4219 WiseGentleman 2004-10-26 10:21:37 [Válasz erre: 4212 ? 2004-10-25 20:56:26]
Egyébként, ha nem feltétlenül Wagnerben gondolkodunk (bár egy Trisztánt nagyon szívesen megnéznék vele), szerintem Bándi művész úr remek Eleázár is lehetne, ha színpadon is előadnák nálunk a Zsidónőt.
Egyébként, ha nem feltétlenül Wagnerben gondolkodunk (bár egy Trisztánt nagyon szívesen megnéznék vele), szerintem Bándi művész úr remek Eleázár is lehetne, ha színpadon is előadnák nálunk a Zsidónőt.
4218 WiseGentleman 2004-10-26 10:15:18 [Válasz erre: 4216 Heiner Lajos 2004-10-26 00:39:16]
Azt a video-t ismerem, tényleg fantasztikus, különösen Corelli tetszik, fenomenális az Alvaro-Carlos kettős (csak kár, hogy például az első Alvaro-Carlos párbajt kihúzták az előadásból). Ami Melitonét illeti, Gabriel Bacquier is zseniális a Levine-féle felvételen és hallomásból tudom (\"hearsay\"), hogy a mi Bende Zsoltunk is kitűnő Melitone volt (sajnos, ebben a szerepben elmulasztottam).
Azt a video-t ismerem, tényleg fantasztikus, különösen Corelli tetszik, fenomenális az Alvaro-Carlos kettős (csak kár, hogy például az első Alvaro-Carlos párbajt kihúzták az előadásból). Ami Melitonét illeti, Gabriel Bacquier is zseniális a Levine-féle felvételen és hallomásból tudom (\"hearsay\"), hogy a mi Bende Zsoltunk is kitűnő Melitone volt (sajnos, ebben a szerepben elmulasztottam).
4217 Búbánat 2004-10-26 10:11:11 [Válasz erre: 4216 Heiner Lajos 2004-10-26 00:39:16]
Ez nekem is meg van, de borzasztóan csonka a sok húzás miatt. Különben tényleg nagyon jó videó, ritka élvezet volt ilyen klasszisok tolmácsolásában hallani és főleg: látni Verdi remekét, mégha videóról is.
Ez nekem is meg van, de borzasztóan csonka a sok húzás miatt. Különben tényleg nagyon jó videó, ritka élvezet volt ilyen klasszisok tolmácsolásában hallani és főleg: látni Verdi remekét, mégha videóról is.
4216 Heiner Lajos 2004-10-26 00:39:16 [Válasz erre: 4209 WiseGentleman 2004-10-25 19:52:26]
Ha már Forza, és ha már Monaco, akkor még inkább 1953, Maggio Musicale, igaz, Protti jóval nyersebb, mint a két évvel későbbi lemezfelvételen Bastianini, de Mitropoulos sokkal izgalmasabb, mint az általam egyébként nagyon tisztelt Molinari-Pradelli (Pesten is dirigált, de jó lenne szemtanútól beszámoló!). Egyik kedvenc videóm amúgy egy Forza, Molinari-Pradelli dirigálja, San Carlo, 1958 márciusa. Ja, az énekesek: Corelli, Tebaldi, Bastianini, Christoff, etc. etc. Még Melitone szerepében is egy bizonyos Renato Capecchi...
Ha már Forza, és ha már Monaco, akkor még inkább 1953, Maggio Musicale, igaz, Protti jóval nyersebb, mint a két évvel későbbi lemezfelvételen Bastianini, de Mitropoulos sokkal izgalmasabb, mint az általam egyébként nagyon tisztelt Molinari-Pradelli (Pesten is dirigált, de jó lenne szemtanútól beszámoló!). Egyik kedvenc videóm amúgy egy Forza, Molinari-Pradelli dirigálja, San Carlo, 1958 márciusa. Ja, az énekesek: Corelli, Tebaldi, Bastianini, Christoff, etc. etc. Még Melitone szerepében is egy bizonyos Renato Capecchi...
4215 ? 2004-10-26 00:38:51 [Válasz erre: 4214 ? 2004-10-26 00:36:35]
Éljenek az énekesek, kórustagok és szólisták egyaránt !
Éljenek az énekesek, kórustagok és szólisták egyaránt !
4214 ? 2004-10-26 00:36:35 [Válasz erre: 4213 Csupafül 2004-10-25 22:53:26]
Úgy tűnik, az én írásomra válaszoltál, de én tényleg, igazán NEM CILIKE vagyok, hanem \"?\". Mielőtt végképp félreértenéd, DÍCSÉRNI JÖTTEM BÁNDIT, S NEM NEGATIV KRITIKÁT MONDANI. S különben is ÉLJEN CILIKE, ÍRJON AMIT AKAR! Legalább itt gyakoroljuk a demokráciát!
Úgy tűnik, az én írásomra válaszoltál, de én tényleg, igazán NEM CILIKE vagyok, hanem \"?\". Mielőtt végképp félreértenéd, DÍCSÉRNI JÖTTEM BÁNDIT, S NEM NEGATIV KRITIKÁT MONDANI. S különben is ÉLJEN CILIKE, ÍRJON AMIT AKAR! Legalább itt gyakoroljuk a demokráciát!
4213 Csupafül 2004-10-25 22:53:26
Kedves Cilike! Mikor hallottál Te Bánditól minősíthetetlen Radamest? Ugyanis utoljára 2001-ben énekelte itthon, azóta nem, és akkor remek volt a szerepben. Azóta - a honlapja szerint - csak külföldön énekelt Aidát. Csak nem azt akarod mondani, hogy külföldön hallottad a művész urat? Egyébként mindenkinek lehet rossz napja, vagy beteg netán, túlterhelt, fáradt stb. Ti ebbe soha nem gondoltok bele, amikor kritizáljátok az énekeseket. Még Fodor Géza sem mert leírni ilyen minősítéseket művészekkel kapcsolatban, mint amit ti megengedtek magatoknak, pedig ő aztán tiszteletre méltó, nagy tudású zenekoponya!
Kedves Cilike! Mikor hallottál Te Bánditól minősíthetetlen Radamest? Ugyanis utoljára 2001-ben énekelte itthon, azóta nem, és akkor remek volt a szerepben. Azóta - a honlapja szerint - csak külföldön énekelt Aidát. Csak nem azt akarod mondani, hogy külföldön hallottad a művész urat? Egyébként mindenkinek lehet rossz napja, vagy beteg netán, túlterhelt, fáradt stb. Ti ebbe soha nem gondoltok bele, amikor kritizáljátok az énekeseket. Még Fodor Géza sem mert leírni ilyen minősítéseket művészekkel kapcsolatban, mint amit ti megengedtek magatoknak, pedig ő aztán tiszteletre méltó, nagy tudású zenekoponya!
4212 ? 2004-10-25 20:56:26 [Válasz erre: 4209 WiseGentleman 2004-10-25 19:52:26]
A kiejtéssel I és Y esetében is teljesen tisztában vagyok, hidd el, de úgy gondolom ... Majd Bayreuth-ban már tökéletes lesz Bándi művész úr! Amit szívből kívánok Neki és magunknak is.!
A kiejtéssel I és Y esetében is teljesen tisztában vagyok, hidd el, de úgy gondolom ... Majd Bayreuth-ban már tökéletes lesz Bándi művész úr! Amit szívből kívánok Neki és magunknak is.!
4211 ? 2004-10-25 20:49:03 [Válasz erre: 4208 cilike 2004-10-25 19:35:43]
Igen, más volt az ízlés, a világ és a stílus...
Igen, más volt az ízlés, a világ és a stílus...
4210 WiseGentleman 2004-10-25 20:03:27
... hallgattam... (bocs, a fáradtság...)
... hallgattam... (bocs, a fáradtság...)
