Az erkel színházi Álarcosbál széria kimaradt,de volt szerencsém a 3. felvonás 2 képét a facebookon megtalálni .Mivel annyi egymásnak ellentmondó véleményt olvastam megnéztem ,meghallgattam.Tudni kell,hogy maga a mű Verdi életművéből nagyon elől áll a kedvencek listáján .Annyira ,hogy szinta az össze nagy tenorral élőben hallottam Carreras Pavarotti Domingo és számos már külföldi sztárral nem is beszélve a magyar Riccardokról,főként Ilosfalvy és Simándí vonatkozásábannem nem felejtve B,Nagy Jánost sem.Bár ezeknek az előadásoknak a többi főszereplője sem volt mellékes..Tehát összahasonlítási alap bőven van.
Ami a legjobban tetszettt talán Montanaro vezénylése László Boldizsár nagyon szép hangon kitűnően énekelte Riccardot,mellette a mára nagyon kinőtt Kálmándy Mihály ebben a képben kevés ,de hansúlyyos szerepe is kiemelkedettOscarral sem volt igazán bajom,de aki hallotta Házy Erzsébettel-.mintManon Lescout.ként nem létezik más-Amélia drámai szoprán szerepét éneklő Miksch Adrienn a kettősben tetszett,de a záró fináléban ugyanez nem mondható el.
Mozart énekenőnek titulálni túlzás lenne,mert Mozartot énekelni sem olyan egyszerű SŐT!
Összességéban előítéletek miatt kicsit sajnálom,hogy nem hallottam az egész előadást
Voltak - vannak karmestereink (legyen elég most csak Lukács Ervint említenem) akiknél soha nem értettem, hogy a színpadi együttesekben a jelenetek, finálék végén miért fogták/fogják vissza a zenekarban a tuttikat, kerekítik le a befejezést - " leszűkítve" az utolsó akkordok hangszeres megszólalásait, elzárva azok zengetését, kicsengését. Miért nem hagyják a timpanikat, egyéb dobokat - kezelésükben és hatásukban - kellően érvényesülni? (Tudom, egyes karmesterek ragaszkodnak a partitúra pontos, leírt előjegyzéseihez - de mégis.)
Már megírtam itt valahol, a Verdi-operáknak sava-borsa az is, hogy a zenekar méltóságteljes, kitartott akkordokkal zárja le a jeleneteket, de sokszor lendületes tempókat vesz és hallunk a nagy tablók végéig, sőt olykor a hatás kedvéért, még az utolsó záró hangig is fortissimóban szól, miközben kitartóan pereg az üstdob és a többi dob! (Sok Verdi-előadást és Verdi-felvételt hallgatva ez él bennem, és ezt így, élvezni is tudom.)
A lement Álarcosbál-széria e tekintetben (is), meghozta számomra a vágyott hangzást: a temperamentumos, a Verdit kiválóan értő dirigens, Carlo Montanaro pálcája alatt az Operaházunk zenekara pompásan tolmácsolta Verdi csodálatos zenéjét, és végre megértem azt is, hogy a kórus-szólista- együttesek/tablók vége a „szerény kívánalmaim” szerint alakult; Montanaro „rátett még egy lapáttal”, hogy annál átütőbb legyen az adott jelenet/finálé lezárása! A zenekarban most nyomatékos hangsúlyt kaptak az üstdobok is: a tablók végén, ahogy a finálé himnikus lezárásában is, a kibontakozó, szárnyaló énekszó alatt a zenekari hangzásnak kellő ereje és dinamikája volt (ezt az egész előadásra is értem) - és a timpanik az utolsó taktus utolsó hangjáig kitartottak, ezáltal a zenedráma katarzisa a korábbi interpretációkénál még erőteljesebben hatott rám.
Köszönet értük az összes előadó- és közreműködő szólista, kórus és zenekari művésznek - egyaránt fent a színpadon és lent a zenekari árokban!
