Nekem úgy tűnik, hogy a címek rejtette linkek nyomán, vagyis az Opera honlapján nem érvényesülnek a kedvezmények.
Innen viszont biztosan!
off:
a hr-Sinfonieorchester – Frankfurt Radio Symphony csatornáján van belőle pár részlet, nincs okuk szégyenkezni.
Black Friday!!! November 29-én, pénteken, az alábbi téli előadásainkra kínálunk kedvezményes jegyeket a készlet erejéig:
A diótörő (esti előadások) –30%
Bohémélet –50%
Bohémélet 2.0 –50%
Messiás –50%
Giselle –50%
Gioconda –50%
Az általam látott Porgy és Bess-előadás első felvonása után a szünetben kifelé haladva vettem észre, hogy Dénes István karmester nem zárkózott be öltözőjébe, mert már kint álldogált a földszinti zsöllye menti jobb oldalsó folyosón, a közönséget "szemrevételezhette"..., majd később bejött a nézőtérre is "szét nézni"..., csak a következő felvonás kezdete előtt közvetlenül vonult vissza és vette az irányt a zenekari árok felé.
Én is betévedtem ma délelőtt az Erkelbe. Megvallom a dzsessz sohasem volt a kedvenc műfajom - bár Gershwin Rhabsody in blue-ját jól ismerem és szeretem - de úgy gondoltam, mégsem maradhatok le erről az ikonikus (és sok vihart kavart) operáról, ha már olyan szerencsém van, hogy Pesten megy a darab. Betévedtem, és nagyon meglepődtem. Először is teltház volt. Igaz, hogy még nálam is idősebbekkel volt tele az Erkel, számításom szerint az átlagos életkor 75 év körüli lehetett, no de mégis, a telt ház az telt ház, akárkik is töltik be a rendelkezésre álló teret. A második meglepetés pedig a mű volt. Hát ez egy remekmű. Nemhogy sokallottam a - csaknem - wagnerhosszúságú, három órán át tartó művet, hanem keveselltem, szívesen elhallgattam volna még egy ideig. És nemcsak a mű, hanem maga az előadás is csodás volt. Az egész gárda remekül teljesített: a zenekar, köztük a két zseniális ütős, a fantasztikus kórus, a balettkar, és az énekesek mind: jóvoltukból a mű nemcsak megszólalt, hanem életre kelt. Dénes Istvánt eddig kissé vérszegény karmesternek gondoltam, de a mai produkciója alaposan megcáfolta vélekedésemet, így utólag is elnézést kérek tőle. Azért néhány énekest szeretnék kiemelni, elsőként a kakukktojás Szemenyei Jánost. Micsoda hang, micsoda mozgás, micsoda színészi játék, lélegzetelállító és - azt hiszem - felülmúlhatatlan. Nagyon tetszett Horti Lilla és Szemerédi Károly alakítása valamint Fodor Gabriella meghatóan szép áriája is. Hogy valami pici negatívat is írjak: Bakonyi Marcell hangja kissé kevés ehhez a szerephez.
Összességében bátran merem állítani, hogy az utóbbi néhány évad legsikeresebb proodukcióját volt alkalmam meghallgatni, nagy-nagy köszönet érte. MIndenkinek csak ajánlani tudom ezt az előadást, 1-2 alkalommal talán még játszák novemberben, használja ki a lehetőséget és nézze meg, aki még nem látta.
Igazat kell adnom ebben a kérdésben Ókovács úrnak, jól tette, hogy nem hagyta magát és a sok-sok tiltakozás ellenére színre állította ezt a darabot. Mert jogunk van előadni és jogunk van hallgatni ezt a csodálatos zenét, hiszen mi mindnyájan pici négerek vagyunk az Isten tenyerén.
Hogyhogy nem láthatjuk Kelemen Zoltán operaénekest a Magyar Állami Operaház repertoárján szereplő Rigoletto címszerepében? Vagy Az álarcosbál Renatójaként (=René)? A költői kérdésemre nem várok választ, de mégis. És előrebocsátva, hogy a tavasszal bemutatandó Don Carlos szereposztásában Posa márkiként sem látom kiírva nevét, még inkább értetlenkedem.
Ha az Opera vezetéséből ellátogatott valaki illetékes tegnap a BMC koncerttermébe meghallgatni Kelemen Zoltán énekét nagy Verdi-baritonáriákat műsorra tűző áriaesten (Macbeth, Traviata, Rigoletto, Don Carlos, Az álarcosbál), bizonyára meglepődött és igazat ad nekem, elgondolkodik azon, hogy is van ez?
A kiváló baritonista énekművészetének fontos mérföldköveit jelentik ezen operák és benne ezek a szerepek; az általa most előadott, elénekelt, összetett felépítésű áriák minden szépségét, értékét kimagasló művészi színvonalon prezentálta előttünk.
Micsoda kiállóképesség, átlényegülés, komoly, nagy hangvolument is kívánó egyik szerepből át a másikba, biztos énektechnikai tudás (frazeálása, legátóia, a hajlékonyság, a hangszínekkel való bánás stb…), erőteljes, kisugárzó hang - drámai, ha kell lírai megszólalásaival…! Anélkül, hogy színpad, jelmez, díszlet, szereptárs volna – mert Kelemen Zoltán hangfenomén operaénekes, mindent tud és kibír! A hat, félelmetesen szép Verdi-baritonáriával, amelyeket egy-egy rövid szünet beiktatásával elénekelt, szinte: „alakított” – akárha a színpadon játszaná és élné át a szerepet! Átszellemült, a karakterbe plántáló empatikus megszólalásai, megformálásai – ha csak egy-egy ária keretébe sűrítve is – ezen operák csúcspontjait idézik meg - magas érzelmi hőfokon!
