Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
548 johanna 2010-12-31 11:06:30 [Válasz erre: 547 zalbarna 2010-12-31 11:01:36]
jó...:-) Láttad a filmet?
jó...:-) Láttad a filmet?
547 zalbarna 2010-12-31 11:01:36 [Válasz erre: 546 johanna 2010-12-31 10:59:43]
:) hát, ahol eddig...
:) hát, ahol eddig...
545 Kúp Flóris 2010-12-31 10:38:17 [Válasz erre: 544 zalbarna 2010-12-31 10:34:48]
De mikor? Hard - kor ?
De mikor? Hard - kor ?
544 zalbarna 2010-12-31 10:34:48 [Válasz erre: 543 johanna 2010-12-31 10:18:27]
Rendben, Johanna, de ezt ne itt a nyílt fórumon beszéljük meg, kérlek...
Rendben, Johanna, de ezt ne itt a nyílt fórumon beszéljük meg, kérlek...
543 johanna 2010-12-31 10:18:27 [Válasz erre: 542 sphynx 2010-12-30 23:32:33]
"Túl sokáig szerettelek" ...ez egy jó film volt, szerintem.
"Túl sokáig szerettelek" ...ez egy jó film volt, szerintem.
542 sphynx 2010-12-30 23:32:33
Fáy Miki bá' előbb volt a TV-ben, és a filmekhez is nagyon ért. Dícsérte a Social Network-ot, és az tényleg jó volt. Várja már a Coen western filmet, szerintük az is jó lesz. Én a Rabbit Hole és Scott Pilgrim-re lennék kíváncsi. Ti láttatok valami jó filmet 2010-ben?
Fáy Miki bá' előbb volt a TV-ben, és a filmekhez is nagyon ért. Dícsérte a Social Network-ot, és az tényleg jó volt. Várja már a Coen western filmet, szerintük az is jó lesz. Én a Rabbit Hole és Scott Pilgrim-re lennék kíváncsi. Ti láttatok valami jó filmet 2010-ben?
541 miketyson 2010-12-29 11:32:27
Bing is ott volt a Met minden előadásán. Csak nálunk nem divat, hogy az igazgatók nézzék is, amit adnak a közönségnek.
Bing is ott volt a Met minden előadásán. Csak nálunk nem divat, hogy az igazgatók nézzék is, amit adnak a közönségnek.
540 zuniga 2010-12-27 10:48:34
A minap az egyik német tv-adón rövid ismertetőt láttam a Salzburger Marionettenthetaterről. Az intézmény vezetője - jaj, a nevét nem tudtam olyan hirtelen megjegyezni...- elmondta, hogy az utóbbi 60!!! év minden előadásában részt vett. Soha sem volt beteg. Hogy szokjuk mondani? NEMSEMMI!!!
A minap az egyik német tv-adón rövid ismertetőt láttam a Salzburger Marionettenthetaterről. Az intézmény vezetője - jaj, a nevét nem tudtam olyan hirtelen megjegyezni...- elmondta, hogy az utóbbi 60!!! év minden előadásában részt vett. Soha sem volt beteg. Hogy szokjuk mondani? NEMSEMMI!!!
539 Búbánat 2010-12-22 21:09:49
A tegnapi Népszabadságban egy Nemzeti Színház- vonatkozású hír olvasható: Vidnyánszky Attila már most január közepétől intendánsként kerülne a Nemzeti Színház élére - nem igazgatóként. Alföldi Róbert így fejezheti be az 2010/2011-es évadot. Vidnyánszky művészeti vezetőként folytatná debreceni munkáját, mellé menedzserigazgatót keresnek. A Magyar Nemzet erről ma azt írta, hogy megkeresésére a debreceni direktor kitartott eddigi álláspontja mellett: úgy gondolja, nem neki kell először megszólalnia az ügyben. A minisztérium pedug lapzártáig nem reagált az intendánsi poszttal kapcsolatos értelmezésre.
A tegnapi Népszabadságban egy Nemzeti Színház- vonatkozású hír olvasható: Vidnyánszky Attila már most január közepétől intendánsként kerülne a Nemzeti Színház élére - nem igazgatóként. Alföldi Róbert így fejezheti be az 2010/2011-es évadot. Vidnyánszky művészeti vezetőként folytatná debreceni munkáját, mellé menedzserigazgatót keresnek. A Magyar Nemzet erről ma azt írta, hogy megkeresésére a debreceni direktor kitartott eddigi álláspontja mellett: úgy gondolja, nem neki kell először megszólalnia az ügyben. A minisztérium pedug lapzártáig nem reagált az intendánsi poszttal kapcsolatos értelmezésre.
538 WiseGentleman 2010-11-29 02:42:38 [Válasz erre: 536 tarnhelm2 2010-11-07 17:21:20]
Melyik képről beszélsz, kedves t2? Beszélhetünk a Klimt-festmények nácik általi elkobzásáról is? Mellesleg, tudtommal, amit a nagyérdemű nem láthat az Österreichische Galerie-ben, az visszaköszon a Los Angeles County Museum of Art-ban... (hehehe)
Melyik képről beszélsz, kedves t2? Beszélhetünk a Klimt-festmények nácik általi elkobzásáról is? Mellesleg, tudtommal, amit a nagyérdemű nem láthat az Österreichische Galerie-ben, az visszaköszon a Los Angeles County Museum of Art-ban... (hehehe)
537 tiramisu 2010-11-28 23:16:12
Ismét ragyogó A rosszul őrzött lány. Remek ifjú táncosok, és Sir Ashton klasszikusa megunhatatlan. Zenekar is nagyon jó. Jókedv, vidámság , üdeség!!!Meg kell nézni! Ám a POMÁDÉ - borzalmas előadás, ami a rendezést illeti, nem ismerni az eredeti mesére. A kis zenekar REMEK, csak kár volt a színpadra tenni, nem hallani az énekeseket. Szvétek, Sárkány jók! A többiek.... A rendezőt eltiltanám bizonyos daraboktól, ettől mindenesetre! Szégyen.
Ismét ragyogó A rosszul őrzött lány. Remek ifjú táncosok, és Sir Ashton klasszikusa megunhatatlan. Zenekar is nagyon jó. Jókedv, vidámság , üdeség!!!Meg kell nézni! Ám a POMÁDÉ - borzalmas előadás, ami a rendezést illeti, nem ismerni az eredeti mesére. A kis zenekar REMEK, csak kár volt a színpadra tenni, nem hallani az énekeseket. Szvétek, Sárkány jók! A többiek.... A rendezőt eltiltanám bizonyos daraboktól, ettől mindenesetre! Szégyen.
536 tarnhelm2 2010-11-07 17:21:20 [Válasz erre: 516 Búbánat 2010-11-05 00:10:54]
Na, ma megvettem az Új embert. Csúnya történet. Nem hazatért a kép, ha jól értem, hanem Leopoldéknak vissza kellett vásárolniuk (12 másik kép árán). És ez csak egy apró szelete a Schiele és Klimt festmények USA-beli elkobzásának.
Na, ma megvettem az Új embert. Csúnya történet. Nem hazatért a kép, ha jól értem, hanem Leopoldéknak vissza kellett vásárolniuk (12 másik kép árán). És ez csak egy apró szelete a Schiele és Klimt festmények USA-beli elkobzásának.
