1624 Spangel Péter 2009-09-28 10:30:53 [Válasz erre: 1622 tiramisu 2009-09-28 09:41:35]
1:1 Így korrekt!
1:1 Így korrekt!
1623 Spangel Péter 2009-09-28 10:30:05 [Válasz erre: 1621 tiramisu 2009-09-28 09:40:17]
Humor vande Bőven! Tetszett!!! -:)))
Humor vande Bőven! Tetszett!!! -:)))
1622 tiramisu 2009-09-28 09:41:35 [Válasz erre: 1620 Spangel Péter 2009-09-28 09:37:10]
A férfi jegyszedőknek pedig kövér bajszuk lesz.
A férfi jegyszedőknek pedig kövér bajszuk lesz.
1621 tiramisu 2009-09-28 09:40:17 [Válasz erre: 1619 Spangel Péter 2009-09-28 09:36:25]
Majd a Makovecz! Legalább beépíti a Kékszakállú diszlete tornyait, ha már szét nem hordták! Székek helyett nyergek lesznek, és a Vágóhíd egy részét újra üzembe helyezik ; friss húst az előadásokhoz.....
Majd a Makovecz! Legalább beépíti a Kékszakállú diszlete tornyait, ha már szét nem hordták! Székek helyett nyergek lesznek, és a Vágóhíd egy részét újra üzembe helyezik ; friss húst az előadásokhoz.....
1620 Spangel Péter 2009-09-28 09:37:10 [Válasz erre: 1619 Spangel Péter 2009-09-28 09:36:25]
Újgödör Gordon. ((:-
Újgödör Gordon. ((:-
1619 Spangel Péter 2009-09-28 09:36:25 [Válasz erre: 1617 tiramisu 2009-09-28 09:21:29]
No, az elkerülte a figyelmemet, ezek szerint ezért volt tegnap az "ígéret". Majd meglátjuk. A magyar operalátóknak kell az Erkel Színház. lehet, hogy BG tudja már, ki lesz a projekt főépítésze, és annak keresztnevét illesztette Erkelhez, aki történetesen éppen Ferenc is ráadásul, de hát aki csak a zeneszerzőt ismeri, azt is csak hallomásból... Talán... Mert a múlt heti kormányülésen szóba került...
No, az elkerülte a figyelmemet, ezek szerint ezért volt tegnap az "ígéret". Majd meglátjuk. A magyar operalátóknak kell az Erkel Színház. lehet, hogy BG tudja már, ki lesz a projekt főépítésze, és annak keresztnevét illesztette Erkelhez, aki történetesen éppen Ferenc is ráadásul, de hát aki csak a zeneszerzőt ismeri, azt is csak hallomásból... Talán... Mert a múlt heti kormányülésen szóba került...
1618 tiramisu 2009-09-28 09:27:39
Aztán lesz egy "Újgödör"- és még odafér a MÜPA és a NEMZETI SZÍNHÁZ mellé egy új "Erkel Ferenc Színház"? :-(
Aztán lesz egy "Újgödör"- és még odafér a MÜPA és a NEMZETI SZÍNHÁZ mellé egy új "Erkel Ferenc Színház"? :-(
1617 tiramisu 2009-09-28 09:21:29 [Válasz erre: 1615 Spangel Péter 2009-09-28 08:07:07]
Tévedsz, a múlt héten szerdán tárgyalták...., mint kiszivárgott. Tévedsz.
Tévedsz, a múlt héten szerdán tárgyalták...., mint kiszivárgott. Tévedsz.
1616 Spangel Péter 2009-09-28 08:12:52 [Válasz erre: 1613 IVA 2009-09-28 02:13:55]
Szigorú rendreutasításod meglepett, kedves IVA, hiszen ha jól emlékszem, az Erkel (Ferenc) (sic!) színházért mindeketten szót emeltünk már többször is. Hogy Bajnainak mennyi elég, nem érdekel, engem csak az, hogy ismét legyen két operaháza a fővárosnak, s bővüljön ki a repertoár a hosszú évek óta hiányolt nagyszerű dalművekkel. Az estékkel kapcsolatban igazad van, az előadás szót kellett volna használnom, nem megfeledkezve a délelőtti "estékről" sem. Egyébként, hajrá, Erkel Színház. Szép hetet mindenkinek.
Szigorú rendreutasításod meglepett, kedves IVA, hiszen ha jól emlékszem, az Erkel (Ferenc) (sic!) színházért mindeketten szót emeltünk már többször is. Hogy Bajnainak mennyi elég, nem érdekel, engem csak az, hogy ismét legyen két operaháza a fővárosnak, s bővüljön ki a repertoár a hosszú évek óta hiányolt nagyszerű dalművekkel. Az estékkel kapcsolatban igazad van, az előadás szót kellett volna használnom, nem megfeledkezve a délelőtti "estékről" sem. Egyébként, hajrá, Erkel Színház. Szép hetet mindenkinek.
1615 Spangel Péter 2009-09-28 08:07:07 [Válasz erre: 1614 IVA 2009-09-28 02:39:54]
Na, erről ünneprontás lett volna szólnom a MÁO-topicban. Válságot emlegetett tegnapi beszédében többször is BG. Különben nem értem ezt a "határozott" ígéretet, hiszen, ha jól emlékszem, egyik fórumtársunk azt írta a minap, hogy a kormány csak a jövő héten tárgyal az Erkel sorsáról... Javítsatok ki, ha tévednék!
Na, erről ünneprontás lett volna szólnom a MÁO-topicban. Válságot emlegetett tegnapi beszédében többször is BG. Különben nem értem ezt a "határozott" ígéretet, hiszen, ha jól emlékszem, egyik fórumtársunk azt írta a minap, hogy a kormány csak a jövő héten tárgyal az Erkel sorsáról... Javítsatok ki, ha tévednék!
1614 IVA 2009-09-28 02:39:54 [Válasz erre: 1610 Napsugaracska 2009-09-27 20:17:22]
Hol létezik „Erkel Ferenc Színház”? Ilyenről még nem hallottam. De ha van ilyen valahol, annak helyén nyugodtan hozzanak létre egy másikat. Ha az a jelenlegi Budapesthez lesz méltó, nyilván egy levegőtlen pinceszínház épül, sok-sok csótánnyal. „A kormány határozott arról, hogy jövőre megkezdi...” – Nos, ha a kormány határozott, és ő, a kormány kezdi meg, és jövőre – akkor ezt a kormányt még idén ártalmatlanítani kell, mindenáron! Akár egy másik rossz kormány árán is, hiszen már éppen eleget ártottak! Ha a kormány jövőre megkezdené a „létrehozást” – mely szóban ügyesen el van hallgatva a pusztítás, lerombolás előzménye -, szóval, ha még a parlamenti választás előtt megkezdené, arra a forgatókönyvre már van precedens. GÖDÖR lenne az Erkel Színház helyén, és épülne egy új létesítmény valahol a senki földjén, valamikor sohanapján. Más idők járnak ugyanis, mint a század elején, amikor az új Nemzeti Színházat felépítették, s az a választási kampány tényezője lehetett. Azóta jött egy ciklust ismételhető kormány, ami katasztrófa olyan országban, ahol a kormányok és az állam mindent zsebre vághat. S azóta volt és van és lesz gazdasági válság, amire lehet hivatkozni. Ha ez a kormány a választás előtt lerombolja az Erkel Színházat, belátható időn belül nem - valószínűleg sohasem! - épül a helyére, helyette semmi!
Hol létezik „Erkel Ferenc Színház”? Ilyenről még nem hallottam. De ha van ilyen valahol, annak helyén nyugodtan hozzanak létre egy másikat. Ha az a jelenlegi Budapesthez lesz méltó, nyilván egy levegőtlen pinceszínház épül, sok-sok csótánnyal. „A kormány határozott arról, hogy jövőre megkezdi...” – Nos, ha a kormány határozott, és ő, a kormány kezdi meg, és jövőre – akkor ezt a kormányt még idén ártalmatlanítani kell, mindenáron! Akár egy másik rossz kormány árán is, hiszen már éppen eleget ártottak! Ha a kormány jövőre megkezdené a „létrehozást” – mely szóban ügyesen el van hallgatva a pusztítás, lerombolás előzménye -, szóval, ha még a parlamenti választás előtt megkezdené, arra a forgatókönyvre már van precedens. GÖDÖR lenne az Erkel Színház helyén, és épülne egy új létesítmény valahol a senki földjén, valamikor sohanapján. Más idők járnak ugyanis, mint a század elején, amikor az új Nemzeti Színházat felépítették, s az a választási kampány tényezője lehetett. Azóta jött egy ciklust ismételhető kormány, ami katasztrófa olyan országban, ahol a kormányok és az állam mindent zsebre vághat. S azóta volt és van és lesz gazdasági válság, amire lehet hivatkozni. Ha ez a kormány a választás előtt lerombolja az Erkel Színházat, belátható időn belül nem - valószínűleg sohasem! - épül a helyére, helyette semmi!
1613 IVA 2009-09-28 02:13:55 [Válasz erre: 1600 Spangel Péter 2009-09-03 09:40:35]
Ne hőbörögj, kedves Spangel Péter, Bajnai Gordonnak elég lenne 120 este egy évadban, és elég lenne a továbbcsökkentett repertoár. Sőt sok is. Az estéről - mint az előadás szinonimájáról - jut eszembe: mi lenne a számos délelőtti előadással (pl. A diótörő, a Hamupipőke és más darabokéival), amelyek helyeit az estiekének feléért adják?
Ne hőbörögj, kedves Spangel Péter, Bajnai Gordonnak elég lenne 120 este egy évadban, és elég lenne a továbbcsökkentett repertoár. Sőt sok is. Az estéről - mint az előadás szinonimájáról - jut eszembe: mi lenne a számos délelőtti előadással (pl. A diótörő, a Hamupipőke és más darabokéival), amelyek helyeit az estiekének feléért adják?
1612 IVA 2009-09-28 02:04:16 [Válasz erre: 1599 Búbánat 2009-09-03 08:58:51]
Hogyha valaki nem tud fogalmazni, üdvös lenne, ha nem is fogalmazna. Egy „Erkel, az oda tervezett multifunkcionális központban” fogalma ugyanis nem azonos „a felújított Erkel” fogalmával. Ez olyan ferdítés, mintha a jelenlegi pénzügyminiszter villájának építését (van-e, ki ez ügyletet nem ismeri?) előző lakása felújításának neveznénk.
Hogyha valaki nem tud fogalmazni, üdvös lenne, ha nem is fogalmazna. Egy „Erkel, az oda tervezett multifunkcionális központban” fogalma ugyanis nem azonos „a felújított Erkel” fogalmával. Ez olyan ferdítés, mintha a jelenlegi pénzügyminiszter villájának építését (van-e, ki ez ügyletet nem ismeri?) előző lakása felújításának neveznénk.
1611 IVA 2009-09-28 01:54:18 [Válasz erre: 1579 Pancoletti 2009-08-29 13:25:35]
Egyetértek: az álszentség magasiskolája!
Egyetértek: az álszentség magasiskolája!
1610 Napsugaracska 2009-09-27 20:17:22
Népszava Online - Belpolitika2009.09.27. | 19:56:22 Bajnai: jövőre kezdődik az új Erkel Ferenc Színház építése Az új Erkel Ferenc Színházban 2013-ban játszhatják majd az első előadást A kormány határozott arról, hogy jövőre megkezdi az Erkel Ferenc Színház helyén egy új, modern, Budapesthez és a magyar zeneművészet színvonalához méltó színház létrehozását - jelentette be Bajnai Gordon az Operaház megnyitásának 125. évfordulója alkalmából rendezett díszelőadáson. Mint mondta, az új Erkel Ferenc Színházban 2013-ban játszhatják majd az első előadást. Közölte azt is, hogy ugyanott kiépül az Operaház új korszerű logisztikai háttérbázisa. Az új színház létrejötte után azonnal megkezdődik a színpadtechnikai rekonstrukció, hogy továbbra is méltó módon őrizhessük meg a 125 éve ránk hagyott örökséget - hangsúlyozta a miniszterelnök.
Népszava Online - Belpolitika2009.09.27. | 19:56:22 Bajnai: jövőre kezdődik az új Erkel Ferenc Színház építése Az új Erkel Ferenc Színházban 2013-ban játszhatják majd az első előadást A kormány határozott arról, hogy jövőre megkezdi az Erkel Ferenc Színház helyén egy új, modern, Budapesthez és a magyar zeneművészet színvonalához méltó színház létrehozását - jelentette be Bajnai Gordon az Operaház megnyitásának 125. évfordulója alkalmából rendezett díszelőadáson. Mint mondta, az új Erkel Ferenc Színházban 2013-ban játszhatják majd az első előadást. Közölte azt is, hogy ugyanott kiépül az Operaház új korszerű logisztikai háttérbázisa. Az új színház létrejötte után azonnal megkezdődik a színpadtechnikai rekonstrukció, hogy továbbra is méltó módon őrizhessük meg a 125 éve ránk hagyott örökséget - hangsúlyozta a miniszterelnök.
1609 virius 2009-09-25 19:57:08 [Válasz erre: 1605 tiramisu 2009-09-25 18:19:32]
Utána próbáltam nézni. A budapest.hu-n semmi, az index.hu-n is csak egy napra pontosan egyéves hírt találtam tavaly szeptember 25-éről, hogy lebontják, de erről a cikkről annak idején itt már esett szó. Semmi új info... :(
Utána próbáltam nézni. A budapest.hu-n semmi, az index.hu-n is csak egy napra pontosan egyéves hírt találtam tavaly szeptember 25-éről, hogy lebontják, de erről a cikkről annak idején itt már esett szó. Semmi új info... :(
1608 virius 2009-09-25 19:43:58
Kiegészítés az 1604-hez: korábban már felvetettem, mi lenne, ha az épülő metróállomásban operakoncertek is lennének, pótlandó az Erkel hiányát. Erreföl az Opera jubileumával egyidőben olyan (szó szerinti) underground rendezvénynek adnak helyt, ahol a fő attrakció a még be sem burkolt falak telegraffitizése lesz. No comment...
Kiegészítés az 1604-hez: korábban már felvetettem, mi lenne, ha az épülő metróállomásban operakoncertek is lennének, pótlandó az Erkel hiányát. Erreföl az Opera jubileumával egyidőben olyan (szó szerinti) underground rendezvénynek adnak helyt, ahol a fő attrakció a még be sem burkolt falak telegraffitizése lesz. No comment...
1607 nizajemon 2009-09-25 18:25:19 [Válasz erre: 1606 tiramisu 2009-09-25 18:19:42]
Magam 4 helyre írtam,gondolom érthetöen,nem durván,válaszra 1 helyről sem méltattak.
Magam 4 helyre írtam,gondolom érthetöen,nem durván,válaszra 1 helyről sem méltattak.
1605 tiramisu 2009-09-25 18:19:32
Állítólag szerdán döntöttek az erkel sorsáról! Aki tud valamit, kérem ossza meg velünk!
Állítólag szerdán döntöttek az erkel sorsáról! Aki tud valamit, kérem ossza meg velünk!
1604 virius 2009-09-25 09:42:57
Némileg off, csak azért linkelem ide, mert az Erkel mögötti épülő állomásról van szó, ami már szerkezetkész, persze az Opera szombati gálájával egy időben lesz, íme [url]http://www.metro4.hu/hirek_reszletes.php?id=574;ITT.[/url]
Némileg off, csak azért linkelem ide, mert az Erkel mögötti épülő állomásról van szó, ami már szerkezetkész, persze az Opera szombati gálájával egy időben lesz, íme [url]http://www.metro4.hu/hirek_reszletes.php?id=574;ITT.[/url]
1603 Spangel Péter 2009-09-03 11:16:37 [Válasz erre: 1602 virius 2009-09-03 10:27:14]
Esetünkben a hivatkozási alap mellébeszélést jelent.
Esetünkben a hivatkozási alap mellébeszélést jelent.
1602 virius 2009-09-03 10:27:14 [Válasz erre: 1600 Spangel Péter 2009-09-03 09:40:35]
Nem esik szó róla, de manapság bármire jó hivatkozási alap az egy éve tartó gazdasági világválság... :(
Nem esik szó róla, de manapság bármire jó hivatkozási alap az egy éve tartó gazdasági világválság... :(
1601 virius 2009-09-03 10:08:26 [Válasz erre: 1598 álmodó 2009-09-02 21:30:39]
Gödöllő??? Irreális. Barokk kamaraoperák, max. 3-4 személyes Offenbach-művek előadására alkalmas csupán.
Gödöllő??? Irreális. Barokk kamaraoperák, max. 3-4 személyes Offenbach-művek előadására alkalmas csupán.
1600 Spangel Péter 2009-09-03 09:40:35 [Válasz erre: 1599 Búbánat 2009-09-03 08:58:51]
Arról nem esik szó az interjúban, hogy miért nem sikerült a 2011-es tervezetet tartani? Amennyiben multifunkcionális lesz az Erkel, akkor is annak fogják hívni. S ha időközben bezár az Operaház a felújítások miatt, és az Erkelt csak évi 120 estére bérlik vissza, tovább csökken a repertoár és ezzel együtt az előadásszám is. Hogy akar a dalszínház így ismét Európa élvonalába kerülni? Egy rekordot biztosan elér majd. A budapesti operaház éves szinten a legkevesebb előadást tartja majd, bérszínházban évekig. Ez kell nekünk? Bár ne lenne igazam...
Arról nem esik szó az interjúban, hogy miért nem sikerült a 2011-es tervezetet tartani? Amennyiben multifunkcionális lesz az Erkel, akkor is annak fogják hívni. S ha időközben bezár az Operaház a felújítások miatt, és az Erkelt csak évi 120 estére bérlik vissza, tovább csökken a repertoár és ezzel együtt az előadásszám is. Hogy akar a dalszínház így ismét Európa élvonalába kerülni? Egy rekordot biztosan elér majd. A budapesti operaház éves szinten a legkevesebb előadást tartja majd, bérszínházban évekig. Ez kell nekünk? Bár ne lenne igazam...
1599 Búbánat 2009-09-03 08:58:51
Vass Lajos főigazgatóval készült egy interjú, ami a MUZSIKA szeptemberi számában olvasható. Ebben nyilatkozza: "Sajnos az már nyilvánvaló, hogy a korábbi ígéretek ellenére nem nyílik meg az évfordulóra (2011). Annyit mondhatok, hogy mi nagyon-nagyon dolgozunk az ügyön: ha megnyílik az Erkel, az oda tervezett multifunkcionális központban évi 120 estére számíthatunk." A beszélgetés végén úgy fogalmaz: "Szeretném ebben a székben megérni a felújított Erkel Színház kapunyitását és az Andrássy úti palota nagyon időszerű rekonstrukciójának kezdetét. Utána és addigra talán a mór megteszi a kötelességét, a mór mehet." /Petrányi Judit készítette az interjút./
Vass Lajos főigazgatóval készült egy interjú, ami a MUZSIKA szeptemberi számában olvasható. Ebben nyilatkozza: "Sajnos az már nyilvánvaló, hogy a korábbi ígéretek ellenére nem nyílik meg az évfordulóra (2011). Annyit mondhatok, hogy mi nagyon-nagyon dolgozunk az ügyön: ha megnyílik az Erkel, az oda tervezett multifunkcionális központban évi 120 estére számíthatunk." A beszélgetés végén úgy fogalmaz: "Szeretném ebben a székben megérni a felújított Erkel Színház kapunyitását és az Andrássy úti palota nagyon időszerű rekonstrukciójának kezdetét. Utána és addigra talán a mór megteszi a kötelességét, a mór mehet." /Petrányi Judit készítette az interjút./
1598 álmodó 2009-09-02 21:30:39 [Válasz erre: 1597 virius 2009-09-02 16:54:51]
Szerintem is írjál még ilyeneket, és hátha hamarabb mehetsz pl Gödöllőre esténként játszani, mert Operaház sem lesz.
Szerintem is írjál még ilyeneket, és hátha hamarabb mehetsz pl Gödöllőre esténként játszani, mert Operaház sem lesz.
1597 virius 2009-09-02 16:54:51 [Válasz erre: 1596 Pancoletti 2009-09-02 16:49:57]
Ugye az Opera sem tökéletesen biztonságos és valahol csak kell operát játszani...
Ugye az Opera sem tökéletesen biztonságos és valahol csak kell operát játszani...
1596 Pancoletti 2009-09-02 16:49:57 [Válasz erre: 1595 virius 2009-09-02 16:16:34]
A "de átépítés, plázásítás nélkül"-t is hallottad??? íííez valóban hatalmas hír lenne... :)
A "de átépítés, plázásítás nélkül"-t is hallottad??? íííez valóban hatalmas hír lenne... :)
1595 virius 2009-09-02 16:16:34
Szó, ami szó, hallok olyan véleményt, hogy ki fog még nyitni újra az Erkel... Csak nem tudni, mikor. De átépítés, plázásítás nélkül. Mindössze egy kis kipofozás szükségeltetnék...
Szó, ami szó, hallok olyan véleményt, hogy ki fog még nyitni újra az Erkel... Csak nem tudni, mikor. De átépítés, plázásítás nélkül. Mindössze egy kis kipofozás szükségeltetnék...
1594 nizajemon 2009-08-30 21:27:26 [Válasz erre: 1593 Kanteletar 2009-08-30 21:11:54]
Magam,a mai napig szívesen hallgatok Pokolgépet pl. A szívem azonban az olasz operáé. Olvasva Krisz(kössszzz)jóvoltából ezt a nagy semmit,megint eszembe jut:urak,hölgyek,magukat hol helyeznék el a saját területükön,1 Misura Zsuzsához,Wiedemann Bernadetthez,Sümegi Eszterhez képest?? A névsor hosszan folytatható!!!!
Magam,a mai napig szívesen hallgatok Pokolgépet pl. A szívem azonban az olasz operáé. Olvasva Krisz(kössszzz)jóvoltából ezt a nagy semmit,megint eszembe jut:urak,hölgyek,magukat hol helyeznék el a saját területükön,1 Misura Zsuzsához,Wiedemann Bernadetthez,Sümegi Eszterhez képest?? A névsor hosszan folytatható!!!!
1593 Kanteletar 2009-08-30 21:11:54 [Válasz erre: 1591 nizajemon 2009-08-30 21:03:12]
Kénytelen vagyok egyetérteni, és veled együtt moderálni magamat. :( És nemcsak a tízezrek kikapcsolódásáról, hanem a százak-ezrek (énekesek, táncosok, hangszeresek, műszak stb.) valóban önfeláldozó, mert meg nem fizetett munkájáról is, amit ugyanúgy semmibe vesznek, sárba tipornak, mint a mi színvonalas szórakozás iránti igényünket. Hát bárhogy igyekeznek is egyesek, én biztosan nem fogok operanézés, -hallgatás helyett rockkoncerteken csápolni.
Kénytelen vagyok egyetérteni, és veled együtt moderálni magamat. :( És nemcsak a tízezrek kikapcsolódásáról, hanem a százak-ezrek (énekesek, táncosok, hangszeresek, műszak stb.) valóban önfeláldozó, mert meg nem fizetett munkájáról is, amit ugyanúgy semmibe vesznek, sárba tipornak, mint a mi színvonalas szórakozás iránti igényünket. Hát bárhogy igyekeznek is egyesek, én biztosan nem fogok operanézés, -hallgatás helyett rockkoncerteken csápolni.
1592 Kanteletar 2009-08-30 21:11:21 [Válasz erre: 1591 nizajemon 2009-08-30 21:03:12]
Kénytelen vagyok egyetérteni, és veled együtt moderálni magamat. :( És nemcsak a tízezrek kikapcsolódásáról, hanem a százak-ezrek (énekesek, táncosok, hangszeresek, műszak stb.) valóban önfeláldozó, mert meg nemfozetett munkájáról is, amit ugyanúgy semmibe vesznek, sárba tipornak, mint a mi színvonalas szórakozás iránti igényünket. Hát bárhogy igyekeznek is egyesek, én biztosan nem fogok operanézés, -hallgatás helyett rockkoncerteken csápolni.
Kénytelen vagyok egyetérteni, és veled együtt moderálni magamat. :( És nemcsak a tízezrek kikapcsolódásáról, hanem a százak-ezrek (énekesek, táncosok, hangszeresek, műszak stb.) valóban önfeláldozó, mert meg nemfozetett munkájáról is, amit ugyanúgy semmibe vesznek, sárba tipornak, mint a mi színvonalas szórakozás iránti igényünket. Hát bárhogy igyekeznek is egyesek, én biztosan nem fogok operanézés, -hallgatás helyett rockkoncerteken csápolni.