Én tegnap láttam másodszor ezt a rendezést. Jellemző, hogy nem maradt meg bennem tavalyról a 2. felvonásbeli ópiumbarlang. Mivel a 18. század a sarlatánok és kalandorok százada IS, Ulrica 1. felvonásban egy főúri palotában való megjelenése ebbe még belefér, ám amikor a szöveg a város széli vesztőhelyre utal, szerintem ennek ellentmond az ópiumbarlang, akármilyen rémes hely is az, átvitt értelemben ugyanúgy vesztőhely, mint a vérpad vagy az akasztófa. Anckarströmék csak emlegetett kisfiát meg hagyjuk. A Ház megspórolt egy gyerekstatisztát - na bumm!
Wiedemann betegségét az előadás előtt tegnap bemondták. Ennek ellenére szépen teljesített. Mikschnél sokkal rosszabb énekesnőket is hallottam már, Nánási Helgát illetően viszont teljesen egyetértek.
(Operaház facebook oldaláról - 2019. június 12.)
A PucciniFesztet 2019. június 10-én Gregory Kunde amerikai sztártenor áriaestjével zártuk. A koncert kapcsán az alábbi üzenetet kaptuk a művész úrtól.
Kedves Barátaim!
Először is, egy hatalmas BRAVI! mindenkinek, aki a tegnapi koncertben érintett volt. Hatalmas siker volt, leginkább a csodálatos énekeseknek és a zenészeknek köszönhetően.
Másodsorban, szeretném megköszönni a vezetésnek, amiért megértést tanúsított a nehézségeim és aziránt, hogy nem tudtam befejezni a koncertet. [Fodor] Bernadett, [Sáfár] Orsolya, [Pasztircsák] Polina, [Bátori] Éva, [Rálik] Szilvia, [Létay Kiss] Gabriella és [Sümegi] Eszter mind csodálatosan énekeltek. Gabriellának és Eszternek köszönöm, hogy segítettek nekem a duettek alatt, és elnézést kérek, ha nehezebbé tettem a dolgukat. Sosem könnyű úgy, ha tudjuk, a partnerünk nincs jól, de nincs mit tenni, folytatni kell. Nagyon köszönöm MINDANNYIUKNAK! És [Halász] Péter… Ön is fantasztikus volt! Nem könnyű az ilyen gálákat végigcsinálni, minden darab más játékstílust kíván, máshogy kell lekövetni az énekeseket, de Ön nagyszerűen csinálta. Köszönöm a tehetségét és a támogatást! Köszönöm [Ókovács] Szilveszternek, hogy közvetlenül szólhattam a közönséghez! Úgy éreztem, magyarázattal tartozom nekik, amiért az előadás közepén abba kellett hagynom. Remélem, lesz alkalmuk visszahívniuk engem, és egy nagyszerű előadással kárpótolhatom Önöket.
Végül köszönöm minden adminisztratív dolgozónak, akik az elmúlt napokban a segítségemre voltak. Legfőképpen [a nemzetközi referens Zsilavecz] Csillának vagyok hálás, aki csodálatos volt, mindig mosolygós és nyugodt, hihetetlenül segítőkész, és mindig rendelkezésre állt.
Legvégül a budapesti közönségnek KÖSZÖNÖM! Köszönöm a megértést, a szívélyes fogadtatást, és hogy támogatják a mi nagyszerű művészetünket, az opera műfaját.
Remélem, hamarosan MINDNYÁJUKAT viszontlátom.
A legőszintébb hálával:
Gregory Kunde
A Kamaraénekes elismerés is bőven kijárt volna neki.
Ha minden igaz, az Oláh Gusztáv emlékplakett idei elnyerője pedig a legfényesebb csillag az opera területén: Alexandru Agache!
Egy órával ezelőtt ért véget az Erkel Színházban a Csillagóra évadzáró gálaest, amin jelen voltam.
