Lehet, hogy újabb változás, de benne van a 2020 január havi műsornaptárban, ott ahol Ön írja, 6-án, az Opera honlapján a Boldi50!!!
Nem az Erkel Színház árusítja a jegyeket, de a Jegy.hu és egyéb internetes jegyeladási fórumok oldalain van rá jegy, az árairól most ne beszéljünk.
Viszont, ha már így alakult a helyzet, arról igazán gondoskodhatna valaki, hogy legalább az Operaház honlapján a 1st Steps internetes ismertetőjéből kiszerkesszék ezt az érvényét vesztett (fél) mondatot: „ (…) ezekkel a remekművekkel teszi meg az „első lépéseket” a Magyar Nemzeti Balett az Eiffel Műhelyházban.” (Egy kis odafigyelés + 20 másodperces szövegszerkesztés.)
És a tervezett bemutatók egy része más eltűnt a honlapról. Vajh Szilveszter mikor szólal meg Tatjána nénikéjének erről?
A 1st Steps Eiffel-műhelyházba tervezett előadásai átkerültek az Erkelbe, szept 6., 7., 8. 17.,18-án este adják. Az azért nem túl szerencsés, hog mire a műsorkalendáriumon megszárad a tinta, már műsorváltozások vannak.
Hálapénzt adni nekem sem volt szokásom. Legfeljebb nem fogadtam el a visszajáró 40-60 fillért a darabismertető füzet árából, illetve az 1,60-as Pesti Műsoréból, amelyet, ha tehettem, a színházban vásároltam meg. „Ültető nénim”-ről azért beszélek (többen is voltak a két házban, és megszokott ruhatáros nénik is), mert néhányukkal szívesen váltottam rövid beszélgetéseket valamelyik szünetben. Akadtak 10-15 éves ilyen ismeretségeim is.
Ma hiába is vágynék ilyen hosszas kapcsolatra egy-egy nézőtéri alkalmazottal. Az Erkel Színház újranyitása után még csak-csak látható volt néhány hónapig a 20 körüli fiatalok némelyike, de „futamidejük” oly mértékben látszik rövidülni, hogy mostanában legfeljebb 2-3 alkalommal látom őket újra. Nem értem, miért nem érzik jól magukat (feltehetően egyetemi felvételükre várva), hiszen már a türkizkék nyakkendőjüket is lecserélték pirosra, és mint tudjuk, úttörőnek lenni jó.
Erről eszembejutott, hogy a gimnazista és egyetemi évek alatt 12Ft-ért a 3. emeleten, oldalt ültünk mindig, ahonnan jól látszottak a földszinti foghíjak. Szünetben sokszor lerohantunk, aztán a végén fel, újra négy emeletet a kabátjainkért. Ma ez már nem menne. De már jobban is szertek magasan ülni, ahonnan jól látok, és nem ül előttem egy szélesvásznú néző, akitől a földszinten alig.
Hajdanán gyakran megtettem, hogy opera- és balettelőadásokat nem az eredetileg megvásárolt ülőhelyemről tekintettem meg: ha a kezdés előtt nem sokkal felfedeztem a földszinten elől szabad ülőhelyet, vérszemet kaptam és előrelopakodtam oda, majd zavartalanul átadtam magam a színpadi varázslatnak. De „hálapénzt” sem kapott tőlem az éppen ügyeletes ültető, ha éppen „kiszúrt”, soha senki nem tessékelt el a „kakukkfészkemből”.
