Az operbase oldal statisztiái szerint, nincs közte a 100 legtöbbet játszott operának ha a világ színházait nézzük (és csak az opera kategóriát jelöltem ki, operettet, musicalt stb. nem)
Ha mint zeneszerzőt nézzük, Ponchielli a 63. helyen áll (2004-2019) 81 permier 356 előadás., ebből 2 kivételével ez a műve ment mindig...
tehát máshol is elég ritkán játszott mű.
Lejjebb (10448) már megírtam a véleményemet, szerintem nem kimagasló opera, néhány slágerrel és az egyik legjobb operai balettzenével ...elég sok a lötyögős rész + ismeretesen zavaros a történet. Csak nagy sztárokkal érdemes sorozatban játszani, legelső-vonalbeli házakban. Két hét alatt 6 előadás = tízezer néző kéne: ez itt nem nyerő a Gioconda esetében.
Bezzeg azért a Giocondáért, ami falon lóg, lenne ám Pesten is nagy tolongás..
Egyrészt valószínűleg nem igazán ismerik, nem tartozik a "rongyosra játszott" repertoár darabok közé, másrészt sokan az olvasott kritikák alapján választanak megnéznivalót. Ha egy mű nem kap kimagasló kritikát - vagy nincs benne húzónév - az nem kelti fel az érdeklődést, függetlenül attól, hogy opera, színdarab, vagy bármi legyen. Ismerősökkel, rokonokkal volt és van is pár vitám ilyen alapon.
De miért népszerűtlen ennyire ez az opera Magyarországon? Szerintem nem is ismerik. Máshol szeretik?
Nagyon köszönöm!
Meg is vettem a jegyet!
Ahogy Ön írta: 1.188 Ft-ért az erkélyen szinte bárhova lehet ülni, jelenleg kb. 50 szék foglalt ott. Egyyébként az egész Erkel Színházban holnap estére még 1.144 (!!!) szabad hely van. Inkább nem kommentálom...
Marilyn névvel nyuszikám volt. Fiú. Olyan okos nyuszit még sosem láttam! Most nincs se nyuszim, se sünim, kutya sincs. Nehezen viselem, ha már nincsenek velünk.
Heiner doktor cicáiról általában naprakész információim vannak, kivéve most.
Kuldok majd privatban.
Bevallom, meg sem fordult a fejemben, hogy a kis emberek szerepeltetese adott konstellacioban ilyen negativ osszefuggest jelenthet. Valoszinuleg azert nem, mert fogyatekos vagy "mas" emberek, kisebbsegek hatranyos megkulonbozteteset altalaban veve elitelem, ez tan eddigi forumos munkassagombol :-) is sejtheto. Azt azonban alig hinnem hogy a pesti Gioconda velt vagy valos sikertelenseget ez a momentum valtana ki. Ne legyenek (hamis) illuzioink.
A cica neve is Marilyn? Heiner doktor cicaja is (reszben) enekes, csak nem Antonietta, hanem Negra ;-)
Csak a Marilyn Horne-os részeket ismerem a műből :)
Új cicád van? Nem küldtél képet!
Oszt' lesz belőle Macskaduett ... féláron.