A Csillagóra Gálaesten kitüntetéseket adott át Ókovács Szilveszter főigazgató az arra érdemes művészeknek:
A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja: Melnik Tatjana első magántáncosnő
A Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze: Majoros Balázs címzetes magántáncos
Magyar Állami Operaház Kamaraénekese: Balga Gabriella, Boncsér Gergely és Haja Zsolt magánénekesek
Magyar Állami Operaház Énekkarának Kamaraénekese: Tóth G. Zoltán énekkari művész, címzetes magánénekes
Magyar Állami Operaház Zenekarának Kamaraművésze: […] - sajnos, nem jegyeztem meg a hangszeres művész nevét. Majd elolvashatjuk az Opera honlapján rövidesen.
A műsor és előadói:
1. rész
Puccini: Lidércek – A boszorkányszombat (La tregenda)
Mráz/Csajkovszkij: Csipkerózsika-keringő – Magyar Nemzeti Balett Gyermeknövendékei
Rossini: Olasz nő Algírban – Isabella F-dúr cavatinája („Per lui che adoro”) - Balga Gabriella
Ponchielli: Gioconda – Gioconda és Laura kettőse a II. felvonásból („È un anatèma”) – Sümegi Eszter, Gál Erika
Verdi: Rigoletto – Gilda áriája I. felvonásból („Gualtier Maldè…; Caro nome”) - Sáfár Orsolya
Puccini: Manon Lescaut – Intermezzo
Puccini: Manon Lescaut – des Grieux áriája az I. felvonásból („Donna non vidi mai”) - Boncsér Gergely
Manen/Satie: Trois Gnossiennes - Felméry Lili és […]
Puccini: Tosca – Te Deum - Kálmándy Mihály, km. Csiki Gábor karigazgató (ezúttal szólóénekesi minőségében), és az Énekkar
– szünet –
2. rész
Forsythe/Schubert: A tökéletesség szédítő ereje | The Vertiginous Thrill of Exactitude –Melnik Tatjana és még két balerina, valamint két férfitáncos […]
The Gershwins: Porgy és Bess – Porgy és Bess kettőse a II. felvonásból („Bess, You is My Woman Now”) - Sáfár Orsolya, Palerdi András
The Gershwins: Porgy és Bess – Sporting Life áriája a II. felvonásból („It Ain't Necessarily So”) - Balczó Péter és az Énekkar
Puccini: Edgar – Frank áriája az I. felvonásból („Chi detto…; Questo amor”) - Haja Zsolt
Puccini: Turandot – Bevezetés és Kalaf áriája a III. felvonásból („Così comanda…; Nessun dorma”) - Boncsér Gergely, Énekkar
Puccini: Turandot – Zárókórus - Énekkar
Házigazda: Ókovács Szilveszter főigazgató
Rendező: Almási-Tóth András művészeti igazgató
Karmester: Kocsár Balázs főzeneigazgató
Koreográfus: Solymosi Tamás balettigazgató
Karigazgató: Csiki Gábor
Nánási Helga László Boldizsárt keresi az operában és néha beugrik dalolászni egy-egy "nótát".............. ;)
Egy iolyan böhöm nehéz, nagy hangiigényes szerepet mint az Amelia Mikschre bízni.....Megáll az ész! Azon lehet vitatkozni, hogy akkor inkább a csúnyácska hangú Rálik-e jobb, de nem érdemes. Egyik se jobb a másiknál, ki ezért, ki azért!
László Boldizsár viszont remekelt! Nagyon jól énekli az igényes, technikailag sok nehézséget támasztó szerepet.Bravo!
Kálmándi is jó volt.
Nánási Helgáról nem tudni mit keres az Operában, igen gyenge éneklése miatt nem feltétlenül neki kéne fellépni!
Wiedemannt lehetett már sokkal jobb formában is hallani.
A mai szerintem jó volt - Améliának alkamasabb énekesnőt is találhattunk volna, de legalább Miksch nem fülsértően éles és legalább érti, amit csinál, alakításában nincs semmi vállalhatatlanul kínos. László Boldizsár minden tekintetben élvezetes Gusztáv király és remek formában volt Kálmándy is. Nekem Posa márki után most ebben a Verdi szerepben tetszik még nagyon. Montanaro igazán lendületesen, de finomabb részleteket is szépen kidolgozva vezetette a zenekart. Wiedemann remekelt Ulricha szerepében, ellenben Nánási Helgának nem sikerült brillíroznia Oscárként.
