más, de témába vág:
Anne-Sophie Mutter megszakította egyik koncertjét Cincinnatiben, mert valaki felvételt készített róla. a művész részéről szerintem ez elfogadhatatlan viselkedés.
Ahogy én láttam, lehet megsértődni:
A szombati Gioconda előadással kapcsolatban azokkal értek egyet, akik szerint ez az előadás az elmúlt évek, sőt továbbmegyek az utóbbi évek magyar operajátszásának abszolút mélypontja volt. Hová lett a művészet szerete, az alázat?
Tényleg az a legfontosabb, hogy egy minimum spinto képességeket igénylő szerepbe itthoni """sztártenort""" válasszunk? Egy olyat, aki még előrerendezve (úgy, hogy azon izgul az emberfia, hogy éneklés -erőlködés- közben bele ne essen a zenekari árokba és így) is alig hallatszik az 5. sornál hátrébb? Ami hallatszik, abban meg köszönet nincs. Hamis, forszírozott, gyenge, ún. "ingolata" éneklés. És azt hogy nevezzem, hogy amikor tenorunk énekelt a zenekar tücsökciripelésnek hatott? Ilyet lehet? Hol a határ? Ponchielli nem Verdi, de azért annyira tiszteljük már meg a szerzőt, hogy nem redukáljuk a darabját kisebb ívűre, mint amire írva van, csak azért mert valaki alkalmatlan elénekelni az egyik szerepet.
És nem, nem vezényeljük rá a zenekart a bariton -felháborítóan meghúzott módon- egyetlen áriájára, hogy a közönség még véletlenül se tudja kifejezni a tetszését az egyetlen énekessel kapcsolatban akiben hallani vélhettük igazi operaénekesek, igazi operaéneklését. Az, hogy valaki Alexandru Agache "hanyatlásá"-ról írjon negatívumként ENNEK az előadásnak a kapcsán, ahhoz igen "kifinomult"ízlés, továbbmegyek fül kell. Inkább meg kell neki köszönni, hogy okozott pár valódi operai pillanatot ebben a tragikomédiában. Az opera wagnerien erős, a Credo-ra emlékeztető, drámai hatású áriáját nem csak a hanganyag, de a valódi monodrámai alakítás tette kiválóvá (ilyen téren sem láthattunk sok jót szombaton) - felháborító, hogy utána esélyünk sem volt megtapsolni, bravozni.
A mezzo-tenor duettnél én azon gondolkodtam, hogy hol ülök. Musicalen? Fürjes Anna erőtlen, kis hangterjedelmű szoprán hang, ha ő a jelenlegi fiatal mezzogárdából az, aki alkalmas lenne Laura szerepére, akkor inkább írják ki a darabból a szerepet (van rá alkalmas énekesnő egyébként, de őt most nem nevezem itt meg). A másik óriási csalódás maga a címszereplő volt, akinek semmi, de semmi köze ehhez a szerephez. Bakonyi Anikót én láttam már nagyon jól teljesíteni, de itt rá se ismertem. Egy igazi drámai szoprán szerepre nem választunk olyan énekesnőt, akinek közép-és mély hangjai nemhogy gyengék és nem szólalnak meg, de egyszerűen nincsenek, a magasságai pedig -teljesen világos, lírai hang révén- erőltetett és csúnya visításba mennek át. Tavaly Sümegi Eszterről írtam, hogy kevés Giocondának, én most esküszöm visszasírtam őt. A teljesen mache, szerepidegen színészkedéséről inkább nem is beszélnék (pedig kéne), az lehet a borzalmas rendezői instrukciók hibája is, ami a darab előremenetelével egyre inkább teszi egy keszekusza katyvasszá és a zenétől is teljesen távolivá a színpadi actiokat, ez az ügyködés az Órák tánca jelenetnél éri el a csúcs-(mély)pontját.
Hogy valami jóról is írjak a végén: Cser Krisztián a szokott szép, zengő hangján énekelt, de ez a szerep tavaly sem tartozott már a legjobbjai közé, el is hiszem hogy egy Kékszakállú, Wotan vagy II. Fülöp után nem is túlontúl izgalmas neki sem. Kissjudit Anna pedig végre egy igazi alt, aki annyira kellene ide mint egy falat kenyér (meg mint tenorunknak a mikroport), de kicsit ő is használhatná jobban a mellrezonanciát, mert néha átment gombócos-huhogósba az éneklése, ami ma nagy divat, én azonban ezt nem követném, pláne ha valakinek ilyen matériája van, mindenesetre ügyes és ebben az előadásban a kevés pozitívum között tudom megemlíteni.