Ami a Gioconda rendezését illetti, általában véve nekem sincs vele gondom, mint ahogy a színpadon jelen lévő, sokak által kifogásolt tengerrel sem. Barta Dóra ügyes Órák tánca koreográfiáját pedig emlékeim szerint tavaly szinte vállvetve védelmeztük itt Önnel. A kis emberek szerepeltetésének kérdése azonban más. Először is szögezzük le, hogy engem sem zavart a fellépésük, ez egy félreértés. Kifejezetten utaltam is rá, hogy nem tartom színpadképtelennek őket. Ami zavart, az a szerepeltetésük módja volt. A gonosz törpe, a fizikailag és morálisan egyaránt romlott gnóm figurájának elővétele egy 21. századi új rendezésben, ráadásul egy olyan darabban, amelynek a cselekménye ezt nem indokolná, megmagyarázhatatlan. Az erkölcsi alávalóság és a testi hiba, születési rendellenesség kérdései ma már megalapozottan nem kapcsolhatók össze, még a művészetben sem. Mindezt annak ellenére vagyok kénytelen megfogalmazni, hogy egyáltalán nem szeretnék belecsúszni a kéretlen erkölcsbíró vagy a cenzor szerepébe. Ugyanakkor azt hiszem, és ezt jeleznem is kell, hogy ez a rendezői megoldás ma már az emberi jóérzést általában véve sértheti. A kérdést először valamilyen formában felvető telramund fórumtársunk hozzászólását sem értékelem úgy, hogy általában véve ellenségesen viszonyulna a közreműködők érintett csoportjához, hanem úgy, hogy volt ezzel a rendezői megoldással kapcsolatban valami nehezen megfogalmazható aggálya. Lehet, hogy az adott bejegyzéssel kapcsolatban igazam van, lehet hogy nincs, vagy hogy akár bocsánatot kell kérnem telramund hozzászólásának félremagyarázásáért, de azt hiszem, a lelke mélyén, vagy ha úgy tetszik, a zsigereiben valójában sok néző- és fórumtársunk gondolhatja úgy, hogy valamilyen emberileg bántó méltánytalanság történik a színpadon, és valahol ez az eddig kevéssé konkretizált érzés is szerepet játszhat a rendezés széles körben negatív fogadtatásában. Meglehet, az alkotónak elővigyázatosabban kellene bánnia az emberek, nézők elidegenítésére potenciálisan alkalmas eszközökkel, szimbólumokkal. Változatlanul fenntartom tehát a véleményem: a pribékgnómok figuráinak sereglete, rendezői ötlete méltatlan eleme a Gioconda színpadra állításának, és eddig ki nem mondott módon járulhat hozzá a darab sikertelenségéhez, még akkor is, ha az sok szempontból egy általános trendbe látszik illeszkedni. A darab színpadi forgatagában nyugodtan helye lehet a „piciny” szereplőknek, de a karakterek (szimbólumok?) rendszerében nem foglalhatják el klasszifikációs jelleggel a hitványság hordozóinak helyét, míg a megannyi kicsiny rigolettocska figurájának más szerepkörbe helyezése valószínűleg csak erősítette volna a rendező önálló elképzeléseinek erejébe vetett hitet.
Vidd el az egyik cicadat. Nalunk a negyhonapos Stellanegra vegignezte a TV-ben a Beethoven Hetedik utolso tetelet. Igaz, Abbado dirigalt.
Ismerek olyan színházat, nem is akármelyik ám az ("tuggyuk, melyik az"), ahol a karzat-erkély lezárása hasonló okból bevett gyakorlat ... már amikor -igen gyakran- nem iskolások számára játszott kötelező olvasmány és kötelező-megtekinteni darabokkal töltik fel a nézőteret. 10455-re: engem egyáltalán nem zavartak a kis emberek a Giocondában, sokkal inkább -mint már írtam- az elcsalt-meghamisított befejezés. Más különösebb rendezői gondom nem volt. Vizzel sem.
Nem is tudtam, hogy a jegykezelők ennyire szivélyesek, hogy fent előre küldik a közönséget.
Nehéz azt gondolni, hogy ne így lenne majd, noha az erkélyen is van átülős, noszogatásra átülős és nem átülős néző... Ugyanakkor arra is látok értékelhető esélyt, hogy az említett legolcsóbb jegyár (+kezelési költség) kifizetője lezárt erkély mellett a földszinti nézőtéren nyer majd elhelyezést, vagy esetleg megkapja egy hat személyes földszinti középpáholy kizárólagos használati jogát. Az infrastruktúra ilyetén, majdhogynem exkluzív használatáért, illetve az opera- és táncélményért cserében a kedves néző mindössze az előre kalkulálhatóan 1188 forint mértékű anyagi áldozatvállalásra, továbbá az Erkel univerzumának jelenlegi tér-néző arányai által új formában kiváltott metafizikai horror átélésére köteles.
Az eddigi Gioconda előadásokhoz hasonlóan a holnapi, kedd esti is rajta lesz a "Ma este színház" honlapján, ma 21,00 óra után 50%-os (+kezelési költség) kedvezménnyel. Nem kell senkivel egyeztetni és legolcsóbb jegy áráért az erkélyen gyakorlatilag oda ül, ahova akar, a kedves jegykezelők segítenek is benne.