Sajnálom, hog még egyszer nem tudom megnézni, úgy gondolom, hogy minden hibája ellenére egy színvonalas, élvezhető előadás volt. A rendezésben nincsenek kínosan oda nem illő dolgok és szerintem abszolút konzervatív - ami engem nem zavart. Csak a második felvonás tért el látványosan az eredeti rendezői utasításoktól, de úgy gondolom, hogy ha nem patika mérlegen, meg colostokkal mérjük, hogy milyen volt régen egy-egy előadás és mit kér a szövegkönyv, akkor élvezhető volt a színpadra állítás. Tavaly nem láttam, idén először szembesültem a rendezéssel.
Milyen volt a tegnapi és a mai Álarcosbál?
Rosszul "skálázott".
És ha egy zongoraesten a hangszer hangja nem a legtökéletesebb?
Szerintem ugyanazt mondjuk csak maskeppen.
Azt persze tudom, hogy Wagner talalta ki ezt a kifejezest, de az en olvasatomban ennek igaznak kell lennie a verismora is (sot az egesz operai mufajra).
Az összművészet volt a kulcsszó, a verismoval összefüggésben! És itt jött be Wagner, aki ezt a fogalmat kitalálta és elvárásként megfogalmazta. A zeneművészetben pedig - mindegy melyik szint (egyébként művészet vonatkozásában nem is igazán értem ezt a másik szintet.) - énekelni kell, muzsikálni kell, egy bizonyos zeneművet kell előadni, függetlenü attl, hogy opera vagy zenekari mű, de lélek nélkül nem nagyon lehet.
Irtam is, hogy Batori nem volt a hangja teljeben, volt par intonacios zur stb. De az eloadasmod itt es most olyan eros volt, hogy nekem felulirta ezeket. Ez sem mindig tortenik meg, most megtortent. A Nyugat lanyaban pedig nekem hangilag semmi bajom nem volt vele, sot... azt igy kell enekelni, persze mai viszonyok kozott. Igen tudom pl. Tebaldi ott a mitikus relevacio, de az Tebaldi, ez meg Hungaria 2019. Ha mit tudom Donna Annat enekelne akkor valoszinuleg engem is zavarnanak dolgok.
Rálikot utoljára jónak az Árnyéknélküliben láttam, de abban nagyon jó volt. Sőt! Az volt az utolsó premier az operában, amely tényleg világszínvonalú produkció volt.
Az a kérdés, hogyan definiáljuk a "széphang"-ot. És a csúnyaságnak is vannak fokozatai. De ha neked tetszik a mostani Bátori hangja - mivel konkrétan erről van szó - abba én nem szólok bele, a te dolgod. Egy pantomin is lehet nagyon szép és kifejező, de az operában ehhez be kell fognia a fülét az embernek. Legközelebb megpróbálom, úgy biztosan élvezhetőbb lesz.
En mindig remenykedek a fejlodesben, raadasul Raliknak lenne\volt olyan szerep, ami jol all, de... na mindegy. Berg Lulujaban megneznem mondjuk.
Egyetertek. A lent emlegetett Nilsson jo pelda.Hallotta ot barki klasszikus ertelemben "szepen" enekelni valaha is? Hala az egnek en nem, pedig sok mindenben hallottam mar.
Persze, hogy hiányoztak a hangok, ebben egyetértünk. A három általad említett énekesnő azt hozta, ami elvárható tőle, nem okozott meglepetést. :)
Muzsikálni kell, zeneileg és előadásban nem csak operaelőadáson, hanem pódiumon, CD-n . Akármily szép egy hang ezek nélkül semmi. L’art pour l’art semmitmondó ... csak van.... Ha megvan a kifejezés egy csúnya hang is élvezhető! Volt néhány világsztár akik hangilag nem voltak “ széphang tulajdonosok” , mégis rajongtunk, rajongunk értük!