1591 nizajemon 2009-08-30 21:03:12 [Válasz erre: 1589 nizajemon 2009-08-30 20:26:02]
Mondom,ha a művészek ilyen hozzáértéssel álltak volna színpadra,mint ezek a "hozzá sem szagolók,akkor a karmester 10 perc után elrágná a pálcáját!Önök döntenek sok-sok 10000 ember kikapcsolódásáról,feltöltődéséről? Hagyjuk már a viccet(agyontól is agyonabbig moderálom magam)
Mondom,ha a művészek ilyen hozzáértéssel álltak volna színpadra,mint ezek a "hozzá sem szagolók,akkor a karmester 10 perc után elrágná a pálcáját!Önök döntenek sok-sok 10000 ember kikapcsolódásáról,feltöltődéséről? Hagyjuk már a viccet(agyontól is agyonabbig moderálom magam)
1590 Kanteletar 2009-08-30 20:36:52 [Válasz erre: 1589 nizajemon 2009-08-30 20:26:02]
Ha már megszólíttattam: A jegyzőkönyvekből látszik, hogy ezek nyers változatok, benne a spontán beszéd minden botlásával. Az ún. szó szerinti jegyzőkönyvezés (amit a parlamentben is alkalmaznak) viszont nem azt jelenti, hogy minden bakit benne kell hagyni a leírt szövegben, hanem azt, hogy minden benne marad, ami elhangzott, de az egyértelmű elszólásokat kötelező javítani. Mivel magam egy időben éppen a parlamenti plenáris jegyzőkönyvek lektorálásával kerestem a kenyeremet, tudom, mit kell meghagyni, mit kell korrigálni. Pl. egy sok évvel ezelőtti nyelvbotlás volt: "a javaslat sok vérből sebzik". Ezt természetesen kijavítottuk. De mondjuk a tárgyi tévedéseket mindig meghagytuk, pl. amikor azt találta mondani egy képviselő, hogy Magyarországon a kamarák a XI. században alakultak meg (gépelésnél a szövegéből lemaradt a másik X). Ami már most a beszédtanulást és -tanítást illeti, abban kevéssé vagyok illetékes, bár régóta hangoztatom, hogy kevés nép tapossa úgy sárba az anyanyelvét, mint mi. Nem arra gondolok, hogy megjelennek új (olykor idegen) szavak, hanem pontosan arra, amit nizajemon tesz szóvá: így kerékbe törni mondatokat, keverni vonzatokat, figyelmen kívül hagyni egyeztetést ilyen mennyiségben már-már bűncselekmény. Folytatom az anyanyelvi topikban.
Ha már megszólíttattam: A jegyzőkönyvekből látszik, hogy ezek nyers változatok, benne a spontán beszéd minden botlásával. Az ún. szó szerinti jegyzőkönyvezés (amit a parlamentben is alkalmaznak) viszont nem azt jelenti, hogy minden bakit benne kell hagyni a leírt szövegben, hanem azt, hogy minden benne marad, ami elhangzott, de az egyértelmű elszólásokat kötelező javítani. Mivel magam egy időben éppen a parlamenti plenáris jegyzőkönyvek lektorálásával kerestem a kenyeremet, tudom, mit kell meghagyni, mit kell korrigálni. Pl. egy sok évvel ezelőtti nyelvbotlás volt: "a javaslat sok vérből sebzik". Ezt természetesen kijavítottuk. De mondjuk a tárgyi tévedéseket mindig meghagytuk, pl. amikor azt találta mondani egy képviselő, hogy Magyarországon a kamarák a XI. században alakultak meg (gépelésnél a szövegéből lemaradt a másik X). Ami már most a beszédtanulást és -tanítást illeti, abban kevéssé vagyok illetékes, bár régóta hangoztatom, hogy kevés nép tapossa úgy sárba az anyanyelvét, mint mi. Nem arra gondolok, hogy megjelennek új (olykor idegen) szavak, hanem pontosan arra, amit nizajemon tesz szóvá: így kerékbe törni mondatokat, keverni vonzatokat, figyelmen kívül hagyni egyeztetést ilyen mennyiségben már-már bűncselekmény. Folytatom az anyanyelvi topikban.
1589 nizajemon 2009-08-30 20:26:02 [Válasz erre: 1588 rocker 2009-08-30 19:24:19]
1 a véleményünk,megszüntetni az ősszes mutyi bizottságot,hajtani dolgozni a sok nagyon fontost!Magam próbáltam hangosan olvasni magamnak a leírtakat,de így ki beszél? Kanteletarhoz küldeném őket tanulni...ha ezt a sok lózungot megették volna,bizton klotyón ülnének 1 hetet.
1 a véleményünk,megszüntetni az ősszes mutyi bizottságot,hajtani dolgozni a sok nagyon fontost!Magam próbáltam hangosan olvasni magamnak a leírtakat,de így ki beszél? Kanteletarhoz küldeném őket tanulni...ha ezt a sok lózungot megették volna,bizton klotyón ülnének 1 hetet.
1588 rocker 2009-08-30 19:24:19
Micsoda hozzánemértő álszent mellébeszélő sallang. A "nagyonfontos" "nagyonfontos" "nagyonfontos" szakértők "nagyonfontos" hozzászólásai!
Micsoda hozzánemértő álszent mellébeszélő sallang. A "nagyonfontos" "nagyonfontos" "nagyonfontos" szakértők "nagyonfontos" hozzászólásai!
1587 nizajemon 2009-08-29 19:17:43
No comment....illetve a nagy xart ennyi!!!!!!!! Figyeli mindenki az urak(itt nincsen eléggé kicsi betűm),"hihetetlenül gördülékeny"fogalmazását? Jóemberek hol menne még el ez az egész????????? Milyen jó "fontos bizottságokban" nagyon fontosnak látszani,miközben az egészhez közünk nincsen,de ott ülünk,mert olyan fontosak vagyunk,nem? Takarítás,de alapos,lehet nettó százért is tenni a haza üdvéért..
No comment....illetve a nagy xart ennyi!!!!!!!! Figyeli mindenki az urak(itt nincsen eléggé kicsi betűm),"hihetetlenül gördülékeny"fogalmazását? Jóemberek hol menne még el ez az egész????????? Milyen jó "fontos bizottságokban" nagyon fontosnak látszani,miközben az egészhez közünk nincsen,de ott ülünk,mert olyan fontosak vagyunk,nem? Takarítás,de alapos,lehet nettó százért is tenni a haza üdvéért..
1586 krisz 2009-08-29 17:05:53 [Válasz erre: 1585 Pancoletti 2009-08-29 14:28:08]
Sajnos egyenlőre nem mondhatom meg, mert még nem lezárt az Erkel ügye. Üdv, Krisz
Sajnos egyenlőre nem mondhatom meg, mert még nem lezárt az Erkel ügye. Üdv, Krisz
1585 Pancoletti 2009-08-29 14:28:08 [Válasz erre: 1584 krisz 2009-08-29 13:48:07]
ezek Neked honnan vannak meg? :/
ezek Neked honnan vannak meg? :/
1584 krisz 2009-08-29 13:48:07 [Válasz erre: 1583 krisz 2009-08-29 13:46:40]
Folytatás! Dr. Schneider Márta (Oktatási és Kulturális Minisztérium) reflexiói DR. SCHNEIDER MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Ahogyan a képviselő urak jelezték, a mai bizottsági ülés témája végül is, nem a magyar operajátszás múltja és jövője és ennek feltérképezése, mégis természetes módon számítottunk - és számítottam - rá, hogy ezekről a kérdésekről nyilvánvalóan fog szó esni. Tehát, majdnem szakmai beszélgetésbe, vitába fordulhat ez a nap. Nyilvánvalóan, Schiffer János mondta, hogyha mindezekre a kérdésekre választ tudnék adni, akár az UNESCO főtitkára lehetnék, én mégis megpróbálok, ha nem is választ adni, de engedjék meg, hogy reagáljak néhány dologra, melyek egyrészt az elmúlt évek tapasztalatából, ismeretanyagomból származnak. Az első a vezetőkiválasztás módja, és itt most nem is a konkrét pályázat vagy nem pályázat, Mortier vagy nem Mortier kérdése térnék ki, hanem arra, hogy az elmúlt néhány év, az elmúlt hónapok azt mutatták meg, hogy ha egy vezetőkiválasztás nem kellően gondos, az milyen problémákat okozhat egy intézmény - és különösen egy ekkora intézmény - életében. Ezért most azt húznám alá, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy a következő időszakra a vezető kiválasztása a lehető legalaposabban, leggondosabban történjen meg. Hogy ennek van-e nemzetközi dimenziója vagy nincs, én a felé hajlanék, ha már az Operaházunk is arra hajlik, hogy hasonlítsa magát a nemzetközi élvonalhoz, akkor ezt a mércét a kiválasztásnál is tegyük meg. Méressük meg a következő főigazgatót és vezető a nemzetközi terepen, hogy kivel, hogyan, ez nyilvánvalóan egy szakmai vita kérdése, de én mindenképpen szeretném, hogyha ez a dimenzió kitárulna Európa szintjére. A következő szakmai kérdés, amely talán ehhez is kapcsolódik, hogy a magyar operajátszás az Andrássy útra, illetve az Erkel Színházra szűkült le. Egyetértek ezzel. Nincs művészi mobilitás, ez nemcsak az Opera életében van így, hanem egyéb kulturális területen is. Azt támogatnám, ha ezek a kapcsolatok és mozgások megindulnának. Alapvető szakmai kérdés, hogy ennek a művészi mobilitásnak meg kell indulni. Arról, hogy mi az oka annak, hogy a vidéki operatársulatok elsorvadtak, többek között azt gondolom, az az oka, hogy 2001-hez képest 2002-ben a magyar nemzeti Opera, a Magyar Állami Operaház hihetetlen mennyiségű támogatást kapott, ezt a támogatást egy operatársulat kapta meg, amely gyakorlatilag elszívta a vidéki társulatoktól a "levegőt". Természetesen nemcsak ez az oka a vidéki operajátszás problematikának, de ez az egyik oka. Mint ahogyan ugyanezt láttuk a Nemzeti Színház esetében; amíg a dolog ki nem egyenlítődik, addig ez az ellentmondás fennáll. A következő a finanszírozás kérdése, amely egyrészt 2007-re vonatkozik, másrészt pedig Halász képviselő úr tette fel a kérdést: hogyan került válságba, illetve egyáltalában elegendő-e a finanszírozás, a támogatás az Opera működéséhez. A 2007. évet illetően azt tudom mondani, amit a bizottsági elnök úr mondott: a 2006-os nominális értékek képezik a tárgyalás alapját. Nincs még döntés, de ez a tárgyalás alapja. Elegendő-e ez a finanszírozás? Azt gondolom, tulajdonképpen a miniszteri biztos úrnak többek között az is a feladata, hogy derüljön ki, ez a finanszírozás, minden állami forint és bevétel az értékre, a művészetre, a produkcióra fordul. Derüljön ki, hogy a finanszírozás akkor normális, ha nem hagyja, hogy forintok százezrei - vagy akár, csak néhány forint is - kifolyjon olyan lyukakon, ahol nem kellene, hogy kifolyjon. (-120) aa 121-130 Schneider Márta folyt. Ha valakinek a fizetése az Operaházban 90 ezer forint, az nagyon rosszul van. De minekutána itt most hihetetlen összegekről, milliárdokról beszélünk, és olyan támogatásnövekedésről beszélünk 2001-2002 fordulóján, hogy nem lehetne a működő Operaházban olyan helyzet a mai napra, hogy ilyen alapfizetésekkel dolgoznak vagy élnek a művészek. Ez azt jelenti, hogy valamilyen strukturális belső átszervezés, valamilyen módosítás elmaradt az elmúlt években. Most rátérnék arra, amit Halász képviselő úr kérdezett, hogyan került válságba az Opera. Márta igazgató asszony is elmondta. Nyilvánvalóan én nem gazdasági államtitkár vagyok, mégis tudom, hogy amikor az Opera költségvetési támogatását megállapították 2003-ban, 2004-ben és az elmúlt években, akkor 94 emberrel kevesebbre állapították meg ezt a támogatást. Vagyis az Opera folyamatosan plusz létszámmal működött. Azt hiszem, ez egy oka annak, hogy úgy mondjam, "elszállt" az Opera finanszírozása. Ennek természetesen vannak okai, szakmai problematika is van benne, nyilvánvaló, ezt látjuk. De azt kell látni, és tudniuk kell a képviselő uraknak is, hogy az a költségvetési összeg, amiről beszéltünk és beszélünk, az nem ekkora létszámra volt megállapítva. Márpedig úgy gondolom, a költségvetési törvény minden intézményre, mindenkire kötelező jellegű. Ha a kabát akkora, mint amekkorát megszabtak, abba kell a létszámot beleszabni, és nem lett volna igazán probléma. De ez is csak egy eleme valószínűleg ennek a dolognak, én ezt akartam elmondani. Nyilván vannak még egyéb elemei is, amit érdemes föltárni, mint ahogy az előbb mondtam, éppen ezt teszi Vass Lajos úr. Úgy gondoljuk - miniszteri biztos úrral együtt -, hogy a jelenlegi költségvetési támogatás az alapfeladatok ellátására elegendőnek bizonyul. Azt azonban, hogy itt van egy konszolidációs kényszer, külön kell kezelni ettől az ügytől. Ezt az összeget, ezt az adósságállományt valamilyen módon rendezni, kezelni kell. Korántsem biztos, hogy a következő évben, valószínű, hosszabb távon lehet elrendezni ezt az adósságállományt. Akkor azt gondolom, stabil működésre lehet az Operaházat állítani, mégpedig olyan szempontból, amit Halász képviselő úr mondott, hogy a minőséget, a produkciót, a produkció létrejöttét finanszírozzuk. Itt jön be az a kérdés, hogy kell-e egy játszóhely, két játszóhely. Én nem innen közelíteném meg a kérdést, hanem a nézők felől. A kérdés az, hogy a 440 vagy 470 ezer néző, aki operát néz egy évben, Erkel és Opera esetében, hogy tudjuk a 470 ezer nézőnek vagy annál többnek az opera műfaját biztosítani. Ez a kérdés. Ha ezt feltettük, és ehhez különféle úton el lehet jutni, különféle megoldások lehetnek. Az egy ház, két ház kérdése ilyen szempontból technikai kérdés. Az a kérdés, hogyan tudjuk a legjobban és a leggazdaságosabban a nézőket kiszolgálni. Azt gondoltam, a lényeges kérdésekre összefoglalóan ennyit válaszoltam volna. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszteri biztos úré a szó! Vass Lajos miniszteri biztos reflexiói VASS LAJOS miniszteri biztos (Magyar Állami Operaház): Hegyi Árpád Jutocsa végkielégítése. Meg tudnám erősíteni a Hiller miniszter úr által elmondottakat. Mikor találkozunk? Jövő pénteken. A nyári karbantartási összeg egy része ment el az Erkel átalakítására ahhoz, hogy ki tudjuk nyitni, ez 8 millió forint körüli összeg. Folyamatosan végezzük tovább november végéig az átalakítást, elsősorban a tetőszerkezet biztosítása az egyik legfontosabb feladatunk, hogy biztonságos legyen. A színlelt szerződés, munkaerő-kölcsönzési izgalmas pályázatok alapján, erről majd két mondatot Hetényi Márta fog mondani. Modernizáció kapcsán, Erkel Színház átalakítása, új épület, ahol esetleg csak bérlők vagyunk. Egyetértek azzal, amit államtitkár asszony elmondott. Persze hozzászoktunk, hogy van Erkel Színház, van akkora színpada, nézőtere és ilyen jegyáron jöhetnek be az emberek. A legfontosabb tényleg az, hogy 440 vagy 500 ezer nézőt szolgáljon ki, ha lehet, még többet, sokféle módon, és elérhető legyen a széles rétegek számára is. Nem mennék bele, hogy külföldi vagy hazai néző, ez komoly probléma. Az Operaház jövőbeni vezetése, pályázat, nem pályázat, miniszteri biztosság vagy nem. Köszönöm szépen az együtt érző mondatokat is, köszönöm az elismerő szavakat is. Egy biztos: ha megvan a cél - még egyszer ezt tudom mondani -, akkor ennek megvalósításához kell egy alkalmas ember és egy csapat. Ez az én véleményem. Hogy aztán az hogy választódik ki, ez más kérdés. Alkalmas emberre van szükség! Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Hetényi Márta, parancsoljon! Hetényi Márta gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház) reflexiói HETÉNYI MÁRTA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): A színlelt szerződéseket úgy oldottuk meg, hogy voltak olyan művészeink - pontosan azért, mert az Operaház újonnan feltelepült gárdája már nem közalkalmazottként van szerződtetve -, tízhónapos alapszerződésre szerződtek eddig fellépti díjakkal. Ezeket kénytelenek voltunk megszüntetni, mert a törvények nem engedik meg. Mindenki csak és kizárólag fellépti díjas szerződést kap. Ez feltehetően az operaénekeseknek sem lesz nagyon kényelmes, mert hol többet énekelnek, hol hónapokon át tőlünk biztosan nem jutnak élelemhez, de a balett-táncosoknál ez rettenetesen sok problémát fog okozni az elkövetkezendő időben, a jogszabályok alapján másképp nem tudjuk őket alkalmazni. A munkaerő-kölcsönzés pedig nem ezt a részleget jelenti, hanem amikor az 1290 főről valamikor a '90-es évek közepén le kellett csökkenteni a létszámot, akkor legelőször a gondnoksági létszámot szerveztük ki, úgy, hogy pályázatokat írtunk ki és szolgáltatási szerződéseket kötöttünk. Az elmúlt időszakban közbeszerzési pályázatokon nyertek, fölmondták a cégek. Bebizonyosodott, hogy leginkább akkor járunk a legjobban, ha úgy rendeljük meg az embereket, tehát nem egy szolgáltatást vásárolunk, hanem munkaerő-kölcsönzés címén mi fogjuk órára megrendelni azt, hogy nekünk mikor hány festőre, házi munkásra stb. van szükség. Így oldottuk meg az eddig részben megbízási szerződéssel, részben szolgáltatással alkalmazott művészeket. Erre vonatkozott a munkaerő-kölcsönzés. Visszatérve a létszámra. Színházunk 2003. évi támogatása - ha a félmilliárd forintot nem vesszük le azonnal, akkor - 6 milliárd 465 millió forint lett volna 2003-tól, most 5,3 milliárd forint. 130 UK( 131-140) - Hetényi Márta Elfogadom, hogy a gazdálkodást át kell nézni, de azért az évi 1,2 milliárd forint azért sok pénz. Amikor tavaly 89 főt elbocsátottunk, abból tényleg van megtakarításunk, pontosan lehet látni, ha éves szinten nézzük, akkor 10 százalék, ez olyan 300 millió forint körüli megtakarítást jelent. Tehát gyakorlatilag a támogatásunk jobban csökkent, mint amennyivel több embert alkalmaztunk, mint a 2002. évi engedélyezett létszámunk volt. ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Azt nem tudom pontosan, hogy ki, milyen reménnyel vagy elképzeléssel érkezett a bizottsági ülésre, a napirendi pont címe: Tájékozódás az Operaház helyzetéről. Azt gondolom, ebben az ügyben biztosan bővültek az ismereteink, hogy egy mostanában sokszor használt publicisztikai fordulatot alkalmazzak: itt tartunk most. Nem hiszem, hogy bárki úgy állna fel ettől az asztaltól, hogy most akkor nekünk, vagy az Operaháznak nagyon jó. Itt tartunk most, köszönjük szépen a tájékoztatást mindenkinek, aki vette a fáradságot, hogy eljött. (Jelzésre.) Vass Lajos úr még kért egy mondatot, utána bezárnám ezt a napirendi pontot. VASS LAJOS miniszteri biztos: Elnézést kérek, csak a lezárás után szerettem volna a jelenlévők figyelmébe ajánlani ezt a kis dossziét. (Felmutatja.) Hogy segítsünk magunkon, sokféle módszerrel próbálunk nagyon okosak és költségtakarékosak lenni, és bevételhez jutni. Az egyik ilyen módszer, hogy az Operaház művészeivel - énekkar, zenekar, balettosok és Kobajasi Kenicsiro november 11-re Opera az Operáért címmel gálaműsort rendezünk, és a bevételt saját magunkra, tehát az új bemutatókra szeretnénk fordítani. Az Opera történetében még ilyen nem volt, tehát én most megköszönném ezt a felajánlást is a munkatársaknak. Szeretettel invitálom a jelenlévőket, benne van a meghívó, a szerintem nagyon népszerű és igényes program, és egy árlista is. Szeretném, ha a jelenlévők átnéznék, és felelősségük, érdeklődésük teljes tudatában igénybe vennék ezt a szolgáltatást. Szeretettel hívok mindenkit, és ajánlom a szombati gálát valamennyiük figyelmébe. Köszönöm szépen. Vége !!!
