Kezdődik? Huh! Megnyugodtam. Mennyire szarul hangzott volna, hogy ez nálad a referencia. Jó, hát te ezeket hallgathattad anno. Akkoriban (1984) még erős hiányokat szenvedett a régizene kiadás. Viszont a Cheri Lady-re már csak egy évet kellett várni. :)
Mára azért jobb a helyzet. Handelből is. Mert itt van példának okáért ez az előadás:
Handel: Organ Concerto HWV 309, Op. 7 No. 4 in D minor 01. Adagio & Organo ad libitum
A második tétel ismerős lehet máshonnan is.
Concerti per l'organo ed alti stromenti in D Minor, No. 4, HWV 309, Op. 7: II. Allegro
Mondjuk ez az a lemez, amelyen úgy játsszák Handelt orgonán, hogy meg bírom hallgatni. A többiek...Hagyjuk! Fostenger vesz minket körül, csoda, hogy nem fúlunk belé.
Sweelinck nagyon jó. Általában kihagyják belőle a pontos ritmust és ezzel haza is vágják. Ez egy orgonista betegség. Azt hiszik, el lehet nagyolni a ritmikát. Sweelinck zenéje pl pont tele van ritmikai ellenpontokkal.
Remélem ez az orgonista jó :)
Se Youtube, se semmi. Hihetetlen. De jó az album.
Egy zeneileg hibátlan album. És ha ezt mondják nekem, hogy Xenia Löffler játszik rajta, én elhiszem. Most kivételesen Luise Haugk muzsikál nekünk.
Minden műsorszám nagyon jó. Feltétlen ajánlott a meghallgatása.
Úgyértem a nádasok talán vmi szélsapkás dologba fújnak, vagyis nem érnek a nádhoz... néha az az érzésem, ...
Szerintem az intonáció nem okozhat gondot. De az is lehet, hogy tévedek. Szal fogalmam sincs róla.
Jean De Castro. Sok darabját ismerem, mindig van benne eredeti.
Égen-földön nem találni tőle semmit. Ami van, az meg sovány. Mindegy, azért érdemes tudni róla. Egy cd van, ami csak-csak róla szól.
Corvette, ezeken a sípokon mennyire nehéz az intonáció?
Chord, ezt a csembalót neked hangolták. Nem temperált, de nem is csúnya :)
Úgy látom, hogy nektek aztán harangoztak. :) A nagy fejtegetésben végül oda lehet jutni, hogy nincs is régizene, meg újzene, hanem a választóvonal a jó zene és a rossz zene között van. Próbáltam valami szörnyűségeset linkelni, hogy helyesek legyenek az arányok, remélem, hogy sikerült.
Amúgy, jut eszembe, az arte-n van egy nagyon érdekes Bach János passió. Ez a felvétel a Covid igézetében született, és a korálok kivételével mindent egy szólista (evangélista) énekel, egy kis orgona, és ütős kisérettel. Szerintem fölöttébb érdekes, és szuggesztív előadás, érdemes belehallgatni. Az előadást egy Kuhnau motetta vezeti be, hát az hátborzongatóan szép.
Óvatosan ezzel a ZAK dologgal, mert könnyen öngól lehet belőle. Ti. az a fagottverseny pont, hogy a ZAK jelenlegi elvárásai szerint lett feljátszva. Ebben aztán tényleg semmi régizenés nincs. Ez egy végletesen modern előadás, histórikus hangszerparkkal kivitelezve. Berkhout soha nem merészkedett volna el ilyen messzire, de még Azzolini sem, pedig hát ő aztán igazán nem egy félős típus.
Whelan inkább modern hangszeres semmint histórikus. Innen a szélsőséges dinamika használata.
Összegezve: ez a lemez azért tetszik neked annyira, mert nem histórikus. Ha ilyen előadásokat akarsz hallani, ülje be a ZAK tanszaki hangversenyeire. :)
Köszönöm a beszámolókat.
Jómagam, valami olyasmit vettem észre, amely jóval fontosabb, mint a játék- meg az éneklés-technikai dolgok; ezek egy ZAK felvételinél döntőek lehetnek, vagy egy Bach előadáson, ahol a struktúra-orientáltság kikényszeríti a magas fokú robotikát.
