19 Sesto 2006-08-28 12:15:51 [Válasz erre: 7 Momo 2006-08-27 00:58:03]
...de jó is ez a felvétel!!! IMÁDOM!!! Milyen kár, hogy \"csak\" magyar nyelven készült el: ott lenne különben a top-on a \"Denevér\"-diszkográfiában!!! ;-)))
...de jó is ez a felvétel!!! IMÁDOM!!! Milyen kár, hogy \"csak\" magyar nyelven készült el: ott lenne különben a top-on a \"Denevér\"-diszkográfiában!!! ;-)))
18 vidai 2006-08-28 12:00:01 [Válasz erre: 4 WiseGentleman 2006-08-25 22:42:39]
Mátyás Mária. Egyébként kitűnő énekesnő. Az 56-os események értékelése történhet \"hivatalosan\" és személyesen is. Mindenki azt gondol, amit akar. Tóth Ilona sem volt hős, mint ahogyan Mátyás Mária sem volt az, aminek Udvardy nevezte.
Mátyás Mária. Egyébként kitűnő énekesnő. Az 56-os események értékelése történhet \"hivatalosan\" és személyesen is. Mindenki azt gondol, amit akar. Tóth Ilona sem volt hős, mint ahogyan Mátyás Mária sem volt az, aminek Udvardy nevezte.
17 vidai 2006-08-28 11:56:17 [Válasz erre: 13 Búbánat 2006-08-27 08:37:04]
Még szerencse, hogy már Magyarországon is megszűnt a katonarabszolgaság, így a sorozás is. www.hel.hu
Még szerencse, hogy már Magyarországon is megszűnt a katonarabszolgaság, így a sorozás is. www.hel.hu
16 WiseGentleman 2006-08-27 15:44:20
Azt egyébként nem is tudtam, hogy Siegfriedet is énekelt!!! (Köszi szépen a tartalmas összefoglalót)
Azt egyébként nem is tudtam, hogy Siegfriedet is énekelt!!! (Köszi szépen a tartalmas összefoglalót)
15 WiseGentleman 2006-08-27 12:05:08
Látom, Te is olvasója vagy a New York Times-nak :) (All the news that\'s fit to print.) Most már csak azt nem értem, hogy Udvardy Tibor miért az AUTOS kategóriában szerepel? (Bocs, csak hülyülök.)
Látom, Te is olvasója vagy a New York Times-nak :) (All the news that\'s fit to print.) Most már csak azt nem értem, hogy Udvardy Tibor miért az AUTOS kategóriában szerepel? (Bocs, csak hülyülök.)
14 Búbánat 2006-08-27 08:37:29
The New York Times Archives • WORLD • U.S. • N.Y. / REGION • BUSINESS • TECHNOLOGY • SCIENCE • HEALTH • SPORTS • OPINION • ARTS • STYLE • TRAVEL • JOBS • REAL ESTATE • AUTOS TIBOR UDVARDY • PRINT • SAVE AP Published: July 18, 1981 Tibor Udvardy, a Hungarian tenor whose opera appearances ranged from New York to Moscow, died of a heart attack today. He was 67 years old. After studies in Budapest\'s Ferenc Liszt Academy of Music, Mr. Udvardy made his debut at the Budapest Opera in 1939. Besides operatic roles, he became famous also for oratorio singing and classical operetta and starred in films. Mr. Udvardy\'s voice was regarded as exceptionally mellow and smooth. He performed in the United States in 1967 and 1968. He retired in 1977 and took up painting.
The New York Times Archives • WORLD • U.S. • N.Y. / REGION • BUSINESS • TECHNOLOGY • SCIENCE • HEALTH • SPORTS • OPINION • ARTS • STYLE • TRAVEL • JOBS • REAL ESTATE • AUTOS TIBOR UDVARDY • PRINT • SAVE AP Published: July 18, 1981 Tibor Udvardy, a Hungarian tenor whose opera appearances ranged from New York to Moscow, died of a heart attack today. He was 67 years old. After studies in Budapest\'s Ferenc Liszt Academy of Music, Mr. Udvardy made his debut at the Budapest Opera in 1939. Besides operatic roles, he became famous also for oratorio singing and classical operetta and starred in films. Mr. Udvardy\'s voice was regarded as exceptionally mellow and smooth. He performed in the United States in 1967 and 1968. He retired in 1977 and took up painting.
