Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
512 Búbánat 2010-10-31 22:12:53
Teljes terjedelmében idemásolom Bánffy György korfui halálának történetét a Magyar Nemzet mai számából. Párkány László írása. Címe: Nyomkeresők Öt euróval a zsebében indult szokásos reggeli sétájára Bánffy György. Előtte üres kávéval bevette gyógyszereit. Tilda asszony, a felesége megmérte vérnyomását, amely 110/70 volt. A kápolna, mely a falu fölött magasodott, és a korai séta célpontja volt, talán háromezer méter távolságra feküdt a tengerparti hoteltől. Néha megnyúlt az egyórányi séta, attól függően, hogy melyik utat választotta, ugyanis több ösvény vezetett fel az oromzatra. Mindenesetre még az indulás előtt sortjába csúsztatta az idegen bankót, ugyanis reggeli előtti megbízatása volt a friss croissant beszerzése. Semmi felesleges pakk, pénztárca, kis táska, mobil, amely elvonhatta volna figyelmét az olajligetektől, a kontyos bozótoktól, a madaraktól és a lombokon áttörő fénypászmáktól. A meredek kaptatókon csak gyalogszerrel lehetett haladni, meg-megállva. A színész közismert passziója volt az erdőjárás, a vadászat. Egyszer egy riporter megkérdezte tőle, melyek a legszebb szavai. „Csönd, hullámzik, dörömböl, fuvallat, szellő” – szedte össze hamarjában a legkedvesebbeket. Korfura is azért jött feleségével immár negyedszer, hogy újra és újra megmássza a Matthaiosz hegyet, hogy a kápolnához érve megpihenjen a falak között, s majd ismeretlen rókaúton térjen vissza a Messonghi folyó torkolatánál lévő hotelbe, friss rongyoskiflivel gyarapítva a reggelizőasztal választékát. Szerdai nap volt, szeptember elseje. Az üdülés utolsó napja, másnap hajnalban indult a charterjárat Budapestre. A messonghi hotel valójában csinos villa volt, amelyben nyaranta többnyire ismerős magyar családok pihentek. Ismerték egymás szokásait, kártyacsatákat vívtak, és hallgatták Bánffy György színes adomáit, nagy terveit, hogy most hazatérve éppen a Tragédiával indul majd Erdélybe az Evangélium Színházzal. A sziget fővárosától, Kérkirától (ahogy a görögök nevezik az ősi települést) 25 kilométerre délre van a már említett villahotel, kőhajításnyira a tengerparttól. Tilda, a feleség kerekes székben ült, és sóvárgással bámulta a smaragdsziget áttetsző tengervízét. Elérkezvén a reggeliidő, s hogy a színész még nem jött le a hegyről, mindenki jókedvűen falatozáshoz látott, annak reményében, hogy Gyurka – így becézték a barátai – talán hosszabb utat választott, s hamarosan leül a reggeliasztalhoz. Dél körül viszont már nyugtalankodott a kis csapat. Ebéd után a szállodatulajdonosok jöttek-mentek, érdeklődtek. Később az üdülővendégek, akik a Bánffy házaspárral együtt nyaraltak, kaptak egy-egy kismotort, azzal fésülték át a környező kiserdőket. Tilda tehetetlenül körözött kerekes ülőszékével a napozóteraszon, és átkozta azt a márványlépcsőt, amelyen rajtavesztett. Üdülésük ötödik napján ugyanis megcsúszott, a papucs kifordult a lába alól, és eltört a bokája. Tilda ekkor azt ajánlotta – egy nyomorékkal ne bajlódjon senki -, utazzanak haza. Gyurka azt mondta, olyan jól érzi magát, maradjanak. Az asszony valóban kapott kerekes széket, mankókat, a tenger hullámai ugyan már nem simogatták, de férje jókedvűen tolta a vendéglőkbe, a boltokba, a sétányokra, naponta többször a tengerpartra és a szépséges kikötőbe. Késő délután már bejelentették Bánffy György eltűnését, ám a rendőrség – gyakorlatához híven –csak 24 óra múlva fogott hozzá a kereséséhez. Tilda nyomban telefonált Budapestre András fiának, hogy utazzon Korfura, és várja be, míg édesapja előkerül. Szentül meg volt győződve arról, hogy betoppan a szállodába. Úgy csomagolt tehát, hogy több váltás fehérnemű, öltöny, borotválkozókészlet várja a férjét, aki meglehet, eltévedt a rengetegben, és most bolyong valahol, keresi a szállodáját. András megérkezett azzal a repülőgéppel, amely csütörtökön hajnalban az üdülővendégeket –közöttük Tildát is – Budapestre röpítette. Tilda begipszelt lábbal Korfun már semmit sem tehetett férjéért, különben is a biztosító emberei megszervezték, hogy Ferihegyen mentőautó várja nyomban kórházba szállítandó bokatörése megműtésére. Bánffy György fia, András állatorvos. Egyetemi társával állatkórházat létesített, ahol ő vezeti a sebészeti osztályt. Korfun először egy szál maga járta be azokat a feltételezett utakat, ösvényeket, amelyeken édesapja megejthette reggeli sétáit. Három napig őrjöngve kereste. Amikor a falu családszerető emberei megtudták, hogy a fiú keresi apját, csatlakoztak hozzá. Kutatás közben vigasztalták, amitől András újult erőre kapott. Ekkorra már láthatók voltak az utcákon, tereken, strandokon a művész útleveléből kinagyított fotók. A szeretetmegnyilvánulásnak hátránya is volt, mert nagy igyekezetükben a kedves görögök hol itt, hol ott – kávéházakban, éttermekben – látták felbukkanni Bánffy György magyar színművészt. A bejelentések ellenőrzése kissé hátráltatta a rendőrség munkáját. A milícia emberei kutyákkal is keresték Bánffyt, ám a buzgó jószágokkal semmire sem mentek, mert drog keresésére voltak kiképezve. A harmadik napon bekapcsolódtak a tűzoltók is. Ugyanis a sziget északi részén kitört a tűzvész. Önkéntes tűzoltókat rendeltek a helyszínre, akik nyomkeresők is voltak. Amikor e tűzoltók az oltás után fáradtan hazaindultak volna, meghallották, hogy egy magyar férfi keresi az édesapját. Csatlakoztak hozzá. Ezek az emberek mindenekelőtt – mesterségük fogásait alkalmazva – kikérdezték a kétségbeesett magyart édesapja szokásairól. Miután megtudták, hogy szenvedélyes vadász volt, beleélték magukat az ismeretlen színész lelkivilágába: ha ők vadászok, ha ők erdőt járók volnának, milyen útvonalakat választanának. Minden letaposott fűszálon elindultak, bokortól bokorig haladva. Benyomultak a legsűrűbb bozótosba is, és három óra múlva megtalálták – holtan – Korfu bokorrengetegében a tüskéktől véresre karmolt, valamelyik útról lezuhant magyar színészt. A tűzoltók parancsnoka odalépett Andráshoz, és sírva a nyakába borult. A holtfáradt tűzoltók a pénzt, amelyet András felajánlott számukra, nem fogadták el. Hosszan kérlelte a parancsnokot, fogadjanak el legalább valamilyen italt, ajándékot hálája jeléül, hiszen három napig tartó keresés után végül is ők találták meg az édesapját. A parancsnok a hosszas kutatás közben megtudta, hogy András állatorvos. - Doktor úr – mondta félszegen a parancsnok -, nekünk nagyon kellene egy kiskutya. Elpusztult a kutyánk, kellene egy kis jószág, betanítanánk nyomkeresőnek. Görögországban nem tudtunk szerezni egy német juhászt, amelyik betanítható… - Meglesz! – kapott a kérésen az állatorvos. Hazaérkezvén elkezdődött a keresgélés. Bánffy András az ország négy sarkából fiatal német juhászkutyákat hozatott fel Pestre, megnézte, megvizsgálta, milyen egészségi állapotban vannak, milyen a csípőjük, melyik alkalmas kiképzésre. Végre rátalált egy kölyökkutyára, megvette, beoltotta, megszerezte számára a szükséges papírokat, az útlevelet is. Állatot külföldre kijuttatni civilnek keserves feladat. Első lépésként százezer forintért kellett vennie egy repülőjegyet. De ki viszi ki Korfura a kiskutyát? Talán egy pilóta? A repülőtérre sietett, ahol megtudta, hogy vége felé közeledik az üdülési szezon, és az utolsó chartergép másnap indul. Megkereste a repülőgép pilótáját, mert arra gondolt, hogy ha most nem tudja elutaztatni Korfura a kölyköt, csak egy esztendő múlva nyílik rá alkalom, vagy soha. A pilóta azt mondta, ha valaki elvállalja, hogy ez az ő kutyája, vele utazik, és ajándékba viszi rokonának, akkor ő elviszi ingyen. A tűzoltók már várták a kutyakölyköt a korfui repülőtéren. A gördülő kofferből egyenesen a parancsnok ölébe ugrott a kis jószág. A parancsnok, hogy zavarát leplezze, letépte melléről a rescue-jelvényt, és elküldte Bánffy András magyar állatorvos címére.
