4169 cilike 2004-10-22 10:58:44
Én sajnos nem hallottam a Tannhäusert, de előre balsejtelmeim voltak Bándival kapcsolatban. Az utóbbi időben inkább rossz, mint jó, és ez nem jó tendencia. Radamest hallottam tőle, minősíthetetlen volt. El kéne gondolkozni,nem rossz technilai megoldásokat talál-e? Valóban nem lehet erőből énekelni. De ha tudom, megnézem majd.
Én sajnos nem hallottam a Tannhäusert, de előre balsejtelmeim voltak Bándival kapcsolatban. Az utóbbi időben inkább rossz, mint jó, és ez nem jó tendencia. Radamest hallottam tőle, minősíthetetlen volt. El kéne gondolkozni,nem rossz technilai megoldásokat talál-e? Valóban nem lehet erőből énekelni. De ha tudom, megnézem majd.
4168 karnagy 2004-10-22 09:01:18
Bocs: Tannhauser...
Bocs: Tannhauser...
4167 karnagy 2004-10-22 09:00:32
A tegnapi tannhauserről...Végülis, beértem az elejére. A rendezésről már annyi mindent leírtunk az elmúlt években, minek ragozzuk tovább. Az új beállók mindegyike nyereség szerintem. Nem igaz, hogy Somogyi Eszter hatodrangú énekes. Sokszor írtunk már arról, hogy milyen nehéz kezelni a nagy drámai hangokat. Ha egy énekest nem foglalkoztatnak, nyilvánvaló, hogy nem fogja jól kezelni a hangját. Márpedig nálunk igazán régi jó szokás az, h. a drámai hangokat mellőzik, a lírai szopránokat meg feltupírozzák... Meg lehet nézni (azaz hallgatni) az eredményt. Sümegi Eszter szépen abszolválta a szerep vokális részét, de adós maradt azzal az atmoszférateremtő erővel, amit pl. Csavlektől megszoktunk - mondjuk a III. felvonásban, amikor a zarándokok között izgatottan keresi Tannhausert. Bándinak meg kellene tanulnia, hogy ha Wagner-szerepeket akar a jövőben énekelni, akkor bizony takarékosabban kellene bánni a hanggal. A II. felvonásban csapnivalóan énekelt, és tulajdonképpen szinte végig alulintonált, ám a római elbeszélés felejthetetlen volt, és tetszett ez az őrületbe tartó szenvedélyesség. A régi szereplőkről: Busa zavaróan modoros, sötétít... nem is sorolom. Berczelly a hang kopottsága ellenére is remek Őrgróf. A kórus tisztességes, a zenekar gyenge közepes teljesítményt nyújtott. Nemcsak a rezek, de a vonósok is elképesztő kócosan szóltak.
A tegnapi tannhauserről...Végülis, beértem az elejére. A rendezésről már annyi mindent leírtunk az elmúlt években, minek ragozzuk tovább. Az új beállók mindegyike nyereség szerintem. Nem igaz, hogy Somogyi Eszter hatodrangú énekes. Sokszor írtunk már arról, hogy milyen nehéz kezelni a nagy drámai hangokat. Ha egy énekest nem foglalkoztatnak, nyilvánvaló, hogy nem fogja jól kezelni a hangját. Márpedig nálunk igazán régi jó szokás az, h. a drámai hangokat mellőzik, a lírai szopránokat meg feltupírozzák... Meg lehet nézni (azaz hallgatni) az eredményt. Sümegi Eszter szépen abszolválta a szerep vokális részét, de adós maradt azzal az atmoszférateremtő erővel, amit pl. Csavlektől megszoktunk - mondjuk a III. felvonásban, amikor a zarándokok között izgatottan keresi Tannhausert. Bándinak meg kellene tanulnia, hogy ha Wagner-szerepeket akar a jövőben énekelni, akkor bizony takarékosabban kellene bánni a hanggal. A II. felvonásban csapnivalóan énekelt, és tulajdonképpen szinte végig alulintonált, ám a római elbeszélés felejthetetlen volt, és tetszett ez az őrületbe tartó szenvedélyesség. A régi szereplőkről: Busa zavaróan modoros, sötétít... nem is sorolom. Berczelly a hang kopottsága ellenére is remek Őrgróf. A kórus tisztességes, a zenekar gyenge közepes teljesítményt nyújtott. Nemcsak a rezek, de a vonósok is elképesztő kócosan szóltak.
4166 ravaszróka 2004-10-22 08:59:22
Kedves Orfeusz! Nem is tudom, talán a MET-be, vagy a Scalaba kéne járnod? - Bár Sümegi Eszter ott is megállná a helyét.
Kedves Orfeusz! Nem is tudom, talán a MET-be, vagy a Scalaba kéne járnod? - Bár Sümegi Eszter ott is megállná a helyét.
4165 Orfeusz 2004-10-21 23:17:09
Ma egy igen középszerű Tannhausert láttam. \"Megcsodálhattam\" újra, hogy Szinetár milyen primitiv eszközökkel dolgozik, a 2. felvonás színpadképe ritka ronda, főleg a második vgh-s katonákkal..igaz még mindig ez a legnézhetőbb rendezése. Számomra egyetlen értékelhető énekesi teljesítmény volt: Sümegi Eszteré, összeszedetten, magabiztosan, csodálatosan énekelt és formálta Erzsébet szerepét, ahogy ez egy nemzetközileg jegyzett énekesnőhöz méltó. Bándi hangja nekem eleve nem tetszik, de ebben az operában végképp nem jó. Rendkívűl nyersen énekelt, és nem ahogy egy Wagner operát kéne, mintha Verdit. Teljesen elütött az éneklése a többikétől, és nagyon sokat ordítozott. Somogyi Eszternek nagy hangja van, de még nem elég összeszedett az éneklése..na és persze Németh Judit utolérhetelen. Busa nagyon formán kívűl volt(megkopott a hangja), Berczelly..no comment. A zenekar is gyengélkedett, főleg a rézfúvosok csináltak észrevehető hibákat. ja és megtudtuk, hogy a nyitány arra való, hogya nézők elfoglalják helyeiket..!
Ma egy igen középszerű Tannhausert láttam. \"Megcsodálhattam\" újra, hogy Szinetár milyen primitiv eszközökkel dolgozik, a 2. felvonás színpadképe ritka ronda, főleg a második vgh-s katonákkal..igaz még mindig ez a legnézhetőbb rendezése. Számomra egyetlen értékelhető énekesi teljesítmény volt: Sümegi Eszteré, összeszedetten, magabiztosan, csodálatosan énekelt és formálta Erzsébet szerepét, ahogy ez egy nemzetközileg jegyzett énekesnőhöz méltó. Bándi hangja nekem eleve nem tetszik, de ebben az operában végképp nem jó. Rendkívűl nyersen énekelt, és nem ahogy egy Wagner operát kéne, mintha Verdit. Teljesen elütött az éneklése a többikétől, és nagyon sokat ordítozott. Somogyi Eszternek nagy hangja van, de még nem elég összeszedett az éneklése..na és persze Németh Judit utolérhetelen. Busa nagyon formán kívűl volt(megkopott a hangja), Berczelly..no comment. A zenekar is gyengélkedett, főleg a rézfúvosok csináltak észrevehető hibákat. ja és megtudtuk, hogy a nyitány arra való, hogya nézők elfoglalják helyeiket..!
4163 ... 2004-10-21 20:30:02 [Válasz erre: 4155 Orfeusz 2004-10-20 12:14:36]
Hogyan lehet Sümegi és Bándi mellé Vénusznak kitűzni a Somogyi Eszter? HATODRANGU énekesné, hangilag, megjelenésben ,zeneileg, színészileg egyaránt!!! Hogyan került be egyáltalán és hogyan , mitől túlélő?
Hogyan lehet Sümegi és Bándi mellé Vénusznak kitűzni a Somogyi Eszter? HATODRANGU énekesné, hangilag, megjelenésben ,zeneileg, színészileg egyaránt!!! Hogyan került be egyáltalán és hogyan , mitől túlélő?
4162 Megén 2004-10-21 18:20:06 [Válasz erre: 4158 Orfeusz 2004-10-20 19:44:59]
Hurrá, egy éve csak requiem-ezett. Igaz a Tannhauser nagy falat, időt kell fordítani a betanulására. Örülök egyébként, ha ez nem jött volna ki a rövid hozzákérdésemből.
Hurrá, egy éve csak requiem-ezett. Igaz a Tannhauser nagy falat, időt kell fordítani a betanulására. Örülök egyébként, ha ez nem jött volna ki a rövid hozzákérdésemből.
