Házy Erzsébet és Udvardy Tibor közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban:

Lehár Ferenc: A mosoly országa (1957) – Házy (Mi), Udvardy (Szu Csong)

Lehár Ferenc: A víg özvegy (1962) – Házy (Glavari Hanna), Udvardy (Daniló)

Lehár Ferenc: A mosoly országa (1963) – Házy (Mi), Udvardy (Szu Csong)

Lehár Ferenc: Éva (1964) – Házy (Éva), Udvardy (Oktáv)

Jacobi Viktor: Leányvásár (1964) – Házy (Bessy), Udrvardy (Tom Migglas)

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő (Qualiton, 1965) – Házy (Fedóra), Udvardy (Mr. X)

ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében (1966) – Házy (Annina), Udvardy (Herceg)

ifj. Johann Strauss: A cigánybáró (Qualiton, 1967) – Házy (Saffi), Udvardy (Barinkay)

Lehár Ferenc: A cárevics (1969) – Házy (Szonja), Udvardy (Alekszej, a cárevics)

Húsvét Nagypéntekjén az alkalomhoz illő dallamokkal teli, szép zenei összeállítást sugárzott a Dankó Rádió ma délutáni operettműsora, „Az a szép” – a műsorvezető-szerkesztő: Erdélyi Claudia

A műsorban elhangzottak részletek ebből a daljátékból is:

Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Endrődi Sándor, Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

- Rákóczi dala, jelenet és Rákóczi megtérése: „- Hogyha jő az este, várom félve-lesve, vár-e rám a csöndes álom, vagy kerget a kétség, kerül a reménység, leszel-e az én párom?... /- Nagyságos fejedelem, mindnyájan megértjük szíved fájdalmát. Hidd el. Közülünk nem egy dúdol ilyen dalt…/-  Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég. A dajkanóták emléke kél, egy árva népről bús dalt regél…”   (Udvardy Tibor, km.  Agárdy Gábor, Palcsó Sándor, Ujlaky László  - ének és próza)

- Amália és Rákóczi búcsúkettőse: „- Kezembe a kezed, szívemre a szíved, édes párom, tudom, hogy utolszor, tudom, hogy örökre el kell válnunk…”  (Barlay Zsuzsa,  Udvardy Tibor)

- Reuthreim Magda dala: „Fáj, fáj, fáj! Fáj a szívem… Sír, sír, sír!  Sír a lelkem, szegény árva!... ” (Sándor Judit - próza és ének; előtte a dialógusban Palcsó Sándor prózája is elhangzik)

- Magda és Jancsi jelenete – melodráma: „- Magda! Én halálomig a fejedelem mellett maradok!  - Én is, Andris! - Jó éjszakát, Magda!...(Sándor Judit, Palcsó Sándor – prózai dialógus zenei aláfestéssel)

- A III. felvonás fináléja - prózai jelenet, Rákóczi dala, együttes és kórus:  „- És ön nem gondol a feleségére? Sem a gyermekeire? – Igenis gondolok. De ez nem tartozik sem Önre, sem a császárra…/ - És ez nem sejtelem, itt állnak most előttem: az álmok…  - Hadd csókolom meg ajkad, édesem! Hadd ölelem meg gyermekem!.../- Rajta, e végszó: Pro Libertate!…- Lipót császárnak még ezt üzenem. Rajta hát, talpra állj, kesergő nemzetem!  Elég volt a kegyből, elég volt a szó! Lipót császár nem királyunk, eb ura fakó!...” (Udvardy Tibor, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Andor Éva, MRT Énekkarának férfikara)  

Film Színház Muzsika

1958. július 18.

Mi van a Víztoronyban?

Meglepő kérdés. Váratlanul hangzott el valamelyik este, nem is tudom már: a „Maxim" nevű mulatóban-e; vagy ama villa kertjében, mely a tündökletes szőkeségű Glavari Hannáé. A kérdés mindenesetre felvetődött; a víztorony pedig ott áll, karcsún, pontosan szemközt az imént említett párizsi helyekkel, — valahol a Margitszigeten.
Kezdetben négyen voltak a kíváncsiskodók: a víg özvegy, a víg követségi titkár, a víg nagykövetné, meg a víg francia márki; míg aztán e legutóbbi, névszerint Camille de Rosillon kézen fogta Valencienne-t, s így szólt: „Ti csak menjetek, mi addig megnézzük a rózsákat, meg azt a kicsi…” Az utolsó szavakat elnyelték a szigeti fák. Glavari Hanna imigyen Danilovics Danilo kíséretében megindult föl a Víztorony lépcsőfokain.
Hamarosan kiderült, hogy a víztoronyban — rengeteg a lépcső. És mély és zengő benne a visszhang. Hűvös is van egy ilyen szabású víztoronyban, ami szerfölött kellemes a párizsi, illetve pestbudai kánikula után. Mentek. Egyre feljebb, s amikor a szépséges Hanna a legutolsó lépcsőfokra tette karcsú lábát, kiderült, hogy még mi van a víztoronyban: rossz lépcsőfok, melyet a szárazság „hibásított meg", és amely így megsértette a víg özvegy bokáját! Danilovics Danilo átkarolta e baleset után Hannát, s kiléptek ketten az erkélyre, honnét csodálatos a kilátás; ahol a kedves szél mindenféle dallamokat idézett, hegyek felől, kétkarú folyó felől, síkságok felől és — az akkor dísztelen, kulisszátlan szigeti színpad felől.
Ez van a víztoronyban, s ami nincs, helyesebben: aznap nem volt?
Pontosabban szólva; akkor délben nem volt?
Víz.

/D. L./  (Dalos László)

Az egyik fotó alatt áll ez a szöveg:

„OTT ÉLT A LiDÉRC” — nem az erdő, hanem a víztorony rejtekén! Ő babonázhatta meg azt az utolsó lépcsőfokot, mely el akarta rejteni a Lehár-operett szerelmesei elől a fent kibontakozó panorámát.  Nem sikerült neki! Lám, Hanna már mosolyog ...

(Kotnyek és Farkas képei)

Esti Hírlap, 1958. július 15.

SZOMBATON DÉLELŐTT egy fotoriporter felvételeket készített a Margitszigeten  „A víg özvegy” két főszereplőjéről, Házy Erzsébetről és Udvardy Tiborról. Az egyik felvételt a szigeti víztoronyban akarták megcsinálni. A művészek felmentek a torony tetejére vezető lépcsőn, amelynek egyik foka Házy Erzsébet alatt a mintegy kétemeletnyi magasságban leszakadt. Szerencsére Házy Erzsébet meg tudott kapaszkodni a feljáró oldalvasában, s az előtte haladó Udvardy Tibor megragadta és felhúzta. A művésznő kezén és arcán szenvedett kisebb zúzódásokat.

Kapcs. 63. sorszám

„Víg özvegy a Margitszigeten”

1958. július 10., Magyar Nemzet

Mikor az opera operettet játszik — kirándul. Majálist tart. Juliálist. (Amilyen hónapban vagyunk.) Szörnyű sorstragédiák zordan éneklő hősei bonviván-primadanna szerepet alakítanak — Peter Grimes Danilót, Mimi Glavari Hannát — eljátszadoznak kedvük szerint, hancúroznak, táncikálnak. Opera, a zöldben.
Júliusi kirándulás a gyönyörű Margitsziget pázsitszínpadán, a lombos fák közt: ez a Víg özvegy is.
Lehár első világsikerét plántálták ide, a jelek szerint igen nagy sikerrel. A több mint ötvenesztendős Víg özvegy ma is frissen csendülő melódiái kelnek szárnyra operaénekeseink ajkán. Kitűnők a szereplők, jólhangolt az egész együttes, pazar a látványosság, nem maradnak el a fogatok, a lovak, amelyek mindig tapsot kapnak, gondoskodnak meglepő attrakciókról, (görögtűz helyett ezúttal váratlanul felrobbanó tűzijáték félemlíti meg a gyanútlan nézőt). A rendező, Mikó András, óriási térrel gazdálkodik, tud is vele mit kezdeni, mindent benépesít, igazi garden partyt rendez »Pontevedro« párizsi nagykövetségén. Az illúzió teljes; a néző szinte részt vesz a vidám társaság kedvteléseiben, mint meghívott vendég. Fülöp Zoltán tetszetős, artisztikus francia kastélyt varázsolt a színre, Márk Tivadar jelmezei gazdagon hatnak az erős reflektorfényben.

A Víg özvegy szabadtéri előadásának színpadi megalkotói közé tartoznak a szereplők — hiszen a jó alakítások a felvonások során szervesen építik a sikert, a produkció lényeges részét. 

Házy Erzsébet, mint Glavari Hanna, a cselekményben szereplő húszmillió nélkül is hódító, nagyon szép jelenség, áhított »víg özvegy«, éneke is behízelgő, s külön meglepetés az a primadonnai fölény, biztonság, amellyel prózai szerepét mondja-játssza.

Udvardy Tibor fölöttébb széles művészi skáláját bizonyítja Danilo: tud igazi bonviván lenni ez a nagy drámái hősöket magában hordó művész, elegáns világfi, orfeumjáró kedves mihaszna, és a szerelem igazi érzései közt elkomolyodó aranyifjú.

Maleczky Oszkár a humor nagykövete. Valenciennes, a kikapós feleség Koltay Valéria megszemélyesítésében kevésbé pikáns, mint maga az ábrázolt alak, de éppen az ízléses megformálás dicsérhető. Ilosfalvy Róbert érvényesíteni tudja szép, karcsú tenorját. Sokat derül a közönség Fekete Pál mókáin: nagyon jól ért hozzá, hogy a hálás Nyegus-szerepből — a túlzó ripacskodás elkerülésével — árassza a komikumot. Szőnyi Olga és László Margit a sok csinos nő közt is feltűnik. Egy-egy jó figurát hoz a színpadra Palócz László, Bende Zsolt, Kenéz Ernő, Göndöcs József, Kerekes Gábor.