Emlékszem, volt egy izgalmas esetem: Aida-előadáson voltam és az előjáték alatt háromszor kellett "helyezkednem": amikor az elfoglalt hely gazdája mégiscsak megérkezett, szó nélkül odébb ültem eggyel, mert volt még egy szabad szék; pechemre megérkezett a másik elkésett jegytulajdonos, így onnan is fel kellett állnom. Kénytelen voltam az előttem lévő sorokban talált üres helyek egyikére átsompolyogni. Persze kínos volt, amikor a sötétben, a nyitány alatt botorkáltam a széksorok közt, megzavarva a közönség „áhítatát”. De hát a cél szentesíti az eszközt… Manapság már ritkán vetemedem ilyen „pimaszságra”, azonban ha hátul ülök és tapasztalom a zavaró látáskörülményeket, olykor-olykor nem tudok ellenállni a csábításnak, felállok székemről (vagy le sem ülök oda) és átülök a kinézett jobb és még szabad helyre. De ezt már nem az előadás alatt, sötétben teszem: közvetlenül a kezdés előtt nyíltan, szilárd léptekkel haladok a kinézett "gazdátlan" ülőhely felé... Nemrég viszont pórul jártam: Az álarcosbál volt műsoron, a célba vett sor két üres székének egyikére lehuppanva néztem végig az első felvonást. Mikor a szünet után visszatértem oda, meglepve láttam, hogy egy pár már „lefoglalta” azt magának. Így kénytelen voltam visszaballagni eredeti, a nézőtér hátsó traktusába szólt székemhez; a zenei élmény nem csorbul, de a hangzó- és látóviszonyok elöl azért sokkal jobbak – érthetően, kapva kapunk azon, ha üresen marad elől egy jó hely: úgy segítünk magunkon, ahogyan tudunk…és nem mindig pirulunk miatta…
Így viszont nem tudod egész pontosan, hogy egész pontosan mennyire énekeltek rosszul. :-)
Lehet, hogy nem mazochizmus. Mindig szerettem véleményt alkotni arról, amit látok, hallok, és a véleményem teljességéhez tartozik, hogy végignézzem. Prózai előadás esetében azért is, mert ha gyengének tartom a darabot, az utolsó percig reménykedem egy fordulatban, utalásban, hatásban, amely átrendezi az élményt. Ritkán fordul elő.
Ha már az Erkel Színház-topicban beszélünk erről, ilyen utalásnak, fordulatnak készülhetett Szabó Máté Manon Lescaut-rendezésének megoldása, ami pl. – kritikája szerint – Zétát megnyerte. Bennem a Manon Lescaut-történet és Puccini zenéje olyan erős, evidens, szinte „saját”, hogy az ilyen magyarázás számomra megterheli az élményt.
A helyzet az, hogy általában szoktam tudni, hogy végződnek az operák, amiket megnézek. :)) De rosszul éneklő énekeseket nem vagyok hajlandó végighallgatni. :((
Nem mazochizmus: kiváncsiság. Én sem vagyok otthagyós. Színdarabot is csak elvétve.
Felemelt helyáras előadásokon (ez valamikor az alaphelyár többszörösét jelentette) előfordult, hogy szünetben meglátogattam az ültető nénimet, aki mutatott nekem szabad helyet. De valójában jobban szerettem ugyanarról a helyről végignézni egy előadást, mert a váltogatott aspektus zavarja az aznapi együttélést a drámával. (Egy ujjamon meg tudom számolni, hányszor hagytam ott előadást a színvonala miatt. Biztosan van bennem jókora adag mazochizmus.)
Én például sosem szökdöstem le az olcsó helyemről, annál inkább el, ha nem tetszett az előadás. Sőt, így néha megengedhettem magamnak, hoy el se menjek, ha közben nem jó híreim voltak az egészről. Drága jegynél ez túl nagy luxus.
Hadd fordítsam meg: Teccett valaha migráns külsejűeket operában/klasszikus zenei koncerten látni? NB. Nem az elegáns indiaiakra és távol-keletiekre gondolok. Főleg az utóbbiak nagyon illedelmesen viselkednek.
Semmiféle xenofóbiát nem lehet belőle kiérezni! Aki igen, kezeltesse magát.
Változás!
A 2019/20 műsorkalendáriumban január 6-ra jelzett Boldi50 előadás nem lesz (az Opera honlapján már nincs ott), helyette Giocondát kapunk (ez az előadás viszont még nincs feltüntetve.)
Nem szeretjük a kellemetlen szomszédokat és távolabb ülő nézőtársakat a színházban, de szerintem a MÁO nincs abban a helyzetben, hogy közönséget válogasson. A pénznek nincs szaga.
Szerintem a „méltányosságot” itt nem helyes emlegetni. Hiszen egyfelől a művészi teljesítményekhez (nem a „művészrendezésre” gondolok) nem lehetnek méltányosak a belépők, és sajnos másfelől a nézők jövedelméhez és nyugdíjához sem, amelyek nem emelkednek 10-30 %-kal. A mostani helyáremelés nem drasztikus, de illetlen, hogy nem jelentették be, és az új árak átlépnek egy-egy lélektani határt. Kerekíteni mindenki tud. A 7200 alig több, mint 7000, de a 7900 majdnem 8000. 1500 Ft másfélezer, de 1900 majdnem 2000. És legtöbben többedmagukkal mennek színházba.