Folytatás! Dr. Schneider Márta (Oktatási és Kulturális Minisztérium) reflexiói DR. SCHNEIDER MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Ahogyan a képviselő urak jelezték, a mai bizottsági ülés témája végül is, nem a magyar operajátszás múltja és jövője és ennek feltérképezése, mégis természetes módon számítottunk - és számítottam - rá, hogy ezekről a kérdésekről nyilvánvalóan fog szó esni. Tehát, majdnem szakmai beszélgetésbe, vitába fordulhat ez a nap. Nyilvánvalóan, Schiffer János mondta, hogyha mindezekre a kérdésekre választ tudnék adni, akár az UNESCO főtitkára lehetnék, én mégis megpróbálok, ha nem is választ adni, de engedjék meg, hogy reagáljak néhány dologra, melyek egyrészt az elmúlt évek tapasztalatából, ismeretanyagomból származnak. Az első a vezetőkiválasztás módja, és itt most nem is a konkrét pályázat vagy nem pályázat, Mortier vagy nem Mortier kérdése térnék ki, hanem arra, hogy az elmúlt néhány év, az elmúlt hónapok azt mutatták meg, hogy ha egy vezetőkiválasztás nem kellően gondos, az milyen problémákat okozhat egy intézmény - és különösen egy ekkora intézmény - életében. Ezért most azt húznám alá, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy a következő időszakra a vezető kiválasztása a lehető legalaposabban, leggondosabban történjen meg. Hogy ennek van-e nemzetközi dimenziója vagy nincs, én a felé hajlanék, ha már az Operaházunk is arra hajlik, hogy hasonlítsa magát a nemzetközi élvonalhoz, akkor ezt a mércét a kiválasztásnál is tegyük meg. Méressük meg a következő főigazgatót és vezető a nemzetközi terepen, hogy kivel, hogyan, ez nyilvánvalóan egy szakmai vita kérdése, de én mindenképpen szeretném, hogyha ez a dimenzió kitárulna Európa szintjére. A következő szakmai kérdés, amely talán ehhez is kapcsolódik, hogy a magyar operajátszás az Andrássy útra, illetve az Erkel Színházra szűkült le. Egyetértek ezzel. Nincs művészi mobilitás, ez nemcsak az Opera életében van így, hanem egyéb kulturális területen is. Azt támogatnám, ha ezek a kapcsolatok és mozgások megindulnának. Alapvető szakmai kérdés, hogy ennek a művészi mobilitásnak meg kell indulni. Arról, hogy mi az oka annak, hogy a vidéki operatársulatok elsorvadtak, többek között azt gondolom, az az oka, hogy 2001-hez képest 2002-ben a magyar nemzeti Opera, a Magyar Állami Operaház hihetetlen mennyiségű támogatást kapott, ezt a támogatást egy operatársulat kapta meg, amely gyakorlatilag elszívta a vidéki társulatoktól a "levegőt". Természetesen nemcsak ez az oka a vidéki operajátszás problematikának, de ez az egyik oka. Mint ahogyan ugyanezt láttuk a Nemzeti Színház esetében; amíg a dolog ki nem egyenlítődik, addig ez az ellentmondás fennáll. A következő a finanszírozás kérdése, amely egyrészt 2007-re vonatkozik, másrészt pedig Halász képviselő úr tette fel a kérdést: hogyan került válságba, illetve egyáltalában elegendő-e a finanszírozás, a támogatás az Opera működéséhez. A 2007. évet illetően azt tudom mondani, amit a bizottsági elnök úr mondott: a 2006-os nominális értékek képezik a tárgyalás alapját. Nincs még döntés, de ez a tárgyalás alapja. Elegendő-e ez a finanszírozás? Azt gondolom, tulajdonképpen a miniszteri biztos úrnak többek között az is a feladata, hogy derüljön ki, ez a finanszírozás, minden állami forint és bevétel az értékre, a művészetre, a produkcióra fordul. Derüljön ki, hogy a finanszírozás akkor normális, ha nem hagyja, hogy forintok százezrei - vagy akár, csak néhány forint is - kifolyjon olyan lyukakon, ahol nem kellene, hogy kifolyjon. (-120) aa 121-130 Schneider Márta folyt. Ha valakinek a fizetése az Operaházban 90 ezer forint, az nagyon rosszul van. De minekutána itt most hihetetlen összegekről, milliárdokról beszélünk, és olyan támogatásnövekedésről beszélünk 2001-2002 fordulóján, hogy nem lehetne a működő Operaházban olyan helyzet a mai napra, hogy ilyen alapfizetésekkel dolgoznak vagy élnek a művészek. Ez azt jelenti, hogy valamilyen strukturális belső átszervezés, valamilyen módosítás elmaradt az elmúlt években. Most rátérnék arra, amit Halász képviselő úr kérdezett, hogyan került válságba az Opera. Márta igazgató asszony is elmondta. Nyilvánvalóan én nem gazdasági államtitkár vagyok, mégis tudom, hogy amikor az Opera költségvetési támogatását megállapították 2003-ban, 2004-ben és az elmúlt években, akkor 94 emberrel kevesebbre állapították meg ezt a támogatást. Vagyis az Opera folyamatosan plusz létszámmal működött. Azt hiszem, ez egy oka annak, hogy úgy mondjam, "elszállt" az Opera finanszírozása. Ennek természetesen vannak okai, szakmai problematika is van benne, nyilvánvaló, ezt látjuk. De azt kell látni, és tudniuk kell a képviselő uraknak is, hogy az a költségvetési összeg, amiről beszéltünk és beszélünk, az nem ekkora létszámra volt megállapítva. Márpedig úgy gondolom, a költségvetési törvény minden intézményre, mindenkire kötelező jellegű. Ha a kabát akkora, mint amekkorát megszabtak, abba kell a létszámot beleszabni, és nem lett volna igazán probléma. De ez is csak egy eleme valószínűleg ennek a dolognak, én ezt akartam elmondani. Nyilván vannak még egyéb elemei is, amit érdemes föltárni, mint ahogy az előbb mondtam, éppen ezt teszi Vass Lajos úr. Úgy gondoljuk - miniszteri biztos úrral együtt -, hogy a jelenlegi költségvetési támogatás az alapfeladatok ellátására elegendőnek bizonyul. Azt azonban, hogy itt van egy konszolidációs kényszer, külön kell kezelni ettől az ügytől. Ezt az összeget, ezt az adósságállományt valamilyen módon rendezni, kezelni kell. Korántsem biztos, hogy a következő évben, valószínű, hosszabb távon lehet elrendezni ezt az adósságállományt. Akkor azt gondolom, stabil működésre lehet az Operaházat állítani, mégpedig olyan szempontból, amit Halász képviselő úr mondott, hogy a minőséget, a produkciót, a produkció létrejöttét finanszírozzuk. Itt jön be az a kérdés, hogy kell-e egy játszóhely, két játszóhely. Én nem innen közelíteném meg a kérdést, hanem a nézők felől. A kérdés az, hogy a 440 vagy 470 ezer néző, aki operát néz egy évben, Erkel és Opera esetében, hogy tudjuk a 470 ezer nézőnek vagy annál többnek az opera műfaját biztosítani. Ez a kérdés. Ha ezt feltettük, és ehhez különféle úton el lehet jutni, különféle megoldások lehetnek. Az egy ház, két ház kérdése ilyen szempontból technikai kérdés. Az a kérdés, hogyan tudjuk a legjobban és a leggazdaságosabban a nézőket kiszolgálni. Azt gondoltam, a lényeges kérdésekre összefoglalóan ennyit válaszoltam volna. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszteri biztos úré a szó! Vass Lajos miniszteri biztos reflexiói VASS LAJOS miniszteri biztos (Magyar Állami Operaház): Hegyi Árpád Jutocsa végkielégítése. Meg tudnám erősíteni a Hiller miniszter úr által elmondottakat. Mikor találkozunk? Jövő pénteken. A nyári karbantartási összeg egy része ment el az Erkel átalakítására ahhoz, hogy ki tudjuk nyitni, ez 8 millió forint körüli összeg. Folyamatosan végezzük tovább november végéig az átalakítást, elsősorban a tetőszerkezet biztosítása az egyik legfontosabb feladatunk, hogy biztonságos legyen. A színlelt szerződés, munkaerő-kölcsönzési izgalmas pályázatok alapján, erről majd két mondatot Hetényi Márta fog mondani. Modernizáció kapcsán, Erkel Színház átalakítása, új épület, ahol esetleg csak bérlők vagyunk. Egyetértek azzal, amit államtitkár asszony elmondott. Persze hozzászoktunk, hogy van Erkel Színház, van akkora színpada, nézőtere és ilyen jegyáron jöhetnek be az emberek. A legfontosabb tényleg az, hogy 440 vagy 500 ezer nézőt szolgáljon ki, ha lehet, még többet, sokféle módon, és elérhető legyen a széles rétegek számára is. Nem mennék bele, hogy külföldi vagy hazai néző, ez komoly probléma. Az Operaház jövőbeni vezetése, pályázat, nem pályázat, miniszteri biztosság vagy nem. Köszönöm szépen az együtt érző mondatokat is, köszönöm az elismerő szavakat is. Egy biztos: ha megvan a cél - még egyszer ezt tudom mondani -, akkor ennek megvalósításához kell egy alkalmas ember és egy csapat. Ez az én véleményem. Hogy aztán az hogy választódik ki, ez más kérdés. Alkalmas emberre van szükség! Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Hetényi Márta, parancsoljon! Hetényi Márta gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház) reflexiói HETÉNYI MÁRTA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): A színlelt szerződéseket úgy oldottuk meg, hogy voltak olyan művészeink - pontosan azért, mert az Operaház újonnan feltelepült gárdája már nem közalkalmazottként van szerződtetve -, tízhónapos alapszerződésre szerződtek eddig fellépti díjakkal. Ezeket kénytelenek voltunk megszüntetni, mert a törvények nem engedik meg. Mindenki csak és kizárólag fellépti díjas szerződést kap. Ez feltehetően az operaénekeseknek sem lesz nagyon kényelmes, mert hol többet énekelnek, hol hónapokon át tőlünk biztosan nem jutnak élelemhez, de a balett-táncosoknál ez rettenetesen sok problémát fog okozni az elkövetkezendő időben, a jogszabályok alapján másképp nem tudjuk őket alkalmazni. A munkaerő-kölcsönzés pedig nem ezt a részleget jelenti, hanem amikor az 1290 főről valamikor a '90-es évek közepén le kellett csökkenteni a létszámot, akkor legelőször a gondnoksági létszámot szerveztük ki, úgy, hogy pályázatokat írtunk ki és szolgáltatási szerződéseket kötöttünk. Az elmúlt időszakban közbeszerzési pályázatokon nyertek, fölmondták a cégek. Bebizonyosodott, hogy leginkább akkor járunk a legjobban, ha úgy rendeljük meg az embereket, tehát nem egy szolgáltatást vásárolunk, hanem munkaerő-kölcsönzés címén mi fogjuk órára megrendelni azt, hogy nekünk mikor hány festőre, házi munkásra stb. van szükség. Így oldottuk meg az eddig részben megbízási szerződéssel, részben szolgáltatással alkalmazott művészeket. Erre vonatkozott a munkaerő-kölcsönzés. Visszatérve a létszámra. Színházunk 2003. évi támogatása - ha a félmilliárd forintot nem vesszük le azonnal, akkor - 6 milliárd 465 millió forint lett volna 2003-tól, most 5,3 milliárd forint. 130 UK( 131-140) - Hetényi Márta Elfogadom, hogy a gazdálkodást át kell nézni, de azért az évi 1,2 milliárd forint azért sok pénz. Amikor tavaly 89 főt elbocsátottunk, abból tényleg van megtakarításunk, pontosan lehet látni, ha éves szinten nézzük, akkor 10 százalék, ez olyan 300 millió forint körüli megtakarítást jelent. Tehát gyakorlatilag a támogatásunk jobban csökkent, mint amennyivel több embert alkalmaztunk, mint a 2002. évi engedélyezett létszámunk volt. ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Azt nem tudom pontosan, hogy ki, milyen reménnyel vagy elképzeléssel érkezett a bizottsági ülésre, a napirendi pont címe: Tájékozódás az Operaház helyzetéről. Azt gondolom, ebben az ügyben biztosan bővültek az ismereteink, hogy egy mostanában sokszor használt publicisztikai fordulatot alkalmazzak: itt tartunk most. Nem hiszem, hogy bárki úgy állna fel ettől az asztaltól, hogy most akkor nekünk, vagy az Operaháznak nagyon jó. Itt tartunk most, köszönjük szépen a tájékoztatást mindenkinek, aki vette a fáradságot, hogy eljött. (Jelzésre.) Vass Lajos úr még kért egy mondatot, utána bezárnám ezt a napirendi pontot. VASS LAJOS miniszteri biztos: Elnézést kérek, csak a lezárás után szerettem volna a jelenlévők figyelmébe ajánlani ezt a kis dossziét. (Felmutatja.) Hogy segítsünk magunkon, sokféle módszerrel próbálunk nagyon okosak és költségtakarékosak lenni, és bevételhez jutni. Az egyik ilyen módszer, hogy az Operaház művészeivel - énekkar, zenekar, balettosok és Kobajasi Kenicsiro november 11-re Opera az Operáért címmel gálaműsort rendezünk, és a bevételt saját magunkra, tehát az új bemutatókra szeretnénk fordítani. Az Opera történetében még ilyen nem volt, tehát én most megköszönném ezt a felajánlást is a munkatársaknak. Szeretettel invitálom a jelenlévőket, benne van a meghívó, a szerintem nagyon népszerű és igényes program, és egy árlista is. Szeretném, ha a jelenlévők átnéznék, és felelősségük, érdeklődésük teljes tudatában igénybe vennék ezt a szolgáltatást. Szeretettel hívok mindenkit, és ajánlom a szombati gálát valamennyiük figyelmébe. Köszönöm szépen. Vége !!!
1583 krisz 2009-08-29 13:46:40 [Válasz erre: 1582 krisz 2009-08-29 13:45:26]
Folytatás! ELNÖK: Fedor képviselő úr! FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alföldi képviselő úr után nehéz megszólalni, ő nem gondolja, hogy vidékről bele lehet beszélni. Ezek után lehet, az lenne jó, ha mi, vidékiek kivonulnánk, és a fővárosiak megbeszélnék egymás között az Opera helyzetét. (Derültség.) A viccet félretéve! Azt hiszem, az a lényeg, amit többen előttem elmondtak, hogy külön kell választanunk a magyar opera ügyét, az operajátszás ügyét Magyarországon. Nagyon fontos lenne, de ezt nem fogjuk tudni itt megbeszélni. Ettől teljesen külön kell tárgyalni a Magyar Állami Operaház ügyét, még akkor is, ha sok ponton összefügg. Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert vidéken is elkezdődött valami. Miután én miskolci alpolgármester vagyok, nyilván egy kicsit szóba hoznám a miskolci Bartók Operafesztivál ügyét, amely tulajdonképpen egy teljesen holttérből indult el. Senki nem hitte el annak idején, hogy ebből lehet csinálni Magyarországon, pláne vidéken. Ma ott tartunk, hogy márciusban már nem lehet jegyeket kapni az előadásokra, és külföldi előadók jelentkeznek, hogy szeretnének énekelni Miskolcon. Azt gondolom, ez nagyon fontos! Miért hoztam ezt szóba? Nem Miskolc miatt hoztam szóba, az Opera miatt hoztam szóba. Egyetértek azzal, jó lenne több szereplővé tenni Magyarországon az operajátszást. Az elmúlt évtizedek kudarcának érzem azt, hogy budapesti ügy lett, nem bántva persze a fővárosiakat. Voltak nagyon jó próbálkozások Szegeden, Debrecenben, az '50-es években Miskolcon is. Aztán ezek mind-mind abbamaradtak, ne menjünk bele, tudjuk az okát. Örülök, hogy Keveházi Gábor bejött a terembe, mert az a fajta hozzáállás, gondolkodás, amit ő képviselt, látszik a megszólalásában, hogy elkötelezettje ennek az egész dolognak. Így kellene elkezdeni. Támogatnám, hogy inkább azzal foglalkozzunk, hagyjuk a költségvetési tételeket, mert a "fene" tudja még, mi lesz. Nyilván majd akkor tudunk erről beszélni. Koncepciójában más helyzetben van a magyar opera ügye és a Magyar Állami Operaház is. Nem abból kellene kiindulni, hogy elmondjuk, most éppen Hegyi Árpád Jutocsa vagy azt megelőzően két igazgató mit tett vagy mit nem tett az opera ügyéért. Azt gondolom, Hegyi Árpád Jutocsának még hálásak is lehetünk - tudom, hogy Gulyás Dénes képviselőtársam azonnal a szemével felszúr engem -, megmondom, hogy miért. Tudniillik azok a reformlépések, amelyeket Hegyi Árpád Jutocsa elgondolt, és ami nem volt teljesen megalapozott, ezt most már tudjuk jó néhányan, de felhívta, ráirányította a figyelmet sok mindenre. 110 UK(111-120) Fedor Vilmos Érdekes módon nagyon sokan - az Operaházon belül is - elkezdtek foglalkozni azzal, hogyan lehetne megváltoztatni a ráció mentén az Operaház működését, és ezt nagyon fontos lépésnek tartom. Az meg különösen izgalmas, hogy a jelenlegi megbízott igazgató nem azzal a szándékkal ment oda - gondolom, volt neki elég baja, amikor megkapta a papírt, hogy menjen oda, és ebben a helyzetben próbáljon valamit csinálni az Operaházban. Valószínűleg valamit nagyon jól csinált, mert a vélemények alapján, amelyeket hallottam, már pályázatot se írjunk ki, jó ez úgy, ahogyan van, és menjünk tovább Vass Lajossal. Ez azt mutatja, hogy ő szót tudott érteni az Operaház különböző szereplőivel, és én ezt tartom nagyon fontosnak. Tehát azt gondolom, akkor tűzzük napirendre - elnök úr - legközelebb az Operaház ügyét, amikor elkészül az a bizonyos program, amelyről az igazgató úr beszélt. Végtelenül kíváncsi lennék, hogyan épül fel az operajátszás Magyarországon a következő 20-25 évben. Az egy izgalmas dolog, hogy ebben milyen szerepük lehet a vidéki színházaknak, és ha úgy tetszik, ebben a kontextusban kell eldöntenünk azt, hogy milyen szerepet játszik az Operaház, ha úgy tetszik, az egész Operaház ügyét újra kell gondolni. Mondom ezt azért is, mert Miskolcon 1823-ban építették meg a színházat - az első magyar nyelven játszó kőszínházat. Amikor leültettem a menedzsmentet, elkezdtünk beszélgetni, hogy jó, jó, de ki a fene tudja ezt az országban egyáltalán. Mi következik ebből? Következik-e valami ebből? Nagyon jó volt feltenni ezt a kérdést, mert mindenki elkezdte újragondolni az egészet. Tehát már nem elég ikonszerűen felmutatni, hogy kérem, ez itt egy mit tudom én, hány éves intézmény, hanem azt kell megnéznünk, hogy ma mit tud nyújtani ez az intézmény az országban. Kiknek nyújtja? Ahogyan elhangzott, a külföldieknek? Nekünk magyaroknak? Ki támogatja? Hogyan támogatja? Ezekre a kérdésekre kell megtalálni a választ, és azt gondolom, a hozzászólások alapján kiderült, hogy ma már mindenki egyetért abban, hogy ezekre kell választ adni. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás Dénes jelentkezett, ha feltétlenül szükséges. GULYÁS DÉNES (Fidesz): Csak nagyon röviden, miután János megszólított, erre a félmondatra szeretnék csak reagálni. Nekem nem az ellen van kifogásom - én is 30 évig a nemzetközi operaéletben dolgoztam -, hogy megjelenjenek külföldi művészek. Az ellen van kifogásom, hogy az egész műfaj sorsát befolyásoló döntésben részt vegyen Mortier. Ez ellen van kifogásom, nem a műfaj sokszínűségével, és az abban szereplő vendégművészekkel. Köszönöm. ELNÖK: Köszönjük szépen. A magam nevében csak azt szeretném mondani, hogy - Fedor képviselő úr zárómondatai kapcsán jutott eszembe -és, mi van addig. Tehát addig, amíg el nem készül a nagy koncepció a magyar Operaházzal kapcsolatban, ahogy itt a beszámolókat halljuk, megy ahogyan a korábbi, az Operaházzal kapcsolatos bizottsági ülésen - közel öt, vagy négy és fél évvel ezelőtt - hallottuk, ott addig is emberek élnek, vagy szeretnének élni ebből. És nem pusztán a saját egzisztenciájukról van szó, hanem egy tényleg alapvető intézményről. Tehát nyilván addig is valaminek történnie kell. A magam véleményét az elhangzottak alapján úgy tudom megfogalmazni, hogy a pénzügyi lehetőségeket illetően - mint azt itt korábban elmondtam - realista vagyok, ami nem túl nagy optimizmust jelent ebben az esetben. Az itt elhangzottak alapján nekem úgy tűnik, hogy a minisztérium ma, ebben a pillanatban felmutatni olyan koncepciót, amire pályázatot lehet hirdetni. Annak részletkérdéseibe, hogy kiknek kell, hogy kell-e pályázat, meghívásos kell-e, a jogi lehetőségek mit biztosítanak, nem mennék bele, de ebben a pillanatban nincs olyan helyzetben sem a költségvetés, sem a koncepció, hogy igazi, komolyan vehető pályázatot meg lehetne hirdetni. Vass Lajos dicsőségét nem csökkenti, hogyha itt valaki azt mondja, hogy Hegyi Árpád Jutocsa után könnyű sikeresnek lenni, de maga a költségvetés helyzete, tehát az, hogy nyilván nem lehet érdemben az Operaház színvonalas működéséhez szükséges pénzt ebben, vagy a jövő évben biztosítani. Ez is kérdésessé számomra teszi, hogy egy hosszú távra alkalmas pályázatot meg lehet-e hirdetni. Tehát számomra az itt elhangzottak inkább azt jelzik, hogy most az lenne a praktikus megoldás, hogy ha már egy konszolidáltnak tűnő pillanat van, legalábbis, a vezetést illetően, és ha az itt nemcsak önmagukat képviselő operaháziak által megfogalmazott kívánalom ez, akkor a jelenlegi konszolidált állapot legalább ebben a tekintetben ne boruljon. De nyilván az lenne a kívánalom, és a szerencsés is az lenne, ha egyszer a parlament, vagy a kulturális bizottság elé úgy kerülhetne az Operaház ügye, hogy valóban koncepcióról is lehessen beszélni. Hiszen mi arra nem vagyunk sem alkalmasak - kivéve talán Gulyás képviselő urat, aki mégiscsak belülről ismeri az intézményt -, sem képesek, hiszen lehetőségünk sincs arra, hogy érdemben beleszóljunk részletkérdésekbe, és megítéljünk részletkérdéseket. De az, hogy koncepcionális értelemben mit gondolunk a magyar kultúráról, az Operaház helyéről, szerepéről, az szerintem - ha tetszik - munkaköri kötelezettségünk. Államtitkár asszonynak adom meg a szót, utána Vass Lajosnak. Válaszadás
