Ma már nem az egyház nevezi ki az elöljárókat. Azok az idők elmúltak. Lásd a legutóbbi református püspök "kinevezést".
Én Tihanyba elsősorban a somlói galuskáért, a rántott fogasért és a kilátásért járok. Egyszer a szemem láttára kebelezett be ott egy mókust egy helybéli kígyó. Elég ügyetlen volt csóri. A hátsó lábánál fogva akarta lenyelni, és amikor a combtőhöz ért, nagyon eltanácstalanodott.
Ez a Dunford valamit nagyon akar ettől az anorexiás csajtól.

Csatornázásban nem vagyok járatos, így sajnos nem tudom megmondani neked, hogy a tihanyi orgona alá van-e csatornázva, és ha igen, akkor Rákoskert-külsőből pontosan melyik járatokon át lehet odajutni. Amúgy a Tihanyi Apátság templomának Aquincum orgonájáról van szó, amelyet beleerőltettek egy két számmal kisebb barokk orgonaszekrénybe. Így patkány-szállásnak nem javasoltható. Viszont jó, ha tudod, hogy a Tihanyi Apátságban már régóta nincsen apát, hanem perjel vezeti a közösséget. Ez egy olyan anomália, amire nincsen logikus magyarázatom, de ettől függetlenül érdekes adalék lehet számodra. Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én - bár nem szeretem - de nagyon becsülöm a patkányokat. Valahol azt olvastam, hogy ugyanannyi patkány él a földön, mint ahány ember. Igen ám, de azt is tudjuk, hogy az emberi fajból nagyon sokan, életmódjukat, világszemléletüket és gondolkodásmódjukat tekintve a patkányokhoz sorolhatók. Ha ezeket az egyedeket kivonjuk az emberi fajból, és hozzáadjuk a patkányok fajához, akkor nyilvánvalóvá válik az, hogy kik uralják a földet.
Önarckép.

Ez a tihanyi orgona pontosan melyik? Vagy Tihanyban nincs is több? Sajna én csak a csatornákban vagyok járatos.
Kastély valahol Franciaországban.
Szép épületek, kert, ilyesmi.
Meg valami, ami még sokkal fontosabb.
Itt.
William Christie.
Vénül, rendesen. De nem óbégat, hanem igazgatja a sokadik fészekalját.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/A-356317-1183983299.jpeg.jpg)
6969
Tegnap este láttam a The Father című újdonságot, Anthony Hopkins remeklésével. A filmben három slágerária hallható, ezt a Purcellt éppen Andreas Scholl énekli, továbbá Nadir románca és az elmaradhatatlan Casta diva.
Mi van fiúk, sztárjkoltok, vagy megkukultatok? Azért, mert Corvette egy pillanatra Örkény patkányának képzelte magát, még nem kellene elhagyni ezt a szépséges hajót. Most annyira, de annyira szomorú vagyok, mint ez a Bach korál, amely felcsendül a tihanyi orgonán.
Ez a Scholl féle felvétel felülmúlhatatlan. Purcell zseniális, ilyet írni 1691-ben, tényleg hajlamos az ember arra gondolni, hogy ez az időszak volt a zene csúcsa.
Azt, hogy Purcell mennyire zseniális, mi sem bizonyítja jobban, mint az általad idézett utolsó felvétel, amely elképesztően expresszív, nyilván nem annyira professzionális, mint a Scholl-féle felvétel, de hátborzongatóan kifejező. Ahogy nézem a hegedűsöket, meglepődöm a vonókezelésükön. Megboldogult gyermekkoromban, amikor hegedülni tanultam, mintha fordítva kellett volna tartanom a vonót. Persze lehet, hogy rosszul emlékszem, régen volt, talán igaz sem volt.
Van ebből egy hardcore változat is. Egy percig nagyon érdekes és izgalmas, kár, hogy a végére teljesen széthullik. A hangszerkezelésre különösen érdemes odafigyelni.
Mekkora jó zene.
Andreas Scholl tudja ezt nagyon jól énekelni.

