Ez akkor lenne igaz, ha a késő-Barokk szerzői szignifikánsan jobbak lennének a kora-Barokk szerzőktől.
Úgy tűnik, mintha a fordítottja majdnem jobban megállna.
Amúgy, szerintem ez egy közkeletű tévedés, hogy ahogy az idő megy előre, a szerzők meg a zenék egyre jobbak lesznek, merthogy az elődöket összegezni tudják, és tovább vinni egy felsőbb szinten.
Az olasz Emilia-Romagna tartomány operaházai osszefogtak és streamelnek -
operastreaming/homepage-en/ Tobbek kozt itt megtalálhato Purcell Didon és Aeneas operája.
Érdekes a felsorolásod. Mármint az, ahogyan ezt a sok szakmai képviselőt egy platformon említed. Annyi kiegészítéssel élnék, hogy rendkívüli képességekkel rendelkező zenészből napjainkban is rengeteg van, és igyekszem is őket bevonzani ide a topikba. Sajnos az idő kevés ahhoz, hogy minden kortárs vagy 20. századi zeneszerzőt és előadót megismerjünk, éppen ezért óvakodnék az olyan kijelentéstől, hogy régebben több zenei géniusz volt. Ezt akkor mondhatnánk ki, ha papíron le is tudnánk vezetni. Bartók után is van élet.
Ezt az állítást a szonáta forma átalakulásán le is lehet vezetni.
Ami pedig szerintem épp nem a felhígulás irányába hat. A legkiemelkedőbbek teljesítményét meghatározza nagy átlag színvonala, ők a "nagy összegezők", megvárják, míg kortársaik verejtékezve kiküzdik, amit csak lehet és innen indítva teszik hozzá azt, amire csak néhányan képesek.
Többek között azért volt sok zeneszerző, mert a zene szerepe, társadalmi beágyazottsága és struktúrája egészen más volt, mint most. Rengeteg kis grófi, hercegi és egyházi "udvar" volt, mindegyik külön zenetársulattal, és zenész-családok, zenész-dinasztiák voltak. A gyilkolászás mellett a zene volt a nemesség legfőbb szórakozása. Most rengeteg "zseniális" focista, ökölvívó, celeb, informatikus, pornószínész és közgazdász van, mert erre van társadalmi igény, akkor pedig rengeteg zenész volt. És mindenki játszotta a saját szerzeményét, mint most az ilyen-olyan könnyűzenei együttesek. Nyilván az akkori zenészek között is volt néhány géniusz, és igen sok nagyon jó mesterember. De az is biztos, hogy több zenei géniusz volt akkor, mint manapság, mert most a géniuszok mást csinálnak, nem zenét.
Persze, ez is lehet.
De a késő-Barokk zeneszerzőinek furcsán magas száma szükségszerűen inflációhoz vezetett.
Az, hogy a középkorban vagy a Reneszánsz idején ab ovo jobb zene volt-e, vagy sem, vagy hogy mennyi huszadrangú szerző futkározott akkoriban, az igen nehéz kérdés, mert lejegyzés is jóval kevesebb van, meg mert azt a beágyazottságot, amit az adott kor jelentett, innen csak megsejteni lehet.
Dehogy kérdés ez. Sőt, én tudom a tuti választ arra is, hogy mikor volt a legjobb: a Nagy Bumm előtti végtelen pillanatban / ott lenn, a nulladik dimenzióban.
Régen minden jobb volt. Kérdés ez?
Itt van egy csipet Gottfried August Homilius (1715-1784), amely Chord listájára kívánkozik. A miskolci vasgyár kissé romos Walcker orgonáján szólal meg (és ez most nem vicc!!)
Kedves Katalin. Én nagon szorgalmasan olvasgatom Chord és Diósjenő barátunk párbeszédét, és azt szűrtem le belőle, hogy egyszer volt egy ARANYKOR amikor minden szép és jó volt, de azután valami érthetetlen okból elkezdett minden romlani. Ez a romlás és hanyatlás már a barokk kort is jellemezte, jelesül egy J. S. Bach nevezetű zeneszerzőt és elődeit-utódait, de aztán ez a lassú romlás - a szimfóniák beköszöntével - zuhanássá fokozódott, amely talán Wagnernél tetőződött be (a XX. századról nem is beszélve). Árva korunkban talán csak a népzene tartja magát, persze csak a tiszta forrás, amelyen már Kodály is és főleg Bartók, sokat rontott.