4209 WiseGentleman 2004-10-25 19:52:26 [Válasz erre: 4207 ? 2004-10-25 18:24:11]
Hadd idézzem akkor Alan Blyth jellemzését a www.grandi-tenori.com weboldalról: \"\"Few tenors since the war have possessed the tonal refulgence or stentorian clarity of Mario del Monaco, he is the epitome of the Italian tenore di forza, his voice brilliant, bright, with a trumpet-like ring\". Itt például nem pejoratív módon szerepel, egyébként távol álljon tőlem, hogy én is rosszallóan hivatkozzam rá, hiszen, mint írtam, kedvenc tenoraim közé tartozik (épp nemrég vettem meg a Tebaldi-del Monaco-féle Végzet hatalmát, úristen, micsoda fantasztikus Alvaro-románcot énekel!). Az I és az Y esetében, az imént halgattam meg Wolfgang Windgassen és René Kollo előadásában a Római elbeszélést, ahol világosan elválik az i és az ü hang (például, amikor azt éneklik, hogy \"atmest du nicht holde Düfte\", az nem úgy hangzik, hogy holde Difte\", ugyenez érvényes a német ipszilonra, a Typ az tűp, a Physik az fűzik módon ejtendő). Sajnálom, ha ez kekeckedésnek hangzik, egyébként ismét csak azt mondhatom, hogy Bándi interpretációjáról nagyrészt pozitív benyomásom volt, és a művészt a magyar Wagner-kultúra nagy ígéretének tartom.
Hadd idézzem akkor Alan Blyth jellemzését a www.grandi-tenori.com weboldalról: \"\"Few tenors since the war have possessed the tonal refulgence or stentorian clarity of Mario del Monaco, he is the epitome of the Italian tenore di forza, his voice brilliant, bright, with a trumpet-like ring\". Itt például nem pejoratív módon szerepel, egyébként távol álljon tőlem, hogy én is rosszallóan hivatkozzam rá, hiszen, mint írtam, kedvenc tenoraim közé tartozik (épp nemrég vettem meg a Tebaldi-del Monaco-féle Végzet hatalmát, úristen, micsoda fantasztikus Alvaro-románcot énekel!). Az I és az Y esetében, az imént halgattam meg Wolfgang Windgassen és René Kollo előadásában a Római elbeszélést, ahol világosan elválik az i és az ü hang (például, amikor azt éneklik, hogy \"atmest du nicht holde Düfte\", az nem úgy hangzik, hogy holde Difte\", ugyenez érvényes a német ipszilonra, a Typ az tűp, a Physik az fűzik módon ejtendő). Sajnálom, ha ez kekeckedésnek hangzik, egyébként ismét csak azt mondhatom, hogy Bándi interpretációjáról nagyrészt pozitív benyomásom volt, és a művészt a magyar Wagner-kultúra nagy ígéretének tartom.
4208 cilike 2004-10-25 19:35:43
egyébként én lemezen nagyon szerettem a hangját, de élőben sok volt. Nem a hangerő, a gesztikulálás és a -bocs- ripacskodás. Nem bírtam odanézni, kínos volt. Persze felvételről láttam, nem élőben, rosszul fogalmaztam, a képi megjelenést akartam mondani.
egyébként én lemezen nagyon szerettem a hangját, de élőben sok volt. Nem a hangerő, a gesztikulálás és a -bocs- ripacskodás. Nem bírtam odanézni, kínos volt. Persze felvételről láttam, nem élőben, rosszul fogalmaztam, a képi megjelenést akartam mondani.
4207 ? 2004-10-25 18:24:11 [Válasz erre: 4195 WiseGentleman 2004-10-24 18:22:43]
2. ponthoz- De jól bírta, mert született \"tenore di forza\",volt . Bár hosszú pályafutásom alatt csakis pejoratíve hallottam e kifejezést, csakúgy, mint a \"tenore di URLATORE\"-t. Sajnos ez elég gyakori! 3-4.ponthoz- Az I és Y, skálában majdnem egy helyen és egy színben szól, de igen hasonlít éneklés közben is a két magánhangzó egymásra. Bándit ismervén Ő bizony alapos és német nyelvterületen is énekelt, németül, német karmesterek, és korrepetitorok keze alatt. ( nem lehet, hogy elhallottad?)
2. ponthoz- De jól bírta, mert született \"tenore di forza\",volt . Bár hosszú pályafutásom alatt csakis pejoratíve hallottam e kifejezést, csakúgy, mint a \"tenore di URLATORE\"-t. Sajnos ez elég gyakori! 3-4.ponthoz- Az I és Y, skálában majdnem egy helyen és egy színben szól, de igen hasonlít éneklés közben is a két magánhangzó egymásra. Bándit ismervén Ő bizony alapos és német nyelvterületen is énekelt, németül, német karmesterek, és korrepetitorok keze alatt. ( nem lehet, hogy elhallottad?)
4206 ? 2004-10-25 18:02:40 [Válasz erre: 4197 WiseGentleman 2004-10-24 18:29:18]
CICAMICA - már megválaszolta. Prologot énekelt MdM az Erkel Színházban! Nézzetek utána, ha csóváljátok a fejeteket, és És természetesen Caniot is.milyen jól nézett ki! (noch ráadásul!)
CICAMICA - már megválaszolta. Prologot énekelt MdM az Erkel Színházban! Nézzetek utána, ha csóváljátok a fejeteket, és És természetesen Caniot is.milyen jól nézett ki! (noch ráadásul!)
4205 cilike 2004-10-25 15:18:15 [Válasz erre: 4198 Cicamica 2004-10-24 22:33:32]
Szerintem ez tévedés. Elénekelte koncerten, idősebb korában, nem hiszem, hogy előadáson is énekelte volna.
Szerintem ez tévedés. Elénekelte koncerten, idősebb korában, nem hiszem, hogy előadáson is énekelte volna.
4204 Seymour 2004-10-25 13:13:49
November 5-én és 7-én Poulenc: Emberi hang a Bárka Színházban. A második rész lesz az opera.
November 5-én és 7-én Poulenc: Emberi hang a Bárka Színházban. A második rész lesz az opera.
4203 karnagy 2004-10-25 09:38:23 [Válasz erre: 4201 WiseGentleman 2004-10-25 09:28:36]
Mint általában - korrekt. Én hiányolom belőle azt a fajta szenvedélyt, amit mondjuk Bánditól megkapunk - ugyanakkor a vokális teljesítmény megbízhatóbb.
Mint általában - korrekt. Én hiányolom belőle azt a fajta szenvedélyt, amit mondjuk Bánditól megkapunk - ugyanakkor a vokális teljesítmény megbízhatóbb.
4202 WiseGentleman 2004-10-25 09:29:26 [Válasz erre: 4198 Cicamica 2004-10-24 22:33:32]
Oops, ennek utánanézek, köszi az infót.
Oops, ennek utánanézek, köszi az infót.
4201 WiseGentleman 2004-10-25 09:28:36 [Válasz erre: 4200 karnagy 2004-10-25 08:28:12]
Milyen volt Molnár András?
Milyen volt Molnár András?
4200 karnagy 2004-10-25 08:28:12
Dióhéjban... Szombaton a szegedi Végzet nagyszerű volt (Lukács Éva és Kelemen Zoltán kiváló teljesítményt nyújtott, Kóbor Tamás pedig valóban remek hang, csak - talán amiatt, hogy egymás utáni két napon voltak az előadások - kicsit fáradtnak tűnt...) Vasárnap a budapesti Tannhauser erős közepesre sikeredett...
Dióhéjban... Szombaton a szegedi Végzet nagyszerű volt (Lukács Éva és Kelemen Zoltán kiváló teljesítményt nyújtott, Kóbor Tamás pedig valóban remek hang, csak - talán amiatt, hogy egymás utáni két napon voltak az előadások - kicsit fáradtnak tűnt...) Vasárnap a budapesti Tannhauser erős közepesre sikeredett...
