Köszönöm. Sajnos nincs meg ez a könyv az itteni szegényes magyar könyvtáramban. Kénytelen vagyok az internetre bízni magam.
Kedves Katalin, van élet az EU-n interneten kívül is :-) csak önnek: MÁO'100-évkönyv 466.o...ez a becses könyv megvan.
Kedves ED, kérem szépen a forrást, mert tűvé tettem az internetet és semmit nem találtam sem egy, sem két m-mel!
Köszönöm. Most már csak az lenne a jó, ha a zenéhez is értenék annyit, mint az olasz helyesíráshoz. Ez viszont tényleg csak az én problémám.
Kedves Katalin, már javítottam is...
Kedves Katalin, ha addig nem felejtem el, holnap délben megsúgom azt a forrást, ahol ugyancsak Communale-t írnak (ezek szerint hibásan), éppen ennek az előadásnak a kapcsán :-)
Caro zéta, a kérdés szempontjából teljesen lényegtelen, de nem állhatom meg. A comunale szóban csak egy "m" van. Érdekes, hogy miközben az olasz nyelv tele van kettős mássalhangzóval, pont a "comune" szó és annak minden származéka (így a comunale, de pl. comunicazione, comunismo) kivétel.
A kulcsát keresi, de az már rég Judit zsebében van az összes többivel, ahogy Kékszakállú is.
Csak szegenynek eleg nehez a helyzete egy lakoparkban.
Igen, az a nyolcadik ajtó, azt keresi Kékszakállú is...
Pedig kutakodok a Kékszakállút illetően, de még nem tartok nyolcnál.
A februári végeredmény pedig:
|
Búbánat - 20
A számítógépes sorsolás nyertese Gabor Játékostársunk, gratulálunk! |
Akkor kihírdetem a végeredményt: Álarcosbál-Trubadúr: 8 - 8
Aki ezután talál újabbat, az hallgasson mélyen...;-)
Közben árnyalódik a kép, ED Játékostársunk talált még két újabb Trubadúrt:
1954 (Oliviero de Fabritiis)
1957 (Franco Capuana),
1957 (Max Rudolf)
1960 (Fausto Cleva),
1962 (Tullio Serafin),
1962 (Gianandrea Gavazzeni),
1963 (Oliviero de Fabritiis)
1966 (Arturo Basile)
Akinek még van ötlete, holnapig várom...;-)
Igen-igen, de nem...
... mert Gabor Játékostársunk hozott 8 darab Álarcosbált:
Gianandrea Gavazzeni – 1956
Francesco Molinari-Pradelli – 1956
Gabriele Santini – 1959
Thomas Schippers – 1959
Gianandrea Gavazzeni – 1960
Anton Guadagno – 1963
Vittorio Gui – 1964
Oliviero De Fabritiis - 1967
Egy további Il Trovatore-(film)felvétel 1966-ból Stella, Bergonzi, Capuccilli, Lazzarini, Basile felállásban YT-on ide kattintva meg is tekinthető.
Tényleg van olyan forrás is, de okt. 29-i is... pl. itt... vagy itt...
Bonisolli okt. 30-án halt meg.
Ábrányiné Wein Margit - előbb Frasquita (1893.11.04.), majd öt évvel később követte a Carmen címszerepe (1898.02.19.)
Érdekesség: a 19.szd. végének egyik vezető énekesnője, Ábrányiné Wein Margit is először -de nem első szerepeként- Frasquitát énekelte a Carmenben, pár év múlva már a címszerepet.
A sok további név közül érdemes még kiemelni a számtalan filmben szerepet vállaló, 90 éves Csányi Jánost és a régi nagy generáció egyik jeles tagját, a prózai szinésznek indult Fekete Pált, aki t.k. a Hyppolit, a lakájban is játszott, igaz, abban énekelt.
A hétvégi kérdésre Búbánat Játékostársunk válaszát idemásolom:
"Melis György (Hány az óra, Vekker úr?; Banánhéjkeringő) Házy Erzsébet (Alázatosan jelentem; Új Gilgames; És akkor a pasas...; stb.) Palócz László (Szomszédok – a televíziós filmsorozatban „Sümeghy úr”) Moldován Stefánia (Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? – „Hudákné”) Gregor József (Tiszta Amerika – „a kabinos”)"
Kiegészítésül hozzáfűzőm: a Magyar Televízió stúdiójában készült dalkoncert-filmet először 1977. június 26-án láthatták a tévénézők, 21.50 és 22.15 óra között. A Wesendonck-dalok előadása előtt a stúdióban Hildegard Behrens-szel Fikár László szerkesztő-riporter beszélgetett.