Mutatósak, világvárosiasak az Eck Imre komponálta táncjelenetek, főként az »Arany és ezüst« keringőre készült hosszabb betét. Ugray Klotild, Rácz Boriska, Havas Ferenc és Róna Viktor kitűnően oldják meg az egyáltalán nem egyszerű, nagyrészt akrobatikus táncokra épülő feladatot, a tánckarral együtt.
Ha még hozzávesszük, hogy az előadást Kerekes János vezényli — aki köztudomás szerint maga is operett-komponista —, s az Operaház zenekara szívesen adja oda művészetét a könnyed, de értékes Lehár-muzsikának: végül is csak annyit mondhatunk, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad idei bemutatóját — operabemutató hiányában — a nyári évad eseményeként tarthatjuk nyilván.

/Szenthegyi István/

Udvardy Tibor

Udvardy Tibor operaénekes

Budapest, 1981. július 27. Udvardy Tibor operaénekes (tenor), kiváló művész, 1914. szeptember 4-én született Budapesten. Meghalt 1981. július 16-án, Budapesten.

 A képen: mély részvéttel kísérték utolsó útjára július 27-én a Farkasréti temetőben Udvardy Tibor kiváló művészt, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott magánénekesét.

A ravatalnál Domahidy László, érdemes művész, magánénekes búcsúzik.

 MTI Fotó: Wéber Lajos

cca 1943 Lehár Ferenc, Tamási Áron, Udvardy Tibor,

feliratozott fotó, MFI, 13x18 cm

 (Darabanth Aukciós Ház)

Lehár Ferenc és Udvardy Tibor operaénekes - 1943

Ma 105 éve született Udvardy Tibor (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár. 1981. július 16.)

Budapest, 1950. május 26. Udvardy Tibor operaénekes (Germont Alfréd, tenor) Giuseppe Verdi Traviata című, háromfelvonásos operájának szereplőjeként.

 A mű bemutatója 1950. május 26-án volt a Magyar Állami Operaházban, majd új beállásokkal folyamatosan játszották a színházi évadban. Az előadás rendezője és díszlettervezője Oláh Gusztáv, a karmester Otto Klemperer volt. A jelmezeket Márk Tivadar tervezte.

A műtermi felvétel készítésének pontos ideje ismeretlen.

 MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László

Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum

A kiváló operaénekesünkre emlékezett a Dankó Rádióban Nagy Ibolya, a Túl az Óperencián című operettműsor felelősszerkesztő-műsorvezetője, majd az alábbi zenéket szerkesztette be az adásba a tenorista felvételei közül:

- George Bizet: A gyöngyhalászok – Nadir románca (Udvardy Tibor, km. Magyar Állami Operaház Zenekarát Pless László vezényli)

- Lehár Ferenc – magyar szöveg Harsányi Zsolt: A mosoly országa - Szu-Csong dala, II. felv. „Vágyom egy nő után” (Udvardy Tibor)

- Zerkovitz Béla-dal: „Sokszor úgy szeretnék sírni...” (UdvardyTibor)

- Lehár Ferenc –magyar szöveg Mérey Adolf: A víg özvegy

Jelenet, együttes, Danilo elbeszélése és a II. felv. fináléja (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.  Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György.

Ezt az adást ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban, és az internetről is a www.dankoradio.hu oldalról.

Gounod: Faust - Szerelmi kettős, III. felv.,  Szecsődy Irén - Udvardy Tibor

Margit: Szecsődy Irén

Faust: Udvardy Tibor

Album - Fifty Years of Hungaroton - Singers

1987. május 27., 3. Műsor (Június 1-től az új nevére változik: Bartók Rádió) 13.52 - 14.22

"Felejthetetlen arcok az Operaházból" 

Udvardy Tiborra emlékezik Huszár Klára

Udvardy Tiborra emlékezett a Dankó Rádió operettműsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya!  

A kiváló tenorista ma harmincnyolc éve hagyott itt bennünket: a 67. életévében hunyt el  1981. július 16-án, Balatonbogláron. Udvardy Tibor több évtizedes operaénekesi pályafutása alatt sok-sok lírai meg drámai tenor fő- és karakterszerep nagyszerű alakításával örvendeztette meg mindenkori közönségét.

Udvardy az operaszerepei mellett szívesen lépett fel operettekben is, hiszen a jó megjelenésű művész szép énekhangjához remek színészi véna is járult, így nem állt távol tőle a bonviván-szerepkör sem; anno Lehár Ferenc is felfigyelt Udvardyra és megkaphatta „A Garabonciás” Józsi szerepét az Operaház új bemutatójában (1943. február 21.); a darabot - ami a Cigányszerelem átdolgozása -, maga a komponista tanította be a társulatnak és vezényelte a premier-előadáson.  A korabeli beszámolók szerint a címszerepben Udvardy Tibor énekben, megjelenésben egyik legsikeresebb produkcióját nyújtotta. Emblematikus operettszerepe volt A víg özvegy Danilója, amit mintha rászabtak volna: fellépett ezzel az Opera produkciójában a Margitszigeten is, később rádió- és hanglemezfelvételeken is megörökítették vele a bohém, követségi titkárt. Emlékezetes alakítást nyújtott Johann Strauss A denevér című nagyoperettjének Eisensteinjeként is,  de szerepelt  még A cigánybáró és a Három a kislány című darabokban is.

A Rádió különösen sokat foglalkoztatta: operettek, daljátékok zenei felvételeinek egész sorában számítottak rá – nemkülönben, a Qualiton/Hungaroron kiadó több operett hanglemezfelvételén is hallhatjuk Udvardy Tibor nemes orgánumú tenorját.

Teljes operettek-daljátékok, keresztmetszetek, részletek stúdiófelvételein énekel Udvardy, akinek előadásában a Dankó Rádió operettműsoraiban – örömünkre – rendszeresen felcsendülnek operettfelvételei; a rádió hangarchívumaiban található felvételek egy része már digitalizálva is eljut a hallgatókhoz.

Udvardy Tibor énekhangját őrzik egyebek között ezek a darabok:

Lehár Ferenc: A víg özvegy, A mosoly országa, A cárevics, Pacsirta, A kék mazúr, Luxemburg grófja, Éva,  Frasquita, Friderika

Kacsóh Pongrác: Rákóczi

Jacobi Viktor: Leányvásár

Kálmán Imre: A bajadér, A cirkuszhercegnő, Az ördöglovas, Csárdáskirálynő

Huszka Jenő: Mária főhadnagy, Lili bárónő

Nádor Mihály: Babavásár

Zerkovitz Béla: Csókos asszony; dalok

Buday Dénes: Csárdás; dalok

Fényes Szabolcs operettdalai

Szirmai Albert: Alexandra

Bródy Tamás: Nílusparti randevú

Buttykay Ákos: Ezüstsirály

Robert Stolz operettdalai

Dmitrij Kabalevszkij: Dalol a tavasz

Oscar Straus: Varázskeringő

Pjotr Csajkovszkij–Josef Klein: A diadalmas asszony 

Johann Strauss: A cigánybáró, Egy éj Velencében, A denevér

A „Túl az Óperencián” mai adásában Udvardy Tibor operettfelvételei közül most A denevérből hangzottak el részletek.

Udvardynak egyik "ütős" szerepe volt az Operában Eisenstein is, Johann Strauss operettjében. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat parádés stúdiófelvételt készített a dalműből (Qualiton, LPX 16558/59  - 1968; CD-1996), az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenearát Lehel György vezényli.  (Megjegyzem, öt évvel korábban, 1963-ban, ugyancsak Lehel György vezényletével, a Denevérből komplett rádiófelvétel készült Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Radnay György, Kozma Lajos és mások közreműködésével.)

•  Rosalinda - Eisenstein kettőse - „Óra-duett”, II. felv. (Ágai Karola, Udvardy Tibor )

 „Ez az ízlés, ez a szellem, ez a termet ritka kellem, ó, a láb itt csókra csábít…/ El ne szállj, te lelkem álma, te csábító szirén, vedd a maszkodat le drága, hogy az arcod lássam én…/ - Régi baj, csak néha érzem, gyorsan elmúlik ma már, gyorsabb most az érverésem, mint ahogy az óra jár/ - Itt az óra, nézzük meg, lássuk, hogyan ketyeg…”

• Pezsgő-tercett  (László Margit, Udvardy Tibor, Külkey László, énekkar)

„A szőlő égi nedve, lalalalalala, életünknek kedve, lalalalalala. A császárok, királyok, a grófok és lakájok mind szolgái, míg élnek, a szőlővenyigének. No, koccints hát, az áldásunk ma rászáll, ki császárok közt császár. Koccints, koccints tehát!…/Felségnek ez mindig jár, mindig jár, így dukál! Első pezsgő néven ő  császár és király!…/…Ő felsége sokáig éljen! A császár és király!”   

• Falke dala, jelenet és a  II. felvonás fináléja (Ágai Karola, Gaál Éva, László Margit, Bende Zsolt, Külkey László,  Palócz László, Udvardy Tibor, énekkar)

„ Lovag uram, köszöntöm Önt …- Merci, merci, merci! – Lovag úr, márki úr, igyuk ki!... – Egy szót urak, hallgassanak… Mivel a párok itt egymásra leltek,  a vágyban egyek a rokoni lelkek, hadd legyen egy testvéri nagy társaság, ki itt van, legyen egy család…. /- Most minden kézben egy telt pohár, s dalolja együtt mindegyik pár:  Egy család  a sok barát, pertu lesz itt mind a vendég….Most egy csók, s testvérként: dúdoljuk, most egy csók, dúdoljuk,  együtt dúdoljuk…. /- A csókból már elég, keringőre várunk rég. Fel mind vidám táncra, ez megkoronázza a mai kedves szép szupét!  /Táncoljunk már, no táncoljunk már, ezt várja minden pár! /Ó ez az éj, ez a boldogság… /- Testvér, hány óra van, nézd csak meg! Az én órám rosszul jár…/- Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Sietek, sietek, hol a kalapom?... /- Ó, ez az éj, ez a boldogság, vágy meg a bor tüze mámort ád, adna az élet is oly sok jót, mint egy órában ád a bor, s a csók!”

