Évfordulók - 110 éve született Udvardy Tibor Liszt-díjas operaénekes 

Elhangzott: Bartók Rádió - 2024-12-02, 19.00 - 19.30

Szerkesztő -műsorvezető: Becze Szilvia

(Ism. szerda, 11.30)

Az Udvardy Tiborra emlékező rádióműsorban felhangzó zenék mellett Czigány Györgynek a művésszel 1975-ben készült beszélgetésének részletei kerültek bejátszásra.

Az adás visszahallgatható: ITT.

A műsorban részletek szólaltak meg a következő zeneművekből:

Erkel Ferenc: Hunyadi László – László románca, I. felv. (Udvardy Tibor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos) – Magyar Rádió stúdiófelvételéről, először 1959. március 31-én hangzott el az opera, 19.00 - 22 óra között.  

Kodály Zoltán: Budavári Te Deum – részlet (Szecsődi Irén, Tiszay Magda, Udvardy Tibor, Faragó András, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel maga a zeneszerző, Kodály Zoltán) – 1959

Lehár Ferenc: A mosoly országa – Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után” (Udvardy Tibor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos) - keresztmetszet, 1957. március 14., Kossuth Rádió, 19.10 - 22.00

Petrovics Emil: C’est la guerre – Vizavi és a Házmesterné kettőse (Udvardy Tibor és Szilvássy Margit, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lukács Ervin) - a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1961. augusztus 17. Kossuth Rádió, 20.25 - 21.46 Zenei rendező: Ruitner Sándor

George Bizet: A gyöngyhalászok – Nadir románca, I. felv. (Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Pless László)

Kapcs. 241., 240. sorszámok

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa  - hanglemezen - részletek - Qualiton, LPX 6541

Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara

Vezényel: Bródy Tamás

(1963)

1. Nyitány
2. Mi belépője, II. felv.: „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra, ő meg legyen okos és kecses teremtés…” (Házy Erzsébet)
3. Mi és Feri/Gusztáv kettőse, II. felv.: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…/Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Házy Erzsébet és Bende Zsolt)
4. Mi és Feri/Gusztáv kettőse (Zig-zig kettős), III. felv.: „-Zig-zig-zig-zig…../Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…” (Házy Erzsébet és Bende Zsolt)
5. Szu-Csong belépője, I. felv.: „Oly meghatott érzéssel nézek körül, szívem nehéz, mint a kő.../Mosolygó nézés és jól nevelt arc, mögötte fájjon akármilyen harc…” (Udvardy Tibor)
6. Szu-Csong dala /Barackfavirág-dal/, II. felv.: „Egy dús virágzó barackfa ágát állítom hölgyem ablakába a holdas május éjjelén...” (Udvardy Tibor)
7. Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után! Egy nő után, kerget a vágy…” (Udvardy Tibor)
8. Lisa belépője, I. felv.:” Éljen sokáig! Éljen sokáig éljen Ő! /– Egy nőnek jól esik ilyen fogadtatás...Flörtök! Mit gyötörtök!...Szív, szív, mindig remél, el jő a mély, vad szenvedély!...” (Orosz Júlia és az MRT Énekkara)
9. Liza és Szu-Csong Tea kettőse, II. felv.: „Igyék velem egy csésze illatos teát...” (Orosz Júlia és Udvardy Tibor)
10. Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse, II. felv.: „Lótuszvirág! Érted élek csupán! Senki másért! /Szív, hogyan tudsz így teli lenni, mondd! ...” (Orosz Júlia és Udvardy Tibor)
11. Kínai balettzene /„Sárga kabát” szertartás/ , II. felv.
12. Liza dala a honvágyról, II. felv.: „ A messzi határokon túlra néz a szívem könnyes vágya…” (Orosz Júlia)

• További két - már rádiófelvételt - említek meg:

1.) Rádió-keresztmetszet - bemutatója: 1957. március 14., Kossuth Rádió 19.10 - 20.00: Osváth Júlia (Liza), Házy Erzsébet (Mi), Udvardy Tibor (Szu-Csong), Melis György (Feri/Gusztáv), km. a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Rubányi Vilmos 

2.) A Rádió Dalszínházának bemutatója - teljes rádiófelvétel: 1971. november 11., Kossuth Rádió 19.35 – 21.29

Házy Erzsébet (Liza)

Kalmár Magda (Mi)

Simándy József (Szu-Csong)

Bende Zsolt (Feri/Gusztáv)

Km.: az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara 

Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Balassa Sándor
Rádióra átdolgozta és rendezte: Rácz György

Ezen a teljes rádiófelvételen az operett további részletei hangzanak el:

 - Liza és Feri/Gusztáv kettőse, I. felv.: „- Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is, hogy egy pár párra nem talál, hiszen  olyan végtelen a világtörténelem, akad példa erre bőven már. Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...” (Házy, Bende) 

- Az I. felvonás fináléja: (Házy, Simándy, énekkar)

- A II. felvonás fináléja: „Fogva tartasz?... Most megmutattad igazi arcodat: gyűlöllek!... - Ó, fényes istenek, mi van velem?!...” (Házy, Simándy)

- A III. felvonás fináléja: „Már búcsúzom Tőled én…. Egy dalt akartam énekelni halkan… Eredj, Liza, távozz békével, légy boldog!... Drága húgocskám, ne nézz búsan rám…” (Házy, Kalmár, Simándy, Bende) 

Magyar Katolikus Rádió – „Dallamív”

Udvardy Tibor felvételeiből

Szerkesztő – műsorvezető: Boros Attila

Elhangzott: 2024. június 20., 16.30 -17.00

A műsorban elhangzó részletek:

Poldini Ede: Farsangi lakodalom - Kálmán diák dala „Jártam kinn a zivatarban” (Udvardy Tibor)

Kodály Zoltán: Székely fonó - „A csitári hegyek alatt” (Szecsődy Irén és Udvardy Tibor)

Bizet: A gyöngyhalászok - Nadir románca (Udvardy Tibor)

Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája (Udvardy Tibor)

Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Egy dús virágzó barackfa ága” (Udvardy Tibor)

Lehár Ferenc: A mosoly országa – Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse, II. felv.: „Lótuszvirág! Érted élek csupán! Senki másnak! Szív, hogyan tudsz így teli lenni, mondd!” (Osváth Júlia és Udvardy Tibor)

Ez adást követően még ez a zene szólal meg  a rádióban:

Lehár Ferenc: A mosoly országa - Kínai balettszvit (részlet) -km. a Debreceni Filharmonikus Zenekar, vezényel: Kaposi Gergely

Az adás visszahallgatható: itt.

Lehár: A víg özvegy – Hanna és Danilo szerelmi kettőse, III. felv. „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!” (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)

Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress.

Szívem tágul, majd elkábul, csak szeress.

Szép szemedbe nézek, éltet a remény,

Hogy te édes szép szerelmem, légy óh. légy enyém.

Dalod szívemhez szól, jól esik, igen jól

Érted dobog e szív, ez a hű szív csak téged hív.

Némán elhallgat a száj,

Titkolja, hogy szívem mint fáj,

Érted büszke legény, szeretlek én.

Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress.

Szívem tágul, majd elkábul, csak szeress.

Szép szemedbe nézek, éltet a remény,

Hogy te édes szép szerelmem, légy óh. légy enyém

Lehár: A víg özvegy - Hanna belépője, I. felv. „Uraim! Elég! (Házy Erzsébet, km. Kenéz Ernő, Rajna András, Göndöcs József, a Magyar Állami Operaház Énekkara)

Lehár: A víg özvegy – Hanna és Danilo kettőse: „Bamba, bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara)

Lehár Ferenc: A víg özvegy – keresztmetszet-felvétel (1959)

Glavari Hanna: Házy Erzsébet; Mirko Zéta: Maleczky Oszkár; Valencienne: Koltay Valéria; Danilo: Udvardy Tibor; Camille de Rosillon: Kövecses Béla; Vicomte Cascada: Kenéz Ernő; Rauol de St. Brioche: Rajna András; Kromov: Palócz László; Bogdanovics: Göndöcs József; Prisics: Kerekes Gábor; Nyegus: Kishegyi Árpád

Km.  a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara, vezényel: Kerekes János

Katalógusszám: HLP OK 6516 - QUALITON; Kiadási év: 1960

Megemlítem az operett teljes, rádiófelvételét is:

Lehár Ferenc – Mérei Adolf: A víg özvegy

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérei Adolf munkája.

 A Rádió Dalszínházának bemutatója - teljes felvétel: 1962. december 8., Kossuth Rádió, 18.55 - 21.27

Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor 

Rendező: Rácz György

Glavari Hanna, gazdag özvegy – Házy Erzsébet
Danilovics Danilo, követségi titkár – Udvardy Tibor (Zenthe Ferenc)
Zeta Mirko, nagykövet – Palcsó Sándor (Rajz János)
Valencienne, a felesége – Koltay Valéria (Kállai Ilona)
Camille de Rosillon – Kövecses Béla (Kaló Flórián)
Cascade, vicomte – Kishegyi Árpád (Lázár Gedeon)
Raoul de St. Brioche – Külkey László (Petrik József)
Nyegus, írnok – Bilicsi Tivadar
Bogdanovics, konzul – Nádas Tibor (Nagy István)
Olga, a felesége – Korompay Vali
Kromov – Várhelyi Endre (Szoó György)
Sylviane, a felesége – Magda Gabi
Prisics – Balázs István

Magyar Katolikus Rádió

2023. július 17., 16.30 – 17.00

„Dallamív”

Udvardy Tiborra emlékezünk legszebb áriafelvételeivel halála évfordulója alkalmából 

 (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július 16.)

