Helyszínváltozás! Fontos információ!A június 21-i Giselle balettelőadás a mai napon az Erkel színházban lesz megtartva! A június 20-án elmaradt Giselle balettelőadást június 22-én az Erkel Színházban pótoljuk.
Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a Novoszibirszki Állami Akadémiai Opera és Balettszínház 2019. június 21-én, pénteken 20 órára a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra meghirdetett Giselle balettelőadását a Szabad Tér Színház a közönség biztonsága érdekében az Erkel Színházban 20.30-as kezdettel tartja meg. A megváltott jegyek érvényesek, de az eltérő nézőtéri kiosztás miatt szükséges a jegyeket az előadás előtt a helyszínen, az Erkel Színházban becserélni. Kérjük tisztelt nézőinket, hogy az érkezés időpontját a fentiekre való tekintettel válasszák meg!
A 2019. június 20-i elmaradt előadás az esőnapon, 2019. június 22-én 20:30-as kezdéssel szintén az Erkel Színházban valósul meg, a megváltott jegyek cseréje ez alkalommal is szükséges az előadás megkezdése előtt, a helyszínen. |
MyWay
Abszolút egyetértek.
Békülni látszik a Táncművészeti Egyetem és az Operaház.
Nem rossz hír, de alap kell, hogy legyen a Magyar Nemzeti Balettintézet azonnali megszüntetése!
Ha A diótörő díszlettervetője Kentaur lesz (mint a Hófehérkéé), nyert ügyük lehet.
Ifj. Harangozó Gyula Diótörője lesz karácsonykor az Operettszínházban
ORIGO2019.05.30. 17:42
Stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Budapesti Operettszínház, az idei legnagyobb közös vállalkozás a Diótörő színpadra állítása lesz karácsonykor. A koreográfus a budapesti és a bécsi Operaház volt balettigazgatója, ifj. Harangozó Gyula.
A megállapodás célja közös előadások, művészeti projektek, szakmai programok megvalósítása, az egyetemi képzések személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása, pályázatokon való közös részvétel és információcsere.
Láttam, kettőt is. Nem érdektelen! Ha időm lesz beszámolok róla.
Látott valaki Szilviát, vagy ennyire érdektelen Seregi? Csak a vezetőség szereplése a díj átadón a fontos? Csak az izléstelenség, a pazarlás az időszerű?
Már a címek sem magyarul vannak! SZÉP!
A Magyar Nemzeti Balett, miután társulatának vitatott arányú, mindenesetre jelentős „nemzeti” hányadát lecserélte „nemzetközire”, a Bánffy teremben idén futó GIF (Girls in Focus – Lányok a fókuszban) és az Erkel színházi OMG (Oh, My God) „nemzeti” elnevezésű estjei után a következő évadra az alábbi „nemzeti” elnevezésű magyar nemzeti balett-esteket hirdette meg:
1st Steps
KFM
Off Pointe
Limitless (ez egy újabb darabbal bővítve az OMG „újragondolása”)
TáncTrend '20
KREOL, KREÁL
Az estek címére kattintva további angol darabcímekkel is találkozhatunk.
Ennyi trendi idegen szóval legutóbb a Nagy Vásárcsarnok egyik hentesénél találkoztam, ahol a különböző steaknek valók neve van kiírva az ártáblára, feltehetően a szomszédos Marx Corvinus Egyetem külföldi hallgatóinak igényeit kielégítendő. Az árakat nem tudtam kiolvasni, mert akkora számokat mi még nem tanultunk.
Fortepan fénykép Pongor Ildikóról:
Nem ebbe a topikba való, de legutóbb itt esett szó a témáról.
Én személy szerint a PORGY kapcsán sem Ókovács levéláriájában foglaltakkal, sem pedig az abban pellengérre állított Valencia James okfejtésével nem értek teljesen egyet. Szerencsére volt egy csodálatos garnitúra, akiknél fel sem merült semmiféle bőrszín, CSAK énekeltek, játszottak: HÁZY, SZIRMAI, RADNAY és a többiek maguk voltak a csoda! Ilyen átütő MŰVÉSZEK nélkül talán nem is kellett volna most műsorra tűzni és konfrontációba keveredni.
https://index.hu/velemeny/olvir/2019/05/01/porgy_es_bess_afroamerikai_szarmazas_valencia_james_magyar_allami_operahaz_okovacs_szilveszter/
A cikk (levél) tartalma biztosan nem kapcsolódik Koren Tamás halálához, az ő vonatkozásában nincs benne semmi kegyeletsértő („ünneprontó” mégannyira sem). A felháborodásnak sincs köze az elhunyt művészhez, közvetlenül a balett-topichoz sem.
Tökéletes!
https://www.origo.hu/kultura/20190504-okovacs-szerint-az-opera-2111-levelaria.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201905
Egy ember, aki már "ünneprontó", a műfajok tekintetében is "kegyeletsértő" , a személyiségének teljes zavarával, a gondolkodást romboló és valóság elfedő média felhasználásával fenntartott megjelenésével, mára már nem ismer határokat.
