5569 zaza 2005-01-05 23:59:40 [Válasz erre: 5568 kalahari 2005-01-05 23:58:46]
Kiss B. , Kálmándy azért ez nem lesz rossz
Kiss B. , Kálmándy azért ez nem lesz rossz
5568 kalahari 2005-01-05 23:58:46 [Válasz erre: 5567 zaza 2005-01-05 23:57:39]
Nem rossz ő sem, de vele már láttam.
Nem rossz ő sem, de vele már láttam.
5567 zaza 2005-01-05 23:57:39
Ja,Cserna... :/
Ja,Cserna... :/
5565 kalahari 2005-01-05 23:56:39 [Válasz erre: 5563 frushena 2005-01-05 23:55:20]
Lesz, csak nem Gyöngyivel. :-(
Lesz, csak nem Gyöngyivel. :-(
5564 zaza 2005-01-05 23:56:11
Csak kíméletesen... :)
Csak kíméletesen... :)
5563 frushena 2005-01-05 23:55:20 [Válasz erre: 5561 kalahari 2005-01-05 23:53:12]
Na ez nekem is új! Hogy-hogy?
Na ez nekem is új! Hogy-hogy?
5561 kalahari 2005-01-05 23:53:12 [Válasz erre: 5559 frushena 2005-01-05 23:52:32]
Ha már az Aida elmarad...
Ha már az Aida elmarad...
5560 zaza 2005-01-05 23:52:34 [Válasz erre: 5558 kalahari 2005-01-05 23:51:01]
Tosca?Ott a helyünk!!!
Tosca?Ott a helyünk!!!
5559 frushena 2005-01-05 23:52:32 [Válasz erre: 5558 kalahari 2005-01-05 23:51:01]
Helyes! Leszünk egy páran.
Helyes! Leszünk egy páran.
5558 kalahari 2005-01-05 23:51:01 [Válasz erre: 5557 frushena 2005-01-05 23:50:24]
Holnapra? Nagyon készülök! :-)
Holnapra? Nagyon készülök! :-)
5557 frushena 2005-01-05 23:50:24 [Válasz erre: 5552 kalahari 2005-01-05 23:43:23]
Melegíts Kalahari ... :))
Melegíts Kalahari ... :))
5556 frushena 2005-01-05 23:50:09 [Válasz erre: 5553 zaza 2005-01-05 23:44:41]
Oké! Mikor? Hol? :O) Nem is fájdítom a szívem ... Apropó! Ha már Candide. Állítólag ez egy jó felvétel. http://images.amazon.com/images/P/B000001GD2.01._SCLZZZZZZZ_.jpg Nincs esetleg valakinek meg? Nem pont ez, lehet másmilyen is!
Oké! Mikor? Hol? :O) Nem is fájdítom a szívem ... Apropó! Ha már Candide. Állítólag ez egy jó felvétel. http://images.amazon.com/images/P/B000001GD2.01._SCLZZZZZZZ_.jpg Nincs esetleg valakinek meg? Nem pont ez, lehet másmilyen is!
5555 zaza 2005-01-05 23:46:44
Nekem recés a hang.Olyan cigarettás fíling.
Nekem recés a hang.Olyan cigarettás fíling.
5554 zaza 2005-01-05 23:45:45 [Válasz erre: 5552 kalahari 2005-01-05 23:43:23]
El kell ismerni, hogy nagyon fejlödik,de...
El kell ismerni, hogy nagyon fejlödik,de...
5553 zaza 2005-01-05 23:44:41 [Válasz erre: 5551 frushena 2005-01-05 23:40:37]
egyetértek,ugorjunk ki! :)
egyetértek,ugorjunk ki! :)
5551 frushena 2005-01-05 23:40:37
Gyerekek! A New York City Opera-ban is van ám két csemege amire szívesen beülnék. http://www.nycopera.com/productions/productiondetail.aspx?id=23&src=l http://www.nycopera.com/productions/productiondetail.aspx?id=21&src=l
Gyerekek! A New York City Opera-ban is van ám két csemege amire szívesen beülnék. http://www.nycopera.com/productions/productiondetail.aspx?id=23&src=l http://www.nycopera.com/productions/productiondetail.aspx?id=21&src=l
5550 frushena 2005-01-05 23:38:57 [Válasz erre: 5548 zaza 2005-01-05 23:30:44]
Nem! Én nem voltam ott, pdig tervbe volt véve, csak közbejött egy színházi este Médeia-val. :)
Nem! Én nem voltam ott, pdig tervbe volt véve, csak közbejött egy színházi este Médeia-val. :)
5549 zaza 2005-01-05 23:32:38 [Válasz erre: 5540 Búbánat 2005-01-05 16:27:31]
Búbánat!Írd le ,légyszíves az Euryanthe paramétereit!Meg az elsö benyomásaidat.Nekem csak a régi LP van meg,már rongyos...
Búbánat!Írd le ,légyszíves az Euryanthe paramétereit!Meg az elsö benyomásaidat.Nekem csak a régi LP van meg,már rongyos...
5548 zaza 2005-01-05 23:30:44
Te végigülted?
Te végigülted?
5547 zaza 2005-01-05 23:28:47 [Válasz erre: 5546 frushena 2005-01-05 23:23:31]
Ennyire.Vaskos zenekar,hamis kórus, változó szólisták, leginkább a pasik keserítettek el.
Ennyire.Vaskos zenekar,hamis kórus, változó szólisták, leginkább a pasik keserítettek el.
5546 frushena 2005-01-05 23:23:31 [Válasz erre: 5545 zaza 2005-01-05 23:22:02]
Nem ajánlottam, pusztán reménykedtem. Nem u.a.! Hogyhogy eljöttél? Ennyire nem tetszett? Sajnálom.
Nem ajánlottam, pusztán reménykedtem. Nem u.a.! Hogyhogy eljöttél? Ennyire nem tetszett? Sajnálom.
5545 zaza 2005-01-05 23:22:02 [Válasz erre: 5543 frushena 2005-01-05 17:38:58]
Hát azért ezt nem kellett volna ajánlgatnod... A felénél eljöttem.
Hát azért ezt nem kellett volna ajánlgatnod... A felénél eljöttem.
