1582 krisz 2009-08-29 13:45:26 [Válasz erre: 1581 krisz 2009-08-29 13:43:51]
Folytatás! Schiffer képviselő úr következik, utána Lukács képviselő úr, utána Alföldi képviselő úr, és más jelentkezők is vannak. Tehát kérek mindenkit, hogy lehetőleg, ha tudja, röviden fogalmazza meg a mondanivalóját. DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Azt gondolom, kicsit, szemben a meghívó címével, amely a Magyar Állami Operaház helyzetéről szóló tájékoztatót, itt egyszerre három dologról is szó van, három kérdés körül folyik a tárgyalás, szemben azzal, amit gondoltam, hogy itt tulajdonképpen a kialakult helyzet, és elsősorban a miniszteri biztos tevékenysége, és a stabilitás kérdése a napirend. Itt beszélünk a múltról, a válságról és a jövőről, ami - persze - helyes, csak azt gondolom, egy korlátozott idejű bizottsági ülés erre alkalmatlan. Fel lehet tenni a kérdést, hogy például, miért került válságba az Operaház akkor, amikor a 2,2 milliárdról 5,8 vagy 6,5 milliárdra emelkedett a költségvetési támogatása. Mert tulajdonképpen ebből az időből fakad, hogy elindult valami, ami a korábbi időszakkal szemben sokkal drasztikusabb problémahalmazt hozott össze. Ez nagyon érdekes és fontos kérdés. Feltehetően nekem is van egy válaszom arra, hogy nem igazán koncepcionálisan történt annak az összegnek a szétosztásra, hanem ilyen vagy olyan alapon szétosztásra került a bérekre - ahogyan a miniszteri biztos úr is jelzi -, és aztán igazából semmi más nem történt. Azt gondolom, ez a válság egyik alapja, s ezt egyszer értékelni kellene. Végig kellene gondolni, hogy ez miért történt így, és mit kellett volna akkor megtenni, mert az, amit akkor nem tettünk meg, talán ma alkalmas arra, hogy megfogalmazzuk, mit kell csinálni a jövőben a Magyar Állami Operaházzal. Azt gondolom, Vass Lajos feladata az, hogy most stabilitást teremtsen, és ha Schneider Márta államtitkár asszony meg tudná válaszolni az alelnök úr kérdését, akkor azt gondolom, nem itt ülne, hanem az UNESCO főtitkára lenne, vagy nem tudom, mi. Tudniillik, sokkal pontosabb és mélyebb elemzést igényel az, hogy a megváltozott környezetben mi az Operaház szerepe. Ami itt elhangzott, az a jelenről szólt, hogy igénybe lehetne venni a Thália Színházat vagy az Operettszínházat, ez mind a jelen kérdését feszegeti, és nem azt, hogy milyen igénye van igénye van a magyar kultúrának - hosszú távon, 5-6 évre előre - az operajátszással szemben, hogy milyen a finanszírozási rendszer. Azzal teljesen egyetértek, hogy elsősorban zenei területen nem lehet egy vagy két évre tervezni, mint ahogyan a MÜPA-nál is van legalább három-négy éves előretervezési lehetőség, mert egy igazán nagyszerű karmestert, énekest nem lehet leakasztani egyik évről a másikra, azt előre kell tervezni. De az, hogy például, ami itt elhangzott, hogy mit csinálunk a kortárs operajátszással, az öt egyéb operajátszó hellyel, nem önmagában csak a Magyar Állami Operaház kérdése, mert ezt globálisan, egységében kellene végiggondolni, és amikor a miniszter úrnak itt kell lennie, azt az anyagot kell neki előadnia, amely erre próbál választ adni. Mert azt gondolom, most a válságkezelésről van szó. Felmerült a pályázat kérdése. Nagyon messzemenőkig egyetértek, hogy a Kjt-nek az a rendelkezése, amely minden közintézménynek pályázat kiírását tesz kötelezővé, az menekülés attól, hogy valaki felvállalja a valódi felelősséget. Tehát maximálisan egyetértek, hogy nem kell. Igenis, Bécsben, Párizsban, Londonban vagy Berlinben meghívnak egy-egy művészt - a polgármester vagy a miniszter -, hogy tessék idejönni és csinálni ezt a színházat, vagy vezetni ezt a zenekart, és az ő felelőssége. Nálunk el lehet bújni egy bizottság mögé, amely zsűriz és javaslatot tesz, aztán kinevezi - átéltük ezt egyszer-kétszer, nincs igazán konzekvencia az ilyen típusú döntésekben. Ugyanakkor - Dénesnek szeretném mondani - kis ellentmondás van abban, hogy amikor az operaházakról beszélünk, mindig mondjuk a példákat, a párizsi, a bécsi, a berlini operát, akkor azt gondolom, az sem baj, hogy persze, ezek a szakemberek részt vesznek abban a munkában, amit mi akarunk csinálni. Nem biztos, hogy egy felkent pap van, de azt gondolom, nem árt, kicsit beengedni. Nemcsak a zenei életbe, az építészetbe is sokkal jobban beengedném a külföldi alkotókat, hogy kicsit pezsdítsék azt az életet, ami itt kialakult. Tehát azt javasolnám, hogy elsősorban itt most a miniszteri biztos tevékenysége legyen a téma, hogy ez az évad kiegyensúlyozottan lefolyik-e - ahogyan a tájékoztató tartalmazza, erre van remény - és utána meg kellene fogalmaznunk, hogy mikor történik meg az Operával szembeni koncepcionális elvárás megfogalmazása, mert annak keretében lehet mind a stabil, előre kiszámítható finanszírozási rendszer, a különböző együttműködések és az épületek kérdésére is választ adni. Mert nyilvánvaló, ha megfogalmazzuk azt, hogy mit várunk el, akkor az, hogy egy, két vagy három épület... Zseniális, jó kortárs operák készülnek, hát a Tavaszi Fesztiválon a Kovalik Balázs által előadott fiatal, épp most végzők Mozart-darabjai nagyon nagy sikerek voltak(sic!). Tehát tényleg kell keresni, hogyan lehet ezt bővíteni, csak ehhez egy más finanszírozási rendszer kell, mint ami ma rendelkezésünkre áll. Köszönöm. ELNÖK: Lukács Tamás képviselő úr! DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt hiszem, a miniszteri meghallgatáson az Operaház kapcsán elmondtam már azt a képet, hogy Steinbeck Kedves csirkefogók c. darabja azzal kezdődik, hogy ég a ház, ülnek az árokparton, isszák a bort, és azon tanakodnak, hogy mitől gyulladt ki. Körülbelül így beszélünk ma az Operáról. Azt gondolom, vegyük nagyon pragmatikusan a kérdéseket. Nézzük meg, hogy a beterjesztett 2007. évi költségvetésben mit mond a kormányzat az Operáról. Ezt ma tudnunk kellene! A költségvetési törvényben ugyan nincs külön ilyen sor - ami önmagában egy kérdés, hogy a kiemelt állami kulturális intézményeket nem kellene-e külön megjeleníteni a költségvetési törvényben. Már csak annak érdekében is, hogy tudjam, mely nagykalapból - majd veszekedjenek egymás közt. Félek, hogy amiről itt beszélünk, az nagyon szép dolog, ezek nagyon szép elképzelések, csak a valósághoz éppen semmi közük. Tehát akkor azt mondom, jöjjünk ki a farbával, nézzük meg, hogy a 2007. évi költségvetésben milyen számokat találunk, akár az előző évhez képest is, figyelembe véve a dologi kiadásokat, a gázáremeléseket, stb., a működési költségeket. Nyilvánvaló, hogy egy működtetésnél a működési és egyéb költségeket teljesen külön kell kezelni, például az épület felújítása nem képezheti ennek a részét. Megmondom őszintén, kulturális és egyházi kérdésekben - és sok mindenben - sem szeretem ezt a szót, hogy támogatás. Mert a költségvetés a mi közös pénzünk, amelyből valahogyan részesedünk, nem pedig támogatnak minket. Tehát el kell dönteni, ez kell vagy nem, ha kell, miként kell. Folytatom azzal, amivel nem értek egyet. Vass Lajossal elég régóta ismerjük egymást, tehát nem erről szól a történet. A pályázati rendszer legyen tisztességes, tessék akkor a pályázati rendszerben kiírni, hogy olyan igazgató kell az Operaház élére, aki ismeri az Operaház problémáját, akinek nagy a beleérző képessége, tárgyalóképes az Operaház művészeivel, ezt a pályázati rendszerben ki kell írni, és azt hiszem, akkor ez egy tisztességes pályázat. Semmi gond, nyerje meg Vass Lajos a pályázatot, de a célnak megfelelő feltételek mellett. Az itt elhangzottakkal kapcsolatban azt gondolom, Vass Lajos azzal kezdte, hogy nyugalom és alkotói béke, amíg ezt tőle hallottam, meg kell mondanom, tamáskodtam egy kicsit. Amikor már a kollegáitól hallottam, akkor megnyugodtam, hogy valóban, lehet ez az együttes és közös gondolkodás. Azonban az itt elhangzottakból már most kiviláglik, beszéljünk akkor arról, hogy ez a bizottság - vagy akármi - adott esetben módosító indítványokkal tudunk-e egyezséget kötni abban, hogy az Operaház 2007. évi nyugodt működését biztosítani tudjuk. Ez az első kérdés. (-100) aa 101-110 (Lukács Tamás folyt.) Erre lehet szép szavakat mondani, de ezeken fog múlni, képviselőtársam, hogy a magyar parlamentben ezt a kérdést költségvetési szempontból hogyan kezeljük. Nem lehet viszont pénzt adni olyan helyre, ahol nem egészen nyomon követhető vagy rosszul gazdálkodó intézményről van szó. Világos, hogy először a támogatási rendszert át kell alakítani. Megdöbbenve hallottam, hogy a magyar állam az Operaház jegyárait, amit főként külföldiek használnak, támogatta. Ezt a támogatási rendszert mindenképpen át kell alakítani. Abba, hogy normatívával vagy más módszerekkel lehetséges az átalakítás, ne menjünk bele, mert abszolút szakmai kérdés. Külföldi intézményekkel való koprodukció nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem lehetséges. Felvetem viszont annak lehetőségét, más nemzeti intézményeinkkel magyar, belföldi koprodukciók miképpen lehetségesek, beleértve ebbe a művészeti utánpótlás-nevelés kérdését is, hiszen ami itt felmerült a nevelés kérdésében, nem lehet így szembeállítani. Nyilvánvaló, hogy akiket művészeti oktatásban nevelnek, azoknak kell valami gyakorlóterep, az utánpótlás-nevelésben is végre kell hajtani valamilyen strukturális változtatást. Egyáltalán a külföldi menedzselésben végre kell hajtani. Ilyen irányú lépések egy hosszabb távú koncepcióban, már most az elején meg kell tenni ezeknek a hosszabb távú koncepcióknak az első lépését, ahhoz, hogy már a 2007. évi költségvetés is hatékonyabban legyen felhasználva, mint esetleg a korábbi években volt. Meg kell mondanom, egy kicsit irigylem Vass Lajost, mert egy ilyen igazgató után csak jó igazgató lehet, mázlista, hogy így került az Operaház élére... (Derültség.) ...Lehet, hogy most szobrot állítanak és köszönet az elődjének, mert innentől csak dicséret lehet. Amiért értelmes volt ezt önálló kérdésként ennek a bizottságnak napirendjére tűzni, akkor van értelme, ha utána együtt tudunk működni konkrét gyakorlati kérdésekben is. Most itt van a pillanat, itt van az idő, lebbentsük le a fátylat a műről, nézzük meg, a 2007. évi költségvetés számairól a mai napon mit tudunk. Ezt kérdésként teszem fel: pillanatnyilag nem sokat tudunk. Az előző évi számokhoz kérném az összehasonlítást, figyelembe véve az inflációs rátát és a dologi kiadások növekedését is. A jelenérték-számítással ha odáig el tudnánk jutni, hogy csak az előző évit megkapnánk - kétlem, hogy nem -, de nézzük meg a számokat, akkor erről beszéljünk. Minden más - hogy klasszikusokat idézzek - lárifári! ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Nem befolyásolni a vita menetét, ne redukáljuk költségvetési vitává az Operaház ügyét. Ami itt elhangzott, az is több mint puszta költségvetési kérdés. Az alaptény szerintem - mindenki tudja - az, hogy a miniszterelnök bejelentette a parlamentben, nominális összegben a jövő évi költségvetés úgy néz ki, mint az ez évi. Ez azt jelenti, hogy alapjáraton minden tárca nominálisan ugyanolyan költségvetési keretet kap, mint ebben az évben. Ez azt jelenti, hogy ha nem akarja egy-egy tárca brutálisan átrendezni a maga intézményrendszerét, akkor nominálisan minden intézmény durván annyi pénzt kap a jövő évi költségvetésben, mint ebben az évben kapott. Szerintem az államtitkár asszony sem tud ennél többet mondani, és a kulturális költségvetés ügyeit a bizottságban sokszor tárgyalva, a magam nevében bátran kijelenthetem, hogy nem látok olyan intézményt ebben a pillanatban a magyar kulturális életben, amelyiktől elvehető lenne érdemben pénz, képviselő úr normája szerint sem. Tehát ha nem adunk pénzt azoknak, akik rosszul működnek, ha ezt a normát alkalmazzuk, és ha ezek a keretek állnak, akkor ezt tudom mondani. Talán lesz még alkalom, hogy költségvetésről beszéljünk, és megpróbáljanak a képviselők fölmutatni olyan összegeket, amelyeket máshonnan lehet elvenni. Ne redukáljuk most költségvetési vitává ezt a tényfeltáró vagy az Operaház helyzetével ismerkedő ügyet! Tényleg sok minden másról is szó esett itt. Alföldi képviselő úr és Fedor képviselő úr jelentkezett még. Ha megengedik, a vitát a felszólalások után lezárnám, hogy választ is kapjunk a fölvetett kérdésekre. Alföldi képviselő úr! ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy mint a parlament kulturális bizottságának tagja olyan szakmai kérdésekben véleményt mondjak, ami nemcsak nem kompetenciám, hanem egy másik dimenzió. Néhány kérdést! Felvetődött az, hogy milyen igény van a felnövekvő ifjúságunkban, mi a jövője ennek a műfajnak. Ez megérne egy következő misét. A másik, amiben egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy tisztázni kellene, a bizottság foglaljon állást, ha más nem, kérés vagy vélemény formájában, hogy ahhoz, hogy ez a világszínvonalú intézmény a továbbiakban működni tudjon, legalább a hagyományainak megfelelően, ahhoz garantálni kell az évenkénti x milliárd forintot, ahogy ez itt elhangzott az uraktól. Onnantól kezdve pedig rá kellene bízni a szakmára, hogy mit csinál. Ez a szakma bebizonyította azt, hogy másfél évszázadon vagy 120 éven keresztül tudja, hogy mit kell csinálnia. Én, Alföldi Albert falusi népművelő nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy én ebbe belebeszéljek. Biztos vannak tőlem sokkal okosabb képviselőtársaim, akik tudják, hogy mit kell csinálni. Én nem tudom. Én rábíznám ezt a szakmára. Ha a szakma úgy gondolja, akkor csinálja, az övé a kudarca, az övé a dicsősége. Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
Folytatás! Schiffer képviselő úr következik, utána Lukács képviselő úr, utána Alföldi képviselő úr, és más jelentkezők is vannak. Tehát kérek mindenkit, hogy lehetőleg, ha tudja, röviden fogalmazza meg a mondanivalóját. DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Azt gondolom, kicsit, szemben a meghívó címével, amely a Magyar Állami Operaház helyzetéről szóló tájékoztatót, itt egyszerre három dologról is szó van, három kérdés körül folyik a tárgyalás, szemben azzal, amit gondoltam, hogy itt tulajdonképpen a kialakult helyzet, és elsősorban a miniszteri biztos tevékenysége, és a stabilitás kérdése a napirend. Itt beszélünk a múltról, a válságról és a jövőről, ami - persze - helyes, csak azt gondolom, egy korlátozott idejű bizottsági ülés erre alkalmatlan. Fel lehet tenni a kérdést, hogy például, miért került válságba az Operaház akkor, amikor a 2,2 milliárdról 5,8 vagy 6,5 milliárdra emelkedett a költségvetési támogatása. Mert tulajdonképpen ebből az időből fakad, hogy elindult valami, ami a korábbi időszakkal szemben sokkal drasztikusabb problémahalmazt hozott össze. Ez nagyon érdekes és fontos kérdés. Feltehetően nekem is van egy válaszom arra, hogy nem igazán koncepcionálisan történt annak az összegnek a szétosztásra, hanem ilyen vagy olyan alapon szétosztásra került a bérekre - ahogyan a miniszteri biztos úr is jelzi -, és aztán igazából semmi más nem történt. Azt gondolom, ez a válság egyik alapja, s ezt egyszer értékelni kellene. Végig kellene gondolni, hogy ez miért történt így, és mit kellett volna akkor megtenni, mert az, amit akkor nem tettünk meg, talán ma alkalmas arra, hogy megfogalmazzuk, mit kell csinálni a jövőben a Magyar Állami Operaházzal. Azt gondolom, Vass Lajos feladata az, hogy most stabilitást teremtsen, és ha Schneider Márta államtitkár asszony meg tudná válaszolni az alelnök úr kérdését, akkor azt gondolom, nem itt ülne, hanem az UNESCO főtitkára lenne, vagy nem tudom, mi. Tudniillik, sokkal pontosabb és mélyebb elemzést igényel az, hogy a megváltozott környezetben mi az Operaház szerepe. Ami itt elhangzott, az a jelenről szólt, hogy igénybe lehetne venni a Thália Színházat vagy az Operettszínházat, ez mind a jelen kérdését feszegeti, és nem azt, hogy milyen igénye van igénye van a magyar kultúrának - hosszú távon, 5-6 évre előre - az operajátszással szemben, hogy milyen a finanszírozási rendszer. Azzal teljesen egyetértek, hogy elsősorban zenei területen nem lehet egy vagy két évre tervezni, mint ahogyan a MÜPA-nál is van legalább három-négy éves előretervezési lehetőség, mert egy igazán nagyszerű karmestert, énekest nem lehet leakasztani egyik évről a másikra, azt előre kell tervezni. De az, hogy például, ami itt elhangzott, hogy mit csinálunk a kortárs operajátszással, az öt egyéb operajátszó hellyel, nem önmagában csak a Magyar Állami Operaház kérdése, mert ezt globálisan, egységében kellene végiggondolni, és amikor a miniszter úrnak itt kell lennie, azt az anyagot kell neki előadnia, amely erre próbál választ adni. Mert azt gondolom, most a válságkezelésről van szó. Felmerült a pályázat kérdése. Nagyon messzemenőkig egyetértek, hogy a Kjt-nek az a rendelkezése, amely minden közintézménynek pályázat kiírását tesz kötelezővé, az menekülés attól, hogy valaki felvállalja a valódi felelősséget. Tehát maximálisan egyetértek, hogy nem kell. Igenis, Bécsben, Párizsban, Londonban vagy Berlinben meghívnak egy-egy művészt - a polgármester vagy a miniszter -, hogy tessék idejönni és csinálni ezt a színházat, vagy vezetni ezt a zenekart, és az ő felelőssége. Nálunk el lehet bújni egy bizottság mögé, amely zsűriz és javaslatot tesz, aztán kinevezi - átéltük ezt egyszer-kétszer, nincs igazán konzekvencia az ilyen típusú döntésekben. Ugyanakkor - Dénesnek szeretném mondani - kis ellentmondás van abban, hogy amikor az operaházakról beszélünk, mindig mondjuk a példákat, a párizsi, a bécsi, a berlini operát, akkor azt gondolom, az sem baj, hogy persze, ezek a szakemberek részt vesznek abban a munkában, amit mi akarunk csinálni. Nem biztos, hogy egy felkent pap van, de azt gondolom, nem árt, kicsit beengedni. Nemcsak a zenei életbe, az építészetbe is sokkal jobban beengedném a külföldi alkotókat, hogy kicsit pezsdítsék azt az életet, ami itt kialakult. Tehát azt javasolnám, hogy elsősorban itt most a miniszteri biztos tevékenysége legyen a téma, hogy ez az évad kiegyensúlyozottan lefolyik-e - ahogyan a tájékoztató tartalmazza, erre van remény - és utána meg kellene fogalmaznunk, hogy mikor történik meg az Operával szembeni koncepcionális elvárás megfogalmazása, mert annak keretében lehet mind a stabil, előre kiszámítható finanszírozási rendszer, a különböző együttműködések és az épületek kérdésére is választ adni. Mert nyilvánvaló, ha megfogalmazzuk azt, hogy mit várunk el, akkor az, hogy egy, két vagy három épület... Zseniális, jó kortárs operák készülnek, hát a Tavaszi Fesztiválon a Kovalik Balázs által előadott fiatal, épp most végzők Mozart-darabjai nagyon nagy sikerek voltak(sic!). Tehát tényleg kell keresni, hogyan lehet ezt bővíteni, csak ehhez egy más finanszírozási rendszer kell, mint ami ma rendelkezésünkre áll. Köszönöm. ELNÖK: Lukács Tamás képviselő úr! DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt hiszem, a miniszteri meghallgatáson az Operaház kapcsán elmondtam már azt a képet, hogy Steinbeck Kedves csirkefogók c. darabja azzal kezdődik, hogy ég a ház, ülnek az árokparton, isszák