De ez Vivaldi. Ez más zene.
Ahol furcsán sokrétű mélységek nyílhatnak meg. És újak. Ez a lényeg.
Van ilyen interpretáció?, ja, vannak erősebb torkú énekesek meg virtuózabb zenészek. De mélységbe-menéssel, ők valami nagyon különlegeset raktak le az asztalra.
Ezeket én mind ismertem. És mégis odaragasztott; van az egész lemezben valami, ami nagyon tetszik. Nem tudom, mi. Mert nem elsőre lenyűgöző énekhang. És nincs különösebb virtuozitás, 500-szor díszesebb előadás is könnyen akad. De van valami a ráközelítésben, ami fontos.
Még gyúrok kicsit, hogy rájöjjek, hogy mi.
Nekem is a kamaraegyüttes tetszik igazán. De Lea is jó.
Hosszú sorokban példákkal igazolod fentebb, ami sajna a számomra évek ( évtizedek ) óta világos: hogy kizárólag pénz kell egy iléyen cd-t megcsinálni. Valakinek volt pénze, és akart egy cd-t csinálni. Jó, de mi ebben az új ?
Ami meglepő az az, hogy nem is rossz ( sőt, kifejetetten jó ) a cd. Adjunk hálát az égnek érte. A világot ( beleértve a zenei világot ) nem az eszmények vezetik a huszadik század közepe óta .Igaz, addig se voltak valami nagy helyzetben, de akkor tűntek el az utolsó maradványai annak, hogy az életben az eszmények is kapjanak némi helyet.
Ami jó, az jó. A probléma inkább az, hogy ez a sztárolás-orientált megvezetősdi minden kiadást óriásnak hirdet. De nincsenek óriások, inkább sok jó zenész van. A sztárolás káros. sok jó zene kell sok helyszínen. A mai zenekultúra már meghaladta ezta sztárolósdit. Éppen ez a régizene egyik vonzereje. Ez a sztár-hókuszpókusz egy elavult cirkusz. Nem valódi.
Kicsit felelőtlen volt az invitálás...:)
Akkor hallgassunk bele ismét egy kicsit ebbe az albumba!
VIVALDI // 'Juditha triumphans, RV 644: Air Armatae face et anguibus' by Jupiter
Először azt hittem, hogy a nóták tematikájának van valami köze Jupiterhez, ehhez az ókori istenhez, de nem. A zenekart hívják így, amelynek művészeti vezetője és életre hívója Thomas Dunford.
https://en.jupiter-ensemble.com/biography
Az együttes honlapja nem túl informatív a tagokat illetően. Vagy ismered őket arcra, vagy nem. Ha nem, az a te bajod. Meg gondolom, lesz még itt változás bőven a jövőben, kár volna bármit is most, a kezdetek kezdetén felelőtlenül kőbe vésni. Így hirtelenjében nem látok többet ebben az összeállításban, mint egy ad hoc projectet, amelynek főszereplője ráadásul nem is az együttes (!), hanem egy énekes, nevezett Lea Desandre. A tagok névsora csak itt olvasható:
https://outhere-music.com/en/albums/jupiter-alpha550
Kicsit erős a csapat. Méghogy azért álltak össze, mert régóta tolják együtt a zenét különböző előadásokban, és eljött az ideje, hogy végre közösen is letegyék a névjegyüket az asztalra...Blablabla. Egyértelmű, hogy itt az énekes hölgy szekerét tolják (vagy húzzák), és ők csak mint másodlagos szereplők vannak jelen a lemezen. Sajna. Valakinek nagyon fontos volt, hogy ez az amúgy nem rossz énekes balerína kijöjjön ezzel a lemezzel (sicc!), és én jobban örültem volna, ha a teljes lemez róla szól, nem csak a 60 százaléka, mert akkor kiderült volna, hogy 60 percre már nem tudja lekötni a figyelmet. Aki ezt a pár áriát meghallgatja tőle, nagyjából képbe kerül a képességeit és gyengeségeit illetően. Többet elvárni tőle...? Majd a jövő eldönti.
