Menthetetlen vagy :) Hiába itt a könny....
Tényleg nagyon jó feldolgozás. Sajnos számomra az egyik síp hallgathatatlan. De addig egészen príma. Zeneileg jó.
Jó a lemez, tényleg.
Dos Estrellas-ból nálam ez is stabilan a trónon:
Dos Estrellas Le Siguen
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-13951878-1564768287-8848.jpeg.jpg)
Sírva fakadok...
Mekkora hősök vagytok.
6 és n7 között pár könnycsepp is elmorzsolódhat esetleg.
Segítségnek itt van egy Flow my Tears...:)
Igen, ez egy nagyon jó album. 24/96-ban szoktam hallgatni.
Hát igen. Azt próbálom vázolni neki, hogy egy művet ( bárki írta ) senki NEM UTASÍTHAT EL. Kiritika címén sem. Az félreértés . Ha egyszer mű, ( egységes, jellegzetes és transzcendens vonatkozású ) akkor nem. Minden művel szemben az elutasítás inkompetens. . De azt hiszi, az ízlésről beszélek.
-----------------------
Mindegy, ez akkor is egy bombázó cd, amin ez a szám van.
Itt inkább arról van szó, hogy te globálisan tekintesz a régizenére, míg mások csak szimpla fogyasztóként közelednek hozzá. Chordnak elég, ha kiteszik elé az ételt és nem érdekli, hogy milyen az az üst, amiben elkészítették, vagy, hogy korábban kik dolgoztak a konyhán és adtak irányt a késöbb érkezőknek. Nem érdekli. Számára egy előadás vagy egy felvétel csak egy beárazható termék. Otthon berakja a mikroszkóp alá és véleményt mond róla. Ennyi.
Hogy neked a zene az élet maga? Hogy emiatt születtél a világra, hogy ez a végzeted? Bagatell.
Szóba került Dowland.
Paul O'Dette nagy Dowland-játékos.
De készített 1990-ben egy lemezt, amely talán még érdekesebb, mint a Dowland-lemezei.
Kapsberger.
A megtestesült nonkonformizmus.
Toccata
Nekem egy harmadik kiadás van.
Az az igazság, hogy az egyik leggusztustalanabb lemezborító, amit valaha a polcra beengedtem. De a beltartalom miatt elnézem ezt az ízlésficamot.:)
Divergencia-maximumban vagyunk.
Látod, látod.. megint az elbeszélés... Szerinted hányszor hallgattam Kirbyt az elmúlt évben ? Kitaláltad, egyszer sem. De én nem erről beszélek. Hogy ki a jobb, ki tetszik jobban. Te az ízlésről beszélsz, hogy én azt vitatom. De én nem, nekem is van, sose tennék ilyet. . Én az empátiáról beszélek . A Bach - Kirby szapulásról. Nem arról, hogy tetszik vagy nem tetszik.
Mindegy hagyjuk. Ha nem írsz kritikát, békén hagylak. De kritizálni, ahhoz ennyi empátia nagyon kevés, mint a tied.
Hiába erőlködsz....
Kirkby nem fog tetszeni, akkor sem, ha a fejedre állsz...:)
És szó sincs birkózásról.
Tiszta vélemény ez, nem több.
És Kirkby szempontjából, te éppúgy csak szimpla közönség vagy, mint én, ezt kellene belátnod. Majd egyszer, sokára, valamikor.
Nem, te nem cselekszel a zenével kapcsolatban. Figyelj, nem piszkállak. A te viszonyod a zenéhez, amit hallasz, passzív. Ülsz és hallgatod.
Nem okozol változást. ( Benned történik változás, ami majd később mindenre kihat, ez igaz, de akció helyett passzió az, ami a jelenben a zenéhez a viszonyod. )
Ami azt jelenti, hogy a valósággal éppen nem kell birkóznod. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nincs arról információd, Bach vagy Kirby milyen lehetőségekkel bírt az éppen jelenidejű valóság megváltoztatására. A KRITIKÁD pont itt sántít. Ez nem ízlés kérdése, hanem empátia kérdése inkább.
Ez nem zenész-közönség elcsépelt ellentéte, mielőtt erre gondolnád tovább. Az empátia éppen azt jelenti, hogy képes vagy lenni mind a kettő, szellemi értelemben.
A szapulásról beszélek egészen pontosan. Azt is ízlésnek hívod ?
Ez igaz.
Csakhogy én is a jelenben cselekedem.
A jelenben bolondítom az embereket lemezekkel.
És ha nekem az jön le, hogy pl. ezen a Dowland felvételen ez a megközelítés alapvetően hibás, a lenti Király dala pedig megrezonáltatja még a szub-nukleáris részecskéimet is, akkor nem arról fogok szónokolni, hogy ki híd, meg ki hogyan nem-híd, nem fogok beállni enciklopédiának, hogy igen, az Emma Kirkby egy valóban jelentős előadóművész, hanem mozgok a saját vonalaim mentén, és istenítem azt, amit szeretek, és nemszeretem azt, akit nem szeretek.
Ezt, idegen szóval, úgy hívják, hogy 'ízlés'.
" Maradjunk annyiban, hogy többségüket teljesen felesleges kiásni a feledés porából. "
Egy bizonyos értelemben nem is várják el tőled. Főleg Kirby. Előadóművész volt, a jelennek élt. De ha azt hiszed hogy Ő, a Tündér, nem tudta, hogy híd, akkor nagyon tévedsz.
És itt van a gyenge pontod :) A kultúra ugyanis tettek halmaza. Cselekedni pedig csak a jelenben lehet.
És eddig nem ismertem ezt a lemezt.
Megérkezett ez az Ezeréves Katalónia lemez.
A legtöbb szám még 1988-ból.
Teljesen úgy maradtam....
Ott a Király dala, ami miatt ez kellett.
Az a finom remegés Montserrat hangjában.
Csak háromszor hallgattam meg hirtelen. Fél óra színvonalas életvitel.:)
De ott van ám az El Testament del Amélia, amit a NoaNoa lemezről ismerek. Én. Azt olvasom, hogy Katalóniában meg még a WC-s nénik is, annyira népszerű a mai napig.