Hogy mikor volt ez az aranykor, hát arról megoszlanak a vélemények. Valahol a fekete Afrikában kezdődött, talán az Olduvai szakadékban (bár az még nem volt fekete), vagy időben hozzánk közelebb, úgy 25 ezer évvel ezelőtt (kár, hogy nem maradtak fenn erről dokumentumok, mivel akkor még az írást és a kottát nem fedezte fel Columbus), és valamikor a reneszánszban ért véget.
Remélem, hogy rövid összefoglalóm segítséget nyújt Önnek, e szerteágazó vita jobb megértésében.
Nem lehet, hogy régebben is bőven volt sekélyes zene, csak nem maradt fenn? A kézzel írt kotta, de még a nyomtatás is drága mulatság volt.
Arról nem is beszélve, hogy 120 millió évvel ezelőtt már létezett egy igen magas színvonalú, dinoszaurusz-kultúra, egészen elsőrendű és különös zenei élettel. Mert a dinoszauruszoknak - köztudottan - két hangképző szervük volt, egy a torkukban, egy pedig az anus-nyílásuk közelében. Így egyszerre kétszólamban tudtak énekelni, amely döntő lökést adott - már az egészen korai perm időszaktól kezdődően - a zenei fejlődésükhöz. Nem beszélve az igen fejlett hangszereikről, amelyből sajnos csak a megkövült bazalt-orgonájuk maradt fenn itt-ott. Aztán persze jött a kóbor kisbolygó és egy pillanat alatt eltörölte a föld felszínéről ezt a páratlan kultúrát. Kár, hogy hangzóanyag nem maradt fenn ezekből az időkből.
Azokkal a szerecsenekkel, csak óvatosan.
Ne a ma beláthatóbó indulj ki, hanem mondjuk 25e évvel ezelőtti magaskultúrájukból. Amely, nem biztos, hogy létezett, de nekem tetszik az elmélet. És akkor a gyarmatosítók már csak ennek parányi maradványszemcséivel fertőzték meg az európai zenét.
Azért hiányzik, mert a lista az csak az érett Barokktól emerrefelé van, mert azt mondtam, hogy ekkor árasztotta el a világot rengeteg sekélyes zene, nem pedig a kora-Barokk szerzőinél.
Ott is van vagy 500 név...:)
Hoppá! Az egyik legjelentősebb francia reneszánsz mester (Guillaume Dufay (1397-1474) hiányzik a listádról. Hogyan történhetett ez? Gyorsan pótoljuk. Ezt a művet csak erős idegzetűeknek ajánlom. A Solignac-i pici reneszánsz orgonán szólal meg és egy Réunionban lakó (tudod, francia fennhatóság alatt álló pici sziget Madagaszkár mellett) mester, Jean-Pierre Silvestre játszik. Ja, és a hangolás egyik csúcsa: Pythagorean temperament. :)
Mit akarsz még egy egyszerű Ciaccona-tól, milyen világmegváltó gondolatokat? Az nem elég, hogy h-mollban van? És gondolod, hogy a szerecsenek éppen ezt dúdolták, amíg körülülték a kondért, amelyben a jobbra érdemesült, szerencsétlen ősöd főtt? A zenehallgatáshoz ennél egy picit több alázat szükséges. Ülj le szépen, hunyd be a szemedet és hallgasd, ahogyan egy pici, 10 regiszteres, angol falusi, Willis orgonán mesterkedik Nagy István barátom.
Nem, nem volt kár.
Mert szépen átírt egy Passacaglia-témát magának és azzal nyomult, igazi, nagyvolumenű, ezt megközelteni képes eredeti gondolatok híján.
Amelynek igazi eredete, ugye megvan? Afrika, a fekete-Afrika, és a rabszolgákkal került a spanyolokhoz, és onnan tovább.
Következő?