Teljes terjedelmében idemásolom Bánffy György korfui halálának történetét a Magyar Nemzet mai számából. Párkány László írása. Címe: Nyomkeresők Öt euróval a zsebében indult szokásos reggeli sétájára Bánffy György. Előtte üres kávéval bevette gyógyszereit. Tilda asszony, a felesége megmérte vérnyomását, amely 110/70 volt. A kápolna, mely a falu fölött magasodott, és a korai séta célpontja volt, talán háromezer méter távolságra feküdt a tengerparti hoteltől. Néha megnyúlt az egyórányi séta, attól függően, hogy melyik utat választotta, ugyanis több ösvény vezetett fel az oromzatra. Mindenesetre még az indulás előtt sortjába csúsztatta az idegen bankót, ugyanis reggeli előtti megbízatása volt a friss croissant beszerzése. Semmi felesleges pakk, pénztárca, kis táska, mobil, amely elvonhatta volna figyelmét az olajligetektől, a kontyos bozótoktól, a madaraktól és a lombokon áttörő fénypászmáktól. A meredek kaptatókon csak gyalogszerrel lehetett haladni, meg-megállva. A színész közismert passziója volt az erdőjárás, a vadászat. Egyszer egy riporter megkérdezte tőle, melyek a legszebb szavai. „Csönd, hullámzik, dörömböl, fuvallat, szellő” – szedte össze hamarjában a legkedvesebbeket. Korfura is azért jött feleségével immár negyedszer, hogy újra és újra megmássza a Matthaiosz hegyet, hogy a kápolnához érve megpihenjen a falak között, s majd ismeretlen rókaúton térjen vissza a Messonghi folyó torkolatánál lévő hotelbe, friss rongyoskiflivel gyarapítva a reggelizőasztal választékát. Szerdai nap volt, szeptember elseje. Az üdülés utolsó napja, másnap hajnalban indult a charterjárat Budapestre. A messonghi hotel valójában csinos villa volt, amelyben nyaranta többnyire ismerős magyar családok pihentek. Ismerték egymás szokásait, kártyacsatákat vívtak, és hallgatták Bánffy György színes adomáit, nagy terveit, hogy most hazatérve éppen a Tragédiával indul majd Erdélybe az Evangélium Színházzal. A sziget fővárosától, Kérkirától (ahogy a görögök nevezik az ősi települést) 25 kilométerre délre van a már említett villahotel, kőhajításnyira a tengerparttól. Tilda, a feleség kerekes székben ült, és sóvárgással bámulta a smaragdsziget áttetsző tengervízét. Elérkezvén a reggeliidő, s hogy a színész még nem jött le a hegyről, mindenki jókedvűen falatozáshoz látott, annak reményében, hogy Gyurka – így becézték a barátai – talán hosszabb utat választott, s hamarosan leül a reggeliasztalhoz. Dél körül viszont már nyugtalankodott a kis csapat. Ebéd után a szállodatulajdonosok jöttek-mentek, érdeklődtek. Később az üdülővendégek, akik a Bánffy házaspárral együtt nyaraltak, kaptak egy-egy kismotort, azzal fésülték át a környező kiserdőket. Tilda tehetetlenül körözött kerekes ülőszékével a napozóteraszon, és átkozta azt a márványlépcsőt, amelyen rajtavesztett. Üdülésük ötödik napján ugyanis megcsúszott, a papucs kifordult a lába alól, és eltört a bokája. Tilda ekkor azt ajánlotta – egy nyomorékkal ne bajlódjon senki -, utazzanak haza. Gyurka azt mondta, olyan jól érzi magát, maradjanak. Az asszony valóban kapott kerekes széket, mankókat, a tenger hullámai ugyan már nem simogatták, de férje jókedvűen tolta a vendéglőkbe, a boltokba, a sétányokra, naponta többször a tengerpartra és a szépséges kikötőbe. Késő délután már bejelentették Bánffy György eltűnését, ám a rendőrség – gyakorlatához híven –csak 24 óra múlva fogott hozzá a kereséséhez. Tilda nyomban telefonált Budapestre András fiának, hogy utazzon Korfura, és várja be, míg édesapja előkerül. Szentül meg volt győződve arról, hogy betoppan a szállodába. Úgy csomagolt tehát, hogy több váltás fehérnemű, öltöny, borotválkozókészlet várja a férjét, aki meglehet, eltévedt a rengetegben, és most bolyong valahol, keresi a szállodáját. András megérkezett azzal a repülőgéppel, amely csütörtökön hajnalban az üdülővendégeket –közöttük Tildát is – Budapestre röpítette. Tilda begipszelt lábbal Korfun már semmit sem tehetett férjéért, különben is a biztosító emberei megszervezték, hogy Ferihegyen mentőautó várja nyomban kórházba szállítandó bokatörése megműtésére. Bánffy György fia, András állatorvos. Egyetemi társával állatkórházat létesített, ahol ő vezeti a sebészeti osztályt. Korfun először egy szál maga járta be azokat a feltételezett utakat, ösvényeket, amelyeken édesapja megejthette reggeli sétáit. Három napig őrjöngve kereste. Amikor a falu családszerető emberei megtudták, hogy a fiú keresi apját, csatlakoztak hozzá. Kutatás közben vigasztalták, amitől András újult erőre kapott. Ekkorra már láthatók voltak az utcákon, tereken, strandokon a művész útleveléből kinagyított fotók. A szeretetmegnyilvánulásnak hátránya is volt, mert nagy igyekezetükben a kedves görögök hol itt, hol ott – kávéházakban, éttermekben – látták felbukkanni Bánffy György magyar színművészt. A bejelentések ellenőrzése kissé hátráltatta a rendőrség munkáját. A milícia emberei kutyákkal is keresték Bánffyt, ám a buzgó jószágokkal semmire sem mentek, mert drog keresésére voltak kiképezve. A harmadik napon bekapcsolódtak a tűzoltók is. Ugyanis a sziget északi részén kitört a tűzvész. Önkéntes tűzoltókat rendeltek a helyszínre, akik nyomkeresők is voltak. Amikor e tűzoltók az oltás után fáradtan hazaindultak volna, meghallották, hogy egy magyar férfi keresi az édesapját. Csatlakoztak hozzá. Ezek az emberek mindenekelőtt – mesterségük fogásait alkalmazva – kikérdezték a kétségbeesett magyart édesapja szokásairól. Miután megtudták, hogy szenvedélyes vadász volt, beleélték magukat az ismeretlen színész lelkivilágába: ha ők vadászok, ha ők erdőt járók volnának, milyen útvonalakat választanának. Minden letaposott fűszálon elindultak, bokortól bokorig haladva. Benyomultak a legsűrűbb bozótosba is, és három óra múlva megtalálták – holtan – Korfu bokorrengetegében a tüskéktől véresre karmolt, valamelyik útról lezuhant magyar színészt. A tűzoltók parancsnoka odalépett Andráshoz, és sírva a nyakába borult. A holtfáradt tűzoltók a pénzt, amelyet András felajánlott számukra, nem fogadták el. Hosszan kérlelte a parancsnokot, fogadjanak el legalább valamilyen italt, ajándékot hálája jeléül, hiszen három napig tartó keresés után végül is ők találták meg az édesapját. A parancsnok a hosszas kutatás közben megtudta, hogy András állatorvos. - Doktor úr – mondta félszegen a parancsnok -, nekünk nagyon kellene egy kiskutya. Elpusztult a kutyánk, kellene egy kis jószág, betanítanánk nyomkeresőnek. Görögországban nem tudtunk szerezni egy német juhászt, amelyik betanítható… - Meglesz! – kapott a kérésen az állatorvos. Hazaérkezvén elkezdődött a keresgélés. Bánffy András az ország négy sarkából fiatal német juhászkutyákat hozatott fel Pestre, megnézte, megvizsgálta, milyen egészségi állapotban vannak, milyen a csípőjük, melyik alkalmas kiképzésre. Végre rátalált egy kölyökkutyára, megvette, beoltotta, megszerezte számára a szükséges papírokat, az útlevelet is. Állatot külföldre kijuttatni civilnek keserves feladat. Első lépésként százezer forintért kellett vennie egy repülőjegyet. De ki viszi ki Korfura a kiskutyát? Talán egy pilóta? A repülőtérre sietett, ahol megtudta, hogy vége felé közeledik az üdülési szezon, és az utolsó chartergép másnap indul. Megkereste a repülőgép pilótáját, mert arra gondolt, hogy ha most nem tudja elutaztatni Korfura a kölyköt, csak egy esztendő múlva nyílik rá alkalom, vagy soha. A pilóta azt mondta, ha valaki elvállalja, hogy ez az ő kutyája, vele utazik, és ajándékba viszi rokonának, akkor ő elviszi ingyen. A tűzoltók már várták a kutyakölyköt a korfui repülőtéren. A gördülő kofferből egyenesen a parancsnok ölébe ugrott a kis jószág. A parancsnok, hogy zavarát leplezze, letépte melléről a rescue-jelvényt, és elküldte Bánffy András magyar állatorvos címére.
511 Momo 2010-10-31 21:18:55
Játszunk olyat, hogy belinkeljük a kedvenc festményeinket...?
Játszunk olyat, hogy belinkeljük a kedvenc festményeinket...?
510 Momo 2010-10-25 13:41:57 [Válasz erre: 509 álmodó 2010-10-25 11:53:07]
Varnus Xavér: [url]http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/volt-egyszer-egy-melinda.html;Volt egyszer egy Melinda[/url]
Varnus Xavér: [url]http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/volt-egyszer-egy-melinda.html;Volt egyszer egy Melinda[/url]
509 álmodó 2010-10-25 11:53:07
Igazából nem tudtam, melyik topicba tegyem, de mindenképpen szerettem volna megmutatni. Így került ide ez: http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/volt-egyszer-egy-melinda.html
Igazából nem tudtam, melyik topicba tegyem, de mindenképpen szerettem volna megmutatni. Így került ide ez: http://varnusxaver.blogspot.com/2010/10/volt-egyszer-egy-melinda.html
508 Megén 2010-10-25 11:28:05
Szeretném mindenkinek ajánlani bécsben a Frida Kahlo kiállítást. Volt szerencsém a múlt héten pénteken megnézni. Akit nemcsak a művész, hanem kora, a művek keletkezésének körülményei is érdekelnek egy nagyon informatív, és szépen rendezett kiállítást is látott. És még egy info, hosszú felújítás után megnyílt a Művészeti Akadémia kiállítása, a Schillerplatz-on. 1825-ben az első ausztriai állandó művészeti kiállításként alakult, egy mecénás adománya alapján. Régi képek természetesen, de csodák.
Szeretném mindenkinek ajánlani bécsben a Frida Kahlo kiállítást. Volt szerencsém a múlt héten pénteken megnézni. Akit nemcsak a művész, hanem kora, a művek keletkezésének körülményei is érdekelnek egy nagyon informatív, és szépen rendezett kiállítást is látott. És még egy info, hosszú felújítás után megnyílt a Művészeti Akadémia kiállítása, a Schillerplatz-on. 1825-ben az első ausztriai állandó művészeti kiállításként alakult, egy mecénás adománya alapján. Régi képek természetesen, de csodák.
507 kobzos55 2010-10-19 11:01:37 [Válasz erre: 506 SzJ 2010-10-19 10:47:30]
Akkor talán jövőre már jöhet Kundera is!!!
Akkor talán jövőre már jöhet Kundera is!!!