Már félrevezette a nem túl szinvonalas sokat gusztustalankodó Bayert, lobogtatják a Nurejevvel együtt emlegetett balettos-publiciszta nagyszerű példáját, szánalmas videó klippel aláfestve máshol a médiában.
Nagy úr a MÉDIA!
Különösen a félművelt, tájékozatlan, és szándékosan ellenkező típusú emberek táplálékát adják, távol a mértéktől, az izléstől és az igazságtól.
A Koren Tamások hősök voltak ezekhez az emberekhez képest!
https://fidelio.hu/tanc/hogyan-lesz-valakibol-giselle-144757.html
Csézy szép és jó énekesnő. A műfajnak ez a stílusa nem áll közel hozzám, a dal nem fog meg.
Földi Lea és Apáti Bence jó táncos, a klasszikus balett mozdulatvilága és egy jellegzetes motívum a Spartacusból szerintem erőltetett ehhez a zeneszámhoz: közhelyes és kissé nyálas az egész. A klip sajnos felidézi néhány opera mostani, undorító rendezésének azokat a részeit, amelyekben fiatal emberpár áriára, kettősre, kórusrészletre lejt táncot. Például a Hunyadi Lászlóban, vagy a tegnap ismét megnézett Háry Jánosban. (Mindkét darab az Erkel Színház „operaközönséget nevelő”, „ízlésformáló” sorozataiban szerepel.)
Enek örülhetünk!
https://szinhaz.org/mozgasban/tanc-mozgasban/2019/04/25/uj-probatermet-kapott-gyori-balett/
A MNB nem kaphatott volna már hasonló jót, az Újpesti színhely és levéláriák helyett?
Az Operettszínház balettigazgatói elfoglaltsága valamint a különböző nyomtatott és internetes újságokba történő cikkek írása mellett – szerencsére – maradt még idő Apáti Bence, mint tényleg kiváló táncos, ilyen oldalának megmutatására is:
V. Nemzetközi Nagy Iván Balettgála – Erkel Színház, 2019. április 14.
A balett műfajában sem kedvelem jobban a „gálákat”, mint az operáéban vagy vegyes esztrádműsorban. Az idei, V. Nemzetközi Nagy Iván Balettgálától azért nem zárkóztam el mégsem, mert külföldre távozása előtt láttam még táncolni azt a művészt, akinek emlékére rendezik, valamint úgy gondoltam, kihasználom ezt az évadot, amikor nem az Operaházban tartják, sokkal drágábban. Közben ez a „sietség” okafogyottnak bizonyult: a rendezvénynek még jövőre is be kell érnie az Erkel színházi helyszínnel.
A kétrészes műsor elején Solymosi Tamás balettigazgató átadta a Solymosi-díjat a Magyar Nemzeti Balettintézet sikeres növendékének, Ruip Katicának. Egy másik növendék, Pásztor Lili a második részt nyitotta a Paquita című balett női szólójával. A műsor többi számát a „Magyar Nemzeti Balett” repertoárján levő, illetve pihenő balettestek részleteiből szerkesztették, a társulat tagjainak szereplésével, továbbá egy-egy műsorszámban fellépett a Holland Nemzeti Balett, valamint a Mariinszkij Színház egy-egy szólistapárja, valamennyien kiváló színvonalú teljesítménnyel. Hogy mégis kiemeljem a legnagyobb élményt, Sofia Ivanova-Skoblikova és Iurii Kekalo nevét írom le, akik a Spartacus III. felvonásából kitépett nagy kettőst adták elő – drámai erejük a darab teljes előadásában vélhetően megrendítő lenne –, valamint Tatiana Melnik profizmusát, tökéletes technikáját két részletben is.
A Magyar Állami Operaház Zenekarát Kollár Imre vezényelte – sajnos nem így az est egészében. Von Manen, Satie Trois gnossiennes-jére készült koreográfiáját bizonnyal hibátlanul táncolta Felméry Lili és Mikalai Radzius, és hibátlanul zongorázta Lakatos Basak Dilara – ám a zongorajáték minden hangja olyan diszkóerővel szólt a hangszóróból, hogy azokat megannyi kalapácssújtásnak érezve, alig vártam, hogy véget érjen a kínom. De csak néhány percre ért véget, mert A tökéletesség szédítő ereje című Forsythe-koreográfiához Schubert zenéjét kellett kínzó hangerősítéssel kiállni. Ezt a csalódást (amelyre különben számíthattam valamennyire) úgy tudom „hasznosítani”, hogy a hangminőségükkel szenvedtető darabokat a Műhelycsarnokban igyekszem elkerülni.