4161 karnagy 2004-10-21 09:29:37
Ma sajnos csak a II. felvonásra érek be, nagyon várom Bándi bemutatkozását (és Somogyi Eszterére is kíváncsi lettem volna, majd kedden megnézem az elejétől).
Ma sajnos csak a II. felvonásra érek be, nagyon várom Bándi bemutatkozását (és Somogyi Eszterére is kíváncsi lettem volna, majd kedden megnézem az elejétől).
4160 Orfeusz 2004-10-20 22:41:04
Na ez jó..most már nem René Papé van a honlapon, hanem újra Miles...na mindegy, kicsit beleéltem magam, hogy Papét hallhatom..
Na ez jó..most már nem René Papé van a honlapon, hanem újra Miles...na mindegy, kicsit beleéltem magam, hogy Papét hallhatom..
4159 Orfeusz 2004-10-20 19:50:12
A bécsi opera honlapja szerint mégiscsak René Papé énekli II. Fülöp szerepét az új Don Carlos bemutatón. Hétfőn nézem meg, másnap a Walkürt..majd beszámolok.
A bécsi opera honlapja szerint mégiscsak René Papé énekli II. Fülöp szerepét az új Don Carlos bemutatón. Hétfőn nézem meg, másnap a Walkürt..majd beszámolok.
4158 Orfeusz 2004-10-20 19:44:59
igen Bándi. Már újra énekel a MÁó-ban, okt.1-én hallottam a Köpenyben Sümegivel és nagyon jól énekelt.
igen Bándi. Már újra énekel a MÁó-ban, okt.1-én hallottam a Köpenyben Sümegivel és nagyon jól énekelt.
4156 Szilgyo 2004-10-20 14:12:25 [Válasz erre: 4155 Orfeusz 2004-10-20 12:14:36]
Biztos jó lesz, majd írjátok meg jól, hogy tetszett!
Biztos jó lesz, majd írjátok meg jól, hogy tetszett!
4155 Orfeusz 2004-10-20 12:14:36
ki jön holnap Tannhauserre? Új beálló lesz Bándi, Sümegi és Somogyi Eszter(Venus)
ki jön holnap Tannhauserre? Új beálló lesz Bándi, Sümegi és Somogyi Eszter(Venus)
4154 frushena 2004-10-19 07:53:00 [Válasz erre: 4153 ? 2004-10-18 23:18:43]
Neked sincs mit köszönni! SZÍVESEN! :O)
Neked sincs mit köszönni! SZÍVESEN! :O)
4152 frushena 2004-10-18 08:49:07 [Válasz erre: 4151 Caligula 2004-10-18 08:44:32]
Ne nekem köszönd! ;) Én csak \"ideközvetítettem\"! Azért nincs mit, máskor is!
Ne nekem köszönd! ;) Én csak \"ideközvetítettem\"! Azért nincs mit, máskor is!
4151 Caligula 2004-10-18 08:44:32 [Válasz erre: 4150 frushena 2004-10-18 07:14:00]
Ez búbánati terjedelmű volt! De köszi! :-)))
Ez búbánati terjedelmű volt! De köszi! :-)))
4150 frushena 2004-10-18 07:14:00
GIUSEPPE VERDI: ATTILA \"Egyfelől: a Margitszigeti Szabadtéri Színpad a legteljesebb mértékben alkalmatlan úgynevezett komolyzenei produkciók befogadására. Akusztikai terének nincsenek határai, benne a hangok reménytelenül elvesznek. Viszont nagy az alapzaj, egy szép nyári estén, hála istennek, a Sziget nem kihalt hely, tücskök, bogarak, buszok és jókedvu emberek mocorognak rajta. A technikai segédlet, magyarán a kihangosítás mindemiatt elkerülhetetlen, bár aggályos. A technikai segédlet színvonala azonban nem egyszeruen aggályos, hanem turhetetlen. Torzított, bedobozolt hangok, enyhe fuvallatra dübörgés, hegeduk futamára zörgés, színpadi zajok komikus felerősítése. Ezt tudja a szerkó. Másfelől: bevallom, nem vagyok benne biztos, hogy hic et nunc lehet-e jó előadást csinálni Verdi Attilájából. Alföldi Róbert etudje mindenesetre nem oszlatta el a kételyeimet. Alföldi a \"csinálok egy hagyományosat, de jól megkommentálom\" szinetári útján kereste a megoldást, azon meg csak olyat találhatott, amilyet. A külsődleges, ráaggatós aktualizálás - s ennek észrevételéhez nem kell nagy pszichológusnak lenni - akkor válik a rendezők kényszerképzetévé, amikor éppen a darab voltaképpeni aktualitásával kapcsolatban vannak súlyos kétségeik. Kis extra rögtön a nyitány alatt: jellegzetes XX. századi üldözött család, a szülőket félelmetes fekete ruhások kapják el, a gyermek elmenekül. Fogja még ez a gyermek két jelenet közt az anyját keresni, sőt az arra alkalmas pillanatban keményen a zsarnok szemébe is néz. Mindezt nyilván azért, hogy eszünkbe jusson: miközben ezt a korának konvencióiban oly mélyen gyökerező 1846-os olasz dalmuvet hallgatjuk, bizony, rólunk van szó; hogy ez a világrontó hun király végül is volt akkora gazember a maga korában, mint a XX. század bajszos diktátorai és a XXI. posztmodern etnicista kalandorai a magu(n)kéban. Ha a párhuzam történelmileg esetleg meg állna is a lábán, esztétikai értelemben semmiképpen sem. Ha ugyanis elfogadjuk azt a tételt, hogy a bajszos diktátorok uralma és tevékenysége olyan következményekkel járt, amelyek az európai kultúra folyamatosságát, illetve az európai emberkép minemuségét illetően máig ható kételyeket ébresztettek, s még azt is elfogadjuk, hogy e változások döntően érintették azt a területet, amelyet muvészi kifejezésként szoktunk emlegetni, akkor elég világossá válik, hogy Verdi Attilája - legalábbis politice - nem rólunk szól. Annyit legalábbis elmondhatunk, hogy a tudati tartalomhoz, melyet bennünk a néma szereplők 1944-esre - vagy 1937-esre, nem ez itt a lényeg - fazonírozott öltözete felidéz, ahhoz Verdi zenéjének objektíve, s ismétlem, nem egyszeruen történeti, hanem esztétikai okokból, nem lehet semmi köze. A kettő összeházasítási kísérlete a színpadon tehát szükségképpen disszonáns, hiteltelen, érvénytelen. Az előadás több kísérletet is tesz az opera mainapság kétségkívül csak fenntartással élvezhető történelmi heroizmusának dekonstrukciójára. Ám e kísérletek tétovák maradnak - ha el kell gondolkodnunk azon, vajon egy utalás ironikus-e vagy sem, akkor az az utalás szükségképpen elhibázott. Mintha nem lenne például eldöntve, ki is ez az Attila (Konstantin Gorny): Chaplin diktátora vagy Rettegett Iván, nevetséges pojáca vagy paranoid zsarnok, aki a lelke mélyén mégis gáncs nélküli lovag? Aztán, amikor a színpadon való ácsorgás már kezd kínossá válni, jönnek a díszlet falára vetített illusztrációk. Mert lássuk be, az alapvető kérdésre, hogy mi is történjen a színpadon az áriák, eme hosszúra nyúló felfüggesztett pillanatok alatt, a fent jelzett paradigma jegyében álló operarendezés sosem tudott érdemi választ adni. Itt és most például az történik, hogy ha Foresto (Kiss B. Atilla [SIC]) szerelmére, Odabellára gondol, vagyis róla énekel, akkor a háta mögé vetítve megjelenik Kolonits Klára, kibontott hajába belekap a szél. Kétségkívül Kolonits Klára alakítja Odabellát, de hát miért kell a nézőről azt feltételezni, hogy ezt máris elfelejtette? Mert azt nem szívesen gondolnám, hogy Alföldi e ponton tényleg az ária \"tartalmát\" tartotta szükségesnek multimédiásan megvilágítani. Hiszen az igazi rendezés és vele együtt az operaszínpadi karakterek valódi megformálása éppen ott kezdődik, ahol arra kérdeznek rá, hogy mit csinál a szerencsétlen hős, miközben szerelmére gondol. Cigarettára gyújt? Kardját élezi, vagy a falat kaparja? Esetleg újságot olvas? Mikor ugyanezen szerelmesek szöveg s zene szerint egymáséi lesznek, a színpadon néhány suta-patetikus mozdulaton túl, illetve azok helyett nem történik semmi, ami, mondjuk, némi meghittséget fejezne ki Odabella és Foresto között - vagyis az történik, ami meg vagyon írva az operai imbecillitás ősi nagykönyvében. Nem a szerepükre alkatilag nagyon is alkalmas énekesekkel utálatoskodom, akik nyilván készségesen követtek volna árnyaltabb instrukciókat, ha lettek volna; sokkal inkább a rendezéssel, amely valamit megoldani vélt azzal, hogy szeretkezésben összefonódó testeket vetíttetett a hátsó falra. A kitömött sasról már nem is beszélek. Ezúttal Kentaur díszlete is csalódást okozott: a sötétszürke vár-crescent nem vált atmoszférateremtővé; a tömegjeleneteket inkább körülményessé, mintsem látványossá tette a lépcsőépítmények ki-be hurcolása. A helyszín alkalmatlansága, a technikai feltételek méltatlansága és a rendezés fiaskója annál is inkább fájlalható, mivel a főbb szerepeket jó formában levő, jeles énekesek adták, például a már említettek mellett az Eziót alakító Massányi Viktor. Kocsár Balázs vezényelt.\"