506 SzJ 2010-10-19 10:47:30 [Válasz erre: 499 kobzos55 2010-10-07 14:52:51]
"Úgy három éve írta valaki, hogy azért nem ő kapta, mert a svéd akadémikusok nem hitték el, hogy még nem kapott..." Én meg most azt hallottam, hogy végre valaki, akit már előtte is olvastak az emberek... :-)
"Úgy három éve írta valaki, hogy azért nem ő kapta, mert a svéd akadémikusok nem hitték el, hogy még nem kapott..." Én meg most azt hallottam, hogy végre valaki, akit már előtte is olvastak az emberek... :-)
505 SzJ 2010-10-19 10:44:45 [Válasz erre: 504 Búbánat 2010-10-19 00:17:50]
A magyar kiadó erőlteti is ezt a Schiele-vonalat. Amióta a Mostohám/Rigoberto megjelent, szinte minden könyv borítóján Schiele-kép van - ami szerintem nem mindig passzol a témához.
A magyar kiadó erőlteti is ezt a Schiele-vonalat. Amióta a Mostohám/Rigoberto megjelent, szinte minden könyv borítóján Schiele-kép van - ami szerintem nem mindig passzol a témához.
504 Búbánat 2010-10-19 00:17:50
Most, hogy Mario Vargas Llosa megkapta az irodalmi Nobel-díjat, felidéződik bennem egy több mint évtizedes, Egon Schiele nevével jelzett képzőművészeti esemény Tullnból. Hogy mi a közös bennük, hogy kapcsolódik és összegződik nálam e két zseni alkotóművészete, arról szólok a következőkben. Van annak már egy negyedszázada, amikor először kerültem olvasói kapcsolatba a perui íróval. Nyaraltam valahol, és üdítőleg hatott a „Pantalon és a hölgyvendégek” című sziporkázóan szellemes regénye, mely pompás görbetükörben vetíti vissza a „parancs az parancs” katonai mentalitást. Szeretem hát gördülékeny és olvasmányos stílusát, szeretem témaválasztásait s azt a levendula illatú parfümködöt, mely csiklandós erotikáját belengi. Így nem csoda hát, hogy „lőtávolságon belül” került műveit sorra megveszem. Így volt ez a mintegy tizenöt éve megjelent „Szeretem a mostohámat” című regényével is, melynek pajzán históriája a következő. Don Rigoberto, a teljében lévő limai biztosítóigazgató megözvegyül és új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű Donna Lucretia személyében, aki megértő mostohája lesz a kis kamasz Fonchitonak. Az angyalarcú bűbájos srác, kellemével, közvetlen szeretetével mindenkit meghódít, persze Donna Lucretiát is, s ennek a rajongásnak az lesz a vége, hogy egy szépnapon ifjoncunk a „mosti” – így becézi mostoháját – ágyikójában köt ki… Kész a botrány és Donna Lucretia kiüzetik Don Rigoberto házából… Pár évvel később – úgy 1998 májusában – kellemes meglepetésként fedeztem fel írónk újabb írását, a „Don Rigoberto feljegyzései” című regényt. Persze, rögvest megvettem s nagy élvezettel olvastam a folytatást, melynek kerettörténete csupán annyi, hogy az angyalarcú kiskamasz azon mesterkedik, hogy papáját, akit félelmetesen kínoz az asszonytalanság, és az ugyancsak vágyakozó mostohát összeboronálja. Ez végül sikerül is. Igenám, de Fonchitoban is él az apjától örökölt vonzódás a képzőművészet iránt, s mint ilyen festő szeretne lenni, sőt egyenesen Egon Schiele reinkarnációjának képzeli magát. Minden gondolata a zseniális osztrák művész körül forog, életét, alkotásait a legapróbb részletekig ismeri, s látogatásai során ezzel szórakoztatja Donna Lucretiát. Bevallom, jómagam addig alig valamit tudtam Schieleről, de Fonchito fejtegetése testközelbe hozta és felkeltette érdeklődésemet a mifelénk szinte ismeretlen művész iránt. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mennyire meglepődtem, amikor 1998 júniusában Bécsben járva a villamosok oldalán azt olvasom, hogy a közeli Tullnba invitálnak a hármas Schiele kiállítás megtekintésére. Ugye, mondanom sem kell, hogy ezt a ziccert nem hagytam ki, s tényleg átrándultam a Bécstől mintegy félszáz kilométerre lévő Duna menti városkába. Egon Schiele Tullnban született. Apja, bár birodalmi német, aki már Bécsben született, anyja pedig krumlovi cseh asszony. Egon rém rossz tanuló volt, de rajzkészsége annál nagyobb, s így ez marad művészete legjellemzőbb vonásának. Szülővárosa, akkor – 1998-ban -, halálának nyolcvanadik évfordulóján egy egészen rendkívüli hármas kiállítással adózott emlékének, melynek keretében mintegy 300 mű volt látható az osztrákok nagy expressionistájának alkotásából. A súlypontban az ún. „Leopold gyűjtemény” állt a Minoriták kolostorában. Dr. Rudolf Leopold bécsi orvos ugyanis megérezte Schiele alkotásainak értékét s fokozatosan mintegy másfélszáz alkotását vásárolta össze, mely ebben a formájában New York és Barcelona után itt volt látható teljes egészében. Tulln városa 1990-ben, születése centenáriumára létrehozta a városi múzeumot, mely volt fegyház épületében van. Ez nem véletlen. Schiele ugyanis, aki a test szépségének megszállottja volt, egypár korai művével megbotránkoztatta a városka puritán vezetőségét, s így közbotránkoztatás címén börtönbüntetésre ítéltetett. Itt a fegyház-múzeumban vannak főleg azok a képek, melyeket éppen háromhetes raboskodása alatt készített. A harmadik attrakció pedig az állomás épületében az a szoba, melyben meglátta a napvilágot. Életútja meglehetősen viszontagságos volt, élt Bécsben, Prágában, sőt Berlinben is, de legnagyobb tragédiája, hogy a párkák roppant rövidre méretezték életútját, s huszonnyolc évesen, állapotos feleségével együtt a spanyol náthajárvány áldozata lett. Köszönöm hát Fonchitának, illetve friss nobel-díjas Mario Vargas Llosának, hogy megismertették velem Egon Schiele művészetét.
Most, hogy Mario Vargas Llosa megkapta az irodalmi Nobel-díjat, felidéződik bennem egy több mint évtizedes, Egon Schiele nevével jelzett képzőművészeti esemény Tullnból. Hogy mi a közös bennük, hogy kapcsolódik és összegződik nálam e két zseni alkotóművészete, arról szólok a következőkben. Van annak már egy negyedszázada, amikor először kerültem olvasói kapcsolatba a perui íróval. Nyaraltam valahol, és üdítőleg hatott a „Pantalon és a hölgyvendégek” című sziporkázóan szellemes regénye, mely pompás görbetükörben vetíti vissza a „parancs az parancs” katonai mentalitást. Szeretem hát gördülékeny és olvasmányos stílusát, szeretem témaválasztásait s azt a levendula illatú parfümködöt, mely csiklandós erotikáját belengi. Így nem csoda hát, hogy „lőtávolságon belül” került műveit sorra megveszem. Így volt ez a mintegy tizenöt éve megjelent „Szeretem a mostohámat” című regényével is, melynek pajzán históriája a következő. Don Rigoberto, a teljében lévő limai biztosítóigazgató megözvegyül és új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű Donna Lucretia személyében, aki megértő mostohája lesz a kis kamasz Fonchitonak. Az angyalarcú bűbájos srác, kellemével, közvetlen szeretetével mindenkit meghódít, persze Donna Lucretiát is, s ennek a rajongásnak az lesz a vége, hogy egy szépnapon ifjoncunk a „mosti” – így becézi mostoháját – ágyikójában köt ki… Kész a botrány és Donna Lucretia kiüzetik Don Rigoberto házából… Pár évvel később – úgy 1998 májusában – kellemes meglepetésként fedeztem fel írónk újabb írását, a „Don Rigoberto feljegyzései” című regényt. Persze, rögvest megvettem s nagy élvezettel olvastam a folytatást, melynek kerettörténete csupán annyi, hogy az angyalarcú kiskamasz azon mesterkedik, hogy papáját, akit félelmetesen kínoz az asszonytalanság, és az ugyancsak vágyakozó mostohát összeboronálja. Ez végül sikerül is. Igenám, de Fonchitoban is él az apjától örökölt vonzódás a képzőművészet iránt, s mint ilyen festő szeretne lenni, sőt egyenesen Egon Schiele reinkarnációjának képzeli magát. Minden gondolata a zseniális osztrák művész körül forog, életét, alkotásait a legapróbb részletekig ismeri, s látogatásai során ezzel szórakoztatja Donna Lucretiát. Bevallom, jómagam addig alig valamit tudtam Schieleről, de Fonchito fejtegetése testközelbe hozta és felkeltette érdeklődésemet a mifelénk szinte ismeretlen művész iránt. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mennyire meglepődtem, amikor 1998 júniusában Bécsben járva a villamosok oldalán azt olvasom, hogy a közeli Tullnba invitálnak a hármas Schiele kiállítás megtekintésére. Ugye, mondanom sem kell, hogy ezt a ziccert nem hagytam ki, s tényleg átrándultam a Bécstől mintegy félszáz kilométerre lévő Duna menti városkába. Egon Schiele Tullnban született. Apja, bár birodalmi német, aki már Bécsben született, anyja pedig krumlovi cseh asszony. Egon rém rossz tanuló volt, de rajzkészsége annál nagyobb, s így ez marad művészete legjellemzőbb vonásának. Szülővárosa, akkor – 1998-ban -, halálának nyolcvanadik évfordulóján egy egészen rendkívüli hármas kiállítással adózott emlékének, melynek keretében mintegy 300 mű volt látható az osztrákok nagy expressionistájának alkotásából. A súlypontban az ún. „Leopold gyűjtemény” állt a Minoriták kolostorában. Dr. Rudolf Leopold bécsi orvos ugyanis megérezte Schiele alkotásainak értékét s fokozatosan mintegy másfélszáz alkotását vásárolta össze, mely ebben a formájában New York és Barcelona után itt volt látható teljes egészében. Tulln városa 1990-ben, születése centenáriumára létrehozta a városi múzeumot, mely volt fegyház épületében van. Ez nem véletlen. Schiele ugyanis, aki a test szépségének megszállottja volt, egypár korai művével megbotránkoztatta a városka puritán vezetőségét, s így közbotránkoztatás címén börtönbüntetésre ítéltetett. Itt a fegyház-múzeumban vannak főleg azok a képek, melyeket éppen háromhetes raboskodása alatt készített. A harmadik attrakció pedig az állomás épületében az a szoba, melyben meglátta a napvilágot. Életútja meglehetősen viszontagságos volt, élt Bécsben, Prágában, sőt Berlinben is, de legnagyobb tragédiája, hogy a párkák roppant rövidre méretezték életútját, s huszonnyolc évesen, állapotos feleségével együtt a spanyol náthajárvány áldozata lett. Köszönöm hát Fonchitának, illetve friss nobel-díjas Mario Vargas Llosának, hogy megismertették velem Egon Schiele művészetét.