A tévéinterjú és a Wesendonck-dalok Behrens-szel és Váradi Katalinnal itt meghallgatható.
A mai rejtvény kapcsán: Behrenst 1986-ban egy igazán emlékezetes MET-előadáson hallottam, a Walkür Brünnhildéjét énekelte. Partnerei Jeannine Altmeyer (Sieglinde), Peter Hofmann (Siegmund). Brigitte Fassbaender (Fricka) és Auge Haugland (Hunding) voltak,Levine vezényelt.
Kedves Játékostársak, íme hányattatott sorsú januárunk végeredménye:
Búbánat - 20
Edmond Dantes - 19
Gabor - 18
gezakadocsa - 18
Majorné - 12
Nagy Katalin - 12
József Miklós - 11
Pósa - 11
-nos - 9
vatatava - 9
tibka1 - 8
CallasForever - 3
Capriccio - 3
gyoki - 3
Heiner Lajos - 3
adamo - 2
brumi - 2
LEEDA - 2
Apika - 1
A számítógépes sorsolás nyertese Tibka1 Játékostársunk, gratulálok!
Lehet, hogy már senkit nem érdekel, de ha eddig ennyirte belemelegedtünk a hozzászólásokba, nem állhatom meg, hogy ne mutassak rá arra, hogy az Operaritkaságokban a Rossini-bemutatók 1810-ben kezdődnek, s 1820 végéig 18-t sorol föl (108-116.old.), de ezek közül csak a Török Itáliábannál, az A szevillai borbélynál és a Hamupipőkénél jelöl magyar bemutatót (a Török Itáliábannál is az 1976-os bp-it), pedig a 18-ban nemcsak a Tankréd, hanem pl. az Olasz nő Algirban, a Selyemlétra, az A tolvaj szarka, az Otello és a Mózes Egyiptomban is szerepel.
Az elmúlt héten megpróbáltam a végére járni (persze, nem csak ezzel foglalkoztam), ennek eredménye lett a Tankréd.
Várnai könyve jó, de én már futottam bele hibákba, s a szinte ugyanakkor megjelent Operaritkaságok (Németh Amadétól) nem említi, pedig ilyen szempontból alaposabbnak érzem.
Nem találtam nyomát az elérhető korabeli sajtóban és a Színháztörténeti Múzeum arhívumában sem. Ettől még lehetett, sajnos egyikünk sem volt ott...
A mókusok tudtommal elsősorban vegetáriánusok és a mogyoró a kedvencük.
Vessenek a mókusok elé, de már nem emlékszem, mit küldtem be!
Ha a Tankrédot küldte be, kedves Katalin, akkor nagy gratula, mert mint látom, egyedül ön küldte be ezt és csak ezt a címet és Tankréd lett a befutó kilencszeres díjjal :-)
Ezért írtam le azt is alternatívaként:
Mózes Egyiptomban - 2013. 07.13., Zsidó Nyári Fesztivál – Dohány u. Zsinagóga, koncertszerű előadás - (* ”Rossini a Mózes-témájú operájából két változatot is komponált, amelyeket önálló műveknek tekintett. Mi az első, 1818. március 5-én Nápolyban bemutatott változatot mutatjuk be - mondta el Pál Tamás karmester az MTI-nek.”)
Ugyanis a "Mózes" című Rossini-opera, amit az Erkel Színház bemutatott a kilencvenes években, nem az első olasz változaton, hanem az újraírt, párizsi verzión („Mózes és a Fáraó”) alapul. A "Mózes Egyiptomban"-t Magyarországon még a Pesti Német Színház sem mutatta be, ezért akkor a Dohány utcai Zsinagógában elhangzott opera lenne a Magyarországon utolsóként bemutatott Rossini-opera. Erre is rámutattam az említett 6165. számú hozzászólásomban.