GIUSEPPE VERDI: ATTILA \"Egyfelől: a Margitszigeti Szabadtéri Színpad a legteljesebb mértékben alkalmatlan úgynevezett komolyzenei produkciók befogadására. Akusztikai terének nincsenek határai, benne a hangok reménytelenül elvesznek. Viszont nagy az alapzaj, egy szép nyári estén, hála istennek, a Sziget nem kihalt hely, tücskök, bogarak, buszok és jókedvu emberek mocorognak rajta. A technikai segédlet, magyarán a kihangosítás mindemiatt elkerülhetetlen, bár aggályos. A technikai segédlet színvonala azonban nem egyszeruen aggályos, hanem turhetetlen. Torzított, bedobozolt hangok, enyhe fuvallatra dübörgés, hegeduk futamára zörgés, színpadi zajok komikus felerősítése. Ezt tudja a szerkó. Másfelől: bevallom, nem vagyok benne biztos, hogy hic et nunc lehet-e jó előadást csinálni Verdi Attilájából. Alföldi Róbert etudje mindenesetre nem oszlatta el a kételyeimet. Alföldi a \"csinálok egy hagyományosat, de jól megkommentálom\" szinetári útján kereste a megoldást, azon meg csak olyat találhatott, amilyet. A külsődleges, ráaggatós aktualizálás - s ennek észrevételéhez nem kell nagy pszichológusnak lenni - akkor válik a rendezők kényszerképzetévé, amikor éppen a darab voltaképpeni aktualitásával kapcsolatban vannak súlyos kétségeik. Kis extra rögtön a nyitány alatt: jellegzetes XX. századi üldözött család, a szülőket félelmetes fekete ruhások kapják el, a gyermek elmenekül. Fogja még ez a gyermek két jelenet közt az anyját keresni, sőt az arra alkalmas pillanatban keményen a zsarnok szemébe is néz. Mindezt nyilván azért, hogy eszünkbe jusson: miközben ezt a korának konvencióiban oly mélyen gyökerező 1846-os olasz dalmuvet hallgatjuk, bizony, rólunk van szó; hogy ez a világrontó hun király végül is volt akkora gazember a maga korában, mint a XX. század bajszos diktátorai és a XXI. posztmodern etnicista kalandorai a magu(n)kéban. Ha a párhuzam történelmileg esetleg meg állna is a lábán, esztétikai értelemben semmiképpen sem. Ha ugyanis elfogadjuk azt a tételt, hogy a bajszos diktátorok uralma és tevékenysége olyan következményekkel járt, amelyek az európai kultúra folyamatosságát, illetve az európai emberkép minemuségét illetően máig ható kételyeket ébresztettek, s még azt is elfogadjuk, hogy e változások döntően érintették azt a területet, amelyet muvészi kifejezésként szoktunk emlegetni, akkor elég világossá válik, hogy Verdi Attilája - legalábbis politice - nem rólunk szól. Annyit legalábbis elmondhatunk, hogy a tudati tartalomhoz, melyet bennünk a néma szereplők 1944-esre - vagy 1937-esre, nem ez itt a lényeg - fazonírozott öltözete felidéz, ahhoz Verdi zenéjének objektíve, s ismétlem, nem egyszeruen történeti, hanem esztétikai okokból, nem lehet semmi köze. A kettő összeházasítási kísérlete a színpadon tehát szükségképpen disszonáns, hiteltelen, érvénytelen. Az előadás több kísérletet is tesz az opera mainapság kétségkívül csak fenntartással élvezhető történelmi heroizmusának dekonstrukciójára. Ám e kísérletek tétovák maradnak - ha el kell gondolkodnunk azon, vajon egy utalás ironikus-e vagy sem, akkor az az utalás szükségképpen elhibázott. Mintha nem lenne például eldöntve, ki is ez az Attila (Konstantin Gorny): Chaplin diktátora vagy Rettegett Iván, nevetséges pojáca vagy paranoid zsarnok, aki a lelke mélyén mégis gáncs nélküli lovag? Aztán, amikor a színpadon való ácsorgás már kezd kínossá válni, jönnek a díszlet falára vetített illusztrációk. Mert lássuk be, az alapvető kérdésre, hogy mi is történjen a színpadon az áriák, eme hosszúra nyúló felfüggesztett pillanatok alatt, a fent jelzett paradigma jegyében álló operarendezés sosem tudott érdemi választ adni. Itt és most például az történik, hogy ha Foresto (Kiss B. Atilla [SIC]) szerelmére, Odabellára gondol, vagyis róla énekel, akkor a háta mögé vetítve megjelenik Kolonits Klára, kibontott hajába belekap a szél. Kétségkívül Kolonits Klára alakítja Odabellát, de hát miért kell a nézőről azt feltételezni, hogy ezt máris elfelejtette? Mert azt nem szívesen gondolnám, hogy Alföldi e ponton tényleg az ária \"tartalmát\" tartotta szükségesnek multimédiásan megvilágítani. Hiszen az igazi rendezés és vele együtt az operaszínpadi karakterek valódi megformálása éppen ott kezdődik, ahol arra kérdeznek rá, hogy mit csinál a szerencsétlen hős, miközben szerelmére gondol. Cigarettára gyújt? Kardját élezi, vagy a falat kaparja? Esetleg újságot olvas? Mikor ugyanezen szerelmesek szöveg s zene szerint egymáséi lesznek, a színpadon néhány suta-patetikus mozdulaton túl, illetve azok helyett nem történik semmi, ami, mondjuk, némi meghittséget fejezne ki Odabella és Foresto között - vagyis az történik, ami meg vagyon írva az operai imbecillitás ősi nagykönyvében. Nem a szerepükre alkatilag nagyon is alkalmas énekesekkel utálatoskodom, akik nyilván készségesen követtek volna árnyaltabb instrukciókat, ha lettek volna; sokkal inkább a rendezéssel, amely valamit megoldani vélt azzal, hogy szeretkezésben összefonódó testeket vetíttetett a hátsó falra. A kitömött sasról már nem is beszélek. Ezúttal Kentaur díszlete is csalódást okozott: a sötétszürke vár-crescent nem vált atmoszférateremtővé; a tömegjeleneteket inkább körülményessé, mintsem látványossá tette a lépcsőépítmények ki-be hurcolása. A helyszín alkalmatlansága, a technikai feltételek méltatlansága és a rendezés fiaskója annál is inkább fájlalható, mivel a főbb szerepeket jó formában levő, jeles énekesek adták, például a már említettek mellett az Eziót alakító Massányi Viktor. Kocsár Balázs vezényelt.\"
4149 frushena 2004-10-18 07:11:30
J.P.RAMEAU : ARTEMIS DIADALA Péteri Lóránt A színház persze nem az irodalom szolgálóleánya, s még csak nem is a zeneirodalomé, amivel csupán arra utalok, hogy a színlapokon jobbára fellelhető szerzői név és mucím révén szembesíthetjük ugyan a színházi produkciót a papíron rögzített drámával vagy operával, ám e szembesítés végső soron mégsem lehet alapja az előadás érvényességéről formált véleményünknek. A mure való kritikai hivatkozás alapja tehát nem a hitelesség kergetése lenne, inkább az a kérdés: vajon sikerül-e az előadásnak frappáns választ adnia a muben megfogalmazódó muvészi kihívásra. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ha a frappírozás elmarad, a kritikai zsebben mégiscsak ki szokott nyílni az autenticista bicska (mondván: ami nem muködik, az mindenképpen indokolatlan, pláne ha ráadásul valami muködőképesen élősködik), addig a frappírozás fennáltakor ugyanezen bicska csukva marad (minthogy ami muködik, az szükségszeruen indokolt). Mindez a fentieknél bizonyára jóval okosabban is át lett gondolva akkor, amikor a Zeneakadémia és a Szentendrei Teátrum előadásának - bármiféle \"szerző\" megjelölése nélkül - az Artemis diadala főcímet adták, az alcímben tüntetve csak fel a ténykörülményt, miszerint a produkció bizonyos Jean-Philippe Rameau (1683-1764) Hippolyte et Aricie címu, 1733-ban írt dalmuvén alapszik. Ez a diszkrét elhatárolódás lehetővé teszi, hogy diszkréten ne is bolygassuk, miként lett a prológból és öt felvonásból álló tragédie lyrique-ből körülbelül kétórányi játékideju, hat jelenetből álló, francia és magyar nyelvu egyfelvonásos, Varga Judit hangszerelésében. Zenebarátként és a zenetörténet iránt érdeklődőként azért titokban elmorzsolhatunk egy könnycseppet arra gondolva, hogy épp csak karnyújtásnyira volt a lehetősége annak, hogy