Folytatás! ELNÖK: Fedor képviselő úr! FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alföldi képviselő úr után nehéz megszólalni, ő nem gondolja, hogy vidékről bele lehet beszélni. Ezek után lehet, az lenne jó, ha mi, vidékiek kivonulnánk, és a fővárosiak megbeszélnék egymás között az Opera helyzetét. (Derültség.) A viccet félretéve! Azt hiszem, az a lényeg, amit többen előttem elmondtak, hogy külön kell választanunk a magyar opera ügyét, az operajátszás ügyét Magyarországon. Nagyon fontos lenne, de ezt nem fogjuk tudni itt megbeszélni. Ettől teljesen külön kell tárgyalni a Magyar Állami Operaház ügyét, még akkor is, ha sok ponton összefügg. Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert vidéken is elkezdődött valami. Miután én miskolci alpolgármester vagyok, nyilván egy kicsit szóba hoznám a miskolci Bartók Operafesztivál ügyét, amely tulajdonképpen egy teljesen holttérből indult el. Senki nem hitte el annak idején, hogy ebből lehet csinálni Magyarországon, pláne vidéken. Ma ott tartunk, hogy márciusban már nem lehet jegyeket kapni az előadásokra, és külföldi előadók jelentkeznek, hogy szeretnének énekelni Miskolcon. Azt gondolom, ez nagyon fontos! Miért hoztam ezt szóba? Nem Miskolc miatt hoztam szóba, az Opera miatt hoztam szóba. Egyetértek azzal, jó lenne több szereplővé tenni Magyarországon az operajátszást. Az elmúlt évtizedek kudarcának érzem azt, hogy budapesti ügy lett, nem bántva persze a fővárosiakat. Voltak nagyon jó próbálkozások Szegeden, Debrecenben, az '50-es években Miskolcon is. Aztán ezek mind-mind abbamaradtak, ne menjünk bele, tudjuk az okát. Örülök, hogy Keveházi Gábor bejött a terembe, mert az a fajta hozzáállás, gondolkodás, amit ő képviselt, látszik a megszólalásában, hogy elkötelezettje ennek az egész dolognak. Így kellene elkezdeni. Támogatnám, hogy inkább azzal foglalkozzunk, hagyjuk a költségvetési tételeket, mert a "fene" tudja még, mi lesz. Nyilván majd akkor tudunk erről beszélni. Koncepciójában más helyzetben van a magyar opera ügye és a Magyar Állami Operaház is. Nem abból kellene kiindulni, hogy elmondjuk, most éppen Hegyi Árpád Jutocsa vagy azt megelőzően két igazgató mit tett vagy mit nem tett az opera ügyéért. Azt gondolom, Hegyi Árpád Jutocsának még hálásak is lehetünk - tudom, hogy Gulyás Dénes képviselőtársam azonnal a szemével felszúr engem -, megmondom, hogy miért. Tudniillik azok a reformlépések, amelyeket Hegyi Árpád Jutocsa elgondolt, és ami nem volt teljesen megalapozott, ezt most már tudjuk jó néhányan, de felhívta, ráirányította a figyelmet sok mindenre. 110 UK(111-120) Fedor Vilmos Érdekes módon nagyon sokan - az Operaházon belül is - elkezdtek foglalkozni azzal, hogyan lehetne megváltoztatni a ráció mentén az Operaház működését, és ezt nagyon fontos lépésnek tartom. Az meg különösen izgalmas, hogy a jelenlegi megbízott igazgató nem azzal a szándékkal ment oda - gondolom, volt neki elég baja, amikor megkapta a papírt, hogy menjen oda, és ebben a helyzetben próbáljon valamit csinálni az Operaházban. Valószínűleg valamit nagyon jól csinált, mert a vélemények alapján, amelyeket hallottam, már pályázatot se írjunk ki, jó ez úgy, ahogyan van, és menjünk tovább Vass Lajossal. Ez azt mutatja, hogy ő szót tudott érteni az Operaház különböző szereplőivel, és én ezt tartom nagyon fontosnak. Tehát azt gondolom, akkor tűzzük napirendre - elnök úr - legközelebb az Operaház ügyét, amikor elkészül az a bizonyos program, amelyről az igazgató úr beszélt. Végtelenül kíváncsi lennék, hogyan épül fel az operajátszás Magyarországon a következő 20-25 évben. Az egy izgalmas dolog, hogy ebben milyen szerepük lehet a vidéki színházaknak, és ha úgy tetszik, ebben a kontextusban kell eldöntenünk azt, hogy milyen szerepet játszik az Operaház, ha úgy tetszik, az egész Operaház ügyét újra kell gondolni. Mondom ezt azért is, mert Miskolcon 1823-ban építették meg a színházat - az első magyar nyelven játszó kőszínházat. Amikor leültettem a menedzsmentet, elkezdtünk beszélgetni, hogy jó, jó, de ki a fene tudja ezt az országban egyáltalán. Mi következik ebből? Következik-e valami ebből? Nagyon jó volt feltenni ezt a kérdést, mert mindenki elkezdte újragondolni az egészet. Tehát már nem elég ikonszerűen felmutatni, hogy kérem, ez itt egy mit tudom én, hány éves intézmény, hanem azt kell megnéznünk, hogy ma mit tud nyújtani ez az intézmény az országban. Kiknek nyújtja? Ahogyan elhangzott, a külföldieknek? Nekünk magyaroknak? Ki támogatja? Hogyan támogatja? Ezekre a kérdésekre kell megtalálni a választ, és azt gondolom, a hozzászólások alapján kiderült, hogy ma már mindenki egyetért abban, hogy ezekre kell választ adni. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás Dénes jelentkezett, ha feltétlenül szükséges. GULYÁS DÉNES (Fidesz): Csak nagyon röviden, miután János megszólított, erre a félmondatra szeretnék csak reagálni. Nekem nem az ellen van kifogásom - én is 30 évig a nemzetközi operaéletben dolgoztam -, hogy megjelenjenek külföldi művészek. Az ellen van kifogásom, hogy az egész műfaj sorsát befolyásoló döntésben részt vegyen Mortier. Ez ellen van kifogásom, nem a műfaj sokszínűségével, és az abban szereplő vendégművészekkel. Köszönöm. ELNÖK: Köszönjük szépen. A magam nevében csak azt szeretném mondani, hogy - Fedor képviselő úr zárómondatai kapcsán jutott eszembe -és, mi van addig. Tehát addig, amíg el nem készül a nagy koncepció a magyar Operaházzal kapcsolatban, ahogy itt a beszámolókat halljuk, megy ahogyan a korábbi, az Operaházzal kapcsolatos bizottsági ülésen - közel öt, vagy négy és fél évvel ezelőtt - hallottuk, ott addig is emberek élnek, vagy szeretnének élni ebből. És nem pusztán a saját egzisztenciájukról van szó, hanem egy tényleg alapvető intézményről. Tehát nyilván addig is valaminek történnie kell. A magam véleményét az elhangzottak alapján úgy tudom megfogalmazni, hogy a pénzügyi lehetőségeket illetően - mint azt itt korábban elmondtam - realista vagyok, ami nem túl nagy optimizmust jelent ebben az esetben. Az itt elhangzottak alapján nekem úgy tűnik, hogy a minisztérium ma, ebben a pillanatban felmutatni olyan koncepciót, amire pályázatot lehet hirdetni. Annak részletkérdéseibe, hogy kiknek kell, hogy kell-e pályázat, meghívásos kell-e, a jogi lehetőségek mit biztosítanak, nem mennék bele, de ebben a pillanatban nincs olyan helyzetben sem a költségvetés, sem a koncepció, hogy igazi, komolyan vehető pályázatot meg lehetne hirdetni. Vass Lajos dicsőségét nem csökkenti, hogyha itt valaki azt mondja, hogy Hegyi Árpád Jutocsa után könnyű sikeresnek lenni, de maga a költségvetés helyzete, tehát az, hogy nyilván nem lehet érdemben az Operaház színvonalas működéséhez szükséges pénzt ebben, vagy a jövő évben biztosítani. Ez is kérdésessé számomra teszi, hogy egy hosszú távra alkalmas pályázatot meg lehet-e hirdetni. Tehát számomra az itt elhangzottak inkább azt jelzik, hogy most az lenne a praktikus megoldás, hogy ha már egy konszolidáltnak tűnő pillanat van, legalábbis, a vezetést illetően, és ha az itt nemcsak önmagukat képviselő operaháziak által megfogalmazott kívánalom ez, akkor a jelenlegi konszolidált állapot legalább ebben a tekintetben ne boruljon. De nyilván az lenne a kívánalom, és a szerencsés is az lenne, ha egyszer a parlament, vagy a kulturális bizottság elé úgy kerülhetne az Operaház ügye, hogy valóban koncepcióról is lehessen beszélni. Hiszen mi arra nem vagyunk sem alkalmasak - kivéve talán Gulyás képviselő urat, aki mégiscsak belülről ismeri az intézményt -, sem képesek, hiszen lehetőségünk sincs arra, hogy érdemben beleszóljunk részletkérdésekbe, és megítéljünk részletkérdéseket. De az, hogy koncepcionális értelemben mit gondolunk a magyar kultúráról, az Operaház helyéről, szerepéről, az szerintem - ha tetszik - munkaköri kötelezettségünk. Államtitkár asszonynak adom meg a szót, utána Vass Lajosnak. Válaszadás
1582 krisz 2009-08-29 13:45:26 [Válasz erre: 1581 krisz 2009-08-29 13:43:51]
Folytatás! Schiffer képviselő úr következik, utána Lukács képviselő úr, utána Alföldi képviselő úr, és más jelentkezők is vannak. Tehát kérek mindenkit, hogy lehetőleg, ha tudja, röviden fogalmazza meg a mondanivalóját. DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Azt gondolom, kicsit, szemben a meghívó címével, amely a Magyar Állami Operaház helyzetéről szóló tájékoztatót, itt egyszerre három dologról is szó van, három kérdés körül folyik a tárgyalás, szemben azzal, amit gondoltam, hogy itt tulajdonképpen a kialakult helyzet, és elsősorban a miniszteri biztos tevékenysége, és a stabilitás kérdése a napirend. Itt beszélünk a múltról, a válságról és a jövőről, ami - persze - helyes, csak azt gondolom, egy korlátozott idejű bizottsági ülés erre alkalmatlan. Fel lehet tenni a kérdést, hogy például, miért került válságba az Operaház akkor, amikor a 2,2 milliárdról 5,8 vagy 6,5 milliárdra emelkedett a költségvetési támogatása. Mert tulajdonképpen ebből az időből fakad, hogy elindult valami, ami a korábbi időszakkal szemben sokkal drasztikusabb problémahalmazt hozott össze. Ez nagyon érdekes és fontos kérdés. Feltehetően nekem is van egy válaszom arra, hogy nem igazán koncepcionálisan történt annak az összegnek a szétosztásra, hanem ilyen vagy olyan alapon szétosztásra került a bérekre - ahogyan a miniszteri biztos úr is jelzi -, és aztán igazából semmi más nem történt. Azt gondolom, ez a válság egyik alapja, s ezt egyszer értékelni kellene. Végig kellene gondolni, hogy ez miért történt így, és mit kellett volna akkor megtenni, mert az, amit akkor nem tettünk meg, talán ma alkalmas arra, hogy megfogalmazzuk, mit kell csinálni a jövőben a Magyar Állami Operaházzal. Azt gondolom, Vass Lajos feladata az, hogy most stabilitást teremtsen, és ha Schneider Márta államtitkár asszony meg tudná válaszolni az alelnök úr kérdését, akkor azt gondolom, nem itt ülne, hanem az UNESCO főtitkára lenne, vagy nem tudom, mi. Tudniillik, sokkal pontosabb és mélyebb elemzést igényel az, hogy a megváltozott környezetben mi az Operaház szerepe. Ami itt elhangzott, az a jelenről szólt, hogy igénybe lehetne venni a Thália Színházat vagy az Operettszínházat, ez mind a jelen kérdését feszegeti, és nem azt, hogy milyen igénye van igénye van a magyar kultúrának - hosszú távon, 5-6 évre előre - az operajátszással szemben, hogy milyen a finanszírozási rendszer. Azzal teljesen egyetértek, hogy elsősorban zenei területen nem lehet egy vagy két évre tervezni, mint ahogyan a MÜPA-nál is van legalább három-négy éves előretervezési lehetőség, mert egy igazán nagyszerű karmestert, énekest nem lehet leakasztani egyik évről a másikra, azt előre kell tervezni. De az, hogy például, ami itt elhangzott, hogy mit csinálunk a kortárs operajátszással, az öt egyéb operajátszó hellyel, nem önmagában csak a Magyar Állami Operaház kérdése, mert ezt globálisan, egységében kellene végiggondolni, és amikor a miniszter úrnak itt kell lennie, azt az anyagot kell neki előadnia, amely erre próbál választ adni. Mert azt gondolom, most a válságkezelésről van szó. Felmerült a pályázat kérdése. Nagyon messzemenőkig egyetértek, hogy a Kjt-nek az a rendelkezése, amely minden közintézménynek pályázat kiírását tesz kötelezővé, az menekülés attól, hogy valaki felvállalja a valódi felelősséget. Tehát maximálisan egyetértek, hogy nem kell. Igenis, Bécsben, Párizsban, Londonban vagy Berlinben meghívnak egy-egy művészt - a polgármester vagy a miniszter -, hogy tessék idejönni és csinálni ezt a színházat, vagy vezetni ezt a zenekart, és az ő felelőssége. Nálunk el lehet bújni egy bizottság mögé, amely zsűriz és javaslatot tesz, aztán kinevezi - átéltük ezt egyszer-kétszer, nincs igazán konzekvencia az ilyen típusú döntésekben. Ugyanakkor - Dénesnek szeretném mondani - kis ellentmondás van abban, hogy amikor az operaházakról beszélünk, mindig mondjuk a példákat, a párizsi, a bécsi, a berlini operát, akkor azt gondolom, az sem baj, hogy persze, ezek a szakemberek részt vesznek abban a munkában, amit mi akarunk csinálni. Nem biztos, hogy egy felkent pap van, de azt gondolom, nem árt, kicsit beengedni. Nemcsak a zenei életbe, az építészetbe is sokkal jobban beengedném a külföldi alkotókat, hogy kicsit pezsdítsék azt az életet, ami itt kialakult. Tehát azt javasolnám, hogy elsősorban itt most a miniszteri biztos tevékenysége legyen a téma, hogy ez az évad kiegyensúlyozottan lefolyik-e - ahogyan a tájékoztató tartalmazza, erre van remény - és utána meg kellene fogalmaznunk, hogy mikor történik meg az Operával szembeni koncepcionális elvárás megfogalmazása, mert annak keretében lehet mind a stabil, előre kiszámítható finanszírozási rendszer, a különböző együttműködések és az épületek kérdésére is választ adni. Mert nyilvánvaló, ha megfogalmazzuk azt, hogy mit várunk el, akkor az, hogy egy, két vagy három épület... Zseniális, jó kortárs operák készülnek, hát a Tavaszi Fesztiválon a Kovalik Balázs által előadott fiatal, épp most végzők Mozart-darabjai nagyon nagy sikerek voltak(sic!). Tehát tényleg kell keresni, hogyan lehet ezt bővíteni, csak ehhez egy más finanszírozási rendszer kell, mint ami ma rendelkezésünkre áll. Köszönöm. ELNÖK: Lukács Tamás képviselő úr! DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt hiszem, a miniszteri meghallgatáson az Operaház kapcsán elmondtam már azt a képet, hogy Steinbeck Kedves csirkefogók c. darabja azzal kezdődik, hogy ég a ház, ülnek az árokparton, isszák a bort, és azon tanakodnak, hogy mitől gyulladt ki. Körülbelül így beszélünk ma az Operáról. Azt gondolom, vegyük nagyon pragmatikusan a kérdéseket. Nézzük meg, hogy a beterjesztett 2007. évi költségvetésben mit mond a kormányzat az Operáról. Ezt ma tudnunk kellene! A költségvetési törvényben ugyan nincs külön ilyen sor - ami önmagában egy kérdés, hogy a kiemelt állami kulturális intézményeket nem kellene-e külön megjeleníteni a költségvetési törvényben. Már csak annak érdekében is, hogy tudjam, mely nagykalapból - majd veszekedjenek egymás közt. Félek, hogy amiről itt beszélünk, az nagyon szép dolog, ezek nagyon szép elképzelések, csak a valósághoz éppen semmi közük. Tehát akkor azt mondom, jöjjünk ki a farbával, nézzük meg, hogy a 2007. évi költségvetésben milyen számokat találunk, akár az előző évhez képest is, figyelembe véve a dologi kiadásokat, a gázáremeléseket, stb., a működési költségeket. Nyilvánvaló, hogy egy működtetésnél a működési és egyéb költségeket teljesen külön kell kezelni, például az épület felújítása nem képezheti ennek a részét. Megmondom őszintén, kulturális és egyházi kérdésekben - és sok mindenben - sem szeretem ezt a szót, hogy támogatás. Mert a költségvetés a mi közös pénzünk, amelyből valahogyan részesedünk, nem pedig támogatnak minket. Tehát el kell dönteni, ez kell vagy nem, ha kell, miként kell. Folytatom azzal, amivel nem értek egyet. Vass Lajossal elég régóta ismerjük egymást, tehát nem erről szól a történet. A pályázati rendszer legyen tisztességes, tessék akkor a pályázati rendszerben kiírni, hogy olyan igazgató kell az Operaház élére, aki ismeri az Operaház problémáját, akinek nagy a beleérző képessége, tárgyalóképes az Operaház művészeivel, ezt a pályázati rendszerben ki kell írni, és azt hiszem, akkor ez egy tisztességes pályázat. Semmi gond, nyerje meg Vass Lajos a pályázatot, de a célnak megfelelő feltételek mellett. Az itt elhangzottakkal kapcsolatban azt gondolom, Vass Lajos azzal kezdte, hogy nyugalom és alkotói béke, amíg ezt tőle hallottam, meg kell mondanom, tamáskodtam egy kicsit. Amikor már a kollegáitól hallottam, akkor megnyugodtam, hogy valóban, lehet ez az együttes és közös gondolkodás. Azonban az itt elhangzottakból már most kiviláglik, beszéljünk akkor arról, hogy ez a bizottság - vagy akármi - adott esetben módosító indítványokkal tudunk-e egyezséget kötni abban, hogy az Operaház 2007. évi nyugodt működését biztosítani tudjuk. Ez az első kérdés. (-100) aa 101-110 (Lukács Tamás folyt.) Erre lehet szép szavakat mondani, de ezeken fog múlni, képviselőtársam, hogy a magyar parlamentben ezt a kérdést költségvetési szempontból hogyan kezeljük. Nem lehet viszont pénzt adni olyan helyre, ahol nem egészen nyomon követhető vagy rosszul gazdálkodó intézményről van szó. Világos, hogy először a támogatási rendszert át kell alakítani. Megdöbbenve hallottam, hogy a magyar állam az Operaház jegyárait, amit főként külföldiek használnak, támogatta. Ezt a támogatási rendszert mindenképpen át kell alakítani. Abba, hogy normatívával vagy más módszerekkel lehetséges az átalakítás, ne menjünk bele, mert abszolút szakmai kérdés. Külföldi intézményekkel való koprodukció nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem lehetséges. Felvetem viszont annak lehetőségét, más nemzeti intézményeinkkel magyar, belföldi koprodukciók miképpen lehetségesek, beleértve ebbe a művészeti utánpótlás-nevelés kérdését is, hiszen ami itt felmerült a nevelés kérdésében, nem lehet így szembeállítani. Nyilvánvaló, hogy akiket művészeti oktatásban nevelnek, azoknak kell valami gyakorlóterep, az utánpótlás-nevelésben is végre kell hajtani valamilyen strukturális változtatást. Egyáltalán a külföldi menedzselésben végre kell hajtani. Ilyen irányú lépések egy hosszabb távú koncepcióban, már most az elején meg kell tenni ezeknek a hosszabb távú koncepcióknak az első lépését, ahhoz, hogy már a 2007. évi költségvetés is hatékonyabban legyen felhasználva, mint esetleg a korábbi években volt. Meg kell mondanom, egy kicsit irigylem Vass Lajost, mert egy ilyen igazgató után csak jó igazgató lehet, mázlista, hogy így került az Operaház élére... (Derültség.) ...Lehet, hogy most szobrot állítanak és köszönet az elődjének, mert innentől csak dicséret lehet. Amiért értelmes volt ezt önálló kérdésként ennek a bizottságnak napirendjére tűzni, akkor van értelme, ha utána együtt tudunk működni konkrét gyakorlati kérdésekben is. Most itt van a pillanat, itt van az idő, lebbentsük le a fátylat a műről, nézzük meg, a 2007. évi költségvetés számairól a mai napon mit tudunk. Ezt kérdésként teszem fel: pillanatnyilag nem sokat tudunk. Az előző évi számokhoz kérném az összehasonlítást, figyelembe véve az inflációs rátát és a dologi kiadások növekedését is. A jelenérték-számítással ha odáig el tudnánk jutni, hogy csak az előző évit megkapnánk - kétlem, hogy nem -, de nézzük meg a számokat, akkor erről beszéljünk. Minden más - hogy klasszikusokat idézzek - lárifári! ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Nem befolyásolni a vita menetét, ne redukáljuk költségvetési vitává az Operaház ügyét. Ami itt elhangzott, az is több mint puszta költségvetési kérdés. Az alaptény szerintem - mindenki tudja - az, hogy a miniszterelnök bejelentette a parlamentben, nominális összegben a jövő évi költségvetés úgy néz ki, mint az ez évi. Ez azt jelenti, hogy alapjáraton minden tárca nominálisan ugyanolyan költségvetési keretet kap, mint ebben az évben. Ez azt jelenti, hogy ha nem akarja egy-egy tárca brutálisan átrendezni a maga intézményrendszerét, akkor nominálisan minden intézmény durván annyi pénzt kap a jövő évi költségvetésben, mint ebben az évben kapott. Szerintem az államtitkár asszony sem tud ennél többet mondani, és a kulturális költségvetés ügyeit a bizottságban sokszor tárgyalva, a magam nevében bátran kijelenthetem, hogy nem látok olyan intézményt ebben a pillanatban a magyar kulturális életben, amelyiktől elvehető lenne érdemben pénz, képviselő úr normája szerint sem. Tehát ha nem adunk pénzt azoknak, akik rosszul működnek, ha ezt a normát alkalmazzuk, és ha ezek a keretek állnak, akkor ezt tudom mondani. Talán lesz még alkalom, hogy költségvetésről beszéljünk, és megpróbáljanak a képviselők fölmutatni olyan összegeket, amelyeket máshonnan lehet elvenni. Ne redukáljuk most költségvetési vitává ezt a tényfeltáró vagy az Operaház helyzetével ismerkedő ügyet! Tényleg sok minden másról is szó esett itt. Alföldi képviselő úr és Fedor képviselő úr jelentkezett még. Ha megengedik, a vitát a felszólalások után lezárnám, hogy választ is kapjunk a fölvetett kérdésekre. Alföldi képviselő úr! ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy mint a parlament kulturális bizottságának tagja olyan szakmai kérdésekben véleményt mondjak, ami nemcsak nem kompetenciám, hanem egy másik dimenzió. Néhány kérdést! Felvetődött az, hogy milyen igény van a felnövekvő ifjúságunkban, mi a jövője ennek a műfajnak. Ez megérne egy következő misét. A másik, amiben egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy tisztázni kellene, a bizottság foglaljon állást, ha más nem, kérés vagy vélemény formájában, hogy ahhoz, hogy ez a világszínvonalú intézmény a továbbiakban működni tudjon, legalább a hagyományainak megfelelően, ahhoz garantálni kell az évenkénti x milliárd forintot, ahogy ez itt elhangzott az uraktól. Onnantól kezdve pedig rá kellene bízni a szakmára, hogy mit csinál. Ez a szakma bebizonyította azt, hogy másfél évszázadon vagy 120 éven keresztül tudja, hogy mit kell csinálnia. Én, Alföldi Albert falusi népművelő nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy én ebbe belebeszéljek. Biztos vannak tőlem sokkal okosabb képviselőtársaim, akik tudják, hogy mit kell csinálni. Én nem tudom. Én rábíznám ezt a szakmára. Ha a szakma úgy gondolja, akkor csinálja, az övé a kudarca, az övé a dicsősége. Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