Ez a hivatalos trailer, ez a Air Armatae face et anguibus c. ária nem pont így csendül fel a lemezen. Ott, a korongon, a barázdák,vagy ha úgy jobban tetszik, a nullák és egyek halmazában, sokkal jobban érthetők a kiénekelt hangok, bár azért még így is piszkosul kellett hegyeznem a fülemet, hogy követni tudjam őt a futamokban.
Miért kellett ez a vacak videó? Nem értem. Az énekesről ordít, hogy tök fáradt, ha jön egy nehezebb futam behunyja a szemét, nehogy elrontsa, vezényelget magának...Hát akkor miért van van ott Dunford? Miért sasol mindenkit és jelzi egész testével pillanatról pillanatra, hogy minek kellene történnie? Az elhelyezkedéséből és a mozdulataiból egyértelmű, hogy rá kellene figyelni, viszont az énekes teljesen a saját útját járja és nagyjából kész csoda, hogy az ária végére együtt érkeznek meg. Ahányszor meghallgatom ezt a felvételt, mindig szurkolok Leának, nehogy elveszítsék őt egy Lepsény felé vivő kanyarban. Nem egy szerencsés előadás ez, és kifejezetten rossz fényt vet a lemezre is. Aki nem hallja ki a futamok hibáit és a rossz helyre pozícionált hangokat, akinek nem tűnik fel a technikai küzdelem, az hallgassa meg ezt az áriát,
https://www.youtube.com/watch?v=rXmF6h3Yd_A
majd játssza le újból az alphás felvételt. Ugye-ugye, mennyivel másabb Fagioli?
Kérem, lehet így is énekelni, és több tucatnyian vannak a világon, akik ezt a minőséget bármikor hozzák. Csak a legutóbbi Vespron mit énekeltek már össze a szólisták! Ehhez a társasághoz nem lesz könnyű Lea Desandrenak csatlakozni.
" She was invited to perform alongside prestigious conductors and musicians such as William Christie, Sir John Elliot Gardiner, Jordi Savall, Raphaël Pichon, Christophe Rousset, Marc Minkowski, Fabio Biondi, Leonardo Garcia Alarcon or Emmanuelle Haïm; as well as renowned stage directors: Barrie Kosky, Jan Lauwers, Jean-Yves Ruf, Aurélien Bory, Jean Bellorini".
Ez így szép leírva, és bizonyára nyomós oka volt annak, hogy ezek a zenészek meghívták magukhoz Leat énekelni. Viszont nem tudom nem észrevenni, hogy ennek a lassú tételekben rendkívűl muzikális ifjú tehetségnek alig vannak mélyei, és ami talán még szembetűnőbb: a hangjának nincs koncerttermet betöltő képessége. Ki hallotta már Bartoli Gluck 2001-es albumát?
https://www.youtube.com/watch?v=OO8aFGQNGz8
Ez tipikusan egy stúdiós felvétel. Itt úgy énekel Bartoli, ahogy koncerttermi körülmények között képtelenség, mert a pianokat talán már az első sorokban sem lehetne hallani. Csak hát Bartoliról tudjuk, hogy ha kiengedi a hangját, akkor a csillár is bellibben egy picit, Desandreről meg egyelőre nincs ilyen információ. Én nem lepődnék meg, ha az ifjú hölgy a késöbbiekben is csak a stúdiós lemezekre gyúrna. Itt, ezen a Vivaldi lemezen, nagyon kellett neki a mikrofon a szája elé.
Ez az ária azért megérdemel egy biccentést:
youtu.be/sY9FdzQBYLc
A kamaraegyüttes viszont zseniális, és ha nincs az a 3 versenymű az albumon, akkor nagyon szomorú lennék. Így azonban fülig ér a szám és nem győzök betelni velük. És mivel fájlból hallgatok zenét, megtehetem azt is, hogy dobjam az összes áriás részt, és csak a versenyműveket tartsam meg. A hiányzó részekből úgyis bőven el vagyok látva itthon számomra sokkal tetszetősebb kiadásokkal.
