9693 Beatrice 2005-08-09 09:09:50 [Válasz erre: 9692 Beatrice 2005-08-09 09:09:02]
Bocs, Sesto megelőzött néhány másodperccel. :-)
Bocs, Sesto megelőzött néhány másodperccel. :-)
9692 Beatrice 2005-08-09 09:09:02 [Válasz erre: 9688 parampampuli 2005-08-08 22:43:14]
A Staatsoperben nem, de a Volksoperben játszották a Nabuccót 95-ben.
A Staatsoperben nem, de a Volksoperben játszották a Nabuccót 95-ben.
9691 Sesto 2005-08-09 09:02:57 [Válasz erre: 9688 parampampuli 2005-08-08 22:43:14]
...a hir csak részben fedi a valóságot: Bécsben ugyanis volt(!) korábban is Nabucco, igaz a VOP-ben és nem a STOP-ben-ezért reklámozták anno a premiert \"Erstaufführung am Ring\"-cimen!... (A VOP hires Abigaille-je volt pl. Eliane Coelho, aki késöbb mint STOP-szólista \"Kammersängerin\" cimet is kapott!)
...a hir csak részben fedi a valóságot: Bécsben ugyanis volt(!) korábban is Nabucco, igaz a VOP-ben és nem a STOP-ben-ezért reklámozták anno a premiert \"Erstaufführung am Ring\"-cimen!... (A VOP hires Abigaille-je volt pl. Eliane Coelho, aki késöbb mint STOP-szólista \"Kammersängerin\" cimet is kapott!)
9690 Szilgyo 2005-08-09 08:30:38
Nekem Bruson Nabucco-ként és Macbeth-ként verhetetlen. Gavanellit nem szeretem, de a pesti Don Carlo-ban egész jó volt.
Nekem Bruson Nabucco-ként és Macbeth-ként verhetetlen. Gavanellit nem szeretem, de a pesti Don Carlo-ban egész jó volt.
9689 Momo 2005-08-08 23:40:50
Számomra Gavanelli Nabuccoja a No. 1. Öt éve jöttem rá, amikor a takarásban beszélgettem miközben énekelt, és annyira jó volt, hogy egyszerűen elállt a szavam. Aztán másnap megint ugyanez. Azóta nem beszélgetek, ha ő énekel. :-) (Rigolettóját én sem találtam elég erőteljesnek, de ez mellékes.)
Számomra Gavanelli Nabuccoja a No. 1. Öt éve jöttem rá, amikor a takarásban beszélgettem miközben énekelt, és annyira jó volt, hogy egyszerűen elállt a szavam. Aztán másnap megint ugyanez. Azóta nem beszélgetek, ha ő énekel. :-) (Rigolettóját én sem találtam elég erőteljesnek, de ez mellékes.)
9688 parampampuli 2005-08-08 22:43:14
Heiner Lajos szegedi Nabucco-kritikájához csak egyetlen hozzáfüznivalóm lenne: egy évtizede nem láthatta a Nabuccót Bécsben felváltva Brusonnal és Gavanellivel, mert a Nabuccót soha nem játszották Bécsben, a Staatsoperben 2001. májusában volt a bécsi ösbemutató, Nuccival és Guleghinával. Így is reklámozták. Valahol másutt kellett a két énekest látnia, és engem érdekelne is, hogy hol. A két bariton összehasonlító értékelésével egyébként egyetértek, söt jómagam talán szigorúbb is lettem volna Gavanellivel. Brusonnal összevetve inkább \"C\".
Heiner Lajos szegedi Nabucco-kritikájához csak egyetlen hozzáfüznivalóm lenne: egy évtizede nem láthatta a Nabuccót Bécsben felváltva Brusonnal és Gavanellivel, mert a Nabuccót soha nem játszották Bécsben, a Staatsoperben 2001. májusában volt a bécsi ösbemutató, Nuccival és Guleghinával. Így is reklámozták. Valahol másutt kellett a két énekest látnia, és engem érdekelne is, hogy hol. A két bariton összehasonlító értékelésével egyébként egyetértek, söt jómagam talán szigorúbb is lettem volna Gavanellivel. Brusonnal összevetve inkább \"C\".
9687 kiràlylàny 2005-08-07 13:42:47 [Válasz erre: 9680 WiseGentleman 2005-08-07 01:04:39]
Ök ketten. Fordulj hozzàjuk bizalommal.
Ök ketten. Fordulj hozzàjuk bizalommal.
9686 kiràlylàny 2005-08-07 13:41:51 [Válasz erre: 9685 kiràlylàny 2005-08-07 13:39:17]
mégegyszer Janòmanònak :)))))))))
mégegyszer Janòmanònak :)))))))))
9685 kiràlylàny 2005-08-07 13:39:17 [Válasz erre: 9681 janomano 2005-08-07 01:23:05]
Vallàsròl nem beszéltem.A szabadkömüvességröl beszéltem.Különbség!Nagy! :)))
Vallàsròl nem beszéltem.A szabadkömüvességröl beszéltem.Különbség!Nagy! :)))
9684 egy kívülálló 2005-08-07 03:37:13 [Válasz erre: 9670 Búbánat 2005-08-06 13:22:26]
A pénteki, veszprémi Rigoletto-előadás engem is lenyűgözött. Kevés újat tudok mondani Búbánat után. Rost Andrea Gildájának azért örültem különösen, mert áprilisban nem volt eléggé meggyőző, kevésbé tetszett, mint 2000-ben, mikor először hallottam ebben a szerepben. Most ismét csúcsformában volt, és meggyőzött: ott kell lennem az őszi Erkel Színház-i előadásokon! Ramón Vargas nekem egy hajszállal jobban tetszett a Luciában, de a különbség elhanyagolható, és nem a teljesítményből, hanem a szerepek jellegéből ered: elvégre Edgár mégiscsak szimpatikusabb fazon, mit a Herceg. Vargast eddig háromszor hallhattuk Magyarországon (először - és erről a műsorfüzet elfelejtkezett - Rodolphe-ot énekelte Miskolcon 2002-ben), de remélem, nem utoljára. Gavanellit sem először hallottam, de Rigolettója eddig előben elkerült. Valóban lenyűgöző alakítás, és engem a hang világos színe sem zavar. Ráadásul szeemel láthatóan nagy kedvvel énekel, s ez a lelkesültség a közönségre is átsugárzik. Pár szót a körülményekről. Engem nagyon idegesített Vándorfi László bevezetője. Ugyan ki a fene kíváncsi rá, hogy miért és mikor alapították a fesztiváljukat? Na jó, ha százéves lenne, ünnepelhetnék magukat, na de a második szenzonban? És minek felolvasni a szereplők életrajzát? Jó, hogy édesanyjuk nevét nem közölték. Aztán az rendben, hogy bejelentik a beugrás tényét, de miért kell minden főszereplöt külön felkonferálni és megtapsoltatni a már feszengő közönséggel? Erről Gálvölgyi halhatatlan Dévényi Tibi bácsi-paródiája jutott eszembe: \"Köszöntsük nagy szeretettel a mamákat, nagyikat, dédiket és ükiket! Igen! Nagy tapsot az ükiknek!!!\" Ami a helyszínt illeti, az persze nem vetekedhet a várral, de talán érthető, hogy veszprém megyei származású kézilabdarajongóként megdobogtatta a szívemet, hogy életemben először beléphettem a kézilabda Metropolitanjébe, a Március 15. úti csarnokba. Az a tény, hogy ott, ahol hétköznapokon Pásztor István és Pérez Carlos passzolgatnak, s ahol nemrég még az utánozhatatlan Mirza Džomba is játszott, most az opera világsztárjai adják egymásnak a zenei poénokat, különös hangulatot kölcsönzött az estének. Sosem gondoltam volna, hogy először egy operaelőadásért lépem át a sokak által szentnek tartott helyszín küszöbét, amelynek csúnyaságát mellesleg meglepően jó akusztikája is hamar feledtette. (Kedves szegedi olvasók, elnézést a hosszas Veszprém-dicshimnuszért.)
A pénteki, veszprémi Rigoletto-előadás engem is lenyűgözött. Kevés újat tudok mondani Búbánat után. Rost Andrea Gildájának azért örültem különösen, mert áprilisban nem volt eléggé meggyőző, kevésbé tetszett, mint 2000-ben, mikor először hallottam ebben a szerepben. Most ismét csúcsformában volt, és meggyőzött: ott kell lennem az őszi Erkel Színház-i előadásokon! Ramón Vargas nekem egy hajszállal jobban tetszett a Luciában, de a különbség elhanyagolható, és nem a teljesítményből, hanem a szerepek jellegéből ered: elvégre Edgár mégiscsak szimpatikusabb fazon, mit a Herceg. Vargast eddig háromszor hallhattuk Magyarországon (először - és erről a műsorfüzet elfelejtkezett - Rodolphe-ot énekelte Miskolcon 2002-ben), de remélem, nem utoljára. Gavanellit sem először hallottam, de Rigolettója eddig előben elkerült. Valóban lenyűgöző alakítás, és engem a hang világos színe sem zavar. Ráadásul szeemel láthatóan nagy kedvvel énekel, s ez a lelkesültség a közönségre is átsugárzik. Pár szót a körülményekről. Engem nagyon idegesített Vándorfi László bevezetője. Ugyan ki a fene kíváncsi rá, hogy miért és mikor alapították a fesztiváljukat? Na jó, ha százéves lenne, ünnepelhetnék magukat, na de a második szenzonban? És minek felolvasni a szereplők életrajzát? Jó, hogy édesanyjuk nevét nem közölték. Aztán az rendben, hogy bejelentik a beugrás tényét, de miért kell minden főszereplöt külön felkonferálni és megtapsoltatni a már feszengő közönséggel? Erről Gálvölgyi halhatatlan Dévényi Tibi bácsi-paródiája jutott eszembe: \"Köszöntsük nagy szeretettel a mamákat, nagyikat, dédiket és ükiket! Igen! Nagy tapsot az ükiknek!!!\" Ami a helyszínt illeti, az persze nem vetekedhet a várral, de talán érthető, hogy veszprém megyei származású kézilabdarajongóként megdobogtatta a szívemet, hogy életemben először beléphettem a kézilabda Metropolitanjébe, a Március 15. úti csarnokba. Az a tény, hogy ott, ahol hétköznapokon Pásztor István és Pérez Carlos passzolgatnak, s ahol nemrég még az utánozhatatlan Mirza Džomba is játszott, most az opera világsztárjai adják egymásnak a zenei poénokat, különös hangulatot kölcsönzött az estének. Sosem gondoltam volna, hogy először egy operaelőadásért lépem át a sokak által szentnek tartott helyszín küszöbét, amelynek csúnyaságát mellesleg meglepően jó akusztikája is hamar feledtette. (Kedves szegedi olvasók, elnézést a hosszas Veszprém-dicshimnuszért.)