És ha hozzáteszem, hogy fellépése alatt csupán fél méter távolság választotta el a közönség első sorától, de ezt a „terhet” is viselte azon kívül, hogy úgy kellett énekelnie, hogy a koncertteremnek nincs pódiuma, az akusztika olyan felemás, mindebből is következően a zenekar olykor erős hanghatásait kvázi "túlkiabálni" szükségeltetik – lám, ezt is bírja erővel, idegekkel, ami fizikailag is elismerésre méltó teljesítmény!
Kelemen Zoltán széles repertoárja sokszínű, igen jelentős! [ https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelemen_Zolt%C3%A1n_(opera%C3%A9nekes,_1970) ]
Az elmúlt évtizedek alatt a Szegedi Nemzeti Színház vezető baritonistájaként sorra énekelte-alakította nagy sikerrel Verdi jelentős (hős)bariton főszerepeit is: Rigoletto, Macbeth és a Simon Boccanegra címszerepei; Georges Germont, René, Jago, Luna, az Ernani Don Carlo-ja, A végzet hatalma Don Carlos-a.
Kelemen Zoltán immár évek óta a Magyar Állami Operaház tagja is, de az említett szerepekben - a Traviata Germont-ját és korábbról az Otello Jágóját leszámítva - nem látható. Miért? (Még Fordot énekelte a Falstaffban, Paolo Albianit a Boccanegrában - de ezek "fajsúlyban" talán nem mérhetők az előzőkhöz.) Pedig „kéznél” van….elővehető, felkérhető a nem is olyan régmúltban abszolvált sikerszerepeire, még úgy is, hogy rajta kívül is vannak jó baritonistái a HÁZ-nak, de mégis, szerintem ildomos ha Kelemen Zoltánt kiemelkedő énektudásához, hatalmas művészi tapasztalatához, renoméjához méltó szerepekben (is) foglalkoztatná, amiből most ízelítőt nyújtott – és kaphattunk tőle - tegnap este a BMC Verdi-koncertjén.
Mindezt azért is vetem fel, mert Kelemen Zoltán minden bizonnyal megérdemelné, sőt „kijárna” neki egy új Verdi-szerepben való bemutatkozás is: utóbb beállhatna a jövő tavasszal bemutatandó Don Carlosba és megkaphatná Posa márkit! Aki ilyen elképesztően, hatásosan, fenomenális baritonján elő tudja adni az opera két megrendítő szépségű részletét (Per me giunto; s különösen Posa halálát: O Carlo, ascolta) – ezeket az áriákat külön, most tanulta meg erre az alkalomra, Pál Tamás karmester szemmel látható elismerésétől övezve ( a „Szabadságkettőst” már régtől tudja, sokszor előadta koncerteken) – annak ott van/lenne a helye az új rendezésű Don Carlos operában is!
Még pár szó a műsorról:
A Verdi-esten az Óbudai Danubia Zenekar kíséretével és a felkért kiváló karmesterükkel, az örökifjú Pál Tamással az élen – a terem hangzó viszonyai mellett – ragyogó, pompás hangzásban szólaltak meg a szebbnél szebb áriák! Külön dicséretet érdemelnek a Stiffelio nyitányának és a Macbeth III. felvonásbeli teljes balettzenéjének interpretálásáért!
Az elhangzott zenék alatt kivetített képeket láthattunk Verdiről, személyes- és munkakapcsolataiból, az ősbemutatók színhelyéül szolgáló városok operaházairól korabeli és mai külső-belsőjéről. A házigazda Eckhardt Gábor műveket ismertető elemző-összekötőszövege szolgált egy-egy zeneszám közben kis szusszanásnyi pihenőre a fellépő művészeknek.
Ez volt a műsor:
„LUI (APÁK, SZERELMEK, BARÁTOK)”
Giuseppe Verdi
Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta
KÖZREMŰKÖDIK:
- Kelemen Zoltán – bariton
- Óbudai Danubia Zenekar
- Eckhardt Gábor – házigazda: műsorszám-elemző, kommentátor
2019. november 22. – BMC Koncertterem
Sajnos ezt a Fanciullát akárhogy próbálnám megszeretni, nem lehet! A színpadkép taszító, értelmetlen, a rendezésnek semmi köze nincsen a szöveghez! A gyér közönség nem a darab népszerűtlensége miatt van, hiába próbálják ezt egyesek meglovagolni. A másik nagy probléma, a tenor főszerepre tökéletesen alkalmatlan énekes! Nem hinném, hogy lenne még egy operaház a világon, ahol egy ilyen kicsike hangra bíznák ezt a nagy hangot igénylő, hős tenor szerepet!
Kedves Lento_barbaro, ha úgyis jössz még, én pedig hamarosan újranézem A Nyugat lányát, most csak annyit, hogy nem vagyok szakmabeli, így szaktekintély sem lehetek. Csupán határozott véleményem van dolgokról, és örölök, ha az érdekel valakit.
Jó estét, kedves Fórumtagok! Bizonytalan vagyok, hogy a fórumszobába belépvén kell-e köszönni, inkább így tettem. Talán vicces, amilyen az lehet, ha valaki buszra felszállva köszön a többieknek.
Nemrégiben (de jure) nyugdíjas lettem, így lett időm, kedvem, okom ebbe a fórumba (is) bejelentkezni. Az aktuális ok, hogy ma este megnéztem, de inkább hallgattam a Nyugat lányát az Erkelben.
Én az a típus vagyok (szerintem a jelenség általános és megérdemli a típus besorolást), aki fiatal korában ki nem állhatta Puccinit, vén létére pedig szereti. Már vagy úgy 10 éve kezdtem megbarátkozni vele, de igazán a tömbösítés eredménye vagyok. A mintegy egy éve tartó operai „eszed, nem eszed, nem kapsz mást” csak Puccinit kulturterror nekem bejött, csaknem minden előadást megnéztem legalább egyszer, a Nyugat lányát kb. egy év után most másodszor. Kellett az egy év, hogy legyűrjem azt a fizikai undort, amit az orosz zseni által kitalált szinpadkép keltett. Viszont az itt a fórumon érezhetően szaktekintélynek számító IVA val együttérezve, az én skálámon is a „gyengébb” minősítésből a „talán legjobb” Puccini darab kategóriáig kúszott fel a Fanciulla az első erkeles és sok gépi hallgatás után.
