Hungarian State Opera U.S. Debut To Include Appearances By Longtime Supporters Éva Marton And Plácido Domingo
(Broadway World | Oct. 30, 2018)
Journée Roberto Alagna et Aleksandra Kurzak
30 octobre 2018 | 07:05 - 23:00 | France Musique (+ Hangtár)
Hungary Turned Far Right. That’s Meant Millions for Its Opera.
(The New York Times, Oct. 26, 2018)
Bécsben nagy sikerrel játszák Berlioz Trojaiak/Les Troyens/ cimu nagyoperáját. Eneas szerepében Brandon Jovanovich és Dido szerepében Joyce DiDonato remekel. Magyarországot Voros Szilvia, Csehországot Adam Plachetka és Szlovákiát Peter Kellner és a Szlovák Filharmonia Enekkara képvselii.
Még nov. 1. és 4.-kén játszák - az utobbi internetes kozvetítés.
Ami az F-et illeti, én úgy mentem, hogy nem lesz. Se a METben nem énekelte, se a madridi felvételen az utóbbi időben (ha jól tudom, itt Barcelónában egyik előadáson sem). Amit erről találtam az interneten tavalyról: "While it is true that Bellini’s score calls for this note, the tenor has stated various times in interviews that he deliberately does not sing the note. For him it does not add anything to the music." Forrás
Élőben Yende valahogyan jobban hatott, mint felvételről nézve. Teljes unalomnak semmiképp sem mondanám :)
Köszönöm a tippet! ;)
Camarena jelenleg ebben a fachban a legjobb.Emellett nagyon szép a hangja is.Valószínű az "F"-et valamiért nem énekelte meg,pedig nem szokta kihagyni.Hiányzott.Nem csupán nekem ,hanem a közönség reagálásából ítélve a közönségnek is.P. Yende Elvirája maga volt az unalom.Sajnos Gruberova, Kolonits Klára nagyon magasra tette a mércét.(most hagyjuk a már meghalt énekesnőket)
Kwieczien csalódás volt,Mimica nem olasz basszus-( eleve basszus?)
A karmester helyenként mérhetetlen lassú tempókat vett..Sok nagy név és egy közepes Puritánok.
Ha ajánlatot elfogad.javaslom Camarena és Nadine Sierra kettősét a Purtiánokból.A YT-on fellelhető.(R. Tucker gála)
Bellini: I Puritani – Gran Teatre del Liceu (2018. október 11.)
Megható pillanattal indult október 11.-én is, akár csak az összes Puritani előadás idén, Barcelónában. Az egész előadássorozatot Montserrat Caballé emlékének szentelték, aki itt a „hazai pályán” számtalanszor ajándékozta meg művészetével a katalánokat. Az előadás kezdete előtt egy rövid beszéd után Casta Divája töltötte be a teret még egyszer utoljára, majd a közönség zúgó álló tapssal emlékezett a múlt század egyik legnagyobb operaénekesére. Emlékéhez az elődás többé-kevésbé méltó volt.
Annilese Miskimmon rendezése (koprodukció 2 másik operaházzal) Elvira azon elejtett megjegyzésén alapul, hogy 300 évnek tűnt neki Arturo hiánya. Így a rendezés elején és végén a 20. század második felének északír katolikus-protestáns konfliktusában járunk – ez fogja közre Elvira őrült periódusát, ami a cromwelli polgárháború időszakába repít. A mű végén Arturo torkát elvágják, Elvira újra megőrül. A lecke érthető: semmit sem változunk. Sajnos ezen a kiinduló ponton túl sok ötlete nem támadt a rendezőnőnek: a színpad javarészt üres, Giorgio és Riccardo sokszor csak bóklászik a színpadon, statikusak a szereplők a javarészt szürkeségbe boruló színpadon. Azt viszont nem hallgatnám el, hogy néha különböző vizuális elemekkel (pl. fényjáték) jól sikerül éreztetnie az őrület mezsgyéjén lévő Elvira lelki állapotának kivetülését.