Ha a zongorajáték és a záró darab zenéje nem lenne eleve élvezhetetlen (márpedig egy balettest öröméhez hozzátartozna a zenei élmény is), akkor sem lett volna zavartalan ez az élvezetem, mint ahogy az élő zenekar közreműködése sem maradt az. Már az Erkel Színház idei balett-előadásain is, ám ezúttal meghatározóan feltűnt, hogy az erkélyt értő és fiatal közönség (?) tölti meg, akik közül a fiúk üvöltő ovációval (artikulálatlan kiabálással, ugatásokkal, hujjogással) nyilvánítják tetszésüket – nem törődve azzal, hogy nemcsak a tapsba, hanem a zenébe is belehangoskodnak, és azzal sem, hogy ez az ocávió mennyire elkülönül a fizető színházi (nem popkoncerti és nem sportversenyi) közönség nálunk hagyományos tetszésnyilvánításától.
Egy-egy ismert díszletelem és csillár dekorálta a színpadot, amely – ünnepi esten ez különösen feltűnő – lehangolóan kopott, „lelakott” képet nyújt.
A balettnövendékek kínzása és megalázása miatt indul vizsgálat Ausztriában, írja a bécsi Die Presse.. Részletek az index.hu-n olvashatók.
Bayerisches Staatsballett
JEWELS
11. April 2019 |19.30 Uhr | Live-Stream
Ballett in drei Teilen (1967) - Choreography by George Balanchine © The George Balanchine Trust
Komponist Gabriel Fauré / Igor Strawinsky / Peter I. Tschaikowsky
Solisten und Ensemble des Bayerischen Staatsballetts
Musikalische Leitung / Conductor Robert Reimer
Bühne / Stage Peter Harvey
“Bármelyikük alkalmas lehet a pályára”
TáncBlog - mikrokozmosz, 2019 április 03. 11:18
„A Magyar Nemzeti Balettintézet fiatal növendékei március utolsó vasárnapján mutatták be tudásukat a nagyközönségnek a Magyar Nemzeti Balett Berni úti székhelyén. Évről évre egyre több a jelentkező az Opera balettiskolájába, a Magyar Nemzeti Balett által indított klasszikusbalett-előkészítő tanfolyam új évfolyamára már szombat óta felvételiznek a leendő művészpalánták. Az elmúlt év tapasztalatairól kérdeztük Csonka Roland táncpedagógust, a “Tavaszköszöntő” gála vezető szervezőjét.”
A Guardian helyében én visszakérdeznék vagy úgy reagálnék erre a bonmot-ra, hogy fölkérné-e MÁO Barack Obamát valamelyik szerepre a Porgyban. És majd ha fölkéri, és Barack Obama reagál rá, netán igazoló papírokat hoz, (vö. 1938-39 Magyarország) akkor ismét visszatérünk a dologra. Cinizmusra cinizmussal lehet visszavágni avagy a rasszizmus nem ismer határokat. (A migránsok igen, már csak a drótkerítés okán is.)
Lehet fokozni: Cikk a nemzetközi sajtóból:
Főigazgató Úr a témában a magyar sajtónak történő reagálásáról már említést tettem az „Erkel Színház” fórum 9843 hozzászólásában. Nem fért bele az ízlésvilágomba, hogy az Ő kifejezetten személyre vonatkozó „kérdéseit” idézzem.
Azonban az idézett cikk szerint:
„A The Guardian is megkérdezte Ókovács Szilveszter főigazgatót, igaz-e a hír, de ő válasz helyett csak olyanokat kérdezett, mint hogy mi számít feketének, vagy hogy ha Barack Obama szerepelni akarna, azt megtehetné-e, miközben van fehér a nagyszülei közt.”
Hát ez már mindennek a "top of all" Ókovács!
Azonnal távoznia kell!
https://24.hu/kultura/2019/04/05/afro-amerikai-eredetuk-kinyilvanitasara-kerte-az-operahaz-a-porgy-es-bess-magyar-muveszeit/?fbclid=IwAR3WlYJwfmPrMvREfZz4OGzgd6vTpIs82n9a_ID2ISo5L6cWEqXCJG1m5MA
A születésnapos tenor, avagy „Energiaital és bújnivaló"
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.04.02. 10:54 Origo.hu
Gulyás Dénes 65. születésnapjára. (A cikk második felében.)
Az MTE művészeti vezetője Volf Katalin lett, és létrehoztak egy művészeti tanácsot is, melynek tagjai Orosz Adél, Pártay Lilla, Hágai Katalin és Keveházy Gábor. Ha meggondolom, csupa olyan kiváló egykori balettművészünk, aki ebben az intézményben végzett valaha, és hosszú pályafutása alatt, a nézők szeme láttára vált itthon (és külföldön) nagy művésszé, és táncosi karrierjét is itthon fejezhette be. Tudásuk és művészi nagyságuk megkérdőjelezhetetlen.