6163 alatt már jan.25-én megírtam ebbe a rovatba, hogy a Tankrédot mikor és hol adták elő nagyon régen Magyarországon. Ehhöz most csak a Várnai Péter-féle Operalexikonra hivatkozom kiegészítésképpen: a 464-465.old. ott van nemcsak az általam régen megírt pesti Német Színház-beli magy. bem. (1818), hanem az is, hogy 1835-ben Pesten már magyarul is alőadták.
Tankrédot írtam válaszul. Lásd 6165. és 6161. sorszámoknál is.
Kedves Játékostársak,
köszönöm a végtelen nagy türelmeteket. Végül is a Tankréd 2009-es bemutatója minősült legutolsónak...
És ilyen a Sors, mert ezen is ott voltam, íme...
Elfogadtam Melis Györgyöt is....
Én is Melis Györgyöt és a Sámson-t válaszoltam.
Máshol azt olvastam, hogy Adolf Pecz (Petz) Pozsonyból érkezett mint vendég a "Hunyadi László" címszerepére az ősbemutatóra, de ő és családja német anyanyelvű - nem szlovák!
ERKEL FERENC EMLÉKKÖNYV (Szerkesztette: FABÓ BERTALAN) Budapest, Pátria Irodalmi Vállalat, 1910
"Erkel színpadi ábrázolói - Írta: Dr. Fabó Bertalan"
182. oldalon: "Hunyadi László első alakítója, a pozsonyi Pecz, német volt."
Szlovák anyanyelvű Melis György volt, aki Szokolay Sándor Sámson c. operájának ősbemutatóján énekelte el a címszerepet: 1973.10.26. Magyar Állami Operaház
Köszönöm! Akkor a Mózes is kiesik, én nem azt küldtem be. Szerintem nincs fanyalgás, még kevésbé minősítések a régi előadásokról. Adott egy nehéz, véleményes kérdés és rá sokféle válasz. -zéta- dolga most nem könnyebb, mint a miénk volt a megfejtéssel :-)
A Mózest 1820-ban mutatta be - igen, a pesti Német Színház (Várnai Péter: Operalexikon, 305.old.). Mellesleg nem értem, hogy mi az oka a régi előadásokkal kapcsolatos fanyalgásoknak: túl a szerintem ezzel kapőcsolatban egyértelmű kérdésföltevésen, honnan lehet azt tudni, hogy a régi előadások rosszabbak voltak a maiaknál (lásd pl. a sok mostani operaházi produkcióval kapcsolatos igen lesújtó kritikát), vagy meg nem történtté válnak azok a bemutatók, amik pl. botrányba fulladtak (Stravinsky, Schönberg, stb., de olykor Rossini is), vagy ahol nem volt elég fölkészült az előadói gárda, tehát tényleg gyönge volt a bemutató (pl. Bartók több művénél)?
Úgy látom, ha a Pesti Német Színház 19.szd.eleji előadásait figyelembe veszed*, akkor a Mózes (Erkel/1992) lehet a befutó ld. 6164 ... hacsak ki nem derül, hogy azt is játszották a 19.szd.-ban ... vagy már ötezer éve ;-)
*Nemrég volt egy hasonló operapremier-kérdés, ott pl. egy vándortársulat volt a nyerő válasz..
Szóval, a probléma, hogy Zéta 2008-ban tudta ezt az információt, de mostanra elfeledte és bekavart, hogy az eddig (ilyen szempontból) hibátlannak tetsző DigiTár is tévedett.
Tehát keresek egy új megfejtést, de kérek hozzá egy kis időt, a pontszámokat akkor fogom (az új válasznak megfelelően) korrigálni...
Igazad lehet Kedves Gezakadocsa, átgondolom, mit tehetek...
Végképp nem értem a pontozást. Hisz eszerint Zéta is úgy tudja, hogy az Az olasz nő Algirban ment már 1819-ben Mo-n, ugyanakkor ha a kérdés úgy értendő, hogy utoljára mikor volt Mo-n Rossini-operabemutató, akkor 2008-nál későbbi az általam írt 2019-es debreceni Ory grófja, de 2008-nál későbbi új produkciót másik is írtak.