9683 janomano 2005-08-07 01:35:17 [Válasz erre: 9682 WiseGentleman 2005-08-07 01:29:02]
>Tehát akkor kételkedni nem szabad? Kételkedni? Egy vallásban? Nem jósolok neked túl nagy egyházi karriert! :-) >Gondolom, valamennyire Pierre Bezuhovra célzol... Nem, nem. Pierre az örök töprengő. Inkább az ő szemlélődésére a páholyon belül. A \"társaságból\" mindenki ott van, mert \"trendi dolog\".
>Tehát akkor kételkedni nem szabad? Kételkedni? Egy vallásban? Nem jósolok neked túl nagy egyházi karriert! :-) >Gondolom, valamennyire Pierre Bezuhovra célzol... Nem, nem. Pierre az örök töprengő. Inkább az ő szemlélődésére a páholyon belül. A \"társaságból\" mindenki ott van, mert \"trendi dolog\".
9682 WiseGentleman 2005-08-07 01:29:02 [Válasz erre: 9681 janomano 2005-08-07 01:23:05]
Tehát akkor kételkedni nem szabad? (ami egyébként minden tudás alapja). Ez inkább a demokratikus centralizmusra épül. Mi van Tolsztojjal? (Csökkent szellemi képességei dacára előléptették szolgálóból felszolgálóvá?...) Gondolom, valamennyire Pierre Bezuhovra célzol...
Tehát akkor kételkedni nem szabad? (ami egyébként minden tudás alapja). Ez inkább a demokratikus centralizmusra épül. Mi van Tolsztojjal? (Csökkent szellemi képességei dacára előléptették szolgálóból felszolgálóvá?...) Gondolom, valamennyire Pierre Bezuhovra célzol...
9681 janomano 2005-08-07 01:23:05 [Válasz erre: 9680 WiseGentleman 2005-08-07 01:04:39]
Vigyázz, mert a szabadkőművesség nem befogadó \"vallás\"! A hülyéknek tessék kívül maradni (esetleg szolgáló lehet)! Persze tudjuk, hogy ez nem így van (Tolsztoj), de a szellemiség lényege az elitizmus. Magyarul: jó vagyok, jó vagyok, de azért mindennek van határa! :-)
Vigyázz, mert a szabadkőművesség nem befogadó \"vallás\"! A hülyéknek tessék kívül maradni (esetleg szolgáló lehet)! Persze tudjuk, hogy ez nem így van (Tolsztoj), de a szellemiség lényege az elitizmus. Magyarul: jó vagyok, jó vagyok, de azért mindennek van határa! :-)
9680 WiseGentleman 2005-08-07 01:04:39
S mi az, ami Mozart és Schikanderer értelmezésében az én kételyeimet megcáfolja?
S mi az, ami Mozart és Schikanderer értelmezésében az én kételyeimet megcáfolja?
9679 kiràlylàny 2005-08-07 00:53:35 [Válasz erre: 9677 WiseGentleman 2005-08-07 00:06:45]
Nem én értelmeztem.Schikaneder is,Mozart is szabadkömüves volt,értelemszerüen nyùltak az emlìtett szimbolikàhoz.Ök értelmezték is,a fentiek értelmében.Te csak pròbàltad(ami nem baj,söt!),ezek szerint a fenti ösmeretek teljes hiànyàban (de a münek ez sem àrt - legfeljebb TE nem érted - és ez sem olyan nagy baj).Olvass utàna,érdemes! :)
Nem én értelmeztem.Schikaneder is,Mozart is szabadkömüves volt,értelemszerüen nyùltak az emlìtett szimbolikàhoz.Ök értelmezték is,a fentiek értelmében.Te csak pròbàltad(ami nem baj,söt!),ezek szerint a fenti ösmeretek teljes hiànyàban (de a münek ez sem àrt - legfeljebb TE nem érted - és ez sem olyan nagy baj).Olvass utàna,érdemes! :)
9678 Búbánat 2005-08-07 00:37:12
Szándékaimmal ellentétben mégsem vállalkozom írni a szombat este látott Trubadúr előadásról. No, nem azért, mert ne lennék megelégedve az összprodukcióval, vagy ne méltányolnám egyenként is Bándi, Sümegi, Wiedeman és Fokanov teljesítményét. Különben is, nekem ez az „operák operája”, bármikor, bárhol, bárkivel szívesen elmegyek rá. Számomra elnyűhetetlen, megunhatatlan. Egyszerűen nem lehet elrontani. Vagy ha mégis, akkor is találok benne valami más szépet, felvillanyozót, amitől mégis csak jó kedvem kerekedik. Mint az este is volt., és most éjjel is vagyok. Szóval, kissé kába vagyok, becsíptem egy kis pohárka pezsgőtől! Miért is kellett nekem bemennem a szünetben a Székely Bertalan terembe, amikor világosan, szembetűnően jó nagy betűkkel ki volt írva egy táblára, hogy csak V.I.P. vendégeknek! A csordaszellem engem is elkapott. Láttam, indulnak be sokan, hát csatlakoztam a menethez, és első dolgom volt, hogy a tálcán kínált válogatott italkülönlegességek közül a pezsgőspohár után nyúltam. Még most, gépelés közben is érzem a szédítő hatását a fejemben. Dülöngélek is rendesen, pedig a pohárka után kompenzálásként elfogyasztottam egy tálka édes süteményt pogácsával vegyítve, de nem használt a kúra. Tulajdonképpen csak azért mentem el az Operába, hogy halljam Sümegitől a IV. felvonásban azt a virtuóz technikájú Leonóra- áriát (közvetlenül a Miserere után hangzik fel), amit nálunk általában elhagynak a színpadi megvalósítás során. Pedig ez az egyik legcsodálatosabb Verdi-ária, amit valaha is írt. Sümegitől megkaptam ezt a szépséget, a többi, pedig szóra sem érdemes. Illetve, de bizony az, csak mint fentebb említettem, a jelen állapotomban inkább nem vállalkozom a méltatásra. Különben is, biztos vagyok benne, hogy a harmadik Trubadúr után lesz közöttünk olyan, aki mind a három előadáson ott volt, és majd megírja ezekről az összefoglaló benyomásait. (Ha mégsem, akkor majd utólag magam firkálok ide valami hihetőt.) Minek vegyem el a kenyerét… És hogy teljes legyen a kép, a pénteki Rigolettó, a szombati Trubadúr után hadd jöjjön jövő héten Vargicovával a Traviata is, így lesz teljessé számomra egy héten belül Verdi középső alkotó korszakának gyöngyszemei, a triásza.
Szándékaimmal ellentétben mégsem vállalkozom írni a szombat este látott Trubadúr előadásról. No, nem azért, mert ne lennék megelégedve az összprodukcióval, vagy ne méltányolnám egyenként is Bándi, Sümegi, Wiedeman és Fokanov teljesítményét. Különben is, nekem ez az „operák operája”, bármikor, bárhol, bárkivel szívesen elmegyek rá. Számomra elnyűhetetlen, megunhatatlan. Egyszerűen nem lehet elrontani. Vagy ha mégis, akkor is találok benne valami más szépet, felvillanyozót, amitől mégis csak jó kedvem kerekedik. Mint az este is volt., és most éjjel is vagyok. Szóval, kissé kába vagyok, becsíptem egy kis pohárka pezsgőtől! Miért is kellett nekem bemennem a szünetben a Székely Bertalan terembe, amikor világosan, szembetűnően jó nagy betűkkel ki volt írva egy táblára, hogy csak V.I.P. vendégeknek! A csordaszellem engem is elkapott. Láttam, indulnak be sokan, hát csatlakoztam a menethez, és első dolgom volt, hogy a tálcán kínált válogatott italkülönlegességek közül a pezsgőspohár után nyúltam. Még most, gépelés közben is érzem a szédítő hatását a fejemben. Dülöngélek is rendesen, pedig a pohárka után kompenzálásként elfogyasztottam egy tálka édes süteményt pogácsával vegyítve, de nem használt a kúra. Tulajdonképpen csak azért mentem el az Operába, hogy halljam Sümegitől a IV. felvonásban azt a virtuóz technikájú Leonóra- áriát (közvetlenül a Miserere után hangzik fel), amit nálunk általában elhagynak a színpadi megvalósítás során. Pedig ez az egyik legcsodálatosabb Verdi-ária, amit valaha is írt. Sümegitől megkaptam ezt a szépséget, a többi, pedig szóra sem érdemes. Illetve, de bizony az, csak mint fentebb említettem, a jelen állapotomban inkább nem vállalkozom a méltatásra. Különben is, biztos vagyok benne, hogy a harmadik Trubadúr után lesz közöttünk olyan, aki mind a három előadáson ott volt, és majd megírja ezekről az összefoglaló benyomásait. (Ha mégsem, akkor majd utólag magam firkálok ide valami hihetőt.) Minek vegyem el a kenyerét… És hogy teljes legyen a kép, a pénteki Rigolettó, a szombati Trubadúr után hadd jöjjön jövő héten Vargicovával a Traviata is, így lesz teljessé számomra egy héten belül Verdi középső alkotó korszakának gyöngyszemei, a triásza.
