13 kutyamacsak 2009-03-30 17:59:19
Sok évvel ezelőtt megadta a sors, hogy a Tosca főszerepében élőben lássam-halljam. Feledhetetlen volt (azóta nem néztem meg a Toscát...). Talán sokan emlékeznek rá - megtudva, hogy Katona Lajos aznap jubilál a Sekrestyés szerepében - tréfából magyarul kezdte énekelni Cavaradossit: "mi csínalsz", persze, Simándy magyar kiejtése jobb volt. De emlékezetes számomra meggyőző színészi játéka, teljesen természetes, az operai manírokat teljesen mellőző alakítása. Ugyancsak felejthetetlen éneklésének ezernyi árnyalata és végtelenül finom dinamikája. Végig piano és pianissimo énekelt (persze, az is teljesen betöltötte az "aprócska" termet, az Erkel színházat. Ebben a környezetben az hogy az az egy, vagy két igazi, "plafonemelgető" forte igazán nagyot szólt... Nagy szerencsénk, hogy kortársai lehetünk, láthatjuk és hallhatjuk, és az is, hogy olyan sok lemeze és DVDje van. A számtalan fantasztikus alakításból még hadd emeljek ki kettőt: Don Carlost, Verdi egyik legproblematikusabb tenorszerepét, és Offenbach Hoffmanját. Mindkettő utolérhetetlen remeklés. Amúgy hallottam tőle filmen Almavivát, a sok koloratúrával, meg Marcello-t (a Met születésnapján) Pavarottival, meg... meg... és persze zarzuelát, és a Malaguenát.
Sok évvel ezelőtt megadta a sors, hogy a Tosca főszerepében élőben lássam-halljam. Feledhetetlen volt (azóta nem néztem meg a Toscát...). Talán sokan emlékeznek rá - megtudva, hogy Katona Lajos aznap jubilál a Sekrestyés szerepében - tréfából magyarul kezdte énekelni Cavaradossit: "mi csínalsz", persze, Simándy magyar kiejtése jobb volt. De emlékezetes számomra meggyőző színészi játéka, teljesen természetes, az operai manírokat teljesen mellőző alakítása. Ugyancsak felejthetetlen éneklésének ezernyi árnyalata és végtelenül finom dinamikája. Végig piano és pianissimo énekelt (persze, az is teljesen betöltötte az "aprócska" termet, az Erkel színházat. Ebben a környezetben az hogy az az egy, vagy két igazi, "plafonemelgető" forte igazán nagyot szólt... Nagy szerencsénk, hogy kortársai lehetünk, láthatjuk és hallhatjuk, és az is, hogy olyan sok lemeze és DVDje van. A számtalan fantasztikus alakításból még hadd emeljek ki kettőt: Don Carlost, Verdi egyik legproblematikusabb tenorszerepét, és Offenbach Hoffmanját. Mindkettő utolérhetetlen remeklés. Amúgy hallottam tőle filmen Almavivát, a sok koloratúrával, meg Marcello-t (a Met születésnapján) Pavarottival, meg... meg... és persze zarzuelát, és a Malaguenát.
12 tiramisu 2009-03-29 00:39:19 [Válasz erre: 9 Búbánat 2009-02-26 20:59:06]
Csodálkozom Boros Attilán, hogy csodálkozott Domingo operett "alakitásán"! Hát sosem hallotta, hogy D. szülei híres zarzuela -- "spanyol operett"-énekesek voltak , és ő maga is már 16 évesen, sőt már kisgyerekként is fellépett ebben a népszerű műfajban? Ejnye-ejnye Attila !
Csodálkozom Boros Attilán, hogy csodálkozott Domingo operett "alakitásán"! Hát sosem hallotta, hogy D. szülei híres zarzuela -- "spanyol operett"-énekesek voltak , és ő maga is már 16 évesen, sőt már kisgyerekként is fellépett ebben a népszerű műfajban? Ejnye-ejnye Attila !
11 Búbánat 2009-03-28 22:52:15
Pécs és Budapest ad otthont a Placido Domingo által 1993-ban alapított Operalia Nemzetközi Énekversenynek. Csütörtökön PÉcsett, tegnap pedig Budapesten járt a verseny igazgatója, Lucienne Tell, Placido Domingót pedig fia, Alvaro Domingo képviselte, akik bejelentették: a 175 ezer dolláros összdíjazású nemzetközi énekverseny elő- és középdöntőit Pécsett a Nemzeti Színházban rendezik július 25-től, az augusztus 1-jei döntőnek pedig a budapesti Magyar Állami Operaház ad otthont. Október óta lehetett jelentkezni az idei megmérettetésre, eddig 1.400-an küldtek be anyagot (több mint ötvenen Magyarországról), közülük választják ki azt a negyven énekest, aki részt vehet a pécsi középdöntőben, a budapesti döntőbe pedig 12-en jutnak tovább.