És az El Comte Arnau.
Az egyik leggyönyörűbb dolog, amit mostanában hallottam.
És SACD.
Odavagyok teljesen.
Aki beengedi ezeket a lassú, olykor negyedórás monotóniákat, mert tényleg hosszú, a bookletben 10 oldal az egyik szöveg, szóval, arra bizonyosan hatni fog a varázslat.
Az írja Savall, hogy Dosztojevszkij szerint a Szépség menti meg a világot.
Igazuk van.
Maradjunk annyiban, hogy többségüket teljesen felesleges kiásni a feledés porából.
Vannak jók, meg vannak nemjók - a világ kb. ennyire igazságos. Demokráciát kár lenne keresni. Pedig zenét írtak, nem pedig krumplit pucoltak. De abból, hogy valaki zeneszerző, sokminden még nem következik.
Nem túl liberális gondolatmenet, ezt én is látom.:)
A Chordvid-ra gondolsz?
Ezek közül még én is több, mint 20-at hallgatok, pedig én tudatlan vagyok. Ráadásul a felsorolásod egy része már bécsi klasszikus. És ha valaki beleássa magát egy témába (pl. francia barokk orgonazene), akkor sohasem hallott nevekkel, de ragyogó művekkel találkozik.
Ezeket a neveket szerintem egy vírus generálta. Kizárt, hogy ennyien legyenek. :)
ÁÁÁ, nem... el is ásnám magam a tizenöttel....
Pont fordítva van... ebből kb tizenötöt nem hallgatnék meg, ha valaki játszaná...:)
Egyetlen kérdés van: hogy MIT JÁTSZANAK ! ( úgyértem a zenészek.. A többi teljesen érdektelen a mostani felvetés szempontjából. beleértve azt is, hogy ki mit hallgat otthon )
Ebből mondjuk tízet, tizenötöt hallgatunk.
Vajon miért?
Late Baroque era composers (born 1650–99)
Composers of the Late Baroque era include the following figures listed by the date of their birth:
· Cataldo Amodei (c. 1650–c. 1695)
· Giovanni Battista Bassani (c. 1650–1716)
· Giovanni Battista Brevi (c. 1650–1725)
· Christian Geist (c. 1650–1711)
· Johann Anton Losy von Losinthal, or Comte d'Logy (c. 1650–1721)
· Guillaume Minoret (c. 1650–1717/1720)
· Juan Francisco de Navas (c. 1650–1719)
· Antonio de Salazar (c. 1650–1715)
· Stanisław Sylwester Szarzyński (c. 1650–c. 1720)
· Theobaldo di Gatti (1650-1727)
· Pietro Torri (1650–1737)
· Robert de Visée (c. 1650–1732/1733)
· Johann Jacob Walther (1650–1717)
· Johann Georg Ahle (1651–1706)
· Petronio Franceschini (1651–1680)
· Domenico Gabrielli (1651/1659–1690)
· Gilles Jullien (c. 1651/1653–1703)
· Johann Krieger (1651–1735)
· Jean-François Lalouette (1651–1728)
· David Petersen (c. 1651–1737)
· Ferdinand Tobias Richter (1651–1711)
· William Turner (1651–1740)
· Johann Philipp Förtsch (1652–1732)
· Romanus Weichlein [de] (1652–1706)
· John Abell (1653–after 1724)
· Arcangelo Corelli (1653–1713)
· Georg Muffat (1653–1704)
· Johann Pachelbel (1653–1706), German composer, organist and teacher
· Carlo Francesco Pollarolo (c. 1653–1723)
· Johann Christoph Rothe (1653–1700)
· Agostino Steffani (1653–1728)
· Marc'Antonio Ziani (c. 1653–1715)
· Pietro Antonio Fiocco (1654–1714)
· Servaes de Koninck (c. 1654–c. 1701)
· Christian Liebe (1654–1708)
· Vincent Lübeck (1654–1740)
· Pablo Nassarre (c. 1654–c. 1730)
· Ludovico Roncalli (1654–1713)
· Pierre Bouteiller (1655-1717)
· Sébastien de Brossard (1655–1730)
· Ruggiero Fedeli (c. 1655–1722) ([7])
· Juan Serqueira de Lima (c. 1655–c. 1726)
· Johann Caspar Ferdinand Fischer (1656–1746)
· Marin Marais (1656–1728)
· Jean-Baptiste Moreau (1656–1733)
· James Paisible, or Jacques Paisible (c. 1656–1721)
· Georg Reutter (1656–1738)
· Alexander Maasmann (fl. 1713)
· Thomas Tudway (c. 1656–1726) ([8])
· Matías Juan de Veana (c. 1656–after 1708)
· Johann Paul von Westhoff (1656–1705)
· Philipp Heinrich Erlebach (1657–1714)
· Michel-Richard de Lalande, or Delalande (1657–1726)
· Gaetano Greco (c. 1657–c. 1728)
· Giuseppe Ottavio Pitoni (1657–1743)
· Damian Stachowicz (1658–1699)
· Giuseppe Torelli (1658–1709)
· Sybrandus van Noordt (1659–1705) ([9])
· Henry Purcell (1659–1695)
· Francesco Antonio Pistocchi (1659–1726)
· Theodor Schwartzkopff (1659–1732) ([10])
· Antonio Veracini (1659–1745)
· Henrico Albicastro, or Johann Heinrich von Weissenburg (c. 1660–after 1730)
· Rosa Giacinta Badalla (c. 1660–c. 1710)
· Jacques-François Lochon (1660 ?- 1710?)
· Francesco Ballaroti (c. 1660–1712) ([11])
· Bartolomeo Bernardi [de] (c. 1660–1732)
· André Campra (1660–1744)
· Jerónimo de Carrión (1660–1721)
· Sebastián Durón (1660–1716)
· Gottfried Finger (1660–1730)
· Johann Joseph Fux (1660–1741)
· Friedrich Gottlieb Klingenberg (c. 1660?–1720) ([12])
· Johann Kuhnau (1660–1722)
· Johann Sigismund Kusser (1660–1727)
· Gaspard Le Roux (c. 1660–1707)
· Jacques-François Lochon (1660 ? - 1710 ?)