a bort, és azon tanakodnak, hogy mitől gyulladt ki. Körülbelül így beszélünk ma az Operáról. Azt gondolom, vegyük nagyon pragmatikusan a kérdéseket. Nézzük meg, hogy a beterjesztett 2007. évi költségvetésben mit mond a kormányzat az Operáról. Ezt ma tudnunk kellene! A költségvetési törvényben ugyan nincs külön ilyen sor - ami önmagában egy kérdés, hogy a kiemelt állami kulturális intézményeket nem kellene-e külön megjeleníteni a költségvetési törvényben. Már csak annak érdekében is, hogy tudjam, mely nagykalapból - majd veszekedjenek egymás közt. Félek, hogy amiről itt beszélünk, az nagyon szép dolog, ezek nagyon szép elképzelések, csak a valósághoz éppen semmi közük. Tehát akkor azt mondom, jöjjünk ki a farbával, nézzük meg, hogy a 2007. évi költségvetésben milyen számokat találunk, akár az előző évhez képest is, figyelembe véve a dologi kiadásokat, a gázáremeléseket, stb., a működési költségeket. Nyilvánvaló, hogy egy működtetésnél a működési és egyéb költségeket teljesen külön kell kezelni, például az épület felújítása nem képezheti ennek a részét. Megmondom őszintén, kulturális és egyházi kérdésekben - és sok mindenben - sem szeretem ezt a szót, hogy támogatás. Mert a költségvetés a mi közös pénzünk, amelyből valahogyan részesedünk, nem pedig támogatnak minket. Tehát el kell dönteni, ez kell vagy nem, ha kell, miként kell. Folytatom azzal, amivel nem értek egyet. Vass Lajossal elég régóta ismerjük egymást, tehát nem erről szól a történet. A pályázati rendszer legyen tisztességes, tessék akkor a pályázati rendszerben kiírni, hogy olyan igazgató kell az Operaház élére, aki ismeri az Operaház problémáját, akinek nagy a beleérző képessége, tárgyalóképes az Operaház művészeivel, ezt a pályázati rendszerben ki kell írni, és azt hiszem, akkor ez egy tisztességes pályázat. Semmi gond, nyerje meg Vass Lajos a pályázatot, de a célnak megfelelő feltételek mellett. Az itt elhangzottakkal kapcsolatban azt gondolom, Vass Lajos azzal kezdte, hogy nyugalom és alkotói béke, amíg ezt tőle hallottam, meg kell mondanom, tamáskodtam egy kicsit. Amikor már a kollegáitól hallottam, akkor megnyugodtam, hogy valóban, lehet ez az együttes és közös gondolkodás. Azonban az itt elhangzottakból már most kiviláglik, beszéljünk akkor arról, hogy ez a bizottság - vagy akármi - adott esetben módosító indítványokkal tudunk-e egyezséget kötni abban, hogy az Operaház 2007. évi nyugodt működését biztosítani tudjuk. Ez az első kérdés. (-100) aa 101-110 (Lukács Tamás folyt.) Erre lehet szép szavakat mondani, de ezeken fog múlni, képviselőtársam, hogy a magyar parlamentben ezt a kérdést költségvetési szempontból hogyan kezeljük. Nem lehet viszont pénzt adni olyan helyre, ahol nem egészen nyomon követhető vagy rosszul gazdálkodó intézményről van szó. Világos, hogy először a támogatási rendszert át kell alakítani. Megdöbbenve hallottam, hogy a magyar állam az Operaház jegyárait, amit főként külföldiek használnak, támogatta. Ezt a támogatási rendszert mindenképpen át kell alakítani. Abba, hogy normatívával vagy más módszerekkel lehetséges az átalakítás, ne menjünk bele, mert abszolút szakmai kérdés. Külföldi intézményekkel való koprodukció nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem lehetséges. Felvetem viszont annak lehetőségét, más nemzeti intézményeinkkel magyar, belföldi koprodukciók miképpen lehetségesek, beleértve ebbe a művészeti utánpótlás-nevelés kérdését is, hiszen ami itt felmerült a nevelés kérdésében, nem lehet így szembeállítani. Nyilvánvaló, hogy akiket művészeti oktatásban nevelnek, azoknak kell valami gyakorlóterep, az utánpótlás-nevelésben is végre kell hajtani valamilyen strukturális változtatást. Egyáltalán a külföldi menedzselésben végre kell hajtani. Ilyen irányú lépések egy hosszabb távú koncepcióban, már most az elején meg kell tenni ezeknek a hosszabb távú koncepcióknak az első lépését, ahhoz, hogy már a 2007. évi költségvetés is hatékonyabban legyen felhasználva, mint esetleg a korábbi években volt. Meg kell mondanom, egy kicsit irigylem Vass Lajost, mert egy ilyen igazgató után csak jó igazgató lehet, mázlista, hogy így került az Operaház élére... (Derültség.) ...Lehet, hogy most szobrot állítanak és köszönet az elődjének, mert innentől csak dicséret lehet. Amiért értelmes volt ezt önálló kérdésként ennek a bizottságnak napirendjére tűzni, akkor van értelme, ha utána együtt tudunk működni konkrét gyakorlati kérdésekben is. Most itt van a pillanat, itt van az idő, lebbentsük le a fátylat a műről, nézzük meg, a 2007. évi költségvetés számairól a mai napon mit tudunk. Ezt kérdésként teszem fel: pillanatnyilag nem sokat tudunk. Az előző évi számokhoz kérném az összehasonlítást, figyelembe véve az inflációs rátát és a dologi kiadások növekedését is. A jelenérték-számítással ha odáig el tudnánk jutni, hogy csak az előző évit megkapnánk - kétlem, hogy nem -, de nézzük meg a számokat, akkor erről beszéljünk. Minden más - hogy klasszikusokat idézzek - lárifári! ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Nem befolyásolni a vita menetét, ne redukáljuk költségvetési vitává az Operaház ügyét. Ami itt elhangzott, az is több mint puszta költségvetési kérdés. Az alaptény szerintem - mindenki tudja - az, hogy a miniszterelnök bejelentette a parlamentben, nominális összegben a jövő évi költségvetés úgy néz ki, mint az ez évi. Ez azt jelenti, hogy alapjáraton minden tárca nominálisan ugyanolyan költségvetési keretet kap, mint ebben az évben. Ez azt jelenti, hogy ha nem akarja egy-egy tárca brutálisan átrendezni a maga intézményrendszerét, akkor nominálisan minden intézmény durván annyi pénzt kap a jövő évi költségvetésben, mint ebben az évben kapott. Szerintem az államtitkár asszony sem tud ennél többet mondani, és a kulturális költségvetés ügyeit a bizottságban sokszor tárgyalva, a magam nevében bátran kijelenthetem, hogy nem látok olyan intézményt ebben a pillanatban a magyar kulturális életben, amelyiktől elvehető lenne érdemben pénz, képviselő úr normája szerint sem. Tehát ha nem adunk pénzt azoknak, akik rosszul működnek, ha ezt a normát alkalmazzuk, és ha ezek a keretek állnak, akkor ezt tudom mondani. Talán lesz még alkalom, hogy költségvetésről beszéljünk, és megpróbáljanak a képviselők fölmutatni olyan összegeket, amelyeket máshonnan lehet elvenni. Ne redukáljuk most költségvetési vitává ezt a tényfeltáró vagy az Operaház helyzetével ismerkedő ügyet! Tényleg sok minden másról is szó esett itt. Alföldi képviselő úr és Fedor képviselő úr jelentkezett még. Ha megengedik, a vitát a felszólalások után lezárnám, hogy választ is kapjunk a fölvetett kérdésekre. Alföldi képviselő úr! ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy mint a parlament kulturális bizottságának tagja olyan szakmai kérdésekben véleményt mondjak, ami nemcsak nem kompetenciám, hanem egy másik dimenzió. Néhány kérdést! Felvetődött az, hogy milyen igény van a felnövekvő ifjúságunkban, mi a jövője ennek a műfajnak. Ez megérne egy következő misét. A másik, amiben egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy tisztázni kellene, a bizottság foglaljon állást, ha más nem, kérés vagy vélemény formájában, hogy ahhoz, hogy ez a világszínvonalú intézmény a továbbiakban működni tudjon, legalább a hagyományainak megfelelően, ahhoz garantálni kell az évenkénti x milliárd forintot, ahogy ez itt elhangzott az uraktól. Onnantól kezdve pedig rá kellene bízni a szakmára, hogy mit csinál. Ez a szakma bebizonyította azt, hogy másfél évszázadon vagy 120 éven keresztül tudja, hogy mit kell csinálnia. Én, Alföldi Albert falusi népművelő nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy én ebbe belebeszéljek. Biztos vannak tőlem sokkal okosabb képviselőtársaim, akik tudják, hogy mit kell csinálni. Én nem tudom. Én rábíznám ezt a szakmára. Ha a szakma úgy gondolja, akkor csinálja, az övé a kudarca, az övé a dicsősége. Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
1581 krisz 2009-08-29 13:43:51 [Válasz erre: 1579 Pancoletti 2009-08-29 13:25:35]
Folytatás! BÓKAY ENDRE (MSZP): Erre az utolsó mondatra nem lett volna szükség, hiszen nem olyan bizottsági ülésen vagyunk, ahol ezek a lényeges dolgok, tehát felejtsük el. (Gulyás Dénes: Azért ne felejtsük el!) Mármint a hozzászólást. Jó, akkor ezt majd megjegyezzük. Elnök úr kérése szerint megpróbálok rövid lenni. Először is köszönöm, hogy ezt a bizottsági ülést, ezt a tájékoztatót megteremtették, és köszönöm szépen önöknek, hogy eljöttek ide. Így nemcsak a sajtóból tájékozódunk, hanem közvetlen információt is kapunk önöktől; akármilyen habitussal is mondták el, nekem nagyon szimpatikusak voltak ezek a felvetések. A magam részéről megpróbáltam utánaolvasni, de nyilván, a sajtóból nem tudunk olyan mértékben tájékozódni, mintha önöktől közvetlenül kapjuk meg az információt. Két dolgot vettem ki a magam számára, és javasolom a bizottság számára is, hogy ezekkel érdemben foglalkozzunk, szerintem a mi kompetenciánk eddig terjed. Egyik a pályázat kiírása. Abszolút el tudom fogadni azt, hogy meghívásos pályázat történjen, és ahogyan önök megerősítették, elsősorban Vass Lajos urat ajánlották, hogy folytassa ezt a munkát. Tehát ezt a bizottság részéről kérem is, hogy mi is vegyük figyelembe, és próbáljuk a munkánkat ez irányban végezni. Ezt egyszerűen toleráljuk, mert ezt az ottani művészek kérik, és az egyik leglényegesebb dolog, hogy nyugalmat teremtsünk az Operaházban, nem lehet úgy alkotó munkalégkört teremteni, ha állandó feszültségben és bizonytalanságban élnek. A másik dolog a normatíva. Megértettem a normatíva kötelezőségét, a kiszámíthatóságot. Tényleg nem lehet úgy sem nyugalmat, sem jövőt teremteni, hogyha önök nem tudják két-három-négy évre előre, hogy milyen műsorokat tervezni, és ezt csak akkor tudják megtenni, ha a finanszírozás kiszámítható. Azt hiszem, ebben most az sincs benne, hogy pontosan, tételesen milyen összegekről van szó, de erre a kiszámíthatóságra szükség van. Szerintem a biztos, kevésbé jól finanszírozott színház is jobb, mint egy ígérgetéseken alapuló hosszú távú elkötelezettség, amelyet esetleg a későbbiekben nem váltanak be. A harmadik dolog a vidéki színházakkal kapcsolatos. Szimpatikus, hogy törődnek vele, jómagam Pécsről származom, ottani országgyűlési képviselő vagyok. Azt kérem önöktől - nyilván, e két dolog teljesülése után -, mivel Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz, szakmai tudásukkal, tapasztalataikkal segítsék ezt a programot, hiszen 2010-ben ez nem Pécsnek egy sajátos műsorszáma, hanem az egész ország produktuma lesz. Azt hiszem, ha ez a színház - remélem - addigra stabilizálódik és hosszú távú terveket tud készíteni, önök aktívan részt tudnak venni a mi közös kulturális fővárosunk szervezésében. Végül zárójelben annyit jegyeznék meg, hogy szerintem, ezek a belső ügyek, amelyek itt felszínre kerültek - az épületek, egyéb dolgok - kevésbé tartoznak a bizottságra. Ha meg tudja oldani az említett két fontos keretet, akkor ezt már önök egy jó vezetővel együtt biztosan kitűnően tudják kezelni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Halász képviselő úr, utána Schiffer János, utána a többiek. HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Én is örülök, hogy végre sor kerülhetett erre a bizottsági ülésre. Nagyon régen kezdeményeztük már ezt, örülök, hogy szocialista képviselőtársaim is egyetértenek azzal, hogy szükség volt erre az ülésre. (-80) aa 81-90 Halász János folyt. Nagyon szépen köszönöm, hogy államtitkár asszony itt van, mert így alkalmunk van közvetlenül is kérdezni őt. Én négy téma köré csoportosítva négy kérdést szeretnék föltenni, elsősorban önnek, államtitkár asszony. Miniszter úrról volt már itt szó, én ne is vesztegessek több szót erre a kérdéskörre, hogy ő miért nincs itt, meg hogyan foglalkozik ezzel az üggyel, mert még itt megrónak szocialista képviselőtársaim, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, bár mégiscsak ő a miniszter. Az első kérdéskör ahhoz kapcsolódik, amiről mi ma beszélünk: tájékozódás a Magyar Állami Operaház helyzetéről. Úgy vélem, ahhoz, hogy egy tájékozódás teljes körű legyen, fontos azt a kérdést föltennünk, hogyan lehetséges, hogy válságba került az Operaház. Ha ezt a kérdést megkerüljük, nem válaszoljuk meg, akkor azt hiszem, nehezen tudunk jó válaszokat adni arra, hogy hogyan tovább és mit kellene tenni. Szerintem tanulni kell a hibákból és nem nem beszélni róla. Azt hiszem, a továbblépés hitelességéhez fontos az őszinte szembenézés. Mivel az elmúlt években is Schneider Márta a minisztériumban tevékenykedett, és ezzel a területtel foglalkozott, maga Vass Lajos politikai államtitkár volt, azt hiszem, két autentikus szereplő ül velünk szemben az asztal végén, akiktől meg lehet kérdezni: mit gondolnak, hogyan lehetséges, mi az oka ennek, mik voltak ezek a fontos momentumok önök szerint, hogy válságba került az Operaház, hogy ez a helyzet. Nem a felelősöket akarom keresni, ennek nem most van itt az ideje, ma nem ezért ülünk itt, hogy ki a felelős azért, hogy ez történt. Nem ezt kérdezem. Azt kérdezem, hogy hogyan lehetséges. Nagyon adódik a kérdés, mert ahogy Vass Lajos is leírta nekünk, ahogy ismerjük a számokat, 2001-ben még 2 milliárd 232 millió forint volt az Opera állami támogatása, 2002-ben pedig 5 milliárd 869 millió forint. Ez nagyon nagy változás. Hallottunk arról, hogy ennek milyen hatásai voltak. Volt egy ilyen helyzet, kedves hölgyeim és uraim, 2001-ről 2002-re következően, amikor egy ilyen támogatást kapott a magyar opera ügye, ez az intézmény. Ma pedig arról beszélünk - meg azóta is egyébként, az elmúlt hetekben, hónapokban, években -, hogy válságban is probléma van. Valami nagyon nincs rendben. Egy ilyen lépés után ilyen helyzetben lehetünk ma. Nagyon kíváncsi vagyok, államtitkár asszony mit mond arra, hogyan lehetséges ez, mert nekem fontos, hogy meg tudjam ítélni, az, amire törekednek, az eléggé megalapozott-e. Számomra fontos - azt hiszem, mindannyiunk számára fontos lehet -, hogy hogyan vélekedik arról, ami az elmúlt években történt. Úgy láttam, egy kicsit visszafogottan beszéltek a költségvetési kérdésekről önök. De itt mások nem így tettek. Azt hiszem, nem lehet megkerülni ezt az ügyet. Ez az egyik kérdésem. A másik kérdésem arra az anyagra vonatkozik, amit megkaptunk. A mai napon kaptuk ezt, ismerjük a dolgot, de azzal, hogy itt most megkaptuk, hogy a kormány úgymond hivatalosan a képviselők asztalára tette az imént a Magyar Állami Operaház alapfeladatainak felsorolását, ezt a tizenhat pontot. Ez fölveti azt a kérdést - és kérdezem államtitkár asszonyt, hogy hogyan látja -, mi az a szükséges költségvetési támogatás, amely alapján eleget tud tenni a Magyar Állami Operaház ezen alapfeladatainak. Nagyon-nagyon fontos kérdés szerintem. Azért is fontos, a fontosságán túl aktuális is, hiszen a költségvetési törvényt a kormány benyújtotta. Nyilván önök azt mondják, hogy ez a költségvetési törvény 2007. évre vonatkozóan egy nagyon kidolgozott, nagyon átgondolt, nagyon fontos és nem is tudom, még mi. De ebben az Állami Operaház támogatása is szerepel. Bizonyára átgondolták azt, hogy miért annyi, amennyi. Én arra az összefüggésre is kíváncsi lennék, hogy ami ott szerepel - és ami itt szerepel alapfeladatokként, és ezen alapfeladatok ellátása -, az vajon ellátható-e abból a támogatásból, hogyan állt ehhez a kérdéskörhöz a minisztérium. Azért is jó a pillanat, hogy beszélgetünk az Operaház ügyéről, mert fölmerült - egyébként nemcsak az Operaháznál, hanem más nagy nemzeti intézmények kapcsán is - a jogos igény arra, hogy egy éveken túlmutató finanszírozási rendszert alakítsunk ki. Hogy gondolkodjunk azon, hogy hogyan lehetne megteremteni ezen intézmények szakmai működési biztonságát. Ahhoz nagyon fontos az, hogy két, három, négy, hét éven keresztüli finanszírozási garanciák legyenek. Valaki ezt normatív finanszírozásnak mondja, valaki esetleg időben mondja előremutatóan garantált finanszírozásnak. Múzeumok, nagy nemzeti gyűjtemények, Nemzeti Színház, sok helyen szóba kerülhet ez, a Magyar Állami Operaháznál is, és itt szóba is került. Kérdezem azt államtitkár asszonytól, hogy a mostani költségvetés beterjesztésekor felmerült-e ez a lehetőség, mert szó nincs abban erről. De a háttérben az önök szemlélete milyen e tekintetben? Gondoltak-e arra, hogy ezt hogyan lehetne megoldani, és lát-e valamikor erre lehetőséget az Operaházat illetően is? A következő téma a két játszóhely kérdése, ami szerintem nem csupán helykérdés - és itt az Operaház hozzáértő szakemberei el is mondták -, ez több mint gazdasági kérdés. Vass Lajos leírta az anyagában. Én nagyon örülök, és nagyon fontosnak tartom azt a szemléletet, amit ez ügyben képvisel Vass Lajos, ami azt mondja, hogy két játszóhely kell. De van bennem némi nyugtalanság, mert én ismerek olyan anyagot, amit két évvel ezelőtt a minisztérium jelenlegi gazdasági ügyekért felelős államtitkára, Závecz Ferenc írt, amiben hosszan értekezik arról, hogy milyen előnye van a kétházas játszásról áttérni az egyházas játszásra. Mivel gazdasági oldalról igencsak döntési helyzetben van Závecz úr, ezért fontos. Kérdezem Schneider Mártát, hogy kedves Márta, mit gondol a minisztérium most az egyházas, kétházas játszásról, mert változhatott azóta a vélemény, más a helyzet, van elég pénz... A Závecz-tanulmányban az merült fel, hogy nincs elég pénz, ezért kellene ezen elgondolkodni. Nem az Operának akar ártani - ne értsük félre! - a tanulmány és szerzője, hanem, ha jól értettem, anyagi oldalról közelített a dologhoz. Ha megengedik, egy általánosabb kérdésem is lenne. Azt gondolom, a kultúra legmélyebb rétegeihez - és ilyen az Opera - nem lehet értékmentesen közelíteni. Nem elég a pragmatizmus, hanem értékelvűen kell közelíteni a kérdéshez. Ismerve államtitkár asszonyt, miniszteri biztos urat is, tudom, hogy értékelvűen közelítenek a kulturális kérdésekhez. De ma nem volt eddig alkalma államtitkár asszonynak - vagy az időkeret volt kevés, nem tudom - arról beszélni, hogy a magyar operakultúra jövőjét illetően milyen elképzelései vannak a minisztériumnak. Az operaházi megszólalók - elnézést, hogy így említem önöket - utaltak arra, hogy ez milyen fontos ügy. Én nagyon szeretném, ha hallhatnánk államtitkár asszonytól, hogy a jelenlegi magyar kormány Oktatási és Kulturális Minisztériuma mit gondol a magyar operakultúra jövőjét illetően. Ilyenkor nemcsak a Magyar Állami Operaházra mint intézményre gondolok, hanem ahogy itt elhangzott, széles értelemben a magyar operakultúrára. Tisztelettel kérem, mivel még időnk is van, legyenek kedvesek, válaszoljanak! Köszönöm szépen. 90 UK(91-100) - Halász ELNÖK: Halász képviselő úr az időre hivatkozott. Időnk van, de korlátozott. (Halász János: Akkor maradunk tovább. Nem kell átadni a termet senkinek.) Világos, csak szerettem volna tájékoztatni a jelenlévőket, hogy egy-egy felszólalás után nem zárjuk le, a maradó idő még a további felszólalásokra is kell.