Gondoltam, hogy ezért a listáért azzal büntetlek téged, hogy mindegyik zeneszerző egy-egy művét feltöltöm. Ugye jó ötlet?
Itt van az első, Muffat. Sőt, nem is Georg Muffat, hanem a kisfia, Gottlieb, aki még annyira sem ismert, mint az apukája. Vajon kár volt megszületnie?
Találtam nektek egy másik, nem histórikus verziót erre a tételre:
Még csak annyit, hogy a régizene alapvetően jeleskedik ebben a témában. Mivel tisztán szellemi zene. Tehát, itt a filozófiát/metafizikát ki sem lehet kapcsolni.
Ez érdekel, és az egész blog, amit írok, kb. erről szól.
Az egész filozófia érdekel. A gondolkodás általában is. Nem nagy dolog. Egyetlen lejátszott hang többet ér. A harkályok nemi élete annyira nem érdekel.
Téged is biztosan érdekel valami.
Látom, téged nagyon érdekel az esztétika. Engem viszont nem, ahogyan a harkályok nemi élete sem. Remélem meg tudsz bocsátani.
Ezek a félelmeid. Nem a gondolataid.
De ha adsz valami más magyarázatot a művészetre, elolvasom.
Ezt melyik tankönyvben olvastad? Ez olyan, mintha minden ételnek halászlé ízűnek kellene lennie.
Aha. Túlmutat a töredékes- tökéletlen-halandó-véges-elmúlásos léten . Ez benne a pláne. Senkit semmi más nem érdekel. Az egész művészetesdi évezredek óta erről szól.
Átnézés egy pillanatra a tökélyre-múlhatatlanra-egészre-örökké tartóra.
Minek mindenbe belekeverni ezt a transzcendenciát? Ez volna a művészet natrium-glutamátja?
Transzcendens vonatkozás pontosan.
Az előbbiben jobban nem volt.
Ebben sincs transzcendencia.
Polonaise No.6 In A Flat, Op.53 'Heroic'
Zőccség. Ha ez szerinted szép, vagy jó ( mindegy is ) , akkor már van benne.
De sztem te csak meg akartad mutatni, mennyyire kirááá a trombitás. . Az is. Fantasztikus.
Akkor ez itt nem egy műalkotás, mert nincs benne transzcendencia.
Saint-Saens:Intro And Rondo: Capriccioso
" viszont, a másik oldalról, ez akkor is megmarad, ha lehántódik róla az egyházi szerep, és kikapcsoljuk belőle az Anyaszentegyházat, vagy akár az aktuális istenképet. "
Igen. A mű marad ott.
A többit mi rakjuk rá, pro és kontra. ( A 'programozó' a szájbarágást, a befogadó pedig az elutasítását a szájbarágásnak. Sajnos a művel együtt néha. ) . De ha szimplán a műre figyelsz - hogy van-e, vagy nincs - , akkor a többivel nem kell törődnöd. Tallis ugynolyan jó zenét írt, mikor katolikus volt, mint amikor anglikán.
Az igaz, hogy ehhez azért kell némi élettapasztalat, a valódi művet elkülöníteni. De így a kenyér java után ez már nekem sima ügy.
--------------------------
" És, ami marad, szimplán elintézni azzal, hogy 'szép', az kicsit leegyszerűsíti a dolgokat. "
Igen, azért beszélek a műről és nem a szépségről, ha pontosítani akarok. A műalkotás felismerhető. Három kritériuma van és egy műalkotásban mindháromnak jelen kell lennie. Egységesség, jellegzetesség, transzcendens vonatkozás.
E három kritérium együttes jelenlétének a felismerése egy személyes felismerés, nyilván. De a három kritérium megléte objektív mozzanat .
Úgy hívják a köznyelvben ennek a képességnek a minőségét, hogy ízlés.
Szerintem ez jóval bonyolultabb - az egyszerűsítésekkel meg a kizárásokkal nyilván egy adott szellemi életstratégiát követtek, ami rendben is van.
A Szépség mögé benézve, kicsit mélyebben, elkerülhetetlen a transzcendencia; ráadásul ennek a régizenében sokszor a 'programzeneség' nyit utat, hogy meglássuk a mögöttes tartalmakat.
