vissza a cimoldalra
2020-07-05
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3632)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1973)
A MET felvételei (607)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3959)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7362)
Giacomo Puccini (135)
Régizene (3402)
Társművészetek (1804)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (856)
Operett, mint színpadi műfaj (4376)
Mozartról magasabban (695)
Operák, amelyeket utálunk (301)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4850)
Pantheon (2681)
Kortárs zene (91)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62188)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Régizene (johanna, 2011-02-18 16:34:37)

   
3402   Corvette 2020-07-04 21:11:04

 

Ha már születésnapos ...Willam Byrd

William Byrd - Pescodd Time

Előadó: Bertrand Cuiller, clavecin, virginal

Clavecin d'après Andreas Ruckers, Anvers, 1615, fait par Philippe Humeau à Barbastre en 1999

Virginal d'après les instruments flamands du 17e siècle, fait par Martin Skowroneck à Brème en 1971

Kiadó: Alpha (2006)

A teljes album meghallgatható itt.

Érdemes elolvasni hozzá Chord fórumtárs ajánlóját.

3401   Corvette 2020-07-03 23:43:31

Daniel Hope    Air - A baroque journey

Kiadó: Deutsche Gramophone (2010)

Westhoff - Sonata for Violin and Continuo III: Imitazione delle Campane
   
3400   Corvette 2020-07-03 23:31:37

Westhoff: Sonates pour violon & basse continue

Előadók: David Plantier / Les plaisirs du Parnasse

Kiadó:  Zig-Zag Territoires (2005)

Sonate No. 3 en Ré Mineur: III. Imitatione delle campane

3399   david28 2020-07-02 22:21:14

Elnézést kérek, ezt nagyon nem ide szántam.

3398   Corvette 2020-07-02 21:59:16

Ha már születésnapos... Christoph Willibald Gluck

Az album címe: Journey To Mozart

Előadók: Daniel Hope · Zurich Chamber Orchestra

Kiadó: Deutsche Grammophon GmbH, Berlin (2018)

Gluck: Orfeo ed Euridice, Wq. 30 / Act 2 - Dance Of The Furies

 

3397   Corvette 2020-07-02 19:56:59

Ioculatores - Media Vita In Morte Sumus

Kiadó: Raumklang (2004)

Saltarello In Fine

3396   Corvette 2020-07-02 12:44:02

 

Ha valaki a legjobbat keresné...

Antonio Vivaldi - Oboeconcertos

Paul Dombrecht - Il Fondamento

Kiadó: Passacaille (2000)

A műsor:

1. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in F major RV 457

2. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in G minor RV 460

3. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in A minor RV 463

4. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in D minor RV 454

5. Concerto for Oboe, Strings and B.C. in A minor RV 461

Itt meg lehet hallgatni a teljes albumot.

3395   Corvette 2020-07-01 14:49:06

Alma oppressa (Vivaldi : La fida ninfa, RV 714)

Album : ALMA OPPRESSA : Vivaldi - Handel : Arias

Julie Boulianne, mezzo-soprano, Luc Beauséjour, clavecin et direction artistique, 

Clavecin en concert

Kiadó: Analekta (2016)

3394   Corvette 2020-06-30 21:23:41

Nouveau Monde - Baroque Arias And Songs

Patricia Petibon · La Cetra Barockorchester Basel · Andrea Marcon

Kiadó: Deutsche Grammophon GmbH, Berlin (2012)

de Nebra: Vendado es amor, no es ciego (Zarzuela)

3393   Corvette 2020-06-30 21:20:02

María Bayo / Les Talens Lyriques / Rousset - Arias de Zarzuela Barocca

Kiadó: Naive (2003)

Az album meghallgatható itt.

3392   Corvette 2020-06-29 20:51:23

Vivaldi - Concerti per flauto

Dorothee Oberlinger - Ornamente 99.

Kiadó: Raumklang (2001)

Concerto RV312R in G major (3rd movement Allegro) (reconstruction by Jean Cassignol after RV 312)

 

3391   Corvette 2020-06-29 20:44:36

Vivaldi - Recorder Concertos

Dan Laurin (recorder and musical direction), Jonas Nordberg (theorbo/baroque guitar), Anna Paradiso (harpsichord)

1B1

Recorder Concerto in A minor, RV445, I. Allegro

 

3390   Corvette 2020-06-29 20:40:03

 

Jan Dismas Zelenka - Prague 1723

Artist(s):Il Fondamento & Paul Dombrecht

Kiadó: Passacaille

Simphonia à 8 Concertanti for 2 Violins, 2 Oboes, Viola, Cello Bassoon and B.C. in A minor

 

3389   Corvette 2020-06-16 11:39:30

Tesori d'Italia, Albrecht Mayer

20 éve annak, hogy először halottam őt játszani. Élőben ment a tévében Beethoven 7-je Abbadóval, Mayer volt az első oboista. A koncert első felében még Schellenberger nyomta az unalmas kitartott hangokat, a Beethovent nagyvonalúan lepasszolta az újoncnak hátha belesül. Hát nem. :) Akkorát fújt, hogy csak néztem. Senki nem veszített Schellenberger szakmai nyugdíjazásával. Végre kicsit tisztult a zenekar. :)


Vaughan Williams oboaversenyét inkább tőle mint Nicholas Danieltől. Daelli Rigoletto téma és variációk darabja is még elérhető a Youtube-on. 09:00-tól különösen érdemes belehallgatni egy kicsit. Hatalmas hangon, tisztán, brilliáns technikával játszotta el mindkettőt, olyan muzikalitással amely csak ritkán adatik meg egy embernek. Aztán celebet csináltak belőle és ő szívesen élt ezzel a furcsa szereppel. Mayer főzőcskézik, Mayer a talk showban, Mayernek hangszert készítenek, Mayer az év hangszerének az ambassadora, Mayer villamoson játszik - próbálná ezt meg a 6-oson csúcsidőben -, Mayer mesterkurzust tart az USA-ban stb. stb...

A játéka idővel modorossá és kiszámíthatóvá vált. A meglepetés rendre elmaradt. A Venice albuma ma is abszolút vállalható ( ez az Albinoni előadás az esküvői szertartásom zenei szettjében is benne volt! ) és hifis szempontból is nagyon jól sikerült. Decca kiadás. Aztán jött a Deutsche Gramophone korszak. Ez a lemeze is nekik köszönhető.

Mit mondjak? Rémes. A zenei rész amúgy izgalmas, olyan darabokat ad elő amelyeket ritkán hallani. Na jó a Vivaldi C-dur koncerte ez pont nem igaz. Sokan eljátszották már.
https://www.youtube.com/watch?v=cCni9RNV0j8

Ha lehet akkor inkább Xenia Löfflerrel ajánlanám.
https://www.youtube.com/watch?v=O_q2S9exsZQ

Érezzük a különbséget? Amúgy maximális respekt Mayernak, hogy modern oboán próbál meg barokkot játszani. A lemez kísérőfüzetének végén hálát is mond a segítségért a sok segítőnek, közöttük Cecilia Bernardininek, Benoit Laurentnak és Andrea Marconnak. Mayer akár hátra is dőlhetne, ő már bőven megtette amit megkövetelt tőle a haza, de inkább gyakorol rendületlenül és tanul. :smile32: Tanul modern hangszeren barokkul oboázni. Kényszerűség ez mert barokk hangszeren nem játszik, ugyanakkor reménytelen a vállalkozása mert az a 8-10 barokk oboás zseni akik ott vannak a toppon egyszerűen befoghatatlanok. Technikailag és zeneileg is akkorát vernek rá, hogy csak úgy csattan. :)

Mayer elsősorban zenekari zenész remek szólista adottságokkal, de ez a barokk nem igazán megy neki. Pedig beled apait-anyait, ott van minden hangon akárcsak Tiger Woods a lyukon, díszít ezerrel csak hát olyan életidegen módon. Ilyen díszítést a histórikusok nem használnak. Meg ilyen zenei felfogást sem. Akkor most mit tanult ő a histórikusoktól? Semmit. Meghallgatta őket majd ott folytatta ahol abbahagyta.

Csináltatta magának azt hiper-szuper hangszert. Mönnig.
https://www.moennig-adler.de/en/instrum ... r_moennig/
Ha csak meghallom a hangszergyártót elfintorodik az arcom. És Mayer ezekkel összeállt hangszert fejleszteni. Sikerült is kihozniuk egy olyat amely alul, középen és fent ugyanolyan kiegyenlítetten szól megölve ezzel minden értéket a hangszerben amiért érdemes volt valaha is belefújni. Erre Mayer még rápakolt egy jó vastag faragású nádat amitől az olyan sötét hangon szól, hogy lámpát kell hozzá gyújtani. Tipikus német oboa hang. Lothar Koch is ilyet fújt fénykorában. Most már Meyer is. Eddig világszínvonalon, rendkívűl színesen, hatalmas dinamikai távlatokra képesen, ezernyi vibrálással tolta, most már csak ilyen unalmasan sötéten és tompán. És, hogy tetézze a dolgot rávette a kiadót, hogy a lehető legrosszabb akusztikájú teremben rögzítsék fel a darabokat + megkérte a hangmérnököt, hogy játszon kicsit a potikkal mert nehogy már természetes lecsengése legyen a hangszere hangjának.

Érdemes meghallgatni a lemezt. Ilyen oboahang nincs a természetben. Ez totál művi. Ennyi erővel szintetizátorral is felvehették volna. A zenekar is olyan fénytelen, mintha 20 méterre rakták volna a mikrofont. Signor Ricci is adott már ki velük lemezt, munkáját ízléstelenség volna összehasonlítani a DG szakembereinek ügyetlenkedésével. Az oboa is kb ennyire élvezhető - vagyis semennyire - de a csemballó mintha csak 2 méterre lenne, a theorba meg olyan lecsengéssel bír a Vivaldiban ami egyszerűen lehetetlen ilyen akusztikai térben. Döbbenet, hogy mennyire manipulálták a felvételt. Hazugság az egész és még szépnek se mondanám. Oldalakat lehetne teleírni a hangrögzítések melléfogásairól. A fórum tulajdonosa bizonyára most erősen bólogat. Lassan elkélne egy audiofil felvételek topik.

Mint modern hangszeres drukkolok mindenkinek aki nekifut a barokknak. Glaetzner vagy Boyd egész jól megoldották a feladataikat. Mayer csúnyán melléfogott. Szinte felfoghatatlan az egész. Ember! Mit csináltatok?

 

3388   Corvette 2020-06-15 22:26:19

Nouvelles suites de pièces de clavecin, Sixième concert: I. La poule · Les Dominos · Florence Malgoire

Six Concerts transcrits en Sextuor, Sixième concert: La poule · Teodor Currentzis · Jean-Philippe Rameau

 

Nouvelles suites de pièces de clavecin, Sixième concert: V. Les sauvages · Les Dominos · Florence Malgoire

Les Indes galantes, RCT 44, Nouvelle entrée, Les sauvages, Scène VI: Rondeau - Duo et choeur "Forêts paisibles" · Teodor Currentzis · Jean-Philippe Rameau

 

3387   Corvette 2020-06-15 22:21:43

Pièces de clavecin en concerts, Troisième concert: I. La La poplinière (Rondement) · Les Dominos · Florence Malgoire

Pièces de clavecin en concerts, Troisième Concert: I. La Lapoplinière · Ensemble Zaïs and Paul Goussot

3386   Corvette 2020-06-12 14:33:47

Purcell: Oedipus, Z.583 - Music For A While · Miriam Allan · Ironwood

Released on: 2012-07-06

 

3385   Corvette 2020-06-12 09:06:13

J.S. Bach: Concertos for Two Harpsichords

Olivier Fortin · Emmanuel Frankenberg · Ensemble Masques

 

J.S. Bach ha élne és látná, hogy micsoda kétes értékű produkciókat adnak el a nevével komoly pénzekért a mai napig is szerintem csúnyán kikérné magának. Bach zenei felvételei úgy hömpölyögnek a boltokban és a letöltő oldalakon mintha egy cunami árhulláma volna. Tele van mindenféle törmelékkel, kacattal, roncssal és ebből a sűrű, fekete mischungból kihorgászni valami használható darabot lassan egyenlő lesz a lehetetlennel. Egyszerűen túl sok a szemét és nem látszik ki közülük a valódi érték.

Olivier Frotin Bach lemeze fontos mérföldkő J.S. Bach művészetének és eredeti szándékainak megismeréséhez. A kísérő füzet elolvasása erősen javasolt mert fontos információkat tartalmaz a darabokról, a billentyűs átiratok keletkezési okairól és az előadói körülményekről. Ez a két csembalós 4 vonós felállás nem valami extravagáns lecsupaszítása a dolgoknak, a műveket eredetileg is ennyi hangszerre írta (át) Bach és így is játszotta Carl Philipp Emanuel nevű fiával a baráti társaság előtt.