UI: András haveroddal nagyon ráragadtatok erre az ifjú hölgyre. Én nem értelek benneteket, de hát ti tudjátok.
Hozzám most jutott el ez a lemez, már volt szó róla.
Szeretném megint a véleményeteket, ha vannak.
Bemásolni is lehet, én nem találtam meg.
Hogy mit össze szövegelünk itt kilométerszám... :)
meghallgattam a Gidon Kremer-Martha Argerich koncertfelvételt.
Kossuth díja annak van, akinek adják! Zeneakadémiai tanár az lesz, akit azzá kineveznek! Énekelni pedig az tud, akinek megvannak az adottságai hozzá, és megtanulta használni azokat. .. Simándi egy korszak kegyeltje volt, és pont. Akik ma lelkesednek érte, azoknak jó része sose látta - hallotta színpadon, csak követik a trendet!
Köszönöm. :) Addig is, amíg megtalálom, kedvenc radiológusomat hallgatom.
Az operett tőlem is nagyon távol áll. Vagyunk ezzel még így páran.
Ellenben találtam egy nagyon jó orgonás lemezt. Én a helyedben lehajolnék érte.
Témánál vagyunk. De ki az a Kocsis Zoltán?
Kemény vagy, mint a vídia!
Viszont hátrább az agarakkal! Kocsis Zoltán pl. Kálmán Imre szerzeményeit kifejezetten dícsérte.
Ja, Kossuth díjas. De ez mit bizonyít? És igazad van, randomszerűen van néhány tiszta hangja is.
Azért nem minden hangja hamis, de kétségtelenül van benne valami, ami miatt nem jó hallgatni őt. Ehhez képest Kossuth-díjas, és zeneakadémiai tanár... Azért örülök, hogy van más is, aki nem bírja hallgatni Simándyt, sosem értettem, hogy miért sztárolja mindenki, pedig iszonyúan modoros, és alulról mászik fel a hangokra, ha kell, ha nem.
Na ja, a másik kedvenc. Úgy kezdtem a jegyrendelést minden évben, hogy kihúztam az összes előadást, amelyen Kiss B. Attila énekelt. Úristen, egy énekes, aki képtelen tiszta hangon énekelni, minden hamis, hamis és hamis. Mindig azt gondoltam, hogy erről nem ő tehet, hanem az az énektanár, aki nem tanácsolta el az első óra után a pályáról. Messze, nagyon messzire. Az ilyen énektanárokat kellene halálra ítélni. Természetesen a mellkassebészekkel együtt, ha lenne halálítélet. Mindenesetre nagyon megkönnyebbültem, amikor Kiss B. áttette székhelyét az Operettbe. Szenvedjen tőle az a közönség, megérdemli.
Hát igen, Ilosfalvy hangilag egy másik univerzum.
De ha már így belemelegedtünk, nem mehetünk el szó nélkül emellett az előadás mellett. Az MMA hivatalos Youtube csatornájáról van. Még a karmester is tapsol neki.
Igen, én úgy mondanám hogy eredeti. Van benne eredeti.
A sztereotip előadástengerben az eredeti mindig hordoz valami VALÓDIT, Még akkor is, ha nyers kissé, mint az előbbi Tomkins anthemben.
Sokkal inkább eredetit, mint egy tökéletes, de sztereotip előadást !
Hát mondd meg, mi a bajod ezzel? Egymásra talált a nyomorult és tehetségtelen olasz-epigon Erkel zenéje a bálványként imádott nagy hőstenorunkkal. Ez kell a Magyarnak!!
Bátorkodom megjegyezni, hogy még ezt a vacak áriát is lehet sokkal normálisabban énekelni, ráadásul a Simándyval jegyzett korban volt egy világklasszis hőstenorunk is, akit úgy hívtak, hogy Ilosfalvy Róbert. Az ő szájából még a Hazám-hazám is elfogadhatóan hangzik.
De most és itt, azonnal önkritikát is gyakorlok. Nem lehet ez az ária annyira rossz, ha még a nagy Placido Domingo is műsorra tűzte. Figyeljük csak meg, hogy Domingónk hogyan küzd meg a széllel, és a veretes magyar szavakkal. Hát nem csodálatos?