Pécs és Budapest ad otthont a Placido Domingo által 1993-ban alapított Operalia Nemzetközi Énekversenynek. Csütörtökön PÉcsett, tegnap pedig Budapesten járt a verseny igazgatója, Lucienne Tell, Placido Domingót pedig fia, Alvaro Domingo képviselte, akik bejelentették: a 175 ezer dolláros összdíjazású nemzetközi énekverseny elő- és középdöntőit Pécsett a Nemzeti Színházban rendezik július 25-től, az augusztus 1-jei döntőnek pedig a budapesti Magyar Állami Operaház ad otthont. Október óta lehetett jelentkezni az idei megmérettetésre, eddig 1.400-an küldtek be anyagot (több mint ötvenen Magyarországról), közülük választják ki azt a negyven énekest, aki részt vehet a pécsi középdöntőben, a budapesti döntőbe pedig 12-en jutnak tovább.
10 Speranza 2009-02-26 21:20:08 [Válasz erre: 9 Búbánat 2009-02-26 20:59:06]
Domingo remek operettalbumot is készített Julius Rudel vezényléetével, melyen többek közt rajta van a Daniló belépője is a Víg özvegyből, de a Mondd meg hogy imádom a pesti nőket, a Hej cigány és a Vágyom egy nő után is - persze németül. Egyébként ha már elénekelte Danilovics Daniló szerepét, felvehetné még repertoárjára a Denevér Eisensteinjét is - biztosan remek lenne.
Domingo remek operettalbumot is készített Julius Rudel vezényléetével, melyen többek közt rajta van a Daniló belépője is a Víg özvegyből, de a Mondd meg hogy imádom a pesti nőket, a Hej cigány és a Vágyom egy nő után is - persze németül. Egyébként ha már elénekelte Danilovics Daniló szerepét, felvehetné még repertoárjára a Denevér Eisensteinjét is - biztosan remek lenne.
9 Búbánat 2009-02-26 20:59:06
Boros Attila, a rádióközvetítés vezetője, teljesen belelkesedett, látva-hallva Domingó Danilovics Daniló alakítását - abban a Víg özvegyben, melyet a MET mutatott be a kilencvenes években. A „bonviván” partnereként, Glavary Hanna szerepében, a szintén már nem fiatal Frederica von Stade "primadonnáskodott"; a szerkesztő-műsorvezető a szünetben és az előadás végeztével úgy fogalmazott, hogy addig fogalma sem volt róla, hogy Domingó ilyen mesterségbeli tudással rendelkezik, mármint, hogy képes színpadon operettben is teljes értékű alakítást nyújtani és ebben illúziót kelteni a hallgató-közönség számára. Saját bevallása szerint magát a darabot is akkor fedezte fel számára, mint igényes, operai nehézségű alkotást, egészen odavolt az első felvonás fináléjától és a második felvonás teljes, olykor drámaiságot sem nélkülöző zenéjétől, az operaszínpad két nagy csillagától, akik akkor éppen egy világsikerű operettben hódítottak és bódítottak… Domingó nem statikus szerepre kárhoztatott, hanem lehetősége volt színészi vénáját is megcsillogtatni a bonviván- szerepkörben. A helyszínen az óriási ovációk tehát egyszerre szóltak Domingó karizmatikus személyének, ragyogó énekhangjának, elbűvölő és elegáns megformálásának, és persze az operaszínpadon, ott a MET-ben is hódító örök, varázslatos Víg özvegynek – s általa magának Lehár Ferencnek! Bízom benne, hogy a nem távoli jövőben DVD-n is megfog jelenni ez a fantasztikus sikerű MET-produkció, és akkor mindnyájan megcsodálhatjuk Domingót egy teljes operettszerepben is…
