215 Sesto 2008-03-02 12:39:00
...Herr Botz így értékeli a tegnap látottakat/hallottakat: Staatsoper: Premiere LA FORZA DEL DESTINO am 1. 3. Die bereits fünfte Neuinszenierung seit 1952 wird für viele Diskussionen sorgen. Der Regisseur David POUNTNEY bebilderte zusammen mit Ausstatter Richard HUDSON zunächst einmal die Ouvertüre, erst mit dem Schicksalsrad, dann einer Pistole, daraufhin die Kugel auf ihrem Weg zum Opfer und das spritzende Blut. Im 3. Akt gibt es nochmals mehr als überflüssige Projektionen (fettFilm), außer das es viel gekostet hat, ist es nur unsinnig. Die Führung der Personen war durchwegs sehr beiläufig. Pountney wollte aber wohl alle Übel dieser Welt hineinpacken. Seine Ideen: im 2. Akt sind die Soldaten (als Sektenmitglieder?) alle rot gewandet, das bringt wenigstens Abwechslung in das moderne Schwarz-Weiß. Preziosilla und ihre Truppe sind Cowgirls und -boys, bzw. sie ist eine Cheerleaderin mit Gefolge. Im Programmheft steht, es solle damit die Manipulation fundamentalistischer, amerikanischer Sekten gezeigt werden, also die miese Seite der USA. Das Schicksalsrad dreht sich nun über der Bühne mit Puppen, dann mit Gehenkten. Auf der leeren Bühne gibt es nur einen etwa 3 m breiten, etwas schrägen Steg mit einer Rückwand und Türöffnung. Im 3. Akt wird das Rund der Drehbühne zum größten Teil mit so einer Art von Baugerüst verstellt. Da die Soldaten unter lautem Trampeln rauf und runter rennen, wird es wohl die Kaserne sein. Wie im „Tell“ gibt es wieder zwei riesige Popanz-Figuren, aus denen die Ballettkinder als Kindersoldaten rauskommen. Der Pflegenotstand wird durch wild gewordene, Patienten quälende Krankenschwestern verdeutlicht (gab es bereits im „Prophet“). Der Guardian ist ein Psychotherapeut in Anzug und Krawatte hinter einem Schreibtisch thronend. Die Gefahr des Islamismus wird ebenso beschworen, denn statt Mönchen gibt es islamische Prediger in weißem, bodenlangem Gewand und einer entsprechenden Kopfbedeckung, sowie einem schwarzen Jackett. Der Zwischenruf „Assassini di Verdi“ sagt mehr als alle Worte. Gespielt wurde die komplette Mailänder Fassung. In ganz vorzüglicher Verfassung und mit großer Hingabe widmete sich das Orchester unter Zubin MEHTA Verdis Partitur. Dem Dirigenten liegt diese Oper besonders gut. Er gestaltete nicht nur die große, umgreifende Architektur der Komposition, sondern gab den mehrfach wiederkehrenden „himmlischen“ Stellen eine berührende Ausformung, und den dramatischen Szenen ihr Gewicht, dennoch fehlte irgendwie der zündende Funke. Größtes Lob verdiente sich auch der Chor, welcher seine großen Aufgaben auf prächtige Weise erfüllte, Leitung Thomas LANG. Zur Solistenschar: Dass Nina STEMME vom Timbre her eine der schönsten gegenwärtigen Stimmen hat, ist wohl, klar und evident. Sie hat zudem auch das rechte Gespür um die Gefühle auszudrücken, welche Leonora durchlebt. Sie hat Kraft für alle dramatischen Ausbrüche. Aber bereits zwischendurch fiel ein starkes Vibrato auf. Ganz deutlich wurde diese Tatsache aber in der ruhig fließenden „Pace“-Arie im Finale. Es war schon verstörend und man wünscht dieser sympathischen Sängerin, dass sie dieses Problem lösen kann. Den unglücklichen Don Alvaro sang Salvatore LICITRA. Optisch ist er einem jugendlichen Helden bereits entwachsen. Seine Stimme hat einen hellen Klang, die Technik stimmt, problemlos gelingen die Höhen und die dramatischen Stellen. Am allerschönsten gefiel mir sein „A quell’ accento“ im Finalterzett, das gelang wundervoll. Allerdings hatte er und auch sein Feind Carlo zwischendurch klar hörbare Konditionsschwierigkeiten. Den von unstillbarem Hass und grenzenlosem Standesdünkel erfüllten Don Carlo gab Carlos ÀLVAREZ. Gerade für Verdi hat er eine der prachtvollsten Stimmen, das wurde wieder einmal deutlich, aber es fehlte ihm diesmal merklich an Kraft. So wirkte er seltsam ermattet in der großen Szene, wo er zuerst den vermeintlich sterbenden Freund beklagt, und als er sein Versprechen gebrochen hat und er erkennt, dass es der ihm so verhasste Alvaro ist. Darum wirkt der Ausbruch „E salvo! Oh, goiia“ nur so halb. Im Konzept des Regisseurs ist für Leonore nicht nur ihr Vater die Vaterfigur, sondern auch der Guardian, darum werden beide Rollen von Alistair MILES gesungen. Er hat eher eine Belcantostimme als eine dramatische. Das empfinden manche Zuschauer als Minus, denn die mangelnde sonore Fülle ist ein großes Manko. Mit Preziosilla schuf Verdi eine Rolle, mit der nur wenige Sängerinnen Erfolg haben. Diesmal jedoch war Nadia KRASTEVA gut anzuhören und gut anzuschauen (weil sie gut aussieht)., es stellt sich dennoch die Frage, ob sie sich damit nicht deutlich übernimmt, auch weil es einfach zu früh für ihre Stimme ist. Der Fra Melitone wird zumeist mit einer Charakterstimme oder mit einem Humorbegabten Sänger besetzt. In dieser Produktion wird es seriöse Rolle, welche der Art und der Stimme des Staatsopern-Debütanten Tiziano BRACCI entspricht, was ihm aber deutlich abgeht, ist die für das Haus notwendige stimmlich Fülle. Außerdem wirkten mit: mit heller Stimme Michael ROIDER als Trabucco; schönstimmig als Alkalde Dan Paul DUMITRESCU; Clemens UNTERREINER gab den Chirurgus und ebenfalls positiv Elisabeta MARIN die Curra. Weder dem Dirigenten, noch einem Sänger gelang der Durchbruch zur Hochstimmung im Publikum. Schön, aber sich sehr ziehend, möchte man sagen. Es hatte sich so eine Art Ermüdung über das Haus gelegt, es gab kaum Zwischenapplaus und wenn, dann nur sehr flau. Der Schlussbeifall samt Bravos (Stemme, Álvarez, Licitra, Mehta) war dann stärker. Die Buhs für das Produktionsteam waren ganz eindeutig. Manchmal möchte man der oft geäußerten Meinung beipflichten, dass jede Neuinszenierung derselben Oper schlechter und hässlicher als die vorangehende sei. Martin Robert BOTZ
...Herr Botz így értékeli a tegnap látottakat/hallottakat: Staatsoper: Premiere LA FORZA DEL DESTINO am 1. 3. Die bereits fünfte Neuinszenierung seit 1952 wird für viele Diskussionen sorgen. Der Regisseur David POUNTNEY bebilderte zusammen mit Ausstatter Richard HUDSON zunächst einmal die Ouvertüre, erst mit dem Schicksalsrad, dann einer Pistole, daraufhin die Kugel auf ihrem Weg zum Opfer und das spritzende Blut. Im 3. Akt gibt es nochmals mehr als überflüssige Projektionen (fettFilm), außer das es viel gekostet hat, ist es nur unsinnig. Die Führung der Personen war durchwegs sehr beiläufig. Pountney wollte aber wohl alle Übel dieser Welt hineinpacken. Seine Ideen: im 2. Akt sind die Soldaten (als Sektenmitglieder?) alle rot gewandet, das bringt wenigstens Abwechslung in das moderne Schwarz-Weiß. Preziosilla und ihre Truppe sind Cowgirls und -boys, bzw. sie ist eine Cheerleaderin mit Gefolge. Im Programmheft steht, es solle damit die Manipulation fundamentalistischer, amerikanischer Sekten gezeigt werden, also die miese Seite der USA. Das Schicksalsrad dreht sich nun über der Bühne mit Puppen, dann mit Gehenkten. Auf der leeren Bühne gibt es nur einen etwa 3 m breiten, etwas schrägen Steg mit einer Rückwand und Türöffnung. Im 3. Akt wird das Rund der Drehbühne zum größten Teil mit so einer Art von Baugerüst verstellt. Da die Soldaten unter lautem Trampeln rauf und runter rennen, wird es wohl die Kaserne sein. Wie im „Tell“ gibt es wieder zwei riesige Popanz-Figuren, aus denen die Ballettkinder als Kindersoldaten rauskommen. Der Pflegenotstand wird durch wild gewordene, Patienten quälende Krankenschwestern verdeutlicht (gab es bereits im „Prophet“). Der Guardian ist ein Psychotherapeut in Anzug und Krawatte hinter einem Schreibtisch thronend. Die Gefahr des Islamismus wird ebenso beschworen, denn statt Mönchen gibt es islamische Prediger in weißem, bodenlangem Gewand und einer entsprechenden Kopfbedeckung, sowie einem schwarzen Jackett. Der Zwischenruf „Assassini di Verdi“ sagt mehr als alle Worte. Gespielt wurde die komplette Mailänder Fassung. In ganz vorzüglicher Verfassung und mit großer Hingabe widmete sich das Orchester unter Zubin MEHTA Verdis Partitur. Dem Dirigenten liegt diese Oper besonders gut. Er gestaltete nicht nur die große, umgreifende Architektur der Komposition, sondern gab den mehrfach wiederkehrenden „himmlischen“ Stellen eine berührende Ausformung, und den dramatischen Szenen ihr Gewicht, dennoch fehlte irgendwie der zündende Funke. Größtes Lob verdiente sich auch der Chor, welcher seine großen Aufgaben auf prächtige Weise erfüllte, Leitung Thomas LANG. Zur Solistenschar: Dass Nina STEMME vom Timbre her eine der schönsten gegenwärtigen Stimmen hat, ist wohl, klar und evident. Sie hat zudem auch das rechte Gespür um die Gefühle auszudrücken, welche Leonora durchlebt. Sie hat Kraft für alle dramatischen Ausbrüche. Aber bereits zwischendurch fiel ein starkes Vibrato auf. Ganz deutlich wurde diese Tatsache aber in der ruhig fließenden „Pace“-Arie im Finale. Es war schon verstörend und man wünscht dieser sympathischen Sängerin, dass sie dieses Problem lösen kann. Den unglücklichen Don Alvaro sang Salvatore LICITRA. Optisch ist er einem jugendlichen Helden bereits entwachsen. Seine Stimme hat einen hellen Klang, die Technik stimmt, problemlos gelingen die Höhen und die dramatischen Stellen. Am allerschönsten gefiel mir sein „A quell’ accento“ im Finalterzett, das gelang wundervoll. Allerdings hatte er und auch sein Feind Carlo zwischendurch klar hörbare Konditionsschwierigkeiten. Den von unstillbarem Hass und grenzenlosem Standesdünkel erfüllten Don Carlo gab Carlos ÀLVAREZ. Gerade für Verdi hat er eine der prachtvollsten Stimmen, das wurde wieder einmal deutlich, aber es fehlte ihm diesmal merklich an Kraft. So wirkte er seltsam ermattet in der