· Monsieur de Sainte-Colombe le fils (the younger) (c. 1660–c. 1720) ([13])
· Alessandro Scarlatti (1660–1725)
· Johannes Schenck (1660–c. 1712)
· Christian Friedrich Witt (c. 1660–1717)
· Georg Böhm (1661–1733)
· Henri Desmarest (1661–1741)
· Francesco Gasparini (1661–1727)
· Giacomo Antonio Perti (1661–1756)
· Giovanni Lorenzo Lulier (c. 1662?–1700)
· Angiola Teresa Moratori Scanabecchi (1662–1708)
· Jean-Baptiste Drouard de Bousset (1662-1725)
· Pirro Capacelli Albergati (1663–1735)
· Johann Nikolaus Hanff (1663–1711)
· Franz Xaver Murschhauser (1663–1738)
· Jean-Baptiste Matho (1663-1743)
· Nicolas Siret (1663–1754)
· Tomaso Antonio Vitali (1663–1745)
· Friedrich Wilhelm Zachau, or Zachow (1663–1712)
· Jean Mignon (1664-1694)
· Nicolas Bernier (1664–1734)
· Georg Dietrich Leyding, or Leiding (1664–1710)
· Pierre Dandrieu (1664-1733)
· Louis Lully (1664–1734)
· Michele Mascitti (c. 1664–1760)
· Georg Österreich (1664–1735)
· Johann Christoph Pez (1664–1716)
· Daniel Purcell (1664–1717)
· Johann Speth (1664–after 1719)
· Filippo Amadei, "Pippo del Violoncello" (c. 1665–c. 1725)
· Benedikt Anton Aufschnaiter (1665–1742)
· Nicolaus Bruhns (1665–1697)
· Grzegorz Gerwazy Gorczycki (c. 1665/1667–1734)
· Élisabeth Jacquet de La Guerre (1665–1729)
· Joseph Valette de Montigny (1665-1738)
· Jean-Baptiste Dutartre (16..-1749)
· Jean-Baptiste Lully fils (the younger) (1665–1743)
· Giovanni Maria Ruggieri (c. 1665–c. 1725)
· José de Torres y Martínez Bravo (1665–1738)
· Francisco Valls (1665–1747)
· Gaetano Veneziano (1665–1716)
· Domenico Zanatta (c. 1665–1748) ([14])
· Jean-Conrad Baustetter (1666–1722)
· Attilio Ariosti (1666–1729)
· Johann Heinrich Buttstett (1666–1727)
· Alphonse d'Eve [it] (1666–1727)
· Michelangelo Faggioli (1666–1733)
· Michel Pignolet de Montéclair (1667-1737)
· Jean-Féry Rebel (1666–1747)
· Francesco Scarlatti (1666–c. 1741)
· Bernardo Tonini (c. 1666–after 1727) ([15])
· Georg Bronner (1667–1720) ([16])
· Antonio Lotti (c. 1667–1740)
· Jean-Louis Lully (1667–1688)
· Michel Pignolet de Montéclair (1667–1737)
· Johann Christoph Pepusch (1667–1752)
· François Couperin (1668–1733)
· John Eccles (1668–1735)
· Jean Gilles (1668–1705)
· Giorgio Gentili [de] (c. 1668–after 1731)
· Georg von Bertouch (1668–1743)
· Jean-Baptiste Gouffet (1669-1729)
· Johann Nicolaus Bach (1669–1753)
· Louis Marchand (1669–1732)
· Alessandro Marcello (1669–1747)
· Andreas Armsdorff (1670–1699)
· Giuseppe Avitrano (c. 1670–1756)
· Giovanni Bononcini (1670–1747)
· Giuseppe Boniventi [it] (1670–1727)
· Christian Ludwig Boxberg (1670–1729)
· Arnold Brunckhorst (1670–1725)
· Louis de Caix d'Hervelois (c. 1670–c. 1760)
· Antonio Caldara (1670–1736)
· Turlough O'Carolan (1670–1738)
· Charles Dieupart (c. 1670–c. 1740)
· Henry Eccles (1670–1742)
· David Kellner (1670–1748)
· Richard Leveridge (1670–1758)
· Benedetto Vinaccesi [it] (c. 1670–1719)
· Jean-Baptiste Volumier, or Woulmyer (1670–1728)
· Johann Hugo von Wilderer (1670/1671–1724)
· Tomaso Giovanni Albinoni (1671–1751)
· Giuseppe Aldrovandini (1671–1707)
· Johann Christoph Bach (1671–1721)
· Azzolino della Ciaja, or della Ciaia (1671–1755)
· Gaspard Corrette (c. 1671–before 1733)
· Charles-Hubert Gervais (1671–1744)
· Teodorico Pedrini (1671–1746)
· François Estienne (1671-1755)
· Louis-Nicolas Blondel (? 1671)
· Robert Valentine, also known as Roberto Valentino (c. 1671–1747)
· Carlo Agostino Badia (1672–1738)
· Francesco Antonio Bonporti (1672–1749)
· André Cardinal Destouches (1672–1749)
· Nicolas de Grigny (1672–1703)
· François Duval (1672 - 1728)
· Francesco Mancini (1672–1737)
· Antoine Forqueray (1672–1745)
· Georg Caspar Schürmann (1672/1673–1751)
· Petrus Hercules Brehy, or Pierre-Hercule Bréhy (1673–1737) ([17])
· Antonio de Literes (1673–1747)
· Santiago de Murcia (1673–1739)
· Jeremiah Clarke (c. 1674–1707)
· Reinhard Keiser (1674–1739)
· Pierre Dumage (c. 1674–1751)
· Jacques-Martin Hotteterre, called Le Romain (1674–1763)
· Evaristo Felice Dall'Abaco (1675–1742)
· Michel de la Barre (c. 1675–1745)
· Louis de La Coste, or Lacoste (c. 1675–c. 1750)
· Pietro Paolo Laurenti [it] (1675–1719)
· Jacques de Bournonville (1675-175?)
· Giovanni Porta (c. 1675–1755)
· Obadiah Shuttleworth (c. 1675?–1734)
· Francesco Venturini (c. 1675–1745)
· Johann Bernhard Bach (1676–1749)
· Diogenio Bigaglia (1676–1745)
· Louis-Nicolas Clérambault (1676–1749)
· Thomas-Louis Bourgeois (1676-1750)
· Giacomo Facco (1676–1753)
· Nicolas Racot de Grandval (1676-1753)
· Wolff Jakob Lauffensteiner (1676–1754)
· Giuseppe Maria Orlandini (1676–1760)
· John Weldon (1676–1736)
· Jean-Baptiste Anet (1676 - 1755)
· Johann Ludwig Bach (1677–1731)
· Antonio Maria Bononcini (1677–1726)
· Giovanni Carlo Maria Clari (1677–1754)
· Johann Wilhelm Drese (1677–1745)
· Francesco Nicola Fago (1677–1745)
· Jean-Baptiste Morin (1677–1745)
· Alexandre Villeneuve (1677-1758)
· Christian Petzold (1677–1733)
· Bonaventure Gilles (1678?-1758)
· William Croft (1678–1727)
· Ferdinando Antonio Lazzari (1678–1754)
· Giovanni Antonio Piani [de], or Jean-Antoine Desplanes (1678–1760)
· Antonio Vivaldi (1678–1741), Italian composer, violinist, teacher and cleric
· Manuel de Zumaya (c. 1678–1755)
· Georg Friedrich Kauffmann (1679–1735)
· Domenico Sarro (1679–1744)
· Pietro Filippo Scarlatti (1679–1750)
· Johann Christian Schieferdecker (1679–1732)
· Jan Dismas Zelenka (1679–1745)
· Françoise-Charlotte de Senneterre Ménétou (1679–1745)
· Toussaint Bertin de la Doué (c. 1680–1743)
· William Corbett (1680–1748)
· Giuseppe Fedeli, or Joseph Saggione (c. 1680–c. 1745)
· Jean-Adam Guilain (c. 1680–after 1739)
· Jean-Baptiste Loeillet of London (1680–1730)
· Giovanni Mossi (c. 1680?–1742)
· Toussaint Bertin de la Doué (1680-1743)
· Jacques Morel [fr] (c. 1680 - c. 1740)
· Jean-Baptiste Stuck (1680–1755)
· Richard Jones (1680–1744)
· Emanuele d'Astorga (1681–1736)
· Carl Heinrich Biber (1681–1749)
· Francesco Bartolomeo Conti (1681–1732)
· Johann Mattheson (1681–1764)
· Anne Danican Philidor (1681–1728)
· Pierre Danican Philidor (1681-1731)
· Giovanni Reali (c. 1681–after 1727) ([18])
· Georg Philipp Telemann (1681–1767)
· Giuseppe Valentini (1681–1753)
· Paolo Benedetto Bellinzani (1682–1757)
· Giacobbe Cervetto (c. 1682–1783)
· Jean-François Dandrieu (c. 1682–1738)
· Jean-Joseph Mouret (1682–1738)
· Valentin Rathgeber (1682–1750)
· Pietro Baldassare (c. 1683–after 1768)
· Roque Ceruti (c. 1683–1760)
· Christoph Graupner (1683–1760)
· Johann David Heinichen (1683–1729)
· Jean-Philippe Rameau (1683–1764)
· Giovanni Veneziano [it] (1683–1742)
· François d'Agincourt (1684–1758)
· François Bouvard (c. 1684–1760)
· Bohuslav Matěj Černohorský (1684–1742)
· Francesco Durante (1684–1755)
· Francesco Manfredini (1684–1762)
· Johann Jacob de Neufville [de] (1684–1712)
· Johann Theodor Roemhildt (1684–1756)
· Johann Gottfried Walther (1684–1748)
· Giuseppe Matteo Alberti (1685–1751)
· Johann Sebastian Bach (1685–1750), German composer and organist
· François Campion (c. 1685–1747) ([19])
· Louis-Antoine Dornel (c. 1685–1765)
· Lodovico Giustini (1685–1743)
· Henri-Guillaume Hamal (1685-1752)
· George Frideric Handel (1685–1759)
· Václav Gunther Jacob (1685–1734) ([20])
· Jacques Loeillet (1685–1748)
· Roland Marais (c. 1685–c. 1750)
· Wilhelm Hieronymus Pachelbel (c. 1685–1764)
· Domenico Scarlatti (1685–1757)
· Pietro Giuseppe Gaetano Boni (c. 1686–after 1741) ([21])
· Jean-Joseph Fiocco (1686–1746)
· François Campion (1686-1747)
· Benedetto Marcello (1686–1739)
· Nicola Porpora (1686–1768)
· Giovanni Battista Somis (1686–1763)
· Jean-Baptiste Semaillé (1687-1730)
· Johann Adam Birkenstock (1687–1733)
· Henry Carey (1687–1743)
· Willem de Fesch (1687–1761)
· Johann Ernst Galliard (1687–1749)
· Francesco Geminiani (1687–1762)
· Johann Georg Pisendel (1687–1755)
· Jean Baptiste Senaillé (1687–1730)
· Jean-Baptiste-Maurice Quinault (1687-1745)
· Sylvius Leopold Weiss (1687–1750)
· Michele Falco (c. 1688–after 1732)
· Johann Friedrich Fasch (1688–1758)
· Jacob Klein (1688–1748) ([22])
· Jean-Baptiste Loeillet de Ghent (1688–1720)
· Joseph Michel (1688-1736)
· Thomas Roseingrave (1688–1766)
· Domenico Zipoli (1688–1726)
· Jacques Aubert (1689–1753)
· Jean-Baptiste Cappus (1689 - 1751)
· William Babell (c. 1689–1723)
· Joseph Bodin de Boismortier (1689–1755)
· Jan Josef Ignác Brentner (1689–1742)
· Jacques Aubert (1699-1753)
· Charles Levens (1689-1764)
· Pierre-Gabriel Buffardin (1689-1768)
· Pietro Gnocchi (1689–1775)
· Jean-Baptiste Quentin (before 1690–c. 1742) (not to be confused with his son 1718–c. 1750)
· Francesco Barsanti (1690–1772)
· Jean Daniel Braun [de] (c. 1690?–c. 1740)
· Giuseppe Antonio Brescianello (c. 1690 – 1758)
· Pierre-Gabriel Buffardin (1690–1768)
· Fortunato Chelleri (1690–1757)
· François Colin de Blamont (1690–1760)
· Giovanni Antonio Giai, or Giay, Giaj (1690–1764)
· Johann Tobias Krebs (1690–1762)
· Gottlieb Muffat (1690–1770)
· Jacques-Christophe Naudot (c. 1690–1762)
· Charles Theodore Pachelbel (1690–1750)
· Manuel José de Quirós (c. 1690?–1765)
· Gottfried Heinrich Stölzel (1690–1749)
· Carlo Tessarini (1690–1766)
· Francesco Maria Veracini (1690–1768)
· Leonardo Vinci (c. 1690–1730)
· Jean-Baptiste Niel (Nieil or Nielle) (1690-1775)
· Robert Woodcock (c. 1690 – 1728)
· Francesco Feo (1691–1761)
· Jan Francisci (1691–1758)
· Conrad Friedrich Hurlebusch (1691–1765)
· Louis Homet (1691-1767)
· Martin Berteau (1691-1771)
· Geminiano Giacomelli or Jacomelli (1692–1740)
· Antonio Palella (1692–1761)
· Giovanni Alberto Ristori (1692–1753)
· Giuseppe Tartini (1692–1770)
· Unico Wilhelm van Wassenaer (1692–1766)
· Louis Lemaire (1693?-1750?)
· Laurent Belissen (1693–1762)
· Šimon Brixi (1693–1735)
· Gregor Joseph Werner (1693–1766)
· Louis-Claude Daquin (1694–1772)
· Johann Samuel Endler [de] (1694–1762)
· Pierre-Claude Foucquet (1694–1772)
· Leonardo Leo (1694–1744)
· Antonín Reichenauer (c. 1694–1730)
· Johan Helmich Roman (1694–1758)
· Luigi Merci (c.1695–1750)
· Johann Lorenz Bach (1695–1773)
· Pietro Locatelli (1695–1764)
· Marie-Anne-Catherine Quinault (1695–1791)
· Giuseppe Sammartini (1695–1750)
· Ernst Gottlieb Baron (1696–1760)
· Pierre Février (1696–1760)
· Jean-Philippe Borbollono (1696–?)
· Maurice Greene (1696–1755)
· Johann Melchior Molter (1696–1765)
· Johann Caspar Vogler (1696–1763)
· Andrea Zani (1696–1757)
· Esprit-Antoine Blanchard (1696-1770)
· Josse Boutmy (1697–1779)
· Cornelius Heinrich Dretzel (1697–1775)
· Louis-Maurice de La Pierre (1697-1753)
· Adam Falckenhagen (1697–1754)
· Johann Christian Hertel (1697/1699–1754)
· Jean-Marie Leclair l'aîné (1697–1764)
· Giuseppe de Majo (1697–1771)
· Giovanni Benedetto Platti (1697–1763)
· Johann Pfeiffer (1697–1761)
· Johann Joachim Quantz (1697–1773)
· Francesco Antonio Vallotti (1697–1780)
· Pietro Auletta (c. 1698–1771)
· Antonio Bioni (1698–1739)
· Henry Madin (1698-1748)
· Riccardo Broschi (c. 1698–1756)
· François Francoeur (1698–1787)
· František Jiránek (1698–1778)
· Nicola Bonifacio Logroscino (1698–c. 1764)
· Gaetano Maria Schiassi [de] (1698–1754)
· Jean-Baptiste Forqueray le fils (1699–1782)
· Joseph Gibbs (1699–1788)
· Johann Adolph Hasse (1699–1783)
· Juan Francés de Iribarren (1699–1767)
· Jan Zach (1699–1773)
· Ignazio Pollice or Pulici (fl. 1684–1705)
· François-Lupien Grenet (1700-1753)
· Christophe Moyneau (1700-1774)
· Jean-Baptiste Barrière (1707-1747)
· John Baston (fl. 1708–1739)
· Charles Bâton [s] (fl. 1733–1758)
· Domenico Della Bella (fl. c. 1700–1715)
· Michielina Della Pietà (fl. c. 1701–1744)
· Charles Dollé (fl. 1735–1755; d. after 1755)
· Giovanni Giorgi (fl. from 1719; d. 1762)
· Caterina Benedicta Grazianini (born 17th century; fl. from 1705)
· Maria Margherita Grimani (b. before 1700; fl. 1713–1718)
· Benoit Guillemant (fl. 1746–1757)
· Gottfried Lindemann (fl. 1713–1741; d. 1741)
· Le Sieur de Machy (d. after 1692)
· Jacques Morel (fl. c. 1700–1749)
· Antonio Orefice (fl. 1708–1734)
· Jacques Duphly (1715-1789)
· Mrs Philarmonica (fl. 1715)
· Julie Pinel (fl. 1710–1737)
· Marieta Morosina Priuli (fl. 1665)
· Camilla de Rossi (fl. 1707–1710)
· Giovanni Zamboni (later 17th century–after 1718)
· Romano Antonio Piacentino (c. 18th century)
· Louis-Joseph Marchand (17 ? - 1743)
· Philibert Delavigne (c. 1700–1750)
· Francesco Biscogli (after 1700–after 1750)
· Mlle Guédon de Presles (early 18th century–1754)
· Johann Bernhard Bach (the younger) (1700–1743)
· Michel Blavet (1700–1768)
· Sebastian Bodinus (c. 1700–1759)
· Louis-Antoine Lefèbvre (1700-1763)
· Domenico Dall'Oglio (c. 1700–1764)
· João Rodrigues Esteves (1700–1751)
· Nicola Fiorenza (after 1700–1764)
· Jean-Baptiste Masse (c. 1700–c. 1757)
· Giovanni Battista Sammartini (1700–1775)
· Johan Agrell (1701–1765)
· François Rebel (1701–1775)
· Jean-Pierre Guignon (1702-1774)
· Alessandro Besozzi (1702–1775)
· Johann Ernst Eberlin (1702–1762)
· José de Nebra (1702–1768)
· Francisco António de Almeida (c. 1702–1755)
· Joseph-Hector Fiocco (1703–1741)
· René Drouard de Bousset (1703-1760)
· John Frederick Lampe (1703–1751)
· Johann Gottlieb Graun (1703–1771)
· Jean-Marie Leclair le cadet (the younger) (1703–1777)
· Carlo Zuccari (1703–1792)
· Carlos Seixas (1704–1742)
· Rosanna Scalfi Marcello (1704 or 1705–after 1742)
· Carl Heinrich Graun (1704–1759)
· Giovanni Battista Pescetti (c. 1704–c. 1766)
· František Tůma (1704–1774
· Philippe Courbois (1705-1730)
· Nicolas Chédeville (1705–1782)
· Henri-Jacques de Croes (1705–1786)
· Michael Christian Festing (1705–1752)
· Louis-Gabriel Guillemain (1705–1770)
· Johann Peter Kellner (1705–1772)
· Peter Prelleur (c. 1705?–1741) ([23])
· Pancrace Royer (1705–1755)
· Andrea Bernasconi (c. 1706–1784)
· Carlo Cecere (1706–1761)
· Baldassare Galuppi (1706–1785)
· Johann Gottfried Donati (1706-1782)
· William Hayes (1706–1777)
· Giovanni Battista Martini, or Padre Martini (1706–1784)
· Jean Barrière (1707–1747)
· Thomas Chilcot (c. 1707–1766) ([24])
· Michel Corrette (1707–1795)
· Ignacio de Jerusalem (c. 1707–1769)
· Johann Baptist Georg Neruda (c. 1707–c. 1780)
· Domenico Paradies or Pietro Domenico Paradisi (1707–1791)
· António Teixeira (1707–1769)
· Felix Benda (1708–1768)
· Egidio Duni (1708–1775)
· Johann Gottlieb Janitsch (1708–1763)
· Václav Jan Kopřiva, known as Urtica (1708–1789)
· Georg Reutter (the younger) (1708–1772)
· Johann Adolph Scheibe (1708–1776)
· Francesco Araja (1709–after 1762)
· Franz Benda (1709–1786)
· Princess Wilhelmine of Prussia (1709–1758)
· Christoph Schaffrath (1709–1763)
· Charles Avison (1709–1770)
· Domenico Alberti (c. 1710–1740)
· André-Joseph Exaudet (1710-1762)
· Joseph Abaco, or dall'Abaco (1710–1805)
· Thomas Arne (1710–1778)
· Wilhelm Friedemann Bach (1710–1784)
· Élisabeth de Haulteterre (fl. 1737–1768)
· Salvatore Lanzetti (1710–1780)
· Giovanni Battista Pergolesi (1710–1736)
· William Boyce (1711–1779)
· Ignaz Holzbauer (1711–1783)
· Gaetano Latilla (1711–1788)
· Davide Perez (1711–1778)
· Barbara of Portugal (1711–1758)
· Charles-Henri de Blainville (1711-1769)
· Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville (1711–1772)
· James Oswald (1711–1769)
· Frederick the Great (1712–1786)
· John Hebden (1712–1765)
· Giacomo Puccini (senior) (1712-1781)
· Jean-Jacques Rousseau (1712–1778)
· John Christopher Smith (1712–1795)
· John Stanley (1712–1786)
· Antoine Dauvergne (1713–1797)
· Johan Henrik Freithoff (1713–1767)
· Johann Ludwig Krebs (1713–1780)
· Johann Nicolaus Mempel (1713–1747)
· Carl Philipp Emanuel Bach (1714–1788)
· John Alcock (1715–1806)
· Jacques Duphly (1715–1789)
· Josef Seger (1716–1782)
· Princess Philippine Charlotte of Prussia (1716–1801)
· Johann Wenzel Anton Stamitz (1717–1757)
· Richard Mudge (1718–1763)
· Abraham Caceres (1718–1740)
· Leopold Mozart (1719-1787)
· Pieter Hellendaal (1721–1799)
· Matthias Vanden Gheyn (1721–1785)
· Anna Amalia, Abbess of Quedlinburg (1723–1787)
· Rafael Antonio Castellanos (c. 1725–1791)
· Santa della Pietà (fl. c. 1725–1750, d. after 1774)
· Karl Kohaut (1726–1784)
· Pierre van Maldere (1729–1768)
· Antonio Soler (1729–1783)
· Capel Bond (1730–1790)
· Gabriele Leone (c. 1735-1790)
· Simon Simon (1735 ? - 1787 ?)
· José Joaquim dos Santos (? 1747–1801)
Huszadrangú zene? És kiket sorolsz te oda? Remélem nem a kedvenc Zelenkámat. :)
Igazad van alapvetően, de azzal a lábjegyzettel, hogy a régizene-mainstream nagyon nem Bach-ból szökkent szárba...
Persze, Kirkby nem rossz, sőt, nagyon is jó, a saját koordináta-renszerében, ami itt az időszakot, az évszámot jelenti, amikor legerősebben hallgatta a közönség.
Bach-al hasonló a helyzet. A Barokk vége felé, iszonyú mennyiségű huszadrangú zene képződött, ebből ő toronymagasan kiemelkedik, ma is. Sőt, az a törekvése, hogy valamit visszahozzon a Reneszánsz polifónia magasságából, az egyenesen tiszteletet parancsol.
Csak, amikor meghallgatsz mondjuk egy Vesprót, vagy egy Vivaldi motettát, vagy egy jobbfajta Ars Subtiliort, vagy előveszel egy Machaut-ot, vagy az Alfabeto-körnél nézelődsz, meg a Napolitan zenékben, vagy hirtelen összeveted Froberger 'fals' capriccióját csembalón a jóltemperált WTC-vel zongorán, akkor a rendszer tágabb lesz, a polcok, preferenciák erősen átrendeződhetnek.
Sokaknál a régi szerelmeken ez nem fog változtatni, azt is tudom.