5544 kelenyibandi 2005-01-05 20:53:11 [Válasz erre: 5487 Adriáno 2005-01-04 18:07:08]
Kedves Adriáno! A véleményemet nem változtatom meg. Én ott, akkor ezt láttam és hallottam. El sem tudod képzelni, mennyire tudok örülni egy-egy jó elöadásnak. Igyekszem viszont árnyaltan véleményezni, nem \"elfogulni\".Ha figyelmesen olvastad volna, amit írtam, észrevetted volna, hogy alapvetöen pozitiv véleményem volt - van Lukács Gyöngyiröl. Korunk egyik legnagyobb magyar énekesnöje. Azt hiszem, ö értette volna, amit írtam. Ha másként látod, szívesen vitázom Veled, ha nem maradunk a Nem - De - Nem - De - Csakazértis! szinten. Ennek a forumnak volt egy indító üzenete. Olvasd már el, légyszíves! A személyes vélemény pedig ne legyen személyeskedés! Tisztelettel, Kelényi András
Kedves Adriáno! A véleményemet nem változtatom meg. Én ott, akkor ezt láttam és hallottam. El sem tudod képzelni, mennyire tudok örülni egy-egy jó elöadásnak. Igyekszem viszont árnyaltan véleményezni, nem \"elfogulni\".Ha figyelmesen olvastad volna, amit írtam, észrevetted volna, hogy alapvetöen pozitiv véleményem volt - van Lukács Gyöngyiröl. Korunk egyik legnagyobb magyar énekesnöje. Azt hiszem, ö értette volna, amit írtam. Ha másként látod, szívesen vitázom Veled, ha nem maradunk a Nem - De - Nem - De - Csakazértis! szinten. Ennek a forumnak volt egy indító üzenete. Olvasd már el, légyszíves! A személyes vélemény pedig ne legyen személyeskedés! Tisztelettel, Kelényi András
5543 frushena 2005-01-05 17:38:58
Remélem megy ma valaki BACH : H-moll miséére?
Remélem megy ma valaki BACH : H-moll miséére?
5542 frushena 2005-01-05 16:42:05 [Válasz erre: 5525 Búbánat 2005-01-05 10:23:57]
Köszöi Búbánat az \"ÍRÁST\"! Mert ez az volt ... ha már így kötekedünk :))
Köszöi Búbánat az \"ÍRÁST\"! Mert ez az volt ... ha már így kötekedünk :))
5541 Búbánat 2005-01-05 16:29:23 [Válasz erre: 5539 Caligula 2005-01-05 16:23:01]
Szerintem, inkább a Circus Maximus-t, esetleg a Colosseumot hoznám fel analóg példaként...
Szerintem, inkább a Circus Maximus-t, esetleg a Colosseumot hoznám fel analóg példaként...
5540 Búbánat 2005-01-05 16:27:31
Ja, Orfeusz, a figyelmedbe ajánlom Massenet: Thais operáját, amit most vettem meg DVD-n, akárcsak Donizetti új, Maria Stuarda-ját (olasz nyelvű, mert kapható Janet Bakerrel az angol nyelvű verzió is.), továbbá Webertől az Euryanthe felvételét is DVD-n. A Rózsavölgyiben vettem meg még Karácsony előtt.
Ja, Orfeusz, a figyelmedbe ajánlom Massenet: Thais operáját, amit most vettem meg DVD-n, akárcsak Donizetti új, Maria Stuarda-ját (olasz nyelvű, mert kapható Janet Bakerrel az angol nyelvű verzió is.), továbbá Webertől az Euryanthe felvételét is DVD-n. A Rózsavölgyiben vettem meg még Karácsony előtt.
5539 Caligula 2005-01-05 16:23:01 [Válasz erre: 5532 Búbánat 2005-01-05 15:41:00]
Jó ez a váraláfutásosdi! Felfedeztétek a katakombákat? ;-)
Jó ez a váraláfutásosdi! Felfedeztétek a katakombákat? ;-)
5537 Búbánat 2005-01-05 16:21:49 [Válasz erre: 5535 sphynx 2005-01-05 15:53:23]
Néha már magam is azt hittem...
Néha már magam is azt hittem...
5536 Búbánat 2005-01-05 16:20:44 [Válasz erre: 5533 Orfeusz 2005-01-05 15:42:51]
Na, ne mondd. A fél melle?
Na, ne mondd. A fél melle?
5535 sphynx 2005-01-05 15:53:23 [Válasz erre: 5532 Búbánat 2005-01-05 15:41:00]
Ez valami focimeccs volt?
Ez valami focimeccs volt?
5534 Orfeusz 2005-01-05 15:43:55 [Válasz erre: 5532 Búbánat 2005-01-05 15:41:00]
Remélem ilyen reakciókat vált majd ki a szeptemberi előadás is..:)(már ha jó lesz és nem marad el)
Remélem ilyen reakciókat vált majd ki a szeptemberi előadás is..:)(már ha jó lesz és nem marad el)
5533 Orfeusz 2005-01-05 15:42:51
Sztem se kéne Gruberován összeveszni, a vélemények különböznek..meg aztán pont Sesto ne hallotta volna élőben.. Francesca Patané már énekelt Turandotot itthon, nem nagy szám, kifejezetten csúnya hangja van. A koreai tenort már sokszor hallottam(kalafként kétszer), igaz nagyon jó hangja van, de a játéka félelmetesen passzív. A páriszi Bastille Varázsfuvolájáról lehetett részleteket látni a Mezzon, az Éj királynője fent van a színpad tetején egy magas emelvényen, és kint van a fél melle..
Sztem se kéne Gruberován összeveszni, a vélemények különböznek..meg aztán pont Sesto ne hallotta volna élőben.. Francesca Patané már énekelt Turandotot itthon, nem nagy szám, kifejezetten csúnya hangja van. A koreai tenort már sokszor hallottam(kalafként kétszer), igaz nagyon jó hangja van, de a játéka félelmetesen passzív. A páriszi Bastille Varázsfuvolájáról lehetett részleteket látni a Mezzon, az Éj királynője fent van a színpad tetején egy magas emelvényen, és kint van a fél melle..
5532 Búbánat 2005-01-05 15:41:00 [Válasz erre: 5531 Megén 2005-01-05 15:22:11]
Köszönöm. Akkor emlékezhetsz vissza Te is arra a tombolásra, amikor felállva dobogtunk lábainkkal, amikor rekedtre üvöltöttük magunkat, és váraláfutásosak lettek a tenyereink, és amikor a zsibbadt lábunkat és talpunkat nem éreztük már...A fülönk és a szemünk képtzelen volt befogadni a csodát. Más szervünkről most nem is szólök.
Köszönöm. Akkor emlékezhetsz vissza Te is arra a tombolásra, amikor felállva dobogtunk lábainkkal, amikor rekedtre üvöltöttük magunkat, és váraláfutásosak lettek a tenyereink, és amikor a zsibbadt lábunkat és talpunkat nem éreztük már...A fülönk és a szemünk képtzelen volt befogadni a csodát. Más szervünkről most nem is szólök.