Az általam látott nagy alakítások közé került Javier Camarena Arturója. Nehezen tudok nála megfelelőbb énekest napjainkban a szerepre. Esetében pazar belcanto technika párosul kellő volumennel és minden szót értelmező énekléssel. Már megjelenésekor (A te o cara) elhalt a leghalkabb pisszenés is a nézőtéren, mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a párját ritkítóan elegáns előadásban (igen, talán az elegancia az a szó, ami legjobban leírja ezt az élményt) megszólaló Bellini sorokat. Camarena minden megszólalása remekül sikerült az estén, és még a videófelvételeken többször tapasztalható statikusságát is jobbára levetette, együtt lehetett vele lélegezni az estén. Számomra a legmaradandóbb pillanatok a Vieni fra queste braccia duett kezdő hangjai: a tenor hangjában lévő féltő szeretet kifejezését tanítani kellene, azok a „vieni”-k örökre megmaradnak. Hasonlóan ihletett volt a Credeasi misera is, bár az embertelen F nélkül.
Pretty Yende fiatal kora ellenére már most is egészen remek Elvira. A főhősnő drámája az ő (/rendező?) interpretációjában sokkal inkább egy belső folyamat, finom depresszív jelekkel operál látványos őrülési kitörések helyett – saját ízlésemnek néha tán túl visszafogottan is. Énekesi szempontból is élmény volt előadása (hosszan kitartott hangok, virtuóz variációk), bár néhány magas hang fátyolosra sikerült, illetve az együttesekben többször eltűnt, amire mindenképp figyelni kellene (földszint 14. sorból hallgattam). Camarenával szép párost alkottak, utólag fedeztem fel, hogy e szezonban Münchenben, Párizsban és New Yorkban is együtt énekelnek majd.
A basszus és bariton szerepek alakítóival részben mostohán bánt a rendezés, részben nem felelnek meg a szerep követelményeinek teljességében. Mariusz Kwiecien hangja végig túlságosan száraznak hangzott, néhány hangadás a kelleténél durvábban is sikerült. Ezen az estén sajnos nem sikerült meggyőznie, hogy miért ő napjaink egyik legkeresettebb baritonja (bár színészi képességeit elismerem). Marko Mimica, a horvát basszbariton énekelte Giorgio szerepét – egy szerepet, amiben én az övénél kormosabb basszust képzelnék el, akinél a mélységek zengőn szólalnak meg és nem elhalnak a zenekarban. A híres kettős volt számomra a rendezés mélypontja: semmi "kémia" a két szereplő között, sőt – a rendező leülteti Giorgiót egy könyvet/naplót lapozgatni Riccardo sorai alatt, akinek végig kardját kell szorongatnia anakronisztikus módon. A mellékszereplők jobbára megfeleltek a követelményeknek.
Christopher Franklin vezénylése megfelelő volt, különösen az előadás második felében. Néha tán az örömteli pillanatokat vehette volna az érzést jobban átadó dinamikával.
Végezetül, az egész előadás felvétele megtalálható még pár hétig itt: I Puritani - teljes rádiófelvétel
Néhány kedvenc részletem YouTubeon fellelhető kalózfelvételen:
Es okt.23.-kán Kocán és Jenis egyutt énekelnek, Erzsébet - Andrea Danková, jeles szlovák soprán.
www.snd.sk
Kedves Forumtársaim, a pozsonyi opera Don Carlos premierre készul, okt. 19 és 20.kán. Mind két szereposztás nagyon jo. Rendezo - Diego de Brea, karmester- Martin Leginus.
www.snd.sk
p.s. 1. este Fulop Király - Stefan Kocán, 2.este Posa márki - Dalibor Jenis. Az említett muvészek ezeket a szerepeket a milánoi Scálában is énekelték.
