XY maestro az idezett megallapitasaval kapcsolatban egy meg korabbi maestro hasonlo tartalmu gondolatara is visszautal. Az idezett gondolatmenet logikus folytatasa szerintem, hogy a hagyomany olyasvalami, amit meg kell/lehet haladni ... vagy mint egy gipszmaszkot, meg- illetve ossze kell/lehet t o r n i.
Legnapsretép, Majorné és Vatatava Játékostársunk hónap végén kap fél pontot a tegnapi kérdésre adott két helyes névért...
Kieg.: a koncert nyitó száma "nálam" J.S.Bach: g-moll prelúdium és fúgája volt. A művet ugyanabban az évben még egyszer előadták, a Filharmóniai Társaság koncertjén, az Operaházban, Dohnányi Ernő vezényletével. Egy kritika a zeneakadémiai Naphimnuszról a Napkelet 1932. július 1-jei számából (itt állt össze nekem, kiről van szó):
"Assisi Szent Ferenc Naphimnusza. Br. Korányi Frigyes kantátája. A képzett műkedvelőénekesekből és muzsikusokból, jórészt azonban hivatásos művészekből szervezett Budapesti Ének- és Zenekaregyesület minapi műsora eleve is szokatlan érdeklődést keltett. A testület hangversenyein, nagytudású, kitűnő karnagya, Lichtenberg Emil jóvoltából már egy negyedszázad óta majdnem kizáróan Schütz, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven, főleg azonban Bach és mindig csak újra Bach legnagyobbszabású műveit halljuk, érthető tehát, hogy egy teljesen új név s még hozzá a jelenkori Magyarország egyik kiváló államférfiának zeneszerzői bemutatkozása meglepetést, a mindenkor tamáskodók és mindentjobbantudó fejcsóválók körében óvatos állásfoglalást eredményezett. Ezzel szemben egyszerű ténymegállapítás, hogy Szent Ferenc Naphimnusza olyan gyönyörű és megnyugtató hatást váltott ki a klasszikus műsorokon nevelődött közönségben, hogy ezzel minden gáncsoskodás elvesztette jogosultságát. Azokat pedig, akik a szerző politikai és művészi tevékenysége között vélnek érthetetlen összefüggéseket felfedezni, felvilágosítjuk, hogy mind a kantáté, mind a nemrégiben ugyancsak nyilvánosságra került vonósnégyes, két más quartettel egyetemben még Korányi Frigyes pénzügyminisztersége előtti időben keletkezett. A kantáté (vegyeskar, nagyzenekar tenorszólóval) stílusa polifon, imitációs, eleinte teljesen lírai jellegű, majd oratóriumszerűen kiszélesedő, amelyben arioso és recitativ elemek váltakoznak egymással. A költői szöveg képeit és hangulatát gazdag zenekari aláfestés teszi plasztikussá. A zenében világosan tükrözik vissza Szent Ferenc lényének végtelen szeretetreméltósága és az az ellentét, ami mélységes világfájdalma és Isten világának minden szépségét és csodáját ittas, naiv lélekkel magábaszívó, szeretettől túláradó élete között fennáll. Ennek megfelelően a bevezetés «doloroso» hangulata mindig derűsebb, világosabb színekbe enyhül, hogy egy nagy kifejlődés csúcspontján hangozzék fel a Naphimnusz, hálaadás az Úrnak, amiért áldásaiban részesülhetünk. A mű minden felesleges páthosztól ment bensőséges, lírai karaktere Liszt, és a nagy német romantikusok, Schumann, Wagner hatására mutat, míg világos formaszerkezete francia ihletésre vall. Harmóniai alapja telt hangzású, témáinak vonalai pregnánsak, átváltoztatásra és ellenpontos feldolgozásra rendkívül alkalmasak. Hangszerelésének gazdag színezete és ökonomikus jellege teszi lehetővé, hogy a valamennyi zenei tényezőt egyesítő, ünnepélyes záróhimnusz új fényben és erőben tüntesse fel az alaptémákat és nagyszabású emelkedettségben zárja le a szívet-lelket üdítő alkotást. Báró Korányi műve őszinte, nagy sikert aratott. Lichtenberg karnagy és gárdája nagy gonddal és szeretettel interpretálta a művet. Az előadás fénypontja volt Székelyhidy Ferenc dr. gyönyörű éneke és átszellemült deklamációja."