Az előre- és leszökdösés tapasztalatom szerint nem jellemző az olcsóbb helyen ülő nézők körében. Létezik, de nem számottevő.
off Budapest -tisztelet a kivételnek és sajnos tisztelet a bevételnek- egy ideje Európa turisztikai kocsmája lett. Minőségi (kul)turizmus alig látható.
on Kikkel töltenék, töltik majd meg az Operaházat, ha még a külföldieket sem "terelnék be" a már bezárás előtt 14.400 Ft-os helyekre, amik megduplázódhatnak újranyitás után újabb hírek szerint? Még több csókost-vattást kell majd beszervezni. Megjegyzem, elég szerencsétlen programokat állíthatnak össze azok az utazási irodák, amik operaelőadást iktatnak be a csomagba estére. Az opera rétegműfaj, a tömegturizmus résztvevői aligha igénylik. Esti "kultúrprogramnak" társasutazáson többnyire folklórműsort, néptánc- vagy hasonló couleur locale-programot szokás kínálni. A Házat, akit érdekel, napközben kell mutatni.
Elnézést, csak a hozzászólásának volt egy enyhén xenofób kihallása. Mögöttem meg mellettem is ültek már mindenféle népek, s nagyon sokszor magyaroktól tapasztaltam ilyen viselkedést (cukorbontogatást és idegesítő beszélgetést meg szinte csak tőlük).
Bocs, én nem migránsoztam! Ne akarjon olyan szavakat rám oktrojálni, amilyeneket nem használtam, ez alapvető kultúrális színvonal, ehhez még operalátogatónak sem kell lenni. De mondjuk a MÁO vezetősége szót válthatna az utazásszervezőkkel, hogy milyen szervezésben kínálják az Operaház, MüPa, stb programjait. Azt hiszem, bizonyos megjelenési, viselkedési normát minden ilyen jellegű létesítmény megfogalmazhat. Nem kértem útlevelet soha senkitől, de ült már mellettem, mögöttem olyan csoport egy MüPa koncerten, akiket egy jobb falusi kocsmában nem tűrtek volna meg. És nem a strandpapucs okozta a legnagyobb gondot!
Már bocsánat, de ennek a kivitelezését hogy tetszik gondolni? Migráncs kinézetűeket nem engedünk be a MÁO-ba? Közeli utópia.
A külföldiek - ha jönnek - két irányból jönnenk:
1/ un. középosztálybeli család, akik egy bécsi, milánoi, stb jegy árából hárman-négyen jönnek, nem biztos, hogy elsőosztálybeli, de legalább az operáért jönnek,
2./ mindenféle turistacsoport tagjai, akiket a pár napos budapesti wellness-stb. program keretében egy estére beterelnek - bocs, bebuszoztatnak - az operába. Hogy a nézőtéren mit hagynak maguk után, arról a jegyszedők és a takarítók mesélhetnének. Nem egyszer voltam fültanúja pl. a Széchenyi Gyógyfürdőben, mikor azon morfondíroztak, mi a fenének kellett nekik este a zenés program, inkább lett volna valami jó kaja, vagy buli. És ez nem egyszer olyan emberektől, akiket végül kitessékeltek a medencéből, mert kissé másnaposak voltak. Szóval, azt hiszem, a fürdővárosra rákapatott külföldieket is meg kellene válogatni, amennyiben ez lehetséges. Persze, az utazási iroda bevétel-orientált, és ezekből él. De a MÁO mint intézmény mégiscsak a mi adóforintjainkból, és ennél jobb látogatókat érdemelne. A vattázásra nem térek ki, az is egy külön történet, és az sem válik senki dicsőségére.
A 27 ezer forintos földszinti jegyeket az átlag magyar már akkor sem tudta megfizetni! Ez nem Bécs. Itt nem fog menni a Ház, ha a legolcsóbb jegy 10 ezer forint leszé és a nem látó helyeket is 5 ezer forintért kínálják. Ennyi. Okosabban kellene gazálkodni a pénzzel és akkor talán normalizálni lehetne a költségeket.