 Szerkesztő: Magyar Kornél

Erkel Ferenc: Hunyadi László – László áriája, I. felv.

Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij áriája, II. felv.

Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája, I. felv.

Verdi: Traviata – Alfred Germont áriája, II. felv.

Bizet: A gyöngyhalászok – Nadir románca, I. felv.

Poldini Ede: Farsangi lakodalom – Kálmán diák dala

Lehár Ferenc: A víg özvegy – Danilo belépője, I. felv. 

Az adás visszahallgatható: itt.

A Luxemburg grófja Margitszigeti Szabadtéri Színház nyári előadását beharangozó és felvezető verssor-idézet  (René belépőjéből) máris elborzaszt; egészen biztos nem Gábor Andor eredeti  fordításának dalszövegéből való: „Csak non-stop dínom-dánom, míg élek meg nem bánom. A jelszó: élj a mának csak, nincs, ami ennek gátat szab…”

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház új produkcióját a március 24-i bemutatót követően a Szigeten láthatja majd egyszeri előadásban a közönség.

Érdemes meghallgatni Lehár Ferenc operettjének nagyszerű rádiófelvételéről René belépőjét Udvardy Tibor énekével, a  jól ismert dalszöveggel:

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – René belépője – „Fenn az ernyő, nincsen kas...”- Udvardy Tibor

- Nyitókórus, farsangi jelenet és René belépője (Udvardy Tibor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)  - a  Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00 – Vezényel: Sebestyén András. Km. Sándor Judit, Zentay Anna, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Melis György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: László Endre. A keretjátékot írta és elmondja: Rátonyi Róbert.

Dalszöveg:

Farsang van, itt a karnevál…/ Szép igazán, barátaim  ez a rajongás személyemért! Ilyen ünnepi perceket szívem át még nem élt!

Hogy ősöm volt gróf Luxemburg, a nagy tivornyák hőse, ezt eddig én nem sejtettem, most tettem szert az észre. 

A gazdag gróf, míg élt, henyélt, száz szolga leste parancsát, egy szép nap élte véget ért, rám testálta a rangját. 

A végrendeletével így lettem gróf ma éjjel, oly megható e pillanat, hogy szívem majdnem megszakad!

(Refrén):

Hej, liri-liri-lári, 

ez mind csak lárifári, 

mert fenn az ernyő nincsen kas, 

nincs sosem ebben egy garas. 

A szép lányok csókolnak, 

s az ördög él a holdnak,

a grófi rangom ámítás, 

ó, semmi más!..” 

ÉVFORDULÓK – 75 éve hunyt el Lehár Ferenc

(Komárom, 1870. április 30. - Bad Ischl, 1948. október 24.)

Tegnap sugározta a Bartók Rádió, 2023. január 2., 19.00 - 19.30

Ism. szerda, 11.30

A zeneszerző-karmesterre Becze Szilvia szerkesztő emlékezik.

Az archív hangbejátszásokban három kiváló énekes idézi fel Lehár Ferenccel kapcsolatos emlékeit: Udvardy Tibor operaénekes (1914 - 1981), Halász Gitta operaénekesnő (1889 - 1968) és Németh Marika operettszínésznő, primadonna (1925 - 1996). A zenei felvételek nagy részén  Lehár Ferenc dirigálja saját műveit.

Az elhangzó Lehár-zenék közt Udvardy Tibor tenorja is felcsendül: 

• A mosoly országa – Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után” (Udvardy Tibor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos) - keresztmetszet, 1957. március 14., Kossuth Rádió, 19.10 - 

Udvardy Tibor operaénekessel Czigány György beszélgetett 1975-ben:

„A könnyűmuzsika világhírű mesterével két felejthetetlen élményem van.  Mint a Garabonciás címszereplője, állandó összeköttetésbe kerültem vele, mert nem a teljesen kész darabbal érkezett meg hozzánk. A szó szoros értelemben házi őrizetbe kellett venni őt a Gellértben, hogy befejezze művét. Leírhatatlan nagy premier volt. Lehárra és személyes vezénylésére való tekintettel majdnem az összes európai ország direktben közvetítette az ősbemutatót, és úgy álltak a mikrofonok az operaszínpadon, mint kiadós eső után az erdőben a gombák.

A másik élményem: egy lemezfelvételt készítettem vele A mosoly országából, és amikor elénekeltem belőle a Szu-Csong belépőjét, letette a pálcát és ennyit mondott: ezt ő nem így képzelte el: ő ezt finomabb, törékenyebb kínai figurának szánta, de a felvétel drámaisága annyira meggyőzte, hogy ebben az esetben maradjunk ennél a megoldásnál. Olyan barátság fejlődött ki közöttünk, hogy később egyik dalát nekem dedikálta, ésTamás Ilonkával egyszer egy bécsi és egyszer egy berlini hangversenyre hívott meg közreműködőként, ahol ő vezényelt.”

Udvardy Tibor az operettről alkotott fontos gondolatait is megosztotta Czigány Györggyel:

Én az operettnek sok szépet köszönhetek és ma is szeretem. A mai formájában, idézőjelben játszva, mint persziflázst, elfogadni nem tudom. Pedig, ha elhatároznánk, operett nagyhatalom lehetnénk, mert szerzőink Lehár, Kálmán, Jacobi, Huszka, de a ma élőkkel is, olyan rangot biztosítanának, mint talán Bartók és Kodály a komoly zenében. De ameddig szégyelljük amire büszkék lehetnénk, és szakmai felkészültség nélkül...Tudni illik, nem elég jól mozogni és táncolni. Valódi bonvivánok és primadonnák nélkül operettet csinálni nem lehet, mert olyan primadonnára és bonvivánra van szükség, aki nem azért csinálja ezt a műfajt, mert tehetségéből többre nem telik, hanem azért, mert ide kötelezte el magát.  Ezzel többet ártunk a műfajnak, de rajta keresztül a komolyzenének is, mert az ítéletében bizonytalan közönséget fölényes, nevelni akaró kritikákkal csak megzavarjuk. Ez a műfaj nem lebecsülendő, nehezebb, mint az opera. Mert az operában leírt kottafejeket valaki precízen leénekli, és a magas és a mély hangokat kivágja, a siker biztos, nagy baj már nem lehet, mert mindig alatta a mű.  Az operettnél viszont hittel kell életre hívni, és szép hangon. Fel kell gyújtani a megírt egyszerű dallamokat, nem szentimentálisan, álpátosszal, hanem őszinte érzéssel, stílussal, és akkor sokaknak azt fogja nyújtani, mint a zenében már jártasaknak a „Kilencedik szimfónia”.

Az adás visszahallgatható: itt

• Lehár Ferenc: Frasquita – „Kicsikém, ne tétovázz” - Udvardy Tibor énekel

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt – Dalos László: Frasquita (keresztmetszet, 1965. augusztus 20., Kossuth Rádió, 14.05 – 15.15) - Orosz Júlia, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Kishegyi Árpád, Külkey László, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

Armand dala:

Kicsikém ne tétovázz, vár egy csöndes kicsi ház,

Oly régóta kér, hogy jöjj, ne félj!

Pezsgő majd behűtve vár, cigaretta füstje száll

Néked adom át az éjszakát!

Gyere el ha kél a hold, ilyen éj még sose volt

Szirmát hinti rád a jázminág!

Este fél kilenc után, nyitva vár a kis szobám,

Néptelen a ház, csak ő, a hold vigyáz!

Két szívet rejt a boldog éj,

Mily csöndben jár a fű, a szél.

A holdfény be néz a homályon át,

Egy szót se szól, akármit lát.

Hűs hangszerén a lomb alól,

Egy árva kis madár dalol,

Míg végül beszólt a friss napsugár:

Jó reggelt! Itt az óra, reggelizni már!

• Lehár Ferenc: Giuditta - „Fény, lelkemnek fénye” - Udvardy Tibor énekel

Qualiton lemezfelvételről (1955). A Magyar Állami Hangversenyzenekart Pogány László vezényli.

Harsányi Zsolt magyar fordításában

Ottavio belépője:

Mily rejtélyes az ember lelke,

Mik tegnap idegenek voltak,

Mára mindörökké összeforrtak.

És míg tegnap még nem tudták egymást,

Ma már együtt dobogtak!

Fény, lelkemnek fénye!

Te vagy a szív örök reménye!...

-:)

Bezzeg nem tegnap osztottad meg ezt a három cikket :-) szerencsére enélkül is meglett a feladvány, ha kellett is hozzá kicsit ásnom.

• Chicago és Környéke, 1980-06-07 / 23. szám

„Magyarországról jelentik” – rovatában olvasható:

Udvardy Tibor, az Operaház tagja — akiről kevesen tudják, hogy kitűnő festőművész is — kiállítást rendezett az Operaház „kistermében.” A kiállításnak nagy sikere van. A közönség azt hajtogatja: Udvardy Tibor a szó nemes értelmében művész. Képei többnyire olajfestmények, amelyeknek tárgya a táj. Jól ismert utcarészletek bontakoznak ki a vásznakon és a hazai lapok megírják: képeinek legalább olyan komoly sikere van, mint hangjának.

Udvardy Tibor magánénekes negyvenéves operaházi jubileuma alkalmával, festményeiből kiállítás nyílt meg 1980. április 24-én az Operaházban.