Két utólagos pontosítást teszek a beíráshoz (a klaviatúrámon a 3-as szám csak a billentyű erőteljes leütésére "aktiválódik", erre most már oda kell figyelnem):
"Korányi Frigyes báró magyar zeneszerző (1869 – 1936),”
„Dies Irae” kantáta, amelynek bemutató előadása 1936. február 12-én volt a Városi Színházban
(A beküldésnél nem így ömlesztve történt a szöveg, kellően szét tördeltem, hogy áttekinthető legyen, a források szerint)
Kedves Játékostársak, Búbánat Fórumtárs tegnapi válaszát bemásolnám:
"Korányi Frigyes, báró Forrás: Prágai Magyar Hírlap 1932. május 30., Budapest Rádió közvetítése 20.00 órától: A Budapesti Ének- és Zenekaregyesület kantáta-estjének közvetítése a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. Karnagy: Lichbenberg Emil. 1. Bach: Preludium és Fuga e-moll. Orgonán előadja Zalánfy Aladár 2. Bach: Kantáta: „Ne hagyj el, már leszáll az alkony". Énekkar, tenorszóló és zenekarra. A szólót énekli Székelyhidy Ferenc dr. 3. Bach: Kantáta: „Ah mennyi bánat és keserv". Szoprán, bariton-szóló és zenekarra A szólót énekli K. Sztojanovits Lili és Matuska Miklós. 4. Korányi Frigyes: Assisi Szent Ferenc Naphimnusza. Énekkar, tenorszóló és nagyzenekarra. A szólót énekli Székelyhidy Ferenc dr. – Bemutató előadás! 5. Schubert: Mirjám diadaléneke. Énekkar, szopránszóló és nagyzenekarra. A szólót énekli Sándor Erzsi. Korányi Frigyes báró magyar zeneszerző (1869 – 196), A híres orvosprofesszor fia, hírneves közgazdász, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek volt elnöke, két ízben pénzügyminiszter, majd Magyarország párizsi követe, aki a politikai és közgazdasági tevékenysége mellett zeneszerzéssel is foglalkozott. Sabatial, Scharf és Weiner Leó voltak zenetanárai, Szerzeményei: Vonósnégyesek, zongoraquintett, kórusművek, kantáták; az említett „Assisi Szent Ferenc Naphimnusza” mellett a legnevezetesebb a „Dies Irae” kantáta, amelynek bemutató előadása 196. február 12-én volt a Városi Színházban a szerző emlékünnepélye alkalmával (km. a Palestrina kórus, továbbá Báthy Anna, Tutsek Piroska, Rösler Ervin, Tibor Zoltán. Nevezetesebb zeneművei még: Ave virgo; Miatyánk; Idyll, zenekari művek, Komm süsser Tod énekkari mű, melyet a bécsi opera énekkara adott elő. Korányi báró a Nemzeti Zenede alelnöke, a Hubay Jenő Társaság elnöke, a Liszt Ferenc Társaság alapító tagja is volt. Zenekritika Napkelet - 10. évf. 7. sz. (1932. július 1.) „Assisi Szent Ferenc Naphimnusza. Br. Korányi Frigyes kantátája. A képzett műkedvelőénekesekből és muzsikusokból, jórészt azonban hivatásos művészekből szervezett Budapesti Ének- és Zenekaregyesület minapi műsora eleve is szokatlan érdeklődést keltett. A testület hangversenyein, nagytudású, kitűnő karnagya, Lichtenberg Emil jóvoltából már egy negyedszázad óta majdnem kizáróan Schütz, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven, főleg azonban Bach és mindig csak újra Bach legnagyobb szabású műveit halljuk, érthető tehát, hogy egy teljesen új név s még hozzá a jelenkori Magyarország egyik kiváló államférfijának zeneszerzői bemutatkozása meglepetést, a mindenkor tamáskodók és mindent jobbantudó fejcsóválók körében óvatos állásfoglalást eredményezett. Ezzel szemben egyszerű ténymegállapítás, hogy Szent Ferenc Naphimnusza olyan gyönyörű és megnyugtató