Folytatás! BÓKAY ENDRE (MSZP): Erre az utolsó mondatra nem lett volna szükség, hiszen nem olyan bizottsági ülésen vagyunk, ahol ezek a lényeges dolgok, tehát felejtsük el. (Gulyás Dénes: Azért ne felejtsük el!) Mármint a hozzászólást. Jó, akkor ezt majd megjegyezzük. Elnök úr kérése szerint megpróbálok rövid lenni. Először is köszönöm, hogy ezt a bizottsági ülést, ezt a tájékoztatót megteremtették, és köszönöm szépen önöknek, hogy eljöttek ide. Így nemcsak a sajtóból tájékozódunk, hanem közvetlen információt is kapunk önöktől; akármilyen habitussal is mondták el, nekem nagyon szimpatikusak voltak ezek a felvetések. A magam részéről megpróbáltam utánaolvasni, de nyilván, a sajtóból nem tudunk olyan mértékben tájékozódni, mintha önöktől közvetlenül kapjuk meg az információt. Két dolgot vettem ki a magam számára, és javasolom a bizottság számára is, hogy ezekkel érdemben foglalkozzunk, szerintem a mi kompetenciánk eddig terjed. Egyik a pályázat kiírása. Abszolút el tudom fogadni azt, hogy meghívásos pályázat történjen, és ahogyan önök megerősítették, elsősorban Vass Lajos urat ajánlották, hogy folytassa ezt a munkát. Tehát ezt a bizottság részéről kérem is, hogy mi is vegyük figyelembe, és próbáljuk a munkánkat ez irányban végezni. Ezt egyszerűen toleráljuk, mert ezt az ottani művészek kérik, és az egyik leglényegesebb dolog, hogy nyugalmat teremtsünk az Operaházban, nem lehet úgy alkotó munkalégkört teremteni, ha állandó feszültségben és bizonytalanságban élnek. A másik dolog a normatíva. Megértettem a normatíva kötelezőségét, a kiszámíthatóságot. Tényleg nem lehet úgy sem nyugalmat, sem jövőt teremteni, hogyha önök nem tudják két-három-négy évre előre, hogy milyen műsorokat tervezni, és ezt csak akkor tudják megtenni, ha a finanszírozás kiszámítható. Azt hiszem, ebben most az sincs benne, hogy pontosan, tételesen milyen összegekről van szó, de erre a kiszámíthatóságra szükség van. Szerintem a biztos, kevésbé jól finanszírozott színház is jobb, mint egy ígérgetéseken alapuló hosszú távú elkötelezettség, amelyet esetleg a későbbiekben nem váltanak be. A harmadik dolog a vidéki színházakkal kapcsolatos. Szimpatikus, hogy törődnek vele, jómagam Pécsről származom, ottani országgyűlési képviselő vagyok. Azt kérem önöktől - nyilván, e két dolog teljesülése után -, mivel Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz, szakmai tudásukkal, tapasztalataikkal segítsék ezt a programot, hiszen 2010-ben ez nem Pécsnek egy sajátos műsorszáma, hanem az egész ország produktuma lesz. Azt hiszem, ha ez a színház - remélem - addigra stabilizálódik és hosszú távú terveket tud készíteni, önök aktívan részt tudnak venni a mi közös kulturális fővárosunk szervezésében. Végül zárójelben annyit jegyeznék meg, hogy szerintem, ezek a belső ügyek, amelyek itt felszínre kerültek - az épületek, egyéb dolgok - kevésbé tartoznak a bizottságra. Ha meg tudja oldani az említett két fontos keretet, akkor ezt már önök egy jó vezetővel együtt biztosan kitűnően tudják kezelni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Halász képviselő úr, utána Schiffer János, utána a többiek. HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Én is örülök, hogy végre sor kerülhetett erre a bizottsági ülésre. Nagyon régen kezdeményeztük már ezt, örülök, hogy szocialista képviselőtársaim is egyetértenek azzal, hogy szükség volt erre az ülésre. (-80) aa 81-90 Halász János folyt. Nagyon szépen köszönöm, hogy államtitkár asszony itt van, mert így alkalmunk van közvetlenül is kérdezni őt. Én négy téma köré csoportosítva négy kérdést szeretnék föltenni, elsősorban önnek, államtitkár asszony. Miniszter úrról volt már itt szó, én ne is vesztegessek több szót erre a kérdéskörre, hogy ő miért nincs itt, meg hogyan foglalkozik ezzel az üggyel, mert még itt megrónak szocialista képviselőtársaim, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, bár mégiscsak ő a miniszter. Az első kérdéskör ahhoz kapcsolódik, amiről mi ma beszélünk: tájékozódás a Magyar Állami Operaház helyzetéről. Úgy vélem, ahhoz, hogy egy tájékozódás teljes körű legyen, fontos azt a kérdést föltennünk, hogyan lehetséges, hogy válságba került az Operaház. Ha ezt a kérdést megkerüljük, nem válaszoljuk meg, akkor azt hiszem, nehezen tudunk jó válaszokat adni arra, hogy hogyan tovább és mit kellene tenni. Szerintem tanulni kell a hibákból és nem nem beszélni róla. Azt hiszem, a továbblépés hitelességéhez fontos az őszinte szembenézés. Mivel az elmúlt években is Schneider Márta a minisztériumban tevékenykedett, és ezzel a területtel foglalkozott, maga Vass Lajos politikai államtitkár volt, azt hiszem, két autentikus szereplő ül velünk szemben az asztal végén, akiktől meg lehet kérdezni: mit gondolnak, hogyan lehetséges, mi az oka ennek, mik voltak ezek a fontos momentumok önök szerint, hogy válságba került az Operaház, hogy ez a helyzet. Nem a felelősöket akarom keresni, ennek nem most van itt az ideje, ma nem ezért ülünk itt, hogy ki a felelős azért, hogy ez történt. Nem ezt kérdezem. Azt kérdezem, hogy hogyan lehetséges. Nagyon adódik a kérdés, mert ahogy Vass Lajos is leírta nekünk, ahogy ismerjük a számokat, 2001-ben még 2 milliárd 232 millió forint volt az Opera állami támogatása, 2002-ben pedig 5 milliárd 869 millió forint. Ez nagyon nagy változás. Hallottunk arról, hogy ennek milyen hatásai voltak. Volt egy ilyen helyzet, kedves hölgyeim és uraim, 2001-ről 2002-re következően, amikor egy ilyen támogatást kapott a magyar opera ügye, ez az intézmény. Ma pedig arról beszélünk - meg azóta is egyébként, az elmúlt hetekben, hónapokban, években -, hogy válságban is probléma van. Valami nagyon nincs rendben. Egy ilyen lépés után ilyen helyzetben lehetünk ma. Nagyon kíváncsi vagyok, államtitkár asszony mit mond arra, hogyan lehetséges ez, mert nekem fontos, hogy meg tudjam ítélni, az, amire törekednek, az eléggé megalapozott-e. Számomra fontos - azt hiszem, mindannyiunk számára fontos lehet -, hogy hogyan vélekedik arról, ami az elmúlt években történt. Úgy láttam, egy kicsit visszafogottan beszéltek a költségvetési kérdésekről önök. De itt mások nem így tettek. Azt hiszem, nem lehet megkerülni ezt az ügyet. Ez az egyik kérdésem. A másik kérdésem arra az anyagra vonatkozik, amit megkaptunk. A mai napon kaptuk ezt, ismerjük a dolgot, de azzal, hogy itt most megkaptuk, hogy a kormány úgymond hivatalosan a képviselők asztalára tette az imént a Magyar Állami Operaház alapfeladatainak felsorolását, ezt a tizenhat pontot. Ez fölveti azt a kérdést - és kérdezem államtitkár asszonyt, hogy hogyan látja -, mi az a szükséges költségvetési támogatás, amely alapján eleget tud tenni a Magyar Állami Operaház ezen alapfeladatainak. Nagyon-nagyon fontos kérdés szerintem. Azért is fontos, a fontosságán túl aktuális is, hiszen a költségvetési törvényt a kormány benyújtotta. Nyilván önök azt mondják, hogy ez a költségvetési törvény 2007. évre vonatkozóan egy nagyon kidolgozott, nagyon átgondolt, nagyon fontos és nem is tudom, még mi. De ebben az Állami Operaház támogatása is szerepel. Bizonyára átgondolták azt, hogy miért annyi, amennyi. Én arra az összefüggésre is kíváncsi lennék, hogy ami ott szerepel - és ami itt szerepel alapfeladatokként, és ezen alapfeladatok ellátása -, az vajon ellátható-e abból a támogatásból, hogyan állt ehhez a kérdéskörhöz a minisztérium. Azért is jó a pillanat, hogy beszélgetünk az Operaház ügyéről, mert fölmerült - egyébként nemcsak az Operaháznál, hanem más nagy nemzeti intézmények kapcsán is - a jogos igény arra, hogy egy éveken túlmutató finanszírozási rendszert alakítsunk ki. Hogy gondolkodjunk azon, hogy hogyan lehetne megteremteni ezen intézmények szakmai működési biztonságát. Ahhoz nagyon fontos az, hogy két, három, négy, hét éven keresztüli finanszírozási garanciák legyenek. Valaki ezt normatív finanszírozásnak mondja, valaki esetleg időben mondja előremutatóan garantált finanszírozásnak. Múzeumok, nagy nemzeti gyűjtemények, Nemzeti Színház, sok helyen szóba kerülhet ez, a Magyar Állami Operaháznál is, és itt szóba is került. Kérdezem azt államtitkár asszonytól, hogy a mostani költségvetés beterjesztésekor felmerült-e ez a lehetőség, mert szó nincs abban erről. De a háttérben az önök szemlélete milyen e tekintetben? Gondoltak-e arra, hogy ezt hogyan lehetne megoldani, és lát-e valamikor erre lehetőséget az Operaházat illetően is? A következő téma a két játszóhely kérdése, ami szerintem nem csupán helykérdés - és itt az Operaház hozzáértő szakemberei el is mondták -, ez több mint gazdasági kérdés. Vass Lajos leírta az anyagában. Én nagyon örülök, és nagyon fontosnak tartom azt a szemléletet, amit ez ügyben képvisel Vass Lajos, ami azt mondja, hogy két játszóhely kell. De van bennem némi nyugtalanság, mert én ismerek olyan anyagot, amit két évvel ezelőtt a minisztérium jelenlegi gazdasági ügyekért felelős államtitkára, Závecz Ferenc írt, amiben hosszan értekezik arról, hogy milyen előnye van a kétházas játszásról áttérni az egyházas játszásra. Mivel gazdasági oldalról igencsak döntési helyzetben van Závecz úr, ezért fontos. Kérdezem Schneider Mártát, hogy kedves Márta, mit gondol a minisztérium most az egyházas, kétházas játszásról, mert változhatott azóta a vélemény, más a helyzet, van elég pénz... A Závecz-tanulmányban az merült fel, hogy nincs elég pénz, ezért kellene ezen elgondolkodni. Nem az Operának akar ártani - ne értsük félre! - a tanulmány és szerzője, hanem, ha jól értettem, anyagi oldalról közelített a dologhoz. Ha megengedik, egy általánosabb kérdésem is lenne. Azt gondolom, a kultúra legmélyebb rétegeihez - és ilyen az Opera - nem lehet értékmentesen közelíteni. Nem elég a pragmatizmus, hanem értékelvűen kell közelíteni a kérdéshez. Ismerve államtitkár asszonyt, miniszteri biztos urat is, tudom, hogy értékelvűen közelítenek a kulturális kérdésekhez. De ma nem volt eddig alkalma államtitkár asszonynak - vagy az időkeret volt kevés, nem tudom - arról beszélni, hogy a magyar operakultúra jövőjét illetően milyen elképzelései vannak a minisztériumnak. Az operaházi megszólalók - elnézést, hogy így említem önöket - utaltak arra, hogy ez milyen fontos ügy. Én nagyon szeretném, ha hallhatnánk államtitkár asszonytól, hogy a jelenlegi magyar kormány Oktatási és Kulturális Minisztériuma mit gondol a magyar operakultúra jövőjét illetően. Ilyenkor nemcsak a Magyar Állami Operaházra mint intézményre gondolok, hanem ahogy itt elhangzott, széles értelemben a magyar operakultúrára. Tisztelettel kérem, mivel még időnk is van, legyenek kedvesek, válaszoljanak! Köszönöm szépen. 90 UK(91-100) - Halász ELNÖK: Halász képviselő úr az időre hivatkozott. Időnk van, de korlátozott. (Halász János: Akkor maradunk tovább. Nem kell átadni a termet senkinek.) Világos, csak szerettem volna tájékoztatni a jelenlévőket, hogy egy-egy felszólalás után nem zárjuk le, a maradó idő még a további felszólalásokra is kell.
1580 krisz 2009-08-29 13:40:28 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Megosztom veletek a képviselők hozzászólásait is,továbbá a vezetés válaszait.Bocsánat ha nagyon hosszúra nyúlik azért próbálom hozzászólásonként bemásolni , de fontosnak tartom ,hogy tudjatok róla .Minden információt felfogok ide pakolni talán akkor megtudjuk menti az Erkel Színházat. Üdvözlök mindenkit,Krisz
Megosztom veletek a képviselők hozzászólásait is,továbbá a vezetés válaszait.Bocsánat ha nagyon hosszúra nyúlik azért próbálom hozzászólásonként bemásolni , de fontosnak tartom ,hogy tudjatok róla .Minden információt felfogok ide pakolni talán akkor megtudjuk menti az Erkel Színházat. Üdvözlök mindenkit,Krisz
1579 Pancoletti 2009-08-29 13:25:35
tudjátok, szerintem k.rva jó, hogy ezek a jegyzőkönyvek szerint minden érintett szentfazék és védi az Erkel Színházat. Érdekes, hogy ezt eddig sosem tapasztaltam. Sőt, pont ennek az ellenkezőjét... Az egész egy színjáték.
tudjátok, szerintem k.rva jó, hogy ezek a jegyzőkönyvek szerint minden érintett szentfazék és védi az Erkel Színházat. Érdekes, hogy ezt eddig sosem tapasztaltam. Sőt, pont ennek az ellenkezőjét... Az egész egy színjáték.
1578 krisz 2009-08-29 13:21:34 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás! Gulyás képviselő úr! Képviselői kérdések, hozzászólások GULYÁS DÉNES (Fidesz): Igyekszem nagyon rövid lenni. Nagyon szépen köszönöm elsősorban kollégáimnak, Vass Lajos úrnak, a minisztérium képviselő asszonyának, hogy ide fáradtak, és ilyen erővel és elszántsággal képviselik a színházat. Nagyon szépen köszönöm. Csak néhány gyakorlati kérdést szeretnék feltenni. Előrebocsátom, hogy nagyon sok mindennel egyetértek ebben az anyagban, amit Vass Lajos úr küldött nekünk. Néhány dolgot szeretnék csak kérdezni, illetve felvetni. Többször fölmerült Hegyi Árpád Jutocsa neve. Azt hiszem, aranykeretbe nem nagyon fogjuk foglalni az ő nevét, ami a tevékenységét illeti a műfaj és a színház pusztítása területén. Többször föltettem azt a kérdést - tudom, hogy nincs mód számszerűen kifejezni -, mekkora végkielégítést kapott Hegyi Árpád Jutocsa azért, hogy pusztított egy évig. Ugyanis miniszter úrnak föltettem azt a kérdést, így, hogy "Mekkorát?", mire azt mondta, hogy ezt nem lehet nyilvánosságra hozni, csak az érintett beleegyezésével. Magyarul a kérdésemre választ kaptam: igen, a pusztításért kapott végkielégítést Hegyi Árpád Jutocsa. Kinél merült fel - bármikor is -, hogy ilyen pusztítás után Hegyi Árpád Jutocsa nem jutalmat és végkielégítést kellene, hogy kapjon, hanem neki kellene a költségvetésbe befizetni pénzt, konszolidálni azt a pusztítást, amit végzett. Őróla csak ennyit szeretnék mondani. A másik: Rendkívüli ez az információ, hogy Hiller miniszter úr semmiféle anyagot nem küldött a mostani beszélgetésre, ez szerintem meglehetősen furcsa, hogy finoman fejezzem ki magam. Felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire érdekli őt valójában az Operaház helyzete. Vass Lajos úrtól szeretném megkérdezni, hogy mikor utoljára találkozott Hiller miniszter úrral az Operaház ügyében való tárgyalás céljából? Mi az ő aktivitása ebben a tekintetben? Ha az Erkel Színházat be kell zárni egy év múlva, akkor miért kell erre pénzt költeni? Ebben a levélben a második pontban azt olvashatjuk, hogy azért kellett erre pénzt költeni, hogy működőképes legyen. A létszámcsökkentéssel vannak problémáim. Nem tudom, hogy mekkora volt a létszámcsökkentés, helyesebben számot tudok, de mekkora a produkciókat létrehozók közül az elbocsátottak száma, és mekkora az adminisztráció területéről elbocsátottak száma? Hány igazgató és a nekik járó titkárnő van az Operában mobiltelefon-használattal és benzintérítéssel? Különös tekintettel arra, hogy e levél harmadik pontjának második felében további létszámcsökkentést említenek, mégpedig hosszú távú koncepciót, mint az előadások és a játszott darabok meghatározó tényezőként megjelölve. Teljesen kiviláglik, hogy a repertoárt és az előadások számát kell csökkenteni, előbb a művészeket kell utcára tenni. Van egy sajátos pont ebben, a negyedik, amit szeretnék elolvasni, mert nagyon rövid. "A színlelt szerződések kiküszöbölése és a törvényi kötelezettségek teljesítése végett megszüntettük korábbi megbízási és vállalkozási szerződéseinket. A hiányzó munkaerő biztosítása céljából pedig lefolytattunk egy munkaerő-kölcsönzési közbeszerzési pályázatot." Erről szeretnék valamit bővebben hallani. Nagyon sok művész van, aki megbízási szerződéssel dolgozik, mert nem közalkalmazott az Operaházban. 70 UK(71-80) - Gulyás Dénes Ha ezek a művészek nem végeznek munkát az Operaházban, akkor repertoárnak durván az egynegyedét képes eljátszani a színház. Tehát az ő munkájukra mindenképpen szükség van. Ha ez azt takarja, hogy valamilyen közvetítő céget kell iktatni az Operaház és a fellépő művészek közé, ezt nagyon rossz ötletnek tartom, hiszen az Operaház évtizedek óta minden fellépő művészét ismeri. Miért egy céget beépíteni közé, esetleg csak azért, hogy pénzt keressen, vagy a gázsi egy bizonyos részét menedzselési költségekre költsék? Amit Hetényi Márta elmondott, mindenki ismeri, az alapprobléma végül is, a pénztelenség. A modernizációs programmal kapcsolatban csak két apró dolgot szeretnék mondani. Az Erkel Színházzal az alapvető probléma az, hogyha megszűnik az Erkel Színház, és a helyére épül egy nem színház, hanem a tervek szerint valami olyan komplexum, amelynek egy rész elenne az Erkel Színház, privát pénzből, privát tőkéből, akkor az Erkel Színház megszűnne továbbra a Magyar Állami Operaház része lenni. A beruházó tulajdona lesz, aki majd eldönti, hogy 120 napra - ahogyan mondtad - majd bérbe adja az Operaháznak. Tessék mondani! Ilyen anyagi helyzet mellett az Operaház miből fogja kifizetni a bérleti díjat? Egy. Kettő: szerintem a beruházónak nem az lesz az érdeke, hogy kölcsönadja az Operaháznak, hanem olyan produkciókra fogja kölcsönadni, amelyekből biztosan komoly bevétele lesz. Ez szerintem feloldhatatlan anyagi probléma. Magyarul, itt bástyát veszít a műfaj és az Operaház. Rögtön befejezem. A modernizációs programban, illetve nem programban, bocsánat, ebben a tartalomjegyzékben tíz pont le van írva, nem szerepel az, ami pedig ennek a műfajnak - vagy azoknak, akik ezt művelik - az alapvető küldetése, hogy a zenével, a műfajjal a jövő zenész és hallgató generációjával foglalkozó rész nincs benne. Ugyanakkor a Magyar Állami Operaház feladatai között szerepel egy oda nem illő rész, amely szerintem törlendő onnan - legalábbis, el kellene kezdeni erről beszélni -, mégpedig az utolsó előtti, mely szerint: az opera- és balettművészet utánpótlás-képzésének részeként azoknak a fiatal művészeknek, akiket saját produkciójában kíván felléptetni, ösztöndíj biztosítása, mesterkurzusok szervezése, valamint a fiatal művészek színpadképességének fokozására képzés biztosítása a Magyar Állami Operaház énekstúdiójában, valamint balettkarában. Erről a következőt tartom fontosnak elmondani. Ma Magyarországon a művészeti felsőoktatási intézmények átlagban évi egymillió forintot - most már többet, mint egymilliót - költenek évenként, diákonként ezeknek a diákoknak a képzésére. Magyarán, az Operaházban az előbb említett igazgató alatt - meg még azelőtt is - divat volt az, hogy azoknak a növendékeknek, akikre ennyit költött az állam a Zeneakadémián, nem kaptak szerződést, munkát az Operaházban, csak akkor, ha elvégezték az Operaház stúdióját, ahol sokkal alacsonyabb színvonalú és képesítést nem adó képzést kaptak. Ez valahol olyan anomália, amely elképesztő. Arról nem beszélve, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül az Operaháznak. Itt valami olyan ellentmondás van, amely az egyik kerékkötője, arról nem is beszélve, hogy a színháznak ez nagyon sok pénzbe kerül. Röviden ezt a néhány dolgot szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani. Teljesen egyetértek azzal a felháborodott felvetéssel, amit Keveházi Gábor mondott Mortier úrral kapcsolatban. Mortier urat nagyon jól ismerjük a szakmában, ez a hely és alkalom most nem igazán arra való, hogy őt méltassuk - ő nagyszerű ember, és ehhez a szakmához rendkívüli módon ért, nemzetközi rangú és hírű ember -, mégis azt gondolom, hogy Magyarországon ma igenis, nagyon sok olyan ember van, aki legalább olyan színvonalas a szakmájában, mint Mortier úr. Nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra, hogy a magyar nemzeti Operaház jövőjét meghatározandó, vagy esetleges igazgatói pályázatát kiíró bizottságban Mortier úr véleményt nyilvánítson. Azt hiszem, erre itt most tudok mondani 15 olyan embert, aki legalább olyan színvonalú, mint Mortier úr. Azt gondolom, akkor lehetne erről szó, ha mondjuk, Mortier úr meghívna valakit Magyarországról, aki aztán ugyanúgy beleszólhatna a párizsi Opera következő pályázatkiírásához, hogy mondjon véleményt. (Derültség.) Abszurdumnak tartom, nincs rá szükség. Legyen annyi önbecsülése ennek a kulturális kormányzatnak hogy higgye el, ebben az országban igenis, nagyon sok olyan színvonalú ember van, aki képes meghatározni a műfajt. Az elvándorlásról pedig - talán kis malíciával - annyit szeretnék mondani, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr elmondta, el lehet menni ebből az országból, nem kötelező itt dolgozni. Csak akkor azokra az emberekre ne költsünk évenként egymillió forintot a magyar költségvetés pénzéből. Köszönöm szépen.