A d-moll kettősverseny itt valójában nem is kettősverseny hanem egy Concerto a 6 és innen nézve már egyből megbocsátóbb a hallgató a már unalomig ismert szólók zenei szövetbe való szinte teljes beleolvadása miatt. Aki nem ismeri a szólisztikusabb változatokat az valószínűleg nagy gondban lesz és úgy fogja magát érezni mintha a nyakába öntötték volna azt a rengeteg hangjegyet. A két csembalós verzió, a BWV1060 és 1062-es mű estére ez különösen igaz. Aki most ismerkedik a darabokkal azoknak hadd tolmácsoljam őszinte együttérzésemet de sajnos Bach zenéje soha nem a könnyű befogadhatóságról szólt. A BWV1061 valahogy emészthetőbb lesz a kíséret szűkmarkúbb volta miatt és ebből is látszik, hogy ez a mű eredetileg is két billentyűs hangszerre íródott. A másik kettő nem, ezért hatnak olyan furcsán. De aki mondjuk  szeretné végre egyszer rendesen is hallani, hogy mi szól ez utóbbiak kíséretében és úgy általában is lázba jön a szerkezetektől és az ide-oda cikázó zenei válaszolgatásoktól az most örülni fog. A legizgalmasabb előadás az Esz-dur prelúdium és fúga, a zenei szentháromság kétcsembalós átirata amely szándékoltan azért került a lemezre, hogy az orgonajáték közben elsikkadó apró részletek végre hallhatóvá váljanak.

A hangminőség lenyűgöző. Alpha kiadvány.

 

3384   Corvette 2020-06-10 19:50:19

Bach- Kantaten

Heinrich, Johann Christoph, Johann Michael & Johann Sebastian Bach

Vox Luminis, Lionel Meunier

https://www.prestomusic.com/classical/p ... -sebastian

Ebbe mindenképp érdemes lesz belehallgatni. Mi adja a lemez különlegességét? Hát az, hogy a Bach család itt most nem a nagy öreget és azok gyerekeit jelenti hanem a felmenőket. Mert itt mindenki aki az albumon hallható korábban született mint J.S. Bach!

Ezt itt pl. Johann Michael Bach követte el:


youtu.be/EMj6S6t4cwg


Mekkora zene már! És mit hallunk az első pár ütemben elrejtve? Egy protestáns népéneket! J.S Bach összes elődje ezt csinálta és legalább olyan durván mint ő. És nem voltak ügyetlenek! Nagyon kellett az a Christ lag in Todesbanden a lemezre, hogy a nagy Johann Sebastiannak ne kelljen szégyenkeznie a többiek mellett. Nagy fejbekólintás lesz ez a lemez a Bach fanatikusoknak.

És a Vox Luminis játszik ugyebár. Már csak miattuk is megéri a próbálkozás.

 

3383   Corvette 2020-06-10 16:13:05

Egy Bach kis preludium margójára.

youtu.be/0g4FrGcRAIs


Az angol Tafelmusik 1962-ből. Ülnek egy rosszul megvilágított szűk csehóban, alig férnek egymástól, az asztalok keskenyek, aki éppen eszik csoda hogy el tudja nyiszatolni a húst úgy be kell húznia a karját, levegő jóformán semmi de azért a cigi az ott figyel mindenki kezében. Sok jó ember kis helyen is elfér tartja a mondás de ha az idős fater rágyújtana a szivarjára akkor ott tutira megfulladna mindenki. Azt nem tudni hogy akik megrendelték Bachot túl vannak-e már a fogásaikon, tányért nem nagyon látni előttük, lehet hogy a szakács éppen az ő mártásukat kevergeti oly serényen kis lábaskájában. Szakmámból kifolyólag ismerek pár szakácsot de nekik soha nem volt ennyire tiszta a ruhájuk és ilyen tornyos süveget sem hordtak főzés közben. ( És a komolyzenét se szereték, a tequilát sóval és citrommal annál inkább ). Azért ez nem lehet egy nagy forgalmú hely ha egy ember is el tudja vinni a placcot és még kijárkálni is van ideje a vendégtérbe. Azok a híres 60-as évek, a lázadás kora. Pár év és a beat zene minden kontinenst meghódít de itt, ebben a kis zúgban még tartja magát a magasművészet és a kisestélyibe és sötét öltönybe öltözött kamasznak legjobb indulattal sem mondható közönség elégedetten, értően és mosollyal az arcán hallgatja a gitármuzsikát. Végre hazaérkeztünk, végre egy kis Bach mintha a friss levegőt engedték volna be vele a terembe. Hát hogyne.


Igen, ez a rövidke snitt itt csak egy idillikus életkép soha országból, kár is túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki viszont a zene amit hozzá kölcsönöznek erősen propagandisztikus színezettel bír. Mintha a felnőttek világa ilyen lenne. Munka után a középkorúék hanyagul és jól öltözötten beülnek egy vendéglőbe és szétcsapassák magukat cigarettával, borral és komolyzenével. "Induljon a banzáj essen szét a ház"! Hát nem is tudom. Ha elfogadom azt a gondolatot hogy minden kosz ami nem a maga helyén van akkor Bach zenéje itt bizony kosz ahogyan a sivatag homokja is kosz ha belekerül a szendvicsünkbe. Ezeknek az asztal melletti zenéléseknek soha nem voltam a híve. Hát mire jó az? Miközben rágok mozog a fülem, olyankor a hallásom sem az igazi. A Halál és a lánykát kimondottan nem szeretem hallgatni miközben csörög a kanál a töltöttkáposztával teli porcelánedényben ahogyan semmilyen komolyzenei produkcót nem szívelek amelyet egy koszos aluljáróban adnak elő két vérköpet társaságában legyen akár Joshua Bell az előadó. A mulatós az más. Azt azért hívják annak mert lehet rá jó nagyokat mulatni. Kifejezetten üdítőleg hat rám ha a kurta bajszú, csikósruhába öltözött jó Laci betyár toszítsa Pityu haverja társaságában a disznótoros muzsikát, ha kell pajkosan meg is táncoltatják egymást a búboskemence előtt, olyankor az asszonynak is kurjantok hogy meginnék már vagy fél liter jó bort. Viszont Bachra sajna nem lehet mulatni. Bachra sem a káposztás cvekedli sem a homoki bor nem csúszik jobban. Ellenkezőleg, ha rosszul játszák az kifejezetten elkedvtelenít, olyankor az aranygaluska is megkeseredik a számban. És biz az a Bach előadás amit itt hallunk Bream előadásában hagy némi kívánnivalót maga után. Dara-dara-dara. Egy tempóban lefut akár az imamalom csak éppen semmi értelme. Nincs belső központozás, nincs indító hang, nincs lélegzetvétel, nincs lüktetés, nincs semmi csak üres hangok és reménytelen kapirgálás a húrokon. Ha Bach zenéje beszédszerű akkor ez itt maga a hadarás. Ezt a kis prelúdiumot nagyon szeretem és billentyűs hangszeren előadva nagyon pofásan mutat. Kifelé virtuóznak hat de aki játszotta az tudja jól hogy a hangok a két kézre nagyon kényelmesen vannak elosztva ami miatt már a pocosok is simán elklimpírozzák egy tanszaki hangversenyen ha egy kicsit is gyakorolnak rá és utána be van igérve a sarokház a cukiban. Egyszerű de nagyszerű az egész pedig hát mi ez valójában? Egy nem túl komplikált összhangzattanpélda. Akkordok egymás hegyén hátán...rosszul eljátszva nem is működik a dolog, de ha Hopkinson Smith fut neki akkor hirtelenjében az egész darab élettel, értelemmel és lélekkel telik meg és egyből kiderül hogy nem is a felső hanem az alsó szólam ( zongorán a bal kéz ) a lényeges, azt kell rendesen artikulálni a többit meg lazábbra venni.
Hát ezért nem mindegy hogy ki és hol ül a gitár vagy a lant mögött.


youtu.be/LzVEe0ObiLE

3382   Corvette 2020-06-10 15:59:58

Anne Akiko Meyers és a csodahegedű. A felvétel 2013-as, a megjelentetés 2014-es, a kiadó az eOne Music, a hangmérnök Phil Rowlands, a rendelkezésre álló felvétel felbontása 24/96. Ennyit a száraz tényekről.

Sleeve.jpg

Nem semmi egy kép. Az a tekintet és az a hangszer ahogyan magához szorítja... Hja kérem ez valaha Vieuxtempsé volt, tanítványának Eugène Ysaÿenak is piszkosul fájt rá a foga de nem tudta kicsengetni érte a vételárat ezért be kellett érnie egy másik Guarneri del Gesùval, Anne Akiko Meyers meg pár évvel ezelőtt megkapta élethosszig tartó használatra...

Ezt a hangszert sokáig csak élőben lehetett hallani, felvétel korábban egyáltalán nem készült vele. Ez a Vivaldi album tulajdonképpen a hangszer debütáló albuma nem pedig Meyers kisasszonyé hiszen neki ez már a 29. kiadványa. 1986-óta űzi az ipart mondhatjuk, hogy régi motoros a szakmában. A műsorválasztás prózai. A hangszer keltezése 1741, ez az az év amikor Vivaldi meghalt. Guarnieri és Vivaldi kortársak voltak, a műsorfüzet szerint mindketten koruk kiemelkedő alkotói voltak ugyanakkor csórón haltak meg és ahogy kell el is feledték őket. Paganini volt az aki visszahozta a köztudatba Guarnieri nevét, Vivaldit pedig csak az 1920-as években fedezték fel ismét és egészen az 1950-es évekig kellett várni hogy végre lemezre is felvegyék a műveit. Az életműve töredékes, nagyon sok operája elveszett, napjainkban is sok kutató dolgozik azon, hogy újabb és újabb versenyműveket ássanak elő tőle. Zenész körökben ez triviális infó de talán akad aki eddig nem hallott róla. A kiadványról itt lehet tájékozódni bővebben:
https://www.discogs.com/Anne-Akiko-Meye ... se/7617280

Az előadás bár nem histórikus - a nyaktartó a hangszeren azért elég nyilvánvaló - mégis nagyon szerethető. Meyers gyönyörű hangon játszik, nagyon szép a vibrátója, kifejezetten természetesnek hat az amplitudója és noha a vibrátónak vajmi köze a barokkhoz kár lenne lemondani róla hiszen itt nem a darab korhű restaurálásáról van szó hanem a szólista és hangszerének összeszokottságáról, harmóniájáról és kettejük képességéről.


youtu.be/MGUW_oT9xU4


Szép. Dantonéék kicsit másként csinálják.
https://www.youtube.com/watch?v=X4rf0W0Bc0E


Meyers egy teljesen más világot tárul elénk. Ez sem rossz.
youtu.be/rNWOfwF1KYo


Bizony sok meglepetést tartogat a lemez és nem is lőném le a poénokat, inkább meghagynám a felfedezés örömét a Négy évszak és a Guarnieri hangszerek rajongóinak. Ami a hangzást illeti nagyon profi. Nagy köszönet mindenkinek aki részt vett az album megszületésében. Iszonyat jóra sikerült. Feltétlen ajánlott a meghallgatása.

3381   Corvette 2020-06-10 14:14:51

Egy tétel kétféle előadásban. Ez mindig olyan izgalmas. Az egyik modern hangszeres a másik korhű. Nekem, aki modern hangszeren tanult időbe tellett mire beláttam, hogy a barokk és bécsi klasszikus darabok legautentikusabban a saját koruk hangszerein szólaltathatók meg. Ő is erről beszél itt:
https://www.youtube.com/watch?v=YnwDlLIac_A
Tömören összefoglalva: barokk hangszer esetén más a fa anyaga, a hangszer mérete, hangolása, a furatok kialakítása, billentyű jóformán nincs, a nád szélesebb és más faragású amitől a hangja jóval puhább, az ujjak itt közvetlenebb kapcsolatban vannak a hangszer testével mert az ujjbegyekben elevenen érezni a hang rezgését, az oktáv átfúvásos, rengeteg a villafogás és általában véve attól, hogy mindkettőt oboának hívják mégis gyökeresen eltérnek egymástól. Mindössze annyi az azonosság, hogy mindkettő esetén egyformán veszi a játékos a levegőt és tartja szájával a nádat.

Elsőre pedig azt gondolná az ember, hogy minél fejlettebb és jobban kezelhető egy hangszer annál inkább szolgálja a mű előadását. Logikai alapon ez tutira így van, kár hogy a valóság másként működik. Vivaldi pl. nem modern oboára írta a versenyműveit hanem barokk hangszerparkra és amikor C-dur, d-moll, F-dur vagy a-moll hangnemben komponált azt azért tette mert korának oboái ezeken szóltak jól és természetesen, ezeken a hangnemeken jöttek ki jól a regiszterváltások és a játékosnak is ekkor nem törtek bele az ujjai a virtuóz futamokba. Mi történik akkor amikor egy modern hangszeren adják elő őket? Borul a papírforma és elkezdődik a kilátástalan küzdelem a hangszerrel. Hirtelen minden izzadtságszagúvá válik, a hangok rendre kiakadnak mert teljesen mások a fogások, a túlzóan lassúra vett második tételekben beáll a légszomj mert a keskenyebb és szűk nádakba lényegesen kevesebb levegőt kell fújni és a tüdőben bennrekedő levegő elkezd kellemetlenül feszíteni, a teljesen fedett billentyűsoron az ujjak már nem kapnak semmilyen visszajelzést, nem érezni a hangszertest rezonanciáit sem, csak az ajak érzetei és az aktuálisan kapott hang az amely némi támpontul tud szolgálni az előadónak akinek a kottán és a hangszerén és a zenei mondanivalóján kívűl még a zenekarra is figyelnie kell.