Emlékszem, amikor Seregi László azt mondta Volf Katalinra, hogy ő egy anatómiai csoda. Húsz éves volt akkor, amikor őrá alkotta meg Júlia koreográfiáját, és huszonöt évvel később, a darab negyedszázados jubileumán még ugyanúgy el tudta táncolni ezt a nem könnyű szerepet.
Elgondolni is képtelenség, hol tartana ma a magyar balett, ha a Népszava (mondjuk) a rendszerváltástól folyamatosan annyi figyelmet fordított volna a Magyar Állami Operaházra és balett-társulatára, mint választási kampány idején.
https://nepszava.hu/3030951_nagy-a-fluktuacio-a-magyar-nemzeti-balettnel
Off Wolf "Katalint" szerintem mindig mindenhol Wolf Kati neven konferaljak, szolitjak, ahogyan pl. Jaszai es Torocsik is mindig mindenhol Mari. Volfi -ahogy tudtommal a szakma nevezi vagy nevezte legalabbis regebben- a szinlapokon es a sajtoban Katalin volt es maradt.
Tisztelt Fórumtársak!
Mindenkitől, különös hangsúllyal „Shiva”-tól, nagy-nagy elnézést kérek, hogy a 5773.számú hozzászólásomban hibásan, Wolf Katalinnak írtam Volf Katalin nevét. Semmilyen értelemben nem volt szándékomban egyik hölgyet sem megbántani, különösen bármilyen területen végzett teljesítményüket ezáltal kétségbe vonni. Egyszerűen elgépeltem egy szót és – mivel mind a két név létező név – a beépített helyesírás ellenőrzőm sem jelezte. Annyira pedig még nem fejlett, hogy a mondat értelméből figyelmeztessen a két név eltérésére.
Még egyszer elnézést a gépelési hibáért. Elegendő lett volna csak annyit írnom, hogy a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem ellentétének újabb megnyilvánulását lehetett tapasztalni, az idézett Népszava cikk olvasása kapcsán.
Még egy teljesen szubjektív, nem mentegetőző megjegyzés: amikor visszaemlékszem, hogy láttam Volf Katalint a Diótörő-ben Mária hercegnőként, vagy hallottam Wolf Katalint a Vuk című rajzfilm főcímdalát énekelni, bennem mind a két név azonosan hangzik és beszédben is azonosan ejtem ki.
„Shiva” fórumtársnak abban is igaza van, hogy én – betűhíven idézem a 5775.számú hozzászólásból: - „a balettehez” nem értek.
OFF: A tehetségkutató pedig egy szó (méghozzá egy köznév, amely elé névelő kívánkozik a magyar nyelvben, amelyben célszerű a mondatot vesszővel tagolni is), ezer mérföldre innen is magyar nyelven. (Bocsánat, de „ha már kioktatunk”…)
És még mindig OFF: Azt miért nem kifogásolják a kedves fórumozótársak, hogy míg mi itt ingyen írunk hibátlanul vagy hibásan, a Népszava szerzője (akinek nincs se neve, se nickneve), nyilván fizetésért, több nyelvhelyességi, kisebb helyesírási és mondatszerkesztési hibát is ejtett?
OFF:
Tisztelt Shiva! Nyugodtan lepődjön meg: Joska 141 nem emlegette Wolf Katalint (aki nem egy tehetségkutatóban volt énekesnő, hanem általában ez a foglalkozása, és mellesleg részt vett egy tehetségkutató vetélkedőn is), hanem a balerina Volf Katalin nevét írta hibásan. Ilyen „vétség” gyakori a fórumon, mindnyájunk hozzászólásaiban előfordulnak kisebb-nagyobb hibák, tévedések, még ha igyekszünk is elkerülni azokat. Látja, Ön is elhibázta a „balettehez” szó írását, de ennél komolyabb dologban is téved: akár igaza volt „kórista” fórumtársunknak abban, hogy az az igazi kultúra, ahová most jutott Magyarország, akár nem, ez semmilyen összefüggésben sincs azzal, hogy egy fórumozó helytelenül ír le egy nevet. Bárcsak ilyesmin múlna egy ország kultúrája! Az nem tűnt fel Önnek, hogy Joska141 (akivel nekem számos esetben akad nézeteltérésem e fórumon, míg máskor egyetértünk) néha kemény véleményeket ír, de mindig tisztelettel, és sohasem személyeskedik?
Volf Katalin valóban nem azonos Wolf Katalinnal. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok, ebben is igaza van. Tehetségkutató pedig egy szó ezer mérföldre innen is magyar nyelven, ha már kioktatunk.
