Nocsak, pedig szó volt róla,söt ha az emmlékezetem nem csal, akkor a koncertszerű elóadás két részben hangzott el, Akkor mi az, hogy nincs kotta?
Tegnap Szilveszterünk azt mondta, hogy a Bátori Máriából azért nincs teljes cd kiadás, csak keresztmetszett, mert nincs hozzá megfelelő kotta - akkor ennyi erővel a Hunyadihoz és a Bánk bához sincs, azt miért adták ki? Könyörgöm: az előadás a kritikai kiadás alapján készült. Mondjuk már megszoktam, hogy a főihgazgatót pontosítani kell, meg ferdít.
Sőt: előadták 2007-ben is! A cikk szerint 2007-ben három előadás isvolt, de itt is úgy hivatkoznak rá, mint egy 150 évenem játszott darabra.
Kedves "musicus2"!
Pontosítom és kiegészítem a Rezső téri templomban előadott, Erkel Ferenc "Erzsébet"-ének újkori bemutatójáról adott híradásodat (időpontja; szereplők)
Ezeket a cikkeket találtam és azokból idézem a következőket:
/Népszabadság, 1996. május 28./
"Kulturális nap a Józsefvárosban"
„Egész napos kulturális programot szervez a Józsefvárosi Művelődési Ház június 2-án a Rezső téren és a Rezső téri templomban. A hagyományteremtő szándékkal szervezett nap programját igyekeztek úgy összeállítani, hogy mindenki megtalálja az őt érdeklő műsort. A program legkiemelkedőbb, egyben záró eseménye Erkel Ferenc Erzsébet című operájának koncertelőadása a templomban. Az Árpád-házi Szent Erzsébet legendájára épülő művet utoljára a múlt század végén hallhatta a közönség. A szegények védőszentjeként tisztelt Erzsébet emlékéhez méltóan délben a rászorultaknak élelmiszercsomagokat ad a vöröskereszt.”
/Színes Vasárnap, 1996. június 2./
„Az esti hangverseny a Magyarok Nagyboldogasszony Templomában lesz, ahol Erkel Ferenc Erzsébet című operájának II. felvonását Iván Ildikó, Bándi János, Póka Balázs, Sánta Jolán és Rácz István énekli.
Ugyanitt Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét a Magyar Szimfonikus Zenekar, az Állami Énekkar és a Honvéd Férfikar adja elő.”
A cikkben elírás lehet a "Magyarok Nagyboldogasszony Temploma"
Helyesen: Magyarok Nagyasszonya templom (Budapest, VIII. ker. Tisztviselőtelep. Rezső tér)
Erkel Ferenc Doppler-fivérekkel közös ERZSÉBET című operájának Erkel által komponált II. felvonása utóbb bemutatásra került a Pesthidegkút- Klebelsberg Kuno Művelődési, Kulturális és Művészeti Központban, 2007. augusztus 26.-án.
Ugyancsak előadták az ERZSÉBET II. felvonását Sárospatakon, a Művelődés Házban, 2007. október 17-én.
A szereposztásuk volt:
Erzsébet: Bucsi Annamária
Thüringiai Lajos: Kóbor Tamás
Gunda, magyar parasztlány, Erzsébet szolgálója: Simon Krisztina
Kuno, magyar vitéz, Lajos kísérője: Rezsnyák Róbert
II. Endre: Gogolyák György
Zenei vezető: Dargay Marcell
Karigazgató: Tóth András
Díszlet-jelmez: Sápi Hedvig
Szcenika: Kis Gábor Norbert
Rendező-asszisztens: Magyar Márton
Rendező: Paróczay Balázs
Itt a fórumon, a Bánk bán topicban, két helyen szóltunk erről a produkcióról:
Az 1064. sorszám alatt olvasható a saját beszámolóm..
A 922. sorszám alatt bemásoltam az Új Ember Kiadó recenzióját "Újkori Erkel-bemutató Pesthidegkúton" /Pallós, 2007. augusztus 19-26./
Az említett Rezső téri templomban 1995-ben bemutatott Erzsébet-előadásról nem tudtam. Megpróbálok én is utána járni, mi lett a sorsra a televíziós- felvételnek.
Köszönöm. (Sajnos nem leszek Budapesten ezen a napon.)
Erzsébet (II. felvonás)
Koncertszerű előadás magyar nyelven, magyar és angol felirattal
A felvonást izgalmas beavatóelőadás előzi meg, ahol Ókovács Szilveszter főigazgató mellett Windhager Ákos összehasonlító irodalomtörténész és kultúrakutató, valamint Kiss Eszter Veronika zenetörténész, zenekritikus mesél a mű hátteréről, Sisivel való kapcsolatáról és a Doppler-fivérekről – mindezt igazi ritkaságoknak számító képekkel illusztrálva.
Látván, hogy Carl Orff „Carmina Burana“-jának előadásaira hetekkel korábban minden jegy elfogyott, szinte már feladtam a reményt, hogy megnézzem ezt a mostani sikerprodukciót, aztán egy jótékony lélek segítségével mégiscsak sikerült a tegnap esti szcenikus kantátára bejutnom az Erkel Színházba.