5531 Megén 2005-01-05 15:22:11 [Válasz erre: 5530 Búbánat 2005-01-05 14:50:34]
Jó volt olvasni. Azon a BKK-n voltam akkor én is........
Jó volt olvasni. Azon a BKK-n voltam akkor én is........
5530 Búbánat 2005-01-05 14:50:34 [Válasz erre: 5527 Sesto 2005-01-05 11:09:56]
Kicsit belekontárkodva az eddigiekhez engedtessék meg, hogy elmondjam, én hogyan látom a kérdést. Kezdem azzal,higy élőben összesen kétszer láttam Gruberovát, akkor is csak gálákon. (Pesten, a kilencvenes években, az Operában és a BKK-ban). Talán ez a tény, nem kellene, hogy feljogosítson ahhoz, hogy itt megszólaljak. De mégis. Benyomásaim Gruberováról nagyon jók voltak, diadalünnep volt számunkra az a két est. Élőben ilyen koloratúrákat, ilyen gyönyörű és elragadtatóan szép, magas koloratúrszoprán hangokhoz még nem volt szerencsém: volt ott Beatrice di Tenda, Linda di Chamounix, Az alvajáró, Roberto Devereux és Lammermoori Lucia stb. Ugyanakkor az élő hang varázsát számomra sem előtte, sem utána nem múlta felül az általam hallott CD-ken. Azok a személyes élményhez képest csalódást okoztal. (A látott videofelvételeit inkább értékelem, mint az egyéb hanghordozókon megjelentetett zenei anyagokat.) Tehát csak oda akarok kilyukadni, hogy nekem Gruberová felvételei sohasem fűtöttek fel annyira, hogy megvesszek értük, ellenben egy élő előadás lehetőségéért - nemcsak Gruberova - mindenre képes vagyok. Itt kell azonban rögtön helyére tenni a dolgokat: annyira nem kedvelem őt, mert Sills és Sutherland, a két kedvencem - akiket aktív korukban, de már pályájuk végén, igen megkopott hangi állapotában, de élőben hallhattam, ugyancsak gálákon -Gruberovához képest jóval több olyan zenei-művészi kifejező eszközt, technikai tudást vonultatott fel, amelyek őket egy saját képzeletbeli rangsorban Gruberová elé helyezik. Mint minden összehasonlításnak, ennek is vannak hátulütői, buktatói, tisztában vagyok vele. De mint előttem többen hangoztatták, a saját ízlésünk, szimpátiánk, intelligenciánk kivetítése még nem jelenti azt, hogy mások ízlését, szimpátiáját, intelligenciáját kétségbe vonjuk. A puszta ütköztetés nem szükségszerű, hogy vitát generáljon, de ha négis, általa mindenki hozzájuthat további olyan információkhoz, amelyekről eddig nem tud(hat)ott. Én is sokat profitáltam az előttem hozzászólók beírásaiból, mert ezzel kiegészíthettem a bennem meglévő - van, amiben sokszor felszínes - ismereteimet. Itt nem arról van szó, hogy meggyőzzünk valakit arról, hogy eddigi véleményét, irányultságát feladja. De miért baj az, ha a meglévőhöz hozzátehet valami újat, esetleg meggyőzőbbet, ami terelheti és/vagy összpontosíthatja gondolatait a fontos és a lényegtelen információk között. A fókuszálásból mindnyájan csak nyertesekként jöhetünk ki. Valóban, látatlanban beszélni olyasvalamiről, amelynek nem voltam tanúja (személyesen vagy közvetett, médiahordozó útján) nincs sok értelme. Én is csak azért mertem hozzászólni Gruberová és kontra Sills, Sutherland vitához, mivel élőben is találkozhattam velük. A szubjektív véleményünk megfogalmazásához, akár fenntartásához viszont mindenkinek joga van. De nem kell azzal egyetértenünk. És ezért nem kell a másikra megharagudva elkülküldeni őt a ...-ba. Ha valaki megerősítve látja a másik által mondottakból a saját koncepcióját, akkor örülhet annak, vagy megfordítva, sérelmezheti, bosszankodhat azon, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindkettőjüknek igaza van az adott kérdésben. És továbbra is csak figyeljenek arra, hogy a többi félresöpört véleményben is lehet több-apró igazság. Ezeket üzenem nem csak Neked, hanem a többi véleményformálónak is itt a fórumon. Akik közé a \"hivatalos\" kritika -írókat is értem, a teljes egyenjogúság nevében. (És miért zavar akárkit is, ha véleményével kisebbségben marad?Hiúságból? Butaságból? Kisebbségi érzésből?) A fentiek függvényében magam is nagy érdeklődéssel várom az őszi újratalálkozást Gruberovával a Nemzeti Hangversenyterem koncertszerű Roberto Devereux előadásán. Végre egy teljes előadásban is élvezhetem őt, így a pálya végén! (Még jobban örültem volna, ha nálunk egy repertoár előadásban szerepelne.) De az itt levezetett értékítéletemet alapvetően befolyásolni ez a Donizetti-opera már nem fogja, legfeljebb tovább tisztulhat, kristályosodhat bennem mindaz a jó értelemben vett prekoncepció, amely a hosszú évek során személye, énekművészete iránt kialakult bennem. És ez összességében igencsak pozitív. Csak annyit mondtam, Gruberova minden kitűnősége ellenére nem az én világom, ezért nálam nincs is a piedesztál tetején. Attól még őszintén lelkesedem érte, tapsolok és bravózok neki, és lábdobogózom is hallatán, drukkolok a minél nagyobb sikerért, a bravúr-áriák, a koloratúrák maradéktalan technikájú abszolválásáért, a szép belcanto megvalósításáért. Ennyi.