A művész itt arról énekel, hogy ilyen hideg áprilist a nagyanyja se látott. Kifejező.
Purcell Cold Song Sytse Buwalda
Itt egy kis sziciliána Dieudonné Raick-től (1703 - 1764), aki egy belga pap és zenész, orgonista volt. A mű csembalóra íródott, de remekül hangzik a Zamárdi orgonán.
Ez azért így hamis megállapítás; Savall is, és Lislevand is, együtt is meg külön-külön is, iskolateremtő lett, a kabátujjukból tucatszám bújtak elő olyan régizene együttesek, amikről itthon álmodozhatunk max. Nyilván, volt, amikor külön dolgoztak.
De hol a túlzott liberlizmus a régizenében?
Az Improvisando a la Pandolfo?
Vagy a pucér balettek?
Vagy egy szokatlan ritmus?
Vagy a motor az operában?
Lehet hallgatni finom, Magyarországon megjelent lemezeket, azokon nem fog felszaladni a szemöldök, az biztos.
Amúgy, a népítélet, hosszú távon, valóban kiveti azt, ami nem jó; és egy kis avantgardba még nem rokkant bele egy egész ország ízlése.
Az itthoni oktatásba, az már egy rázósabb téma.
Na látod, éppen erről beszélek. MIndenki a saját szájaíze szerint értelmez, ráadásul egyesek meg vannak győződve arról, hogy csak a saját elképzelésük az egyedül üdvözítő út. Egyben biztos vagyok: aki annyira kirekesztő, hogy képes meg sem hallgatni a másikat, annak biztosan nincsen igaza. Tehát ez végülis segítség: se Savall, se Lislevand. Ezt a két embert már ki lehet pipálni.
Persze, én kiváncsi vagyok mindig, hogy te miért igen, vagy miért nem, de először meghallgatom ezt az ominózus lemezt.
Én kérlek végighallgattam kb. egy éve. Aztán meghallgattam még egyszer, végül töröltem a háttértárból. Ha kíváncsi vagy rá, hogy miért tettem így, majd jelezd!
Azzal semmi baj, hogy mindenki megy a saját feje és füle után. Szesztay Zsolt tanár úr mondogatta mindig a szolfézsos növendékeinek, hogy "támaszkodjanak a fülükre, hisz az úgyis bot".
Ami a régizenei liberalizmust illeti, ez nem annyira igaz. A szakma kiveti magából az oda nem illőket. Chord írt már a Savall-Lislevand nézeteltérésről. Gondolj bele, hogy ez a két pali amúgy egyívású, és ennek ellenére nem hallgatja meg az egyik a másikat, mert szerinte az, amit a másik csinál, egyszerűen zeneileg vállalhatatlan.
Csak a tudatlanság könyököl, a tudás nem. Azért nincs a fő helyeken. Egészen addig így lesz, míg a tudást meg nem keresik és helyet nem adnak neki. Addig meg a nagy semmi :))
"Megvennéd azt a lemezt?" Hát hallgasd végig, aztán ha tetszik, és nemcsak hallgatni, hanem szagolgatni és fogdosni is akarod, akkor vegyed meg. Általánosságban pedig úgy látom, hogy a régizenében is eluralkodott a liberális felfogás, minden előadó saját maga értelmez és interpretál, szóval nem kell ide nagy szakértelem, mindenki azt hallgatja és veszi, ami tetszik neki. Te különben is eléggé bízol magadban és az értékítéletedben, nem kell neked segítség.
Nem csak nálunk nagy a tájékozatlanság, mindenütt az. És kb. mindenütt olyanok írnak ajánlókat, mint akiktől te magad is oly nagyon írtózol. Magyarországon van direkte zenekritika oktatás? Van. Mióta? Pár éve. A zeneszerzők kényszerítették ki, mert elegük lett a szakmaiatlan hozzászólásokból. Figyelem! A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság már 1993-óta létezik. Hát így végezték ők a munkájukat. Ilyen szarul.
Szóval jött egy jó ötlet, hogy lendítsünk a hazai zenetudományi életen, de ahogy elnézem, ezt is sikerült zátonyra futtatni jó magyar szokás szerint. Nézzük már meg, hogy kik oktatják napjainkban a ZAK-on a jövő muzikológusait! Pár kivétellel az összes oktató szimpla bölcsész. Hárman szereztek zongora diplomát a 80-as években (a CV-ék alapján egyik sem folytatta tovább a hangszeres karrierjét), egy fő szerzett gordonka diplomát (őt sem hallhattuk még hangszeren játszani), a többi max. csak belekezdett egy hangszer tanulásába, viszont diplomáig már nem jutottak el. Összefoglalva: hazánkban a zenetudományi képzés a hangszerekhez alapvetően nem értő, azokon professzionális szinten játszani nem tudó, vagy azokkal már aktív kapcsolatot nem ápoló pályaelhagyók és pályamódosítók monopóliuma lett. :) Én pl. nem tudom elhinni azt a fúvós hangszeres zenekritikát, amelyet egy zongorázni is alig tudó, amúgy PhD fokozattal rendelkező állítólagos tanár írt. A fogfúrást sem bízom a zöldségesre, majd pont a zenekritikák esetén fogok kivételt tenni?
Denálunkmértnincsilyen.
Szimplán és őszintén irigy vagyok.
Igen, Corvette arra gondolt, hogy kit kellene megkérdezni, nemhogy itt, de egyáltalán Magyarországon.... merthogy még mindig rendkívül vészes a tájékozatlanság, annyira, hogy pl. egy ZAK tanár 'szakértő' véleményét, a pudvás és avítt régi lemezeivel, meg a 1968-ban kiadott tankönyveivel, meg az 1981-es publikációjával, én nehezebben fogadnám el, mint az övét.
Ez esetben nem nehéz a döntés: nem létezik semmilyen más előadása ennek a műnek tudtommal (hacsak nem ez: https://www.youtube.com/watch?v=FDRXTfjfZZY). A hitelességet nehéz itt firtatni, valaki összeszerkesztette más Vivaldi-művekből, modern klarinétra, ami Vivaldi idejében nem létezett. Ezért is érdekelne, hogy a Vivaldi korabeli klarinétból, bármi is volt az, mit lehetne kihozni hasonlóképpen, vagy deklaráltan létező versenymű átiratban. Az is érthető, valaki tágítani kívánja a repertoárját egy olyan hangszeren, aminek nem szédítően gazdag a szólóirodalma. Nekem működik ez a lemez, szép játék, a nyafogásaim ellenére, biztos hogy meg fogom hallgatni.
Te megvennéd azt a lemezt? Szerinted megéri az árát? Jól járnál vele? Előrébb mozdítná az ízlésed alakulását? Értelmes időtöltésnek számítana, ha kiszakítanál rá az életedből pár órát? Vagy létezik ennél korszerűbb és hitelesebb előadás is? Szerintem ezek nagyon fontos kérdések egy komolyzene-rajongó számára. A térképen nem könnyű tájékozódni. Előbb vagy utóbb minden fórumozó segítségre szorul. Még én is. :)
Szóval, megvennéd azt a lemezt? :)
Szerintem el tudod dönteni magadtól is, hogy kell-e neked az a lemez, ami nem jelenti persze azt, hogy nem érdekel mások véleménye.
Kit kérdezzek a fórumról szerinted? Te kinek a szavában bíznál meg?
Jól látom, hogy ez nem egy meglévő concertóban a szólóhangszer lecserélése klarinétra, hanem Tarkmann állította össze őket Vivaldi áriákból (ami persze magától Vivalditól sem idegen). Ez nem túl nagy baj, mert Vivaldi végülis minden műfajban hasonlóan gondolkodott. Érdekes kísérlet, mindenképpen. És nem is mindig az énekhangot viszi a klarinét, hanem van úgy, hogy az obligatót. Az Adagio-ban itt most a "Mentre dormi" hallható éppen, és szép játék igaz, de több varázslat, több izgalom is rejlik ebben. Merészebb dinamika, a kis- és nagyszekund súrlódások lehetnének fogcsikorgatóbbak, több, markánsabb püm-püm alulról, ilyesmik. Persze lehet, hogy nem az áriát akarták itt visszaadni, "csak" egy lassú tételt csinálni. Mindegy, akkor is. Az viszont jó, hogy a klarinét nem uralja a terepet a kelleténél jobban, szépen összedolgoznak. Különlegesség mindenképpen, és annak semmiképpen sem öncélú. Kíváncsi lennék, egy Vivaldi-korabeli klarinétra mit lehetne összehozni. (p.s. viszont lehet nem árt ha egy szakértőt is megkérdezel :)
Nagyon szép intonáció. Neha nem tudni, az ének vagy a hangszer szól...
Kedvenc szerző, kedvenc kézirat.
Manuscript Torino | Se vrai secours |
Nekem a türelmem határait feszegették...azért emlegettem a gőzkazánpiszkálót... de írhattam volna redőnyhúzót is...
Felesleges. Pár sor a műről:
A szerző: Jacob Ter Veldhuis, 1951
A hivatkozott nóta ebben a sorozatban helyezkedik el:
CITIES CHANGE THE SONGS OF BIRDS
3 urban songs
Duration: 8:40
harp & soundtrack
piano & soundtrack
1. LYING PIECE OF SHIT 2’09’’
2. FROM THE TIME SHE WAS A BABY 3’30’’
3. THAT’S IT YOUR HONOUR 2’52’’
written for Lavinia Meijer with financial support from the FPK based on speech from homeless and drug addicted women in NYC.
The recordings are by Uno Alexander Vesje, from his new album.
A szöveget nem egy színésznő mondja, hanem egy drogfüggő. A bemutató egy nemzetközi hárfás konferencián volt. A zenészek jelentős része kivonult a tétel alatt. Ők ebben már nem akartak részt venni. A szerző és az előadó ezt sikerként könyvelte el. A mű amúgy egy, a zenei határok kérdéseit feszegető szekció keretében hangzott el. Asszem.
Ő meg nevet! Rajtad.
(Blaha Lujza)