9677 WiseGentleman 2005-08-07 00:06:45 [Válasz erre: 9669 kiràlylàny 2005-08-06 01:56:22]
Szerintem a Varázsfuvola \"értelmezésével\" kicsit túldimenzionáljuk a kérdést, hiszen csupán egy népszínműről van szó, akinek szerzője, Schikaneder bécsi külvárosi színigazgatóként nem hiszem, hogy filozofikus magasságokba kívánt volna emelkedni. (Hasonló a helyzet, mint a Messiással, amit köztudottan Händel egy árvaháznak szánt könnyű szórakoztató darabként és a végén viktoriánus monstre-oratóriummá vált.) A dolog ott kezdődik, hogyha Sarastro ismeri Monostatos jellemét (ő ugyanakkor jóságos), miért alkalmazza egyáltalán a bölcsesség, igazság, és jóság templomában. Kérdés, hogy egyáltalán kap-e bármilyen esélyt Monostatos? (Ha a bűvös csengettyű lebilincseli, ez azt jelentheti, hogy tudatalattijában jelen van a jóság). Ha pedig Sarastro olyan jó Paminához, akkor miért akar a lány az első adandó alkalommal anyjához szökni. Ami az Éj Királynőjét és hölgyeit illeti, első fellépésükkor az őszinteség mintaképei (hazugságért megbüntetik Papageno-t), s tirádát zengenek arról, hogy milyen jó lenne, ha mindig mindenki igazat mondana. A végén persze suba subához, guba gubához, az Éj Királynője és Monostatos egymásra talál. A végeredmény tehát: gyönyörű zene, és átgondolatlan koncepciók (legalábbis érzésem szerint), persze érthető, hogy gyermekek körében a sztori igen népszerű. Az is érdekes, hogy mit keres a három fiú (ha ők is a jóság képviselői) a dolog legelején az Éj Királynője birodalmában, netán Sarastro \"undercover\" ügynökei?
Szerintem a Varázsfuvola \"értelmezésével\" kicsit túldimenzionáljuk a kérdést, hiszen csupán egy népszínműről van szó, akinek szerzője, Schikaneder bécsi külvárosi színigazgatóként nem hiszem, hogy filozofikus magasságokba kívánt volna emelkedni. (Hasonló a helyzet, mint a Messiással, amit köztudottan Händel egy árvaháznak szánt könnyű szórakoztató darabként és a végén viktoriánus monstre-oratóriummá vált.) A dolog ott kezdődik, hogyha Sarastro ismeri Monostatos jellemét (ő ugyanakkor jóságos), miért alkalmazza egyáltalán a bölcsesség, igazság, és jóság templomában. Kérdés, hogy egyáltalán kap-e bármilyen esélyt Monostatos? (Ha a bűvös csengettyű lebilincseli, ez azt jelentheti, hogy tudatalattijában jelen van a jóság). Ha pedig Sarastro olyan jó Paminához, akkor miért akar a lány az első adandó alkalommal anyjához szökni. Ami az Éj Királynőjét és hölgyeit illeti, első fellépésükkor az őszinteség mintaképei (hazugságért megbüntetik Papageno-t), s tirádát zengenek arról, hogy milyen jó lenne, ha mindig mindenki igazat mondana. A végén persze suba subához, guba gubához, az Éj Királynője és Monostatos egymásra talál. A végeredmény tehát: gyönyörű zene, és átgondolatlan koncepciók (legalábbis érzésem szerint), persze érthető, hogy gyermekek körében a sztori igen népszerű. Az is érdekes, hogy mit keres a három fiú (ha ők is a jóság képviselői) a dolog legelején az Éj Királynője birodalmában, netán Sarastro \"undercover\" ügynökei?
9676 telramund 2005-08-06 22:35:53 [Válasz erre: 9674 janomano 2005-08-06 16:48:39]
Hát már nehogy az üvőltő dervis Gavanelli nagyobb sztár legyen mint Bruson... Egyébként ha a torkodból élnél és munkád alapja a légzés lenne biztos többet lennél bajban hasonló kórral...
Hát már nehogy az üvőltő dervis Gavanelli nagyobb sztár legyen mint Bruson... Egyébként ha a torkodból élnél és munkád alapja a légzés lenne biztos többet lennél bajban hasonló kórral...
9675 Cilike 2005-08-06 20:19:09
Hát én nem tudom, nagyobb sztár-e Gavanelli, mint Bruson, de sokkal gyengébb szerintem.Kissé tremolós, volumenben is kevéske, bár elismerem, hogy intelligens művész, Rigolettóban kissé több voce kell.
Hát én nem tudom, nagyobb sztár-e Gavanelli, mint Bruson, de sokkal gyengébb szerintem.Kissé tremolós, volumenben is kevéske, bár elismerem, hogy intelligens művész, Rigolettóban kissé több voce kell.
9674 janomano 2005-08-06 16:48:39 [Válasz erre: 9670 Búbánat 2005-08-06 13:22:26]
>Renato Bruson levélben jelezte a szervezőknek, hogy vírusos torok-arcüreggyulladás miatt le kell mondania a vendégszereplésről Érdekes én még büdös életben még hasonlót sem kaptam, ezek meg hetente... Főleg, mikor egy magyar fesztiválon kell ordibálni! :-) Mondjuk megértem... Gavanelli persze talán még nagyobb sztár. Őt is lecserélték valakivel egy pár éve az erkeles Rigolettón. Így nem hallottam őt.
>Renato Bruson levélben jelezte a szervezőknek, hogy vírusos torok-arcüreggyulladás miatt le kell mondania a vendégszereplésről Érdekes én még büdös életben még hasonlót sem kaptam, ezek meg hetente... Főleg, mikor egy magyar fesztiválon kell ordibálni! :-) Mondjuk megértem... Gavanelli persze talán még nagyobb sztár. Őt is lecserélték valakivel egy pár éve az erkeles Rigolettón. Így nem hallottam őt.
9673 tiktak 2005-08-06 15:21:21 [Válasz erre: 9670 Búbánat 2005-08-06 13:22:26]
Az a \"Magas C\" szerintem csak \"H\". Nincs jelentősége,csak szerettem volna amúgy is döbbenetes tudás-tárad határait tovább tágítani.
Az a \"Magas C\" szerintem csak \"H\". Nincs jelentősége,csak szerettem volna amúgy is döbbenetes tudás-tárad határait tovább tágítani.
9672 kiràlylàny 2005-08-06 14:54:00 [Válasz erre: 9671 Búbánat 2005-08-06 13:34:38]
Bùbänat,îgy is klassz voltäl,köszi! :)))
Bùbänat,îgy is klassz voltäl,köszi! :)))
9671 Búbánat 2005-08-06 13:34:38 [Válasz erre: 9670 Búbánat 2005-08-06 13:22:26]
Elnézést a néhol sete- suta fogalmazásért ,az ismétlődő helyesírási hibákért, de egy \"fizetős\" gépen írom e sorokat, amíg az emlékképeim még frissen előjönnek a tegnap este opera-koncertélményről, s az idő is nagyon feszít, hogy a buszomat elérjem és még az esti Trubadúrra megérkezzem. Szóval ez a háttere a pongyolaságokért. De most már nincs időm másra, rohanok.
Elnézést a néhol sete- suta fogalmazásért ,az ismétlődő helyesírási hibákért, de egy \"fizetős\" gépen írom e sorokat, amíg az emlékképeim még frissen előjönnek a tegnap este opera-koncertélményről, s az idő is nagyon feszít, hogy a buszomat elérjem és még az esti Trubadúrra megérkezzem. Szóval ez a háttere a pongyolaságokért. De most már nincs időm másra, rohanok.
9670 Búbánat 2005-08-06 13:22:26
Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtem itt Veszprémben. Miért nem egy nappal korábban történt meg? Akkor nem a szürke szocreál Sportcsarnokba kellett volna elzarándokolnunk, a külvárosba , egy lakótelep planel rengetegében megépült sivár komplexumba, hanem fenn a Várhegyen ,az Érseki palota előtti téren, patinás történelmi környezetben, mindenképpen méltó helyszínen , felettünk a csillagfényes éjben fogadta volna be a szívünk-lelkünk azt az így is megkapott nagy gyönyörűséget, amiért pénteken ebben a városba utaztunk. Verdi Rigolettója a koncertszerű előadásban hangzott el három világhíresség főszereplésével, de a másik nagy csalódást azonnal feledtette egy újabb hír: napokkal korábban Renato Bruson levélben jelezte a szervezőknek, hogy vírusos torok-arcüreggyulladás miatt le kell mondania a vendégszereplésről ,és ezt csak a helyszínen tudtuk meg a műsorfüzetbe berakott pótlapról ránk tekintő másik világhírű baritonista, Paolo Gavanelli fényképéről, a pályájának főbb állomásait bemutató rövid tájékoztatóból és az estet felkonferáló Vándorfi László fesztiváligazgató bevezető, szimpatikus szavaiból. Mindezen előzmények után nagy várakozással foglaltam el a belépő jegyen elővigyázatosságból feltüntetett póthelyszín másik sorba szóló ülőhelyemet több ezred magammal. Előrebocsátom, a nyolc óra után kezdődött produkció közel éjfélig tartott, két szünettel, és hatalmas sikerrel ért végett. Rost Andrea a magánéletében bekövetkezett örvendetes esemény közepette a Pesten Domigóval közös gálája, továbbá az Operaházban az Opernfesten abszolvált opera-gálán való közreműködése után továbbra is csúcsformában van: Gildája minden szempontból profi teljesítmény. Hangjának szépsége párosult művészetének kisugárzásával ,és a hófehér estélyi ruhájában is elhitette velünk, hogy ő most itt egy szerelmes ártatlan kislány, vagy egy ártatlanul megtiport szenvedő nő, vagy az apja iránt érzett ragaszkodó szeretetén túlmutató benső érzései hogyan képesek őt arra a döntő elhatározásra vinni, hogy az őt meggyalázó herceg iránt érzett változatlan érzelmei okán megbocsátva neki a rajta ért sérelmet, a csapodárságát, feláldozza érte életét ,megmentve őt a bérgyilkos tőre elől. Mindezt megkaptam tőle, ennél többet nem kívánhattam. Ramon Vargas a Herceg szerepében sokkal jobb hangi teljesítményt nyújtott, mint pár éve az Erkel Sznházban a Lammermoori Luciában japán partnere oldalán. A mexikói tenor világhíre nem a véletlen műve, a tegnap esti teljesítményét hallva mindenki meggyőződhetett arról, hogy méltán megbecsült művésze a világ legrangosabb operaházainak. Nem kérdés, hogy miért? Ahogy rögtön a kesztyűáriával kezd, arról árulkodik, hogy semmit nem bíz a véletlenre, tökéletes hangi diszpozícióban énekel, nem erőlködik, hihetetlenül könnyedén, bársonyosan, fényesen, líraian formálja meg a technikailag egyáltalán nem könnyű számot,amivel azonnal megadta az alaphangot és egyből a szívébe zártuk az egyébként is ragyogó muzikalitásról bizonyságot tett, mosolygós, megnyerő egyéniségű rokonszenves Vargast. A továbbiakban is egyenletes magas színvonalon látta el feladatát, talán a harmadik felvonás \"La donna e mobile...