Ez ma itthon az operajátszás? Ilyen olcsó és triviális "trükökkel"-"játszmákkal" történik a szemfényvesztés? Én köszönöm, ebből nem kérek, ez minden csak nem a zene és a művészet szeretete és interpretálása - ha valaki fogyasztja, akkor annak egészségére....
http://estely.hu/kereszteny-farsang--2020-februar-22?lang=hu
Az Opera honlapjáról:
Farsangi gála Nino Machaidzével az Erkel Színházban
Először lép fel Magyarországon a világhírű grúz szoprán 2020. február 22-én, az Opera ünnepi műsorának sztárvendégeként. Az est programjában, amely több műrészlettel is utal az Opera aktuális Keresztény Évadának tematikájára, az Opera együttesei és szólistái is közreműködnek.
Az énekesnő az Erkel Színházba is változatos programmal készül, többek közt A szicíliai vecsernye, a Ruszalka, a Bohémélet és a már említett, emblematikus Rómeó és Júlia egy-egy áriáját is hallhatja a közönség.
[…]
A gála zárásaként pedig az a nagy formátumú Mefistofele-részlet hangzik el hangversenyszerűen, amelynek falakat szétfeszítő erejéből mintha az Ybl-palotába történő visszatérés vágya is kiérezhető volna: Boito operáját csak ott tudják színpadi előadásban játszani.
Az esten, melyet Almási-Tóth András művészeti igazgató és Solymosi Tamás balettigazgató állít színpadra, valamint Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényel az Opera Zenekar és Énekkar élén, Boncsér Gergely és Kálmándy Mihály is színpadra lép, akik A lombardok, a Bánk bán és a Tosca, egy-egy, a Keresztény Évad tematikájába illeszkedő áriáját adják elő, míg az Opera Énekkar az Otello Tűzkarában és a Mefistofele Prológjában működik közre. Az idei gálán kiemelt szerephez jut a Magyar Nemzeti Balett, amely Haydn A teremtés című oratóriumának nyitányára Rujsz Edit, ifj. Johann Strauss Éljen a magyar! című polkájára pedig Venekei Marianna koreográfiáját mutatja be, de bravúros részletek láthatók A diótörőből is. A balettszámokban közreműködik Melnik Tatiana, Leblanc Gergely, Majoros Balázs, Carulla Leon Jessica, Felméry Lili, Pokhodnykh Ellina, Balázsi Gergő Ármin és Timofeev Dmitry, valamint a Magyar Nemzeti Balett tánckara. Ugyancsak fellépnek a gálán a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei, akik Mráz Kornélia és Vetési Adrienn koreográfiáit mutatják be Csajkovszkij, Schubert és a Taalbi Brothers műveire.
Talán jobb lenne, ha inkább a jelenünk lenne az Eiffel ... úgy egy éve már. És még mindig félig-meddig próbaüzem lesz március végétől?
„Az Eiffel Műhelyház a jövőnk”
A Magyar Állami Operaház főigazgatójával, Ókovács Szilveszterrel partvonalról kiabálásról, beruházásokról és művészi koncepcióról is beszélgettünk.
2020.02.13 - Kultúra.hu
Március végén hivatalosan átadják az Eiffel Műhelyház Bánffy-termét, nyáron a tervek szerint a műhelyeknek szánt hátsó részen is befejeződnek az építési munkálatok. Az Operaház átadására 2021 végéig kell várni – összegezte a beruházások állását a Kultúra.hu-nak Ókovács Szilveszter.
Azért nagyon sokan szeretnének úgy elénekelgetni, mint Alexandru Agache világhírű bariton!
Ókovács Szilveszter főigazgató nyilatkozta egyik interjújában Boncsér Gergelyről, akit nagyon megdicsért A hugenották és A rajnai sellők elénekelt tenorszerepeiért, hogy reméli, a művész döntésre jut: háttérbe szorítja az Operettszínházban félállású működését és teljes energiájával az Operában fogja kamatoztatni kiváló hangi adottságait.
Dehogy sértődők meg! Boncsér művész úr meg biztosan még annyira se!
Tényleg nincs közöm hozzá, bocsánat a baráti kérdésért. Kicsit ugyan sajnálkozom, hogy az évadban ez volt az utolsó Gioconda, így többre már nem tudsz elmenni. De majd lesz új évad és lesznek új remények.:)
Én nem froclizok senkit sem, csak a véleményemet írom le. Volt nekem lehangoló véleményem nem is egy énekesnőről. Én csak a fülemre hallgatok, és ha valamit bántóan hamisnak hallok, akkor szóváteszem. De tudomásul veszem azt is, hogy másnak másmilyen hangolású a füle és egészen mást hall, mint amit én. Ezért lesznek különböző vélemények, nem kell ezen megsértődni.
Ha nem vagyunk rókák, nem énekeljük ki a holló (és senki) szájából a sajtot. Ha nem vagyunk elfogultak, nem énekeljük ki Boncsér Gergely szájából torkából a hangot. Mert van neki hangja, nem is akármilyen ... csak mint már tavaly megírtam, nem Enzohoz és hasonló olasz hőstenor szerepekhez. Legalábbis még nem.