Szentendrén színre vigyék Rameau operáját. Jelen írás első bekezdésének szerzője azonban a továbbiakban megembereli magát, s Rameau helyett az Artemis diadalára összpontosít. Az előadás ugyanis muködött, frappírozott. Volt atmoszférája. A július eleji produkció helyszíne a szentendrei Muvészetmalom volt, énekes-előadói pedig a Liszt Ferenc Zenemuvészeti Egyetem végzős operaszakos hallgatói (avagy intézményi zsargonban szólva: növendékei). Tanáruk, Kovalik Balázs rendezte őket. A darab hat jelenetét hat különböző helyszínen adták elő. Diána ligete a Muvészetmalom előtti füves terület lett, Diána templomát az épület egyik csupasz falú földszinti termében rendezték be, a poklot a pince csőalagútjában találtuk meg, Phaedra hálótermébe alulnézetből pillanthattunk be, aztán Theseus palotájához már feljebb kellett másznunk, hogy végül ugyanezen térre a padlásról, tengernyi mécses lángján át lenézve láthassuk meg az égi világot. Mindebből logikusan következik, hogy az üldögélő-álldogáló közönség minden jelenet után felcihelődött, s követte az előadást a fényből le a sötétségbe, s onnan újra fel, a magasba és a fénybe. A nézők váltakozó terekben való elhelyezkedéséből ugyancsak adódott a bevonó-megszólító játék. Könnyu lenne tehát azt mondani: a produkció beavatási szertartás a javából. Ám a megteremtett színházi helyzet, azt hiszem, ennél összetettebb, sőt ambivalensebb volt. Részint mert az előadás, érzésem szerint, ironikusan, sőt kritikusan viszonyult a darabban megnyilvánuló világrendhez, ahelyett hogy abba mint magától értődőbe avatott volna be. Részint pedig azért, mert a közönségtől sem feltétlen átélést, hanem szemlélődő önállósága fenntartását várták el; sétálgatásra és nézelődésre lettünk felszólítva, nem pedig ájult figyelemre. Az előadás a maga törvényei szerint zajlott, s aki követni akarta, annak éppúgy számolnia kellett azzal, hogy nimfák omlanak a karjaiba, mint ahogy azzal is, hogy rosszul, bárha autonóm módon kiválasztott megfigyelő helyéről csak félig-meddig tud bepillantani a mennyekbő. Jelenet az Artemis diadalából Az előadás legszebb és legerőteljesebb vonulata a két különböző szerelmi paradigma, talán az éginek és a földinek nevezhető szerelem reprezentációja. Hippolytos (Bucsi Annamária) és Aricia (Gál Gabriella) eleinte beteljesületlenségre ítélt, szuzies-testvéries viszonya légies, pantomimikus mozgásokban formálódik; Phaedra ugyancsak frusztrációra ítélt, holott micsoda ígérettel kiáradó erotikája stilizáltan pszichologizáló, hiteles és nagy alakításban jelenik meg előttünk (Mester Viktória). Hippolytos, tudjuk jól, nem áll választás előtt, ő Ariciát szereti, s ráadásul az az emésztő szerelem, mellyel nevelőanyja, Phaedra kecsegteti, úgynevezett bunös vonzalom. E jól tudásunkat azért kellőképpen elbizonyítalanítja az a halálra szánt fegyelem, amely mintha Hippolytos tehetetlenségét leplezné. Gyanús, hogy a lelke mélyén gyötrődik ez a fiú. Gyötrődésben éppenséggel apja, Theseus sem utolsó (Rezsnyák Róbert), csakhogy nála ezt tragikus cselekvési láz kompenzálja. ő, aki halott barátját az alvilágból is felhozná (persze hogy sikertelenül), gyanúba kevert fia elpusztításához egyenesen a nagypapától, Neptunustól kér segítséget (persze hogy időnek előtte). Mitológiai irónia muködik a csodás jelenetekben. A kissé felelőtlen istenek, a lélek e mindenható, megszemélyesített tartalmai show-musort csinálnak az embereknek, magukat is szórakoztatva és hatalmukat demonstrálva. Az alvilági night clubban a Pluto nevu sztár vár minket, formátumos alakítóját (Bretz Gábor) később tengeri szörnyként látjuk viszont, zöldesre mázolt felsőtesttel és csinos sellőfarokkal. A szörny vidáman szivarozik, pezsgőzik s lubickol fürdőmedencéjében, Diánának és kísérőinek vidám társaságában. A nagy kamuflázsra készülnek, Hippolytos látszólagos elragadására. A megfelelő pillanatban a szörny pezsgőt tölt a csatornába, a folyadék sisteregve kap lángra. Így okád tüzet ő. (Díszlet: Horgas Péter) Jó mulatság, mely azonban Phaedra öngyilkosságához vezet. Őt ugyanis elmulasztották értesíteni arról, hogy Hyppolitos halálát csak eljátsszák. Kétségkívül Phaedra, az érzelmeire hallgató lázadó, a tragikus önmegvalósító az, aki semmiképpen sem illik a rendszerbe, melyet a sorsukat elszenvedő emberek s az ő elszabadult projekcióik, vagyis az istenek muködtetnek. Theseus palotája az Artemis diadalában theater.hu Ilovszky Béla felvétele A háttérben a csalfa Ámor, e virgonc gyíkocska (Hajnóczy Júlia) és a nyugodt harmóniát sugárzó Diána istennő (Szabó Veronika) vetélkedése zajlik. Ám Diána olümposzi nyugalmának, természeti eleganciájának igazi ellenpólusa a túlontúl emberi, nyugtalan, szeszélyes és megalázott Phaedra. Ha úgy érezzük, hogy a játszmának végül is köztük kell eldőlnie, az tán azért is van, mert éneklésben és játékban kétségkívül Mester Viktória és Szabó Veronika a legemlékezetesebb. A drámai konfliktus tétje az, vajon jut-e talpalatnyi föld a normalitásnak és a boldogságnak a tragikus emberi létezés glóbuszán. A darab válaszát bajosan nevezhetnénk megnyugtatónak, különösképpen abban a formában, ahogy azt a rendezés interpretálja. Mert ugyan hol is leljük meg Diána istennőnek azt a mennyei ligetét, ahol a szerelmesek, Hippolytos és Aricia végre egymásra találhatnak? Ha a szóban forgó kérdés a túlvilági boldogságot illetné, akkor nem volna feszélyező: az oda vezető utat mindenki ismeri. De hát az ígéret ezúttal arra vonatkozna, hogy a csodás haláltól csodásan megmenekült Hippolytos leli fel kedvesét - vagyis az utópia még ideát megvalósul. Kovalik, ahogy említettem már, mindenesetre nem enged be minket Diána képzetes birodalmába, annak csak külső szemlélői, kukkolói lehetünk. E birodalomban örökzöldeket (ha jól sejtem, tujákat) ültetnek a történet megbékéltnek látszó - akár eleven, akár holt - szereplői (vagy tán inkább már csak az őket játszó színészek). Ez lehetne ugyan a reménység jele, de a XVIII. századi francia szövegösszefüggésben óhatatlanul felidézi a candide-i imperativust, \"de vár ám a munka a kertben\", s ez nem jelentene kevesebbet, mint azt, hogy e világ mégsem a lehető világok legjobbika. Nem mellesleg, e zárójelenetben valódi növények gyökerén valódi földlabdát látunk. A szabad levegő, a víz és a tuz után így jelenik meg végül a negyedik őselem is a színpadon. Vagyis akár fordíthatunk a drámai tét megfogalmazásán: a kérdés talán mégis az, képes-e a vágyai és félelmei révén oly tragikus ember felnőni ahhoz a harmóniához, amit az őt körülvevő kozmosz oly magától értődően sugall. Nem hozhatok itt szóba minden megoldást, ötletet, sziporkát, amelyek révén az egyes jelenetek színházi értelemben formát és jelentést kapnak. Legyen elég Diána papnőjéről említést tenni (Fodor Gabriella), akit istennője hirtelen személyes megjelenése szent őrületbe kerget, amelyben, úgy tunik, tyúknak képzeli magát. A jelenet komikus, miközben nagyon is baljósan vetíti előre azt a metamorfózist, amelyen a többi szereplőnek is át kell majd esnie. Az előadás jelrendszere általában eklektikus (amint Benedek Mari jelmezkollekciója is) és a reflexivitás különböző szintjein mozog. A tuz- és vízpróbának alávetett énekes-színészeket mindenesetre légtornászként is kipróbálja a rendezés: a nyitó kép hetyke falmászásától kezdve úgyszólván folyamatosan nyugtalanító - s korántsem csupán spirituális - mélységek fölött láttuk őket egyensúlyozni padkákon osonva, korlátokra csimpaszkodva, ablakok párkányán imbolyogva. S hogy miért? Gondolom, azért, mert az élet kockázatos vállalkozás; a muvészet meg veszélyes üzem.