Kicsit belekontárkodva az eddigiekhez engedtessék meg, hogy elmondjam, én hogyan látom a kérdést. Kezdem azzal,higy élőben összesen kétszer láttam Gruberovát, akkor is csak gálákon. (Pesten, a kilencvenes években, az Operában és a BKK-ban). Talán ez a tény, nem kellene, hogy feljogosítson ahhoz, hogy itt megszólaljak. De mégis. Benyomásaim Gruberováról nagyon jók voltak, diadalünnep volt számunkra az a két est. Élőben ilyen koloratúrákat, ilyen gyönyörű és elragadtatóan szép, magas koloratúrszoprán hangokhoz még nem volt szerencsém: volt ott Beatrice di Tenda, Linda di Chamounix, Az alvajáró, Roberto Devereux és Lammermoori Lucia stb. Ugyanakkor az élő hang varázsát számomra sem előtte, sem utána nem múlta felül az általam hallott CD-ken. Azok a személyes élményhez képest csalódást okoztal. (A látott videofelvételeit inkább értékelem, mint az egyéb hanghordozókon megjelentetett zenei anyagokat.) Tehát csak oda akarok kilyukadni, hogy nekem Gruberová felvételei sohasem fűtöttek fel annyira, hogy megvesszek értük, ellenben egy élő előadás lehetőségéért - nemcsak Gruberova - mindenre képes vagyok. Itt kell azonban rögtön helyére tenni a dolgokat: annyira nem kedvelem őt, mert Sills és Sutherland, a két kedvencem - akiket aktív korukban, de már pályájuk végén, igen megkopott hangi állapotában, de élőben hallhattam, ugyancsak gálákon -Gruberovához képest jóval több olyan zenei-művészi kifejező eszközt, technikai tudást vonultatott fel, amelyek őket egy saját képzeletbeli rangsorban Gruberová elé helyezik. Mint minden összehasonlításnak, ennek is vannak hátulütői, buktatói, tisztában vagyok vele. De mint előttem többen hangoztatták, a saját ízlésünk, szimpátiánk, intelligenciánk kivetítése még nem jelenti azt, hogy mások ízlését, szimpátiáját, intelligenciáját kétségbe vonjuk. A puszta ütköztetés nem szükségszerű, hogy vitát generáljon, de ha négis, általa mindenki hozzájuthat további olyan információkhoz, amelyekről eddig nem tud(hat)ott. Én is sokat profitáltam az előttem hozzászólók beírásaiból, mert ezzel kiegészíthettem a bennem meglévő - van, amiben sokszor felszínes - ismereteimet. Itt nem arról van szó, hogy meggyőzzünk valakit arról, hogy eddigi véleményét, irányultságát feladja. De miért baj az, ha a meglévőhöz hozzátehet valami újat, esetleg meggyőzőbbet, ami terelheti és/vagy összpontosíthatja gondolatait a fontos és a lényegtelen információk között. A fókuszálásból mindnyájan csak nyertesekként jöhetünk ki. Valóban, látatlanban beszélni olyasvalamiről, amelynek nem voltam tanúja (személyesen vagy közvetett, médiahordozó útján) nincs sok értelme. Én is csak azért mertem hozzászólni Gruberová és kontra Sills, Sutherland vitához, mivel élőben is találkozhattam velük. A szubjektív véleményünk megfogalmazásához, akár fenntartásához viszont mindenkinek joga van. De nem kell azzal egyetértenünk. És ezért nem kell a másikra megharagudva elkülküldeni őt a ...-ba. Ha valaki megerősítve látja a másik által mondottakból a saját koncepcióját, akkor örülhet annak, vagy megfordítva, sérelmezheti, bosszankodhat azon, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindkettőjüknek igaza van az adott kérdésben. És továbbra is csak figyeljenek arra, hogy a többi félresöpört véleményben is lehet több-apró igazság. Ezeket üzenem nem csak Neked, hanem a többi véleményformálónak is itt a fórumon. Akik közé a \"hivatalos\" kritika -írókat is értem, a teljes egyenjogúság nevében. (És miért zavar akárkit is, ha véleményével kisebbségben marad?Hiúságból? Butaságból? Kisebbségi érzésből?) A fentiek függvényében magam is nagy érdeklődéssel várom az őszi újratalálkozást Gruberovával a Nemzeti Hangversenyterem koncertszerű Roberto Devereux előadásán. Végre egy teljes előadásban is élvezhetem őt, így a pálya végén! (Még jobban örültem volna, ha nálunk egy repertoár előadásban szerepelne.) De az itt levezetett értékítéletemet alapvetően befolyásolni ez a Donizetti-opera már nem fogja, legfeljebb tovább tisztulhat, kristályosodhat bennem mindaz a jó értelemben vett prekoncepció, amely a hosszú évek során személye, énekművészete iránt kialakult bennem. És ez összességében igencsak pozitív. Csak annyit mondtam, Gruberova minden kitűnősége ellenére nem az én világom, ezért nálam nincs is a piedesztál tetején. Attól még őszintén lelkesedem érte, tapsolok és bravózok neki, és lábdobogózom is hallatán, drukkolok a minél nagyobb sikerért, a bravúr-áriák, a koloratúrák maradéktalan technikájú abszolválásáért, a szép belcanto megvalósításáért. Ennyi.
5529 hátnemtom... 2005-01-05 14:50:17 [Válasz erre: 5528 telramund 2005-01-05 14:41:40]
de szerintem is modoros a nő, felvételen, élőben egyaránt... természetesen magas színvonalon műveli az éneklést és minden kritika csak egy bizonyos igen magas szinten FELÜL érheti, mégig, Sestonak igaza van szerintem. azon kívül biztos vagyok benne, hogy nem alkotna ennyire pregnáns véleményt, ha nem hallotta volna élőben már Gruberovát, ugye? bízzunk meg benne egy kicsit, hogy igazat mond:)))
de szerintem is modoros a nő, felvételen, élőben egyaránt... természetesen magas színvonalon műveli az éneklést és minden kritika csak egy bizonyos igen magas szinten FELÜL érheti, mégig, Sestonak igaza van szerintem. azon kívül biztos vagyok benne, hogy nem alkotna ennyire pregnáns véleményt, ha nem hallotta volna élőben már Gruberovát, ugye? bízzunk meg benne egy kicsit, hogy igazat mond:)))
5528 telramund 2005-01-05 14:41:40 [Válasz erre: 5527 Sesto 2005-01-05 11:09:56]
Szegény jó \"Sesto\" konzervfül=fején lett találva a szög.Ha volna kedvem irdogálnék az élő és bizonyos hangok lemezfelvételen hallható hangai közötti különbségről.Nem véletelen,hogy bizonyos világnagysággal alig készül lemez. Gruberova bizony nagyszerü lemezen is de a személyiség hihetetlen varázsa az élő előadáson ragad meg l5o%-osan.De ez nem csak öt érinti.Pl.Marton Éva is sokkal suggestivebb élő előadáson mint a hangfelvételein.
Szegény jó \"Sesto\" konzervfül=fején lett találva a szög.Ha volna kedvem irdogálnék az élő és bizonyos hangok lemezfelvételen hallható hangai közötti különbségről.Nem véletelen,hogy bizonyos világnagysággal alig készül lemez. Gruberova bizony nagyszerü lemezen is de a személyiség hihetetlen varázsa az élő előadáson ragad meg l5o%-osan.De ez nem csak öt érinti.Pl.Marton Éva is sokkal suggestivebb élő előadáson mint a hangfelvételein.