hatást váltott ki a klasszikus műsorokon nevelődött közönségben, hogy ezzel minden gáncsoskodás elvesztette jogosultságát. Azokat pedig, akik a szerző politikai és művészi tevékenysége között vélnek érthetetlen összefüggéseket felfedezni, felvilágosítjuk, hogy mind a kantáta, mind a nemrégiben ugyancsak nyilvánosságra került vonósnégyes, két más quartettel egyetemben még Korányi Frigyes pénzügyminisztersége előtti időben keletkezett. A kantáta (vegyeskar, nagyzenekar tenorszólóval) stílusa polifon, imitációs, eleinte teljesen lírai jellegű, majd oratóriumszerűen kiszélesedő, amelyben arioso és recitativ elemek váltakoznak egymással. A költői szöveg képeit és hangulatát gazdag zenekari aláfestés teszi plasztikussá. A zenében világosan tükrözik vissza Szent Ferenc lényének végtelen szeretetreméltósága és az az ellentét, ami mélységes világfájdalma és Isten világának minden szépségét és csodáját ittas, naiv lélekkel magábaszívó, szeretettől túláradó élete között fennáll. Ennek megfelelően a bevezetés «doloroso» hangulata mindig derűsebb, világosabb színekbe enyhül, hogy egy nagy kifejlődés csúcspontján hangozzék fel a Naphimnusz, hálaadás az Úrnak, amiért áldásaiban részesülhetünk. A mű minden felesleges páthosztól mentes bensőséges, lírai karaktere Liszt, és a nagy német romantikusok, Schumann, Wagner hatására mutat, míg világos formaszerkezete francia ihletésre vall. Harmóniai alapja telt hangzású, témáinak vonalai pregnánsak, átváltoztatásra és ellenpontos feldolgozásra rendkívül alkalmasak. Hangszerelésének gazdag színezete és ökonomikus jellege teszi lehetővé, hogy a valamennyi zenei tényezőt egyesítő, ünnepélyes záróhimnusz új fényben és erőben tüntesse fel az alaptémákat és nagyszabású emelkedettségben zárja le a szívet-lelket üdítő alkotást. Báró Korányi műve őszinte, nagy sikert aratott. Lichtenberg karnagy és gárdája nagy gonddal és szeretettel interpretálta a művet. Az előadás fénypontja volt Székelyhidy Ferenc dr. gyönyörű éneke és átszellemült deklamációja. A bemutatott újdonság előtt két fenséges Bach-kantáta : «Bleib bei uns, denn es will Abend werden» és «Ach Gott wie manches Herzeleid» került előadásra. Utána Schubert hatalmas diadaléneke, «Mirjam» hangzott el...”
A hétvégi kérdés megfejtése,a halász szólója a Tell Vilmosból az alábbi linkre kattintva meghallgatható:
Köszönöm a cikket! A dátum stimmel, az adatbázis -amiben még tegnap megtaláltam ezt a koncertet- ezek szerint téved. Ezt kellett volna beküldenem brahiból, hátha jó...
A Faust-szimfóniát Alfred Cortot vezényelte!
Kritika az Operaházban rendezett ünnepi Liszt-koncertről
/Pesti Hírlap, 1935. november 26./
színház és zene.
A filharmonikusok Liszt-estje.
Harmadik bérleti estjével a magyar Liszt-év művészi eseményeibe kapcsolódott a Filharmóniai Társaság. Liszt-ünnepségeink általában, akarva nem akarva, sajátos hangsúlyt kapnak annál fogva, hogy bizonyos kísérletekkel szemben a nagy zenetitán születési és érzelmi hozzánktartozását vagyunk kénytelenek valamilyen formában kidomborítani. A filharmonikusok — igen helyesen — kerülték ezt az irányzatosságot. Az ünnepi müsoron egy sem szerepelt Liszt magyar tárgyú vagy magyar vonatkozású művei közül. Viszont ami előadásra került, méltó módon képviselte Liszt egyetemes jelentőségét.