\" áriája végén kiénekelt magas C-jében hiányoltam annak hossuabb kitartását. És még valami, úgy látszik Pavarotti kendője ragadós példa: Vargas is többször elővette szerepe során, amikor jelenete során bejött a pódiumra a zenekar elé, az énekestársak mellé... Gavanelli! Ó micsoda hang! Amennyire sajnáltam, hogy nem Brusont látom-hallom, annyira belelkesültem, amikor feltünt frakkos, mackós alakja. És nemsokára felcsattant az őt köszöntő első vastaps is (amely egyébként egymást követte a többi partner énekesteljesítményét honorálva). Gavanellit már jól ismerhetjük, az utóbbi években Magyarországon sűrűn megfordul, nem véletlen, hogy ha visszahívjuk , ő azonnal jön. Nagyon szereti a magyar közönséget, a magyar kollégákat. Az utóbbi években ötször láthattam itthon a Rigolettó, a Don Giovanni és a Don Carlos szerepeiben és egy operagálán. Sajnálam, hogy nemrég Szegeden a Nabuccóban nem láthattam, így legalább a mostani beugrásával kárpótolt miatta. Amit most is művelt mind énektechnikailag, és hiába pódium és koncert, ahogy színészileg eljátszott, mimikával, gesztusaival kifejezett, csak tanítani lehet. Hibátlan perfekt munka Rigolettója, és az az energia, az az impulzív töltés, ami belőle kisugárzik és árad a partnerei, a zenekar, kórus, karmester és legfőképp a szeretett közönsége felé, arra nehéz szavakat találni. Gavanelli maga a csoda. Nem először állapítom meg róla. Ahogy a második felvonásban szívet tépően belekezd a \"Cortiggiani....\" kezdő sorába, már könnybelábad az ember szeme, s hol van még a vége?... Ahogy a bosszú kettősben a záró diadalmas hangok kipréselődnek a torkán, azt mondom, ilyen nincs!... Amikor és ahogyan a harmadik felvonás végén meghallja a Herceg felcsendülő dalát és szembesül a valószerűtlen, megrendítő tényekkel, majd amikor eljátssza, hogy kibontva a zsákot megpillantja szeretett egyetlen haldokló lányát, pódium ide, színpad oda , szinte meghül az emberben, a hallgatóban a vér, nincs ember,aki a finálé utolsó taktusa után ne megrendülten, de eksztázisban álljon fel a helyéről és eszeveszetten kezdjen el bravózni, tapsolni és lábdobogni. Gavanelliért, a Rigolettóért. És persze, a többiekért, Rostért, Vargasért és az összes közreműködőért, aki beleadtak apait és anyait, hogy ez az amúgy ezerszer látott-hallott örökbecsű Verdi-opera mégjobban szívet találjon közönségéhez; nem kétséges ez a produkció kielégítette a legkényesebb ízlésű lelkes operabarátot. Érdeme ez a Magyar Állami Operaház Zenekarát és férfikarát energikusan, pontos beintéseivel a szólistákat, az együtteseket abszolút biztos kézzel vezénylő Joseph Rescignonak, akit nemrég Miskolcon a záró belcanto-gálán is hasonló kiteljesedéssel járult hozzá ahhoz, hogy mindenki élményekkel teli és megelégedetten álljon fel a helyéről. Nem szóltam még a kisebb szerepekben helyt állt operaházi énekeseinkről, akik művészetükkel nagyszerű partnereknek bizonyultak és felnőttek a \"nagyok\" mellé: Szvétek László Sparafucileként, Kovács Annamária Maddalenaként, Egri Sándor Monteroneként örvendeztetett meg bennünket hangi kvalitásaikkal, de a többiek is, Ambrus Ákos, Laczó András, Clementis Tamás, Pérchy Kornélia, Bokor Jutta, sőt a pár szavas Murár Györgyi és Kovács Pál is hitelesen és színesen tette hozzá a saját tudását az egészhez, ahhoz, hogy itt Veszprémben, az Ünnepi Fesztiválon, a 2005. évben bemutatott Rigoletto -produkciónak a jó híre határainkon belül és kívül messze szálljon. Késő éjjel a szállásomra bandukolva, a viharfelhők elvonultával ,már a csillagfényes éjszakában volt időm eltöprengeni azon, hogy miért megunhatatlan ez a remekmű, miért kerül az ember annyira hatása alá, pedig szinte minden egyes hang , minden szituáció, minden szereplő már jó ismerősként köszönt vissza, a darab és a partitúra tényleg nyitott könyv előttünk. Csak oda lyukadok vissza, hogy Verdi kimeríthetetlen invenciója, a jól megválasztott dráma és az abból kicsikart librettó az alfája és omegája mind eznek. És igaza volt Victor Hugónak, aki a kvartettre utalva mondotta egy alkalomma, hogy a prózában, a színpadon négy ember lelkiállapotát egyidejűleg így bemutatni , azt hihetően ábrázolni csak a zene és az énekhang képes, úgy, ahogy ezt Verdi megálmodta ebben a jelenetben , és ahogy most itt mi is újra ennek a csodának tanúja lehettünk. Egy záró gondolat: mindig foglalkoztatott az a gondolat, hogy kik, miképpen hozzák létre a színpadon , a harmadik felvonás \"viharjelenetében\" , a faluszéli lebújban zajló, a szívekben dúló viharos indulatokat kísérő, kint, a természetben is megnyilatkozó vihart, a szelek zúgását, \"énekét\". Most végre alkalmam volt, hogy a pódium hátterében helyet foglaló férfikar ezen teljesítményét is premier plánban élvezzem. Le a kalappal előttük! Már ezért is megérte eljönnöm Veszprémbe ...
Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtem itt Veszprémben. Miért nem egy nappal korábban történt meg? Akkor nem a szürke szocreál Sportcsarnokba kellett volna elzarándokolnunk, a külvárosba , egy lakótelep planel rengetegében megépült sivár komplexumba, hanem fenn a Várhegyen ,az Érseki palota előtti téren, patinás történelmi környezetben, mindenképpen méltó helyszínen , felettünk a csillagfényes éjben fogadta volna be a szívünk-lelkünk azt az így is megkapott nagy gyönyörűséget, amiért pénteken ebben a városba utaztunk. Verdi Rigolettója a koncertszerű előadásban hangzott el három világhíresség főszereplésével, de a másik nagy csalódást azonnal feledtette egy újabb hír: napokkal korábban Renato Bruson levélben jelezte a szervezőknek, hogy vírusos torok-arcüreggyulladás miatt le kell mondania a vendégszereplésről ,és ezt csak a helyszínen tudtuk meg a műsorfüzetbe berakott pótlapról ránk tekintő másik világhírű baritonista, Paolo Gavanelli fényképéről, a pályájának főbb állomásait bemutató rövid tájékoztatóból és az estet felkonferáló Vándorfi László fesztiváligazgató bevezető, szimpatikus szavaiból. Mindezen előzmények után nagy várakozással foglaltam el a belépő jegyen elővigyázatosságból feltüntetett póthelyszín másik sorba szóló ülőhelyemet több ezred magammal. Előrebocsátom, a nyolc óra után kezdődött produkció közel éjfélig tartott, két szünettel, és hatalmas sikerrel ért végett. Rost Andrea a magánéletében bekövetkezett örvendetes esemény közepette a Pesten Domigóval közös gálája, továbbá az Operaházban az Opernfesten abszolvált opera-gálán való közreműködése után továbbra is csúcsformában van: Gildája minden szempontból profi teljesítmény. Hangjának szépsége párosult művészetének kisugárzásával ,és a hófehér estélyi ruhájában is elhitette velünk, hogy ő most itt egy szerelmes ártatlan kislány, vagy egy ártatlanul megtiport szenvedő nő, vagy az apja iránt érzett ragaszkodó szeretetén túlmutató benső érzései hogyan képesek őt arra a döntő elhatározásra vinni, hogy az őt meggyalázó herceg iránt érzett változatlan érzelmei okán megbocsátva neki a rajta ért sérelmet, a csapodárságát, feláldozza érte életét ,megmentve őt a bérgyilkos tőre elől. Mindezt megkaptam tőle, ennél többet nem kívánhattam. Ramon Vargas a Herceg szerepében sokkal jobb hangi teljesítményt nyújtott, mint pár éve az Erkel Sznházban a Lammermoori Luciában japán partnere oldalán. A mexikói tenor világhíre nem a véletlen műve, a tegnap esti teljesítményét hallva mindenki meggyőződhetett arról, hogy méltán megbecsült művésze a világ legrangosabb operaházainak. Nem kérdés, hogy miért? Ahogy rögtön a kesztyűáriával kezd, arról árulkodik, hogy semmit nem bíz a véletlenre, tökéletes hangi diszpozícióban énekel, nem erőlködik, hihetetlenül könnyedén, bársonyosan, fényesen, líraian formálja meg a technikailag egyáltalán nem könnyű számot,amivel azonnal megadta az alaphangot és egyből a szívébe zártuk az egyébként is ragyogó muzikalitásról bizonyságot tett, mosolygós, megnyerő egyéniségű rokonszenves Vargast. A továbbiakban is egyenletes magas színvonalon látta el feladatát, talán a harmadik felvonás \"La donna e mobile...