5527 Sesto 2005-01-05 11:09:56 [Válasz erre: 5506 telramund 2005-01-04 23:34:32]
...na jó akkor azt javaslom: itt álljunk meg és fejezzük be a \"vitát\",...hogy hányszor hallottam Gruberovát live-elnézést!-de majd azt talán én mégis jobbab tudom,...nem?!... Ad \"konzervfül\": bocs´ de nevetnem kell,...nem füznék hozzá többet!... Nagyon sajnálom, ha ennyire fáj Neked/Önnek a Gruberová-val kapcsolatos kijelentéseim,...talán mint Gruberova-rajongónak nem ártana egy picit differenciáltabban látni a dolgokat-de ez már ne az én gondom legyen!... ;-)
...na jó akkor azt javaslom: itt álljunk meg és fejezzük be a \"vitát\",...hogy hányszor hallottam Gruberovát live-elnézést!-de majd azt talán én mégis jobbab tudom,...nem?!... Ad \"konzervfül\": bocs´ de nevetnem kell,...nem füznék hozzá többet!... Nagyon sajnálom, ha ennyire fáj Neked/Önnek a Gruberová-val kapcsolatos kijelentéseim,...talán mint Gruberova-rajongónak nem ártana egy picit differenciáltabban látni a dolgokat-de ez már ne az én gondom legyen!... ;-)
5526 Caligula 2005-01-05 10:35:35 [Válasz erre: 5525 Búbánat 2005-01-05 10:23:57]
Kötözködnék: ez nem beszámoló, hanem életrajz.
Kötözködnék: ez nem beszámoló, hanem életrajz.
5525 Búbánat 2005-01-05 10:23:57
Frushena, elsősorban a Te figyelmed hívom fel utólag az alábbi beszámolóra. Barokk hősök és hősnők 2004.12.01. November utolsó napján a párizsi Magyar Intézetben - a késő ősszel is elbűvölő Luxemburg kert és palota szomszédságában - Barokk, barokk címmel rendeztek hangversenyt. Csordás Klára, Franciaországban élő operaénekesnő a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte tanulmányait. Később Nesztyerenko, Hamari Júlia és Nicolai Gedda mesterkurzusain fejlesztette tovább mesterségbeli tudását, majd Eötvös Péterrel dolgozott együtt kortárs zenei alkotásokban. Csordás Klára rendszeresen fellép a legnagyobb európai színpadokon. A párizsi közönség utoljára februárban az Eötvös tanítvány német kortárs zeneszerző, Matthias Pintscher operájában, Az utolsó helyben láthatta a Bastille Operában. Az énekesnő Cegléden született, zeneakadémiai diplomavizsgája után Bécsbe szerződtették, ahol először Rosinát énekelte A sevillai borbély című Rossini-műben, Purcell Dido és Aeneasában is főszerepet alakított. Párhuzamosan zenetudományi tanulmányokat is folytatott Budapesten. Folyamatosan felfelé ívelő pályája során több mint 35 szerepet énekelt a világ legfontosabb operaházaiban, például Frickát a Rajna kincsében, Waltrautét Az istenek alkonyában, Eboli hercegnőt Verdi Don Carlosában, Marguerite-et Berlioz Faust elkárhozása című drámai alkotásában, és Juditot Bartók A kékszakállú herceg vára című operájában. A Párizsi Magyar Intézet publikuma művészetének egy újabb oldalát ismerhette meg: kortárs zene helyett ezúttal barokk repertoárt adott elő a nagyszerű operaénekesnő az ugyancsak kiváló Jory Vinikour, ifjú amerikai csembalóművész kíséretében. Az est folyamán Rameau, Lully, Gluck, Caccini, Caldara, Monteverdi illetve Händel darabjai hangzottak el. Gramofon
Frushena, elsősorban a Te figyelmed hívom fel utólag az alábbi beszámolóra. Barokk hősök és hősnők 2004.12.01. November utolsó napján a párizsi Magyar Intézetben - a késő ősszel is elbűvölő Luxemburg kert és palota szomszédságában - Barokk, barokk címmel rendeztek hangversenyt. Csordás Klára, Franciaországban élő operaénekesnő a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte tanulmányait. Később Nesztyerenko, Hamari Júlia és Nicolai Gedda mesterkurzusain fejlesztette tovább mesterségbeli tudását, majd Eötvös Péterrel dolgozott együtt kortárs zenei alkotásokban. Csordás Klára rendszeresen fellép a legnagyobb európai színpadokon. A párizsi közönség utoljára februárban az Eötvös tanítvány német kortárs zeneszerző, Matthias Pintscher operájában, Az utolsó helyben láthatta a Bastille Operában. Az énekesnő Cegléden született, zeneakadémiai diplomavizsgája után Bécsbe szerződtették, ahol először Rosinát énekelte A sevillai borbély című Rossini-műben, Purcell Dido és Aeneasában is főszerepet alakított. Párhuzamosan zenetudományi tanulmányokat is folytatott Budapesten. Folyamatosan felfelé ívelő pályája során több mint 35 szerepet énekelt a világ legfontosabb operaházaiban, például Frickát a Rajna kincsében, Waltrautét Az istenek alkonyában, Eboli hercegnőt Verdi Don Carlosában, Marguerite-et Berlioz Faust elkárhozása című drámai alkotásában, és Juditot Bartók A kékszakállú herceg vára című operájában. A Párizsi Magyar Intézet publikuma művészetének egy újabb oldalát ismerhette meg: kortárs zene helyett ezúttal barokk repertoárt adott elő a nagyszerű operaénekesnő az ugyancsak kiváló Jory Vinikour, ifjú amerikai csembalóművész kíséretében. Az est folyamán Rameau, Lully, Gluck, Caccini, Caldara, Monteverdi illetve Händel darabjai hangzottak el. Gramofon
5524 Búbánat 2005-01-05 10:20:08 [Válasz erre: 5523 Búbánat 2005-01-05 10:18:53]
Sorry: a technika ördöge játszik velem.
Sorry: a technika ördöge játszik velem.
5523 Búbánat 2005-01-05 10:18:53 [Válasz erre: 5522 Búbánat 2005-01-05 10:16:39]
Mozart A varázsfuvola című két felvonásos daljátéka, A varázsfuvola új rendezésében január 24-én, 26-án és 29-én Miklósa Erika énekli az Éj királynője szólamát a párizsi Bastille Operaházban. A rendezés roppant izgalmasnak ígérkezik, hiszen Alex Ollé és Carlos Padrissa mögött egy egész alkotócsoport áll, a digitális művészetben hírnevet szerzett La Fura dels Baus.