Készül valaki a keddi Giocondára? Gondolna rám is, amikor jegyet rendel? Egy jegyre nincs kedvezmény, és egyedül mennék.
Köszönöm,
macskás
Talán érdemes lenne a külföldieket elcsalni az Erkel előadásaira, ha már a magyarokat nem érdeklik az operák, tegnap vasárnap (tehát hétvége!) este a Gioconda 1/3 házzal ment..... a keddi előadáson még ennyien sincsenek, pedig a jegy.hu már féláron adja 2 vagy annál több jegy vásárlása esetén...
Érthetetlen, hogy az Opera bezárása után miért nem dübörög az Erkel! Miért nem mennek a legkedveltebb operák, miért kell 100 Carminát és nevesincs műveket játszani, amikor úgyis kiesik az Operaház! Miért egyetlen cast énekel szinte mindenben és miért mindig évről évre ugyanaz a pár ember? Mindez kiknek az érdeke, mert ez így senkinek se jó!
Az ünnepek alatt sétáltunk többször a belvárosban. Január elsején késő délután annyi túrista volt,hogy az egyik hídon csak lapjával tudtunk átmenni.Ami csodálatos érzés,látván,hogy mennyire megfogja őket a csodaszép Budapest. A koreaiak pl imádják az operát,működik a marketing az irányukba?
Az alapvető hiba már az évadok megtervezésénél feltűnhet. Nagyon kényelmes, de egyáltalán nem praktikus így összeállítani egy évadot. Ekkora nézőtér mellett a legnépszerűbb operákat kellene az egész évadban szétszórva, nagyobb előadásszámmal játszani, és köztük kevesebb előadásban a többi operát.
Amikor a Vámos-féle Trubadúrt bemutatták a boldogtalan kilencvenes évek közepén Tokody Ilonával,abszolút teltházas volt,pedig az fehér holló volt akkoriban.Miért kellett lecserélni arra a förmedvényre?Jó volt a régi is.
És továbbra sem értem,hogy miért nem lehet egy darabot 2 blokkra szétbontani az évadban?
Hol a Trubadúr,mint abszolút közönségkedvenc? Hol a Nabucco,igen,évről évre,annyiszor,ahányszor el lehet adni. Nem szégyen a teltház belőlük.
Én egyáltalán nem fogok most sem telramund fórumtárs, sem más irányában rasszizmust kiáltani – valószínűleg úgysem ez a megfelelő fogalom annak a leírására, ha valakinek az a problémája, hogy „akkor sem kellett volna... liliputi színházat rendezni" –, de vannak rendezői eszközök, amelyek mellett bizony nem lehet szótlanul elmenni, és a Gioconda „piciny” szereplőinek adott módon történő felléptetése ebbe a körbe tartozik. Így most az előzetes kérés ellenére nem hallgatok a témában. Nem gondolom ugyanis azt, hogy a telramund fórumtársunk által kifogásolt „liliputi színház" közreműködői színpadképtelenek lennének, és azt sem hiszem, hogy bármilyen módon el lehetne vonni tőlük a fellépés vagy az azzal járó jövedelem lehetőségét. Nem kedvelem a polkorrekt világát sem, észrevételeimet annál sokkal mélyebben gyökerező humanista hagyományokra alapozva igyekszek megfogalmazni. Amit súlyosan sértőnek érzek, az az, hogy ezeket a szereplőket a darabban kvázi pribék szerepkörben alkalmazzák, és úgy vélem, hogy ez a megoldás annak a sötét és valóban megalapozatlan, ámde nagy múltra visszatekintő, az emberi természet árnyékos oldalában pedig mélyen gyökerező elgondolásnak a továbbélése, amelyik a testi tökéletlenséget (betegséget, születési rendellenességet stb.) összekapcsolja az erkölcsi rosszal. Ezt ma már minden civilizált ember elutasítja, függetlenül a világnézetétől, és teljesen érthetetlennek tartom, hogy ez a rendezői megoldás egyáltalán még színpadra kerülhetett a Ház egyik produkciójában. Ha valami valóban elfogadhatatlan a Gioconda most futó rendezésében, hát ez az.