großen Szene, wo er zuerst den vermeintlich sterbenden Freund beklagt, und als er sein Versprechen gebrochen hat und er erkennt, dass es der ihm so verhasste Alvaro ist. Darum wirkt der Ausbruch „E salvo! Oh, goiia“ nur so halb. Im Konzept des Regisseurs ist für Leonore nicht nur ihr Vater die Vaterfigur, sondern auch der Guardian, darum werden beide Rollen von Alistair MILES gesungen. Er hat eher eine Belcantostimme als eine dramatische. Das empfinden manche Zuschauer als Minus, denn die mangelnde sonore Fülle ist ein großes Manko. Mit Preziosilla schuf Verdi eine Rolle, mit der nur wenige Sängerinnen Erfolg haben. Diesmal jedoch war Nadia KRASTEVA gut anzuhören und gut anzuschauen (weil sie gut aussieht)., es stellt sich dennoch die Frage, ob sie sich damit nicht deutlich übernimmt, auch weil es einfach zu früh für ihre Stimme ist. Der Fra Melitone wird zumeist mit einer Charakterstimme oder mit einem Humorbegabten Sänger besetzt. In dieser Produktion wird es seriöse Rolle, welche der Art und der Stimme des Staatsopern-Debütanten Tiziano BRACCI entspricht, was ihm aber deutlich abgeht, ist die für das Haus notwendige stimmlich Fülle. Außerdem wirkten mit: mit heller Stimme Michael ROIDER als Trabucco; schönstimmig als Alkalde Dan Paul DUMITRESCU; Clemens UNTERREINER gab den Chirurgus und ebenfalls positiv Elisabeta MARIN die Curra. Weder dem Dirigenten, noch einem Sänger gelang der Durchbruch zur Hochstimmung im Publikum. Schön, aber sich sehr ziehend, möchte man sagen. Es hatte sich so eine Art Ermüdung über das Haus gelegt, es gab kaum Zwischenapplaus und wenn, dann nur sehr flau. Der Schlussbeifall samt Bravos (Stemme, Álvarez, Licitra, Mehta) war dann stärker. Die Buhs für das Produktionsteam waren ganz eindeutig. Manchmal möchte man der oft geäußerten Meinung beipflichten, dass jede Neuinszenierung derselben Oper schlechter und hässlicher als die vorangehende sei. Martin Robert BOTZ
214 Sesto 2008-03-02 10:03:45
...Wagner asszony megírta aktuális levelét a Merker-en: WIEN / Staatsoper: LA FORZA DEL DESTINO von Giuseppe Verdi (1. März 2008, Premiere) Ui, au weh, dieser Abend tat weh. Wann hätte man das Wiener Publikum je so „unbegeistert“ klatschen gehört und so unwidersprochen buhen? Und wie es das Pech so will, waren ausgerechnet an diesem Nicht-Ehrenabend der Staatsoper (das war kein Heldenstück, Octavio!) via Live-Fernseh-Übertragung die Opernfreunde in ganz Österreich (und durch 3sat auch in ganz Europa) dabei. Auf einen DVD-Hit dieser Produktion würde man keine Wetten abschließen… Wenn rund um eine Premiere viel Theoretisches zu vernehmen ist, muss man vorsichtig sein, dann weiß man schon, dass eine Inszenierung sich nicht von selbst erzählt. David Pountney, dem man seine Zuneigung zu Verdis „Macht des Schicksals“ gerne glaubt, gibt dem Publikum keinen Moment des kulinarischen Zurücklehnens. Denn der Opernfreund, der die Ouvertüre als musikalisches Gustostück kennt, das er gerne mit geschlossenen Augen genießt, würde solcherart bei der Wiener Neuinszenierung des Werks gleich um eine Menge Informationen kommen, die als Film über den Riesenvorhang flimmern. Allerdings tut er gut daran, das Programmheft gelesen zu haben, sonst fehlt ihm vielleicht die Assoziation. Heißt es doch in der Chaos-Theorie, dass der Flügelschlag eines Schmetterlings irgendwo als Kettenreaktion am anderen Ende der Welt eine Katastrophe auslösen kann. Der Schmetterling, ein Rad, das sich bedeutungsschwer in Bewegung setzt, eine Pistole, die durch die Luft schwebt, ein Geschoß, das sich löst und in die Brust eines Mannes fährt, worauf sich alles rot färbt… eine Inszenierung der Effekte kündigte sich an und wurde geliefert. Nur dass sie den Wienern so gar nicht gefiel. Zu viel Chaos und nicht einmal ein Quentchen Klarheit. Denn Pountney arbeitet mit einer anstrengenden Mischung von Abstraktionen und Assoziationen, mit optischen und szenischen Gleichnissen, die dem Publikum viel abverlangen. Wenn die durchwegs unglückseligen Protagonisten des Stücks auf einer schiefen Ebene agieren, die Ausstatter Richard Hudson immer wieder herbeifährt und mit anderen Dekorationselementen ergänzt, dann ist das Symbol klar – da hat keiner festen Boden unter den Füßen, da endet man, wo man angefangen hat, und es geht immer blutig aus: eine schräge Sache, das Schicksal. Immer wieder dreht sich übrigens hoch symbolisch eine Art „Rad des Schicksals“, nicht nur zur Ouvertüre, sondern später erneut, dann von der Decke herab hängend, erst mit Marionetten als Zierde, dann mit Gehenkten… Da ist man auch schon beim Krieg, der in dieser Oper wütet, und es wird kaum klar, was sich der Regisseur wirklich dazu gedacht hat,. Hier handelt es sich zweifellos um einen klassischen Akt der Überinterpretation, denn der Krieg ist bei Verdi nur ein dramaturgisches Element, durch welches die Gegner zuerst als Freunde zusammen geführt werden, und nichts weiter: Das macht den „Zufall“ alias „die Macht des Schicksals“ noch tragischer. Wenn der „Krieg“ auf einer gewaltigen, mehrstöckigen Eisenkonstruktion aus Leitern und verschiedenen Ebenen auf die Drehbühne stattfindet, wobei noch Filme darüber projiziert werden, bricht tatsächlich das Chaos aus, das gewiss als Regieleistung ein logistisches Kunststück ist, aber dem Werk nichts einbringt. Bei Pountney trägt eine Riege buntester Cowboys und Cowgirls Bücher mit großen Kreuzen in der Hand, gebärden sich aber als Protagonisten einer Spaßgesellschaft. Man sieht absolut nicht mehr durch, wer warum gegen wen kämpft und wieso die Verwundeten Ballett tanzen (Choreographie: Beate Vollack, Renato Zanella sah man im Publikum…) – kurz, hier verliert die Inszenierung den Boden unter den Füßen. Und irgendwann (oder war der schlechte Fra Melitone der Grund?) rissen irgendwelchen Verdi-Freunden im Stehparterre mitten drin die Nerven und sie brüllten empört: „Assassini di Verdi!“ Auch anderes, das „Verdi-Mörder“ Pountney sich ausgedacht hat, überzeugt nicht wirklich: Die Doppelbesetzung des Marchese di Calatrava und des Pater Guardian erweckt den verblüffenden Eindruck, der tote Marchese sei auferstanden und sitze erneut hinter dem Schreibtisch… Denn man hat es natürlich nicht mit den üblichen Mönchen zu tun, im Gegenteil: Fra Melitone und seine Glaubensbrüder wirken mit Mütze und Anzugsjacken über langen weißen Hemden weit eher wie eine Moslembruderschaft. Dass der Chor im allgemeinen, der Männerchor aber in diesem Fall ganz besonders reüssierte, sei an dieser Stelle erwähnt, Thomas Lang verbeugte sich mit seinen Mannen und Damen. Zusammenfassend: Pountney zaubert eine Menge nachdrücklicher Effekte auf die Bühne, aber keine Geschichte, wie sie von Verdis Musik erzählt wird, die traurige Geschichte von Menschen, die durch Meisterklänge – der albernen Handlung ungeachtet – in große Schicksale verwandelt werden. Das Wiener Publikum, das sich immer gerne an Konkretem anhält, buhte den Regisseur folglich gnadenlos aus. Es fanden sich auch keine Fans der Inszenierung, die mit Bravo-Rufen gekontert hätten: Diese „Macht des Schicksals“ war eindeutig kein Erfolg für Pountney, der sich unverstanden fühlen darf und mit einem roten Taschentuch winkte… Dazu kam, dass die Wiener Staatsoper dem vorzüglichen Dirigenten Zubin Mehta – immer perfekt, ob lyrisch, pastos, temperamentvoll oder ultimativ dramatisch - keine wirklich hervorragende Besetzung geben konnte. Nina Stemme ist zweifellos eine der großen Wagner-Sängerinnen unserer Zeit, aber für Verdi fehlt ihr die Technik und das Timbre, sie „hat“ das überirdische Piano in höchsten Höhen so wenig wie die Verdi-Kantilene – das flackert, das reißt, das bricht. Salvatore Licitra ist der wohl bekannte Stimmprotz, der erst am Ende, als es ans Sterben ging, auch Stimmkultur einbrachte – es geht ja! Aber doch nur gelegentlich, und das ist angesichts seines so spürbaren Einsatzes wirklich bedauerlich. Carlos Alvarez, die größte Persönlichkeit auf der Bühne, war ein großartig-rabiater Darsteller, musste seinen prachtvollen Bass-Bariton aber hörbar forcieren. Nadia Krasteva im Cowgirl-Kostüm beeindruckte am meisten durch ihre Fähigkeit, einen Spagat zu produzieren. Und die beiden Mönche Alastair Miles und Tiziano Bracci fielen in die Kategorie Totalausfall: Gibt es wirklich keinen großen Guardian-Bass? Und keinen Melitone, über den man wirklich lachen kann, wie es vorgesehen ist? In Nebenrollen noch Michael Roider, Dan Paul Dimitescu, Clemens Unterrainer und Elisabeta Marin. Wenn man dann zuhause kontrollierte, ob der Videorecorder den Abend auch ordentlich aufgezeichnet hat, erlebte man eine fassungslose Barbara Rett, die nicht wusste, wie sie den Misserfolg beschönigen sollte. Aber da war nichts zu beschönigen… Renate Wagner