Hétfői Hírek, 1980-05-03 / 19. szám

40 éve énekel az „ifjú” piktor

Udvardy Tibor színpadi pályájáról és új hivatásáról

„Páratlanul finom árnyalatok, légiesen atmoszférikus megoldások, az élénk és lágy színek között biztosan válogató festői érzékenység jellemzi alkotásait” — Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója méltatta ezekkel a szavakkal azt az „ifjú” festőművészt, akinek a minap nyílt meg első önálló kiállítása az Operaházban.

A helyszín nem véletlen: a művész nem más, mint Udvardy Tibor, aki e kiállítás megnyitásával egy időben ünnepelte operaházi tagságának negyvenedik évfordulóját.

— Mióta nyugdíjba mentem, nem léptem közönség elé — mondja a művész. — Csupán néhány hanglemezfelvételt készítettem. Hogy agyonüssem hirtelen rám szakadt tengernyi szabadidőmet, két évvel ezelőtt visszatértem ifjúkori hobbimhoz, a festészethez. Első képeimet a szakemberek figyelemreméltónak találták és további munkára biztattak, így jött létre ez a mostani operaházi kiállítás, amelyen harminc művemet láthatja a közönség. Büszke vagyok rá, hogy a vásárlók között volt a Magyar Nemzeti Galéria.

— Nem hiányzik a színpad, a közönség?
— Hazudnék, ha tagadnám. De az elmúlt négy évtizedben alkalmam volt a világ operairodalmának szinte valamennyi lírai tenorszerepét elénekelni, itthon és szerte a nagyvilágban, Moszkvától New Yorkig. Kedvenceim? A Faust, a Traviata, a Carmen, a Bajazzók. A nagyoperettek közül pedig a Denevér, a Víg özvegy. De a legelső beugrásomra emlékezem legszívesebben. Első operaházi évadom elején történt. Márkus László, az akkori igazgató magához hívatott, mondván: a társulat mindkét Hunyadi Lászlója külföldön vendégszerepel, ezért nekem kell beugranom. Hetvenkét órát kaptam rá, sikerült. Pedig előtte csak a nagyáriát ismertem: anyám gyümölcsöt hozott haza a piacról, és a zacskó az ária kottájából készült ... Legfeledhetetlenebb emlékem pedig az a délután, amikor a felszabadulás után ismét megnyíltak az Operaház kapui, a Psalmus Hungaricus tenorszólamát énekeltem, Kodály Zoltán vezényletével.

(garai)

Magyar Nemzet, 1980-05-04 / 102. szám

Udvardy Tibor képkiállítása az Operaházban nyílt meg. A kisteremben azonban nem énekli senki: a szó itt a képé. A képek olajfestmények és többnyire az úgynevezett „paysage intime” műfajához tartoznak. Figura talán egy sincs köztük. A tájak többnyire jól ismert utcarészletek. Közöttük is a legszebb az ezüstös ködpárás téli fáj: a hideg fátylai mögött a Parlament és a Duna ólom tükrén kristályos jégdarabok úsznak. Van itt persze egészen más hangulatú festmény is. Egy csendélet: porcelán lámpa, mellette vörösréz kávéfőző és virág. A képek virtuozitása fakasztja a kérdést: hogyan döntött mégis Udvardy Tibor a zene mellett? „Soha nem tanultam se rajzolni, se festeni” válaszolta. „Csak zenét tanultam. A festés nálam mindig csak hobby maradt.” Ám a siker, mely Udvardy Tibor képeinek nyomába szegődött, mást mond. Igazat, hogy a tanult énekesből ő kétműfajú művésszé lett. 

(F.Á.)

cca 1943 Lehár Ferenc, Tamási Áron (háttal), Udvardy Tibor, feliratozott fotó, MFI, 13x18 cm

(A Darabanth árverésén elkelt)

Budapest, 1981. július 27. Udvardy Tibor operaénekes (tenor), kiváló művész, 1914. szeptember 4-én született Budapesten. Meghalt 1981. július 16-án Budapesten.

A képen: mély részvéttel kísérték utolsó útjára július 27-én a Farkasréti temetőben Udvardy Tibor kiváló művészt, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott magánénekesét. A ravatalnál Domahidy László, érdemes művész, magánénekes búcsúzik.

MTI Fotó: Wéber Lajos

(MTVA Archívuma)

cca 1966, Udvardy Tibor (1914-1981) Liszt Ferenc-díjas operaénekes és Házy Erzsébet (1929-1982) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő autós találkozása,

1 db vintage NEGATÍV, Kotnyek Antal (1921-1990) budapesti fotóriporter felvétele

Forrás: Darabanth Aukciósház, 2021. november 18. gyorsárverés, 12.791. sz.tétel

Kapcs. 220., 206. és 201. sorszámok

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

I. Qualiton – LP (1961)

Km. a Fővárosi Operettszínház Ének- és Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc

Részletek a YouTube-ról:

1. Lucy és Tom szerelmi kettőse, I. felv. - Németh Marika és Udvardy Tibor

„Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája, királynőmnek tenném meg őt, az egész nagy világ előtt!”

2. Lucy és Tom szerelmi kettőse, II. felv. - Németh Marika és Udvardy Tibor

„Mondjad igazán, leszel a babám, a szerelmes párom? Szívemen a vágy nyugtot sosem hágy, csókodra vágyom!”

II. Teljes felvétel - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Darvas Szilárd átdolgozásnak felhasználásával rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Sebestyén András

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Járfás Tamás
Rendező: Cserés Miklós dr.

Szereposztás:
Harrison – Csákányi László
Lucy, a leányuk – Németh Marika
Bessy, Lucy társalkodónője – Házy Erzsébet
Tom Miggles – Udvardy Tibor
Gróf Rottenberg – Bilicsi Tivadar
Fritz, a fia – Palcsó Sándor
 

Részletek a YouTube-ról:

3. Lucy és Tom kettőse és az I. felvonás fináléja – Németh Marika és Udvardy Tibor

"- Nehéz ember vagy, látom, de mondd csak, jó barátom?...Miért óhajtasz lenni férjem?.../- Én érzem azt, hogy megszeretsz! Nem sírsz mellettem, csak nevetsz! Tudom, mindenem leszel nékem! Te vagy a csillag fenn a mennyben! Tudom, mindenem te leszel majd nékem!  Te vagy a csillag fenn az égen!..."

4. A II. felvonás fináléja - Csákányi László, Udvardy Tibor, Németh Marika, Bilicsi Tivadar, énekkar

- Jelenet, Tom elbeszélése, Tom búcsúja

5. Lucy, Bessy és Tom hármasa - Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor

„- Szörnyű helyzetben voltunk oly mind a ketten! Azt a kicsi eszemet hova tettem? - Tele könnyel a szemem, hol épphogy lát. De megijedtem én, az angyalát!..../- Szép ez a vidék, de heves a nép, ám a szíve jó, ez a valóság!.../- Nevemet a fák...”

Honthy Hanna és Udvardy Tibor - Margitszigeti Szabadtéri Színpad - "Zenés Garden Party" - 1965 júliusa

(Kotnyek Antal felvétele)

A Dankó Rádió Az a szép című műsorának szerkesztő-műsorvezetője, Tölgyi Krisztina a pénteki  adásban Udvardy Tiborra emlékezett ­­­–  a kiváló operaénekesünk születésének 107. évfordulója előtt egy nappal:  Udvardy Tibor Petress Zsuzsával énekelt egy kettőst  Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjéből (km. az Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Behár György) - „Zerkovitz dalok” Qualiton, LPX 16561 (1967) 

Udvardy Tibor (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július 16.) mint operett-bonviván hódított Lehár operettjeiben is.

Itt egy filmbejátszás A víg özvegyből – a szerelmi duett Házy Erzsébet oldalán.

A Dankó Rádió Az a szép című, ma délelőtti műsorában hangzott el ez a gyönyörű operett-kettős:

• Nádor Mihály – Kulinyi Ernő – Kardos Ernő: Babavásár

 „Bemutatjuk új operettfelvételünket” - Keresztmetszet.

Rádióbemutató: 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.18 - Albert István összekötőszövegét Váradi Hédi mondja el.

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

Szereposztás:

Gitta – Andor Éva

Richard – Udvardy Tibor
Maca – Koltay Valéria
Gigi - Kishegyi Árpád
Pepi - Palcsó Sándor

- Gitta dala a mamáról; Gitta és Richard második szerelmi kettőse, II. felv. (Andor Éva és Udvardy Tibor)

1.

Gitta:

Szeme tengerkék, haja tengerszép, ragyogóbb, mint tán az üdvösség.

Richard:

Benne száz sugár édes táncot járt, mint tó tükrén napfény délután.

Gitta:

A te csókod kelt, szavad csillan - cseng, madárdal, mely szárnyal fönt és lent,  
Szíved ujjongó, kicsi pillangó, megejt egy drága szó.

Richard:

Ha egy édes valcert járna, szinte száll, elrepül, csupa forrongó láz.
Bár lehetnék én a párja, lesi bár mosolyát nem egy férfi, de száz.

Gitta:

Ha repül egy valcer szárnyán, nefelejcs fakadoz pici lába nyomán,
Kipirulsz bár arcod márvány, ha táncot látsz, drága lány.

Refrén

Gitta:

Drága tündérpár, szőke tündér lány,
Nincs oly édes szende más lány, mint az én kis szép mamám.