Mozart A varázsfuvola című két felvonásos daljátéka, A varázsfuvola új rendezésében január 24-én, 26-án és 29-én Miklósa Erika énekli az Éj királynője szólamát a párizsi Bastille Operaházban. A rendezés roppant izgalmasnak ígérkezik, hiszen Alex Ollé és Carlos Padrissa mögött egy egész alkotócsoport áll, a digitális művészetben hírnevet szerzett La Fura dels Baus.
5522 Búbánat 2005-01-05 10:16:39
Miklósa Erika énekli az Éj királynője koloratúr szerepét a közeljövőben Párizsban, amelyre a francia Nemzeti Operától érkezett fölkérés. A Bastille Operában A varázsfuvolát egy spanyol kortárs művész csoport tagjai, Alex Ollé és Carlos Padrissa állítják színre, a világítás Albert Faura munkája. A produkciót a barokk és klasszikus zene szakértője, Marc Minkowski vezényli. A nemzetközi szereplőgárdában ismert és kevésbé ismert énekesek neve egyaránt fölfedezhető. Tamino Paul Groves, Pamina Mireille Delunsch lesz, az öreg pap szólamát Olaf Bär tolmácsolja. Az előadás Ruhr-i Triennále és a madridi Királyi Opera koprodukciója. Várhatóan igen eredeti elképzelésekkel találkozik a néző a videójátékkal kísért fantázia képekben, amelyekben időnként a mennyezetem sétálnak a szereplők, vagy csak a tükörképük? Az alkotók nem pusztán a mű varázslatos voltát, hanem filozófiai dimenzióit is hangsúlyozni akarják. A produkciót négy nappal a premier előtt olyan, a meghökkentésben, a polgárpukkasztásban élenjáró művész mutatja be az érdeklődőknek, mint Gerard Mortier. Gramofon
Miklósa Erika énekli az Éj királynője koloratúr szerepét a közeljövőben Párizsban, amelyre a francia Nemzeti Operától érkezett fölkérés. A Bastille Operában A varázsfuvolát egy spanyol kortárs művész csoport tagjai, Alex Ollé és Carlos Padrissa állítják színre, a világítás Albert Faura munkája. A produkciót a barokk és klasszikus zene szakértője, Marc Minkowski vezényli. A nemzetközi szereplőgárdában ismert és kevésbé ismert énekesek neve egyaránt fölfedezhető. Tamino Paul Groves, Pamina Mireille Delunsch lesz, az öreg pap szólamát Olaf Bär tolmácsolja. Az előadás Ruhr-i Triennále és a madridi Királyi Opera koprodukciója. Várhatóan igen eredeti elképzelésekkel találkozik a néző a videójátékkal kísért fantázia képekben, amelyekben időnként a mennyezetem sétálnak a szereplők, vagy csak a tükörképük? Az alkotók nem pusztán a mű varázslatos voltát, hanem filozófiai dimenzióit is hangsúlyozni akarják. A produkciót négy nappal a premier előtt olyan, a meghökkentésben, a polgárpukkasztásban élenjáró művész mutatja be az érdeklődőknek, mint Gerard Mortier. Gramofon
5521 Búbánat 2005-01-05 10:04:24 [Válasz erre: 5516 kalahari 2005-01-05 08:46:44]
Már kétszer láttam vele.
Már kétszer láttam vele.
5520 Búbánat 2005-01-05 10:02:05
Csak azért másolom ide, mert karácsonyra ígérték a második kötetet, de nem jött ki. Számomra fontos, nélkülözhetetlen kötet az első, amiben A-tól G-ig barangolhatok. Nagyon várom a folytatást, H-tól talán O-ig? A harmadik kötetet pedig eredetileg húsvétra stándékozta megjelentetni a szerző. Így, valószínűleg csúszni fog az is. Operai ínyencfalat Winkler Gábor: Barangolás az operák világában I. Koltai Tamás Munkakönyvet írt Winkler Gábor Barangolás az operák világában nagybetűs főcímmel, kezdőknek, haladóknak és megszállottaknak kisbetűs (a címoldalon szereplő) alcímszerű ajánlással, de szívesebben nevezném olvasókönyvnek; ha netán félreérthető lenne, előrebocsátom, hogy elismerő hangsúllyal. Műfaja szerint operakalauz, mégsem hasonlítható magyar nyelven megjelent elődeihez. Mindenekelőtt a terjedelménél fogva. A most napvilágot látott, nyolcszáz oldalas első kötet A-tól G-ig (Adamtól Gounod-ig) a korábbiaknál jóval bővebben és részben más aspektusból tárgyalja a szerzőket és a műveket. Hogy rögtön a mesélés közepébe vágjak - a mesélés szóval jellemezhetném legjobban a szerző stílusát is -, olyan alkotókkal és művekkel találkoztam, akikről/amelyekről eddigelé nem hallottam; Fioravantiról, Franchettiről például. Ezt annál könnyebb bevallanom, mivel ezen a területen rajongónak (nem szakértőnek) tekintem magam, s megítélésem szerint a mű elsősorban nekünk, opera fan amatőröknek készült. Egy ilyen könyvet az ember általában nem olvas, hanem használ. Winkler munkáját azonban olvasni is lehet, azaz olvastatja magát, ami még soha, egyetlen kinyomtatott szövegnek sem ártott. Persze nem olvastam el, csak bele, tehát minden, amit mondani fogok, felszínes benyomáson alapul. Szándékosan választottam ezt a pozíciót, amelyet merő szubjektivizmus táplál, mivel a szerző bizonyos választásait is szubjektívnak érzem, és előre megmondom, hogy nem fogom vitatni. Nem fogom vitatni, miért irányítja vizsla tekintetét a XVIII. század közepétől a XX. század közepéig, miért hagyja ki a preklasszikus és a barokk, illetve a \"modern\" operát, miért fókuszál döntően az olasz és a francia operára (hogy a szemléletesség kedvéért egyetlen konkrét példába sűrítsem az előbbieket: miért fontosabb Gnecco mint Gluck), mert a kereteket egyszerűen ő maga így jelölte ki, ez tehát egyéni döntés, amivel nem érdemes egyéni kívánságot szembehelyezni. (Annak idején az is döntés kérdése volt, hogy az operakalauzok a Magyar Állami Operaházban játszott művekre korlátozódtak, ami kodifikált egy beszűkült ízlésre épült gyakorlatot, és nem vett tudomást az örömteli, ám ritka kivételekről.) Ugyanígy nem vitatom azt sem, miért foglal el jelentős terjedelmet az operák cselekményének ismertetése. Manapság, amikor a műveket többnyire eredeti nyelven játsszák, továbbá külföldi tévécsatornákon és megvásárolható DVD-ken számos opera-előadás