A délelőtti műsort meghallgathatjuk 18 és 19 óra között az ismétlésben, a Dankó Rádió hullámhosszán és a rádió internetes elérhetőségén.

A Dankó Rádió  mai  operettműsorában elhangzott zenék közül kiemelem Jacobi Viktor - Bródy Miksa -Martos Ferenc Leányvásárjának a részleteit:

- Tom és Lucy kettőse, 2. felv.: „Csendes álmok éjjelén, ringó csónak lágy ölén, asszonyomhoz járok én, visz az álom…/ - Mért nem jött vissza ő, a nyugalmam nem lelem, merre jár, engem hova vár, álmom nincsen már…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)

- Lucy, Bessy és Tom hármasa, 1. felv.: „Szörnyű helyzetben voltunk, jaj, mind a ketten…/Szép ez a vidék…” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor) 

- Bessy és Fritz kettőse, 2. felv.: „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó? Kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés, /- Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá élő szavam. Lázban ég és nem vigyázva szenvedély, ha megrohan…  /- Na, de, méltóságos úr! Nem szokás ölelni ily vadul.…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse - Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz, Yorkba bemegy és nyitott egy boltot is ott ö, egy pálinkás-boltot, ó, yes.…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- A Fináléból részlet: „Lettem egy édes, szerelmes nőnek a párja, királynőnek teszem meg az egész világ előtt!…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)

A „Túl az Óperencián” adásában még egy részletet hallhattunk Jacobi operettjéből: a televíziós változatban Bessy és Fritz szerepét Hüvösvölgyi Ildikó és Szerednyei Bélaalakította, most annak a produkciónak zenei anyagából szólalt meg kettősükben a vidám Dsilolo-duett: „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…”

Ezt az adást ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az interneten is, a rádió weblapján online.

A Dankó Rádió mai operettadásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, a ma 343 esztendeje született vezérlő erdélyi fejedelmünkre, II. Rákóczi Ferencre emlékezett.  (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.)

Az Országgyűlés 2018. november 27-én egyhangúlag fogadta el azt a határozatot, amely a 2019-es esztendőt II. Rákóczi Ferenc-emlékévnek nyilvánította.

Az emlékév jelmondata megegyezik a Rákóczi-szabadságharc jelmondatával: Cum Deo Pro Patria et Libertate (Istennel a Hazáért és a Szabadságért)

Természetesen, a „Túl az Óperencián” műsorának zenei blokkjában részleteket hallottunk:

Kacsóh Pongrác: Rákóczi  - történelmi daljáték (1906)

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00

Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). 

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília)

Vezényel: Kerekes János

Zenei rendező: Ruitner Sándor.  Rendező: László Endre

A szereposztás:

II. Rákóczi Ferenc – UDVARDY TIBOR

Reutheim Magda – Sándor Judit

Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor

Katica – Andor Éva

Kuczug Balázs – Palócz László

Sienawski hercegnő – Neményi Lili

Amália. Rákóczi felesége – Barlay Zsuzsa

Heister Hannibál, császári ezredes – Bende Zsolt (Kálmán György)

Badinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő
Bercsényi Miklós – Ujlaky László

Makra Pál, jobbágy – Agárdy Gábor
Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András
Esze Tamás – Zenthe Ferenc
Göröncsér, Andris apja – Márkus Ferenc
Gránátos Mihály – Rajz János
Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar
Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál
Inas a hercegnőnél – Dózsa István
I. hang – Zoltai Miklós
II. hang – Szoó György

A daljáték bejátszott részletei között az operaénekesek prózában mondott dialógusai is helyet kapnak.

- „Rákóczi megtérése” (UDVARDY TIBOR)

Fülembe csendül egy nóta még, 
Ott szunnyadott már a szívembe rég.
A dajkanóták emléke kél, 
Egy árva népről bús dalt regél.

A hársfák lombja szomorúan rezdül,
Lassú sóhajtás száll, miként a szél.
Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár,
Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.

Csak most születtem, most érzem én, 
Csinált a jókedv, nem igaz e fény.
Latorca partján a nóta más,
Leányok ajkán galambsírás.

Legények ajkán csatakürtök hangja,
Sodor mint orkán, vihar, zokogás.
/:Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár.
Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.:/

- Kuczug Balázs dala, II. felv. „Csillagos az ég, az éj csöndes, jöjj ki, galambom, senki sem lát…”  (Palócz László – próza és dal)

 - Rákóczi és Amália búcsúkettőse: ”Kezembe a kezed, szívemre a szíved, édes párom. Tudom, hogy utolszor, tudom, hogy örökre el kell válnunk…”  (Barlay Zsuzsa, UDVARDY TIBOR)

- Búcsú a hazától (prózában – Agárdy Gábor, Palcsó Sándor, UDVARDY TIBOR); – kórusjelenet (Énekkar)

- Rákóczi búcsúja  (prózában): „Bercsényi! Hazánk határára értünk. Búcsúzunk!... Én elmegyek. Messze, idegen országba. Azoktól, akik visszafordulnak, búcsúzunk. … Még a szél is velünk zokog, amikor: búcsúzunk…. „ (UDVARDY TIBOR)

- Folytatva dalban: „Fülembe csendül egy nóta még…” (UDVARDY TIBOR)

Ez a zenei blokk az egyórás rádióadás második felében hangzik el; ismétlése a Dankó Rádióban ma 18 és 19 óra között, valamint online a www.dankoradio.hu oldalon. 

Én meg átvettem "szó nélkül",  úgy ahogyan leírva van a honlapon, a fotó alatt... 

Az észrevételed jogos, ott a helye a Moldován Stefánia-topicban is:

Korábban nem tudtam, hogy László Margit Moldován Stefánia hasonmása. :-)

a Magyar Rádió stúdiója. László Margit és Udvardy Tibor operaénekesek.

a Magyar Rádió stúdiója, balról Udvardy Tibor és László Margit operaénekesek.
 

1965., Fotó: Szalay Zoltán

Forrás: Fortepan.hu

Magyar Rádió stúdiója.  Jacobi Leányvásár című operettjének felvételekor, Németh Marika operett-primadonna és Udvardy Tibor operaénekes.

1964. Fotó: Szalay Zoltán

Forrás: FortePan

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - „Túl az Óperencián” -  hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Km. Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.

Zenei rendező: Járfás Tamás.

Rendező: Cserés Miklós dr.

Négy részlet csendült fel az operettből:

- Lucy, Bessy és Tom hármasa: „Szép ez a vidék” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

- Lucy és Tom szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Csöndes álmok éjjelén” (Németh Marika, Udvardy Tibor)

- Négyes: „Kezdje végre, gróf úr… hogy udvarol egy valódi úr” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar)

- Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

E héten Medveczky Ádám karmesterrel beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adásában.

A délelőtti műsor – amit ma 18 órától újra meghallgathatunk az ismétlésben – második felében felcsendültek Lehár híres nagyoperettjének dallamai is: 

Lehár Ferenc: A víg özvegy

•  Az I. felvonás fináléja (Hanna, Valencienne, Daniló, Rosillon, Cascade, St. Brioche, kórus)  - Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Kövecses Béla, Kishegyi Árpád, Külkey László, az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília) Vezényel: Sebestyén András

„-Válasszon engem! Magam ajánlom! Legyen a szavazata kedvező… - Láb alól most elteszem…  -Válassza csak Cascadát, válassza csak St. Brioscht… -Éppen jókor érkezem…-Óh hőn szeretett szép hazám… -Válassza csak Rosillont, csak az egyetlent ki táncra való…  -Táncom önnel járom…-Nem táncolok… -A táncot tízezerért! - a tánca csak ennyit megér… -Bolond szegény… -De kitűnő a gondolat. Kérem a táncomat.  -Nem táncolok…” 

Érdemes tudni erről A víg özvegy-felvételről azt is, amiről felirat tájékoztatja a hallgatót:

víg özvegy (rádióoperett, 1941.) - töredék

"Valószínűleg élő adás során rögzített hanglemezsorozatot játszották le, amely 2017-ben egy magángyűjteményből került a Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum Igazgatósága által működtetett Gramofon Online hangarchívumához. Az eredetileg háromrészes, 140 perces adásnak mintegy a fele maradt fenn 287 db háromperces lemezoldalon, összesen 74 és fél perc hosszban.”

A téves feliratot ki lehet javítani a YT-on.

A Víg özvegy színpadi mű, rádióra alkalmazták, tehát ez a rádióváltozat.

Víg özvegy (rádióváltozat), 1941.

Ez a helyes megközelítés, nem minden operettfelvétel rádióoperett.

Sokan nem is tudják, "mi az a rádióoperett", néhány hete tőlem is megkérdezte ezt zenei életünk ismert és tehetséges személyisége, akinek ez a műfaj eddig távoli volt.

Nyilván felületességből került a rádióoperett megnevezés a YT feliratba.

Operett a rádióban: valószínűleg élő előadás alapján rögzítették stúdióban lemezre.

 víg özvegy (rádióoperett, 1941.) - töredék

Ezek a lényeges paraméterek:

1941.  december 24.  szerda, 8.10 – 10.30

Víg özvegy - Operett három részben. - Töredék

Zenéjét szerezte Lehár Ferenc.

"rádiószínpadra alkalmazta és rendezte dr. Németh Antal.

A verseket fordította dr. Liszt Nándor.

A rádiózenekari vezényli Fridl Frigyes.