Tavaly első felindulásomban ezt írtam egy ennél kisebb olvasottságú blogra: „Ez az önnön zsenialitásától bizonyára permanensen alélt orosz cukifiú (kötetlen beszélgetésben több ennél jellemzőbb meghatározásom lenne) tönkretette úgy kétszáz (?) ember kiváló munkáját.” Továbbá: „meszesedő agyammal néha még talán gondolkodó emberként nem kérném, hogy egy (akár sokat foglalkoztatott) világ-ifjonc értelmezgesse nekem, hogy egy másfél évszázaddal ezelőtt játszódó történetnek lehet mai üzenete. Ha erre nem jönnék rá magamtól, akkor talán operát sem hallgatnék. Egy rendezőnek (az én laikus és ósdi) elképzelésem szerint azon kellene fáradoznia, hogy a szerző szándékai hitelesen érvényesüljenek.” Az, hogy a történetet is megváltoztatta, gondolom, ezer helyen már ki van vesézve, csak utalok rá.
Hogy a hozzám hasonlóan érző operakedvelők nem jöttek el több százan (kb. fél ház volt), vagy elegük volt a tömbösítésből, azt nem tudom. Azonban a melletem ülő, az első felvonásban csőhalmokkal már „érzékenyített” holland túristák is felhördültek, amikor a második felvonás elején meglátták az IKEA szobát, és az arab csadorba öltöztetett indián szolgát.
A zene viszont csodálatos volt, egy pillanatig nem fanyalognék senkin és semmin, Bátori Éva tökély, Alexandru Agache (Rance) is kiváló, a zenekar is egyben volt. Puccini zenéje időnként hipnotikus hatású, csak ne kellett volna folyton azt a förtelmet nézni, amit a szinpadra tettek. (Bocs, ha még majd írok ide, az már nem lesz ilyen hosszú.)
Tegnap este az Erkel Színházban a Porgy és Bess-sorozat első előadásán voltam, kíváncsian Horti Lilla (Bess) és Szemenyei János (Sporting Life) bemutatkozására új szerepükben. Örömmel mondhatom: minden várakozásomon felül teljesítettek! Ének-játékukkal, sőt színészi talentumukkal, elismerésre méltó alakításukkal igen megörvendeztettek. De ez a megállapításom az összes szereplőre igaz: a tömegjelenetek, az egyes karakterek önálló énekszámai, a kórusok élményszámba menőek, lebilincselőek. A további, főbb szerepeket Bakonyi Marcell (Porgy), Szemerédy Károly (Crown), Fülep Máté (Jake), Fodor Beatrix (Clara), Fodor Gabriella ( Serena), Meláth Andrea (Maria) és Ujváry Gergely (Robbins) alakítja.
Az énekkar, a zenekar, a táncosok produkciói is minden dicséretet megérdemelnek! Dénes István karmester rutinos zenei irányításával élvezetes Porgy és Bess-előadásnak tapsolhattunk! Érdemes megnézni-meghallgatni Gershwin operájának további előadásait az Erkel Színházban.
Az Opera Café stábja a Porgy és Bess® próbáján járt, interjújában pedig az évad előadásainak két új belépőjét, Horti Lillát és Szemenyei Jánost kérdezte az előadásról, mely novemberben négy alkalommal látható az Erkel Színházban.
Én se úgy gondolom, hogy a közönségszervezők irányítják a műsorpolitikát, de lenne egy olyan halvány elképzelésem, hogy az éves műsorterv összeállításakor a közönségszervezés vezetőjét is bevonják, aki netán kellő rutinnal közbeszólhatna, hogy x darabot nem fogjuk tudni ennyiszer eladni, viszont y darabból szívesen adnánk el még több előadást. De hol van ez a kellő rutin a közönségszervezésen?
Ha valaki mégis kacérkodik a gondolattal hogy - akár újra - megnézi (talán a következő 30 évben Budapesten utoljára) a Porgyt, jelzem hogy a szereposztás idén kismértékben megújult, azt csicseregték a verebek, hogy Szemenyei János kiváló hangi, táncos és színészi adottságokkal bíró musical-színészünk és Sporting Life operát feldobó szerepének találkozása ritka szerencsés együttállást eredményez.
A szép hangokért rajongóknak pedig a darabban újdonságként bemutatkozik Horti Lilla, Bess-ként.
A modern agyament rendezések miatt a közismert operákra még csak-csak bejön a nagyérdemű, de ha pl. a Vadnyugat hőskora helyett mai melósokat raknak a színpadra, nem csoda, hogy a közönség nem jön be (az esetek többségében méltatlanul) kevésbé ismert/játszott darabokra.
Nos, ebben ellent kell mondanom: a közönségszervezők alapos szereptévesztésben lennének, ha ők mérnék fel a közönségigényt, beleszól(hat)nának a műsorpolitikába. Mindkét tevékenység a művészeti vezetés, végső soron az igazgató joga s egyben felelőssége. IVA-nak igaza van: a rossz Nyugat lánya-házak a 10366-ban felsoroltak miatt álltak elő plusz továbbra is fenntartom, hogy nálunk nem/sem túl népszerű a darab és egynél több széria lefuttatásához sok bátorság és sok nagy import név kell(ene). De mint már többen megbeszéltük. nagy import név 1-1 kivételt leszámítva csak áriaesteken tűnik fel nálunk.
Van azért még "verhető" népszerűségű Puccini-opera, pl. az én egyik speciális kedvencem, A köpeny, pedig óriási zene (nem vagyok osztályon felüli Pucci-fan!) és az Angelica nővér mint opera még a címszereplőnél is "sebezhetőbb", mármint népszerűség tekintetében. Egyébként igazad van ld. 10370.