Carl Orff remekéhez most először volt szerencsém és óriási élményt nyújtott, amit láttam és hallottam ezen az estén. Ugyan volt már ismeretem Orff darabjáról, lemez-és videofelvételről meg rádióközvetítésekből, de mégiscsak ez élőben az igazi. Nem bántam meg, hogy az amúgy erős sodrású zenéhez és virtuóz „vokál”-hoz vizuális effektek járultak, hiszen én mindig szerettem és most is szeretem a monumentalitást, a grandiózus látványos kiállítást, a szemkápráztató, színpadi hatáskeltő elemeket… legyen az opera, operett, oratórium, koncert, színház és/vagy mozi…
A Schott Music GmbH & Co. engedélyével létrejött produkcióról elolvastam az előzetest, így felkészültem mindarra, ami várhat rám az előadás alatt, de még annál is többet kaptam:
„O Fortuna. Carl Orff leghíresebb művének elsöprő erejű kezdőmotívumait mindenki ismeri. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a Carmina Burana nem oratorikus mű, hanem kimondottan színpadra szánt alkotás. Ez a darab latin nyelvű alcíméből is világosan kiderül: „világi dalok szólóénekesekre és kórusra, hangszerkísérettel és mágikus képekkel”. „A három szólista, a Magyar Nemzeti Balett három művésze és a monumentális, közel 100 fős énekkar köré lélegzetelállító látványt álmodtak az alkotók az Erkel színpadára: hat projektoron és LED-falakon elevenednek majd meg a 3D-s „mágikus képek”.
Ehhez az előzetes olvasathoz fűzöm személyes meglátásaimat:
A középkori német, latin és francia versekre íródott tavaszi dalok, kocsmai énekek és szerelmi dalok füzére a mű, „cselekménye” nincs is, a gondolati egységről sem igen beszélhetünk: a verssorok szövege kivetítőn elolvasható magyar és angol nyelven. (Megjegyzem: az angol nyelvtudásom bár hiányos, de ha összevetem egymással a két fordítást, egész más az olvasatuk, értelmük; mégha műfordítások is, nem szabadna ennyire eltérniük jelentéstartalomban.) Bár az egyes dalok hangulata más és más: az egész mégis kissé egyhangúnak tűnhet annak, aki először találkozik a kantátával – persze a ritmikai megoldások, a virtuóz énekelni valók, vagy az egyfajta német kedélyesség érzete mind erősen hat a befogadóra. De még a finoman csiszolt szerelmi énekeknél, a helyenként naturalisztikus bordaloknál, vagy a vaskos szerelmi nóták esetében is úgy érezni, hogy a szórakoztatáson túl eszményi mondanivalót nélkülöz a Carmina Burana – még akkor is, ha érezzük benne a nagy műgonddal kimunkált részleteket, a megannyi elmélyülten kitervelt formát. Nagy tudással írt, igen hatásos kompozíció Orff kantátája. A mű szinte tobzódik ritmikai effektusokban, annyira, hogy úgy érezni, a komponista még az ütőhangszereknél is hangszínekben gondolkodott. E mellett bensőséges, finom részletei is vannak a műnek, különösen a szoprán szólam kíséretéül, amit ugyancsak értékelek. Az előadókról csakis a legnagyobb elismeréssel szólhatok: az igen kényes feladatát remekül megoldó Miklósa Erikáról (szoprán), az egyetlen parodisztikus dalát szellemesen előadó Horváth Istvánról (tenor) és a szenvedélyes, derűs, nagyszerű Kelemen Zoltánról (bariton). Meg kell jegyezni, a mű kívánta falzettóval csak a barokk zene jeles – specialista képességű - képviselői rendelkeznek, s bár a tenor és a bariton szólistáink megbirkóztak ezzel is, de énekükben érezhető volt, hogy a hangtartományuk szélső határára érkeznek – ezért is külön közös dicséret illeti őket, hogy a stílusismeretük és meglévő voce-jük összehangolásával a komponista támasztotta énekhangi követelményeknek elismerést méltó módon eleget tettek.
Nehéz, igen összetett feladatát nagy kedvvel és kifejezésbeli változatossággal látta el az Operaház Vegyeskara és Gyermekkara. Bogányi Tibor karmester friss volt, lelkes és lendületes. A rendezés is az ő érdeme! Csiki Gábor és Hajzer Nikolett karigazgatók személyében pedig az áldozatos munkájú betanítót dicsérhetem!
A fantasztikus, pazar, színes, kivetített fényeffektusok, grafikák, animációk, a vizuális orgia, a látványvilág erősítette a befogadás élményét - függetlenül Orff zenéjének emocionális hatásától: a szívünkben-lelkünkben megpendített húroktól. A koncepciót szolgálta a zenék alatt látott táncok is: Boros Ildikó, Szegő András, Berardi Federico (koreográfus, vizuális látványtervező: Papp Timea). 3D vizuális látványvetítés: Freelusion; Vezető grafikus: Herczeg Ádám; Jelmeztervező: Szelei Mónika.
A Carmina Burana-produkció előtt a Bordó Sárkány Régizene Rend „hangolta” középkori dallamokra a közönséget: a középkori goliard-ok, ez ismeretlen diákköltők, Villon közvetlen utódai, akik maguk is csak amolyan kiművelt csavargókként járták a német és francia városokat, varázslatos köntöst kaptak XX. századi feltámasztójuktól, Orfftól: lelket lehelő, életet adó muzsikát. A bevezető rész előadója Kőrösi András volt.