\" áriája végén kiénekelt magas C-jében hiányoltam annak hossuabb kitartását. És még valami, úgy látszik Pavarotti kendője ragadós példa: Vargas is többször elővette szerepe során, amikor jelenete során bejött a pódiumra a zenekar elé, az énekestársak mellé... Gavanelli! Ó micsoda hang! Amennyire sajnáltam, hogy nem Brusont látom-hallom, annyira belelkesültem, amikor feltünt frakkos, mackós alakja. És nemsokára felcsattant az őt köszöntő első vastaps is (amely egyébként egymást követte a többi partner énekesteljesítményét honorálva). Gavanellit már jól ismerhetjük, az utóbbi években Magyarországon sűrűn megfordul, nem véletlen, hogy ha visszahívjuk , ő azonnal jön. Nagyon szereti a magyar közönséget, a magyar kollégákat. Az utóbbi években ötször láthattam itthon a Rigolettó, a Don Giovanni és a Don Carlos szerepeiben és egy operagálán. Sajnálam, hogy nemrég Szegeden a Nabuccóban nem láthattam, így legalább a mostani beugrásával kárpótolt miatta. Amit most is művelt mind énektechnikailag, és hiába pódium és koncert, ahogy színészileg eljátszott, mimikával, gesztusaival kifejezett, csak tanítani lehet. Hibátlan perfekt munka Rigolettója, és az az energia, az az impulzív töltés, ami belőle kisugárzik és árad a partnerei, a zenekar, kórus, karmester és legfőképp a szeretett közönsége felé, arra nehéz szavakat találni. Gavanelli maga a csoda. Nem először állapítom meg róla. Ahogy a második felvonásban szívet tépően belekezd a \"Cortiggiani....\" kezdő sorába, már könnybelábad az ember szeme, s hol van még a vége?... Ahogy a bosszú kettősben a záró diadalmas hangok kipréselődnek a torkán, azt mondom, ilyen nincs!... Amikor és ahogyan a harmadik felvonás végén meghallja a Herceg felcsendülő dalát és szembesül a valószerűtlen, megrendítő tényekkel, majd amikor eljátssza, hogy kibontva a zsákot megpillantja szeretett egyetlen haldokló lányát, pódium ide, színpad oda , szinte meghül az emberben, a hallgatóban a vér, nincs ember,aki a finálé utolsó taktusa után ne megrendülten, de eksztázisban álljon fel a helyéről és eszeveszetten kezdjen el bravózni, tapsolni és lábdobogni. Gavanelliért, a Rigolettóért. És persze, a többiekért, Rostért, Vargasért és az összes közreműködőért, aki beleadtak apait és anyait, hogy ez az amúgy ezerszer látott-hallott örökbecsű Verdi-opera mégjobban szívet találjon közönségéhez; nem kétséges ez a produkció kielégítette a legkényesebb ízlésű lelkes operabarátot. Érdeme ez a Magyar Állami Operaház Zenekarát és férfikarát energikusan, pontos beintéseivel a szólistákat, az együtteseket abszolút biztos kézzel vezénylő Joseph Rescignonak, akit nemrég Miskolcon a záró belcanto-gálán is hasonló kiteljesedéssel járult hozzá ahhoz, hogy mindenki élményekkel teli és megelégedetten álljon fel a helyéről. Nem szóltam még a kisebb szerepekben helyt állt operaházi énekeseinkről, akik művészetükkel nagyszerű partnereknek bizonyultak és felnőttek a \"nagyok\" mellé: Szvétek László Sparafucileként, Kovács Annamária Maddalenaként, Egri Sándor Monteroneként örvendeztetett meg bennünket hangi kvalitásaikkal, de a többiek is, Ambrus Ákos, Laczó András, Clementis Tamás, Pérchy Kornélia, Bokor Jutta, sőt a pár szavas Murár Györgyi és Kovács Pál is hitelesen és színesen tette hozzá a saját tudását az egészhez, ahhoz, hogy itt Veszprémben, az Ünnepi Fesztiválon, a 2005. évben bemutatott Rigoletto -produkciónak a jó híre határainkon belül és kívül messze szálljon. Késő éjjel a szállásomra bandukolva, a viharfelhők elvonultával ,már a csillagfényes éjszakában volt időm eltöprengeni azon, hogy miért megunhatatlan ez a remekmű, miért kerül az ember annyira hatása alá, pedig szinte minden egyes hang , minden szituáció, minden szereplő már jó ismerősként köszönt vissza, a darab és a partitúra tényleg nyitott könyv előttünk. Csak oda lyukadok vissza, hogy Verdi kimeríthetetlen invenciója, a jól megválasztott dráma és az abból kicsikart librettó az alfája és omegája mind eznek. És igaza volt Victor Hugónak, aki a kvartettre utalva mondotta egy alkalomma, hogy a prózában, a színpadon négy ember lelkiállapotát egyidejűleg így bemutatni , azt hihetően ábrázolni csak a zene és az énekhang képes, úgy, ahogy ezt Verdi megálmodta ebben a jelenetben , és ahogy most itt mi is újra ennek a csodának tanúja lehettünk. Egy záró gondolat: mindig foglalkoztatott az a gondolat, hogy kik, miképpen hozzák létre a színpadon , a harmadik felvonás \"viharjelenetében\" , a faluszéli lebújban zajló, a szívekben dúló viharos indulatokat kísérő, kint, a természetben is megnyilatkozó vihart, a szelek zúgását, \"énekét\". Most végre alkalmam volt, hogy a pódium hátterében helyet foglaló férfikar ezen teljesítményét is premier plánban élvezzem. Le a kalappal előttük! Már ezért is megérte eljönnöm Veszprémbe ...
9669 kiràlylàny 2005-08-06 01:56:22 [Válasz erre: 9667 WiseGentleman 2005-08-06 01:29:55]
Tudom,mire utalsz.Csak ismételni tudom: nézz a szavak mögé(esetleg Chailley könyvébe). Sarastro a be nem avatottakròl beszél (az ÉJ, A sötétség,A TUDATLANSÀG Kiràlynöjéröl).Ugyanakkor Paminàt,mint tiszta és nyitott lelküt (NEM mint nöt,hanem mint EMBERT,legyen az férfi vagy nö - nézd meg az eredeti szöveget - zàròkép!)beereszti tudàsa kertjébe.Monostatost,ha férfi is,kizàrja - mert jelleme (nem a szìne!)nem felel meg a beavatottak filozòfiai értékrendjének (szeretet,korrektség,stb.). Még egyszer: Chailley.Vagy ezotérikus szimbòlumok,ùgy àltalàban.Vagy a szabadkömüvesség szimbolikàja.Vagy Mozart-levelek.Vagy egyszerüen csak Mozart megjegyzései a mühöz. Vagy Schikanederéi. :)) Jò felfedezést és momentàn (Neked) szép napot,neken jò éjt. :)))
Tudom,mire utalsz.Csak ismételni tudom: nézz a szavak mögé(esetleg Chailley könyvébe). Sarastro a be nem avatottakròl beszél (az ÉJ, A sötétség,A TUDATLANSÀG Kiràlynöjéröl).Ugyanakkor Paminàt,mint tiszta és nyitott lelküt (NEM mint nöt,hanem mint EMBERT,legyen az férfi vagy nö - nézd meg az eredeti szöveget - zàròkép!)beereszti tudàsa kertjébe.Monostatost,ha férfi is,kizàrja - mert jelleme (nem a szìne!)nem felel meg a beavatottak filozòfiai értékrendjének (szeretet,korrektség,stb.). Még egyszer: Chailley.Vagy ezotérikus szimbòlumok,ùgy àltalàban.Vagy a szabadkömüvesség szimbolikàja.Vagy Mozart-levelek.Vagy egyszerüen csak Mozart megjegyzései a mühöz. Vagy Schikanederéi. :)) Jò felfedezést és momentàn (Neked) szép napot,neken jò éjt. :)))
9668 WiseGentleman 2005-08-06 01:45:34 [Válasz erre: 9665 kiràlylàny 2005-08-06 00:41:21]
Mellesleg sokszor én sem szeretem az önmegvalósító rendezőket, ugyanakkor viszont vannak elképzeléseim, hogy pl. (nemcsak a Varázsfuvolát), hanem a Bánk bánt hogyan lehetne modern koncepcióban előadni, ugyanakkor, erre a mai magyar kulturális légkörben (ha van egyáltalán ilyen) nem lenne fogadókészség.
Mellesleg sokszor én sem szeretem az önmegvalósító rendezőket, ugyanakkor viszont vannak elképzeléseim, hogy pl. (nemcsak a Varázsfuvolát), hanem a Bánk bánt hogyan lehetne modern koncepcióban előadni, ugyanakkor, erre a mai magyar kulturális légkörben (ha van egyáltalán ilyen) nem lenne fogadókészség.
9667 WiseGentleman 2005-08-06 01:29:55
Sesto, nem hallottam még, de augusztus végén megyek Bayreuthba és remélem ott meg tudom már venni. Domingo Wagner-kvalitásairól nagy véleménnyel vagyok, márcsak a MET-ben anno látott Siegmund miatt, fantasztikus all-round művész. Ha Bayreuthban nem kapom meg, szeptemberben valszeg megyek a Rydl-es Rosenkavalier-re a STOP-ban, és megveszem a Da Caruso-ban vagy az Arkadia-ban. Királylány, kedves, én pl. arra utalok, amikor Sarastro előadja az Éj Királynőjével kapcsolatban, hogy a nők csak fecsegni tudnak és a férfiaknak kell irányítani. Nos, ez tiszta, desztillált szexizmus.
Sesto, nem hallottam még, de augusztus végén megyek Bayreuthba és remélem ott meg tudom már venni. Domingo Wagner-kvalitásairól nagy véleménnyel vagyok, márcsak a MET-ben anno látott Siegmund miatt, fantasztikus all-round művész. Ha Bayreuthban nem kapom meg, szeptemberben valszeg megyek a Rydl-es Rosenkavalier-re a STOP-ban, és megveszem a Da Caruso-ban vagy az Arkadia-ban. Királylány, kedves, én pl. arra utalok, amikor Sarastro előadja az Éj Királynőjével kapcsolatban, hogy a nők csak fecsegni tudnak és a férfiaknak kell irányítani. Nos, ez tiszta, desztillált szexizmus.
9666 kiràlylàny 2005-08-06 00:58:17 [Válasz erre: 9663 WiseGentleman 2005-08-06 00:18:34]
Hàt tombolni azért nem tombol. Kéretik utànanézni,mely figura mit szimbolizàl (Jacques Chailley: La flute enchantée - opera maconnique, Ed.Laffont;a sorozat alcìme: Musique et ésotérisme.) Az USA-ban ez a mondat csak akkor jön ki rosszul(de akkor tényleg nagyon),ha valakinek fogalma sincs az egyébként nagyon is nyilvànvalò szimbolikus jelentésekröl. Pamina beavatàsa pedig nemcsak nem szexista,hanem az elsö nöi beavatàst ìrja le(a különbözö filozòfiai tàrsulàsok,ìgy pl.a szabadkömüves pàholyok is mindaddig zàrva maradtak a nöi nem elött).Az,hogy Mozart épp eme ezotérikus szimbòlumrendszerhez nyùlt,érthetö.Aki egy (akàrmilyen!)szimbòlumrendszert SZÒ SZERINT vesz,nem csak tàjèkozatlansàgàròl ad tanùbizonysàgot,hanem szamàrsàgàròl is.