Nincs az a műsorpolitika, ami mellett az Operaházban 200%-os drágulás mellett-után többé-kevésbé folyamatosan, sőt: még alkalmanként is meg lehetne tölteni a Házat "hétköznapi" = nagynevű vendégművész nélküli előadásokkal. Már a bezárás előtt is rendszeresek voltak itt a fórumon is a -nyilván megalapozott- beírások (félig?) üres zsöllyékről és páholyokról. Turistarezervátumot csinálni az Operából: szakmaiatlan felelőtlenség, erkölcstelenség (lenne). A magyar adófizetők (tíz)milliárdjaiból működtetett intézmény nem lehet kizárólag vagy csaknem kizárólag a külföldiek számára fönntartott turisztikai célpont, már ha a külföldiek mennek. Ha pedig ők sem mennek (elegen), akkor az nem csupán anyagilag, de minden tekintetben közérzetromboló hatású (lenne) a művészek számára, mindenki számára. Ugyancsak fölháborító (lenne) az a gyakorlat, ami már a bezárás előtt is sűrűn megesett: bizonyos zárt körrel, pestiesen: csókosokkal ki- és bevattázni az eladatlan Házat vagy a III. emeletre "időben" megvett olcsó jeggyel rendelkezőket leterelni a földszintre és a páholyokba. Erkel: ld. ez alatt.
Ha a helyárakat méltányosan, apránként emelik, az szerintem éppen azt jelenti, hogy a bevételt tényezőnek tekintik az Operaház gazdálkodásában. 10%-os emelés bőven belefér. Ha a legolcsóbb helyek árát kb. 30 %-kal emelték, az talán nem független attól, hogy sokan rendszerszerűen a legolcsóbb helyekre váltottak jegyet, aztán a legolcsóbb helyekre váltott jegyükkel leszökdöstek az el nem adott drágább helyekre. Ha már leszökdösnek -gondolhatja a vezetés- legalább valamivel drágább legolcsóbb helyekről szökdössenek az el nem adott drágább helyekre. Ez csak feltételezés: lenne benne logika, ha így lenne. Jó eséllyel így is van.
Majd akkor nézünk nagyot jegyárak tekintetében szerintem, ha újra nyit az opera. Ott 200% drágulást is el tudok képzelni. Az Erkel helyárai is csak emelkedni fognak, de majd egyszer talán rájönnek, hogy ilyen műsorpolitikával, ilyen hozzáállással csak ritkán lesznek teltházak, akkor is a külföldieknek köszönhetően. Persze most lehet siránkozni is, hogy jaj, hát manapság mindenki az x-faktoron szocializálódik, meg így meg úgy. No comment. Mindenki gondoljon, amit akar. Az Eiffel meg 10 ezer forintos jegyárakkal enyhén szólva pénznyelő lesz, gyakorlatilag nagyrészt félházas előadásokkal.
Említsük meg, hogy az Erkel Színház alaphelyárait is emelték. „Nem vészes”, korántsem olyan durva, mint a legutóbbi (100 %-os) áremelés, de az bizonyos, hogy a nézőtér megtöltését ez sem fogja javítani. Általában 10 %-osnak tűnik az emelés, kivéve a legolcsóbb helyeké, amelyek árát kb. 30 %-kal emelték.
Egyre erősebben az az érzésem, hogy jelenleg a bevételt nem tekintik tényezőnek az Operaház gazdálkodásában.
Jelen állás szerint mint látom 2-2 Figarót és Almavivát énekel Schrott az Erkelben. Ha Cser Krisztiánnak nem túl magas Figaro, akkor nekem izgalmasabb egy Schrott-Cser K. páros. Szeretnék egyszer az életben egy igazán formátumos címszereplőt látni-hallani, eddig nem sikerült. Bécsben sem, bár Adam Plachetka azóta befutott énekes lett.
Viszont még mindig úgy néz ki, hogy Erwin Schrott lesz a Figaróban - a Figarókra kicsivel drágábbak a jegyek, de nem vészes, mert már kéterez, négyezer forintért várásolhatunk rájuk jegyeket. Most bizakodok, hogy talán Molnár Levente se lesz olyan rossz Mozartban. Rost Andrea meg talán nem mondja most le.
Két figyelemre méltó gondolat az említett levélből: "az öregedő operasztárok már versenyeket is működtetnek pályájuk mellett, onnan jön ki a sok patronált, akiket el kell helyezni." Kire gondolhatott vajon?
Továbbá. "nehéz, ha valaki sztárként érkezik, és abban érdekelt, hogy további sztárok, vagy saját versenyének győztesei, ügynökének pártfogoltjai érkezzenek." A kérdés ugyanaz? Kire gondolhatott vajon?
Tekintsük enyhító körülménynek, hogy nagy a forróság...vagy a talaj lenne forró?
Világsztárt az operák élére, avagy fenn az ernyő, nincsen kas
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.07.01. 09:37 Origo.hu
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/114. levélária
Kedves Tatjána Néném!
...talán azért, mert ateisták voltak vagy ateisták lettek és nem férnek be a keresztény évadba.