535 Budapest 2010-11-06 02:18:37 [Válasz erre: 529 macskás 2010-11-05 22:51:10]
Köszönöm szépen azt is, hogy futóbolondnak is titulál, csupán "kedvességből". Az ilyen stílus nem a sajátom. Nem szeretem a macskapiszkot. A "lapot2 tökéletesen veszem. Nem értem félre, mint azok aki előtt maga humormesternek íkar feltűnni. Megtartom a mondókámat magamnak a társművészetekről és egyebekről.
Köszönöm szépen azt is, hogy futóbolondnak is titulál, csupán "kedvességből". Az ilyen stílus nem a sajátom. Nem szeretem a macskapiszkot. A "lapot2 tökéletesen veszem. Nem értem félre, mint azok aki előtt maga humormesternek íkar feltűnni. Megtartom a mondókámat magamnak a társművészetekről és egyebekről.
534 WiseGentleman 2010-11-06 00:26:20 [Válasz erre: 533 macskás 2010-11-06 00:17:04]
Miért ne sikerült volna??
Miért ne sikerült volna??
533 macskás 2010-11-06 00:17:04 [Válasz erre: 532 WiseGentleman 2010-11-06 00:12:00]
Ok, lehetséges így is. Elsősorban a fantasztikus nyelvi humoromat akartam megcsillogtatni, ha már KuppFlóris csendben van, és ül a koszorúján vagy a babérjain:), de látom, nem sikerült:(((
Ok, lehetséges így is. Elsősorban a fantasztikus nyelvi humoromat akartam megcsillogtatni, ha már KuppFlóris csendben van, és ül a koszorúján vagy a babérjain:), de látom, nem sikerült:(((
532 WiseGentleman 2010-11-06 00:12:00 [Válasz erre: 529 macskás 2010-11-05 22:51:10]
Futóbolond és toll? Az inkább gyalogkakukk lenne, nemdebár?? Bííp, bííp :)).
Futóbolond és toll? Az inkább gyalogkakukk lenne, nemdebár?? Bííp, bííp :)).
531 macskás 2010-11-05 22:52:40 [Válasz erre: 521 tarnhelm2 2010-11-05 20:36:54]
A lapot én is veszem, de Budapest nem:))) Éljen a sok-sok társművészet!!!!
A lapot én is veszem, de Budapest nem:))) Éljen a sok-sok társművészet!!!!
530 macskás 2010-11-05 22:51:39 [Válasz erre: 520 Budapest 2010-11-05 20:05:27]
Szezon és fazon különbsége...
Szezon és fazon különbsége...
529 macskás 2010-11-05 22:51:10 [Válasz erre: 519 Budapest 2010-11-05 20:03:19]
Bátorkodtam arra rámutatni, hogy ön, Budapest néven futó(bolond), más tollával ékeskedik.
Bátorkodtam arra rámutatni, hogy ön, Budapest néven futó(bolond), más tollával ékeskedik.
528 tiramisu 2010-11-05 21:52:29 [Válasz erre: 526 Budapest 2010-11-05 21:03:05]
Bocsánat, de Kegyed még szűzléány, hogy oly érzékeny?
Bocsánat, de Kegyed még szűzléány, hogy oly érzékeny?
527 Momo 2010-11-05 21:06:43 [Válasz erre: 526 Budapest 2010-11-05 21:03:05]
tulajdonképpen az sem lenne rossz megoldás, ha annyira megsértődnél, hogy elkezdesz máshová írni...
tulajdonképpen az sem lenne rossz megoldás, ha annyira megsértődnél, hogy elkezdesz máshová írni...
526 Budapest 2010-11-05 21:03:05 [Válasz erre: 525 zalbarna 2010-11-05 20:56:55]
Kösz, de többet nem írok be ilyen hírt , mert rosszindulatú megjegyzés a következménye. Ebből teljesen elegem van.
Kösz, de többet nem írok be ilyen hírt , mert rosszindulatú megjegyzés a következménye. Ebből teljesen elegem van.
525 zalbarna 2010-11-05 20:56:55 [Válasz erre: 517 Budapest 2010-11-05 17:39:24]
Marhaság, kedves Budapest. Nagyon örültem a hírnek, szeretem Czóbelt, és van egy festő barátom akinek azonnal megírtam, és nagyon megköszönte, mint ahogy most én is Önnek, hogy beírta..
Marhaság, kedves Budapest. Nagyon örültem a hírnek, szeretem Czóbelt, és van egy festő barátom akinek azonnal megírtam, és nagyon megköszönte, mint ahogy most én is Önnek, hogy beírta..
524 Budapest 2010-11-05 20:42:22 [Válasz erre: 522 tarnhelm2 2010-11-05 20:40:23]
Nagyon keveseket érdekel ez a téma itt. Nem érdemes itt ilyesmiről írni.
Nagyon keveseket érdekel ez a téma itt. Nem érdemes itt ilyesmiről írni.
523 tarnhelm2 2010-11-05 20:41:50 [Válasz erre: 522 tarnhelm2 2010-11-05 20:40:23]
Na még eccer: A képeket egyébként, ha valaki lusta elzarándokolni a Falk Miksába, [url]http://www.mu-terem.hu/Czobelkiall_2010,11.php; itt is meg lehet tekinteni.[/url]
Na még eccer: A képeket egyébként, ha valaki lusta elzarándokolni a Falk Miksába, [url]http://www.mu-terem.hu/Czobelkiall_2010,11.php; itt is meg lehet tekinteni.[/url]
522 tarnhelm2 2010-11-05 20:40:23 [Válasz erre: 517 Budapest 2010-11-05 17:39:24]
Ebben tévedsz, kedves Budapest. A képeket egyébként, ha valaki lusta elzarándokolni a Falk Miksába, [url]http://www.mu-terem.hu/Czobelkiall_2010,11.php;itt is meg lehet tekinteni. [/url]
Ebben tévedsz, kedves Budapest. A képeket egyébként, ha valaki lusta elzarándokolni a Falk Miksába, [url]http://www.mu-terem.hu/Czobelkiall_2010,11.php;itt is meg lehet tekinteni. [/url]
521 tarnhelm2 2010-11-05 20:36:54
Én amúgy is megveszem a lapot, úgyhogy nem kell kivárnom az on-linet. :)))
Én amúgy is megveszem a lapot, úgyhogy nem kell kivárnom az on-linet. :)))
520 Budapest 2010-11-05 20:05:27 [Válasz erre: 516 Búbánat 2010-11-05 00:10:54]
Nem kell bamásolnia. Macskás megjegyzése bizonyízja, hogy ez itt nem érdekli a népséget.
Nem kell bamásolnia. Macskás megjegyzése bizonyízja, hogy ez itt nem érdekli a népséget.
519 Budapest 2010-11-05 20:03:19 [Válasz erre: 518 macskás 2010-11-05 19:24:21]
A maga bejegyzése is bizonyítja, hogy nem ide való a hír.
A maga bejegyzése is bizonyítja, hogy nem ide való a hír.
518 macskás 2010-11-05 19:24:21 [Válasz erre: 517 Budapest 2010-11-05 17:39:24]
Ezt beMÁSOLÁSnak hívják a jobbak.
Ezt beMÁSOLÁSnak hívják a jobbak.
517 Budapest 2010-11-05 17:39:24 [Válasz erre: 515 Budapest 2010-11-04 19:25:29]
Bocs, hiba volt beírnom. Szerintem ez itt nem érdekel senkit.