Együtt:

Ő is szép volt, szép, ő is épp így élt,
Mit tagadjam rád hasonlít; - rá meg én, mint hű leány.
 

2.

Gitta:

Ha a hold süt fenn, s mama alszik bent, belopódzom, bármint restellem,

Richard:

Soha szebbet még, remekebbet még, ó, bárcsak, bárcsak, verselnék.

Gitta:

Selyem ing szendén, pihegő keblén, tudom, érzem, nála nincs szebb lény!
Noha szunnyad már, ajakárul száll egy sóhaj:

A Dankó Rádió Az a szép című, ma délelőtti műsorában hangzott ez a gyönyörű operett-kettős:

• Nádor Mihály – Kulinyi Ernő – Kardos Ernő: Babavásár

 „Bemutatjuk új operettfelvételünket” - Keresztmetszet.

Rádióbemutató: 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.18 - Albert István összekötőszövegét Váradi Hédi mondja el.

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

Szereposztás:

Gitta – Andor Éva

Richard – Udvardy Tibor
Maca – Koltay Valéria
Gigi - Kishegyi Árpád
Pepi - Palcsó Sándor

- Gitta dala a mamáról; Gitta és Richard második szerelmi kettőse, II. felv. (Andor Éva és Udvardy Tibor)

1.

Gitta:

Szeme tengerkék, haja tengerszép, ragyogóbb, mint tán az üdvösség.

Richard:

Benne száz sugár édes táncot járt, mint tó tükrén napfény délután.

Gitta:

A te csókod kelt, szavad csillan, cseng, madárdal, mely szárnyal fönt és lent,  
Szíved ujjongó, kicsi pillangó, megejt egy drága szó.

Richard:

Ha egy édes valcert járna, szinte száll, elrepül, csupa forrongó láz.
Bár lehetnék én a párja, lesi bár mosolyát nem egy férfi, de száz.

Gitta:

Ha repül egy valcer szárnyán, nefelejcs fakadoz pici lábam nyomán,
Kipirulsz bár arcod márvány, ha táncot látsz, drága lány.

Refrén

Gitta:

Drága tündérpár, szőke tündér lány,
Nincs oly édes szende más lány, mint az én kis szép mamám.

Együtt:

Ő is szép volt, szép, ő is épp így élt,
Mit tagadjam rád hasonlít; - rá meg én, mint hű leány.
 

2.

Gitta:

Ha a hold süt fenn, s mama alszik bent, belopódzom, bármint restellem,

Richard:

Soha szebbet még, remekebbet még, ó, bárcsak, bárcsak, verselnék.

Gitta:

Selyem ing szendén, pihegő keblén, tudom, érzem, nála nincs szebb lény!
Noha szunnyad már, ajakárul száll egy sóhaj: férjem hol jár?

Richard:

Kicsi édes, drága lánykám, ez a hír, ez a hír csak a dolgokról zeng,
A remény, mint tarka sárkány, kivirul, magasan lebeg ismét ott fenn.

Gitta:

Van-e lány ily boldog, még egy?! Van-e szebb, nemesebb, mint az én kis arám?
S ki talált már még oly szépet, s oly jót, mint ez a drága lány?

Refrén

Gitta:

Drága tündérpár, szőke tündér lány,
Nincs oly édes szende más lány, napsugár, a rózsaszál

Együtt:

Ő is épp ily szép, ő is épp így élt,
Mit tagadjam rád hasonlít; - rá meg én, mint hű leány.

Richard:

Kicsi édes, drága lánykám, ez a hír, ez a hír csak a dolgokról zeng,
A remény, mint tarka sárkány, kivirul, magasan lebeg ismét ott fenn.

Gitta:

Van-e lány ily boldog, még egy?! Van-e szebb, nemesebb, mint az én kis arám?
S ki talált már még oly szépet, s oly jót, mint ez a drága lány?

Refrén

Gitta:

Drága tündérpár, szőke tündér lány,
Nincs oly édes szende más lány, napsugár, a rózsaszál

Együtt:

Ő is épp ily szép, ő is épp így élt,
Mit tagadjam rád hasonlít; - rá meg én, mint hű leány.

A Huszka-operettműsor visszahallgatható:  itt

Katolikus Rádió - „Dallamív”

Adásban volt: 2021. július 23.

Szerkesztő: Boros Attila

Az összeállításban részletet hallunk ebből a Huszka-daljátékból is:

• Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy

- Draskóczy és Antónia szerelmi kettőse, I. felv. : „- Epedőn, remegőn nézem magát, várom, lesem a válaszát! - Türelem, a szívem nem szólhat még, csak ezért gyötrődőm még... /Némán várni egy boldog percet, és tűrni szótlan, szíve hogy reszket…" (Németh Marika és Udvardy Tibor, km.  a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Kerekes János) – részletek, Qualiton, 1962

Kapcs. 36. sorszám

Magyar Hírlap, 1970. október 17.

„SZOMBAT A TV-BEN”

A tv-híradó második kiadása után, este 10 órakor Önarckép címmel Udvardy Ti­bor műsorát láthatjuk. A kitűnő tenorista Operaházunk évtizedek óta egyik erőssé­ge: rokonszenves alakja munka közben — egy-egy Bizet-, Csajkovszkij-, Leoncavallo-áriában — és „civilben”, egy interjú keretében is megjelenik. A riporter Meixner Mihály.

(L.A.)

Kitűnő operaénekesünk, Udvardy Tibor mutatkozik be ebben a műsorban, ame­lyet Mikó András rendezett. A művész, aki 1939 óta tagja Operaházunknak, híres szerepeiből énekel, többek közt az Anye­ginből Lenszkij áriáját halljuk — de több operettdal és magyar nóta is szerepel mű­során. Közreműködik: Dömsödi Mihály, Gergely Ferenc, Meixner Mihály, valamint Sántha Ferenc és népi zenekara.

Film Színház Muzsika, 1970. október 24.

„A műsor margójára”

Udvardy Tibor pompás önarcképet ajándé­kozott a tévénézőknek, Ön­arckép című szombat esti műsorával. Egy gazdag művészpálya villant fel a kitűnő portréfilmben; örömmel élveztük Udvardy szép s ritka kulturáltsággal kezelt hangját, s az azzal mindig párosuló színészi te­hetséget. Mert ez a pálya­kép is arról vallott, mennyire fontos operaszínpa­don a hang és a színészi ábrázolás egysége. Udvar­dy pedig ennek már akkor egyik reprezentánsa volt, amikor még a színjátszás kissé a háttérbe szorult dalszínházunkban.
Az Önarckép élvezetes perceket szerzett, s híven mutatott be egy, immár ne­gyedszázados pályára visszatekintő, kiváló művészt.

Hadd egészítsük ki most egy olyan képpel, amely nem szerepelt a műsorban, csak szellemében, hiszen Udvardy beszélt KodályZoltánról is; ezen a képen az ifjú Udvardy Tibort lát­juk a halhatatlan Mester­rel.

Riporter: Meixner Mihály

Műsor:

1.) Bizet: A gyöngyhalászok – Nadir románca
2.) Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij áriája
3.) Leoncavallo: Bajazzo – Canio áriája
4.) Operett- és nótacsokor
5.) Erkel: Bánk bán – Hazám, hazám…

Szerkesztő: Kármán György
Rendező: Mikó András

MTV, 1970. október 18., 22.00 –22.40

Kapcs.  171. sorszám

Magyar Nemzet, 1981. július 28.

„Eltemették Udvardy Tibort”

Udvardy Tibor kiváló mű­vészt, az Operaház nyugalma­zott magánénekesét nagy rész­véttel kísérték utolsó útjára hétfőn, a Farkasréti temető­ben. A hatvanhét éves korá­ban elhunyt operaénekestől, a pályatársak nevében Domahidy László magánénekes bú­csúzott, s visszatekintett a művész pályájának három és fél évtizedére. A Művelődési Minisztérium és a Magyar Ál­lami Operaház képviseletében Mihály András igazgató em­lékezett, s méltatta Udvardy Tibor szépen csengő tenorját, tiszta zeneiségét, jellemábrá­zolásainak mélységét, felidéz­te a szerepek sorát, s  hang­versenytermekben aratott si­kereit is. A barátok nevében Somogyvári Lajos operaénekes búcsúzott a művésztől.

Lehár Ferenc és Udvardy Tibor

Kapcs.  141. sorszám

„Megemelt kalappal — Emlékezés Udvardy Tiborra”

/Operaélet - 1992. november – december/

Egry József, a magyar tenger festője mondta egyszer, hogy az egyik legmegrendítőbb, legszebb élménye az volt, amikor látta, hogy egy idős parasztember keresztet vetett, mi­előtt kezét a Balatonba merítette.

Udvardy Tiborról, az ismert te­noristáról azt jegyezték föl, hogy valahányszor elhaladt az Operaház épülete előtt, némán megemelte a kalapját: a dalszínház templom volt számára, amelytől lélekben akkor sem tudott s akart elszakadni, ami­kor nyugállományba vonult.

A gesztus jellemző volt Udvardyra, a rendkívül kulturált, nagy intelligenciájú énekesre, akinek in­venciója és árnyalatérzékenysége minden szerepében érvényesült. Udvardy puszta jelenlétével fel tudta oldani a színpadon művésztársaiban azokat a görcsöket, ame­lyek oly gyakran előfordulnak az operaénekesi pályán, különösen a gátlásos alkatú egyéniségekben. Megnyug­tatta és egyúttal tűzbe is hozta a partnereket; látta és érezte a lényeget: a zenéből, a szövegkönyvből és a megjelenített korból mindig elő tudta varázsolni a mon­danivalót, a fontosat, a legfőbb vonásokat. S mindezt rendkívüli stílusérzékkel, eleganciával és férfias tartással tette, egy-egy visszafogott mozdulattal, gesztussal többet érzékeltetett, mint sok hivatásos színművész.