Na mármost, ha ennyi baj van a modern hangszerekkel ekkor minek kínozzuk magunkat a hallgatásukkal? Minek ha van sokkal természetesebb hangzású és lüktetésű verzió is nem beszélve az autentikusságról ami azért nem egy elhanyagolható szempont napjainkban? Hát megmondom miért. Mert ami barokk oboán teljesen egyértelmű az a modern hangszeren virtuozitás. Az én szememben a barokk oboaművek mai modern hangszeres verziói egyszerűen átiratok nem pedig eredetik. Kb mintha furulyán játszanák őket. Ebből az aspektusból nézve egyből megemelkedik az arousal szintem és valósággal kívánom, hogy modern hangszerekkel is meghallgathassam ezeket a kitűnő versenyműveket éppen ezért vadászom is őket. Sajnos nincs belőlük sok a fent felsorolt okok miatt viszont egyet most megismertetnék veletek.

A modern hangszeres versenyző Glaetzner. A pasi elképesztő, kitűnő hang, elképesztő virtuozitás és könnyedség jellemzi játékát. Bátran merem állítani, hogy minden idők egyik legnagyszerűbb oboistáját tisztelhetjük benne. A tempóválasztása kifejezetten gyors hogy érvényesülhessen a virtuóz megközelítés. Neki ez a koncepciója, a virtuozitás és mindent ennek rendel alá és vakulok is tőle rendesen. Nagyon nehéz ezt így ebben a tempóban eljátszani. Csak tátom a szám. Viszont ő nem histórikus iskolát képvisel amely a díszítéseiben és legfőképp a tétel belső tagolásában, a részek egymáshoz való viszonyának megmutatásában nyilvánul meg. Rááll egy tempóra és azt következetesen végigtolja. Nincs lassítás, megtorpanás, megállás, nincs semmi ami azt az érzetet keltené hogy a virtuozitáson túl másról is szól a darab.

Hallgassuk meg!

Bernardini teljesen más. Azon túl, hogy maga esztergálta a hangszerét elgondolkodott a tétel szerkezetét illetően is és rájött arra hogy a bevezetést követően el kell jutni egy pontra ahol meg kell állni, kis hatásszünetet tartani mert az a tétel fordulópontja ahonnan el kell jutni a csúcsra majd onnan lesiklani a darab végére. A tempója érezhetően lassabb, ettől a hangok jobban kijátszottak, hirtelen értelmesebbé válik a zenei nyelv és mondanivaló, megjelenik a tempón belüli lassulás és gyorsulás amelyet a dinamikai távlatok látványos kiterjedése koronáz meg. Ergo sokkal színesebbé válik játékával a mű.

Bernardini előadása.

Amúgy mindkettő felvételt szeretem és birtokomban van. Jól megférnek egymás mellett a kuckóban. Nagy köszönet az előadóknak a felejthetetlen élményért. És ha vki megkérdezné, hogy melyik a jobb akkor a válaszom az, hogy egyik sem. Alma és körte.

3380   Corvette 2020-06-10 14:00:40

Vivaldi lesz kétféle megközelítésben.

Első versenyzőnk Thomas Hecker. Fiatal előadóról van szó, jelenleg a Berlini Német Szimfónikus Zenekar szólamvezetője. Megnyert valami versenyt korábban és kiadhatott egy lemezt amelyen többek között megtalálható ez az RV53-as Vivaldi szonáta.
https://www.dso-berlin.de/de/orchester/ ... tion=oboen

A tétel.

Akár egy könnyed tánctétel. Semmi komoly, nem? A felállás egyszerű. Van egy két hangszeres basso continuo és erre játszik rá az oboa. Látszólag mindenki tökéletesen tudja és teszi is a dolgát. A tempó friss, lendületes, semmi nem áll a hangfolyam útjába, az egész tétel olyan megbízhatóan ketyeg le mint egy kézi felhúzós precíziós svájci karóra. A tisztasággal sincs gond, az oboista kifejezetten szép és érzékeny hangon fúj, nem tolja túl a dinamikát és az érzelmeket - 2 percre minek is - minden hangot kínosan pontosan indít és fejez be - elvégre zenekari művész -, díszítéseknek sem vagyunk híján, vibrátója diszkrét, jó ízlésű és finoman adagolt, összességében egy intim hangzásvilág kialakítását célozza meg és ez irányú szándéka szerintem sikerrel is jár . Szép. Az egész tétel úgy ahogy van szép. Igen, szép. Elsőre is ez jutott az eszembe róla és most is.


És itt van az ellenpont Gail Hennessy előadásában.

Tessék.

Itt nyoma nincs a tánc jellegnek, ellenkezőleg, kifejezetten vontatott és súlyos a tétel. Zenészeink akárcsak ha szilaj lovak volnának valósággal gyeplőszáron tartják az önfejű és saját utat járni akaró hangokat amelytől minden egyes ütem erősen megfogottá és jelentőségtelivé válik. A basso continuoban a fagottot felváltja a cselló amely kifejezetten jót tesz az előadásnak mert két dudás úgysem fér el egy csárdában. A csembalista külön dícséretet érdemel amiért nem kezdi öncélúan cifrázni a bevezetőjét és végig az egész tétel folyamán a sallangmentes kíséretet adja ahelyett hogy magára irányítaná a reflektorfényt öncélú virgázásaival, elvégre oboa szonátáról beszélünk nem pedig billentyűs versenyműről. Ezt Parle nagyon jól tudja. Ja kérem, ő már akkora profi hogy a hangszerét is maga készíti (!) és egyike azon keveseknek akik első helyezést értek el a nemzetközi csembalóversenyen. Ezt a díjat a legritkább esetben ítélik oda, rendszerint csak második helyezettek vannak, Pertis Zsuzsa is így járt anno.
Az oboa itt korhű barokk hangszer és ez hangban bizony nagyon más. Hennessy bár telt és kerek hangon játszik mégis az ő hangja sokkal jobban közelít ahhoz a hangszínhez amelyért anno az oboa megkapta a maga eredeti nevét a hautboist azaz a hangos fát. Aki esetleg nem tudná a barokk korban az oboát a rézfúvókhoz sorolták és erőteljes, átütő, éles hangja miatt a kürt mellett foglalt helyett a zenekarban. Ergo, aki szépelgő hangon játszik el modern hangszeren bármilyen barokk oboás darabot az alapvető tévedésben van. Persze lehet úgy csinálni és a hallgatóságnak ez fel sem fog tűnni de tessenek már meghallgatni azt ahogyan pl. Dombrecht fúj és egyből kiderül hogy milyen hangi karakterben gondolkodhatott anno Vivaldi amikor oboára komponált. Ecco:
https://www.youtube.com/watch?v=jimMowWs_uk
Most őszintén, ennek az oboázásnak mi köze Hecker végtelenül érzelmes, affettuoso megközelítéséhez? A barokk oboa ilyen. Ilyen a hangja, a karaktere. Éppen ezért amikor vki modern hangszeren korhű módon akar játszani az kb. úgy jár mint azok akik anno a lámpagyárban lámpát akartak összeszerelni és bárhogy is próbálkoztak mindig egy AK jött ki belőle. Nem lesz hiteles az eredmény. Vannak szép próbálkozások de a kudarc borítékolt.

A barokkban a vibrátónak sincs jelentősége. Használják de nem állandóan, kikapcsolhatatlanul. Heckernek nagyon szép a hangja és gyönyörű a vibrátója csak hát mindig jelen van és ez zavaró. Mondjuk aki hozzászokott ehhez az állandó vibrátózáshoz az nagyon nehezen nevelhető ki belőle. Tim Meadnek azért sikerült pedig ő ráadásul énekes.
https://www.youtube.com/watch?v=AewmWwY08RI
Heckernek a díszítései is életidegenek olyannyira, hogy olyan díszítéseket tényleg már csak az akadémiákon tudnak kitalálni. Korhű játékmódban jártasok ilyenkor erősen vakarják a fejüket és nem értik hogy honnan a fenéből tud összejönni ez a töménytelen stílustalanság.

Mondanám hogy Heckerrel is jól jár az aki megveszi, sőt akár még örömét is lelheti a hallgatásában. A lemezborítóról is ő néz le ránk. Ez a lemez róla szól. Vivaldi csak egy ürügy. Kár.

3379   Corvette 2020-06-10 13:41:27

https://www.prestomusic.com/classical/p ... o-organico
Ez a Michael Praetorius valahogy nagyon kiesik a zenei látókörünkből pedig elolvasva életének és munkásságának rövid összefoglalóját az derül ki hogy a barokk zeneszerzők nagyon sokat tanultak tőle, hatása messzire sugárzott.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Michael_Praetorius
Ez itt a kedvencem:
" 1605-1610 között kilenc kötetben jelentette meg koráldallamokra írt 1244 kompozícióját. A Musae Sioniae a korabeli evangélikus énekek legjelentősebb gyűjteménye. A szerző figyelembe vette az egyes tartományok egyházainak különböző változatait is. Az első négy kötetben a két kórusra és négy szólamra írt művek az uralkodóak, aztán az 5. kötettől az énekek feldolgozása szisztematikus lett, és uralkodóvá vált a nyolcszólamúság".

Tetszenek tudni mit jelent 2 kórusra 8 szólamban komponálni? Kb annyira egyszerű ez mint otthon a konyhaasztalon este integrált áramkört tervezni a NASA-nak miközben bömböl a 2 éves gyerek mert nem kapja elég gyors tempóban a spenótot a szájába. Szóval nehéz maradjunk annyiban. Innen nézve már érthető a lemez borítója.

Tudós ember kezeit látjuk rajta, körülötte mindenféle mérőeszközökkel. Az egész beállítás azt sugallja hogy hősünk célja a világ nagy titkainak kifürkészése és leképzése. És bizony Praetorius is tudós ember volt a maga szakterületén. Nem csak ezer számra ontotta magából a bonyolultabbnál bonyolultabb műveket de elméleti műveket is alkotott hangszerkezelés és összhangzattan tekintetében. Thank you.
A lemez műsoranyaga tulképpen egy válogatás mert 2008-ben az Alpha kiadásában már megjelent a teljes orgonás életmű.
https://en.wikipedia.org/wiki/Jean-Charles_Ablitzer
Az előadó már akkor hivatásos orgonista volt amikor én még egy pajzán gondolat sem voltam és a bioja szerint küldetésének tartja Praetorius munkásságának megismertetését. Persze aki az olasz reneszánsz dallamosságára van berendezkedve és csak azt tudja lejátszani a ML512-je azt nagyon tudom sajnálni mert igazán klassz darabokról marad le. Jó, az északi reneszánsz valóban szögletes az olaszhoz képest - még Praetorius esetén is aki pedig Gabriellitől is tanult - és ha valahol nagyon fontos a zenei anyag sokrétű, sűrű szövete, a különféle bonyolultabbnál bonyolultabb konstrukciós megoldások, a szinte matemetikailag leírható vezérlő elvek akkor az ez az időszak. Meg a középkori többszólamúság. Meg a szerializmus. J.S. Bach is tudott ezt azt a fúgáról de Praetoriusnak sincs szégyenkeznivalója hozzá képest. Sőt! Ismét kiderül hogy nem Bach a zeneszerző fejedelem mert voltak itt előtte is jócskán akik már tudták hogy mitől döglik a légy és hát Praetorius bizony úgy csűri csavarja a szólamokat hogy közben egyszer sem érezni a műviséget vagy az erőlködést. Könnyen ment neki a komponálás.

És az album kapcsán ide tenném a hangsúlyt, a kompozíciós elvekre. Mert ez a zene kimondottan azoknak való akik ki tudják hallani a különféle szólamokat, határozottan meg tudják különböztetni a bal és jobb kéz hangjait miközben szól a pedál soron a cantus firmus. Ablitzer szerencsére nagy segítségünkre van mert ő már alaposan átrágta magát a szerkezeteken és nagyon egyértelműen és biztos kézzel kalauzol minket végig ebben az első ránézésre zenei útvesztőben. Az orgona amelyen játszik nem kicsi de nem is olyan nagy. Kabát alá azért már nem férne be. Nagyon kellemes a hangja, nincs benne semmi tolakodó. Hogy értsük: nem olyan mint egy Silbermann amelynek ha odafekszenek olyan hatást tud kelteni mintha 7 Szuhoj repülne kötelékben a fejünk felett. Nem, ez itt intim orgonálás és kell is a szólamok megkülönböztethetősége és játékossága végett. A regiszterek is nagyon változatosak és találóan vannak összekombinálva. Érezni hogy Ablitzer ezeket már régóta tolja, megy is neki piszkosul.

Dallamosság? Mindent azért ne akarjunk. Ez a válogatás nem ezt célozza meg. De. Az első nóta kifejezetten dúdolható. Talán ezért is lett kezdő darab. Olyan kedvcsináló hogy ne menjen el azonnal minden életkedvünk.

Itt meghallgatható.