Rendező dr. Németh Antal."

A Víg özvegy rádióoperettként való szerepeltetése, a téves felirat / YT / félrevezeti a közönséget.

Ez helyes:

1941.  december 24.  szerda, 8.10 – 10.30

„Víg özvegy“ - Operett három részben.

Zenéjét szerezte Lehár Ferenc.

A víg özvegy (rádióoperett, 1941.) - töredék

(1:14:49)

Érdekesség: a hangfelvétel bejátszása elején a korabeli Népszavában közzétett rádióműsorból "beúsztatva" látjuk a szereposztás kiírását, a közreműködő és alkotó személyek megnevezését - szinkronban a rádióbemondó ismertetőjével:

1941., december 24.  szerda, 8.10 – 10.30

„Víg özvegy“ - Operett három részben.

Zenéjét szerezte Lehár Ferenc.

Leon Viktor és Stein Leó szövegkönyve alapján rádiószínpadra alkalmazta és rendezte dr. Németh Antal.

A verseket fordította dr. Liszt Nándor.

A rádiózenekart vezényli Fridl Frigyes.

Rendező dr. Németh Antal.

Személyek:

báró Zéta Mirkó montenegrói párizsi nagykövet — Maleczky Oszkár;

Valencienne, a felesége — Farkas Ilonka;

gróf Danilovics Daniló, követségi titkár — Laurisin Lajos;

Glavari Hanna, az özvegy — Honthy Hanna;

Camille de Rosillon — Udvardy Tibor;

Vicomte Cascada — Hámory Imre;

Raoul de St. Brioche — Mally Győző;

Bogdanovics, montenegrói konzul — v. Garamszeghy Sándor;

Sylvanie, a felesége — Berky Lili;

Kromow montenegrói követségi tanácsos — Pethes Sándor;

Olga, a felesége — Haraszti Mici;

Prascoia — Gobbi Hilda;

Nyegus, írnok a követségen — Gózon Gyula;

Első, második, harmadik hölgy — Hódy Gitta, Kóry Judit és Romváry Gertrúd;

Első, második úr — Szilassy Gyula és Primusz István

Forrás: Magyar Nemzeti Filmalap - Filmarchívum

Közzététel: 2018. okt. 26., Youtube

Hogy a 14 darab Decelith-lemez hogyan kerülte el a Budapest ostromakor bekövetkezett pusztulást, legalább olyan megválaszolhatatlan kérdés, mint az, hogy vajon hová tűnhetett el a rádiójáték hiányzó másik fele.

RÁDIÓOPERETT, RÁDIÓDALJÁTÉK

Zenés játék -, zenés hangjáték a rádióban, rádióoperett, rádiódaljáték - rádiós műfajok.

A rádióoperett és a rádiódaljáték alapvető műfaji sajátossága, hogy a Magyar Rádió ill. elődje megrendelésére készült darab, amelyett ennek megfelelően először a Magyar Rádió mutatott be. (Ezt követően e művek közül több színpadra is került.) E rádiós műfaj eredete - lexikoni adat szerint - az 1930-as években német és olasz (rádióopera) kezdeményzésekre vezethető vissza. Ismereteim szerint ezeken a területeken nem terjedt el, ám hazánkban virult.

Az első magyar rádiódaljáték és rádióoperett zeneszerzője egyaránt: KEMÉNY EGON.

Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (smaragd, 2016-09-10 17:01:08)

Az első magyar rádiódaljáték:

Kemény Egon - Kulinyi Ernő: "Schönbrunni orgonák"  (1937)

96   Ardelao • előzmény13532018-05-14 06:34:26

A „Schönbrunni orgonák“ c. zenés hangjáték pontos szereposztása az 1937.06.29-i rádióműsor szerint:

 „Budapest I

 […]

20: „Schönbrunni orgonák.“ Zenés hangjáték egy felvonásban.

Szövegét Kulinyi Ernő, 

zenéjét Kemény Egon írta.

Rendező Barsi Ödön.

Vezényel ifj. Stephanides Károly.

Személyek:

A császár  — Csortos Gyula;

A főhercegnő — Hajós Éva;

A főherceg — Várady Lajos;

Girardi — Fekete Pál;

A színésznő — Tóth Böske;

Első szárnysegéd — Abonyi Tivadar;

Második szárnysegéd — Csergő István;

Főajtónálló — Kallós Emil;

Lakáj — Leövey Leó;

A mademoiselle — Harsányi Gizi;

A bécsi lány — Tapolczay Jolán.“ 

„Csortos Gyula új szerepe. Csortos Gyula, a Nemzeti Színház kiváló művésze, aki már hosszabb ideje nem lépett fel új szerepben, legközelebb a rádió mikrofonja előtt alakít új szerepet: I. Ferenc József király és császár szerepét. Az illusztris művész játssza ugyanis a Schönbrunni orgonák, Kulinyi Ernő és Kemény Egon zenés hangjátékának a főszerepét a rádióban június 29-én este. Csortos Gyula mellett, aki az ötven éves Ferenc Józsefet alakítja, Tóth Böske játssza a hangjáték női főszerepét, egy híres bécsi színésznőt, Bilicsi Tivadar személyesíti Alexander Girardit, a nagy bécsi jellemszínészt és Várady Lajos a fiatal János Szalvátor főherceget. Leövey Leó, a Vígszínház művésze, Harsányi Gizi és egy gyermekszínésznő játszik még jelentősebb szerepet a Schönbrunni orgonákban, amelynek előadását Barsi Ödön rendezi és ifj. Stephanidesz Károly vezényli.” 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kem%C3%A9ny_Egon

Az első magyar rádióoperett:

Kemény Egon - Mesterházi Lajos - Szász Péter - Romhányi József: „Májusfa” (1949)

Magyar Rádió, 1949. május 1.

Nagyoperett rádióra, az első rádióoperett. 

Szereplők: Fábry Edit (ének), Ferrari Violetta, Horváth Tivadar, Pándy Lajos, Darvas Iván, Kárpáti Zoltán, Rátonyi Róbert, Rafael Márta, Ruttkay Éva, Gera Zoltán 

Rendező: Dr. Rácz György 

A Fővárosi Operettszinház Zenekarát Majorossy Aladár vezényelte. 

(A „Májusfa-keringőt” és a "Balaton-keringő"-t a rádiófelvételen (1950) Gyurkovics Mária énekelte.)

Másokkal együtt én is nagyon örülök, hogy egy gyűjtemény révén ez a rádiófelvétel újra hallható, és amiből meghallgatva egyértelműen kiderül, hogy a Víg özvegy, 1941 nem rádióoperett, hanem már ismert operett rádiófelvétele  - rádiószínpadra alkalmazva. 

Nem is olyan könnyű napjainkban megtalálni a pontos műfaji adatokat, ebben nyújt segítséget ez a fórum (Operett a magyar rádióban), Kemény Egon zeneszerző fórumával karöltve. 

A rádióadások fel- ill. lekonferálásakor nem hangsúlyozták következetesen a rádiós eredetet, azaz volt amikor megemlítették (pl. rádióoperett) és volt, amikor csak a zenei műfajt (daljáték) mondták be.

Nagyszerű, archív hangdokumentum került elő  - sok más operaénekes nagyság és színészóriás -  köztük a fiatal Udvardy Tibor - közreműködésével: a rádióstúdióban lemezre rögzített "A víg özvegy" első teljes felvétele még töredékében is felbecsülhetetlen érték s persze kuriózum a javából!

Udvardy Tibor hazai viszonylatban idővel a legideálisabb gróf Danilovics Daniló lett Lehár operettjében; alakította a szerepet színpadon, énekelte rádió- és hanglemezfelvételeken - de itt még a másik tenorfőszerepben csillogtatta meg énekhangját: Camille de Rosillon karakterében  lophatta be magát a rádióhallgatók szívébe, az 1940-es évek legelején!

"Hagyatékból került elő az egyik legkorábbi rádióhangjáték Honthy és Laurisin hangjával"

Fidelio.hu 2018.10.26. 14:45

Az 1941-es hangfelvétel előkerülése hihetetlen szenzációnak számít a magyar rádiózás történetének dokumentumai között, hiszen a Magyar Rádió hangarchívuma az 1945-ös ostrom idején egy hangjáték kivételével teljes egészében elpusztult.

A Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum Igazgatósága által fenntartott Gramofon Online szerkesztői és kutatói egyedülálló hangdokumentumra bukkantak egy hanglemezhagyaték vásárlásakor, amelyet közzétettek a Filmarchívum Youtube csatornáján. A Víg özvegy rádióoperett felvételén Honthy Hanna és Laurisin Lajos hallható.

Az ember tragédiája 1938-as hangjáték-előadása az egyetlen teljes egészében fennmaradt rádiójáték a háború előtti korszakból, amely üzletekben is kapható volt, ennek köszönheti fennmaradását. Ami ezen kívül ma hallható, az töredék csupán, néhány perces röntgenfilmre, vagy lakklemezre vágott házi felvétel, amelyet az akkori középhullámú rádióadásokból otthon rögzítettek a megszállott rádióamatőrök. Ezekből a vegyes minőségű szilánkokból és a filmhíradó tudósításából azonban világosan kiderül, hogy

hihetetlen energiákat mozgósítottak akkoriban egy-egy rádiós hangjáték kedvéért, amelyeket minden alkalommal „élőben”, keverés és mindenfajta utómunka nélkül rögzítettek a rádióstúdióban.

Igazi bravúr volt ez a műfaj, amely időbeli terjedelménél fogva nem sok próbát engedhetett meg magának, ráadásul a rendezőnek, színészeknek és a zörejezőknek is egyazon stúdióban kellett dolgozniuk az egyetlen mikrofon szűk hatósugarában.