Úgy vélem, hogy nincs közöd ahhoz, hogy miért voltam ott a Giocondán! Maradjunk ennyiben! Lehet, hogy te csak a férfi énekeseket froclizod? Hm. Azért ez érdekes!
Nem értelek téged kedves Károly. 3 nappal ezelőtt elmész a Giocondára, amelyet életed egyik legrosszabb előadásának, a magyar operajátszás szégyenének minősítesz, aztán tegnap beülsz ugyanarra az előadásra, ugyanarra a szereposztásra? Ez nálad mazochizmus, vagy esetleg te vagy az egyik ruhatáros nénike, akinek ez kötelező?
Boncsér legnagyobb baja szerintem az (a szereptévesztések mellett, amelyekről feltehetően nem ő tehet), hogy komoly intonációs problémái vannak. Egyszerűen hamisan énekel. Láttunk már ilyet régebben is, pl. Kiss-B. Attila esetében, és ez az a kór, ami gyógyíthatatlan.
Agache még el fog énekelgetni legalább 10 évig az operában, és továbbra is meglesz a stabil rajongói tábora. De ez nem baj, nem is akarom bántani őt, ez így van a világ bármelyik dalszínházában.
Agache művész úr éneklésével kapcsolatban nem egészen megalapozatlan takatsa fórumtársunk észrevétele. Tény, hogy amikor átütő erővel énekelt, akkor orkánszerű, volt a hangja; amikor meg nem, akkor ott volt az észlelhető, enyhén zavaró vibrato... Ezt úgy mondom, mint aki jobbára balettkérdésekkel foglakozik ezen a fórumon, és az operai teljesítményeket kevéssé kvalifikáltan, nagyjából a "tetszik/nem tetszik" skálán ítéli meg, operába pedig szórakozni jár, és nem az énekeseket értékelni. Vagyis ha egy hiba már az én figyelmemet is felkelti, akkor az valószínűleg tényleg ott van...
Az igaz, hogy tegnap csodával határos módon teltház volt, lehet, hogy ingyen osztogatták a jegyeket? Ami a szereplők megitélését illeti, részben egyetértek veled, részben, nem! Azzal nem értek egyet, hogy Boncsér hangja ne lenne szép. Vele mindössze annyi a baj, hogy totál más repertoárba kényszeríti az operaház vezetősége, mint amire való a hangja, és ez nagy baj! Baj, mert tönkreteszik vele az énekest, és baj a közönségnek, aki nem hallja őt! Agache tegnap is hatalmasat énekelt, átütő erejű, orkánszerű hangjával, ami minden hangtartományban kiegyenlített, magával ragadó, szerepformálása még a bugyuta rendezés ellenére is nagyszerű. Kisjudit Anna nagy igéret, bár még nem tud úgy énekelni, hogy a Vak asszony szerepét teljes fölénnyel birtokolhassa, de a hanganyaga több mint bíztató. Vigyázni kéne rá! Cser Krisztián tegnap jobb volt, mint az előző előadáson, ahol egy hatalmas gikszert is énekelt egy magas hangon. Fürjes Annáról viszont nem is lehet mit mondani, ő az igazi kakukk tojás, akit nem szabadott volna színpadra küldeni! A címszereplő hangja valóban egyes tartományokban szinte nem is hallatszik, a magasságokban viszont éktelenül pusol, nyomatja, ami kár, mert egy másik repertoárban jobban érvényesülhetnének a hangja adottságai.
Haha, én egy egészen más előadást láttam ma, mint amit látott Károly kollégám. Először is teltház volt. Ez persze rossz hír ebben az influenzás időben, mert biztos vagyok benne, hogy elkaptam valamit, így lehet, hogy már a láz beszél belőlem. Először is az operáról. Ponchielli mester receptje egyszerű lehetett. Először írt egy csomó áriát, aztán néhány duettet, tercettet, kvartettet, némi zenekari betétet, aztán mindezt beledobálta egy óriás cilinderbe, majd varázspálcáját megforgatva kirántotta belőle az operát (?). Aztán erre a katyvaszra még a rendező is rátett egy lapáttal, készítve nekünk egy kis pancsolót, hogy sohase érezhessük magunkat biztonságban. Nekem ez a kis pancsoló amúgy nagyon tetszett - különösen a (víz)órák táncának végén, amikor a balettosok, önfeledt lovakként pancsikoltak a vízben - egészen addig, míg a négy gonosz törpe bele nem fojtotta a vak nagymamit ebbe a kiskanál vízbe. Ez volt az a pillanat, amikor a tragikus és a komikus összeért.