A legközelebbi gyerek a közelemben én magam voltam és az én első három operám (ezekre még fejből emlékszem, későbbiek sorrendjére már nem) egy öntörvényű cigánylány, egy -ahogy te fogalmazol- zsákban éneklős és -szintén a te szavaiddal- egy tbc-ben haldoklós volt, utóbbi a "későbbi" évjáratból, és mondhatom, eléggé megkedveltem az operát. Egyik, már nem első Varázsfuvolámra viszont szintén jól emlékszem, főképp arra, hogy a mögöttünk ülő kislány (mamával volt) nyilvánvalóan unalmában szünet nélkül krákogott, köszörülte a torkát, izgett-mozgott ... ameddig a mellettem ülő hátra nem szólt: talán vigye a gyereket tüdőgondozóba! Egy dermedt pillanat ... és a kislány azonnal "meggyógyult". Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Az unokád és a barátnője illedelmesebbek, te pedig szerencsés vagy :-)
A tegnap délelőtti Varázsfuvola-előadáson a mellettem ülő fiatal anyuka ölében olyan három-négy éves korú kislány ülte végig pisszenés nélkül, odafigyeléssel, csillogó szemekkel a teljes operát - gondolom a látvány lekötötte a figyelmét, és minden alkalommal, amikor felcsendült a taps, ő is tapsikolt a kis kezeivel, kifejezve örömét, elismerését; valószínűnek tartom, azért az énekszó, a zene is hathatott rá, abból befogadott valamit... mindenesetre a székem olykor beleremegett, amikor és ahogyan az anyuka a zene ritmusára dobolt a lábával - ölében a lánykával... Hiába, nem lehet elég korán egy gyermeket elvinni az Operába és operával megismertetni őt: operát megkedveltetni-megszerettetni vele, ilyen piciny korától kezdődően már... ami azért nem szokványos... Bár eleinte meghökkentett, hogy ilyen pici gyermeket is elvisznek már operaelőadásra, de mágis öröm volt látni, hogy mennyire teljes odafigyeléssel, rácsodálkozással követi a színpadon látottakat, a csillogást, a színeket-fényeket, a látványt, s szemmel láthatóan tetszett neki a mozarti muzsika, benne a fuvolával és csengettyűszóval-harangjátékkal, meg az énekes előadók hangi- és játék "mutatványai" is, mindez érzelmi hatásokat válthatott ki belőle... már most!
A többi Puccini-opera verhetetlen népszerűségéhez képest A Nyugat lánya valóban nem népszerű, méltatlanul népszerűtlen, noha nekem kedvencem, gyengém. Biztos vagyok abban, hogy időről időre műsorra kell tűzni, ha konjunktúra kínál rá alkalmat. Egy Puccini-év mint megalomániás kampány nem ilyen alkalom! Ilyen alkalom, ha akad hozzá a szerepet fölényesen megoldani tudó, kivételes kisugárzású szoprán, egy vonzó tenor és egy jelentős bariton – akik egy normális, a darabért rajongó rendezőt a mű interpretálására inspirálnak. Az, hogy egy énekesnő (vagy kettő) el tudja énekelni, győzi a szólamot, kevés.
Eltévedtem? Ez itt a személyeskedő politikai homokozó?
Az alább leírt nézőtéri állás esetén nem lehet felmenteni a közönségszervezést, de úgy látszik, valahányszor felmerül ez a téma, fel kell sorolnom valamennyi gyanítható felelős (felelőtlen) kört. Műsorpolitika, darabválasztás, rendezőválasztás, rossz propaganda (rossz trailer és rossz képek egy rosszképű előadásról), ostoba pr, semmittevő közönségszervezés stb., stb., stb.
Szerintem a közönségszervezés az igényfelméréssel, a vonzó műsorpolitikával kezdődik. Jó árut könnyebb eladni, bár azt is vonzóvá kell tenni valahogy. Ha egy opera kevésbé népszerű, akkor a szereposztásnak kell olyannak lenni. Régi fogás, hogy egy bérletbe a kurrens előadások mellé becsempésznek egy-egy kevésbé vonzót is. De ezek a bérletek 3-4 előadásból állnak, hogy lehet abba még becsempészni valamit.
Nem biztos, hogy így gondolkodnál, ha gyerek is lenne a közeledben, akit szeretnél operába vinni. Vajon mire? A zsákban éneklősre, a felakasztósra, netán valamelyik tbc-ben haldoklósra? Vagy legyen a Figaró házassága? Abból mit fog megérteni? Netán Don Giovanni? Megnyugtatlak, szombaton a Varázsfuvola nagyon tetszett az unokámnak és a barátnőjének is, kivéve a szörnyű vetítést az elején. Hogy mit értettek meg belőle, az más kérdés, de a lényeg, az opera megkedvelése megkezdődött. Megérteni van még ideje, remélhetőleg nem utoljára látta. De próbáld meg elolvasni fiatalkorod egyik olvasmányát, biztos, hogy azt is másképp fogod most érteni.
Jé, pedig olyanokat mondtak itt az elmúlt években, hogy soha ennyi bérletet nem adtak el. Na, most akkor az hogy van? Csak ne hazudik a propagadna? Na, narancs színben tündöklők most tessék védeni Szilvesztert, hogy ő legalább csinál valamit, ő legalább igenis megpróbál ezt, meg azt. Meg már lassan olyan, mint Viktorunk: ki más lenne alkalmasabb!
Gondolod, hogy a rendezes okoz ilyen brutalis kozonsegerdeklodes-hianyt? A szervezessel kapcsolatban mar ez alatt megirtam a velemenyemet, lenyege: szerintem nem "kozonsegbarat", kevesbe finoman: nem nepszeru opera. Sem szervezes, sem rendezes nem tehet csodat A nyugat lanyaval, semmilyen iranyban.