Oper aus Österreich
14.10.2018 | 15:05 | Ö1
Kostproben aus dem Repertoire der Volksoper Wien sowie aus Produktionen der Bundesländerbühnen.
Leonard Bernstein, aki nagyobb volt az életnél - a 444.hu mai cikke a zeneszerző-karmester életéről i t t.
Holnap a BHS fesztivál keretében R.Wagner Valkurjébol az 1. felvonaást fogják eloadni, koncertszeruen. A Szlovák Filharmoniát Juraj Valčuha vezényli, énekel Manuela Uhl, Magnus Vigilius és Peter Mikuláš
www.bhsfestival.sk
Mi a véleményetek Kristian Benediktrol. En jo hostenornak tartom.
Krisitan Benedikt Makes Met Opera Debut In Act 3 of ‘Samson Et Dalila’
Tenor Kristian Benedikt made his Metropolitan Opera debut during Monday night’s performance of “Samson et Dalila,” stepping in for an ailing Roberto Alagna in the third act of the opera.
Tegnap megkezdodott a Pozsonyi Zenei Fesztivál - BHS/szept.28-okt.14/
www.bhsfestival.sk
A brit Királyi Operaház szerint három szó taszítja a nézőiket: a „Királyi”, az „Opera” és a „Ház”
Fidelio.hu, 2018.09.20. 10:55
https://m.mupa.hu/programok/metropolitan-kozvetitesek/metropolitan-kozvetitesek-2018-19
Metropolitan-operaközvetítések a Müpában 2018/19
Metropolitan Opera and Unions Reach Agreement to Present Sunday Matinee Performances Beginning in 2019
Holnaptól itthon a mozikban Jonas Kaufmann: Csillagok alatt - Waldbühne 2018 (koncertfelvétel)
Opera is lesz a pécsi Zeneszüret Fesztiválon
Opera-vilag.net 2018. augusztus 23.
Méghozzá Verista operagála
Több tucat komolyzenei és ahhoz kapcsolódó kulturális programot kínál a 8. Zeneszüret Fesztivál, amelynek idei központi témája a billentyű lesz. A rendezvényt szeptember 6. és 9. között rendezik meg Pécsett. Szamosi Szabolcs orgonaművész, a szervező Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezetője az esemény szerdai sajtótájékoztatóján a fesztivál és a Filharmónia szlogenjére utalva kiemelte: legfontosabb hivatásuk, hogy közel vigyék a komolyzenét az emberekhez.
Idén 17 helyszínen, több mint 250 előadó közreműködésével több tucat programot tartanak – közölte. A részletekre térve hangsúlyozta, hogy az operairodalom gyöngyszemeit a Magyar Állami Operaház művészei keltik életre szeptember 7-én a Kodály Központban a Verista operagála elnevezésű esten. A koncerten verista szerzők – köztük Catalani, Giordano, Leoncavallo, Mascagni és Ponchielli műveinek részleteit hallgathatja meg a közönség Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényletével.
Podlasie Opera and Philharmonic - A European example of extreme green urban design
Wirtualny Spacer
(Apropó: ld. Élő közvetítések 7358)
Fáy Miklós kritikája az ÉS-ben az idei bayreuth-i Lohengrinről itt.
Ugy bizony, veletlenul elcsiptem, sajnos nem tudom vegignezni, de Antonenko multkori pesti Otellojat -amirol itt beirtam akkor- amig elek, ugysem felejtem el.
Ha valakit érdekel, és van Mezzo TV-je, most kezdődött a 2008-as salzburgi Otello közvetítése. Antonenko, Poplavskaya, Carlos Álvarez, vez. Muti
Még mindig inkább egy ilyen hideg zuhany, mint egy átvitt értelmű, valami modernizált förmedvény melllékhatásaként!