Tudom, az ön szívéhez közel áll a Gioconda :-) Nehéz egybevetni a spanyol és a magyar ízlést, 1-1 konkrét darab keresettségét. Továbbá jóval nagyobb város (+kultúrturisták) = jóval nagyobb közönségre számíthatnak egy, a miénkénél tudtommal jóval rövidebb szezonban. (Az is igaz, hogy a Liceu jóval nagyobb mint az Erkel.) Hogy világszínvonalú lehetett volna pár éve az itteni szereposztás vagy sem, azt nem tudom, de azt látom, hogy a Liceuban többszörözött szereposztással játszották a darabot és kétlem, hogy egytől-egyik mindenki világszínvonalú lenne, de ön ebben szakértő, én meg nem. Nem védem (és nem támadom) MÁO szervezőit, de állítom, hogy kettő hét alatt lehetetlen tízezer embert beszervezni hat előadásra az Erkelbe még akkor is, ha bérletben már adtak el valamennyi helyet.
Nekem a Gioconda a nagy kedvencem.Maga a történet helyenként neveteséges,de nem 4-5 db számból áll,hanem az egész egy csodálatos igazi olasz opera.Igenis a szereplőkkel és a rendeszéssel elvették a kedvem, ,hogy a premier átvészelése után még egyszer meghallgassam ezt a felállást.Pár éve világszínvonalú szereposztást lehetett volna kiállítani persze akkor sem kellett volna vizirevűt és liliputi színházat rendezni(Na majd jönnek,hogy rasszista vagyok,pedig most mindenki jobb ,ha hallgat ebben a témában.)Hogy régen sikerült a telt házÍ?Akkor volt egy szervezés,ahol a szervezők nem csuopán az asztal mögül értékesítettek,hanem járták a gyárakat és más munkahelyeket..Mindenkinek ajánlom ,tán a YT-on ott van a tavalyi barcelonai Giocondat.Fantasztikus!
Ha valami "nem kimagasló", az nem ugyanaz mint "selejtes". A régebbi Giocondák pedig nem egy kupacban futottak telt (vagy nem telt) házzal, hanem valószínűleg szétterítve és valószínűleg több bérletes nézővel, nem beszélve a mai bérletszünetes előadásról ... van is rá bő ezernyi (!) eladatlan jegy. Megjegyzem, a felsorolt művészek sem képviseltek egyformán magas színvonalat és a maiak nagy része sem marad el tőlük ... legfeljebb -mint már írtam- szereposztási tévedések történnek, ami viszont kétségkívül a művészeti irányítás felelőssége.
Erről van szó. Nem néztem meg a jegytérképét, de az Aidára nagyjából meg kell(ene) telnie a háznak. A Parsifal szerintem kifejezetten "rétegopera", többnyire Nagypéntek körül játsszák egyszer-kétszer, részben megszokásból, részben illendőségből mint Mindenszentekkor Requiem(ek)et vagy Nagyhéten a passiókat. Plusz a MüPában is rendszeresen kitűzik, nem akármilyen előadásban, ha drágább helyárakkal is. A Figarót szerintem Schrott húzta fel jegyeladásban. Carmen slágerdarab és a közönség nem nézi, ki rendezte jól vagy rosszul. A L'Italiana meg nem slágerdarab, legfeljebb őshazájában.
Vigyázzunk már egy kicsit a kilógó lólábakra! Már tavaly is voltak olyanok, akik a Giocondát, mint selejtes operát próbálták feltüntetni, és mint ilyenre rákenni a mostani kudarcokat! Mennyire érdekes és árulkodó, hogy a régebbi Giocondák emlékeim szerint mindig telt házzal futottak, igaz, olyan nevekkel, mint Misura Zsuzsa, Szilfai Márta, B. Nagy János, Andrej Lancov, Pánczél Éva, Takács Tamara, Begányi Ferenc. Pedig az Erkel Színházban abban az időben is ennyi ülőhely volt, mint most, nem kevesebb!