3378   Corvette 2020-06-10 13:21:40

Szereti-e ön Monteverdit?

Vespro. La Tempete - Simon-Pierre Bestion

A művet 1610-ben adták ki Velencében de a keletkezését a mantovai időszakra teszik. Máig vitatott hogy hogyan adták elő anno, most ott tartanak a tudósok hogy egészében soha nem is hangzott el Monteverdi életében legfeljebb csak részleteiben. Az előadások alapvetően kétféle formát mutatnak. Az egyik szigorúan Monteverdi szerzeményére fókuszál és csak a 13 tételt játsza el, a másik a teljes liturgiát igyekszik rekonstruálni és ennek érdekében pl. antifónákat illeszt be a tételek közé.

A vesperás az esti imaórát jelenti és az a formája amely Montevedi művében is visszaköszön Szt Benedekhez köthető. A vesperás a szigorúan szabályozott szerzetesi élet egyik fontos napirendi pontja mely biz. számú zsoltáron kívül a Magnificatot is tartalmazza. Na ez az amelyet Monteverdi megzenésített kicsit kibővített formában.

A mű első felvétele 1952-ben volt és Stokowski nevéhez fűzhető. Sok előadás létezik belőle. Én a Jordi Savall, Giuseppe Maletto és Bruno Boterf verziókat ismerem, meg ezt itt:
https://www.highresaudio.com/en/album/v ... rdi-vespro
És azt hiszem ez is lesz a végállomás. Miért? Mert nagyon a hatása alá lehet kerülni. A karmester most is szemtelenül fiatal, még csak a harmincas éveinek elejét tapossa ugyanakkor döbbenetesen magabiztos. Én mindig úgy hallgatok zenét hogy előtte nem nézek bele a kísérőfüzetbe, egyszerűen csak felteszem a fülest és húzd rá, hadd szóljon. Ezt a Vesprót az Onofri féle Vivaldi felvétel után indítottam el jó késő este, kiváncsiságból éppen csak bele akartam hallgatni de alig tudtam lekapcsolni annyira varázslatos volt. Hallgassunk bele az első tételbe!
https://www.youtube.com/watch?v=Zdo3Ew2vFLo
A korzikai énekstílus köszön vissza rajta. Nagyon különleges, már-már egzotikus a magyar fülnek.
Vagy itt van ez az antifona:
https://www.youtube.com/watch?v=WkgJCPO1Ebs
Hát milyen éneklés ez? Hol hallottunk mi ilyet? Megmondom én hol: sehol!

Ez a döbbenetes ezen a lemezen, a jóformán ismeretlen előadói stílusok és hangszerek szemvényvesztő keveredése és játéka. A karmester elmondása szerint ez a vespro az ő kitalációja. Vette Monteverdi kottáját, szervezett köré egy teljes liturgiát amelyet megfejelt azzal hogy a Monteverdi tételek mindegyike elé beillesztett egy ugyanolyan szövegű fauxbordont is. Sőt, odáig ment hogy ha a fauxbordon bár dallamában hasonlatos volt Monteverdi művéhez de a szöveg eltért akkor dobta az eredeti szöveget és beillesztette az odaillőt. Cipőkanállal.
Hogy jobban értsük: először felhangzik a fauxbordon ( kezdetleges (( annyira azért nem kezdetleges )) 3-4 szólamú polifón mű )
https://www.youtube.com/watch?v=-BLUXCMx7RQ
majd ezt követően Monteverdi zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=jkFK0j5D7l0
Ugye hogy mennyire hasonlít?

De hogy még jobb legyen nekünk további újításokat eszközöl Simon-Pierre Bestion. Pl a Nisi Dominus után beilleszti ezt a Frescobaldi (!) ricercart:
https://www.youtube.com/watch?v=sx87JVOms6w

De a legnagyobb dobása nem ez hanem a Vespro helyenkénti kibővítése és áthangszerelése. Ez a tétel pl. a Vespro legemblematikusabb tétele. De hallgassuk csak milyen hosszan szól! Nem ehhez vagyunk szokva.

Tessék.

És teszi ezt azért mert szerinte így a jó. Kell ez a hosszúságú bevezető, ráadásul ezzel a hangszeres apparátussal. A vespro hangszerelése nem egyértelmű, ebből adódik az hogy egyesek jóformán teljesen elhagyják a rezeket és az énekes polifónia szépségeire gyúrnak ( Boterf ) vagy kamaraoperát kreálnak belőle ( Pluhar ). Végtére mindegyik egy jó eljárás a maga módján legfeljebb csak nekünk nem tetszik annyira. Ennél a Vespronál van hegedű, furulya, cornet, serpent, trombita, sacqueboutes ( ez az a harsona amelyet Brandt Attema is fújt ), barokk gitár, theorba, lant, orgona...dulcián (!) hogy ez milyen jó hangszer...nagyjából itt van minden ami az adott kort fémjelzi. És énektechnikai szinten is itt van mert másként énekeltek akkoriban a templomban, másként a halpiacon, másként az operában de hogy ezek az előadói módozatok együtt, egy időben léteztek az tuti és kizárt hogy ezek ne lettek volna hatással Monteverdire. A Mediterráneum egy hatalmas zenei olvasztótégely volt és ennek a középpontjában Velence állt. Nem csak a ruházatban, a kulturális szokásokban és bőrszínekben mutatott hatalmas keveredést a város hanem a zenéjében és előadói technikákban is. És ez a Simon-Pierre Bestion vette a fáradtságot és kikutatta nekünk őket, mert nem ért egyet azzal a felfogással hogy Wagner énekesekkel énekeltessék Monteverdit ahogyan azzal sem ért egyet amivé a gregorián éneklést vágták csak azért hogy istennek tetszőnek lehessensen titulálni és ne kelljen miattuk szégyenkezni a templomban. Amikor Chord becsempészte nekünk a Huelgas Ensemble vagy a Graindelevoix gregorián felvételeit akkor a legjobbat tette velünk mert kinyitotta a titkok kamráját és rácsodálkozhattunk a múlt valódi éneklési stílusaira:
https://www.youtube.com/watch?v=vBZ-pmN5T0A
Mert ez a gregorián éneklés nem pedig ez a szörnyűség a The Clerk's Group jóvoltából.
https://www.youtube.com/watch?v=v1CEB2iRM10
Jesszus de ronda és primitív.

Szóval Simon-Pierre Bestion egy elképesztően jól felkészült régizene specialista aki azon túl hogy tökéletesen ismeri Monteverdi korát és van mersze beleírni az eredetibe kreál egy olyan zenei élményt amely kiemel a hétköznapok mocsarából és felemel az ég felé és ott tart minket két és fél óráig. És ez a legnagyobb erénye az előadásának, ez a varázslat ahogyan az első perctől kezdve lenyűgöz és nem ereszt. Mert lehet itt kérem bőven csámcsogni a hangszerkezelésen, az énekes szólisták iszonyat orgánumán és díszítésein, a mű szerkezetén és ötletességén, a letaglózó zenekari összjátékon és teátrális jeleneteken. De nem ez a lényeg hanem a zene. A nagybetűs ZENE amely utatat tör magának és lefegyverez. Mondanám hogy ez a felvétel hifis grál lesz de kétlem. Ahhoz túlságosan is jó. Hiányzik belőle a metró dübörgése meg a széklábak recsegése és a kottalapok surrogása. Viszont ha elindítom a művet soha nem agyalok az előadás nagyszerűségén, egyszerűen csak kilazulok és önfeledten lubickolok a világ egyik legnagyszerűbb muzsikájában. Kell ennél több? Kaphatunk ennél többet bárkitől is zenei téren? Kötve hiszem.
Ajánlom-e az album beszerzését? Feltétlen.

3377   Corvette 2020-06-10 12:01:50

 

Aztán jön egy pont ahol reménytelenül elvész a magabiztosság, egy határ amelyet átlépve veszélyesen ingoványos területre jutunk, ahol már nem elég a már megszerzett tudás és ismeretanyag hanem bizony komolyan utána kell olvasni és hallgatni a dolgoknak. Nálam ez a terület a reneszánsz és minden ami előtte van. Csak tapogatózom amikor olyan felvétel kerül a kezembe mint ez a Llibre Vermell de Montserrat Jordi Savall interpretációjában. Ilyenkor nagyon jó hogy van egy mankó amelyre támaszkodni tudok és nem nekem kell minden egyes szálat felgombolyítanom a kezdetek kezdetétől.
https://komolyzeneiajanlo.blogspot.com/search?q=llibre

Chord fórumtárs írását annyival szeretném csak kiegészíteni hogy ez az Alia Vox kiadvány a képzelet szülötte. A kódexben csupán a dalok alapdallamai vannak lejegyezve, a dalok gazdagításáról, hangszerelésről, zenekari kíséretről horribile dictu előadói gyakorlatról egy szó sincs! Nincs partitúra, nincsnek tempó és dinamikai megjelölések...jóformán semmi sincs csak hangok öt vonalra felrajzolva amelyek az abszolút helyükön kívűl a ritmust is egyszerre mutatják ( már amennyire mutatják mert ezeknek a kottáknak az olvasása és értelmezése még mindig nem konszenzusos ). Ezek a kották kb annyira olvashatók egy általános zenei képzettségű ember számára mint a szeriális vagy jazz darabok kottái. Nagyjából semennyire. Erre specializálódni kell, sokat kell gyakorolni, sok felvételt meghallgatni és a végére is csak a bábeli zűrzavar marad mert annyi az ellentmondás és az egymásnak ellenfeszülő érv hogy óhatatlanul elvész benne az ember. Az autodidakta egészen bizonyosan.
Ahogyan a felvétel indít, az a gregorián énekstílus ami visszaköszön a felvételről már vakarózásra késztet pedig elsőre gördülékenynek tűnik, van benne áramlás és prozódiailag is abszolút indokolt a tagolása. Csak aztán eszembe jut az alphás Vespró ( Simon-Pierre Bestion verziója ) amelynek a kísérő füzetében pont azt olvastam hogy mennyire másként kellett ezeknek a gregorián énekeknek anno szólniuk és valójában egy templomi felhasználásra szalonképesebbé tevő 19. századi törekvés eredményeként jött létre az a féle halálunalmas zenei vánszorgás amely nagyjából minden mai lemezen és templomi előadáson visszaköszön pár ritka kivételtől eltekintve. Ez csak ezért foglalkoztat annyira mert a LLibre Vermel dallamai a 14. század végén kerültek összeállításra így az eredetük még korábbra tehető. Ami pedig az egész savalli koncepciót jellemzi az a rekonstrukciós szándék, egy olyan hangzásvilág megidézése amely feltételezhetően megfelel az akkori kor előadói szokásainak. Sikerült ez? Sikerülhet-e egyátalán? Bizonyosság nincs csak eltérő vélekedések.

Ime egy példa a Capella de Ministrerstől.

És ugyanez Savalltól.

Mintha összebeszéltek volna de annyira azért mégsem. Melyik közelít jobban az igazsághoz? Passz. Kénytelen vagyok elfogadni hogy ezek az emberek jól ismerik a szakterületüket benne a mediterráneum komplex zenei világát és erre alapozva fogalmazták meg zenei víziójukat. A Capella De Ministrers nálam mindig szívesen látott vendég, sok lemezükön rágtam már át magam de, hogy ettől én még nem lettem régizene tudós az is biztos.

De visszatérve az Alia Vox felvételre külön érdekességének tartom az egyvelegszerű előadást. Az énekek között nincs szünet viszont van egy hangszeres átkötés ( improvizáció ) amely egyrészt lezárja a már befejezett nótát ugyanakkor felkészít és rávezet a következőre. Ügyes. Kicsit show műsoros lett így a lemez de át lehet rajta lendülni. Viszont az a hangszerpark amit felvonultatnak az kész döbbenet. Nem hogy a hangjukat nem ismerni de még a nevüket is alig. És tessék, most lehetőségünk van rá hogy megismerkedhessünk ezekkel a 600 évvel ezelőtti emberek számára teljesen természetes ugyanakkor a magyar fül számára mai napig is totálisan életidegen hangokkal.

Szeretném hinni hogy ez a lemez egyszer minden hazai háztartásba bekerül majd és hivatkozási alap lesz a kocsmai beszégetésekben. Erre nem sok az esély de talán páran majd ráröppenek a témára és őket is elragadja a szenvedély. Ez egy nagyon jelentős kiadvány még úgy is hogy a szöveget konkrétan nem értem mert latinul, katalánul és oxitánul van írva. Viszont a zene, ez az ősi réteg nagyon hatásosan van interpretálva és számomra teljesen hitelesen hat. Élmény hallgatni. Én is csak ajánlani tudom.