Folytatás! Gulyás képviselő úr! Képviselői kérdések, hozzászólások GULYÁS DÉNES (Fidesz): Igyekszem nagyon rövid lenni. Nagyon szépen köszönöm elsősorban kollégáimnak, Vass Lajos úrnak, a minisztérium képviselő asszonyának, hogy ide fáradtak, és ilyen erővel és elszántsággal képviselik a színházat. Nagyon szépen köszönöm. Csak néhány gyakorlati kérdést szeretnék feltenni. Előrebocsátom, hogy nagyon sok mindennel egyetértek ebben az anyagban, amit Vass Lajos úr küldött nekünk. Néhány dolgot szeretnék csak kérdezni, illetve felvetni. Többször fölmerült Hegyi Árpád Jutocsa neve. Azt hiszem, aranykeretbe nem nagyon fogjuk foglalni az ő nevét, ami a tevékenységét illeti a műfaj és a színház pusztítása területén. Többször föltettem azt a kérdést - tudom, hogy nincs mód számszerűen kifejezni -, mekkora végkielégítést kapott Hegyi Árpád Jutocsa azért, hogy pusztított egy évig. Ugyanis miniszter úrnak föltettem azt a kérdést, így, hogy "Mekkorát?", mire azt mondta, hogy ezt nem lehet nyilvánosságra hozni, csak az érintett beleegyezésével. Magyarul a kérdésemre választ kaptam: igen, a pusztításért kapott végkielégítést Hegyi Árpád Jutocsa. Kinél merült fel - bármikor is -, hogy ilyen pusztítás után Hegyi Árpád Jutocsa nem jutalmat és végkielégítést kellene, hogy kapjon, hanem neki kellene a költségvetésbe befizetni pénzt, konszolidálni azt a pusztítást, amit végzett. Őróla csak ennyit szeretnék mondani. A másik: Rendkívüli ez az információ, hogy Hiller miniszter úr semmiféle anyagot nem küldött a mostani beszélgetésre, ez szerintem meglehetősen furcsa, hogy finoman fejezzem ki magam. Felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire érdekli őt valójában az Operaház helyzete. Vass Lajos úrtól szeretném megkérdezni, hogy mikor utoljára találkozott Hiller miniszter úrral az Operaház ügyében való tárgyalás céljából? Mi az ő aktivitása ebben a tekintetben? Ha az Erkel Színházat be kell zárni egy év múlva, akkor miért kell erre pénzt költeni? Ebben a levélben a második pontban azt olvashatjuk, hogy azért kellett erre pénzt költeni, hogy működőképes legyen. A létszámcsökkentéssel vannak problémáim. Nem tudom, hogy mekkora volt a létszámcsökkentés, helyesebben számot tudok, de mekkora a produkciókat létrehozók közül az elbocsátottak száma, és mekkora az adminisztráció területéről elbocsátottak száma? Hány igazgató és a nekik járó titkárnő van az Operában mobiltelefon-használattal és benzintérítéssel? Különös tekintettel arra, hogy e levél harmadik pontjának második felében további létszámcsökkentést említenek, mégpedig hosszú távú koncepciót, mint az előadások és a játszott darabok meghatározó tényezőként megjelölve. Teljesen kiviláglik, hogy a repertoárt és az előadások számát kell csökkenteni, előbb a művészeket kell utcára tenni. Van egy sajátos pont ebben, a negyedik, amit szeretnék elolvasni, mert nagyon rövid. "A színlelt szerződések kiküszöbölése és a törvényi kötelezettségek teljesítése végett megszüntettük korábbi megbízási és vállalkozási szerződéseinket. A hiányzó munkaerő biztosítása céljából pedig lefolytattunk egy munkaerő-kölcsönzési közbeszerzési pályázatot." Erről szeretnék valamit bővebben hallani. Nagyon sok művész van, aki megbízási szerződéssel dolgozik, mert nem közalkalmazott az Operaházban. 70 UK(71-80) - Gulyás Dénes Ha ezek a művészek nem végeznek munkát az Operaházban, akkor repertoárnak durván az egynegyedét képes eljátszani a színház. Tehát az ő munkájukra mindenképpen szükség van. Ha ez azt takarja, hogy valamilyen közvetítő céget kell iktatni az Operaház és a fellépő művészek közé, ezt nagyon rossz ötletnek tartom, hiszen az Operaház évtizedek óta minden fellépő művészét ismeri. Miért egy céget beépíteni közé, esetleg csak azért, hogy pénzt keressen, vagy a gázsi egy bizonyos részét menedzselési költségekre költsék? Amit Hetényi Márta elmondott, mindenki ismeri, az alapprobléma végül is, a pénztelenség. A modernizációs programmal kapcsolatban csak két apró dolgot szeretnék mondani. Az Erkel Színházzal az alapvető probléma az, hogyha megszűnik az Erkel Színház, és a helyére épül egy nem színház, hanem a tervek szerint valami olyan komplexum, amelynek egy rész elenne az Erkel Színház, privát pénzből, privát tőkéből, akkor az Erkel Színház megszűnne továbbra a Magyar Állami Operaház része lenni. A beruházó tulajdona lesz, aki majd eldönti, hogy 120 napra - ahogyan mondtad - majd bérbe adja az Operaháznak. Tessék mondani! Ilyen anyagi helyzet mellett az Operaház miből fogja kifizetni a bérleti díjat? Egy. Kettő: szerintem a beruházónak nem az lesz az érdeke, hogy kölcsönadja az Operaháznak, hanem olyan produkciókra fogja kölcsönadni, amelyekből biztosan komoly bevétele lesz. Ez szerintem feloldhatatlan anyagi probléma. Magyarul, itt bástyát veszít a műfaj és az Operaház. Rögtön befejezem. A modernizációs programban, illetve nem programban, bocsánat, ebben a tartalomjegyzékben tíz pont le van írva, nem szerepel az, ami pedig ennek a műfajnak - vagy azoknak, akik ezt művelik - az alapvető küldetése, hogy a zenével, a műfajjal a jövő zenész és hallgató generációjával foglalkozó rész nincs benne. Ugyanakkor a Magyar Állami Operaház feladatai között szerepel egy oda nem illő rész, amely szerintem törlendő onnan - legalábbis, el kellene kezdeni erről beszélni -, mégpedig az utolsó előtti, mely szerint: az opera- és balettművészet utánpótlás-képzésének részeként azoknak a fiatal művészeknek, akiket saját produkciójában kíván felléptetni, ösztöndíj biztosítása, mesterkurzusok szervezése, valamint a fiatal művészek színpadképességének fokozására képzés biztosítása a Magyar Állami Operaház énekstúdiójában, valamint balettkarában. Erről a következőt tartom fontosnak elmondani. Ma Magyarországon a művészeti felsőoktatási intézmények átlagban évi egymillió forintot - most már többet, mint egymilliót - költenek évenként, diákonként ezeknek a diákoknak a képzésére. Magyarán, az Operaházban az előbb említett igazgató alatt - meg még azelőtt is - divat volt az, hogy azoknak a növendékeknek, akikre ennyit költött az állam a Zeneakadémián, nem kaptak szerződést, munkát az Operaházban, csak akkor, ha elvégezték az Operaház stúdióját, ahol sokkal alacsonyabb színvonalú és képesítést nem adó képzést kaptak. Ez valahol olyan anomália, amely elképesztő. Arról nem beszélve, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül az Operaháznak. Itt valami olyan ellentmondás van, amely az egyik kerékkötője, arról nem is beszélve, hogy a színháznak ez nagyon sok pénzbe kerül. Röviden ezt a néhány dolgot szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani. Teljesen egyetértek azzal a felháborodott felvetéssel, amit Keveházi Gábor mondott Mortier úrral kapcsolatban. Mortier urat nagyon jól ismerjük a szakmában, ez a hely és alkalom most nem igazán arra való, hogy őt méltassuk - ő nagyszerű ember, és ehhez a szakmához rendkívüli módon ért, nemzetközi rangú és hírű ember -, mégis azt gondolom, hogy Magyarországon ma igenis, nagyon sok olyan ember van, aki legalább olyan színvonalas a szakmájában, mint Mortier úr. Nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra, hogy a magyar nemzeti Operaház jövőjét meghatározandó, vagy esetleges igazgatói pályázatát kiíró bizottságban Mortier úr véleményt nyilvánítson. Azt hiszem, erre itt most tudok mondani 15 olyan embert, aki legalább olyan színvonalú, mint Mortier úr. Azt gondolom, akkor lehetne erről szó, ha mondjuk, Mortier úr meghívna valakit Magyarországról, aki aztán ugyanúgy beleszólhatna a párizsi Opera következő pályázatkiírásához, hogy mondjon véleményt. (Derültség.) Abszurdumnak tartom, nincs rá szükség. Legyen annyi önbecsülése ennek a kulturális kormányzatnak hogy higgye el, ebben az országban igenis, nagyon sok olyan színvonalú ember van, aki képes meghatározni a műfajt. Az elvándorlásról pedig - talán kis malíciával - annyit szeretnék mondani, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr elmondta, el lehet menni ebből az országból, nem kötelező itt dolgozni. Csak akkor azokra az emberekre ne költsünk évenként egymillió forintot a magyar költségvetés pénzéből. Köszönöm szépen.
1577 krisz 2009-08-29 13:19:46 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás! Hetényi Márta gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház) HETÉNYI MÁRTA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Hetényi Márta vagyok, az Operaház gazdasági igazgatója. Csak pár mondatot szeretnék mondani az elmúlt néhány évről. Az egyik, amit többen hangsúlyoztak: gondoljanak bele, a legutolsó főigazgató, Szinetár Miklós ideje 2001 júniusában lejárt. Onnantól kezdve három kinevezett főigazgatója volt az Operaháznak: Ocsmándy Miklós tíz hónapig, Szinetár Miklós három évig és Hegyi Árpád Jutocsa tíz hónapig. Ez az Operaház működésén nagyon keményen meglátszik. Az a baj, hogy ezt a házat rángatjuk előre-hátra. Állandó szervezeti változásokban vagyunk benne. Ez befolyásolja a gazdálkodást. Ez az egyik dolog, ami befolyásolja a gazdálkodást. A másik dolog, ami szintén befolyásolja a gazdálkodást, az, hogy 2001-ben ígéretet kaptunk arra, hogy négymilliárd forinttal megemelik a támogatásunkat. 2002-ben nem az egész négymilliárd forintot, több részletben 3,8 milliárdot kaptunk. 2003. január 1-jén a négymilliárd forintos támogatást kapásból a minisztérium fél milliárd forinttal csökkentette. 2002-ben, amikor Ocsmándy Miklós az ígéretet megkapta a négymilliárd forintos támogatásra, akkor ennek megfelelően állapította meg a különböző részlegek bérkeretét. A bérkeret, a bérrendszer ennek a négymilliárd forintos összegnek az ismeretében épült ki. Tudjuk, hogy viszonylag könnyű egy bemutatót eldönteni, megcsinálni, elhagyni presztízsveszteség, de nem lesz a következő évben következménye. De az, hogy az Operaház plusz négymilliárd forint, tehát közel 6,5 milliárd forintos támogatás ígéretében alakította ki a bérrendszerét, az azt jelenti, hogy onnantól kezdve már csak akkor lehet csökkenteni ezt a tételt, ha az embereket elbocsátjuk, mert bért visszavenni nem lehet. Menetközben nemcsak 2003-ban csökkent a támogatásunk félmilliárddal, csökkent később is. Úgy volt, hogy a 2005. évi támogatásunk 4,5 milliárd forint lesz, csak a Hiller-Szinetár-féle megállapodás következtében sikerült ezt visszatornászni. De úgy indultunk 2005 januárjában, hogy a támogatásunk 4,5 milliárd forint volt, de az előző év decemberében megkötött megállapodás értelmében sikerült visszatornászni olyan módon, hogy 2005-re kaptunk volna bázisként 5,5 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy 2006-ban, 2007-ben és mindig 5,5 milliárd forint, és kaptunk volna még 2006. évre 300 millió forint egyszeri kötelezettségvállalást. Ezt a megállapodást a minisztérium - amikor Hegyi Árpád Jutocsa belépett - egy egyezséggel eltörölte, és az Operaház támogatása 5,3 millió forint lett. Ha arról beszélünk, hogy miért vannak a hiányok, a lemaradások, miért küzdünk százmilliós nagyságrendű szállítói állománnyal? Gyakorlatilag itt már nemcsak az állam tartja fenn az Operaházat, és nemcsak a nézők, hanem részben a szállítói kör is finanszíroz minket azzal, hogy tudomásul veszi, később fizetünk, és elfogadja, hogy tudja, nem fogunk elköltözni az Andrássy útról, előbb-utóbb meg fogják kapni a pénzüket. Ez az egy előnyünk van. Vannak olyan szállítók, akik húsz éve ismernek minket, nem nagy cég, azt mondja, ő már csak azért marad meg nálunk, mert szereti az operát, de egyébként magáncégeknél vállal munkát, mert valamiből meg kell élnie, és el kell tartania a saját beosztottjait. De ez ennek a következménye is. Sajnos a jelenlegi anyagi helyzetünknek részben ez a következménye. Sajnos sikerült az előző igazgatónknak lecsökkentenie a támogatási összegeket annak ellenére, hogy a megelőző igazgatónk valamilyen módon visszatornászta. (Gulyás Dénes: Lehet, hogy ez volt a dolga.) Lehet! Kollégáim mind elmondták, ami alapvető igazság, hogy gyakorlatilag a színház folyamatosan emeli a jegyárait. Jegyáremelésünk 2005-ben 30 százalékos volt. Idén megint 10 százalékos! És ez az Operaházra vonatkozik, az Erkel Színházban nem vagyunk képesek! De azt is figyelembe kell venni, majd beszélünk arról, hogy az Operaházban rengeteg a turista. Gyakorlatilag az Operaházat abból a szempontból is figyelni kellene, hogy az országimázs része. Bejön a turista, nagyon kellemetlen helyzetben vagyunk, mert most már azt is látja a turista, hogy ha végigjön a házon, hogy kopott a szőnyeg, kopott ez, kopott az... (Közbeszólás. Patinás!) Igen, patinás! Abból a szempontból is figyelni kellene az Andrássy úti épületre, hogy az viszi a hírünket, a külföldit oda viszik be. Hova lehet este elmenni? A prózai színházakba kevésbé, tehát ez az a hely, ahova a külföldieket el tudják hozni. Ez is egy szempont szerintem. Mindemellett, hogy kellene egy másik játszóhely, ahova viszont a magyar emberek jönnek. Gulyás művész úr tudja, vannak előadásaink, ahol hátul ülnek, mert ha külföldit nem tudunk hozni, akkor az első soraink üresek, de hátul és a harmadik emelet azonnal el van adva, mert a harmadik emeleti jegyárakat nem emeljük hosszú évek óta azért, hogy a magyar ember lásson operaelőadást. Köszönöm szépen.