Nem mellékesen, köszönet a sok kiváló tippért az Élő közvetítések fórumban!
egy kissé megkésett beszámoló… :)
Donizetti: La Favorite (Gran Teatre del Liceu, 2018. július 14.)
A barcelónai Liceu idén júliusban Donizetti Kegyencnőjének eredeti, francia változatával zárta az évadát. Tekintve, hogy a belcanto operák állnak legközelebb szívemhez, kifejezetten nagy izgalommal léptem be a Házba.
A leginkább talán a Fernand szerepében fellépő Michael Spyres alakítását vártam. A YouTube-on sokat hallgattam felvételeit és összességében nem csalódtam. A belcanto technika a kisujjában, remek díszítésekkel énekli többször nyaktörő magasságokba emelkedő szólamát. Mindehhez átélt (a rendezésről lejjebb) alakítás is társult, így Fernand áriái számomra az est csúcspontjai voltak. Ahhoz azonban, hogy mégse arasson orkánszerű tapsviharban megnyilvánuló sikert, hozzájárult egy, a felvételeiről számomra nem nyilvánvaló probléma (más napok előadásairól írt kritikák is említik, tehát nem egyedi esetnek tűnik): Spyres hangja a csúcshangok közelében veszít fényéből, és jelentősen volumenéből is. Így a legelegánsabb díszítés is veszt értékéből, ami a nézők (szerintem túlzottan) visszafogott reakciójában meg is nyilvánult. Emellett a hang jelenleg nem birtokol különösebben nagy vívóerőt, az együttesekben gyakran eltűnt – így csak a kevésbé dús zenei kíséretű áriákban csilloghatott igazán az énekes. Ezek után meglepőnek találom, hogy a következő évadban Florestánt és Polliónét énekel majd…Remélem, technikája megóvja ezt az értékes hangot.
Az est pálmáját kétségkívül a francia mezzoszoprán, Clémentine Margaine vitte. Végre egy igazi, dúsan zengő mezzoszoprán hang, valós mélységekkel. A napjainkban főleg Carmeneket (a Metben is) éneklő művész esetében különösen kíváncsi voltam, hogyan old meg egy belcanto szerepet - a válasz: remekül! Sőt, esetében a technika jelentős volumennel is társul, amit viszont bölcsen visszafogott a tenorral és baritonnal való kettősökben. Leonore ismert áriája (O mon Fernand…Venez cruels? Qui vous arrete!) méltán kapta az est legnagyobb ovációját. Remélem, lesz még alkalmam hallani élőben az énekesnőt!
Ugyancsak reveláció volt Ante Jerkunica Balthazár szerepében. A basszus mind kiállásával, mind zengő hangjával uralta a színpadot és emelte Balthazár mellékes szerepét a főszerepekkel egy szintre.
A szereposztás egyetlen baklövése Markus Werba felléptetése volt Alphonse szerepében. Lehet erős kijelentés, de szerintem az énekes nem bariton, inkább "baritenor". Hangja nélkülözi az elvárható mélységet, vívóerő híján pedig cabalettájának javát teljesen elnyomta az amúgy nem hangosan muzsikáló zenekar és Gaspar (Roger Padullés) is leénekelte. Meglepődve olvastam, hogy a bécsi és berlini Staatsoperben a Don Giovanni címszerepében lép fel – Erwin Schrott sokunk által hallott interpretációjával ezt a hangot nem lehet egy lapon említeni. Nekem ő Papageno-hang. (Más napokról szóló kritikák is említik hiányosságait, így nem hiszem, hogy pillanatnyi indiszpozícióról lett volna szó.)