Muzsikálni kell, zeneileg és előadásban nem csak operaelőadáson, hanem pódiumon, CD-n . Akármily szép egy hang ezek nélkül semmi. L’art pour l’art semmitmondó ... csak van.... Ha megvan a kifejezés egy csúnya hang is élvezhető! Volt néhány világsztár akik hangilag nem voltak “ széphang tulajdonosok” , mégis rajongtunk, rajongunk értük!
Egy ariaesten sem szamit a jo hang nalam semmit, ha nincs mogotte erzelem, gondolat. Akkor minek enekel valaki? Inkabb legyen par nem sikerult, csunya frazis, de erezzem. Hozzateszem ezen az ariaesten a hangok is hianyoztak (leszamitva mondjuk Fodor Bernadettet). Ralik, Letay es Safar nekem nem hang.
Es ki beszelt itt Wagnerrol? :) Az egy masik szint.
Bel canto opera alatt pedig a bel canto operakat ertem (nem mindegyiket tartom butuskanak egyebkent onnan se).
Tényleg nem akarok veled vitatkozni, de ha egy ária engem lenyűgöz, akkor behunyom a szememet és úgy hallgatom. Aztán vannak csodás bakelit vagy CD felvételek, ahol szintén csak a hang hallatszik. Félre ne érts, az énekes játéka, mozgása, mimikája, gesztusai mind-mind hozzájárulnak az előadáshoz és a produkció fontos részei, de ezek semmit sem érnek akkor, ha a hang nem jó. Mindig a hang az elsődleges, és ez hatványozottan igaz egy áriaestre.
Nem tudom, mit ért "pár butuska bel canto opera" alatt, ez meglehetősen érdekes ízlésre vall! Az opera éppen attól opera, hogy az összművészet! Wagner operái sok mindennek nevezhetőek, de vesismonak legkevésbbé! Az ő zeneszerzői filozófiája, munkássága első perctől fogva az összművészetről szólt.
Pár butuska bel canto operánál igen, a hang számít csak, de a verismo másról szól, az már összművészet, s azt szerintem Bátori valósította meg hétfőn kb. egyedül.
Sajnos, nem tudom! Én is itt olvastam pár hete, hogy tervezik. Én német fordításban olvastam, igen érdekes és tanulságos. A Fővárosi Sazbó Ervin Könytárból kölcsönözhető. " La Nilsson : mein Leben für die Oper" címen,
Mikor jelenik meg Birgit Nilson könyve magyarul?
Kedves David, nem tudom ki hogy van vele, de nekem a hang az abszolút elsődleges. És ha az nem jó, akkor a többi már számomra érdektelen.
Ahogyan Plácido Domingo is kijelentette, hogy - összetettségénél, jellemfejlődésénél és a hangbeli változó követelményeknél fogva - Des Grieux szerepe nehezebb, mint egy Kalaf. De ebbe nyilván nem értette bele, hogy a két szerep minden tenorista számára csereszabatos! Nos, mivel én egyik szerepet sem énekeltem, sem szoprán, sem tenor stb fachban, tiszteletben tartom és főként nem vitatom egyik művész kijelentését sem! Egyébként Birgit Nilsson - igaz, hogy Ő a saját nemében, fachjában egy unicum - aki éppen a Turandottal robbant be a köztudatba, nem tartotta ezt a szerepet külösen nehéznek, főleg az általa énekelt egyéb szerepekkel összevetve.
Úgy emlékszem, egy énekesnő (talán Birgit Nilsson) nyilatkozta egy interjúban, hogy Minnie szerepe a Turandoténál is nehezebb, aminek nyomán ez a nézet többször megpendült e fórumon. Tiszelem a véleményét, de attól ez még nem egyetemes igazság. A két szerep eltérő követelményektől nehéz.