 

3376   Corvette 2020-06-10 11:52:49

Vivaldi: Concerti per violino, Vol. 7. Per il castello

Recorded from 15 to 18 April 2019 at the Chiesa di San Girolamo, Bagnacavallo (Italy)
Recording system:
Microphones: Schoeps, Neumann, Sennheiser
Preamplifi er: Millennia Media
Converters: RME Recorded and edited with Sequoia v14

Fél éve dobták piacra az albumot, mondhatjuk hogy még éppen aktuális. Különösen azok számára lesz izgalmas akik szeretnék tudni, hogy hol tart ma a barokk hegedülés. Bizonyára meglepő lesz pár ember számára, hogy a hullamereven egyenes hangok mellett ismét kezd megjelenni a vibrátó. A hardcore histórikusoknak ez biztosan bántani fogja a fülét de nekem nem is az a célom, hogy meggyőzzem őket ennek az előadói gyakorlatnak a helyességéről, inkább csak tudatni szeretném az érdeklődőkkel, hogy ma milyen irányba halad a világ. Tényszerűen, elköteleződés nélkül.

A szólista Alessandro Tampieri aki már 15 (!) éves kora óta az Accademia Bizantina oszlopos tagja, mára első koncertmestere egyben Dantonéval közösen az együttes művészeti vezetője. Hogy hol és minek rejtegették eddig ezt a fantasztikus vonóst azt nem vágom de most itt van velünk és valahol ez a lényeg. Tampieri játéka kísértetiesen hasonlít Carmignolaéra olyannyira, hogy egy vaktesztes összehasonlítást csak nagy vonakodva mernék elvállalni velük kapcsolatban. Az albumon három olyan versenymű is van amelyet Carmignola Andrea Marconnal korábban már felvett, ezek az RV 257, RV273 és az RV389. Aki kedvet érez összevetheti őket csak ne úgy tegye mint a gyerekeknek szánt fejtörőkben ahol az a feladat hogy mi hiányzik az egyik képről ami másikon ott van!

Egy részlet az albumról.

Hifis szempontból is hatalmas halat fogtunk mert példaértékű a hangzó anyag szellős tere, a hangszerek pontos elhelyezkedése és egymáshoz való hangerőbéli viszonya. Külön felhívnám a figyelmet a csembaló hangjára amely sok felvétellel ellentétben nem nylon zacskó csörgésre emlékeztet. Dantone ül a billentyűzet mögött ő meg túl hiú ahhoz hogy pont ne a csembaló szóljon jól a versenyművekben.

 

3375   Corvette 2020-06-10 11:40:12

"Én elég sokat énekeltem egy olyan felnőtt kórusban ahol a tagok egy része nem tudott kottát olvasni! A szólamukat úgy tanulták meg, hogy a karnagyok felénekelték azt egy kazettára és ők otthon, hallás után bebiflázták. Fogalmuk sem volt róla, hogy éppen milyen hangot énekelnek, azt sem tudták megmondani, hogy az énekelt hangok milyen viszonyban vannak egymáshoz valamint a többi szólamhoz képest, de heroikus erőfeszítéssel azért mégiscsak megbírkóztak valahogy a feladattal. A próbákon állandóan valóságos zenei vakrepülésben voltak. Nem kedveltem ezeket az embereket. Lustának tartottam őket. Mert azzal az energiával amellyel éveken át kínlódva tanulták meg a darabokat seperc alatt megvethették volna zenei műveltségük alapját is. Csak el kellett volna menniük egy tanárhoz és venni pár privát órát. Az alapok elsajátításához nem kell különleges adottság, 8-9 éves gyerekek játszva megbírkóznak vele 9 hónap alatt úgy, hogy csak beülnek a tanterembe és még jóformán oda sem figyelnek a tanárra".

Az egyik darab amelyet ebben a vegyeskarban anno megtanultam az Schütz Jauchzet dem Herren, alle Welt, SWV 36 című dupla kórusra írt műve. Egy igazi zenei inzultus ha (!) nem értő kezekkel nyúlnak hozzá.
https://www.youtube.com/watch?v=l5UDuB9KwwM

Szerencsénkre a Vox Luminisnak van egy nagyon szép Schütz lemeze 2010-ből, a Musikalische Exequien.

Igen, a borítón az ott egy koporsó. Az övé:
http://www.heinrich-posthumus.de/sarkophag.htm

Vidám zené itt nem lesznek! A központi téma a halál és a végtisztesség megadása. Az utolsó út amelyen egyszer majd nekünk is végig kell menni vagy ha így jobban tetszik amelyre - remélhetőleg - majd elkísérnek minket páran a szeretteink közül. Aki ettől a torokszorítóan végtelen üres semmitől éltében nem fosik...Bár szerintem inkább az a nagy dolog hogy egyáltalán megszülethettünk. Mert mi esély volt rá? Nagyjából semmi.

Ez a lemez hátborzongatóan gyönyörű. Nehéz lesz lekapcsolni de újra feltenni is.

Egy részlet az albumról meghallgatható itt.

3374   Corvette 2020-06-10 11:34:32

Az album:

Schmelzer: Sacro-profanus sonatas

Előadó: Ensemble Masques · Olivier Fortin

Bizonyára ezekből a darabokból is talál majd valaki egy másik, valósággal felülmúlhatatlan verziót de szerintem ez az album annyira szép, hogy nincs miért szégyenkeznie. A szerző Johann Heinrich Schmelzer (c. 1620–1623 – 1680) aki a bécsi császári udvar megbecsült muzsikusa és komponistája volt. Tanítványai közé sorolják Heinrich Ignaz Bibert is amely azért nem is olyan biztos, viszont a stílusbeli hasonlóságuk kísérteties. Mivel még jócskán J.S Bach előtt járunk elképzelhető, hogy a dallam és formavilág kényelmetlenül fogja érinteni a Bach-Handel-Telemann tengelyen domesztikálódott, késő német barokkra hangolt füleket. De nem kell félni! 51 percen át kizárólag a jóízlés és a kifinomultság fog ránk ömleni histórikus hangszerek és előadói gyakorlat segítségül hívásával kevéske, jóformán alig hallható vibrátóval a húrokon a lezáró hangok végén. Sőt, az már nem is vibrátó, sokkal inkább díszítés.

A Sonata No. 4 a sei meghallgatható itt. A felvétel a Zig-Zag gyűjteményből való.

 

 

3373   Corvette 2020-06-10 11:25:12

https://www.highresaudio.com/de/album/v ... -winter-ep
Még csak meg sem jelent a teljes album de már nyúzzák le róla szépen a bőrt akár a nutriáról. Biztosan valami borzasztóan exkluzív kiadvány lesz, majd állnak érte szépen sorban az emberek hóban-fagyban a zeneműbolt előtt mint régen a banánért a közértnél, tán még össze is verekszenek érte. Aztán nehogy odáig fajuljon a dolog hogy a végén kardlapozni kelljen a terhes anyákat!

Mondjuk azt aztán várhatja a kiadó, hogy nálunk majd bárki is úgy fog ugrani Arabella Steinbacher Vivaldi lemezére mint a nikkelbolha. Dantone és Montanari verziója előtt kellett volna ezzel a lemezzel kijönni kiskezit csókolom, akkor legalább utólag lett volna ilyen kontrasztos a különbség. De nem szeretnék igazságtalan lenni mert azért nem könnyű egy olyan műnek nekifutni hatszázmilliomodik versenyzőként amelyet lassan már az újszülöttek túlélőkészletébe is becsomagolnak CD formátumban átadás-átvétel alkalmára. Meg ez itt nem is histórikus. Hú de megkönnyebbült most Arabella! :D

Hogyan kéne rá felhívni a figyelmet? Lehet azzal ma bármit is eladni hogy beleírják a lemezborítóba, hogy de aljasul jó ez az előadás, mennyire bejön az a felkért kritikusnak és innen már nincs is tovább?

Szerintem ez egy rossz és divatja múlt marketing kapcsológomb. Szerencsésebb a mű szépségeire, technikai nehézségeire, sokrétűségére rámutatni majd azzal szembeállítani az előadót aki az ajánló szerint kellően felkészült a mű hiteles tolmácsolására, esetleg még oda lehet biggyeszteni a végére hogy elismeri-e a zenei kvalitásait és ha igen milyen mértékben. Zenei körökben járatos népek így tesznek nem pedig bulvársajtósan szembedícsérnek mert sajna olyankor kilóg a lóláb.

Arabella Steinbacher technikailag rendkívűl felkészült, vele a legjobb kezekbe került az előadás. Mindamellett roppant rokonszenves is.Nagyra becsülöm teljesítményét. Ismét. Mint megannyiszor. És ahogyan Bartók hegedűversenyeit is játsza...hát le a kalappal.

A Tél első tétele meghallgatható itt.

3372   Corvette 2020-06-10 11:13:41

Lully jön három művel. Ezek: Dies irae, LWV 64/1; De profundis, LWV 62; Te deum, LWV 55.
Mielőtt bárki belevetné magát a lemez meghallgatásába érdemes egy kicsit utánaolvasni Lullynek.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jean-Baptiste_Lully
https://fidelio.hu/plusz/cleofide-jean- ... 79321.html

"Buga Jóska nem szép ember de gavallér". Ennyi évszázad távlatából már soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan milyen is volt valójában ez a pasas, még a róla készült képek sem mutatnak egyértelmű egyezséget a termetéről és ábrázatáról. Állítólag annyi szépség volt benne mint egy új traktorban. Természetét tekintve Lully egy rendkívűl ambíciózus és törtető ember volt aki sokak lábára rálépett, és bizony azok a nagyvadak akiket nem sikerült levadásznia nagyon csúnyán visszamartak rá. Állítólag befutott művészként már tök normális volt és a hegedűt sem verte már többé szét a koncertmester hátán, igaz a modora továbbra sem tükrözte annak a főúri közegnek a kifinomultságát amelyben végül is az egész életét töltötte.

" 4. Lully keveset törődött a "zenei szép"-pel. Ez annyiban érdekes, hogy a burgundi zene, mint a reneszánsz első kontintetális megnyilvánulása pont erről lett híres, és a Lully előtti vérbő francia chanson irodalom pezsgő életörömöt áraszt. Lully szárazzá, az olaszok számára érthetetlenné tette a francia zenét; mindezt olaszként. Sőt a franciákat is süketté az olasz zenére! Ezt jól mutatja, hogy francia zenében szocializált elmék képtelenek voltak az olasz módi imitálására. Lully zenéje szolgálja a drámát, a firenzei minták szerint. Ezért egy járatos, érzékeny hallgató számára sokkal kevesebbet ad zeneileg, mint egy profi, pl. Rameau művészete. Lullynél még egy tisztességes dallamot is nehéz előásni. Zenéjének lényege a manír, a pompás külsőségek, a felszínesség."

Telitalálat, különösen ez a dallam dolog. Van itt három latin nyelvű, zenekarra, szólistákra és kórusra írt nagy motetta és bár tök jól hallgathatók és van egy nagyon sajátos, senki mással össze nem keverhető feelingjük mégsem tudok felidézni belőlük egyetlen dallamfoszlányt sem. Ez a DIES IRÆ, LWV.64/1 annyira egysíkú, annyira nincs benne semmi váratlan, hogy talán még a tételek előjegyzése sem változik meg az előadás folyamán. Végig mollban szól az egész, érzelmesen, végtelenül kifinomultan, a német barokk előadói gyakorlattól gyökeresen eltérően. Én szeretem a francia barokkot, a könnyedségét, az eleganciáját és az ahogyan elvárja Alarcon zenészeitől a díszítéseket hatalmas örömmel tölti el a szívemet. A felvétellel akár tanítani is lehetne. :smile32:

RECORDED IN FEBRUARY 2018 AT CHAPELLE ROYALE DU CHÂTEAU DE VERSAILLES.
A szakrális művek szakrális térbe valók és a hely visszhangossága bár kezdetben kicsit furcsa ,de gyorsan hozzá lehet szokni. Ez azért nem az a tipikusan überbrutál hifis minőség mint amit már jó ideje megszokhattunk az alphától, de én azt mondom, hogy soha rosszabbat. El ne felejtsem hozzátenni: élő előadásról van szó, köhécseléssel és vastapssal a végén. Szép munka, profi munka. 

A Lacrimosa tétel meghallgatható itt.

Erről a felvételről van szó.

3371   Corvette 2020-06-10 10:58:56

HEINRICH ISAAC (c. 1450-1517)
http://www.choralisconstantinus.hu/magyar.asp?id=2
Heinrich Isaac neve sajnálatos módon még mindig alig van benne a zenei köztudatban, pedig a reneszánsz kornak ő legalább akkora zeneszerzője volt mint Josquin Desprez (c. 1450/55–1521), Jacob Obrecht (1457/57–1505) vagy Pierre de la rue (ca. 1452–1518). Életrajzát olvasva láthatjuk, hogy nagyon szép karriert futott be Firenzében a Medicieknél valamint Bécsben a császári udvarban és az, hogy halála után 400 éven át teljes feledésbe merült a neve csak a korabeli előadói és zenefogyasztási szokásokkal indokolhatók nem pedig művészi színvonalának alacsony voltával. A mai komolyzene a maga keletkezésének korában kortárs "könnyűzenének " számított és anno pont úgy hallgatták őket mint a mai kor embere a vicek-vacak slágereket. Ha valami megtetszett nekik azt szárnyra kapták majd pár év múlva dobták már mert folyton új nótákra vágytak. Isaac felfedezése a 19 éves Anton Webern nevéhez kötődik aki Bécsben Guido Adlernál tanulva a Choralis Constantinus 2. könyvéből írt disszertációt. Webernt lenyűgözte a reneszánsz polifónia, a különféle kompozíciós technikák és az ellenpont mesteri használata és ilyen tekintetben Webern példaképe egyértelműen Isaac volt nem pedig J.S Bach.