Ismet nem vedem MAO kozonsegszervezeset, de nem igazan tudom hibaztatni oket. A nyugat lanyabol ha jol emlekszem, tavaly mar lefutott egy szeria, aki akarta, megnezte. Nem olyan darab, amire tolong a kozonseg. Nem veletlen az sem, ha A varazsfuvola telthazas. Valami kulonos ok miatt sokan ugy gondoljak, gyerekeknek valo, vasarnap delelott van, hajra, irany A varazsfuvola. Talan iskolak is visznek csoportokat. Mas kerdes -irtam mar korabban- hogy -szerintem- az irodalom egyik legtalanyosabb, legnehezebben ertelmezheto es kovetheto alkotasa, ami csak foltokban tartalmaz "gyerekeknek valo" elemeket, de ezek a foltok elegnek latszanak a fent emlitett tevkepzethez. Ahogyan egy ures Nyugat lanya nem a szervezes bune, ugyanugy nem az o sikeres munkajuk a telthazas Varazsfuvola sem.
A fölöslegesen, fontoskodón átértemező rendezés és a gyakorta emlegetett közönségszervezés.
A tegnapin is nagyon kevesen voltak! Azon gondolkodtam, hogy jó, jó, nem a legnépszerűbb opera nálunk, de azért ez túlzás. Talán a rendezés miatt. A szereplők a tenorista kivételével megfelelőek, Agache a sheriff szerepében lehengerlő! Kár, hogy a közönség szervezés ennyire a mélypontra süllyedt!
Ugyanakkor a holnap délelőtti Varázsfuvola előadásra - a jegytérkép szerint e pillanatban - mindössze egy darab (1 darab) jegy vár már csak gazdára (mégpedig a 3.200 Ft-os árkategóriában)...
Holnap, azaz 2019.november 17-én vasárnap 19,00-órakor az Erkel Színházban Puccini "A Nyugat lánya" című opeáját adják. A jegytérkép szerint még 1.246 azaz Egyezer-kettőszáznegyvenhat darab jegy kapható az 1.600 férőhelyes színházban!!! Bérletes előadás (László Boldizsár bérlet). Elgondolni is rossz, mi lenne ha bérlesztünetben menne...Ez az egész közönségszervezés, jegyeladás úgy látszik nem fontos az Operaház vezetőségének...
OFF: Eredetileg én is így éreztem, mígnem valaki figyelmeztetett, hogy a távol nem igekötő, és egybeírva a helyesiras.hu ismeretlennek tartja.
Nemhogy bocs’, kösz’!
Ebben a szövegkörnyezetben és ebben az értelemben távoltartott, bocs!
Pontosítás: a súgólyuk vonalából 8 (azaz nyolc) reflektor világít a színpadi deszkákról a nézők szemébe is.
(Továbbá: távoltartott → távol tartott...)
Rigoletto – 2019. november 14.
Egy szűk évtizeddel ezelőtt adhattak közvetítést a televízióban a Szinetár Miklós és Harangi Mária társrendezésével jegyzett Rigoletto egyik előadásáról, amelyből egyedül Miklósa Erika Gildájára emlékszem. Ez a közvetítés azóta jótékonyan távoltartott a darab operaházi vagy Erkel színházi látogatásától, bárki énekelt is benne. Most egy előre megfontolt szándékkal megvásárolt bérlet szólított a találkozásra, összességében mélyen lesújtó élménnyel.
A rendezésről, a szcenírozásról, a színészi játék lehetőségéről és kivitelezéséről, az álságos darabértelmezésről és tolakodó szimbolikáról egyetlen jelzővel tudok nyilatkozni: vérprimitív. A Csikós Attila tervezte díszlet utazónak tűnik, mondanám jóindulattal, ki sem tölti az Erkel Színház jobb időket látott színpadát, bár inkább bábszínházi díszletként, sőt akár makettként hat. Valamennyi képnek az ötlete eredendően rossz, minden megoldása lapos, közönséges és kisszerű. Ehhez – mai színpadi divat szerint – a palotaképek csillárjainak égői kiégetik a néző szemét. Lehet mondani, hogy nem a csillárokat kell bámulni, ám a rivalda padlózatán fekvő legalább hat reflektor is a néző szemét irritálja. Külön nem irigylem az első sorban ülőket, akiknek ezek valószínűleg a szereplők lábát is takarják.
Velich Rita jelmezei esztétikailag is kellemetlenek, ám azért is, mert (Rigoletto színházi öltözőasztalának villanykörtesora mellett, amely a címhős életének fölösleges, szájbarágó jelképéül is szolgál) a történet „kortalanságát” hivatottak jelezni, meglehetős stílustalansággal. Szépnek egyedül Ceprano grófné jelmeze mondható (remekül mutat benne Megyimórecz Ildikó), de mivel olyan kihívó, mint egy velencei kurtizáné, ne csodálkozzon a gróf, ha a herceg őt is prédának tekinti.
A címszerepet (nagyon-nagyon régóta) alakító Fokanov Anatolij (a szórólap szerint Anatoly) tiszteletét érdemli ilyen nagy és nehéz szerep eléneklése baj nélkül, de úgy gondolom, „a világ legnagyobb operaházai” közé tartozás gyakran hangoztatott becsvágya és a szerep formátuma más hangi és színészi minőséget kíván, különösen akkor, ha az elérhető lenne. Gilda egyszerű lányka, aki alig tud valamit az életről, Verdi szerint azonban nagy hősnő, aminőkkel lehetett már találkozni az Erkel Színházban is. Kriszta Kinga képességei elismerése mellett sem mondható ilyennek. Galeano Salas gyönyörű és mozgékony, a magas fekvésben is hibátlanul és erőteljesen szóló lírai tenorjával lehetne erős és emlékezetes hatású Mantuai herceg, de a rendezésből fakadóan is gyenge játékára és hallatlanul előnytelen jelmezeire is kénytelen leszek emlékezni. Mivel Sparafucile jelenetei a rendezés legsilányabb megoldatlanságai, nehéz elképzelnem olyan előadást, amelyben Rácz István bérgyilkos-figurájának atmoszférája és hatása is lehet. Ugyanezért nem jelentős Szvétek László Monterone-alakítása sem; a tehetségesen játszó udvaroncok, Káldi Kiss András és Kiss Péter is vergődnek a kultúrtermi lapályon.