A műsor-résztől függetlenül valami mégis emlékeztetett a mi saját külön Liszt-problémánkra, az, hogy e társaság éppen Cortot mestert kérte fel közreműködésre. Cortot, kiváló francia zeneművész, mint tudjuk, igen nyomatékos módon tett hitet Liszt magyar volta mellett. Az ö részvétele a filharmonikusok ünnepén világos utalás arra, hogy a mondvacsinált Liszt-problémát végleg elintézettnek lehet és kell tekinteni. A vasárnapi főpróba és a hétfői előadás közönsége fel is használta az alkalmat, hogy hálájának és rokonszemvének Cortot iránt lelkes kifejezést adjon, őszinte melegséggel ünnepelte benne elsősorban a nagystílű, hatalmas tudású és szárnyaló képzeletű zongoraművészt. A bíráló teljes meggyőződéssel csatlakozik az ünnepléshez. Mégis meg kell állapítania, hogy Cortot nagy egyéniségének teljes súlyával ránehezedett az esz-dur koncert problémátlan szépségeire, amelyek könnyedebb, közvetlenebb felfogásban jutnak igazán érvényre. Ennek a fajsúlybeli eltérésnek tudjuk be az előadás egyenetlenségeit, amelyek egyes ragyogóan sikerült részletek szomszédságában még inkább feltűntek. Annyi bizonyos, oly érdekes és izgalmas hatást, mint ez alkalommal, az esz-dur koncert még nem igen tett ránk. Cortot nemcsak zongorázott ezen az estén, hanem dirigált is, még pedig a Faust- szimfóniát. A kolosszális alkotás költői lényegére kevés hivatásos zenekarvezető világit rá olyan meggyőzően, mint Cortot, aki csak kivételesen cseréli fel a zongorát a vezénylő pálcával.
Az est mengyitó számát, az „Orpheus“ c. szimfóniái költeményt Dohnányi Ernő vezénylete alatt előkelő választékossággal szólaltatta meg a zenekar.
/lv./
Természetesen megvolt Cortot is, de azt a koncertet, amit én találtam, Orfeusszal megfejelve, Dohnányi Ernő vezényelte:
| Opera (1935.11.25. este) A Filharmóniai Társaság III. bérleti hangversenye |
| 1. Liszt Ferenc: Orfeusz | Filharmóniai Társaság (vez. Dohnányi Ernő) | ||
| 2. Liszt Ferenc: Zongoraverseny, Esz-dúr | Filharmóniai Társaság (vez. Dohnányi Ernő) Cortot, Alfred (zong.) |
||
| 3. Liszt Ferenc: Faust szimfónia | Filharmóniai Társaság (vez. Dohnányi Ernő) |
Lehet, hogy volt egy másik koncert is?
Kedves Játékostársak,
íme a novemberi végeredmény:
|
Gabor - 20 A számítógépes sorsolás ezúttal is Gabor Játékostársunknak kedvezett, gratulálunk! |
Elfogadtam... hangszeres muzsikust akartam eredetileg írni...
...valamint Maci Laci: Vaaaarhelyi Endre..(Foxi Maxi-sorozat)
Én viszont egy műremekkel szolgálok, amit az Oscar mellé bónusznak küldtem be. Szerintem megfelel a kérdésnek és nem-mellesleg rövid és közismert. Jó szórakozást mindenkinek :-)
https://www.dailymotion.com/video/x7k3xw4
Elfogadtam ezt a választ is, az Oscar sem egy akkora műremek... ;-)
Die Walküre.
Nos, melyik az a dalmu?
Ez a régi olasz film is megfelel a kritériumoknak. Figaro qua, Figaro là, 1951, rendező Carlo Ludovico Bragaglia. A Sevillai borbély történetét ötvözi a commedia dell'arte (Pulcinella, Colombina) világával. A főszereplő Totó a kor nagy komikusa volt. Nem állítom, hogy műremek, csak a legbátrabbaknak ajánlom a megtekintését.
https://it.wikipedia.org/wiki/Figaro_qua,_Figaro_l%C3%A0
https://www.youtube.com/watch?v=7cqx4FBqAbs
Privatban mar irtam. No (Nono) persze nem a dalmu cimet..