Ez a mű itt, ez a temetési motetta, ez a Lamentation : Quis dabit capiti meo aquan? 1492-ben Lorenzo di Medici halálára íródott Lorenzo kedvenc költőjének a humanista Angelo Poliziano versére és ezzel Isaac egy új műfajt is teremtett amely a Habsburg udvarban egészen a 17. századig virágzott.

Az album kísérő szövegét javaslom elolvasni mert Savall nagyon informatív és olyan megkapóan ír Isaacról, hogy nagyon nehéz lesz utána nem egyből elindítani a lejátszót. A kiadvány bevallottan retrospektív és mind a firenzei mind a bécsi udvari zeneszerzői tevékenységnek a legszebb példáit hozza. A darabok hangkészlete, hangulata, szerkesztése köszönő viszonyban nincs a J.S Bach által csúcsra járatott barokk zenéhez így némi rugalmasságot kíván a befogadásuk.

3370   Corvette 2020-06-10 10:33:22

Valahol el kell kezdeni az értékmentést és most leszek annyira arcátlan, hogy beemeljem ide pár írásomat a régi dolgaim közül. Az ember keresi a helyét, remélem ezúttal nem kerülök rossz társaságba.

Vivaldit jól játszani sem modern sem histórikus hangszeren nem könnyű dolog, de azért nem is lehetetlen. Sztravinszkij szerint Vivaldi mindig ugyanazt a versenyművét írta csak folyton más variációban. Mondjuk ez azért nagyon erős csúsztatás viszont az is tény, hogy Vivaldi saját dallamait több helyütt is felhasználta, hol lassú hol gyors tételek formájában, olykor áriát csinálva belőlük máskor megfosztva őket a szövegektől, de ez az eljárás J.S Bach életművét is ugyanúgy jellemzi. Amit Vivaldinál feltétlen érdemes észrevenni az a rendkívüli dallamosság és az elképesztően sokszínű és kiapadhatatlan akkord kombinációk tömkelege, amelyek bár összhangzattan tanításra is alkalmasak volnának - és mennyivel kellemesebbek mint a Keszler könyv példái -, mégsem hatnak didaktikusan.

https://www.discogs.com/Nicholas-McGegan-Philharmonia-Baroque-Orchestra-Vivaldi-for-diverse-instruments/release/9596232

Amikor szembejött ez az RR kiadvány egyből felcsillant a szemem mert mindig is kíváncsi voltam rá, hogy a prof, Keith O. Johnson mit fog fel, mit tart fontosnak és érdekesnek egy barokk kamarazenekari előadás kapcsán. A szimfóniákban pokolian jó az öreg, ez kétségtelen, na de Vivaldival mire jut? Lehet, hogy beletörik a bicskája?

A felvétel 1996 októberében készült, itt:
https://www.flickr.com/photos/melystu/44255113515

A karmester, McGegan jól csengő név a histórikus előadók között, a san franciscói székhelyű, 1981-ben alapított Philharmonia Baroque Orchestra pedig az egyik legjobb az államokban. Állítólag. 1996 nem tegnap volt és emiatt volt is bennem egy kis félsz, mert mi van ha elkezdenek itt nekem csöpögősen, „ hatalmas tűzzel, a kifejezés olthatatlan vágyával „ a vonóra ráfeküdve muzsikálni? De nem, nagyon profin megoldották a dolgot, egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy talán ezt vagy azt a részt lehetett volna másként is csinálni. Ügyesen eladták magukat én meg fanyalgás nélkül megettem az egészet. Kétszer is egymás után! A concertok a drezdai vonulatba tartoznak, csak úgy roskadoznak a fafúvóktól és a natúr kürtöktől. Klassz, szeretem ezt a vadászat hangulatát idéző stílust és aki egyszer már belenyalt a fúvósokkal kitömött 4 évszakba – ugyancsak Vivaldi tollából – az különösen ugrani fog ezekre a darabokra. Ha vki nem ismerné:
https://www.youtube.com/watch?v=sSq_U9n0H5A


Ami különösen megfogott a lemezről az a d-moll oboa kettősverseny. Jól ismerem.

https://www.youtube.com/watch?v=pZLQ0hLR-UY

És ugyanez 03:12-től az Akademie für Alte Musik előadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=Hgssef-IUEA

Ember legyen a talpán aki relációsjelet tud kitenni közéjük úgy, hogy szakmailag még meg is magyarázza a döntésének az okát. És ez a nagyon stabil minőség megy végig az albumon. Tisztán, érthetően és nagyon könnyedén játszanak. Ők már 1996-ban is azt az intim, finom, csipkeverős játékmódot csinálták ami csak mostanában kezd elterjedni. ( Na nem nálunk, ezt gyorsam tegyem hozzá ). Hogy ez mennyire dícséri a prof ízlését az nem tudom, de annyi biztos, hogy a zenei teljesítmény miatt bárhol büszkén kihúzhatja magát mert nagyon jó produkcióhoz adta a nevét. Na de mit remekel ő? Ez nem is olyan egyszerű kérdés mert már annyira el vagyunk kényeztetve jobbnál jobb felvételekkel, hogy egy ilyen hangzásvilágra ma már jóformán fel sem kapjuk a fejünket. Én kicsit keveslem a basszust, a csellót és a bőgőt, és a fagott is szólhatna kevésbé szárazon, kicsit vastagabban és élőbben. De hát ez az ára a csembaló és a theorba hallgathatóságának. Az arányok így is példásak, a hangszínpad rajzolható és a hangszeres ecchok is igazi profi munkára vallanak. 3 dimenziós tere van a felvételnek. Ez ritka. De, és erre nyomatékosan felhívnám a figyelmet: az utolsó versenymű, az RV 562-es elképesztően kilóg hangminőség tekintetében. A többi is nagyon jó de ez különösen odavág.

Szóval nagyon jó ez a kiadvány. Nincs panasz. És, hogy így megfogott abban a profnak elévülhetetlen érdemei vannak. Feltétlen ajánlom meghallgatásra.

3369   chord 2016-01-29 20:01:32
Hátha elolvassa ezt a blogot.
3368   Búbánat 2015-11-27 09:51:50
Úgy látszik, zalbarna fórumtársunk márciusi "visszavonulása" - kivonulása? - óta nem igazán él ez a topic....
3367   macskás • előzmény3366 2015-05-24 12:48:04
Ránkin voltam.
3366   chord 2015-05-24 09:58:30
Musicalisches Opfer volt a Zeneakadémián, Savall -ékkal.
Valaki?
3365   Búbánat 2015-04-11 01:05:52
Péntek este a régi zene kedvelői igen szép hangverseny élményében részesülhettek – már azok akik eljutottak az Örökimádás Templomba (Budapest, Üllői út 77.), az ARS NOVA SACRA ÉNEKEGYÜTTES CIPRIANO DE RORE barokk zeneszerző munkásságát középpontba állító koncertre.

Az Énekegyüttes művészeti vezetője, Répássy Dénes nemcsak vezényelt és énekelt, hanem a hangverseny programjának egyes műsorszámait ismertetve kis zenetörténeti és zeneesztétikai ismertetőivel közelebb hozta hallgatósághoz a felhangzó műveket és azok szerzőit; kitüntetett figyelmet szentelt a kora barokk egyik nagy hatású komponistája, a mára kissé feledésbe merült Cipriano de Rore életművének, amelyből most a fontos és irányadónak tekinthető kórusművek értékeire irányította rá figyelmünket.
Az énekegyüttes csodálatosan összedolgozott vokális hangzást produkálva interpretálta ezeket a méltatlanul háttérbe szorult kórusműveket, amik kincseket érnek! Répássy Dénes igen színvonalas műsort állított össze, ami méltán váltott ki nagy tapsokat a sok megjelent érdeklődőből.
A hangversenyt nem barokk szerző, hanem Kodály Zoltán egyik nagyhatású, a költői kifejezés szép példájának fontos darabja zárta.

„Cipriano de Rore (1515-1565) a reneszánsz egyik legjelentősebb mestere. Németalföldi származású, de mint akkoriban sok más észak európai művész, Itáliához kötődik munkássága legnagyobb része. Talán azért, mert a reneszánsz kultúra felkarolása, mecenatúrája éppenséggel ott volt legjelentősebb. Rore tehát munkássága döntő részét Észak-Itáliában (Ferrara, Velence) töltötte. A híres velencei iskola akkori igazgató karmestere, Willaert mellett működött énekesként és szerzőként, sőt, néhány évre átvette tőle a zenei műhely vezetését is.

Nagy tiszteletben áll előttünk Cipriano de Rore, akinek jelentőségét ma kevesen ismerik, és talán neve sem tartozik a „nagy zeneszerzők” közé. Kisujjában volt azonban a németalföldi korábbi reneszánsz technika összes fontos eleme, pl. a polifón szerkesztés, imitációs fogások és kánonszerkesztés akkori módszerei – a legnagyobbak között tartjuk számon. Munkássága nem csak a reneszánsz kiteljesítésében, de a barokk zene megteremtésében is különleges fontosságú.
A zeneszerző művészetének bemutatása számunkra azért is aktuális, mert 2015-ben ünnepeljük Rore születésének 500., halálának 450. évfordulóját. Ennél fogva koncertünk egyben tisztelgés is a művész zsenialitása előtt.”

A zenei program

1. Josquin des Pres: Preter Rerum Seriem
2. Cipriano de Rore: Kyrie (Missa Preter rerum)
3. Claudio Monteverdi: Crudel, perche mi fuggi?
4. Claudio Monteverdi: Credo (Missa a 4 voci da Capella)
5. Claudio Monteverdi: Presso un fiume tranquillo
6. Cipriano de Rore: Ancor che col partire (madrigál)
7. Cipriano de Rore: Ancor che col partire (monodikus)
8. William Byrd: Bells (orgona)
9. Cipriano de Rore: Calami sonum ferentes
10. Hans Leo Hassler: Ad dominum cum tribularer
11. Johann Hermann Schein: Die mit traenen saen
12. Adrian Willaert: Dulces Exuviae
13. Cipriano de Rore: O Sonno
14. Kodály: Jézus és a kufárok

Szólisták:

Sárkány Júlia (szoprán)
Fehér János (tenor)
Gesztesi-Tóth László (orgona)
Erdélyi Ilona (continuo)
3364   Búbánat 2015-03-18 10:32:24
Thomas Forrest Kelly: Régizene

Rózsavölgyi És Társa, 2014

„Mi a régizene? Mennyire régi? Miként képes megszólítani bennünket, és miért van rá szükségünk? Thomas Forrest Kelly, a Harvard Egyetem professzora nemcsak a fenti kérdésekre ad választ tömör, mégis lenyűgözően nagyívű könyvében, hanem áttekintést nyújt a középkori, a reneszánsz és a barokk repertoár legfontosabb jellemzőiről is, továbbá tárgyalja a historikus előadói gyakorlat, az úgynevezett régizene-mozgalom történetét és elméleti hátterét. A Rózsavölgyi és Társa Kiadó és a Művészetek Palotája közös könyvsorozatának harmadik kötete közérthető, mégis elmélyült formában nyújt nagyon rövid bevezetést napjaink zeneéletének egyik legizgalmasabb szegmensébe.”
3363   smaragd 2015-03-15 12:10:22
És ha felhoznád a három mór leánykát?
3362   chord 2015-03-15 11:09:46
Esetleg ez?
3361   Búbánat • előzmény3358 2015-03-14 12:38:22
Így kell tenni: elővenni az eszköztárunkból valami "mézesmadzagot"...
3360   smaragd • előzmény3359 2015-03-14 12:35:40
Tényleg ezer oka lehet, még az időhiány is.
Ha az ember egyszer "rákattan" valamire, addig teszi amíg kellemes, vagy tanul belőle, vagy van rá ideje, stb.

Azt hiszem, az ilyen esetek mindig legalább két oldalúak, jó, hogy többen elgondolkodtunk a helyzeten, bár a személyes részleteket én ne ismerem.
(Nem is tartozik rám.)

Az a véleményem, hogy a zene az első, és itt is az fontos, nem vagyunk gyerekek, béküljetek ki. :-)
3359   Búbánat • előzmény3356 2015-03-14 12:21:59
Én is sajnálom, hogy „önként” lemondott az itteni további jelenlétről, de remélem, hogy meggondolja magát és visszatér majd, idővel...