4199 frushena 2004-10-25 08:11:34
Pénteken Händel : Agrippina! :))))))
Pénteken Händel : Agrippina! :))))))
4198 Cicamica 2004-10-24 22:33:32
A kiigazítás jelen esetben nem helyénvaló, hiszen Monacoról köztudott, hogy a Bajazzo előadásokon a prológot is ő énekelte.
A kiigazítás jelen esetben nem helyénvaló, hiszen Monacoról köztudott, hogy a Bajazzo előadásokon a prológot is ő énekelte.
4197 WiseGentleman 2004-10-24 18:29:18 [Válasz erre: 4189 ? 2004-10-24 12:52:14]
Ja, bocs, egy apróság, a Bajazzókban a prológ nem Canio, hanem Tonio (bariton) szerepéhez tartozik.
Ja, bocs, egy apróság, a Bajazzókban a prológ nem Canio, hanem Tonio (bariton) szerepéhez tartozik.
4196 WiseGentleman 2004-10-24 18:25:35 [Válasz erre: 4191 Búbánat 2004-10-24 13:17:40]
Úgy látom, én másik előadáson láttam Molnár Andrást Siegmund szerepében, tudniillik sajnos a tavalyi Ring alkalmával tele volt bakizásokkal, az egyik esetben (Todesverkündigung) pedig nem a megfelelő sort kezdte el énekelni. Ugyanakkor, emlékeim szerint Bándi Siegmundként fergeteges sikert aratott.
Úgy látom, én másik előadáson láttam Molnár Andrást Siegmund szerepében, tudniillik sajnos a tavalyi Ring alkalmával tele volt bakizásokkal, az egyik esetben (Todesverkündigung) pedig nem a megfelelő sort kezdte el énekelni. Ugyanakkor, emlékeim szerint Bándi Siegmundként fergeteges sikert aratott.
4195 WiseGentleman 2004-10-24 18:22:43 [Válasz erre: 4189 ? 2004-10-24 12:52:14]
1. Karizs Béláról már régebben volt szó a momus fórumain, az igazság az, hogy a hetvenes évek \"better than nothing\" tenorjai közé tartozott véleményem szerint, igaz, Offenbach Kékszakálljában remek volt, mert a modorosságai pontosan a komikum erejével hatottak. 2. Bocs, félreértés történt, nem azt írtam, hogy Mario del Monaco (aki kedvenc tenoristáim egyike) forszírozott, hanem a \"tenore di forza\" kategóriába tartozott, maga a hangképzési technikája volt olyan sajátos, hogy frenetikus hatást ért el (mások persze azért kritizálták, mert mezzoforténél halkabban szinte nem sikerült énekelnie, de ez ismét az ízlések dolga). 3-4. Nem vitatom, hogy Bándi szövegmondása érthető lenne, mindenesetre a német nyelv kiejtési szabályai attól függetlenül fennállnak és az I és az Y kiejtése között lényeges különbség van (lásd, Halász Előd szótárak, vagy a Themen neu megfelelő kötetei). Felesleges lenne írnom Bándi Jánosnak arról, amire egy jó korrepetitor is fel tudja hívni a figyelmét. A helyes Wagner-dikció fontosságát egyébként Marton Éva hangsúlyozta ki legutóbb a Wagner-társaság egyik programja (Bartók rádió) során. Mindamellett, Bándi Tannhauser interpretációját továbbra is értékes produkciónak tartom, és remélhetőleg egyre több Wagner-szerepben halljuk majd.
1. Karizs Béláról már régebben volt szó a momus fórumain, az igazság az, hogy a hetvenes évek \"better than nothing\" tenorjai közé tartozott véleményem szerint, igaz, Offenbach Kékszakálljában remek volt, mert a modorosságai pontosan a komikum erejével hatottak. 2. Bocs, félreértés történt, nem azt írtam, hogy Mario del Monaco (aki kedvenc tenoristáim egyike) forszírozott, hanem a \"tenore di forza\" kategóriába tartozott, maga a hangképzési technikája volt olyan sajátos, hogy frenetikus hatást ért el (mások persze azért kritizálták, mert mezzoforténél halkabban szinte nem sikerült énekelnie, de ez ismét az ízlések dolga). 3-4. Nem vitatom, hogy Bándi szövegmondása érthető lenne, mindenesetre a német nyelv kiejtési szabályai attól függetlenül fennállnak és az I és az Y kiejtése között lényeges különbség van (lásd, Halász Előd szótárak, vagy a Themen neu megfelelő kötetei). Felesleges lenne írnom Bándi Jánosnak arról, amire egy jó korrepetitor is fel tudja hívni a figyelmét. A helyes Wagner-dikció fontosságát egyébként Marton Éva hangsúlyozta ki legutóbb a Wagner-társaság egyik programja (Bartók rádió) során. Mindamellett, Bándi Tannhauser interpretációját továbbra is értékes produkciónak tartom, és remélhetőleg egyre több Wagner-szerepben halljuk majd.
4194 cilike 2004-10-24 18:05:07
Pl. Kelen is szeretett volna Radamest énekelni, hálistennek letett róla. Hiába remek énekes, ami nem való valakinek, az nem való.
Pl. Kelen is szeretett volna Radamest énekelni, hálistennek letett róla. Hiába remek énekes, ami nem való valakinek, az nem való.
4192 godot 2004-10-24 16:31:53 [Válasz erre: 4191 Búbánat 2004-10-24 13:17:40]
Bándi szíve vágya Stolzinger (-gi) Walter!
Bándi szíve vágya Stolzinger (-gi) Walter!
4191 Búbánat 2004-10-24 13:17:40 [Válasz erre: 4189 ? 2004-10-24 12:52:14]
Csak csatlakozni tudok a Karizs Bélát illető hozzászólásodhoz! Bándi Siegmundja pedig meg sem közelíti Molnár Andrásét. Bándinak javaslom, ne erőltesse Wagnert, javaslom, maradjon az olasz-francia-szláv repertoár határain belül. Ennek nem mond ellent, ha időnként \"kirándul\" a Wagner hősők közé, csak ne maradjon közöttük végleg.
Csak csatlakozni tudok a Karizs Bélát illető hozzászólásodhoz! Bándi Siegmundja pedig meg sem közelíti Molnár Andrásét. Bándinak javaslom, ne erőltesse Wagnert, javaslom, maradjon az olasz-francia-szláv repertoár határain belül. Ennek nem mond ellent, ha időnként \"kirándul\" a Wagner hősők közé, csak ne maradjon közöttük végleg.
4190 ? 2004-10-24 12:54:11 [Válasz erre: 4189 ? 2004-10-24 12:52:14]
Hibákért, és tegezés-magázás keveréséért elnézést!
Hibákért, és tegezés-magázás keveréséért elnézést!
4189 ? 2004-10-24 12:52:14 [Válasz erre: 4188 WiseGentleman 2004-10-23 23:25:58]
1. Karizs Béla az utolsó percéig megtartotta szépséges hanszínét! 2. Mario del Monaco nemigen forszírozott, mert, ha emlékszel a Bajazzokra-Budapesten, nemigen tudta volna elénekelnni a Prológgal együtt -HATVANÉVESEN! 3.Csodálatos-érthető Bándi művész úr szövegkiejtése, ha Ön meg tudja különböztetni előadás közben az I, ill. Y közti kiejtési különbséget! 4. Írjon neki (Bándi J.-nek) egy feljegyzést, bizonyosan megszívleli!
1. Karizs Béla az utolsó percéig megtartotta szépséges hanszínét! 2. Mario del Monaco nemigen forszírozott, mert, ha emlékszel a Bajazzokra-Budapesten, nemigen tudta volna elénekelnni a Prológgal együtt -HATVANÉVESEN! 3.Csodálatos-érthető Bándi művész úr szövegkiejtése, ha Ön meg tudja különböztetni előadás közben az I, ill. Y közti kiejtési különbséget! 4. Írjon neki (Bándi J.-nek) egy feljegyzést, bizonyosan megszívleli!