Nem Nono, ne tevesszen meg, hogy en Luigi vagyok...
Meg csak nem is XX. szazadi alkotas.
Nono!!! De nem az Intolleranza ;-)
Dalmuvet írtam, nem operát!
A mai kérdés kapcsán a Sevillai borbély mellett eszünkbe juthat egy másik dalmu is. Melyik, és miért?
Tényleg megjelent a színpadon, de nem mint szereplő...
Idezet Bing emlekirataibol: "Visszaemlekszem egy Deneverre, az 1955-os evad utolso estejere, amikor ... es en soprukkel mentunk ki a szinpadra, ...hogy bemutassuk a kozonsegnek a buzgo szemelyzetet, amely a masodik felvonas estelye utan osszetakarit." (322.o.)
1964 Szilveszteren pedig Menotti The Last Savage ( Az utolso barbar) c. operajanak bali jeleneteben megrendezett betetszamkent Bing meglepetes-vendeget vezetett be a szinpadra: Leontyne Price-t, aki ott es akkor .. Tosca imajat enekelte.
Én is gondoltam ilyesmire, de még Windgassenért sem kaptam egy felest ;-)
Akkor Neked bónusz pont is jár!
Nem reklamálni akarok, csak "vigaszként" leírom, hogy magam Hugh Beresfordot és Hermin Essert küldtem be pár napja (mindketten voltak címszereplői a Tannhäusernek 1972-ben és 73-ban is, Esser később is), mégpedig azon az alapon, hogy több helyen olvastamn, hogy előbbinek akadtak olykor nehézségei, utóbbi pedig híres "beugró" volt, de konkrétan is találtam egy olyan hivatkozást, ami szerint Joachim Kaiser írja Erlebte Musik c. könyvében, hogy Beresfordot egyszer Bayreuthban az első fölvonás után kellett lecserélni, annyira kudarcot vallott. (A google-on belül ha beütjük, hogy joachim kaiser hugh beresford, akkor elsőnek jelenik meg egy Hugh Beresford - Vom lyrischen Bariton zum Bayreuther... című bejegyzés, s arra kattintva az ötödik hozzászólásban van a hivatkozás, amiben ablakon b,kiugráskétségtelenül nem olvasható.)
Hivatalos megfejtésnek Lisztet küldtem be a Hallén-kérdéshez, bónuszként "lábjegyzetben" én is megemlítettem a Mihalovich-szálat: Hagbarth és Signe c. operájáról lehet szó a Haralddal kapcsolatban.
Mint írtam -nem alap nélkül- számos alkalommal megesett, hogy fél jó válaszért fél ponto(ka)t kaptak a szerencsések ... legutóbb (ld. 5866) éppenséggel te is :-) Elárulom, elég komplex választ küldtem be, amiben Windgassenen kívül Vinay nevét is megemlítettem, de végül nem vele és nem Hopffal "párosítottam" Windgassent, hanem Jess Thomas-szal.
A tegnapi Viking-operás kérdésnél elfogadom Mihalovich Ödönt is...
Remelem, elfogadja, en is ezt kuldtem be. Liszt tul egyszeru lett volna, meg ugye arrol is vitatkoznak, no nem nalunk, mennyire magyar.
Kedves zéta! Az én megoldásom nem elfogadható? Mihalovich Ödön is operát írt ugyanabból a dán drámából, amiből a Harald, a viking is született. Ezért is változtatta meg Hallén az ő művének címét.
Az nem lenne fair azokkal szemben, akik Windgassen mellé nem Vinayt, hanem Hans Beirer (1961) vagy Hans Hopf (1965) énekeseket jelölték meg beugrónak (vagy fordítva) .- hiszen mindkét énekes kitűzve volt, míg 1954-ben - amikor Vinay énekelt - más volt a "szituáció"...
1/2 pontot nem adsz azoknak, akiknek az egyik stimmelt? Megesett már ilyesmi.. ;-)
Az ablakon át elmenekülő Tannhäuser sztoriját Birgit Nilsson vadonatúj könyvéből szedtem, nekem hitelesnek tűnik...