Összefoglalva benyomásaimat, a színpadról rám tett hatás igen lelkesítő volt: a zene önmagában is lenyűgözött, de regisztrálva a nagy közönségsikert, a tomboló fogadtatást, minden bizonnyal az esten megélt, megtapasztalt „összművészet” előtti (be)hódolásomat is jelenti.
Erkel Színház, 2019. október 12.
A Hunyadi László eddig zártkörűnek szánt előadásai közül az október 14., 15. és 16-i délutániakra elérhetővé tették a maradék jegyek megvásárlását, kb. félszeres helyárakkal.
Úgy nézem ebben az évadban is elég üresek az előadások, sőt egyre romlik a helyzet, már a Porggy-n is alig vannak, bár még van idő addig.
Mindenesetre Furlanettóról már eddig is sok szép emlékünk lehet: az abszolvált két Don Carlos-előadás Fülöp királya (egyik partnere épp a tegnapi jubiláns, Kálmándy Mihály volt) - 2010. Májusünnep az Operában; 2014-es évadnyitó gála az Operában; Müpában 2016-ban adott dalestje Rahmanyinov és Muszorgszkij műveiből; de emlékszem ugyanott - még 2005-ből - egy gyönyörű Verdi-Requiemre is, melyben a basszus szólót énekelte a milánói GIUSEPPE VERDI SZIMFONIKUS ZENEKAR ÉS ÉNEKKAR fellépésén, Riccardo Chailly vezényelt.
Mennyien jövünk össze az Erkel Színházban FF áriakoncertjére? - legyünk optimisták... Érdemes elolvasni a most megjelent Opera magazinban portréját: "Egy pálya emlékezete" - a koncertje apropóján adott előzetes interjúja.
Gyanítom, közönségszervezési problémákra gondol(hat)sz. Nem védve MÁO/Erkel szervezését, azt is gyanítom, hogy 2016-ban FF-t bérletben "adták el" MüPában, ami eleve biztosít(ott) bizonyos -mint írod- látogatottságot és hát igen,a szervezés, hírlevelek stb... de az a véleményem, hogy a jó bornak nem kell cégér. Nem mintha FF rossz bor lenne, csak hát szóló koncert azaz nem bérlet, netán mégoly "pompás"ám nehéz műsor egy idős(ödő?) basszistával, aki nem "celeb" ... jócskán mellényúltak...sajnos, teszem hozzá.
kérlek hol van a gond, írd meg Nekem S.V.P.
kérlek hol van a gond, írd meg Nekem S.V.P.
kérlek hol van a gond, írd meg Nekem S.V.P.
kérlek hol van a gond, írd meg Nekem S.V.P.
Furlanetto 2016-ban (annyira nem régen) adott pompás orosz dalestet zongorával a Müpában, egyáltalán nem a slágerekre helyezve a hangsúlyt, mégsem volt a látogatottsággal semmi baj... Szerintem a gond máshol van...
Ránézve az Erkel jegytérképére érthető, hogy áttették, még ott is bő 400 szabad hely van. Furlanetto hétfői áriaestjére -ez még kínosabb- úgyszólván kong a ház, csaknem 900 db. (!) jegy vár még vevőre. Egy dolog, hogy a 70 éves Furlanetto még aktív és egy másik dolog, hogy van-e nálunk valós igény őrá és arra a zsíros műsorú zongorás programra, amit hoz. Talán nem vagyok egyedül azzal a nézetemmel, amit már többször megírtam: szerencsésebb lenne énekeseket szerepre -és nem ária-/"gála"estekre- szerződtetni.
Ma este az Erkel Színházban:
Kálmándy30 - Jubileumi gálaest
Ugyancsak ma, de már éjjel:
A Katolikus Rádió hullámhosszán - "Az opera világa"
A mikrofonnál a 30 éves művészi jubileumát ünneplő Kálmándi Mihály
Szerkesztő-riporter: Magyar Kornél
2019. október 5., 22:34 - 23.30
| (A 2019. szeptember 29-én elhangzott adás ismétlése) |
https://www.katolikusradio.hu/musoraink/napi-radiomusor-es-hangarchivum
Most jelent meg a Fb.-oldalamon:
Csimborasszó Production
Hirdetés
Tájékoztatjuk a Tisztelt Közönséget, hogy Juan Diego Flórez – a korábban meghirdetett Papp László Sportaréna helyett - az Erkel Színházban lép fel október 22-én. A pazar helyszínen unikális zenei élménynek ígérkezik majd az operavilág ünnepelt előadójának akusztikus koncertje, amelyen – többek között - a legismertebb Verdi és Puccini áriák valamint híres operett részletek csendülnek majd fel. Közreműködik az Operaház zenekara. Karmester: Jader Bignamini. A jegyértékesítés az új helyszínen hamarosan indul.
https://www.facebook.com/csimborasszononprofit/photos/p.1076182866092760/1076182866092760/?type=3&theater
The Royal Moscow Ballet - A hattyúk tava - az Erkel Színházban
December 3-án az esti előadás előtt, délután 15:00-kor IS megtekinthető lesz Csajkovszkij remekműve az Erkel Színház színpadán!
Lassan két évtizede már, hogy a The Royal Moscow Ballet társulat teltházas műsorokkal varázsolja el a nézőket világszerte. Megalakulásuk óta több mint 980 előadásuk volt, és ez most Budapesten HÁROM fellépéssel bővül az alábbi időpontokban:
- 2019.12.02. - 19:30
- 2019.12.03. - 15:00
- 2019.12.03. - 19:30
Jegyek már csak limitált számban kaphatóak!