Folytatás! Schiffer képviselő úr következik, utána Lukács képviselő úr, utána Alföldi képviselő úr, és más jelentkezők is vannak. Tehát kérek mindenkit, hogy lehetőleg, ha tudja, röviden fogalmazza meg a mondanivalóját. DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Azt gondolom, kicsit, szemben a meghívó címével, amely a Magyar Állami Operaház helyzetéről szóló tájékoztatót, itt egyszerre három dologról is szó van, három kérdés körül folyik a tárgyalás, szemben azzal, amit gondoltam, hogy itt tulajdonképpen a kialakult helyzet, és elsősorban a miniszteri biztos tevékenysége, és a stabilitás kérdése a napirend. Itt beszélünk a múltról, a válságról és a jövőről, ami - persze - helyes, csak azt gondolom, egy korlátozott idejű bizottsági ülés erre alkalmatlan. Fel lehet tenni a kérdést, hogy például, miért került válságba az Operaház akkor, amikor a 2,2 milliárdról 5,8 vagy 6,5 milliárdra emelkedett a költségvetési támogatása. Mert tulajdonképpen ebből az időből fakad, hogy elindult valami, ami a korábbi időszakkal szemben sokkal drasztikusabb problémahalmazt hozott össze. Ez nagyon érdekes és fontos kérdés. Feltehetően nekem is van egy válaszom arra, hogy nem igazán koncepcionálisan történt annak az összegnek a szétosztásra, hanem ilyen vagy olyan alapon szétosztásra került a bérekre - ahogyan a miniszteri biztos úr is jelzi -, és aztán igazából semmi más nem történt. Azt gondolom, ez a válság egyik alapja, s ezt egyszer értékelni kellene. Végig kellene gondolni, hogy ez miért történt így, és mit kellett volna akkor megtenni, mert az, amit akkor nem tettünk meg, talán ma alkalmas arra, hogy megfogalmazzuk, mit kell csinálni a jövőben a Magyar Állami Operaházzal. Azt gondolom, Vass Lajos feladata az, hogy most stabilitást teremtsen, és ha Schneider Márta államtitkár asszony meg tudná válaszolni az alelnök úr kérdését, akkor azt gondolom, nem itt ülne, hanem az UNESCO főtitkára lenne, vagy nem tudom, mi. Tudniillik, sokkal pontosabb és mélyebb elemzést igényel az, hogy a megváltozott környezetben mi az Operaház szerepe. Ami itt elhangzott, az a jelenről szólt, hogy igénybe lehetne venni a Thália Színházat vagy az Operettszínházat, ez mind a jelen kérdését feszegeti, és nem azt, hogy milyen igénye van igénye van a magyar kultúrának - hosszú távon, 5-6 évre előre - az operajátszással szemben, hogy milyen a finanszírozási rendszer. Azzal teljesen egyetértek, hogy elsősorban zenei területen nem lehet egy vagy két évre tervezni, mint ahogyan a MÜPA-nál is van legalább három-négy éves előretervezési lehetőség, mert egy igazán nagyszerű karmestert, énekest nem lehet leakasztani egyik évről a másikra, azt előre kell tervezni. De az, hogy például, ami itt elhangzott, hogy mit csinálunk a kortárs operajátszással, az öt egyéb operajátszó hellyel, nem önmagában csak a Magyar Állami Operaház kérdése, mert ezt globálisan, egységében kellene végiggondolni, és amikor a miniszter úrnak itt kell lennie, azt az anyagot kell neki előadnia, amely erre próbál választ adni. Mert azt gondolom, most a válságkezelésről van szó. Felmerült a pályázat kérdése. Nagyon messzemenőkig egyetértek, hogy a Kjt-nek az a rendelkezése, amely minden közintézménynek pályázat kiírását tesz kötelezővé, az menekülés attól, hogy valaki felvállalja a valódi felelősséget. Tehát maximálisan egyetértek, hogy nem kell. Igenis, Bécsben, Párizsban, Londonban vagy Berlinben meghívnak egy-egy művészt - a polgármester vagy a miniszter -, hogy tessék idejönni és csinálni ezt a színházat, vagy vezetni ezt a zenekart, és az ő felelőssége. Nálunk el lehet bújni egy bizottság mögé, amely zsűriz és javaslatot tesz, aztán kinevezi - átéltük ezt egyszer-kétszer, nincs igazán konzekvencia az ilyen típusú döntésekben. Ugyanakkor - Dénesnek szeretném mondani - kis ellentmondás van abban, hogy amikor az operaházakról beszélünk, mindig mondjuk a példákat, a párizsi, a bécsi, a berlini operát, akkor azt gondolom, az sem baj, hogy persze, ezek a szakemberek részt vesznek abban a munkában, amit mi akarunk csinálni. Nem biztos, hogy egy felkent pap van, de azt gondolom, nem árt, kicsit beengedni. Nemcsak a zenei életbe, az építészetbe is sokkal jobban beengedném a külföldi alkotókat, hogy kicsit pezsdítsék azt az életet, ami itt kialakult. Tehát azt javasolnám, hogy elsősorban itt most a miniszteri biztos tevékenysége legyen a téma, hogy ez az évad kiegyensúlyozottan lefolyik-e - ahogyan a tájékoztató tartalmazza, erre van remény - és utána meg kellene fogalmaznunk, hogy mikor történik meg az Operával szembeni koncepcionális elvárás megfogalmazása, mert annak keretében lehet mind a stabil, előre kiszámítható finanszírozási rendszer, a különböző együttműködések és az épületek kérdésére is választ adni. Mert nyilvánvaló, ha megfogalmazzuk azt, hogy mit várunk el, akkor az, hogy egy, két vagy három épület... Zseniális, jó kortárs operák készülnek, hát a Tavaszi Fesztiválon a Kovalik Balázs által előadott fiatal, épp most végzők Mozart-darabjai nagyon nagy sikerek voltak(sic!). Tehát tényleg kell keresni, hogyan lehet ezt bővíteni, csak ehhez egy más finanszírozási rendszer kell, mint ami ma rendelkezésünkre áll. Köszönöm. ELNÖK: Lukács Tamás képviselő úr! DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt hiszem, a miniszteri meghallgatáson az Operaház kapcsán elmondtam már azt a képet, hogy Steinbeck Kedves csirkefogók c. darabja azzal kezdődik, hogy ég a ház, ülnek az árokparton, isszák a bort, és azon tanakodnak, hogy mitől gyulladt ki. Körülbelül így beszélünk ma az Operáról. Azt gondolom, vegyük nagyon pragmatikusan a kérdéseket. Nézzük meg, hogy a beterjesztett 2007. évi költségvetésben mit mond a kormányzat az Operáról. Ezt ma tudnunk kellene! A költségvetési törvényben ugyan nincs külön ilyen sor - ami önmagában egy kérdés, hogy a kiemelt állami kulturális intézményeket nem kellene-e külön megjeleníteni a költségvetési törvényben. Már csak annak érdekében is, hogy tudjam, mely nagykalapból - majd veszekedjenek egymás közt. Félek, hogy amiről itt beszélünk, az nagyon szép dolog, ezek nagyon szép elképzelések, csak a valósághoz éppen semmi közük. Tehát akkor azt mondom, jöjjünk ki a farbával, nézzük meg, hogy a 2007. évi költségvetésben milyen számokat találunk, akár az előző évhez képest is, figyelembe véve a dologi kiadásokat, a gázáremeléseket, stb., a működési költségeket. Nyilvánvaló, hogy egy működtetésnél a működési és egyéb költségeket teljesen külön kell kezelni, például az épület felújítása nem képezheti ennek a részét. Megmondom őszintén, kulturális és egyházi kérdésekben - és sok mindenben - sem szeretem ezt a szót, hogy támogatás. Mert a költségvetés a mi közös pénzünk, amelyből valahogyan részesedünk, nem pedig támogatnak minket. Tehát el kell dönteni, ez kell vagy nem, ha kell, miként kell. Folytatom azzal, amivel nem értek egyet. Vass Lajossal elég régóta ismerjük egymást, tehát nem erről szól a történet. A pályázati rendszer legyen tisztességes, tessék akkor a pályázati rendszerben kiírni, hogy olyan igazgató kell az Operaház élére, aki ismeri az Operaház problémáját, akinek nagy a beleérző képessége, tárgyalóképes az Operaház művészeivel, ezt a pályázati rendszerben ki kell írni, és azt hiszem, akkor ez egy tisztességes pályázat. Semmi gond, nyerje meg Vass Lajos a pályázatot, de a célnak megfelelő feltételek mellett. Az itt elhangzottakkal kapcsolatban azt gondolom, Vass Lajos azzal kezdte, hogy nyugalom és alkotói béke, amíg ezt tőle hallottam, meg kell mondanom, tamáskodtam egy kicsit. Amikor már a kollegáitól hallottam, akkor megnyugodtam, hogy valóban, lehet ez az együttes és közös gondolkodás. Azonban az itt elhangzottakból már most kiviláglik, beszéljünk akkor arról, hogy ez a bizottság - vagy akármi - adott esetben módosító indítványokkal tudunk-e egyezséget kötni abban, hogy az Operaház 2007. évi nyugodt működését biztosítani tudjuk. Ez az első kérdés. (-100) aa 101-110 (Lukács Tamás folyt.) Erre lehet szép szavakat mondani, de ezeken fog múlni, képviselőtársam, hogy a magyar parlamentben ezt a kérdést költségvetési szempontból hogyan kezeljük. Nem lehet viszont pénzt adni olyan helyre, ahol nem egészen nyomon követhető vagy rosszul gazdálkodó intézményről van szó. Világos, hogy először a támogatási rendszert át kell alakítani. Megdöbbenve hallottam, hogy a magyar állam az Operaház jegyárait, amit főként külföldiek használnak, támogatta. Ezt a támogatási rendszert mindenképpen át kell alakítani. Abba, hogy normatívával vagy más módszerekkel lehetséges az átalakítás, ne menjünk bele, mert abszolút szakmai kérdés. Külföldi intézményekkel való koprodukció nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem lehetséges. Felvetem viszont annak lehetőségét, más nemzeti intézményeinkkel magyar, belföldi koprodukciók miképpen lehetségesek, beleértve ebbe a művészeti utánpótlás-nevelés kérdését is, hiszen ami itt felmerült a nevelés kérdésében, nem lehet így szembeállítani. Nyilvánvaló, hogy akiket művészeti oktatásban nevelnek, azoknak kell valami gyakorlóterep, az utánpótlás-nevelésben is végre kell hajtani valamilyen strukturális változtatást. Egyáltalán a külföldi menedzselésben végre kell hajtani. Ilyen irányú lépések egy hosszabb távú koncepcióban, már most az elején meg kell tenni ezeknek a hosszabb távú koncepcióknak az első lépését, ahhoz, hogy már a 2007. évi költségvetés is hatékonyabban legyen felhasználva, mint esetleg a korábbi években volt. Meg kell mondanom, egy kicsit irigylem Vass Lajost, mert egy ilyen igazgató után csak jó igazgató lehet, mázlista, hogy így került az Operaház élére... (Derültség.) ...Lehet, hogy most szobrot állítanak és köszönet az elődjének, mert innentől csak dicséret lehet. Amiért értelmes volt ezt önálló kérdésként ennek a bizottságnak napirendjére tűzni, akkor van értelme, ha utána együtt tudunk működni konkrét gyakorlati kérdésekben is. Most itt van a pillanat, itt van az idő, lebbentsük le a fátylat a műről, nézzük meg, a 2007. évi költségvetés számairól a mai napon mit tudunk. Ezt kérdésként teszem fel: pillanatnyilag nem sokat tudunk. Az előző évi számokhoz kérném az összehasonlítást, figyelembe véve az inflációs rátát és a dologi kiadások növekedését is. A jelenérték-számítással ha odáig el tudnánk jutni, hogy csak az előző évit megkapnánk - kétlem, hogy nem -, de nézzük meg a számokat, akkor erről beszéljünk. Minden más - hogy klasszikusokat idézzek - lárifári! ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Nem befolyásolni a vita menetét, ne redukáljuk költségvetési vitává az Operaház ügyét. Ami itt elhangzott, az is több mint puszta költségvetési kérdés. Az alaptény szerintem - mindenki tudja - az, hogy a miniszterelnök bejelentette a parlamentben, nominális összegben a jövő évi költségvetés úgy néz ki, mint az ez évi. Ez azt jelenti, hogy alapjáraton minden tárca nominálisan ugyanolyan költségvetési keretet kap, mint ebben az évben. Ez azt jelenti, hogy ha nem akarja egy-egy tárca brutálisan átrendezni a maga intézményrendszerét, akkor nominálisan minden intézmény durván annyi pénzt kap a jövő évi költségvetésben, mint ebben az évben kapott. Szerintem az államtitkár asszony sem tud ennél többet mondani, és a kulturális költségvetés ügyeit a bizottságban sokszor tárgyalva, a magam nevében bátran kijelenthetem, hogy nem látok olyan intézményt ebben a pillanatban a magyar kulturális életben, amelyiktől elvehető lenne érdemben pénz, képviselő úr normája szerint sem. Tehát ha nem adunk pénzt azoknak, akik rosszul működnek, ha ezt a normát alkalmazzuk, és ha ezek a keretek állnak, akkor ezt tudom mondani. Talán lesz még alkalom, hogy költségvetésről beszéljünk, és megpróbáljanak a képviselők fölmutatni olyan összegeket, amelyeket máshonnan lehet elvenni. Ne redukáljuk most költségvetési vitává ezt a tényfeltáró vagy az Operaház helyzetével ismerkedő ügyet! Tényleg sok minden másról is szó esett itt. Alföldi képviselő úr és Fedor képviselő úr jelentkezett még. Ha megengedik, a vitát a felszólalások után lezárnám, hogy választ is kapjunk a fölvetett kérdésekre. Alföldi képviselő úr! ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy mint a parlament kulturális bizottságának tagja olyan szakmai kérdésekben véleményt mondjak, ami nemcsak nem kompetenciám, hanem egy másik dimenzió. Néhány kérdést! Felvetődött az, hogy milyen igény van a felnövekvő ifjúságunkban, mi a jövője ennek a műfajnak. Ez megérne egy következő misét. A másik, amiben egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy tisztázni kellene, a bizottság foglaljon állást, ha más nem, kérés vagy vélemény formájában, hogy ahhoz, hogy ez a világszínvonalú intézmény a továbbiakban működni tudjon, legalább a hagyományainak megfelelően, ahhoz garantálni kell az évenkénti x milliárd forintot, ahogy ez itt elhangzott az uraktól. Onnantól kezdve pedig rá kellene bízni a szakmára, hogy mit csinál. Ez a szakma bebizonyította azt, hogy másfél évszázadon vagy 120 éven keresztül tudja, hogy mit kell csinálnia. Én, Alföldi Albert falusi népművelő nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy én ebbe belebeszéljek. Biztos vannak tőlem sokkal okosabb képviselőtársaim, akik tudják, hogy mit kell csinálni. Én nem tudom. Én rábíznám ezt a szakmára. Ha a szakma úgy gondolja, akkor csinálja, az övé a kudarca, az övé a dicsősége. Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
1581 krisz 2009-08-29 13:43:51 [Válasz erre: 1579 Pancoletti 2009-08-29 13:25:35]
Folytatás! BÓKAY ENDRE (MSZP): Erre az utolsó mondatra nem lett volna szükség, hiszen nem olyan bizottsági ülésen vagyunk, ahol ezek a lényeges dolgok, tehát felejtsük el. (Gulyás Dénes: Azért ne felejtsük el!) Mármint a hozzászólást. Jó, akkor ezt majd megjegyezzük. Elnök úr kérése szerint megpróbálok rövid lenni. Először is köszönöm, hogy ezt a bizottsági ülést, ezt a tájékoztatót megteremtették, és köszönöm szépen önöknek, hogy eljöttek ide. Így nemcsak a sajtóból tájékozódunk, hanem közvetlen információt is kapunk önöktől; akármilyen habitussal is mondták el, nekem nagyon szimpatikusak voltak ezek a felvetések. A magam részéről megpróbáltam utánaolvasni, de nyilván, a sajtóból nem tudunk olyan mértékben tájékozódni, mintha önöktől közvetlenül kapjuk meg az információt. Két dolgot vettem ki a magam számára, és javasolom a bizottság számára is, hogy ezekkel érdemben foglalkozzunk, szerintem a mi kompetenciánk eddig terjed. Egyik a pályázat kiírása. Abszolút el tudom fogadni azt, hogy meghívásos pályázat történjen, és ahogyan önök megerősítették, elsősorban Vass Lajos urat ajánlották, hogy folytassa ezt a munkát. Tehát ezt a bizottság részéről kérem is, hogy mi is vegyük figyelembe, és próbáljuk a munkánkat ez irányban végezni. Ezt egyszerűen toleráljuk, mert ezt az ottani művészek kérik, és az egyik leglényegesebb dolog, hogy nyugalmat teremtsünk az Operaházban, nem lehet úgy alkotó munkalégkört teremteni, ha állandó feszültségben és bizonytalanságban élnek. A másik dolog a normatíva. Megértettem a normatíva kötelezőségét, a kiszámíthatóságot. Tényleg nem lehet úgy sem nyugalmat, sem jövőt teremteni, hogyha önök nem tudják két-három-négy évre előre, hogy milyen műsorokat tervezni, és ezt csak akkor tudják megtenni, ha a finanszírozás kiszámítható. Azt hiszem, ebben most az sincs benne, hogy pontosan, tételesen milyen összegekről van szó, de erre a kiszámíthatóságra szükség van. Szerintem a biztos, kevésbé jól finanszírozott színház is jobb, mint egy ígérgetéseken alapuló hosszú távú elkötelezettség, amelyet esetleg a későbbiekben nem váltanak be. A harmadik dolog a vidéki színházakkal kapcsolatos. Szimpatikus, hogy törődnek vele, jómagam Pécsről származom, ottani országgyűlési képviselő vagyok. Azt kérem önöktől - nyilván, e két dolog teljesülése után -, mivel Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz, szakmai tudásukkal, tapasztalataikkal segítsék ezt a programot, hiszen 2010-ben ez nem Pécsnek egy sajátos műsorszáma, hanem az egész ország produktuma lesz. Azt hiszem, ha ez a színház - remélem - addigra stabilizálódik és hosszú távú terveket tud készíteni, önök aktívan részt tudnak venni a mi közös kulturális fővárosunk szervezésében. Végül zárójelben annyit jegyeznék meg, hogy szerintem, ezek a belső ügyek, amelyek itt felszínre kerültek - az épületek, egyéb dolgok - kevésbé tartoznak a bizottságra. Ha meg tudja oldani az említett két fontos keretet, akkor ezt már önök egy jó vezetővel együtt biztosan kitűnően tudják kezelni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Halász képviselő úr, utána Schiffer János, utána a többiek. HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Én is örülök, hogy végre sor kerülhetett erre a bizottsági ülésre. Nagyon régen kezdeményeztük már ezt, örülök, hogy szocialista képviselőtársaim is egyetértenek azzal, hogy szükség volt erre az ülésre. (-80) aa 81-90 Halász János folyt. Nagyon szépen köszönöm, hogy államtitkár asszony itt van, mert így alkalmunk van közvetlenül is kérdezni őt. Én négy téma köré csoportosítva négy kérdést szeretnék föltenni, elsősorban önnek, államtitkár asszony. Miniszter úrról volt már itt szó, én ne is vesztegessek több szót erre a kérdéskörre, hogy ő miért nincs itt, meg hogyan foglalkozik ezzel az üggyel, mert még itt megrónak szocialista képviselőtársaim, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, bár mégiscsak ő a miniszter. Az első kérdéskör ahhoz kapcsolódik, amiről mi ma beszélünk: tájékozódás a Magyar Állami Operaház helyzetéről. Úgy vélem, ahhoz, hogy egy tájékozódás teljes körű legyen, fontos azt a kérdést föltennünk, hogyan lehetséges, hogy válságba került az Operaház. Ha ezt a kérdést megkerüljük, nem válaszoljuk meg, akkor azt hiszem, nehezen tudunk jó válaszokat adni arra, hogy hogyan tovább és mit kellene tenni. Szerintem tanulni kell a hibákból és nem nem beszélni róla. Azt hiszem, a továbblépés hitelességéhez fontos az őszinte szembenézés. Mivel az elmúlt években is Schneider Márta a minisztériumban tevékenykedett, és ezzel a területtel foglalkozott, maga Vass Lajos politikai államtitkár volt, azt hiszem, két autentikus szereplő ül velünk szemben az asztal végén, akiktől meg lehet kérdezni: mit gondolnak, hogyan lehetséges, mi az oka ennek, mik voltak ezek a fontos momentumok önök szerint, hogy válságba került az Operaház, hogy ez a helyzet. Nem a felelősöket akarom keresni, ennek nem most van itt az ideje, ma nem ezért ülünk itt, hogy ki a felelős azért, hogy ez történt. Nem ezt kérdezem. Azt kérdezem, hogy hogyan lehetséges. Nagyon adódik a kérdés, mert ahogy Vass Lajos is leírta nekünk, ahogy ismerjük a számokat, 2001-ben még 2 milliárd 232 millió forint volt az Opera állami támogatása, 2002-ben pedig 5 milliárd 869 millió forint. Ez nagyon nagy változás. Hallottunk arról, hogy ennek milyen hatásai voltak. Volt egy ilyen helyzet, kedves hölgyeim és uraim, 2001-ről 2002-re következően, amikor egy ilyen támogatást kapott a magyar opera ügye, ez az intézmény. Ma pedig arról beszélünk - meg azóta is egyébként, az elmúlt hetekben, hónapokban, években -, hogy válságban is probléma van. Valami nagyon nincs rendben. Egy ilyen lépés után ilyen helyzetben lehetünk ma. Nagyon kíváncsi vagyok, államtitkár asszony mit mond arra, hogyan lehetséges ez, mert nekem fontos, hogy meg tudjam ítélni, az, amire törekednek, az eléggé megalapozott-e. Számomra fontos - azt hiszem, mindannyiunk számára fontos lehet -, hogy hogyan vélekedik arról, ami az elmúlt években történt. Úgy láttam, egy kicsit visszafogottan beszéltek a költségvetési kérdésekről önök. De itt mások nem így tettek. Azt hiszem, nem lehet megkerülni ezt az ügyet. Ez az egyik kérdésem. A másik kérdésem arra az anyagra vonatkozik, amit megkaptunk. A mai napon kaptuk ezt, ismerjük a dolgot, de azzal, hogy itt most megkaptuk, hogy a kormány úgymond hivatalosan a képviselők asztalára tette az imént a Magyar Állami Operaház alapfeladatainak felsorolását, ezt a tizenhat pontot. Ez fölveti azt a kérdést - és kérdezem államtitkár asszonyt, hogy hogyan látja -, mi az a szükséges költségvetési támogatás, amely alapján eleget tud tenni a Magyar Állami Operaház ezen alapfeladatainak. Nagyon-nagyon fontos kérdés szerintem. Azért is fontos, a fontosságán túl aktuális is, hiszen a költségvetési törvényt a kormány benyújtotta. Nyilván önök azt mondják, hogy ez a költségvetési törvény 2007. évre vonatkozóan egy nagyon kidolgozott, nagyon átgondolt, nagyon fontos és nem is tudom, még mi. De ebben az Állami Operaház támogatása is szerepel. Bizonyára átgondolták azt, hogy miért annyi, amennyi. Én arra az összefüggésre is kíváncsi lennék, hogy ami ott szerepel - és ami itt szerepel alapfeladatokként, és ezen alapfeladatok ellátása -, az vajon ellátható-e abból a támogatásból, hogyan állt ehhez a kérdéskörhöz a minisztérium. Azért is jó a pillanat, hogy beszélgetünk az Operaház ügyéről, mert fölmerült - egyébként nemcsak az Operaháznál, hanem más nagy nemzeti intézmények kapcsán is - a jogos igény arra, hogy egy éveken túlmutató finanszírozási rendszert alakítsunk ki. Hogy gondolkodjunk azon, hogy hogyan lehetne megteremteni ezen intézmények szakmai működési biztonságát. Ahhoz nagyon fontos az, hogy két, három, négy, hét éven keresztüli finanszírozási garanciák legyenek. Valaki ezt normatív finanszírozásnak mondja, valaki esetleg időben mondja előremutatóan garantált finanszírozásnak. Múzeumok, nagy nemzeti gyűjtemények, Nemzeti Színház, sok helyen szóba kerülhet ez, a Magyar Állami Operaháznál is, és itt szóba is került. Kérdezem azt államtitkár asszonytól, hogy a mostani költségvetés beterjesztésekor felmerült-e ez a lehetőség, mert szó nincs abban erről. De a háttérben az önök szemlélete milyen e tekintetben? Gondoltak-e arra, hogy ezt hogyan lehetne megoldani, és lát-e valamikor erre lehetőséget az Operaházat illetően is? A következő téma a két játszóhely kérdése, ami szerintem nem csupán helykérdés - és itt az Operaház hozzáértő szakemberei el is mondták -, ez több mint gazdasági kérdés. Vass Lajos leírta az anyagában. Én nagyon örülök, és nagyon fontosnak tartom azt a szemléletet, amit ez ügyben képvisel Vass Lajos, ami azt mondja, hogy két játszóhely kell. De van bennem némi nyugtalanság, mert én ismerek olyan anyagot, amit két évvel ezelőtt a minisztérium jelenlegi gazdasági ügyekért felelős államtitkára, Závecz Ferenc írt, amiben hosszan értekezik arról, hogy milyen előnye van a kétházas játszásról áttérni az egyházas játszásra. Mivel gazdasági oldalról igencsak döntési helyzetben van Závecz úr, ezért fontos. Kérdezem Schneider Mártát, hogy kedves Márta, mit gondol a minisztérium most az egyházas, kétházas játszásról, mert változhatott azóta a vélemény, más a helyzet, van elég pénz... A Závecz-tanulmányban az merült fel, hogy nincs elég pénz, ezért kellene ezen elgondolkodni. Nem az Operának akar ártani - ne értsük félre! - a tanulmány és szerzője, hanem, ha jól értettem, anyagi oldalról közelített a dologhoz. Ha megengedik, egy általánosabb kérdésem is lenne. Azt gondolom, a kultúra legmélyebb rétegeihez - és ilyen az Opera - nem lehet értékmentesen közelíteni. Nem elég a pragmatizmus, hanem értékelvűen kell közelíteni a kérdéshez. Ismerve államtitkár asszonyt, miniszteri biztos urat is, tudom, hogy értékelvűen közelítenek a kulturális kérdésekhez. De ma nem volt eddig alkalma államtitkár asszonynak - vagy az időkeret volt kevés, nem tudom - arról beszélni, hogy a magyar operakultúra jövőjét illetően milyen elképzelései vannak a minisztériumnak. Az operaházi megszólalók - elnézést, hogy így említem önöket - utaltak arra, hogy ez milyen fontos ügy. Én nagyon szeretném, ha hallhatnánk államtitkár asszonytól, hogy a jelenlegi magyar kormány Oktatási és Kulturális Minisztériuma mit gondol a magyar operakultúra jövőjét illetően. Ilyenkor nemcsak a Magyar Állami Operaházra mint intézményre gondolok, hanem ahogy itt elhangzott, széles értelemben a magyar operakultúrára. Tisztelettel kérem, mivel még időnk is van, legyenek kedvesek, válaszoljanak! Köszönöm szépen. 90 UK(91-100) - Halász ELNÖK: Halász képviselő úr az időre hivatkozott. Időnk van, de korlátozott. (Halász János: Akkor maradunk tovább. Nem kell átadni a termet senkinek.) Világos, csak szerettem volna tájékoztatni a jelenlévőket, hogy egy-egy felszólalás után nem zárjuk le, a maradó idő még a további felszólalásokra is kell.