Tisztelt Joska! Miután múltkor egy önérzetes kórista azt bizonygatta, hogy az az igazi kultúra, ahová most jutott Magyarország: meg sem lepődöm azon, hogy Ön Wolf Katalint emlegeti (aki - ahogy ezt itt néhány ezer mérföldre Budapesttől is tudjuk - egy tehetség kutatóban volt énekesnő), de aki nem a Kossuth-díjas, Örökös tag, stb. stb.: Volf Katalin! Csak kicsit más (otthon). Ja: és valóban szuper otthon a kultúra! Gratulálok! (kérem, hogy a kóristák ne reagáljanak, bár nem fogják tudni megállni, de ez van! Ők a balettehez is értenek, akárcsak minden máshoz. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Remek hír!
Mind Ókovács, mind Solymosi, alkalmatlan emberi, de társadalmi, közösségi kapcsolatokra egyaránt. Lelketlen, elmebateg emberek!
Mai cikk a Npszava online oldaláról:https://nepszava.hu/3030807_nem-hodoltak-be-okovacs-szilveszternek. A cikk említi, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem művészeti vezetője Wolf Katalin lett. Ókovács Szilveszter kifejezett kérése, együttműködési feltétele volt, hogy a művészeti vezető Solymosi Tamás legyen.
Nem tudok állást foglalni, de ez a hosszan elnyúló, végét nem látható ellentét az Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem között nem biztos, hogy az ország művészeti teljesítéményének fokozását szolgálja....
Jól emlékeztem: (én is úgy, hogy valamikor az 1980-as évek elején) a pesti Operában is szerepelt a Royal Ballet a Manon-balettel (és talán még a Mayerlinggel is, de erre nem esküszöm meg). Emlékemet ez a cikk erősítette meg: https://www.pestimusor.hu/index.php?sect=main&alsect=cikk&id=7771
„MacMillan Manonja mérföldkő volt az életemben, voltam Lescaut és Des Grieux is. A világon sokfelé játsszák, ezzel szemben a hazai közönség eddig mindössze kétszer találkozhatott vele, a 80-as évek elején a Royal Ballet vendégjátéka alkalmával” – nyilatkozta Solymosi Tamás. Én pedig azért emlékeztem rá, mert, noha a Manon-témáért gimnazistakorom óta rajongok, nem törtem magam, hogy megnézzem ezt az előadást.
Köszönöm a balett zenei anyagának ismertetését.
(Egyébként a Manon-balett és a Manon-operák is a kolostoros színpadi művekhez tartoznának – ha Des Grieux nem szökteti meg a lányt. Feltéve, hogy a zárdában is regényesre fordult volna a sorsa.)
Tisztelt Amalgám, röviden reagálnék az egyik gondolatára, és kicsit hosszabban egy másikra.
„ A félreértés onnan eredhet, hogy Ön a prímabalerina-fogalmat a meghatározottan magas szakmai és művészi színvonalon tevékenykedő balettáncos-hölgyre alkalmazza, én pedig arra, aki – szerencsés esetben és talán azért még a legtöbbször – ezzel összefüggésben a legmagasabb szintű hivatalos kinevezéssel [első magántáncosnő, (female) principal dancer, erste solistin stb.] is rendelkezik. Úgy tudom, hogy ennek hiányában rendszerint senkit nem neveznek prímabalerinának.”
Ebben az értelemben használtam a prímabalerina kifejezést, a félreértés inkább ott van, hogy az én értelmezésemben egy jól funkcionáló együttesben egybeesik a művészeti kiválóság és a pozíció. Aki „amúgy” nem alkalmas vezető szólistának, arra miért osztanak művészileg érzékeny főszerepeket? Aki meg alkalmas, azt miért ne neveznék ki?
„hiszen azért tudunk olyan balerinákról is a közelmúltból (jelenből), akik nagyjából a legjobb megítélésűek tudtal lenni egyszerre olyan eltérő balettkultúrákban is, mint Szentpétervár és New York vagy Moszkva és Milánó” - itt több dolog összemosódik. Vannak a balettnek olyan feladatkörei, amelyek a világon sok helyen jelen vannak, így átjárhatóak nemzetközileg is, de ettől még nem evidens a különböző feladatkörök közti átjárhatóság. Attól még, hogy valaki remek Solort táncolt New Yorkban és Moszkvában, még lehet pocsék Petrucchio Budapesten, gyenge az In the Middle-ben Londonban, Mandarinnak meg esetleg Lajosmizse alsón is botrányos.
