján mentem a Covent Garden-be, még a műsort sem tudtam. Kiderült Schönberg Erwartung volt a Kékszakállú-val egy estén. Már csak azt nem kérdezték meg a pénztárnál, hogy hánykor kezdjék a kedvemért.
Persze nem akarom Bartókot és Elton Johnt egy lapon említeni.
Az előadások lemondása nyilván az ízléstelen sajtókampány ellenére megnyilvánuló érdektelenség láttán történt. Mint ismeretes, "negatív hangvételű sajtókampányok" inkább növelni szokták a közönségérdeklődést. Nem így történt ld. a nem-elmaradó előadások jegytérképét: lezárt erkély/ek, zöldellő földszint/ek. És féláron vajon "ízlésesebbek" lennének és lesznek az előadások vagy ezek szerint még úgy sem fogynak a jegyek? Ritkán írom le: szánalmas!
Hirtelenjében két unalmas, száraz, jogi-pénzügyi jellegű kérdésem van:
1) Mekkora kárt okoztak, okoznak a lemondott előadások? Szerződés szerint a jogdíjakat, kottakölcsönzés díját, fellépti díjakat, egyebeket a lemondott előadások után is ki kell fizetni? Nem szólva a lemondott előadások által okozott erkölcsi kárról. Kinek a felelőssége mindez? A negatív hangvételű sajtókampány felelőssége? Akkor tessék perelni! A rosszul felmért közönségigény nyomán rossz döntést hozó menedzsment felelőssége? Akkor tessék levonni a konzekvenciát!
2) 2019-re meghirdetett Billy Elliot-előadásokat megtartják? Ha nem tartják meg: szerződés? jogdíjak? kölcsöndíjak? kártérítés? etc.
Mai hír az internetről:
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház igazgatója szerda este levélben tájékoztatta a Billy Elliot című musical stábját, hogy a tervezett előadások közül 15-öt lemondanak.
Nem tudom az egészet idemásolni, de a Főigazgató Úr a lemondást az elmúlt időszak negatív sajtókampányával indokolta.
Én viszont azzal a jó hírrel szolgálhatok -ugyancsak kommentár nélkül- hogy 2019. június-július hónapban ismét tucatszám nyomják majd a Billy Elliotot. Nyilván az óriási közönségigénynek eleget téve. Akkor talán már felemelt helyárakkal. Nagy tolongás várható.
Minden kommentár nélkü, a www.jegy.hu honlapról a mai napon:
Az évadzáró előadásokra az Operaház most rendkívüli akciót hirdetett: a Billy Elliot nyári szériájára a készlet erejéig 50% kedvezménnyel vásárolható belépőjegy!
Mondjuk a szöveg nem lényeg: olaszul lesz.
És melyik verzió ment? Ment Bánk esetében már minden volt itt az elmúlt pár éveben. Érdkes lesz, ha a baritonná avanzsált ősverzió - átdolgozás ösztvér megy majd a New York-i színházban és a régi, meggyökeresedett átdolgozás szövegével és zenéjével felvett verziót osztogatnak majd ott cédén.
én két felvonást meghallgattam, de fura volt a váltogatás a két nyelv között, ill. úgy hallgatni Bánk áriáját a 2. felvonás elején, hogy Tiborc (Szegedi Csaba) ott ült mellette. tetszett nekem, a (magyar) szöveget is lehetett érteni.
Volt valaki az olasz Bánk bánon? Sajnos nem tudtam elmenni, pedig nagyon érdekel, hogy hangzik az Erkel-zene a klasszikus operanyelven.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Perencz Béla sok produkcióból önként lépett ki, premierek előtt hagyta cserben a színházat, és sokszor volt összeférhetetlen!
Kelemen Zoltán elismerésével meesszemenőkig egyet értek. De mi van Perencz Bélával, a kiváló baritonnal, aki már legalább hat éve eltűnt az Operaháúz színpadáról. Ilyen gazdagok vagyunk:
