Igen, nincsen 'alaphang', az elméletileg akármennyi is lehet, de az oktáv távolság, bármennyi is az alaphang, az törvényszerű. Ha egy húrt elfelezünk, az húrfelezés lesz, akkor is, ha egy kilométer a húr.
A kvint is hasonlóan viselkedik. Ezek a 'természetes' hangközök nem megállapodás, vagy emberi okoskodás kérdései; a felhangok nem tudnak az érvényben lévő megállapodásról.
A régiek isteniként tisztelték ezeket, ma azt mondjuk, fizika.
Ebbe belekerült, igen, valami pici torzítás-féle. Ha Bach nincs, kitalálta volna valaki más. De most övé a kétes dicsőség.
Századszorra mondom, ez itt csak metafizikai probléma, mert a gyakorlatban minden tökjól megy a temperált skálával, a hallásunk valóban sokkal bizonytalanabb.
Van még ilyen 'megerőszakolás'?
Van, elég sok.
pl. ott vannak a fényforrások. Az energiatakarékos égők egy jó részénél, a fény spektrumában hiányok vannak, ott vékony fekete csíkok láthatók a spektrométeren. A Nap fényénél, meg a hagyományos izzószálnál, meg a gyertyánál, ott ez nincsen.
És ez már nem csak metafizika - ez sokkal komolyabb kockázatú dolog. Mégis megy a dolog, a világ per pillanat ezekkel működik. Mert világít ugyanúgy, nem?, sőt, tizedannyi energiával, ja, világít, műszer nélkül ezt az apróságot senki sem észleli közvetlenül. (talán az optikusok, amikor nyomják rád a szemüveget.)
Ez is egy 'temperált skála.':)
Igen valóban kifelejtettem és köszönöm a kiegészítést, amellyel az érvrendszerem még kikezdhetetlenebbé válik.
Gondolom te már megnézted a Youtube-on Máthé Kálmán előadását a Bodor Audio Hifi Klub szervezésében. Máthé az első rész jelentős részében arról beszél, hogy az emberi hallás mechanizmusáról alig tudunk valamit, és a hifisták erre a kevéske tudásra építve akarnak rém kifinomult hifi berendezéseket konstruálni, amely szerinte bár nice challenge, csak kár, hogy nem sikerülhet. Miért? Egyrészt mert nem tudjuk, hogy pontosan mi történik a fülben amikor meghallunk egy hangot, másrészt a kísérletek során az is kiderült, hogy a torzításmentes hangvisszaadás pont, hogy nem kellemes, mert a torzítás is része a minket érő hangoknak.
Az előadásban felmerül a felhangok kérdése is. A kutatások azt mutatják, hogy bár 20000 Hertz fölött már alig hallunk valamit, mégis, ha az ultrahangok nincsenek a felvételen, akkor már nem esik olyan jól a lemezeket hallgatni.
Ezt csak azért írom, mert lehet, hogy Bach mindössze a fülére és nem a számmisztikára hagyatkozott, amikor megalkotta a temperált zongorát. A kerszténység szent száma a hármas. Lásd Esz-dúr prelúdium és fúga BWV 552. De 3X3 az kilenc és nem 12!
A felhangok fontosak a zenében, de szerintem még fontosabbak akkor, ha kellően torzítottak is egyben. A temperált skála pont ezt valósítja meg. Torzít. Egy hangyányit. Alig észrevehető a csalás. Annyira nem, hogy a Bach előtti hangszeres zenék zöme is tökéletesen hallgatható és élvezhető ebben a rendszerben.
Értem én ezt a felezős-harmadolós rmódszert és felhangrendszert (már amennyire bármit is meg tudok én érteni) de az alaphangot a húr hosszúsága határozza meg. És hogy ez a húr milyen hosszú, azt nem egy temészeti törvény határozza meg, hanem emberi megállapodás kérdése. És ha a kiinduló érték az emberi szubjektumtól függ, akkor az ebből származtatott értékek - bár törvényszerűek - de magukon viselik az emberi megállapodás és szubjektum jegyeit. És visszajutok az én eredeti dilemmámhoz: a természetben nincsen egy kitüntetett alaphang, amihez lehetne igazodni, és ami determinálná az egész rendszert. Az egész csak emberi okoskodás.
Nem akarom én bűnösnek kikiáltani Bachot.
De a tények ellen hiába megyünk.
Ha hátrébb lépünk pár évszázadot, ott is történtek majdnem hasonló dolgok. Aki kicsit is tisztába van a harmónia-építkezés szabályaival, és hallgat régizenét, mert most ebben a topicban vagyunk, nem?, annak feltűnhet, hogy a 'terc' imperfekt volta hogyan oldódott fel szép lassan az Trecento után, hogyan billent meg az Isteni Oktáv és a Kvint uralma a zenében.
Hogy emberi megegyezés?, megint a fizika, meg a természeti törvények: a terc, a felharmonikusok között sokkal-sokkal 'hátsóbb sorban rezeg'; az első mindig az oktáv, utána a kvint, aztán megint az oktáv, aztán a terc a kvinttel majdnem egyszerre, aztán stb... ez így megy egy elméletileg végtelen sorozatban.
Tehát, aki azt mondja, hogy Machaut a természethez közelibb zenei rendszerben gondolkodott, mint Bach, vagy akár Vivaldi, akkor, csak a fizika szerint, igaza van.
Aki esetleg ügyesen vitakozna, mondhatná, hogy OK, de a mélyebb, 'rejtettebb rezgésű' tercet hozta ki a népízlés végül győztesnek, és annak is jó oka volt.
Ez is igaz.
Az emberi civilizáció valahol mindig a természeti törvények ellen dolgozik.
Tévedés.
A hangok, az ezeken megjelenő felharmonikus-sorok, az nem emberi megegyezés kérdése, hanem a természet törvényszerűségeiből fakadó fizikai törvény. Nem véletlen, hogy a húrfelezős/harmadolós rendszer lett az alap, ugyanis gyakorlatilag ez másolja le a felhangok megjelenését pl. egy megpengetett húron.
Fraktálokról hallottunk?, ha nem, érdemes kicsit utánaolvasni.
Lehet, persze, akármilyen rendszert kidolgozni, meg 17 részre felosztani az oktávot, de az egy más történet.
És, hogy Bach protestáns volt, és benne volt egy adott kor teológiájában, kicsit hiba lenne azt képzelni, hogy ez a zenéjében, vagy a skálafelosztásában nem jelenik meg.
Fásy Zsülikét kifelejtetted a felsorolásból.
Hátrébb az agarakkal, ezt a diskurzust nem lenne jó a katolikus/protestáns vita medrébe terelni. Egyrészt, igaz, hogy Bach evangélikus volt, de tett komoly gesztusokat, nagyon igyekezett, és pl. megírta a világ leghosszabb miséjét. Ez azért nem akármilyen teljesítmény. Másrészt pedig a görögök igen távol álltak a katolicizmustól, ők nem is Istenben, hanem a számokban hittek. Ráadásul abban is csak a maguk zavaros módján, mert az araboknak kellett feltalálni a tizes számrendszert, a görögök még erre sem voltak képesek. De képzeljetek el egy tizes számrendszerű zenei felépítményt. Pl. úgy, hogy az oktávot nem 12, hanem csak 10 részre osztanánk. Ha valaki készítene egy ilyen zongorát, akkor nagyon-nagyon érdekes zenéket lehetne rá írni. Tehát csak arra akarok kilyukadni, hogy a hangok felosztása teljesen önkényes, nem a természet törvényszerűségeiből fakad, hanem emberi csinálmány, emberi megegyezés függvénye. És egy kicsit vonatkoztassatok el az európai zenétől, mert léteznek egészen más alapon álló zenék is, és vonatkoztassatok el kicsit az embertől is, mert vannak egyéb lények is, amelyek hangot, vagy hangsorozatokat képesek kiadni magukból. Gondoljatok a delfinekre, a csalogányra, a terckakukkra, vagy a méltatlanul mellőzött kuvikra.
Maga a skálakiigazítás, meg a protestáns teológia, az itt közel van egymáshoz a polcon....
Amott pl. szentségeket 'igazították' ki.
Csak pár aprócska korrekció.
Tényleg.
Szinte lényegtelen.
És a vallási szabadság kapuját szélesre tárták.
Ja.:)
'Korrekció.'
Egy kis nyelvi érzék is segíthet, ha van.
Csak végig kellene gondolni, mit jelent a szó.
" Egy irracionális-bázisú fizikai rendszer átvezetődött egy racionális-bázisú, 'megállapodás'-rendszerre. Amúgy, a katolicizmus/protestantizmus analógia itt frankón megáll...:) "
-------------------
Ez nagyon tetszik ! Már ezért megérte a vita :)
Nem jártam zeneiskolába, lehet, ez a baj. Látszik az ottani matek mélysége...:)
A logaritmushoz viszont valamennyire értek.
Nem vagytok hajlandóak elismerni, hogy hazug a rendszer. Pedig ez tiszta matek; akinek megy, ill. menne, kb. öt perc szellemi befektetés, és rájön a turpisságra. És nem a 'végtelennel' van a baj, (a világ végtelensége meg a gyök 2, az kicsit más); vagy a szakasz nélküli törtekkel, azok teszik a dolgukat, ezekkel lehet leírni azt, hogy mi történik, amikor egy húrt, vagy egy légoszlopot felezünk, vagy még többrészre osztunk, és megszólalnak az alaphangok.
Ez nem egy hőmérséklet-skála, ahol a beosztás teljesen és totálisan önkényes; ott, tényleg csak leültek az asztalhoz, megdumálták, hogy 1 Kelvin, akkor az milyen messze van a 2 Kelvintől, és csá. Ott nincs húrfelezés meg hangköz.
Felharmonikusok?, csak óvatosan jegyzem meg, hogy az oktáv-kvint-oktáv-kvint/terc-stb. felharmonikus-sor-felrakódások, azok soha nem temperált sorban jönnek, hanem úgy, ahogyan a fizika, ill. a matematika kiadja őket. Ők nem tudják, hogy a szomszéd billentyűt Pithagorasz, vagy Werckmeister hangolta.
Egy irracionális-bázisú fizikai rendszer átvezetődött egy racionális-bázisú, 'megállapodás'-rendszerre. Amúgy, a katolicizmus/protestantizmus analógia itt frankón megáll...:)
És még egyszer, aztán hagyom én is a témát.
Én sem vagyok vak, látom, hogy a zenei világ, ma, az nemhogy a temperált skála, de a totálisan egyenletes skála szerint működik. Az a pici korrekció, az tényleg észrevehetetlen. 1/32 hang??? Kiafrászt érdekel?
Csak annyi az egész, hogy az üdvrivalgás közben, amikor éljenzitek Bachot, tudni kell, hogy a manővere egy előre kitervelt csalás volt. Lehet a szavakon lovagolni, játszhatunk csúcsdiplomáciát, hogy 'temperál', az mit is jelent, meg a 'pici korrekció', az mit is jelet. Pl. egy választáson??? Vagy hogy egy matekvizsgán beférne-e, és meglehet-e a hőn áhított érettségi. Vagy pl. abba az egyenletbe, amely pl. egy szilárdságvizsgálat függvénye, ahol azt a csapágyat vizsgálják, ahol 28 ezret forog egy gázturbina, ami abban a repülőben van, amivel (majd) mentek koncertezni....
Érdekes, ott, az ilyen 1/32-es hibák totálisan megengedhetetlenek. Nincs pardon, ... a zenébe, ez viszont betört, megállítani soha nem is lehetett volna, valahogy ilyen a rendszer, ezt tudom. Éljenzitek, OK. Végül is, ez csak egy ki háttérinfó. Kicsi napi színes...:)
Corvette-nek amúgy teljesen igaza van; ha viszont feláll egy rendszer, legyen az hamis-bázisú, vagy akár az eredeti-szférák-zenéje-bázisú, akkor viszont ott már nincs pardon, tartani kell a szisztémát, és kész, máskülönben tényleg hamis a dolog.
Az egyvonalas A hang létezik, műszerrel is bemérhető. Erre hangolnak a zenekarok. Egyvonalas A hang majd akkor nem lesz, ha kipusztul az emberiség. Amúgy meg kétvonalas D hangra kellene hangolni, mert az az oboa legstabilabb hangja.
Igazat adok neked, Bach - egy pici kompromissszummal - szélesre tárta előttünk a szabadság kapuját. És pontosan tudta, hogy mit csinál, hiszen ugyanazzal a lendülettel megírta a wohltemperiertes klavier-t. Egy billentyűsnek az új temperálás megváltás lehetett, hiába is zúgolódnak azóta is a vonósok, a kvintkör megszállotjai. Ebben a félhangokra osztott oktáv-világban, amilyen az európai zene, ez volt az egyetlen logikus, és járható megoldás. Persze ez az egész oktávkör csak csinálmány, hiszen Isten nem kvantáltnak teremtette a hangot, hanem analógnak, amelyben nincsenek kitüntetett hangok, magasságok vagy mélységek, csak egy nagy, a hangspektrum egészében hallható, elnyújtott üvöltés. Egyvonlas "a" csak a mi képzeletünkben létezik, ez nem egy természeti törvény, és még csak nem is az emberi nem nagy találmánya, hiszen pl. az indiai zene egészen más alapelveken alapszik. Ha van "isteni" hang, akkor az maximum az univerzum háttérzaja lehetne, de még az sem konstans, hanem változó, ahogyan minden és mindenki észveszejtő sebességgel távolodik egymástól, legyen az naprendszer, galaxis, vagy fórumbeli vélemény.
Pedig így működik a zenei világ. Nem tudom, hogy mit nem lehet érteni azon, hogy van 12 egymástól egyenlő távolságra lévő hang, és minden zenei intézményben azt tanítják, hogy ezt a távolságot lehetőség szerint mindenki tartsa is be, mert ez a sztenderd. Innentől kezdve egyedül a tanáron múlik, hogy a növendékében idővel kialakul-e az igény a tiszta játékra. És ha a tanár nem erőlteti, akkor a növendéknek nem sok esélye lesz zenekari karriert befutni, mert már a meghallgatáson el fog vérez, és ott aztán beszélhet nápolyi szextről, farkaskvintről meg kommákról, egy perc után leállítják és megköszönik a próbálkozását. Egy nyolcvan tagú zenekarban ti. nem lehet összevissza fújkálni és reszelni. Vonósoknál még a vonónak is egy irányba kell mennie! Vonásrend. Ilyen is van. Egy zenekar, pl a Cleveland Szimfónikusok azért olyan fantasztikusan jó, mert ők két órán keresztül is képesek tartani a 440-et, és ez nem csak az oboistának köszönhető, hanem a többi muzsikusnak is, akik figyelnek az oboára.
Zenetörténetileg biztosan nagyon érdekes az, hogy voltak idők, amikor még több tucat egyéb hangolási rendszer is létezett, és én magam is értékelem, hogy napjainkra ezeket kiásták és időnként koncertpódiumon is fülvégre kaphatom őket.
Napjaink intonációs elvárásai nincsenek ellentétben a változatos zenei kifejezőeszközökkel. A rendszer senkit sem korlátoz muzikalitásában. Én még nem hallottam olyat, hogy Gidon Kramer azért panaszkodott volna, mert a helyes hangi pozíció lehetetlenné tette számára egy frázis kedvére való megformálásában.
Nem mindenki ragaszkodik a hangmagasság tartásához. Karajan pl. odáig volt Schellenbergerért és isteni adományként tekintett rá, de, hogy ennek az oboistának, aki magát a világ legjobbjának tartotta, állandó intonációs problémái voltak, azt senki sem tagadhatja. Karajan ezzel az "aprósággal" nem foglalkozott, Bouleznél max. egy próbát bírt volna ki.
Te szereted, ha valaki kilép egy olyan rendszerből, amelyhez mindenki más tartja magát? Én nem. De vannak akik ezt a kihágást megtehetik, mert már akkora sztárok, hogy még ez is belefér. Sőt, nekem sincs ellenemre egy-egy ilyen húzás, és az énekesek annyira más világot képeznek, hogy fafúvósként nem is szoktam rajtuk rugózni. Ha azt írtátok volna, hogy Horne kilépett a temperált rendszerből és nekiállt archaikusan intonálni, akkor egy szót sem szólok. De ti azt állítottátok, hogy tisztán énekel. A maga rendszerében talán, de a zenekaréban már nem.
Ha már metafizika, akkor legyen kövér.
Figyeltem a beírásokat a témáról és te voltál az egyetlen, aki leírtad a
' végtelen ' szót.
A rendszer nem 'hazug', hanem a legtöbb, amire még képesek vagyunk. Ezt azért nem nevezném hazugnak, még csalásnak sem.
Arról van szó, hogy még ez a világ is olyan, hogy lehetséges logikailag a végtelensége, nemhogy a hang (zene ) amiről biztosan tudjuk, hogy végtelen vonatkozású. ( Egy hanghoz tartozó felhangok száma végtelen ).
Mi azonban itt a földi létben végesek vagyunk, azt a fajta végtelent sem teljesen átfogni, sem teljesen megvalósítani nem tudjuk, csak természetünk mértéke szerint megértjük és lehetőségeink szerint eligazodunk benne.
Ezt hazugnak nevezni hogy úgymondjam pökhendi kijelentés. :)
Valóban, néha egy-egy pillanatra rápillanthatunk a végtelenre..de hogy ez a mienk lenne, pláne hogy a végtelen reprodukálásának a követelményével lépjen fel valaki, na ez az, ami ekkicsit sok.
Hát, ti vagytok a zenészek....
Hogy mi az, ami hasogat, az furcsa nekem, mert a kiigazítás, pl, egy kvintnél, az a komma egynegyede, az a félhang egynegyedének egynegyede, tehát, a félhang 1/16-a, aki ezt meghallja egy akkordikus környezetben, a kalapomat megemelem.
A koordinátarendszeredben igazad van. De még mindig nem érted a problémát.
Mert metafizikai. Te meg fizikai körben gondolod. Azért 'meta', mert túl van, ill. kívüle van. Az eszmeiség sérüléséről van szó, ami tiszta ideológia, nem lehozható pl. a vízforraló szintjére, hogy az miért 100 fokot csinál, vagy miért 99-et. Nem. Nem arról van szó, hogy hány hangnemben játszhattok.
Hanem arról, hogy hazug a rendszer.
A Mach3 borotvád a titánium élleivel meg a mikrokerámia betéttel, az nem hazudik, maradt ugyanaz, mint az 1000 évvel ezelőtti tesója, vágja a szőrt frankón.
Képzeld el, ha titkon lenne benne egy szál egy erősen használt WC keféből, egy mikro-szál, ami szépen súrolja az arcod, mikron-nyi barna csíkkal, amit csak a fodrászmesterek vennék észre....
Nálam is elmaradt. De a varázs ritka kincs :)
Ha így működne, már rég rossz volna.
Te a matematikai dolgokat preferálod, vagy a fekete-fehéret. A zene ennél emberibb és változatosabb. Igenis, jólesik hallani, ha valaki a felfelé módosított hangot magasabbra énekli, külön atmoszférateremtő ereje van. Ugyanez érvényes a lefelé történő módosításoknál - gondolj csak a nápolyi szextre, vagy egyéb mollbeli akkordokra.
Nem csak temperált hangszerek vannak, sőt azok vannak talán kisebb számban.
Szerencsére itt megengedhetek magamnak annyit, hogy találgassam, mitől működik valami és mitől nem. Végtére is nem vagyunk gépek.
Értékesnek tartom a felvételt, ajánlottam is a meghallgatását, és szerintem lesznek olyanok, akik ráharapnak majd. Én háromszor figyelmesen meghallgattam, próbáltam megszeretni, nem ment. Mindig elmaradt a varázs.
Ez jó zene.
Jól is csinálják.
Azzal együtt sztem talán sokat vársz kissé, nem ?
Ennél többet csak a szenvedés tud beletenni valamibe.
Azt meg ugye nem várhatod el . Úgy értem nem kérheted számon.
Ha van, ajándékként fogadod.
Olvashattad korábban, hogy még a régizenész fülét is hasogassa a perfekt hangolás. :)
A világ halad előre és amit te hiányolsz a hangzásban, az a többségnek nem igénye. Biztosan van valami rém izgalmasan abban, amikor ünnepnapokon, bocskait öltve, 48-as szablyával borotválkozol és szénné vagdosod vele az arcodat. Veled ellentétben én a három pengés Mach 3 mellé tettem le a voksom.
És hát azt se felejtsd el, hogy az a szabvány, amelyről írtam, nemzetközileg elfogadott és bevett. A hangszerek is ez alapján készülnek. Ma így működik a zenei világ.
Jellemzően zenész hozzáállás.
Másról beszélünk.
Csak azt látod, hogy az a 'tiszta', ami a hangolási rendszer szerint mozog. Ez igaz. Mert nem hamis.
Csak maga az egész hamis. Csak icurka-picurkával, amit meg sem hallotok már.
Fussunk neki, még egyszer, jó?
A húrfelezős, -harmadolós, stb... pitagoraszi 'hangalkotás', ami mit is ad ki?, magukat a zenei hangokat, amivel megszólalnak a hangszerek, szóval, az belefut abba a fránya problémába, hogy mivel osztásokról van szó, az irracionális számok furcsa viselkedése, pl. végtelenségük, egy alapvetően nem szabályos rendszer hoznak létre, vagyis, bárhogy is erőlködünk, a 12 kvint az soha nem lesz egyenlő 7 oktávval. Ott lesz mindig valahol az a 'Püthagoraszi komma', ami kb. a félhang egynegyede. Fontos! Kb. - ez mit is jelent, azt, hogy körül-belül, nem pontos érték, mert irracionális számoknál járunk, ne feledjük.
A hangolási megoldások ezt próbálják kiküszöbölni.
A régiek, a tiszta játékért, pl. a kvintekre épülő rendszerben, beáldoztak bizonyos kvintet/kvinteket, amelyeket odadobtak prédának. Az szörnyen szólt, a többi viszont makulátlanul. ld. farkaskvint.
Vagy pl. később, a 'terc-szennyezettség' eljövetelekor, amikor a terc tisztasága döntő volt, pl. a középhangú temperálásban, ott pár nagytercet áldoztak be, ugyanezért.
Meg még volt sok megoldás. Mindegyik kínlódás. a játszható hangnemek száma katasztrofálisan kicsi volt. A transzponálás meg egy horrorba illő bonyolultság, mivel, ha pl. egy nem egyenlő skálát megemelünk valamennyivel, az 'egyenetlenségek' teljesen máshová fognak esni, és ez szétb---ssza az egész rendet, lehet újra matekozni, hogy valami egyáltalán megszólaljon normálisan.
Egy zenész mit szűr le ebből?, azt, hogy szívás, mert irtóra megnehezíti a dolgát.
Egy laikus mit?, azt, hogy szívnak a zenészek, de a hangok, hangközök ab ovo tiszták, bizony, ami meg nem, azt nem játsszák....
És ekkor jön az általad zseninek nevezett Bach, aki egy huszárvágással rendet tett: azt a fránya kommát, a 'hibát', szétdarabolta, apróra, és odarakta a kvintekhez, ötöt közülük a komma negyedével szűkített, egyet meg bővített, ez volt a korabeli szupersztár Werckmeister-III, (W amúgy Bach iparosember segítője volt), és előállt az egyenletes, pontosabban, a temperált skála.
Játszható hangnemek száma százszor annyi.
Transzponálás?, bármit, bárhová, hiszen a skála egyenlő, ha megemelem, ott is pont ugyanolyan egyenlő lesz, lehet ide-oda tologatni.
Zenész mit mond?, Istenkirályság, adjatok bármit, átírom/lejátszom bármiben...
Közönség, a nemnulla metafizikai érzékű mit mond? figyujatok, ez egy ordenáré átb@szás, hiszen itt egyetlen hang sem tiszta, és a hangközökből meg csak az oktáv.... ennek kell ennyire örülni???
Szóval, hogy mi a tiszta, az itt sokaknak nem tiszta....
Nektek ez suliban nem pont ezzel a felhanggal volt meg, asszem.
Silk & Tweed: Nicola Matteis' Sentimental Journey
Egy hónapja dobták piacra ezt az osztrák albumot, a felvétel 2020 februárjában készült. Barokk hegedű és theorba hallható rajta, hol együtt, hol külön. Egy vérbeli régizenei kiadvány. Sem Saint-Saëns ária, sem hamis énekhang nem lesz rajta hallható.
A theorba hangolása valami régi szabvány szerint készülhetett, Sajnos a booklet nem ír róla semmit. Ez a különleges hangzás főként a szóló tételekben, azokon belül is a magas tartományban hallható, és az, hogy a hegedű ehhez végig tökéletesen alkalmazkodik, nagyon imponáló. Senki ne képzeljen ide valami raffináltan érzéki konszonanciát, amely előcsalogatja a kundalinit az L5-S1 magasságából, de az tény, hogy a theorba ilyetén hangolása exotikusnak számít az unalmasan száraz temperáltsághoz képest.
Az előadás...? Nem rossz. Nagyon profi a korong, minden egyes hang a helyén van, kellően virtuózak a tételek, a szett is izgalmasan lett összerakva, éppen csak a varázslat hiányzik az egészből. Talán azért, mert halálosan komolyan vették az előadók az elbeszélő üzemmódot és a legkissebb mértékben sem akarták beletolni magukat a zenébe. Van olyan ember, aki egy méterről, picit előre hajolva, egyenes karral nyújt kezet a másiknak. Ez a lemez is ilyen. Hűvösen távolságtartó és kimért. De jól áll neki.
A hangszerhagok szépek, a theorba mélyei lenyűgözőek. Ezt teszi egy öblös lavór, ha felhúrozzák! :)
Érdeklődőknek feltétlen ajánlom a felvétel meghallgatását, már csak az előadók miatt is. Izgalmas kis sziget a mindent elárasztó f@stenger közepén.
Nicola Matteis - Ayres for the Violin
Giovanni Zamboni - Sonata in G minor, Op. 1 No. 6: I. Allemanda
Giovanni Zamboni Sonata in G minor, Op. 1 No. 6: III. Sarabanda
Igen, Saint-Saëns sok meglepetéssel szolgál. Sokak szerint ő volt a barokk korszakot követően a legzseniálisabb francia zeneszerző.
Hagyd a fenébe! Viszont az mennyire érdekes már, hogy meghallgatod ezt a csöpögős áriát, majd utána ezt az impresszionista hangulatokkal teli hangszeres tételt. Egyazon szerzőről beszélünk és mégis, egy teljesen más világba jutunk.
Ez talán a topik legértelmesebb kérdése.
Te anno jártál zeneiskolába, ugye? Tanultatok a dúr és moll skálákról, és gondolom azt is elmagyarázta a jóságos és nagytudású szolfézs tanár, hogy ezek a skálák J.S. Bach óta fél és egész hangokból épülnek fel. Ha pedig eljátszol egy kromatikus skálát kis C-től nagy C-ig, akkor 12 hangot fogsz kapni, amelyek félhangonként követik egymást és a közöttük lévő távolság minden esetben azonos. Még akkor is ha piros hó esik az égből. Eddig megvan?
Frászt van meg! Látod, itt kezdődnek a gondok. Mert az tök jól hangzik, hogy 12 fél hangra tudunk szeletelni egy oktávot, de azt már nem hagsúlyozzák ki szolfézsórán, hogy ez a félhang távolság lefelé is és felfelé is azonos távolság! Figyeld meg a zongora klaviatúráját és üss le rajta egy Esz hangot, majd egy Disz hangot. Nézzed már, mindkettőhöz ugyanazt a billentyűt mellékelték! Ezt a spórolást! A püthagoraszi rendszer szerint két billentyűnek kellene lennie...
Szóval ez volt Bach zsenialitása, hogy egyenlő félhangokra osztotta az oktávot és hirtelenjében bármilyen hangnemben lehetett már játszani a csembalón.
Mitől lesz tiszta az előadás? Attól, hogy az egész és félhangok közötti, Hertzben is pontosan meghatározható távolságot nem vesszük félvállról. Ekkor jön be a képbe a hangológép.
A hanglógép egy borzasztóan egyszerű szerkezet. Bekapcsolod, meghatározod, hogy a hangoló A hang 436, 438, 440, 442, 444, 446 vagy 448 Hertz legyen, majd ha ez megvan, átkapcsolsz a hangmagasságmérő funkcióra és fújsz egy tartott hangot. A készülék ilyenkor kiírja, hogy milyen hangot fújsz, legyen ez a hang mondjuk az A, és azt is kijelzi, hogy az általad megadott referencia rezgésszámhoz viszonyítva mennyire térsz el jobbra, vagy balra, vagyis, hogy mennyire fújsz magasan vagy alacsonyan a 442-es Hertz-hez képest. A hangológép kijelzője ebben az üzemmódban egy félkört mutat, és egy nyíl kilengése segíti a helyes hangmagasság megtalálását. Ha a nyíl pont középen van, akkor te tisztán játszol. Hangúlyozom, ez a fajta intináció csak a perfekt hangolásra érvényes. 300 éve ezt használjuk Európában, volt ideje beivódnia a fülekbe.
Összefoglalva: minden félhangnak Hertz-ben tökéletesen pontosan kifejezhető értéke van, és amíg tartod a hangmagasságot, tehát nem lépsz ki a rendszerből, addig te TISZTÁN játszol! Onnantól kezdve, hogy felrúgod a 300 éve elfogadott szabályt és magasan teszel a hangok közötti távolságra, már nem beszélhetünk tiszta zenélésről. Ma már nem énekelnek Püthagorász kiosztása szerint, max. a régizenészek. Az egy nagyon más világ. A két rendszer ugyanis nem egyeztethető össze és nem használható egy időben. Aki operaénekes vagy zenekari művész, az elfogadja a Bach által kigondolt játékszabályt, mert ez garantálja, hogy egy koncert folyamán ne játszon mindenki a kedvének és hangulatának éppen tetsző hangmagasságon, és ettől te ne kapj agyi infarktust.
Na, most vidd végig a gondolatot! Mi történik akkor, amikor egy zenekar behangol 440-re, minden zenész kínosan tartja magát a hangok közötti távolsághoz, de az idős énekes néni nem, és ettől az egész ária imbolyogni kezd. A szolfézstanár és a zenekrikus szerint ez tiszta éneklés. A hangológép alapján gyakorló zenész szerint totális hamisság.
Döntsd el, hogy kinek van igaza! Szerintem nem lesz nehéz. És én vagyok a hülye. Meg Callas és Obrazcova. :)
Komlóssy Erzsébet munkásságát nem ismerem. Az operákért nem rajongok különösebben, annak ellenére nem, hogy párat játszhattam és több tucat operaházban is megfordulhattam. Komlóssy éneke hibátlan, pláne ha azt nézem, hogy az ária felét fekve kellett elénekelnie. Gondolom ezt élőben is így csinálta, nem csak a kamerák előtt. Ez nagy bravúr. Könnyedén, stabilan, izzadságmentesen és óriási hangon énekel. Produkciója a mai napig vállalható és bármikor kitehető az ablakba. Tudom, újat nem mondtam vele.
Igen, ő ilyennek képzelte el Delilát, Obrazcova meg nem ilyennek. A különbség óriási, de nem hangi értelemben, hanem a koncepcióban és a megformálásban.
Mérei Ferenc szerint kétféle nő létezik. Az egyik az unalmas, a másik a pszichopata. Esetünkben Komlóssy az unalmas, Obrazcova a pszichopata. :)
Láttam pl. Obrazcova egyetlen pesti Eboliját, Nyesztyerenko énekelte Fülöpöt: elragadó és elsöprő volt. (Basszista kollégájától kevésbé voltam elragadtatva, főleg színészileg.) Minden tiszteletem és számos vele-élményem mellett megkockáztatom: Tokody Ilona nem rendelkezett az Aidához szükséges igazi súlyos drámai hanggal: így őt "leénekelni a pályáról" akkor és ott talán nem volt világrengető meglepetés, Domingo pedig emlékeim szerint kis híján megbukott azon az előadáson, legalábbis az első két felvonásban.
Csak egy db. áriát bátorkodtam belinkelni Komlóssyval :-) nem láttam túl sokszor a teljes operát, sőt ... (Komlóssyval igen), úgyhogy nem is merném elemezni mélységeiben, de az bizonyos, hogy a Csók-ária önmagában, minden ízében-színében-szagában egy szerelmes ária, egy szerelmes asszony áriája. Tettetésnek nyomát sem hallom benne. Sokféle felfogásban játszható ez a mű, már 50-60 éve is. Abody Béla korabeli kritikája így ír: "Komlóssy Delilája nem érett asszonyiságával hódít, nem is tolja a figurát a másik bibliai példázat hősnője, Judih jelleme irányába. Ennek a figurának a központi "eszmei tartalma" a szerelem, még a jellem bajkeverő sajátságainak elhalványítása árán is. A szerelem, méghozzá a fiatalos, önfeledt, tetterős szerelem papnője ő ..." Idézet vége. Ő ilyen volt és az ő Delilája ilyen volt, teszem hozzá én.
Aki látta élőben Obrazcovát, az jól tudja, hogy élőben nagyságrendekkel jobb volt, mint lemezen. Én pl. arra emlékszem, amikor Amnerisként Tokoditól Domingóig mindenkit leénekelt a pályáról.
Amúgy itt van Obrazcova élőben. És a 78-as Obrazcova hangjának teljes pompájában
Mindig más...
Lehet, hogy Obrazcova tudott egyedül franciául? :)
A kettő között annyi a hasonlóság, hogy egyformán veszik benne a levegőt.
Amennyire én tudom, ez a Delila nem pozitív főhős. Konkrétan meg akarja nyúvasztani Sámsont és ennek érdekében hideg fejjel eljátsza neki, hogy szereti. Obrazcova minden hangja művi tettetés és a vágyott célt szolgálja. Ez a nő nem csak az alsógatyádat perelné le rólad egy válóperen, de még a vesédet is kioperáltatná. Egy pszichopata. A többi beidézett hölgy énekes, Obrazcovával ellentétben, az érzelmeinek kiszolgáltatott és szerelmével küszködő, gyönge és esendő nőt ábrázolja. Mintha tényleg bele lennének habarodva ebbe a Sámsonba. Csak hát ez nem igaz. A libretto szerint legalábbis.
Szép, igényes, kottázható éneklés. Minden hang a helyén, ahogy kell, tehát tök hamis. Kár, hogy nem intonálta az egészet egy fél hanggal fölé.
Vagy így. Hadd legyek elfogult: láttam vele és odavoltam. (Zárójelben: Horne élő felvételét minden egyébtől függetlenül szerintem nem szerencsés összehasonlítani Obrazcova lemezre felénekeltjével.)
Nem akarok beleszólni.
De pl. Maria Callas, amit ezzel az áriával csinál, az egy egészen más galaxis, mint amelyeken itt lelkesedtek.
:)
Kifejtenèd bővebben?
Ez legyen fordítva is így.
Írd le, ha valamivel nem értesz egyet, vagy engedd el!
Pocskondiázol itt jobbra-balra, és az én stílusom bánt?
Ezzel a stílussal nálam semmire nem jutsz.
Vedd úgy, hogy ezt a förmedvényedet el sem olvastam.
Valóban.
Addig várjunk.
Gondoltam írok pár szót egy idén megjelent lemezről, de még mindig nem működik elfogadhatóan a fórum. Egyszerűbb volna kinyitni az ablakot és füstjelekkel kommunikálni.
Megyek és inkább nézem a Nemzetközi Űrállomás HD minőségű élő adását.
Az utolsó fórumtag ne felejtse el leoltani a villanyt!
Ja, én azt mondanám, hogy brutálisan jó. Obrazcova attól zseniális, hogy mer ronda hangon is énekelni, ha a zene azt kívánja.
A pszichopata legyen pszichopata! Na, ez az volt! :)
ÁÁ, ezt a nótát nem így kell énekelni! Hanem így.
Egyszer egy klarinétos, koncert előtt, elfelejtette kivenni a hangszeréből a törlőrongyot és úgy fújta végig a zongorakíséretes modern darabot. A közönség hüledezett a rengeteg akkordhang és az addig soha nem hallott fafúvós effektus hallatán, odáig voltak a gyönyörűségtől és a klarinétos virtuozitásától. Ember akkora tapsot még nem kapott a föld kerekén, mint hősünk. Pedig hát, eredetileg, nem is voltak akkordhangok beleírva a műbe...
Itt is pont erről van szó. Horne nem zseniális, hanem csak öregszik. Köztudott, hogy ilyen idős korban már erősen romlott a hallás és nagyjából mindenki felfelé intonálja a hangokat. Az idős zenehallgatóknak ez nem gond, mert az ő hallásuk is csapágyas.
A zenekari kíséret pocsék. Folyton fáziskésésben vannak, konkrétan párhuzamos zenélést hallhatunk. Mindenki játszik valamit, csak éppen nincs találkozás. A fafúvós szólam ritka gyenge, az angolkürtös hamisan és életidegenen fúj. Horne egyedül csak a hangosan játszó vonósokhoz tud igazodni, olyankor érdekes mód egyből nem változtat a hangközökön.
Szerintem nincs semmi tudatos a föléintonálásaiban.
Dehogy értettelek félre!
Csak Marilyn zsenialitását hangsúlyoztam:)
Én is imádom, amikor az emelt hangokat kicsit magasabban énekli.