...Wagner asszony megírta aktuális levelét a Merker-en: WIEN / Staatsoper: LA FORZA DEL DESTINO von Giuseppe Verdi (1. März 2008, Premiere) Ui, au weh, dieser Abend tat weh. Wann hätte man das Wiener Publikum je so „unbegeistert“ klatschen gehört und so unwidersprochen buhen? Und wie es das Pech so will, waren ausgerechnet an diesem Nicht-Ehrenabend der Staatsoper (das war kein Heldenstück, Octavio!) via Live-Fernseh-Übertragung die Opernfreunde in ganz Österreich (und durch 3sat auch in ganz Europa) dabei. Auf einen DVD-Hit dieser Produktion würde man keine Wetten abschließen… Wenn rund um eine Premiere viel Theoretisches zu vernehmen ist, muss man vorsichtig sein, dann weiß man schon, dass eine Inszenierung sich nicht von selbst erzählt. David Pountney, dem man seine Zuneigung zu Verdis „Macht des Schicksals“ gerne glaubt, gibt dem Publikum keinen Moment des kulinarischen Zurücklehnens. Denn der Opernfreund, der die Ouvertüre als musikalisches Gustostück kennt, das er gerne mit geschlossenen Augen genießt, würde solcherart bei der Wiener Neuinszenierung des Werks gleich um eine Menge Informationen kommen, die als Film über den Riesenvorhang flimmern. Allerdings tut er gut daran, das Programmheft gelesen zu haben, sonst fehlt ihm vielleicht die Assoziation. Heißt es doch in der Chaos-Theorie, dass der Flügelschlag eines Schmetterlings irgendwo als Kettenreaktion am anderen Ende der Welt eine Katastrophe auslösen kann. Der Schmetterling, ein Rad, das sich bedeutungsschwer in Bewegung setzt, eine Pistole, die durch die Luft schwebt, ein Geschoß, das sich löst und in die Brust eines Mannes fährt, worauf sich alles rot färbt… eine Inszenierung der Effekte kündigte sich an und wurde geliefert. Nur dass sie den Wienern so gar nicht gefiel. Zu viel Chaos und nicht einmal ein Quentchen Klarheit. Denn Pountney arbeitet mit einer anstrengenden Mischung von Abstraktionen und Assoziationen, mit optischen und szenischen Gleichnissen, die dem Publikum viel abverlangen. Wenn die durchwegs unglückseligen Protagonisten des Stücks auf einer schiefen Ebene agieren, die Ausstatter Richard Hudson immer wieder herbeifährt und mit anderen Dekorationselementen ergänzt, dann ist das Symbol klar – da hat keiner festen Boden unter den Füßen, da endet man, wo man angefangen hat, und es geht immer blutig aus: eine schräge Sache, das Schicksal. Immer wieder dreht sich übrigens hoch symbolisch eine Art „Rad des Schicksals“, nicht nur zur Ouvertüre, sondern später erneut, dann von der Decke herab hängend, erst mit Marionetten als Zierde, dann mit Gehenkten… Da ist man auch schon beim Krieg, der in dieser Oper wütet, und es wird kaum klar, was sich der Regisseur wirklich dazu gedacht hat,. Hier handelt es sich zweifellos um einen klassischen Akt der Überinterpretation, denn der Krieg ist bei Verdi nur ein dramaturgisches Element, durch welches die Gegner zuerst als Freunde zusammen geführt werden, und nichts weiter: Das macht den „Zufall“ alias „die Macht des Schicksals“ noch tragischer. Wenn der „Krieg“ auf einer gewaltigen, mehrstöckigen Eisenkonstruktion aus Leitern und verschiedenen Ebenen auf die Drehbühne stattfindet, wobei noch Filme darüber projiziert werden, bricht tatsächlich das Chaos aus, das gewiss als Regieleistung ein logistisches Kunststück ist, aber dem Werk nichts einbringt. Bei Pountney trägt eine Riege buntester Cowboys und Cowgirls Bücher mit großen Kreuzen in der Hand, gebärden sich aber als Protagonisten einer Spaßgesellschaft. Man sieht absolut nicht mehr durch, wer warum gegen wen kämpft und wieso die Verwundeten Ballett tanzen (Choreographie: Beate Vollack, Renato Zanella sah man im Publikum…) – kurz, hier verliert die Inszenierung den Boden unter den Füßen. Und irgendwann (oder war der schlechte Fra Melitone der Grund?) rissen irgendwelchen Verdi-Freunden im Stehparterre mitten drin die Nerven und sie brüllten empört: „Assassini di Verdi!“ Auch anderes, das „Verdi-Mörder“ Pountney sich ausgedacht hat, überzeugt nicht wirklich: Die Doppelbesetzung des Marchese di Calatrava und des Pater Guardian erweckt den verblüffenden Eindruck, der tote Marchese sei auferstanden und sitze erneut hinter dem Schreibtisch… Denn man hat es natürlich nicht mit den üblichen Mönchen zu tun, im Gegenteil: Fra Melitone und seine Glaubensbrüder wirken mit Mütze und Anzugsjacken über langen weißen Hemden weit eher wie eine Moslembruderschaft. Dass der Chor im allgemeinen, der Männerchor aber in diesem Fall ganz besonders reüssierte, sei an dieser Stelle erwähnt, Thomas Lang verbeugte sich mit seinen Mannen und Damen. Zusammenfassend: Pountney zaubert eine Menge nachdrücklicher Effekte auf die Bühne, aber keine Geschichte, wie sie von Verdis Musik erzählt wird, die traurige Geschichte von Menschen, die durch Meisterklänge – der albernen Handlung ungeachtet – in große Schicksale verwandelt werden. Das Wiener Publikum, das sich immer gerne an Konkretem anhält, buhte den Regisseur folglich gnadenlos aus. Es fanden sich auch keine Fans der Inszenierung, die mit Bravo-Rufen gekontert hätten: Diese „Macht des Schicksals“ war eindeutig kein Erfolg für Pountney, der sich unverstanden fühlen darf und mit einem roten Taschentuch winkte… Dazu kam, dass die Wiener Staatsoper dem vorzüglichen Dirigenten Zubin Mehta – immer perfekt, ob lyrisch, pastos, temperamentvoll oder ultimativ dramatisch - keine wirklich hervorragende Besetzung geben konnte. Nina Stemme ist zweifellos eine der großen Wagner-Sängerinnen unserer Zeit, aber für Verdi fehlt ihr die Technik und das Timbre, sie „hat“ das überirdische Piano in höchsten Höhen so wenig wie die Verdi-Kantilene – das flackert, das reißt, das bricht. Salvatore Licitra ist der wohl bekannte Stimmprotz, der erst am Ende, als es ans Sterben ging, auch Stimmkultur einbrachte – es geht ja! Aber doch nur gelegentlich, und das ist angesichts seines so spürbaren Einsatzes wirklich bedauerlich. Carlos Alvarez, die größte Persönlichkeit auf der Bühne, war ein großartig-rabiater Darsteller, musste seinen prachtvollen Bass-Bariton aber hörbar forcieren. Nadia Krasteva im Cowgirl-Kostüm beeindruckte am meisten durch ihre Fähigkeit, einen Spagat zu produzieren. Und die beiden Mönche Alastair Miles und Tiziano Bracci fielen in die Kategorie Totalausfall: Gibt es wirklich keinen großen Guardian-Bass? Und keinen Melitone, über den man wirklich lachen kann, wie es vorgesehen ist? In Nebenrollen noch Michael Roider, Dan Paul Dimitescu, Clemens Unterrainer und Elisabeta Marin. Wenn man dann zuhause kontrollierte, ob der Videorecorder den Abend auch ordentlich aufgezeichnet hat, erlebte man eine fassungslose Barbara Rett, die nicht wusste, wie sie den Misserfolg beschönigen sollte. Aber da war nichts zu beschönigen… Renate Wagner
213 Sesto 2008-03-01 21:40:20 [Válasz erre: 211 Haandel 2008-02-29 19:01:55]
...igen, akkor most éppen ezt,...de csak a háttérben,...
...igen, akkor most éppen ezt,...de csak a háttérben,...
212 zsoly 2008-02-29 21:32:19 [Válasz erre: 211 Haandel 2008-02-29 19:01:55]
Jól látom, hogy a 3Sat is közvetíti? Mindjárt riasztom apukámat, hogy vegye fel! Mehta és Stemme és Alvarez. :)
Jól látom, hogy a 3Sat is közvetíti? Mindjárt riasztom apukámat, hogy vegye fel! Mehta és Stemme és Alvarez. :)
211 Haandel 2008-02-29 19:01:55
La Forza del destino Oper von Giuseppe Verdi Live aus der Wiener Staatsoper Samstag, den 01.03.2008, 20:15 Uhr Es spielt das Orchester der Wiener Staatsoper unter der Leitung von Zubin Mehta (In italienischer Sprache mit deutschen Untertiteln) Leonore Nina Stemme Don Carlos Carlos Alvarez Alvaro Salvatore Licitra Pater Guardian Alastair Miles Preyiosilla Nadia Krasteva 3SAT [url]http://tv.orf.at/program/orf2/20080301/425226001/245915/;ORF2[/url]
La Forza del destino Oper von Giuseppe Verdi Live aus der Wiener Staatsoper Samstag, den 01.03.2008, 20:15 Uhr Es spielt das Orchester der Wiener Staatsoper unter der Leitung von Zubin Mehta (In italienischer Sprache mit deutschen Untertiteln) Leonore Nina Stemme Don Carlos Carlos Alvarez Alvaro Salvatore Licitra Pater Guardian Alastair Miles Preyiosilla Nadia Krasteva 3SAT [url]http://tv.orf.at/program/orf2/20080301/425226001/245915/;ORF2[/url]
210 Sesto 2008-02-18 13:21:31
...most láttam a da Caruso-ban: megjelent G. Verdi, \"Aida\" (DVD) - Opernfestspiele St. Margarethen - a címszerepben SÜMEGI ESZTER! :-) Az emlitett fesztivál eddig megjelent DVD-i tk. leginkább a primitiv, bazári szinvonalat képviselik/=különösen (lakbe)-\"rendezés\", zenei vezetés etc./ - mégis sok esetben elöfordult már, hogy a közremüködö müvészek között akár kifejezetten jó, v. kiváló produkciót lehet(ett) látni/hallani - így külön öröm, hogy Sümegi Eszter sikeres Aida-alakitása végre DVD-formátumban is elérhetö. Hasonló kategória /volt/ Krasteva \"Carmen\" címszerepében és legutóbb Anna Ryan Abigaille szerepében (\"Nabucco\") - de a DVD-n ugyanebben a szerepben Morigi próbálkozik,... /Az \"Aida-DVD\" egyébként kedvezö árfekvésben: 9,90 Euro-ért kapható/ \"Ez volt a reklám helye!\"
...most láttam a da Caruso-ban: megjelent G. Verdi, \"Aida\" (DVD) - Opernfestspiele St. Margarethen - a címszerepben SÜMEGI ESZTER! :-) Az emlitett fesztivál eddig megjelent DVD-i tk. leginkább a primitiv, bazári szinvonalat képviselik/=különösen (lakbe)-\"rendezés\", zenei vezetés etc./ - mégis sok esetben elöfordult már, hogy a közremüködö müvészek között akár kifejezetten jó, v. kiváló produkciót lehet(ett) látni/hallani - így külön öröm, hogy Sümegi Eszter sikeres Aida-alakitása végre DVD-formátumban is elérhetö. Hasonló kategória /volt/ Krasteva \"Carmen\" címszerepében és legutóbb Anna Ryan Abigaille szerepében (\"Nabucco\") - de a DVD-n ugyanebben a szerepben Morigi próbálkozik,... /Az \"Aida-DVD\" egyébként kedvezö árfekvésben: 9,90 Euro-ért kapható/ \"Ez volt a reklám helye!\"
209 Sesto 2008-02-13 09:18:13 [Válasz erre: 208 Heiner Lajos 2008-02-13 08:22:53]
....hát az emlitett \"Attila\" mellett nagyon kiváncsi vagyok hogy vajh´a salzburgi \"Macbeth\" (=Bruson+Dimitrova) vagy a salzburgi \"Hoffmann\" (=Domingo+Moser) és a müncheni \"Die lustigen Weiber von Windsor\" (Moll+Popp+Wulkopf+Seiffert) ki fog-e jönni: hiszen ezekböl volt rádióközvetités, s az Orfeo legtöbbször azokat veszi át - nem készitenek külön felvételt. És a \"lista\" még közel sem teljes! :-) PS.: Az emlitett müncheni \"Die lustigen Weiber von Windsor\" az ezredforduló magasságában már szerepelt az Orfeo katalógusban - igaz kép nélkül - de komplett szereposztással,...s aztán vhogy. \"elszivárgott\",...azota sehol semmi, hasonlóan az \"Attila-hoz\"???!