Nem, ez tény, hogy ő nem ugyanaz, mint a mostani mainstream. Amit viszont te mindig kihagysz, az az ÚT.. Így aztán azt hiszed, hogy Pl Bach, vagy Kirby nem a jó zene , az ÚT része, Ennek megfelelően negligálod is őket. És nem érted, hogy nélkülük már nem zenélnénk. És az a tökéletes mainstream sem így nézne ki, ha egyáltalán kinézne. Hogy képzeled ?? Bachot, nem játszunk a tizenkilenc-huszadik században, aztán hirtelen valaki megszüli a mai régizenei mainstreamet? Vagy hogy Kirby, meg Zádori nem énekelnek Handel kantátákat meg barokkot 40 évig, aztán hirtelen előjön Jaruussky, meg Kozena a sötétből és énekelni kezd ?
És hogy gondolod, hogy a közönség érdeklődése a barokk zene iránt ( téged is beleértve ) fennmarad egy fél évszázadig, ha csupa rosszat ( Bach, Kirby, Zádori ) hallgat ? Ne mondd a lehúzó jelzőidet az útra, amin jöttél .
Mi értelme ? .David Munrow a 60-as évektől, de nem barokk, hanem zömmel középkor. És kész . És kész. A többiek mind változtak. ( Dellerék eleve hamisak voltak )
Amúgy ez az 'új' régizenejátszás, amelytől itthon még mindig megy az idegenkedés, holott 30 év lassan eltelt, az nem egy múló divat. És nem a gyorsabb tempó, vagy a kontratenorok királysága, vagy a vibrátótilalom, vagy a régi hangszerek meg a 415, meg a 378, vagy a díszítések mélyebb szerepe. Ettől sokkal-sokkal bonyolultabb a képlet. Részemről - valahogy több zene jön le, a belső tartalmak jóval erősebben jelennek meg.
Vannak együttesek, előadók, akik nem változtak majdhogynem semmit - gyakorlatilag hozzájuk zárkózott a mainstream.
Emma Kirkby nem az.
A régizene topicban vagyunk, nemde ;-)
Abszolúte egyetértek veled ebben. Az intelligenciája. Az csinálja. Sokaknak ez ( a magas IQ ) nem tartozik a zenei kvalitások közé. Hát szerintem meg de.
Sokszor elbűvölt már engem is. És, ha belegondolsz, a francia az éneklést és a bűvölést is egyetlen szóval fejezi ki : cahntez. Ha valaki ezt hozza, hát az Kirby.
Az angolok egyébként ( a saját népe ! ) csak úgy emlegette mindig: a tündér. Az is.
Kezdődik már. :)
Kirkby magához képest szerintem nagyot énekelt. Nem érdemli meg a bántást. Jó, egy kicsit koncertáriásra sikerült az előadása, és hát a végén azt a beledagasztást, azt az öncélú hangkieresztést igazán elhagyhatta volna. De hát ekkoriban nagyon futott neki a szekér és mikor, ha nem ilyenkor pakolja ki az ember a hangi bájait?
Amúgy nem vagyok Kirkby rajongó. Nincs is tőle lemezem. A tanítványa, Miriam Allan karizmatikusabb. Ebben az áriában konkrétan egy percig semmi nem történik, viszont utána... Ezen mindig megfekszem. Hogy valaki ennyire azt csinálja a hangjával, ami csak neki tetszik...Tolja lélektelenül a halál egyenes hangjait, hogy aztán minden koncepciót nélkülözve hirtelen átváltson vibrátó üzemmódra. Mert neki akkor éppen olyanja volt. Jóformán alig ad valamit. Nem célja, hogy elkápráztasson a tehetségével. Éppen csak egy kis ízelítőt ad a zenei mennyországból, ahová neki szabad bejárása van. Nekünk, cuncusoknak szerinte csak ennyi jár. És én odáig vagyok érte. Bámulatra méltó a technikai tudása és a lényegre rátapintó képessége. Hidd el nekem, ez a nő egy zenei fenomén.
Sorell zenekara? No comment. Őket sem fogjuk hallani Magyarországon. És hát csodálkozzunk már rá egy kicsit a zenei humorukra 12:30-tól!
Én ezt "áldott időzavar" - nak hívom. Mexico, Portugália a legjobban mutatja. Egyedi harmóniák.
Én itt 100 évet tévednék visszafelé. Persze, az Újvilágban lassabban mentek a dolgok.
De jó, nagyon.
Fel nem foghatom, hogy abban az Emma Kirkby-s dologban mi tetszik nektek.
Régies, avítt, ez a stílust már réges-rég elfújta a szél....
A zenekar? Nincs belseje a zenének.
Amikor az Operettszínház beugrik kicsit normálisabb darabra...
Dessay az két galaxissal jobb. Ott van hang, de micsoda hang.... meg van egyéniség.
A zenekar is finom.
De a Sorell-ék zenekara, az fényévekkel jobb ezektől. Hogy nem halljátok?
A hölgy, azon mehet a vita; Dessay-t énszerintem nem tudja befogni ő sem, nekem kicsit mű-íz, hiba nélküli tökéletesség.
Csodás szerző, csodás Lamentáció.
Ritka harmóniák vannak benne és a tálalás is színvonalas, sőt....
Hieremiae Prophetae Lamentationes (1717)- MANUEL DE SUMAYA (Mexican Baroque~ Barroco Novohispano)
( A TELDEC valahogy nem tud mellé nyúlni. Ha a nevüket meglátom, már ugrok is..)
Egzaltete, jubilate!
Kicsit egzaltált a fickó,de különben nincsen vele semmi baj.
Néha olyan normális vagy. Olyankor mi történik? Beveszed reggel a gyógyszert?
De, hogy totálisan kicsapjam nálad a biztosítékot, hallgassd meg ezt a tételt. Baromság? Nem hinném.
Hát én már semmin sem csodálkozom, nyilván ez is hozzátartozik a fékeveszett liberalizmushoz, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Tulajdonképpen már kotta sem kell, minek is az. De azért azt megsúghatnád, hogy honnan veszik ezeket a baromságokat. Mert a kottába nincsen írva, és úgy tudom, nem maradt fenn hangzó anyag Handel idejéből, hogy hogyan kell eltérni a kottától. Most ez a divat. Aztán 10 év múlva valami más lesz, mert minden múló divat változik, amelynek nincsen objektív alapja. Elmúlik majd ez is, és visszatérnek ahhoz, amit a mester a kottába lejegyzett, mert mást írt volna a kottába, ha más lett volna a szándéka (Handel tudtommal ismerte a kottát). És elmúlik majd a masnis-lófarkas hegedűs csávó is, meg a negédes-modoros csembalista is.