Folytatás! Hetényi Márta gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház) HETÉNYI MÁRTA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Hetényi Márta vagyok, az Operaház gazdasági igazgatója. Csak pár mondatot szeretnék mondani az elmúlt néhány évről. Az egyik, amit többen hangsúlyoztak: gondoljanak bele, a legutolsó főigazgató, Szinetár Miklós ideje 2001 júniusában lejárt. Onnantól kezdve három kinevezett főigazgatója volt az Operaháznak: Ocsmándy Miklós tíz hónapig, Szinetár Miklós három évig és Hegyi Árpád Jutocsa tíz hónapig. Ez az Operaház működésén nagyon keményen meglátszik. Az a baj, hogy ezt a házat rángatjuk előre-hátra. Állandó szervezeti változásokban vagyunk benne. Ez befolyásolja a gazdálkodást. Ez az egyik dolog, ami befolyásolja a gazdálkodást. A másik dolog, ami szintén befolyásolja a gazdálkodást, az, hogy 2001-ben ígéretet kaptunk arra, hogy négymilliárd forinttal megemelik a támogatásunkat. 2002-ben nem az egész négymilliárd forintot, több részletben 3,8 milliárdot kaptunk. 2003. január 1-jén a négymilliárd forintos támogatást kapásból a minisztérium fél milliárd forinttal csökkentette. 2002-ben, amikor Ocsmándy Miklós az ígéretet megkapta a négymilliárd forintos támogatásra, akkor ennek megfelelően állapította meg a különböző részlegek bérkeretét. A bérkeret, a bérrendszer ennek a négymilliárd forintos összegnek az ismeretében épült ki. Tudjuk, hogy viszonylag könnyű egy bemutatót eldönteni, megcsinálni, elhagyni presztízsveszteség, de nem lesz a következő évben következménye. De az, hogy az Operaház plusz négymilliárd forint, tehát közel 6,5 milliárd forintos támogatás ígéretében alakította ki a bérrendszerét, az azt jelenti, hogy onnantól kezdve már csak akkor lehet csökkenteni ezt a tételt, ha az embereket elbocsátjuk, mert bért visszavenni nem lehet. Menetközben nemcsak 2003-ban csökkent a támogatásunk félmilliárddal, csökkent később is. Úgy volt, hogy a 2005. évi támogatásunk 4,5 milliárd forint lesz, csak a Hiller-Szinetár-féle megállapodás következtében sikerült ezt visszatornászni. De úgy indultunk 2005 januárjában, hogy a támogatásunk 4,5 milliárd forint volt, de az előző év decemberében megkötött megállapodás értelmében sikerült visszatornászni olyan módon, hogy 2005-re kaptunk volna bázisként 5,5 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy 2006-ban, 2007-ben és mindig 5,5 milliárd forint, és kaptunk volna még 2006. évre 300 millió forint egyszeri kötelezettségvállalást. Ezt a megállapodást a minisztérium - amikor Hegyi Árpád Jutocsa belépett - egy egyezséggel eltörölte, és az Operaház támogatása 5,3 millió forint lett. Ha arról beszélünk, hogy miért vannak a hiányok, a lemaradások, miért küzdünk százmilliós nagyságrendű szállítói állománnyal? Gyakorlatilag itt már nemcsak az állam tartja fenn az Operaházat, és nemcsak a nézők, hanem részben a szállítói kör is finanszíroz minket azzal, hogy tudomásul veszi, később fizetünk, és elfogadja, hogy tudja, nem fogunk elköltözni az Andrássy útról, előbb-utóbb meg fogják kapni a pénzüket. Ez az egy előnyünk van. Vannak olyan szállítók, akik húsz éve ismernek minket, nem nagy cég, azt mondja, ő már csak azért marad meg nálunk, mert szereti az operát, de egyébként magáncégeknél vállal munkát, mert valamiből meg kell élnie, és el kell tartania a saját beosztottjait. De ez ennek a következménye is. Sajnos a jelenlegi anyagi helyzetünknek részben ez a következménye. Sajnos sikerült az előző igazgatónknak lecsökkentenie a támogatási összegeket annak ellenére, hogy a megelőző igazgatónk valamilyen módon visszatornászta. (Gulyás Dénes: Lehet, hogy ez volt a dolga.) Lehet! Kollégáim mind elmondták, ami alapvető igazság, hogy gyakorlatilag a színház folyamatosan emeli a jegyárait. Jegyáremelésünk 2005-ben 30 százalékos volt. Idén megint 10 százalékos! És ez az Operaházra vonatkozik, az Erkel Színházban nem vagyunk képesek! De azt is figyelembe kell venni, majd beszélünk arról, hogy az Operaházban rengeteg a turista. Gyakorlatilag az Operaházat abból a szempontból is figyelni kellene, hogy az országimázs része. Bejön a turista, nagyon kellemetlen helyzetben vagyunk, mert most már azt is látja a turista, hogy ha végigjön a házon, hogy kopott a szőnyeg, kopott ez, kopott az... (Közbeszólás. Patinás!) Igen, patinás! Abból a szempontból is figyelni kellene az Andrássy úti épületre, hogy az viszi a hírünket, a külföldit oda viszik be. Hova lehet este elmenni? A prózai színházakba kevésbé, tehát ez az a hely, ahova a külföldieket el tudják hozni. Ez is egy szempont szerintem. Mindemellett, hogy kellene egy másik játszóhely, ahova viszont a magyar emberek jönnek. Gulyás művész úr tudja, vannak előadásaink, ahol hátul ülnek, mert ha külföldit nem tudunk hozni, akkor az első soraink üresek, de hátul és a harmadik emelet azonnal el van adva, mert a harmadik emeleti jegyárakat nem emeljük hosszú évek óta azért, hogy a magyar ember lásson operaelőadást. Köszönöm szépen.
1576 krisz 2009-08-29 13:13:23 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás ! Rozsos István magánénekes (Magyar Állami Operaház) ROZSOS ISTVÁN (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok, szeretettel üdvözlöm a bizottságot. Rozsos István vagyok, az Operaház magánénekese. Néhány dolgot szeretnék csak hozzáfűzni az előttem felszólalók tartalmas beszámolójához. Jelen pillanatban olyan helyzetben állunk a Magyar Állami Operaházban, hogy van jelenleg ebben az országban egy ház, illetve két helyen játszik, és állandóan össze vagyunk hasonlítva a külfölddel. Szeretnék erről két mondatot mondani. A körülöttünk lévő országokban - főleg Ausztria, Németország, Franciaország, stb. - általában 30-40 operaház működik, teljes létszámmal, és el akarom oszlatni azt a téves információt, hogy ezekben a színházakban nem működnek közalkalmazottak. Nagyon fontos, ami itt az előbb elhangzott, hogy a fiatalok olyan módon vándorolnak el az országból; egyszerűen azon okból kifolyólag, hogy nem tudnak megélni, és nincs biztosítva a jövőjük. Hogyan oldják meg ezt nyugaton? Egy nyugati színháznál általában 2-3 éves szerződések vannak, tehát az illető művész tudja, hogy három éven keresztül annak a színháznak a tagja, és három év után ugyanazon törvények alapján, amelyek nálunk is működnek, nem kötelező az ő szerződését meghosszabbítani. Tehát nem értem azt a félelmet. Miért kell a színházat rákényszeríteni arra, hogy egyre kevesebb közalkalmazottja legyen? Holott, ezeket egyszerűen meg lehetne oldani határozott idejű szerződésekkel. Arról nem beszélve, hogy nagyon divatos nálunk az úgynevezett tízhónapos, meg a darabszerződések. Nézzenek meg egy fiatalembert, aki 25-30 éves, rettentően tehetséges, az államnak sok százezer forintjába került, és amikor bekerül egy színházba, felajánlanak neki 15 előadást egy évben, mondjuk, darabonként 100-150 ezer forintért - természetesen bruttóról beszélünk. Miből él meg? Meg szeretne nősülni, lakást szeretne venni. Itt akar élni, nem akar elmenni. Tudni akarja előre, hogyan folytatódik az élete. Hozzáteszem, természetesen németországi alapszabály - törvény -, hogy például 15 év után kell véglegesíteni az énekest vagy a balett-táncost. Tehát gyakorlatilag a 15 év alatt kiderül, hogy alkalmas-e a pályára, hogy tovább folytassa-e ott a színházba, ott maradjon-e a nyugdíjas idejéig. Semmifajta veszély nem fenyegeti a színházat, hogy neki kötelező ott tartani ezt a művészt. A második dolog, szeretnék elosztani egy félreértést. Jelen pillanatban ennek az országnak van egy világszínvonalú operagárdája és balettgárdája. Jegyezve van mindenütt, akár a tőzsdén is. Hihetetlen módon exportáljuk a művészeket, a zenekart, a kórustagokat, az énekeseket, a balett-táncosokat, mindegyik elhagyja az országot, az előbb említett problémák miatt. Nagyon fontos lenne, hogy Magyarországon az egyetlen Operaházat és balett-társulatot, amely létezik, nem szabadna szétverni. Ennek az egyben tartása - szerintem - országos feladat. Ha ezt a társulatot egyszer szétzavarják, hosszú évtizedekig megint nem lesz társulat az országban. Meg kellene oldani a megélhetési gondokat! Tisztázni kellene a szólisták helyzetét a színházban! Tudni kell, hogy állandóan megjelennek különböző újságokban azok a feltételezések, illetve azok az elemzések, hogy mi történik, miért kell fizetni egy énekest, vagy egy balett-táncost, aki egy évben 15 előadást énekel vagy táncol. Igenis, azért kell megfizetni, mert a 15 előadás mellett még körülbelül 300 napot dolgozik azért, hogy ezt a tizenötöt meg tudja teremteni, meg tudja csinálni. Nem beszélünk az otthoni munkáról, a felkészülésről, a fejekben felhalmozódott mérhetetlen tudást, értéket, amelyet ezek az emberek akár a kórusban, akármelyik részen a színházban megteremtettek, megtanultak. Erre nem lehet csak úgy, egyszerűen azt mondani, hogy kérem, kiteszek a zenekarból három fúvóst, majd hozok helyettük másikat. Honnan? Kicsodát? Ebben az országban csak egy gárda van! Mi nem fogunk tudni vendégeket hozni Ausztriából, Németországból, Franciaországból, mert senki nem tudja megfizetni. Nem akarok beszélni az ottani gázsikról, de nagyon helyes, hogy összehasonlítjuk Párizzsal meg Béccsel a budapesti Operaházat. Igen. De ott kezdődik, hogy tízzel be kell szorozni az úgynevezett támogatást. Abban a pillanatban tárgyalóképes mindenki arra, hogy jöjjön ide egy francia operai szakértő, mondja el a véleményét, de tudja azt, hogy itt ugyanakkora az állami támogatás, mint ott, hiszen ugyanakkora a létszám, a repertoár - hozzáteszem: és két színházban játszanak Bécsben is, Berlinben is, Londonban is, Párizsban is. Tehát a második játszóhely, ha az Erkel Színházat bejátsszák. És hadd nevezzem meg, jelen pillanatban az egyetlen olyan színház a környezetemben, amely alkalmas lenne erre, bár kisebb, és akusztikailag igazán meg kell javítani, az a Thália Színház. Annak megvan a helye - tehát közel van az Operához -, a raktározás és a megközelíthetőség, mindenfajta szempontból az lenne a legjobb, ráadásul befogadó színház. Tehát nem is akarja az ember - nem is tudom, kiktől - elvenni. Hadd mondjam el azt a tényt, hogy az 1960-as évek közepén Lukács Miklós igazgató írt egy tanulmányt az Operaház második színházáról, és azt írta, hogy a jelenlegi Operettszínházat lehetne az Operaház kamaraszínháza, szintén helyi, a befogadó lehetősége, illetve akusztikai és egyéb paraméterei pontosan megfeleltek volna. Természetes, hogy ez jelen pillanatban nem reális. Annyit szeretnék még hozzátenni - bár Gábor elmondta az operajegyeket, sok mindent, a bő repertoárt -, egy dolgot elfelejtünk. Nemcsak azt, hogy a színháznak feladata a nagyon bő repertoár létrehozása, hanem a közönségnevelés! Egyszerűen ott tartunk - olvastam egy statisztikát -, hogy jelenleg a 18 éves korosztályig bezárólag 75 százalékuk életében még nem volt komolyzenei koncerten, nem volt operában, és nem látott balettet. Az ország mindig arról volt híres, hogy ez a kis, tehetséges nemzet mérhetetlen magas színvonalon hogyan adja át a kultúrát, és hogyan neveli a fiatalságot. Az új generációkkal meg kellene ismertetni az operát, és nem egy elit műfaj. Nagyon sajnálom, ne haragudjanak, nem elit műfaj. Ez egy olyan dolog, hogy a legegyszerűbb embertől a legmagasabb intelligenciával rendelkezőig, ha egyszer beül zenét hallgatni, kap valamit. Akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy nem ismeri a zenét, és azt sem tudja, mi az a zongora, de kap valamit. A másik dolog: csatlakoznék Gáborhoz. Ha egyszer a színházban van egy jelenleg elindult, nyugodt folyamat, amelyet tovább lehetne építeni, abszolút nem tartjuk értelmesnek, és nem látjuk a realitását annak, hogy ki kell írni egy pályázatot. Illetve, lehet egy meghívásos pályázatot kiírni, gondolom, ennek megvannak a törvényi alapjai. Ha egyszer van az igazgató, akit elfogad a színház, elfogadja a minisztérium, miért nem lehet azzal továbblépni? Olyan fontos, hogy két hónap alatt legyen egy új igazgatója a színháznak, akivel megint nem tud mit kezdeni a színház, mert nem ért hozzá, azt sem tudja, merre van a folyosón, hova kell menni, nem ismeri az embereket. Ehhez rendkívül komoly empátiával rendelkező emberre van szükség, aki sok-sok évet eltölt ott, és megismeri az embereket, beszél velük. Nagyon szépen köszönöm, nem akartam az idejüket rabolni. (-60)
Folytatás ! Rozsos István magánénekes (Magyar Állami Operaház) ROZSOS ISTVÁN (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok, szeretettel üdvözlöm a bizottságot. Rozsos István vagyok, az Operaház magánénekese. Néhány dolgot szeretnék csak hozzáfűzni az előttem felszólalók tartalmas beszámolójához. Jelen pillanatban olyan helyzetben állunk a Magyar Állami Operaházban, hogy van jelenleg ebben az országban egy ház, illetve két helyen játszik, és állandóan össze vagyunk hasonlítva a külfölddel. Szeretnék erről két mondatot mondani. A körülöttünk lévő országokban - főleg Ausztria, Németország, Franciaország, stb. - általában 30-40 operaház működik, teljes létszámmal, és el akarom oszlatni azt a téves információt, hogy ezekben a színházakban nem működnek közalkalmazottak. Nagyon fontos, ami itt az előbb elhangzott, hogy a fiatalok olyan módon vándorolnak el az országból; egyszerűen azon okból kifolyólag, hogy nem tudnak megélni, és nincs biztosítva a jövőjük. Hogyan oldják meg ezt nyugaton? Egy nyugati színháznál általában 2-3 éves szerződések vannak, tehát az illető művész tudja, hogy három éven keresztül annak a színháznak a tagja, és három év után ugyanazon törvények alapján, amelyek nálunk is működnek, nem kötelező az ő szerződését meghosszabbítani. Tehát nem értem azt a félelmet. Miért kell a színházat rákényszeríteni arra, hogy egyre kevesebb közalkalmazottja legyen? Holott, ezeket egyszerűen meg lehetne oldani határozott idejű szerződésekkel. Arról nem beszélve, hogy nagyon divatos nálunk az úgynevezett tízhónapos, meg a darabszerződések. Nézzenek meg egy fiatalembert, aki 25-30 éves, rettentően tehetséges, az államnak sok százezer forintjába került, és amikor bekerül egy színházba, felajánlanak neki 15 előadást egy évben, mondjuk, darabonként 100-150 ezer forintért - természetesen bruttóról beszélünk. Miből él meg? Meg szeretne nősülni, lakást szeretne venni. Itt akar élni, nem akar elmenni. Tudni akarja előre, hogyan folytatódik az élete. Hozzáteszem, természetesen németországi alapszabály - törvény -, hogy például 15 év után kell véglegesíteni az énekest vagy a balett-táncost. Tehát gyakorlatilag a 15 év alatt kiderül, hogy alkalmas-e a pályára, hogy tovább folytassa-e ott a színházba, ott maradjon-e a nyugdíjas idejéig. Semmifajta veszély nem fenyegeti a színházat, hogy neki kötelező ott tartani ezt a művészt. A második dolog, szeretnék elosztani egy félreértést. Jelen pillanatban ennek az országnak van egy világszínvonalú operagárdája és balettgárdája. Jegyezve van mindenütt, akár a tőzsdén is. Hihetetlen módon exportáljuk a művészeket, a zenekart, a kórustagokat, az énekeseket, a balett-táncosokat, mindegyik elhagyja az országot, az előbb említett problémák miatt. Nagyon fontos lenne, hogy Magyarországon az egyetlen Operaházat és balett-társulatot, amely létezik, nem szabadna szétverni. Ennek az egyben tartása - szerintem - országos feladat. Ha ezt a társulatot egyszer szétzavarják, hosszú évtizedekig megint nem lesz társulat az országban. Meg kellene oldani a megélhetési gondokat! Tisztázni kellene a szólisták helyzetét a színházban! Tudni kell, hogy állandóan megjelennek különböző újságokban azok a feltételezések, illetve azok az elemzések, hogy mi történik, miért kell fizetni egy énekest, vagy egy balett-táncost, aki egy évben 15 előadást énekel vagy táncol. Igenis, azért kell megfizetni, mert a 15 előadás mellett még körülbelül 300 napot dolgozik azért, hogy ezt a tizenötöt meg tudja teremteni, meg tudja csinálni. Nem beszélünk az otthoni munkáról, a felkészülésről, a fejekben felhalmozódott mérhetetlen tudást, értéket, amelyet ezek az emberek akár a kórusban, akármelyik részen a színházban megteremtettek, megtanultak. Erre nem lehet csak úgy, egyszerűen azt mondani, hogy kérem, kiteszek a zenekarból három fúvóst, majd hozok helyettük másikat. Honnan? Kicsodát? Ebben az országban csak egy gárda van! Mi nem fogunk tudni vendégeket hozni Ausztriából, Németországból, Franciaországból, mert senki nem tudja megfizetni. Nem akarok beszélni az ottani gázsikról, de nagyon helyes, hogy összehasonlítjuk Párizzsal meg Béccsel a budapesti Operaházat. Igen. De ott kezdődik, hogy tízzel be kell szorozni az úgynevezett támogatást. Abban a pillanatban tárgyalóképes mindenki arra, hogy jöjjön ide egy francia operai szakértő, mondja el a véleményét, de tudja azt, hogy itt ugyanakkora az állami támogatás, mint ott, hiszen ugyanakkora a létszám, a repertoár - hozzáteszem: és két színházban játszanak Bécsben is, Berlinben is, Londonban is, Párizsban is. Tehát a második játszóhely, ha az Erkel Színházat bejátsszák. És hadd nevezzem meg, jelen pillanatban az egyetlen olyan színház a környezetemben, amely alkalmas lenne erre, bár kisebb, és akusztikailag igazán meg kell javítani, az a Thália Színház. Annak megvan a helye - tehát közel van az Operához -, a raktározás és a megközelíthetőség, mindenfajta szempontból az lenne a legjobb, ráadásul befogadó színház. Tehát nem is akarja az ember - nem is tudom, kiktől - elvenni. Hadd mondjam el azt a tényt, hogy az 1960-as évek közepén Lukács Miklós igazgató írt egy tanulmányt az Operaház második színházáról, és azt írta, hogy a jelenlegi Operettszínházat lehetne az Operaház kamaraszínháza, szintén helyi, a befogadó lehetősége, illetve akusztikai és egyéb paraméterei pontosan megfeleltek volna. Természetes, hogy ez jelen pillanatban nem reális. Annyit szeretnék még hozzátenni - bár Gábor elmondta az operajegyeket, sok mindent, a bő repertoárt -, egy dolgot elfelejtünk. Nemcsak azt, hogy a színháznak feladata a nagyon bő repertoár létrehozása, hanem a közönségnevelés! Egyszerűen ott tartunk - olvastam egy statisztikát -, hogy jelenleg a 18 éves korosztályig bezárólag 75 százalékuk életében még nem volt komolyzenei koncerten, nem volt operában, és nem látott balettet. Az ország mindig arról volt híres, hogy ez a kis, tehetséges nemzet mérhetetlen magas színvonalon hogyan adja át a kultúrát, és hogyan neveli a fiatalságot. Az új generációkkal meg kellene ismertetni az operát, és nem egy elit műfaj. Nagyon sajnálom, ne haragudjanak, nem elit műfaj. Ez egy olyan dolog, hogy a legegyszerűbb embertől a legmagasabb intelligenciával rendelkezőig, ha egyszer beül zenét hallgatni, kap valamit. Akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy nem ismeri a zenét, és azt sem tudja, mi az a zongora, de kap valamit. A másik dolog: csatlakoznék Gáborhoz. Ha egyszer a színházban van egy jelenleg elindult, nyugodt folyamat, amelyet tovább lehetne építeni, abszolút nem tartjuk értelmesnek, és nem látjuk a realitását annak, hogy ki kell írni egy pályázatot. Illetve, lehet egy meghívásos pályázatot kiírni, gondolom, ennek megvannak a törvényi alapjai. Ha egyszer van az igazgató, akit elfogad a színház, elfogadja a minisztérium, miért nem lehet azzal továbblépni? Olyan fontos, hogy két hónap alatt legyen egy új igazgatója a színháznak, akivel megint nem tud mit kezdeni a színház, mert nem ért hozzá, azt sem tudja, merre van a folyosón, hova kell menni, nem ismeri az embereket. Ehhez rendkívül komoly empátiával rendelkező emberre van szükség, aki sok-sok évet eltölt ott, és megismeri az embereket, beszél velük. Nagyon szépen köszönöm, nem akartam az idejüket rabolni. (-60)