hozzáférhető, nem árt, ha a néző-hallgató tisztában van azzal, miről van szó a darabban. Természetesen szükségszerű a zeneszerzők életrajzának és munkásságának, valamint a tárgyalt művek keletkezéstörténetének összefoglalása. Különleges ínyencség, mondjuk, a Donizetti-rajongóknak a szerző hetvennégy operája közül harmincnyolcnak (!) az igen részletes ismertetése, bár nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy például az Emilia di Liverpool című opus két változatának, ezek játszási hosszának, slágereinek (!) és lemezfelvételének regisztrálása az olvasmányélmény mellé zenei élmény fölidézésével is kecsegtethetné az átlagolvasót. Egy összefoglaló munka szempontjából ez, elismerem, kicsinyes cél. Nekem (és talán másoknak) mégis az ahá -élmények fontosak. Mondjuk, Bellini esetében A puritánok úgynevezett Malibran-változatának története, és egy csaknem húsz évvel ezelőtti élő előadás-felvétel említése, annál inkább, mivel ez nálunk is kapható. (A hanghordozók ismertetése fontos része a könyvnek.) Bárki összevetheti saját értékítéletét a szerzőével. Ha már itt tartunk, Winkler néha kolportálja, néha elhallgatja a művészi teljesítményről való véleményét; őszintén szólva, ebben nem fedeztem föl következetességet. Kissé elfogult a hazai interpretátorok iránt (a kötet képanyaga kizárólag hazai, ennek nyilvánvalóan hozzáférési és anyagi okai vannak, de a Sába királynője túlzott illusztrálását így sem értem), de hát végül is mindenki (aki hallotta) eldöntheti, hogy - Bellininél maradva - a \"Credeasi misera\" gyilkos és kevés tenorista által kiénekelt f-hangját egy budapesti koncertelőadáson falzetten éneklő Klein Ottokár-e a jobb Arturo szerepében, vagy az f helyett csak d-t abszolváló Giuseppe di Stefano azon a nálunk legtöbbet játszott stúdiófelvételen, amelyet Winkler nem említ az említendő minőségek között. Talán kiviláglik az eddigiekből, hogy a könyvet mint ismeretterjesztő adattárat és epikus pletykáriumot tartom a legvonzóbbnak. A pletykárium szót nem szántam pejoratívnak, sőt. Winkler a szó legjobb értelmében sztorizik, történeti, zenei és - olykor - magánéleti érdekességeket közöl a művekről, bemutatókról, illetve a hozzájuk értelemszerűen kapcsolódó személyekről. Az, hogy egy lemezfelvétel az egyik énekessel kezdődött el, de jogértelmezési botrány következtében egy másikkal fejeződött be (történetesen Mario del Monaco váltotta Giuseppe di Stefanót), éppúgy érdekesség, mint az, hogy Adelina Pratti mint Gounod Júliája férjhez ment színpadi Rómeójához, majd elvált, és további két házasságot kötött. (Bellininek az operái szopránszerepeit éneklő dívákhoz fűződő heves viszonyai csak szordínósan vannak említve.) Általában véve Winkler számtalan \"érdekes, de nem túl fontos\" részletet fejt föl a darab keletkezéstörténetére, átdolgozásaira, bemutatómizériáira, hanghordozókon való utóéletére vonatkozóan. Ehhez képest a zenei-zenedrámai jellegű karakterizálásnak kevesebb hely jut, ami érthető: kis terjedelemben rendkívül kockázatos elemezni, esztétizálni, pláne egyéni véleményt nyilvánítani. Ebben egyébként nem mindig következetes. Franco Alfanóról, Puccini Turandot jának \"befejezőjéről\" szólva talán fölösleges, de legalábbis elhamarkodott megemlíteni, hogy a néhány éve új finálét készítő Luciano Berio változata \"nem aratott sikert\". Másik példa: ha Goldmark esetében kiderül, hogy kik hatottak rá (jó sokan: Wagner, Mendelssohn, Brahms, Berlioz, a francia nagyopera), akkor - teszem föl - a számos operája ellenére szintén \"egyoperás\" d\'Albert-ről (A hegyek alján) is lenne mit megtudnunk ilyen tekintetben, a katalán-spanyol koloriton kívül. (Az Erkel színházi előadás az ötvenes évek végén jelentősebb volt annál, hogy említetlenül maradjon. Ha már a halhatatlan Gnecco - aki nem egy gyík - bemutatója az Olasz Intézetben megemlítődik.) Kevés névelírás és nyomdahiba van a kötetben (néhány szó helyesen: Cymbeline, stagione, Suliotis, Pretre, Kiri Te Kanawa), ami ekkora név- és szóbőség esetében kisebb csoda. Külön köszönet a lapalji mutatókért. Világosan szerkesztett, érdekes, jó könyv. Jöjjön a folytatás! Tudomány Kiadó, 2004. SZínház, decemberi száma
Csak azért másolom ide, mert karácsonyra ígérték a második kötetet, de nem jött ki. Számomra fontos, nélkülözhetetlen kötet az első, amiben A-tól G-ig barangolhatok. Nagyon várom a folytatást, H-tól talán O-ig? A harmadik kötetet pedig eredetileg húsvétra stándékozta megjelentetni a szerző. Így, valószínűleg csúszni fog az is. Operai ínyencfalat Winkler Gábor: Barangolás az operák világában I. Koltai Tamás Munkakönyvet írt Winkler Gábor Barangolás az operák világában nagybetűs főcímmel, kezdőknek, haladóknak és megszállottaknak kisbetűs (a címoldalon szereplő) alcímszerű ajánlással, de szívesebben nevezném olvasókönyvnek; ha netán félreérthető lenne, előrebocsátom, hogy elismerő hangsúllyal. Műfaja szerint operakalauz, mégsem hasonlítható magyar nyelven megjelent elődeihez. Mindenekelőtt a terjedelménél fogva. A most napvilágot látott, nyolcszáz oldalas első kötet A-tól G-ig (Adamtól Gounod-ig) a korábbiaknál jóval bővebben és részben más aspektusból tárgyalja a szerzőket és a műveket. Hogy rögtön a mesélés közepébe vágjak - a mesélés szóval jellemezhetném legjobban a szerző stílusát is -, olyan alkotókkal és művekkel találkoztam, akikről/amelyekről eddigelé nem hallottam; Fioravantiról, Franchettiről például. Ezt annál könnyebb bevallanom, mivel ezen a területen rajongónak (nem szakértőnek) tekintem magam, s megítélésem szerint a mű elsősorban nekünk, opera fan amatőröknek készült. Egy ilyen