Hangját, a felejthetetlenül szé­pen csengő, férfias tenorhangot, sen­kiével nem lehetett összetéveszte­ni. Frazirozó készségével könnye­dén oldotta meg a nehéz felada­tokat; leheletszerű pianóit még ma is emlegetik az operai folyosókon. De nem hiányzott kellő drámai ere­je sem. Egy-egy magasabb hang­fekvésről bűvészügyességgel hitet­te el, hogy még sokkal több is van fölötte a birtokában. A Tosca má­sodik felvonásában Cavaradossi dia­dalmas „Victoriájában” a felhangzó magas „h” hang a jobb magassá­gokkal rendelkező tenoristáknak is sok gondot okozott az idők folya­mán. Udvardy ezzel könnyedén megbirkózott.

Elegánsan győzte le a szerep fölfelé ívelő „lágéját” Canioként a Bajazzókban is. És amit a megcsalt, örege­dő férfi belső drámájából „kihozott” és átsugárzott a nézőkre - az valóságos csoda volt. A felcsukló férfisírás a komédia széles ívű áriájában megrázó és döbbenetes hatást gyakorolt a jelenlévőkre, akár a nézőtéren ültek, akár a színpadon, vagy a színfalak mögött hallgatták.

Született „játékos” volt. Rajongott a játék lehetőségei­ért és színeiért. Tudta és környezetével éreztette is, hogy a játék nem pótcselekvés, hanem létünkhöz kötődő s azt megszínesítő motívum, életelem. Egész emberként játszott: a próbák kezdeti és végső szakaszaiban, a Ger­beaud teraszán, a lóversenypályán - és játszott elsősor­ban az operai előadások felforrósított légkörében. Nem volt kimondottan kedvelt vagy kevésbé vonzó szerepe, mert a színház csodálatos kohójában minden játékká ne­mesedett számára, s ezt a különös átváltozást nem hét­köznapi rutinnal, hanem csak igazi játékszenvedéllyel lehetett megteremteni.

Udvardy mindvégig hiteles hőst formált Erkel Hu­nyadi Lászlójából. Alakításával az elmulasztott emberi és történelmi lehetőségeket is megcsillantotta; hangi modu­lációival már első színrelépése során, hívei körében sejtetni tudta a bekövetkező drámai konfliktust. László áriáját az opera első felvonásában bensőséges lírával, valódi szívhangokkal forrósította föl; - ábránd és való­ság kettőssége ott lebegett hangja nyomán „szárnyain az édes képzeletnek.”

Germont Alfréd szerepében - a Traviatában - a vá­gyódó, szerelmes férfi ifjúi hevületének szinte minden momentumát meg tudta ragadni idősebb korában is.

Művész és szerep ugyancsak kedvező csillagórában találkozott egymással, amikor kitűzték Lenszkij szere­pére Csajkovszkij Anyeginjében. Az álmodozó poétalelket hihetetlenül árnyaltan, átszellemült költőiséggel jelenítette meg. A híres Lenszkij-ária nemcsak könnye­ket, lemondó sorsszerűséget hordozott ihletett előadása nyomán, hanem a lélek mélyén megbúvó életszeretetről is vallott. Idomulni tudott Puskin és Csajkovszkij elkép­zeléseihez. Összetett alakítása - a finom férfibáj, a lét és nemlét gondolati érzékeltetése s a szorongással vegyülő rácsodálkozás a világra - egyedülálló élménnyel ajándé­kozta meg az Oláh Gusztáv pazar díszleteivel és a ki­emelkedő szereposztás révén amúgy is az átlag fölé magasodó előadást.

Sokoldalú művészi tehetségére jellemző volt egy mo­dern szerep bravúros megoldása is. Benjamin Britten Peter Grimes című operájában Udvardy Tibor pályájának csúcsára érkezett. Ez a mű bonyolult alkotás, nemcsak modern hangzatai és szokatlan ritmikája következtében, hanem cselekményében, gondolatiságában is. Peter nem az olasz operák szokásos hőse, hanem talányos lény. A mai élet sokféle eleme megtalálható benne: erények és hibák, jószándékok és a visszahúzó, titkos erők moz­gatják. Ennek megoldása rendkívül nehéz feladatot ró az énekművészre. Udvardy tudatos, belső rendezettség­gel és elemző készséggel domborította ki az angol ha­lász minden érzékelhető vonását, lelkivilágának ellent­mondásait. Közben gondosan ügyelt a cselekmény me­netére, fokozatos emelkedésére, és a csúcspontokat megdöbbentő drámaisággal emelte ki. Alig hihetjük, hogy az egykorú kritikákban is egyértelműen elismert alakítás hazai színpadon bármikor felülmúlható vagy megközelíthető lenne.

Hosszú művészi pályáján nem ismert kevésbé fontos szerepeket vagy szerzőket. A színház és a játék iránti olthatatlan rajongása vezette el az operett műfajához is. Sárdy János mellett - aki személyes varázsán kívül első­sorban filmjei révén vált országosan ismertté - Udvardy a 40-es és 50-es évek legnépszerűbb operettbonvivánja is lett. Az operett világának gyakran kissé papírízű figu­ráit vérrel, valódi emberi érzelemmel telítette meg.

1959-ben két évre szilenciumra ítélték. A városban és az Operaházban terjengő hírek szerint a dalszínház egyik énekesnője volt a feljelentő, aki Udvardy politikai kijelentéseiről állítólag feljegyzést készített, s ennek alapján a felsőbb hatóság megelégelte a tenorista szabad véleménynyilvánítását.

A nyári játékok során 1959-ben, az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Színpadán Lehár A víg özvegy című operettjének egyik előadásán, Danilo szerepében búcsúzott egy időre szeretett közönségétől.

Aznap este hangi szépségben és szerepformálásban egy­aránt kimagaslót nyújtott. Lényét átlengte valami külö­nös fluidum: vidám volt, sziporkázó és megnyerő, de ebben a jókedvben ott sejlett a távozásnak, a kényszerű búcsúzásnak néhány sötét sugara is. „Az Orfeum tanyám...” derűs szövege és akkordjai mögött egy művészember bizonytalan jövője is ott sötétlett. Két évig eltiltva a hiva­tás gyakorlatától, minden jövedelem nélkül: maga volt a kétségbeejtő jövő. Akkoriban senkinek, Udvardynak és másnak sem lehetett elegendő anyagi fedezete, tartalék­ja, hogy megbirkózzon ezzel a helyzettel.

Udvardyt a szabadtéren működő énekes- és zenész­kollégák teljes rokonszenve kísérte a színpadról való lejövetel végső szakaszában. Az énekkar teljes egészében felsorakozott előtte és viharos vastapssal köszöntötte.

Ba­rátai nem is hagyták magára, s így sikerült átvészelnie a két esztendőt. De ki tudja megmondani, hogy korai halá­lában (a Balaton mellett állt meg a szíve egy nyári hajna­lon) mennyire játszott közre az eltiltás és az átélt izgalom.

Még volt néhány aktív éve az Operaházban. Elegán­san, filozofikus bölcsességgel viselte a visszavonulást is, ugyanúgy, mint hajdan a kiemelkedő sikereket. Alig pár hónappal ezután az Operaház közelében találkoztam vele. Mindennapjai iránti érdeklődésemre látható derű­vel így válaszolt: „Cavaradossi eredeti szakmájához tért vissza” - célzott legújabb kedvtelésére, a festésre. Idő­közben már egy szép kiállításra való festménye gyűlt össze, ennek egy részét be is mutatták az Operaház klubjában. Ezt a művészeti ágat is ugyanolyan elmélyült odaadással művelte, mint az éneklést. Különleges szí­nekkel és páratlan tehetséggel.

Sokan, akik ismertük és szerettük, a rá való emlékezéskor mélyen megemeljük a kalapunkat. Mint ahogyan ő tette - tisztelete és meg­becsülése jeléül - a magyar művészet temploma, az Operaház előtt.