Bocs, hiba volt beírnom. Szerintem ez itt nem érdekel senkit.
516 Búbánat 2010-11-05 00:10:54 [Válasz erre: 514 tarnhelm2 2010-11-04 16:58:19]
Milyen érdekes, a ma megjelent Új Emberben Reviczky Katalin (Bécs) cikke Egon Schiele-vel foglalkozik, annak kapcsán, hogy Walburga Neuzilnak - becenevén Wally - , a festő legnevesebb modelljének és élettársának portréja (az újságban ott a színes kép) tizenkét éves jogvita után hazatért az Egyesült Államokból, és ismét párja, Schiele önarcképének (Önarckép lampionvirággal) oldalán látható. A Wally-kép hosszas kálváriáját foglalja össze a cikk, most, hogy „hatalmas visszhang kíséretében ünnepélyes keretek között tért vissza a Leopold Múzeumba”. A nagyon érdekes – teljes - cikket majd bemásolom ide, ha online is elérhető lesz (talán három hét múlva).
Milyen érdekes, a ma megjelent Új Emberben Reviczky Katalin (Bécs) cikke Egon Schiele-vel foglalkozik, annak kapcsán, hogy Walburga Neuzilnak - becenevén Wally - , a festő legnevesebb modelljének és élettársának portréja (az újságban ott a színes kép) tizenkét éves jogvita után hazatért az Egyesült Államokból, és ismét párja, Schiele önarcképének (Önarckép lampionvirággal) oldalán látható. A Wally-kép hosszas kálváriáját foglalja össze a cikk, most, hogy „hatalmas visszhang kíséretében ünnepélyes keretek között tért vissza a Leopold Múzeumba”. A nagyon érdekes – teljes - cikket majd bemásolom ide, ha online is elérhető lesz (talán három hét múlva).
515 Budapest 2010-11-04 19:25:29
Húsz, eddig még nem ismert Czóbel festményből nyílik kiállítás a Virág Judit Galériában. A kilenc olajfestményből és 11 grafikából álló kollekció Czóbel szinte teljes életművét átöleli, a 10-es évektől kezdve a festő 60-as évekbeli szentendrei korszakáig. A képek november 3-án 17 órától lesznek megvásárolhatóak a galériában. A kollekciót a megnyitóval egyidejűleg feltesszük a galéria honlapjára is.Nyitvatartás: 2010. november 3-án 17 órától november 6-án 13 óráig.Czóbel Béla a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alakja, aki nemcsak hazánkban népszerű, de nemzetközi viszonylatban is a legismertebb festőink közé tartozik. Azon kevés alkotónk egyike, aki külföldi letelepedése után sem szakította meg kapcsolatát a szülőfölddel. Szemben mondjuk Moholy Nagy Lászlóval, Victor Vasarelyvel vagy Kepes Györggyel mindvégig megőrizte szoros kapcsolatát a haladó művészet hazai szereplőivel, és az egyre inkább bezárkózó ország számára a nyugati progresszív irányzatok egyik legfontosabb közvetítőjévé vált. Egyszerre volt a nagybányai neós „belharc” kirobbantója, a Nyolcak tagja és a század elejének legvirulensebb francia törekvésének, a Fauve-ok mozgalmának meghatározó alakja.Mint világpolgárnak, alkotásai Amerikától Magyarországig számtalan helyen megtalálhatók, óriási feladat elé állítva azokat a kutatókat, akik a teljes, vagy a részleges életmű rekonstruálására törekednek. A most bemutatott kiállítás apropóját is Czóbel Béla ismeretlen képei szolgáltatják. Kivétel nélkül olyan alkotások, melyek a II. világháborút követően egyszer sem szerepeltek a nyilvánosság előtt. Sőt ez a húsz olajkép, akvarell és pasztell ezidáig Czóbel monográfusainak figyelmét is elkerülték. Ebben a mester teljes életművét reprezentáló kis válogatásban a század eleji fauve-os időszaktól a kései szentendrei darabokig egyaránt találhatunk kvalitásos darabokat
Húsz, eddig még nem ismert Czóbel festményből nyílik kiállítás a Virág Judit Galériában. A kilenc olajfestményből és 11 grafikából álló kollekció Czóbel szinte teljes életművét átöleli, a 10-es évektől kezdve a festő 60-as évekbeli szentendrei korszakáig. A képek november 3-án 17 órától lesznek megvásárolhatóak a galériában. A kollekciót a megnyitóval egyidejűleg feltesszük a galéria honlapjára is.Nyitvatartás: 2010. november 3-án 17 órától november 6-án 13 óráig.Czóbel Béla a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alakja, aki nemcsak hazánkban népszerű, de nemzetközi viszonylatban is a legismertebb festőink közé tartozik. Azon kevés alkotónk egyike, aki külföldi letelepedése után sem szakította meg kapcsolatát a szülőfölddel. Szemben mondjuk Moholy Nagy Lászlóval, Victor Vasarelyvel vagy Kepes Györggyel mindvégig megőrizte szoros kapcsolatát a haladó művészet hazai szereplőivel, és az egyre inkább bezárkózó ország számára a nyugati progresszív irányzatok egyik legfontosabb közvetítőjévé vált. Egyszerre volt a nagybányai neós „belharc” kirobbantója, a Nyolcak tagja és a század elejének legvirulensebb francia törekvésének, a Fauve-ok mozgalmának meghatározó alakja.Mint világpolgárnak, alkotásai Amerikától Magyarországig számtalan helyen megtalálhatók, óriási feladat elé állítva azokat a kutatókat, akik a teljes, vagy a részleges életmű rekonstruálására törekednek. A most bemutatott kiállítás apropóját is Czóbel Béla ismeretlen képei szolgáltatják. Kivétel nélkül olyan alkotások, melyek a II. világháborút követően egyszer sem szerepeltek a nyilvánosság előtt. Sőt ez a húsz olajkép, akvarell és pasztell ezidáig Czóbel monográfusainak figyelmét is elkerülték. Ebben a mester teljes életművét reprezentáló kis válogatásban a század eleji fauve-os időszaktól a kései szentendrei darabokig egyaránt találhatunk kvalitásos darabokat
514 tarnhelm2 2010-11-04 16:58:19 [Válasz erre: 504 Búbánat 2010-10-19 00:17:50]
"Schiele ugyanis, aki a test szépségének megszállottja volt, egypár korai művével megbotránkoztatta a városka puritán vezetőségét, s így közbotránkoztatás címén börtönbüntetésre ítéltetett." Nos, azért ez nem egészen pontos így. Schiele kislányokat alkalmazott meztelen modellnek, és [url]http://www.dailyartfixx.com/wp-content/uploads/2010/06/Black-Haired-Nude-Girl-Standing-Egon-Schiele-1910.jpg; pl. ilyeneket festett[/url], sőt még sokkal ilyenebbeket, maszturbálós és leszbkius változatokat is. Ezért akkor 2 hét karcert kapott, ma biztos, hogy hosszú időre bevarrnák. A test szépségének sem volt megszállottja, sokkal inkább volt expresszív alkotó. Mindazonáltal a huszadik század egyik legjobb festője volt, kétségtelen.