Boros Attila, a rádióközvetítés vezetője, teljesen belelkesedett, látva-hallva Domingó Danilovics Daniló alakítását - abban a Víg özvegyben, melyet a MET mutatott be a kilencvenes években. A „bonviván” partnereként, Glavary Hanna szerepében, a szintén már nem fiatal Frederica von Stade "primadonnáskodott"; a szerkesztő-műsorvezető a szünetben és az előadás végeztével úgy fogalmazott, hogy addig fogalma sem volt róla, hogy Domingó ilyen mesterségbeli tudással rendelkezik, mármint, hogy képes színpadon operettben is teljes értékű alakítást nyújtani és ebben illúziót kelteni a hallgató-közönség számára. Saját bevallása szerint magát a darabot is akkor fedezte fel számára, mint igényes, operai nehézségű alkotást, egészen odavolt az első felvonás fináléjától és a második felvonás teljes, olykor drámaiságot sem nélkülöző zenéjétől, az operaszínpad két nagy csillagától, akik akkor éppen egy világsikerű operettben hódítottak és bódítottak… Domingó nem statikus szerepre kárhoztatott, hanem lehetősége volt színészi vénáját is megcsillogtatni a bonviván- szerepkörben. A helyszínen az óriási ovációk tehát egyszerre szóltak Domingó karizmatikus személyének, ragyogó énekhangjának, elbűvölő és elegáns megformálásának, és persze az operaszínpadon, ott a MET-ben is hódító örök, varázslatos Víg özvegynek – s általa magának Lehár Ferencnek! Bízom benne, hogy a nem távoli jövőben DVD-n is megfog jelenni ez a fantasztikus sikerű MET-produkció, és akkor mindnyájan megcsodálhatjuk Domingót egy teljes operettszerepben is…
8 -zéta- 2009-02-26 14:47:50 [Válasz erre: 7 Speranza 2009-02-26 14:40:02]
Igazad van, unikum. Vagy két hete a Bartókon, a Muzsikáló délutánban bejátszották vele a Xerxesből a largot. Legnagyobb meglepetésemre, minden frázis végén csinált egy gyönyörű trillát, mint egy vérbeli régizenész. Otthon a tubuson belehallgattam egy-két másik tenorsztár felvételébe, persze egyikük sem csinálta meg...
Igazad van, unikum. Vagy két hete a Bartókon, a Muzsikáló délutánban bejátszották vele a Xerxesből a largot. Legnagyobb meglepetésemre, minden frázis végén csinált egy gyönyörű trillát, mint egy vérbeli régizenész. Otthon a tubuson belehallgattam egy-két másik tenorsztár felvételébe, persze egyikük sem csinálta meg...
7 Speranza 2009-02-26 14:40:02
Domingo - unikum. Egyszeri és megismételhetetlen csodája az opera történetének. Ha azt mondom, ő volt a huszadik század utolsó harmadának legnagyobb tenoristája, még semmit sem mondtam. Ő az egyetemes operatörténet egyik legnagyobb művésze, hangfaji - sőt énekesi megkötés nélkül. Hiszen vezényel is, operát igazgat, s még ki tudja mi minden egyebet csinál. De azért leginkább mégiscsak énekes, ő, sőt énekes-színész, hiszen a matéria nála mindig csak eszköz a jellemábrázolás szolgálatában. Bevallom, nem voltam mindig Domingo-fan, kezdetben Pavarotti, Begonzi és Del Monaco voltak a kedvenc tenorjaim. Domingo egyikükre sem hasonlít, de kicsit mintha ötvözete lenne az utóbbi kettőnek. Ha Bergonzi hajlékony, elegáns frazírozását Del Monaco sötét, baritonális ércfényű tónusába oltanánk, ilyesféle elegyet kapnánk. De Domingo azért egyedüli és utánozhatatlan, mert nem hasonlít egyetlen más tenorsztárhoz sem. Hangját bármelyik felvételén azonnal fel lehet ismerni, a senki másra nem jellemző egyedi tónusáról és énekstílusáról. Saját bevallása szerint sosem volt igazán biztos magas céje, viszont magas regisztere az idő haladtával egyre jobb lett, hangszíne pedig fényesebb. Ha összevetjük ugyanabból az operából készült korábbi és későbbi felvételét, igen sok esetben a későbbi tűnik frissebbnek, fiatalosabbnak, pedig gyakran húsz év a különbség... Diszkográfiája egyedülálló, lenyűgözően széles repertoárja nagy részét lemezre énekelte, sok szerepet kétszer- sőt háromszor is, se szeri se száma a Domingo nevével fémjelzett opera