Nadasdy Kalman becsi Bohemelet-rendezese a sikeres es maig elnyuhetetlen pesti felujitast koveto evben (1938) kerult ott szinre, 1944-ig volt musoron. 1946-ban mar a Jatekban nemreg kerdeskent megjelent Alfred Jerger uj rendezeseben tuzte ki a StOP.
A hétvégi kérdésről idemásolom Nagy Katalin részletes válaszát:
"A párduc filmben Fabrizio herceg és Angelica táncjelenetének központi motívuma Verdi egy korábban kiadatlan valcerje, amit Maffei grófnőnek (a Risorgimento híres arisztokrata hölgye) dedikált annak idején. A partitúra eredeti kéziratát egy római antikváriumban a film vágója, Visconti és Nino Rota barátja, Mario Serandrei vette meg és ajándékozta Viscontinak."
És ED jóvoltából ITT az eredeti filmrészlet is.
A pompás Suntory Hall pompás nagyterme. A Ház az azonos nevű whisky- és sörgyár nevét viseli, nem véletlenül... A 2016. október 1-jei jubileumi koncert részletes műsora itt olvasható, a kérdéses ráadásszám, J. Strauss Mennydörgés és villámlás-polkája pedig a két karmester vezényletével és a Bécsi Filharmonikusokkal ide kattintva nézhető meg.
Úgy tűnik, Szőcs verseit igazán sokan feldolgozták.
Elfogadtam még Demény Attila, Faragó Béla, Farkas Ferenc, Könczei Árpád, Madarász Iván, Márta István, Orbán György, Selmeczi György és Szigeti István nevét is....
Valamint Gyöngyösi Levente (Istenkep)
továbbá Farkas Ferenc:
https://info.bmc.hu/index.php?node=compositions&cmd=showcomp&id=55
...valamint Madarász Iván: Feljegyzések a póstakocsiból (ciklus) – Szőcs Géza versére és Úton-útfélen (ciklus) – Szőcs Géza versére
https://lfze.hu/oktatok/madarasz-ivan-242 és
https://www.scribd.com/document/433518436/Madarasz-Ivan-Feljegyzesek-a-Postakocsibol
A hétvégi kérdéshez: 2013. május 22-én, Wagner születésének bicentenáriumán a Toscát játszották a pesti Operaházban. (Félre: miért is? Miért is nem Wagnert?) Lohengrin-előjátékot nem említ a forrás. A Toscához sem passzol kevésbé Wagner egyik legnépszerűbb szerzeménye mint száz évvel korábban a Traviatához a Népoperában. Szép hagyomány felelevenítését-folytatását szalasztotta-mulasztotta el az Opera. Talán majd a tricentenáriumon, 2113-ban... Meglátjuk.
Ismeretlenül is gratula a tegnapi megfejthetetlen rejtvény megfejtőjének ;-)
Kedves Játékostársak,
íme az októberi végeredmény:
Gabor - 22
gezakadocsa - 21
Edmond Dantes - 20
Búbánat - 19
Nagy Katalin - 17
Pósa - 13
Majorné - 11
-nos - 10
Heiner Lajos - 9
CallasForever - 7
Capriccio - 7
tibka1 - 5
Hangyász - 3
LEEDA - 3
adamo - 2
Legnapsretép - 2
sztalin - 2
gyoki - 1
judit anna - 1
vatatava - 1
A számítógépes sorsolás nyertese - abszolút igazságosan - Gabor Játékostársunk lett. Gratulálunk!
Renoir Wagner-portréját a párizsi Musée d'Orsay őrzi.
Kedves Játékostársak,
mostan sikerült mindenkinek pótolni a privátban írt pontjait. Sajnos ez az adott napi ponton nem sikerült, de talán a jövőben már nem lesznek efféle fennakadások....
A privátban kapott válaszok még mindig nem szerepelnek, majd szólok, ha igen... ;-)
Én is még mindig eggyel kevesebbet látok - föltéve, hogy a Torgyán-kérdés is számít és a Párizs léngjai is.
Időközben ugrott a pontszámom, de így is még mindig 1 ponttal kevesebb az én számlálatomhoz képest...