503 Momo 2010-10-09 23:18:05 [Válasz erre: 502 virius 2010-10-09 23:14:20]
Meg ugye például Lev Tolsztoj... ő volt az a ritka az eset, hogy a neve a Nobel díjasok listáján fontosabb lett volna a Nobel-díjnak, mint neki a Nobel-díj.
Meg ugye például Lev Tolsztoj... ő volt az a ritka az eset, hogy a neve a Nobel díjasok listáján fontosabb lett volna a Nobel-díjnak, mint neki a Nobel-díj.
502 virius 2010-10-09 23:14:20 [Válasz erre: 500 macskás 2010-10-07 15:45:00]
Sok mindenki nem kapta meg sohasem a díjat, aki pedig megérdemelte volna. Például Graham Greene...
Sok mindenki nem kapta meg sohasem a díjat, aki pedig megérdemelte volna. Például Graham Greene...
501 SzJ 2010-10-07 15:56:29 [Válasz erre: 500 macskás 2010-10-07 15:45:00]
Politikai szerepvállalásával indokolják, hogy nem kapott korábban (na de akkor most ez nem gond?). Adalék ehhez: "Már korábban is többször jelölték Nobel-díjra, jelölését 1995-ben a perui írószövetség vonta vissza, amiért "Peru-ellenes" magatartást tanúsított (a perui-ecuadori határviszály miatt bírálta Fujimori elnököt)." Bővebben meg [url]http://konyves.blog.hu/2010/10/07/mario_vargas_llosa_kapta_az_irodalmi_nobel_dijat;itt[/url] (persze leginkább a cikk alatti kommentekben.
Politikai szerepvállalásával indokolják, hogy nem kapott korábban (na de akkor most ez nem gond?). Adalék ehhez: "Már korábban is többször jelölték Nobel-díjra, jelölését 1995-ben a perui írószövetség vonta vissza, amiért "Peru-ellenes" magatartást tanúsított (a perui-ecuadori határviszály miatt bírálta Fujimori elnököt)." Bővebben meg [url]http://konyves.blog.hu/2010/10/07/mario_vargas_llosa_kapta_az_irodalmi_nobel_dijat;itt[/url] (persze leginkább a cikk alatti kommentekben.
500 macskás 2010-10-07 15:45:00 [Válasz erre: 499 kobzos55 2010-10-07 14:52:51]
Igen, már rég meg kellett volna kapnia! De az ő neve asszem, szóba sem jött a hírek szerint. Mármint rádióhírek szerint.
Igen, már rég meg kellett volna kapnia! De az ő neve asszem, szóba sem jött a hírek szerint. Mármint rádióhírek szerint.
499 kobzos55 2010-10-07 14:52:51 [Válasz erre: 498 SzJ 2010-10-07 13:49:20]
Nagyon ideje volt! (Úgy három éve írta valaki, hogy azért nem ő kapta, mert a svéd akadémikusok nem hitték el, hogy még nem kapott...)
Nagyon ideje volt! (Úgy három éve írta valaki, hogy azért nem ő kapta, mert a svéd akadémikusok nem hitték el, hogy még nem kapott...)
498 SzJ 2010-10-07 13:49:20
Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-díjat.
Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-díjat.
497 Búbánat 2010-09-22 20:58:31
Az életének 84. évében, szeptember elején Korfun elhunyt Bánffy György színművészt ma délután fél három órakor a római katolikus egyház szertartása szerint búcsúztatták a temető Makovecz-terme előtt. Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere Bánffy Györgytől mint színművésztől, nyelvőrtől, nevelőtől és politikustól is búcsúzott. „Thália papja volt, a szó nemes értelmében. Elhivatottsággal és kivételes tehetséggel” - emlékezett a kerület díszpolgárára. Bánffy Györgyöt családtagjain kívül sok száz barátja, pályatársa, tisztelője kísérte utolsó útjára, többek között Esztergályos Cecília, Fehér Anna, Mécs Károly, Schnell Ádám, Sztankay István, Valentin Titánia és Zöld Csaba színművészek; Kiss B. Atilla és Gulyás Dénes operaénekesek; Balázs Péter, Besenczi Árpád, Méhes László és Oberfrank Pál színházigazgatók; Kerényi Imre rendező; Jókai Anna író; Kövér László, az Országgyűlés elnöke; Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Hende Csaba honvédelmi miniszter; Stumpf István alkotmánybíró; Balogh Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára; Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere; Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége; Kirschner Péter, a Fővárosi Önkormányzat kulturális főtanácsadója, valamint Kónya Imre volt belügyminiszter, Bánffy György egykori képviselőtársa.
Az életének 84. évében, szeptember elején Korfun elhunyt Bánffy György színművészt ma délután fél három órakor a római katolikus egyház szertartása szerint búcsúztatták a temető Makovecz-terme előtt. Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere Bánffy Györgytől mint színművésztől, nyelvőrtől, nevelőtől és politikustól is búcsúzott. „Thália papja volt, a szó nemes értelmében. Elhivatottsággal és kivételes tehetséggel” - emlékezett a kerület díszpolgárára. Bánffy Györgyöt családtagjain kívül sok száz barátja, pályatársa, tisztelője kísérte utolsó útjára, többek között Esztergályos Cecília, Fehér Anna, Mécs Károly, Schnell Ádám, Sztankay István, Valentin Titánia és Zöld Csaba színművészek; Kiss B. Atilla és Gulyás Dénes operaénekesek; Balázs Péter, Besenczi Árpád, Méhes László és Oberfrank Pál színházigazgatók; Kerényi Imre rendező; Jókai Anna író; Kövér László, az Országgyűlés elnöke; Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Hende Csaba honvédelmi miniszter; Stumpf István alkotmánybíró; Balogh Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára; Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere; Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége; Kirschner Péter, a Fővárosi Önkormányzat kulturális főtanácsadója, valamint Kónya Imre volt belügyminiszter, Bánffy György egykori képviselőtársa.
496 Búbánat 2010-09-21 22:18:38
Haumann Pétert választották a Nemzet Színészévé 2010. szeptember 21. 17:56 Haumann Péter Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színművészt választották meg a közelmúltban elhunyt Kállai Ferenc helyére a Nemzet Színészei közé. A választásnak a hagyományok szerint a Nemzeti Színház adott otthont. A Nemzet Színésze címet viselő művészek ötven perces tanácskozás után hozták meg a döntést; Haumann Péter a július 11-én elhunyt Kállai Ferenc helyére került a testületbe – tájékoztatta a teátrum kedden az MTI-t. A hírt hagyományosan a színház főigazgatója, Alföldi Róbert telefonon közölte Haumann Péterrel. A Nemzet Színésze és a Nemzet Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. A cím a halálig szól, legfeljebb tizenketten viselhetik, és életük végéig havonta 500 ezer forint juttatásban részesülnek. (MTI)
Haumann Pétert választották a Nemzet Színészévé 2010. szeptember 21. 17:56 Haumann Péter Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színművészt választották meg a közelmúltban elhunyt Kállai Ferenc helyére a Nemzet Színészei közé. A választásnak a hagyományok szerint a Nemzeti Színház adott otthont. A Nemzet Színésze címet viselő művészek ötven perces tanácskozás után hozták meg a döntést; Haumann Péter a július 11-én elhunyt Kállai Ferenc helyére került a testületbe – tájékoztatta a teátrum kedden az MTI-t. A hírt hagyományosan a színház főigazgatója, Alföldi Róbert telefonon közölte Haumann Péterrel. A Nemzet Színésze és a Nemzet Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. A cím a halálig szól, legfeljebb tizenketten viselhetik, és életük végéig havonta 500 ezer forint juttatásban részesülnek. (MTI)
495 Kúp Flóris 2010-06-02 20:16:08 [Válasz erre: 494 Kúp Flóris 2010-06-02 19:49:55]
Az arénás esti csillag: hymne-[url]http://www.youtube.com/watch?v=K_5W4t_CBzg&feature=related;re "mein" got talent[/url]:)
Az arénás esti csillag: hymne-[url]http://www.youtube.com/watch?v=K_5W4t_CBzg&feature=related;re "mein" got talent[/url]:)
494 Kúp Flóris 2010-06-02 19:49:55
Ez is csillog: Potts sound :) Fizetett hirdetés? Új rezsimhttp[url]://www.youtube.com/watch?v=1k08yxu57NA Paul van[/url] M-a réna mű soron A Jessus !! Norma?... és A Vajda Julia :) (nomegazoprahakni:)))
Ez is csillog: Potts sound :) Fizetett hirdetés? Új rezsimhttp[url]://www.youtube.com/watch?v=1k08yxu57NA Paul van[/url] M-a réna mű soron A Jessus !! Norma?... és A Vajda Julia :) (nomegazoprahakni:)))
493 Haandel 2010-06-02 17:09:47 [Válasz erre: 492 Haandel 2010-06-02 17:07:16]
Az [url]http://apod.nasa.gov/apod/archivepix.html;Astronomy Picture of the Day[/url] weboldalon gyakran [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080718.html;fotóművészetre[/url] ill. [url]http://apod.nasa.gov/apod/ap100601.html;képzőművészetre[/url] emlékesztető fotók jelennek meg. Köszi [url]http://wise.ssl.berkeley.edu/;WISE[/url] ! Egy zenével kapcsolatos kép: [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap051122.html;The Guitar[/url]
Az [url]http://apod.nasa.gov/apod/archivepix.html;Astronomy Picture of the Day[/url] weboldalon gyakran [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080718.html;fotóművészetre[/url] ill. [url]http://apod.nasa.gov/apod/ap100601.html;képzőművészetre[/url] emlékesztető fotók jelennek meg. Köszi [url]http://wise.ssl.berkeley.edu/;WISE[/url] ! Egy zenével kapcsolatos kép: [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap051122.html;The Guitar[/url]
492 Haandel 2010-06-02 17:07:16 [Válasz erre: 491 Haandel 2010-06-02 17:06:06]
Az [url]http://apod.nasa.gov/apod/archivepix.html;Astronomy Picture of the Day[/url] weboldalon gyakran [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080718.html;fotóművészetre[/url] ill. [url]http://apod.nasa.gov/apod/ap100601.html;képzőművészetre[/url] emlékesztető fotók jelennek meg. Köszi [url]http://wise.ssl.berkeley.edu/;WISE[/url]! Egy zenével kapcsolatos kép: [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap051122.html;The Guitar[/url]
Az [url]http://apod.nasa.gov/apod/archivepix.html;Astronomy Picture of the Day[/url] weboldalon gyakran [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080718.html;fotóművészetre[/url] ill. [url]http://apod.nasa.gov/apod/ap100601.html;képzőművészetre[/url] emlékesztető fotók jelennek meg. Köszi [url]http://wise.ssl.berkeley.edu/;WISE[/url]! Egy zenével kapcsolatos kép: [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap051122.html;The Guitar[/url]
491 Haandel 2010-06-02 17:06:06
Az [url]http://apod.nasa.gov/apod/archivepix.html;Astronomy Picture of the Day[/url] weboldalon gyakran [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080718.html;fotóművészetre[/url] ill. [url]http://apod.nasa.gov/apod/ap100601.html;képzőművészetre[/url] (köszi [url]http://wise.ssl.berkeley.edu/;WISE[/url]! :) emlékesztető fotók jelennek meg. Egy zenével kapcsolatos kép: [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap051122.html;The Guitar[/url]
Az [url]http://apod.nasa.gov/apod/archivepix.html;Astronomy Picture of the Day[/url] weboldalon gyakran [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap080718.html;fotóművészetre[/url] ill. [url]http://apod.nasa.gov/apod/ap100601.html;képzőművészetre[/url] (köszi [url]http://wise.ssl.berkeley.edu/;WISE[/url]! :) emlékesztető fotók jelennek meg. Egy zenével kapcsolatos kép: [url]http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap051122.html;The Guitar[/url]
490 zuniga 2010-05-20 18:15:44 [Válasz erre: 488 Momo von Hofmannsthal 2010-05-19 00:06:07]
Lehet hogy mégis csak kellene valami kis emlékezést tartani a Kiegyezésről is...?????