A Hunyadi Lászlóval tér vissza az Opera Kárpátaljára
/opera.hu/
A Bánk bán tavalyi nagy sikerű előadását követően 2019. szeptember 1-jén Erkel Hunyadi László című operája csendül fel a Beregszászi Amfiteátrumban. A regisztrációhoz kötött, ingyenes koncertszerű előadás egy héttel később azonos formában a Tatai Szabadtéri Színpadra is ellátogat.
„Az előadásban, ahol az elmúlt évad gyakorlatát követve a szólisták jelmezben lépnek színpadra, a főbb szerepeket Pataky Dániel (Hunyadi László) Kolonits Klára (Szilágyi Erzsébet), Horváth István (V. László), Kelemen Zoltán (Gara nádor) Kriszta Kinga (Gara Mária) Kun Ágnes Anna (Hunyadi Mátyás) és Sándor Csaba(Cillei Ulrik) énekli.”
„A Hunyadi László-előadás ezt követően október 9. és 20. között az Erkel Színházba költözik, ahol a diákok számára meghirdetett OperaKaland-sorozattal búcsúzik Szűcs Gábor 2012 szeptemberében bemutatott rendezésre. A több mint 23 ezer iskolás sok esetben első operaélményét a már említett művészek mellett olyan népszerű énekesekkel szerezheti meg, mint László Boldizsár, Boncsér Gergely, Sümegi Eszter, Miklósa Erika, Rácz Rita, Szappanos Tibor, Cser Krisztián, Szvétek László, Kovács István vagy Haja Zsolt.”
Kedves Búbánat, A Nyugat lánya régi előadásairól szóló korábbi beszélgetések egyikében is jeleztem: feljegyzésemben Ciro Pirrotta néven szerepel a tenorista. A Google-ban is így található.
Bennem is régi, szép operaházi (Erkel Színház) előadás-emlékeket idéztél fel, olvasván érzékletes leírásodat Puccini remekéről:
Minnie szerepében Házy Erzsébet is említve lett, most kiemelek és ideírom általa abszolvált néhány előadás-dátumot, szereposztással:
Giacomo Puccini: A Nyugat lánya – Minnie – 1966. április 16. - a felújítás első bemutatója
Magyar fordítás: Nádasdy Kálmán
Díszlet: Forray Gábor
Jelmez: Szeitz Gizella
Karigazgató: Németh Amadé
Rendező: Mikó András
Karmester: Erdélyi Miklós
Szereposztás:
MINNIE: HÁZY ERZSÉBET
Jack Rance, sheriff: Jámbor László
Dick Johnson (Ramerrez): Ilosfalvy Róbert
Nick, a „Polka” pincére: Kishegyi Árpád
Ashby, a Wells Fargo aranyértékesítő társaság ügynöke: Domahidy László
Sonora, aranyásó: Palócz László
Trin, aranyásó: Erdei Gyula
Sid, aranyásó: Kövesdy Károly
Bello, aranyásó: Pálfy Endre
Harry, aranyásó: Somogyvári Lajos
Joe, aranyásó: Göndöcs József
Happy, aranyásó: Bódy Tivadar
Larkens, aranyásó: Dene József
Billy, indián: Veress Gyula
Wowkle, Billy asszonya: Szabó Anita
Jake Wallace, énekmondó vándor: Reményi Sándor
Jose Castro, mesztic Ramerrez bandájából: Katona Lajos
Postás: Palócz Béla
1966. május 29.:
Tóth Péter - Házy Erzsébet, Radnay György, Ilosfalvy Róbert, Külkey László,…
1966. szeptember 30.:
Erdélyi Miklós – Házy Erzsébet, Radnay György, Mátray Ferenc,…
1966. október 6.:
Erdélyi Miklós - Házy Erzsébet, Radnay György, GIOVANNI GIBIN mv. (Nápolyi Operaház magánénekese),…
1968. május 22.:
Erdélyi Miklós - Házy Erzsébet, Radnay György, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Domahidy László, Varga András, Erdei Gyula, Kövesdy Károly, Rajna András, Somogyvári Lajos, Göndöcs József, Bódy Tivadar, Bordás György, Veress Gyula, Barlay Zsuzsa, Reményi Sándor, Katona Lajos, Palócz Béla
1969. május 31.:
Erdélyi Miklós - Házy Erzsébet, Jámbor László, Vadas- Kiss László, Külkey László, Várhelyi Endre, Varga András, Erdei Gyula, Kövesdy Károly, Rajna András, Somogyvári Lajos, Göndöcs József, Bódy Tivadar, … , Szabó Anita, , Reményi Sándor, Katona Lajos, Palócz Béla
1970. március 8.:
Erdélyi Miklós - Házy Erzsébet, Jámbor László, CIRO PIRROTTO mv. (Olaszország), Kishegyi Árpád, Domahidy László, Varga András, Erdei Gyula, Kövesdy Károly, Rajna András, Somogyvári Lajos, Göndöcs József, Bódy Tivadar, Dene József, Veress Gyula, Szabó Anita, Sebestyén Sándor, Katona Lajos, Palócz Béla
Azt hiszem a titok kulcsa abban rejlik, hogy Minnie nem igazi drámai szerep, legalábbis kezdetben nem! Igaz, hogy kordában tartja a Polka férfi-népségét, de vígasztalja őket bánatukban, felolvassa leveleiket, sőt levelet is ír egyik-másik helyett. Biblia-órát tart nekik, stb, és még egyáltalán nem drámai hangot üt meg, sőt visszaemlékezése gyermekkorára, egymást szerető szüleire, vágyakozása valami hasonlóra kifejezetten lírai hangvételű áriákban nyilvánul meg. Drámai csak a későbbiekben lesz, de a fináléban, mikor az aranyásóknak Ramerrez életéért esdekel, és felidézi Polka-.beli közös életük, ismét lírai. Ezért nehéz szerep, mert ötvözni kell a kettőt. És - nem az én véleményem - azért kapott erősen vegyes kritikákat néhány orgánumban az egyébként kiváló drámai szoprán, Nina Stemme, mert kezdettől fogva drámaira vette a szerepet és a lírai vonalak nem jelentek meg nála.