Bosszúságomat a hangilag megfelelő, ám általában kissé civilnek ható Mester Viktória Maddalenája tetőzte. A Rigoletto kifejezési világában teljesen idegen erotikus játéka a herceggel talán nem az ő ízléshiányának számlájára írandó, ám a mégiscsak jelmeztervezett ruhájához viselt ombré festésű (saját) hajával már olyan civil, mintha a közszolgálati televízió hírolvasó-pultja mögül rángatták volna a fogadóba. Bárcsak távol tudnám tartani magam attól a gondolattól, hogy Mester Viktória megjelenésében az Operaház mai színpadi kultúrájának igénytelensége és fegyelmezetlensége testesül meg!
Medveczky Ádám értő és érző vezénylése az énekesek korlátaihoz is igazodott.
A magyar opera napja alkalmából díjakat adtak át az Erkel Színházban
Új örökös tagokat is köszöntöttek az Erkel Színházban tartott ünnepségen.
Az elismerést Mészöly Katalin és Rohonyi Anikó operaénekesek, valamint Szumrák Vera balettművész vehette át Ókovács Szilvesztertől és Szinetár Miklóstól, az örökös tagok kuratóriumi elnökétől. Posztumusz örökös tag lett Ercse Margit mezzoszoprán és Szőnyi Ferenc operaénekes.
Jubileumi elismerésben részesült Dózsa Imre Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész.
A magánénekesek közül a Wagner-előadásokban kiemelkedő teljesítményt nyújtó művészeknek odaítélhető Závodszky Zoltán-díjat idén Németh Judit vehette át. Az ösztönös tehetséget és erős színpadi személyiséget jutalmazó Sudlik Mária-díjban Bándi János, a biztos énektechnikán alapuló érthető hangképzés és a tiszta, szép magyar kiejtés magas szintű műveléséért odaítélhető Melis György-díjban Szegedi Csaba részesült.
Az évad énekkari művésze Balás Péter és Fehérné Szentidai Szilvia, zenekari művésze Borosné Szilvásy Júlia hárfaművész, kartáncosa Pokhodnykh Ellina és Palumbo Valerio Antonio lett.
Ókovács Szilveszter elmondta azt is, hogya magyar opera napján indítja útjára az operaház streaming szolgáltatását a legnépszerűbb online felületeken,ahol az intézmény saját felvételeivel a magyar operaszerzők műveit kívánja népszerűsíteni.
Erkel Ferenc születésnapján elsőként a zeneszerző műveiből készült négy felvétel válik elérhetővé. A jövőben várhatóan hetente egy-egy újabb magyar opera felvétele kerül fel az online felületekre - emelte ki.
Erkel Ferenc születésnapja - november 7. - 2013 óta Magyar Opera Napja –hagyományosan ezen a napon kerül sor az Opera belső díjainak átadására, az Örökös Tagok, valamint Mesterművészek avatására.
16:00 : Budapest
Erkel Színház - Bernáth Büfé
"A Magyar Opera Napja"
Erkel Ferenc születésnapja
Számomra érdekes és tanulságos volt ez a Porgy és Bess-sorozat - a Házy Erzsébet nevével is fémjelzett régi előadásokéval egybevetve látni - kissé "kiforgatni" - Gershwin remekművét...
Én egyszer láttam a bemutató idején, de még egyszer ezért az előadásért nem adok pénzt. Ez egy elfusárált lehetőség volt sajnos. Nem baj ezt is ki lehet pipálni, hogy nagyszerű Szilveszterünk igenis bemutatta! Éljen éljen!
Én már 2-szer láttam, idén tuti nem megyek.
A novemberi Porgy és Bess-ek online hirdetése ezzel a szöveggel jelenik meg: "A Porgy és Bess jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel." Mi lett az afro-amerikai identitás-nyilatkozatokkal? Más kérdés, hogy az egy szál hétvégi előadást leszámítva most félház van vagy még az sem.
Túlburjánzik benne a magyaros hangvétel: a verbunkos, a népies műdal-szerű részletek és még a magyar himnusz is elhangzik. Ez mekkora szentségtörés már egyesek szerint a nemzeti romantika fénykorában, illetve annak bizonyítéka, hogy Erkel aktuális igényeket szolgált ki programszerűen és nem alkotott igazán értékeset - magyarkodott. Ami hülyeség és szerintem enyhén sznob hozzáállás. De megjegyzem: ha jól tudom Kodály és Bartók se szerette Erkelt, aki nem ismerhette az igazi magyar népzenét s nagyban átvette az olasz, francia opera formáit - cavatina, kórustablók, nyitány és hasonlók felépítése, hangvétele -: hatott rá Donizetti, Meyerbeer, Bellini, Verdi, később talán Wagner is. Ezért Bartók a szemére vetette, hogy ez nem magyar operamuzsika. Csáth Géza azt írta róla:
"A negyvenes évek müvészi viszonyaihoz képest, munkái európai szinvonalon állottak. Ott állanak ma is. De mig nagyapáink Erkelben a magyar zene Messiását üdvözölték, addig mi bátran bevallhatjuk, hogy nem volt az. Magyar motivumokat, magyar melódia-instrukciókat és ritmus-mintákat használt, de az észjárásban, a zenei szerkesztésben nem tudta hangsulyozni a magyarságot. Épp azért, mert hangsulyozni akarta. Operái visszatükrözik a negyvenes évek Budapestjét és Magyarországját, amikor az emberek magyar ruhában jártak és beszédjük hemzsegett a germanizmusoktól és a német szóktól.