1575 krisz 2009-08-29 13:11:22 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás! Kákay István művészeti főtitkár (Magyar Állami Operaház) KÁKAY ISTVÁN művészeti főtitkár (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Kákay István vagyok, a Magyar Állami Operaház művészeti főtitkára. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy húsz éve vagyok az Operában, és abból tíz évet töltöttem a színpadon. Szinetár Miklós főigazgató úr tíz évvel ezelőtt nevezett ki az igazgatóságba. Lényegében én az Operaházat művészi és vezetői részről ismerem elég alaposan. Röviden a következőket szeretném elmondani. A Magyar Állami Operaház alapító okirata világosan lefekteti, szabályozza, hogy a Magyar Állami Operaháznak mi a dolga. A Magyar Állami Operaház sajnos ma Magyarországon lényegében egyedül viszi a vállán az operakultúra ügyét, ugyanis az öt vidéki nagyvárosunk - ahol egyáltalán létezik operatagozat, ezt önök bizonyára nem tudják egész pontosan - az elmúlt 30-40 évben nagyon visszafejlődött. Lényegében ma az öt vidéki játszóhely együtt nem ad száz operaelőadást egy évadban összesen, mi normális működésben körülbelül négyszázat kellene, hogy játsszunk a két színházban. Ezenkívül a vidéki operaházak - szerény anyagi lehetőségeik miatt - normális esetben egy bemutatót tudnak tartani egy évben, azt eljátsszák talán tízszer-tizenötször is, ezzel lényegében véget ért az operajátszás. Nálunk igazán normálisan az egész működés be van állva hat premierre, amit a műhelyeink bírnak, művészileg vállalható, négy operát és két balettet játszunk normális békeidőben. Ez néha föl volt pörgetve tízre, tizenegyre, az már valóban sok. De az, ahogy jelenleg vagyunk, hogy a meghirdetett premierjeinket most már több évad óta állandóan le kell mondanunk anyagi okoknál fogva, az nagyon káros művészileg és főleg a színház presztízsének nagyon sokat árt. Jelenleg már csak ott tartunk, hogy a jövő évadra jó esetben három bemutatót tudunk meghirdetni, két operát és egy balettet, ami az elmúlt évtizedekben példátlanul alacsony szám. Mégis azt hiszem, gazdasági okoknál fogva ennél többre nem vállalkozhatunk. Szeretném elmondani, a második játszóhely valóban nagyon fontos az Operaház számára, hiszen az operának kettős funkciója van. Van egy elit kultúrát betöltő szerepe, ezt az Andrássy úti palota elég jól - remélem, nem csökkenő színvonalon - fogja tudni teljesíteni. De a népopera funkciót, amely a magyar társadalomnak játszana, azt lényegében az Erkel Színház szolgálja. Keveházi Gábor barátom említette, és ez így is van, hogy az Operaház látogatóinak körülbelül 65-70 százaléka külföldi, hiszen a jegyáraink a magyar társadalom számára már lényegében nem elérhetők. Az Erkel Színházban körülbelül egyharmada áron játszunk, mint az Operában, ott viszont gyakorlatilag csak magyar néző fordul meg. Ezért úgy gondolom, a társadalommal szembeni kötelezettségünk nagyon nagy, hiszen a magyar adófizetők pénzéből támogatott jegyáron nem feltétlenül japán turistáknak kell az Operaházat nézni, hanem a magyar nézőnek kellene egy Toscát vagy egy Mozart-operát adni. Nagyon fontosnak tartom még elmondani, hogy az Erkel Színház olyan szempontból lényeges kérdés, hogy egy második játszóhely, hogy az Operaházban ifjúsági bérleteket nem tudunk játszani, hiszen az ifjúsági bérletek árai messze-messze elmaradnak azoktól az áraktól, amelyeket az Operaházban el kell kérni a nézőktől. Ezért a jövő nem az Operaházban teremtődik meg. Az operaszerető közönséget, a következő operaszerető generációkat mi csak egy második játszóhelyen tudjuk kinevelni, hozzászoktatni az operához. János vitézt vagy más, gyerekeknek szóló darabot nem árulhatunk 12 ezer forintos jegyáron, nincs az a család, amelyik erre rendszeresen elhozná a gyerekét. Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy legyen második játszóhelyünk, de az, hogy hol itt játszunk, hol ott, keresünk más játszóhelyet, azt végső megoldásnak semmiképpen nem tudom elfogadni. Még Závecz Ferenc nálunk tartózkodása idején felmértük a lehetőségeket: tizenhárom különböző operajátszó helyet vizsgáltunk meg műszaki paramétereik, illetve a zenekari árok nagyságát tekintve. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nincs Budapesten, illetve közvetlen környékén egyetlen olyan színház sem, ahol a darabjainkat csonkítatlan formában elő tudnánk adni. Szükségmegoldások, kényszermegoldások lehetnek, de lényegében nekünk nagyon fontos lenne egy második játszóhely. Erről nem szeretnék többet mondani. Csak még annyit, hogy volt szerencsém novemberben részt venni az Opera Europe Konferencián Monte Carlóban, ahol föl tudtam mérni azt a különbséget, ami a mi Állami Operaházunk jelenlegi gyakorlata, működése, finanszírozása, előretervezése, illetve az európai szokások között van. Sajnos ezek alapján egyértelműen le kell szűrnöm azt a tanulságot, hogy semmiféle koprodukcióba nem tudunk bekapcsolódni, ami nagyon-nagy kár gazdaságilag is, hiszen ott demonstrációkat láttam arról, hogy például az amszterdami és a koppenhágai operaház hogyan készül a 2011-es közös bemutatóra. Az összes díszlet-, jelmezköltséget, az alkotók honoráriumát közösen állják, kifejezett irodájuk van az ilyen koprodukciók létrehozására. Valamikor három vagy négy operaház együttesen hoz létre ilyesmit. De amíg nem tudjuk megmondani, hogy 2007 szeptemberében mikor és mivel nyitjuk ki az Operaházat, akkor minket kinevetnek. Nem tudunk bekapcsolódni olyan folyamatokba, amelyekből művészileg és gazdaságilag nagyon jól tudnánk kijönni. Még egy szomorú dolgot kell önöknek elmondanom. Megindult az elvándorlás, nemcsak a balettnél. Új jelenséggel találkoztam - a szereposztásokat készítem az Operaházban -, ez az első olyan évadunk, hogy már általam harmadik vonalbelinek ítélt énekesek - nem is egy - itt hagytak bennünket, elmentek külföldre, jóval kisebb tekintélyű, kevésbé neves színházakba, hiszen a mi anyagi lehetőségünk nem biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy a családjukat normálisan és előre megnyugtatóan rendezve el tudják tartani. 50 Uk(51-60) - Kákay István Ezért sajnos, meg kell mondani, hogyha a folyamat valamilyen formában nem áll meg, a jelenlegi színvonalat sem hiszem, hogy tartani tudjuk, hiszen például a jobb énekesek mind el fognak menni tőlünk. Ebben a kérném az önök megértését és segítségét. Köszönöm szépen.
Folytatás! Kákay István művészeti főtitkár (Magyar Állami Operaház) KÁKAY ISTVÁN művészeti főtitkár (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Kákay István vagyok, a Magyar Állami Operaház művészeti főtitkára. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy húsz éve vagyok az Operában, és abból tíz évet töltöttem a színpadon. Szinetár Miklós főigazgató úr tíz évvel ezelőtt nevezett ki az igazgatóságba. Lényegében én az Operaházat művészi és vezetői részről ismerem elég alaposan. Röviden a következőket szeretném elmondani. A Magyar Állami Operaház alapító okirata világosan lefekteti, szabályozza, hogy a Magyar Állami Operaháznak mi a dolga. A Magyar Állami Operaház sajnos ma Magyarországon lényegében egyedül viszi a vállán az operakultúra ügyét, ugyanis az öt vidéki nagyvárosunk - ahol egyáltalán létezik operatagozat, ezt önök bizonyára nem tudják egész pontosan - az elmúlt 30-40 évben nagyon visszafejlődött. Lényegében ma az öt vidéki játszóhely együtt nem ad száz operaelőadást egy évadban összesen, mi normális működésben körülbelül négyszázat kellene, hogy játsszunk a két színházban. Ezenkívül a vidéki operaházak - szerény anyagi lehetőségeik miatt - normális esetben egy bemutatót tudnak tartani egy évben, azt eljátsszák talán tízszer-tizenötször is, ezzel lényegében véget ért az operajátszás. Nálunk igazán normálisan az egész működés be van állva hat premierre, amit a műhelyeink bírnak, művészileg vállalható, négy operát és két balettet játszunk normális békeidőben. Ez néha föl volt pörgetve tízre, tizenegyre, az már valóban sok. De az, ahogy jelenleg vagyunk, hogy a meghirdetett premierjeinket most már több évad óta állandóan le kell mondanunk anyagi okoknál fogva, az nagyon káros művészileg és főleg a színház presztízsének nagyon sokat árt. Jelenleg már csak ott tartunk, hogy a jövő évadra jó esetben három bemutatót tudunk meghirdetni, két operát és egy balettet, ami az elmúlt évtizedekben példátlanul alacsony szám. Mégis azt hiszem, gazdasági okoknál fogva ennél többre nem vállalkozhatunk. Szeretném elmondani, a második játszóhely valóban nagyon fontos az Operaház számára, hiszen az operának kettős funkciója van. Van egy elit kultúrát betöltő szerepe, ezt az Andrássy úti palota elég jól - remélem, nem csökkenő színvonalon - fogja tudni teljesíteni. De a népopera funkciót, amely a magyar társadalomnak játszana, azt lényegében az Erkel Színház szolgálja. Keveházi Gábor barátom említette, és ez így is van, hogy az Operaház látogatóinak körülbelül 65-70 százaléka külföldi, hiszen a jegyáraink a magyar társadalom számára már lényegében nem elérhetők. Az Erkel Színházban körülbelül egyharmada áron játszunk, mint az Operában, ott viszont gyakorlatilag csak magyar néző fordul meg. Ezért úgy gondolom, a társadalommal szembeni kötelezettségünk nagyon nagy, hiszen a magyar adófizetők pénzéből támogatott jegyáron nem feltétlenül japán turistáknak kell az Operaházat nézni, hanem a magyar nézőnek kellene egy Toscát vagy egy Mozart-operát adni. Nagyon fontosnak tartom még elmondani, hogy az Erkel Színház olyan szempontból lényeges kérdés, hogy egy második játszóhely, hogy az Operaházban ifjúsági bérleteket nem tudunk játszani, hiszen az ifjúsági bérletek árai messze-messze elmaradnak azoktól az áraktól, amelyeket az Operaházban el kell kérni a nézőktől. Ezért a jövő nem az Operaházban teremtődik meg. Az operaszerető közönséget, a következő operaszerető generációkat mi csak egy második játszóhelyen tudjuk kinevelni, hozzászoktatni az operához. János vitézt vagy más, gyerekeknek szóló darabot nem árulhatunk 12 ezer forintos jegyáron, nincs az a család, amelyik erre rendszeresen elhozná a gyerekét. Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy legyen második játszóhelyünk, de az, hogy hol itt játszunk, hol ott, keresünk más játszóhelyet, azt végső megoldásnak semmiképpen nem tudom elfogadni. Még Závecz Ferenc nálunk tartózkodása idején felmértük a lehetőségeket: tizenhárom különböző operajátszó helyet vizsgáltunk meg műszaki paramétereik, illetve a zenekari árok nagyságát tekintve. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nincs Budapesten, illetve közvetlen környékén egyetlen olyan színház sem, ahol a darabjainkat csonkítatlan formában elő tudnánk adni. Szükségmegoldások, kényszermegoldások lehetnek, de lényegében nekünk nagyon fontos lenne egy második játszóhely. Erről nem szeretnék többet mondani. Csak még annyit, hogy volt szerencsém novemberben részt venni az Opera Europe Konferencián Monte Carlóban, ahol föl tudtam mérni azt a különbséget, ami a mi Állami Operaházunk jelenlegi gyakorlata, működése, finanszírozása, előretervezése, illetve az európai szokások között van. Sajnos ezek alapján egyértelműen le kell szűrnöm azt a tanulságot, hogy semmiféle koprodukcióba nem tudunk bekapcsolódni, ami nagyon-nagy kár gazdaságilag is, hiszen ott demonstrációkat láttam arról, hogy például az amszterdami és a koppenhágai operaház hogyan készül a 2011-es közös bemutatóra. Az összes díszlet-, jelmezköltséget, az alkotók honoráriumát közösen állják, kifejezett irodájuk van az ilyen koprodukciók létrehozására. Valamikor három vagy négy operaház együttesen hoz létre ilyesmit. De amíg nem tudjuk megmondani, hogy 2007 szeptemberében mikor és mivel nyitjuk ki az Operaházat, akkor minket kinevetnek. Nem tudunk bekapcsolódni olyan folyamatokba, amelyekből művészileg és gazdaságilag nagyon jól tudnánk kijönni. Még egy szomorú dolgot kell önöknek elmondanom. Megindult az elvándorlás, nemcsak a balettnél. Új jelenséggel találkoztam - a szereposztásokat készítem az Operaházban -, ez az első olyan évadunk, hogy már általam harmadik vonalbelinek ítélt énekesek - nem is egy - itt hagytak bennünket, elmentek külföldre, jóval kisebb tekintélyű, kevésbé neves színházakba, hiszen a mi anyagi lehetőségünk nem biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy a családjukat normálisan és előre megnyugtatóan rendezve el tudják tartani. 50 Uk(51-60) - Kákay István Ezért sajnos, meg kell mondani, hogyha a folyamat valamilyen formában nem áll meg, a jelenlegi színvonalat sem hiszem, hogy tartani tudjuk, hiszen például a jobb énekesek mind el fognak menni tőlünk. Ebben a kérném az önök megértését és segítségét. Köszönöm szépen.
1574 krisz 2009-08-29 11:25:23 [Válasz erre: 1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52]
Folytatás! Meghívottak hozzászólásai Keveházi Gábor igazgató (Magyar Nemzeti Balett) KEVEHÁZI GÁBOR (Magyar Nemzeti Balett): Keveházi Gábor vagyok, a Nemzeti Balett igazgatója. Nagyon sok szeretettel köszöntöm önöket, és örülök, hogy 5 percig mondhatok egy-pár szót. Talán a miniszteri biztos úr véletlenül hagyta ki a Nemzeti Balettet ebből a kis csomagból, hiszen Magyarországon egyetlen ilyen együttes létezik, ezt úgy hívják: a Magyar Nemzeti Balett, mely 120 taggal működik. Bátran merem mondani, bárkivel vitába szállva, hogy a világ egyik legjobb balettegyütteséről beszélünk. Nagyon nagy a veszélye annak, hogy - miután van egy főiskola Magyarországon, és nagyon jók a főiskolák és jó a kulturális képzésünk, így a Zeneakadémia, vagy most már Zeneművészeti Egyetem - elindult az Operából a tehetségek elvándorlása. Ez azért van, mert ha nem tudunk kellő előadást - vagy kellő fizetést - biztosítani, azért hadd ne mondjam, mennyi az Európai Unióban az átlagos fizetés. A bécsi Stats Oper-ben egy táncos fizetése 5-6 ezer euró, miközben mi 170 ezer forint bruttó fizetésért tudjuk szerződtetni - ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint nettóért - ugyanazt a tehetséget. Tehát hatalmas a probléma. Mindig azt mondjuk, hogy nem gazdasági a probléma. Gazdasági a probléma, és kitérnék egy pár mondat erejéig arra, hogy az Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Balett nem az Operaház, hanem az egy "összművészetek háza". Nincs olyan művészeti ág, amely nem dolgozik ott: zenész, táncos, énekes, szobrász, festőművész, színész, fotóművész, képzőművész; az Operaház az összművészetek háza. Tehát ma ez a legnagyobb nemzeti kulturális intézményünk, és hozzáteszem: sokszor nem értem; én írtam az első százoldalas modernizációs programot mégis szembe kell szállnom: nem a kultúrát kell megmodernizálnunk. Hiszen a mai napig is világszínvonalú előadásaink vannak: tessék bejönni oda este hét órakor, mindenkit szeretettel várunk, biztosítjuk a tiszteletjegyet! Nagyon magas színvonalú előadások vannak ebben a házban. A miniszteri biztos úr leírta az anyagban, felhalmozódott az Operaháznak egy nagyon komoly, tekintélyes hiánya - talán jól fejezem ki magam gazdaságilag -, mondjuk így, kifizetetlen számlák, ezt a kormánynak konszolidálnia kell, és nulláról kell elindítani. Nem értem a minisztérium álláspontját abban - és Mártával vitáznék egy kicsit -, miért kell pályázatot kiírni most az Operaház főigazgatói posztjára. Miért kell felkérni egy francia igazgatót, a párizsi Opera igazgatóját, Mortier urat arra, hogy vegyen részt a bírálóbizottságban. Neki fogalma nincs arról, hogy Magyarországon mi a helyzet. Mit tud ő erről? Most végre van egy ember az Operaház élén - itt ül -, Vass Lajos, aki megteremtette a békét, ismeri a házat, a helyzetet. Miért nem lehet őt? Akkor, ha a 150-es rendeletre tetszett hivatkozni, meg kell változtatni a 150-es rendeletet, vagy ki kell találni azt a lukat, ahol Vass Lajost meg lehet bízni azzal, hogy legalább öt évig biztosítsa ennek a háznak a nyugalmát. (-40) aa 41-50 Keveházi Gábor folyt. Itt nem akarom mondani, elhangzottak nevek, Mahleré is elhangzott. Aki kívülről jött, mindenki belebukott ebbe a házba. - Elnézést, ha emocionális vagyok. (Derültség a teremben.) - Nem véletlenül hívta fel a bécsi Staatoper jelenlegi igazgatója a bécsi kulturális kormányzat figyelmét, hogy az ő szerződése négy év múlva lejár, gondolkozzanak azon, hogy ki veszi át tőle a házat. Ezt nem lehet átvenni, hogy én bejövök kívülről, és tudom, hogy mit kell csinálni! Ezt a házat meg kell tanulni, meg kell ismerni. Ez egy Titanic! Ha ebben a kormányt elfordítják, akkor hat hónap múlva elkezd fordulni. Elnézést kérek, nem akarok bántani senkit, de ez nem motorcsónak vagy egy vidéki kis fióküzlet! Ez két hatalmas színház. Mellesleg hozzátartozik az üzemház, a különböző raktáraink, a különböző ingatlanjaink. Ezt nem lehet csak úgy pikk-pakk, hogy kiírunk egy pályázatot, és megint fű-fa-virág, beteg emberek megpályázzák, és baromi (sic!) jó pályázatot írnak, azzal megnyerik. Ezt nem lehet! Az Operaházat ismerni kell! Lehet, hogy valaki baromi jó pályázatot tud írni, de nem tud igazgatni. Arról nem beszélve, hogy összehívok négy-öt frankó srácot, aztán írunk egy ilyen jó pályázatot, azt végre is kellene hajtani! Nem tudják végrehajtani. Az Operaháznak normatív támogatásra volna szüksége, mert a világsztárok, a világ nagy művészei, akik valóban nagy művészek, azoknak a naptárai több évre előre tele vannak. Ha mi most meg akarunk hívni egy világhírű énekest, egy világhírű karmestert, egy világhírű táncost, azt majd öt év múlva tudjuk meghívni. Normatív támogatás nélkül csak orosz rulettet játszunk: megpörgetjük és a fejünkre tesszük a stukkert. Tehát az Operának normatív támogatásra van szüksége. Két játszóhelyre van szükség, mert az Operaház látogatóinak 70 százaléka külföldi, a magyarok már nem tudják megfizetni. Az Erkel Színház volt az a hely, amit a magyar néző meg tudott fizetni. A másik: nem az Operaházat támogatja a kormány, hanem a jegyet! A valós jegyár 100 ezer forint lenne. Tessék elhinni, hogy amikor Aidát, Spartacus-balettet, Hattyúk tavát, Toscát vagy Turandotot játszunk, ötszáz ember dolgozik hátul és ezer nézi. Ez nem Hofi-show, ahol egy ember...! Mindig föltették nekem azt a kérdést, hogy a Nemzeti Színháznak csak 1,8 vagy 1,9 és azok kijönnek abból a pénzből, maguk meg nem jönnek ki abból a sok pénzből, amit mi adunk. Kérem, a Nemzeti Színházban fölmegy a függöny, és négy színész eljátszik egy darabot. Az Operaházban még nem ment föl a függöny, és nyolcvanan bent ülnek a zenekari árokban! Igenis konszolidálni kell az Operát, meg kell tartani Vass Lajost legalább öt évre az Operaház élén! Még amit el akartam mondani: amikor azt mondják, hogy az Operaház támogatása 5,2 milliárd, abból több mint a felét rögtön vissza is utaljuk az államkasszába. Köszönöm szépen, ennyit akartam mondani.