Rátérve a sok-sok főszereplőre, hiszen ebben az operában csak úgy hemzsegnek a főszereplők. Barnabe szerepében Agachét láthattuk. Én eddig is fenntartásokkal szerettem őt, mivel hangját kissé darabosnak találtam, de azt hiszem, hogy sajnos lassan másodvirágzásának végére érünk, hangja öreges, forszírozott volt, bántó vibrátóval. Évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy többet nem megyek olyan előadásra, ahol Boncsér Gergely énekel. Ezt a fogadalmamat azóta persze számtalanszor megszegtem, de meglepetést sajnos most sem okozott az előadása. Attól még nem lesz jó tenor senki sem, hogy megvan a hangmagassága, ha a hang amúgy nem szép, nem tiszta, nem erős, nem kifejező. Cser Krisztián jó volt. Szép basszushang az övé, és technikája is évről-évre fejlődik, öröm hallgatni őt minden szerepében. És most jön, akiért tulajdonképpen elmentem: Kissjudit Anna. Én nem állítom, hogy ez a hang készen van teljesen, szüksége van még tanulásra, de huh, ez a hang hátborzongató. Micsoda matéria, és az a varázslatos sötét tónus. Ez a lány csak a legnagyobbakhoz hasonlítható, óriási tehetség, fantasztikus igéret... Laura szerepében Fürjes Anna számomra nagy, és kellemes meglepetés. Egy új nagy drámai szoprán van születőben?
Az énekkar - mint mindig - és a zenekar - mint általában - rendben volt. Keselyák Gergely pedig nagyon derekasan vezényelt.
És most jöjjön Bakonyi Anikó, mint Gioconda. Először a sok főszereplő között szinte elvész. Aztán egyszercsak vesz egy nagy levegőt... és kitör, mint egy gejzír. Mint egy megvadult ködkürt az éjszakában, dobhártyaszaggatóan tölti be az Erkel színház számára szűk terét. Úristen, milyen ronda ez a hang, olyan randa, hogy már-már szép. Aztán ahogyan fogynak körülötte a főszereplők, úgy teljesedik ki. Ez a hangorkán tud alig hallható szép pianót is megszólaltatni, lélegzik, él, játszik a színpadon, nekünk énekel, szívvel, lélekkel. Ennél többet ember nem tehet.
Fontolja meg esetleg a darab megtekintését, már amennyiben lelkileg jól bírja a harmad- vagy félházakat. A vasárnap délelőtti árakat még a mű zenei anyaga is megéri. A koreográfia és a látványvilág különleges, időnként nagyhatású, és szerintem sokaknak nem tetsző, erősen megosztó. Ha valaki nem tudja fejből az alapmű történetét, nyugodt lelkiismerettel mellőzheti a cselekmény szoros követését. A darab sajátossága, hogy a társulat jelenlegi repertoárján ebben a balettben találkozhatunk a leginkább olyasmivel, ami szép adagio-nak tekinthető, ezen a területen kifejezetten jeleskedik a koreográfus.
Valószínű, hogy átok ül a Giocondán, mert olyan alacsony színvonalú operaelőadást, amilyen a tegnapi volt, keveset láttam! A baritont és a basszust kivéve még egy növendékelőadás szintjéhez mérve is pocsék volt. A tenor, a szoprán, a mezzó leírhatatlan csalódás, egyáltalán mit keresnek ebben a produkcióban?
Nos, tényleg elég rosszul áll az Erkel Színház szénája, a Karamazov testvérek c. számomra teljesen ismeretlen balett jegyeladása még a Giocondát is alulmúlja, persze ez is féláron megy már most legalább 2 jegy vásárlása esetén... ez még vasárnap estére is talán 1/5-öd házra van lefoglalva csütörtökön délután.
'Man hatte das Gefühl, dass eine Gruppe von Leuten vor der Aufführung beschlossen hat: "Lasst uns in die Oper gehen und und Randale machen." Sie hassten die Inszenierung und wir Sänger haben dafür die Prügel gekriegt.' (Copyright: Kaufmann)
Kedves Klára, az első mondatát nem is látom...nem személyeskedünk, nem bántunk. Egyébként csak PS-ben írtam, amit ön "kötekedésnek" tart, pedig egyrészt nem az, csak pontosítás, másrészt írtam is, hogy "...de ez most nem lényeges." A lényeget = a Kaufmann-ügyet illetően pedig köszönöm az infót. Amit ídéz, kissé (?) hasonlít a pesti incidensre: "Úgy tűnt, mintha egy csoport kifejezetten randalírozás céljából ment volna el az előadásra." ... mint a minap nálunk a Giocondán.
Kedves E.D. kissé kötekszik, mint majdnem mindig! Igen, a két Kaufmann könyvet valóban a művész menedzsere jegyzi, de először Kaufmann beszél önmagáról, aztán kortársak, partnerek beszélnek róla, majd párbeszéd formában, egyes szám első személyben a menedzser kérdéseire válaszol. Egy hibát korrigálnom kell - én sem vagyok tévedhetetlen! Szíves kérdésére elővettem a könyvet és megkerestem az említett eseményt. A malőr nem a Cosi egy előadásán, hanem a Szöktetés a szerájból 2003. évi salzburgi bemutatóján történt. (Ezért elnézését kérem.) A közönségnek nem tetszett az új rendezés, úgy tűnt, mintha egy csoport kifejezetten randalírozás céljából ment volna el az előadásra, az áriák közben is tartott a bekiabálás, ez váltotta ki az énekesből az alábbi mondatot:"Es steht jedem frei, nach Hause zu gehen!"