Az tény, hogy a kezdetek óta sokan elmaradtak a Momusról, "visszavonultak" - és ennek sok összetevője van…
3358   chord 2015-03-14 08:40:46
Én visszacsalogatnám.
Pl. így.
3356   johanna • előzmény3355 2015-03-12 19:06:27
Elhagyta a Momust, de biztosan örülne, ha a fórum tovább élne...
3355   chord 2015-03-12 17:13:33
Hátha folytatja...
3354   chord 2015-03-03 23:47:57
Igen, ő pl. zenékről írt leginkább...
3353   Búbánat 2015-03-02 20:39:14
Lám, ahogy "eltűnt" innen - ideiglenesen - "zalbarna" fórumtársunk - máris megélénkült a topic; zalbarna szinte egymagában uralkodott itt a "trónján", az alattvalóknak most valami csurran-cseppen...
3352   Haandel 2015-03-02 16:19:23
Live from the Roundhouse in North London
Monteverdi's "Orfeo"
2 March 2015 | 20:30 | BBC Radio 3
3351   macskás • előzmény3281 2015-03-01 11:45:54
A Gramofon egyik számában van rövid írás a lemezről.
3350   smaragd • előzmény3285 2015-03-01 09:31:43
Hahó, észrevetted, hogy "meglátogattalak a Sárga Házban" ? (Dühöngő...)

A három mór leányka miatt van, köszönöm azóta is, gyakran meghallgatom!
3349   zalbarna • előzmény3348 2015-02-27 16:01:30
Még egy kis cornetto
3348   zalbarna 2015-02-27 16:00:55
Még egy kis [urr]https://www.youtube.com/watch?v=7g64B3U7-ps;cornetto [/url]
3347   zalbarna 2015-02-25 15:10:09
William Dongois hihetetlen intonáció.
3346   zalbarna 2015-02-24 16:10:12
Telemann kiváló blockflőte játékos is volt...
3345   zalbarna 2015-02-23 15:50:53
Ez meg egyenesen cukornád...
3344   chord 2015-02-22 19:14:59
Remek.
3343   johanna • előzmény3342 2015-02-22 15:48:38
Ez tényleg...
3342   zalbarna 2015-02-22 14:32:04
Nagyon muzikális előadás.
3341   zalbarna 2015-02-20 19:19:47
Egy kis nápolyi ....soha nem unalmas..
3340   zalbarna 2015-02-19 10:07:34
Van itt még egy gyönyörűség, egyszer már volt, de nem árthat, szuper az előadás, a legjobb...


"In guilty night" ,
A szövege a Bibliában megtalálható, el is kell hozzá olvasni sztem, mert ez benne a pláne , hogy milyen zenét csinált a szövegre Purcell. Sámuel I. könyve 28. fejezet: Saul az endori asszonynál...
Angolul éneklik.




Ha valaki nem akarja kikeresni a szöveget, itt egy rövidített kivonat :

Saul holnap a csatába megy, de fél, szeretné tudni mi lesz, balsejtelmek gyötrik, mert nem volt rendes gyerek..álruhában elmegy az endori javasasszonyhoz

SAUL
- Asszony, jósolj


ENDORI BOSZORKÁNY
- Hogyne, a király megtiltotta, kivégeztet..

SAUL
-mondom, jósolj, ne félj én vagyok Saul, nem lesz semmi bajod, ígérem.

ENDORI
Kit akarsz, hogy megidézzek?

SAUL
-Sámuelt


Hókuszpókusz, Sámuel jön

SAUL
-Asszony, csukd be az ajtót

SÁMUEL
-Mit zargattok a béke honában por alakúak?

SAUL
-Szeretném tudni, holnap mi lesz...

SÁMUEL
- Mi lesz, az lesz, aminek lennie kell...

SAUL
-De mégis, úgy félek, maj meghalok, ugye nem lesz baj ?

SÁMUEL
- Hát jó, az a helyzet, hogy holnap elveszted a csatát és meghalsz.

coda.



3339   johanna • előzmény3338 2015-02-18 21:01:28
Ugye:-))
3338   zalbarna • előzmény3337 2015-02-18 20:56:07
Nem éltem hiába :))
3337   johanna • előzmény3336 2015-02-18 20:36:46
Hallgatom...:-)
3336   zalbarna • előzmény3335 2015-02-17 17:12:30
Rose Consort Of Viols, Red Byrd, Timothy Roberts,

Johanna, hallgasd meg !
3335   zalbarna 2015-02-17 17:07:59
Van itt egy gyönyörű Tomkins kis anthem, olyan kerek, mint egy alma és az előadás is észrevette ezt . És ez az a basszus.

Thomas Tomkins . Thou art my King , O God
( verse anthem, 5 viols , 5 voices )
3334   zalbarna • előzmény3333 2015-02-17 16:59:10
macskás, erről lemaradtál...3333
3333   zalbarna • előzmény3332 2015-02-17 16:58:36
emberi
3332   zalbarna • előzmény3331 2015-02-17 16:58:20
Hááát...ez a súrolódásos hangkeltés csak az egyik lehet...Valamiért azt gondolom, hogy az egészen ősi ( eberi ) hangkeltési módoknak mindnek van megfelelője a szférák és planéták világában...gondolom...
3331   chord 2015-02-17 10:27:22
Felső világok - nem kell feltétlenül hyper-szakrális gomolygásra gondolni, elég, ha szimplán a 'szférák zenéjére' gondolunk; gyönyörű és merész elmélet, miszerint a planéták (a Szaturnuszig kifelé) járása egy-egy gömbfelület-részt súrol; ezek, lévén adott és pontosan meghatározható sebességkülönbséggel bírnak, súrlódnak egymáson, vagyis a koncentrikus gömbfelületek között hang (rezgés) jön létre, amely, milyen meglepő, a zenei alaphangközöket adja ki; akár a mai kvantumfizikát is idegyömöszölhetjük ha update -elni akarjuk az elképzelést...:)
3330   zalbarna • előzmény3329 2015-02-16 10:58:37
Az fogott meg benne, hogy távolodó jellegű...amit én másban is abszolute megélek a kultúrtörténetben...
3329   zalbarna • előzmény3327 2015-02-16 10:53:49
Hááát.. a késő romantika szükségszerűen dagályos...:)))

Érdekes, amit a felső világokról mondasz...

Van ugyanis egy művészettörténeti kategóriarendszer ( igaz, hogy az építészeten alapszik inkább, bár végül általánosnak állítja magát) amelyik az Isten - ember viszony szerint állítja fel a kategóriáit:

Romanika kora, VI-XIII. sz , az ember teljesen az Isten bűvöletében él, szinte familiárisan.

Gótika kora, XIII - XV.sz , az ember észlelvén a különbséget és távolságot, felfelé törekszik az Istenihez.

Reneszánsz kor, XV - XVI. sz , az ember önmagára tekint, felfedezi magát, mint az isteni részesét.

Barokk....stb
3328   chord • előzmény3326 2015-02-16 10:28:04
Brahms nekem kívül esik..:), nincs értelmes véleményem.
Mozart viszont szerintem önállóan saját maga egy külön kategória.(tehát lángész?, az.)
Úgy tűnik, nem nagyon vannak előzményei; nincs hová kapcsolni közvetlenül; a korból feltétlenül nem következik; nem besorolható; egyszerűen csak úgy felbukkant...
3327   chord 2015-02-16 10:22:14
Örülök, hogy érted; és akkor azt is érted, miért pont ezt a lamentót hoztam példának.

Nem kedvenc területem a romantikus zene; viszont finomabban fogalmaznék, vagyis nem a túlzás a fő stílusjegy, hanem az emberből/szerzőből/előadóból kiinduló dolgok, melyek közt valóban az érzelem az egyik leglényegesebb.
Tehát, az individuum az alap; nem a felső világok leszűrődő harmóniáival gyönyörködtetnek minket, mint a régizenében, hanem a saját egyéniségből kiinduló pl. érzelmek zenei ábrázolásával.
Lényeges, hogy mindkettő lehet szép; vagyis a romantikus stílus nem szükségszerűen dagályos; a különbség filozófiai jellegű.



3326   zalbarna • előzmény3325 2015-02-16 10:14:06
Pl ha meghallgatsz egyszer , egy Mozartot, azon felül, hogy baromi egységes és nyilvánvalóan transzcendens, ráadásul annyira jellegzetes, hogy ezer zene közül is azonnal kiveszed legközelebb: na , ez Mozart. És pl Brahms ????
3325   zalbarna • előzmény3324 2015-02-16 10:07:27
Viszont pont ezért a romantika korszakától kezdve egy csomó múvet én pl megkérdőjelezek, hogy tényleg valódi műalkotás-e. Számomra ennek a kategóriának ( valódi műalkotás ) vannak formai ismérvei : Egységesség, jellegzetesség, transzcendens vonatkozás. Ha mindhármat felismerem valamiben, arra mondom, hogy műalkotás. ( Tévedhetek, felismerem, vagy nem
.)
3324   zalbarna • előzmény3323 2015-02-16 09:36:16
Ahá, nagyon is értem mit mondasz. A jelenség, amit leírsz tényszerűen megállapítható, de szerintem ez a stílus.

" eszmei/harmónia-alapú zene és az individuum alapú zene "

- ezt a megkülönböztetést sztem a romantikus stílus

hozta ki belőled. A másfajta megközelítés a stílusban gyökerezik sztem, nem a zenében..

De én éppen erre alapozom azt, amit mondtam a régizene aktualitásáról. Kifújt mára a romantikus stílus, mint aktuális zenei irány. Nem egyesekről van szó, hanem arról, mit képes a jónép felvenni. Jó alaposan gondold végig a romantika stílusjegyeit. ( Általában mindenki összekeveri az érzelemmel a romantikus stílust, de pl számomra Bach is telistele van érzelemmel) A romantika stílusjegye pl a túlzás !!!! felfokozás, felnagyítás, heves érzelmi kitörések, de ezek is túlozva...ezen ma mindenki csak nevet. Mindig tiltakoznak, hogy - ...de kell az érzelem !!- Naná, hogy kell, csak az érzelem eltúlozása nem kell. Olyan hatása van ma, mintha kicsúfolnák az érzelmeket.
Azt hiszem Neked éppúgy idegen a romantikus stílus, mint nekem, csak nem mered bevallani:)
3323   chord 2015-02-16 08:57:55
Jó, nem erőltetem.
Amit én látok:
Monteverdi nem saját érzéseiből és saját dolgaiból indul; gondolataiból sem jön le túl sok; minden indirekt; közbe van szőve a mese; és nem is érzések jönnek le, hanem szépség és harmónia.
M.F., mint sok jó mai régizene előadó, nem adja oda magát semennyire, ő csak közvetít, vigyáz arra különösen, hogy ne róla szóljon a dolog.

Chopin vagy Liszt - itt simán hihető, hogy pl. a saját keserűségüket szőtték bele; minden direkt, személyből induló. Individuális fájdalom vagy öröm vagy bonyolultság vagy egyszerűség, nem a meseszövés szerinti hangulat. Róluk szól. Az előadók hasonlóak; magukat 'teszik oda', egy jó zongorista teljesen átadhatja magát az érzéseinek, személyiségének. Itt az előadó kulcskérdés.
A lamentót is lehet különbözően előadni, de itt a lényeg a jó előadásoknál nem érintődik; az előadó személye, ha beszéli a nyelvet, magát az eszmeiséget, nem lényeges.
3322   zalbarna • előzmény3321 2015-02-15 23:05:26
Abszolút nem értem, mire akarsz kilyukadni...Ugyanúgy hallgatom, mint Lisztet vagy Chopint....és ugyanazt keresem mind a háromban. És az előadóktól is ugyanazt várom. Nevén kéne nevezned a gyereket...
3321   chord 2015-02-15 22:24:41
Lássunk egy példát, legyen a Lamento della Ninfa.
Ha nem veszed tolakodásnak, mi az, ami itt kb. lejön?
Ilyenekre gondolok, hogy,
Érzelmes? Valódi panasz? Monteverdi saját keserűségét írta le? Esetleg saját gondolataiból mi 'hallható ki'? M.F. mennyire 'teszi oda' magát? Kulcskérdés, hogy ki énekel, és hogy ki zenél?