Folytatás! BÓKAY ENDRE (MSZP): Erre az utolsó mondatra nem lett volna szükség, hiszen nem olyan bizottsági ülésen vagyunk, ahol ezek a lényeges dolgok, tehát felejtsük el. (Gulyás Dénes: Azért ne felejtsük el!) Mármint a hozzászólást. Jó, akkor ezt majd megjegyezzük. Elnök úr kérése szerint megpróbálok rövid lenni. Először is köszönöm, hogy ezt a bizottsági ülést, ezt a tájékoztatót megteremtették, és köszönöm szépen önöknek, hogy eljöttek ide. Így nemcsak a sajtóból tájékozódunk, hanem közvetlen információt is kapunk önöktől; akármilyen habitussal is mondták el, nekem nagyon szimpatikusak voltak ezek a felvetések. A magam részéről megpróbáltam utánaolvasni, de nyilván, a sajtóból nem tudunk olyan mértékben tájékozódni, mintha önöktől közvetlenül kapjuk meg az információt. Két dolgot vettem ki a magam számára, és javasolom a bizottság számára is, hogy ezekkel érdemben foglalkozzunk, szerintem a mi kompetenciánk eddig terjed. Egyik a pályázat kiírása. Abszolút el tudom fogadni azt, hogy meghívásos pályázat történjen, és ahogyan önök megerősítették, elsősorban Vass Lajos urat ajánlották, hogy folytassa ezt a munkát. Tehát ezt a bizottság részéről kérem is, hogy mi is vegyük figyelembe, és próbáljuk a munkánkat ez irányban végezni. Ezt egyszerűen toleráljuk, mert ezt az ottani művészek kérik, és az egyik leglényegesebb dolog, hogy nyugalmat teremtsünk az Operaházban, nem lehet úgy alkotó munkalégkört teremteni, ha állandó feszültségben és bizonytalanságban élnek. A másik dolog a normatíva. Megértettem a normatíva kötelezőségét, a kiszámíthatóságot. Tényleg nem lehet úgy sem nyugalmat, sem jövőt teremteni, hogyha önök nem tudják két-három-négy évre előre, hogy milyen műsorokat tervezni, és ezt csak akkor tudják megtenni, ha a finanszírozás kiszámítható. Azt hiszem, ebben most az sincs benne, hogy pontosan, tételesen milyen összegekről van szó, de erre a kiszámíthatóságra szükség van. Szerintem a biztos, kevésbé jól finanszírozott színház is jobb, mint egy ígérgetéseken alapuló hosszú távú elkötelezettség, amelyet esetleg a későbbiekben nem váltanak be. A harmadik dolog a vidéki színházakkal kapcsolatos. Szimpatikus, hogy törődnek vele, jómagam Pécsről származom, ottani országgyűlési képviselő vagyok. Azt kérem önöktől - nyilván, e két dolog teljesülése után -, mivel Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz, szakmai tudásukkal, tapasztalataikkal segítsék ezt a programot, hiszen 2010-ben ez nem Pécsnek egy sajátos műsorszáma, hanem az egész ország produktuma lesz. Azt hiszem, ha ez a színház - remélem - addigra stabilizálódik és hosszú távú terveket tud készíteni, önök aktívan részt tudnak venni a mi közös kulturális fővárosunk szervezésében. Végül zárójelben annyit jegyeznék meg, hogy szerintem, ezek a belső ügyek, amelyek itt felszínre kerültek - az épületek, egyéb dolgok - kevésbé tartoznak a bizottságra. Ha meg tudja oldani az említett két fontos keretet, akkor ezt már önök egy jó vezetővel együtt biztosan kitűnően tudják kezelni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Halász képviselő úr, utána Schiffer János, utána a többiek. HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Én is örülök, hogy végre sor kerülhetett erre a bizottsági ülésre. Nagyon régen kezdeményeztük már ezt, örülök, hogy szocialista képviselőtársaim is egyetértenek azzal, hogy szükség volt erre az ülésre. (-80) aa 81-90 Halász János folyt. Nagyon szépen köszönöm, hogy államtitkár asszony itt van, mert így alkalmunk van közvetlenül is kérdezni őt. Én négy téma köré csoportosítva négy kérdést szeretnék föltenni, elsősorban önnek, államtitkár asszony. Miniszter úrról volt már itt szó, én ne is vesztegessek több szót erre a kérdéskörre, hogy ő miért nincs itt, meg hogyan foglalkozik ezzel az üggyel, mert még itt megrónak szocialista képviselőtársaim, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, bár mégiscsak ő a miniszter. Az első kérdéskör ahhoz kapcsolódik, amiről mi ma beszélünk: tájékozódás a Magyar Állami Operaház helyzetéről. Úgy vélem, ahhoz, hogy egy tájékozódás teljes körű legyen, fontos azt a kérdést föltennünk, hogyan lehetséges, hogy válságba került az Operaház. Ha ezt a kérdést megkerüljük, nem válaszoljuk meg, akkor azt hiszem, nehezen tudunk jó válaszokat adni arra, hogy hogyan tovább és mit kellene tenni. Szerintem tanulni kell a hibákból és nem nem beszélni róla. Azt hiszem, a továbblépés hitelességéhez fontos az őszinte szembenézés. Mivel az elmúlt években is Schneider Márta a minisztériumban tevékenykedett, és ezzel a területtel foglalkozott, maga Vass Lajos politikai államtitkár volt, azt hiszem, két autentikus szereplő ül velünk szemben az asztal végén, akiktől meg lehet kérdezni: mit gondolnak, hogyan lehetséges, mi az oka ennek, mik voltak ezek a fontos momentumok önök szerint, hogy válságba került az Operaház, hogy ez a helyzet. Nem a felelősöket akarom keresni, ennek nem most van itt az ideje, ma nem ezért ülünk itt, hogy ki a felelős azért, hogy ez történt. Nem ezt kérdezem. Azt kérdezem, hogy hogyan lehetséges. Nagyon adódik a kérdés, mert ahogy Vass Lajos is leírta nekünk, ahogy ismerjük a számokat, 2001-ben még 2 milliárd 232 millió forint volt az Opera állami támogatása, 2002-ben pedig 5 milliárd 869 millió forint. Ez nagyon nagy változás. Hallottunk arról, hogy ennek milyen hatásai voltak. Volt egy ilyen helyzet, kedves hölgyeim és uraim, 2001-ről 2002-re következően, amikor egy ilyen támogatást kapott a magyar opera ügye, ez az intézmény. Ma pedig arról beszélünk - meg azóta is egyébként, az elmúlt hetekben, hónapokban, években -, hogy válságban is probléma van. Valami nagyon nincs rendben. Egy ilyen lépés után ilyen helyzetben lehetünk ma. Nagyon kíváncsi vagyok, államtitkár asszony mit mond arra, hogyan lehetséges ez, mert nekem fontos, hogy meg tudjam ítélni, az, amire törekednek, az eléggé megalapozott-e. Számomra fontos - azt hiszem, mindannyiunk számára fontos lehet -, hogy hogyan vélekedik arról, ami az elmúlt években történt. Úgy láttam, egy kicsit visszafogottan beszéltek a költségvetési kérdésekről önök. De itt mások nem így tettek. Azt hiszem, nem lehet megkerülni ezt az ügyet. Ez az egyik kérdésem. A másik kérdésem arra az anyagra vonatkozik, amit megkaptunk. A mai napon kaptuk ezt, ismerjük a dolgot, de azzal, hogy itt most megkaptuk, hogy a kormány úgymond hivatalosan a képviselők asztalára tette az imént a Magyar Állami Operaház alapfeladatainak felsorolását, ezt a tizenhat pontot. Ez fölveti azt a kérdést - és kérdezem államtitkár asszonyt, hogy hogyan látja -, mi az a szükséges költségvetési támogatás, amely alapján eleget tud tenni a Magyar Állami Operaház ezen alapfeladatainak. Nagyon-nagyon fontos kérdés szerintem. Azért is fontos, a fontosságán túl aktuális is, hiszen a költségvetési törvényt a kormány benyújtotta. Nyilván önök azt mondják, hogy ez a költségvetési törvény 2007. évre vonatkozóan egy nagyon kidolgozott, nagyon átgondolt, nagyon fontos és nem is tudom, még mi. De ebben az Állami Operaház támogatása is szerepel. Bizonyára átgondolták azt, hogy miért annyi, amennyi. Én arra az összefüggésre is kíváncsi lennék, hogy ami ott szerepel - és ami itt szerepel alapfeladatokként, és ezen alapfeladatok ellátása -, az vajon ellátható-e abból a támogatásból, hogyan állt ehhez a kérdéskörhöz a minisztérium. Azért is jó a pillanat, hogy beszélgetünk az Operaház ügyéről, mert fölmerült - egyébként nemcsak az Operaháznál, hanem más nagy nemzeti intézmények kapcsán is - a jogos igény arra, hogy egy éveken túlmutató finanszírozási rendszert alakítsunk ki. Hogy gondolkodjunk azon, hogy hogyan lehetne megteremteni ezen intézmények szakmai működési biztonságát. Ahhoz nagyon fontos az, hogy két, három, négy, hét éven keresztüli finanszírozási garanciák legyenek. Valaki ezt normatív finanszírozásnak mondja, valaki esetleg időben mondja előremutatóan garantált finanszírozásnak. Múzeumok, nagy nemzeti gyűjtemények, Nemzeti Színház, sok helyen szóba kerülhet ez, a Magyar Állami Operaháznál is, és itt szóba is került. Kérdezem azt államtitkár asszonytól, hogy a mostani költségvetés beterjesztésekor felmerült-e ez a lehetőség, mert szó nincs abban erről. De a háttérben az önök szemlélete milyen e tekintetben? Gondoltak-e arra, hogy ezt hogyan lehetne megoldani, és lát-e valamikor erre lehetőséget az Operaházat illetően is? A következő téma a két játszóhely kérdése, ami szerintem nem csupán helykérdés - és itt az Operaház hozzáértő szakemberei el is mondták -, ez több mint gazdasági kérdés. Vass Lajos leírta az anyagában. Én nagyon örülök, és nagyon fontosnak tartom azt a szemléletet, amit ez ügyben képvisel Vass Lajos, ami azt mondja, hogy két játszóhely kell. De van bennem némi nyugtalanság, mert én ismerek olyan anyagot, amit két évvel ezelőtt a minisztérium jelenlegi gazdasági ügyekért felelős államtitkára, Závecz Ferenc írt, amiben hosszan értekezik arról, hogy milyen előnye van a kétházas játszásról áttérni az egyházas játszásra. Mivel gazdasági oldalról igencsak döntési helyzetben van Závecz úr, ezért fontos. Kérdezem Schneider Mártát, hogy kedves Márta, mit gondol a minisztérium most az egyházas, kétházas játszásról, mert változhatott azóta a vélemény, más a helyzet, van elég pénz... A Závecz-tanulmányban az merült fel, hogy nincs elég pénz, ezért kellene ezen elgondolkodni. Nem az Operának akar ártani - ne értsük félre! - a tanulmány és szerzője, hanem, ha jól értettem, anyagi oldalról közelített a dologhoz. Ha megengedik, egy általánosabb kérdésem is lenne. Azt gondolom, a kultúra legmélyebb rétegeihez - és ilyen az Opera - nem lehet értékmentesen közelíteni. Nem elég a pragmatizmus, hanem értékelvűen kell közelíteni a kérdéshez. Ismerve államtitkár asszonyt, miniszteri biztos urat is, tudom, hogy értékelvűen közelítenek a kulturális kérdésekhez. De ma nem volt eddig alkalma államtitkár asszonynak - vagy az időkeret volt kevés, nem tudom - arról beszélni, hogy a magyar operakultúra jövőjét illetően milyen elképzelései vannak a minisztériumnak. Az operaházi megszólalók - elnézést, hogy így említem önöket - utaltak arra, hogy ez milyen fontos ügy. Én nagyon szeretném, ha hallhatnánk államtitkár asszonytól, hogy a jelenlegi magyar kormány Oktatási és Kulturális Minisztériuma mit gondol a magyar operakultúra jövőjét illetően. Ilyenkor nemcsak a Magyar Állami Operaházra mint intézményre gondolok, hanem ahogy itt elhangzott, széles értelemben a magyar operakultúrára. Tisztelettel kérem, mivel még időnk is van, legyenek kedvesek, válaszoljanak! Köszönöm szépen. 90 UK(91-100) - Halász ELNÖK: Halász képviselő úr az időre hivatkozott. Időnk van, de korlátozott. (Halász János: Akkor maradunk tovább. Nem kell átadni a termet senkinek.) Világos, csak szerettem volna tájékoztatni a jelenlévőket, hogy egy-egy felszólalás után nem zárjuk le, a maradó idő még a további felszólalásokra is kell.
1580 krisz 2009-08-29 13:40:28 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Megosztom veletek a képviselők hozzászólásait is,továbbá a vezetés válaszait.Bocsánat ha nagyon hosszúra nyúlik azért próbálom hozzászólásonként bemásolni , de fontosnak tartom ,hogy tudjatok róla .Minden információt felfogok ide pakolni talán akkor megtudjuk menti az Erkel Színházat. Üdvözlök mindenkit,Krisz
Megosztom veletek a képviselők hozzászólásait is,továbbá a vezetés válaszait.Bocsánat ha nagyon hosszúra nyúlik azért próbálom hozzászólásonként bemásolni , de fontosnak tartom ,hogy tudjatok róla .Minden információt felfogok ide pakolni talán akkor megtudjuk menti az Erkel Színházat. Üdvözlök mindenkit,Krisz
1579 Pancoletti 2009-08-29 13:25:35
tudjátok, szerintem k.rva jó, hogy ezek a jegyzőkönyvek szerint minden érintett szentfazék és védi az Erkel Színházat. Érdekes, hogy ezt eddig sosem tapasztaltam. Sőt, pont ennek az ellenkezőjét... Az egész egy színjáték.
tudjátok, szerintem k.rva jó, hogy ezek a jegyzőkönyvek szerint minden érintett szentfazék és védi az Erkel Színházat. Érdekes, hogy ezt eddig sosem tapasztaltam. Sőt, pont ennek az ellenkezőjét... Az egész egy színjáték.
1578 krisz 2009-08-29 13:21:34 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás! Gulyás képviselő úr! Képviselői kérdések, hozzászólások GULYÁS DÉNES (Fidesz): Igyekszem nagyon rövid lenni. Nagyon szépen köszönöm elsősorban kollégáimnak, Vass Lajos úrnak, a minisztérium képviselő asszonyának, hogy ide fáradtak, és ilyen erővel és elszántsággal képviselik a színházat. Nagyon szépen köszönöm. Csak néhány gyakorlati kérdést szeretnék feltenni. Előrebocsátom, hogy nagyon sok mindennel egyetértek ebben az anyagban, amit Vass Lajos úr küldött nekünk. Néhány dolgot szeretnék csak kérdezni, illetve felvetni. Többször fölmerült Hegyi Árpád Jutocsa neve. Azt hiszem, aranykeretbe nem nagyon fogjuk foglalni az ő nevét, ami a tevékenységét illeti a műfaj és a színház pusztítása területén. Többször föltettem azt a kérdést - tudom, hogy nincs mód számszerűen kifejezni -, mekkora végkielégítést kapott Hegyi Árpád Jutocsa azért, hogy pusztított egy évig. Ugyanis miniszter úrnak föltettem azt a kérdést, így, hogy "Mekkorát?", mire azt mondta, hogy ezt nem lehet nyilvánosságra hozni, csak az érintett beleegyezésével. Magyarul a kérdésemre választ kaptam: igen, a pusztításért kapott végkielégítést Hegyi Árpád Jutocsa. Kinél merült fel - bármikor is -, hogy ilyen pusztítás után Hegyi Árpád Jutocsa nem jutalmat és végkielégítést kellene, hogy kapjon, hanem neki kellene a költségvetésbe befizetni pénzt, konszolidálni azt a pusztítást, amit végzett. Őróla csak ennyit szeretnék mondani. A másik: Rendkívüli ez az információ, hogy Hiller miniszter úr semmiféle anyagot nem küldött a mostani beszélgetésre, ez szerintem meglehetősen furcsa, hogy finoman fejezzem ki magam. Felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire érdekli őt valójában az Operaház helyzete. Vass Lajos úrtól szeretném megkérdezni, hogy mikor utoljára találkozott Hiller miniszter úrral az Operaház ügyében való tárgyalás céljából? Mi az ő aktivitása ebben a tekintetben? Ha az Erkel Színházat be kell zárni egy év múlva, akkor miért kell erre pénzt költeni? Ebben a levélben a második pontban azt olvashatjuk, hogy azért kellett erre pénzt költeni, hogy működőképes legyen. A létszámcsökkentéssel vannak problémáim. Nem tudom, hogy mekkora volt a létszámcsökkentés, helyesebben számot tudok, de mekkora a produkciókat létrehozók közül az elbocsátottak száma, és mekkora az adminisztráció területéről elbocsátottak száma? Hány igazgató és a nekik járó titkárnő van az Operában mobiltelefon-használattal és benzintérítéssel? Különös tekintettel arra, hogy e levél harmadik pontjának második felében további létszámcsökkentést említenek, mégpedig hosszú távú koncepciót, mint az előadások és a játszott darabok meghatározó tényezőként megjelölve. Teljesen kiviláglik, hogy a repertoárt és az előadások számát kell csökkenteni, előbb a művészeket kell utcára tenni. Van egy sajátos pont ebben, a negyedik, amit szeretnék elolvasni, mert nagyon rövid. "A színlelt szerződések kiküszöbölése és a törvényi kötelezettségek teljesítése végett megszüntettük korábbi megbízási és vállalkozási szerződéseinket. A hiányzó munkaerő biztosítása céljából pedig lefolytattunk egy munkaerő-kölcsönzési közbeszerzési pályázatot." Erről szeretnék valamit bővebben hallani. Nagyon sok művész van, aki megbízási szerződéssel dolgozik, mert nem közalkalmazott az Operaházban. 70 UK(71-80) - Gulyás Dénes Ha ezek a művészek nem végeznek munkát az Operaházban, akkor repertoárnak durván az egynegyedét képes eljátszani a színház. Tehát az ő munkájukra mindenképpen szükség van. Ha ez azt takarja, hogy valamilyen közvetítő céget kell iktatni az Operaház és a fellépő művészek közé, ezt nagyon rossz ötletnek tartom, hiszen az Operaház évtizedek óta minden fellépő művészét ismeri. Miért egy céget beépíteni közé, esetleg csak azért, hogy pénzt keressen, vagy a gázsi egy bizonyos részét menedzselési költségekre költsék? Amit Hetényi Márta elmondott, mindenki ismeri, az alapprobléma végül is, a pénztelenség. A modernizációs programmal kapcsolatban csak két apró dolgot szeretnék mondani. Az Erkel Színházzal az alapvető probléma az, hogyha megszűnik az Erkel Színház, és a helyére épül egy nem színház, hanem a tervek szerint valami olyan komplexum, amelynek egy rész elenne az Erkel Színház, privát pénzből, privát tőkéből, akkor az Erkel Színház megszűnne továbbra a Magyar Állami Operaház része lenni. A beruházó tulajdona lesz, aki majd eldönti, hogy 120 napra - ahogyan mondtad - majd bérbe adja az Operaháznak. Tessék mondani! Ilyen anyagi helyzet mellett az Operaház miből fogja kifizetni a bérleti díjat? Egy. Kettő: szerintem a beruházónak nem az lesz az érdeke, hogy kölcsönadja az Operaháznak, hanem olyan produkciókra fogja kölcsönadni, amelyekből biztosan komoly bevétele lesz. Ez szerintem feloldhatatlan anyagi probléma. Magyarul, itt bástyát veszít a műfaj és az Operaház. Rögtön befejezem. A modernizációs programban, illetve nem programban, bocsánat, ebben a tartalomjegyzékben tíz pont le van írva, nem szerepel az, ami pedig ennek a műfajnak - vagy azoknak, akik ezt művelik - az alapvető küldetése, hogy a zenével, a műfajjal a jövő zenész és hallgató generációjával foglalkozó rész nincs benne. Ugyanakkor a Magyar Állami Operaház feladatai között szerepel egy oda nem illő rész, amely szerintem törlendő onnan - legalábbis, el kellene kezdeni erről beszélni -, mégpedig az utolsó előtti, mely szerint: az opera- és balettművészet utánpótlás-képzésének részeként azoknak a fiatal művészeknek, akiket saját produkciójában kíván felléptetni, ösztöndíj biztosítása, mesterkurzusok szervezése, valamint a fiatal művészek színpadképességének fokozására képzés biztosítása a Magyar Állami Operaház énekstúdiójában, valamint balettkarában. Erről a következőt tartom fontosnak elmondani. Ma Magyarországon a művészeti felsőoktatási intézmények átlagban évi egymillió forintot - most már többet, mint egymilliót - költenek évenként, diákonként ezeknek a diákoknak a képzésére. Magyarán, az Operaházban az előbb említett igazgató alatt - meg még azelőtt is - divat volt az, hogy azoknak a növendékeknek, akikre ennyit költött az állam a Zeneakadémián, nem kaptak szerződést, munkát az Operaházban, csak akkor, ha elvégezték az Operaház stúdióját, ahol sokkal alacsonyabb színvonalú és képesítést nem adó képzést kaptak. Ez valahol olyan anomália, amely elképesztő. Arról nem beszélve, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül az Operaháznak. Itt valami olyan ellentmondás van, amely az egyik kerékkötője, arról nem is beszélve, hogy a színháznak ez nagyon sok pénzbe kerül. Röviden ezt a néhány dolgot szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani. Teljesen egyetértek azzal a felháborodott felvetéssel, amit Keveházi Gábor mondott Mortier úrral kapcsolatban. Mortier urat nagyon jól ismerjük a szakmában, ez a hely és alkalom most nem igazán arra való, hogy őt méltassuk - ő nagyszerű ember, és ehhez a szakmához rendkívüli módon ért, nemzetközi rangú és hírű ember -, mégis azt gondolom, hogy Magyarországon ma igenis, nagyon sok olyan ember van, aki legalább olyan színvonalas a szakmájában, mint Mortier úr. Nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra, hogy a magyar nemzeti Operaház jövőjét meghatározandó, vagy esetleges igazgatói pályázatát kiíró bizottságban Mortier úr véleményt nyilvánítson. Azt hiszem, erre itt most tudok mondani 15 olyan embert, aki legalább olyan színvonalú, mint Mortier úr. Azt gondolom, akkor lehetne erről szó, ha mondjuk, Mortier úr meghívna valakit Magyarországról, aki aztán ugyanúgy beleszólhatna a párizsi Opera következő pályázatkiírásához, hogy mondjon véleményt. (Derültség.) Abszurdumnak tartom, nincs rá szükség. Legyen annyi önbecsülése ennek a kulturális kormányzatnak hogy higgye el, ebben az országban igenis, nagyon sok olyan színvonalú ember van, aki képes meghatározni a műfajt. Az elvándorlásról pedig - talán kis malíciával - annyit szeretnék mondani, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr elmondta, el lehet menni ebből az országból, nem kötelező itt dolgozni. Csak akkor azokra az emberekre ne költsünk évenként egymillió forintot a magyar költségvetés pénzéből. Köszönöm szépen.