Több interjúban is rákérdeztek akkoriban és azóta is, minden alkalommal elmondta, a saját hangjukat nem hallották, a partnernők egyike zokogásban tört ki, stb. Végül nála szakadt a madzag. Egyébként az előadás után a rendezőt visszahívták és némi módosítást kellett végeznie a rendezésen, de ez már a korabeli kritikákból derült ki, nem a könyvből. Szóval úgy tűnik, a közönség mindenhol egyforma!
Pontosítsunk: "előadás közben" az jelentheti azt, hogy mialatt megy a zene és jelentheti azt, hogy felvonás végén. "Előadás végén": ez egyértelmű. Azt mondom: mialatt megy a zene, megengedhetetlen, hogy a nézőtérről bármit bekiabáljanak pl amit a kérdéses előadáson = "hangosabban, hangosabban". Mint ez alatt megírtam, az incidenst az olasz társaság vélhetően szándékos balhézás, "karzatbuli" céllal rendezte. Ha rosszul hallottak, lejjebb ülhettek volna, ha már eleve nem vettek pár euróval többért jobb helyre jegyet. Más kérdés, hogy általában hol, mikor, hogyan illik/szokás tetszést vagy nem-tetszést nyilvánítani és szintén más kérdés, helyes volt-e Boncsér Gergelyre osztani Enzót, amikor már az előző szériában kiderült (magam is megírtam), hogy a szerep -jelenleg legalábbis- nem való a hangjának.
PS Én is olvastam a Kaufmann-könyvet ...ami nem önéletrajz, hanem a menedzsere írta, de ez most nem lényeges. Nem emlékszem: éneklés közben történt rendbontás vagy pl. ária (jelenet) végén. Nagyon nem mindegy! Kétlem, hogy ott éneklés közben, ahogyan az Erkelben.
A tetszés- illetve nemtetszés-nyilvánításról külön topikot lehetne nyitni. Ahány ház -értsd: ország- annyi szokás. Maradva a konkrét esetnél, MÁO közleménye szerint: "Az Erkel Színházban a 2020. február 6-i Gioconda-előadás első felvonása alatt az erkély felsőbb soraiból egy hat fős olasz társaság fejezte ki nemtetszését." Idézet vége. Amennyiben ez a közlemény pontosan fedi a valóságot, ebből nekem az jön le, hogy a hat fős olasz társaság valószínűleg -mint már írtam- szimplán egy "jó" kis provokativ murit akart csapni. Ugyan miért az erkély felsőbb soraiba váltottak jegyet?Egy (két?) sör árából sokkal jobb helyre válthattak volna helyet, netán murizás helyett lejjebb húzódtak volna. Mint gyakran olvasható, a nézőtéri ültetők foghíjas nézőtér esetén nem szokták tiltani, ellenkezőleg: még terelik is lejjebb a közönséget. A társaság azonban vélhetően inkább balhézni akart és nem jobb helyre ülve hallgatni az előadást.
Ez jogos, és érdekes, de egyúttal igencsak kényes kérdés. Valóban, nálunk nem szokás az előadás közben nemtetszésünknek kifejezést adni, és az előadás végén is többnyire "csak" a gyér taps jelzi a nemtetszést. De sok - köztük európai - opreraházban az előadás közbeni bekiabálások sem ritkák, és az előadás végén hangos "Bu" kiabálással, vagy pfujolással köszöntik a szinpadon megjelenő énekest, rendezőt, jelmez- vagy díszlettervezőt, stb. amit a kritikusok írásaikban természetesen lelkesen megemlítenek. Az is tény hogy a nézők ízlése nem azonos, és ami az egyiknek nem tetszik, azt a másik élvezheti, tehát a vélemény nyilvánítás nem zavarhatja a közönség többi tagját.
Hogy a színpadon beszélő vagy éneklő művész ezt hogyan tolerálja, az egyéni tűrőképesség és vérmérséklet kérdése. Néhány évtizede nagy port vert fel hogy egy iskolásokkal megtüzdelt nézőtéren az általuk előadott "privát műsor" kapcsán boldogult Sinkovits Imre leszólt a színpadról, nem tudom, pontosan mit, de rendreutasító célzattal. Aminek következtében "természetesen" őt itélték el, nem az ifjúságot. Boldogult ifjúkorunkban benünket, középiskolásokat rendszeresen vittek iskolai szervezésben színházi elődásokra, pl. a Bánk bán-ra, vagy Shakespeare darabokra. Megnézhette volna magát az, aki ilyesmire vetemedik!