Tanítanád a sasokat repülni?
Még egy vacak hemiolát sem tudnak rendesen eljátszani? Felhívnám szíves figyelmedet, hogy ez itt nem egy statikus és betontéglákkal kitömött J.S.Bach szvit. Azok tényleg kívánják azt a fajta látványosan kivitelezett és borzasztóan szájbarágós ritmikai bukfencet, amelyet jelen esetben erősen hiányolsz. És bevallom, 30 évvel ezelőtt én is kikértem volna magamnak, hogy a zenekar tagjai így elmaszatolják a hemiolákat. Párat azért nagyon látványosan beleállítanak a hátunkba, és ebből az következik számomra, hogy előre végiggondolt koncepciójuk volt velük kapcsolataban. Szimplán nem akarták túllihegni. De most őszintén, kötelező mindenkinek egyféleképpen játszani ezeket? És hát figyeld már meg a dal lüktetését! Szabad ebbe folyton egy nagyot belerúgni? Biztos, hogy a 30 évvel ezelőtti előadói szokások a helyesek napjainkban is? Csak egy példa: anno két kötött nyolcad után két nem kötött nyolcadot úgy kellett játszanom, hogy mindkettő egyforma hosszúságú legyen. Ha ma ezzel a megoldással kiállnék egy régizenei meghallgatásra, egyszerűen megmosolyognának. Miért? Mert ma már az az elvárt (külföldön), hogy a negyedik nyolcad (!) legyen látványosan hosszabb, mint a harmadik. Ha idén elmennék itthon egy felsőfokú felvételire és a legkorszerűbb módon előadnék egy Handel szonátát, a zsűri szerintem erősen vakarná a fejét, mert amit csinálnék, teljesen szembemenne a megszokott hazai előadói gyakorlattal. Te sem hallottál még ilyen előadást, amit a William Christie szárnyai alatt nevelkedett Jeanette Sorrellék csinálnak. Hát most hallottál. Ilyen is van. Az iskolájukat meg ne firtasd! Olyan helyekre jártak, ahová mi legfeljebb csak háznézésre juthatunk be.
Majdnem eltaláltad. A különbség csak annyi, hogy nem rossz iskolába járt, hanem egyáltalán nem járt iskolába. Pedig az énekhang ugyanolyan, mint a hangszer, hosszú-hoszzú évekig kell tanulni ahhoz, hogy az ember elfogadhatóan játsszon rajta. A zenekarról pedig csak annyit, hogy úgy tűnik, nem ismeri a hemiolát. Lehet, hogy ők sem jártak iskolába, de ha jártak is, akkor sem Cristopher Hogwoodhoz. Hallgasd csak meg az Emma Kirkby féle felvételt, így kell ezt játszani. És most nem hülyéskedek, vagy fikázok, hanem véresen komolyan, ez a véleményem.
Tudjátok, nem tudok rendesen magyarul írni és =mezei= is vagyok. Én ezt a H dolgot, úgy értem, hogy a barokáriákban sok díszítés van és általában A magánhagzora sok hangot kell kiénekelni, énekesek H magángzoval szokták magukat kisegíteni, baj akkor van ha H konszonást halljuk
Gondolom figyelted, hogy Dessay egészen más kadenciát énekelt, mint a többi, és az a kitartott f, hát az fantasztikus volt. Ezért linkeltem be, nem másért.
Nekem nagyon jó. A hangja, a tehetsége., adottsága. Nem egyszerűen énekel, hanem annyira pontos, hogy az már bizonyosságot ad, Nem izgulok érte hallgatás közben, meg nem "pontosítom", amit hallok, hanem hátradőlök. Nagyon ritka énekes, akinél ezt megtehetem. Bizony. Még a legnevesebbek közt is ritka . A 'h' betű számomra csak annyit jelent, hogy rossz iskolába járt..
Bocs, nem hangot de másalhangzot.
Bocs, nem hangot de másalhangzot.
Kirkby kilóra megvett. A másik is nagyon jó. Kár, hogy Dessaynál a közönség beletapsolt a végébe.
Mi teljesen tiszta? MI fényes? MI nem lóg ki? MI hihetetlenül magas? Sejtettem, hogy a haha csak a kezdet. De ide a többit is, ne kíméljetek, nekem már úgyis mindegy.
Viszont ami feltűnt nekem, valahogyan elveszítette kislányos hamvasságát, és egy év alatt vagy 10 évet öregedett. De csak ő, mert torzonborz csembalistán, lófarkos főhegedűsön nem fogott az idő. Hogyan lehet ez? Engem, mint fiziológiával foglalkozó tv-szerelőt, ez a kérdés nagyon foglalkoztat. Én jobban kedvelem a vörösöket. Aztán itt egy másik is.
Meglásd, vele kapcsolatban is rögtön beindul a fikagyár. Pár óra és bokáig fogunk gázolni a takonyban. Remélem nem étkezel. Ha mégis, úgy jó étvágyat kívánok!
Amúgy örülök, hogy neked is tetszik a Beccs előadás. :)
Hinnye ! Szeptimeket ugrál olyan magasan, ami nincs is az oboán . És teljesen tiszta, fényes. Nem lóg ki, nem hangos, nem éles és hihetetlenül magas
Én meg már azt hittem, hogy elmentek nálad otthonról. Micsoda csapás lett volna! Mondjuk úgy meg megnyílt volna előtted a lehetőség, hogy egy párját ritkító zongorista váljék belőled. :)
Néhány ha miatt ekkora felhajtást csinálni...Ez van. Ha valaki nem akkora, mint egy vágósertés és nem intonál örökké fölfelé, akkor pár embernek már nem is tetszik annyira és csak a fogást keresi rajta. Bárkin lehet fogást találni, ezt csak úgy egymás között mondom.
Szerencsédre neked tetszett. :)