Azért eléggé gyengélkedni látszanak a "nagy" operák is. Az Aida és a Parsifal esetében nem sejtet jó és kiegyensúlyozott teljesítményt a jegytérkép, hat előadás van kitűzve mindegyikből, és én nem látom hat telt ház lehetőségét... A Parsifal már két éve is három, talán kb. 70%-os házat hozott. Tudom, mert ott ültem az egyiken. Az idei hat előadás meglehetősen bátor vállalásnak tűnik. A Carmen négy előadása viszont már most elkelt, a Figaro házassága alapján talán ez az a volumen, amiben próbálkozni érdemes bármivel... Vagy inkább egy erős operával, mert az Olasz nő Algírban esetében már soknak tűnik ez a szám, hiszen hiába jó a darab, mégsem számít alapműnek.
A rossz Gioconda-házak szerintem nem a szereposztási tévedés áldozatául esett Boncsér Gergely miatt vannak és nem is a rendezés miatt, amit a meghamisított finálét leszámítva elég jónak tartok, ahogy arról már írtam. A megfejtést továbbra is abban látom, hogy a Gioconda, néhány slágerszámot leszámítva nem kimagasló opera. Tömeges (!) igény csak öt nagy sztár felléptetése esetén remélhető, amire mondjuk Bécs vagy a MET képes. Bécset és a StOP-t egy csomó kultúrturista is látogatja, NYC pedig egy tízmilliós város. Továbbá és talán elsősorban a pesti stagione-rendszer az, ami a rossz házak oka. Egyszerűbben: nem várható el, mondhatni, reménytelen, hogy a Gioconda két hét alatt tízezer embert beültessen az Erkel Színházba.
Itt már inkább a nagyon csúnyán elmélyült általános látogatói (látogatási) válsághoz köthető a csekély érdeklődés, és nem az adott darabhoz vagy színrevitelhez. Néhány különleges műsorkörön (ünnepi ciklusok előadásai, gálák, „zártkörű” műsorok, erős vendégjátékok stb.) kívül manapság a kegyelem egy formája a jó látogatottság. Különleges sikernek mondható az, hogy a Figaro házassága nemrég megélt egy telt házas szériát – igaz, mindössze négy előadásban, népszerű külföldi énekes közreműködésével –, vagy hogy a Giselle most lezárult kilenc előadására elkelt úgy szemre hét telt házra való jegy (tévedés, pontatlanság és rossz szemmérték lehetősége fenntartva, és csak örülök, ha ez a valóságban több volt). Szerintem értékelhetőnek tekinthető nézettséget manapság inkább csak a premiereken lehet tapasztalni, illetve matinéidőben, amikor eleve olcsóbb jegyárakkal fut az adott darab. A többi időpont közül péntek és szombat este népszerűbb a hétközi és vasárnap esti előadásoknál, ez a közhelyszerű igazság is magyarázhatja február 15. (szombat) relatív erejét. Nem tartom kizártnak, hogy többen egy-egy, a jegytérképen már eleve jobb eladási adatokat mutató időpontra váltanak jegyet, mert véleményem szerint egy 30-40% körüli házban rendkívül kellemetlen a közönség helyzete is, én rendre úgy érzem magam, mintha a művészek megalázásában vennék részt. Hogy ők hogy érzik magukat, abba már bele sem merek gondolni... A Gioconda esetében az általános tünetekhez még valóban hozzáadódhat az új rendezés tavaly megmutatkozott, erősen megosztó jellege is, és az már tényleg akadémikus kérdés, hogy a darab az új formájában szerepet játszhatott-e valamilyen mértékig a válság további mélyülésében.
Tavaly óta se javult meg a Gioconda, egyébként meg mitől javult volna meg? A rendezést inkább hagyjuk, úgy pocsék ahogy van, és még meg is csonkították a művet! A főszerepeket alkalmatlanokra bízták!!