Néhány hazai Minnie-nk, Szilvássy Margit, Házy Erzsébet, Moldován Stefánia sikeres alakítása után tudtommal fel sem merült, hogy akár a „könnyebb” Turandotot is elénekelhetnék. De úgy tudom, Tebaldival is csak egy In questa reggia-felvétel készült, különben Liù volt a szerepe, és Carol Neblett sem énekelte Turandotot.
OFF, a további illemtan-oktatást megelőzendő: a fórumon való hozzászólásnak nincsenek formai szabályai. Az udvarias megszólítás nem kötelező, sőt maga a megszólítás sem. Van olyan fórumozó, akitől ez a levelező forma eleve idegen, de ettől még nem udvariatlan. A megszólítás reklamálása és az azzal való kérkedés: mellébeszélés és kicsinyesség.
A „moderátorok” olvassák a fórumot, tudják, mi a dolguk. Leírtam, hogy a „humorizálásodat” valós érvek helyett alkalmazott sértéseknek találom, a fórumszabályzatra hivatkozás nélkül.
Bátori Éva nagy művész, mindent tud az opera műfajáról.
En peldaul nem a hangjara gondoltam Batori Evanak, amikor azt irtam hogy o volt az este fenypontja, leirtam hogy valoban hangilag nem volt tokeletes, de ezt boven feledtette az a szuggesztiv, valodi muveszi eloadasmod es expresszivitas amivel eloadta Margit ariajat. Hiaba enekelt tisztabban a tobbi, de minek??? Attol meg nem lesz muvesz valaki, a szomszedasszony is tud tisztan enekelni. Es azert Batori sem olyan rossz hangilag, nagyon becsuletesen letudta a Nyugat lanyat, lehet hogy annak koszonheto, hogy most kisse el van faradva a hangja. Ami talan a legnehezebb olasz szopran szerep (igen nehezebb mint a Turandot) es meg karaktert is kell benne abrazolni, amit o szinten remekul ragadott meg.
Oké, kedves Iva, értem a gondolatmenetedet. Az udvarias megszólítást mellőzöd azoknál, akiket nem tartasz érdemesnek erre. Ez szíved joga, nem vonom kétségbe. Te folyamatosan kritizálod az én stílusomat, amelyet - többek között - "tolakodó bizalmaskodás"-nak, "durva sértés"-nek minősítesz. Ha ezt így gondolod, akkor lehetőséged van arra, hogy jelezd ezt a moderátoroknak, és majd ők kitörlik a bejegyzésemet, vagy minősített esetben kitiltanak a fórumról. Ez így tisztességes lenne, és számomra is elfogadhatóbb, mint ez a parttalan vita közöttünk.
Ha valaki veszi a fáradságot és visszaolvas, akkor megtalálhatja ennek a vitának is az eredetét. Én elmegyek egy előadásra, és az előadás után, azon melegében, leírom a véleményemet. Ez mindig így történik. Leírom azt, ami tetszett, örömmel lekesedek egy jó előadás után, de ugyanígy, kendőzetlenül leírom azt is, ha valami nem tetszett és azt is, ha valamit kritikán aluli teljesítménynek tartok. Friss az élmény, nem mérlegelek, nem centizek, azt az élményt írom le, amit az előadás keltett bennem. Én kifizettem - sokszor egy évvel előre - a jegyet, izgalommal vártam az előadást, elmentem, meghallgattam és ezt követően - úgy érzem - jogom van vélemény nyilvánításra. Aki pedig kiáll a színpadra, annak el kell viselnie a kritikát, ez már csak egy ilyen szakma. És az illető művész rajongóinak is el kell viselnie azt, ha valaki mást lát és mást hall, mint ők.