Az előadás Derek Gimpel korábbi rendezésének felújítása volt – bár inkább félig szcenírozottnak kellene hívni. A díszlet egy színpad közepén álló hatalmas szikla volt, amely körül például Alphonse palotáját mindössze egy szék jelezte. A jelmezek sem győztek meg, viszont gratuláció jár az énekeseknek, akik a láthatóan hiányos színészvezetéssel is kihozták figuráikból, amit lehet. Az előadást Patrick Summers vezényelte – jó érzékkel, a Fernand kolostorból való indulása és Leonore-hoz érkezése közti táncbetét interpretációja különösen tetszett. Érdekesség, hogy az összes eredeti táncbetétet előadták – viszont leengedett függöny előtt, táncosok nélkül…
Összességében nagy élmény volt ez az előadás – az egyébként kiváló zenei megvalósítás még egy gyengébb Alphonse-t is elbírt.
Végezetül álljon itt két részlet coloraturafannak hála:
Leonore áriája (Clémentine Margaine)
Részlet és Fernand áriája a 4. felvonásból (Michael Spyres, Ante Jerkunica)
Igen jó énekes, jó színész is, csak nekem kicsit súlyosabb bariton jobban tetszene a szerepben. Ezt leszámíva jó hanganyaga van és végig nézve az előadást végig jól is énekel. Lehet élőben jobban tetszene. Wotanként élőben hallottam, akkor is úgy éreztem, hogy nagyon tenorális a hangja, de alakítása egésze színvonalas volt.
Képzelje el, mennyire unalmas lenne a fórum, ha mindig mindenkinek azonos lenne a véleménye!
Igen Konieczny szerintem is nagyon jó énekes.Nekem Wotanként is nagyon tetszett és ebben az előadásban sem volt semmi bajom vele.Persze ezzel nem mindenki fog egyetérteni,de ettől még ez a véleményem!:)
Waltraud Meiernek nem tetszik a hangulat...talán túl sokáig maradt (tartották) távol Bayreuth-tól.
Márpedig Konieczny igazán jó énekes, pl. Parsifalban többször hallottam. Talán nem elég gonosz a hangja és/vagy az egyénisége a szerephez. Érdekelne a mi Telramundunk véleménye is :-)
Ezt a mondást -puskás kiadásban- Csehovnak tulajdonítják. Nagy Agatha-fogyasztó vagyok, de tőle nem hallottam.
Ez a kérdés bennem is felmerült, de sajnos a darab végéig sem derült ki! Agatha Christie írta valahol, hogy ha egy színdarabban az első felvonásban megjelenik egy revolver, annak valamikor el kell sülnie! Sajnos, a mai önegvalósító rendezők sokszor a saját koncepciójukat (ha van egyéltalán) sem tudják tisztességesen végigvinni!
Hm, hát mintha Telramundot egy igazi magasságok nélküli tenor énekelné, aki színészileg egyébkén jó, csak hát a hangja nem feltétlenül predestinálja erre a szerepre. De még csak az elejét néztem meg. Ezek a légyszárnyak a szereplőkön. Most akkor Henrik király és udvara rovarok? Vagy rovar kezdemények?
Csak erős idegzetűeknek:
a 3sat internetes oldalán egylőre még megtekinthető - azt nem mondom, hogy élvezhető, ezt ki-ki döntse el önmaga! És nem csak azért, mert a kék tinta kiömlött és szétfolyt az asztalon - bocs színpadon.
http://www.3sat.de/mediathek/?mode=play&obj=74881
Domingo se tetszett nekik annyira, a Hollandi se kapott vastapsot és van aki szerint eltűnt a régi fesztiválok hangulata.
Egy komoly tartalmi hiba biztosan van a kérdéses HVG-cikkben: 1943 és 1944 is megtartották a fesztivált Salzburgban, éspedig a körülményekhez és a fel-nem-lép(het)ő művészek hiányához képest nem is akárkikkel.
Nem érzek a cikkben semmilyen elhatárolódást. Nincs is mitől. És "magyar szempontból" sincs hiányérzetem. Ebbe az írásba ennyi fért bele.