Mekgezdődött a jegyek árusítása a következ évadra s máris több, az Eiffel Műhelyházba tervezett bemutató eltűnt az opera honlapjáról.....
„Az örök élet zenéi” - Ókovács Szilveszter az Operaház (következő) keresztény évadáról
szerző: Pallós Tamás
Új Ember Hetilap 2019.06.23.
„Európában az ateista is keresztény!” A Magyar Állami Operaház 2019–2020-as évadának (136. szezonjának) tekintélyes műsorkalendáriumában e határozott megállapítással kezdi köszöntőjét az intézmény főigazgatója, Ókovács Szilveszter, akivel a jelenleg is épülő, lassan kiteljesedő új játszóhely, a próbaüzemét tartó Eiffel Műhelyház egyik frissen elkészült tárgyalójában ültünk le beszélgetni. Az előzetes évadmustrát onnan indítottuk, amit az említett „mottó” is sugall. Van egyáltalán értelme keresztény évadról beszélni? Hiszen jóval nehezebb feladat volna egy olyan szezont összeállítani, amely ettől eltérő, ezzel ellentétes értékrendet tükröz…
https://www.facebook.com/coloraturafan1/videos/702948246791932/
Facebook... Coloraturafan jún. 17-i bejegyzése...
Engem is érdekelne!
Sehol nem találom.
No és hol az a video?
Az erkel színházi Álarcosbál széria kimaradt,de volt szerencsém a 3. felvonás 2 képét a facebookon megtalálni .Mivel annyi egymásnak ellentmondó véleményt olvastam megnéztem ,meghallgattam.Tudni kell,hogy maga a mű Verdi életművéből nagyon elől áll a kedvencek listáján .Annyira ,hogy szinta az össze nagy tenorral élőben hallottam Carreras Pavarotti Domingo és számos már külföldi sztárral nem is beszélve a magyar Riccardokról,főként Ilosfalvy és Simándí vonatkozásábannem nem felejtve B,Nagy Jánost sem.Bár ezeknek az előadásoknak a többi főszereplője sem volt mellékes..Tehát összahasonlítási alap bőven van.
Ami a legjobban tetszettt talán Montanaro vezénylése László Boldizsár nagyon szép hangon kitűnően énekelte Riccardot,mellette a mára nagyon kinőtt Kálmándy Mihály ebben a képben kevés ,de hansúlyyos szerepe is kiemelkedettOscarral sem volt igazán bajom,de aki hallotta Házy Erzsébettel-.mintManon Lescout.ként nem létezik más-Amélia drámai szoprán szerepét éneklő Miksch Adrienn a kettősben tetszett,de a záró fináléban ugyanez nem mondható el.
Mozart énekenőnek titulálni túlzás lenne,mert Mozartot énekelni sem olyan egyszerű SŐT!
Összességéban előítéletek miatt kicsit sajnálom,hogy nem hallottam az egész előadást
Voltak - vannak karmestereink (legyen elég most csak Lukács Ervint említenem) akiknél soha nem értettem, hogy a színpadi együttesekben a jelenetek, finálék végén miért fogták/fogják vissza a zenekarban a tuttikat, kerekítik le a befejezést - " leszűkítve" az utolsó akkordok hangszeres megszólalásait, elzárva azok zengetését, kicsengését. Miért nem hagyják a timpanikat, egyéb dobokat - kezelésükben és hatásukban - kellően érvényesülni? (Tudom, egyes karmesterek ragaszkodnak a partitúra pontos, leírt előjegyzéseihez - de mégis.)
Már megírtam itt valahol, a Verdi-operáknak sava-borsa az is, hogy a zenekar méltóságteljes, kitartott akkordokkal zárja le a jeleneteket, de sokszor lendületes tempókat vesz és hallunk a nagy tablók végéig, sőt olykor a hatás kedvéért, még az utolsó záró hangig is fortissimóban szól, miközben kitartóan pereg az üstdob és a többi dob! (Sok Verdi-előadást és Verdi-felvételt hallgatva ez él bennem, és ezt így, élvezni is tudom.)