Hàt tombolni azért nem tombol. Kéretik utànanézni,mely figura mit szimbolizàl (Jacques Chailley: La flute enchantée - opera maconnique, Ed.Laffont;a sorozat alcìme: Musique et ésotérisme.) Az USA-ban ez a mondat csak akkor jön ki rosszul(de akkor tényleg nagyon),ha valakinek fogalma sincs az egyébként nagyon is nyilvànvalò szimbolikus jelentésekröl. Pamina beavatàsa pedig nemcsak nem szexista,hanem az elsö nöi beavatàst ìrja le(a különbözö filozòfiai tàrsulàsok,ìgy pl.a szabadkömüves pàholyok is mindaddig zàrva maradtak a nöi nem elött).Az,hogy Mozart épp eme ezotérikus szimbòlumrendszerhez nyùlt,érthetö.Aki egy (akàrmilyen!)szimbòlumrendszert SZÒ SZERINT vesz,nem csak tàjèkozatlansàgàròl ad tanùbizonysàgot,hanem szamàrsàgàròl is.
9665 kiràlylàny 2005-08-06 00:41:21 [Válasz erre: 9659 frushena 2005-08-05 12:59:21]
Szàmomra a beszàmolòbòl 2 dolog tünik ki: 1. Kovalik nem ismeri az opera LéNYEGI mondanivalòjàt(sem a szimbolikàjàt,sem a filozòfiai tartalmàt. 2.Gregor sem.De euen nem csodàlkozom. Még 1 megjegyzés:a partitùràban Mozarttòl szàrmazò,pontos kép-és jelenetleìràsok szerepelnek - meglehetösen jòk.EZ a mü NEM(sem!)szorul önmegvalòsÌtò rendezökre - ùgy jò,ahogy van.
Szàmomra a beszàmolòbòl 2 dolog tünik ki: 1. Kovalik nem ismeri az opera LéNYEGI mondanivalòjàt(sem a szimbolikàjàt,sem a filozòfiai tartalmàt. 2.Gregor sem.De euen nem csodàlkozom. Még 1 megjegyzés:a partitùràban Mozarttòl szàrmazò,pontos kép-és jelenetleìràsok szerepelnek - meglehetösen jòk.EZ a mü NEM(sem!)szorul önmegvalòsÌtò rendezökre - ùgy jò,ahogy van.
9664 Sesto 2005-08-06 00:38:59 [Válasz erre: 9663 WiseGentleman 2005-08-06 00:18:34]
...más... Hallottad már az \"új\" Tristan-t (CD) Domingo-val??-kiváncsi vagyok a véleményedre!... ;-)
...más... Hallottad már az \"új\" Tristan-t (CD) Domingo-val??-kiváncsi vagyok a véleményedre!... ;-)
9663 WiseGentleman 2005-08-06 00:18:34 [Válasz erre: 9659 frushena 2005-08-05 12:59:21]
Ez az egész engem a Hans Sachs-Eva-Walter von Stolzing szerelmi háromszögre emlékeztet. Mellesleg, ami a Varázsfuvolát illeti, ha valaki próbálja egyáltalán komolyan venni, megállapíthatja, hogy tombol benne a szexizmus, meg a rasszizmus... :) Pl. az USA-ban igazán negatívan jön ki az a mondat, amikor Sarastro azt mondja Monostatosnak, hogy a bőrödnél csak a lelked feketébb (egyébként Gregor mesélte egy rádióinterjújában, hogy egyszer véletlenül bakizott Sarastroként, és azt mondta, hogy a bőrödnél csak a s.gged feketébb).
Ez az egész engem a Hans Sachs-Eva-Walter von Stolzing szerelmi háromszögre emlékeztet. Mellesleg, ami a Varázsfuvolát illeti, ha valaki próbálja egyáltalán komolyan venni, megállapíthatja, hogy tombol benne a szexizmus, meg a rasszizmus... :) Pl. az USA-ban igazán negatívan jön ki az a mondat, amikor Sarastro azt mondja Monostatosnak, hogy a bőrödnél csak a lelked feketébb (egyébként Gregor mesélte egy rádióinterjújában, hogy egyszer véletlenül bakizott Sarastroként, és azt mondta, hogy a bőrödnél csak a s.gged feketébb).
9662 janomano 2005-08-05 20:08:13 [Válasz erre: 9658 frushena 2005-08-04 23:49:58]
Nem is tudom, hogy ki mondta, hogy a Trubadúr nem olyan nehéz dolog, csak a világ 4 legjobb énekese kell hozzá. :-)
Nem is tudom, hogy ki mondta, hogy a Trubadúr nem olyan nehéz dolog, csak a világ 4 legjobb énekese kell hozzá. :-)
9660 puerto rico 2005-08-05 13:30:39 [Válasz erre: 9658 frushena 2005-08-04 23:49:58]
Talán azért mentél el mert inegyen kaptad a jegyet. : -)
Talán azért mentél el mert inegyen kaptad a jegyet. : -)
9659 frushena 2005-08-05 12:59:21
2005. Július. Színház Magazin MOZART : A varázsfuvola [url]http://www.szinhaz.hu/data/cikk/1/4968/2.jpg;Jelenet az előadásból[/url] Az eltévedt angyal Márok Tamás Mozart: A varázsfuvola \"Egy angyalféle alak látható a szegedi A varázsfuvola szórólapján. Kopaszra nyírt lányos fiú, akinek hátára fehér műszárnyakat applikáltak. Hogy honnan került ide, és mi köze az előadáshoz, az rejtély. Azonban rögvest értelmet is nyer: ugyanilyen rejtélyes tudniillik, hogy került a darab épp most épp a Szegedi Nemzeti színpadára. A régi hetedikes földrajzkönyv jut eszembe: azért telepítették a vaskohászatot Dunaújvárosba, mert adott volt „a főváros közelsége és a Duna vízi útja”. Vasérc, szén, mészkő sehol a közelben. Nos, itt is elmondhatjuk, hogy volt valaha egy érdekes A varázsfuvola-produkció, amelynek még nem selejtezték ki a díszleteit és ruháit. Van továbbá a színházban s környéken elegendő énekes, akikre tizennégy-tizenöt főszerepet ki lehet osztani. Merthogy ebben a darabban lényegében nincsenek epizodisták. No és itt van a közönség, amely szereti a darabot, sőt még a gyerekeknek is el lehet adni. Hogy valakinek bármilyen komoly szándéka lett volna a felújtással, az nem látszik. Pedig vagy nyolc éve Kovalik Balázs egészen ügyes előadást ütött össze az akkori Kisszínházban. Hiába nyilatkozza manapság, hogy nem tartja sikerült munkájának, ne higgyünk neki! A varázsfuvolával két nagy hibát lehet elkövetni: hogy túlságosan komolyan veszik, és hogy túlságosan viccesre. Mármost Kovalik verziójában azt szerettem a legjobban, hogy milyen könnyű kézzel lavírozott Szkhülla és Kharübdisz között. Egy eleve turnéra készült előadás viszonylagos színpadi egyszerűségében is hangulatos, néha varázslatos, máskor ellenállhatatlanul mulatságos s oly sokszor elgondolkodtató tudott lenni. A három dáma női vetélkedése pompásan meg van koreografálva, ráadásul egyikük dobtáras géppisztollyal közlekedik. A szörnyeteget, amelytől Taminót megmentik, egy kicsi játék gumikígyó jelképezi. Papageno rockkoncertszerűen, mikrofonba énekli az „Egy tűzről pattant lányká\"-t. Elvégre a darab egyik nagy slágeréről van szó! Monostatos tűzpiros, sörényszerűen fölzselézett parókában, zöldre festett arcbőrrel jelenik meg. A végletes elrajzolás pontos, hiszen az eredetileg szerecsen intrikus az eredetiben is fajsúlytalan, veszélytelen. Ugyanakkor a varázsos fuvola első megszólalásakor most is őszinte ámulattal nézzük a váratlanul a magasba emelkedő hangszert, amely igazi bűbájjal lebeg a színpad fölött. Ezúttal azonban erejét veszti a rendező egyik legjobb leleménye: a szcenikailag mindig problémás tűz- és vízpróbát Kovalik úgy ábrázolja, hogy Tamino és Pamina a színpad két oldaláról indul el tűzön-vízen át – egymás felé! A felfedezés örömével csodálkoztam rá egykor erre a pofonegyszerű értelmezésre: hát persze, egy szerelemben a végső és a legnehezebb feladat, hogy eljussunk egymáshoz. Most valahogy ez a gondolat sem ér célt. Molnár Zsuzsa arénaszerű félkört tervezett. A felső karélyt beforgatható piszkosfehér ajtósor alkotja, egyik oldalán imitált tuják, a másikon egyszerű téglafal. Középen egy lépcső gurul előre s hátra, ezen főképp Sarastro és az Éj királynője jelenik meg. A „lelátó\"-rész erős ponyvából készült, le lehet rajta csúszni, és bele is lehet feküdni, ha pillanatok alatt el kell tüntetni a kórust. A „küzdőtéren\" elemes sövényfal, amelyet szinte jelenetről jelenetre átépítenek. A varázsfuvolát bármilyen keretben el lehet játszani, mert a történet annyira logikátlan, olyan sok benne a valószerűtlen elem, hogy mindent kibír. A dolog mégsem olyan egyszerű: Kovalik elképzelése Kovalik nélkül nem működik. A rendező ugyanis személyesen nem vett részt a fölújítás próbáin. Toronykői Attila, aki az eredeti produkcióban asszisztensként dolgozott, bizonyára alapos rendezői példányból instruálta az új szereplőket. A legtöbb dolog ugyanúgy zajlik le, mint régen, csak épp nem történik meg. (Állítólag hasonló színvonalesés következett be Kovalik Anyeginjében, amelyet a tavalyi operafesztiváli bemutató után játszott tovább hazai szereposztásban a Miskolci Nemzeti Színház.) Egy tehetséges rendező személyes jelenléte, sodró egyénisége jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy élő, pezsgő előadás jöjjön létre. De legalább ilyen fontos, hogy egy produkció a művészek szívügye, fontos, személyes problémája, izgató feladata legyen. Ez hiányzik leginkább ebből A varázsfuvolából. Az eredeti előadásban megvolt. Nem nosztalgiából, csak a lényeg illusztrálására: az akkori Sarastro (Gregor József), aki addig már több százszor énekelte a szerepet, azt nyilatkozta: sose szerette ezt az ájtatos papot, aki kijön, és nem csinál mást, mint egy nappal a hasán énekel. De Kovalik most egyből megvilágosította, nevezetesen