13 Búbánat 2006-08-27 08:37:04 [Válasz erre: 12 Búbánat 2006-08-27 08:36:35]
„ ’Író’ úgy lettem, hogy kiképeztek. Katonakönyvemben ez áll: különös képzettsége: ’írnok, aktavető’. Az Opera annak idején csak kiképzett katonát tudott felmentetni és ezért bevonultam hat hétre katonának. Beosztásom folytán a sorozásnál vezettem a jegyzőkönyvet. A sorozó bizottság katonai és polgári részlegből állt. Egyik alkalommal egy szeneslegény, aki ki szerette volna rúgatni magát, piszkosan, részegen jelent meg a sorozáson. Mikor minden panaszát előadta és az orvos megvizsgálta, de panaszait nem találta indokoltnak, a katonaparancsnok, aki unta és gyorsítani akarta a sorozást, odaszólt a vizsgáló orvoshoz:’felelősségemre: alkalmas’. A szeneslegény, aki kevesellte az ’alkalmas’ jelzőt, felháborodottan így kiáltott: ’Mi az, hogy alkalmas?! Lovat alám és gyerünk’. A katonaságnál játszottam a világ leghosszabb 21-es kártyapartiját. Mikor őrmesterünk rájött, hogy hivatali idő alatt kártyázunk, szétültette külön szobába azokat, akik kártyáztak. A játékot folytattuk olyképpen, hogy akták között küldtük egymásnak a kártyát egyik szobából a másikba. Az altiszttel. Ha kellett még lap, akkor kértünk még egy aktát, ha fuccs lett, visszaküldtük az egészet. Így leírva semmi, de lejátszva a parti – egy egész délelőtt tartott. A debreceni polgármestertől kaptam egy levelet ’Kedves barátom’ megszólítással. Meghívott a debreceni nyári egyetem megnyitó koncertjére, énekelni. Parancsnokomat nem a meghívás, hanem a megszólítás annyira meghatotta – megvallom, hogy a polgármestert nem is ismertem - , hogy elengedett azzal a kikötéssel, hogy nem énekelhetek katonaruhában, nehogy szégyent hozzak a hadseregre. Nem mondom, rosszul esett, de később nem tudta, hogyan tegye jóvá. Azon törte a fejét, hogy hat hét után milyen kitüntetésre terjesszen fel. Megköszöntem fáradozását, sőt, visszautasítottam azzal, hogy voltam én már Hunyadi László Nándorfehérvár és az összes magyar hadak főkapitánya, Bánk bán, Magyarország nagyura, mi lehetek még? Szorongva arra gondoltam: talán az Operaház megbízható tagja.”
„ ’Író’ úgy lettem, hogy kiképeztek. Katonakönyvemben ez áll: különös képzettsége: ’írnok, aktavető’. Az Opera annak idején csak kiképzett katonát tudott felmentetni és ezért bevonultam hat hétre katonának. Beosztásom folytán a sorozásnál vezettem a jegyzőkönyvet. A sorozó bizottság katonai és polgári részlegből állt. Egyik alkalommal egy szeneslegény, aki ki szerette volna rúgatni magát, piszkosan, részegen jelent meg a sorozáson. Mikor minden panaszát előadta és az orvos megvizsgálta, de panaszait nem találta indokoltnak, a katonaparancsnok, aki unta és gyorsítani akarta a sorozást, odaszólt a vizsgáló orvoshoz:’felelősségemre: alkalmas’. A szeneslegény, aki kevesellte az ’alkalmas’ jelzőt, felháborodottan így kiáltott: ’Mi az, hogy alkalmas?! Lovat alám és gyerünk’. A katonaságnál játszottam a világ leghosszabb 21-es kártyapartiját. Mikor őrmesterünk rájött, hogy hivatali idő alatt kártyázunk, szétültette külön szobába azokat, akik kártyáztak. A játékot folytattuk olyképpen, hogy akták között küldtük egymásnak a kártyát egyik szobából a másikba. Az altiszttel. Ha kellett még lap, akkor kértünk még egy aktát, ha fuccs lett, visszaküldtük az egészet. Így leírva semmi, de lejátszva a parti – egy egész délelőtt tartott. A debreceni polgármestertől kaptam egy levelet ’Kedves barátom’ megszólítással. Meghívott a debreceni nyári egyetem megnyitó koncertjére, énekelni. Parancsnokomat nem a meghívás, hanem a megszólítás annyira meghatotta – megvallom, hogy a polgármestert nem is ismertem - , hogy elengedett azzal a kikötéssel, hogy nem énekelhetek katonaruhában, nehogy szégyent hozzak a hadseregre. Nem mondom, rosszul esett, de később nem tudta, hogyan tegye jóvá. Azon törte a fejét, hogy hat hét után milyen kitüntetésre terjesszen fel. Megköszöntem fáradozását, sőt, visszautasítottam azzal, hogy voltam én már Hunyadi László Nándorfehérvár és az összes magyar hadak főkapitánya, Bánk bán, Magyarország nagyura, mi lehetek még? Szorongva arra gondoltam: talán az Operaház megbízható tagja.”
12 Búbánat 2006-08-27 08:36:35 [Válasz erre: 11 Búbánat 2006-08-27 08:36:12]
„Idők múltán szerepkörünk a civil életünkre is átcsap és egy kicsit az áldozatai is leszünk. Ha sokszor énekeljük azt, „hogy királyomat nem árulom el, igazságot várok”, végül hiszünk az igazságban. Ha állandó hősöket játszunk, beleesünk a kisegér tragédiájába – hol az a macska, hadd harapom meg, vagy ha valaki egy életen keresztül kacagtat, azon a siralomházban is kacagnak. Egy életen keresztül nem lehet mindig másnak a maszkját felvenni úgy, hogy a saját bőrünk ne karcolódjon meg. Nem elég a maszkot felvenni, a maszkkal azonosulnunk is kell. Három nap alatt ugrottam be életem egyetlen opera-főszerepébe, az előadáson, mikor az ügyelő kiabálta, hogy ’Hunyadi! Jelenés!’, mellette álltam és nem tudtam, hogy én vagyok. Nincs az a remekmű, mely a művész fantáziájában nem élt volna szebben, mint a kivitelezésben. Ízlésünk megelőzi és elhagyja képességeinket, ezért a nagy művészek hibáikat elrejtik, erényüket tálalják. Kitűnő balerinánk azt mondotta: a pályáján egy ellensége volt a teste, mely nem hagyta repülni, és a földhöz kötötte. Az igazi művész ’magára énekli’ a maszkot. Magyar kollégáim közül azért nem említek senkit, nehogy kifelejtsek valakit. Világhírű partnereim, akik rendkívüli hatással voltak rám, Pertile mint Canio, zakóban is félelmetes volt. Rossi-Lemeni, olyan Mefisto, hogy a lángokat is láttam körülötte. És Simionato is cigánylánnyá változott mint Carmen. Láttam ezüst vértben aranyszőke hajjal, földöntúli fényben bejönni Lohengrint, és amikor megszólalt – ’leénekelte magáról’ a maszkot”.