DVD-knek, CD-knek, feketelemezeknek. Nem ismerek még egy tenoristát, akinek szerepköre az egészen könnyed, lírai szerepektől (Nemorino!), a könnyebb spintókon és a francia repertoáron át a legsúlyosabb hőstenor szerepekig ívelne, beleértve Wagner hőseit is! Siegmundot és Parsifalt Bayreuthban is énekelte, Trisztánt pedig jóval túl a hatvanon vette lemezre, s ha nem ismerjük a felvétel dátumát, aligha mondanók meg, hogy egy idősödő énekest hallunk. Múlt szombaton az Adriana Lecouvreur Mauriziójaként hallhatta az egész világ a MET élő rádióközvetítésén. S bár a hang kicsit már fáradt, az egész énekes alakítás mégis szinte a fénykorát idézte. 41 éve. 1968-ban debütált a MET-ben ugyanebben a szerepben, Renata Tebaldi partnereként, Franco Corellit coverolva, de akkor persze már egy ideje pályán volt. Hihetetlen, egyedülálló teljesítmény, hogy 41 évvel később ugyanezt a szerepet ugyanott ismét elénekelte - ráadásul élő rádióközvetítésen! Legjobb szerepeit felsorolni is nehéz lenne, hiszen akkor valamennyit fel kéne sorolni, az pedig elég hosszú lista lenne. Megelégszem azokkal, amelyekben nekem ő az etalon: Des Grieux, Cavaradossi, Canio, Otello, a Luisa Miller Rodolfója, Otello, az Álarcosbál Riccardo/Gustavója, Sámson, Don José, Don Carlos, Hoffmann, Pinkerton, a Gioconda Enzója, a Szicíliai vecsernye Arrigója, etc. etc. Néhány érdekesség: Pár éve a MET-ből közvetített Pikk dámában Hermannként nyűgözött le. Persze tudtam, hogy Domingo az, mégis, ha nem figyelek, azt hittem volna, hogy egy született orosz énekest hallok, annyira jó volt az orosz kiejtése. Az utóbbi években vett repertoárjára olyan szerepeket, mint Alfano Cyranója, Handel Tamerlanoja, vagy a The first emperor címszerepe Tan Dun operájában. De Mozart Idomeneóját is felvették vele, és akkor még nem említettem a rengeteg könnyebb műfajú felvételét, operettek, zarzuelák, olasz és spanyol dalok, tangók, és egyéb könnyűzenei felvételeket. Baritonistaként kezdte, és állítólag baritonszereppel akar visszavonulni is, a hírek szerint jövőre Simon Boccanegrát énekel, egyszóval még mindig tud meglepetést okozni a rajongóinak.
Domingo - unikum. Egyszeri és megismételhetetlen csodája az opera történetének. Ha azt mondom, ő volt a huszadik század utolsó harmadának legnagyobb tenoristája, még semmit sem mondtam. Ő az egyetemes operatörténet egyik legnagyobb művésze, hangfaji - sőt énekesi megkötés nélkül. Hiszen vezényel is, operát igazgat, s még ki tudja mi minden egyebet csinál. De azért leginkább mégiscsak énekes, ő, sőt énekes-színész, hiszen a matéria nála mindig csak eszköz a jellemábrázolás szolgálatában. Bevallom, nem voltam mindig Domingo-fan, kezdetben Pavarotti, Begonzi és Del Monaco voltak a kedvenc tenorjaim. Domingo egyikükre sem hasonlít, de kicsit mintha ötvözete lenne az utóbbi kettőnek. Ha Bergonzi hajlékony, elegáns frazírozását Del Monaco sötét, baritonális ércfényű tónusába oltanánk, ilyesféle elegyet kapnánk. De Domingo azért egyedüli és utánozhatatlan, mert nem hasonlít egyetlen más tenorsztárhoz sem. Hangját bármelyik felvételén azonnal fel lehet ismerni, a senki másra nem jellemző egyedi tónusáról és énekstílusáról. Saját bevallása szerint sosem volt igazán biztos magas céje, viszont magas regisztere az idő haladtával egyre jobb lett, hangszíne pedig fényesebb. Ha összevetjük ugyanabból az operából készült korábbi és későbbi felvételét, igen sok esetben a későbbi tűnik frissebbnek, fiatalosabbnak, pedig gyakran húsz év a különbség... Diszkográfiája