J.P.RAMEAU : ARTEMIS DIADALA Péteri Lóránt A színház persze nem az irodalom szolgálóleánya, s még csak nem is a zeneirodalomé, amivel csupán arra utalok, hogy a színlapokon jobbára fellelhető szerzői név és mucím révén szembesíthetjük ugyan a színházi produkciót a papíron rögzített drámával vagy operával, ám e szembesítés végső soron mégsem lehet alapja az előadás érvényességéről formált véleményünknek. A mure való kritikai hivatkozás alapja tehát nem a hitelesség kergetése lenne, inkább az a kérdés: vajon sikerül-e az előadásnak frappáns választ adnia a muben megfogalmazódó muvészi kihívásra. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ha a frappírozás elmarad, a kritikai zsebben mégiscsak ki szokott nyílni az autenticista bicska (mondván: ami nem muködik, az mindenképpen indokolatlan, pláne ha ráadásul valami muködőképesen élősködik), addig a frappírozás fennáltakor ugyanezen bicska csukva marad (minthogy ami muködik, az szükségszeruen indokolt). Mindez a fentieknél bizonyára jóval okosabban is át lett gondolva akkor, amikor a Zeneakadémia és a Szentendrei Teátrum előadásának - bármiféle \"szerző\" megjelölése nélkül - az Artemis diadala főcímet adták, az alcímben tüntetve csak fel a ténykörülményt, miszerint a produkció bizonyos Jean-Philippe Rameau (1683-1764) Hippolyte et Aricie címu, 1733-ban írt dalmuvén alapszik. Ez a diszkrét elhatárolódás lehetővé teszi, hogy diszkréten ne is bolygassuk, miként lett a prológból és öt felvonásból álló tragédie lyrique-ből körülbelül kétórányi játékideju, hat jelenetből álló, francia és magyar nyelvu egyfelvonásos, Varga Judit hangszerelésében. Zenebarátként és a zenetörténet iránt érdeklődőként azért titokban elmorzsolhatunk egy könnycseppet arra gondolva, hogy épp csak karnyújtásnyira volt a lehetősége annak, hogy Szentendrén színre vigyék Rameau operáját. Jelen írás első bekezdésének szerzője azonban a továbbiakban megembereli magát, s Rameau helyett az Artemis diadalára összpontosít. Az előadás ugyanis muködött, frappírozott. Volt atmoszférája. A július eleji produkció helyszíne a szentendrei Muvészetmalom volt, énekes-előadói pedig a Liszt Ferenc Zenemuvészeti Egyetem végzős operaszakos hallgatói (avagy intézményi zsargonban szólva: növendékei). Tanáruk, Kovalik Balázs rendezte őket. A darab hat jelenetét hat különböző helyszínen adták elő. Diána ligete a Muvészetmalom előtti füves terület lett, Diána templomát az épület egyik csupasz falú földszinti termében rendezték be, a poklot a pince csőalagútjában találtuk meg, Phaedra hálótermébe alulnézetből pillanthattunk be, aztán Theseus palotájához már feljebb kellett másznunk, hogy végül ugyanezen térre a padlásról, tengernyi mécses lángján át lenézve láthassuk meg az égi világot. Mindebből logikusan következik, hogy az üldögélő-álldogáló közönség minden jelenet után felcihelődött, s követte az előadást a fényből le a sötétségbe, s onnan újra fel, a magasba és a fénybe. A nézők váltakozó terekben való elhelyezkedéséből ugyancsak adódott a bevonó-megszólító játék. Könnyu lenne tehát azt mondani: a produkció beavatási szertartás a javából. Ám a megteremtett színházi helyzet, azt hiszem, ennél összetettebb, sőt ambivalensebb volt. Részint mert az előadás, érzésem szerint, ironikusan, sőt kritikusan viszonyult a darabban megnyilvánuló világrendhez, ahelyett hogy abba mint magától értődőbe avatott volna be. Részint pedig azért, mert a közönségtől sem feltétlen átélést, hanem szemlélődő önállósága fenntartását várták el; sétálgatásra és nézelődésre lettünk felszólítva, nem pedig ájult figyelemre. Az előadás a maga törvényei szerint zajlott, s aki követni akarta, annak éppúgy számolnia kellett azzal, hogy nimfák omlanak a karjaiba, mint ahogy azzal is, hogy rosszul, bárha autonóm módon kiválasztott megfigyelő helyéről csak félig-meddig tud bepillantani a mennyekbő. Jelenet az Artemis diadalából Az előadás legszebb és legerőteljesebb vonulata a két különböző szerelmi paradigma, talán az éginek és a földinek nevezhető szerelem reprezentációja. Hippolytos (Bucsi Annamária) és Aricia (Gál Gabriella) eleinte beteljesületlenségre ítélt, szuzies-testvéries viszonya légies, pantomimikus mozgásokban formálódik; Phaedra ugyancsak frusztrációra ítélt, holott micsoda ígérettel kiáradó erotikája stilizáltan pszichologizáló, hiteles és nagy alakításban jelenik meg előttünk (Mester Viktória). Hippolytos, tudjuk jól, nem áll választás előtt, ő Ariciát szereti, s ráadásul az az emésztő szerelem, mellyel nevelőanyja, Phaedra kecsegteti, úgynevezett bunös vonzalom. E jól tudásunkat azért kellőképpen elbizonyítalanítja az a halálra szánt fegyelem, amely mintha Hippolytos tehetetlenségét leplezné. Gyanús, hogy a lelke mélyén gyötrődik ez a fiú. Gyötrődésben éppenséggel apja, Theseus sem utolsó (Rezsnyák Róbert), csakhogy nála ezt tragikus cselekvési láz kompenzálja. ő, aki halott barátját az alvilágból is felhozná (persze hogy sikertelenül), gyanúba kevert fia elpusztításához egyenesen a nagypapától, Neptunustól kér segítséget (persze hogy időnek előtte). Mitológiai irónia muködik a csodás jelenetekben. A kissé felelőtlen istenek, a lélek e mindenható, megszemélyesített tartalmai show-musort csinálnak az embereknek, magukat is szórakoztatva és hatalmukat demonstrálva. Az alvilági night clubban a Pluto nevu sztár vár minket, formátumos alakítóját (Bretz Gábor) később tengeri szörnyként látjuk viszont, zöldesre mázolt felsőtesttel és csinos sellőfarokkal. A szörny vidáman szivarozik, pezsgőzik s lubickol fürdőmedencéjében, Diánának és kísérőinek vidám társaságában. A nagy kamuflázsra készülnek, Hippolytos látszólagos elragadására. A megfelelő pillanatban a szörny pezsgőt tölt a csatornába, a folyadék sisteregve kap lángra. Így okád tüzet ő. (Díszlet: Horgas Péter) Jó mulatság, mely azonban Phaedra öngyilkosságához vezet. Őt ugyanis elmulasztották értesíteni arról, hogy Hyppolitos halálát csak eljátsszák. Kétségkívül Phaedra, az érzelmeire hallgató lázadó, a tragikus önmegvalósító az, aki semmiképpen sem illik a rendszerbe, melyet a sorsukat elszenvedő emberek s az ő elszabadult projekcióik, vagyis az istenek muködtetnek. Theseus palotája az Artemis diadalában theater.hu Ilovszky Béla felvétele A háttérben a csalfa Ámor, e virgonc gyíkocska (Hajnóczy Júlia) és a nyugodt harmóniát sugárzó Diána istennő (Szabó Veronika) vetélkedése zajlik. Ám Diána olümposzi nyugalmának, természeti eleganciájának igazi ellenpólusa a túlontúl