„Idők múltán szerepkörünk a civil életünkre is átcsap és egy kicsit az áldozatai is leszünk. Ha sokszor énekeljük azt, „hogy királyomat nem árulom el, igazságot várok”, végül hiszünk az igazságban. Ha állandó hősöket játszunk, beleesünk a kisegér tragédiájába – hol az a macska, hadd harapom meg, vagy ha valaki egy életen keresztül kacagtat, azon a siralomházban is kacagnak. Egy életen keresztül nem lehet mindig másnak a maszkját felvenni úgy, hogy a saját bőrünk ne karcolódjon meg. Nem elég a maszkot felvenni, a maszkkal azonosulnunk is kell. Három nap alatt ugrottam be életem egyetlen opera-főszerepébe, az előadáson, mikor az ügyelő kiabálta, hogy ’Hunyadi! Jelenés!’, mellette álltam és nem tudtam, hogy én vagyok. Nincs az a remekmű, mely a művész fantáziájában nem élt volna szebben, mint a kivitelezésben. Ízlésünk megelőzi és elhagyja képességeinket, ezért a nagy művészek hibáikat elrejtik, erényüket tálalják. Kitűnő balerinánk azt mondotta: a pályáján egy ellensége volt a teste, mely nem hagyta repülni, és a földhöz kötötte. Az igazi művész ’magára énekli’ a maszkot. Magyar kollégáim közül azért nem említek senkit, nehogy kifelejtsek valakit. Világhírű partnereim, akik rendkívüli hatással voltak rám, Pertile mint Canio, zakóban is félelmetes volt. Rossi-Lemeni, olyan Mefisto, hogy a lángokat is láttam körülötte. És Simionato is cigánylánnyá változott mint Carmen. Láttam ezüst vértben aranyszőke hajjal, földöntúli fényben bejönni Lohengrint, és amikor megszólalt – ’leénekelte magáról’ a maszkot”.
11 Búbánat 2006-08-27 08:36:12
„Nem dicsekvéssel, inkább céllal mondom el, hogy két főiskolára felvételiztem egyszerre. Zene- és képzőművészetre, méghozzá mindkét helyre sikerrel. Hallom kollégáim gunyoros hangját, amint e sorok olvasásakor mondják: ’Milyen jó festő lehetett volna’. Maszkot mégsem tudtam festeni magamnak, de csak azért mert olyan ’drukkos’ voltam, különösen előadás előtt, hogy a szememet sem tudtam volna aláhúzni.. Sőt, az Operától, mint épülettől is annyira féltem, vagy inkább tiszteltem, hogy hosszú időn keresztül a Lázár utca felől közelítettem meg. Maszkjaimat két kiváló maszkmester barátom, Dömsödi Mihály és Kalmár Antal látták és látják el még ma is, mind kevesebb festékkel, és munkával (ráncot már nem kell festeniük), mert ma már az idő is nekik dolgozik. Gazdag pályámon találkoztam ’jó’, „ráénekelt’ és ’leénekelt’ maszkkal, sőt, civil maszkkal is, melyet nem a színpadon, hanem az életben használtak a legnagyobb sikerrel. Az operaszínpadon mint végzős főiskolai hallgató a ’Bajasszók’-kal és a ’Bánk bán’-nal vizsgáztam. Mind a két maszk ’jó maszk’ volt. A bajazzót őszülten, fehérre meszelt arccal, a Bánk bánt vállig érő hajjal és szakállal alakítottam. Az élő haj és a paróka között áthidalhatatlan a különbség. Az élő haj ’átél’, játszik, sőt, meghal a szereppel és órák kellenek, míg újra magához tér. Az említett szerepeimben parókát viseltem; és nem sajnálták a szőrt. A bajazzó zárójelenete után a Bánk bán következett, majd amikor a bán tapsait is megköszöntem, az akkori színpadmester, Pill István a következőképpen gratulált: ’kitűnő volt, de attól, aki a bajazzót énekelte, félnie kell.’ A sok szőr alatt nem tudta, hogy a bajazzo is én voltam. Viszont, ha akkor ennek a kedves embernek a szavára jobban odafigyelek, sok mindentől óvhattam volna meg magamat… Ezen az estén tanultam meg, hogy a darab és a művész sikere először hátul a színpadon, a műszaknál dől el. Ha színház műszaki dolgozói a színpadon közömbösek, a nézőtéren a közönség is alszik.”