....hát az emlitett \"Attila\" mellett nagyon kiváncsi vagyok hogy vajh´a salzburgi \"Macbeth\" (=Bruson+Dimitrova) vagy a salzburgi \"Hoffmann\" (=Domingo+Moser) és a müncheni \"Die lustigen Weiber von Windsor\" (Moll+Popp+Wulkopf+Seiffert) ki fog-e jönni: hiszen ezekböl volt rádióközvetités, s az Orfeo legtöbbször azokat veszi át - nem készitenek külön felvételt. És a \"lista\" még közel sem teljes! :-) PS.: Az emlitett müncheni \"Die lustigen Weiber von Windsor\" az ezredforduló magasságában már szerepelt az Orfeo katalógusban - igaz kép nélkül - de komplett szereposztással,...s aztán vhogy. \"elszivárgott\",...azota sehol semmi, hasonlóan az \"Attila-hoz\"???!
208 Heiner Lajos 2008-02-13 08:22:53 [Válasz erre: 207 Sesto 2008-02-12 22:25:18]
Igen, csak ez az Attila már be volt harangozva... Gondolom, Várady talált valami apró hibát és letiltotta.
Igen, csak ez az Attila már be volt harangozva... Gondolom, Várady talált valami apró hibát és letiltotta.
207 Sesto 2008-02-12 22:25:18 [Válasz erre: 206 Heiner Lajos 2008-02-12 22:21:16]
....azért még minden megeshet, hiszen az Orfeo mindig elökapar vmit. a \"kincsesládájából\",...igaz nem Verdi vagy Várady-témakör: de pl. pár hete kidobtak egy szenzációs \"Bajazzókat\" is (STOP 1985) Domingo, Cotrubas (szuper!), Manuguerra és Fischer Ádám dirigál,...
....azért még minden megeshet, hiszen az Orfeo mindig elökapar vmit. a \"kincsesládájából\",...igaz nem Verdi vagy Várady-témakör: de pl. pár hete kidobtak egy szenzációs \"Bajazzókat\" is (STOP 1985) Domingo, Cotrubas (szuper!), Manuguerra és Fischer Ádám dirigál,...
206 Heiner Lajos 2008-02-12 22:21:16 [Válasz erre: 204 Sesto 2008-02-12 20:45:50]
Ja, és 60 évesen a még gyilkosabb Verdi-szopránszerepet, Odabellát tökéletesen énekelte Bécsben. Arról volt szó, hogy a koncert felvételét az Orfeo megjelenteti, de semmi...
Ja, és 60 évesen a még gyilkosabb Verdi-szopránszerepet, Odabellát tökéletesen énekelte Bécsben. Arról volt szó, hogy a koncert felvételét az Orfeo megjelenteti, de semmi...
205 Heiner Lajos 2008-02-12 22:20:30 [Válasz erre: 204 Sesto 2008-02-12 20:45:50]
Igen, a Steinberg-dirigálta.
Igen, a Steinberg-dirigálta.
204 Sesto 2008-02-12 20:45:50 [Válasz erre: 203 Heiner Lajos 2008-02-12 20:26:02]
...a párizsi részlet? Hát az bizony FANTASZTIKUS!!! (Ilyesmit - és ebben a szerepben Váradyn kivül csak Dimitrova-tól és Deutekom-tól hallottam!) Le a kalappal - s ILYEN hangi állapotban vonult vissza (önként!)... Kár!
...a párizsi részlet? Hát az bizony FANTASZTIKUS!!! (Ilyesmit - és ebben a szerepben Váradyn kivül csak Dimitrova-tól és Deutekom-tól hallottam!) Le a kalappal - s ILYEN hangi állapotban vonult vissza (önként!)... Kár!
203 Heiner Lajos 2008-02-12 20:26:02
Most néztem meg a youtube-on az Abigél-áriát Váradyval. Ez egy hangzásban, látványban jó példány (nekem rossz VHS-kópiám volt, az is tönkrement). Egyszerűen hihetetlen. Minden operabarátot buzdítok, ne hagyja ki. (Vigyázat, két verzió van fenn, a másik nyilván kézi kamerával készülhetett egy páholyból).
Most néztem meg a youtube-on az Abigél-áriát Váradyval. Ez egy hangzásban, látványban jó példány (nekem rossz VHS-kópiám volt, az is tönkrement). Egyszerűen hihetetlen. Minden operabarátot buzdítok, ne hagyja ki. (Vigyázat, két verzió van fenn, a másik nyilván kézi kamerával készülhetett egy páholyból).
202 Kundry 2008-01-26 13:02:03
Igen, amikor a mamával énekelt khm... szerelmi kettősöket :D, akkor jobban magára talált. Egyébként szerintem tudna ő sokkal jobb is lenni. Hallottam már igen szép felvételeket vele. Sokan mondják, hogy Hvorostovskynak nincs az a hatalmas hangereje. Élőben kéne egyszer hallanom... Bécsbe nem jön mostanság? Egyesek nehezményezték, hogy pl. a Don Carlosban René Pape mellett \"elveszett\". Persze, Pape-nek akkora hangja van, mint a régi szép idők basszistáinak... (és gyönyörű) A múltkori Metes Álarcosbálban nem éreztem semmi hangerőproblémát, csak Licitra volt gyalázatos. Persze, azt is mondogatják, hogy \"mér énekel Verdit\", de azért egy baritonnak nehéz lenne megkerülni. Nem lehet csak Csajkovszkijból és Mozartból megélni... Wagner apánk meg egyértelműen nem az ő világa. Esetleg Wolfram von Eschenbachnak el tudnám képzelni.
Igen, amikor a mamával énekelt khm... szerelmi kettősöket :D, akkor jobban magára talált. Egyébként szerintem tudna ő sokkal jobb is lenni. Hallottam már igen szép felvételeket vele. Sokan mondják, hogy Hvorostovskynak nincs az a hatalmas hangereje. Élőben kéne egyszer hallanom... Bécsbe nem jön mostanság? Egyesek nehezményezték, hogy pl. a Don Carlosban René Pape mellett \"elveszett\". Persze, Pape-nek akkora hangja van, mint a régi szép idők basszistáinak... (és gyönyörű) A múltkori Metes Álarcosbálban nem éreztem semmi hangerőproblémát, csak Licitra volt gyalázatos. Persze, azt is mondogatják, hogy \"mér énekel Verdit\", de azért egy baritonnak nehéz lenne megkerülni. Nem lehet csak Csajkovszkijból és Mozartból megélni... Wagner apánk meg egyértelműen nem az ő világa. Esetleg Wolfram von Eschenbachnak el tudnám képzelni.
201 Franca 2008-01-26 10:24:50 [Válasz erre: 195 Kundry 2008-01-25 18:29:19]
Cura védelmében meg kell jegyeznem, hogy -noha az áriáról és a strettáról írtakkal teljesen egyetértek -, nagyszerűek voltak az Azucenával énekelt kettősei, különösen a negyedik felvonásban. Hvorostovskyt ebben láttam először, nagyon tetszett a kicsit Bastianinira hasonlító sötét baritonja, de azóta több helyen, többször olvastam, hogy élőben nem igazán úgy hat, mint felvételen: kevés a hangja. Jó lenne egyszer élőben is hallani.
Cura védelmében meg kell jegyeznem, hogy -noha az áriáról és a strettáról írtakkal teljesen egyetértek -, nagyszerűek voltak az Azucenával énekelt kettősei, különösen a negyedik felvonásban. Hvorostovskyt ebben láttam először, nagyon tetszett a kicsit Bastianinira hasonlító sötét baritonja, de azóta több helyen, többször olvastam, hogy élőben nem igazán úgy hat, mint felvételen: kevés a hangja. Jó lenne egyszer élőben is hallani.
199 Kundry 2008-01-25 21:15:23
Csakhogy a Bánk bán magyar opera, a Trubadúr kórusa viszont cigányokból és marcona katonákból állna... egyiknek sem látszottak. Ki ez a Fáy?
Csakhogy a Bánk bán magyar opera, a Trubadúr kórusa viszont cigányokból és marcona katonákból állna... egyiknek sem látszottak. Ki ez a Fáy?
198 tukán 2008-01-25 20:27:54 [Válasz erre: 197 tarnhelm2 2008-01-25 20:14:23]
Igazán nem vagyok egy mísz fazon, de nemáááá! ez legyen a trendi! Mintha egy osztrák lejány, írná, hogy látta a Bánk bán-t és a kórus tagjain látszott, hogy alig várják , hogy vasárnapi ebédre jó kis gulasch-t, és tsirkepaprikasch-t egyenek, utána meg forgassák a Rubik-kockát tipikusch magyarosch kinézetű, nyeregalatt puhított gyermekeikkel egyetemben, majd rúgják a labdát és jókat horkolnak egy kiadós káromkodásch után! NeMáááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!
Igazán nem vagyok egy mísz fazon, de nemáááá! ez legyen a trendi! Mintha egy osztrák lejány, írná, hogy látta a Bánk bán-t és a kórus tagjain látszott, hogy alig várják , hogy vasárnapi ebédre jó kis gulasch-t, és tsirkepaprikasch-t egyenek, utána meg forgassák a Rubik-kockát tipikusch magyarosch kinézetű, nyeregalatt puhított gyermekeikkel egyetemben, majd rúgják a labdát és jókat horkolnak egy kiadós káromkodásch után! NeMáááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!
197 tarnhelm2 2008-01-25 20:14:23 [Válasz erre: 196 tukán 2008-01-25 19:11:21]
Jaj, tukán, ne legyél már ilyen morcos! Kundry elmondta a véleményét, leírta milyennek lát egy előadást. Semmi rosszindulat nincs a soraiban - szemben Fáy egyik másik kritikájával.
Jaj, tukán, ne legyél már ilyen morcos! Kundry elmondta a véleményét, leírta milyennek lát egy előadást. Semmi rosszindulat nincs a soraiban - szemben Fáy egyik másik kritikájával.
196 tukán 2008-01-25 19:11:21 [Válasz erre: 195 Kundry 2008-01-25 18:29:19]
Szerinted Téged hogyan jellemeznének, ha látnának a tipikus nyárspolgár fejű bécsi kórustagok, akik vasárnap a Práterbe viszik a gyerekeiket...stb. Nem csípem ezt a rossz \"fáystílus\" - plagizációt! Gusztustalan.
Szerinted Téged hogyan jellemeznének, ha látnának a tipikus nyárspolgár fejű bécsi kórustagok, akik vasárnap a Práterbe viszik a gyerekeiket...stb. Nem csípem ezt a rossz \"fáystílus\" - plagizációt! Gusztustalan.