Egy Chopin vagy egy Liszt zongoraműnél ugyanezek a kérdések...?
3320   zalbarna • előzmény3319 2015-02-15 16:55:20
Hát itt pontosítani kell , mert nekem ez így homályos kissé...hogy miről is beszélsz....
- " az eszmei/harmónia-alapú zene és az individuum alapú zene alaprendszeri eltérést mutat. "
- ezalatt mit értesz ?
Sztem Machaut óta absz. individuális, úgyértem néven nevezendő a zene már formailag is, ( ő mondta először nyomatékosan: " Ezt én írtam így írtam, így kell szólnia, dixi, én Machaut, aki vagyok amilyen vagyok, közötök sincs hozzá.." )de az a véleményem, hogy mindig is individuális volt, csak Machaut előtt erről még le tudtak mondani a szerzők. De az individualitás az sztem öröktől megkérdőjelezhetetlen, ha műről van szó. ( A tradicionális és népzene az más tészta, ott nincs meg ez a fajta individualitás.) De, mint mondtam, én csak műzenéről, művekről tartom érdemesnek beszélni hosszabban, mert a többi az az ezekre való mindenkori reflexió. Még az ősi esőcsináló ének esetében is így gondolom, mert sztem így működik. Individuum és Transzcendens kapcsolatából születik a mű ( nem feltétlenül , csak ha sikerül ) és a többi zenei mozgás már reflexió.
3319   chord 2015-02-15 16:03:14
Lehet, hogy egységesek bizonyos globális törvényszerűségek, de itt fontos dolgokban nagyon nem azok mégsem; az eszmei/harmónia-alapú zene és az individuum alapú zene alaprendszeri eltérést mutat.
Vagyis ez is zene, az is zene, eszköztár hasonló, de a miértek mások; és itt nem az aktualitásról, vagy a korkérdésre adott válaszokról van szó; mindkettőt lehet szeretni külön-külön is, meg legtöbbször egyszerre is.
3318   zalbarna • előzmény3316 2015-02-15 11:39:44
A régizenét nem látom ennyire különállónak. Egyetlen, egységes törvényszerűségekkel működő végtelen egységnek látom a zenét, a kortársat is beleértve. Ahogyan én látom, a különböző, egymást követő zenei korszakokban az előző megalapozza a következőt , de félre ne érts, ez a musica recta, a zenetudomány, a technika. A musica ficta pedig a szabad, kötelmet, szabályt nem ismerő, mindig újat hozó zenei mozgás. Minden zenei géniusz musica ficta. Minden zenetanár musica recta ( az iskolában ). Eszerint a " a standard zenei fejlődés, a reneszánsz-barokk-romantika-klasszika-stb. vonal egyrészt nem badarság ( musica recta ) másrészt badarság ( musica ficta )
3317   zalbarna • előzmény3314 2015-02-15 11:26:25
Gondolj a sámán esőcsináló dalára.... a zene gyökereire... naná, hogy van aktualitás...a barokk korban éppúgy, mint az őskorban... hiszen azért vannak művészeti irányzatok ... Barokk, klasszika , romantika, mert az örökkévalót EGY BIZONYOS MÓDON lehet egy-egy korszakban a legjobban kifejezni, ez az éppen uralkodó ( aktuális ) stílus.

de ennek itt, amit leírtál :

" A lenti lemezen H.P. egyszerűen azt csinálta, amit e régizene alaprendszere eleve sugall: tisztán eszmei zene, égi és földi harmóniák által irányítva, és épp kihagyva a jelen/bármelyik kor nyavalygásait; a hivatkozott kör jóval tágabb, nem emberből induló, igazából tényleg az asztronómiáig meg az elemekhez jutunk vissza; ez a rendszer létezik és mindig létezni fog, teljesen függetlenül attól, hogy a jövővel milyen törekvéseink vannak. "

-ennek azt hiszed, nincs aktualitása??? Dehogynincs, ez MINDIG aktuális.

Éppen ezt mondom, hogy amit leírtál, az követelmény... az pedig mindig aktuális...
3316   chord 2015-02-15 11:24:14
Érteni vélem ezt a dinamikus megközelítést, a jövő alakítása/alakíthatósága, meg a lépések szükségessége, de a régizenénél kicsit más a helyzet, az egy független valami, egy statikus egész, úgymond 'állócsillag'; itt nincs 'program', nincs feladat, amit rohanva meg kell tenni a jövő érdekében; itt nincs semmiféle előfutár a későbbiekhez, a későbbi szerzőkhöz, Tallis nem előfutára Kodálynak, mint ahogyan Frescobaldi nem előfutára Chopin -nek, de még Bach -nak sem, éppúgy a botostánc nem előfutára Bartóknak; itt senki sem előzte meg a korát, maximum tehetségesebb volt, vagy jobban átlátta a rendszer zenei matematikáját, esetleg tovább jutott az alapendszer kibontásában - ebből nyilván az a képtelennek tűnő/támadható megállapítás következik, hogy a standard zenei fejlődés, a reneszánsz-barokk-romantika-klasszika-stb. vonal egy badarság, persze nem az, (pedig az:))hanem csak egy másik szempont, egy másik koordináta-rendszer.
Úgy kellene elképzelni a régizenét, mint egy időjárási, vagy inkább csillagászati jelenséget; ugyan beágyazva a korba, megfigyelhető/idézhető/feldolgozható/stb., de a saját szigorú törvényei, harmóniatana és összefüggései szerint 'forog', vagy 'áll', a planéták meg a négy elem meg a Hexachord az akkor is ugyanaz a szisztéma, ha éppen Stockhausen -t hallgatunk, és teszik, és azt mondjuk, hogy, ez a 'fejlettebb' zene, mert pl. utalásai/aktualitása van a korhoz.

Na, ezért is jó lemez az 'Elements'.:)
3315   smaragd • előzmény3313 2015-02-15 10:40:29
Köszönöm, jó érzés az együttgondolkodás.

Vannak emberek - különösen a művészek között -, akik rendkívüli tehetségükkel megelőzik korukat, és csak az utókor igazolja őket, mert megérezték a "jövő zenéjét", és ezáltal jelenükben nem találták a helyüket. (Ez nem új, tudom, de ide is tartozik.)

Egy keleti mondás szerint mindig az aktuális lépést kell megtennünk (hozzáteszem, ha előre lépünk egyet már a jövőben is vagyunk, mert elmozdultunk a jelen pontjáról), nem többet és nem kevesebbet.

A mi aktuális zenénkben (mai) ott rejtőzik a régi, a múlt, és ebből lesz a jövőbeli múlt is.

Az ismeretlen jövő felé csak a múlton keresztül közelíthetünk. Hitünkkel. Akiben még nincs hit, az szerintem nem is érti a muzsikát. Nem tud hozzá felérni.

Aktuálisan a jelenben kell maradnunk, így érhetünk - megőrizve a múltat - a jövő felé.

Ez a Régizene topic csodálatos, mert őrizve megJELENíti a múltat, mivel mai előadókon keresztül szól a mai közönséghez, aktuális.
3314   chord 2015-02-15 10:32:39
Szerintem meg egyáltalán nem kell, hogy aktualitása legyen a zenének...hogyan is kerül ide ez a fogalom? Talán feladataink vannak a zenével, hogy ne a pénzügyi oligarchák irányítsák a világot? Vagy olyan zenét kellene szerezni, amely a jelenlévőnek titulált általános (így zenei is) értékvesztéssel szemben megy? Hogyan menne szemben? Úgy, mint a kortárs zene jó része, ami az érthetetlenségével/idegenségével a közönség jó részét ledobta magáról?

Vagy a barokk zene idején vajon akkora volt a kor harmóniája, mint ami a barokk zenében jelen van?

A lenti lemezen H.P. egyszerűen azt csinálta, amit e régizene alaprendszere eleve sugall: tisztán eszmei zene, égi és földi harmóniák által irányítva, és épp kihagyva a jelen/bármelyik kor nyavalygásait; a hivatkozott kör jóval tágabb, nem emberből induló, igazából tényleg az asztronómiáig meg az elemekhez jutunk vissza; ez a rendszer létezik és mindig létezni fog, teljesen függetlenül attól, hogy a jövővel milyen törekvéseink vannak.
3313   zalbarna • előzmény3311 2015-02-15 09:46:01
" Aktualitása a modern zenének van, mert a korszellemet tükrözi. "

Igen, de ez csak az egyik fajta aktualitás. A meglévő ( már meglévő, éppen jelen lévő ) korszellemet tükrözi. Egy reflektáló aktualitás.

Van azonban egy másik fajta aktualitás, ami a mindig jelen lévő törekvésből fakad ( minek kéne lenni, mi legyen a jövő ), ez egy ismeretlenebb területre vonatkozik és nem leíró jellegű, hanem követelmény jellegű. (Minek kéne most megtörténnie? - erre a kérdésre a válasz ) Más szavakkal: - Hogyan, milyen módszerekkel közelítsek az ismeretlen jövő felé? - Még egyszer más szavakkal: - Mi az, amit itt és most tennem kell a jövő érdekében? - Ez is egy aktualitás. Érdekes módon mára szinte teljesen kiveszett az emberi törekvés eme mozzanatának a tekintetbe vétele. Nem számolunk a jövővel? Világvége? :)

Amit a zenei motivumokról írsz , arról ugyanúgy gondolkodom.
3312   smaragd • előzmény3311 2015-02-15 09:34:01
Bejegyzésem utolsó mondata kicsit elnagyolt.
Azokra a nagy koponyákra szerettem volna hivatkozni, akik maguk is foglalkoztak a zene mibenlétével és hatásával.
3311   smaragd • előzmény3310 2015-02-15 08:32:12
Aktualitása a modern zenének van, mert a korszellemet tükrözi.
A korszellemet évszázadok óta a racionalizmus határozza meg, a spiritualitás a hétköznapokban tiltva volt, mert nem tudományos.
Ezért úgy érezzük, hogy a romantika nem aktuális.
Milyen szép lenne az életünk több romantikával..., romantikus muzsikával!

Ez a 4 őselemet feldolgozó modern zene - kortárs - a hangok révén visszahozza, megjeleníti és beépíti a hallgatóba az ősi tudást, érzeteket az elemekről, a földhöz a mennyeit társítja.

Régen az égiekhez írtak zenét, őket idézték meg a muzsikával, az énekhanggal.

Régen a kovászt is eltették, sütéstől sütésig őrizték, akárcsak az égő tüzet, amit ébren tartottak.
Hasonlóan van ez a zenei motívumokkal is, nemzedékről nemzedékre öröklődnek.
Boldogok vagyunk, ha meghallunk néhányat ( gyakran nem értjük, hogy miért).

Rövid eszmefuttatásomat bárki folytathatja, kiegészítheti, aki elmélyed a szakirodalomban ( Pytagoras, Freud, Jung, Hellinger és sokan mások óriási tudásában.)
3310   zalbarna • előzmény3309 2015-02-14 21:31:53
Az utolsó mondatoddal nagyon hasonló gondolataim vannak. Én arra jutottam, hogy abban metszik egymást ( a régizene és a modern ), hogy mindkettőnek aktualitása is van az értékesség mellett, míg pl a romantikának, mint zenei stílusnak napjainkban szinte semmi aktualitása nincs. ( Nem az értékéről beszélek )

Az aktualitás a " most kell " szópárral függ össze és egy jelenlévő szükségletre utal, ami meg az emberi történet időbeliségével függ össze, nem az örök értékekkel. Tehát az aktualitás az nem egy értékítélet, hanem egy tény, ami jelen van .

A modern zenénél abszolute érthető, magában a fogalomban benne rejlik az aktualitás is, evidencia. De a régizenénél vajon mi lehet az ok ?
3309   chord 2015-02-14 21:06:07
Igen, nagyon jók.
Négy őselem - négy blokk, mindegyik egy-egy kortárs prelűddel kezdődik, aztán pedig régizene gambákra, néhány igazán különleges, mit pl. Hume lamentációja, vagy Thomas Ford darabok, és van egy, ami egészen meghökkentő, egy Fandango, padre Antonio slágere, amit eleddig billentyűsön ismertünk; H.P. soha nem volt szívbajos, ha át kellet valami írni/hangszerelni; ez mindenen túltesz; két gambaszólam kergeti egymást, egy tökéletes harmónia-hadművelet, borzongató együtt-játékkal.
A végén, hogy meg ne unjuk a sok régizenét, egy Poulenc, két klarinétra írt, két gambára átképzelt darab...:)

Furcsa módon úgy tűnik, hogy a régizenének mintha metszete lenne a kortárs zenével, csak néhol, de több, mint pl. a romantikával.
3308   zalbarna • előzmény3307 2015-02-14 16:47:26
A prelude remek ! A többi kortárs darab is ilyen jó?
3307   chord 2015-02-14 15:09:36
Pihentetőül, itt egy új Hille Perl lemez; egy anya-lánya project.
Több, mint pazar.
Néhány kortárs prelűddel ékesítve; komolyan, lenyűgöző.
3306   smaragd • előzmény3305 2015-02-14 05:23:58
"...nem maguknak őrzik...Akkor se, ha nem is tudnak róla..."
Nagyon szép gondolat! Elmerengtem rajta.

A mai hagyományőrzők már tudatosan őrzik a régit.

Azok a régiek, "egyszerű" parasztemberek és még korábbról is, akik generációkon keresztül őrizték, tudatában voltak annak, hogy ha nem is tudnak róla, nem maguknak őrzik.
3305   zalbarna • előzmény3304 2015-02-12 17:25:34
Mert mi lenne a zene feladata? A művészeté...? Simagöröngyös falu a vége legyen egy megrendítően szép zenei motivumnak ?? Nem, nem ezért őrzik Simagöröngyösön, nem maguknak örzik...Akkor se , ha nem is tudnak róla..
3304   zalbarna 2015-02-12 17:22:32
És egyáltalán nem baj, ha így értelmezed a kiteljesedést.
3303   zalbarna 2015-02-12 17:18:44
Ez az integrálódás, a népzene integrációja sztem pont abban az esetben jön létre, amikor egy műzene azt a tartalmat, amit a népzene hordoz , sikeresen emeli egy közérthető és hozzáférhető formába. Ekkor a népzene betölti a feladatát és viszonylag ( előbbi szerepéhez képest ) súlytalanná válik. ( az átadás szempontjából. Ez az, ami szerte Európában megtörtént, néhol meg ( pl nálunk ) nem.
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1914 • Fischer Annie, zongorista († 1995)
1916 • Rév Lívia, zongoraművésznő († 2018)
1924 • Starker János, csellista († 2013)
elhunyt:
2007 • Régine Crespin, énekes (sz. 1927)
2010 • Cesare Siepi, operaénekes (sz. 1923)