Folytatás! Gulyás képviselő úr! Képviselői kérdések, hozzászólások GULYÁS DÉNES (Fidesz): Igyekszem nagyon rövid lenni. Nagyon szépen köszönöm elsősorban kollégáimnak, Vass Lajos úrnak, a minisztérium képviselő asszonyának, hogy ide fáradtak, és ilyen erővel és elszántsággal képviselik a színházat. Nagyon szépen köszönöm. Csak néhány gyakorlati kérdést szeretnék feltenni. Előrebocsátom, hogy nagyon sok mindennel egyetértek ebben az anyagban, amit Vass Lajos úr küldött nekünk. Néhány dolgot szeretnék csak kérdezni, illetve felvetni. Többször fölmerült Hegyi Árpád Jutocsa neve. Azt hiszem, aranykeretbe nem nagyon fogjuk foglalni az ő nevét, ami a tevékenységét illeti a műfaj és a színház pusztítása területén. Többször föltettem azt a kérdést - tudom, hogy nincs mód számszerűen kifejezni -, mekkora végkielégítést kapott Hegyi Árpád Jutocsa azért, hogy pusztított egy évig. Ugyanis miniszter úrnak föltettem azt a kérdést, így, hogy "Mekkorát?", mire azt mondta, hogy ezt nem lehet nyilvánosságra hozni, csak az érintett beleegyezésével. Magyarul a kérdésemre választ kaptam: igen, a pusztításért kapott végkielégítést Hegyi Árpád Jutocsa. Kinél merült fel - bármikor is -, hogy ilyen pusztítás után Hegyi Árpád Jutocsa nem jutalmat és végkielégítést kellene, hogy kapjon, hanem neki kellene a költségvetésbe befizetni pénzt, konszolidálni azt a pusztítást, amit végzett. Őróla csak ennyit szeretnék mondani. A másik: Rendkívüli ez az információ, hogy Hiller miniszter úr semmiféle anyagot nem küldött a mostani beszélgetésre, ez szerintem meglehetősen furcsa, hogy finoman fejezzem ki magam. Felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire érdekli őt valójában az Operaház helyzete. Vass Lajos úrtól szeretném megkérdezni, hogy mikor utoljára találkozott Hiller miniszter úrral az Operaház ügyében való tárgyalás céljából? Mi az ő aktivitása ebben a tekintetben? Ha az Erkel Színházat be kell zárni egy év múlva, akkor miért kell erre pénzt költeni? Ebben a levélben a második pontban azt olvashatjuk, hogy azért kellett erre pénzt költeni, hogy működőképes legyen. A létszámcsökkentéssel vannak problémáim. Nem tudom, hogy mekkora volt a létszámcsökkentés, helyesebben számot tudok, de mekkora a produkciókat létrehozók közül az elbocsátottak száma, és mekkora az adminisztráció területéről elbocsátottak száma? Hány igazgató és a nekik járó titkárnő van az Operában mobiltelefon-használattal és benzintérítéssel? Különös tekintettel arra, hogy e levél harmadik pontjának második felében további létszámcsökkentést említenek, mégpedig hosszú távú koncepciót, mint az előadások és a játszott darabok meghatározó tényezőként megjelölve. Teljesen kiviláglik, hogy a repertoárt és az előadások számát kell csökkenteni, előbb a művészeket kell utcára tenni. Van egy sajátos pont ebben, a negyedik, amit szeretnék elolvasni, mert nagyon rövid. "A színlelt szerződések kiküszöbölése és a törvényi kötelezettségek teljesítése végett megszüntettük korábbi megbízási és vállalkozási szerződéseinket. A hiányzó munkaerő biztosítása céljából pedig lefolytattunk egy munkaerő-kölcsönzési közbeszerzési pályázatot." Erről szeretnék valamit bővebben hallani. Nagyon sok művész van, aki megbízási szerződéssel dolgozik, mert nem közalkalmazott az Operaházban. 70 UK(71-80) - Gulyás Dénes Ha ezek a művészek nem végeznek munkát az Operaházban, akkor repertoárnak durván az egynegyedét képes eljátszani a színház. Tehát az ő munkájukra mindenképpen szükség van. Ha ez azt takarja, hogy valamilyen közvetítő céget kell iktatni az Operaház és a fellépő művészek közé, ezt nagyon rossz ötletnek tartom, hiszen az Operaház évtizedek óta minden fellépő művészét ismeri. Miért egy céget beépíteni közé, esetleg csak azért, hogy pénzt keressen, vagy a gázsi egy bizonyos részét menedzselési költségekre költsék? Amit Hetényi Márta elmondott, mindenki ismeri, az alapprobléma végül is, a pénztelenség. A modernizációs programmal kapcsolatban csak két apró dolgot szeretnék mondani. Az Erkel Színházzal az alapvető probléma az, hogyha megszűnik az Erkel Színház, és a helyére épül egy nem színház, hanem a tervek szerint valami olyan komplexum, amelynek egy rész elenne az Erkel Színház, privát pénzből, privát tőkéből, akkor az Erkel Színház megszűnne továbbra a Magyar Állami Operaház része lenni. A beruházó tulajdona lesz, aki majd eldönti, hogy 120 napra - ahogyan mondtad - majd bérbe adja az Operaháznak. Tessék mondani! Ilyen anyagi helyzet mellett az Operaház miből fogja kifizetni a bérleti díjat? Egy. Kettő: szerintem a beruházónak nem az lesz az érdeke, hogy kölcsönadja az Operaháznak, hanem olyan produkciókra fogja kölcsönadni, amelyekből biztosan komoly bevétele lesz. Ez szerintem feloldhatatlan anyagi probléma. Magyarul, itt bástyát veszít a műfaj és az Operaház. Rögtön befejezem. A modernizációs programban, illetve nem programban, bocsánat, ebben a tartalomjegyzékben tíz pont le van írva, nem szerepel az, ami pedig ennek a műfajnak - vagy azoknak, akik ezt művelik - az alapvető küldetése, hogy a zenével, a műfajjal a jövő zenész és hallgató generációjával foglalkozó rész nincs benne. Ugyanakkor a Magyar Állami Operaház feladatai között szerepel egy oda nem illő rész, amely szerintem törlendő onnan - legalábbis, el kellene kezdeni erről beszélni -, mégpedig az utolsó előtti, mely szerint: az opera- és balettművészet utánpótlás-képzésének részeként azoknak a fiatal művészeknek, akiket saját produkciójában kíván felléptetni, ösztöndíj biztosítása, mesterkurzusok szervezése, valamint a fiatal művészek színpadképességének fokozására képzés biztosítása a Magyar Állami Operaház énekstúdiójában, valamint balettkarában. Erről a következőt tartom fontosnak elmondani. Ma Magyarországon a művészeti felsőoktatási intézmények átlagban évi egymillió forintot - most már többet, mint egymilliót - költenek évenként, diákonként ezeknek a diákoknak a képzésére. Magyarán, az Operaházban az előbb említett igazgató alatt - meg még azelőtt is - divat volt az, hogy azoknak a növendékeknek, akikre ennyit költött az állam a Zeneakadémián, nem kaptak szerződést, munkát az Operaházban, csak akkor, ha elvégezték az Operaház stúdióját, ahol sokkal alacsonyabb színvonalú és képesítést nem adó képzést kaptak. Ez valahol olyan anomália, amely elképesztő. Arról nem beszélve, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül az Operaháznak. Itt valami olyan ellentmondás van, amely az egyik kerékkötője, arról nem is beszélve, hogy a színháznak ez nagyon sok pénzbe kerül. Röviden ezt a néhány dolgot szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani. Teljesen egyetértek azzal a felháborodott felvetéssel, amit Keveházi Gábor mondott Mortier úrral kapcsolatban. Mortier urat nagyon jól ismerjük a szakmában, ez a hely és alkalom most nem igazán arra való, hogy őt méltassuk - ő nagyszerű ember, és ehhez a szakmához rendkívüli módon ért, nemzetközi rangú és hírű ember -, mégis azt gondolom, hogy Magyarországon ma igenis, nagyon sok olyan ember van, aki legalább olyan színvonalas a szakmájában, mint Mortier úr. Nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra, hogy a magyar nemzeti Operaház jövőjét meghatározandó, vagy esetleges igazgatói pályázatát kiíró bizottságban Mortier úr véleményt nyilvánítson. Azt hiszem, erre itt most tudok mondani 15 olyan embert, aki legalább olyan színvonalú, mint Mortier úr. Azt gondolom, akkor lehetne erről szó, ha mondjuk, Mortier úr meghívna valakit Magyarországról, aki aztán ugyanúgy beleszólhatna a párizsi Opera következő pályázatkiírásához, hogy mondjon véleményt. (Derültség.) Abszurdumnak tartom, nincs rá szükség. Legyen annyi önbecsülése ennek a kulturális kormányzatnak hogy higgye el, ebben az országban igenis, nagyon sok olyan színvonalú ember van, aki képes meghatározni a műfajt. Az elvándorlásról pedig - talán kis malíciával - annyit szeretnék mondani, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr elmondta, el lehet menni ebből az országból, nem kötelező itt dolgozni. Csak akkor azokra az emberekre ne költsünk évenként egymillió forintot a magyar költségvetés pénzéből. Köszönöm szépen.
1577 krisz 2009-08-29 13:19:46 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás! Hetényi Márta gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház) HETÉNYI MÁRTA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Hetényi Márta vagyok, az Operaház gazdasági igazgatója. Csak pár mondatot szeretnék mondani az elmúlt néhány évről. Az egyik, amit többen hangsúlyoztak: gondoljanak bele, a legutolsó főigazgató, Szinetár Miklós ideje 2001 júniusában lejárt. Onnantól kezdve három kinevezett főigazgatója volt az Operaháznak: Ocsmándy Miklós tíz hónapig, Szinetár Miklós három évig és Hegyi Árpád Jutocsa tíz hónapig. Ez az Operaház működésén nagyon keményen meglátszik. Az a baj, hogy ezt a házat rángatjuk előre-hátra. Állandó szervezeti változásokban vagyunk benne. Ez befolyásolja a gazdálkodást. Ez az egyik dolog, ami befolyásolja a gazdálkodást. A másik dolog, ami szintén befolyásolja a gazdálkodást, az, hogy 2001-ben ígéretet kaptunk arra, hogy négymilliárd forinttal megemelik a támogatásunkat. 2002-ben nem az egész négymilliárd forintot, több részletben 3,8 milliárdot kaptunk. 2003. január 1-jén a négymilliárd forintos támogatást kapásból a minisztérium fél milliárd forinttal csökkentette. 2002-ben, amikor Ocsmándy Miklós az ígéretet megkapta a négymilliárd forintos támogatásra, akkor ennek megfelelően állapította meg a különböző részlegek bérkeretét. A bérkeret, a bérrendszer ennek a négymilliárd forintos összegnek az ismeretében épült ki. Tudjuk, hogy viszonylag könnyű egy bemutatót eldönteni, megcsinálni, elhagyni presztízsveszteség, de nem lesz a következő évben következménye. De az, hogy az Operaház plusz négymilliárd forint, tehát közel 6,5 milliárd forintos támogatás ígéretében alakította ki a bérrendszerét, az azt jelenti, hogy onnantól kezdve már csak akkor lehet csökkenteni ezt a tételt, ha az embereket elbocsátjuk, mert bért visszavenni nem lehet. Menetközben nemcsak 2003-ban csökkent a támogatásunk félmilliárddal, csökkent később is. Úgy volt, hogy a 2005. évi támogatásunk 4,5 milliárd forint lesz, csak a Hiller-Szinetár-féle megállapodás következtében sikerült ezt visszatornászni. De úgy indultunk 2005 januárjában, hogy a támogatásunk 4,5 milliárd forint volt, de az előző év decemberében megkötött megállapodás értelmében sikerült visszatornászni olyan módon, hogy 2005-re kaptunk volna bázisként 5,5 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy 2006-ban, 2007-ben és mindig 5,5 milliárd forint, és kaptunk volna még 2006. évre 300 millió forint egyszeri kötelezettségvállalást. Ezt a megállapodást a minisztérium - amikor Hegyi Árpád Jutocsa belépett - egy egyezséggel eltörölte, és az Operaház támogatása 5,3 millió forint lett. Ha arról beszélünk, hogy miért vannak a hiányok, a lemaradások, miért küzdünk százmilliós nagyságrendű szállítói állománnyal? Gyakorlatilag itt már nemcsak az állam tartja fenn az Operaházat, és nemcsak a nézők, hanem részben a szállítói kör is finanszíroz minket azzal, hogy tudomásul veszi, később fizetünk, és elfogadja, hogy tudja, nem fogunk elköltözni az Andrássy útról, előbb-utóbb meg fogják kapni a pénzüket. Ez az egy előnyünk van. Vannak olyan szállítók, akik húsz éve ismernek minket, nem nagy cég, azt mondja, ő már csak azért marad meg nálunk, mert szereti az operát, de egyébként magáncégeknél vállal munkát, mert valamiből meg kell élnie, és el kell tartania a saját beosztottjait. De ez ennek a következménye is. Sajnos a jelenlegi anyagi helyzetünknek részben ez a következménye. Sajnos sikerült az előző igazgatónknak lecsökkentenie a támogatási összegeket annak ellenére, hogy a megelőző igazgatónk valamilyen módon visszatornászta. (Gulyás Dénes: Lehet, hogy ez volt a dolga.) Lehet! Kollégáim mind elmondták, ami alapvető igazság, hogy gyakorlatilag a színház folyamatosan emeli a jegyárait. Jegyáremelésünk 2005-ben 30 százalékos volt. Idén megint 10 százalékos! És ez az Operaházra vonatkozik, az Erkel Színházban nem vagyunk képesek! De azt is figyelembe kell venni, majd beszélünk arról, hogy az Operaházban rengeteg a turista. Gyakorlatilag az Operaházat abból a szempontból is figyelni kellene, hogy az országimázs része. Bejön a turista, nagyon kellemetlen helyzetben vagyunk, mert most már azt is látja a turista, hogy ha végigjön a házon, hogy kopott a szőnyeg, kopott ez, kopott az... (Közbeszólás. Patinás!) Igen, patinás! Abból a szempontból is figyelni kellene az Andrássy úti épületre, hogy az viszi a hírünket, a külföldit oda viszik be. Hova lehet este elmenni? A prózai színházakba kevésbé, tehát ez az a hely, ahova a külföldieket el tudják hozni. Ez is egy szempont szerintem. Mindemellett, hogy kellene egy másik játszóhely, ahova viszont a magyar emberek jönnek. Gulyás művész úr tudja, vannak előadásaink, ahol hátul ülnek, mert ha külföldit nem tudunk hozni, akkor az első soraink üresek, de hátul és a harmadik emelet azonnal el van adva, mert a harmadik emeleti jegyárakat nem emeljük hosszú évek óta azért, hogy a magyar ember lásson operaelőadást. Köszönöm szépen.
Folytatás! Hetényi Márta gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház) HETÉNYI MÁRTA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Hetényi Márta vagyok, az Operaház gazdasági igazgatója. Csak pár mondatot szeretnék mondani az elmúlt néhány évről. Az egyik, amit többen hangsúlyoztak: gondoljanak bele, a legutolsó főigazgató, Szinetár Miklós ideje 2001 júniusában lejárt. Onnantól kezdve három kinevezett főigazgatója volt az Operaháznak: Ocsmándy Miklós tíz hónapig, Szinetár Miklós három évig és Hegyi Árpád Jutocsa tíz hónapig. Ez az Operaház működésén nagyon keményen meglátszik. Az a baj, hogy ezt a házat rángatjuk előre-hátra. Állandó szervezeti változásokban vagyunk benne. Ez befolyásolja a gazdálkodást. Ez az egyik dolog, ami befolyásolja a gazdálkodást. A másik dolog, ami szintén befolyásolja a gazdálkodást, az, hogy 2001-ben ígéretet kaptunk arra, hogy négymilliárd forinttal megemelik a támogatásunkat. 2002-ben nem az egész négymilliárd forintot, több részletben 3,8 milliárdot kaptunk. 2003. január 1-jén a négymilliárd forintos támogatást kapásból a minisztérium fél milliárd forinttal csökkentette. 2002-ben, amikor Ocsmándy Miklós az ígéretet megkapta a négymilliárd forintos támogatásra, akkor ennek megfelelően állapította meg a különböző részlegek bérkeretét. A bérkeret, a bérrendszer ennek a négymilliárd forintos összegnek az ismeretében épült ki. Tudjuk, hogy viszonylag könnyű egy bemutatót eldönteni, megcsinálni, elhagyni presztízsveszteség, de nem lesz a következő évben következménye. De az, hogy az Operaház plusz négymilliárd forint, tehát közel 6,5 milliárd forintos támogatás ígéretében alakította ki a bérrendszerét, az azt jelenti, hogy onnantól kezdve már csak akkor lehet csökkenteni ezt a tételt, ha az embereket elbocsátjuk, mert bért visszavenni nem lehet. Menetközben nemcsak 2003-ban csökkent a támogatásunk félmilliárddal, csökkent később is. Úgy volt, hogy a 2005. évi támogatásunk 4,5 milliárd forint lesz, csak a Hiller-Szinetár-féle megállapodás következtében sikerült ezt visszatornászni. De úgy indultunk 2005 januárjában, hogy a támogatásunk 4,5 milliárd forint volt, de az előző év decemberében megkötött megállapodás értelmében sikerült visszatornászni olyan módon, hogy 2005-re kaptunk volna bázisként 5,5 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy 2006-ban, 2007-ben és mindig 5,5 milliárd forint, és kaptunk volna még 2006. évre 300 millió forint egyszeri kötelezettségvállalást. Ezt a megállapodást a minisztérium - amikor Hegyi Árpád Jutocsa belépett - egy egyezséggel eltörölte, és az Operaház támogatása 5,3 millió forint lett. Ha arról beszélünk, hogy miért vannak a hiányok, a lemaradások, miért küzdünk százmilliós nagyságrendű szállítói állománnyal? Gyakorlatilag itt már nemcsak az állam tartja fenn az Operaházat, és nemcsak a nézők, hanem részben a szállítói kör is finanszíroz minket azzal, hogy tudomásul veszi, később fizetünk, és elfogadja, hogy tudja, nem fogunk elköltözni az Andrássy útról, előbb-utóbb meg fogják kapni a pénzüket. Ez az egy előnyünk van. Vannak olyan szállítók, akik húsz éve ismernek minket, nem nagy cég, azt mondja, ő már csak azért marad meg nálunk, mert szereti az operát, de egyébként magáncégeknél vállal munkát, mert valamiből meg kell élnie, és el kell tartania a saját beosztottjait. De ez ennek a következménye is. Sajnos a jelenlegi anyagi helyzetünknek részben ez a következménye. Sajnos sikerült az előző igazgatónknak lecsökkentenie a támogatási összegeket annak ellenére, hogy a megelőző igazgatónk valamilyen módon visszatornászta. (Gulyás Dénes: Lehet, hogy ez volt a dolga.) Lehet! Kollégáim mind elmondták, ami alapvető igazság, hogy gyakorlatilag a színház folyamatosan emeli a jegyárait. Jegyáremelésünk 2005-ben 30 százalékos volt. Idén megint 10 százalékos! És ez az Operaházra vonatkozik, az Erkel Színházban nem vagyunk képesek! De azt is figyelembe kell venni, majd beszélünk arról, hogy az Operaházban rengeteg a turista. Gyakorlatilag az Operaházat abból a szempontból is figyelni kellene, hogy az országimázs része. Bejön a turista, nagyon kellemetlen helyzetben vagyunk, mert most már azt is látja a turista, hogy ha végigjön a házon, hogy kopott a szőnyeg, kopott ez, kopott az... (Közbeszólás. Patinás!) Igen, patinás! Abból a szempontból is figyelni kellene az Andrássy úti épületre, hogy az viszi a hírünket, a külföldit oda viszik be. Hova lehet este elmenni? A prózai színházakba kevésbé, tehát ez az a hely, ahova a külföldieket el tudják hozni. Ez is egy szempont szerintem. Mindemellett, hogy kellene egy másik játszóhely, ahova viszont a magyar emberek jönnek. Gulyás művész úr tudja, vannak előadásaink, ahol hátul ülnek, mert ha külföldit nem tudunk hozni, akkor az első soraink üresek, de hátul és a harmadik emelet azonnal el van adva, mert a harmadik emeleti jegyárakat nem emeljük hosszú évek óta azért, hogy a magyar ember lásson operaelőadást. Köszönöm szépen.