Én Kisjudit Annára vagyok kíváncsi, azért vettem jegyet.:)
Talán úgy, hogy ez az egész színpadraállítás enyhán elhibázott. Nem beszélve róla, hogy Boncsér teljesen alkalmatlan az opera tenor szerepére, Sümegi enyhén szólva hagy maga után kívánivalót címszereplőként, a húzások miatt Agachénak nincs lehetősége a maga teljességében megmutatni mi rejlik ebben a szerepben. Boncsért agyon dicsérték a Nyugat lányában nyújtott teljesítménye miatt hűt izé, szerintem arra a szerepre is teljesen alkalmatlan a hangja. A nyugat lánya szériát is ez ölte meg: a három főszereplő közül egyedül Agache volt a helyén és énekelt úgy, ahogy kellett. A zenekar is enyhén vérszegényen, jellegtelenül játszott. Ezek után én - bár Bakonyi Anikóra kíváncs lennék a címszerepben - nem tudom rávenni magam, hogy a Giocondát is megnézzem még egyszer. Gondolom többen is vannak ezzel így.
Én kb 2 hete online vettem jegyet a Gioconda 15-i előadására, és már akkor kevés jegy volt. Viszont legnagyobb meglepetésemre, amikor a kosárral már a fizetésre mentem, akkor derült ki, hogy 50% kedvezményt adnak minden jegyre. Ha ez nem a fizetésnél derülne ki, hanem hamarabb, akkor talán nagyobb lenne a jegyvásárlási kedv.
Hogy lehet az, hogy a Gioconda február 15-i előadását leszámitva oly széngyenletesen csekély az érdeklődás?
Kapcs. 10440. sorszámhoz
Két kiegészítést teszek előző írásomhoz (melyek a beszámolómból kimaradtak):
Szvétek László, az Operaház kiváló basszistája,. a Budapesti Operabarátok Egyesülete egyik vendége volt a tegnapi Klubdélután koncert-programjában. A művészt az énekszámai előtt Fülöp Attila műsorvezető-szerkesztő abból az alkalomból is kérdezte, hogy immár 25 éve tagja a Dalszínháznak.
Szvétek László felelevenítette a kezdeteket, nagy szeretettel emlékezett meg a zeneakadémiai-főiskolai tanáráról, Sólyom-Nagy Sándor operaénekesről, akitől nagyon sok szakmai ismeretet kapott. Arról is szólott, hogy pályakezdőként milyen hasznosak voltak számára a vidéki operaházakban eltöltött időszakok (Győr, Debrecen...) mielőtt 1994-ben az Operaház magánénekese lett, hiszen rengeteg színpadi tapasztalatra tett addig szert. Komédiás vénáját pedig külön kihangsúlyozta, amit éneklései alatt mulatságosan "kifejezett"...
A beszélgetés folyamán persze szóba került az oldala mellett ülő feleségével, Gál Erika operaénekessel való megismerkedésük is; a témában a harmadik vendég, Rálik Szilvia tett hozzá kedves, magánjellegű közlést - aki az énekes-házaspár szoros barátjaként osztott meg velünk erről apró információt: sokat utaztak együtt hármasban külföldi fellépésekre, így szemtanúja lehetett a történéseknek...
Rálik Szilviának egy zavarbaejtő kérdést is feltett Fülöp Attila: volt-e része és ha igen, milyen érzésekkel állt hozzá Salomeként a Hétfátyol tánc alatt teljesen ruhátlanul megjelennie a nyílt színen? A színpadon és a nézőtéren hatalmas kacagást keltett ez a kissé frivol, provokatív kérdés és bizony Rálik is kapkodta a levegőt és nehezen keresgélte a megfelelő szavakat, hogy megfogalmazza "igaz" válaszát. Mindenesetre annyit megjegyzett, hogy "anyaszült meztelenre" nem vállalkozott sohasem, ugyanakkor kifejezetten élvezte, ahogy csábosan fátylait dobálta le magáról, és mennyire szereti közben magát a táncot.
A Budapesti Operabarátok Egyesületének az évad második, meghirdetett Klubdélutánján voltam tegnap (január 26-án) az Erkel Színházban.