Szintén átmegy a Solti Györgyre tett utalás is. A cikk nem részletezi, hogy kik voltak "a holokausztot túlélő zsidó művészek" és hol, hogyan élték túl, akik aztán visszatértek. Mellesleg ha jól tudom, Sir Georg sokáig Magyarországra nem akart visszatérni...aztán visszatért.
Solti György túlélte a holokausztot - ez tény! Az, hogy a szörnyűségekből személyesen mit élt át, egy doiog. Hogy mit érzett, az egy másik!
Sem emberi nagyságát, sem művészetét nem csökkenti a tény, hogy a zsidóüldözés poklát személyesen nem járta meg. Nehogy már ezt bűnéül rójuk fel! Lassan megérjük, hogy mindenki bűnösnek kiáltatik ki, aki nem járt me minimum egy koncentrációs tábort?
Érdekes, hogy a HVG mintegy elhatárolódik az általa közölt, Salzburgi Ünnepi Játékok cikktől. Pedig az osztrák idegenforgalmi iroda által összeállított írást nem ártott volna magyar szempontból egy kicsit átnézni, aktualizálni.
Csak két példa: az osztrákok lelkiismeretesen megemlítik az Akárki előadás főszereplőjeként Tobias Morettit (Rex felügyelő első gazdája), de a szintén említett Salome produkció szereplőiről nem írnak, pedig ott Jochanaan a magyar Bretz Gábor.
Másik: meglehetősen eufemisztikus megfogalmazás Solti Györgyöt „holokausztot túlélő zsidó művész”-nek aposztrofálni. Solti György, mint emlékirataiban olvasható, azokat a vészterhes éveket Svájcban töltötte, a Holokausztnak még árnyéka sem vetődött személy szerint rá. Nem nélkülözött, nem bujkált, még a Tonhalle zenekarát is vezényelhette. Ez természetesen mit sem von le emberi és művészi nagyságából.
Megmentette a londoni Királyi Operaház Bohéméletének minapi előadását Charles Castronovo - a nézőtérről ugrott be énekelni, miközben az aznapra kiírt tenor, Atalla Ayan (hang nélkül) a színpadon játszott- részletek itt. Mimi szerepét Castronovo felesége, Jekatyerina Szjurina énekelte.
José Carreras a turnézástól elbúcsúzott, a színpadtól szerencsére nem. Egyéni koncerteket még vállal, és idén Budapestre is ellátogat: decemberben a Papp László Budapest Sportarénában koncertezik.

2018. december 19-én 19:30-tól a Papp László Budapest Sportarénában lép fel.
A katalán tenor egy exkluzív gálakoncerttel kedveskedik a magyar rajongóknak, amin fellép mellette Polina Pasztircsák szopránénekesnő is.
A zenei kíséretről a szimfonikus zenekar gondoskodik János Ács vezénylésével, aki sokszor volt a három tenor karnagya.
ORIGO2018.07.05. 11:50
Róla legalább tudjuk, hogy képes elénekelni Lohengrint! (és tényleg megbízható, kiváló énekes) Mindenesetre a szereposztás, illetve felléptetni kívánt énekesek kiválasztása ott sem kevésbé rejtélyes mint mifelénk!
Souverän im Repertoire und bei Premieren
7 Tage Ö1 - Hangtár (01.07.2018)
Dirigent der Wiener Staatsoper: Marco Armiliato.
Ausschnitte aus Werken von Umberto Giordano, Camille Saint-Saens, Vincenzo Bellini, Giacomo Puccini, Giuseppe Verdi, u.a. - in Live-Aufnahmen aus dem Wiener Opernhaus am Ring.
Mikor ennek a "pompás" ötletnek híre ment, én már akkor azt kérdeztem, miért? A jelenlegi Wagner-eknek sem Kaufmann, sem Klaus Florian Vogt nem jó? Egyébként aki komolyan vette, hogy Alagna Lohengrint fog énekelni, az naivabb a maszületett báránynál! És nem azért, met történetesen németül kell énekelni!