Lehet hogy mégis csak kellene valami kis emlékezést tartani a Kiegyezésről is...?????
489 tarnhelm2 2010-05-20 16:47:19 [Válasz erre: 488 Momo von Hofmannsthal 2010-05-19 00:06:07]
Ez az évtized a festészetben és a zenében is nagy neveket adott: zene: 1877 Dohnányi Ernő 1881 Bartók Béla 1881 Zerkovitz Béla 1882 Kálmán Imre 1882 Kodály Zoltán 1885 Weiner Leo festészet: 1877 Dénes Valéria 1878 Rudnay Gyula 1878 Márffy Ödön 1880 Perlrott-Csaba Vilmos 1880 Pór Bertalan 1882 Gulácsy Lajos 1883 Egry József 1884 Orbán Dezső 1883 Galimberti Sándor 1883 Czigány Dezső 1883 Czóbel Béla 1884 Mattis Teutsch János 1885 Tihanyi Lajos 1887 Berény Róbert 1887 Uitz Béla irodalom-kritika, lapszerkesztés: 1877 Osváth Ernő 1877 Fenyő Miksa 1882 Bölöni György 1885 Lukács György 1885 Fülep Lajos Más szavakkal: az egész Nyugat-nemzedék, valamint a modern magyar festészet és zene alkotói ekkoriban születtek. De mindez leginkább azzal van összefüggésben, hogy a művészetek terén a XX. század első évtizede volt nálunk a fordulópont a modern irodalom, képzőművészet, zene megjelenésével és térhódításával. Szerencsés periodus volt, mert előtte már régen volt háború, a gazdaság prosperált, és az országra nézve tragikus I. vh, csak azután jött, hogy ez a nemzedék kibontakoztotta tehetségét. Valószínűleg, hasonló évtized egyébként kijelölhető lenne a cseheknél is és más nemzeteknél is. Az osztrákoknál is egybeesik a szecesszió, az expresszionizmus és az Új bécsi iskola a zenében - ott is jó pár zseni akadna.
Ez az évtized a festészetben és a zenében is nagy neveket adott: zene: 1877 Dohnányi Ernő 1881 Bartók Béla 1881 Zerkovitz Béla 1882 Kálmán Imre 1882 Kodály Zoltán 1885 Weiner Leo festészet: 1877 Dénes Valéria 1878 Rudnay Gyula 1878 Márffy Ödön 1880 Perlrott-Csaba Vilmos 1880 Pór Bertalan 1882 Gulácsy Lajos 1883 Egry József 1884 Orbán Dezső 1883 Galimberti Sándor 1883 Czigány Dezső 1883 Czóbel Béla 1884 Mattis Teutsch János 1885 Tihanyi Lajos 1887 Berény Róbert 1887 Uitz Béla irodalom-kritika, lapszerkesztés: 1877 Osváth Ernő 1877 Fenyő Miksa 1882 Bölöni György 1885 Lukács György 1885 Fülep Lajos Más szavakkal: az egész Nyugat-nemzedék, valamint a modern magyar festészet és zene alkotói ekkoriban születtek. De mindez leginkább azzal van összefüggésben, hogy a művészetek terén a XX. század első évtizede volt nálunk a fordulópont a modern irodalom, képzőművészet, zene megjelenésével és térhódításával. Szerencsés periodus volt, mert előtte már régen volt háború, a gazdaság prosperált, és az országra nézve tragikus I. vh, csak azután jött, hogy ez a nemzedék kibontakoztotta tehetségét. Valószínűleg, hasonló évtized egyébként kijelölhető lenne a cseheknél is és más nemzeteknél is. Az osztrákoknál is egybeesik a szecesszió, az expresszionizmus és az Új bécsi iskola a zenében - ott is jó pár zseni akadna.
488 Momo von Hofmannsthal 2010-05-19 00:06:07
Na, mondok egy érdekeset: Ők mind 1877-1887 között születtek: Ady Endre 1877 Krúdy Gyula 1878 Molnár Ferenc 1878 Móra Ferenc 1879 Móricz Zsigmond 1879 Szabó Dezső 1879 Kaffka Margit 1880 Babits Mihály 1883 Juhász Gyula 1883 Nagy Lajos 1883 Gábor Andor 1884 Szép Ernő 1884 Balázs Béla 1884 Kosztolányi Dezső 1885 Tóth Árpád 1886 Áprily Lajos 1887 Karinthy Frigyes 1887 Kassák Lajos 1887 Erdős Renée 1879 Hatvany Lajos 1880 Benedek Marcell 1885 Csáth Géza 1887 Szerintem egyedülálló. A magyar irodalom/kulturális élet olyan lökést kapott ezzel a nemzedékkel, amilyet se előtte, se utána. De talán még a világirodalomban is kivételes, hogy ekkora nevek ilyen szorosan egymás után szülessenek meg, és legyenek hatással egy ország irodalmi életére. Van egy nemzedék, amely látványosan tehetségesebb, mint előtte, meg utána az átlag. 10 éven belül jön 20-25 olyan irodalmár, akik egyébként, "normális időkben" eloszlanának 60-80-100 évre. Új normákat alakítanak ki, átszabják (kiharcolják) az új kereteket, aztán mennek... és a következők már egy új közegben működhetnek. Előttük a magyar irodalom – kicsit sarkosan fogalmazva – magányos hősök küzdelme volt, de ezek itt "megcsinálták”: A magyar irodalmi élet más minőségre váltott. Utánuk már teljesen magától értetődő, ami Kölcsey, Kazinczy, Petőfi, Arany, és a többiek számára maximum vágyálom lehetett.
Na, mondok egy érdekeset: Ők mind 1877-1887 között születtek: Ady Endre 1877 Krúdy Gyula 1878 Molnár Ferenc 1878 Móra Ferenc 1879 Móricz Zsigmond 1879 Szabó Dezső 1879 Kaffka Margit 1880 Babits Mihály 1883 Juhász Gyula 1883 Nagy Lajos 1883 Gábor Andor 1884 Szép Ernő 1884 Balázs Béla 1884 Kosztolányi Dezső 1885 Tóth Árpád 1886 Áprily Lajos 1887 Karinthy Frigyes 1887 Kassák Lajos 1887 Erdős Renée 1879 Hatvany Lajos 1880 Benedek Marcell 1885 Csáth Géza 1887 Szerintem egyedülálló. A magyar irodalom/kulturális élet olyan lökést kapott ezzel a nemzedékkel, amilyet se előtte, se utána. De talán még a világirodalomban is kivételes, hogy ekkora nevek ilyen szorosan egymás után szülessenek meg, és legyenek hatással egy ország irodalmi életére. Van egy nemzedék, amely látványosan tehetségesebb, mint előtte, meg utána az átlag. 10 éven belül jön 20-25 olyan irodalmár, akik egyébként, "normális időkben" eloszlanának 60-80-100 évre. Új normákat alakítanak ki, átszabják (kiharcolják) az új kereteket, aztán mennek... és a következők már egy új közegben működhetnek. Előttük a magyar irodalom – kicsit sarkosan fogalmazva – magányos hősök küzdelme volt, de ezek itt "megcsinálták”: A magyar irodalmi élet más minőségre váltott. Utánuk már teljesen magától értetődő, ami Kölcsey, Kazinczy, Petőfi, Arany, és a többiek számára maximum vágyálom lehetett.