De..már keresem a gőzkazánpiszkálót :)
Hát lehet, hogy megbotránkoztatt amit mondok, de nekem Lawrence King nem elég király. Halvány a játéka, az ütemeknek nincs eleje-vége, nincsenek hangsúlyai, dinamikája. ( Nem erre a linkedre mondom, hanem általában ) . A hárfa nálam központi kérdés :)
Mi európaiak mára már elfelejtettük, mi is az. Langyos, szellőnél alig hangosabb finom érintések halmaza...a ritmust, dinamikát majd a zenekar intézi..
De :
Ha a hárfa a SZÓLÓHANGSZER, a zenének a hárfából kell jönnie. A ritmusnak is, meg a dinamikának is. King-nek nincsen ilyen. ( nem csak ez a darab ) Ha kusza hangok halmaza egy mű, dinamikának akkor is kell lennie.
Bocs a zenéért, de illusztrálnom kell, hogy miről beszélek.
Értsem úgy, hogy nem hat rád inspirárólag ez a zene?
ÓÓ, mennyire elegem van ebből... mocskos szájú exzsaru...amerikai subkult...de hát ezt választjuk..mi vagyunk impotensek.
Itt jól hallható a hárfa? Remélem, hogy igen.
Cities Change the Songs of Birds - I. Lying Piece of Shit · Uno Vesje · Jacob Ter Vedhuis
Végre egy Vivaldi szakértő! Ki is használnám a remek alkalmat és megkérdezném, hogy ez itt, ezzel a hangszerrel és zenei megformálással vállalható-e? Rohanjak a boltba megvenni az albumot, vagy ne rohanjak? Ez itt a kérdés.