A lement Álarcosbál-széria e tekintetben (is), meghozta számomra a vágyott hangzást: a temperamentumos, a Verdit kiválóan értő dirigens, Carlo Montanaro pálcája alatt az Operaházunk zenekara pompásan tolmácsolta Verdi csodálatos zenéjét, és végre megértem azt is, hogy a kórus-szólista- együttesek/tablók vége a „szerény kívánalmaim” szerint alakult; Montanaro „rátett még egy lapáttal”, hogy annál átütőbb legyen az adott jelenet/finálé lezárása! A zenekarban most nyomatékos hangsúlyt kaptak az üstdobok is: a tablók végén, ahogy a finálé himnikus lezárásában is, a kibontakozó, szárnyaló énekszó alatt a zenekari hangzásnak kellő ereje és dinamikája volt (ezt az egész előadásra is értem) - és a timpanik az utolsó taktus utolsó hangjáig kitartottak, ezáltal a zenedráma katarzisa a korábbi interpretációkénál még erőteljesebben hatott rám.
Köszönet értük az összes előadó- és közreműködő szólista, kórus és zenekari művésznek - egyaránt fent a színpadon és lent a zenekari árokban!
Én tegnap láttam másodszor ezt a rendezést. Jellemző, hogy nem maradt meg bennem tavalyról a 2. felvonásbeli ópiumbarlang. Mivel a 18. század a sarlatánok és kalandorok százada IS, Ulrica 1. felvonásban egy főúri palotában való megjelenése ebbe még belefér, ám amikor a szöveg a város széli vesztőhelyre utal, szerintem ennek ellentmond az ópiumbarlang, akármilyen rémes hely is az, átvitt értelemben ugyanúgy vesztőhely, mint a vérpad vagy az akasztófa. Anckarströmék csak emlegetett kisfiát meg hagyjuk. A Ház megspórolt egy gyerekstatisztát - na bumm!
Wiedemann betegségét az előadás előtt tegnap bemondták. Ennek ellenére szépen teljesített. Mikschnél sokkal rosszabb énekesnőket is hallottam már, Nánási Helgát illetően viszont teljesen egyetértek.
(Operaház facebook oldaláról - 2019. június 12.)
A PucciniFesztet 2019. június 10-én Gregory Kunde amerikai sztártenor áriaestjével zártuk. A koncert kapcsán az alábbi üzenetet kaptuk a művész úrtól.
Kedves Barátaim!
Először is, egy hatalmas BRAVI! mindenkinek, aki a tegnapi koncertben érintett volt. Hatalmas siker volt, leginkább a csodálatos énekeseknek és a zenészeknek köszönhetően.
Másodsorban, szeretném megköszönni a vezetésnek, amiért megértést tanúsított a nehézségeim és aziránt, hogy nem tudtam befejezni a koncertet. [Fodor] Bernadett, [Sáfár] Orsolya, [Pasztircsák] Polina, [Bátori] Éva, [Rálik] Szilvia, [Létay Kiss] Gabriella és [Sümegi] Eszter mind csodálatosan énekeltek. Gabriellának és Eszternek köszönöm, hogy segítettek nekem a duettek alatt, és elnézést kérek, ha nehezebbé tettem a dolgukat. Sosem könnyű úgy, ha tudjuk, a partnerünk nincs jól, de nincs mit tenni, folytatni kell. Nagyon köszönöm MINDANNYIUKNAK! És [Halász] Péter… Ön is fantasztikus volt! Nem könnyű az ilyen gálákat végigcsinálni, minden darab más játékstílust kíván, máshogy kell lekövetni az énekeseket, de Ön nagyszerűen csinálta. Köszönöm a tehetségét és a támogatást! Köszönöm [Ókovács] Szilveszternek, hogy közvetlenül szólhattam a közönséghez! Úgy éreztem, magyarázattal tartozom nekik, amiért az előadás közepén abba kellett hagynom. Remélem, lesz alkalmuk visszahívniuk engem, és egy nagyszerű előadással kárpótolhatom Önöket.
Végül köszönöm minden adminisztratív dolgozónak, akik az elmúlt napokban a segítségemre voltak. Legfőképpen [a nemzetközi referens Zsilavecz] Csillának vagyok hálás, aki csodálatos volt, mindig mosolygós és nyugodt, hihetetlenül segítőkész, és mindig rendelkezésre állt.
Legvégül a budapesti közönségnek KÖSZÖNÖM! Köszönöm a megértést, a szívélyes fogadtatást, és hogy támogatják a mi nagyszerű művészetünket, az opera műfaját.
Remélem, hamarosan MINDNYÁJUKAT viszontlátom.
A legőszintébb hálával:
Gregory Kunde
A Kamaraénekes elismerés is bőven kijárt volna neki.
Ha minden igaz, az Oláh Gusztáv emlékplakett idei elnyerője pedig a legfényesebb csillag az opera területén: Alexandru Agache!