„Nem dicsekvéssel, inkább céllal mondom el, hogy két főiskolára felvételiztem egyszerre. Zene- és képzőművészetre, méghozzá mindkét helyre sikerrel. Hallom kollégáim gunyoros hangját, amint e sorok olvasásakor mondják: ’Milyen jó festő lehetett volna’. Maszkot mégsem tudtam festeni magamnak, de csak azért mert olyan ’drukkos’ voltam, különösen előadás előtt, hogy a szememet sem tudtam volna aláhúzni.. Sőt, az Operától, mint épülettől is annyira féltem, vagy inkább tiszteltem, hogy hosszú időn keresztül a Lázár utca felől közelítettem meg. Maszkjaimat két kiváló maszkmester barátom, Dömsödi Mihály és Kalmár Antal látták és látják el még ma is, mind kevesebb festékkel, és munkával (ráncot már nem kell festeniük), mert ma már az idő is nekik dolgozik. Gazdag pályámon találkoztam ’jó’, „ráénekelt’ és ’leénekelt’ maszkkal, sőt, civil maszkkal is, melyet nem a színpadon, hanem az életben használtak a legnagyobb sikerrel. Az operaszínpadon mint végzős főiskolai hallgató a ’Bajasszók’-kal és a ’Bánk bán’-nal vizsgáztam. Mind a két maszk ’jó maszk’ volt. A bajazzót őszülten, fehérre meszelt arccal, a Bánk bánt vállig érő hajjal és szakállal alakítottam. Az élő haj és a paróka között áthidalhatatlan a különbség. Az élő haj ’átél’, játszik, sőt, meghal a szereppel és órák kellenek, míg újra magához tér. Az említett szerepeimben parókát viseltem; és nem sajnálták a szőrt. A bajazzó zárójelenete után a Bánk bán következett, majd amikor a bán tapsait is megköszöntem, az akkori színpadmester, Pill István a következőképpen gratulált: ’kitűnő volt, de attól, aki a bajazzót énekelte, félnie kell.’ A sok szőr alatt nem tudta, hogy a bajazzo is én voltam. Viszont, ha akkor ennek a kedves embernek a szavára jobban odafigyelek, sok mindentől óvhattam volna meg magamat… Ezen az estén tanultam meg, hogy a darab és a művész sikere először hátul a színpadon, a műszaknál dől el. Ha színház műszaki dolgozói a színpadon közömbösek, a nézőtéren a közönség is alszik.”
10 Búbánat 2006-08-27 08:35:44
Udvardy Tibor (Bp., 1914. szept. 4. – Balatonboglár, 1981. júl. 16.): operaénekes (tenor), Liszt-díjas (1952), érdemes (1955) és kiváló művész (1973). Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt.. 1939-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n szerzett oklevelet Molnár Imrénél. Azonnal rendes tagjaként szerződtette az Operaház. Hunyadi Lászlót énekelte először Erkel Ferenc operájában 1939. okt. 6-án. Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt. 1945. márc. 15-én az Operaház megnyitásán énekelte a Psalmus Hungaricus tenorszólóját. Oratóriuménekesként is elismerték. Rendkívül sokoldalú énekes volt. A lírai tenorszerepektől egészen a drámai karakter hőstenoralakokig terjedt szerepköre. Mind opera-, mind operettszerepeit rádió- és hanglemezfelvételek örökítik meg. Külföldön fellépett Bécsben, Moszkvában, Prágában, Szófiában és az USA-ban. – F. sz. Lohengrin (Wagner: címszerep); Siegmund (Wagner: A walkür); Siegfried (Wagner: címszerep); Faust (Gounod: címszerep); Don José (Bizet: Carmen); Cavaradossi (Puccini: Tosca); Henri (Puccini: A köpeny); Bajazzó (Leoncavallo: A bajazzók); Peter Grimes (B. Britten: címszerep); Anyegin (Csajkovszkij: címszerep); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Alfred (Verdi: Traviata), Tamino (Mozart: Varázsfuvola); Erkel: Hunyadi László, Bánk bán (címszerepek); Kálmán diák (Poldini: Farsangi Lakodalom), Legény (Kodály: Székelyfonó); Kodály: Budavári Te Deum, Psalmus Hungaricus, Missa Brevis - tenor szólók stb. Operett és daljáték (rádiófelvételek: teljes és részletek): Lehár: A víg özvegy, A mosoly országa, Frasquita, A kék mazúr, A Luxemburg grófja, Éva, Friderika, A cárevics, Vándordiák (Garabonciás), Giuditta; Kálmán: Cirkuszhercegnő, A bajadér; Montmartre-i ibolya, Ördöglovas, Jacobi: Leányvásár; Nádor: Babavásár; Kacsóh: Rákóczi; Offenbach: Egy éj Velencében, Denevér; Zerkovits: Csókos asszony; Csajkovszkij- Klein: A diadalmas asszony stb Udvardy Tibor amellett, hogy kiváló énekese volt az Operaháznak, civilben festett és irogatott is. Egyik írása a Film Színház Muzsikában is megjelent (1965-ben), a Maszk és Toll rovatban volt olvasható, címe: Szakáll és huszonegyes. Három fejezet, visszatekintés a pályára. Olyan önéletrajzféle. Amint következik:
Udvardy Tibor (Bp., 1914. szept. 4. – Balatonboglár, 1981. júl. 16.): operaénekes (tenor), Liszt-díjas (1952), érdemes (1955) és kiváló művész (1973). Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt.. 1939-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n szerzett oklevelet Molnár Imrénél. Azonnal rendes tagjaként szerződtette az Operaház. Hunyadi Lászlót énekelte először Erkel Ferenc operájában 1939. okt. 6-án. Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt. 1945. márc. 15-én az Operaház megnyitásán énekelte a Psalmus Hungaricus tenorszólóját. Oratóriuménekesként is elismerték. Rendkívül sokoldalú énekes volt. A lírai tenorszerepektől egészen a drámai karakter hőstenoralakokig terjedt szerepköre. Mind opera-, mind operettszerepeit rádió- és hanglemezfelvételek örökítik meg. Külföldön fellépett Bécsben, Moszkvában, Prágában, Szófiában és az USA-ban. – F. sz. Lohengrin (Wagner: címszerep); Siegmund (Wagner: A walkür); Siegfried (Wagner: címszerep); Faust (Gounod: címszerep); Don José (Bizet: Carmen); Cavaradossi (Puccini: Tosca); Henri (Puccini: A köpeny); Bajazzó (Leoncavallo: A bajazzók); Peter Grimes (B. Britten: címszerep); Anyegin (Csajkovszkij: címszerep); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Alfred (Verdi: Traviata), Tamino (Mozart: Varázsfuvola); Erkel: Hunyadi László, Bánk bán (címszerepek); Kálmán diák (Poldini: Farsangi Lakodalom), Legény (Kodály: Székelyfonó); Kodály: Budavári Te Deum, Psalmus Hungaricus, Missa Brevis - tenor szólók stb. Operett és daljáték (rádiófelvételek: teljes és részletek): Lehár: A víg özvegy, A mosoly országa, Frasquita, A kék mazúr, A Luxemburg grófja, Éva, Friderika, A cárevics, Vándordiák (Garabonciás), Giuditta; Kálmán: Cirkuszhercegnő, A bajadér; Montmartre-i ibolya, Ördöglovas, Jacobi: Leányvásár; Nádor: Babavásár; Kacsóh: Rákóczi; Offenbach: Egy éj Velencében, Denevér; Zerkovits: Csókos asszony; Csajkovszkij- Klein: A diadalmas asszony stb Udvardy Tibor amellett, hogy kiváló énekese volt az Operaháznak, civilben festett és irogatott is. Egyik írása a Film Színház Muzsikában is megjelent (1965-ben), a Maszk és Toll rovatban volt olvasható, címe: Szakáll és huszonegyes. Három fejezet, visszatekintés a pályára. Olyan önéletrajzféle. Amint következik:
9 Búbánat 2006-08-27 08:35:12
Tovább böngészgetve a régi emlékek között, felidéződik 1965 júliusának egyik csillagfényes nyári éjszakája, mikor szinte még gyerekfejjel egyik legelső opera-operett-koncert kedvéért váltottam jegyet, és mentem ki a Margitszigetre, hogy a Szabadtéri Színpadon olyan gyerekkori és máig tartó kedvenceket láthassak, hallhassak, csodálhassak a színpadról - akkor még nem tudhattam, hogy részemről az első és egyben utolsó személyes találkozás, élmény lesz velük -, mint Svéd Sándor, Réthy Eszter, Carelli Gábor. De felléptek még a kor olyan nagy sztárjai is, mint Eszenyi Irma, Udvardy Tibor, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Honthy Hanna, Szabó Miklós vagy a nemzetközi operaéletbeől ismert kiváló baritonista, a Milánói Scala tagja, Paolo Silveri, és ott volt Zsolnay Hédi sanzon-énekesnő is, valamint olyan népszerű balettművészek, mint Orosz Adél és Róna Viktor. A műsornak azt a „hivatalos” címet adták a szervezők: „Garden Party”. Sajnos, már nagyon halványak az emlékeim, akkor még nem jegyzeteltem, s abból az időből nem őriztem meg programfüzeteket. Arra emlékszem, hogy népszerű opera-, operett-, sanzon-, és balettrészletek követték egymást. Leginkább Házy, Udvardy és Ilosfalvy számaira koncentráltam: Traviata, A víg özvegy, A cigánybáró részletei maradtak meg igazán az emlékeimben. Most a kezembe került a gáláról egy fotó-összeállítás, melynek megragadó képei egy csapásra előhívták a fenti emlékeket. Az egyik felvételen Ilosfalvy Róbert látható szmokingban, az akkori feleségével a büfé asztalnál beszélgetnek egymással két palack bor társaságában; egy másik képen Carelli Gábor, a Metropolitan művésze éppen autogramokat osztogat öltözőjében lányok gyűrűjében. A következő képen Udvardy Tibor hódol Honthy Hanna operettprimadonna előtt, két kezébe fogva az „örökifjú” hölgy hófehér kesztyűs kezét. Paolo Silveri Vasady-Balogh Lajossal, a Szabadtéri Színpad akkori igazgatójával beszélget a parkban. Egy kép még Zsolnai Hédiről és a kísérő Stúdió együttesről is. Szép volt, rég volt! De igaz volt!