195 Kundry 2008-01-25 18:29:19 [Válasz erre: 192 vichy 2008-01-25 09:27:03]
Ez a Trubadúr tényleg jó lehet. :D Nekem eddig megvan a Karajanos bécsi - szereposztásilag tökéletes, csak a kóruson röhögök, mert olyan tipikus bécsi nyárspolgár fejük van... vasárnap a Práterbe viszik a gyerekeiket és beülnek egy cukrászdába a Mariahilfer Strassén. Továbbá megkaptam végre a 2002-es londoni Trubadúrt, erről következzék egy rövid recenzió. :D José Cura Dmitri Hvorostovsky Veronica Villarroel (a borító szerint két r... ők tudják) Yvonne Naef Tómas Tómasson Először is: a rendezés. Egy-két hülyeséget leszámítva elég jó. Ami abszolút nem tetszett, az a katonakórus alatt előadott táncos-vívós izé, azokkal a bőrszerkós, búvárszemüveges (?) pasikkal, úgy néztek ki, mint valami szadomazo gonosz izék egy idegen bolygóról. Elmehettek volna a Star Trekbe ellenséges fajnak. Egyébként a ruhák jók voltak, a színszimbolika is, a fények is, csak keveselltem a fényt időnként. A 4. felvonás első jelenete a mélypont, szegény Leonórából alig látszik valami, pláne egy rém előnytelen kendő van rajta. A jók mind vöröses-barnás-bordós színeket hordanak, a rosszak sötétkék, aranydíszes egyenruhát. Egy dolgon akadtam ki: Leonóra a Castelloros jelenetben átvedlett Carmenes cuccba, és minősíthetetlen dolgokat műveltek Manricóval. Azért Leonóra \"nem olyan lány\"... szerintem. Művész urak-hölgyek. :D Kezdjük a hölgyekkel. Veronica Villaroel igen szép hang, bánni is tud vele, nem találtam benne kifogásolnivalót, ami nem tetszett, az mind rendezési hülyeség volt. Jó Leonóra - ha nem is Leontyne Price, de hát belőle csak egy van. :) Yvonne Naef meglepően fiatal Azucena (végre nem kócos vén banyát látunk), csak így kissé felborul a Manricóval való viszonya. Inkább látszanak szerelmespárnak, mint anyának és fiúnak... Egyébként a hölgy vonzó külsejét Luna gróf kiéhezett katonái is díjazták. Kissé hevesen. A hangja pompás, az alakítás is igen jó, mégsem tudta ellopni a show-t. Persze, bennem most még igen élénken él Fiorenza Cossotto Azucenája - vele azért nem versenyezhet, de igen tehetséges énekesnő. Szívesen megnézném másban is. Plusz pont a jelmezeseknek: nagyon jó volt a fémizékkel teletűzdelt frizurája. :D Cura. \"Hé, várjatok, még el kéne búcsúznom az anyámtól... ja, hogy ez nem a Parasztbecsület? Hoppá.\" (Akár ezek is lehettek volna az utolsó szavai.) Sajnos, tényleg nem áll a helyzet magaslatán. Pedig hallottam én már nagyon jónak is, de ez nem megy neki. Általában a tenoroknak vagy az f-moll ária, vagy a Stretta gondot okoz, de ha mindkettő, akkor ott már baj van. :( Nem is szólva néhány csúnya, verista stílusú elbődülésről. Művész úr! Ez tényleg nem a Parasztbecsület... És hogy miért paraszt? Mert az. Mert kb. úgy játszik, mint Tomas Milian fénykorában. (A neves kubai színész olasz westernek egész sorában játszott mexikói paraszt-banditákat...) Kérem szépen, hol marad a nemes lovagköltő? Hol marad a lovag, mint olyan? Mióta fogunk pisztolyt valakire, akinél kard van? Ilyet tenorista nem tesz! Piros lapot neki. Akárhogy is, Manrico sokkal színesebb sokoldalúbb figura ennél. Nem is szólva, hogy egy Domingo, egy Di Stefano, egy Björling után... úgy éreztem, hogy az Operaháznak van legalább 3-4 olyan tenorja, aki ennél sokkal jobban elénekelné... Vívni azért tud, tegyük hozzá. Végre egy dinamikus első finálé - eleinte csak vívnak, a végén már bunyóvá fajul a dolog. Hvorostovsky. Tisztelt Bíróság! Elfogultságot kell bejelentenem. Imádom a pasit. :D Kezdjük a hangjával: csodálatos. Olyan lírai, olvadékony és mégis férfias, hogy az ember (ha nőből van) habozás nélkül a művész úr karjaiba omlana. Más típusú hang, mint amit Verdi-baritonoktól megszoktunk, ez kétségtelen. Cizelláltabb, \"mozartosabb\". A kinézete meg... írhatnék ide egy többoldalas költeményt. :D Ami - rendezési szempontból - igen tetszett, hogy valahányszor megjelent, ezüstös fény áradt el a színpadon, ami 1. nyilván az őt kísérő állandó holdfényt szimbolizálja 2. előnyös a hajszínéhez. :DDD Nah, drága gróf úr egyébként alkoholista a rendező szerint, mindenesetre a táboros jelenetben eléggé részegnek tűnt, és laposüvegből iszogatott. Amin viszont jókat röhögtem (egész váratlanul) az a Leonórával való duettje volt. Leonóra úgy letámadta (már jóval a szóbeli felajánlkozás előtt), hogy azon drukkoltam, mikor tépi le a kabátját... ez végül nem történt meg, de egyébként jó ötlet: végre nem csak állnak (esetleg Leonóra térdel) egyhelyben, hanem reálisan játszottak is a duett alatt. És persze sugárzott az egészből az erotika. Nagy színésznő ez a Leonóra, de reménytelenül ízlésficamos. Hát igen, ha Cura praszt, Hvorostovsky arisztokrata. :) Enyhén dekadens, úgy néz ki, mint Lucius Malfoy, de sehogy sem lehet haragudni rá. Aki ilyen szépen énekel, az nem lehet gonosz. :) Pláne Leonóra kacérkodik vele, aztán meg átveri. Én megértem. :D Tómasson. Hát igen, ebben az előadásban Ferrando jelen van. Nem is akárhogy. Nem \"öreg harcos\" - egy viszonylag fiatal, kopaszra borotvált, sebhelyes arcú figura, roppant fenyegető és sötét jelenség. Távolról sem a megszokott őszülő, megkopott hangú bácsi, aki árnyékként sertepertél Luna körül. Ennek a Ferrandónak van egyénisége, és van hangja is. Sajnos, a magas fekvésú szólamból nem derült ki, milyenek a mélységei a basszistának, de remélem, vannak neki - ezzel a fejjel meg ezzel a kisugárzással igen jó Hagen lenne. A fináléról érdemes még írni - szerintem gyönyörű. Mivel 19. századba van rakva a cselekmény, a lefejezés enyhén anakronisztikus módszer lenne (bár a bosozrkányégetés is elég ódivatú dolog). Luna tehát saját kezűleg lövi le Manricót. Helyes! :) (Az ember fellélegzik, hogy Cura megkapta a magáét.) Amikor aztán megtudja a szörnyű igazságot, odarohan, és a karjaiba veszi. Ez olyan megható volt... és végül is termsézetes reakció, csak hát egy offstage lefejezésnél nem lehet megcsinálni. :) Összesítés: Cura ellenére megéri a többiekért - szép előadás. 10/9
Ez a Trubadúr tényleg jó lehet. :D Nekem eddig megvan a Karajanos bécsi - szereposztásilag tökéletes, csak a kóruson röhögök, mert olyan tipikus bécsi nyárspolgár fejük van... vasárnap a Práterbe viszik a gyerekeiket és beülnek egy cukrászdába a Mariahilfer Strassén. Továbbá megkaptam végre a 2002-es londoni Trubadúrt, erről következzék egy rövid recenzió. :D José Cura Dmitri Hvorostovsky Veronica Villarroel (a borító szerint két r... ők tudják) Yvonne Naef Tómas Tómasson Először is: a rendezés. Egy-két hülyeséget leszámítva elég jó. Ami abszolút nem tetszett, az a katonakórus alatt előadott táncos-vívós izé, azokkal a bőrszerkós, búvárszemüveges (?) pasikkal, úgy néztek ki, mint valami szadomazo gonosz izék egy idegen bolygóról. Elmehettek volna a Star Trekbe ellenséges fajnak. Egyébként a ruhák jók voltak, a színszimbolika is, a fények is, csak keveselltem a fényt időnként. A 4. felvonás első jelenete a mélypont, szegény Leonórából alig látszik valami, pláne egy rém előnytelen kendő van rajta. A jók mind vöröses-barnás-bordós színeket hordanak, a rosszak sötétkék, aranydíszes egyenruhát. Egy dolgon akadtam ki: Leonóra a Castelloros jelenetben átvedlett Carmenes cuccba, és minősíthetetlen dolgokat műveltek Manricóval. Azért Leonóra \"nem olyan lány\"... szerintem. Művész urak-hölgyek. :D Kezdjük a hölgyekkel. Veronica Villaroel igen szép hang, bánni is tud vele, nem találtam benne kifogásolnivalót, ami nem tetszett, az mind rendezési hülyeség volt. Jó Leonóra - ha nem is Leontyne Price, de hát belőle csak egy van. :) Yvonne Naef meglepően fiatal Azucena (végre nem kócos vén banyát látunk), csak így kissé felborul a Manricóval való viszonya. Inkább látszanak szerelmespárnak, mint anyának és fiúnak... Egyébként a hölgy vonzó külsejét Luna gróf kiéhezett katonái is díjazták. Kissé hevesen. A hangja pompás, az alakítás is igen jó, mégsem tudta ellopni a show-t. Persze, bennem most még igen élénken él Fiorenza Cossotto Azucenája - vele azért nem versenyezhet, de igen tehetséges énekesnő. Szívesen megnézném másban is. Plusz pont a jelmezeseknek: nagyon jó volt a fémizékkel teletűzdelt frizurája. :D Cura. \"Hé, várjatok, még el kéne búcsúznom az anyámtól... ja, hogy ez nem a Parasztbecsület? Hoppá.\" (Akár ezek is lehettek volna az utolsó szavai.) Sajnos, tényleg nem áll a helyzet magaslatán. Pedig hallottam én már nagyon jónak is, de ez nem megy neki. Általában a tenoroknak vagy az f-moll ária, vagy a Stretta gondot okoz, de ha mindkettő, akkor ott már baj van. :( Nem is szólva néhány csúnya, verista stílusú elbődülésről. Művész úr! Ez tényleg nem a Parasztbecsület... És hogy miért paraszt? Mert az. Mert kb. úgy játszik, mint Tomas Milian fénykorában. (A neves kubai színész olasz westernek egész sorában játszott mexikói paraszt-banditákat...) Kérem szépen, hol marad a nemes lovagköltő? Hol marad a lovag, mint olyan? Mióta fogunk pisztolyt valakire, akinél kard van? Ilyet tenorista nem tesz! Piros lapot neki. Akárhogy is, Manrico sokkal színesebb sokoldalúbb figura ennél. Nem is szólva, hogy egy Domingo, egy Di Stefano, egy Björling után... úgy éreztem, hogy az Operaháznak van legalább 3-4 olyan tenorja, aki ennél sokkal jobban elénekelné... Vívni azért tud, tegyük hozzá. Végre egy dinamikus első finálé - eleinte csak vívnak, a végén már bunyóvá fajul a dolog. Hvorostovsky. Tisztelt Bíróság! Elfogultságot kell bejelentenem. Imádom a pasit. :D Kezdjük a hangjával: csodálatos. Olyan lírai, olvadékony és mégis férfias, hogy az ember (ha nőből van) habozás nélkül a művész úr karjaiba omlana. Más típusú hang, mint amit Verdi-baritonoktól megszoktunk, ez kétségtelen. Cizelláltabb, \"mozartosabb\". A kinézete meg... írhatnék ide egy többoldalas költeményt. :D Ami - rendezési szempontból - igen tetszett, hogy valahányszor megjelent, ezüstös fény áradt el a színpadon, ami 1. nyilván az őt kísérő állandó holdfényt szimbolizálja 2. előnyös a hajszínéhez. :DDD Nah, drága gróf úr egyébként alkoholista a rendező szerint, mindenesetre a táboros jelenetben eléggé részegnek tűnt, és laposüvegből iszogatott. Amin viszont jókat röhögtem (egész váratlanul) az a Leonórával való duettje volt. Leonóra úgy letámadta (már jóval a szóbeli felajánlkozás előtt), hogy azon drukkoltam, mikor tépi le a kabátját... ez végül nem történt meg, de egyébként jó ötlet: végre nem csak állnak (esetleg Leonóra térdel) egyhelyben, hanem reálisan játszottak is a duett alatt. És persze sugárzott az egészből az erotika. Nagy színésznő ez a Leonóra, de reménytelenül ízlésficamos. Hát igen, ha Cura praszt, Hvorostovsky arisztokrata. :) Enyhén dekadens, úgy néz ki, mint Lucius Malfoy, de sehogy sem lehet haragudni rá. Aki ilyen szépen énekel, az nem lehet gonosz. :) Pláne Leonóra kacérkodik vele, aztán meg átveri. Én megértem. :D Tómasson. Hát igen, ebben az előadásban Ferrando jelen van. Nem is akárhogy. Nem \"öreg harcos\" - egy viszonylag fiatal, kopaszra borotvált, sebhelyes arcú figura, roppant fenyegető és sötét jelenség. Távolról sem a megszokott őszülő, megkopott hangú bácsi, aki árnyékként sertepertél Luna körül. Ennek a Ferrandónak van egyénisége, és van hangja is. Sajnos, a magas fekvésú szólamból nem derült ki, milyenek a mélységei a basszistának, de remélem, vannak neki - ezzel a fejjel meg ezzel a kisugárzással igen jó Hagen lenne. A fináléról érdemes még írni - szerintem gyönyörű. Mivel 19. századba van rakva a cselekmény, a lefejezés enyhén anakronisztikus módszer lenne (bár a bosozrkányégetés is elég ódivatú dolog). Luna tehát saját kezűleg lövi le Manricót. Helyes! :) (Az ember fellélegzik, hogy Cura megkapta a magáét.) Amikor aztán megtudja a szörnyű igazságot, odarohan, és a karjaiba veszi. Ez olyan megható volt... és végül is termsézetes reakció, csak hát egy offstage lefejezésnél nem lehet megcsinálni. :) Összesítés: Cura ellenére megéri a többiekért - szép előadás. 10/9
194 vichy 2008-01-25 09:58:18 [Válasz erre: 193 Aptiti 2008-01-25 09:39:08]
Én a CDBT-től rendeltem meg, de (drágábban) az Alexandrában, és a Rózsavölgyiben is láttam régebben.