A mi nagy sikságaink hangulatait, visszhangos óriási vonalait a »Bánk bán« tiszaparti jelenetében nem érzem." - de bajh, miért is kellene érezni benne? Annál inkább érezem benne a hagyományos, romantikus őrülési opera jeleneteket egy sajátosan erkeli formáját, hangját, amiről azóta tudom, hogy milyen zseniálisan, pszichológiailag hatásosnan mutatja be a zene eszközeivel Melinda őrületét és tébolyát, mióta Kolonits Klára elénekelte Szegeden a majdnem húzatan, eredeti Tisza-parti jelenetett szcenírozottan is. Előtte én is úgy voltam vele, hogy itt talán lehet kicsit húzni a partitúrából, de ha van egy Kolonits Kláránk, akkor ez egyenesen szentségtörés!
Csáth kritikája egyébként szerintem merő ostobaság.
Az Erzsébet második felvonása csupa báj és kellemes muzsika. Jól sikerült magyaros, népies műdal-szerű részletekkel, mutatós szólószámokkal, grandiózus kórustablókkal, s majd mindvégig éreztem a verbunkos lüketetését az este alatt. Aki nem jött el sajnálhatja, aki nem képes élvezni ezt a muzsikát azt sajnálom. Ahogy Katona Bánkja, úgy Erkel mindenegyes hangjegye nagyon magyar és rendkívül sajátos stílusú, eklektikus, de színvonalas romantikus operamuzsika, ami egyáltalán nincs híjján a drámai erőnek. Az Erzsébet esetében azonban inkább a lírán van a hangsúly, könnyedebb fajsúlyú, de nagyon kellemes muzsika.
Mellesleg Katona Bánkját is ahányszor újraolvasom, annyiszor érzem rajta a nagyszerű történelmi tragédia magával ragadó hangulatát, milliőjét! Történelmet felsőoktatásban is tanultkén tudom, hogy Katona milyen nagyszeren illesztette bele az egybént a valóságtól sokszor elrugaszkodó drámára a történelmi utalásokat, tényeket, s micsoda remek szöveget alkotott. Sokan ezzel sem értenek egyet - sajnálom, hogy ők nem tudják így élvezni ezt a szöveget. Igazán.
Vasárnap (október 27.) a Budapesti Operabarátok Egyesülete Klubdélutánjára került sor az Erkel Színházban:
MŰSOR
1.) SZINETÁR MIKLÓS ELNÖK ÚR KÖSZÖNTŐJE
2.) KONCERT
Fellépő művészek:
LUKÁCS GYÖNGYI
ALEXANDRU AGACHE
LUSINE SAHAKYAN
EMMA SAHAKYAN
Zongorán közreműködik: SZENNAI KÁLMÁN
Beszélgetős vendég: ACZÉL ANDRÁS rendező
Műsorvezető: FÜLÖP ATTILA
A meghívott énekművész-család nagyszerű áriakoncertjének tapsolhattam sokadmagammal az Erkel Színházban vasárnap délután. Élmény volt hallgatni őket!
Lukács Gyöngyi énekszámai voltak:
Rahmanyinov egyik dala (románca)
Puccini: Manon Lescau – Manon áriája, IV. felv.
Verdi: Nabucco – Abigél és Nabucco kettőse, III. felv. (km. Alexandru Agache)
Alexandru Agache énekszámai voltak:
Bizet: Carmen – Torreádordal
Verdi: Falstaff – Becsületmonológ
Verdi: Nabucco – Abigél és Nabucco kettőse, III. felv. (km. Lukács Gyöngyi)
Sahakyan Lusine ( mezzpszoprán) énekszámai voltak
Bizet: Carmen - Habanéra
Bizet: Carmen - Seguidilla
Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila bosszúáriája, II. felv.
Sahakyan Emma (lírai szoprán) – a konzervatórium utolsó éves növendéke, magánének szakon tanul, a Zeneművészeti Egyetemen fogja folytatni tanulmányait.
Egy szép Scarlatti dalt adott elő nekünk.
SZENNAI KÁLMÁN zongoraművész, korrepetitor, karmester – az énekművészek zongorakíséretén túl eljátszotta Franz Schubert egyik gyönyörű impromtu-jét is.
Különleges esemény részesei voltak, akik szombat este az Erkel Színház programját választották. Az Erzsébet című opera Erkel Ferenc által írt II. felvonása csendült fel koncertszerű előadásban, melyet műismertető előzött meg Ókovács Szilveszter főigazgató, Windhager Ákos összehasonlító irodalomtörténész és kultúrakutató, valamint Kiss Eszter Veronika zenetörténész, zenekritikus tolmácsolásában.
Karmester: Kocsár Balázs
Erzsébet: Kolonits Klára
Lajos: László Boldizsár
Kuno: Haja Zsolt
Gunda: Balga Gabriella
András: Cser Krisztián
Roderich: Káldi Kiss András
Képek az előadásból:
Forrás: Opera Facebook oldala
Ahogy már korábban sejtettem: még van néhány jegy Juan Diego Florez ma esti koncertjére. A "Ma este színház" honlapján féláron megvásárolhatók, 11.813 Ft/db egységáron.