Az első rádiójátékokról nem készült hangfelvétel, így azok örökre elszálltak az éterben. Később azonban már egyre többet felvettek a PVC alapú, hajlékony úgynevezett „Decelith” lemezekre, amelyeket 1936-tól kezdett gyártani egy német celluloidgyár. Ezek képezték a Magyar Rádió hangarchívumának legértékesebb részét, hiszen a felvételek sok esetben csak egy példányban készültek.

Sajnos a most előkerült Víg özvegy hangfelvétel sem teljes, mégis hiteles képet ad a háborús évek rádiókultúrájáról, amelyről könyvtárnyi irodalom született már. Az 1941-ben felvett lemezeken a Víg özvegy 140 perces rádióoperett-változatának mintegy a fele maradt fenn, amely a színházi közvetítésekhez hasonlóan eredetileg háromrészes volt. A fennmaradt 74 percnyi hanganyag egybefüggő, a cselekmény a második felvonás közepén ér véget a 28. lemezoldalnál. A közismert Lehár-operett rendezője a most 50 éve elhunyt Németh Antal dr. volt, aki ezekben az években a Rádió drámai osztályát is vezette.

A hangjáték szereplői az akkori idők legnagyobb énekes színészei, akik közül sokakról ez a hangjáték az egyedüli fennmaradt hangzó dokumentum. Ilyen a férfi főszerepet alakító Laurisin Lajos is, aki a németek 1944-es bevonulásakor a Magyar Rádió irodalmi osztályának fődramaturgi székében épp az akkor eltávolított Németh Antalt váltotta. A női főszereplő Honthy Hannavolt, akit ebből az időből szintén csak legfeljebb filmről ismerhetünk. Egyedülálló színpadi karrierjének első évtizedeiről jóformán csak fényképek maradtak fenn, egykori játékát már az emberi emlékezet sem őrizheti. Rajtuk kívül számos operaházi és prózai színész is játszik a hangjátékban, amely az 1941-es karácsonyesti bemutatót követően még kétszer, 1942-ben és ’43-ban is szerepelt a Rádió műsorán.

Hogy a 14 darab Decelith-lemez hogyan kerülte el a Budapest ostromakor bekövetkezett pusztulást, legalább olyan megválaszolhatatlan kérdés, mint az, hogy vajon hová tűnhetett el a rádiójáték hiányzó másik fele.

A víg özvegy (rádióoperett, 1941) - töredék

https://www.youtube.com/watch?v=aMSx-h8PD_M

Magyar Nemzeti Filmarchívum

Közzététel: 2018. okt. 26.

„Víg özvegy“ - Operett három részben.

Zenéjét szerezte Lehár Ferenc.

Leon Viktor és Stein Leó szövegkönyve alapján rádiószínpadra alkalmazta és rendezte dr. Németh Antal.

A verseket fordította dr. Liszt Nándor.

A rádiózenekart vezényli Fridl Frigyes.

Rendező dr. Németh Antal.

Személyek:

báró Zéta Mirkó montenegrói párizsi nagykövet — Maleczky Oszkár;

Valencienne, a felesége — Farkas Ilonka;

gróf Danilovics Daniló, követségi titkár — Laurisin Lajos;

Glavari Hanna, az özvegy — Honthy Hanna;

Camille de Rosillon — Udvardy Tibor;

Vicomte Cascada — Hámory Imre;

Raoul de St. Brioche — Mally Győző;

Bogdanovics, montenegrói konzul — v. Garamszeghy Sándor;

Sylvanie, a felesége — Berky Lili;

Kromow montenegrói követségi tanácsos — Pethes Sándor;

Olga, a felesége — Haraszti Mici;

Prascoia — Gobbi Hilda;

Nyegus, írnok a követségen — Gózon Gyula;

Első, második, harmadik hölgy — Hódy Gitta, Kóry Judit és Romváry Gertrúd;

Első, második úr — Szilassy Gyula és Primusz István

Udvardy Tibor operaénekes ma 104 évvel ezelőtt született. (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július16.)

   A tenorista emlékét most az alábbi nekrológ-cikk beírásával idézem fel:

• Muzsika, 1981. szeptember (9. szám)

Emlékezés Udvardy Tiborra

Az évek szinte észrevétlen elperegnek, a veszteséglistán egyre több név sorakozik: Székely, Losonczy, Báthy, Halmos, Gyurkovics, Némethy, Palló, Radnai, Svéd, s most Udvardy is.

Nem lenne méltó hozzá, ha valamiféle szerepfelsoroló képeskönyv-szemlélettől vezettetve emlékeznénk rá, mégsem mellőzhetjük pályája néhány fordulójának fölelevenítését. Beugrással kezdte, a Zeneakadémiáról 1939 őszén az Operaházba kerülve mindjárt a Hunyadi Lászlót énekelte, s aztán a nyugalom éveinek békésebb öblébe kívánkozva, egyik utolsó föllépésén — megint. A két Hunyadi között a hangkarakterben egymástól távol eső kis- és nagy szerepek sora: Alfréd a Traviatában, Cavaradossi a Toscában, Faust, Ramerrez A nyugat lányában, Don José, Rómeó (Zandonai operájában), Lohengrin, Siegmund, két herceg: a Hovanscsina Golicinja és a Borisz Sujszkija, mellettük a kisebb feladatok: Melot a Trisztánban, Yamadori a Pillangókisasszonyban, Froh majd Loge A Rajna kincsében. Elfeledkezhetünk-e róla, hogy hány újabb magyar mű tenor-szólamát vitte sikerre; ő volt a Székelyfonó Legénye, a Huszti kaland Farkas Tamása, ő énekelte-alakította a Vizavít, a C'est la guerre voyageurjét, a Tragédia Luciferjét. És a lírai-drámai karakterszerepek meredek emelkedőjének még nem értünk tetőpontjára, oda, ahol Udvardynak lelki talányokat feszegető, pszichodramatikus alakításai sorolnak, s melyekben hazai operaszínpadokon máig nem akadt párja. Felejthetetlen, milyen érzékiség-korbácsolta drámai izgalom, igazi concitato remegett Herodesében, a gyanútól űzött, különc halászmester, Peter Grimes monológjában, milyen üszkösödő, vak szenvedély parázslott a Köpeny Henrijában, a Pikk Dáma pénz és szerelem dilemmája közt vergődő Hermannjában ...

Most már föltehetjük a szónokias kérdést: hogyan fért meg ennyi alak, ennyi lélek egyazon énekes-színészben. Bízvást mondhatjuk: úgy, hogy Udvardy „de tout coeur", egész szívével, egész habitusával, testestől-lelkestől művészetének élt, feloldódott benne. A rá kiosztott szerep nem egy-egy új szólam, kosztüm, maszk és néhány jól begyakorolt gesztus volt számára, hanem megoldandó feladat, szolgálat, mellyel az embert, az álmodozó-ábrándozó, a szenvedélytől szenvedő, a meghasadt lelkű embert, sorsok roppant kontrasztjait — a valóságot, az élet egy metszetét — kellett színre idéznie. Ehhez korántsem lett volna elég a természettől kapott fényes orgánum, a muzikalitás, a pallérozott technika, a vonzó megjelenés, ehhez szükség volt fejlett művészi morálra, ízlésre, színes és árnyalatos kifejező tehetségre, érzékeny atmoszférateremtő készségre. Ezek az erények együtt tették hivatottá Udvardyt, hogy föllépjen oratórium-énekesként koncertdobogón, énekeljen külföldön, vállaljon filmszerepeket, és időnként áldozzon a könnyebb múzsa oltárán.

Világlátásának, színgazdag ember- és helyzetismeretének egyik magyarázata talán az, hogy diákkorában festőnek készült. Nyugalomba vonulása (1973) után festegetéssel múlatta az időt; pasztell képein kissé fátyolosan, őszies nosztalgiával párlanak fel háztetők, kémények, udvarok, cukrászda-teraszok, hervadó levelekkel borított utcaszögletek. A szülőföld, a pesti táj, ahol Udvardy annyi sikert aratott, annyi igaz hívet gyűjtött.

A kiváló művész 67 évesen távozott; hangját lemezekről, magnetofonszalagokról hallhatjuk — az ember, a színész-énekes immár beköltözött barátai, tisztelői emlékezetébe.
 

/Albert István/

1943. JÚLIUS MAGYAR VILÁGHÍRADÓ - Lehár Ferenc A víg özvegy című operettje a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon - videorészletek

(Filmhíradók online)

„Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét nagy sikerrel mutatták be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.”

Rendező: Tihanyi Vilmos

Díszlettervező: Bercsényi Tibor; a tervei alapján festették: Kéry és Laszka

Jelmeztervezők: Dióssyné Nagyajtay Teréz és dr. Pintér Viktorné

Koreográfus: Horváth Margit

Karmester: Rubányi Vilmos

Km. a Budapesti Hangversenyzenekar

Karigazgató: Dötsch Zoltán

Szólótáncosok: Erőss Éva és Sallay Zoltán

Az 1943. július 21-i bemutató előadás szereposztásából:

Glavari Hanna – Szilvássy Margit

Danilo – Udvardy Tibor

Valencienne – Kelly Anna

Camille de Rosillon – Hámory Imre

Viconte de Cascada – Szomolányi János

Raoul de St. Brioche – Csáky Ferenc

Zéta Mirko – Maleczky Oszkár

Nyegus – ijfj. Latabár Árpád

Időpontok:

július 21 – 31.

augusztus 1-31.

szeptember 1-14.

Lehár Ferenc: A víg özvegy (1943)

középen Udvardy Tibor és Szilvássy Margit

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

A Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában részleteket hallhattunk 

Lehár Ferenc – Jenbach Béla, H. Reichert - Kulinyi Ernő A cárevics című operettjéből - benne:

- Szonja és a Cárevics kettőse - Tangó (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – 1969. a Rádió Dalszínháza felvétele – keresztmetszet.

A délelőtti adást újra meghallgathatjuk a 18 órakor kezdődő ismétlésben a Dankó Rádió hullámhosszán.