Kedves Laci, Klára, Bermuda, köszönöm szépen! Örülök, hogy vagyunk páran, akikben ilyen elégedettség és szép emlék él A Nyugat lánya egykori előadásairól, és érdeme szerint rajongunk ezért a darabért is.
Hadd közelítsek ennek az emléknek a zenei oldalához is, ahhoz a polémiához kapcsolódva, melyet az évek során többen is felvetettek a fórumon, hogy mennyire hanggyilkos szólam a Minnie-é, az énekesnők jobban tartanak tőle, mint a Turandottól. Gyakorlati érvekkel nem tudom alátámasztani az ellenkezőjét, nem is akarom, de tiszteletben tartva ilyen tapasztalatokat is, hozzáfűzök még egy észrevételt az 1960-as évek előadásaihoz.
Házy Erzsébet nem drámai szoprán volt, kevés törekvése a fach felé (Salome) nem is bizonyult pályája legsikeresebb állomásának. Moldován Stefánia drámaibb szerepkörben működött, de Lady Macbeth, Abigél, Turandot sohasem lett a szerepe, Wagnertől is csupán Sentát énekelte. Ilosfalvy Róbert csak Ramerrez után vett fel hőstenor szerepeket, Mátray Ferenc határozottan lírai tenor volt. Hogy mégis rájuk esett az Operaház választása, és nem emlékszem olyan panaszra, miszerint nem lehetett hallani őket, márpedig Puccini sűrűn szövött, erőteljes zenekara akkor is megszólalt, annak okát abban sejtem, hogy Erdélyi Miklós karmester (a másik szereposztásban Tóth Péter) valószínűleg olyan mesterien keverte a zenekar hangzását, hogy az énekesek se valljanak kudarcot.
(1969 és 1972 között az előadások irányítását Oberfrank Géza és Pál Tamás vette át, Ramerrez szerepét abban az időben már szinte csak Vadas Kiss László énekelte – sajnos akkoriban nem látogattam a produkciót. Feljegyzéseimet végignézve, úgy látom, A Nyugat lánya közreműködői közül egyedül Pál Tamás van köztünk.)
Jómagam 1966-ban 10x láttam a Nyugat lányát.,Házy és Ilosfalvy előadásait néztem meg.Számomra örök élmény, s azóta -nagyon ritkán-próbálom újból , de egyetlen előadás sem múlta felül. Köszönöm IVÁnak a kiváló elemzést, örülök, h azóta az egyik legkedvesebb Puccinim lett.Nekem is etalon..
Nagyon komoly elemzés, mellyel az utolsó sorig egyetértek! Nem Házy Erzsébet "szőke hajzuhataga" ragadott meg annak idején, hanem az egész előadás! Rendezéstől, szereplőstől, mindenestől. Számomra máig ez az etalon, még a bécsi és a MET-beli előadás sem múlta felül.
Ez nagyon szép írás. Gratulálok.
A westernt nem értelmezésként, hanem a miliő vállalásaként ajánlom. A Nyugat lánya nem western-történet, amelyben csípőből tüzelnek a kocsma galériájára, ahonnan a rozoga mellvéddel együtt potyognak alá a hullák, mígnem a legtöbb embert lepuffantó és legsármosabb igazságtevő nyeri el a nyilván nem ártatlan csaposlány kegyeit. Csak a történelmi kor és a környezet azonos benne a (többnyire víg) westernfilmekével, melyek látványa (díszlet és jelmezek formájában) ma is kedvelt, „fogyasztható” a nem operarajongók számára is, ráadásul egyedi a Puccini-életműben, sőt az operairodalomban is. A lovaglást is idézi Puccini zenéje, amikor a III. felvonásban, halljuk közeledni Minnie-t – bizony nem sámánosdit játszik!
De egyáltalán miért is kellene értelmezni ezt a darabot, amelynek oly világos a cselekménye (szerelem, szerelmi háromszög), a zene pedig nem az értelemre, hanem az érzelmekre kíván hatni, meglehetős sikerrel? Azt nem tudom, hogy az írás- és kottabeliség előtti kultúrákban hogyan alapfogalmazódott meg a szerelem, az én életemben feltétlenül a művészet, elsősorban a zene megismerésének kölcsönhatásában. Szerintem a szerelem Puccini korában is azt jelentette, amit most, és csak azért merem állítani ezt a jelenkor képviseletében is, mert halálomig nem szeretném lezárni ezt az életélményt; mindenkinek ajánlom.