/Szeghalmi Elemér/

A Dankó Rádió Az a szép című, ma délelőtti műsorában csendült fel ez az ott ritkán előforduló operett-duett - Udvardy Tiborra emlékezve, aki ma 40 esztendeje hunyt el: 

• Lehár Ferenc – Heinz Reichert, Jenbach Béla - Kulinyi Ernő: A cárevics 

- Szonja és a Cárevics szerelmi kettőse – Tangó: „Szívünkben ezernyi szerelmes vágy az úr!”  (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – A rádiófelvétel bemutatója – részletek: 1969. július 2., Kossuth Rádió, 22.20 – 22.45 

Házy Erzsébettel a harmadik, Udvardy Tiborral a  második  hangfelvétel az operettből:

Lehár Ferenc: A mosoly országa - keresztmetszet

Rádiós bemutató: 1958. március 14., Kossuth Rádió, 19.10 – 19.50

Szövegíró, versek: Harsányi Zsolt

Szereposztás:

Liza – Osváth Júlia
Mi - Házy Erzsébet
Szu-Csong herceg – Udvardy Tibor
Feri – Melis György

Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus

Vezényel: Rubányi Vilmos

Rendező: Mikó András

Részletek az operettből:

- Nyitány

- Kórus és Liza belépője: „Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”… ”Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás!...”Szív, szív mindig remél, eljő a mély, vad szenvedély…”  (Osváth Júlia, km. a Földényi-kórus)

- Szu-Csong belépője: „Oly meghatott érzéssel nézek körül, szívem nehéz, mint a kő...”  (Udvardy Tibor)

- Liza és Szu-Csong duettje, I. felv. /Tea-kettős/: „Igyék velem egy csésze illatos teát…”  (Osváth Júlia és Udvardy Tibor)

- Mi belépője, II. felv.: „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra, ő meg legyen okos és kecses teremtés…” (Házy Erzsébet)

- Mi és Guszti kettőse, II. felv.: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…” „Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Házy Erzsébet és Melis György)

- Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse, II. felv. / „Szív-duett” /: „Szív…” „Lótuszvirág, érted élek csupán...” (Osváth Júlia és Udvardy Tibor)

- Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után” (Udvardy Tibor)

- Mi és Guszti kettőse, III. felv.  (Házy Erzsébet és Melis György)

A teljes rádiófelvételen HÁZY ERZSÉBET, KALMÁR MAGDA, SIMÁNDY JÓZSEF, BENDE ZSOLT, RADNAY GYÖRGY énekel, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: BRÓDY TAMÁS

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. november 11., Kossuth Rádió, 19.35 – 21.29

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa  - hanglemezen - részletek

Qualiton, LPX 6541 (1963)

Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara

Vezényel: Bródy Tamás

A oldal: 23'59"
B oldal: 27'23"
 

A Dankó Rádió Az a szép című mai műsorában a szerkesztő-műsorvezető, Tölgyi Krisztina egy igazán ritka, magyar operett szép részletének bejátszásával örvendeztetett meg:

Rényi Aladár – Martos Ferenc: Kis gróf (1911)

- Szerelmi kettős: „Az éj, a tündökletes éj, oly illatos, oly lázító! Átjárja szívemet a kéj, oly mámorosan kábító! Szerelemről ír a szellő, csupa vágyódást lehellő! Megejtő a júliusi éj, szívet a  szívhez szállító!”(Orosz Júlia és Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Bródy Tamás) – a rádiófelvétel először 1957 novemberében csendült fel a Kossuth Rádió operettműsorában: „Régi magyar operettekből”.

Kacsóh Pongrác: Rákóczi – „Késő ősz van” - Udvardy Tibor

Késő ősz van, sárga ​​levél mind lehullott már a fáról,

Nézem, nézem, álmodozom tovaszállott boldogságról.

Búsan kérdem, lesz-e tavasz e világon?

Lesz-e bimbó lombja vesztett száraz ágon?

Sírok, sírok, sírok, sírok, siratom a legszebb álmom.

(Udvardy Tibor, Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Török Emil - Hungaroton)

Petress Zsuzsa és Udvardy Tibor - Van a Bajza utca sarkán egy kis palota

A Dankó Rádió Az a szép című műsorában hangzott el ma délelőtt ez a kettős:

Zerkovitz Béla- Szilágyi László: Csókos asszony

Báró Tarpataky és Pünkösdi Kató dala, I. felv.: „Van a Bajza utca sarkán egy kis palota, kisasszony, ha boldogtalan, jöjjön el oda! A kapuja mindig tárva, a gazdája magát várja. Szép kisasszony, jó kisasszony, jöjjön el oda! Oda, oda, ó, jöjjön el oda!” (Petress Zsuzsa és Udvardy Tibor, km. az Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Behár György) - „Zerkovitz dalok” Qualiton, LPX 16561 (1967) 

A Dankó Rádió ma délelőtti, Az a szép című műsorában hangzott el ismét ez a szép duett: 

• Lehár Ferenc – Heinz Reichert, Jenbach Béla - Kulinyi Ernő: A cárevics 

- Szonja és a Cárevics szerelmi kettőse, II. felv. (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - részletek, rádióbemutató: 1969

Kapcs. 233. sorszám

Somogyi Néplap, 1958. szeptember 24.

CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ

KAPOSVÁR — SOMOGY MEGYE

1958. évi október hó 4-én szombaton, 5-én vasárnap és 6-án hétfőn este 7 órakor, vasárnap délután 3 órakor is

HÁZY ERZSÉBET
ÉS
UDVARDY TIBOR érdemes művész

a Magyar Állami Operaház művészeinek vendégszereplésével

LEHÁR: A VÍG ÖZVEGY

Operett 3 felvonásban

Szövegét írta: LEON VIKTOR és STEIN LEO

Karmester: VÁRKONYI SÁNDOR

Rendező: SALLÓS GABOR

Hanna - HÁZY ERZSÉBET
Zéta Mirkó - Balázs Andor
Valencienne - Olgyai Magda
Danilo - UDVARDY TIBOR
Rosillon - Tarján Tamás
Cascada - Juhász József
St. Brioche - Virágh Rezső
Bogdánovics - Dani Lajos
Sylvia a felesége - Németh Ilona
Kromov - Nagy László
Olga - Virágh Ilona
Prisics - Kovács Emil
Praskovia - Remete Hédi
Nyegus - Tóth Béla

Díszlettervező: BURES JENŐ

Koreográfus: MEZEI KÁROLY mv.

234

Kapcs. 232.  sorszám

• Somogyi Néplap, 1958. szeptember 21.

BESZÉLGETÉS  RUTTKAY OTTÓVAL, a Csiky Gergely Színház igazgatójával

„Meghívtuk vendégszerepelni a felújításra kerülő Víg özvegyben Házy Erzsébetet és Udvardy Tibort. Reméljük, elfogadja meghívásunkat a két neves fővárosi művész.”

Több korabeli lap  (Film Színház Muzsika; Esti Hírlap) megírta, hogy Házy Erzsébet és Udvardy Tibor meghívást kapott a kaposvári színházba, az 1958 februárjában bemutatott Víg özvegy-produkció októberi három előadásában fellépni:

"A Kaposvári Csiky Gergely Színházban szeptember 20-án a társulati üléssel kezdődött meg a munka.  Lehár Ferenc nagysikerű műve, A víg özvegy című nagyoperett október 4-5-6-án Udvardy Tibor és Házy Erzsébet vendégfelléptével kerül színre." /1958-10-03 / 40. szám,  FSZM/

„A KAPOSVÁRI Csiky Gergely Színház a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" című színművel kezdi az évadot. Ezt követi a „Cigánybáró’“. Készülnek a „Víg özvegy’“ előadására, amelyre meghívták vendégszereplésre Házy Erzsébetet és Udvardy Tibort, a margitszigeti Lehár-elöadás főszereplőit.” / 1958-09-24 / 224. szám, Esti Hírlap/

Egyelőre nem találtam nyomát, hogy megvalósult-e a két művész vendégfellépése a kaposvári színház Víg özvegy-előadásaiban. Annyi biztos, hogy operaházi elfoglaltságuk nem volt október 4. és 6. között (az OperaDigiTár adatbázisa szerint).

Múltidéző

A Víg özvegy a Margitszigeten

• Esti Hirlap, 1958-07-08 / 158. szám

A kritikus zsebrevágja szigora és nagyképűsége több dioptriás pápaszemét. Nem röstelli megvallani, nagyon tetszett szombaton a margitszigeti szabadtéri színpad előadása.

Igaz, sok társszerzője volt a szépséges, szórakoztató estének. Hozzátartozott a felújítás káprázatos kiállítása, a tűzijáték, a hely, az emlékek varázsa. Az is, hogy az eső éppen csak szerény kísérletet tett; egy-két csepp vajon szétrebbenti-e Lehár Ferenc híveinek népes táborát? Örömünk, hogy Operaházunk vállalta a felújítást, a művészi vezetés és a művészek jóízlése, nagyobb feladatoktól izmosodott tehetsége, mind-mind tapsot érdemelt.

De bizony Lehár Ferenc zenéje is, amely nem tudni, hányadvirágzását éli, az operettkultúra fővárosában, Bécsben, Moszkvában és Londonban, Bukarestben és magyar kisvárosokban, színpadon, hangversenydobogón és lemezen. Klasszikus operettmuzsika ez, ötletes, ízléses, tetszetős, de nem tetszelgő. Bearanyozza a nem éppen elmés történetet. Nincs bajunk ezzel a „könnyű zenével”, amíg önmagánál többet nem ígér és annyi helyet foglal, amennyit megérdemel: jó szórakozás, szép szombat esti emlék.

Házy Erzsébet a legjobb operettstílus biztonságával vette birtokba a parádés címszerepet. S a legnagyobb vállalkozásokra méltó „operai” hanggal, színésznőket megszégyenítő játékkal. Nagy Lehár-bemutatók és felújítások emlékét évtizedekig szokás őrizgetni. Látjuk már magunkat, fogatlan nagypapaként, hitetlenkedő és neveletlen unokák körében. S csak meséljük, meséljük: ..Hej, én még »a Házyval« láttam a Víg özvegyet!”

Daniló szerepét Udvardy Tibor vitte diadalra. Rendkívül tartalmas művészegyéniségéből, lám, erre is telik. A szerep s a műfaj pihenhető, önfeledt kiélvezése mellett még jellemet is kölcsönöz figurájának, ötletes, mértéktartó iróniával éreztetvén a kötelező távolságot nagy képességei és a feladat között.