Jonas Kaufmann önéletrásában olvasható, hogy egy Cosi fan tutte előadás alkalmával a közönség egy része hasonló módon reagált, a női szerepők egyike könnyeivel küszködve könyörgött, hogy hagyják őket folytatni a művet. Kaufmannál viszont elszakadt a cérna, és kiszólt, hogy akinek nem tetszik, az hazamehet. Utána hónapokig hangos pfujolás köszöntötte, ha színpadra lépett.
Nem hiányolom a paradicsom-dobálós korszakot, valamint az egyes operaházakban régebben elterjedt, és helyenként ma is lappangó klakk-rendszert, amikor az énekek a klakk-főnöknek fizettek a taps reményében, vagy a kifütyülés megelőzése érdekében, de a "lábunkkal szavazunk" rendszer helyett valóban elkelne valami kultúrált vélemény-nyilvánítás, amire az érdekeltek odafigyelnek és esetleg konzekvenciákat is levonnak, pl. a szereplőválogatás alkalmával! Mert ugye a néző is szeretne valamit kapni a pénzéért.
Hová tűntek – ki tud róluk?
Nem találom a Ház idei, főleg tavaszi programjában a következő műsorokat:
1. PAS DE QUATRE.
2. PRIMAVERA rendezvénysorozat – ez már tavaly sem volt meg.
3. A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátékai, közös produkciói, akár az előbbi rendezvénysorozaton belül, akár azon kívül.
A felsorolt műsorok a vidéki, illetve határon túli balettegyüttesek és operatársulatok vendégjátékai voltak. Tudja valaki a fórumtársak közül, hogy mi lett a sorsuk, miért és meddig nem rendezik meg őket? A PAS DE QUATRE esetében lehetséges, hogy a Nemzeti Táncszínház által biztosított megjelenési lehetőségek okafogyottá tették a rendezvényt, a többi esetében viszont nincs tudomásom semmi hasonlóról.
Azért azt tegyük hozzá, hogy a normalitás erőteljesen kultúrafüggő fogalom. Normális magyar ember színházban nem viselkedik így, de attól normális más nemzetbeli még lehet, hogy igen. Én emlékszek olyan sajtóhíradásra, amely szerint szegény Pavarottit kifütyülte a Scala közönsége, amikor már nem volt a csúcson. A szegedi Varázsfuvolának volt néhány éve egy angliai bemutatója, azzal kapcsolatban is intenzív nézői érzelemnyilvánításról lehetett hallani, még ha csak a tapsrendnél és inkább a színpadi karaktereknek szólóan is, mert az előadás amúgy sikeres volt. Ezek ugyanakkor csak a közelmúlt példái, a korban visszefelé haladva találkozhatunk még tojásokkal, paradicsomokkal, „ripacs, takarodj”-okkal kapcsolatos, a kollektív emlékezetben nem feltétlenül jól megőrzött képekkel; magánéletük fejleményei miatt a színpadon is szenvedő énekesnőkkel; operatáborok és különböző primadonnák hívei közötti nyílt ellenségeskedésekkel. És hát én úgy tudom, hogy a színpadi árok is alapvetően biztonsági berendezésként jött létre a késő-kőzépkorban, amikor kezdett elterjedni a szokás, hogy a közönség vehemnsebb része egy-egy passiójáték után több-kevesebb sikerrel megpróbálta meglincselni a Júdást alakító előadót. Szóval az igazság inkább az, hogy ez az incidens, 2020-ban, magyar színházban a magyar nézők – közöttük az én számomra is – abnormálisnak tűnik, de szélesebb kortárs kitekintésben ez nem feltétlenül van így (még ha tojásoktól a Júdás veszélyeztetéséig terjedő történelmi példákat természetesen elvetjük is).
Külön kérdés, hogy mi lehet ma egy magyar színházban a negatív vélemény kifejezésének módja, ha a néző esetleg nem a kötelező áhítat szándékával, hanem szórakozás céljából ül be egy előadásra, és úgy találja, hogy az adott darab, rendezés, előadó nem szórakoztatja őt eléggé... De tényleg, mit is lehet ilyenkor tenni? Azon túl, hogy valaki kevéssé tapsol majd, vagy esetleg a lábával szavaz a szünetben... Az előadást, a művészeket és a nézőtársakat megzavarni nem lehet, ez tiszta sor. De mikor és mit igen?
Úgy tűnik, Boncsér nem bűnös, inkább áldozat. Az ostor ettől még rajta csattant.
Hugenottakban Boncser nem volt hatareset, kivaloan enekelt. Giocondaban rossz volt, Nyugat lanyat nem lattam, foltetelezni tudom, hogy az a szerep sem valo a hangjahoz. Mas kerdes a "balhezok" ugye, igy nem viselkedik normalis ember, ha pedig tobben voltak, akkor tobben viselkedtek nem-normalisan vagy akartak szimplan egy "jo" kis provokativ murit csapni. Akik rendreutasitottak oket, helyesen cselekedtek. Ha balhezni akar valaki, menjen a kocsmaba... aztan ott majd nem rendreutasitjak, hanem kitessekelik vagy elintezik a kidoboemberek.