Az aranyásók világa is csak dekoratív háttér az operában, dokumentumértéke nincs. A Nyugat lányának minden alakja szerelmes a maga módján, még az indián szolgapár is. Az aranyásók a távolban hagyott párjukba, és törvényszerűen mindegyikük egy kicsit Minnie-be is. Rance, talán hatalma folytán, a rajongásnál többet követel ettől a kapcsolattól, de üzleti szemléletű alamizsnakoldulása nem nyeri meg Minnie-t, aki szerelem-eszményét a szülői házból hozta, valamint egy májusi találkozás felejthetetlen pillanatának emlékéből. A bandita Ramerrezt olyan hősként ábrázolja a zene és a librettó, akitől a szerelem terén a férfierő mellett gyöngédség is remélhető. Még azt a sajátos „szereplőt”, akit nem ismerünk meg, csupán többször említik nevét az operában, Nina Micheltorenát is hajlamosak vagyunk olyan nőnek képzelni, aki szerelemmel várja vissza Ramerrezt valahol. Puccini kitárulkozó vallomása a szerelem érzéséről és működéséről persze itt is elsősorban a szoprán hősnő, Minnie szólamában fogalmazódik meg (a Manon Lescaut-ban jellemzően a tenoréban), és ez szerintem „a most szerelemnek nevezett dologgal” is azonos. Megismerünk valakit, akinek vakon adunk bizalmat, többet látunk benne a valódinál, hiszen mentegetjük magunkat előtte a kevesebb iskolánk és a szerény otthonunk miatt, felelőtlenül azonnal meghívjuk vacsorára, majd amikor rendre csalódnunk kellene benne, rendre megbocsájtunk és elvárjuk mások megbocsájtását is, és készek vagyunk feladni érte egész eddigi világunkat. Szerintem ennél több értelmezésre nem szorul ez az opera, átértelmezésre különösen nem.
Az 1966-os Erkel Színházi felújítás (r.: Mikó András; d.: Forray Gábor; j.: Szeitz Gizella) vállalta a darab eredeti meséjét és miliőjét, de gondosan kerülte, hogy a látvány külön szereplővé váljék. Mellőzött bármilyen szépelgést, még azt a „ziccert” is, hogy az elsősorban szőke szépség imázsával ismert címszereplő szőke hajzuhatagos primadonnaként jelenjen meg. (Házy Erzsébet világosbarna Minnie volt.) Az előadás ízlésvilága példaértékű.
(Bocsánat, én forszírozni néha igen, de „ordibálni” még senkit sem hallottam pesti operaszínpadon. ) - Itt pongyolán fogalmaztam, a forszírozás pontosabb .Egyébként Bátori Éva megítélésében egyetértünk teljesen.
Szerintem egy nem túl népszerű operát ma is éppen hogy fogyaszthatóvá tesz a vadnyugati miliő: a western ma is az egyik legnépszerűbb műfaj. - Pont ez viheti félre az értelmezést. A westernhez hozzákapcsolunk egyfajta hamis romantikát, lenyugvó nappal, és idilli tájakon lovagló cowboyokkal. Ezt a darab nem akarja sugallni véleményem szerint.
A távoli helyszínek nem is jelentenek megértési vagy befogadási problémát, hiszen az életünket vezérlő szerelem (Puccini mindenkori fő témája) egyforma mindenhol. Ezzel viszont nem értek egyet. Az alapfogalmaink is (mint a szerelem) kulturálisan és időben változóak, a Puccini korában szerelemnek nevezett valami nem azonos a most szerelemnek nevezett dologgal.
Minnie alakja az,ami szerintem indokolja a modernizálást. Egy férfiközegben lévő nő, akinek már az adott helyen lévő megjelenése is megdöbbentő, nemhogy az, hogy még vezető szerepre is szert tesz (és a darab írásakor még a női szerepek is nagyon mások, mint most). A vadnyugati, eredeti közeg ezt nagyon tompítaná, vagy teljesen ki is lúgozná.
...még az olcsó, tarka holmikba öltözött, kemény munkát végző emberek sem várják epedve a postást, hiszen mindegyikük zsebében van telefon, amelyen láthatják otthon maradt szeretteiket. Ezzzel egyetértek, elég bénácska az a jelenet.
Persze a modernizálás is tüntet el dolgokat (belegondolva igen, a hegyeket is, hiszen azok hideg szépsége jó kontraszt az aranyásók kemény világával).
Nem tudom, talán az ideális előadás az lenne, ha az eredeti környezetben és időben, de az aranyásók világát naturalistán bemutató rendezés lenne a legjobb (az aranyásók koszosan, vérző kezekkel, szakadt ruhákban, nyomorúságos kunyhókban, míg a háttérben a hegyek és fenyők).
Iluska gonosz mostoháját és a falu csőszét.
Eddig az volt a tapasztalatom, hogy A Nyugat lánya egy jól megírt drámai anyagból készült, remek Puccini-zene, amelynek drámai, szenvedélyes dallamai kétszeri-háromszori meghallgatás után dúdolhatók, énekelhetők. Most kiderül, hogy valami kontrasztanyag egy emésztőszervi vizsgálathoz, amelyet „fogyaszthatóbbá” kell tenni. Szerintem egy nem túl népszerű operát ma is éppen hogy fogyaszthatóvá tesz a vadnyugati miliő: a western ma is az egyik legnépszerűbb műfaj. Sokkal kedveltebb, mint a nehéz sorsú emberek környezetében játszódó társadalmi dráma, aminek ugyancsak felfogható A Nyugat lánya. A felszabadító megoldással sincs igazi happy endje: tudjuk, hogy Minnie-nek ezután sem lesz könnyű élete.