Tovább böngészgetve a régi emlékek között, felidéződik 1965 júliusának egyik csillagfényes nyári éjszakája, mikor szinte még gyerekfejjel egyik legelső opera-operett-koncert kedvéért váltottam jegyet, és mentem ki a Margitszigetre, hogy a Szabadtéri Színpadon olyan gyerekkori és máig tartó kedvenceket láthassak, hallhassak, csodálhassak a színpadról - akkor még nem tudhattam, hogy részemről az első és egyben utolsó személyes találkozás, élmény lesz velük -, mint Svéd Sándor, Réthy Eszter, Carelli Gábor. De felléptek még a kor olyan nagy sztárjai is, mint Eszenyi Irma, Udvardy Tibor, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Honthy Hanna, Szabó Miklós vagy a nemzetközi operaéletbeől ismert kiváló baritonista, a Milánói Scala tagja, Paolo Silveri, és ott volt Zsolnay Hédi sanzon-énekesnő is, valamint olyan népszerű balettművészek, mint Orosz Adél és Róna Viktor. A műsornak azt a „hivatalos” címet adták a szervezők: „Garden Party”. Sajnos, már nagyon halványak az emlékeim, akkor még nem jegyzeteltem, s abból az időből nem őriztem meg programfüzeteket. Arra emlékszem, hogy népszerű opera-, operett-, sanzon-, és balettrészletek követték egymást. Leginkább Házy, Udvardy és Ilosfalvy számaira koncentráltam: Traviata, A víg özvegy, A cigánybáró részletei maradtak meg igazán az emlékeimben. Most a kezembe került a gáláról egy fotó-összeállítás, melynek megragadó képei egy csapásra előhívták a fenti emlékeket. Az egyik felvételen Ilosfalvy Róbert látható szmokingban, az akkori feleségével a büfé asztalnál beszélgetnek egymással két palack bor társaságában; egy másik képen Carelli Gábor, a Metropolitan művésze éppen autogramokat osztogat öltözőjében lányok gyűrűjében. A következő képen Udvardy Tibor hódol Honthy Hanna operettprimadonna előtt, két kezébe fogva az „örökifjú” hölgy hófehér kesztyűs kezét. Paolo Silveri Vasady-Balogh Lajossal, a Szabadtéri Színpad akkori igazgatójával beszélget a parkban. Egy kép még Zsolnai Hédiről és a kísérő Stúdió együttesről is. Szép volt, rég volt! De igaz volt!
8 Búbánat 2006-08-27 08:32:17 [Válasz erre: 5 WarteNur 2006-08-25 22:51:33]
Udvardy Tiborról, az operaház egykor volt legendás kiváló tenoristájáról már több ízben említést tettem operett-szerepeinek, rádiós-és tévés operett-felvételeinek kapcsán. Most egy kevéssé ismert pályatörténeti adalékkal egészítem ki az oeuvre-ját: Hosszú művészi pályáján nem ismert kevésbé fontos szerepeket vagy szerzőket. A színház és a játék iránti olthatatlan rajongása vezette el az operett műfajához is. Sárdy János mellett – aki személyes varázsán kívül elsősorban filmjei révén vált országosan ismertté – Udvardy Tibor a 40-es és 50-es évek legnépszerűbb operettbonvivánja is lett. Az operett világának gyakran kissé papírizű figuráit vérrel, valódi emberi érzelemmel telítette meg. (Lehár Ferenchez fűződő személyes kapcsolatáról is lehetne szólni: Ő volt a Cigányszerelem átdolgozott verziója, a Garabonciások 1943-as operaházi ősbemutatóján a férfi főszerep alakítója! Maga Lehár vezényelte művét!) A Rádió Dalszínháza a hatvanas évek első felében egy csokorra való operettet (Lehár, Kálmán, J, Strauss, Nádor Mihály, Jacobi, Zerkovits, Kacsoh, Csajkovszkij-Klein és mások műveit) vett fel vele a stúdióban; közte azt a Víg özvegyet, melyen partnere volt Házy Erzsébet volt! Ehhez az operetthez fűződik élete egyik nagy keserves pillanata is, ami időlegesen nagy törést jelentett életében, mind személyes vonatkozásban, mind a művészi pálya további kiteljesedése tekintetében… 1959-ben-ben két évre szilenciumra ítélték. A városban és az Operaházban terjengő hírek szerint a dalszínház egyik énekesnője volt a feljelentő, aki Udvardy politikai kijelentéseiről állítólag feljegyzést készített, s ennek alapján a felsőbb hatóság megelégelte a tenorista szabad véleménynyilvánítását. A nyári játékok során 1959-ben, az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Színpadán Lehár A víg özvegy című operettjének egyik előadásán, Danilo szerepében búcsúzott egy időre szeretett közönségétől. Aznap este hangi szépségben és szerepformálásban egyaránt kimagaslót nyújtott. Lényét átlengte valami különös fluidum: vidám volt, sziporkázó és megnyerő, de ebben a jókedvben ott sejlett a távozásnak, a kényszerű búcsúzásnak néhány sötét sugara is. „Az Orfeum tanyán…” derűs szövege és akkordjai mögött egy művészember bizonytalan jövője is ott sötétlett. Két évig eltiltva a hivatás gyakorlásától, minden jövedelem nélkül: maga volt a kétségbeejtő jövő. Akkoriban senkinek, Udvardynak és másnak sem lehetett elegendő anyagi fedezete, tartalékja, hogy megbirkózzon ezzel a helyzettel. Udvardyt a szabadtéren működő énekes- és zenészkollégák teljes rokonszenve kísérte a színpadról való lejövetel végső szakaszában. Az énekkar teljes egészében felsorakozott előtte és viharos tapssal köszöntötte. Barátai nem is hagyták magára, s így sikerült átvészelnie a két esztendőt. (Ekkoriban ült le 18 hónapot a börtönben Ilosfalvy Róbert cserbenhagyásos gázolás vádjával… -Két nagyszerű tenorista - két korosztályból; micsoda egybeesés!) De ki tudja megmondani, hogy viszonylag korai halálában (1981-ben, a Balaton mellett állt meg a szíve egy nyári hajnalon), mennyire játszott közre az eltiltás és az átélt izgalom. (Házy Erzsébet egy évre rá távozott a mennyei birodalomba…), Még volt néhány aktív éve az Operaházban. Elegánsan, filozofikus bölcsességgel viselte a visszavonulást is, ugyanúgy, mint hajdan a kiemelkedő sikereket. Egyszer egy újságíróval találkozva az Operaház közelében érdeklődésére látható derűvel válaszolta: „Cavaradossi eredeti szakmájához tért vissza” – célzott legújabb kedvtelésére, a festésre. Időközben már egy szép kiállításra való festménye gyűlt össze, ennek egy részét be is mutatták az Operaház klubjában. Ezt a művészeti ágat is ugyanolyan elmélyült odaadással művelte, mint az éneklést. Különleges színekkel és páratlan tehetséggel. Sokan, akik ismertük és szerettük, a rá való emlékezéskor mélyen megemeljük a kalapunkat. Mint ahogyan ő tette – tisztelete és megbecsülése jeléül – a magyar művészet temploma, az Operaház előtt, minden egyes alkalommal, arra haladtával.