Bár már az Operabarátok sokadik Klubdélutánján lehettem jelen, de előtte mindig jóleső izgalommal és nagy várakozással készülök az újabb eseményre és zarándokolok el az Erkel Színházba, hogy a kedvelt és kedvenc operistáimat „civil" oldalukról is jobban megismerjem, közelebbről is láthassam őket a színpadon (mindenki oda ül, ahova akar), és hallgathassam mit énekelnek a műsorban - valami szépet, különkegeset. De nem csak éneklésükre vagyok kíváncsi, hanem „prózájukra” is: mit mesélnek magukról, mit osztanak meg a műsorvezető házigazda - szerkesztő, FÜLÖP ATTILA (az Operaház egykori tenoristája) kérdéseire válaszolva, ami a közönség számára is érdekes, színes hír lehet szakmán innen és túl. Ráadásul még „beszélgetős” vendég is érkezik, ezúttal KARCZAG MÁRTON, az Operaház Emléktára vezetőjének személyében.
Amikor elfoglaljuk helyünket a nézőtéren, Fülöp Attilát már ott látjuk ülni a kis asztala mögött a színpad előterének jobb sarkában: körülötte székek, az asztalon annyi mikrofon, ahány szék…, és frissítők. A színpad bal oldalán helyezkedik el a zongora. A színpadon a hátteret a Giselle balett aznapi matiné- és esti előadásának színpompás díszletei jelentik.
A koncert előtt mindig az Egyesület elnöke – SZINETÁR MIKLÓS rendező, volt főigazgató – üdvözli-köszönti az operabarát tagokat és pár mondatban előrevetíti, hogy a műsorban mely vendégekhez lesz szerencsénk, akik annyira várják már ezt a számukra megtisztelő fellépési lehetőséget. Szinetár Miklós ezután elbúcsúzik tőlünk és felmegy az igazgatói páholyba, hogy onnét élvezze ő is a koncertet meg a beszélgetéseket a bejelentett énekművészekkel.
Úgyhogy ma sem történt ez másképp, nagy örömmel és tapsokkal fogadtuk a színpadra bejövő operaénekeseket:
RÁLIK SZILVIÁT (szoprán) és GÁL ERIKA (mezzoszoprán) - SZVÉTEK LÁSZLÓ (basszus) házaspárt.
Zongorán közreműködött: BARTAL LÁSZLÓ
A beszélgetés igen oldott, mondhatni baráti hangulatú, bensőséges légkörben zajlott, hiszen megtudtuk, hogy Rálik, Gál és Szvétek régi jó baráti kapcsolatot ápolnak egymással. Elmesélték barátságuk hátterét, történetét is; mindezt megtetézte a két operaénekesnő azzal, hogy énekszámukat követően egymást többször nagy szeretettel megölelték.
Számomra érdekes volt az is, hogy Rálik Szilviát nem sokkal ezelőtt egy másik koncerten hallottam énekelni (Semmelweis Szalon estjén - amiről ugyancsak beszámoltam. Akkor Puccini Toscájából és Bizet Carmenjéből énekelt, most viszont a Turandot nagyáriáját hallottuk tőle, és ami meglepetésként ért: Lehár Ferenc utolsó nagyoperettjéből, az operai igényű Giudittából énekelte el a híres dalt: „Oly forró ajkamról a csók!” – a refrén előtti táncrészben pedig „besegített” Szvétek László, akinek karján keringőzött s lejtett vele pár lépést… Mesélt Pitti Katalinnal és Misura Zsuzsával ápolt, máig tartó baráti kapcsolatáról, akik segítették mind énektechnikája, mind színpadi játszása, szerep megformálása elsajátításában, fejlődésében, érési folyamatában.
Szvétek László igen humorosra vette, jókedvűen, poénkodva, komédiázva énekelt el három ismert operaslágert magyarul: Mozart: A varázsfuvola – Sarastro áriája, II. felv. – „ Osiris, Isis itt e párnak ó égi lelket adjatok”; Ránki György: Pomádé király új ruhája – Pomádé áriája, II. felv.; Rossini: A sevillai borbély – Basilio rágalomáriája.