Tudom, hogy ez egy nehéz, nagyon nehéz dolog, megfelelő egyensúlyt találni. Az, hogy kinek mi tetszik, alapvetően szubjektív dolog. De azért valahol, kell lennie objektivitásnak, egy mércének, amihez mérhető egy teljesítmény. Kell, hogy legyen valami etalon, amihez viszonyíthatjuk a dolgokat. Vegyük pl. Bátori művésznő esetét, akit én sokszor hallottam a 2000-es évek első felében és sok szép élményem fűződik hozzá, ahogyan ezt le is írtam. A pünkösdi szereplését viszont kritikán alulinak tartottam. Ki változott ekkorát 15 év alatt? Ő-e, vagy én? Azóta vajon megsüketültem, vagy meghibbantam? Ugyanakkor a válaszokban egy fórumtárs azt állítja, hogy Bátori Éva volt az est fénypontja és a mélypont az a művésznő, akit én magasan a legjobbnak hallottam. Hol van itt az igazság? Mert valamiféle objektivitásnak azért kell lennie! Gyötör a kétség: bennem van a hiba? Előveszek két felvételt. Mindkettő a Nyugat lánya. Az egyiken az őszi Westbroek, a másikon a téli Bátori. Hallgatom mindkettőt, felváltva. Hallgatom. Megnyugodtam, nem bennem van a hiba. :)
OFF: (Az udvarias megszólítást nem nélkülözöm, viszont van, amikor mellőzöm. Mielőtt leírnám, eszembe jut, hogy a formán belül a megszólított jelzőjének jelentése is van. Ha éppen nem értek egyet e jelentéssel, lemondok a jelzőről vagy akár az egész megszólításról, hiszen az nem mindenáron formája a fórumos társalgásnak.)
Hogy tudjuk, kivel lehet vagy érdemes szellemeskedni az öregségről, a halálról, ahhoz alaposabban kell ismerni valakit, mint egy fórumozótársat, akivel ráadásul éppen nézeteltérésünk van; vagy egy művészt, akivel egyáltalán nem vagyunk bizalmas viszonyban, legkevésbé akkor, amikor éppen kritizáljuk a művészi teljesítményét. Hidd el, ez gyakrabban tolakodó bizalmaskodás, sőt durva sértés, semmint a vidám csevegés öröme.
Kedves Iva!
(Ugye milyen érdekes ez a megszólíttás, ahogyan kezdem? Ezt az udvarias gesztust te valahogy mindig nélkülözöd).
Én abszolút együttérzek az öregekkel, mivel én is közéjük tartozom. De vallom, hogy ez is ugyanolyan élethelyzet, minta többi, és miért ne lehetne ezt humorosan felfogni. Sőt továbbmegyek, a halál is hozzátartozik az élethez, ez mindnyájunk sorsa. Miért lenne ez tabutéma? És miért kellene nekem könnyek között beszélnem az elmulásról, amikor ezt magamon is érzem? De a halál csak egy közbülső állomás... - "Halál, hol a te fullánkod?"
Próbáld egy kicsit könnyedebben venni saját magad. és jó lenne, ha figyelmesebben olvasnád soraimat, mielőtt reagálsz rájuk, akkor talán látnád, hogy leginkább magamon élcelődök, nem másokon. Kriptaszökevényként is magamat jelöltem meg, nem téged és nem másokat. Lazíts. :)
Takátsa, vagy nem érted, mit kifogásolok, vagy úgy teszel, mint aki nem érti. (Nem először.)
Miközben rendre hangoztatod, milyen toleránsan veszed tudomásul mások véleményét és személyiségét, valójában nem tűröd a tiédtől eltérő véleményt. De ezt nem esztétikai érvekkel vitatod, hanem a vitapartner és a vitapartner által elismert művészek iránti, a legdurvább irányú személyeskedő odavágással. Az öregség és a halálhoz közeledés nem jellemhiba, hiszen ez mindannyiunknak egyformán a sorsa, ennek jegyei nem humorforrások, még ha te roppant humorosnak tartod is magad az élcelődéseiddel, amelyekkel jelenleg még érvényes kultúránkban, a meghitt baráti körön mégiscsak kívülről, nem illik viccelődni, sőt gyomorforgató, vitaérvekben pedig végképp nem elegáns.