1576 krisz 2009-08-29 13:13:23 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás ! Rozsos István magánénekes (Magyar Állami Operaház) ROZSOS ISTVÁN (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok, szeretettel üdvözlöm a bizottságot. Rozsos István vagyok, az Operaház magánénekese. Néhány dolgot szeretnék csak hozzáfűzni az előttem felszólalók tartalmas beszámolójához. Jelen pillanatban olyan helyzetben állunk a Magyar Állami Operaházban, hogy van jelenleg ebben az országban egy ház, illetve két helyen játszik, és állandóan össze vagyunk hasonlítva a külfölddel. Szeretnék erről két mondatot mondani. A körülöttünk lévő országokban - főleg Ausztria, Németország, Franciaország, stb. - általában 30-40 operaház működik, teljes létszámmal, és el akarom oszlatni azt a téves információt, hogy ezekben a színházakban nem működnek közalkalmazottak. Nagyon fontos, ami itt az előbb elhangzott, hogy a fiatalok olyan módon vándorolnak el az országból; egyszerűen azon okból kifolyólag, hogy nem tudnak megélni, és nincs biztosítva a jövőjük. Hogyan oldják meg ezt nyugaton? Egy nyugati színháznál általában 2-3 éves szerződések vannak, tehát az illető művész tudja, hogy három éven keresztül annak a színháznak a tagja, és három év után ugyanazon törvények alapján, amelyek nálunk is működnek, nem kötelező az ő szerződését meghosszabbítani. Tehát nem értem azt a félelmet. Miért kell a színházat rákényszeríteni arra, hogy egyre kevesebb közalkalmazottja legyen? Holott, ezeket egyszerűen meg lehetne oldani határozott idejű szerződésekkel. Arról nem beszélve, hogy nagyon divatos nálunk az úgynevezett tízhónapos, meg a darabszerződések. Nézzenek meg egy fiatalembert, aki 25-30 éves, rettentően tehetséges, az államnak sok százezer forintjába került, és amikor bekerül egy színházba, felajánlanak neki 15 előadást egy évben, mondjuk, darabonként 100-150 ezer forintért - természetesen bruttóról beszélünk. Miből él meg? Meg szeretne nősülni, lakást szeretne venni. Itt akar élni, nem akar elmenni. Tudni akarja előre, hogyan folytatódik az élete. Hozzáteszem, természetesen németországi alapszabály - törvény -, hogy például 15 év után kell véglegesíteni az énekest vagy a balett-táncost. Tehát gyakorlatilag a 15 év alatt kiderül, hogy alkalmas-e a pályára, hogy tovább folytassa-e ott a színházba, ott maradjon-e a nyugdíjas idejéig. Semmifajta veszély nem fenyegeti a színházat, hogy neki kötelező ott tartani ezt a művészt. A második dolog, szeretnék elosztani egy félreértést. Jelen pillanatban ennek az országnak van egy világszínvonalú operagárdája és balettgárdája. Jegyezve van mindenütt, akár a tőzsdén is. Hihetetlen módon exportáljuk a művészeket, a zenekart, a kórustagokat, az énekeseket, a balett-táncosokat, mindegyik elhagyja az országot, az előbb említett problémák miatt. Nagyon fontos lenne, hogy Magyarországon az egyetlen Operaházat és balett-társulatot, amely létezik, nem szabadna szétverni. Ennek az egyben tartása - szerintem - országos feladat. Ha ezt a társulatot egyszer szétzavarják, hosszú évtizedekig megint nem lesz társulat az országban. Meg kellene oldani a megélhetési gondokat! Tisztázni kellene a szólisták helyzetét a színházban! Tudni kell, hogy állandóan megjelennek különböző újságokban azok a feltételezések, illetve azok az elemzések, hogy mi történik, miért kell fizetni egy énekest, vagy egy balett-táncost, aki egy évben 15 előadást énekel vagy táncol. Igenis, azért kell megfizetni, mert a 15 előadás mellett még körülbelül 300 napot dolgozik azért, hogy ezt a tizenötöt meg tudja teremteni, meg tudja csinálni. Nem beszélünk az otthoni munkáról, a felkészülésről, a fejekben felhalmozódott mérhetetlen tudást, értéket, amelyet ezek az emberek akár a kórusban, akármelyik részen a színházban megteremtettek, megtanultak. Erre nem lehet csak úgy, egyszerűen azt mondani, hogy kérem, kiteszek a zenekarból három fúvóst, majd hozok helyettük másikat. Honnan? Kicsodát? Ebben az országban csak egy gárda van! Mi nem fogunk tudni vendégeket hozni Ausztriából, Németországból, Franciaországból, mert senki nem tudja megfizetni. Nem akarok beszélni az ottani gázsikról, de nagyon helyes, hogy összehasonlítjuk Párizzsal meg Béccsel a budapesti Operaházat. Igen. De ott kezdődik, hogy tízzel be kell szorozni az úgynevezett támogatást. Abban a pillanatban tárgyalóképes mindenki arra, hogy jöjjön ide egy francia operai szakértő, mondja el a véleményét, de tudja azt, hogy itt ugyanakkora az állami támogatás, mint ott, hiszen ugyanakkora a létszám, a repertoár - hozzáteszem: és két színházban játszanak Bécsben is, Berlinben is, Londonban is, Párizsban is. Tehát a második játszóhely, ha az Erkel Színházat bejátsszák. És hadd nevezzem meg, jelen pillanatban az egyetlen olyan színház a környezetemben, amely alkalmas lenne erre, bár kisebb, és akusztikailag igazán meg kell javítani, az a Thália Színház. Annak megvan a helye - tehát közel van az Operához -, a raktározás és a megközelíthetőség, mindenfajta szempontból az lenne a legjobb, ráadásul befogadó színház. Tehát nem is akarja az ember - nem is tudom, kiktől - elvenni. Hadd mondjam el azt a tényt, hogy az 1960-as évek közepén Lukács Miklós igazgató írt egy tanulmányt az Operaház második színházáról, és azt írta, hogy a jelenlegi Operettszínházat lehetne az Operaház kamaraszínháza, szintén helyi, a befogadó lehetősége, illetve akusztikai és egyéb paraméterei pontosan megfeleltek volna. Természetes, hogy ez jelen pillanatban nem reális. Annyit szeretnék még hozzátenni - bár Gábor elmondta az operajegyeket, sok mindent, a bő repertoárt -, egy dolgot elfelejtünk. Nemcsak azt, hogy a színháznak feladata a nagyon bő repertoár létrehozása, hanem a közönségnevelés! Egyszerűen ott tartunk - olvastam egy statisztikát -, hogy jelenleg a 18 éves korosztályig bezárólag 75 százalékuk életében még nem volt komolyzenei koncerten, nem volt operában, és nem látott balettet. Az ország mindig arról volt híres, hogy ez a kis, tehetséges nemzet mérhetetlen magas színvonalon hogyan adja át a kultúrát, és hogyan neveli a fiatalságot. Az új generációkkal meg kellene ismertetni az operát, és nem egy elit műfaj. Nagyon sajnálom, ne haragudjanak, nem elit műfaj. Ez egy olyan dolog, hogy a legegyszerűbb embertől a legmagasabb intelligenciával rendelkezőig, ha egyszer beül zenét hallgatni, kap valamit. Akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy nem ismeri a zenét, és azt sem tudja, mi az a zongora, de kap valamit. A másik dolog: csatlakoznék Gáborhoz. Ha egyszer a színházban van egy jelenleg elindult, nyugodt folyamat, amelyet tovább lehetne építeni, abszolút nem tartjuk értelmesnek, és nem látjuk a realitását annak, hogy ki kell írni egy pályázatot. Illetve, lehet egy meghívásos pályázatot kiírni, gondolom, ennek megvannak a törvényi alapjai. Ha egyszer van az igazgató, akit elfogad a színház, elfogadja a minisztérium, miért nem lehet azzal továbblépni? Olyan fontos, hogy két hónap alatt legyen egy új igazgatója a színháznak, akivel megint nem tud mit kezdeni a színház, mert nem ért hozzá, azt sem tudja, merre van a folyosón, hova kell menni, nem ismeri az embereket. Ehhez rendkívül komoly empátiával rendelkező emberre van szükség, aki sok-sok évet eltölt ott, és megismeri az embereket, beszél velük. Nagyon szépen köszönöm, nem akartam az idejüket rabolni. (-60)
Folytatás ! Rozsos István magánénekes (Magyar Állami Operaház) ROZSOS ISTVÁN (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok, szeretettel üdvözlöm a bizottságot. Rozsos István vagyok, az Operaház magánénekese. Néhány dolgot szeretnék csak hozzáfűzni az előttem felszólalók tartalmas beszámolójához. Jelen pillanatban olyan helyzetben állunk a Magyar Állami Operaházban, hogy van jelenleg ebben az országban egy ház, illetve két helyen játszik, és állandóan össze vagyunk hasonlítva a külfölddel. Szeretnék erről két mondatot mondani. A körülöttünk lévő országokban - főleg Ausztria, Németország, Franciaország, stb. - általában 30-40 operaház működik, teljes létszámmal, és el akarom oszlatni azt a téves információt, hogy ezekben a színházakban nem működnek közalkalmazottak. Nagyon fontos, ami itt az előbb elhangzott, hogy a fiatalok olyan módon vándorolnak el az országból; egyszerűen azon okból kifolyólag, hogy nem tudnak megélni, és nincs biztosítva a jövőjük. Hogyan oldják meg ezt nyugaton? Egy nyugati színháznál általában 2-3 éves szerződések vannak, tehát az illető művész tudja, hogy három éven keresztül annak a színháznak a tagja, és három év után ugyanazon törvények alapján, amelyek nálunk is működnek, nem kötelező az ő szerződését meghosszabbítani. Tehát nem értem azt a félelmet. Miért kell a színházat rákényszeríteni arra, hogy egyre kevesebb közalkalmazottja legyen? Holott, ezeket egyszerűen meg lehetne oldani határozott idejű szerződésekkel. Arról nem beszélve, hogy nagyon divatos nálunk az úgynevezett tízhónapos, meg a darabszerződések. Nézzenek meg egy fiatalembert, aki 25-30 éves, rettentően tehetséges, az államnak sok százezer forintjába került, és amikor bekerül egy színházba, felajánlanak neki 15 előadást egy évben, mondjuk, darabonként 100-150 ezer forintért - természetesen bruttóról beszélünk. Miből él meg? Meg szeretne nősülni, lakást szeretne venni. Itt akar élni, nem akar elmenni. Tudni akarja előre, hogyan folytatódik az élete. Hozzáteszem, természetesen németországi alapszabály - törvény -, hogy például 15 év után kell véglegesíteni az énekest vagy a balett-táncost. Tehát gyakorlatilag a 15 év alatt kiderül, hogy alkalmas-e a pályára, hogy tovább folytassa-e ott a színházba, ott maradjon-e a nyugdíjas idejéig. Semmifajta veszély nem fenyegeti a színházat, hogy neki kötelező ott tartani ezt a művészt. A második dolog, szeretnék elosztani egy félreértést. Jelen pillanatban ennek az országnak van egy világszínvonalú operagárdája és balettgárdája. Jegyezve van mindenütt, akár a tőzsdén is. Hihetetlen módon exportáljuk a művészeket, a zenekart, a kórustagokat, az énekeseket, a balett-táncosokat, mindegyik elhagyja az országot, az előbb említett problémák miatt. Nagyon fontos lenne, hogy Magyarországon az egyetlen Operaházat és balett-társulatot, amely létezik, nem szabadna szétverni. Ennek az egyben tartása - szerintem - országos feladat. Ha ezt a társulatot egyszer szétzavarják, hosszú évtizedekig megint nem lesz társulat az országban. Meg kellene oldani a megélhetési gondokat! Tisztázni kellene a szólisták helyzetét a színházban! Tudni kell, hogy állandóan megjelennek különböző újságokban azok a feltételezések, illetve azok az elemzések, hogy mi történik, miért kell fizetni egy énekest, vagy egy balett-táncost, aki egy évben 15 előadást énekel vagy táncol. Igenis, azért kell megfizetni, mert a 15 előadás mellett még körülbelül 300 napot dolgozik azért, hogy ezt a tizenötöt meg tudja teremteni, meg tudja csinálni. Nem beszélünk az otthoni munkáról, a felkészülésről, a fejekben felhalmozódott mérhetetlen tudást, értéket, amelyet ezek az emberek akár a kórusban, akármelyik részen a színházban megteremtettek, megtanultak. Erre nem lehet csak úgy, egyszerűen azt mondani, hogy kérem, kiteszek a zenekarból három fúvóst, majd hozok helyettük másikat. Honnan? Kicsodát? Ebben az országban csak egy gárda van! Mi nem fogunk tudni vendégeket hozni Ausztriából, Németországból, Franciaországból, mert senki nem tudja megfizetni. Nem akarok beszélni az ottani gázsikról, de nagyon helyes, hogy összehasonlítjuk Párizzsal meg Béccsel a budapesti Operaházat. Igen. De ott kezdődik, hogy tízzel be kell szorozni az úgynevezett támogatást. Abban a pillanatban tárgyalóképes mindenki arra, hogy jöjjön ide egy francia operai szakértő, mondja el a véleményét, de tudja azt, hogy itt ugyanakkora az állami támogatás, mint ott, hiszen ugyanakkora a létszám, a repertoár - hozzáteszem: és két színházban játszanak Bécsben is, Berlinben is, Londonban is, Párizsban is. Tehát a második játszóhely, ha az Erkel Színházat bejátsszák. És hadd nevezzem meg, jelen pillanatban az egyetlen olyan színház a környezetemben, amely alkalmas lenne erre, bár kisebb, és akusztikailag igazán meg kell javítani, az a Thália Színház. Annak megvan a helye - tehát közel van az Operához -, a raktározás és a megközelíthetőség, mindenfajta szempontból az lenne a legjobb, ráadásul befogadó színház. Tehát nem is akarja az ember - nem is tudom, kiktől - elvenni. Hadd mondjam el azt a tényt, hogy az 1960-as évek közepén Lukács Miklós igazgató írt egy tanulmányt az Operaház második színházáról, és azt írta, hogy a jelenlegi Operettszínházat lehetne az Operaház kamaraszínháza, szintén helyi, a befogadó lehetősége, illetve akusztikai és egyéb paraméterei pontosan megfeleltek volna. Természetes, hogy ez jelen pillanatban nem reális. Annyit szeretnék még hozzátenni - bár Gábor elmondta az operajegyeket, sok mindent, a bő repertoárt -, egy dolgot elfelejtünk. Nemcsak azt, hogy a színháznak feladata a nagyon bő repertoár létrehozása, hanem a közönségnevelés! Egyszerűen ott tartunk - olvastam egy statisztikát -, hogy jelenleg a 18 éves korosztályig bezárólag 75 százalékuk életében még nem volt komolyzenei koncerten, nem volt operában, és nem látott balettet. Az ország mindig arról volt híres, hogy ez a kis, tehetséges nemzet mérhetetlen magas színvonalon hogyan adja át a kultúrát, és hogyan neveli a fiatalságot. Az új generációkkal meg kellene ismertetni az operát, és nem egy elit műfaj. Nagyon sajnálom, ne haragudjanak, nem elit műfaj. Ez egy olyan dolog, hogy a legegyszerűbb embertől a legmagasabb intelligenciával rendelkezőig, ha egyszer beül zenét hallgatni, kap valamit. Akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy nem ismeri a zenét, és azt sem tudja, mi az a zongora, de kap valamit. A másik dolog: csatlakoznék Gáborhoz. Ha egyszer a színházban van egy jelenleg elindult, nyugodt folyamat, amelyet tovább lehetne építeni, abszolút nem tartjuk értelmesnek, és nem látjuk a realitását annak, hogy ki kell írni egy pályázatot. Illetve, lehet egy meghívásos pályázatot kiírni, gondolom, ennek megvannak a törvényi alapjai. Ha egyszer van az igazgató, akit elfogad a színház, elfogadja a minisztérium, miért nem lehet azzal továbblépni? Olyan fontos, hogy két hónap alatt legyen egy új igazgatója a színháznak, akivel megint nem tud mit kezdeni a színház, mert nem ért hozzá, azt sem tudja, merre van a folyosón, hova kell menni, nem ismeri az embereket. Ehhez rendkívül komoly empátiával rendelkező emberre van szükség, aki sok-sok évet eltölt ott, és megismeri az embereket, beszél velük. Nagyon szépen köszönöm, nem akartam az idejüket rabolni. (-60)
1575 krisz 2009-08-29 13:11:22 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás! Kákay István művészeti főtitkár (Magyar Állami Operaház) KÁKAY ISTVÁN művészeti főtitkár (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Kákay István vagyok, a Magyar Állami Operaház művészeti főtitkára. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy húsz éve vagyok az Operában, és abból tíz évet töltöttem a színpadon. Szinetár Miklós főigazgató úr tíz évvel ezelőtt nevezett ki az igazgatóságba. Lényegében én az Operaházat művészi és vezetői részről ismerem elég alaposan. Röviden a következőket szeretném elmondani. A Magyar Állami Operaház alapító okirata világosan lefekteti, szabályozza, hogy a Magyar Állami Operaháznak mi a dolga. A Magyar Állami Operaház sajnos ma Magyarországon lényegében egyedül viszi a vállán az operakultúra ügyét, ugyanis az öt vidéki nagyvárosunk - ahol egyáltalán létezik operatagozat, ezt önök bizonyára nem tudják egész pontosan - az elmúlt 30-40 évben nagyon visszafejlődött. Lényegében ma az öt vidéki játszóhely együtt nem ad száz operaelőadást egy évadban összesen, mi normális működésben körülbelül négyszázat kellene, hogy játsszunk a két színházban. Ezenkívül a vidéki operaházak - szerény anyagi lehetőségeik miatt - normális esetben egy bemutatót tudnak tartani egy évben, azt eljátsszák talán tízszer-tizenötször is, ezzel lényegében véget ért az operajátszás. Nálunk igazán normálisan az egész működés be van állva hat premierre, amit a műhelyeink bírnak, művészileg vállalható, négy operát és két balettet játszunk normális békeidőben. Ez néha föl volt pörgetve tízre, tizenegyre, az már valóban sok. De az, ahogy jelenleg vagyunk, hogy a meghirdetett premierjeinket most már több évad óta állandóan le kell mondanunk anyagi okoknál fogva, az nagyon káros művészileg és főleg a színház presztízsének nagyon sokat árt. Jelenleg már csak ott tartunk, hogy a jövő évadra jó esetben három bemutatót tudunk meghirdetni, két operát és egy balettet, ami az elmúlt évtizedekben példátlanul alacsony szám. Mégis azt hiszem, gazdasági okoknál fogva ennél többre nem vállalkozhatunk. Szeretném elmondani, a második játszóhely valóban nagyon fontos az Operaház számára, hiszen az operának kettős funkciója van. Van egy elit kultúrát betöltő szerepe, ezt az Andrássy úti palota elég jól - remélem, nem csökkenő színvonalon - fogja tudni teljesíteni. De a népopera funkciót, amely a magyar társadalomnak játszana, azt lényegében az Erkel Színház szolgálja. Keveházi Gábor barátom említette, és ez így is van, hogy az Operaház látogatóinak körülbelül 65-70 százaléka külföldi, hiszen a jegyáraink a magyar társadalom számára már lényegében nem elérhetők. Az Erkel Színházban körülbelül egyharmada áron játszunk, mint az Operában, ott viszont gyakorlatilag csak magyar néző fordul meg. Ezért úgy gondolom, a társadalommal szembeni kötelezettségünk nagyon nagy, hiszen a magyar adófizetők pénzéből támogatott jegyáron nem feltétlenül japán turistáknak kell az Operaházat nézni, hanem a magyar nézőnek kellene egy Toscát vagy egy Mozart-operát adni. Nagyon fontosnak tartom még elmondani, hogy az Erkel Színház olyan szempontból lényeges kérdés, hogy egy második játszóhely, hogy az Operaházban ifjúsági bérleteket nem tudunk játszani, hiszen az ifjúsági bérletek árai messze-messze elmaradnak azoktól az áraktól, amelyeket az Operaházban el kell kérni a nézőktől. Ezért a jövő nem az Operaházban teremtődik meg. Az operaszerető közönséget, a következő operaszerető generációkat mi csak egy második játszóhelyen tudjuk kinevelni, hozzászoktatni az operához. János vitézt vagy más, gyerekeknek szóló darabot nem árulhatunk 12 ezer forintos jegyáron, nincs az a család, amelyik erre rendszeresen elhozná a gyerekét. Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy legyen második játszóhelyünk, de az, hogy hol itt játszunk, hol ott, keresünk más játszóhelyet, azt végső megoldásnak semmiképpen nem tudom elfogadni. Még Závecz Ferenc nálunk tartózkodása idején felmértük a lehetőségeket: tizenhárom különböző operajátszó helyet vizsgáltunk meg műszaki paramétereik, illetve a zenekari árok nagyságát tekintve. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nincs Budapesten, illetve közvetlen környékén egyetlen olyan színház sem, ahol a darabjainkat csonkítatlan formában elő tudnánk adni. Szükségmegoldások, kényszermegoldások lehetnek, de lényegében nekünk nagyon fontos lenne egy második játszóhely. Erről nem szeretnék többet mondani. Csak még annyit, hogy volt szerencsém novemberben részt venni az Opera Europe Konferencián Monte Carlóban, ahol föl tudtam mérni azt a különbséget, ami a mi Állami Operaházunk jelenlegi gyakorlata, működése, finanszírozása, előretervezése, illetve az európai szokások között van. Sajnos ezek alapján egyértelműen le kell szűrnöm azt a tanulságot, hogy semmiféle koprodukcióba nem tudunk bekapcsolódni, ami nagyon-nagy kár gazdaságilag is, hiszen ott demonstrációkat láttam arról, hogy például az amszterdami és a koppenhágai operaház hogyan készül a 2011-es közös bemutatóra. Az összes díszlet-, jelmezköltséget, az alkotók honoráriumát közösen állják, kifejezett irodájuk van az ilyen koprodukciók létrehozására. Valamikor három vagy négy operaház együttesen hoz létre ilyesmit. De amíg nem tudjuk megmondani, hogy 2007 szeptemberében mikor és mivel nyitjuk ki az Operaházat, akkor minket kinevetnek. Nem tudunk bekapcsolódni olyan folyamatokba, amelyekből művészileg és gazdaságilag nagyon jól tudnánk kijönni. Még egy szomorú dolgot kell önöknek elmondanom. Megindult az elvándorlás, nemcsak a balettnél. Új jelenséggel találkoztam - a szereposztásokat készítem az Operaházban -, ez az első olyan évadunk, hogy már általam harmadik vonalbelinek ítélt énekesek - nem is egy - itt hagytak bennünket, elmentek külföldre, jóval kisebb tekintélyű, kevésbé neves színházakba, hiszen a mi anyagi lehetőségünk nem biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy a családjukat normálisan és előre megnyugtatóan rendezve el tudják tartani. 50 Uk(51-60) - Kákay István Ezért sajnos, meg kell mondani, hogyha a folyamat valamilyen formában nem áll meg, a jelenlegi színvonalat sem hiszem, hogy tartani tudjuk, hiszen például a jobb énekesek mind el fognak menni tőlünk. Ebben a kérném az önök megértését és segítségét. Köszönöm szépen.
Folytatás! Kákay István művészeti főtitkár (Magyar Állami Operaház) KÁKAY ISTVÁN művészeti főtitkár (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Kákay István vagyok, a Magyar Állami Operaház művészeti főtitkára. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy húsz éve vagyok az Operában, és abból tíz évet töltöttem a színpadon. Szinetár Miklós főigazgató úr tíz évvel ezelőtt nevezett ki az igazgatóságba. Lényegében én az Operaházat művészi és vezetői részről ismerem elég alaposan. Röviden a következőket szeretném elmondani. A Magyar Állami Operaház alapító okirata világosan lefekteti, szabályozza, hogy a Magyar Állami Operaháznak mi a dolga. A Magyar Állami Operaház sajnos ma Magyarországon lényegében egyedül viszi a vállán az operakultúra ügyét, ugyanis az öt vidéki nagyvárosunk - ahol egyáltalán létezik operatagozat, ezt önök bizonyára nem tudják egész pontosan - az elmúlt 30-40 évben nagyon visszafejlődött. Lényegében ma az öt vidéki játszóhely együtt nem ad száz operaelőadást egy évadban összesen, mi normális működésben körülbelül négyszázat kellene, hogy játsszunk a két színházban. Ezenkívül a vidéki operaházak - szerény anyagi lehetőségeik miatt - normális esetben egy bemutatót tudnak tartani egy évben, azt eljátsszák talán tízszer-tizenötször is, ezzel lényegében véget ért az operajátszás. Nálunk igazán normálisan az egész működés be van állva hat premierre, amit a műhelyeink bírnak, művészileg vállalható, négy operát és két balettet játszunk normális békeidőben. Ez néha föl volt pörgetve tízre, tizenegyre, az már valóban sok. De az, ahogy jelenleg vagyunk, hogy a meghirdetett premierjeinket most már több évad óta állandóan le kell mondanunk anyagi okoknál fogva, az nagyon káros művészileg és főleg a színház presztízsének nagyon sokat árt. Jelenleg már csak ott tartunk, hogy a jövő évadra jó esetben három bemutatót tudunk meghirdetni, két operát és egy balettet, ami az elmúlt évtizedekben példátlanul alacsony szám. Mégis azt hiszem, gazdasági okoknál fogva ennél többre nem vállalkozhatunk. Szeretném elmondani, a második játszóhely valóban nagyon fontos az Operaház számára, hiszen az operának kettős funkciója van. Van egy elit kultúrát betöltő szerepe, ezt az Andrássy úti palota elég jól - remélem, nem csökkenő színvonalon - fogja tudni teljesíteni. De a népopera funkciót, amely a magyar társadalomnak játszana, azt lényegében az Erkel Színház szolgálja. Keveházi Gábor barátom említette, és ez így is van, hogy az Operaház látogatóinak körülbelül 65-70 százaléka külföldi, hiszen a jegyáraink a magyar társadalom számára már lényegében nem elérhetők. Az Erkel Színházban körülbelül egyharmada áron játszunk, mint az Operában, ott viszont gyakorlatilag csak magyar néző fordul meg. Ezért úgy gondolom, a társadalommal szembeni kötelezettségünk nagyon nagy, hiszen a magyar adófizetők pénzéből támogatott jegyáron nem feltétlenül japán turistáknak kell az Operaházat nézni, hanem a magyar nézőnek kellene egy Toscát vagy egy Mozart-operát adni. Nagyon fontosnak tartom még elmondani, hogy az Erkel Színház olyan szempontból lényeges kérdés, hogy egy második játszóhely, hogy az Operaházban ifjúsági bérleteket nem tudunk játszani, hiszen az ifjúsági bérletek árai messze-messze elmaradnak azoktól az áraktól, amelyeket az Operaházban el kell kérni a nézőktől. Ezért a jövő nem az Operaházban teremtődik meg. Az operaszerető közönséget, a következő operaszerető generációkat mi csak egy második játszóhelyen tudjuk kinevelni, hozzászoktatni az operához. János vitézt vagy más, gyerekeknek szóló darabot nem árulhatunk 12 ezer forintos jegyáron, nincs az a család, amelyik erre rendszeresen elhozná a gyerekét. Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy legyen második játszóhelyünk, de az, hogy hol itt játszunk, hol ott, keresünk más játszóhelyet, azt végső megoldásnak semmiképpen nem tudom elfogadni. Még Závecz Ferenc nálunk tartózkodása idején felmértük a lehetőségeket: tizenhárom különböző operajátszó helyet vizsgáltunk meg műszaki paramétereik, illetve a zenekari árok nagyságát tekintve. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nincs Budapesten, illetve közvetlen környékén egyetlen olyan színház sem, ahol a darabjainkat csonkítatlan formában elő tudnánk adni. Szükségmegoldások, kényszermegoldások lehetnek, de lényegében nekünk nagyon fontos lenne egy második játszóhely. Erről nem szeretnék többet mondani. Csak még annyit, hogy volt szerencsém novemberben részt venni az Opera Europe Konferencián Monte Carlóban, ahol föl tudtam mérni azt a különbséget, ami a mi Állami Operaházunk jelenlegi gyakorlata, működése, finanszírozása, előretervezése, illetve az európai szokások között van. Sajnos ezek alapján egyértelműen le kell szűrnöm azt a tanulságot, hogy semmiféle koprodukcióba nem tudunk bekapcsolódni, ami nagyon-nagy kár gazdaságilag is, hiszen ott demonstrációkat láttam arról, hogy például az amszterdami és a koppenhágai operaház hogyan készül a 2011-es közös bemutatóra. Az összes díszlet-, jelmezköltséget, az alkotók honoráriumát közösen állják, kifejezett irodájuk van az ilyen koprodukciók létrehozására. Valamikor három vagy négy operaház együttesen hoz létre ilyesmit. De amíg nem tudjuk megmondani, hogy 2007 szeptemberében mikor és mivel nyitjuk ki az Operaházat, akkor minket kinevetnek. Nem tudunk bekapcsolódni olyan folyamatokba, amelyekből művészileg és gazdaságilag nagyon jól tudnánk kijönni. Még egy szomorú dolgot kell önöknek elmondanom. Megindult az elvándorlás, nemcsak a balettnél. Új jelenséggel találkoztam - a szereposztásokat készítem az Operaházban -, ez az első olyan évadunk, hogy már általam harmadik vonalbelinek ítélt énekesek - nem is egy - itt hagytak bennünket, elmentek külföldre, jóval kisebb tekintélyű, kevésbé neves színházakba, hiszen a mi anyagi lehetőségünk nem biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy a családjukat normálisan és előre megnyugtatóan rendezve el tudják tartani. 50 Uk(51-60) - Kákay István Ezért sajnos, meg kell mondani, hogyha a folyamat valamilyen formában nem áll meg, a jelenlegi színvonalat sem hiszem, hogy tartani tudjuk, hiszen például a jobb énekesek mind el fognak menni tőlünk. Ebben a kérném az önök megértését és segítségét. Köszönöm szépen.