A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában Lehár Víg özvegyének részleteit is hallhattuk a  Magyar Rádió teljes stúdiófelvételéről:

A rádiófelvétel bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

Km.. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.

- Hanna és Danilo kettőse, II. felv.  (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

„Figyelj, lányom, kedveském, jönnek a vitézek, Lesz-e köztük vőlegény?  Vagy itt hagynak téged. Figyelj, mert a szemfüles férjet kaphat rögtön,régi csáb: légy ügyes, hagyd a puskát szemben. /- Víg mosollyal ajakán csalja-hívja őt a leány! - Tetszik néki a huszár, ezt a vak is látja már!  /- Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz! Nem kell neki angyal, lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Felsír a kis angyal, lova tovanyargal, bamba-bamba gyászvitéz!...”

- Induló – szextett, II felv. (Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla, Külkey László, Nádas Tibor):

„- Asszonynéppel! - Asszonynéppel! -Hogy kell bánni!

- Mondd meg, na, mondd!

- Ezt nem tudja kitalálni sem a bölcs, sem a bolond!

- Biztos módszert,

- Biztos módszert

- Kár keresni!

- Hasztalan!

- Mert hát minden asszonyszívnek

- Más-más tolvajkulcsa van.

-Egyiknek bókot súgsz fülébe,

- Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Tapintatosan jársz el véle

- Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Jó néha imponálni nekik!

- Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Ha kell, bosszants babádat végig!

- Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja

- Így vagy úgy! Megígy, meg úgy! -Házsártos néha Éva lánya!

- Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Bőrükben néha alig férnek!

- Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -S tőlünk olyan furcsákat kérnek

 -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy!

/- Bár az asszonyokhoz senki sem ért,

- Óh, az asszony!

- De rajongunk a női nemért!

- Mert a földön s égen a fő: Csak a nő, nő, nő,nő, nő!

- Barna, szőke, cseléd, úrinő

-Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő!

/- Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: de rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: csaka nő, nő, nő, nő, nő!...”

• A II. felvonás fináléja - részlet (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla, Külkey László, Nádas Tibor, Palcsó Sándor, Szoó György, az MRT Énekkara)

A "Túl az Óprencián " műsorának ezt az adását ma délután hat és hét között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és online a rádió  internetes elérhetőségein.

1978. január 15., Kossuth Rádió, 17.10 – 18.00

Magyar Operaénekesek

Udvardy Tibor

Kertész Iván műsora

1. Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij áriája, II. felv.
2. Gounod: Faust – Faust kavatinája, III. felv.
3. Verdi: Traviata – Alfréd áriája, II. felv.
4. Saint-Saëns: Sámson és Delila – Sámson áriája, III. felv. (km. a Magyar Állami Operaház Énekkara)
5. Poldini Ede: Farsangi lakodalom – Kálmán diák dala, I. felv.
6. Puccini: Tosca – Levélária (Cavaradossi)
7. Moniuszko: Halka - Jontek áriája, IV. felv.
8. Erkel Ferenc: Hunyadi László – László áriája, I. felv.
9. Bizet: A gyöngyhalászok – Nadir románca, I. felv.
10. Rimszkij-Korszakov: Szadko – Hindu dal

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában részleteket hallhattunk A víg özvegy rádiófelvételéről,  melyen Házy Erzsébet és Udvardy Tibor a színpadon már bemutatott „primadonna”- "bonviván" szerepüket, Glavari Hanna, gazdag özvegy  és gróf Danilovics Danilo, követségi titkár szólamát énekelték fel – operaházi partnereik oldalán:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

Lehár Ferenc: A víg özvegy
/Die Lustige Witwe, 1905/

Operett három felvonásban

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.

Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

• Nyitójelenet: Cascade és Zéta kettőse Kishegyi Árpád és Palcsó Sándor tolmácsolásában, km. az MRT Énekkara: 

„-  De szép ez az este, de fényes, oly dús ragyogó, vidám----Éljen ő, a bőkezű báró, sokáig éljen! Éljen ő!.. /- Én szívből köszönetet mondok, hogy tetszik mind e fény e dísz…”

• Vilja-dal, II. felv. (Házy Erzsébet és az MRT énekkara)

„Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, csak bámulta a tündérnőt. Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: /Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, néked adom éltemet. Vilja, egy csókod a sírba temet, néked adom éltemet…”

• Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

„ Figyelj, lányom, kedveském, jönnek a vitézek, lesz-e köztük vőlegény? Vagy itt hagynak téged. Figyelj, mert a szemfüles férjet kaphat rögtön, régi csáb: légy ügyes, hagyd a puskát szemben. / - Víg mosollyal ajakán csalogatja őt a lány…/ Tetszik neki a huszár, ezt a vak is látja már!…Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz. Nem kell neki angyal, lova tova nyargal. Bamba-bamba gyászvitéz. Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Felsír a kis angyal, lova tovanyargal,  bamba-bamba gyászvitéz! …”

• Grisette-dal, II. felv.  (Koltay Valéria és az MRT Énekkara) 

„Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla, szép grisettek, csábos fruskák, járnak-kelnek, fel s alá.Trallalli és trallalla, trallalli és trallalla, hipp-hopp, kipp-kopp, hipp-hopp, kipp-kopp, járkálunk csak fel s alá. Lakkos csizmánk lopva koppan, trallalli és trallalla, és fejünkön szép kalappal így grasszálunk fel s alá. Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo. E moi! / Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris,Rittantouri tantiri! Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris, Rittantouri tantiri!...”

• Szerelmi kettős, III. felv. (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)

„- Minden vágyam, súgom lágyan, jöjj, szeress! Szívem tágul, majd elkábul, jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, hinni kell, hogy eljön majd a boldogság. /- Dalod szívemhez szól, jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény,és arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, de mégis minden zeng imát: szeretlek téged és vágyom rád. /- Minden vágyam…”

• Induló – szextett, II. felv. (Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Várhelyi Endre) 
  
  „- Asszonynéppel! - Asszonynéppel! -Hogy kell bánni! -Mondd meg, na, mondd! -Ezt nem tudja kitalálni sem a bölcs, sem a bolond! -Biztos módszert, - biztos módszert -Kár keresni! -Hasztalan! -Mert hát minden asszonyszívnek -Más-más tolvajkulcsa van. -Egyiknek bókot súgsz fülébe,-Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Tapintatosan jársz el véle -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Jó néha imponálni nekik! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Ha kell, bosszants babádat végig! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja - Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Házsártos néha Éva lánya! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Bőrükben néha alig férnek! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -S tőlünk olyan furcsákat kérnek -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! /- Bár az asszonyokhoz senki sem ért,-Óh, az asszony! -De rajongunk a női nemért! -Mert a földön s égen a fő: Csak a nő, nő, nő,nő, nő! -Barna, szőke, cseléd, úrinő -Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! /- Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: de rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!...”
   
• Finálé (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara)

Az operett részletei a műsor első felében csendültek fel. A „Túl az Óperencián” adását újra meghallgathatjuk a ma délutáni ismétléskor a Dankó Rádióban, hat és hét óra között.

Johann Strauss: Egy éj Velencében

A Rádió Dalszínháza 1966. július 16-án, a Kossuth Rádióban (20.28 – 22.00) mutatta be a teljes operettet Házy Erzsébet, Sándor Judit, Zentay Anna,  Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Maleczky Oszkár énekfelvételével. Az  MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.  Horváth Ádám a rendező.  Magyar szöveg: Gáspár Margit és Kristóf Károly. A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.

Erről a stúdiófelvételről a  Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában három részlet csendült fel, ebből kettőben Házy és Udvardy  duettet énekelnek!

- Annina és a Urbinói herceg kettőse, 2. felv. (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):

„- Nincs senki más itt és ezért, nos, tárja fel, amit ígért! – Ígértem én? -  Hogy arcát láthatom, csak legyünk egyedül. – Ha ennyi! Vágya teljesül! - Mit látok? Szebb, mint amit vártam! Csodálatos! – Csak nyugalom! – Miért oly kegyetlen, angyalom!  Barbara... ennél többet… - Miről beszél?  Mondja csak! – Azt mondta…- Nos, mit mondtam hát?   - Azt mondta, hogy az alkalmas, s a randevún majd meghallgat. Nem így volt?  Ugye, emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  - Azt mondta, majd lesz alkalom, meg azt..- azt mondtam, hallgasson! Nem így volt ez?  Nem emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  /-  Drágalátos Barbara! Szépet hallok róla! Annyit mondhatok. Annyit mondhatok. - Ezzel még nem látom át, kettőnk itt ez hányadán…”

- Annina és a Urbinói herceg keringő-kettőse, I. felv. Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):

„- Táncolnak már?... - Igen, ma házi bál van nálam.  – Táncolhatnánk!  - Végre, vágyódó karomba zárom! – Táncolni óhajt? Akkor nem bánom, táncoljunk hát! Karoljon át!  - Már robban a vágy! … - Csókot egyet!.. Táncra fel!...”

A  "Túl az Óperencián" adását ma 18 és 19 óra között megismétli a rádió és így újra meghallgatható  Házyval és Udvardyval ez a két pompás kettős az operettből.

Áthozom ide az  Operett a magyar rádióban (1949 - 1990) topicba írt bejegyzésemet:

„Azok a boldog békeidők – 1870-1914”

A Dankó Rádióban a „Túl az Óperencián”  e heti műsor-sorozata a „békebeli operettek” - az I. Világháború előtti korszak neves magyar operett-komponistáinak és műveinek – felidézése jegyében állt össze: Verő György, Czobor Károly, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrác, Kálmán Imre, Szirmai Albert és Jacobi Viktormunkássága után ezen a hétvégén, tehát holnap is, csak Lehár Ferenc művészete és operettjei állnak a középpontban!