"Schiele ugyanis, aki a test szépségének megszállottja volt, egypár korai művével megbotránkoztatta a városka puritán vezetőségét, s így közbotránkoztatás címén börtönbüntetésre ítéltetett." Nos, azért ez nem egészen pontos így. Schiele kislányokat alkalmazott meztelen modellnek, és [url]http://www.dailyartfixx.com/wp-content/uploads/2010/06/Black-Haired-Nude-Girl-Standing-Egon-Schiele-1910.jpg; pl. ilyeneket festett[/url], sőt még sokkal ilyenebbeket, maszturbálós és leszbkius változatokat is. Ezért akkor 2 hét karcert kapott, ma biztos, hogy hosszú időre bevarrnák. A test szépségének sem volt megszállottja, sokkal inkább volt expresszív alkotó. Mindazonáltal a huszadik század egyik legjobb festője volt, kétségtelen.
513 zalbarna 2010-11-01 15:32:03
Evidens, hogy minden zene iránt érdeklődő embernek van véleménye. Ez már zenekritika? Azt hiszem, a zenekritika, mint idokoltan jelenlévő szellemi érték csak úgy lenne fenntartható, mint EREDETI funkcioval bíró szükséglet, ha a műalkotás igényével lépne fel, és ez lenne a vele szemben támasztott követelmény is...Nem kell itt mittomén mire gondolni, csak pl Pernye zenekritikáira... Azok minden ilyen szűrőn átmennek.
Evidens, hogy minden zene iránt érdeklődő embernek van véleménye. Ez már zenekritika? Azt hiszem, a zenekritika, mint idokoltan jelenlévő szellemi érték csak úgy lenne fenntartható, mint EREDETI funkcioval bíró szükséglet, ha a műalkotás igényével lépne fel, és ez lenne a vele szemben támasztott követelmény is...Nem kell itt mittomén mire gondolni, csak pl Pernye zenekritikáira... Azok minden ilyen szűrőn átmennek.
512 Búbánat 2010-10-31 22:12:53
Teljes terjedelmében idemásolom Bánffy György korfui halálának történetét a Magyar Nemzet mai számából. Párkány László írása. Címe: Nyomkeresők Öt euróval a zsebében indult szokásos reggeli sétájára Bánffy György. Előtte üres kávéval bevette gyógyszereit. Tilda asszony, a felesége megmérte vérnyomását, amely 110/70 volt. A kápolna, mely a falu fölött magasodott, és a korai séta célpontja volt, talán háromezer méter távolságra feküdt a tengerparti hoteltől. Néha megnyúlt az egyórányi séta, attól függően, hogy melyik utat választotta, ugyanis több ösvény vezetett fel az oromzatra. Mindenesetre még az indulás előtt sortjába csúsztatta az idegen bankót, ugyanis reggeli előtti megbízatása volt a friss croissant beszerzése. Semmi felesleges pakk, pénztárca, kis táska, mobil, amely elvonhatta volna figyelmét az olajligetektől, a kontyos bozótoktól, a madaraktól és a lombokon áttörő fénypászmáktól. A meredek kaptatókon csak gyalogszerrel lehetett haladni, meg-megállva. A színész közismert passziója volt az erdőjárás, a vadászat. Egyszer egy riporter megkérdezte tőle, melyek a legszebb szavai. „Csönd, hullámzik, dörömböl, fuvallat, szellő” – szedte össze hamarjában a legkedvesebbeket. Korfura is azért jött feleségével immár negyedszer, hogy újra és újra megmássza a Matthaiosz hegyet, hogy a kápolnához érve megpihenjen a falak között, s majd ismeretlen rókaúton térjen vissza a Messonghi folyó torkolatánál lévő hotelbe, friss rongyoskiflivel gyarapítva a reggelizőasztal választékát. Szerdai nap volt, szeptember elseje. Az üdülés utolsó napja, másnap hajnalban indult a charterjárat Budapestre. A messonghi hotel valójában csinos villa volt, amelyben nyaranta többnyire ismerős magyar családok pihentek. Ismerték egymás szokásait, kártyacsatákat vívtak, és hallgatták Bánffy György színes adomáit, nagy terveit, hogy most hazatérve éppen a Tragédiával indul majd Erdélybe az Evangélium Színházzal. A sziget fővárosától, Kérkirától (ahogy a görögök nevezik az ősi települést) 25 kilométerre délre van a már említett villahotel, kőhajításnyira a tengerparttól. Tilda, a feleség kerekes székben ült, és sóvárgással bámulta a smaragdsziget áttetsző tengervízét. Elérkezvén a reggeliidő, s hogy a színész még nem jött le a hegyről, mindenki jókedvűen falatozáshoz látott, annak reményében, hogy Gyurka – így becézték a barátai – talán hosszabb utat választott, s hamarosan leül a reggeliasztalhoz. Dél körül viszont már nyugtalankodott a kis csapat. Ebéd után a szállodatulajdonosok jöttek-mentek, érdeklődtek. Később az üdülővendégek, akik a Bánffy házaspárral együtt nyaraltak, kaptak egy-egy kismotort, azzal fésülték át a környező kiserdőket. Tilda tehetetlenül körözött kerekes ülőszékével a napozóteraszon, és átkozta azt a márványlépcsőt, amelyen rajtavesztett. Üdülésük ötödik napján ugyanis megcsúszott, a papucs kifordult a lába alól, és eltört a bokája. Tilda ekkor azt ajánlotta – egy nyomorékkal ne bajlódjon senki -, utazzanak haza. Gyurka azt mondta, olyan jól érzi magát, maradjanak. Az asszony valóban kapott kerekes széket, mankókat, a tenger hullámai ugyan már nem simogatták, de férje jókedvűen tolta a vendéglőkbe, a boltokba, a sétányokra, naponta többször a tengerpartra és a szépséges kikötőbe. Késő délután már bejelentették Bánffy György eltűnését, ám a rendőrség – gyakorlatához híven –csak 24 óra múlva fogott hozzá a kereséséhez. Tilda nyomban telefonált Budapestre András fiának, hogy utazzon Korfura, és várja be, míg édesapja előkerül. Szentül meg volt győződve arról, hogy betoppan a szállodába. Úgy csomagolt tehát, hogy több váltás fehérnemű, öltöny, borotválkozókészlet várja a férjét, aki meglehet, eltévedt a rengetegben, és most bolyong valahol, keresi a szállodáját. András megérkezett azzal a repülőgéppel, amely csütörtökön hajnalban az üdülővendégeket –közöttük Tildát is – Budapestre röpítette. Tilda begipszelt lábbal Korfun már semmit sem tehetett férjéért, különben is a biztosító emberei megszervezték, hogy Ferihegyen mentőautó várja nyomban kórházba szállítandó bokatörése megműtésére. Bánffy György fia, András állatorvos. Egyetemi társával állatkórházat létesített, ahol ő vezeti a sebészeti osztályt. Korfun először egy szál maga járta be azokat a feltételezett utakat, ösvényeket, amelyeken édesapja megejthette reggeli sétáit. Három napig őrjöngve kereste. Amikor a falu családszerető emberei megtudták, hogy a fiú keresi apját, csatlakoztak hozzá. Kutatás közben vigasztalták, amitől András újult erőre kapott. Ekkorra már láthatók voltak az utcákon, tereken, strandokon a művész útleveléből kinagyított fotók. A szeretetmegnyilvánulásnak hátránya is volt, mert nagy igyekezetükben a kedves görögök hol itt, hol ott – kávéházakban, éttermekben – látták felbukkanni Bánffy György magyar színművészt. A bejelentések ellenőrzése kissé hátráltatta a rendőrség munkáját. A milícia emberei kutyákkal is keresték Bánffyt, ám a buzgó jószágokkal semmire sem mentek, mert drog keresésére voltak kiképezve. A harmadik napon bekapcsolódtak a tűzoltók is. Ugyanis a sziget északi részén kitört a tűzvész. Önkéntes tűzoltókat rendeltek a helyszínre, akik nyomkeresők is voltak. Amikor e tűzoltók az oltás után fáradtan hazaindultak volna, meghallották, hogy egy magyar férfi keresi az édesapját. Csatlakoztak hozzá. Ezek az emberek mindenekelőtt – mesterségük fogásait alkalmazva – kikérdezték a kétségbeesett magyart édesapja szokásairól. Miután megtudták, hogy szenvedélyes vadász volt, beleélték magukat az ismeretlen színész lelkivilágába: ha ők vadászok, ha ők erdőt járók volnának, milyen útvonalakat választanának. Minden letaposott fűszálon elindultak, bokortól bokorig haladva. Benyomultak a legsűrűbb bozótosba is, és három óra múlva megtalálták – holtan – Korfu bokorrengetegében a tüskéktől véresre karmolt, valamelyik útról lezuhant magyar színészt. A tűzoltók parancsnoka odalépett Andráshoz, és sírva a nyakába borult. A holtfáradt tűzoltók a pénzt, amelyet András felajánlott számukra, nem fogadták el. Hosszan kérlelte a parancsnokot, fogadjanak el legalább valamilyen italt, ajándékot hálája jeléül, hiszen három napig tartó keresés után végül is ők találták meg az édesapját. A parancsnok a hosszas kutatás közben megtudta, hogy András állatorvos. - Doktor úr – mondta félszegen a parancsnok -, nekünk nagyon kellene egy kiskutya. Elpusztult a kutyánk, kellene egy kis jószág, betanítanánk nyomkeresőnek. Görögországban nem tudtunk szerezni egy német juhászt, amelyik betanítható… - Meglesz! – kapott a kérésen az állatorvos. Hazaérkezvén elkezdődött a keresgélés. Bánffy András az ország négy sarkából fiatal német juhászkutyákat hozatott fel Pestre, megnézte, megvizsgálta, milyen egészségi állapotban vannak, milyen a csípőjük, melyik alkalmas kiképzésre. Végre rátalált egy kölyökkutyára, megvette, beoltotta, megszerezte számára a szükséges papírokat, az útlevelet is. Állatot külföldre kijuttatni civilnek keserves feladat. Első lépésként százezer forintért kellett vennie egy repülőjegyet. De ki viszi ki Korfura a kiskutyát? Talán egy pilóta? A repülőtérre sietett, ahol megtudta, hogy vége felé közeledik az üdülési szezon, és az utolsó chartergép másnap indul. Megkereste a repülőgép pilótáját, mert arra gondolt, hogy ha most nem tudja elutaztatni Korfura a kölyköt, csak egy esztendő múlva nyílik rá alkalom, vagy soha. A pilóta azt mondta, ha valaki elvállalja, hogy ez az ő kutyája, vele utazik, és ajándékba viszi rokonának, akkor ő elviszi ingyen. A tűzoltók már várták a kutyakölyköt a korfui repülőtéren. A gördülő kofferből egyenesen a parancsnok ölébe ugrott a kis jószág. A parancsnok, hogy zavarát leplezze, letépte melléről a rescue-jelvényt, és elküldte Bánffy András magyar állatorvos címére.
Teljes terjedelmében idemásolom Bánffy György korfui halálának történetét a Magyar Nemzet mai számából. Párkány László írása. Címe: Nyomkeresők Öt euróval a zsebében indult szokásos reggeli sétájára Bánffy György. Előtte üres kávéval bevette gyógyszereit. Tilda asszony, a felesége megmérte vérnyomását, amely 110/70 volt. A kápolna, mely a falu fölött magasodott, és a korai séta célpontja volt, talán háromezer méter távolságra feküdt a tengerparti hoteltől. Néha megnyúlt az egyórányi séta, attól függően, hogy melyik utat választotta, ugyanis több ösvény vezetett fel az oromzatra. Mindenesetre még az indulás előtt sortjába csúsztatta az idegen bankót, ugyanis reggeli előtti megbízatása volt a friss croissant beszerzése. Semmi felesleges pakk, pénztárca, kis táska, mobil, amely elvonhatta volna figyelmét az olajligetektől, a kontyos bozótoktól, a madaraktól és a lombokon áttörő fénypászmáktól. A meredek kaptatókon csak gyalogszerrel lehetett haladni, meg-megállva. A színész közismert passziója volt az erdőjárás, a vadászat. Egyszer egy riporter megkérdezte tőle, melyek a legszebb szavai. „Csönd, hullámzik, dörömböl, fuvallat, szellő” – szedte össze hamarjában a legkedvesebbeket. Korfura is azért jött feleségével immár negyedszer, hogy újra és újra megmássza a Matthaiosz hegyet, hogy a kápolnához érve megpihenjen a falak között, s majd ismeretlen rókaúton térjen vissza a Messonghi folyó torkolatánál lévő hotelbe, friss rongyoskiflivel gyarapítva a reggelizőasztal választékát. Szerdai nap volt, szeptember elseje. Az üdülés utolsó napja, másnap hajnalban indult a charterjárat Budapestre. A messonghi hotel valójában csinos villa volt, amelyben nyaranta többnyire ismerős magyar családok pihentek. Ismerték egymás szokásait, kártyacsatákat vívtak, és hallgatták Bánffy György színes adomáit, nagy terveit, hogy most hazatérve éppen a Tragédiával indul majd Erdélybe az Evangélium Színházzal. A sziget fővárosától, Kérkirától (ahogy a görögök nevezik az ősi települést) 25 kilométerre délre van a már említett villahotel, kőhajításnyira a tengerparttól. Tilda, a feleség kerekes székben ült, és sóvárgással bámulta a smaragdsziget áttetsző tengervízét. Elérkezvén a reggeliidő, s hogy a színész még nem jött le a hegyről, mindenki jókedvűen falatozáshoz látott, annak reményében, hogy Gyurka – így becézték a barátai – talán hosszabb utat választott, s hamarosan leül a reggeliasztalhoz. Dél körül viszont már nyugtalankodott a kis csapat. Ebéd után a szállodatulajdonosok jöttek-mentek, érdeklődtek. Később az üdülővendégek, akik a Bánffy házaspárral együtt nyaraltak, kaptak egy-egy kismotort, azzal fésülték át a környező kiserdőket. Tilda tehetetlenül körözött kerekes ülőszékével a napozóteraszon, és átkozta azt a márványlépcsőt, amelyen rajtavesztett. Üdülésük ötödik napján ugyanis megcsúszott, a papucs kifordult a lába alól, és eltört a bokája. Tilda ekkor azt ajánlotta – egy nyomorékkal ne bajlódjon senki -, utazzanak haza. Gyurka azt mondta, olyan jól érzi magát, maradjanak. Az asszony valóban kapott kerekes széket, mankókat, a tenger hullámai ugyan már nem simogatták, de férje jókedvűen tolta a vendéglőkbe, a boltokba, a sétányokra, naponta többször a tengerpartra és a szépséges kikötőbe. Késő délután már bejelentették Bánffy György eltűnését, ám a rendőrség – gyakorlatához híven –csak 24 óra múlva fogott hozzá a kereséséhez. Tilda nyomban telefonált Budapestre András fiának, hogy utazzon Korfura, és várja be, míg édesapja előkerül. Szentül meg volt győződve arról, hogy betoppan a szállodába. Úgy csomagolt tehát, hogy több váltás fehérnemű, öltöny, borotválkozókészlet várja a férjét, aki meglehet, eltévedt a rengetegben, és most bolyong valahol, keresi a szállodáját. András megérkezett azzal a repülőgéppel, amely csütörtökön hajnalban az üdülővendégeket –közöttük Tildát is – Budapestre röpítette. Tilda begipszelt lábbal Korfun már semmit sem tehetett férjéért, különben is a biztosító emberei megszervezték, hogy Ferihegyen mentőautó várja nyomban kórházba szállítandó bokatörése megműtésére. Bánffy György fia, András állatorvos. Egyetemi társával állatkórházat létesített, ahol ő vezeti a sebészeti osztályt. Korfun először egy szál maga járta be azokat a feltételezett utakat, ösvényeket, amelyeken édesapja megejthette reggeli sétáit. Három napig őrjöngve kereste. Amikor a falu családszerető emberei megtudták, hogy a fiú keresi apját, csatlakoztak hozzá. Kutatás közben vigasztalták, amitől András újult erőre kapott. Ekkorra már láthatók voltak az utcákon, tereken, strandokon a művész útleveléből kinagyított fotók. A szeretetmegnyilvánulásnak hátránya is volt, mert nagy igyekezetükben a kedves görögök hol itt, hol ott – kávéházakban, éttermekben – látták felbukkanni Bánffy György magyar színművészt. A bejelentések ellenőrzése kissé hátráltatta a rendőrség munkáját. A milícia emberei kutyákkal is keresték Bánffyt, ám a buzgó jószágokkal semmire sem mentek, mert drog keresésére voltak kiképezve. A harmadik napon bekapcsolódtak a tűzoltók is. Ugyanis a sziget északi részén kitört a tűzvész. Önkéntes tűzoltókat rendeltek a helyszínre, akik nyomkeresők is voltak. Amikor e tűzoltók az oltás után fáradtan hazaindultak volna, meghallották, hogy egy magyar férfi keresi az édesapját. Csatlakoztak hozzá. Ezek az emberek mindenekelőtt – mesterségük fogásait alkalmazva – kikérdezték a kétségbeesett magyart édesapja szokásairól. Miután megtudták, hogy szenvedélyes vadász volt, beleélték magukat az ismeretlen színész lelkivilágába: ha ők vadászok, ha ők erdőt járók volnának, milyen útvonalakat választanának. Minden letaposott fűszálon elindultak, bokortól bokorig haladva. Benyomultak a legsűrűbb bozótosba is, és három óra múlva megtalálták – holtan – Korfu bokorrengetegében a tüskéktől véresre karmolt, valamelyik útról lezuhant magyar színészt. A tűzoltók parancsnoka odalépett Andráshoz, és sírva a nyakába borult. A holtfáradt tűzoltók a pénzt, amelyet András felajánlott számukra, nem fogadták el. Hosszan kérlelte a parancsnokot, fogadjanak el legalább valamilyen italt, ajándékot hálája jeléül, hiszen három napig tartó keresés után végül is ők találták meg az édesapját. A parancsnok a hosszas kutatás közben megtudta, hogy András állatorvos. - Doktor úr – mondta félszegen a parancsnok -, nekünk nagyon kellene egy kiskutya. Elpusztult a kutyánk, kellene egy kis jószág, betanítanánk nyomkeresőnek. Görögországban nem tudtunk szerezni egy német juhászt, amelyik betanítható… - Meglesz! – kapott a kérésen az állatorvos. Hazaérkezvén elkezdődött a keresgélés. Bánffy András az ország négy sarkából fiatal német juhászkutyákat hozatott fel Pestre, megnézte, megvizsgálta, milyen egészségi állapotban vannak, milyen a csípőjük, melyik alkalmas kiképzésre. Végre rátalált egy kölyökkutyára, megvette, beoltotta, megszerezte számára a szükséges papírokat, az útlevelet is. Állatot külföldre kijuttatni civilnek keserves feladat. Első lépésként százezer forintért kellett vennie egy repülőjegyet. De ki viszi ki Korfura a kiskutyát? Talán egy pilóta? A repülőtérre sietett, ahol megtudta, hogy vége felé közeledik az üdülési szezon, és az utolsó chartergép másnap indul. Megkereste a repülőgép pilótáját, mert arra gondolt, hogy ha most nem tudja elutaztatni Korfura a kölyköt, csak egy esztendő múlva nyílik rá alkalom, vagy soha. A pilóta azt mondta, ha valaki elvállalja, hogy ez az ő kutyája, vele utazik, és ajándékba viszi rokonának, akkor ő elviszi ingyen. A tűzoltók már várták a kutyakölyköt a korfui repülőtéren. A gördülő kofferből egyenesen a parancsnok ölébe ugrott a kis jószág. A parancsnok, hogy zavarát leplezze, letépte melléről a rescue-jelvényt, és elküldte Bánffy András magyar állatorvos címére.
511 Momo 2010-10-31 21:18:55
Játszunk olyat, hogy belinkeljük a kedvenc festményeinket...?
Játszunk olyat, hogy belinkeljük a kedvenc festményeinket...?
510 Momo 2010-10-25 13:41:57 [Válasz erre: 509 álmodó 2010-10-25 11:53:07]
Varnus Xavér: [url]http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/volt-egyszer-egy-melinda.html;Volt egyszer egy Melinda[/url]
Varnus Xavér: [url]http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/volt-egyszer-egy-melinda.html;Volt egyszer egy Melinda[/url]
509 álmodó 2010-10-25 11:53:07
Igazából nem tudtam, melyik topicba tegyem, de mindenképpen szerettem volna megmutatni. Így került ide ez: http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/volt-egyszer-egy-melinda.html
Igazából nem tudtam, melyik topicba tegyem, de mindenképpen szerettem volna megmutatni. Így került ide ez: http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/volt-egyszer-egy-melinda.html
508 Megén 2010-10-25 11:28:05
Szeretném mindenkinek ajánlani bécsben a Frida Kahlo kiállítást. Volt szerencsém a múlt héten pénteken megnézni. Akit nemcsak a művész, hanem kora, a művek keletkezésének körülményei is érdekelnek egy nagyon informatív, és szépen rendezett kiállítást is látott. És még egy info, hosszú felújítás után megnyílt a Művészeti Akadémia kiállítása, a Schillerplatz-on. 1825-ben az első ausztriai állandó művészeti kiállításként alakult, egy mecénás adománya alapján. Régi képek természetesen, de csodák.
Szeretném mindenkinek ajánlani bécsben a Frida Kahlo kiállítást. Volt szerencsém a múlt héten pénteken megnézni. Akit nemcsak a művész, hanem kora, a művek keletkezésének körülményei is érdekelnek egy nagyon informatív, és szépen rendezett kiállítást is látott. És még egy info, hosszú felújítás után megnyílt a Művészeti Akadémia kiállítása, a Schillerplatz-on. 1825-ben az első ausztriai állandó művészeti kiállításként alakult, egy mecénás adománya alapján. Régi képek természetesen, de csodák.