Amint nem elegáns félremagyarázni és kiforgatni a kifogást sem: hasonlót sem mondtam ahhoz, hogy az én fülem éteri hangokat hall, különösen nem olyan előadáson, amelyen – a 80 évesre saccolható átlagéletkorú, meglepően öregedő, ám fürge és agilis öregek között – történetesen nem nyüzsögtem. Viszont gyerekkorom óta sorsközösséget éreztem a halandó emberrel, függetlenül attól, hogy milyen jegyek jelzik már távolodását az élettől, akár művész, akár nézőtárs.
A Levélária az Origo programjában szerepel, de úgy tűnik, elfogyitt a boriték...
A Levéláriát és Kalaf áriáját nem énekelte, minden más az előzetes műsor szerint történt.
Kedves Iva,
Mindenkinek lehet véleménye egy előadásról, a látottakról-hallottakról s ezt szabadon megírhatja. Ezt teszem én is, jogom van hozzá. És ezt teheted te is, amihez szintén jogod van. Én nem kívánom, hogy bárki is egyetértsen velem, tudomásul veszem azt, hogy más ember másképp gondolkozik és ezt tiszteletben tartom. És eszembe sem jut intoleráns módon megbélyegezni a másképpen gondolkozót mint ahogyan azt pl. te teszed esetemben. De tudomásul veszem ezt is, nem neheztelek rád, te ilyen vagy én pedig másmilyen.
Ahogyan azt is tudomásul veszem, hogy vannak énekesek, akik élemedett koruk ellenére fizikailag és mentálisan annyira fittnek érzik magukat, hogy akár halálukig a színpadon maradnak. Én ezzel nem értek egyet, de elismerem, joguk van hozzá, és miért is ne tehetnék meg akkor, amikor ők anyagilag jól járnak és van akkora rajongótáboruk, amely koncertről-koncertre megtölti a termet. A mai világban ez az értékrend: a kereslet-kínálat dönt el mindent, az a jó, ami kelendő, függetlenül attól, hogy a produkciót hallgatva az én fülem rikácsolást hall, a te füled pedig éteri hangokat.
Körülnéztem..Kunde repertoárja operabase alapján döntően és kifejezetten (olasz) hőstenor szerepekből áll, kivétel Des Grieux. A két Cavaradossi-ária és a Pillangó-duett -már?- aligha az ő hangi világa. Talán nem volt szerencsés választás éppen őt meghívni egy Puccini-gálára, talán leginkább azért, mert -mint lejjebb olvasható- ráért egy pesti haknira. Jut eszembe, nem is írt senki arról, elhangzott-e a műsorban meghirdetett két duett (Manon és Pillangó) és a "Donna non vidi mai" és Kunde énekelte-e (ha igen, hogyan) vagy ezeket a számokat is ejtették?
Boncsér Gergely a fórumon többek által szóvá tett hangi kizsákmányolása ezek szerint folytatódik, sőt "fejlődik", hiszen Kalaf még egy ária vagy egy hangosított-zg.kiséretes produkció erejéig is ...de ezt tudjuk. Már Enzo sok volt neki, ahogyan azt többekkel együtt észleltem-jeleztem, -ppp- és más médiumok kritikája is kitért rá. Kár lenne a tehetséges, sok neki való szerepre érdemes, még csak harmincas évei közepe táján járó művészt tönkretenni. A jövő szezonban rá kiosztott Ramerrez is sok az ő hangjának szerintem, legalábbis most.
Köszönöm a kiigazítást, megkövetem művésznőt, hogy figyelmetlenségből ipszilonnal írtam a nevét.
Nem voltam jelen Kunde ária-estjén, sem a nézőtéren, sem a függönyön túl. Csak annyi információm van, hogy az előző estén, mialatt a Margitszigeten Cura alakította Kalafot, Boncsér Gergely a Krizantémok, avagy Liù halála előadásában elénekelte el többek közt a Nessun dormát, nagyon jól – igaz, zongorakísérettel, a Bánffy terem speciális hangosító körülményei között. Mindenesetre elérhető volt, és „szinte beénekelve” az áriához.