Én a CDBT-től rendeltem meg, de (drágábban) az Alexandrában, és a Rózsavölgyiben is láttam régebben.
193 Aptiti 2008-01-25 09:39:08 [Válasz erre: 192 vichy 2008-01-25 09:27:03]
Bravo,bravo...kedves vichy, Teljesen ámulatba ejtett a filmkritikád. Rohanok és én is megszerzem ezt a felejthetetlen alkotást. Hol lehet \'eme\' műhöz hozzájutni?
Bravo,bravo...kedves vichy, Teljesen ámulatba ejtett a filmkritikád. Rohanok és én is megszerzem ezt a felejthetetlen alkotást. Hol lehet \'eme\' műhöz hozzájutni?
192 vichy 2008-01-25 09:27:03
Verdi: A trubadúr Manrico - Mario Del Monaco Leonora - Leyla Gencer Il Conte di Luna - Ettore Bastianini Azucena - Fedora Barbieri Ines - Laura Londi Ferrando - Plinio Clabassi Italian Television Chorus, Milan Italian Television Orchestra, Milan dir. Fernando Previtali VAI 1957 Hardy Classic DVD Tegnap este azt hittem, jót fogok kacagni ezen a remekművön, amely korai próbálkozás volt egy valódi operafilm létrehozására. Részben sikerült is: festett egek a festett hegyek mögött, de abszolút valódi lovak (hegyezik is a fülüket, mikor Bastianini énekel:-). A kamera, mint vérengző medve a rémfilmben, a bokrok mögül közeledik a gyanútlan szereplők felé, a katonák kardcsörtetve keresztbe-kasul rohangálnak a színen (arról nem is szólva, micsoda arcok:-). A jelmezek sem utolsók! Mario Del Monaco patacipőjében kénytelen óvatosan közlekedni a lépcsőn, Batman-álarca láttán azon gondolkodtam, vajon ez volt előbb, vagy onnan vették az ötletet. Leyla Genceren minden jelenetben különlegesebbnél különlegesebb fejfedők. Mégsem fulladt komédiába a dolog, és erről elsősorban a fantasztikus hangok tehetnek! Mario Del Monaco kivételével egyik szereplő sem lépte át a ripacskodási fájdalomküszöbömet (magas), de ő aztán mérföldekkel! MDM-et inkább csukott szemmel jó hallgatni, de úgy nagyon. Persze itt a lényeg: hallgatni mindenkit messzemenően érdemes ezen a dvd-n egészen Laura Londiig és Plinio Clabassiig! Van, akit nézni is. Szegény Ruiz neve lemaradt a borítóról, de még ő is nagyon jó! Mivel stúdiófelvételre tátognak a filmen, a hangminőség is jobb, mint más korabeli színpadi élő felvételen. [url]http://www.youtube.com/watch?v=zYR4nDeO9QQ;Részlet a filmből[/url]
Verdi: A trubadúr Manrico - Mario Del Monaco Leonora - Leyla Gencer Il Conte di Luna - Ettore Bastianini Azucena - Fedora Barbieri Ines - Laura Londi Ferrando - Plinio Clabassi Italian Television Chorus, Milan Italian Television Orchestra, Milan dir. Fernando Previtali VAI 1957 Hardy Classic DVD Tegnap este azt hittem, jót fogok kacagni ezen a remekművön, amely korai próbálkozás volt egy valódi operafilm létrehozására. Részben sikerült is: festett egek a festett hegyek mögött, de abszolút valódi lovak (hegyezik is a fülüket, mikor Bastianini énekel:-). A kamera, mint vérengző medve a rémfilmben, a bokrok mögül közeledik a gyanútlan szereplők felé, a katonák kardcsörtetve keresztbe-kasul rohangálnak a színen (arról nem is szólva, micsoda arcok:-). A jelmezek sem utolsók! Mario Del Monaco patacipőjében kénytelen óvatosan közlekedni a lépcsőn, Batman-álarca láttán azon gondolkodtam, vajon ez volt előbb, vagy onnan vették az ötletet. Leyla Genceren minden jelenetben különlegesebbnél különlegesebb fejfedők. Mégsem fulladt komédiába a dolog, és erről elsősorban a fantasztikus hangok tehetnek! Mario Del Monaco kivételével egyik szereplő sem lépte át a ripacskodási fájdalomküszöbömet (magas), de ő aztán mérföldekkel! MDM-et inkább csukott szemmel jó hallgatni, de úgy nagyon. Persze itt a lényeg: hallgatni mindenkit messzemenően érdemes ezen a dvd-n egészen Laura Londiig és Plinio Clabassiig! Van, akit nézni is. Szegény Ruiz neve lemaradt a borítóról, de még ő is nagyon jó! Mivel stúdiófelvételre tátognak a filmen, a hangminőség is jobb, mint más korabeli színpadi élő felvételen. [url]http://www.youtube.com/watch?v=zYR4nDeO9QQ;Részlet a filmből[/url]
191 Kundry 2008-01-23 22:06:55 [Válasz erre: 183 vichy 2008-01-23 10:09:56]
Hát... egy ilyen díszletben el tudnék képzelni egy Ringet (Rajna-parti jeleneket főleg), de itt kissé... fura. Nem rossz, csak szokni kellene. Ha már Trubadúr és modernkedés, ma jött meg a londoni előadás dvd-je - Cura, Villaroel, Naef és természetesen az ezüsthajú orosz isten... aki miatt megvettem. :DDD Bár, gondolom, ehhez képest klasszicizálónak fog hatni. A végén, mikor itt fellobbantak a tüzek, kimondottan Star-Wars-feelingem támadt, konkrétan Mustafar, és párbaj a lávamezőn... Bár ott is voltak érdekes családi kapcsolatok, szóval talán nem is túl meredek asszociáció...
Hát... egy ilyen díszletben el tudnék képzelni egy Ringet (Rajna-parti jeleneket főleg), de itt kissé... fura. Nem rossz, csak szokni kellene. Ha már Trubadúr és modernkedés, ma jött meg a londoni előadás dvd-je - Cura, Villaroel, Naef és természetesen az ezüsthajú orosz isten... aki miatt megvettem. :DDD Bár, gondolom, ehhez képest klasszicizálónak fog hatni. A végén, mikor itt fellobbantak a tüzek, kimondottan Star-Wars-feelingem támadt, konkrétan Mustafar, és párbaj a lávamezőn... Bár ott is voltak érdekes családi kapcsolatok, szóval talán nem is túl meredek asszociáció...
190 muzsika 2008-01-23 13:34:16 [Válasz erre: 188 vichy 2008-01-23 13:11:36]
Kedves daunerni, ...semmi gond! Igyekszem mielőbb \"összeseperni\" magam, s megtanulni linkelni! Épp\' ideje! ;-)
Kedves daunerni, ...semmi gond! Igyekszem mielőbb \"összeseperni\" magam, s megtanulni linkelni! Épp\' ideje! ;-)
170 vichy 2008-01-23 13:18:55 [Válasz erre: 186 vichy 2008-01-23 12:46:30]
Aki keres, az talál...:-)Momus-kritika az előadásról: Az NFZ esete a veristákkal (kalahari, 2004-05-27)
Aki keres, az talál...:-)Momus-kritika az előadásról: Az NFZ esete a veristákkal (kalahari, 2004-05-27)
189 daunerni 2008-01-23 13:13:06
Kedves muzsika 168-as hozzászólásodat töröltem, mert egy kezelhetetlenül hosszú sor széttörtdeli az egész oldalunkat. Viszont ugyanezt az eredményt lehetett volna pl. így: [url]http://www.youtube.com/watch?v=jA20-KeP6tA;Cotrubas, Lima, Don Carlo[/url] köszönöm
Kedves muzsika 168-as hozzászólásodat töröltem, mert egy kezelhetetlenül hosszú sor széttörtdeli az egész oldalunkat. Viszont ugyanezt az eredményt lehetett volna pl. így: [url]http://www.youtube.com/watch?v=jA20-KeP6tA;Cotrubas, Lima, Don Carlo[/url] köszönöm
188 vichy 2008-01-23 13:11:36 [Válasz erre: 186 vichy 2008-01-23 12:46:30]
Első és utolsó \"csak\" utólag kihúzva.
Első és utolsó \"csak\" utólag kihúzva.
168 vichy 2008-01-23 13:10:04 [Válasz erre: 185 vichy 2008-01-23 12:09:20]
Sőt a Parasztbecsületben is! Ld: [url]http://64.233.183.104/search?q=cache:JCRWNYQHWuUJ:www.filharmonikusok.hu/content.php%3Fsection%3D3%26tmp%3Des%26kat%3Dmufaj%26mid%3D31%26evad%3D2003-2004+zeljko+lucic&hl=hu&ct=clnk&cd=9&gl=hu&lr=lang_hu;itt[/url] Csak miért van áthúzva az időpont? csak nem elmaradt? Na mindegy, ez eddig csak a múlt. Mikor jön legközelebb?
Sőt a Parasztbecsületben is! Ld: [url]http://64.233.183.104/search?q=cache:JCRWNYQHWuUJ:www.filharmonikusok.hu/content.php%3Fsection%3D3%26tmp%3Des%26kat%3Dmufaj%26mid%3D31%26evad%3D2003-2004+zeljko+lucic&hl=hu&ct=clnk&cd=9&gl=hu&lr=lang_hu;itt[/url] Csak miért van áthúzva az időpont? csak nem elmaradt? Na mindegy, ez eddig csak a múlt. Mikor jön legközelebb?