4188 WiseGentleman 2004-10-23 23:25:58
Egyébként én is szeretek partitúrákat olvasni, de németül tudóknak ajánlatos a címlapon a \"Bearbeitun von\" feliratot elolvasni, és az sokmindent elárul. Szerintem ilyen esetben persze meddő vitát jelent az eredetiség, illetve, hogy melyik a \"jobb\" verzió, köztudott példa Muszorgszkij Borisz Godunovja és Hovanscsinája, ami például a Rimszkij-Korszakov-féle áthangszerelésben hódította meg a világot, persze igaz, hogy számos rekonstrukciós változat létezik... Más dolog. A Bándi-féle Tannhauseren én is jelen voltam, annyit fűznék hozzá, hogy egyértelműen Sümegi Eszter volt az est fénypontja. Bándi Tannhauser-alakítását értékes produkciónak tartom, és, amit egyesek ordításnak vélnek, azt a \"tenore di forza\" (lásd Mario del Monaco) természetes megnyilvánulásának érzem, amellett, hogy minden magyar hőstenornak óvnia kell magát a \"karizsbélásodástól\" (Sapienti sat). Emellett, úgy érzem, hogy Bándinak még fel kell nőnie ehhez a szerephez (és, talán, Wagnerhez, ezt annak dacára írom, hogy Siegmundként fergeteges sikert aratott), tudniillik néhányszor úgy éreztem, hogy a Pikk Dáma Hermann-jaként megszokott manírt hozta át a Tannhauserbe (többek között az őrület megnyilvánulását), ami, valljuk be, helytelen, nemcsak azért, mert Wagner más súlycsoport, mint az általam igen szeretett Csajkovszkij, Puccini vagy Verdi, hanem, mert Tannhauser - kiátkoztatása ellenére - nem lesz őrültté, tehát ebben az esetben az őrültséget tettető színjátszás modorosságnak hat. Amellett, voltak intonációs és ritmikai problémák is, például a harmadik felvonás legvégén az \"Ich höre\" sajnos kegyetlenül félre lett intonálva, a második felvonás végén pedig a \"Nach Rom\" felkiáltás belépésével sajnos cudarul elkésett. Mindamellett, úgy érzem, hogy Bándi, mint Wagner-énekes nagy ígéret, és lesz még alkalom visszatérni erre az alakításra. Berczellyvel kapcsolatban (gyerekkorom nagy kedvence volt, mint félelmetes Scarpia - annak ellenére, hogy életem első Scarpiája az utolérhetetlen Radnai volt) sajnos, úgy érzem, a hang \"kiadásának\" kényszere sajnos, már a frazeálás rovására megy, ugyanakkor elnézem ezt örök második szereposztásra kárhoztatott, becsületes operaházi veteránnak (mindenesetre Hagenként félek tőle, Kurt Rydl félelmetes alakítása után - sajnos idén nem ő énekli Bécsben). Ami Busa Tamást illeti, én leginkább a német dikcióban találtam kivetnivalót (persze Bándinak is jó lenne tudomására hozni, hogy a \"Nymphen tanzende Menge\" esetén a német ipszilont nem i-nek, hanem ü-nek kell ejteni).
Egyébként én is szeretek partitúrákat olvasni, de németül tudóknak ajánlatos a címlapon a \"Bearbeitun von\" feliratot elolvasni, és az sokmindent elárul. Szerintem ilyen esetben persze meddő vitát jelent az eredetiség, illetve, hogy melyik a \"jobb\" verzió, köztudott példa Muszorgszkij Borisz Godunovja és Hovanscsinája, ami például a Rimszkij-Korszakov-féle áthangszerelésben hódította meg a világot, persze igaz, hogy számos rekonstrukciós változat létezik... Más dolog. A Bándi-féle Tannhauseren én is jelen voltam, annyit fűznék hozzá, hogy egyértelműen Sümegi Eszter volt az est fénypontja. Bándi Tannhauser-alakítását értékes produkciónak tartom, és, amit egyesek ordításnak vélnek, azt a \"tenore di forza\" (lásd Mario del Monaco) természetes megnyilvánulásának érzem, amellett, hogy minden magyar hőstenornak óvnia kell magát a \"karizsbélásodástól\" (Sapienti sat). Emellett, úgy érzem, hogy Bándinak még fel kell nőnie ehhez a szerephez (és, talán, Wagnerhez, ezt annak dacára írom, hogy Siegmundként fergeteges sikert aratott), tudniillik néhányszor úgy éreztem, hogy a Pikk Dáma Hermann-jaként megszokott manírt hozta át a Tannhauserbe (többek között az őrület megnyilvánulását), ami, valljuk be, helytelen, nemcsak azért, mert Wagner más súlycsoport, mint az általam igen szeretett Csajkovszkij, Puccini vagy Verdi, hanem, mert Tannhauser - kiátkoztatása ellenére - nem lesz őrültté, tehát ebben az esetben az őrültséget tettető színjátszás modorosságnak hat. Amellett, voltak intonációs és ritmikai problémák is, például a harmadik felvonás legvégén az \"Ich höre\" sajnos kegyetlenül félre lett intonálva, a második felvonás végén pedig a \"Nach Rom\" felkiáltás belépésével sajnos cudarul elkésett. Mindamellett, úgy érzem, hogy Bándi, mint Wagner-énekes nagy ígéret, és lesz még alkalom visszatérni erre az alakításra. Berczellyvel kapcsolatban (gyerekkorom nagy kedvence volt, mint félelmetes Scarpia - annak ellenére, hogy életem első Scarpiája az utolérhetetlen Radnai volt) sajnos, úgy érzem, a hang \"kiadásának\" kényszere sajnos, már a frazeálás rovására megy, ugyanakkor elnézem ezt örök második szereposztásra kárhoztatott, becsületes operaházi veteránnak (mindenesetre Hagenként félek tőle, Kurt Rydl félelmetes alakítása után - sajnos idén nem ő énekli Bécsben). Ami Busa Tamást illeti, én leginkább a német dikcióban találtam kivetnivalót (persze Bándinak is jó lenne tudomására hozni, hogy a \"Nymphen tanzende Menge\" esetén a német ipszilont nem i-nek, hanem ü-nek kell ejteni).
4187 WiseGentleman 2004-10-23 23:03:01 [Válasz erre: 4172 egy kívülálló 2004-10-22 12:53:21]
A premieren, ha jól emlékszem, jelen voltam, és ott elhangzott a Kostelnicka teljes monológja, én operaházi személyzettől értesültem úgy később, hogy Marton Éva kérésére húzták meg. Na mindegy, ha viszont valaki az eredeti Kostelnicka-monológra kíváncsi, annak mindenképpen ajánlatos a zseniális Eva Randovát meghallgatni a minden szempontból etalonnal számító Sir Charles Mackerras féle felvételen.
A premieren, ha jól emlékszem, jelen voltam, és ott elhangzott a Kostelnicka teljes monológja, én operaházi személyzettől értesültem úgy később, hogy Marton Éva kérésére húzták meg. Na mindegy, ha viszont valaki az eredeti Kostelnicka-monológra kíváncsi, annak mindenképpen ajánlatos a zseniális Eva Randovát meghallgatni a minden szempontból etalonnal számító Sir Charles Mackerras féle felvételen.
4185 janomano 2004-10-23 21:46:02 [Válasz erre: 4184 frushena 2004-10-23 20:27:18]
Írj bővebben magánba\'!
Írj bővebben magánba\'!
4184 frushena 2004-10-23 20:27:18 [Válasz erre: 4183 janomano 2004-10-23 20:26:15]
Jut eszembe Janomano! Péntek Agrippina! :) Jöszizel?
Jut eszembe Janomano! Péntek Agrippina! :) Jöszizel?
4183 janomano 2004-10-23 20:26:15 [Válasz erre: 4182 ? 2004-10-23 20:03:05]
Ezzel most bekerültél a világirodalomba! Egy fiók-Karinthy...