Ma este Bogányi Gergely jótékonysági zongorakoncertje az Erkel Színházban. A Kossuth- és Liszt-díjas művész múlt héten a Klasszik reggeli műsor vendége volt, az interjúban pedig többek között a mai Liszt209 programról is beszélt. Az interjú visszahallgatható az alábbi linken: https://hearthis.at/…/klasszik-reggeli-191016-boganyi-gerg…/
Zongoraáriák – Liszt209
/Az Opera honlapjáról/
Szinetár Miklóssal és Bogányi Gergellyel
A jótékonyság és a köz hasznára való figyelem Liszt Ferenc életének meghatározó eleme volt, ezért zongorahangversenyünk évről évre az Őrzők Alapítvánnyal közös rendezvény. Az Őrzők a Tűzoltó utcai Gyermekklinika hivatalos alapítványa. A hangversenyre, amely minden évadban az egyetlen operai zongoraest, ezúttal Bogányi Gergelyt kértük fel, aki immár harmadik alkalommal vállal nálunk Liszt-estet. A művész természetesen Liszt-művekkel lép színpadra, köztük opera-parafrázissal is – ráadásul saját fejlesztésű hangszerének, az ún. „csodazongorának” hosszított modelljén játszik majd, amelyet az Opera három éve kapott használatba. Címzetes főigazgatónk, Szinetár Miklós pedig Lisztről készült 1982-es televíziós filmsorozatának részleteit vetíti le, s ad hozzájuk rövid magyarázatot az esten.
MŰSOR
Liszt: Szerelmi álmok No. 3
Wagner-Liszt: Izolda szerelmi halála
Liszt: Csárdás Macabre
Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai
/szünet/
Liszt: Rákóczi induló
Liszt: Csárdás Obstiné
Schubert-Liszt: Winterreise – részletek
Liszt: I. Mefisztó-keringő
Közreműködik: Bogányi Gergely (zongora)
Házigazda: Szinetár Miklós
Videók: Bori Tamás
Rendező: Aczél András
Az est fővédnöke: Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége
Partnerünk az Őrzők Alapítvány.
Részletek
Helyszín: Erkel Színház – Nagyszínpad
Dátum: 2019. október 21.
Kezdés ideje: 19:30
Befejezés ideje: 22:00
Szacsvai Kim Katalin - Magyar Zenetörténeti Osztály
PhD, tudományos főmunkatárs, osztályvezető, igazgatóhelyettes
http://zti.hu/index.php/hu/mzt/munkatarsak/171-szacsvai-kim-katalin
Teljes mértékben egyetértek, Kim Katalint kihagyni ebből a koncertből több, mint vétek....
Az Erzsébet megszólalt az operaház színpadán.
Ugyanis mindeddig nem szólalt ott meg.
Ez önmagában is szenzáció. Kiváló előadást sikerült létrehozni nagyszerű énekesekkel. Van olyan primadonnánk, aki egészen különleges hangi adottságai okán képes Erkel valamennyi hősnőjét elsőrangú előadásban megszólaltatni, Bátori Máriától Crescimiráig. Van tenorunk, aki elhitető erővel képes előadni Erkel elképesztő szerepeit. Van karmesterünk, aki szívügyének tekinti az Erkel operák előadását. És van vezetőség, amelyiknek van hatalma ahhoz, hogy ezt ne akadályozza (emlékezzünk Vass Lajosra!), és legalább koncertszerű előadásukat támogassa.
Az előadást megelőző prózai szakasz szintén felejthetetlen, de ellenkező értelemben. Windháger Ákostól megszoktuk a széles áttekintést, eredeti megközelítést, most sem csalódtunk. A többit felejtsük el. De azért meg lehetett volna köszönni Szacsvai-Kim Katalinnak azt a több, mint fél évtizedes munkát, amivel a kottaanyagot előkészítette és elkészítettette, ezen felül magáról a műről kiváló, hézagpótló tanulmányokat írt. Köszönetet kellett volna mondani, ha másért nem, legalább azért, mert jelen előadás is ebből a kottából kellett folyjon, hiszen más olvasható kotta nincs! Esetleg, köszönetképpen, őt magát kellett volna felkérni, hogy mondjon néhány szót bevezetőnek.
Megfogadtam, hogy az Operaház főigazgatóját támadni nem fogom (bár lenne rá jó okom), mert azzal, hogy az életveszélyesnek hazudott Erkel Színház megnyitását elérte, történelmi érdemeket szerzett, támogatást érdemel. Egy főigazgató egyébként is hosszú távon játszik, a kompromisszumok elkerülhetetlenek.
Azt azonban, hogy a félig telt házat kvázi a megjelenteken kérte számon, nem hagyhatom szó nélkül. Kedves Főigazgató Úr! Az Ön felelőssége, ha egy előadás (méghozzá ünnepi!) félig telt ház előtt megy! Mit csinál az a sok közönségszervező, azon kívül, hogy felveszi a havi illetményét? Ezeket a hölgyeket és urakat azért fizetik (elég jól), hogy a művészek ne üres nézőtér előtt játsszanak. Ha ez nincs meg, nem ártana némi fluktuáció arrafelé. Érdekes, hogy már a harmadik Erkel operát teszik lehetetlenné a pr-osok alkalmatlansága miatt! (Dózsa, Bátori, most az Erzsébet). Jobb lett volna, ha azt a pár mondatot nem mondja el, akkor sem, ha - előttem nyilvánvalóan - ez volt az a bizonyos vörös farok, amivel kötelességszerűen áldozni kell egyes állítólagosan mértékadó köröknek.
" ebben az egy felvonásban minden benne van, amiért utálni szokták egyesek Erkelt vagy legalábbis nem tartják eredeti, meg jó zeneszerzőnek ". Kedves nickname, indokold meg ezt bővebben, nagyon érdekelne az érvrendszer, ami miatt nem tartják egyesek Erkelt eredeti, meg jó zeneszerzőnek.
Nincs megfelelő kotta - ezt mondta, ami a Dózsa Györgyre igaz is, de a Bátorinak van kritikai kiadása. Az sem megfelelő? A rádió a teljes koncertet felvette - sajnos voltak hiányosságai az előadásnak - nem Kolonits és László Boldizsár miatt. A tegnapi előadás egyébként szerintem jól sikerült, de ebben az egy felvonásban minden benne van, amiért utálni szokták egyesek Erkelt vagy legalábbis nem tartják eredeti, meg jó zeneszerzőnek.