Berczelly István idén ünnepli operaházi tagságának félévszázados jubileumát. Egyelőre nincs hír arról, hogy a Ház bármit is tervezne vele kapcsolatban.
Tavasszal lesz a Don Carlos új premierje.
A művész tudomásom szerint remek hangi állapotban van.
Szerintem igazán méltó lenne az 50 éves jubileuma alkalmából - felvetem - ha egy (egyik) előadáson elénekelhetné a Don Carlosban a Főinkvizitor szerepét.
Ez misszió lenne egy nagy müvész ünneplésére. Megérdemelné!
A felvetett témában akár az Operaház már visszavonult, nyugalmazott örökös tagjainak, Kossuth-díjas énekművészeinek kellene vagy lenne ildomos kezdeni valamit.... elvégre nekik - renoméjukból, tekintélyükből kifolyóan - tán még van (kellene lenni) némi ráhatásuknak...
Sajnálom Boncsér Gergelyt. Vele kapcsolatban már többször elhangzott, nem a fachja szerinti szerepekben kell szinpadra lépnie. Müvészein közül sokan járnak hasonló cipóben. Azt kell énekelniük, amire kiirják őket, és ha nem vállalják, elfelejtik óket, vagy kisebb szerepeket kapnak, azokat meg kiszolgáltatottságukban elvállalják, hogy meg tudjanak élni. Hanggyilkosság áldozuatai lesznek és váge a pályafutásuknak.... Hangbarát felelús vezetúkre lenne szükség, akik megtalálják azokat az operákat, melyek a rendelkezésre álló énekes zólisték hangfajának megfelelő ás ennek megfelelően lehetne a szereposztásokat kiosztani. Aggódom müvészeinkért. És ideje lenne a háttérból irányitók egyeduralmát és hangulatot befolyásoló diktatüráját legalébb visszafogni...
Számomra ez a cikk mutatja, ha tényleg így volt, hogy ez már lassan a legalja a vezetéstől, mikor a szart is megmagyarázzák, mert igazából az nem is fekália, vagy ha mégis, hát máshol is ugyanilyen fekália van akkor mi itt a baj? Boncsér A nyugat lányában is siralmas és a Gicondában is. A saját fachjában egy jó énekes lenne, de nem ezekben a szerepekben. Még a Hugenottákban határeset, de az előbbi kettőben nem.
Bretz Gábor sem tetszett? Őt sem hallottad?
Szerintem azért Agache, Bretz, Gál Erika, Sümegi, Wiedemann - bármikor elfogadnék ilyen kvalitású énekeseket.
Értem én hogy miért nincsenek (még) jobb (nagyobb hangú?!) énekesek, de erre a szereposztásra azért - Enzo kivételével - nem mondanám, hogy tévedés (sőt!). Valószínűleg az Erkel ismerten nem énekesbarát akusztikája, súlyosbítva a darabhoz előírt vastag zenekarral és ezen körülményt nem ismerő vagy ezzel nem törődő rendezéssel (nagyon sok "hátulról" éneklés van "berendezve") is jelentősen hozzájárul a negatív élményhez.
Jó kis muri lehetett. Többször kellene talán valami hasonló.
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/nemtetszesuket-fejeztek-ki-a-nezok-rendreutasitottak-oket-az-erkelben-152500.html?fbclid=IwAR1QzdiEsVdmz2NPUOHn4dtJGyDB21A97Hi9nSC8eCgCjkmyg8Pb7twOeQE
Hogy mennyire bosszantó, ha nem oda való énekes énekel egy szerepben, arra bizonyíték a tegnap esti Gioconda! A közönségből többen is bekiabáltak, hogy nem hallják Boncsér Gergely hangját, és énekeljen hangosabban! Ebből kifolyólag nézeteltérés támadt a jegyszedők és az elégetlenkedők közöt. Valóban rémesen idegesítő, hogy a főszereplők közül Agache, Gál Erika, Wiedemann Bernadett rendben van, minden lágéban hallatszik az éneklésük, a többi szereplőnek viszont csak itt-ott, vagy szinte sehol! Ebből a szempontból a tenorista a legkiemelkedőbb a szerepre való alkalmatlanságával.
Lehet, hogy a Gioconda története zavaros, de ezt a zavaros operát sokszor játszották már nagy sikerrel a világ minden táján! Korábban még nálunk is. Viszont fontos, hogy a szerepeket megfelelő énekesekre bízzák, ami most egy- két kivétellel egyáltalán nem valósult meg!
Van valahol az oldalon egy jó cikk, ami épp azt mutatja ki, mennyi mindent megtudhatunk, ha figyelmesen elolvassuk a librettót a Trubadúrban. Csak nem kell aludni, amíg Ferrando énekel :D
Mondjuk azon már én is eltöprengtem, hogy ha a gyerekrablási akció 15 éve volt, Garcia meg akkor még kisbaba, akkor Manrico legfeljebb 16-17 éves! Ami eléggé megmagyarázza, miért olyan meggondolatlan. És persze Azucena se vénasszony, talán még 40 sincs.