Udvardy Tiborról, az operaház egykor volt legendás kiváló tenoristájáról már több ízben említést tettem operett-szerepeinek, rádiós-és tévés operett-felvételeinek kapcsán. Most egy kevéssé ismert pályatörténeti adalékkal egészítem ki az oeuvre-ját: Hosszú művészi pályáján nem ismert kevésbé fontos szerepeket vagy szerzőket. A színház és a játék iránti olthatatlan rajongása vezette el az operett műfajához is. Sárdy János mellett – aki személyes varázsán kívül elsősorban filmjei révén vált országosan ismertté – Udvardy Tibor a 40-es és 50-es évek legnépszerűbb operettbonvivánja is lett. Az operett világának gyakran kissé papírizű figuráit vérrel, valódi emberi érzelemmel telítette meg. (Lehár Ferenchez fűződő személyes kapcsolatáról is lehetne szólni: Ő volt a Cigányszerelem átdolgozott verziója, a Garabonciások 1943-as operaházi ősbemutatóján a férfi főszerep alakítója! Maga Lehár vezényelte művét!) A Rádió Dalszínháza a hatvanas évek első felében egy csokorra való operettet (Lehár, Kálmán, J, Strauss, Nádor Mihály, Jacobi, Zerkovits, Kacsoh, Csajkovszkij-Klein és mások műveit) vett fel vele a stúdióban; közte azt a Víg özvegyet, melyen partnere volt Házy Erzsébet volt! Ehhez az operetthez fűződik élete egyik nagy keserves pillanata is, ami időlegesen nagy törést jelentett életében, mind személyes vonatkozásban, mind a művészi pálya további kiteljesedése tekintetében… 1959-ben-ben két évre szilenciumra ítélték. A városban és az Operaházban terjengő hírek szerint a dalszínház egyik énekesnője volt a feljelentő, aki Udvardy politikai kijelentéseiről állítólag feljegyzést készített, s ennek alapján a felsőbb hatóság megelégelte a tenorista szabad véleménynyilvánítását. A nyári játékok során 1959-ben, az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Színpadán Lehár A víg özvegy című operettjének egyik előadásán, Danilo szerepében búcsúzott egy időre szeretett közönségétől. Aznap este hangi szépségben és szerepformálásban egyaránt kimagaslót nyújtott. Lényét átlengte valami különös fluidum: vidám volt, sziporkázó és megnyerő, de ebben a jókedvben ott sejlett a távozásnak, a kényszerű búcsúzásnak néhány sötét sugara is. „Az Orfeum tanyán…” derűs szövege és akkordjai mögött egy művészember bizonytalan jövője is ott sötétlett. Két évig eltiltva a hivatás gyakorlásától, minden jövedelem nélkül: maga volt a kétségbeejtő jövő. Akkoriban senkinek, Udvardynak és másnak sem lehetett elegendő anyagi fedezete, tartalékja, hogy megbirkózzon ezzel a helyzettel. Udvardyt a szabadtéren működő énekes- és zenészkollégák teljes rokonszenve kísérte a színpadról való lejövetel végső szakaszában. Az énekkar teljes egészében felsorakozott előtte és viharos tapssal köszöntötte. Barátai nem is hagyták magára, s így sikerült átvészelnie a két esztendőt. (Ekkoriban ült le 18 hónapot a börtönben Ilosfalvy Róbert cserbenhagyásos gázolás vádjával… -Két nagyszerű tenorista - két korosztályból; micsoda egybeesés!) De ki tudja megmondani, hogy viszonylag korai halálában (1981-ben, a Balaton mellett állt meg a szíve egy nyári hajnalon), mennyire játszott közre az eltiltás és az átélt izgalom. (Házy Erzsébet egy évre rá távozott a mennyei birodalomba…), Még volt néhány aktív éve az Operaházban. Elegánsan, filozofikus bölcsességgel viselte a visszavonulást is, ugyanúgy, mint hajdan a kiemelkedő sikereket. Egyszer egy újságíróval találkozva az Operaház közelében érdeklődésére látható derűvel válaszolta: „Cavaradossi eredeti szakmájához tért vissza” – célzott legújabb kedvtelésére, a festésre. Időközben már egy szép kiállításra való festménye gyűlt össze, ennek egy részét be is mutatták az Operaház klubjában. Ezt a művészeti ágat is ugyanolyan elmélyült odaadással művelte, mint az éneklést. Különleges színekkel és páratlan tehetséggel. Sokan, akik ismertük és szerettük, a rá való emlékezéskor mélyen megemeljük a kalapunkat. Mint ahogyan ő tette – tisztelete és megbecsülése jeléül – a magyar művészet temploma, az Operaház előtt, minden egyes alkalommal, arra haladtával.
7 Momo 2006-08-27 00:58:03
Egy [url]http://www.hungaroton.hu/classic/info.php?info=907&vez=s;Denevér[/url] felvétel Ágay Karolával és László Margittal.