Szerencsére egyikőtök sem linkelte be idevonatkozó írásom... ez rendes Tőletek...:-)
Én pártfogolom ... tegnap rögtön megérezte az orrom, hogy véleményes kérdés, amire véleményes válaszok érkeznek majd. Mit tehet az ember, ha még/már pl.a Digitár sem "kóser"... talán még a Mózest illetően sem, pedig ő aztán ... ;-)
Pesti Műsor, 2008. június 12.
"OLASZ NŐ ALGYÍRBAN
Idén először rendezik meg a Tiszta Forrás Fesztivált a Klebelsberg Kultúrkúriában, amely tematikájában a vizek évéhez és a Reneszánsz Évhez kötődik. Az Olasz nő Algyirban című vígopera szellemiségében mindkét meghatározó vezérgondolathoz kötődik, mind a természetet éltető, áradó zenéjével, mind a kitörő életszeretet megfogalmazásával. Az Olasz nő Algírban Rossini egyik legszórakoztatóbb vigoperája, s míg a nemzetközi dalszínházak máig kedvelt repertoárdarabja,
Magyarországon mindmáig nem mutatták be. Az eredetileg arab környezetben játszódó cselekményt Paróczay Balázs rendező egy elképzelt európai, mesebeli faluba adaptálja, Algyirba, s így a kultúrák sokszínűségét, egymás közötti párbeszédének problematikáját a vígopera eszközeivel veti fel, kedvesen ironikus rajzolatát adva az EU és a kisebb népek viszonyának.
Klebelsberg Kultúrkúria, 15., vasárnap, 20.00"
A darabban a Magyar Állami Operaház énekesei lépnek fel (Simon Krisztina, Hercz Péter, Hábetler András, Dér Krisztina, Rezsnyák Róbert, Szerekován János, Érsek Dóra), őket a Ventoscala zenekar kíséri.
Most linkeltem be az 1992-es Mózes-premiert ld.ez alatt 6164. Mózes csak egy volt :-)
Ja és kétszer ment el ez a beírásod, az egyiket ki lehetne szerkeszteni :-) látom, megtörtént, jó kis csetelésben vagyunk!
Figyelembe véve, hogy a (korabeli) Magyarországnak tekintett habsburg-magyar birodalomban a Pesti Német Színház sorban mutatta be a Rossini-operákat, németül, kevés van, amit nem, úgy mégis a Tankréd című maradna kizárásos alapon: 2009.10.26-án, a Zeneakadémián - koncertszerűen, a Theater an der Wiennel koprodukcióban mutatták be először nálunk ezt az operát. Minden más Rossini-bemutató legutolsójaként.
A „Bruschino úr” akkor lehetne utolsó Rossini-operabemutató, ha a Soproni Petőfi Színház 2014-es ill. a Veszprémi színház bemutatóját tekintem az utolsónak, de ezt a Népszínházi Józsefvárosi Színház épületében tartott 1986-os bemutató már megelőzte.
Viszont ha eltekintek a korabeli Pesti Német Színház előadásaitól is, akkor az utolsó Rossini-bemutató:
Mózes Egyiptomban - 2013. 07.13., Zsidó Nyári Fesztivál – Dohány u. Zsinagóga, koncertszerű előadás - (* ”Rossini a Mózes-témájú operájából két változatot is komponált, amelyeket önálló műveknek tekintett. Mi az első, 1818. március 5-én Nápolyban bemutatott változatot mutatjuk be - mondta el Pál Tamás karmester az MTI-nek.”)
De ha „Mózes Egyiptomban” és a „Mózes és a Fáraó” c. operákat mégis egy műnek tekintjük, valamint a Népszínházi bemutatókat sem vesszük figyelembe, az előbbiek mind kiesnek,
marad utolsóként a Tankréd mellett/után az Olasz nő Algirban – de csak akkor, ha Klebelsberg Kultúrkúria egynyári bemutatójától (2008.06.15.) eltekintünk: 2017.11.18. Erkel Színház
A Mózesről is azt írja a fránya Digitár, hogy (1992) "magyarországi bemutató". Vajon tényleg az volt? Egy ideig ez utóbbi volt nálam a befutó. Lehet, hogy tényleg ez (lenne) a nyerő? Ameddig elő nem kerül valahonnan egy 19.szd.-i félig-szcenírozott bázakerettyei Mózes-előadás... ;-)
off Szerencsére a mai fejtörő fellelése pofonegyszerű volt, a zene pedig világsláger.