könyvet az ember általában nem olvas, hanem használ. Winkler munkáját azonban olvasni is lehet, azaz olvastatja magát, ami még soha, egyetlen kinyomtatott szövegnek sem ártott. Persze nem olvastam el, csak bele, tehát minden, amit mondani fogok, felszínes benyomáson alapul. Szándékosan választottam ezt a pozíciót, amelyet merő szubjektivizmus táplál, mivel a szerző bizonyos választásait is szubjektívnak érzem, és előre megmondom, hogy nem fogom vitatni. Nem fogom vitatni, miért irányítja vizsla tekintetét a XVIII. század közepétől a XX. század közepéig, miért hagyja ki a preklasszikus és a barokk, illetve a \"modern\" operát, miért fókuszál döntően az olasz és a francia operára (hogy a szemléletesség kedvéért egyetlen konkrét példába sűrítsem az előbbieket: miért fontosabb Gnecco mint Gluck), mert a kereteket egyszerűen ő maga így jelölte ki, ez tehát egyéni döntés, amivel nem érdemes egyéni kívánságot szembehelyezni. (Annak idején az is döntés kérdése volt, hogy az operakalauzok a Magyar Állami Operaházban játszott művekre korlátozódtak, ami kodifikált egy beszűkült ízlésre épült gyakorlatot, és nem vett tudomást az örömteli, ám ritka kivételekről.) Ugyanígy nem vitatom azt sem, miért foglal el jelentős terjedelmet az operák cselekményének ismertetése. Manapság, amikor a műveket többnyire eredeti nyelven játsszák, továbbá külföldi tévécsatornákon és megvásárolható DVD-ken számos opera-előadás hozzáférhető, nem árt, ha a néző-hallgató tisztában van azzal, miről van szó a darabban. Természetesen szükségszerű a zeneszerzők életrajzának és munkásságának, valamint a tárgyalt művek keletkezéstörténetének összefoglalása. Különleges ínyencség, mondjuk, a Donizetti-rajongóknak a szerző hetvennégy operája közül harmincnyolcnak (!) az igen részletes ismertetése, bár nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy például az Emilia di Liverpool című opus két változatának, ezek játszási hosszának, slágereinek (!) és lemezfelvételének regisztrálása az olvasmányélmény mellé zenei élmény fölidézésével is kecsegtethetné az átlagolvasót. Egy összefoglaló munka szempontjából ez, elismerem, kicsinyes cél. Nekem (és talán másoknak) mégis az ahá -élmények fontosak. Mondjuk, Bellini esetében A puritánok úgynevezett Malibran-változatának története, és egy csaknem húsz évvel ezelőtti élő előadás-felvétel említése, annál inkább, mivel ez nálunk is kapható. (A hanghordozók ismertetése fontos része a könyvnek.) Bárki összevetheti saját értékítéletét a szerzőével. Ha már itt tartunk, Winkler néha kolportálja, néha elhallgatja a művészi teljesítményről való véleményét; őszintén szólva, ebben nem fedeztem föl következetességet. Kissé elfogult a hazai interpretátorok iránt (a kötet képanyaga kizárólag hazai, ennek nyilvánvalóan hozzáférési és anyagi okai vannak, de a Sába királynője túlzott illusztrálását így sem értem), de hát végül is mindenki (aki hallotta) eldöntheti, hogy - Bellininél maradva - a \"Credeasi misera\" gyilkos és kevés tenorista által kiénekelt f-hangját egy budapesti koncertelőadáson falzetten éneklő Klein Ottokár-e a jobb Arturo szerepében, vagy az f helyett csak d-t abszolváló Giuseppe di Stefano azon a nálunk legtöbbet játszott stúdiófelvételen, amelyet Winkler nem említ az említendő minőségek között. Talán kiviláglik az eddigiekből, hogy a könyvet mint ismeretterjesztő adattárat és epikus pletykáriumot tartom a legvonzóbbnak. A pletykárium szót nem szántam pejoratívnak, sőt. Winkler a szó legjobb értelmében sztorizik, történeti, zenei és - olykor - magánéleti érdekességeket közöl a művekről, bemutatókról, illetve a hozzájuk értelemszerűen kapcsolódó személyekről. Az, hogy egy lemezfelvétel az egyik énekessel kezdődött el, de jogértelmezési botrány következtében egy másikkal fejeződött be (történetesen Mario del Monaco váltotta Giuseppe di Stefanót), éppúgy érdekesség, mint az, hogy Adelina Pratti mint Gounod Júliája férjhez ment színpadi Rómeójához, majd elvált, és további két házasságot kötött. (Bellininek az operái szopránszerepeit éneklő dívákhoz fűződő heves viszonyai csak szordínósan vannak említve.) Általában véve Winkler számtalan \"érdekes, de nem túl fontos\" részletet fejt föl a darab keletkezéstörténetére, átdolgozásaira, bemutatómizériáira, hanghordozókon való utóéletére vonatkozóan. Ehhez képest a zenei-zenedrámai jellegű karakterizálásnak kevesebb hely jut, ami érthető: kis terjedelemben rendkívül kockázatos elemezni, esztétizálni, pláne egyéni véleményt nyilvánítani. Ebben egyébként nem mindig következetes. Franco Alfanóról, Puccini Turandot jának \"befejezőjéről\" szólva talán fölösleges, de legalábbis elhamarkodott megemlíteni, hogy a néhány éve új finálét készítő Luciano Berio változata \"nem aratott sikert\". Másik példa: ha Goldmark esetében kiderül, hogy kik hatottak rá (jó sokan: Wagner, Mendelssohn, Brahms, Berlioz, a francia nagyopera), akkor - teszem föl - a számos operája ellenére szintén \"egyoperás\" d\'Albert-ről (A hegyek alján) is lenne mit megtudnunk ilyen tekintetben, a katalán-spanyol koloriton kívül. (Az Erkel színházi előadás az ötvenes évek végén jelentősebb volt annál, hogy említetlenül maradjon. Ha már a halhatatlan Gnecco - aki nem egy gyík - bemutatója az Olasz Intézetben megemlítődik.) Kevés névelírás és nyomdahiba van a kötetben (néhány szó helyesen: Cymbeline, stagione, Suliotis, Pretre, Kiri Te Kanawa), ami ekkora név- és szóbőség esetében kisebb csoda. Külön köszönet a lapalji mutatókért. Világosan szerkesztett, érdekes, jó könyv. Jöjjön a folytatás! Tudomány Kiadó, 2004. SZínház, decemberi száma