507 kobzos55 2010-10-19 11:01:37 [Válasz erre: 506 SzJ 2010-10-19 10:47:30]
Akkor talán jövőre már jöhet Kundera is!!!
Akkor talán jövőre már jöhet Kundera is!!!
506 SzJ 2010-10-19 10:47:30 [Válasz erre: 499 kobzos55 2010-10-07 14:52:51]
"Úgy három éve írta valaki, hogy azért nem ő kapta, mert a svéd akadémikusok nem hitték el, hogy még nem kapott..." Én meg most azt hallottam, hogy végre valaki, akit már előtte is olvastak az emberek... :-)
"Úgy három éve írta valaki, hogy azért nem ő kapta, mert a svéd akadémikusok nem hitték el, hogy még nem kapott..." Én meg most azt hallottam, hogy végre valaki, akit már előtte is olvastak az emberek... :-)
505 SzJ 2010-10-19 10:44:45 [Válasz erre: 504 Búbánat 2010-10-19 00:17:50]
A magyar kiadó erőlteti is ezt a Schiele-vonalat. Amióta a Mostohám/Rigoberto megjelent, szinte minden könyv borítóján Schiele-kép van - ami szerintem nem mindig passzol a témához.
A magyar kiadó erőlteti is ezt a Schiele-vonalat. Amióta a Mostohám/Rigoberto megjelent, szinte minden könyv borítóján Schiele-kép van - ami szerintem nem mindig passzol a témához.
504 Búbánat 2010-10-19 00:17:50
Most, hogy Mario Vargas Llosa megkapta az irodalmi Nobel-díjat, felidéződik bennem egy több mint évtizedes, Egon Schiele nevével jelzett képzőművészeti esemény Tullnból. Hogy mi a közös bennük, hogy kapcsolódik és összegződik nálam e két zseni alkotóművészete, arról szólok a következőkben. Van annak már egy negyedszázada, amikor először kerültem olvasói kapcsolatba a perui íróval. Nyaraltam valahol, és üdítőleg hatott a „Pantalon és a hölgyvendégek” című sziporkázóan szellemes regénye, mely pompás görbetükörben vetíti vissza a „parancs az parancs” katonai mentalitást. Szeretem hát gördülékeny és olvasmányos stílusát, szeretem témaválasztásait s azt a levendula illatú parfümködöt, mely csiklandós erotikáját belengi. Így nem csoda hát, hogy „lőtávolságon belül” került műveit sorra megveszem. Így volt ez a mintegy tizenöt éve megjelent „Szeretem a mostohámat” című regényével is, melynek pajzán históriája a következő. Don Rigoberto, a teljében lévő limai biztosítóigazgató megözvegyül és új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű Donna Lucretia személyében, aki megértő mostohája lesz a kis kamasz Fonchitonak. Az angyalarcú bűbájos srác, kellemével, közvetlen szeretetével mindenkit meghódít, persze Donna Lucretiát is, s ennek a rajongásnak az lesz a vége, hogy egy szépnapon ifjoncunk a „mosti” – így becézi mostoháját – ágyikójában köt ki… Kész a botrány és Donna Lucretia kiüzetik Don Rigoberto házából… Pár évvel később – úgy 1998 májusában – kellemes meglepetésként fedeztem fel írónk újabb írását, a „Don Rigoberto feljegyzései” című regényt. Persze, rögvest megvettem s nagy élvezettel olvastam a folytatást, melynek kerettörténete csupán annyi, hogy az angyalarcú kiskamasz azon mesterkedik, hogy papáját, akit félelmetesen kínoz az asszonytalanság, és az ugyancsak vágyakozó mostohát összeboronálja. Ez végül sikerül is. Igenám, de Fonchitoban is él az apjától örökölt vonzódás a képzőművészet iránt, s mint ilyen festő szeretne lenni, sőt egyenesen Egon Schiele reinkarnációjának képzeli magát. Minden gondolata a zseniális osztrák művész körül forog, életét, alkotásait a legapróbb részletekig ismeri, s látogatásai során ezzel szórakoztatja Donna Lucretiát. Bevallom, jómagam addig alig valamit tudtam Schieleről, de Fonchito fejtegetése testközelbe hozta és felkeltette érdeklődésemet a mifelénk szinte ismeretlen művész iránt. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mennyire meglepődtem, amikor 1998 júniusában Bécsben járva a villamosok oldalán azt olvasom, hogy a közeli Tullnba invitálnak a hármas Schiele kiállítás megtekintésére. Ugye, mondanom sem kell, hogy ezt a ziccert nem hagytam ki, s tényleg átrándultam a Bécstől mintegy félszáz kilométerre lévő Duna menti városkába. Egon Schiele Tullnban született. Apja, bár birodalmi német, aki már Bécsben született, anyja pedig krumlovi cseh asszony. Egon rém rossz tanuló volt, de rajzkészsége annál nagyobb, s így ez marad művészete legjellemzőbb vonásának. Szülővárosa, akkor – 1998-ban -, halálának nyolcvanadik évfordulóján egy egészen rendkívüli hármas kiállítással adózott emlékének, melynek keretében mintegy 300 mű volt látható az osztrákok nagy expressionistájának alkotásából. A súlypontban az ún. „Leopold gyűjtemény” állt a Minoriták kolostorában. Dr. Rudolf Leopold bécsi orvos ugyanis megérezte Schiele alkotásainak értékét s fokozatosan mintegy másfélszáz alkotását vásárolta össze, mely ebben a formájában New York és Barcelona után itt volt látható teljes egészében. Tulln városa 1990-ben, születése centenáriumára létrehozta a városi múzeumot, mely volt fegyház épületében van. Ez nem véletlen. Schiele ugyanis, aki a test szépségének megszállottja volt, egypár korai művével megbotránkoztatta a városka puritán vezetőségét, s így közbotránkoztatás címén börtönbüntetésre ítéltetett. Itt a fegyház-múzeumban vannak főleg azok a képek, melyeket éppen háromhetes raboskodása alatt készített. A harmadik attrakció pedig az állomás épületében az a szoba, melyben meglátta a napvilágot. Életútja meglehetősen viszontagságos volt, élt Bécsben, Prágában, sőt Berlinben is, de legnagyobb tragédiája, hogy a párkák roppant rövidre méretezték életútját, s huszonnyolc évesen, állapotos feleségével együtt a spanyol náthajárvány áldozata lett. Köszönöm hát Fonchitának, illetve friss nobel-díjas Mario Vargas Llosának, hogy megismertették velem Egon Schiele művészetét.