emberi, nyugtalan, szeszélyes és megalázott Phaedra. Ha úgy érezzük, hogy a játszmának végül is köztük kell eldőlnie, az tán azért is van, mert éneklésben és játékban kétségkívül Mester Viktória és Szabó Veronika a legemlékezetesebb. A drámai konfliktus tétje az, vajon jut-e talpalatnyi föld a normalitásnak és a boldogságnak a tragikus emberi létezés glóbuszán. A darab válaszát bajosan nevezhetnénk megnyugtatónak, különösképpen abban a formában, ahogy azt a rendezés interpretálja. Mert ugyan hol is leljük meg Diána istennőnek azt a mennyei ligetét, ahol a szerelmesek, Hippolytos és Aricia végre egymásra találhatnak? Ha a szóban forgó kérdés a túlvilági boldogságot illetné, akkor nem volna feszélyező: az oda vezető utat mindenki ismeri. De hát az ígéret ezúttal arra vonatkozna, hogy a csodás haláltól csodásan megmenekült Hippolytos leli fel kedvesét - vagyis az utópia még ideát megvalósul. Kovalik, ahogy említettem már, mindenesetre nem enged be minket Diána képzetes birodalmába, annak csak külső szemlélői, kukkolói lehetünk. E birodalomban örökzöldeket (ha jól sejtem, tujákat) ültetnek a történet megbékéltnek látszó - akár eleven, akár holt - szereplői (vagy tán inkább már csak az őket játszó színészek). Ez lehetne ugyan a reménység jele, de a XVIII. századi francia szövegösszefüggésben óhatatlanul felidézi a candide-i imperativust, \"de vár ám a munka a kertben\", s ez nem jelentene kevesebbet, mint azt, hogy e világ mégsem a lehető világok legjobbika. Nem mellesleg, e zárójelenetben valódi növények gyökerén valódi földlabdát látunk. A szabad levegő, a víz és a tuz után így jelenik meg végül a negyedik őselem is a színpadon. Vagyis akár fordíthatunk a drámai tét megfogalmazásán: a kérdés talán mégis az, képes-e a vágyai és félelmei révén oly tragikus ember felnőni ahhoz a harmóniához, amit az őt körülvevő kozmosz oly magától értődően sugall. Nem hozhatok itt szóba minden megoldást, ötletet, sziporkát, amelyek révén az egyes jelenetek színházi értelemben formát és jelentést kapnak. Legyen elég Diána papnőjéről említést tenni (Fodor Gabriella), akit istennője hirtelen személyes megjelenése szent őrületbe kerget, amelyben, úgy tunik, tyúknak képzeli magát. A jelenet komikus, miközben nagyon is baljósan vetíti előre azt a metamorfózist, amelyen a többi szereplőnek is át kell majd esnie. Az előadás jelrendszere általában eklektikus (amint Benedek Mari jelmezkollekciója is) és a reflexivitás különböző szintjein mozog. A tuz- és vízpróbának alávetett énekes-színészeket mindenesetre légtornászként is kipróbálja a rendezés: a nyitó kép hetyke falmászásától kezdve úgyszólván folyamatosan nyugtalanító - s korántsem csupán spirituális - mélységek fölött láttuk őket egyensúlyozni padkákon osonva, korlátokra csimpaszkodva, ablakok párkányán imbolyogva. S hogy miért? Gondolom, azért, mert az élet kockázatos vállalkozás; a muvészet meg veszélyes üzem.
4148 WiseGentleman 2004-10-17 21:29:08 [Válasz erre: 4116 orlandofurioso 2004-10-13 21:58:17]
Lehet, hogy a hamburgi Rózsalovag is Konwitschny rendezése volt, miszerint a Marschallin az opera végén öngyilkosságot követ el? Ebben nem vagyok biztos, de mindenesetre az idei salzburgi Rózsalovagban is voltak bizonyos merész - ugyanakkor érdekes - rendezői ötletek.
Lehet, hogy a hamburgi Rózsalovag is Konwitschny rendezése volt, miszerint a Marschallin az opera végén öngyilkosságot követ el? Ebben nem vagyok biztos, de mindenesetre az idei salzburgi Rózsalovagban is voltak bizonyos merész - ugyanakkor érdekes - rendezői ötletek.
4147 WiseGentleman 2004-10-17 21:21:36 [Válasz erre: 4145 ... 2004-10-17 09:50:17]
A monológból a húzás a bemutató óta történt, mivel az első előadáson még egészében elhangzott (egyébként igen értékes zenei anyag). Ezt természetesen nem úgy említettem, mintha a tegnapi produkció értékét csökkentette volna, ugyanakkor általában a húzásokkal nem értek egyet, mivel a legtöbb esetben megcsonkítják a művet és ellentétesek lehetnek a szerzői akarattal (kivéve persze olyan esetben, ahol a szerző hagyott jóvá bizonyos rövidítéseket, mint például a Lohengrinben a Grál-elbeszélés második része).
A monológból a húzás a bemutató óta történt, mivel az első előadáson még egészében elhangzott (egyébként igen értékes zenei anyag). Ezt természetesen nem úgy említettem, mintha a tegnapi produkció értékét csökkentette volna, ugyanakkor általában a húzásokkal nem értek egyet, mivel a legtöbb esetben megcsonkítják a művet és ellentétesek lehetnek a szerzői akarattal (kivéve persze olyan esetben, ahol a szerző hagyott jóvá bizonyos rövidítéseket, mint például a Lohengrinben a Grál-elbeszélés második része).
4146 ... 2004-10-17 09:54:38 [Válasz erre: 4144 WiseGentleman 2004-10-17 05:19:13]
A FŐIGAZGATÓ ÚR biztosan szokás szerint félt, hogy nem kell a közönségnek a darab és nyakán marad a műsorfüzet! - Emlékezzetek a \"Grand macabre\"-nál is , hogy úgy mondjam berezelt és a stáb ellenzőire hallgatott. Már rég idejétmúlta az öreg!
A FŐIGAZGATÓ ÚR biztosan szokás szerint félt, hogy nem kell a közönségnek a darab és nyakán marad a műsorfüzet! - Emlékezzetek a \"Grand macabre\"-nál is , hogy úgy mondjam berezelt és a stáb ellenzőire hallgatott. Már rég idejétmúlta az öreg!
4145 ... 2004-10-17 09:50:17 [Válasz erre: 4143 WiseGentleman 2004-10-17 05:16:51]
Na és ha húztak a monológból? Mozarttal, Verdivel, Puccinivel is megteszik. Általában ezek hagyományokon múlnak, és Kovács János tudja, hogy mit csinál és meddig mehet el. Más, Janacek fia (ha él még), de a menye biztosan itt élnek Budapesten!
Na és ha húztak a monológból? Mozarttal, Verdivel, Puccinivel is megteszik. Általában ezek hagyományokon múlnak, és Kovács János tudja, hogy mit csinál és meddig mehet el. Más, Janacek fia (ha él még), de a menye biztosan itt élnek Budapesten!
4144 WiseGentleman 2004-10-17 05:19:13
A probléma csak az volt, hogy az Operaháznak nem futotta ezúttal műsorfüzetekre, és kiragasztott plakátokon lehetett - németül és angolul - olvasni az egyébként nehezen érthető cselekvést. Igazság szerint motoszkált is bennem a gondolat, hogy elvtársak, közalkalmazottéknál már műsorfüzetre sem futja?
A probléma csak az volt, hogy az Operaháznak nem futotta ezúttal műsorfüzetekre, és kiragasztott plakátokon lehetett - németül és angolul - olvasni az egyébként nehezen érthető cselekvést. Igazság szerint motoszkált is bennem a gondolat, hogy elvtársak, közalkalmazottéknál már műsorfüzetre sem futja?