A mai adásnapon a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Lehár Ferenc  zenetörténeti jelentőségét hangsúlyozta,  az operett mint műfajban betöltött megkerülhetetlen, kimagasló alakját, az osztrák-magyar monarchiában, a Bécsben élő és alkotó magyar komponistát mutatta be: elsőként arról az önálló keringő darabjáról szólott, amellyel zeneszerző pályája első igazi sikerét aratta s mellyel befutott:  Arany és ezüst – mellesleg ennek a keringőnek a dallamaival – Nagy Ibolya választotta szignálként - indul naponta a Dankó Rádióban az operettadás.  Most a keringő hosszabb részletét is meghallgathattuk (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Rácz Márton vezényletével).

Lehár az operett műfaját is megújította. Az első alkotói korszakából kiemelkedik, és azóta is az operett egyik csúcsa: A víg özvegy – mely az 1905-ös bécsi bemutatójával forradalmasította magát a műfajt,  új utakat nyitott, kompozíciójával friss, megújult lendületre kapott a már kissé poros bécsi operett  maga is…

A víg özvegyből két nagy lélegzetű jelenet, az első és a második finálé hangzott fel az alábbi rádiófelvételről:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (1909)

Librettó: Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky

Fordította: Gábor Andor

A librettót átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső

Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara, vezényel: Breitner Tamás

Keresztmetszet.

Angele Didier, a párizsi Nagyopera énekesnője - Petress Zsuzsa
Fleury, a barátnője - Honthy Hanna
Juliette Vermont - Zentai Anna
Renée, Luxemburg grófja (Revail báró)  - Baksay Árpád
Bazil Bazilovics herceg - Feleki Kamill
Armand Brissard, festő - Rátonyi Róbert

• Nyitókórus, farsangi jelenet és René belépője: ” Farsang van, itt a karnevál  - „Szép igazán, barátim, ez a rajongás személyemért… Hogy ősöm volt ama Luxemburg, a nagy tivornyák hőse… végrendeletével így lettem  gróf ma éjjel  ./ Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, fenn az ernyő, nincsen kas…” (Baksay Árpád, km.  az Operettszínház Énekkara)
• Bazil dala: „Szívem szeret, valóság ez nem álom,,, /Vulkán! Izzó tüze hull rám…” (Feleki Kamill)

Másik rádiófelvétel volt: a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

A keretjátékot írta és elmondja: Rátonyi Róbert

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató:Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: László Endre

Szereposztás:
Angela – Sándor Judit
René – UDVARDY TIBOR
Sir Basil – Melis György
Juliette – Zentay Anna
Brissard – Palcsó Sándor

• Juliette és Brissard kettőse: „Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…” (Zentay Anna és Palcsó Sándor)
• A II. felvonás fináléja (Sándor Judit, Zentay Anna, Melis György,  Palcsó Sándor, UDVARDY TIBOR, az MRT énekkara)

A holnapi adásban is Lehár műveiből hallunk majd részleteket: Bécsi asszonyok; Cigányszerelem; Éva.

Ezt a délelőtti műsort a ma délutáni ismétléskor, 18 órától hallgathatjuk meg újra a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes oldalakon online.

Lehár - Kék mazúr - Dal - Udvardy Tibor

„Fáj a szívem érted, dalom is oly bús,… úgy jönnél vissza már!... Jöjj, veled álmodok én!…kedves, jöjj, várlak már!”

Lehár Ferenc – Zágon István – Dalos László: A kék mazúr – részlet (1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 14.05 – 15.15; az új Lehár-felvételek között a másik bemutató a Frasquita részletei voltak)

Km.: Koltay Valéria, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, valamint az MRT énekkara és  szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás.

A Youtoube-on a megnevezés alatt tévesen írták, hogy a karmester: Behár György!

Lehár - Pacsirta - Dal - Udvardy Tibor

Lehár Ferenc - Martos Ferenc: Pacsirta

Juliska és Sándor kettőse: „Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…” /”Kis Juliska, kis pacsirta, kis dalos madár, fészket rakjunk…” (Udvardy Tibor; a kettős második része, Németh Marika énekével, nincs rajta a linken)

Közismert, mennyire szerették egymást...

Kapcs. 9. sorszám bejegyzése

Honthy Hanna és Udvardy Tibor - Margitszigeti Szabadtéri Színpad - "Garden Party" - 1965 júliusa

Mátyás Mária és Udvardy Tibor - Puccini Toscájában...

Lehár Ferenc és Udvardy Tibor - Lehár  A garabonciás című daljátékának operaházi ősbemutatója idején (1943 február)

Egy példa arra, mi sülhet ki a Stretta: „Ó, szörnyű máglya, roppan már lángja, felforr a vérem, a lelkem űz! (Verdi: A trubadúr) és a „Teve van egypúpú, van kétpúpú, van négy púpú, sőt több…” (Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély lány) zenéjének és szövegének „összeházasításából” az együtt énekléskor.

Udvardy Tibor - Hollós Ilona - Németh Lehel – „Áthallások”

Részlet az operaénekesek és táncdalénekesek közös szilveszteri műsorából (1961)

Játékmester: Kellér Dezső.

A zsűriben: Fényes Szabolcs
 

A Dankó Rádió délelőtti Túl az Óperencián című operettadásának második felében részletek szólaltak meg

Lehár Ferenc A víg özvegy  című világsikerű operettjének hazai – „klasszikus” – teljes rádiófelvételéről:

A Rádió Dalszínházának a bemutatója 1962 karácsonyán volt a Kossuth rádióban:
Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája. Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Vezényel: Sebestyén András

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Rácz György

Szereposztás:

Glavari Hanna, gazdag özvegy – Házy Erzsébet
Danilovics Danilo, követségi titkár – Udvardy Tibor (Zenthe Ferenc)
Zeta Mirko, nagykövet – Palcsó Sándor (Rajz János)
Valencienne, a felesége – Koltay Valéria (Kállai Ilona)
Camille de Rosillon – Kövecses Béla (Kaló Flórián)
Cascade, vicomte – Kishegyi Árpád (Lázár Gedeon)
Raoul de St. Brioche – Külkey László (Petrik József)
Nyegus, írnok – Bilicsi Tivadar
Bogdanovics, konzul – Nádas Tibor (Nagy István)
Olga, a felesége – Korompay Vali
Kromov – Várhelyi Endre (Szoó György)
Sylviane, a felesége – Magda Gabi
Prisics – Balázs István

Erről a rádiófelvételről hallhattuk most a következő számokat:

- Daniló belépője, I. felv.: „A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám…” (Udvardy Tibor)

- Grizette-dal, II. felv.: „Ritantouri, tantire…” (Koltay Valéria, Női kar)

- Jelenet, Danilo elbeszélése és a II. felvonás fináléja: „…Egy ősi királyi családban…/-Párizsban így szokás…”  (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Nádas Tibor, Várhelyi Endre, énekkar)

- Szerelmi kettős a III. felvonásból: „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!…” (Házy Erzsébet,  Udvardy Tibor)

- A III. felvonás fináléja: „Bár az asszonyhoz senki sem ért…”  (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Nádas Tibor,  Palcsó Sándor, énekkar)

Ma 18 és 19 óra között megismétli a Dankó Rádió a délelőtt elhangzott műsorát.

Udvardy Tibor a „Hunyadi László” címszerepében

• Népszava, 1939. október 8.

A Zeneművészeti Főiskola operaszakos növendékeinek utolsó vizsgaelőadásán viharos tapssal tüntették ki mindenfelől az egyik fiatal tenoristát. Udvardy Tibor akkor oly elvitathatatlan sikert aratott, hogy operaházi szerződtetéséhez aznap este óta alig férhetett kétség. Márkus László igazgató abbeli igyekezetében, hogy a sokszor emlegetett tenorhiányt gyökeresen orvosolja, mindjárt négy fiatal kezdőénekessel szaporította együttesét, élükön Udvardy Tiborral, akihez nyilvánvalóan és indokoltan vérmes reményeket fűzött, — ami már abból is kiviláglik, hogy őt az új évad első hetében máris igény teljes, kényes címszerepben bocsátotta rivalda elé.
Bár Udvardy Tibornak Erkel Ferenc dalművében valóban kockázatos föladattal kellett megküzdenie, észrevehető volt, hogy a fiatal tenoristát úgyszólván első jelenetétől kezdve a nagyszámú közönség rokonszenve és bizalma kapta szárnyaira. Egyéniségében van valami, ami ezt a két fölbecsülhetetlenül fontos tényezőt hamarosan megnyeri. Ifjú lendülete és e lendület őszintesége, tisztasága ugyanis rokonszenvet és bizalmat ébreszt! Nem érezzük benne a kizárólag csakis önmagával törődő akarnokénekesek szokványos és ridegségükben hidegen hagyó tulajdonságait. Remélni merjük, hogy az Operaház vele nem csupán jó énekessel, hanem énekművésszel gazdagodott, akiben művészlélek keres és talál magasabb rendű cél kitűzéseket.
Ilyen körülmények között örömest bocsájtunk meg neki bizonyos — nagyon is érthető — kezdetlegességeket, mert lényének lendületes melegségével bőven kárpótol értük. Szép, csengő hangjában, választékos, ápolt ének módjában máris örömünket leltük. De inteni szeretnők őt a túl korai szerepektől, akárcsak a túlzottan sűrű szerepléstől, mert a fejlődésnek van bizonyos törvényszerűsége, amely nem siettethető káros következmények nélkül.
A többi szereplő közül Rösler Endrét illeti feltétlen dicséretünk V. László király kiforrott, pompás alakításáért.

Jemnitz Sándor

„Színészek, szerepek, pillanatok”

„Színjátszás — opera színpadon”

/Fim Színház Muzsika, 1958. február 21.