Koltay Valéria is kifogástalan hangteljesítménnyel, kitűnő stílusérzékkel, rokonszenves egyénisége sugárzásával forrósította a hűvös nyáréjszakát.

Ilosfalvy Róbert hangszépsége mindig főszereplő. S nem teljes a felsorolás Maleczky Oszkár választékos, emberi humorának, Fekete Pál ötletes, nagy hatású alakításának elismerő megemlítése nélkül. De sorolhatnánk akár az egész színlapot: Operaházunk különleges meglepetésről gondoskodva a legszerényebb epizódszerepeket is elsőosztályú erőkre bízta, szinte csak a gazdagság csillogtatása kedvéért. Ezért hogy a nagyképességű Szőnyi Olga jóformán görlként csillogott Don Josénak, Falstaffnak és Caniónak, azaz Kenéz Ernőnek, Palócz Lászlónak és Göndöcs Józsefnek ezúttal egy-egy mesteri másodpercért tapsolhattunk. Így a kitűnő balettművészeknek, Ugray Klotildnak, Rácz Boriskának, Havas Ferencnek és Róna Viktornak is.

A jókedvvel, lendületesen vezénylő Kerekes János mellett pedig Mikó András nagyvonalú, az élmény szerves részévé vált rendezését kell különösképpen megdicsérni. Úgy látszik, ha segít magán a rendezés, az elemek is megsegítik: még néhány csillag is versenyre kelt a parádés világítással, az orfeumkép hangulatát (és a nézőtér hőmérsékletét) a célirányos szél is jótékonyan befolyásolta.

/Abody Béla/

2021.01.03  18:30 - 19:30  Bartók Rádió

Udvardy Tibor operaénekes

Szerkesztő – műsorvezető: Némethy Attila 

Nemcsak zenéket hallunk az adásban. A pályakép ismertetésén túl maga Udvardy Tibor beszél és adomákat hallunk tőle szerepeivel kapcsolatosan (Hunyadi László, Pikk dáma, A Nyugat lánya, Tosca, Psalmus Hungaricus), archív interjúfelvételeiről.

A műsorban elhangzó zenei bejátszások:

• Erkel Ferenc: Hunyadi László - László románca, I. felv. (Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)

• Csajkovszkij: Anyegin - Lenszkij áriája (Udvardy Tibor, km. a  Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György)

• Puccini: Tosca - Levélária (Udvardy Tibor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)

• Lehár Ferenc – Heinz Reichert, Jenbach Béla - Kulinyi Ernő: A cárevics - Szonja és a Cárevics szerelmi kettőse, II. fel  (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - részletek, rádióbemutató: 1969 

Huszka Jenő: Mária főhadnagy - Bálint dala "Nagy árat kér a sors a boldogságért"_Udvardy Tibor

Huszka Jenő: Mária főhadnagy - Mária és Bálint kettőse "Én mától kezdve"_Németh Marika , Udvardy Tibor

Huszka Jenő: Mária főhadnagy - "Némán várni egy boldog percet"_Németh Marika, Udvardy Tibor - Antónia és Ádám kettőse

Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Kerekes János - részletek, Qualiton, 1962

Dalszöveg: Szilágyi László

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő – „Te meg én” – Házy Erzsébet és Udvardy Tibor

Kálmán Imre - Julius Brammer, Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő:  A cirkuszhercegnő  

- Fedora és Mister X  kettőse: „Te meg én, te meg én, ölelj át, kicsikém.... Te meg én, te meg én, csak ölelj, kicsikém..."  (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - 1965 - Qualiton

• Népszava, 1977. november 11.

„Hanglemezfigyelő”

Udvardy Tibor nagylemeze

A huszonöt éves fiatalember egész egyszerűen odaszegezte a székhez az 1939-es zeneakadémiai vizsgahangverseny közönségét. Canio áriáját énekelte a Bajazzókból. Szünetben maszkot cserélt, és a második „félidőben'’ újra fellépett, ezúttal Bánk áriájával. A vizsgakoncert végén az Operaház akkori műszaki vezetője gratulált a fiatal tenoristának, majd megjegyezte :
— Magának csak egyetlen riválisa lehet ebben a mezőnyben. Az a fiú, aki Canio áriáját énekelte...
A magyar operaszerető publikum akkor tanulta meg Udvardy Tibor nevét. És soha többé nem felejtette el.

Már majdnem egy esztendeje, hogy a lemeze megjelent, de még mindig sláger ez a lemez, rangos ajándék az operabarátoknak. Udvardy mindig is beskatulyázhatatlan művész volt — és ez mostani „préselt műsorából” is kiderül. Nadir leheletfinom románcát a Gyöngyhalászokból éppolyan tökéletesen adja elő, mint a spinto-quaIitásokat igénylő Levéláriát, hőstenori rátermettségét pedig — többek között — Hunyadi László áriájának nagyszerű előadásával igazolja. Sajnos, a lemezen Wagner-részlet nem szerepel. pedig Lohengrinnek, Siegmundnak és Logenak is feledhetetlen volt Udvardy Tibor.
Az egyik kritika erősen kifogásolta, hogy a lemez az újat pártoló Udvardy Tiborból, a merészen modern vállalkozásokkal szövetkezni sohasem rest művészből nem mutat meg semmit. Pedig hát a Peter Grimesben nyújtott alakítás volt talán Udvardy pályájának a csúcsa, és a bizarrabb, mai magyar kísérletekben — például Lendvay Kamilló A bűvös szék című tévéoperájában — is emlékezeteset produkált mindig.
A magam részéről nem marasztalom el a szerkesztést. Legyen ez az Udvardy-lemez az opera- slágereké, a legnépszerűbb tenoráriáké. Reméljük, egy másik Udvardy- lemez is megér majd egy újabb misét a Hanglemezgyártó Vállalatnak, amely a bátor kísérletekkel közösséget vállaló énekest lesz hivatva prezentálni.

Öröm nekünk tehát ez a lemez. Egy gondolat azért bánt engemet: Udvardy Tibor „félmúlt” csupán, nemrégen fejezte csak be művészi pályafutását.  A „régmúlt” hasonló megbecsülését is szívesen vennénk. Lehetetlen dolog, hogy Környey Béla, Takáts Mihály, Szamosi Elza, Basilides Mária, Rózsa S. Lajos és még sok más kiváló század eleji énekes kiadását még csak nem is tervezi a Hanglemezgyártó Vállalat. Korabeli, 78-as fordulatú lemezeiket összegyűjteni, „kikozmetikázni” és átjátszani addig kellene, amíg nem késő, amíg itt-ott fellelhető egy-egy példány belőlük. Minden nemzet megbecsüli a saját „ereklyehangjait”, csak mi nem. (Lásd a Voci illustre sorozatot Itáliában vagy az LV-szériát Ausztriában.) Pedig lenne rájuk vevő, esküszöm! Ám ha egy sem lenne, akkor sincs jogunk üzleti meggondolások miatt elmismásolni egy voltaképpeni nemzeti fonotékát...

/Baranyi Ferenc/

• Ludas Matyi, 1977. október 13.

„Zsöllye”

Udvardy Tibort nemrégiben megszólította az utcán egy volt iskolatársa.

— Tiborkám, de jó, hogy találkoztunk! A lányom énekesnőnek készül és jövő héten lesz az első nyilvános fellépése. Nagyon kérlek, gyere el, kíváncsi lennék a véleményedre.
Udvardy kénytelen-kelletlen elfogadta a meghívást és a megadott napon megjelent a kultúrteremben, ahol már javában folyt a műsor. A volt iskolatárs mellé szólt a jegye és Udvardy restelkedve mentegetőzött:
— Ne haragudj, csúcsforgalom van, azért nem voltam pontos.
— Még jókor jöttél. Éppen a lányom van a színpadon! Figyelj!
Az első ária után Udvardy megkérdezte:
— Régóta énekel a kedves lányod?
A büszke apa bólintott.
— Már öt éve!
Udvardy megcsóválta a fejét.
— Borzasztó, borzasztó! Ennyire elkéstem?!

/Rátonyi Róbert/

Film Színház Muzsika, 1989. szeptember 23.

"SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ"

"AUGUSZTUSTÓL OKTÓBERIG

avagy a tudós, a karmester, az énekes, a zeneszerző"

Szabolcsi Bence, zenetörténész, művészettörténész  (Budapest, 1899. augusztus 2. – Budapest, 1973. január 21.)

Fricsay Ferenc, karmester (Budapest, 1914, augusztus 9. – Bázel. 1963. február 20. )

Udvardy Tibor, operaénekes (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július 16.)

Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy, zenetudós (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.)  

Udvardy Tibor

„Magának csak attól a másik tenoristától van félnivalója, aki Bánk bánt énekelte” — gratulált egy színpadi-műszaki az 1939-es operavizsgán az éppen Canio áriájával sikert aratott Udvardy Tibornak. Mi ebben az érdekes? Az, hogy — néhány közbülső vizsgázó előtt — azt a Bánk- részletet is Udvardy adta elő, az is a vizsgaszáma volt! Csakhogy bajuszosan, szakállasan, nagy maszkban; a gratuláló nem azonosította, ö két egyaránt kitűnő tenoristát hallott.
A történetet Udvardy Tibor néhány hónappal később, 1939. október 6-án délelőtt, az Oktogontól az Operáig menet mesélte el nekem, autogramgyűjtő srácnak (éppen ott csellengtem, csatlakoztam az ifjú művészhez; aznap nem volt tanítás.)