Folytatás! Meghívottak hozzászólásai Keveházi Gábor igazgató (Magyar Nemzeti Balett) KEVEHÁZI GÁBOR (Magyar Nemzeti Balett): Keveházi Gábor vagyok, a Nemzeti Balett igazgatója. Nagyon sok szeretettel köszöntöm önöket, és örülök, hogy 5 percig mondhatok egy-pár szót. Talán a miniszteri biztos úr véletlenül hagyta ki a Nemzeti Balettet ebből a kis csomagból, hiszen Magyarországon egyetlen ilyen együttes létezik, ezt úgy hívják: a Magyar Nemzeti Balett, mely 120 taggal működik. Bátran merem mondani, bárkivel vitába szállva, hogy a világ egyik legjobb balettegyütteséről beszélünk. Nagyon nagy a veszélye annak, hogy - miután van egy főiskola Magyarországon, és nagyon jók a főiskolák és jó a kulturális képzésünk, így a Zeneakadémia, vagy most már Zeneművészeti Egyetem - elindult az Operából a tehetségek elvándorlása. Ez azért van, mert ha nem tudunk kellő előadást - vagy kellő fizetést - biztosítani, azért hadd ne mondjam, mennyi az Európai Unióban az átlagos fizetés. A bécsi Stats Oper-ben egy táncos fizetése 5-6 ezer euró, miközben mi 170 ezer forint bruttó fizetésért tudjuk szerződtetni - ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint nettóért - ugyanazt a tehetséget. Tehát hatalmas a probléma. Mindig azt mondjuk, hogy nem gazdasági a probléma. Gazdasági a probléma, és kitérnék egy pár mondat erejéig arra, hogy az Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Balett nem az Operaház, hanem az egy "összművészetek háza". Nincs olyan művészeti ág, amely nem dolgozik ott: zenész, táncos, énekes, szobrász, festőművész, színész, fotóművész, képzőművész; az Operaház az összművészetek háza. Tehát ma ez a legnagyobb nemzeti kulturális intézményünk, és hozzáteszem: sokszor nem értem; én írtam az első százoldalas modernizációs programot mégis szembe kell szállnom: nem a kultúrát kell megmodernizálnunk. Hiszen a mai napig is világszínvonalú előadásaink vannak: tessék bejönni oda este hét órakor, mindenkit szeretettel várunk, biztosítjuk a tiszteletjegyet! Nagyon magas színvonalú előadások vannak ebben a házban. A miniszteri biztos úr leírta az anyagban, felhalmozódott az Operaháznak egy nagyon komoly, tekintélyes hiánya - talán jól fejezem ki magam gazdaságilag -, mondjuk így, kifizetetlen számlák, ezt a kormánynak konszolidálnia kell, és nulláról kell elindítani. Nem értem a minisztérium álláspontját abban - és Mártával vitáznék egy kicsit -, miért kell pályázatot kiírni most az Operaház főigazgatói posztjára. Miért kell felkérni egy francia igazgatót, a párizsi Opera igazgatóját, Mortier urat arra, hogy vegyen részt a bírálóbizottságban. Neki fogalma nincs arról, hogy Magyarországon mi a helyzet. Mit tud ő erről? Most végre van egy ember az Operaház élén - itt ül -, Vass Lajos, aki megteremtette a békét, ismeri a házat, a helyzetet. Miért nem lehet őt? Akkor, ha a 150-es rendeletre tetszett hivatkozni, meg kell változtatni a 150-es rendeletet, vagy ki kell találni azt a lukat, ahol Vass Lajost meg lehet bízni azzal, hogy legalább öt évig biztosítsa ennek a háznak a nyugalmát. (-40) aa 41-50 Keveházi Gábor folyt. Itt nem akarom mondani, elhangzottak nevek, Mahleré is elhangzott. Aki kívülről jött, mindenki belebukott ebbe a házba. - Elnézést, ha emocionális vagyok. (Derültség a teremben.) - Nem véletlenül hívta fel a bécsi Staatoper jelenlegi igazgatója a bécsi kulturális kormányzat figyelmét, hogy az ő szerződése négy év múlva lejár, gondolkozzanak azon, hogy ki veszi át tőle a házat. Ezt nem lehet átvenni, hogy én bejövök kívülről, és tudom, hogy mit kell csinálni! Ezt a házat meg kell tanulni, meg kell ismerni. Ez egy Titanic! Ha ebben a kormányt elfordítják, akkor hat hónap múlva elkezd fordulni. Elnézést kérek, nem akarok bántani senkit, de ez nem motorcsónak vagy egy vidéki kis fióküzlet! Ez két hatalmas színház. Mellesleg hozzátartozik az üzemház, a különböző raktáraink, a különböző ingatlanjaink. Ezt nem lehet csak úgy pikk-pakk, hogy kiírunk egy pályázatot, és megint fű-fa-virág, beteg emberek megpályázzák, és baromi (sic!) jó pályázatot írnak, azzal megnyerik. Ezt nem lehet! Az Operaházat ismerni kell! Lehet, hogy valaki baromi jó pályázatot tud írni, de nem tud igazgatni. Arról nem beszélve, hogy összehívok négy-öt frankó srácot, aztán írunk egy ilyen jó pályázatot, azt végre is kellene hajtani! Nem tudják végrehajtani. Az Operaháznak normatív támogatásra volna szüksége, mert a világsztárok, a világ nagy művészei, akik valóban nagy művészek, azoknak a naptárai több évre előre tele vannak. Ha mi most meg akarunk hívni egy világhírű énekest, egy világhírű karmestert, egy világhírű táncost, azt majd öt év múlva tudjuk meghívni. Normatív támogatás nélkül csak orosz rulettet játszunk: megpörgetjük és a fejünkre tesszük a stukkert. Tehát az Operának normatív támogatásra van szüksége. Két játszóhelyre van szükség, mert az Operaház látogatóinak 70 százaléka külföldi, a magyarok már nem tudják megfizetni. Az Erkel Színház volt az a hely, amit a magyar néző meg tudott fizetni. A másik: nem az Operaházat támogatja a kormány, hanem a jegyet! A valós jegyár 100 ezer forint lenne. Tessék elhinni, hogy amikor Aidát, Spartacus-balettet, Hattyúk tavát, Toscát vagy Turandotot játszunk, ötszáz ember dolgozik hátul és ezer nézi. Ez nem Hofi-show, ahol egy ember...! Mindig föltették nekem azt a kérdést, hogy a Nemzeti Színháznak csak 1,8 vagy 1,9 és azok kijönnek abból a pénzből, maguk meg nem jönnek ki abból a sok pénzből, amit mi adunk. Kérem, a Nemzeti Színházban fölmegy a függöny, és négy színész eljátszik egy darabot. Az Operaházban még nem ment föl a függöny, és nyolcvanan bent ülnek a zenekari árokban! Igenis konszolidálni kell az Operát, meg kell tartani Vass Lajost legalább öt évre az Operaház élén! Még amit el akartam mondani: amikor azt mondják, hogy az Operaház támogatása 5,2 milliárd, abból több mint a felét rögtön vissza is utaljuk az államkasszába. Köszönöm szépen, ennyit akartam mondani.
1573 Spangel Péter 2009-08-29 11:13:52 [Válasz erre: 1572 krisz 2009-08-29 10:40:24]
Köszönet az idézetért. Örömmel venném a folytatását. Aztán beszéljük meg, mi változott és mi nem változott 2006 óta.
Köszönet az idézetért. Örömmel venném a folytatását. Aztán beszéljük meg, mi változott és mi nem változott 2006 óta.
1572 krisz 2009-08-29 10:40:24 [Válasz erre: 1570 Spangel Péter 2009-08-28 21:44:41]
Szeretném, ha ti is tudnátok róla. Ezt egy jegyzőkönnyből idézem. Ha érdekel benneteket, hogy lehet embereket félre vezetni, akkor esetleg idézgetek belőle. Jegyzőkönyv* az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának 2006. november 7-én, kedden, 10.00 órakor az Országgyűlés Irodaháza 569. számú tanácstermében megtartott üléséről Vass Lajos miniszteri biztos tájékoztatója Amikor a felkérést kaptam, öt dolgot vállaltam. Az egyik, hogy nyugalmat és alkotói békét próbálok teremteni az Operaházban. Azt gondolom, sikerült. A másik, hogy a 2006-2007-es évadot véglegesítem, és elindítjuk az Operaházban, illetve lehetőség szerint az Erkel Színházban is az előadásokat. Lőn! Ismerős az Erkel Színházzal kapcsolatos polémia, de sikerült októberben ezen is úrrá lennünk, és ott is folynak az előadások. Ennek én személy szerint nagyon örülök. A harmadik, hogy az úgynevezett pénzügyi konszolidációs folyamatot megpróbálom folytatni, hatékonyabban, költségtakarékosabban próbáljuk működtetni az intézményt. Ennek az eredményét ebben a pillanatban természetesen végleges számokkal most még nem tudom alátámasztani, de jó néhány olyan dolog történt, ami a működés hatásfokát jelentős mértékben segítette és növelte. Ez egy hosszú távú folyamat, erre majd még szeretnék visszatérni néhány gondolat erejéig. A következő az volt, hogy megfelelő csapat összeszedésével, felkérésével elindítjuk egy hosszú távú koncepció kidolgozását, és lehetőség szerint mielőbb az illetékesek asztalára ezt letesszük. Ez folyamatban van. Az ötödik - sajnos, azt kell mondanom, minden magyar színház ebben a helyzetben van -, hogy a 2007-2008-as évadot kell előkészítenünk. Ezt azért mondom, mert ahol ez másképp működik - és nemcsak másképp, hanem jobban -, ott nem egy évvel előtte kezdik előkészíteni a mindig következő évadot, hanem legalább három-négy évvel, évaddal előtte. Ennek elsősorban szakmai okai vannak. A legfontosabb - és itt most a jövőről szeretnék beszélni elsősorban - az, hogy tudjuk, mi a cél. Itt most nem elsősorban és nemcsak a Magyar Állami Operaházról gondolkodom, hanem a magyarországi operajátszásról. Ez a legfontosabb. Mondhatnánk ebben a pillanatban, hogy de hát ez hihetetlen pénzbe kerül. Sok pénzbe kerül ez a műfaj, de nem hihetetlen sokba! Ezt is lehet szervezetten, tervezetten, tudatosan kitalálni. Ugyanis ha nincs más játszóhely, akkor a Magyar Állami Operaház az egyetlen olyan helyszín, ahová be van zsúfolva egy hihetetlen nagyságrendű, létszámú repertoár. Márpedig ha ez így van, ehhez nagyon sok zenészre, énekesre, énekkarosra, nagyon sok túlórára és sok mindenre van szükség. Merthogy egyszerre próbálni is épületen belül új darabot, este előadást tartani - nem sorolom végig, akik ezt ismerik, azok értik, hogy miről beszélek - szinte lehetetlen. Amennyiben ebből ki tudunk törni, és nem egy épület a magyar Opera, akkor változtatni tudunk a repertoáron, a repertoár számán. Ezen kell dolgozni az elkövetkezendő időszakban, nem pedig automatikusan, csupán csak a költségvetési támogatást kell figyelembe venni. Mert, ha egy szakma csak ezt veszi figyelembe, azt gondolom, ott régen rossz. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell reálisan gondolkodni. De nem lehetnek csupán számok a Magyar Állami Operaházban folyó munka szempontjai, mert akkor azt tudjuk mondani, hogy kérem, akkor nem 98 embert kell elküldeni, hanem 350-et. Miért? Mert akkor sokkal többet takarítunk meg havonta. Csukjuk be az Erkel Színházat. Miért? Mert egy épületben sokkal olcsóbb, és nem sorolom végig. Ezek azért elég érdekes szempontok, és nem hiszem, hogy szakmaiak. Ha egy épületben zajlik a magyar operaélet, akkor már most el kell mondanom, hogy nemcsak az Erkel Színház épülete van nagyon rossz állapotban, hanem a Magyar Állami Operaház épülete is. Azt mondtam - nagyon megalapozott szakmai véleményekre, statikusok írásaira, gondolataira alapozva -, hogy megnyitjuk az Erkel Színházat, de úgy gondolom, ennek kell az utolsó évadnak lennie. Tehát az Erkel Színház várhatóan május végén bezár. Úgy is tervezzük a következő évadot, hogy a 2007-2008-as évadban az előadások jelentős részét - amit át tudunk hozni - egy épületben tartjuk meg. Ez azt is jelenti, hogy még nagyobb szervezettségre, még nagyobb hatásfokra van szükség, és még nagyobb terhelése lesz a Magyar Állami Operaház épületének. Tehát szeretném jegyzőkönyvbe mondani a kulturális bizottság előtt, hogy szükség van a Magyar Állami Operaház teljes épületének a felújítására. Nézzük az állagát - állagfelmérés készül -, és úgy gondolom, hogy 1984 után a közeljövőben alapos előkészítő, tervező munka eredményeként fel kell újítani a teljes Magyar Állami Operaházat. Részben az épületét, másrészt pedig annak a funkciónak megfelelően, ahogyan majd a célt véglegesítettük. Ezt most hívhatjuk modernizációs programnak, de amíg nincs meg a pontos cél, hogy mit szeretnénk, addig érdemben nem véglegesedhet ez az úgynevezett modernizációs program sem. Most december 31-ig ezen dolgozunk, aztán majd meglátjuk, hogy a későbbiekben hogyan, milyen módon lesz. Folytatom ha érdekel benneteket kik mit mondtak ezen az ülésen. Jó olvasást és gondolkodást! Üdvözlettel, Krisz
Szeretném, ha ti is tudnátok róla. Ezt egy jegyzőkönnyből idézem. Ha érdekel benneteket, hogy lehet embereket félre vezetni, akkor esetleg idézgetek belőle. Jegyzőkönyv* az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának 2006. november 7-én, kedden, 10.00 órakor az Országgyűlés Irodaháza 569. számú tanácstermében megtartott üléséről Vass Lajos miniszteri biztos tájékoztatója Amikor a felkérést kaptam, öt dolgot vállaltam. Az egyik, hogy nyugalmat és alkotói békét próbálok teremteni az Operaházban. Azt gondolom, sikerült. A másik, hogy a 2006-2007-es évadot véglegesítem, és elindítjuk az Operaházban, illetve lehetőség szerint az Erkel Színházban is az előadásokat. Lőn! Ismerős az Erkel Színházzal kapcsolatos polémia, de sikerült októberben ezen is úrrá lennünk, és ott is folynak az előadások. Ennek én személy szerint nagyon örülök. A harmadik, hogy az úgynevezett pénzügyi konszolidációs folyamatot megpróbálom folytatni, hatékonyabban, költségtakarékosabban próbáljuk működtetni az intézményt. Ennek az eredményét ebben a pillanatban természetesen végleges számokkal most még nem tudom alátámasztani, de jó néhány olyan dolog történt, ami a működés hatásfokát jelentős mértékben segítette és növelte. Ez egy hosszú távú folyamat, erre majd még szeretnék visszatérni néhány gondolat erejéig. A következő az volt, hogy megfelelő csapat összeszedésével, felkérésével elindítjuk egy hosszú távú koncepció kidolgozását, és lehetőség szerint mielőbb az illetékesek asztalára ezt letesszük. Ez folyamatban van. Az ötödik - sajnos, azt kell mondanom, minden magyar színház ebben a helyzetben van -, hogy a 2007-2008-as évadot kell előkészítenünk. Ezt azért mondom, mert ahol ez másképp működik - és nemcsak másképp, hanem jobban -, ott nem egy évvel előtte kezdik előkészíteni a mindig következő évadot, hanem legalább három-négy évvel, évaddal előtte. Ennek elsősorban szakmai okai vannak. A legfontosabb - és itt most a jövőről szeretnék beszélni elsősorban - az, hogy tudjuk, mi a cél. Itt most nem elsősorban és nemcsak a Magyar Állami Operaházról gondolkodom, hanem a magyarországi operajátszásról. Ez a legfontosabb. Mondhatnánk ebben a pillanatban, hogy de hát ez hihetetlen pénzbe kerül. Sok pénzbe kerül ez a műfaj, de nem hihetetlen sokba! Ezt is lehet szervezetten, tervezetten, tudatosan kitalálni. Ugyanis ha nincs más játszóhely, akkor a Magyar Állami Operaház az egyetlen olyan helyszín, ahová be van zsúfolva egy hihetetlen nagyságrendű, létszámú repertoár. Márpedig ha ez így van, ehhez nagyon sok zenészre, énekesre, énekkarosra, nagyon sok túlórára és sok mindenre van szükség. Merthogy egyszerre próbálni is épületen belül új darabot, este előadást tartani - nem sorolom végig, akik ezt ismerik, azok értik, hogy miről beszélek - szinte lehetetlen. Amennyiben ebből ki tudunk törni, és nem egy épület a magyar Opera, akkor változtatni tudunk a repertoáron, a repertoár számán. Ezen kell dolgozni az elkövetkezendő időszakban, nem pedig automatikusan, csupán csak a költségvetési támogatást kell figyelembe venni. Mert, ha egy szakma csak ezt veszi figyelembe, azt gondolom, ott régen rossz. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell reálisan gondolkodni. De nem lehetnek csupán számok a Magyar Állami Operaházban folyó munka szempontjai, mert akkor azt tudjuk mondani, hogy kérem, akkor nem 98 embert kell elküldeni, hanem 350-et. Miért? Mert akkor sokkal többet takarítunk meg havonta. Csukjuk be az Erkel Színházat. Miért? Mert egy épületben sokkal olcsóbb, és nem sorolom végig. Ezek azért elég érdekes szempontok, és nem hiszem, hogy szakmaiak. Ha egy épületben zajlik a magyar operaélet, akkor már most el kell mondanom, hogy nemcsak az Erkel Színház épülete van nagyon rossz állapotban, hanem a Magyar Állami Operaház épülete is. Azt mondtam - nagyon megalapozott szakmai véleményekre, statikusok írásaira, gondolataira alapozva -, hogy megnyitjuk az Erkel Színházat, de úgy gondolom, ennek kell az utolsó évadnak lennie. Tehát az Erkel Színház várhatóan május végén bezár. Úgy is tervezzük a következő évadot, hogy a 2007-2008-as évadban az előadások jelentős részét - amit át tudunk hozni - egy épületben tartjuk meg. Ez azt is jelenti, hogy még nagyobb szervezettségre, még nagyobb hatásfokra van szükség, és még nagyobb terhelése lesz a Magyar Állami Operaház épületének. Tehát szeretném jegyzőkönyvbe mondani a kulturális bizottság előtt, hogy szükség van a Magyar Állami Operaház teljes épületének a felújítására. Nézzük az állagát - állagfelmérés készül -, és úgy gondolom, hogy 1984 után a közeljövőben alapos előkészítő, tervező munka eredményeként fel kell újítani a teljes Magyar Állami Operaházat. Részben az épületét, másrészt pedig annak a funkciónak megfelelően, ahogyan majd a célt véglegesítettük. Ezt most hívhatjuk modernizációs programnak, de amíg nincs meg a pontos cél, hogy mit szeretnénk, addig érdemben nem véglegesedhet ez az úgynevezett modernizációs program sem. Most december 31-ig ezen dolgozunk, aztán majd meglátjuk, hogy a későbbiekben hogyan, milyen módon lesz. Folytatom ha érdekel benneteket kik mit mondtak ezen az ülésen. Jó olvasást és gondolkodást! Üdvözlettel, Krisz
1571 IVA 2009-08-29 02:03:09 [Válasz erre: 1567 Pancoletti 2009-08-28 10:45:49]
Nyilván nem akarnak, pedig lesznek még újabb botrányok. Feltehetően még csak a jéghegy csúcsát látjuk. Az ellenzék pedig nem alszik. A BKV végkielégítési és premizálási botrányából egy polip kezd kibontakozni. Nem zárom ki, hogy csápjai az Erkel Színház botrányáig nyúlhatnak.