Magyarán: pl. egy gregorián vagy egy régi polifón kórus, ami egy egyházi szisztéma akár fontos része volt, sőt, ezért jegyezték le és ezért maradhatott fenn, tartalmazhat sok olyan dolgot is, amely pure materialista szempontból nem is létezik, de legalábbis értelmezhetetlen, viszont, a másik oldalról, ez akkor is megmarad, ha lehántódik róla az egyházi szerep, és kikapcsoljuk belőle az Anyaszentegyházat, vagy akár az aktuális istenképet.
És, ami marad, szimplán elintézni azzal, hogy 'szép', az kicsit leegyszerűsíti a dolgokat.
ÁÁ nem. A szépség nem emel falakat. Éppen hogy vágyat kelt.
Ha szép, jöhet.
Hát nagyon nem mindegy, hogy milyen szöveg vagy ideológia húzódik meg a háttérben. Ezek akár áthatolhatatlan falakat is emelhetnek a mű és a befogadó fél között.
Ha zenéről van szó, én úgy teszek. Tudatosan vagyok " tudatlan " .
A funkciónak csak egyetlen következménye van a zenében : a programzene. Számomra érdektelen. Van, aki csak ezt szereti.
Engem a művek érdekelnek. Minden mű, ami egységes, jellegzetes és transzcendens vonatkozású. Innen közelítek . A többi kategóriát kihagyom.Ha butaság, hát így jártam. Így tudok boldogulni.
A jelmondatom egy graffiti már harminc éve, akkor láttam egy vidéki aluljáró falán :
" ÜLDÖZ A TUDÁS, DE ÉN GYORSABB VAGYOK NÁLA "
Azért sok műnek van funkciója. Ne tegyünk úgy, mintha tudatlanok lennénk!
ÁÁ, értem. Én csak zenét hallgatok :)
Szimplán nem vagyok vallásos. Emiatt orgonista vagy kántor sem lehetnék. Egyházzenét pedig csak mértékkel hallgatok. Szigorúan kulturális alapon. Mint érdekességet.
A középkori duplasíp. A duda. Az aulosz. " Egy levegővel " két síp. Ősi elv,
" 100 duda ünnepe " , Bulgária
" Szép. Viszont az az életforma és közeg, amelyben keletkezett, nálam nem opcionális. "
-------------------
Nekem csak zene van. Főleg itt, értők között.
Azt mondod szép. Miért nem elég ennyi ? Miért írtad oda a többit ?
Nem szereted az " egyházzenét " ? Vagy van valami fenntartásod az egyházzal ? Az egyházi zenével esetleg ?
Egyházzene szakról gondolom még nem hallottál.
Attól függ maradunk-e a zenénél...mert ha igen, az nem komplikált .
Szép, aztán kész.
Ez egy komplikált kérdéskörhöz vezetne....
Ezt értsem úgy, hogy akkor mégsem vagy apáca ? És nem is akarsz az lenni ??
Furcsa..
Mégis..milyen "közeg" jön le neked, mikor ezt hallgatod ? Hogy ezt meg kell említened ?
Majd inkább Chord jellemezze őket. Neki szofisztikáltabb szókészlete van az ilyen esetekre.
Hát, akkor hallgassunk egy kis Bachot, olyasmit, amit talán ritkábban hallani. Először egy elég furcsa korálelőjátékot a Was fürchtst du Feind, Herodes, sehr-t, majd egy olyan áriát a János passióból, amelytől még Bach mester is kissé visszaborzadt, és végül nem kanonizált.
Szép. Viszont az az életforma és közeg, amelyben keletkezett, nálam nem opcionális.
Anonymous4
Női csapat.
Van úgy, hogy nem tetszik. Mert túl steril, nics szakrális tér, stb.
Most tetszik. Valami mennyei tisztaság.
Amúgy, SACD-n nagyon jól szól
A MüPa honlapján jelenleg megtekinthető Joyce DiDonato és a Complesso Barocco 2013. november 9-ei koncertje, szerkesztve vagy Hűségprogram-tagoknak a teljes hangverseny ide kattintva.