Ez a Lea lány, azért nagyon különleges.
Valami van ott a Christie kastélyában; valami olyan új szellemiség, amit a Barricades lemezen is érzek.
Aztán, lehet, hogy szimplán arról van szó, hogy fiatalok, és másmilyen lendülettel bírnak.
Énszerintem, egyenesen nem rossz. Mai hallgatással sem, így, 100 év után is.
Annyi a nagy titok, hogy ne legyen az első észlelésed a bejövő zenéből az a művi direkt-remegtetés, ál-érzelmeskedés, amit én konkrétan ki nem állhatok.
Ennél a Vivaldinál nincs gáz, mert annyira finom, hogy azon a határon van, hogy a laikus közönség akár azt is hiheti, hogy a hegedűhang ab ovo ilyen, amikor valamiféle természetes remegés megjelenik a kitartott hangban, akkor is, amikor 'egyenesen' játsszák.
Pedig hát ő volt "A" Bánk bán. Sőt, sokaknak még mindig ő az.
Ez itt érdekes lehet számodra.
Ezt az áriát egyszerűen nem lehet normálisan elénekelni, mert prozódiailag úgy fos, ahogy van. Teljesen szembemegy a magyar nyelv hangsúlyozásával.
Egy életem , egy halálom, de Simándit nem ajánlom.
És mégis mozog a Föld ! Vessenek bár ķövet rám.
Én tudom, hogy jó a Vivaldi. De, hogy te mit fogsz kapni ezért a simándis beszólásért a nyugdíjas hölgyektől...Két év akasztást. Minimum!
Jó a Vivaldi.
Auer Lipót nagyon pontosan leírja, mi az, amit nem lehet.
A hangindításba nem vibrálhatsz bele. Ennyi. A többi ízlés dolga.
Főleg a bizonytalan énekesek szeretik ezt semmibe venni. Arra használják a vibratót, hogy a nem túl pontos hangmagasság megállapító - elindító képességüket ( hangszeren is van ilyen ) elbújtassák egy jól lebegő vibratóba. ( Lásd Simándi ..a hideg szó szerint kiráz tőle )
Ez is egy kantáta. Kicsit északabbról. 1983-at írunk.
Telemann - Trauer-Music eines kunsterfahrenen Canarienvogels, TWV 20:37
Nekem senki nem tanított vibrátózást. Nem tartották fontosnak. Én sem forszíroztam a dolgot, sokáig jól elvoltam nélküle. Egyszer aztán kedvet kaptam rá, de akkor is csak a tartott hangok kedvéért. Meg nem tudnám mondani, hogy hogyan képeztem. Egyszerűen csak ott volt, készen. Persze van abban valami fantasztikusan izgalmas, hogy a vibrálást milyen tempóban csinálod. Lehet egészen lassan és gyorsan is. Marco Fornaciari is példásan képezi a hangot. Ebben a Vivaldiban is van vibrátó. Téged zavar? Engem nem. Mert nem tolja túl egy határon. Megmarad ízlésesnek.
Igen, ő a király :)
Szeret-nem szeret....
A vibrato egy ESZKÖZ. Ha jól bánsz vele ( vagyis akkor és ott és annyira ) , jól szolgál. .
Ha nem, nem.
Az állandó vibrató ( ahogy nyúlsz a hangszer felé, már vibrálsz, vagy ahogy nyitod a szádat az éneklésre, már remeg a gégéd ) az maga a zene halála. Mert nincsenek ÁLLANDÓ ESZKÓZÓK. Szögelésre kalapács, ásásra markológép. :)
Lehet, hogy fúvósoknál természetesen és spontán jön a vibrato, de hegedűsöknél ezt a technikát meg kell tanulni. Ez persze nem zárja ki az egyéni jellegzetességet, azt, hogy minden vibrato más és más lesz. Énekeseknél is ez a helyzet, ezt is tanulni kell. Egy gyerek pl. vibrato nélkül énekel. A népdalt is "torokhangon" éneklik, vibrátó nélkül, vagy legalábbis egészen más technikával, mint pl. egy operaénekes.