487 Momo von Hofmannsthal 2010-05-18 23:28:07
[url]http://www.gillesvidal.com/sziget2008/budapestchateau.htm;Budapest[/url]
[url]http://www.gillesvidal.com/sziget2008/budapestchateau.htm;Budapest[/url]
486 Haandel 2010-03-15 20:31:07
[url]http://artrenewal.org/pages/search.php;Art Renewal Center[/url] WELCOME. You have just entered one of the largest on-line museums on the internet. A work in progress that features tens of thousands of high quality images of the greatest painters and sculptors in human history. [url]http://en.wikipedia.org/wiki/Art_Renewal_Center;ARC - Wikipedia[/url]
[url]http://artrenewal.org/pages/search.php;Art Renewal Center[/url] WELCOME. You have just entered one of the largest on-line museums on the internet. A work in progress that features tens of thousands of high quality images of the greatest painters and sculptors in human history. [url]http://en.wikipedia.org/wiki/Art_Renewal_Center;ARC - Wikipedia[/url]
485 zuniga 2010-03-11 10:51:53
Azért ez nem semmi!!!! http://kultura.hu/main.php?folderID=882&articleID=298098&ctag=articlelist&iid=1
Azért ez nem semmi!!!! http://kultura.hu/main.php?folderID=882&articleID=298098&ctag=articlelist&iid=1
484 IVA 2010-02-03 04:25:57
Tegnap este tartották a 41. Magyar Filmszemle megnyitó ünnepségét a MOM Park multiplex moziban. A szemlenyitó film (Jancsó Miklós: Oda az igazság) vetítése előtt az eseménysorozatot a 2009. esztendőben elhunyt művészek emlékének ajánlották, azon számosakénak, akik a magyar filmművészetben szereztek érdemeket. Az In memoriam című fotomontázsban Szörényi Éva neve is szerepelt, de az illusztráló kép nem őt, hanem az 1994-ben elhunyt Osváth Júliát ábrázolta. (Kettejük pályájának közös alakja a Bánk bán Melindája, más-más műfaji verzióban.) Remélhetőleg a montázs csak erre az alkalomra készült, és nem lesz lehetősége máskor is megtéveszteni a két művésznőt nem ismerő nemzedéket.
Tegnap este tartották a 41. Magyar Filmszemle megnyitó ünnepségét a MOM Park multiplex moziban. A szemlenyitó film (Jancsó Miklós: Oda az igazság) vetítése előtt az eseménysorozatot a 2009. esztendőben elhunyt művészek emlékének ajánlották, azon számosakénak, akik a magyar filmművészetben szereztek érdemeket. Az In memoriam című fotomontázsban Szörényi Éva neve is szerepelt, de az illusztráló kép nem őt, hanem az 1994-ben elhunyt Osváth Júliát ábrázolta. (Kettejük pályájának közös alakja a Bánk bán Melindája, más-más műfaji verzióban.) Remélhetőleg a montázs csak erre az alkalomra készült, és nem lesz lehetősége máskor is megtéveszteni a két művésznőt nem ismerő nemzedéket.
483 Megén 2010-01-11 14:25:33
Aki tudja, nézze meg Esterházy darabját a Bárkában, 33 beszélgetését Haydn koponyájával kapcsolatban. Érdekes, hogy végig a Heyden nevet használja a narrátor Angyal. De hát ez csak egy érdekesség. Semmi különös, tenném hozzá, de azért egy zeneszerető ne hagyja ki.
Aki tudja, nézze meg Esterházy darabját a Bárkában, 33 beszélgetését Haydn koponyájával kapcsolatban. Érdekes, hogy végig a Heyden nevet használja a narrátor Angyal. De hát ez csak egy érdekesség. Semmi különös, tenném hozzá, de azért egy zeneszerető ne hagyja ki.
482 Megén 2010-01-07 15:38:30 [Válasz erre: 479 Momo von Hofmannsthal 2010-01-05 15:28:21]
Mindig tanul az ember. És főleg: meg tudtam csinálni! Köszönöm az ötletet, összeg bénaságom ellenére sikerült.
Mindig tanul az ember. És főleg: meg tudtam csinálni! Köszönöm az ötletet, összeg bénaságom ellenére sikerült.
481 Momo von Hofmannsthal 2010-01-05 15:59:32 [Válasz erre: 480 macskás 2010-01-05 15:34:10]
[url]http://i37.photobucket.com/albums/e79/Lil_Sexxy_Lace/DSC000581.jpg;... :-)[/url]
[url]http://i37.photobucket.com/albums/e79/Lil_Sexxy_Lace/DSC000581.jpg;... :-)[/url]
480 macskás 2010-01-05 15:34:10 [Válasz erre: 479 Momo von Hofmannsthal 2010-01-05 15:28:21]
:) én szemüvegben:)
:) én szemüvegben:)
479 Momo von Hofmannsthal 2010-01-05 15:28:21 [Válasz erre: 478 Megén 2010-01-05 15:17:26]
igen... nincs mese: én minden három sornál hosszabbat a Word-ben írok.
igen... nincs mese: én minden három sornál hosszabbat a Word-ben írok.
478 Megén 2010-01-05 15:17:26 [Válasz erre: 477 tiramisu 2010-01-04 20:39:30]
Köszönöm, ilyenkor eszembe jut a műnóta szövege a pacsirtáról, amely szól a fán. Mindenki cálfolja, ugyanis ez a madár csak a bokrok között marad meg, nem repked fára. Egyébként igyekszem itt a Momuson gyorsan (ennek következtében rengeteg hibával) írni, mert egyszer elábrándoztam egy operaélményem elmesélése közben - mint Olvasói levél - és úgy leestem az internetről, hogy az egészből egy sor sem ment át, és akkor annyira elkeseredtem, hogy még egyszer nem veselkedtem neki. Ha van időm persze gyorsan végig futom, mit hol rontottam el, de sry, hibázom. :-)
Köszönöm, ilyenkor eszembe jut a műnóta szövege a pacsirtáról, amely szól a fán. Mindenki cálfolja, ugyanis ez a madár csak a bokrok között marad meg, nem repked fára. Egyébként igyekszem itt a Momuson gyorsan (ennek következtében rengeteg hibával) írni, mert egyszer elábrándoztam egy operaélményem elmesélése közben - mint Olvasói levél - és úgy leestem az internetről, hogy az egészből egy sor sem ment át, és akkor annyira elkeseredtem, hogy még egyszer nem veselkedtem neki. Ha van időm persze gyorsan végig futom, mit hol rontottam el, de sry, hibázom. :-)
477 tiramisu 2010-01-04 20:39:30 [Válasz erre: 475 Megén 2010-01-04 15:20:50]
Nagyon aranyos volt, amit írtál, igazi újévi! Tudod a régi Mesterdalnokok II.felvonásában mindig nevetni kellett,mert mielőtt Éva és Walter leültek az orgonabokor előtt lévő padra, (Fliegen és lila), Éva azt énekli "...ott van a HÁRSFA , elrejt az ága...
Nagyon aranyos volt, amit írtál, igazi újévi! Tudod a régi Mesterdalnokok II.felvonásában mindig nevetni kellett,mert mielőtt Éva és Walter leültek az orgonabokor előtt lévő padra, (Fliegen és lila), Éva azt énekli "...ott van a HÁRSFA , elrejt az ága...
476 Megén 2010-01-04 15:23:32
Egyébként California Dreamin' az Urániában, a szellőztethetetlen Csortos teremben, újabb ajánlat, aki egy kis magyar ugart szeretne, romániai helyszínen.
Egyébként California Dreamin' az Urániában, a szellőztethetetlen Csortos teremben, újabb ajánlat, aki egy kis magyar ugart szeretne, romániai helyszínen.
475 Megén 2010-01-04 15:20:50
Kösz a védelmeket, de egyszerűen mellépancsoltam. Hihetetlen marhaságokat tud írni az ember, ha nem figyel, megy a bal (meg a jobb is) ......
Kösz a védelmeket, de egyszerűen mellépancsoltam. Hihetetlen marhaságokat tud írni az ember, ha nem figyel, megy a bal (meg a jobb is) ......
474 IVA 2010-01-03 18:51:41 [Válasz erre: 472 tiramisu 2010-01-03 13:29:40]
Csak viccből gondoltam. Valószínűbb, hogy a fliegen, vagy még inkább az elhagyott die tolakodott a tudat alá, elütés alakjában.
Csak viccből gondoltam. Valószínűbb, hogy a fliegen, vagy még inkább az elhagyott die tolakodott a tudat alá, elütés alakjában.