azzal, hogy Sarastro nem féltésből rabolta el Paminát, hanem magának; magának akarja, csakhogy időközben jön ez a fiatal herceg, és a főpap reálisan fölméri, hogy nincs esélye. A figura nyomban érthetővé és plasztikussá vált az énekes, s ettől természetesen a közönség számára is. Ráadásul Gregor az értelmezést megtoldotta egy saját ötlettel: a Taminót fogadó Öreg pap (eredetiben Sprecher, azaz Beszélő) legyen maga Sarastro! Aki látta, sohasem fogja elfelejteni a kalap alá bújó idősödő férfi okos, gyanakvó tekintetét, fájdalmasan lefelé szálló záródallamát. S ettől a szokatlan, izgató értelmezéstől minden frázisa egészen más akusztikával szólt. Ebből nem az a fontos, hogy a koncepció mennyire jó, hanem hogy akkor énekes és rendező azon törte a fejét, mit találnak ők a darabban, s hogyan találják meg magukat benne. A mostani Sarastro, Gábor Géza is arról beszélt a sajtóban, hogy nem nagyon szereti a figurát. Pontosan, szép hangon, muzikálisan énekli a szólamot, és méltóságteljesen mozog. Második áriája végén tartalmas mély e-t zenget meg, majd lefekszik a színpadon. Pár pillanat múlva némi zavarodottsággal tápászkodik föl, amikor papjai gyülekeznek. Nagyjából ez volt az egyetlen valamilyen momentuma a szerepben. Nyilván nem a fiatal énekes számlájára írható az el nem végzett értelmezés, a ki nem dolgozott figura. A mechanizmust kárhoztatom, amely így gondolkodik: „úgyis jól elénekli, szép, magas férfi, és majd kimérten mozog, ennyi elég.\" Akiket ez megnyugtat, azoknak elárulom, hogy Sarastrónak ebben az előadásban nincs nap a hasán. A kiválasztottak elegáns fehér öltönyökben és kosztümökben feszítenek. Akik így öltözködnek, azoknak sorsát nem holmi homályos szimbólumok, hanem valóságos érzelmek, vágyak, gátlások formálják. Molnár Zsuzsa jelmezei egyébként nem egységesek, de nagyobb baj, hogy a sokféleségben nehéz rendszert találni. A kortalan-modern papok-papnők mellett Papageno úgy néz ki, mint egy tiroli kiránduló. Tamino stilizált, de azért jól fölismerhető hosszú, vörös bársonypalástot kap. A karcsú Propszt Evelin egészen kislányosan mutat az Éj királynőjének első, vörös ruhájában. Második áriájára megkapja a kötelező feketét, csillogó fejdísszel, óriás köpenye pedig az ária végére az egész színpadot beteríti. A művésznő energiáit egyelőre teljesen leköti, hogy kitrillázza a nehéz koloratúrákat. Sikerül neki. (Nota bene: annak idején Miklósa Erika volt a királynő, akit mostanában a Metropolitan A varázsfuvola-előadásában hallhattunk, a Magyar Rádió közvetítésében.) Papageno mintha egyenesen Bátki-Fazekas Zoltán világos baritonjára és áttetsző egyéniségére lenne szabva. Rácz Rita, Szeged kitűnő ifjú operettszubrettje a szerepkörben szerzett összes tapasztalatát beleépíti Papagenába. Ha a műfajban némileg jártas néző meghallja, hogy a huszonéves Kóbor Tamás az idén többek között A végzet hatalma Alvaróját és Taminót énekli, nyomban föltámad benne az aggodalom. Aki meghallgatja őt ebben a két szerepben, abban csak növekszik ez az érzés. Az előbbi szerep alatt roskadozik az értékes orgánum, most pedig a könnyedséget, a hajlékonyságot nem képes közvetíteni. Pedig a hangszíne szép, a személyisége rokonszenves, egyaránt megvan benne az előkelőség, a humorérzék és a játékos kedv, ami olyan fontos Taminóhoz. Sok jó teljesítményt konstatáltunk – megrendülés nélkül. Hogy az éneklés igazából mire is való, azt Vajda Júlia mutatta meg. Paminát fölényes zeneiséggel formálta meg. Legföltűnőbben áriájában mutatkozott meg, mit is jelent, ha az éneklés nem technikai föladvány, nem gyönyörködtető mutatvány, hanem egy lélek egyetlen megszólalási lehetősége. Tiszteletre méltó, hogy Szegeden két, szinte önálló szereposztást voltak képesek kiállítani. Azt viszont lehetetlennek tartom, hogy az Öreg pap azonos legyen a későbbi 2. pappal, aki Taminót kísérgeti a próbák során. (Különösen, ha már született a problémára egy izgalmas „házi\" megoldás is…) A filozófus és a közlekedési rendőr két teljesen különböző szakma. A bemutató estéjén Kardos Gábor biztonságosan, de varázs nélkül irányította az együttest. A tempó kicsit vontatottnak tűnt, bár ez valahogy illett az egész produkció tisztes érdektelenségéhez. Nem muszáj eljátszani A varázsfuvolát. Sőt, csak akkor vállalkozzon rá egy színház, ha az előadás különleges csillagzat alatt születhet meg. Különben csak egy eltévedt, műszárnyas angyal kísért bennünket.\" Mozart: A varázsfuvola (Szegedi Nemzeti Színház) Karmester: Kardos Gábor. Karigazgató: Koczka Ferenc. Díszlet-jelmez: Molnár Zsuzsa. Rendezőasszisztens: Toronykői Attila. Rendezte: Kovalik Balázs. Szereplők: Vajda Júlia, Propszt Evelin, Rácz Rita, Dér Krisztina, Szonda Éva, Tóth Judit, Kóbor Tamás, Kovács Hegedűs István, Bátki-Fazekas Zoltán, Piskolti László, Vághelyi Gábor, Gábor Géza, Grünfelder Csaba, Cseh Antal, Altorjay Boldizsár, Iván Sára, Varga Kincső.
2005. Július. Színház Magazin MOZART : A varázsfuvola [url]http://www.szinhaz.hu/data/cikk/1/4968/2.jpg;Jelenet az előadásból[/url] Az eltévedt angyal Márok Tamás Mozart: A varázsfuvola \"Egy angyalféle alak látható a szegedi A varázsfuvola szórólapján. Kopaszra nyírt lányos fiú, akinek hátára fehér műszárnyakat applikáltak. Hogy honnan került ide, és mi köze az előadáshoz, az rejtély. Azonban rögvest értelmet is nyer: ugyanilyen rejtélyes tudniillik, hogy került a darab épp most épp a Szegedi Nemzeti színpadára. A régi hetedikes földrajzkönyv jut eszembe: azért telepítették a vaskohászatot Dunaújvárosba, mert adott volt „a főváros közelsége és a Duna vízi útja”. Vasérc, szén, mészkő sehol a közelben. Nos, itt is elmondhatjuk, hogy volt valaha egy érdekes A varázsfuvola-produkció, amelynek még nem selejtezték ki a díszleteit és ruháit. Van továbbá a színházban s környéken elegendő énekes, akikre tizennégy-tizenöt főszerepet ki lehet osztani. Merthogy ebben a darabban lényegében nincsenek epizodisták. No és itt van a közönség, amely szereti a darabot, sőt még a gyerekeknek is el lehet adni. Hogy valakinek bármilyen komoly szándéka lett volna a felújtással, az nem látszik. Pedig vagy nyolc éve Kovalik Balázs egészen ügyes előadást ütött össze az akkori Kisszínházban. Hiába nyilatkozza manapság, hogy nem tartja sikerült munkájának, ne higgyünk neki! A varázsfuvolával két nagy hibát lehet elkövetni: hogy túlságosan komolyan veszik, és hogy túlságosan viccesre. Mármost Kovalik verziójában azt szerettem a legjobban, hogy milyen könnyű kézzel lavírozott Szkhülla és Kharübdisz között. Egy eleve turnéra készült előadás viszonylagos színpadi egyszerűségében is hangulatos, néha varázslatos, máskor ellenállhatatlanul mulatságos s oly sokszor elgondolkodtató tudott lenni. A három dáma női vetélkedése pompásan meg van koreografálva, ráadásul egyikük dobtáras géppisztollyal közlekedik. A szörnyeteget, amelytől Taminót megmentik, egy kicsi játék gumikígyó jelképezi. Papageno rockkoncertszerűen, mikrofonba énekli az „Egy tűzről pattant lányká\"-t. Elvégre a darab egyik nagy slágeréről van szó! Monostatos tűzpiros, sörényszerűen fölzselézett parókában, zöldre festett arcbőrrel jelenik meg. A végletes elrajzolás pontos, hiszen az eredetileg szerecsen intrikus az eredetiben is fajsúlytalan, veszélytelen. Ugyanakkor a varázsos fuvola első megszólalásakor most is őszinte ámulattal nézzük a váratlanul a magasba emelkedő hangszert, amely igazi bűbájjal lebeg a színpad fölött. Ezúttal azonban erejét veszti a rendező egyik legjobb leleménye: a szcenikailag mindig problémás tűz- és vízpróbát Kovalik úgy ábrázolja, hogy Tamino és Pamina a színpad két oldaláról indul el tűzön-vízen át – egymás felé! A felfedezés örömével csodálkoztam rá egykor erre a pofonegyszerű értelmezésre: hát persze, egy szerelemben a végső és a legnehezebb feladat, hogy eljussunk egymáshoz. Most valahogy ez a gondolat sem ér célt. Molnár Zsuzsa arénaszerű félkört tervezett. A felső karélyt beforgatható piszkosfehér ajtósor alkotja, egyik oldalán imitált tuják, a másikon egyszerű téglafal. Középen egy lépcső gurul előre s hátra, ezen főképp Sarastro és az Éj királynője jelenik meg. A „lelátó\"-rész erős ponyvából készült, le lehet rajta csúszni, és bele is lehet feküdni, ha pillanatok alatt el kell tüntetni a kórust. A „küzdőtéren\" elemes sövényfal, amelyet szinte jelenetről jelenetre átépítenek. A varázsfuvolát bármilyen keretben el lehet játszani, mert