187 Heiner Lajos 2008-01-23 13:04:04 [Válasz erre: 184 Heiner Lajos 2008-01-23 11:33:49]
És - zéta- szerint Pesten a Bajazzókban énekelt.
És - zéta- szerint Pesten a Bajazzókban énekelt.
186 vichy 2008-01-23 12:46:30 [Válasz erre: 182 Búbánat 2008-01-21 00:14:30]
Úgy látom, Lucic fellépett a Miskolci operafesztiválon 2002-ben és 2006-ban is. Utóbbin Lukács Gyöngyivel verista operarészleteket énekelt.
Úgy látom, Lucic fellépett a Miskolci operafesztiválon 2002-ben és 2006-ban is. Utóbbin Lukács Gyöngyivel verista operarészleteket énekelt.
185 vichy 2008-01-23 12:09:20 [Válasz erre: 182 Búbánat 2008-01-21 00:14:30]
Nagyon szívesen:-) [url]http://www.youtube.com/watch?v=t5eJYFaCOYo;Itt a részlet a Youtube-ról[/url]
Nagyon szívesen:-) [url]http://www.youtube.com/watch?v=t5eJYFaCOYo;Itt a részlet a Youtube-ról[/url]
184 Heiner Lajos 2008-01-23 11:33:49 [Válasz erre: 181 Tomasso 2008-01-02 23:42:34]
Köszönet az üzenetért. Lucic nevét korábban, szégyen-gyalázat, nem ismertem, azt hiszem, ebből az előadásból van fenn a youtube-on egy rövid részlet. Tamar pár éve elfogadható volt Bécsben. Carsen rendezései nagyon megosztják az embereket, ha jól emlékszem, Gregor Jóska egyszer miatta hagyott ott Belgiumban egy produkciót, és megint nem vagyok benne biztos, de mintha a Frau ohne Schattent az ő rendezésében láttam volna Bécsben, az lenyűgöző volt. Pontosabban, brutálisan erős, de jó.
Köszönet az üzenetért. Lucic nevét korábban, szégyen-gyalázat, nem ismertem, azt hiszem, ebből az előadásból van fenn a youtube-on egy rövid részlet. Tamar pár éve elfogadható volt Bécsben. Carsen rendezései nagyon megosztják az embereket, ha jól emlékszem, Gregor Jóska egyszer miatta hagyott ott Belgiumban egy produkciót, és megint nem vagyok benne biztos, de mintha a Frau ohne Schattent az ő rendezésében láttam volna Bécsben, az lenyűgöző volt. Pontosabban, brutálisan erős, de jó.
183 vichy 2008-01-23 10:09:56
Verdi: Il Trovatore Manrico: Carl Tanner Leonora: Iano Tamar Il Conte di Luna: Zeljko Lucic Azucena: Marianne Cornetti Ferrando: Giovanni Battista Parodi Ines: Deanne Meek Ruiz: José Luis Ordonez Wiener Symphoniker Orchestra / Moscow Chamber Choir / Chorus of the Bregenz Festival Musical Director: Thomas Rösner Stage Director: Robert Carsen Opus Arte Kobzos55-nek hála tegnap láthattam ezt a különleges Trubadúrt a bregenzi fesztiválról (a Mezzo is leadta). Olajfinomítóra emlékeztető vörösre festett acélépítmény, kezdetnek szép naplemente a tavon, majd sűrűn felcsap a láng a kéményekből. Leonora luxusautón érkezik, Luna meg egyenesen motorcsónakon. A katonák műanyag gépfegyverekkel rohangálnak, stb. Ez mind tetszett is, csak hát az énekesek! Tannernél szörnyűbb Manricót már rég hallottam, ha egyáltalán. Leonora sem nyűgözött le, még talán Azucena volt a leginkább tűrhető némi éles magas hangoktól eltekintve. (De mielőtt a produkcióban esetleg részt vett Momótól olyat kapnék ezért, amit nem teszek zsebre:-) Zeljko Lucic-tól viszont egyenesen le vagyok nyűgözve!!! Még ilyen gyönyörű hangot! Heiner Lajost csak irigyelni tudom, hogy élőben is hallotta: ld. Csodaelőadások Frankfurtban (Heiner Lajos, 2007-12-27), és remélem, egyszer majd nekem is lesz rá lehetőségem.
Verdi: Il Trovatore Manrico: Carl Tanner Leonora: Iano Tamar Il Conte di Luna: Zeljko Lucic Azucena: Marianne Cornetti Ferrando: Giovanni Battista Parodi Ines: Deanne Meek Ruiz: José Luis Ordonez Wiener Symphoniker Orchestra / Moscow Chamber Choir / Chorus of the Bregenz Festival Musical Director: Thomas Rösner Stage Director: Robert Carsen Opus Arte Kobzos55-nek hála tegnap láthattam ezt a különleges Trubadúrt a bregenzi fesztiválról (a Mezzo is leadta). Olajfinomítóra emlékeztető vörösre festett acélépítmény, kezdetnek szép naplemente a tavon, majd sűrűn felcsap a láng a kéményekből. Leonora luxusautón érkezik, Luna meg egyenesen motorcsónakon. A katonák műanyag gépfegyverekkel rohangálnak, stb. Ez mind tetszett is, csak hát az énekesek! Tannernél szörnyűbb Manricót már rég hallottam, ha egyáltalán. Leonora sem nyűgözött le, még talán Azucena volt a leginkább tűrhető némi éles magas hangoktól eltekintve. (De mielőtt a produkcióban esetleg részt vett Momótól olyat kapnék ezért, amit nem teszek zsebre:-) Zeljko Lucic-tól viszont egyenesen le vagyok nyűgözve!!! Még ilyen gyönyörű hangot! Heiner Lajost csak irigyelni tudom, hogy élőben is hallotta: ld. Csodaelőadások Frankfurtban (Heiner Lajos, 2007-12-27), és remélem, egyszer majd nekem is lesz rá lehetőségem.
182 Búbánat 2008-01-21 00:14:30
[url]http://www.amazon.com/gp/product/images/B000M06U5M/ref=dp_image_0/002-7425537-7679234?ie=UTF8&n=130&s=dvd; Ernani [/url] Ernani, the bandit, Marco Berti (ten); Don Carlo, King of Spain, Carlo Guelfi (bar); Don Ruy de Silva, a Spanish grandee, Giocomo Prestia (bass); Elvira, Silva’s niece and loved by Ernani, Susan Neves (sop); Don Riccardo, the King’s equerry, Samuele Simoncini (ten); Jago, equerry to Silva, Alessandro Svab, (bass) Orchestra and Chorus of the Teatro Reggio, Parma, Italy/Antonello Allemandi rec. live Teatro Reggio, May 2005, annual Verdi Festival. Dynamic – DVD, 2007 Ismerem (és megvan) a Metropolitan és a Scala nagyszerű előadásainak DVD-felvételei, s pár napja itt a harmadik képlemez is, amely igazán nagy örömöt okozott nekem; nincs értelme az összehasonlítgatásoknak, de azt nyugodtan elmondhatom a felvétel alapján, hogy ez a 2005-ös előadás látványban, kosztümben, díszletben, rendezésben felveszi a versenyt az említett rangosabb produkciókéval! A zenei megvalósítás és a rendezés egyaránt pompásnak mondható. Az énekesek „apait-anyait” beleadnak, rajtuk is múlott, hogy a felvétel végignézése közben nem volt okom zsörtölődésre, finnyáskodásra: Verdi fiatalkori remekműve a maga tökéletességében bontakozik ki a hallgató előtt, s hála a professzionális művészeknek és a színpadi megvalósításnak, nagy élvezettel adtam át magam a remek Verdi zenének és Hugo drámájának!
[url]http://www.amazon.com/gp/product/images/B000M06U5M/ref=dp_image_0/002-7425537-7679234?ie=UTF8&n=130&s=dvd; Ernani [/url] Ernani, the bandit, Marco Berti (ten); Don Carlo, King of Spain, Carlo Guelfi (bar); Don Ruy de Silva, a Spanish grandee, Giocomo Prestia (bass); Elvira, Silva’s niece and loved by Ernani, Susan Neves (sop); Don Riccardo, the King’s equerry, Samuele Simoncini (ten); Jago, equerry to Silva, Alessandro Svab, (bass) Orchestra and Chorus of the Teatro Reggio, Parma, Italy/Antonello Allemandi rec. live Teatro Reggio, May 2005, annual Verdi Festival. Dynamic – DVD, 2007 Ismerem (és megvan) a Metropolitan és a Scala nagyszerű előadásainak DVD-felvételei, s pár napja itt a harmadik képlemez is, amely igazán nagy örömöt okozott nekem; nincs értelme az összehasonlítgatásoknak, de azt nyugodtan elmondhatom a felvétel alapján, hogy ez a 2005-ös előadás látványban, kosztümben, díszletben, rendezésben felveszi a versenyt az említett rangosabb produkciókéval! A zenei megvalósítás és a rendezés egyaránt pompásnak mondható. Az énekesek „apait-anyait” beleadnak, rajtuk is múlott, hogy a felvétel végignézése közben nem volt okom zsörtölődésre, finnyáskodásra: Verdi fiatalkori remekműve a maga tökéletességében bontakozik ki a hallgató előtt, s hála a professzionális művészeknek és a színpadi megvalósításnak, nagy élvezettel adtam át magam a remek Verdi zenének és Hugo drámájának!
181 Tomasso 2008-01-02 23:42:34
Én úgy vagyok vele, hogy van olyan Verdi darab amit csak 1 féle szereposztásban volt alkalmam meghallgatni. De persze nekem is van olyan, amire bátran és jó szívvel mondok igent. Pl: Traviata: Domingo, Cotrubas, Miles, Kleiber Rigoletto: Alagna, Rost, Bruson, Muti(Andrea hangja miatt vettem meg) Trubadur: Callas, Di Stefano, Panerai, Zaccaria, Karajan Simon Boccanegra: Nucci, Burchuladze, Kiri Te Kanawa, Solti György Állarcosbál: Pavarotti, Price, Bruson, Solti György Don Carlos: Filipeschi, Gobbi, Christoff, Santin (és még sokan mások) Otello: Vinay, Nelli, Valdengo, Toscanini 1948. És ha már a Requemeket is felhoztátok: Aroyo, Veasey, Domingo, Raimondi, valamint: Price, Elias, Bjorling, Tozzi, Reiner Frigyes
Én úgy vagyok vele, hogy van olyan Verdi darab amit csak 1 féle szereposztásban volt alkalmam meghallgatni. De persze nekem is van olyan, amire bátran és jó szívvel mondok igent. Pl: Traviata: Domingo, Cotrubas, Miles, Kleiber Rigoletto: Alagna, Rost, Bruson, Muti(Andrea hangja miatt vettem meg) Trubadur: Callas, Di Stefano, Panerai, Zaccaria, Karajan Simon Boccanegra: Nucci, Burchuladze, Kiri Te Kanawa, Solti György Állarcosbál: Pavarotti, Price, Bruson, Solti György Don Carlos: Filipeschi, Gobbi, Christoff, Santin (és még sokan mások) Otello: Vinay, Nelli, Valdengo, Toscanini 1948. És ha már a Requemeket is felhoztátok: Aroyo, Veasey, Domingo, Raimondi, valamint: Price, Elias, Bjorling, Tozzi, Reiner Frigyes
180 Búbánat 2008-01-02 10:12:28
Giuseppe Verdi: A haramiák Gianni Raimondi, Renato Bruson Boris Christoff, Ilva Ligabue, Giampaolo Corradi, Giovanni Foiani Közreműködik: a Római Operaház Ének- és Zenekara Vezényel: Gianandrea Gavazzeni Élő felvétel: 1972. 11. 29. /Opera D’Oro/ A felvételen hallható zavaró körülmények (zörejek, zajok, súgás) ellenére élményszerűbb az ismert \"steril\" stúdiófelvételekhez (Gardelli/Philips vagy Bonynge/Decca) képest!