471 IVA 2010-01-03 04:09:22
Az Erkel Színház lerombolására irányuló beruházói pályázatot előkészítő háromfős csapatban Vass Lajos neve és a titok fedte név mellett külön felháborít Szinetár Miklós neve, aki – hol áltehetségként, hol féltehetségként - fél évszázada a magyar színházi élet mételye. Számos helyen alaposan indokoltam már e nézetemet, melyben legutóbb A hattyú előadása erősített meg az Új Színházban. A nagy tekintélyű rendező stílustalanságáról és színészvezetési hiányosságairól szerzett újabb tapasztalataimat ide jegyzem: Mivel régóta szenvedéllyel érdeklődöm a lakberendezés iránt, az Új Színházban tett látogatásaim után rendszerint végignézem a Király utca kirakatait. Amióta Magyarországon is sok nagyon szegény és jóval kevesebb nagyon gazdag ember él, a Király utcában, nagyjából a Paulay Ede utca „magasságában”, olyan bútor- és lakástextil-választékot kínálnak, amilyen két évtizeddel korábban elképzelhetetlen volt idehaza, ám a rue du Faubourg Saint-Honorén (Párizs) ámulatba ejtett. A hattyú kiállítása azonban megspórolta nekem a Király utcai sétálgatást, miután rafináltan egyszerű vonalú, natúr favázú ülőgarnitúrában, jacquard-szövésű díszpárnákban, csillogó organza függönyzuhatagban és mai divatú vázákban már Beatrix, özvegy hercegnő kastélyában kigyönyörködhettem magam. A díszletek és jelmezek stíluszagyvalékától nemigen hagytam magam zavartatni. Éppen negyven éven át megszoktam már, hogy Szinetár Miklósnak olyan téves képzetei vannak az arisztokraták és a nagypolgárok környezetéről és szokásairól, mint a paraszti fantáziából építkező Háry Jánosnak. Tulajdonképpen már annak is örültem, hogy egyáltalán van díszlet, még csak nem is fémtraverzekből, és a jelmez mégsem farmer, sőt a mobiltelefont is mellőzték, bár arról lemondtam volna, hogy főúri asszonyok bagófüstöt fújnak olyan miliőben, amelyben a tolakodóként való minősítés „hallatlan” sértésnek számít. Ám igazából akkor tudnék eltekinteni a színrevitel „formáinak” hibáitól, ha ebben a színészdarabban, amelyben nyolc remek és hálás szerep van, általában elégedett lehettem volna a színészi játékkal. Nem így volt, pedig nem is azt kérem számon, hogy a remek szerepeket nem nagy bölények alakítják. Azt sajnálom, hogy igen jó színészek nem hozták legjobb formájukat - olyan rendező keze alatt, akinek a pályája nem sokkal Molnár Ferenc halála után indult kirobbanó, majd töretlen sikerrel, s úgy gondolnánk, összekötő híd lehetne az előző század első felében alkotó zseniális szerző szelleme és szellemessége valamint a jelen század interpretáló, esetleg újraalkotó színészei között. Lehet, hogy jobb lett volna nem a bemutatóra mennem, de égetett a darab és a színészek iránti szeretetem, és a kíváncsiság. Molnár Ferenc abban az időben aratta nagy sikereit, amikor a közönség (elsősorban a Vígszínházé) lubickolt annak élvezetében, hogy a színpadon már nem szavalnak és nem ágálnak, hanem természetesen és könnyedén társalognak, fecsegnek, mint az életben. A fiatal Bánsági Ildikónak valamikor azért lettem rajongója, mert szinte mindenben természetes és hiteles hangon szólalt meg. Mivel akkoriban a Vígszínház tagja volt, úgy reméltem, eredeti és mégis természetes játékával ő veszi át majdan az egyik legnagyobb Molnár-színésznő, Ruttkai Éva örökségét. Jó lett volna, ha eljátssza ott Alexandrát, Annie-t, Olympiát, A testőr Színésznőjét, ám a Víg nem tekintette hivatásának a Molnár-életmű ápolását, s Bánsági is megvált a Vígszínháztól. Noha a Delilában két színházban is fellépett nemrégiben, Beatrix-alakításában éreztem ennek az iskolának a hiányát. A lánya kudarcát és családja rangvesztésének veszélyét tragikusan felfogó anya gyötrelmét elhitető tekintettel érzékeltette, ám nem értettem, miért öblögeti a hangját, és valósággal zavarba ejtett, ahogy a nézőtér felé osztja meg a bizalmas családi problémát bátyjával. Takács Katalin derekasan és intelligensen tolmácsolta Mária Dominika hercegnő szerepét. Életkora szerint is elfogadható az Almási Sándor alakította trónörökös anyjaként, de a szerep súlyosabb személyiségű és orgánumú színésznőt feltételez, aki ha nem is sokkal több észt, de több erőt és (darab)megoldó készséget mutat Beatrixhoz képest, és mint folyamatosan emlegetett, de csak az utolsó felvonásban érkező személynek, szereposztási attrakciót kell jelentenie. (Korunk választékából pl. Béres Ilona vagy Molnár Piroska meghívását érdemelte volna meg a darab.) Symphorosa viszont Beatrixnál szerényebb személyiségű és eszű figura (ezért a Madách Színházban Tolnay Klári Beatrixe mellett olyan „szerényebb” színészegyéniség játszotta, mint Szemere Vera...). Sztárek Andrea játéka időnként olyan ízű volt, mintha régi vidéki színházi előadásokból csöppent volna ide. Nem az ő hibája, hogy a harmadik felvonásban hálóingben traccsol egy hercegi szalonban, s talán az sem, hogy gyönyörű haját lobogóra bontotta – ezt nem teheti meg a negyedik nőalak olyan rendezésben, amelyben ugyancsak ezt teszi az első nő: a címszereplő. Nemes Wanda külsejét és egyéniségét tekintve is hivatott Alexandra szerepére, felkészültsége is megvan hozzá. Fehér jelmezek segítsége nélkül is igazolja a darab címét adó emléket, amely szerint elhalt apja az ő fehér hattyújának nevezte: kecses, elegáns és büszke tartású, okos, ám tapasztalatlan lány; hűvös és enyhén kacér szava csilingelő, mégsem súlytalan hangon szól. Szépsége hitelesíti a házi tanár lappangó, majd lángoló szenvedélyét, Albert vonatkozásában pedig a vonzódások mindenkori esetlegességét, a sors kijátszhatatlanságát. Almási Sándor sok karakterfigurában billírozott már, megjelenésével és nagyszerű orgánumával mégsem lehet könnyű egy rangjánál fogva ellenszenvesen különc, komikus figurát alakítania. Technikája, játékkedve és ízlése azonban van hozzá, s a második felvonásban mimikai bravúrral ébresztett részvétet az önmaga személyétől szenvedő ember iránt. A hattyú gondosan kidolgozott megoldása nem happy end, hiszen a szerelem vereséget szenved, és érdekházasság születik. Más tekintetben viszont happy end van, miután a tanár kivételével mindenki elérte célját, és tudjuk, hogy Alexandra és a tanár úgyis csak annyi ideig lehettek volna boldogok egymással, ameddig voltak is. Almási pedig olyan magával ragadóan hódítóvá válik a gáláns megbocsátás után, hogy mi, nézők is boldogok lehettünk. Kár, hogy Szinetár hagyományosan nem bízott a szerző és a színészek alkotta boldogságban (és tapsot hozó sikerében). Az (előre)vetített jövő fekete-fehér felvételei jól elrendezettek, de olyan fölöslegesek, mintha egy fantasztikus fordulatokkal teli mese után elmagyaráznák, mit jelent az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Molnár utolsó mondata – „A reggeli tálalva!” – viszont annyit jelent: Itt a vége, fuss el véle! No de Ági Miklóst, a tanárt mégsem felejtjük egykönnyen. Száraz Dénes biztosítja, hogy Beatrix azért nem akárkit akasztott Alexandra horgára. Szövegével ugyan nem volt kegyes a dramaturgia, ám ez Száraz alakításán nem foghatott ki, megrázó pillanatait sem vehette el. A Sok hűhó semmiért (Vidám Színpad), a Játék a kastélyban (József Attila Színház) hőseinek megformálásakor is megérintett már, hogy egy „nyerő” megjelenésű színész alakításában vívja ki együttérzésünket a vesztés, a veszteség, a szerelmi kudarc feletti fájdalom. Bármily képzavar is, ennek megszólaltatásához Száraz Dénesnek kivételes „hangszere a csönd és a végzet erejét nyugtázó tekintet”.
Az Erkel Színház lerombolására irányuló beruházói pályázatot előkészítő háromfős csapatban Vass Lajos neve és a titok fedte név mellett külön felháborít Szinetár Miklós neve, aki – hol áltehetségként, hol féltehetségként - fél évszázada a magyar színházi élet mételye. Számos helyen alaposan indokoltam már e nézetemet, melyben legutóbb A hattyú előadása erősített meg az Új Színházban. A nagy tekintélyű rendező stílustalanságáról és színészvezetési hiányosságairól szerzett újabb tapasztalataimat ide jegyzem: Mivel régóta szenvedéllyel érdeklődöm a lakberendezés iránt, az Új Színházban tett látogatásaim után rendszerint végignézem a Király utca kirakatait. Amióta Magyarországon is sok nagyon szegény és jóval kevesebb nagyon gazdag ember él, a Király utcában, nagyjából a Paulay Ede utca „magasságában”, olyan bútor- és lakástextil-választékot kínálnak, amilyen két évtizeddel korábban elképzelhetetlen volt idehaza, ám a rue du Faubourg Saint-Honorén (Párizs) ámulatba ejtett. A hattyú kiállítása azonban megspórolta nekem a Király utcai sétálgatást, miután rafináltan egyszerű vonalú, natúr favázú ülőgarnitúrában, jacquard-szövésű díszpárnákban, csillogó organza függönyzuhatagban és mai divatú vázákban már Beatrix, özvegy hercegnő kastélyában kigyönyörködhettem magam. A díszletek és jelmezek stíluszagyvalékától nemigen hagytam magam zavartatni. Éppen negyven éven át megszoktam már, hogy Szinetár Miklósnak olyan téves képzetei vannak az arisztokraták és a nagypolgárok környezetéről és szokásairól, mint a paraszti fantáziából építkező Háry Jánosnak. Tulajdonképpen már annak is örültem, hogy egyáltalán van díszlet, még csak nem is fémtraverzekből, és a jelmez mégsem farmer, sőt a mobiltelefont is mellőzték, bár arról lemondtam volna, hogy főúri asszonyok bagófüstöt fújnak olyan miliőben, amelyben a tolakodóként való minősítés „hallatlan” sértésnek számít. Ám igazából akkor tudnék eltekinteni a színrevitel „formáinak” hibáitól, ha ebben a színészdarabban, amelyben nyolc remek és hálás szerep van, általában elégedett lehettem volna a színészi játékkal. Nem így volt, pedig nem is azt kérem számon, hogy a remek szerepeket nem nagy bölények alakítják. Azt sajnálom, hogy igen jó színészek nem hozták legjobb formájukat - olyan rendező keze alatt, akinek a pályája nem sokkal Molnár Ferenc halála után indult