Egy [url]http://www.hungaroton.hu/classic/info.php?info=907&vez=s;Denevér[/url] felvétel Ágay Karolával és László Margittal.
6 WiseGentleman 2006-08-25 23:04:51
Akkor félreértettem, tudniillik én arra gondoltam, amikor a hetvenes elején nyugdíjazták, de akkor nincs összefüggés a nyugdíjazás és a \"komcsizás\" között.
Akkor félreértettem, tudniillik én arra gondoltam, amikor a hetvenes elején nyugdíjazták, de akkor nincs összefüggés a nyugdíjazás és a \"komcsizás\" között.
5 WarteNur 2006-08-25 22:51:33 [Válasz erre: 4 WiseGentleman 2006-08-25 22:42:39]
\'50-es évek vége volt, egy ideig nem engedték énekelni.1970 biztos nem lehetett, mert akkor nam adtak volna neki \'73-ban Kiválót.
\'50-es évek vége volt, egy ideig nem engedték énekelni.1970 biztos nem lehetett, mert akkor nam adtak volna neki \'73-ban Kiválót.
4 WiseGentleman 2006-08-25 22:42:39 [Válasz erre: 2 WarteNur 2006-08-25 22:38:18]
Ha jól tudom, utolsó operaházi szerepe a Ránki Ember tragédiájának Luciferje volt. Ha igaz, amit mondasz, ez 1970-ben történhetett (sejtem, hogy ki lehetett az a \"nagy szoprán\").
Ha jól tudom, utolsó operaházi szerepe a Ránki Ember tragédiájának Luciferje volt. Ha igaz, amit mondasz, ez 1970-ben történhetett (sejtem, hogy ki lehetett az a \"nagy szoprán\").
3 Momo 2006-08-25 22:42:36 [Válasz erre: 2 WarteNur 2006-08-25 22:38:18]
Azok azért legendás idők és legendás emberek voltak. Sajnos valahogy úgy van ez, mint a magyar focival... Csak azért Operában még egy kicsit jobban állunk. :-)
Azok azért legendás idők és legendás emberek voltak. Sajnos valahogy úgy van ez, mint a magyar focival... Csak azért Operában még egy kicsit jobban állunk. :-)
2 WarteNur 2006-08-25 22:38:18 [Válasz erre: 1 Momo 2006-08-25 22:32:49]
Micsoda tenor volt! Azzal ásta el magát, hogy az operában \"lekommunistakurvázta\" az egyik akkori nagy szopránt, aki tényleg komcsi volt.Kirúgtág.
Micsoda tenor volt! Azzal ásta el magát, hogy az operában \"lekommunistakurvázta\" az egyik akkori nagy szopránt, aki tényleg komcsi volt.Kirúgtág.
1 Momo 2006-08-25 22:32:49
[url]http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/img/820a.jpg;Udvardy Tibor[/url] Liszt-díjas (1952), érdemes (1955) és kiváló művész (1973). 1914. szeptember 4-én született Budapesten. 1939-ben szerzett diplomát a Zeneművészeti Főiskolán, Molnár Imre növendékeként. Még ez évben az Operához szerződött, ahol októberben be is mutatkozott a Hunyadi László címszerepében. Ezután egészen 1974-ig a Magyar Állami Operaház tagja volt. Sokoldalú énekesként, a lírai tenorszerepektől a drámai karakterekig, Wagner hősöktől, a Puccini szerepeken át a modern művekig számos alakot megformált, oratórium énekesként is ismert volt. Pályája kezdetén évekig a belvárosi templom szólistája volt. 1945. március 15-én, az Operaház megnyitóján ő énekelte Kodály Psalmus-ának tenorszólóját. Opera és operett szerepeit rádió, és lemezfelvételek örökítik meg. Néhány szerepe a teljesség igénye nélkül: Lohengrin, Siegfried, Cavaradossi, Lenszkij, Alfred, Peter Grimes, Don José… Fellépett Bécsben, Prágában, Moszkvában, és az Egyesült Államokban is. Udvardy Tibor, 1981. júliusában, 67 évesen hunyt el, Balatonbogláron.
[url]http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/img/820a.jpg;Udvardy Tibor[/url] Liszt-díjas (1952), érdemes (1955) és kiváló művész (1973). 1914. szeptember 4-én született Budapesten. 1939-ben szerzett diplomát a Zeneművészeti Főiskolán, Molnár Imre növendékeként. Még ez évben az Operához szerződött, ahol októberben be is mutatkozott a Hunyadi László címszerepében. Ezután egészen 1974-ig a Magyar Állami Operaház tagja volt. Sokoldalú énekesként, a lírai tenorszerepektől a drámai karakterekig, Wagner hősöktől, a Puccini szerepeken át a modern művekig számos alakot megformált, oratórium énekesként is ismert volt. Pályája kezdetén évekig a belvárosi templom szólistája volt. 1945. március 15-én, az Operaház megnyitóján ő énekelte Kodály Psalmus-ának tenorszólóját. Opera és operett szerepeit rádió, és lemezfelvételek örökítik meg. Néhány szerepe a teljesség igénye nélkül: Lohengrin, Siegfried, Cavaradossi, Lenszkij, Alfred, Peter Grimes, Don José… Fellépett Bécsben, Prágában, Moszkvában, és az Egyesült Államokban is. Udvardy Tibor, 1981. júliusában, 67 évesen hunyt el, Balatonbogláron.
0 eccerű 2006-08-25 18:48:39
itt nincs is semmi, naccerű.
itt nincs is semmi, naccerű.