Kicsikét bocsánat! Enyhén cikinek érzem, hogy nekem kell vibrátó ügyben közbeszólnom, de hát ez van. Magad, uram, ha szolgád nincs! Vibrátó és vibrátó között hatalmas különbségek vannak. A vibrátó helyes használat esetén nem vesz el a műből, ellenkezőleg, gazdagítja a hangzást. A vibrátó pl fúvósoknál teljesen természetes dolog. Abban a pillanatban, hogy helyére rakod a légzéstechnikádat, máris megjelenik. Akarod vagy sem, ott lesz a hangban. Ugyanez van énekhang esetén is. Persze a vibrátót ki lehet kényszeríteni egyéb trükkökkel is, de ezt hamar kiszúrja az ember. Más az amplitudója. Természetellenes és patikamérlegen adagolt.
David Abel vibrátója a fafúvós vibrátót imitálja. Nincs benne semmi tolakodó vagy mesterkélt. Diszkrét és gyönyörű. Éppencsak, hogy jelen van. És a zenei megformálása is top kategória. Ő nem Mága Zoltán, ha feltűnt volna.
Nincs azzal gond, ha valaki valamit nem szeret, de szerinem kár vadítani az olvasóközönséget. Ne legyen vibrátó? Ha valami természetellenes, akkor az az egyenes hang. Sem énekhangon, sem hangszeren képezni nem könnyű dolog. Legalább olyan nehéz, mint direkt hamisan játszani.
Irány Dél.
Nápoly.
Cristofaro Caresana.
Ott ilyen egy kantáta...:)
Van benne craft, nem finomkodják agyon :)) az biztos :))
Egyáltalán nem fárasztó. Sőt, minél öregebb vagy, annál könnyebb, mert a kezed már magától is remeg. Csak ráteszed a hegedűre és már kész a vibrato. Kell még egy jó hosszú , a szokásosnál jóval hosszabb vonó és máris biztos befutó vagy. Ennél már csak a köldökig dekoltázs ütősebb, de hát az életkor függő.
Itt meg annyira szokatlan ez a finom-consort / kocsmahang kontraszt, hogy majdhogynem tetszik.:)
Én nem tudok mit kezdeni ezzel a zenével.
Ez a folyamatos picsogó-vibrátó, ez nagyon devalváló dolog. Nem fárad el az ujjatok ekkora szívmegszakadásnál?
Na, ezért nem szabad zenét tanulni!
Nem megy nekem sajna. Hallom, hogy a zongora géppel van hangolva. Döglött. Semleges. Gépi. Nekem nem megy. ZAK-ról is rendszerint kijövök zongorás estről.. (mielőtt elalszom.)
Utána tudsz nézni, ha érdekel.
Nézzük, milyen egy jó kamarafelvétel! Ilyen:
Beethoven - Violin Sonata No. 10 in G Major, Op. 96: II. Adagio espressivo
Az album 1988-ban jelent meg először. A hangmérnök David Wilson volt. Chordnak ez a név még mond valamit. Wilson ezt megelőzően nem vett fel soha hegedűt, így sokat kellett próbálkoznia a mikrofonbeállítással. A végén egy jó magas létráról belógatta őket és ez hozta meg a sikert. ( Recording: A spaced-pair of Schoeps microphones, driving a vacuum tube line-level amplifier, are used to capture a naturally open, & dynamically accurate sonic presentation ).
Abel Guarnerin játszik, Steinberg egy Hamburg Steinway D zongorán. 2016-ban az Analogue Production gondozásában újra kiadták az albumot, a háttérmunkát a Cohearent Audio hangmérnöke, Kevin Gray végezte. Érdemes rákeresni a stúdió honlapjára. Gray részletesen beszámol a műszerparkjukról, így aki kiváncsi, hogy melyik a világ legjobb D/A konvertere, itt választ is kaphat a kérdésére.
Nekem egy SACD ripp van ebből a kiadványból 24/176,4 kHz felbontásban. Egy élmény a hallgatása. Nekem ma ez volt terítéken. Ki tudja hányadszor...