Ezzel most bekerültél a világirodalomba! Egy fiók-Karinthy...
4182 ? 2004-10-23 20:03:05 [Válasz erre: 4181 frushena 2004-10-23 00:08:19]
Nem Márok. Inkább Szárok.
Nem Márok. Inkább Szárok.
4181 frushena 2004-10-23 00:08:19
Márok Tamás Beköltözők Giuseppe Verdi: Nabucco Luxus manapság opera-előadást tartani. Olyannyira, hogy \"egy példányban\" nem is nagyon lehet elkészíteni. Mindenesetre nem költséghatékony. Merthogy pazarló műfajról van szó. Ez az oka, hogy az idei nyári fesztiválok operabemutatói közül legkevesebb három egy-egy kőszínházzal koprodukcióban készült el. Csajkovszkij Anyegin jével kevesebb a gond, mert a Miskolci Operafesztiválon, a Miskolci Nemzeti Színházban mutatták be, s az ősztől kezdődő évadban ugyanezen a színpadon (no és Kassán) fogják játszani, jórészt más szereplőkkel. A Margitszigeten az Attilá t adták, ez meg a Debreceni Csokonai Színházzal volt közös vállalkozás, nem tudni, hogyan fogják az utóbbi színpadára beszuszakolni. Szegeden az együttműködés házon belül megoldható, hisz a Dóm tér és a Vaszy tér (a Szegedi Nemzeti Színház új címe) egyazon intézmény. Az efféle koprodukcióknak legalább annyi előnyük, mint hátrányuk van. A fő előnyük a takarékosság. Egy díszlet, egy jelmezkollekció kell csak, ráadásul spórolnak a művészi energiákkal is. Az apparátus tömegének, kórusnak, zenekarnak, műszaknak csak egyszer kell megtanulnia a rendezést. A másik oldalról viszont mindenkinek van ideje és helye alaposan megtanulni mindent, hisz a kőszínház helyet és időt tud erre biztosítani, s ez csökkentheti a fesztiválprodukciók közismert esetlegességét. S a próbák nem vesznek kárba, hisz az őszi reprízhez rövidebb fölkészülési idő is elegendő. Igen ám, de a szabadtéri játszóhelyeknek legtöbbször szegényesebbek a színpadtechnikai lehetőségeik. A színpaduk viszont általában sokkal nagyobb, és a hangulatuk is más. Például ami jól mutat egy nyári éjszakában, a csillagos ég alatt, az gyakran nem való zárt térbe. Ilyen produkció volt az idén a Dóm téren Juronics Tamás Új világ című táncjátéka, amelyben a koreográfus-rendező konkrét és átvitt értelemben is a tűzzel játszott. A darab első része erre az őselemre épült, amelynek \"tömeges\" színpadi alkalmazása még szabad téren is istenkísértés. (A főpróbán ki is gyulladt a díszlet.) A második rész vízözönét talán meg lehetne kockáztatni belső színpadon is, de az egész darabról sütött, hogy ide és ekkorra lett elképzelve. Noha a produkciót a Szegedi Kortárs Balett jegyezte, föl sem merült, hogy esetleg beköltöztessék a kőszínházba. Viszont az alkotók erősen azon törik a fejüket, hol tudnák még előadni a darabot szabad ég alatt. Jelenet az I. felvonásból Veréb Simon felvétele Persze az opera abban különbözik a tánctól, hogy nehezebb ráunni. A közönség és különösen a műfaj fanatikusai, ha a produkcióban kicserélnek pár énekest, máris úgy érzik, másik előadás született. \"Én még láttam a Bánk bán t Simándyval! Hogy ő mennyivel jobb volt, mint a korszak többi tenoristája, pedig mindegyikükkel megnéztem. Talán csak Ilosfalvy léphet a nyomába.\" Egy katonás Három nővér rel vagy egy kaposvári Mester és Margaritá val persze megeshet, hogy elszánt rajongók többször is megnézik, ám ami az operánál napi gyakorlat, az más színházi műfajban inkább szabályt erősítő kivétel. A kilencvenes években a szegedi fesztivál a Magyar Állami Operaházzal hozott létre közös produkciókat. Az Aida (Nagy Viktor), A trubadúr vagy az Otello (Vámos László rendezésében) a Dóm térről került az Andrássy útra vagy a Köztársaság térre. A fesztivál régebbi vezetői még ügyeltek arra, hogy a nyári bemutatóra külföldi sztárokat is szerződtessenek, de aztán jöttek ínségesebb évek, más ambíciójú igazgatók, köztük olyanok, akik ünnepi játékok gyanánt visszahozták a kész produkcióban a pesti Operaház első szereposztását. Az eredeti előadásra általában még beszereztek néhány tevét, de a reprízhez már csak lovakra futotta. Milyen érdekes, hogy \"saját koprodukciónak\" néhány éve épp a Nabuccó t tervezték! Meg is volt a bemutató a kőszínházban, Szikora János mai, arab-izraeli terroristatörténetet faragott a darabból, de mire mindez kiért volna a Dóm térre, addigra vezetőségváltás történt, és az újaknak nem tetszett az ötlet. Persze most se Kesselyák Gergelyre gondoltak először, de a nagy garral beharangozott olaszországi magyar Giorgio Pressburger visszatáncolt, az ifjú rendező-karmester meg jó helyettesötletnek tűnt. Szikorának annak idején Rózsa István tervezett kihozható díszleteket. Most Kesselyák ugyanőt kérte föl, hogy készítsen kintről bepréselhető hátteret. A szegedi szabadtéri sajátossága, hogy a Dóm a háttere, ezért jóízű vitákat lehet folytatni arról, hogy egy-egy mű ideillik-e avagy sem. A látványtervezők számára pedig örök szorgalmi feladat, hogy nemcsak a darabhoz meg a koncepcióhoz, de a templomhoz is alkalmazkodjanak. Mostani tervezőnk (nomen est omen) a homlokzat hatalmas kőrózsáját célozta meg lépcsősorával. Egyetlen piramisszerű óriást húzott föl a színre rengeteg kisebb-nagyobb lépcsősorral és több platóval. A középső lépcsőket két, ferdén előreálló hatalmas ágyúcsőre emlékeztető oszlopsor keretezi. Rendeltetésük homályos, és a szélső szektorokból nézve eltakarják a középen álló énekest. Látványos, nagyszabású, funkcionális játéktér; szinte bármelyik fent említett operát el lehetne benne játszani. Bár a nézőnek erős kételyei támadnak, hogy fog ez majd beférni a kőszínházba, s még inkább arról, hogy fog ott mutatni. Persze most nem ez a téma, de hát kettős fölhasználásnál mindig fölmerül, hogy ami kint hatásos és jól mutat, az bent hatástalan lesz. És persze nem arról van szó, hogy majd bent teszünk rá egy kis mimikát, meg kevesebb kórustag fog a lépcsőkön téblábolni. Nem kóruslétszámról meg oldalsó díszletkiegészítésekről van szó, hanem arról, hogy a Dóm téren egészen máshogy kellene gondolkodni a Nabuccó ról (az Aidá ról, A trubadúr ról, a Turandot ról stb.); Kesselyák Gergely megszédült az irreálisan nagy térben. Épp azt nem használja ki, ami a Dóm-színpad legfőbb lehetősége: a távolságokat. A teniszpályányi teret pingpongasztalnyi részekben kezeli: hol az egyik, hol a másik asztalon pattog a labda. A Nabucco olyan, mint egy görög dráma, Verdi lépten-nyomon egyetlen embert állít szembe a kórussal. A rendező ilyenkor ahelyett, hogy óriási távolságokat és feszültségeket jelölne ki, egy-egy kis platóra zsúfolja össze a jelenetet. Kapaszkodhat szegény Papp Janó, hogy ruhaszínnel, formával, eleganciával valahogy kiemelje a szólistát környezetéből! Amikor a Nabucco sztorijáról érdeklődtek nálam, évtizedekig lelkifurdalással telten dadogtam el néhány jelenetet, és röstelkedve lapoztam föl századszor is a Till Gézát. A mostani bemutató kapcsán sikeresen szabadultam meg szorongásomtól. Rájöttem ugyanis, hogy ennek az operának nincs története. Minden logikátlan, zavaros, követhetetlen benne, ezért aztán nem is lehet elmesélni. Csak pompás dallamokból, remek szituációkból és néhány fölemelő pillanatból áll. Ha valaki megpróbálja a széteső eseménysort összefércelni, többnyire bukás a vége, de legjobb esetben is fáradságos féleredmény. Ami igazán fontos és hatásos lehet, az a nagy pillantok méltó fölmutatása. Ehhez azonban nagyformátumú énekes-művészek kellenek. Ezúttal nem találtak a Dóm térre ilyen művészeket. \"Fél berúgás - pénzkidobás!