egyedülálló, lenyűgözően széles repertoárja nagy részét lemezre énekelte, sok szerepet kétszer- sőt háromszor is, se szeri se száma a Domingo nevével fémjelzett opera DVD-knek, CD-knek, feketelemezeknek. Nem ismerek még egy tenoristát, akinek szerepköre az egészen könnyed, lírai szerepektől (Nemorino!), a könnyebb spintókon és a francia repertoáron át a legsúlyosabb hőstenor szerepekig ívelne, beleértve Wagner hőseit is! Siegmundot és Parsifalt Bayreuthban is énekelte, Trisztánt pedig jóval túl a hatvanon vette lemezre, s ha nem ismerjük a felvétel dátumát, aligha mondanók meg, hogy egy idősödő énekest hallunk. Múlt szombaton az Adriana Lecouvreur Mauriziójaként hallhatta az egész világ a MET élő rádióközvetítésén. S bár a hang kicsit már fáradt, az egész énekes alakítás mégis szinte a fénykorát idézte. 41 éve. 1968-ban debütált a MET-ben ugyanebben a szerepben, Renata Tebaldi partnereként, Franco Corellit coverolva, de akkor persze már egy ideje pályán volt. Hihetetlen, egyedülálló teljesítmény, hogy 41 évvel később ugyanezt a szerepet ugyanott ismét elénekelte - ráadásul élő rádióközvetítésen! Legjobb szerepeit felsorolni is nehéz lenne, hiszen akkor valamennyit fel kéne sorolni, az pedig elég hosszú lista lenne. Megelégszem azokkal, amelyekben nekem ő az etalon: Des Grieux, Cavaradossi, Canio, Otello, a Luisa Miller Rodolfója, Otello, az Álarcosbál Riccardo/Gustavója, Sámson, Don José, Don Carlos, Hoffmann, Pinkerton, a Gioconda Enzója, a Szicíliai vecsernye Arrigója, etc. etc. Néhány érdekesség: Pár éve a MET-ből közvetített Pikk dámában Hermannként nyűgözött le. Persze tudtam, hogy Domingo az, mégis, ha nem figyelek, azt hittem volna, hogy egy született orosz énekest hallok, annyira jó volt az orosz kiejtése. Az utóbbi években vett repertoárjára olyan szerepeket, mint Alfano Cyranója, Handel Tamerlanoja, vagy a The first emperor címszerepe Tan Dun operájában. De Mozart Idomeneóját is felvették vele, és akkor még nem említettem a rengeteg könnyebb műfajú felvételét, operettek, zarzuelák, olasz és spanyol dalok, tangók, és egyéb könnyűzenei felvételeket. Baritonistaként kezdte, és állítólag baritonszereppel akar visszavonulni is, a hírek szerint jövőre Simon Boccanegrát énekel, egyszóval még mindig tud meglepetést okozni a rajongóinak.
6 Licht Alberich 2009-02-26 13:38:20
Ez viszont szóljon Domingo-ról!!!
Ez viszont szóljon Domingo-ról!!!
5 -zéta- 2009-02-26 13:21:33 [Válasz erre: 4 -krl- 2009-02-26 12:16:22]
Akkor sem nyitok neki topicot...:-)
Akkor sem nyitok neki topicot...:-)
4 -krl- 2009-02-26 12:16:22
Na tessék: a MűPa közönsége csak HD-ben nézheti a Metes előadásokat, a Heiner Lajos bezzeg 3D-ben...
Na tessék: a MűPa közönsége csak HD-ben nézheti a Metes előadásokat, a Heiner Lajos bezzeg 3D-ben...
1 -zéta- 2009-02-26 09:16:26
Heiner doktor MET-es beszámolóját olvasva döbbentem rá, hogy szégyen, hogy Domingonak még mindig nincs topicja nálunk. Amúgy kajánul vártam Lajos írását, mert eddig már vagy három Domingos koncertról tudósított úgy, hogy azzal kezdte, hogy "valószínűleg most hallottam utoljára", azután mégse...:-) Hát, elnyűhetetlen pasas, szerencsére...
Heiner doktor MET-es beszámolóját olvasva döbbentem rá, hogy szégyen, hogy Domingonak még mindig nincs topicja nálunk. Amúgy kajánul vártam Lajos írását, mert eddig már vagy három Domingos koncertról tudósított úgy, hogy azzal kezdte, hogy "valószínűleg most hallottam utoljára", azután mégse...:-) Hát, elnyűhetetlen pasas, szerencsére...