4143 WiseGentleman 2004-10-17 05:16:51 [Válasz erre: 4138 Orfeusz 2004-10-16 23:14:08]
Annyi megjegyzésképpen - Janacek szakértők igazolhatják - hogy a Kostelnicka első felvonásbeli monológját tekintélyesen lerövidítették, a második felvonásban elhangzót pedig transzpontálták, legalábbis érzésem szerint. Amellett, Marton Éva tényleg fantasztikus alakítást nyújtott és gwynethjonesosodása ellenére elhihető róla, hogy nagy világsztár. Bátori Éva és Kiss B. Attila a szokásos jó formáját hozta. Az igazán pozitív meglepetés Wendler Attila volt, aki a róla szóló rémmesék ellenére egészen becsületes (szamihcsesztnihpravil = ld. Anyegin) alakítást nyújtott.
Annyi megjegyzésképpen - Janacek szakértők igazolhatják - hogy a Kostelnicka első felvonásbeli monológját tekintélyesen lerövidítették, a második felvonásban elhangzót pedig transzpontálták, legalábbis érzésem szerint. Amellett, Marton Éva tényleg fantasztikus alakítást nyújtott és gwynethjonesosodása ellenére elhihető róla, hogy nagy világsztár. Bátori Éva és Kiss B. Attila a szokásos jó formáját hozta. Az igazán pozitív meglepetés Wendler Attila volt, aki a róla szóló rémmesék ellenére egészen becsületes (szamihcsesztnihpravil = ld. Anyegin) alakítást nyújtott.
4142 frushena 2004-10-16 23:26:16 [Válasz erre: 4137 janomano 2004-10-16 19:16:39]
Örülök, hogy tetszett! A legjobb előadások egyike! (Ha nem a legjobb!)
Örülök, hogy tetszett! A legjobb előadások egyike! (Ha nem a legjobb!)
4141 frushena 2004-10-16 23:25:40 [Válasz erre: 4140 ... 2004-10-16 23:22:42]
Dehogy vagyok megsértve! Csak leírtam, hogy nekem mi a fontos az előadásban. Ennyire a háttér nem érdekel! csak én érezzem jól magam! :) No problem kedves ...
Dehogy vagyok megsértve! Csak leírtam, hogy nekem mi a fontos az előadásban. Ennyire a háttér nem érdekel! csak én érezzem jól magam! :) No problem kedves ...
4140 ... 2004-10-16 23:22:42 [Válasz erre: 4139 ... 2004-10-16 23:19:45]
Egy kérdés. Miért hiszed, hogy korhollak, vagy bántalak? Kissé fura, hogy mindenki folyton megsértődik. Ez csak beszélgetés, vagynem? FRUSHENÁNAK
Egy kérdés. Miért hiszed, hogy korhollak, vagy bántalak? Kissé fura, hogy mindenki folyton megsértődik. Ez csak beszélgetés, vagynem? FRUSHENÁNAK
4139 ... 2004-10-16 23:19:45 [Válasz erre: 4136 frushena 2004-10-16 11:50:13]
Pedig hiába a kiváló énekescsapat, mégiscsak a KARMESTER a főszereplő! Ha ő rossz, szinte lehetetlen az énekes helyzete.
Pedig hiába a kiváló énekescsapat, mégiscsak a KARMESTER a főszereplő! Ha ő rossz, szinte lehetetlen az énekes helyzete.
4138 Orfeusz 2004-10-16 23:14:08
És vége lett a Jenufa sorozatnak..ma volt az utolsó előadás, ahol a Bátori-Marton kettőst hallhattuk és ki tudja látni fogjuk-e jövőre. Ezen előadás erényeit nem lehet eléggé dicsérni, a második és harmadik felvonás után az egész testem remegett, a szívem dobogott. Megíndító zene, fantasztikus. És Marton Éva..a Művésznő ma vmi emberfeletti teljesítményt produkált, parádésan énekelt, ...azok az utánozhatatlan erőteljes, hideg, magas hangok!! El is fáradt a 2.felvonás után, látszott mennyit kivett belőle a szerep, de ez a 3. felvonáson már nem is érződött! Na és persze az édes Bátori Éva, akinek Jenufája szívetmelengető és utolérhetelen. Egyszóval a mai Jenufa is csodálatos, fantasztikus, dermesztő, katartikus volt..nem tudom szavakban kifejezni.
És vége lett a Jenufa sorozatnak..ma volt az utolsó előadás, ahol a Bátori-Marton kettőst hallhattuk és ki tudja látni fogjuk-e jövőre. Ezen előadás erényeit nem lehet eléggé dicsérni, a második és harmadik felvonás után az egész testem remegett, a szívem dobogott. Megíndító zene, fantasztikus. És Marton Éva..a Művésznő ma vmi emberfeletti teljesítményt produkált, parádésan énekelt, ...azok az utánozhatatlan erőteljes, hideg, magas hangok!! El is fáradt a 2.felvonás után, látszott mennyit kivett belőle a szerep, de ez a 3. felvonáson már nem is érződött! Na és persze az édes Bátori Éva, akinek Jenufája szívetmelengető és utolérhetelen. Egyszóval a mai Jenufa is csodálatos, fantasztikus, dermesztő, katartikus volt..nem tudom szavakban kifejezni.
4137 janomano 2004-10-16 19:16:39 [Válasz erre: 4136 frushena 2004-10-16 11:50:13]
De azért a Te ajánlásodra néztem meg a Jenufkát, ami az elmúlt 2-3 éve a legjobb előadás volt! :-)
De azért a Te ajánlásodra néztem meg a Jenufkát, ami az elmúlt 2-3 éve a legjobb előadás volt! :-)
4136 frushena 2004-10-16 11:50:13 [Válasz erre: 4135 ... 2004-10-16 10:29:39]
Szerintem nem állítottam, hogyjártasvagyok a MÁO repertoárjában! Pedig sokat előfordulok az Operában és az Erkelben is! Egy BRAVO tényleg nem az ami ... Mivel én nem értek a karmesteri dolgokhoz csak azt tudtam írni, hogy jól vezényelt! Aki idejár írogatni nem mindenki zene hátterű emberke. Valósdzínű az nem tudhatja! És megmondom őszintén, soha nem érdekelt igazán ki vezényel! A lényeg, hogy élményteli estém legyen! Nem fogok kukacoskodni, hogy húúú az nem jó volt, mert ennek kellett volna lennie, mert! Megmaradok zenekdevelőnek, nem okostojásnak! :O)
Szerintem nem állítottam, hogyjártasvagyok a MÁO repertoárjában! Pedig sokat előfordulok az Operában és az Erkelben is! Egy BRAVO tényleg nem az ami ... Mivel én nem értek a karmesteri dolgokhoz csak azt tudtam írni, hogy jól vezényelt! Aki idejár írogatni nem mindenki zene hátterű emberke. Valósdzínű az nem tudhatja! És megmondom őszintén, soha nem érdekelt igazán ki vezényel! A lényeg, hogy élményteli estém legyen! Nem fogok kukacoskodni, hogy húúú az nem jó volt, mert ennek kellett volna lennie, mert! Megmaradok zenekdevelőnek, nem okostojásnak! :O)
4135 ... 2004-10-16 10:29:39 [Válasz erre: 4128 frushena 2004-10-15 06:55:00]
Nem lehetsz valami járaros az MÁO repertoirjában, ha Rácz Istvánt eleddig csak a Szöktetésben láttad. Egy bravo - nem bravo, az a rokonság! Most rutinos volt a karmester, vagy jó tempot diktált, vagy rutinosan jó tempot diktált? Hidd el nem kötekszem, csak ez 3 különböző dolog!
Nem lehetsz valami járaros az MÁO repertoirjában, ha Rácz Istvánt eleddig csak a Szöktetésben láttad. Egy bravo - nem bravo, az a rokonság! Most rutinos volt a karmester, vagy jó tempot diktált, vagy rutinosan jó tempot diktált? Hidd el nem kötekszem, csak ez 3 különböző dolog!
4134 Orfeusz 2004-10-16 10:09:02
Ki jön ma Jeufára? Én megyek ötödszörre:)
Ki jön ma Jeufára? Én megyek ötödszörre:)
4133 frushena 2004-10-15 15:34:50 [Válasz erre: 4131 Fantom 2004-10-15 13:57:32]
Feltétlen vigyázok! Megígérem kedves Fantom! FlSTULA DULCE CANIT, VOLUCREM DUM DECIPIT ANCEPS
Feltétlen vigyázok! Megígérem kedves Fantom! FlSTULA DULCE CANIT, VOLUCREM DUM DECIPIT ANCEPS
4132 Megén 2004-10-15 14:48:56
Szellemírtó, ide is egy kicsit!
Szellemírtó, ide is egy kicsit!