Demeter Imre/

A zenekritikák csak ritkán szólnak a színészi munkáról, hiszen operaszínpadon a hang a fontos. Itt a színjátszás legfőbb eszközét, a beszédet, az ének pótolja. Olykor azonban az alakítás maga is megragad. Ilyenkor a színészt is érezzük a muzsika, az ének mögött így történik most Benjámin Britten remekművű operájának, a Peter Grimes-nek az előadásán.

S ezúttal Udvardy Tibornak nem a hangjáról, kiváló énekkultúrájáról akarunk beszélni — mely ebben a roppant nehéz szerepben különös fénnyel csillog és kivételes élményt ad — hanem a színészi alakításáról. Játéka tökéletes harmóniában van énekével. Nemcsak énekli, hanem el is játssza a drámát. Britten a muzsikájához valósággal shakespeare-i méretű hőst talált; Grimes, a halász, nagyot akaró, reménytelen, fátumkísérte küzdelmében őrületbe rohanó ember. Arany ballada-hőseire is emlékeztet s a dráma walesi és skót balladák hangulatát idézi fel.

Udvardy egy tömbből faragja ki Grimes alakját. Már az előjátékban, a bíróság előtt valami furcsa végzetszerűség lengi körül. Mozgása, tartása olyan, mintha máris konokul szembeszegülne az őt körülvevő kegyetlen világgal. Ez a magányosság, ez a szembeszegülés csak erősödik a kocsma-jelenetben, amikor Grimes a szörnyű viharban tengerre száll, kicsiny inasával. Udvardy Tibor énekel s hangját, a különös britteni dallamokat kitűnő arcjáték és kifejező mozgás kíséri. Nem is kíséri: a hanggal együtt játszik. A dallamot erősíti a tekintete; szemének félőrült villanása a lelkében érlelődő tébolyt rajzolja meg. A színészi játék kegyetlen hitelességgel építi fel a tragédiát. A művész minden mozdulatával a harmadik felvonás drámai forrpontját készíti elő, az irtóztató, halált kiáltó kórus és Grimes pokoli párbaját. Ebben a jelenetben tán a legkiválóbb Udvardy játéka. A borzongató zenét döbbenetesen hű alakítással ábrázolja, valósággal az ő tagjaiban, testében zeng fel a kísérteties kórus; bukdácsolása, testének vonszolása, s arcának eltorzult vonásai is a beteljesedő tragédiát érzékeltetik, művészi erővel. Grimes sorsa elvégeztetett; a színésznek sikerült lélekrajzot adnia, pontosan indokolnia a halász, minden lépését, s nemcsak énekében, hanem játékában is felépíteni a drámát.

Az Operaház kiválóan rendezett, szép előadásában ez a színészi alakítás külön élményünk volt; a vad tenger viharzott és az érzelmek sűrűsödtek Udvardy Tibor játékában.

Film Színház Muzsika nekrológja – 1981. július 25. (30. sz.)

UDVARDY TIBOR

"Indulok, elmegyek, keresem elvesztett lelkemet” — énekelte Udvardy Tibor, bonvivánként egy egyfelvonásos Huszka Jenő-operettben, a rádió mikrofonja előtt, valamikor 1941-ben vagy 42-ben. Fiatalon, huszonhét-huszonnyolc évesen, egy szédületes lendülettel indult pályafutás elején. Hangjában azzal a férfibájjal, azzal a charme-mal, amely annyira az övé volt.
Most úgy ment el, hogy nem is indult. A halálon, ahogy a költő írja: átesett, mint egy álmon. Átálmodta magát egy másik közegbe, másfajta kottafejek és másfajta pasztellkréták közé.

Pataky Kálmán volt az eszménye, legalábbis az egyik. Ha pódiumon kellett fellépnie, legszívesebben az Una furtiva lagrimát, Nemorino románcát énekelte a Szerelmi bájitalból,akár a páratlan magyar lírai tenor-példakép; meg a Gyöngyhalászok Nadir-áriáját,meg a Hindu dalt a Szadkóból — csupa-csupa olyat, amit színpadon soha nem énekelhetett el. Volt benne valami egészen áttetsző, törékeny, nagyon sebezhető líra. Nem is olyan különös tehát, hogy ez a világfi-megjelenésű, ez az örök-Danilovics Daniló-könnyedségű művész — akit a múzsák, látszólag, a felhőtlen hősszerelmesek megtestesítőjének jelöltek ki — a zaklatott, a megtört, a meghasonlott, a hisztérikus lelkek: Hermann, Peter Grimes, Heródes remekmívű alakításával, aztán: Lenszkij halált sejtő szomorúságával; aztán Sujszkij herceg fondorlatos ravaszságával, Loge tűzisten cinikus okosságával írta be nevét legemlékezetesebben a magyar operajátszás históriájába.

Udvardy Tibor három és fél évtizedes operaszínpadi jelenléte: maga az eleven antisablon és antisematizmus. Miközben egyetlen Mozart-szerepe nem volt, Verdi is csak egy, a Traviata Alfrédja — művészi skálája Beppótól Canióig, Pinkertontól Luciferig, a nemes Hunyadi Lászlótól a C’est la guerre nemtelen Vizavijáig, az aljas Melot-tól a fennkölt Lohengrinig terjedt. „Mindig azt énekeltem, amire szüksége volt éppen a színháznak”— mondta egyszer, s némi neheztelés érzett a hangjában. Kissé tán jogosan. Mint ezen a pályán sokakkal megesik — az abszolút szerencséseket nem számítva — ilyen-olyan okok miatt ő is „elment” szerepek mellett. Mert a körülmények nem engedték, hogy találkozzanak. De: az ő igazi  találkozásai! Azok mégiscsak feltétlenek voltak.

És azokhoz nem csak énekes, de színész is kellett!

Udvardy Tibor nagy énekes sikerei a színészi átlényegülés nagy sikerei is voltak.
Sok mindenhez értett, mint a renaissance-emberek. Valamikor nehezen tudta eldönteni, festő legyen-e vagy énekes. Miután énekesként visszavonult, jelentkezett a másik szerelem. Előbb mintázott, majd a pasztellkrétát vette kezébe. Mintha tegnap lett volna, amikor az Operaház épületében, egy hangulatos kiállításon bemutatta legújabb képeit.

Mint a renaissance-emberek: szeretett élni.

A halálról legföljebb tréfás felsorolással beszélt: hányféle halálnem vár rá a színpadon. Megfojtják (A köpeny), lefejezik (Hunyadi László), dárdával döfik át (A walkür), mérget iszik (Veronai szerelmesek), tőrt döf a keblébe (Salome), sortűzzel végzik ki (Tosca), párbajban szúrják le (Trisztán és Izolda), párbajban lövik le (Anyegin), tengerbe fullad (Peter Grimes), főbe lövi magát (A pikk dáma). Egyszer hozzátette: „A tenorista akkor hal meg, amikor nem hagyják többé meghalni…”
Az ember akkor hal meg, amikor elfelejtik —írta valaki, valahol, valamikor.

Ki akarja, ki tudja Udvardy Tibort elfelejteni?!
 

/Dalos László/ 
 

Kapcs.: 151., 49. sorszámok

Nagy magyar előadóművészek – Udvardy Tibor

„LEMEZRŐL LEMEZRE”

/Film Színház Muzsika – 1977. január 1., (1. szám)/

A nagy magyar előadóművészek sorozatában Udvardy Tibor hanglemeze valóságos karácsonyi meglepetés. Egy csokorra való csemege gyűlt össze Bizet Gyöngyhalászokjától a Farsangi lakodalomig, s ha a sorozat nem is teljes, mégis méltó ízelítő Operaházunk néhány évvel ezelőtt még nagysikerű tenoristájának kiváló zenei képességéből, dinamikai bravúrjából, plasztikus szövegmondásából. Főképp pedig a tenoristák hangfajában oly szokatlan dús, sötét, gyönyörű hangszínéből.
— Hálás vagyok a Hanglemezgyárnak, hogy rám gondolt — mondja.  — Azelőtt az énekes, ha lelépett a színről, eltűnt a szürke ködben, ma a lemezfölvételek jóvoltából már-már a halhatatlansággal kacérkodhat.
Vizsgaelőadásán, 1939- ben a Bajazzók Canio áriájával és a Tosca Cavaradossijának levéláriájával tűnt fel, s ahogy mondja „ezzel kezdtem, és ezzel fejeztem be a pályámat”.  A lemezen felhangzó számokat régi rádiófelvételekről, régi lemezekről válogatták össze.

Hallgatjuk, a Traviata Alfrédjának II. felvonásbeli áriáját, s felidézünk régi emlékeket, Udvardy világraszóló előadásokon szerepelt a Traviatában: Failoni, Fricsay, Klemperer, Mario Rossi, Molinari-Pradelli, Ferencsik és még sok más neves karmester vezényletével.
Hányszor is hallottuk a Sámson és Delila Sámsonjában, Gounod Faustjában, és nagy öröm, hogy a lemezen életének alighanem egyik legemlékezetesebb szerepével, az Anyegin Lenszkij-áriájával is megajándékoz. A többi: Rimszkij-Korszakov Szadkójából a  hindu vendég dala, a szó jó értelmében slágere volt, s  a Hunyadi László első felvonásbeli áriája szép emlékeket kelt bennünk. Nem is szólva Moniuszko Halkájának Jontek áriájáról.
Amikor most találkozom vele, megint csak elmondja, hogy minden létező halálnemben meghalt a színpadon — párbaj, sortűz, méreg, leszűrés —,  de a tenorista igazi halála az,  amikor nem hagyják többé a színpadon meghalni.
Fájdalmas, hogy nem örökítette meg lemez az ő felejthetetlen Peter Grimes-át, a Pikk  Dáma Hermannját és A Rajna kincse Logeját.

Miközben a most megjelent lemezt hallgatjuk, felcsendül bennünk azoknak az előadásoknak az élménye is, amikor Udvardyt pályájának virágjában a színpadon hallottuk.
 

(gách)