De egyébként mit jelent az, hogy „legjobb megítélés”? Ezt hogyan lehet lemérni? A sokféle értékelési szempontrendszer, amely egyszerre létezik, gyakran konkrétan kontradiktív elemeket tartalmaz. Én sokat gondolkodtam, de nem tudok olyan táncművészről, akit a szakma és a közönség minden tagja egységesen és ugyanúgy ítél meg. Olyanról igen, aki jól „eladható”, divatos, ezért nagyon sok helyen szerepel. Vagy népszerű. Olyanról is tudok, akit sokan tartanak nagyra (és általában eltérő okokból!) De olyat nem ismerek, akit mindenki, sőt, még olyat sem, akit a táncélet meghatározó szereplői (pedig ez nyilván egy szűkebb csoport), minősítenének teljes egyetértésben – ami szerintem rendben is van, hiszen a művészetben tényleg alapvető szempont a „nekem ez tetszik/nem tetszik”. Sokszor olyan balettmestereknek, igazgatóknak van homlokegyenest eltérő véleménye egy táncművészről, akik egyébként egymástól függetlenül magas szakmai tudással és reputációval rendelkeznek. Mindenkinek, a legnagyobb sztároknak is vannak szakmai bírálói, akik szerint nem megérdemelten kap az illető lehetőségeket, és mást kellene inkább promotálni. Nem tudok olyanról sem, akinek az előadását mindenki élvezi. Az lehet, hogy Önhöz, a nézőhöz ezek a nézetkülönbségek nem jutnak el és olyan érzése alakult ki emiatt, hogy szakmai összhang van. És mivel még a legszélesebb körben pozitív visszajelzéseket kapó táncművészek sem alkalmasak minden feladatra, megint visszajutunk oda, hogy nincs egy mindenek felett álló, objektív alkalmazhatósági értéke egy frissen végzett fiatalnak (vagy a pályán lévő művésznek). Az ő piaci érteke és pályaalkalmassága attól is függ, hogy milyen repertoárt akar építeni egy adott balettigazgató, neki milyen az ízlése és milyen pozícióra keres embert. Ez egy szituatív és változékony evaluáció. A kérdés egyébként szerintem nem is ez, hanem az, hogy mi élvezzen prioritást, egy igazgatói művészeti vízió, amihez az vezető a saját művészi szabadsága keretében alkalmazza a legjobban passzoló művészeket (ilyen a német modell például), vagy a meglévő képzésre és a társulati tagokra alapozva alakítsa ki a vezető a művészeti koncepciót, ahhoz viszonyítva, amire ezek az emberek alkalmasak, amiben ők tehetségesek. Kvázi a társulatnak és a képzésből kilépő növendékek keresnek igazgatót (korábban ilyen volt a magyar modell) vs egy színháznak, mint intézménynek keresnek igazgatót, és ő a saját társulatát hozza létre. Már elmondtam itt a fórumon, hogy én nem teszem le a voksomat egyik verzió mellett sem, mert mindkettő alkalmas az értékteremtésre, de az egy valid vita, hogy adott helyzetben melyik miért jó vagy rossz döntés. De: nem csak egy út létezik és sokféle kritériumrendszer van.
Az egy logikailag több ponton hibás levezetés, hogy
1. csak egyféle magas minőség létezik a táncművészetben
2. azt csak egyféle úton lehet elérni
3. objektíven mérhető, hogy ennek eléréséhez mi kell
4. az a társulat, amely azt mondja magáról, hogy ezt a minőségi sztenderdet tartja be, az ezt ténylegesen be is tartja
5. és csak ez alapján születnek döntések
6. tehát, akit oda felvesznek az nagyon jó a „táncban”
7. akit nem vesznek fel, az nem elég jó
8. aki elveszti az állását a társulatban az sem elég jó
Ezzel nem minősítenék egyetlen társulatot sem, nem is szándékozom, nem kérdőjelezem meg a végső döntések helyességét sem, kizárólag a logikai levezetést vizsgálom. A probléma azért is nagyon érdekes, mert a fenti hibás logikai lánccal (vagy elemeivel) a világ több olyan együttese kapcsán találkoztam, főleg Németországban, ahol a vezető valamiért nem vállalja fel, hogy döntései az ő személyes ízlését, vagy kultúrpolitikai érdekeket tükröznek.
Köszönöm a linket, annál is inkább, mert megírásakor még nem voltam itt a fórumon. Plusz kicsit nosztalgiázhattam és kutattam ROH-Manonilag és igen: az a Manon (is) Massenet-"egyveleg" zene, valószínűleg azonos vagy nagyon hasonló lehet(ett) a pestivel/-hez. Azonos a koreográfus, Kenneth MacMillan. Hálám jeléül :-) megosztok 1-2 infót: a produkció világpremierje 1974. március 7-én volt ROH-ban. A zenék pedig a következő Massenet-ekből: La Vierge (1880); Elegie, Op. 10 No. 5; Il pluvait (1871); Le Cid (1885); Esclarmonde (1889); Griséldis (1901); Thaïs (1894); Éve (1875) – Malédiction; Poème pastoral (1872) – ‘Crépuscule’; Ariane (1906); Thérèse (1907); Cendrillon (1899); Cléopâtre (1914); Don Quichotte (1910); Bacchus (1909); Le Roi de Lahore (1877); La Navarraise (1894); Sapho (1897 rev. 1909)
Vajon a „ROH” Manon-balettje Massenet Manon-operájának zenéjére készült? Kérdem, mert a MÁO-ban bemutatott Manon-balett nem „operazenére”, hanem Massenet egyéb műveinek felhasználásával. Ld. (nem az önreklám kedvéért): http://www.momus.hu/article.php?artid=6831
A fórumon való jelentkezéseknek, működésnek, rövidségnek vagy terjedelmességnek nincsenek kötöttségei.