kirobbanó, majd töretlen sikerrel, s úgy gondolnánk, összekötő híd lehetne az előző század első felében alkotó zseniális szerző szelleme és szellemessége valamint a jelen század interpretáló, esetleg újraalkotó színészei között. Lehet, hogy jobb lett volna nem a bemutatóra mennem, de égetett a darab és a színészek iránti szeretetem, és a kíváncsiság. Molnár Ferenc abban az időben aratta nagy sikereit, amikor a közönség (elsősorban a Vígszínházé) lubickolt annak élvezetében, hogy a színpadon már nem szavalnak és nem ágálnak, hanem természetesen és könnyedén társalognak, fecsegnek, mint az életben. A fiatal Bánsági Ildikónak valamikor azért lettem rajongója, mert szinte mindenben természetes és hiteles hangon szólalt meg. Mivel akkoriban a Vígszínház tagja volt, úgy reméltem, eredeti és mégis természetes játékával ő veszi át majdan az egyik legnagyobb Molnár-színésznő, Ruttkai Éva örökségét. Jó lett volna, ha eljátssza ott Alexandrát, Annie-t, Olympiát, A testőr Színésznőjét, ám a Víg nem tekintette hivatásának a Molnár-életmű ápolását, s Bánsági is megvált a Vígszínháztól. Noha a Delilában két színházban is fellépett nemrégiben, Beatrix-alakításában éreztem ennek az iskolának a hiányát. A lánya kudarcát és családja rangvesztésének veszélyét tragikusan felfogó anya gyötrelmét elhitető tekintettel érzékeltette, ám nem értettem, miért öblögeti a hangját, és valósággal zavarba ejtett, ahogy a nézőtér felé osztja meg a bizalmas családi problémát bátyjával. Takács Katalin derekasan és intelligensen tolmácsolta Mária Dominika hercegnő szerepét. Életkora szerint is elfogadható az Almási Sándor alakította trónörökös anyjaként, de a szerep súlyosabb személyiségű és orgánumú színésznőt feltételez, aki ha nem is sokkal több észt, de több erőt és (darab)megoldó készséget mutat Beatrixhoz képest, és mint folyamatosan emlegetett, de csak az utolsó felvonásban érkező személynek, szereposztási attrakciót kell jelentenie. (Korunk választékából pl. Béres Ilona vagy Molnár Piroska meghívását érdemelte volna meg a darab.) Symphorosa viszont Beatrixnál szerényebb személyiségű és eszű figura (ezért a Madách Színházban Tolnay Klári Beatrixe mellett olyan „szerényebb” színészegyéniség játszotta, mint Szemere Vera...). Sztárek Andrea játéka időnként olyan ízű volt, mintha régi vidéki színházi előadásokból csöppent volna ide. Nem az ő hibája, hogy a harmadik felvonásban hálóingben traccsol egy hercegi szalonban, s talán az sem, hogy gyönyörű haját lobogóra bontotta – ezt nem teheti meg a negyedik nőalak olyan rendezésben, amelyben ugyancsak ezt teszi az első nő: a címszereplő. Nemes Wanda külsejét és egyéniségét tekintve is hivatott Alexandra szerepére, felkészültsége is megvan hozzá. Fehér jelmezek segítsége nélkül is igazolja a darab címét adó emléket, amely szerint elhalt apja az ő fehér hattyújának nevezte: kecses, elegáns és büszke tartású, okos, ám tapasztalatlan lány; hűvös és enyhén kacér szava csilingelő, mégsem súlytalan hangon szól. Szépsége hitelesíti a házi tanár lappangó, majd lángoló szenvedélyét, Albert vonatkozásában pedig a vonzódások mindenkori esetlegességét, a sors kijátszhatatlanságát. Almási Sándor sok karakterfigurában billírozott már, megjelenésével és nagyszerű orgánumával mégsem lehet könnyű egy rangjánál fogva ellenszenvesen különc, komikus figurát alakítania. Technikája, játékkedve és ízlése azonban van hozzá, s a második felvonásban mimikai bravúrral ébresztett részvétet az önmaga személyétől szenvedő ember iránt. A hattyú gondosan kidolgozott megoldása nem happy end, hiszen a szerelem vereséget szenved, és érdekházasság születik. Más tekintetben viszont happy end van, miután a tanár kivételével mindenki elérte célját, és tudjuk, hogy Alexandra és a tanár úgyis csak annyi ideig lehettek volna boldogok egymással, ameddig voltak is. Almási pedig olyan magával ragadóan hódítóvá válik a gáláns megbocsátás után, hogy mi, nézők is boldogok lehettünk. Kár, hogy Szinetár hagyományosan nem bízott a szerző és a színészek alkotta boldogságban (és tapsot hozó sikerében). Az (előre)vetített jövő fekete-fehér felvételei jól elrendezettek, de olyan fölöslegesek, mintha egy fantasztikus fordulatokkal teli mese után elmagyaráznák, mit jelent az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Molnár utolsó mondata – „A reggeli tálalva!” – viszont annyit jelent: Itt a vége, fuss el véle! No de Ági Miklóst, a tanárt mégsem felejtjük egykönnyen. Száraz Dénes biztosítja, hogy Beatrix azért nem akárkit akasztott Alexandra horgára. Szövegével ugyan nem volt kegyes a dramaturgia, ám ez Száraz alakításán nem foghatott ki, megrázó pillanatait sem vehette el. A Sok hűhó semmiért (Vidám Színpad), a Játék a kastélyban (József Attila Színház) hőseinek megformálásakor is megérintett már, hogy egy „nyerő” megjelenésű színész alakításában vívja ki együttérzésünket a vesztés, a veszteség, a szerelmi kudarc feletti fájdalom. Bármily képzavar is, ennek megszólaltatásához Száraz Dénesnek kivételes „hangszere a csönd és a végzet erejét nyugtázó tekintet”.
470 IVA 2010-01-03 03:48:34 [Válasz erre: 469 tiramisu 2009-12-30 14:57:59]
Lehet, hogy Megén arra akart utalni, hogy a Fledermaus fliegt (a Gedächtnisből).
Lehet, hogy Megén arra akart utalni, hogy a Fledermaus fliegt (a Gedächtnisből).
469 tiramisu 2009-12-30 14:57:59 [Válasz erre: 468 Megén 2009-12-30 13:42:14]
A FLIDERMAUS valami új keresztezés ? Flóra és Fauna örökbe fogadtak....? Halványlila vagy sötétlila ? mindenesetre cuki lehet4 :-))) BÚÉK!
A FLIDERMAUS valami új keresztezés ? Flóra és Fauna örökbe fogadtak....? Halványlila vagy sötétlila ? mindenesetre cuki lehet4 :-))) BÚÉK!
468 Megén 2009-12-30 13:42:14
Aki mostanában Bécsben jár, egy kis ajánló: Albertina - impresszionisták, egészen különleges módon mutatják be a festményeket. Elsősorban tájékpek. A Batliner örökség újabb anyagát is láthatni. A Leopoldban a Schiele, és a Klimt-Schiele kiállításon kívül Edvard Munch szinte minden oslói képe itt van, a Sikoly, első metszet formájában. A társkiállítás - amelynek unheimlich a jelzője - olyan festményeket, rajzokat, kerámiákat mutat be, amelyeket a félelem, a halál, a bűn, a látomások, a szörnyképzetek, az ördög ihlettek, érdekességként Munkácsy Siralomház c. képe is az egyik tematikus teremben van. És még el lehet zarándokolni - hazafelé úton - a Hundertwasser építette Kunst Haus-ba is, ahol Annie Leibovitz képek vannak két szinten. A Kunsthistorisches Museumban a németalföldiek sokaságát nézhettük meg újra áhítattal, mennyit pakoltak haza ezek a Habsburgok!? A Volksteatherben Fliedermaus volt, feledhető.
Aki mostanában Bécsben jár, egy kis ajánló: Albertina - impresszionisták, egészen különleges módon mutatják be a festményeket. Elsősorban tájékpek. A Batliner örökség újabb anyagát is láthatni. A Leopoldban a Schiele, és a Klimt-Schiele kiállításon kívül Edvard Munch szinte minden oslói képe itt van, a Sikoly, első metszet formájában. A társkiállítás - amelynek unheimlich a jelzője - olyan festményeket, rajzokat, kerámiákat mutat be, amelyeket a félelem, a halál, a bűn, a látomások, a szörnyképzetek, az ördög ihlettek, érdekességként Munkácsy Siralomház c. képe is az egyik tematikus teremben van. És még el lehet zarándokolni - hazafelé úton - a Hundertwasser építette Kunst Haus-ba is, ahol Annie Leibovitz képek vannak két szinten. A Kunsthistorisches Museumban a németalföldiek sokaságát nézhettük meg újra áhítattal, mennyit pakoltak haza ezek a Habsburgok!? A Volksteatherben Fliedermaus volt, feledhető.
467 zuniga 2009-10-23 18:27:39 [Válasz erre: 462 virius 2009-10-21 21:39:37]
Faludy György KOESTLER ARTÚR HALÁLÁRA A mindenségben nincs igazságérzet, csak néhányunkban otthonos. Ezért a tudománytól kértél segítséget. Keveset kaptál; tollad többet ért. Nõk, harc, viták, szép ház, öröm - imádtál élni s nemet mondtál mindjárt, mikor csak a szenvedés kígyóverme várt rád s ecetté vált a jókedv és a bor. Minden igaz ügyért rögtön kiálltál. Merész voltál és hajthatatlan - olyan mint Camus, Russell vagy Romain Rolland. Nincs többé, kitől támogatást kérjek a Gonosz ellen. Meghaltál. Az élet sötétebb nélküled. Sokkal sötétebb. (Toronto, 1983)
Faludy György KOESTLER ARTÚR HALÁLÁRA A mindenségben nincs igazságérzet, csak néhányunkban otthonos. Ezért a tudománytól kértél segítséget. Keveset kaptál; tollad többet ért. Nõk, harc, viták, szép ház, öröm - imádtál élni s nemet mondtál mindjárt, mikor csak a szenvedés kígyóverme várt rád s ecetté vált a jókedv és a bor. Minden igaz ügyért rögtön kiálltál. Merész voltál és hajthatatlan - olyan mint Camus, Russell vagy Romain Rolland. Nincs többé, kitől támogatást kérjek a Gonosz ellen. Meghaltál. Az élet sötétebb nélküled. Sokkal sötétebb. (Toronto, 1983)
466 Búbánat 2009-10-23 12:33:40
Életének 83. évében elhunyt Dargay Attila animációs filmrendező. A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művészt, a Vuk, a Pom Pom meséi, a Lúdas Matyi, a Szaffi alkotóját kedden érte a halál.
Életének 83. évében elhunyt Dargay Attila animációs filmrendező. A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művészt, a Vuk, a Pom Pom meséi, a Lúdas Matyi, a Szaffi alkotóját kedden érte a halál.
465 tiramisu 2009-10-22 22:11:04 [Válasz erre: 464 Momo von Hofmannsthal 2009-10-22 15:16:21]
Wagner-hősei mintha egyenesen a Walhallából érkeztek volna! Félelmetesek. Szeretem az alkotásait.
Wagner-hősei mintha egyenesen a Walhallából érkeztek volna! Félelmetesek. Szeretem az alkotásait.
464 Momo von Hofmannsthal 2009-10-22 15:16:21 [Válasz erre: 463 tiramisu 2009-10-22 11:39:00]
ugye...? szóval te is ismered őket.. :-)
ugye...? szóval te is ismered őket.. :-)
463 tiramisu 2009-10-22 11:39:00 [Válasz erre: 459 Momo von Hofmannsthal 2009-10-18 22:44:52]
Van is lelkük!
Van is lelkük!