\" - hangzik az örök érvényű piásmondás. Ha már van pár ezer vendéghívásra, akkor tegyünk hozzá még valamennyit, és igazi nagyságot hozzunk. Az igazi világnagyság képes maga köré rendezni a művet, a partnereket - a világot, s megemelkedik minden, ami köznapi. Marco Vratogna jó hangú, képzett baritonista, de korántsem hangfenomén, nem is kifinomult művész. Nem kápráztat el, és nem is indít meg. Pedig csak az emberfeletti teheti hitelessé azt az embert, aki istennek képzeli magát, majd az ellenség istenéhez könyörögve nyeri vissza az öntudatát. Marina Fratarcangeli lírai mezzóból tornászta föl magát drámai szopránná. A torokgyilkoló Abigél-szólam éppen el van énekelve, de hát hol van belőle az önfeledt virtuozitás, a gátlástalanság zenei képe? Hol a fölényes dallammintázás, ami ennek a nagyon tehetséges, de kevéssé jellemes lánynak a plaszticitását megadná? Gábor Géza a legmegfelelőbb énekes a gárdában. Pedig Zakariás a leglehetetlenebb figura. Állandóan csak áriákat énekel, alig kerül viszonyba a többi szereplővel. Csak a hang áradásával és kisugárzó belső hittel lehet életre kelteni. Az ifjú basszista zengő orgánuma elsőrendű minőségű, a szükséges tartása is megvan, és szerencsésebb csillagzat, inspirálóbb partnerek mellett minden bizonnyal nagyobb erőt sugározna. Hogy mi is ez az erő, az pontosan kiderült a két Nabucco -előadás közötti Rost Andrea-koncerten. Éppen az a hangvarázs, éppen az a kifinomult művészi ábrázolás, éppen az az átélés volt jelen, ami az előző estén oly fájdalmasan hiányzott. Bármilyen sokan is énekelnek a Nabucco kórusában, akárhány tömegjelenet is van benne, jó néhány pillanatában intimitást igényel. Látnunk kellene Zakariás szomorú szemét, Nabucco elgyötört arcát, Abigél fájdalmas fintorát. Az óriásszínpad arányai erre nem adnak lehetőséget, szereplőink pedig nem képesek áttörni a távolságot. Túlzott kívánság egy nyáresti operálástól átélhetőséget elvárni? Emlékeim Pál Tamás Álarcosbál ja vagy Piergiorgio Morandi Otelló ja kapcsán azt súgják, hogy nem. Molnár László pálcájával inkább a biztonságot, mint a költészetet célozta meg. Sajnos a zenekar mintha az évek óta nem üzemelő Barátság-2. kőolajvezetékből szólt volna, a minősíthetetlen hangosítás miatt nem lehetett képet alkotni játékáról. A beköltöző operaprodukciók problémája azonban csak látszatra technikai. Az igazi feladat - éppen ellenkezőleg - az volna, hogy a vonulgatásokon, tablókon, tűzijátékokon kívül valami kifejezetten idevaló jöjjön létre, tehát olyan produkciót kellene tető alá hozni, amit nem lehet tető alá vinni, ami csak itt, csak nyáron él meg és ad művészi élményt. A szabadtéri előadás ugyanis akkor jó, ha kőszínházba egyáltalán nem költöztethető. P. S. Az idei szabadtéri programból ki akarták hagyni az operabemutatót. Székhelyi direktor úr nagyívű elképzelésébe, hogy ugyanis az árvíz százhuszonötödik évfordulóján azokból a városokból hívjanak előadásokat, amelyek annak idején segítették a szegedi újjáépítést, nem akart beleférni. Hogy sem Bécsben, Berlinben, sem Rómában nem találtak alkalmas előadást, az furcsa. Mindenesetre a két estén zsúfolt ház talán meggyőzte a vezetőket arról, amit hetvenhárom éve mindenki tud: az opera a legnépszerűbb és leginkább a Dóm térre való műfaj. Verdi: Nabucco (Szegedi Szabadtéri Játékok) JELMEZ: Papp Janó. DÍSZLET: Rózsa István. KARIGAZGATÓ: Koczka Ferenc. ZENEI RENDEZŐ: Gyüdi Sándor. VEZÉNYEL: Molnár László. RENDEZTE: Kesselyák Gergely. Szereplők: Marco Vratogna, Marina Fratarcangeli, Gábor Géza, Szonda Éva, Vajda Juli, Kóbor Tamás, Buzás Viktor, Altorjay Tamás.
Márok Tamás Beköltözők Giuseppe Verdi: Nabucco Luxus manapság opera-előadást tartani. Olyannyira, hogy \"egy példányban\" nem is nagyon lehet elkészíteni. Mindenesetre nem költséghatékony. Merthogy pazarló műfajról van szó. Ez az oka, hogy az idei nyári fesztiválok operabemutatói közül legkevesebb három egy-egy kőszínházzal koprodukcióban készült el. Csajkovszkij Anyegin jével kevesebb a gond, mert a Miskolci Operafesztiválon, a Miskolci Nemzeti Színházban mutatták be, s az ősztől kezdődő évadban ugyanezen a színpadon (no és Kassán) fogják játszani, jórészt más szereplőkkel. A Margitszigeten az Attilá t adták, ez meg a Debreceni Csokonai Színházzal volt közös vállalkozás, nem tudni, hogyan fogják az utóbbi színpadára beszuszakolni. Szegeden az együttműködés házon belül megoldható, hisz a Dóm tér és a Vaszy tér (a Szegedi Nemzeti Színház új címe) egyazon intézmény. Az efféle koprodukcióknak legalább annyi előnyük, mint hátrányuk van. A fő előnyük a takarékosság. Egy díszlet, egy jelmezkollekció kell csak, ráadásul spórolnak a művészi energiákkal is. Az apparátus tömegének, kórusnak, zenekarnak, műszaknak csak egyszer kell megtanulnia a rendezést. A másik oldalról viszont mindenkinek van ideje és helye alaposan megtanulni mindent, hisz a kőszínház helyet és időt tud erre biztosítani, s ez csökkentheti a fesztiválprodukciók közismert esetlegességét. S a próbák nem vesznek kárba, hisz az őszi reprízhez rövidebb fölkészülési idő is elegendő. Igen ám, de a szabadtéri játszóhelyeknek legtöbbször szegényesebbek a színpadtechnikai lehetőségeik. A színpaduk viszont általában sokkal nagyobb, és a hangulatuk is más. Például ami jól mutat egy nyári éjszakában, a csillagos ég alatt, az gyakran nem való zárt térbe. Ilyen produkció volt az idén a Dóm téren Juronics Tamás Új világ című táncjátéka, amelyben a koreográfus-rendező konkrét és átvitt értelemben is a tűzzel játszott. A darab első része erre az őselemre épült, amelynek \"tömeges\" színpadi alkalmazása még szabad téren is istenkísértés. (A főpróbán ki is gyulladt a díszlet.) A második rész vízözönét talán meg lehetne kockáztatni belső színpadon is, de az egész darabról sütött, hogy ide és ekkorra lett elképzelve. Noha a produkciót a Szegedi Kortárs Balett jegyezte, föl sem merült, hogy esetleg beköltöztessék a kőszínházba. Viszont az alkotók erősen azon törik a fejüket, hol tudnák még előadni a darabot szabad ég alatt. Jelenet az I. felvonásból Veréb Simon felvétele Persze az opera abban különbözik a tánctól, hogy nehezebb ráunni. A közönség és különösen a műfaj fanatikusai, ha a produkcióban kicserélnek pár énekest, máris úgy érzik, másik előadás született. \"Én még láttam a Bánk bán t Simándyval! Hogy ő mennyivel jobb volt, mint a korszak többi tenoristája, pedig mindegyikükkel megnéztem. Talán csak Ilosfalvy léphet a nyomába.