4131 Fantom 2004-10-15 13:57:32
Frushena vigyázz el ne élvezz!soha ne legyen nagyobb örömben részed!!
Frushena vigyázz el ne élvezz!soha ne legyen nagyobb örömben részed!!
4130 Búbánat 2004-10-15 09:49:43 [Válasz erre: 4128 frushena 2004-10-15 06:55:00]
Szabó Sipos Máté ezen kívül vezényli még a Hamupipőkét is (lehet, hogy mást is). Erre emlékszem szívesen vissza.
Szabó Sipos Máté ezen kívül vezényli még a Hamupipőkét is (lehet, hogy mást is). Erre emlékszem szívesen vissza.
4128 frushena 2004-10-15 06:55:00
Egész jóra sikeredett a tegnapi Szöktetés! És még az Erkelhez képest sokan is voltak! Boross Csilla és Farkas Viktória szépen dalotak. Nekem a fiúk valahogy nem igazán tetszettek! Volt, hogy szinte semmit sem hallottam belőlük. Ellentétben Rácz Istvánnal. Ozmin a leghálásabb szerep ebben a műben! Valóban jó volt! Másban viszont nem láttam még! Vagy csak nem emlékeznék? Nem tudom! Boross Csilla még egy BRAVO-t is kicsikart a közönségből! Igaz elég halkat és szerintem Blonde jobban teljesített! A karmesteren lepődtem meg! Szabó Sípos Máté. Mivel elég jól láttam a zenekart és a karmestert is volt időm oda is koncentrálni néha néha! Nekem tetszett ahogy dirigált! Szerintem nagyon is jól diktálta a tempót! Olyan rutinosnak tűnt! Demostélleg! Decemberben Timothy - Bazsinak - Kertes Lehet elmegyek erre is! Tavaly velük láttam és az nagyon jó volt!
Egész jóra sikeredett a tegnapi Szöktetés! És még az Erkelhez képest sokan is voltak! Boross Csilla és Farkas Viktória szépen dalotak. Nekem a fiúk valahogy nem igazán tetszettek! Volt, hogy szinte semmit sem hallottam belőlük. Ellentétben Rácz Istvánnal. Ozmin a leghálásabb szerep ebben a műben! Valóban jó volt! Másban viszont nem láttam még! Vagy csak nem emlékeznék? Nem tudom! Boross Csilla még egy BRAVO-t is kicsikart a közönségből! Igaz elég halkat és szerintem Blonde jobban teljesített! A karmesteren lepődtem meg! Szabó Sípos Máté. Mivel elég jól láttam a zenekart és a karmestert is volt időm oda is koncentrálni néha néha! Nekem tetszett ahogy dirigált! Szerintem nagyon is jól diktálta a tempót! Olyan rutinosnak tűnt! Demostélleg! Decemberben Timothy - Bazsinak - Kertes Lehet elmegyek erre is! Tavaly velük láttam és az nagyon jó volt!
4127 Sesto 2004-10-14 20:50:16 [Válasz erre: 4125 orlandofurioso 2004-10-14 18:03:42]
...rêszben,...hiszen nêzd meg a bêcsi szinlapokat(=Burg, Akademietheater etc.)-vagy mozimüsort, Bechtolf nevêvel többszörösen fogsz talâlkozni, Glittenberg-êk sem kizârôlag Zürich-ben tevêkenykednek!... :-)
...rêszben,...hiszen nêzd meg a bêcsi szinlapokat(=Burg, Akademietheater etc.)-vagy mozimüsort, Bechtolf nevêvel többszörösen fogsz talâlkozni, Glittenberg-êk sem kizârôlag Zürich-ben tevêkenykednek!... :-)
4126 Sesto 2004-10-14 20:48:16
...Welser-Möst + Sven-Eric Bechtolf(=nêmet nyelvterületen az egyik legjobban foglalkoztatott szinêsz: Bêcs, \"Burg\" etc.)-ezen felül Welser-Möst-tel + Marianne & Rolf Glittenberg-hâzaspâr közremüködêsêvel(=kosztüm+diszlet) ûjabban mint sikeres operarendezö is tevêkenykedik(=eddig föleg Zürich-ben)-\"Lulu\", \"Rôzsalovag\"-ês amin most dolgozunk: \"Pelleas et Melisande\"... ;-)))
...Welser-Möst + Sven-Eric Bechtolf(=nêmet nyelvterületen az egyik legjobban foglalkoztatott szinêsz: Bêcs, \"Burg\" etc.)-ezen felül Welser-Möst-tel + Marianne & Rolf Glittenberg-hâzaspâr közremüködêsêvel(=kosztüm+diszlet) ûjabban mint sikeres operarendezö is tevêkenykedik(=eddig föleg Zürich-ben)-\"Lulu\", \"Rôzsalovag\"-ês amin most dolgozunk: \"Pelleas et Melisande\"... ;-)))
4125 orlandofurioso 2004-10-14 18:03:42 [Válasz erre: 4123 Orfeusz 2004-10-14 14:37:51]
A Welser-Möst Bechtolf páros zürichi import.
A Welser-Möst Bechtolf páros zürichi import.
4124 kalahari 2004-10-14 15:03:02 [Válasz erre: 4121 karnagy 2004-10-14 10:30:10]
Akkor lehet, hogy rögtön két embert nyertünk? :-)
Akkor lehet, hogy rögtön két embert nyertünk? :-)
4123 Orfeusz 2004-10-14 14:37:51
Egészen fantasztikus, hogy naponta frissítik a bécsi opera oldalát, most egy olyan infot találtam: 2007-2008-as szezonban felújítják a Ringet, Franz Welser-Möst lesz a karmester és a rendező pedig Sven-Eric Bechtolf(számomra ismeretlen nevek), az énekeskről pedig azt írják, hogy egy új generáció fog az előadásban találkozni..érdekesen hangzik.
Egészen fantasztikus, hogy naponta frissítik a bécsi opera oldalát, most egy olyan infot találtam: 2007-2008-as szezonban felújítják a Ringet, Franz Welser-Möst lesz a karmester és a rendező pedig Sven-Eric Bechtolf(számomra ismeretlen nevek), az énekeskről pedig azt írják, hogy egy új generáció fog az előadásban találkozni..érdekesen hangzik.
4122 Orfeusz 2004-10-14 14:30:58 [Válasz erre: 4120 WiseGentleman 2004-10-14 10:10:36]
Engem leginkább Alan Titus érdekel.. Sajnos azok a Don Carlosok júniusban lesznek, akkor pedig vizsgaidőszak..és így lemaradok a Manon lescaut bemutatóról, de háhta játszák majd szept.ben...de amajd a Don Carlosról beszámolok. és még milyen külföldi operát tervezel erre az évre. Nekem még a következő programom lesz(mind a STOP-ban): -nov.: Zsidónő, Nabucco, Parasztbecsület -dec.: die Tote stadt(Halott város) és talán egy Bartoli koncert a koncethausban..
Engem leginkább Alan Titus érdekel.. Sajnos azok a Don Carlosok júniusban lesznek, akkor pedig vizsgaidőszak..és így lemaradok a Manon lescaut bemutatóról, de háhta játszák majd szept.ben...de amajd a Don Carlosról beszámolok. és még milyen külföldi operát tervezel erre az évre. Nekem még a következő programom lesz(mind a STOP-ban): -nov.: Zsidónő, Nabucco, Parasztbecsület -dec.: die Tote stadt(Halott város) és talán egy Bartoli koncert a koncethausban..
4121 karnagy 2004-10-14 10:30:10
Kalahari, érdekes mód én is erre hoztam el életében először egy nagyon kedves barátnőmbet, neki is tetszett - leginkább Marton alakítása és Bátori Éva csúcscsúcscsúcs-teljesítménye.
Kalahari, érdekes mód én is erre hoztam el életében először egy nagyon kedves barátnőmbet, neki is tetszett - leginkább Marton alakítása és Bátori Éva csúcscsúcscsúcs-teljesítménye.
4120 WiseGentleman 2004-10-14 10:10:36 [Válasz erre: 4113 Orfeusz 2004-10-13 15:10:33]
Azt hiszem, a Don Carlost és a Ringet tavaszra halasztom, akkor egyébként lesz olyan széria is, hogy az olasz és a francia változatot egymás mellett adják :). Jó szórakozást Neked :)!
Azt hiszem, a Don Carlost és a Ringet tavaszra halasztom, akkor egyébként lesz olyan széria is, hogy az olasz és a francia változatot egymás mellett adják :). Jó szórakozást Neked :)!