Köszönöm a kiejtési tippedet a balerina nevére vonatkozóan. Természetesen csak azért ütköztem meg ezen a kérdésen, mert bizonytalan lettem abban, hogy kötőjellel vagy kötőjel nélkül kell-e toldalékolni a nevét. Talán találkozom egyszer az Operaháznak olyan reklámanyagával, amelyben a művésznő maga mutatkozik be.
Nem „bérletes” vagyok, hanem bérletes és jegyvásárló is. Bármilyen jegyet persze mindig lehet kapni, de attól óvakodom, hogy pénzt adjak ki olyan helyért, ahol elém ülhet egy mindent kitakaró nagydarab ember; olyanért, ahol a zenei élményt megzavarhatja a színházi dolgozók hangoskodása a ruhatár felől, vagy túlságosan messze van a színpadtól (az utóbbi csak opera-előadás esetében zavar kevésbé).
Így aztán átlagon felüli nézői szorgalmam ellenére is akadnak, akiket nem látok egy-egy szerepben, illetve akiket akár három alkalommal is, igen rövid időszakon belül, ezért nem győzöm átkozni a művészetet ipari termeléssé alacsonyító tömbösített műsorrendet.
Kedves Amalgám, ha nem akarok szemet hunyni a realitások felett, illetve reális tapasztalatokkal beszélek a vágyaimról, akár pesszimista is lehetnék, nemhogy szkeptikus. Úgy gondolom, az Operaház újranyitásának sejtése és az Eiffel Műhely balettjátszási alkalmaságának ismerete nélkül, az említett Erkel színházi tapasztalatokkal Sztravinszkij visszatérése elméleti téma, még inkább afféle álmodozás. Persze hogy kell, hogy jó lenne, függetlenül attól, hogy ki hányadik helyre sorolja a XX. századi zeneszerzők közt. Bartókot játszani viszont, három színpadi művét ugyanazon az estén, „magasművészetet” művelő csúcsintézménynek kötelező (lenne).
Ugyanakkor ortobaságnak tartanám, ha Sztravinszkij halálának 50 évfordulója „méltó” megünneplésére valakinek eszébe jutna felhívni a figyelmet Sztravinszkij jelentőségére (még inkább önmagára) azzal, hogy műsorra tűzi a zeneszerző (akár) valamennyi színpadi művét! Mert ostobának tartom a mennyiségi teljesítménnyel hivalkodó kampányokat, mint pl. a Richard Strauss- vagy a Puccini-évfordulók, mert sokkal méltóbb és figyelemfelhívóbb tiszteletadás kevesebb (akár csak egy), de a lehetőségekkel számoló, magas színvonalú bemutató. Úgy érzem, Béjart koreográfái ma is hatnának. Ha azok előadási jogát újból megvennénk, ismét autentikus szakemberek betanításával, nos, az méltó tiszteletadás lehetne.
A repertoárból az Andrássy úton „maradt” Csipkerózsika, A hattyúk tava, Don Quijote, művészi minőségüket tekintve, sajnos a repertoár jelentéktelen része, amelyektől meg kellene szabadulni.
Az Erkel Színházban való játszhatóság korlátai helyett sajnos az adaptálók korlátolt tehetségét és/vagy igényességét tapasztaltam. Abszurdnak tartom, hogy a Giselle II. felvonásának színpadán nem látható a sírhant. Az Operaház 1980-tól 1984-ig tartó renoválása alatt is áthozták a Giselle-t az Erkelbe, igaz, még Fülöp Zoltán csodálatos díszleteivel, ám érdekes módon akkor még jutott hely egy sírnak a színpad szélén. De miért is várok megoldást az operaházi előadások adaptálására, ha a mindig is az Erkelben adott Bahcsiszeráji szökőkút III. felvonásának díszletét, de még a rendezését sem tudták (vagy nem is akarták) rekonstruálni?
Tisztelt Simon Hatala Boglárka, nagyon hálás vagyok a válaszáért, röviden tudok most felelni Önnek mind a két témában, mivel az esetleges látszat ellenére nem rendelkezek korlátlan beírási kapacitással ezen a fórumon, inkább csak időszakonként van lehetőségem itt érdemben kifejteni a véleményem.