Giuseppe Verdi: A haramiák Gianni Raimondi, Renato Bruson Boris Christoff, Ilva Ligabue, Giampaolo Corradi, Giovanni Foiani Közreműködik: a Római Operaház Ének- és Zenekara Vezényel: Gianandrea Gavazzeni Élő felvétel: 1972. 11. 29. /Opera D’Oro/ A felvételen hallható zavaró körülmények (zörejek, zajok, súgás) ellenére élményszerűbb az ismert \"steril\" stúdiófelvételekhez (Gardelli/Philips vagy Bonynge/Decca) képest!
179 Alvaro 2007-11-29 09:18:57
Szerintem a legjobb Don Carlos: Carlos- José Carreras Fülöp- Nikolaj Gyaurov Erzsébet - Mirella Freni Eboli - Agnes Baltsa Posa - Piero Cappuccilli Il grand inquisitore - Ruggiero Raimondi Berlini Deutsche Oper Énekkara Berlini Filharmonikusok Herbert von Karajan (EMI,1978)
Szerintem a legjobb Don Carlos: Carlos- José Carreras Fülöp- Nikolaj Gyaurov Erzsébet - Mirella Freni Eboli - Agnes Baltsa Posa - Piero Cappuccilli Il grand inquisitore - Ruggiero Raimondi Berlini Deutsche Oper Énekkara Berlini Filharmonikusok Herbert von Karajan (EMI,1978)
178 Estelle 2007-11-28 18:13:44 [Válasz erre: 162 elmander 2007-11-09 13:00:02]
Még nem vettem meg a dvd-t, de élőben láttam az előadást. Igaz, Skovhus lemondta, és helyette George Petean énekelt-alakított fantasztikus Posat.(nem tudom, milyen Posa Skovhus, de ha a Figaro-beli hangi teljesítményére gondolok, akkor csak örülni tudok, hogy Peteant kaptuk \"ajándékba\". Az első fél órát kissé összehúzott szemöldökkel néztem végig (\"Már megint egy idióta, öncélú rendezés\"), amíg ráéreztem az ízére. Számomra is a legizgalmasabb Don Carlos volt, amit láttam (de valószínű, hogy erről írtam már annakidején). Egy lapon nem lehet emlegetni a poros, statikus, unalmas bécsi olasz változattal. Én amúgy is \"haragban vagyok\" az olasz változattal, mert összeollózottnak tartom.
Még nem vettem meg a dvd-t, de élőben láttam az előadást. Igaz, Skovhus lemondta, és helyette George Petean énekelt-alakított fantasztikus Posat.(nem tudom, milyen Posa Skovhus, de ha a Figaro-beli hangi teljesítményére gondolok, akkor csak örülni tudok, hogy Peteant kaptuk \"ajándékba\". Az első fél órát kissé összehúzott szemöldökkel néztem végig (\"Már megint egy idióta, öncélú rendezés\"), amíg ráéreztem az ízére. Számomra is a legizgalmasabb Don Carlos volt, amit láttam (de valószínű, hogy erről írtam már annakidején). Egy lapon nem lehet emlegetni a poros, statikus, unalmas bécsi olasz változattal. Én amúgy is \"haragban vagyok\" az olasz változattal, mert összeollózottnak tartom.
177 Kundry 2007-11-28 17:20:33
A francia nyelvű \"ős\" Don Carlos nagyon jó volt, Mezzón láttam. Halfvarson mint Főinkvizítor és Meier mint Eboli szinte ellopták a show-t, de mindenki kitűnő volt. Egészen meglepődtem, hogy Waltraud Meier Ebolit énekelte. És hogyan! Úgy látszik, nem betonozódott be a hangja a német fachba, ami nagy szerencse. Sok jó Ebolit hallottam már, de ő a legjobbak között van, színászileg is.
A francia nyelvű \"ős\" Don Carlos nagyon jó volt, Mezzón láttam. Halfvarson mint Főinkvizítor és Meier mint Eboli szinte ellopták a show-t, de mindenki kitűnő volt. Egészen meglepődtem, hogy Waltraud Meier Ebolit énekelte. És hogyan! Úgy látszik, nem betonozódott be a hangja a német fachba, ami nagy szerencse. Sok jó Ebolit hallottam már, de ő a legjobbak között van, színászileg is.
176 muzsika 2007-11-10 17:07:41 [Válasz erre: 173 elmander 2007-11-09 22:51:51]
Szívesen, nincs mit. Ugye? Én is nagyon de nagyon szeretem Cotrubast! ;-))) Nem akarlak rábeszélni, de érdemes lenne egyszer az egész felvételt megnézni, mert Lima -a nagy kedvencem- is remek benne! (De mi a baj a Warner kiadóval, nem vagyok erről képben!)
Szívesen, nincs mit. Ugye? Én is nagyon de nagyon szeretem Cotrubast! ;-))) Nem akarlak rábeszélni, de érdemes lenne egyszer az egész felvételt megnézni, mert Lima -a nagy kedvencem- is remek benne! (De mi a baj a Warner kiadóval, nem vagyok erről képben!)
175 elmander 2007-11-09 22:56:13 [Válasz erre: 167 muzsika 2007-11-09 22:01:10]
Köszönöm szépen az ajánlatod, megnéztem a részletet is, Cotrubas az egyik kedvenc énekesnőm, nem volt nehéz megnyernie... Láttam a dvd-t párszor az üzletekben, és csak a kiadó (warner) miatt féltem megvenni, mert párszor csalódtam a warner opera dvd-iben. De szerintem erről már írtak mások is más fórumban, úgy emlékszem
Köszönöm szépen az ajánlatod, megnéztem a részletet is, Cotrubas az egyik kedvenc énekesnőm, nem volt nehéz megnyernie... Láttam a dvd-t párszor az üzletekben, és csak a kiadó (warner) miatt féltem megvenni, mert párszor csalódtam a warner opera dvd-iben. De szerintem erről már írtak mások is más fórumban, úgy emlékszem
174 elmander 2007-11-09 22:53:53 [Válasz erre: 170 vichy 2008-01-23 13:18:55]
Teljesen megértem a gondolataidat, te ne haragudj, hogy hevesen reagáltam, csak tényleg a szívem csücske lett ez a felvétel:-)
Teljesen megértem a gondolataidat, te ne haragudj, hogy hevesen reagáltam, csak tényleg a szívem csücske lett ez a felvétel:-)
173 elmander 2007-11-09 22:51:51 [Válasz erre: 166 kobzos55 2007-11-09 21:55:54]
Kedves kobzos55! Emlékszem a dvd ajánlóidra, nagyon tetszett a stílusuk, és fel is adtad a leckét a követőknek, nehéz az ajánlók színvonalát tartani, de lehet, hogy megpróbálom, mindenesetre köszönöm szépen a meghívást. A \"modern\" ajánlataidból nagyon szeretem a Traviatát, hogy a Verdi topicban Verdinél maradjunk, az tényleg nagyszerű. A többi nincsen meg nekem, de utánuk nézek, a Luluval amúgy meg már szemeztem is a youtube-on:-)
Kedves kobzos55! Emlékszem a dvd ajánlóidra, nagyon tetszett a stílusuk, és fel is adtad a leckét a követőknek, nehéz az ajánlók színvonalát tartani, de lehet, hogy megpróbálom, mindenesetre köszönöm szépen a meghívást. A \"modern\" ajánlataidból nagyon szeretem a Traviatát, hogy a Verdi topicban Verdinél maradjunk, az tényleg nagyszerű. A többi nincsen meg nekem, de utánuk nézek, a Luluval amúgy meg már szemeztem is a youtube-on:-)
172 telramund 2007-11-09 22:21:47 [Válasz erre: 165 elmander 2007-11-09 21:44:02]
Még véletlenül sem akartalak megbántani -bocs-és beleestem abba a hibába amiben nem volna szabad-más örömét elvenni izlésvilágát figyelmenkivül hagyni. magam is láttam ezt a verziót.És ott a baj,hogy számomra pont a rendezés ami zavaró volt-magam inkább az operamúzeum irányába mutató rendezéseket kedvelem,ahol nem arra kell figyelni mit is szándékozik a rendező kifejezi-esetleg a zene rovására-hanem elmerülhetek a hangok szépségébe,amiről maga a műfaj ténylegesen szól. Valóban nagyszerúnek tartom a Metropoliten előadását Domingoval, Frenivel és mindenekelőtt a scalabelit,amit korábban már jeleztem.
Még véletlenül sem akartalak megbántani -bocs-és beleestem abba a hibába amiben nem volna szabad-más örömét elvenni izlésvilágát figyelmenkivül hagyni. magam is láttam ezt a verziót.És ott a baj,hogy számomra pont a rendezés ami zavaró volt-magam inkább az operamúzeum irányába mutató rendezéseket kedvelem,ahol nem arra kell figyelni mit is szándékozik a rendező kifejezi-esetleg a zene rovására-hanem elmerülhetek a hangok szépségébe,amiről maga a műfaj ténylegesen szól. Valóban nagyszerúnek tartom a Metropoliten előadását Domingoval, Frenivel és mindenekelőtt a scalabelit,amit korábban már jeleztem.
171 telramund 2007-11-09 22:12:02 [Válasz erre: 164 Franca 2007-11-09 18:30:00]
Scala bicentenáriumi előadása.Nyesztyerenko,Bruson,Obraczova,M Price Abbado
Scala bicentenáriumi előadása.Nyesztyerenko,Bruson,Obraczova,M Price Abbado
169 muzsika 2007-11-09 22:02:58 [Válasz erre: 165 elmander 2007-11-09 21:44:02]
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
167 muzsika 2007-11-09 22:01:10 [Válasz erre: 165 elmander 2007-11-09 21:44:02]
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
166 kobzos55 2007-11-09 21:55:54
Kedves elmander! Bár nem én voltam a címzetted... Az opera dvd-k fórumon 95, 97, 99, 102, 107 alatt tettem egy kísérletet, hogy írjunk olyan véleményeket, amivel segíthetjük egymást, ahogy Te is gondolod. Eddig nem találtam követőre. Nincs kedved csatlakozni? A \"modern\" rendezésekből nagyon tudom onnan ajánlani a Traviatat, a Trisztánt, a Lulut, a Gönnenwein vezényelte Varázsfuvolát, és a Lady Macbethet. Nem \"modern\", de nagyon mulatságos, pazar a glyndeboure-i Sevillai.
Kedves elmander! Bár nem én voltam a címzetted... Az opera dvd-k fórumon 95, 97, 99, 102, 107 alatt tettem egy kísérletet, hogy írjunk olyan véleményeket, amivel segíthetjük egymást, ahogy Te is gondolod. Eddig nem találtam követőre. Nincs kedved csatlakozni? A \"modern\" rendezésekből nagyon tudom onnan ajánlani a Traviatat, a Trisztánt, a Lulut, a Gönnenwein vezényelte Varázsfuvolát, és a Lady Macbethet. Nem \"modern\", de nagyon mulatságos, pazar a glyndeboure-i Sevillai.