\" Egy katonás Három nővér rel vagy egy kaposvári Mester és Margaritá val persze megeshet, hogy elszánt rajongók többször is megnézik, ám ami az operánál napi gyakorlat, az más színházi műfajban inkább szabályt erősítő kivétel. A kilencvenes években a szegedi fesztivál a Magyar Állami Operaházzal hozott létre közös produkciókat. Az Aida (Nagy Viktor), A trubadúr vagy az Otello (Vámos László rendezésében) a Dóm térről került az Andrássy útra vagy a Köztársaság térre. A fesztivál régebbi vezetői még ügyeltek arra, hogy a nyári bemutatóra külföldi sztárokat is szerződtessenek, de aztán jöttek ínségesebb évek, más ambíciójú igazgatók, köztük olyanok, akik ünnepi játékok gyanánt visszahozták a kész produkcióban a pesti Operaház első szereposztását. Az eredeti előadásra általában még beszereztek néhány tevét, de a reprízhez már csak lovakra futotta. Milyen érdekes, hogy \"saját koprodukciónak\" néhány éve épp a Nabuccó t tervezték! Meg is volt a bemutató a kőszínházban, Szikora János mai, arab-izraeli terroristatörténetet faragott a darabból, de mire mindez kiért volna a Dóm térre, addigra vezetőségváltás történt, és az újaknak nem tetszett az ötlet. Persze most se Kesselyák Gergelyre gondoltak először, de a nagy garral beharangozott olaszországi magyar Giorgio Pressburger visszatáncolt, az ifjú rendező-karmester meg jó helyettesötletnek tűnt. Szikorának annak idején Rózsa István tervezett kihozható díszleteket. Most Kesselyák ugyanőt kérte föl, hogy készítsen kintről bepréselhető hátteret. A szegedi szabadtéri sajátossága, hogy a Dóm a háttere, ezért jóízű vitákat lehet folytatni arról, hogy egy-egy mű ideillik-e avagy sem. A látványtervezők számára pedig örök szorgalmi feladat, hogy nemcsak a darabhoz meg a koncepcióhoz, de a templomhoz is alkalmazkodjanak. Mostani tervezőnk (nomen est omen) a homlokzat hatalmas kőrózsáját célozta meg lépcsősorával. Egyetlen piramisszerű óriást húzott föl a színre rengeteg kisebb-nagyobb lépcsősorral és több platóval. A középső lépcsőket két, ferdén előreálló hatalmas ágyúcsőre emlékeztető oszlopsor keretezi. Rendeltetésük homályos, és a szélső szektorokból nézve eltakarják a középen álló énekest. Látványos, nagyszabású, funkcionális játéktér; szinte bármelyik fent említett operát el lehetne benne játszani. Bár a nézőnek erős kételyei támadnak, hogy fog ez majd beférni a kőszínházba, s még inkább arról, hogy fog ott mutatni. Persze most nem ez a téma, de hát kettős fölhasználásnál mindig fölmerül, hogy ami kint hatásos és jól mutat, az bent hatástalan lesz. És persze nem arról van szó, hogy majd bent teszünk rá egy kis mimikát, meg kevesebb kórustag fog a lépcsőkön téblábolni. Nem kóruslétszámról meg oldalsó díszletkiegészítésekről van szó, hanem arról, hogy a Dóm téren egészen máshogy kellene gondolkodni a Nabuccó ról (az Aidá ról, A trubadúr ról, a Turandot ról stb.); Kesselyák Gergely megszédült az irreálisan nagy térben. Épp azt nem használja ki, ami a Dóm-színpad legfőbb lehetősége: a távolságokat. A teniszpályányi teret pingpongasztalnyi részekben kezeli: hol az egyik, hol a másik asztalon pattog a labda. A Nabucco olyan, mint egy görög dráma, Verdi lépten-nyomon egyetlen embert állít szembe a kórussal. A rendező ilyenkor ahelyett, hogy óriási távolságokat és feszültségeket jelölne ki, egy-egy kis platóra zsúfolja össze a jelenetet. Kapaszkodhat szegény Papp Janó, hogy ruhaszínnel, formával, eleganciával valahogy kiemelje a szólistát környezetéből! Amikor a Nabucco sztorijáról érdeklődtek nálam, évtizedekig lelkifurdalással telten dadogtam el néhány jelenetet, és röstelkedve lapoztam föl századszor is a Till Gézát. A mostani bemutató kapcsán sikeresen szabadultam meg szorongásomtól. Rájöttem ugyanis, hogy ennek az operának nincs története. Minden logikátlan, zavaros, követhetetlen benne, ezért aztán nem is lehet elmesélni. Csak pompás dallamokból, remek szituációkból és néhány fölemelő pillanatból áll. Ha valaki megpróbálja a széteső eseménysort összefércelni, többnyire bukás a vége, de legjobb esetben is fáradságos féleredmény. Ami igazán fontos és hatásos lehet, az a nagy pillantok méltó fölmutatása. Ehhez azonban nagyformátumú énekes-művészek kellenek. Ezúttal nem találtak a Dóm térre ilyen művészeket. \"Fél berúgás - pénzkidobás!\" - hangzik az örök érvényű piásmondás. Ha már van pár ezer vendéghívásra, akkor tegyünk hozzá még valamennyit, és igazi nagyságot hozzunk. Az igazi világnagyság képes maga köré rendezni a művet, a partnereket - a világot, s megemelkedik minden, ami köznapi. Marco Vratogna jó hangú, képzett baritonista, de korántsem hangfenomén, nem is kifinomult művész. Nem kápráztat el, és nem is indít meg. Pedig csak az emberfeletti teheti hitelessé azt az embert, aki istennek képzeli magát, majd az ellenség istenéhez könyörögve nyeri vissza az öntudatát. Marina Fratarcangeli lírai mezzóból tornászta föl magát drámai szopránná. A torokgyilkoló Abigél-szólam éppen el van énekelve, de hát hol van belőle az önfeledt virtuozitás, a gátlástalanság zenei képe? Hol a fölényes dallammintázás, ami ennek a nagyon tehetséges, de kevéssé jellemes lánynak a plaszticitását megadná? Gábor Géza a legmegfelelőbb énekes a gárdában. Pedig Zakariás a leglehetetlenebb figura. Állandóan csak áriákat énekel, alig kerül viszonyba a többi szereplővel. Csak a hang áradásával és kisugárzó belső hittel lehet életre kelteni. Az ifjú basszista zengő orgánuma elsőrendű minőségű, a szükséges tartása is megvan, és szerencsésebb csillagzat, inspirálóbb partnerek mellett minden bizonnyal nagyobb erőt sugározna. Hogy mi is ez az erő, az pontosan kiderült a két Nabucco -előadás közötti Rost Andrea-koncerten. Éppen az a hangvarázs, éppen az a kifinomult művészi ábrázolás, éppen az az átélés volt jelen, ami az előző estén oly fájdalmasan hiányzott. Bármilyen sokan is énekelnek a Nabucco kórusában, akárhány tömegjelenet is van benne, jó néhány pillanatában intimitást igényel. Látnunk kellene Zakariás szomorú szemét, Nabucco elgyötört arcát, Abigél fájdalmas fintorát. Az óriásszínpad arányai erre nem adnak lehetőséget, szereplőink pedig nem képesek áttörni a távolságot. Túlzott kívánság egy nyáresti operálástól átélhetőséget elvárni? Emlékeim Pál Tamás Álarcosbál ja vagy Piergiorgio Morandi Otelló ja kapcsán azt súgják, hogy nem. Molnár László pálcájával inkább a biztonságot, mint a költészetet célozta meg. Sajnos a zenekar mintha az évek óta nem üzemelő Barátság-2. kőolajvezetékből szólt volna, a minősíthetetlen hangosítás miatt nem lehetett képet alkotni játékáról. A beköltöző operaprodukciók problémája azonban csak látszatra technikai. Az igazi feladat - éppen ellenkezőleg - az volna, hogy a vonulgatásokon, tablókon, tűzijátékokon kívül valami kifejezetten idevaló jöjjön létre, tehát olyan produkciót kellene tető alá hozni, amit nem lehet tető alá vinni, ami csak itt, csak nyáron él meg és ad művészi élményt. A szabadtéri előadás ugyanis akkor jó, ha kőszínházba egyáltalán nem költöztethető. P. S. Az idei szabadtéri programból ki akarták hagyni az operabemutatót. Székhelyi direktor úr nagyívű elképzelésébe, hogy ugyanis az árvíz százhuszonötödik évfordulóján azokból a városokból hívjanak előadásokat, amelyek annak idején segítették a szegedi újjáépítést, nem akart beleférni. Hogy sem Bécsben, Berlinben, sem Rómában nem találtak alkalmas előadást, az furcsa. Mindenesetre a két estén zsúfolt ház talán meggyőzte a vezetőket arról, amit hetvenhárom éve mindenki tud: az opera a legnépszerűbb és leginkább a Dóm térre való műfaj. Verdi: Nabucco (Szegedi Szabadtéri Játékok) JELMEZ: Papp Janó. DÍSZLET: Rózsa István. KARIGAZGATÓ: Koczka Ferenc. ZENEI RENDEZŐ: Gyüdi Sándor. VEZÉNYEL: Molnár László. RENDEZTE: Kesselyák Gergely. Szereplők: Marco Vratogna, Marina Fratarcangeli, Gábor Géza, Szonda Éva, Vajda Juli, Kóbor Tamás, Buzás Viktor, Altorjay Tamás.
4180 cilike 2004-10-22 18:01:36 [Válasz erre: 4171 Szilgyo 2004-10-22 12:27:34]
Igaz, ezért nem erről a szerepről véleményeztem.
Igaz, ezért nem erről a szerepről véleményeztem.
4179 ? 2004-10-22 17:51:50 [Válasz erre: 4178 alberich 2004-10-22 16:53:03]
Jó-jó, de valaki fejezze be!
Jó-jó, de valaki fejezze be!
4178 alberich 2004-10-22 16:53:03 [Válasz erre: 4176 orlandofurioso 2004-10-22 15:40:28]
Kedves Orlandofurioso! Nem véletlenül Heiner Lajos kezdte? Igazán nem vagyok elfogult.
Kedves Orlandofurioso! Nem véletlenül Heiner Lajos kezdte? Igazán nem vagyok elfogult.
4177 Orfeusz 2004-10-22 16:19:50 [Válasz erre: 4174 W.A.M. 2004-10-22 13:23:21]
igen, novemberben Toscát énekel. És biztos, hogy nagy sikert fog aratni, esetleg nagy áttörés is lesz a számára.
igen, novemberben Toscát énekel. És biztos, hogy nagy sikert fog aratni, esetleg nagy áttörés is lesz a számára.
4176 orlandofurioso 2004-10-22 15:40:28 [Válasz erre: 4172 egy kívülálló 2004-10-22 12:53:21]
Köszönjük ezt az észrevételt. Már uncsi hogy mindig a Kovarevic-verzióval hozzák hírbe a pesti előadást. Hogy ki kezdte, nem írom le, mert még negatív elfogultsággal vádolnának.
Köszönjük ezt az észrevételt. Már uncsi hogy mindig a Kovarevic-verzióval hozzák hírbe a pesti előadást. Hogy ki kezdte, nem írom le, mert még negatív elfogultsággal vádolnának.
4175 orlandofurioso 2004-10-22 15:36:19
Toscálkodni fog 12-én. Eredetileg Coelho volt kiírva. A partnerek maradtak: Ikaia-Purdy, Grundheber
Toscálkodni fog 12-én. Eredetileg Coelho volt kiírva. A partnerek maradtak: Ikaia-Purdy, Grundheber
4174 W.A.M. 2004-10-22 13:23:21 [Válasz erre: 4173 Orfeusz 2004-10-22 13:10:17]
Ha jól tudom,Sümegi fog énekelni a bécsi Operában,azt hiszem novemberben.
Ha jól tudom,Sümegi fog énekelni a bécsi Operában,azt hiszem novemberben.
4173 Orfeusz 2004-10-22 13:10:17 [Válasz erre: 4166 ravaszróka 2004-10-22 08:59:22]
Hidd el, szívesen járnék oda..most \"csak \" a bécsi operába járok, de az a legjobb.. Valóban Sümegi bárhol megállná a helyét.
Hidd el, szívesen járnék oda..most \"csak \" a bécsi operába járok, de az a legjobb.. Valóban Sümegi bárhol megállná a helyét.
4172 egy kívülálló 2004-10-22 12:53:21
Bár már nem aktuális, de megjegyezném, hogy a Sekrestyésné monológja már a márciusi premieren sem hangzott el a Jenufa első felvonásában - szövegkönyvvel hallgattam a rádióközvetítést, és ott bizony kettőt lapozni kellett. De ez a húzás nem Kovács Jánostól, még csak nem is Karel Kovarevictől, hanem Janácektől származik (a brnói felújítás - 1908 - előtt ő maga törölte a darabból). Charles Mackerras és John Tyrell, az eredeti partitúra közreadói illesztették vissza a darabba (természetesen zárójelek között), mondván, hogy a történet érthetősége szempontjából fontos. (Bővebben ld. J. Tyrell et al.: Leos Janácek - az Idegennyelvűben olvasható, benne az összes Janácek-átdolgozások bonyolult történetével.)
Bár már nem aktuális, de megjegyezném, hogy a Sekrestyésné monológja már a márciusi premieren sem hangzott el a Jenufa első felvonásában - szövegkönyvvel hallgattam a rádióközvetítést, és ott bizony kettőt lapozni kellett. De ez a húzás nem Kovács Jánostól, még csak nem is Karel Kovarevictől, hanem Janácektől származik (a brnói felújítás - 1908 - előtt ő maga törölte a darabból). Charles Mackerras és John Tyrell, az eredeti partitúra közreadói illesztették vissza a darabba (természetesen zárójelek között), mondván, hogy a történet érthetősége szempontjából fontos. (Bővebben ld. J. Tyrell et al.: Leos Janácek - az Idegennyelvűben olvasható, benne az összes Janácek-átdolgozások bonyolult történetével.)
4171 Szilgyo 2004-10-22 12:27:34
Szerintem nem szabad anélkül véleményezni egy énekest, hogy nem halljuk az adott szerepben.
Szerintem nem szabad anélkül véleményezni egy énekest, hogy nem halljuk az adott szerepben.
4170 csupafül 2004-10-22 12:01:34
Ha Bándi olyan szörnyű volt, akkor miér bravózott annyira a közönség? Sümegi gyönyörűen énekelt. Soha rosszabb előadást. Kíváncsi vagyok, a Molnár-Felber párosról mit írtok majd.
Ha Bándi olyan szörnyű volt, akkor miér bravózott annyira a közönség? Sümegi gyönyörűen énekelt. Soha rosszabb előadást. Kíváncsi vagyok, a Molnár-Felber párosról mit írtok majd.