Most, hogy Mario Vargas Llosa megkapta az irodalmi Nobel-díjat, felidéződik bennem egy több mint évtizedes, Egon Schiele nevével jelzett képzőművészeti esemény Tullnból. Hogy mi a közös bennük, hogy kapcsolódik és összegződik nálam e két zseni alkotóművészete, arról szólok a következőkben. Van annak már egy negyedszázada, amikor először kerültem olvasói kapcsolatba a perui íróval. Nyaraltam valahol, és üdítőleg hatott a „Pantalon és a hölgyvendégek” című sziporkázóan szellemes regénye, mely pompás görbetükörben vetíti vissza a „parancs az parancs” katonai mentalitást. Szeretem hát gördülékeny és olvasmányos stílusát, szeretem témaválasztásait s azt a levendula illatú parfümködöt, mely csiklandós erotikáját belengi. Így nem csoda hát, hogy „lőtávolságon belül” került műveit sorra megveszem. Így volt ez a mintegy tizenöt éve megjelent „Szeretem a mostohámat” című regényével is, melynek pajzán históriája a következő. Don Rigoberto, a teljében lévő limai biztosítóigazgató megözvegyül és új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű Donna Lucretia személyében, aki megértő mostohája lesz a kis kamasz Fonchitonak. Az angyalarcú bűbájos srác, kellemével, közvetlen szeretetével mindenkit meghódít, persze Donna Lucretiát is, s ennek a rajongásnak az lesz a vége, hogy egy szépnapon ifjoncunk a „mosti” – így becézi mostoháját – ágyikójában köt ki… Kész a botrány és Donna Lucretia kiüzetik Don Rigoberto házából… Pár évvel később – úgy 1998 májusában – kellemes meglepetésként fedeztem fel írónk újabb írását, a „Don Rigoberto feljegyzései” című regényt. Persze, rögvest megvettem s nagy élvezettel olvastam a folytatást, melynek kerettörténete csupán annyi, hogy az angyalarcú kiskamasz azon mesterkedik, hogy papáját, akit félelmetesen kínoz az asszonytalanság, és az ugyancsak vágyakozó mostohát összeboronálja. Ez végül sikerül is. Igenám, de Fonchitoban is él az apjától örökölt vonzódás a képzőművészet iránt, s mint ilyen festő szeretne lenni, sőt egyenesen Egon Schiele reinkarnációjának képzeli magát. Minden gondolata a zseniális osztrák művész körül forog, életét, alkotásait a legapróbb részletekig ismeri, s látogatásai során ezzel szórakoztatja Donna Lucretiát. Bevallom, jómagam addig alig valamit tudtam Schieleről, de Fonchito fejtegetése testközelbe hozta és felkeltette érdeklődésemet a mifelénk szinte ismeretlen művész iránt. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mennyire meglepődtem, amikor 1998 júniusában Bécsben járva a villamosok oldalán azt olvasom, hogy a közeli Tullnba invitálnak a hármas Schiele kiállítás megtekintésére. Ugye, mondanom sem kell, hogy ezt a ziccert nem hagytam ki, s tényleg átrándultam a Bécstől mintegy félszáz kilométerre lévő Duna menti városkába. Egon Schiele Tullnban született. Apja, bár birodalmi német, aki már Bécsben született, anyja pedig krumlovi cseh asszony. Egon rém rossz tanuló volt, de rajzkészsége annál nagyobb, s így ez marad művészete legjellemzőbb vonásának. Szülővárosa, akkor – 1998-ban -, halálának nyolcvanadik évfordulóján egy egészen rendkívüli hármas kiállítással adózott emlékének, melynek keretében mintegy 300 mű volt látható az osztrákok nagy expressionistájának alkotásából. A súlypontban az ún. „Leopold gyűjtemény” állt a Minoriták kolostorában. Dr. Rudolf Leopold bécsi orvos ugyanis megérezte Schiele alkotásainak értékét s fokozatosan mintegy másfélszáz alkotását vásárolta össze, mely ebben a formájában New York és Barcelona után itt volt látható teljes egészében. Tulln városa 1990-ben, születése centenáriumára létrehozta a városi múzeumot, mely volt fegyház épületében van. Ez nem véletlen. Schiele ugyanis, aki a test szépségének megszállottja volt, egypár korai művével megbotránkoztatta a városka puritán vezetőségét, s így közbotránkoztatás címén börtönbüntetésre ítéltetett. Itt a fegyház-múzeumban vannak főleg azok a képek, melyeket éppen háromhetes raboskodása alatt készített. A harmadik attrakció pedig az állomás épületében az a szoba, melyben meglátta a napvilágot. Életútja meglehetősen viszontagságos volt, élt Bécsben, Prágában, sőt Berlinben is, de legnagyobb tragédiája, hogy a párkák roppant rövidre méretezték életútját, s huszonnyolc évesen, állapotos feleségével együtt a spanyol náthajárvány áldozata lett. Köszönöm hát Fonchitának, illetve friss nobel-díjas Mario Vargas Llosának, hogy megismertették velem Egon Schiele művészetét.
503 Momo 2010-10-09 23:18:05 [Válasz erre: 502 virius 2010-10-09 23:14:20]
Meg ugye például Lev Tolsztoj... ő volt az a ritka az eset, hogy a neve a Nobel díjasok listáján fontosabb lett volna a Nobel-díjnak, mint neki a Nobel-díj.
Meg ugye például Lev Tolsztoj... ő volt az a ritka az eset, hogy a neve a Nobel díjasok listáján fontosabb lett volna a Nobel-díjnak, mint neki a Nobel-díj.
502 virius 2010-10-09 23:14:20 [Válasz erre: 500 macskás 2010-10-07 15:45:00]
Sok mindenki nem kapta meg sohasem a díjat, aki pedig megérdemelte volna. Például Graham Greene...
Sok mindenki nem kapta meg sohasem a díjat, aki pedig megérdemelte volna. Például Graham Greene...
501 SzJ 2010-10-07 15:56:29 [Válasz erre: 500 macskás 2010-10-07 15:45:00]
Politikai szerepvállalásával indokolják, hogy nem kapott korábban (na de akkor most ez nem gond?). Adalék ehhez: "Már korábban is többször jelölték Nobel-díjra, jelölését 1995-ben a perui írószövetség vonta vissza, amiért "Peru-ellenes" magatartást tanúsított (a perui-ecuadori határviszály miatt bírálta Fujimori elnököt)." Bővebben meg [url]http://konyves.blog.hu/2010/10/07/mario_vargas_llosa_kapta_az_irodalmi_nobel_dijat;itt[/url] (persze leginkább a cikk alatti kommentekben.
Politikai szerepvállalásával indokolják, hogy nem kapott korábban (na de akkor most ez nem gond?). Adalék ehhez: "Már korábban is többször jelölték Nobel-díjra, jelölését 1995-ben a perui írószövetség vonta vissza, amiért "Peru-ellenes" magatartást tanúsított (a perui-ecuadori határviszály miatt bírálta Fujimori elnököt)." Bővebben meg [url]http://konyves.blog.hu/2010/10/07/mario_vargas_llosa_kapta_az_irodalmi_nobel_dijat;itt[/url] (persze leginkább a cikk alatti kommentekben.
500 macskás 2010-10-07 15:45:00 [Válasz erre: 499 kobzos55 2010-10-07 14:52:51]
Igen, már rég meg kellett volna kapnia! De az ő neve asszem, szóba sem jött a hírek szerint. Mármint rádióhírek szerint.
Igen, már rég meg kellett volna kapnia! De az ő neve asszem, szóba sem jött a hírek szerint. Mármint rádióhírek szerint.
499 kobzos55 2010-10-07 14:52:51 [Válasz erre: 498 SzJ 2010-10-07 13:49:20]
Nagyon ideje volt! (Úgy három éve írta valaki, hogy azért nem ő kapta, mert a svéd akadémikusok nem hitték el, hogy még nem kapott...)
Nagyon ideje volt! (Úgy három éve írta valaki, hogy azért nem ő kapta, mert a svéd akadémikusok nem hitték el, hogy még nem kapott...)