„Addio, mia California! Bei monti della Sierra, o nevi, addio!” – búcsúzik a szerelmespár ezekkel a szavakkal. Itt létező földrajzi nevek szerepelnek, ez a történet nem játszódhat máshol. Puccini egyik operájának a helyszíne sem esetleges. „A háttérben a fák meg a hegyek” jelen vannak A Nyugat lánya partitúrájában (éppúgy, mint a Pillangókisasszony III. felvonásának zenekari előjátékában). A távoli helyszínek nem is jelentenek megértési vagy befogadási problémát, hiszen az életünket vezérlő szerelem (Puccini mindenkori fő témája) egyforma mindenhol. És minden korban, ezért fölösleges hamisítás a XXI. századba helyezni, amikor már nem táncikálunk keringőritmusra, és még az olcsó, tarka holmikba öltözött, kemény munkát végző emberek sem várják epedve a postást, hiszen mindegyikük zsebében van telefon, amelyen láthatják otthon maradt szeretteiket.
A miliő transzponálásából, és főleg a III. felvonás átértelmezéséből következően nemhogy döccenők vannak a rendezésben, hanem izzadságszagot áraszt és vérzik száz sebből.
Azt nem állítom, hogy Bátori Évát a legjobb időben találta meg Minnie szerepe (mellesleg: nem most találta meg), de hangszíne ideális a Puccini-szólamhoz. Tudását és művészetét jelzi, hogy a nem mintaszerű és nem lemezre kívánkozó megoldásaival együtt hat, hiteles és élvezetes. Persze egy primadonnát is tudni kell megcsinálni a színpadon, ő sem lehet civil. (Bocsánat, én forszírozni néha igen, de „ordibálni” még senkit sem hallottam pesti operaszínpadon.)
De azért lehet neki is véleménye, igaz? Nem egy operaénekest hallottunk már ordibálni és nem focimeccsen.
Pocsék “ rendezés” volt! - Remek magyar műfordítások vannak opera szövegekben is ! - Az “ ordibálás” kifejezést talán hagyja egy focimeccsre! Bátori Éva remek énekesnő és nagy művész .
Koszonom a választ.
Színpadkép, jelmezek, összevetve az erdeti történettel kiadja pár perc alatt, hogy miről szól a rendezés (fura, nekem inkább az volt a bajom, hogy ezt túlságosan a szánkba rágta). Hogy a szószerinti vagy a eszmeszerinti olvasata egy műnek a meghamisítás, ez ízlés kérédése - nekem pl. az hamisítás inkább, ha az eredeti olasz nyelvű művet magyarul énekelnék. Lehet megszokás is ez, nem tudom, engem a modern rendezések általában jobban szórakoztatnak - elfogadva, hogy talán többen hajlanak a hagyományos felé, egyébként én azt is szívesen nézem, de ha választhatok, akkor modernebb, (át?)értelmezőbbet részesítek előnyben.
Bátori Éva (fenntartva, hogy lehet, csak én éreztem ordibálósnak néhol az éneklést): szintén, azt hiszem, egyéni ízlés, de nálam sokszor nem baj, ha az éneklés nem kristálytiszta, pláne nem egy verista operában, talán fontosabb, hogy a szerepet átadja az énekes, meggyőzzön róla, hogy ő ott Minnie. És Bátori Éva engem teljesen meggyőzött e tekintetben, a figura hiteles volt, egyedi volt, ott Minnie énekelt a színpadon - ha egy énekes ezt elhiteti velem, én nem bánom, ha hangilag néha alulmarad a szerep támasztotta követelményekkel szemben.
"A rendezés alapötlete az, hogy 19. századi aranyásók= 21. századi kelet európai építőmunkások nyugaton."
Nem tudom, hogy ennek miből kell, kellene kiderülnie! Egyébként pedig alapvető kérdés, hogy mennyire van joga egy rendezőnek megmásítani - gyakorlatilag meghamisítani - egy művet. De ezt a csontot már ezerszer körbejártuk, a két ellentétes vélemény most sem fog összeborulni, evvel együtt a lényeg valahol itt rejlik. Ha pedig egy énekesnő nem szépen, hanem kissé ordibálva énekel,akkor miről is beszélünk?
Véleményem szerint igen. A rendezés alapötlete az, hogy 19. századi aranyásók= 21. századi kelet európai építőmunkások nyugaton. Korrektül végigvitt ötlet, néha kicsit szájbarágós, de véleményem szerint így sokkal fogyaszthatóbb, mintha western jelmezekben énekelnének, háttérben fákkal meg hegyekkel.
Aki nem kap frászt a modern rendezésektől, annak jobb ebben a környezetben, mégha vannak döccenések is az átfésülés után (ládában tartott pénz pl.).
Bátori Éva meggyőzően és megrázóan énekelte tavaly, igaz, nem szépen, néha kissé ordibálva. Boncsér Gergely ebben a szerepben - nekem legalábbis - tetszett. Agache valószínű jó lesz.
Nagyon szépem koszomom a választ. Sokat segítettél kedves IVA.