Udvardy Tiborral negyven évvel később is fölidéztük az anekdotába illő esetet, ö akkortájt már visszavonulóban volt a színpadtól; festett, képeiből kiállítást rendeztek.
Négy évtizeden át egyedülálló jelensége a magyar operaszínpadnak. Jó kiállása okán „bonviván” is; második szerepe mindjárt a szerelmes Alfréd a Traviatában. (Később elragadóan kedves linkóci Danilo A víg özvegyben, lírai Szu Csong A mosoly országában.) Az a „kétlelkűség”, amit vizsgaelőadásán amatőrszinten vett észre valaki, másként derült ki róla, ahogy az évek futottak. Udvardy Tibor Hermannja emlékezetes A pikk dámából, Peter Grimese, Lenszkije, Heródese, Sujszkija, Logéja: a hasadt lelkek, a megtört lelkek, a hisztérikus lelkek, a fondorlatos lelkek nagyívű énekes- és színművész megszólaltatója lett.

És miközben már mindezeken is túl volt, egy délután a Fészekben azon törtük a fejünket: mi volt az az egyfelvonásos operett a rádióban, valamikor 1940-ben vagy 41- ben, amelynek „primadonnája” Kováts Jolán, az Opera akkor fiatal mezzója volt, hősszerelmese pedig ő; és a maga szólamából mindössze két verssorra emlékezett: „Indulok, elmegyek, — keresem elvesztett telkemet.”
Igen, később abban lett a legnagyobb, ahogyan az elvesztett lelkeket kereste; és megtalálta nekünk.

Udvardy Tibor is hetvenöt éves volna: 1914. szeptember 4-én született.

/Dalos László/

Kapcs. 170., 151. sorszámok

Udvardy Tibor - NAGY MAGYAR ELŐADÓMŰVÉSZEK

Udvardy Tibor (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július 16.)

A Hungaroton a Nagy magyar előadóművészek sorozatban tizenegy áriát adott közre Udvardy Tibor szerepeiből.

• Esti Hírlap, 1977. január 28.

Operaközönségünk egy egész nemzedékének válogatott, szép emlékeit idézi fel ez a lemez. Akad a felvételek között, amit a rádióból sok alkalommal milliók élveztek.
Sohasem szűkölködtünk tehetségekben, de Udvardy Tibor tehetsége kezdettől sajátosan egyéni arculatú volt, szinte meghatározó Operaházunk három évtizedes jelentős korszakában. Benne a Failoni, Klemperer, Oláh Gusztáv és Tóth Aladár nevével fémjelzett, mintegy másfél évtizedre. Egyénisége játékban és hangszínben is eredeti jegyekkel ütött el, nemcsak hazai kollégáitól, de az idegenből érkezett valamennyi vendégénekesétől is. S amit legkiválóbb pályatársai közül is csak néhánynak sikerült megvalósítania, azoknak is inkább csak a pódiumjogot nyert népdalok előadásában: magyar énekstílust teremtett az operaszínpadon, a nemzetközi repertoár leghíresebb szerepeiben is. Az olasz dallamokat a bel canto törvényei szerint építette tel, Wagnert a német iskola stílustörvényeihez igazodva szólaltatta meg, Csajkovszkij és Muszorgszkij szerepeinek szlávos csengését is közvetíteni tudta; ugyanakkor a magyar szöveg lejtését és hangsúlyait tudatosan és érzékenyen —a nyelvművelők felelősségérzetével — óvta.
De ez csak a dolog szakmai és technikai része. Közönségét, s az új lemez hallgatói személyiségének a puszta hangban is meggyőző varázsa, a népszerű áriák érzelemgazdag, poétikusan drámai kifejezése ragadja meg. A kevesek közé tartozik, akik képesek továbbalkotni a zeneszerzők művét. Elmélyíteni és gazdagítani.
Ez a tizenegy ária különböző nemzetek romantikus stílusjegyeit karakterizálja. Udvardy Tibor ezenfelül a múlt század európaiságát, a romantikus zene korának egyetemes érzésvilágát is kifejezi. Olyan élvezet hallgatni, hogy nem lenne meglepő, ha ez a válogatás hamarosan aranylemezzé válna.

F. L. (Fodor Lajos)

Megjegyzés: Ez az LP időközben CD-n is kijött.

Lehár Ferenc operettjeiből Neményi Lili és Udvardy Tibor énekel dalokat és kettősöket (1956)

Vezényel: Pogány László

Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar; a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

A mosoly országa

- Szu-Csong belépője (Udvardy)

- Tea-duett (Neményi, Udvardy)

Giuditta

- Giuditta dala -  "Olyan forró ajkamról a csók…” (Neményi)

- Octavio dala -  „Fény, lelkemnek fénye...”  (Udvardy)

A víg özvegy

- Pavillon-duett: "Nézd, ez az ici-pici ház…” (Neményi, Udvardy)

- Vilja-dal (Neményi)

- Hanna és Danilo szerelmi kettőse: "Mindem vágyam súgom lágyan...” (Neményi, Udvardy)

Friderika - A költő dala "Óh lányka, Ó lánykám...”  (Udvardy)

222

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Házy Erzsébet, Udvardy Tibor - video

Lehár Ferenc: A víg özvegy - szerelmi kettős, III. felv.: "Minden vágyam súgom lágyan, csak szeress!..."... 

Glavari Hanna: Házy Erzsébet, Daniló: Udvardy Tibor
 

Lehár: A mosoly országa -- Barackfavirág-dal (Udvardy Tibor) - video

Ma is felcsendültek a Leányvásár részletei a Dankó Rádió „Az a szép” műsorában.

Udvardy Tibor énekével most a II. felvonás fináléjából  két hosszabb részletet hallhattunk az összeállításban:

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)

Vezényel: Sebestyén András.

Darvas Szilárd átdolgozásnak felhasználásával rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő

Zenei rendező: Járfás Tamás
Rendező: Cserés Miklós dr.

Szereposztás:
Harrison – Csákányi László
Harrisonné – Olty Magda
Lucy, a leányuk – Németh Marika
Bessy, Lucy társalkodónője – Házy Erzsébet
Tom Miggles – Udvardy Tibor
Gróf Rottemberger – Bilicsi Tivadar
Fritz, a fia – Palcsó Sándor
Jefferson, Harrison titkára – Szuhay Balázs
Kocsmáros – Szendrő József
Simpson, börtönőr – Basilides Zoltán
Hajóskapitány – Zentay Ferenc
Mary – Seress Erzsi
Cowboyok, Beggardale lakói, matrózok, táncos lányok

• Jelenet és Tom elbeszélése a II. felvonás fináléjából (Udvardy Tibor, km.  Németh Marika, Bilicsi Tivadar, az MRT Énekkara)

- Lucy: Csodás a frakk, kész a gallér, de fess gavallér!

- Tom:  Hogy azt higgyék, úr vagy s nem egyszerű nép, egy jó ruha kell, máris úr vagy talán!? A ruha legyen szép, fogad az úri nép, csak öltsd fel magadra a frakkot-flakkot, és cipész vagy csaló is lehetsz, ha az urak között így megyek! Nos, mondhatom, urak, hogy jó dívat a frakk, egy öltöny vagy jól szabott öltöny mindent rejthet, eltakarja, ha üres a szív, a buta világ úrnak hív!  Mert úr, aki frakkban járhat, és így gavallérrá válhat, oly büszke reá, akár cifra nyeregre a bús szamár!...

- A jacht utasai (kórus): Cifra az a szó, hej, csuda jól szórakoztató!...

- Harrison szenátor: Mitől van önben, mondja, e szemtelen fölény?

- Tom: Megismersz majd, te vén legény!... Ha érdekel bárkit-e rejtély, hadd leplezem le itt most magam: a bosszú fűtött mostanig, hát felfedem, ki áll itt!  Nos, Harrison! Köszöntse a kifosztott Fleetwood fiát!  … Ma már csak egy emlék sok év után, hogy elment az én jó apám! Elment, szeme könnyezett, nem hitte ő, hogy vissza talán soha nem jő!  De két másik társával útra kelt, a zordon, vad vizekre tart, hogy leljen aranyra, s kezében érc, és így búcsúzott: goodby! …

- A jacht utasai (kórus): De érdekes, ez a regény…

- Tom: Kincs vele, színarany, amit talál, ezért les rá máris a halál!... De szomorú regény… Két társa közül egyik Harrison, ki visszatért dús gazdagon, mert társai kincseit elszedte ő, azt hitte a napfényre ez nem jő!  De jó apám nem jött meg soha már, s gyermeke most bosszút áll! Az elrabolt kincsért leánya kell, és bárhogy is álljon, viszlát!” 

• Tom búcsúja és a II. felvonás fináléja (Udvardy Tibor, km. az MRT Énekkara)

„Elszállt az álom… Mindennek vége…Most hív a vágy, a nagy messzeségre! Ég veled álom, elmegyek én, de szép Kalifornia még enyém!   De hölgyeim, uraim, miért ez a csönd? Elámuló arcuk vajon mit jelent? Hisz egyszerű dolog, búsulni nincsen ok, sőt itt van a nagyszerű pletykatéma, majd ha kezdődik az új idény, lesz anyag elég, annyi tény. A mese, ugye, szép, ez önöknek elég, hogy bátran utált ez a völgy egy évig, most hogy itt van, de mit sem ér, hiszen nem is volt célja, tény. Fájdalmas önöktől megválni, el lehet ez is pletykálni, pletykabeszéd, de szép, és hogy örül annak az úri nép! „