Gál Erika mesélt A sába királynője nagy sikeréről: az Operaház produkciójának vendégszereplése Tel-Avivban és New Yorkban is hatalmas nagy érdeklődést váltott ki és igen pozitív visszhangokat kapott – benne a címszerepet énekli már öt éve, először a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon volt alkalma hozzá, azóta „érik” az alakítása, amit nagyon szereti. Mesélt Komlóssy Erzsébet operaénekesnőhöz fűződő barátságáról, aki mint aki énektanár karolta fel anno és ez a szakmai kapcsolat a mai napig tart, sokat ér neki. Gál Erika először Santuzza áriáját énekelte el Mascagni Parasztbecsület című operájából, majd Laura áriája következett Ponchielli operájából, a Giocondából.
Az ének-koncert utolsó számaként ugyancsak a Gioconda operából hangzott el Laura és Gioconda kettőse Gál Erika és Rálik Szilvia közös énekében! Megjegyzem, Rálik most tanulja a szerepet – s e kettősben is magas hőfokon, biztos hangokkal énekel -, bízom benne, hogy a következő évadban alkalma lesz a Gioconda-produkcióba teljes szereptudással beállnia!
Bartal László, az Operaház karmestere, korrepetitora itt zongorakísérői minőségében ezúttal is kitűnő partnerként állította szolgálatba tehetségét, hangszeres tudását, művészetét.
Mondanom sem kell, a közönség lelkes tapsokkal honorálta az Operaház énekművészeinek és Bartal Lászlónak ezt a színvonalas előadást!
A Klubdélután koncertet követő beszélgetés részében Fülöp Attila KARCZAG MÁRTONNAL, az Operaház Emléktára vezetőjét kérdezte munkájának összetevőiről, de szóba került az elkészült Opera digitális archívuma, a Digitár, ahogyan az Operaház egykori nagyságairól (Fricsay Ferenc és Sergio Failoni karmesterekről; Radnai Miklós és Tóth Aladár igazgatókról) írt könyvei, publikációi. Megtudtuk, hogy a következő munkája egy interjúkötet lesz - már folyamatban van -, mely Kincses Veronika életét, művészi pályáját dolgozza fel – ugyancsak az Operaház kiadványai között jelenik majd meg a közeljövőben.
Úgy gondolom, ez a vasárnap délutáni Klubdélután is nagyon jól sikerült, a kitűnő előadók jóvoltából az elhangzott énekszámok szép élményekkel, gazdagítottak, egyúttal a fellépett operaénekeseink a szakma mellől bepillantást engedtek privát szférájukba, amivel még közelebb kerültek hozzánk, a hálás közönséghez. Dicséret Fülöp Attilának, aki ezt a rendezvényt évadonként három-négy alkalommal vezeti-szerkeszti - mindezt szívósan, kitartóan, nagy kedvvel és odaadással végzi. Köszönet érte neki is.
Origo.hu/MTI - 2020.01.17. 16:17
Kortárs Opera Showcase címmel három új magyar operából mutat be részleteket a Zeneakadémiával közösen a Magyar Állami Operaház január 22-én az Erkel Színház Bernáth Büféjében.
Új magyar operákból ad ízelítőt az Opera és a Zeneakadémia programja
„A Magyar Állami Operaház alapító okiratban foglalt kötelessége és hagyománya új magyar művek rendelése és bemutatása. Ezen feladatának új eszközeként első ízben valósul meg a magyar kultúra napjához időzítve a Kortárs Opera Showcase kezdeményezés, amelynek célja, hogy a közelmúltban elkészült magyar művekbe engedjen betekintést.”
Frappáns válaszod nem lepett meg!
Frappáns válaszod nem lepett meg!
Kedves Tiramisu! Ebben a kérdésben teljes közöttünk az egyetértés: a kóla-póló kombinációban kevesebb a buborék, mint a frakk-pezsgő összeállításban.:)
Van köze!! - most azonban annyira egyértelmű volt a színvonal, hogy beletrafált valószínű, hogy kevés volt a kólában a buborék!
Kedves Takatsa! Nem a fajsúlyosságról van szó. Mondjuk, megértem Schrottot, mert nehéz lehet olyan partnerekkel, akik a szerepeiket se elénekelni, sem eljátszani nem képesek. Kíváncsi lennék Schrott őszinte véleményére, de ezt nem fogjuk megtudni. Schrott ide vagy oda, ezt az előadást még egyszer akkor se nézném meg, ha nekem fizetnének érte!