Érdekes, mennyire tartja magát ez a vélekedés. Nem állítom, hogy el és fel tudnám mondani szóról-szóra, de egy csomó másik opera (a napok óta sokat citált Giocondáról pl. nem is szólva) legalább annyira "zavaros" vagy ami majdnem ugyanaz: bonyolult mint A trubadúr. Egyik kedves áriámban, Ferrando elbeszélésében szerintem benne van minden lényeges előzmény. Aki arra odafigyel (olvassa a szöveget), azt túl sok zavar nem érheti utána max. apróságok.
A történetre igaz,de ha az ember "felül" a zenére,az énekekre,képes kikapcsolni a napi taposómalomból hetekre.
Ejnye! Nem fél, hogy ezért megégetik?
Na, a Trubadur története is megér egy misét, azt is megilleti a "zavaros" jelző, mégis nagyon felkapott. Persze, Verdi az Verdi, akkor is ha kissé gyengécske!
Vannak arra statisztikák, hogy egyre kevesebben járnak operába ? Mert a jelek éppen az ellenkezőjét mutatják. Egyre-másra épülnek új operaházak és újítják fel a rég(ebb)ieket. Az opera a legdrágább előadóművészeti műfaj, mégis él és virul. Eltartja a közönség jegy- és bérletvásárlással, a magán- és céges szponzorok és állami-önkormányzati közpénzek. Ha nem lenne igény operára, akkor nem telnének meg a házak, nem ontaná az operafelvételeket a média, nem lenne rengeteg mozis és egyéb online operaközvetítés a világ sok operaházának előadásairól és elfordulnának a szponzorok. Ahol nincs közönség, nincsenek tévé- és más sugárzások, oda nem érdemes reklámra költeni, mégis költenek rá. Az opera haláláról évtizedek óta huhognak, közben más, olcsóbb műfajok inkább veszítik el a közönségüket mint az opera.
Pedig szerintem nem szabad tartózkodni a kommentektől, sokféle új megközelítést felvethetnek. Lehet, hogy a kérdés alapos körüljárása után ezt a jegyárat akár a kilábalás jelének is tekinthetjük. Határozottan magas összegnek tűnik például ahhoz mérten, hogy két évvel ezelőtt, a Billy-pánik idején volt olyan előadás, ahol kereken 250 forint ellenében sikerült megtekintenem a sajtótörténeti jelentőségűvé lett darabot. Ennek azért most már a többszöröséről kell beszélnünk, és ahogy a tavaszi programot elnézem, egyszerűen nem látok olyan előadást, ahol a legalacsonyabb jegyár reális várakozás szerint 500 forint alá csökkenhetne.
Csaknem ötven év után, Lamberto Gardelli zenei betanításában felújított Gioconda - Mikó András rendezésében - 52 előadást ért meg 1991. május 11. és 1999. február 13. között. (E kilenc év alatt minden évben játszotta nálunk az Opera)
Más országban is ez a helyzet, egyre kevesebben járnak operára pl. Németország.
Görögország egyetlen operaháza is örül, ha egy darab 4-5 előadást megél a nagyszínpadon, sokszor ez 2-3 előadásra tesznek fel valamit, a legtöbb darab pedig a kamaraterembe kerül ugyanennyi előadásra.....
Igen igen, de csak Verdi, Puccini, Mozart, Rossini, Erkel.... és hol van a többi szerző? Ja még a Porggy is ment Gershwin-től telt házzal, azt én is kétszer láttam.
Van még pár. Nabucco , Trubadúr, Rigoletto,
és míg játszották,a Végzet is pompás házakkal ment. Pillangó, Bohémélet, Tosca
Szeretik az emberek az Álarcosbált is.
Viszont olyan máshol népszerű szerzők is népszerűtlenek, vagy nem túl népszerűek nálunk, mint Offenbach.
Ja és akkor még nem beszéltünk a kortárs operáról (XX. század) (XXI század.. Ilyen is létezik elvileg az Operettszínház erőlteti ezeket a darabokat mind hiába...)
Még ott van Jose Cura is... még ott vannak a Puccini operák is (amiket a Tosca és Turandot kivételével nem kedvelek), de a Wagner már kevésbé és még kevésbé Richard Strauss. Ja a Varázsfuvola és a Denevér, a két Erkel mű még nagy sláger szokott lenni, meg talán még a Rossini Sevillai borbély is....
Mii ikell a magyar nézőnek? Aida, Carmen,DEiótörő esetleg a tévedt nő (Traviata).aztán kész.Ahhoz hogy igazán nészerű legyen már nincs leehetőség a mai világban..Aztán kellelnek énekesek,mert az is csak kettő van Netrebko és Kaufmann csak nem nekem