Nyilván nem akarnak, pedig lesznek még újabb botrányok. Feltehetően még csak a jéghegy csúcsát látjuk. Az ellenzék pedig nem alszik. A BKV végkielégítési és premizálási botrányából egy polip kezd kibontakozni. Nem zárom ki, hogy csápjai az Erkel Színház botrányáig nyúlhatnak.
1570 Spangel Péter 2009-08-28 21:44:41 [Válasz erre: 1569 Pancoletti 2009-08-28 20:05:52]
Ha hagyjuk, megérdemeljük!
Ha hagyjuk, megérdemeljük!
1569 Pancoletti 2009-08-28 20:05:52 [Válasz erre: 1568 Spangel Péter 2009-08-28 11:26:19]
Minket. :D :(
Minket. :D :(
1568 Spangel Péter 2009-08-28 11:26:19 [Válasz erre: 1567 Pancoletti 2009-08-28 10:45:49]
Addig is zsebelnek... Bezsebelnek...
Addig is zsebelnek... Bezsebelnek...
1567 Pancoletti 2009-08-28 10:45:49 [Válasz erre: 1566 Spangel Péter 2009-08-28 10:22:01]
Hidd el, hogy nem fognak lépni. Van már épp elég botrány a nyakukban. A választások előtt már nem akarnak újabbat!
Hidd el, hogy nem fognak lépni. Van már épp elég botrány a nyakukban. A választások előtt már nem akarnak újabbat!
1566 Spangel Péter 2009-08-28 10:22:01 [Válasz erre: 1565 Pancoletti 2009-08-28 09:29:21]
Akkor a kormány lép helyettük. Értékes terület, az épület, a gondatlanságból fakadó amortizálódás ellenére sem piskóta még...
Akkor a kormány lép helyettük. Értékes terület, az épület, a gondatlanságból fakadó amortizálódás ellenére sem piskóta még...
1565 Pancoletti 2009-08-28 09:29:21 [Válasz erre: 1564 Spangel Péter 2009-08-27 09:56:35]
nem. a választások előtt már úgysem fognak lépni... hála Istennek! :)
nem. a választások előtt már úgysem fognak lépni... hála Istennek! :)
1564 Spangel Péter 2009-08-27 09:56:35 [Válasz erre: 1563 IVA 2009-08-27 04:58:11]
Több mint felelőtlenség... Vagy az esetleges kormányváltás előtt akarják még tető alá hozni a zsebcentrikus projektet...
Több mint felelőtlenség... Vagy az esetleges kormányváltás előtt akarják még tető alá hozni a zsebcentrikus projektet...
1563 IVA 2009-08-27 04:58:11 [Válasz erre: 1561 krisz 2009-08-26 11:27:03]
Nem felelőtlenség ekkora tervet olyan kormány elé terjeszteni, amelynek már csak fél éve lesz hátra, ha kibírja addig egyáltalán? Ebben a stádiumban már nem is lehet szó jövőépítésrő, csakis lopásról. (A helyhatósági választásokig még egy év van, de Tartós István már készül nyílt levelet írni Demszky Gábornak arról, hogy nagy horderejű kérdésekben már ne hozzanak döntéseket...)
Nem felelőtlenség ekkora tervet olyan kormány elé terjeszteni, amelynek már csak fél éve lesz hátra, ha kibírja addig egyáltalán? Ebben a stádiumban már nem is lehet szó jövőépítésrő, csakis lopásról. (A helyhatósági választásokig még egy év van, de Tartós István már készül nyílt levelet írni Demszky Gábornak arról, hogy nagy horderejű kérdésekben már ne hozzanak döntéseket...)
1562 IVA 2009-08-27 03:23:29 [Válasz erre: 1559 IVA 2009-08-26 01:20:17]
A provokatív kérdező észjárását sem becsülöm alá. De mára, ha jól (nem) látom, más is indokolja ennek a topicnak a választását. Mintha most már tényleg megszűnt volna a Homokozó...
A provokatív kérdező észjárását sem becsülöm alá. De mára, ha jól (nem) látom, más is indokolja ennek a topicnak a választását. Mintha most már tényleg megszűnt volna a Homokozó...
1561 krisz 2009-08-26 11:27:03 [Válasz erre: 1560 sphynx 2009-08-26 08:50:01]
Talán az Erkelnek is ezt a sorsot szánták. Mondva csinált bezárás ,kinézték maguknak jó helyen van sok pénz belehet érte zsebelni.Különben szeptemberben fogják a kormány elé terjeszteni az Erkel projektet ami még mindig a PPP-be épülő multifunkciós központot támogatja 120nap operaházi visszabérléssel.Ez a projekt ha megvalósul 20 éven át évi 2 vagy 3 milliárd a befektető zsebébe.Tehát Müpa 7 milliárd jövőbeni Erkel 2 vagy 3 milliárd. Miért nincs pénz a többi színház normális üzemeltetésére? Ezek fő kérdések a kultúra további életében.Talán ezért ez a topic,ja a ZAK kapott 10milliárdot a felújítására Eu-s pénzből az Erkel miért nem?Talán Simornak van valami köze a dologhoz.
Talán az Erkelnek is ezt a sorsot szánták. Mondva csinált bezárás ,kinézték maguknak jó helyen van sok pénz belehet érte zsebelni.Különben szeptemberben fogják a kormány elé terjeszteni az Erkel projektet ami még mindig a PPP-be épülő multifunkciós központot támogatja 120nap operaházi visszabérléssel.Ez a projekt ha megvalósul 20 éven át évi 2 vagy 3 milliárd a befektető zsebébe.Tehát Müpa 7 milliárd jövőbeni Erkel 2 vagy 3 milliárd. Miért nincs pénz a többi színház normális üzemeltetésére? Ezek fő kérdések a kultúra további életében.Talán ezért ez a topic,ja a ZAK kapott 10milliárdot a felújítására Eu-s pénzből az Erkel miért nem?Talán Simornak van valami köze a dologhoz.
1559 IVA 2009-08-26 01:20:17
Senkinek az észjárását nem becsülöm alá azzal, hogy magyarázzam, miért ebben a topicban idézek Bächer Iván Séta című, botrányt kavart írásából, a szocialistákról: „Ők antifasiszták? Hát ők idézték a kórt elő. Gyávasággal, kulturálatlansággal, hitványsággal és mindenekelőtt: az eszelős korrupcióval. Ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos művek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás. Nem tudnak lopás nélkül lenni már. Javíthatatlanok. (...) Nézem a Zeneakadémiát. El fogják lopni ezt is, ha maradnak. Csinálnak belőle szállodát. Mert ellopnak mindent, ami érték, ami kultúra, ami magyar.”
Senkinek az észjárását nem becsülöm alá azzal, hogy magyarázzam, miért ebben a topicban idézek Bächer Iván Séta című, botrányt kavart írásából, a szocialistákról: „Ők antifasiszták? Hát ők idézték a kórt elő. Gyávasággal, kulturálatlansággal, hitványsággal és mindenekelőtt: az eszelős korrupcióval. Ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos művek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás. Nem tudnak lopás nélkül lenni már. Javíthatatlanok. (...) Nézem a Zeneakadémiát. El fogják lopni ezt is, ha maradnak. Csinálnak belőle szállodát. Mert ellopnak mindent, ami érték, ami kultúra, ami magyar.”
1558 IVA 2009-08-24 01:22:24 [Válasz erre: 1550 virius 2009-08-22 19:29:52]
Ma viszont tudjuk, hogy még a következetes koncepció hiánya is milyen nagy érték lehet: HÁJ idejében legalább nem merült fel az Erkel Színház lebontásának ötlete.
Ma viszont tudjuk, hogy még a következetes koncepció hiánya is milyen nagy érték lehet: HÁJ idejében legalább nem merült fel az Erkel Színház lebontásának ötlete.
1557 IVA 2009-08-24 01:19:02 [Válasz erre: 1544 virius 2009-08-22 19:11:48]
Ha pedig már szamár sincs - "jók" azok is, akik mára lettek...
Ha pedig már szamár sincs - "jók" azok is, akik mára lettek...
1556 IVA 2009-08-24 01:16:39 [Válasz erre: 1539 zuniga 2009-08-22 18:53:10]
Úgy írtam, nem a büntetés a vágyam, hanem az Erkel Színház. (És tenni is hajlandó vagyok érte.) Természetesen a balhé sem vágyam, de ha mást nem lehet csinálni, a balhé is hasznosabb lehet a semminél. Abban azért jó lenne egyetérteni, hogy jogállamban a bűnért büntetés jár. A közvagyon és a kultúra rombolása pedig bűn, és nem szeretném azt tapasztalni, hogy a bűnösök - büntetés helyett - majd százmilliós végkielégítésekkel távoznak.
Úgy írtam, nem a büntetés a vágyam, hanem az Erkel Színház. (És tenni is hajlandó vagyok érte.) Természetesen a balhé sem vágyam, de ha mást nem lehet csinálni, a balhé is hasznosabb lehet a semminél. Abban azért jó lenne egyetérteni, hogy jogállamban a bűnért büntetés jár. A közvagyon és a kultúra rombolása pedig bűn, és nem szeretném azt tapasztalni, hogy a bűnösök - büntetés helyett - majd százmilliós végkielégítésekkel távoznak.
1555 IVA 2009-08-24 01:08:20 [Válasz erre: 1538 virius 2009-08-22 18:41:49]
Az persze kérdés, hogy az új kormányalakító is Rockenbauert akarná-e kulturális miniszternek, és hogy Rockenbauer is vállalná-e a posztot. Vagy nem kérdés?
Az persze kérdés, hogy az új kormányalakító is Rockenbauert akarná-e kulturális miniszternek, és hogy Rockenbauer is vállalná-e a posztot. Vagy nem kérdés?
1554 IVA 2009-08-24 01:03:45 [Válasz erre: 1532 Spangel Péter 2009-08-21 12:09:44]
"Az is elgondolkodtató az eredeti elképzeléseket felelevenítvén, hogy a reménytelennek tűnő felújítás után CSAK 120 napra kapná bérbe az Operaház az Erkelt." Az Operaház nyilván nem is kérte több napra bérbe az "Erkelt" (miért neveznénk azt Erkelnek?). Hiszen színházat csinálni nemcsak szerződési feltételek kérdése, hanem tudásé is. Ezt a verziót (amelynek törléséről mái napig sötét a hallgatás) különben is jó lenne már feledésbe meríteni.
"Az is elgondolkodtató az eredeti elképzeléseket felelevenítvén, hogy a reménytelennek tűnő felújítás után CSAK 120 napra kapná bérbe az Operaház az Erkelt." Az Operaház nyilván nem is kérte több napra bérbe az "Erkelt" (miért neveznénk azt Erkelnek?). Hiszen színházat csinálni nemcsak szerződési feltételek kérdése, hanem tudásé is. Ezt a verziót (amelynek törléséről mái napig sötét a hallgatás) különben is jó lenne már feledésbe meríteni.
1553 musicus2 2009-08-23 14:31:29 [Válasz erre: 1539 zuniga 2009-08-22 18:53:10]
Mit értesz balhén? Szerintem az a balhé, amit terveztek, terveznek az Erkellel, mégpedig a "nagy" balhé. Már olyan kispályás nagy balhé. Olyan, amilyen a mi elitünk. Egyébként jövőre lesz Erkel születésének 200. évfordulója. Ha még nem felejtettük el.
Mit értesz balhén? Szerintem az a balhé, amit terveztek, terveznek az Erkellel, mégpedig a "nagy" balhé. Már olyan kispályás nagy balhé. Olyan, amilyen a mi elitünk. Egyébként jövőre lesz Erkel születésének 200. évfordulója. Ha még nem felejtettük el.
1552 musicus2 2009-08-23 14:26:29
Adtak-e az Erkel Színház felújítására, karbantartására pénzt a MÁO vezetésének? Egy általam egyszer látott operista szerint igen, nem is keveset. Megfelel-e ez az igazságnak?
Adtak-e az Erkel Színház felújítására, karbantartására pénzt a MÁO vezetésének? Egy általam egyszer látott operista szerint igen, nem is keveset. Megfelel-e ez az igazságnak?
1551 Spangel Péter 2009-08-22 20:17:43 [Válasz erre: 1550 virius 2009-08-22 19:29:52]
Következetlen modernizációs koncepciótlanság.
Következetlen modernizációs koncepciótlanság.
1550 virius 2009-08-22 19:29:52 [Válasz erre: 1548 Spangel Péter 2009-08-22 19:25:37]
És hogy on is maradjunk: HÁJ-nak sem volt következetes koncepciója az Erkelről.
És hogy on is maradjunk: HÁJ-nak sem volt következetes koncepciója az Erkelről.
1548 Spangel Péter 2009-08-22 19:25:37 [Válasz erre: 1546 virius 2009-08-22 19:21:21]
A beiktatás komádia és dráma volt egyben. HÁJ dadogott, mindig csak modernizálni akart, ha valami nem ment neki, Kesselyákot szónokoltatta, és Petrovicsot nem engedték felszólalni. Aztán hamar ki is fúrták. Ez az, amikor a tehetséges segéd akar mestere főnöke lenni. Utóbb ő is beadta a kulcsot. A pálca viszont illik a kezébe.
A beiktatás komádia és dráma volt egyben. HÁJ dadogott, mindig csak modernizálni akart, ha valami nem ment neki, Kesselyákot szónokoltatta, és Petrovicsot nem engedték felszólalni. Aztán hamar ki is fúrták. Ez az, amikor a tehetséges segéd akar mestere főnöke lenni. Utóbb ő is beadta a kulcsot. A pálca viszont illik a kezébe.
1547 virius 2009-08-22 19:23:26 [Válasz erre: 1546 virius 2009-08-22 19:21:21]
Sőt: HegyI-Árpád Juhtócsa... :))) Aki ráadásul lányos zavarában kezdetben azt sem tudta a volt Kurír-székháznál állva, hogy merre van az Erkel...
Sőt: HegyI-Árpád Juhtócsa... :))) Aki ráadásul lányos zavarában kezdetben azt sem tudta a volt Kurír-székháznál állva, hogy merre van az Erkel...
1546 virius 2009-08-22 19:21:21 [Válasz erre: 1545 Spangel Péter 2009-08-22 19:17:02]
BozókI-Ándrás... :)))
BozókI-Ándrás... :)))
1545 Spangel Péter 2009-08-22 19:17:02 [Válasz erre: 1544 virius 2009-08-22 19:11:48]
Nagy csacsi volt, aki a szamarat választotta...:)
Nagy csacsi volt, aki a szamarat választotta...:)
1544 virius 2009-08-22 19:11:48 [Válasz erre: 1543 Spangel Péter 2009-08-22 19:08:38]
Van egy nagyon jó közmondás erre: Ha nincsen ló, a szamár is jó... :)
Van egy nagyon jó közmondás erre: Ha nincsen ló, a szamár is jó... :)
1543 Spangel Péter 2009-08-22 19:08:38 [Válasz erre: 1542 Spangel Péter 2009-08-22 19:07:34]
Máig nem értem, hogy lehetett HÁJ-t főigazgatónak kinevezni...
Máig nem értem, hogy lehetett HÁJ-t főigazgatónak kinevezni...
1542 Spangel Péter 2009-08-22 19:07:34 [Válasz erre: 1541 virius 2009-08-22 19:05:18]
Amit Roki felépített? Görgey és a többiek tönkreverték, élükön Bozókival.
Amit Roki felépített? Görgey és a többiek tönkreverték, élükön Bozókival.
1541 virius 2009-08-22 19:05:18 [Válasz erre: 1540 Spangel Péter 2009-08-22 19:01:06]
Ugyanis Roki az egyetlen, aki ért is a műfajhoz... Más miniszterrel (akár bal-, akár jobboldali) nem sokra mennénk.
Ugyanis Roki az egyetlen, aki ért is a műfajhoz... Más miniszterrel (akár bal-, akár jobboldali) nem sokra mennénk.
1540 Spangel Péter 2009-08-22 19:01:06 [Válasz erre: 1539 zuniga 2009-08-22 18:53:10]
Csinálni végre valamit. Így igaz. De a felelősségre vonás ezzel párhuzamosan nem maradhat el. A kettő független egymástól. Rockenbauer miniszterségének én is örülnék.
Csinálni végre valamit. Így igaz. De a felelősségre vonás ezzel párhuzamosan nem maradhat el. A kettő független egymástól. Rockenbauer miniszterségének én is örülnék.
1539 zuniga 2009-08-22 18:53:10 [Válasz erre: 1528 IVA 2009-08-19 05:52:17]
Büntetni, büntetni, büntetni??? Inkább: Csinálni, csinálni, csinálni valamit! (De nem balhét! :-)))
Büntetni, büntetni, büntetni??? Inkább: Csinálni, csinálni, csinálni valamit! (De nem balhét! :-)))
1538 virius 2009-08-22 18:41:49 [Válasz erre: 1537 Spangel Péter 2009-08-21 23:11:44]
Újra mondom: várjuk meg a választások végeredményét. Nagyon remélem, lesz még Rockenbauerből miniszter...
Újra mondom: várjuk meg a választások végeredményét. Nagyon remélem, lesz még Rockenbauerből miniszter...
1537 Spangel Péter 2009-08-21 23:11:44 [Válasz erre: 1536 virius 2009-08-21 21:44:40]
Hát éppen ezért oly megbocsáthatatlan vétek az Erkelt hagyni elporladni...
Hát éppen ezért oly megbocsáthatatlan vétek az Erkelt hagyni elporladni...
1536 virius 2009-08-21 21:44:40 [Válasz erre: 1535 Spangel Péter 2009-08-21 21:35:51]
Egyébként jól megaszontad ezt a zsebcentrikus üzleti világot. Nem véletlen, hogy az analóg kábeltévéről elsőként a Mezzo repült. Pedig az Erkel a hatvanas-hetvenes években ráadásul nemcsak az opera és a többi komolyzene (Országos Filharmónia!) hajléka volt, hanem a könnyebb zenei műfajoké is, emlékezz vissza, hogy a hajdanvolt ORI is kibérelte az Erkelt nem is egyszer. Nemcsak operaházi előadások voltak ugyanis az Erkelben, hanem a színház maga jóformán nonstop működött (persze akkoriban nem volt sem Kongresszusi Központ, sem Müpa), az opera- és hangversenyelőadások mellett volt itt Ecseri lakodalmas, táncdalfesztivál, rockkoncert stb. Sőt, az állandó épület nélküli Rock Színház is játszott itt, jómagam a Jézus Krisztus Szupersztárt láttam tőlük az Erkelben (Kajafás szerepében Hantos Balázzsal!!), és ne feledjük a Madách vendégjátékát se, amikor a színházuk felújítása alatt itt játszották az Oliver! c. musicalt.
Egyébként jól megaszontad ezt a zsebcentrikus üzleti világot. Nem véletlen, hogy az analóg kábeltévéről elsőként a Mezzo repült. Pedig az Erkel a hatvanas-hetvenes években ráadásul nemcsak az opera és a többi komolyzene (Országos Filharmónia!) hajléka volt, hanem a könnyebb zenei műfajoké is, emlékezz vissza, hogy a hajdanvolt ORI is kibérelte az Erkelt nem is egyszer. Nemcsak operaházi előadások voltak ugyanis az Erkelben, hanem a színház maga jóformán nonstop működött (persze akkoriban nem volt sem Kongresszusi Központ, sem Müpa), az opera- és hangversenyelőadások mellett volt itt Ecseri lakodalmas, táncdalfesztivál, rockkoncert stb. Sőt, az állandó épület nélküli Rock Színház is játszott itt, jómagam a Jézus Krisztus Szupersztárt láttam tőlük az Erkelben (Kajafás szerepében Hantos Balázzsal!!), és ne feledjük a Madách vendégjátékát se, amikor a színházuk felújítása alatt itt játszották az Oliver! c. musicalt.
1535 Spangel Péter 2009-08-21 21:35:51 [Válasz erre: 1534 Spangel Péter 2009-08-21 21:35:28]
Ja. és ez is off...
Ja. és ez is off...
1534 Spangel Péter 2009-08-21 21:35:28 [Válasz erre: 1533 virius 2009-08-21 20:04:36]
És a sort lehetne még lapzártáig sorolni...
És a sort lehetne még lapzártáig sorolni...
1533 virius 2009-08-21 20:04:36 [Válasz erre: 1532 Spangel Péter 2009-08-21 12:09:44]
Bár ez itt már kissé off, de gondolj csak a MÁV, MTV, Posta új, visszlízinges székházaira!
Bár ez itt már kissé off, de gondolj csak a MÁV, MTV, Posta új, visszlízinges székházaira!