Nehéz kérdést tettél fel, kedves Laci. Furcsa lenne, ha lebeszélnélek róla, miután háromszor néztem meg az előadást, és novemberben bérletben látom negyedszer. Mert egyik kedvenc operám A Nyugat lánya, hajdanán nemegyszer vettem ki szabadságot, hogy meghallgathassam, mert a rádió legtöbbször délelőtt sugározta.
Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy A Nyugat lánya az Operaház jelenlegi, „válság”-időszakának is a lerosszabb rendezései és látványai közé tartozik. A darab és a zene határozott üzenetét meghamisította a rendező, és ostoba, gagyi divat szerint valamilyen mai korba és helyszínre helyezte a cselekményt, a színpadon a többnyire jó énekeseket is túlordítja a civilség látványa és levegője. A férfiakat mintha a színház környékén zajló útfelújításról, építkezésekről hajtották volna a színpadra. Ezért Pozsonyból nem utaznék ide, inkább lemezről vagy számítógépen hallgatnám meg A Nyugat lányát.
De ha egyéb örömödet is leled Pesten… úgy összegzem: ki lehet bírni.
Továbbá és mellesleg szólva Barhatov 35-36 éves, mindannyiunk Szilvesztere pedig nevenapján születésének fél évszázados évfordulóját üli és ünnepli. Kicsit más korosztály. Egyébként ilyen bödör frizurával többnyire a kopaszodásukat szokták elrejteni (próbálni) az érintettek. És nem mellesleg szólva ez a cikk nem/sem interjú, hanem álinterjú vagy jóindulattal egy szokásos PR/promó fogás. Ahogy egykorvolt kolléganőm mondaná: qualité négligeable.
Ez se sokkal jobb, de ő legalább nem a Magyar Állami Operaház főigazgatója! Amely poszt azért jelent(hetne!) valamit! Nem csak hivatkozni kell az elődökre, meg is kell próbálni méltónak lenni hozzájuk, nem csak hivatkozni rájuk. Persze, én kissé avittan gondolkodom, pár alkalommal már megkaptam.
Szívesen elmennék egy La fanciulla eloadásra novemberben. Kérdezem Toletek, érdemes elmenni ?
Kedves Klára, Vasily Barkhatov, A Nyugat lánya rendezőtáltosának frizurája jobban tetszik?
https://papageno.hu/featured/2019/01/vaszilij-barhatov-sok-rendezo-nem-kedveli-puccinit-mivel-a-zenei-dramaturgiaja-kifogastalan/
Bocs, de bennem a fénykép láttán két gondolat fogalmazódott meg:
Nem telik fésűre?
Nem telik egy a nyárnak megfelelő, de mégis valamivel komfortosabb ruhatárra? Ha már az Operaház "káprázatos, bordó és arany színekben pompázó Székely Bertalan-termébe" érkezik az interjúra?
Azoknak is, akik kedvelik az idillikus felvezetéseket és tartalmakat, és persze azoknak is, akik szeretnék látni körvonalazódni a jövőt:
Beszélgetés Ókovács Szilveszterrel
https://jozsefvaros.hu/hir/7220/beszelgetes-okovacs-szilveszterrel?fbclid=IwAR09fxfF1jfy2XgV24IF0MXlIue1aA2RkPfqh-augMZC0C0rpER6h2Nlxco
Kedvenc hírem: „A Hunyadi László pedig nyolc év után az OperaKaland sorozattal búcsúzik.”
Kedvenc kifejezésem: „a merész Aida-verzió”. Komolyan, nagyon örülök ennek a jelzőnek. A közkeletű, spontán és laza, ám közönséges aláminősítő alakot hányszor hidaljuk át annak latin megfelelőjével, vagy az állattartásban használatos szinonimájával, vagy leírjuk, de magánhangzóját @ karakterrel jelezzük. Mohácsi János „Aida-verziója” tehát merész – köszönöm az új szinonimát, Ókovács Szilveszter!
Eddig tán sosem volt megtiszteltetés érte az Erkel Színház művészeit, dolgozóit és a környék járókelőit. A színház szerényen kialakított, sőt határozottan sivár művészbejárójának két oldalára két szintén szerény, de igencsak oda illő, hasáb alakú kaspót helyeztek el, gömbölyűre nyírt, örökzöld bokrocskával. Legalább ennyit…
Tetszik, még ha gyanítom is halványan, hogy az élő dekoráció az Eiffel Műhelyház egylőre sokáig nem várható újranyitása miatt vált „feleslegessé”.
Boldi "szülinapi" műsorában - az előzetes szerint - főleg jazzt és a szvinget kapunk tőle; Magyarország első számú big bandjét, a Budapest Jazz Orchestrát kérte fel, s velük olyan nagy magyar és amerikai előadók dalait dolgozza fel, akik hangban és zeneiségben mindig is közel álltak hozzá. Tony Bennett, Frank Sinatra, Tom Jones, Máté Péter és mások számainak átiratai.
Közreműködik Budapest Jazz Orchestra, Rálik Szilvia, Szekeres Adrienn, Schell Judit, Nánási Helga
A koncert a ShowTime Budapest Kft. szervezésében valósul meg.
(opera.hu)
Megváltozott az est címének írásmódja. Az új változat szerint: BoldiÖtven.
Az árakat érdemes megemlíteni: 90–200 %-kal felemelt helyárak vannak, ráadásul, úgy látom, az Eventimnél nem helyet, hanem jegytípust lehet választani. Valószínűleg elsősorban nem az operai rajongókra számítanak mint célközönségre.