Rendkívül vérszegény a hárfa ebbe a darabba, szerintem. Az, hogy néhol lehet hallani (minél jobb a hifi, annál jobban), még nem teszi alkalmassá ide. Gazdag tónusú, telt, ha kell hosszan kitartott, reszelős húr, nehezen nélkülözhető. Az Adagio-t nagyon szépen játsszák, benne van a 39 fokos fülledt nyári rét a kitörni készülő vihar fojtott levegőjével. Nem véletlenül, itt nem bízták a hárfára a szólót.
Na látod :) Hallani a hárfát. A hölty ugyan feleannyit se tud, mint az a kis préri virágszála...de legalább hallani :)
Jaj de rossz hangulatunkban vagyunk ma este! Hallgass egy kis Glasst!
Fehér gallér...na hiszen... szólnia kell annak a hárfának, akkor hangszer.. ( 4:20-tól )
Amit a mai európai gyakorlat hárfázás címén csinál, az vicc.
Én mondtam, hogy fejhallgatósok előnyben. Komoly cuccal gyönyörűen hallható minden szólam, egy kicsit sem kell hozzá erőlködni. Tudom. :)
Ezt a furcsaságot hol találtad? Valami társas körúton botlottál bele? Ilyet hallgattattak veletek a turisztikai gettóban?
Nem hallani a hárfát. Pedig hallani kell a fő szólamot, .....és nézd , lehet is, csak akarni kell.
Vivaldi: The Four Seasons for Harp and Orchestra - Spring
Így se hallottam még. Amúgy nem rossz. Fejhallgatósok előnyben. A Telarc köztudottan óriási dinamikaátfogással dolgozik. Van bónusz is a lemezen. Egy J.S Bach lant szvit. Lehagyhatták volna...

Ritka idegesítő ez a zene.
A tökéletes zenei avantgarde, 1594.
Csak haladóknak.
Majd szóljatok, ha Magyarországon játsszák....

Ez a lemez is most érkezett.
Fantasztikus artwork, fantasztikus játék.
Hiába, Szardínia szigetéről származik Paola, másképp játszik, mint az északi fajta.
Amúgy, megint kiderült, hogy pl. ezt az alanti, egyszerű darabot játszani sokkal nehezebb, mint egy komplikált fúgát. Ez furcsa, de így van.
Az egyik hangszert egy magángyűjtő adta a felvétel erejéig, akinek palotája a Canale Grande-ra néz, Velencében.
És Rolf Lislevanddal tanácskozták meg, hogy a vihuelisták átiratai hogyan szólaljanak meg billentyűsön.
És, Valente vak volt. Illetve, erősen látáskorlátozott. Egy zseniális, decimális alapú, ma is működő lejegyzési renszert dolgozott ki, valószínűleg ezért.