Talán meglepő, de O/O és a prímabalerinaság kérdésében is legalább annyira egyezik a véleményünk, mint korábban az anyagiakéban, valószínűleg a fogalomhasználatunkban van különbség. A félreértés onnan eredhet, hogy Ön a prímabalerina-fogalmat a meghatározottan magas szakmai és művészi színvonalon tevékenykedő balettáncos-hölgyre alkalmazza, én pedig arra, aki – szerencsés esetben és talán azért még a legtöbbször – ezzel összefüggésben a legmagasabb szintű hivatalos kinevezéssel [első magántáncosnő, (female) principal dancer, erste solistin stb.] is rendelkezik. Úgy tudom, hogy ennek hiányában rendszerint senkit nem neveznek prímabalerinának. Bocsásson meg, de azért bármennyire is helyet követelek a közönségízlésnek mint legitim „balettometriai” eszköznek a táncművészeti teljesítmény megítélésében, azért sehol nem írtam azt, hogy O/O karaktere a lépésanyag végrehajtásával önmagában megvalósítható lenne, és ne igényelne magas fokú szerepformálást, művészi tudást és átélést. Vonatkozó bejegyzésem (5748) utolsó bekezdését alaposan átvolvasva is nyilvánvalónak kell lennie, hogy milyen mértékben alkalmaztam a hivatalosabb, besorolási jellegével a fogalmat, és úgy vélem, én legfeljebb igen csekély mértékben hathattam közre a félreértés létrejöttében. A kérdés feszegetése talán onnan indult ki, hogy megkaphatja-e prímabalerina (principal) mellett pl. kartáncos is a szerepet, és bár az adott esetben pont a szerepformálás terén többek által nem túl erősnek tartott művészről volt szó, a kérdés azért érvényes maradt. Innen lehet vizsgálat tárgya, hogy milyen fokú a korreláció – vagy melyik balettkultúrában milyen fokú a korreláció – a művészi besorolás és a művészi bravúrszerepre való kijelölés között, vagy az életpályaszakasz és a kijelölés között – jobbára akkor, ha alacsonyabb besorolásban vagy kezdeti pályaszakaszban is rendelkezésre áll a művészi képesség, vagy pedig akkor, ha pont a magyar operabalett esetét nézzük, ahol tudjuk, hogy időnként azért kezdenek komoly szólótáncosi háttérrel, esetleg akár hozott és érvényes O/O alakítással is rendelkező, de külföldről érkezett balettáncos-hölgyek a karban, esetleg kicsivel fölötte.
A második kérdéskörben – mennyire ítélhető meg egységesen a balettművészi teljesítmény – megismerhettük egymás álláspontjait, amelyeknek talán nehéz közeledniük egymáshoz, hiszen az Öné egyértelműen szakmai jellegű, az enyém talán nézőközpontú. Mindenképp felülvizsgálom azt a véleményem, hogy relativisztikus lett volna a megközelítése – második beírását követően valójában a bármely megközelítésre és eredményre nyitott, semleges, korrekt tudományos módszert vélem azonosítani –, de közléseit továbbra is úgy tudom csak értelmezni, hogy a balettművészi teljesítmény a legrosszabb esetben is mérhető és értékelhető, legfeljebb alrendszerenként, de azon belül egységes szabályokkal, amelyeket az AD, vagy a saját kis mikrokozmoszának, azonos szabály szerint működő elemi balettkulturájának tekintett balettszínházban a közönség változatlanul jogosult módon alkalmazhat. És arról sem vagyok meggyőződve, hogy valóban nem létezik az alrendszerek fölött rendszer is, hiszen azért tudunk olyan balerinákról is a közelmúltból (jelenből), akik nagyjából a legjobb megítélésűek tudtal lenni egyszerre olyan eltérő balettkultúrákban is, mint Szentpétervár és New York vagy Moszkva és Milánó, illetve számos, ezekétől eltérő módszert alkalmazó hely. Félek, hogy ezen a téren nem tudjuk áthidalni a szemléletbeli különbséget, bár idővel végső soron semmi sem lehetetlen.
Kedves IVA, köszönöm szépen a visszatérési igyekezeted, ugyanakkor az üzenetváltásaink kialakult ritmusára és terjedelmére való tekintettel jelzem, hogy sem kötelező sietséghez, sem udvariasan nagy terjedelemhez nem ragaszkodok a továbbiakban, mert bár érdekes, a balettéletben jelenleg talán forrónak számító témákat érintünk folyamatosan, meglehet, hogy mostanra a válaszadás racionális korlátainak határaihoz érkeztünk – az én esetemben legalábbis nagy valószínűséggel, így válaszolni kapacitásbeli okokból talán a jelenleginél is ciklikusabban, egyúttal pedig jóval szerényeb terjedelemben tudok majd.
Kedves Lujza, nagyon szépen köszönöm az összevont válaszát, amelyet igen hasznosnak találtam. Pillanatnyilag nem tudok közvetlen választ adni az egyes pontjaira, de felvetéseit az idők során, legalább közvetett módon nagy valószínűséggel megválaszolom majd itt, elsőként talán rögtön a kettővel fentebbi bejegyzésemben, ami leginkább az Odette/Odile játékértelmezéssel kapcsolatos félreértéseket tisztázhatja.