a történet annyira logikátlan, olyan sok benne a valószerűtlen elem, hogy mindent kibír. A dolog mégsem olyan egyszerű: Kovalik elképzelése Kovalik nélkül nem működik. A rendező ugyanis személyesen nem vett részt a fölújítás próbáin. Toronykői Attila, aki az eredeti produkcióban asszisztensként dolgozott, bizonyára alapos rendezői példányból instruálta az új szereplőket. A legtöbb dolog ugyanúgy zajlik le, mint régen, csak épp nem történik meg. (Állítólag hasonló színvonalesés következett be Kovalik Anyeginjében, amelyet a tavalyi operafesztiváli bemutató után játszott tovább hazai szereposztásban a Miskolci Nemzeti Színház.) Egy tehetséges rendező személyes jelenléte, sodró egyénisége jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy élő, pezsgő előadás jöjjön létre. De legalább ilyen fontos, hogy egy produkció a művészek szívügye, fontos, személyes problémája, izgató feladata legyen. Ez hiányzik leginkább ebből A varázsfuvolából. Az eredeti előadásban megvolt. Nem nosztalgiából, csak a lényeg illusztrálására: az akkori Sarastro (Gregor József), aki addig már több százszor énekelte a szerepet, azt nyilatkozta: sose szerette ezt az ájtatos papot, aki kijön, és nem csinál mást, mint egy nappal a hasán énekel. De Kovalik most egyből megvilágosította, nevezetesen azzal, hogy Sarastro nem féltésből rabolta el Paminát, hanem magának; magának akarja, csakhogy időközben jön ez a fiatal herceg, és a főpap reálisan fölméri, hogy nincs esélye. A figura nyomban érthetővé és plasztikussá vált az énekes, s ettől természetesen a közönség számára is. Ráadásul Gregor az értelmezést megtoldotta egy saját ötlettel: a Taminót fogadó Öreg pap (eredetiben Sprecher, azaz Beszélő) legyen maga Sarastro! Aki látta, sohasem fogja elfelejteni a kalap alá bújó idősödő férfi okos, gyanakvó tekintetét, fájdalmasan lefelé szálló záródallamát. S ettől a szokatlan, izgató értelmezéstől minden frázisa egészen más akusztikával szólt. Ebből nem az a fontos, hogy a koncepció mennyire jó, hanem hogy akkor énekes és rendező azon törte a fejét, mit találnak ők a darabban, s hogyan találják meg magukat benne. A mostani Sarastro, Gábor Géza is arról beszélt a sajtóban, hogy nem nagyon szereti a figurát. Pontosan, szép hangon, muzikálisan énekli a szólamot, és méltóságteljesen mozog. Második áriája végén tartalmas mély e-t zenget meg, majd lefekszik a színpadon. Pár pillanat múlva némi zavarodottsággal tápászkodik föl, amikor papjai gyülekeznek. Nagyjából ez volt az egyetlen valamilyen momentuma a szerepben. Nyilván nem a fiatal énekes számlájára írható az el nem végzett értelmezés, a ki nem dolgozott figura. A mechanizmust kárhoztatom, amely így gondolkodik: „úgyis jól elénekli, szép, magas férfi, és majd kimérten mozog, ennyi elég.\" Akiket ez megnyugtat, azoknak elárulom, hogy Sarastrónak ebben az előadásban nincs nap a hasán. A kiválasztottak elegáns fehér öltönyökben és kosztümökben feszítenek. Akik így öltözködnek, azoknak sorsát nem holmi homályos szimbólumok, hanem valóságos érzelmek, vágyak, gátlások formálják. Molnár Zsuzsa jelmezei egyébként nem egységesek, de nagyobb baj, hogy a sokféleségben nehéz rendszert találni. A kortalan-modern papok-papnők mellett Papageno úgy néz ki, mint egy tiroli kiránduló. Tamino stilizált, de azért jól fölismerhető hosszú, vörös bársonypalástot kap. A karcsú Propszt Evelin egészen kislányosan mutat az Éj királynőjének első, vörös ruhájában. Második áriájára megkapja a kötelező feketét, csillogó fejdísszel, óriás köpenye pedig az ária végére az egész színpadot beteríti. A művésznő energiáit egyelőre teljesen leköti, hogy kitrillázza a nehéz koloratúrákat. Sikerül neki. (Nota bene: annak idején Miklósa Erika volt a királynő, akit mostanában a Metropolitan A varázsfuvola-előadásában hallhattunk, a Magyar Rádió közvetítésében.) Papageno mintha egyenesen Bátki-Fazekas Zoltán világos baritonjára és áttetsző egyéniségére lenne szabva. Rácz Rita, Szeged kitűnő ifjú operettszubrettje a szerepkörben szerzett összes tapasztalatát beleépíti Papagenába. Ha a műfajban némileg jártas néző meghallja, hogy a huszonéves Kóbor Tamás az idén többek között A végzet hatalma Alvaróját és Taminót énekli, nyomban föltámad benne az aggodalom. Aki meghallgatja őt ebben a két szerepben, abban csak növekszik ez az érzés. Az előbbi szerep alatt roskadozik az értékes orgánum, most pedig a könnyedséget, a hajlékonyságot nem képes közvetíteni. Pedig a hangszíne szép, a személyisége rokonszenves, egyaránt megvan benne az előkelőség, a humorérzék és a játékos kedv, ami olyan fontos Taminóhoz. Sok jó teljesítményt konstatáltunk – megrendülés nélkül. Hogy az éneklés igazából mire is való, azt Vajda Júlia mutatta meg. Paminát fölényes zeneiséggel formálta meg. Legföltűnőbben áriájában mutatkozott meg, mit is jelent, ha az éneklés nem technikai föladvány, nem gyönyörködtető mutatvány, hanem egy lélek egyetlen megszólalási lehetősége. Tiszteletre méltó, hogy Szegeden két, szinte önálló szereposztást voltak képesek kiállítani. Azt viszont lehetetlennek tartom, hogy az Öreg pap azonos legyen a későbbi 2. pappal, aki Taminót kísérgeti a próbák során. (Különösen, ha már született a problémára egy izgalmas „házi\" megoldás is…) A filozófus és a közlekedési rendőr két teljesen különböző szakma. A bemutató estéjén Kardos Gábor biztonságosan, de varázs nélkül irányította az együttest. A tempó kicsit vontatottnak tűnt, bár ez valahogy illett az egész produkció tisztes érdektelenségéhez. Nem muszáj eljátszani A varázsfuvolát. Sőt, csak akkor vállalkozzon rá egy színház, ha az előadás különleges csillagzat alatt születhet meg. Különben csak egy eltévedt, műszárnyas angyal kísért bennünket.\" Mozart: A varázsfuvola (Szegedi Nemzeti Színház) Karmester: Kardos Gábor. Karigazgató: Koczka Ferenc. Díszlet-jelmez: Molnár Zsuzsa. Rendezőasszisztens: Toronykői Attila. Rendezte: Kovalik Balázs. Szereplők: Vajda Júlia, Propszt Evelin, Rácz Rita, Dér Krisztina, Szonda Éva, Tóth Judit, Kóbor Tamás, Kovács Hegedűs István, Bátki-Fazekas Zoltán, Piskolti László, Vághelyi Gábor, Gábor Géza, Grünfelder Csaba, Cseh Antal, Altorjay Boldizsár, Iván Sára, Varga Kincső.
9658 frushena 2005-08-04 23:49:58
Háááááááát!!! Nem estem túlzottan hasra ma esti Trubadúrtól. Elég közepes kis előadás volt. A ma éneklő művészek közül mindannyian tudnak ennél többet is. Sümegi a második felvonásra szépen \"összekapta\" a dolgokat. Wiedemann volt az, aki szinte végig bravúros volt és az ő jelenléténél nem lankadt a figyelmem. Bándi is tetszett, de voltak gyengébb pillanatai. A zenekar szépen szólt. Fel is tettem magamnak a kérdést előadás után, hogy miért mentem el megnézni, amikor Verdi eme műve nem igazán áll közel a szívemhez. Most egy darabig ismét elleszek Trovatore nélkül! Mea culpa!
Háááááááát!!! Nem estem túlzottan hasra ma esti Trubadúrtól. Elég közepes kis előadás volt. A ma éneklő művészek közül mindannyian tudnak ennél többet is. Sümegi a második felvonásra szépen \"összekapta\" a dolgokat. Wiedemann volt az, aki szinte végig bravúros volt és az ő jelenléténél nem lankadt a figyelmem. Bándi is tetszett, de voltak gyengébb pillanatai. A zenekar szépen szólt. Fel is tettem magamnak a kérdést előadás után, hogy miért mentem el megnézni, amikor Verdi eme műve nem igazán áll közel a szívemhez. Most egy darabig ismét elleszek Trovatore nélkül! Mea culpa!
9657 telramund 2005-08-03 19:56:20 [Válasz erre: 9654 Orfeusz 2005-08-03 18:46:43]
ZAK-on csak Parasztbecsület lesz a népszerü Mascagniés Monleone múve.Ez utóbbi nem rossz zene.A párost feltétlen meg kell hallgatni
ZAK-on csak Parasztbecsület lesz a népszerü Mascagniés Monleone múve.Ez utóbbi nem rossz zene.A párost feltétlen meg kell hallgatni
9656 Orfeusz 2005-08-03 18:50:18
--jegyet kérni---
--jegyet kérni---
9655 Orfeusz 2005-08-03 18:49:58 [Válasz erre: 9654 Orfeusz 2005-08-03 18:46:43]
..és a jegyárak megint \"rendben\" vannak, hogy lehet a Millenáris teátrumba 5000-es Ftos jegyet venni, oda nem mennek sznobok..
..és a jegyárak megint \"rendben\" vannak, hogy lehet a Millenáris teátrumba 5000-es Ftos jegyet venni, oda nem mennek sznobok..
9654 Orfeusz 2005-08-03 18:46:43
2006.TAVASZI FESZTIVÁL -tervezett- opera programja..Kovalik minden mennyiségben: [url]http://www.festivalcity.hu/btf2006/?k=opera;tavaszi fesztivál 2006[/url] ..lesz még Zaide és Parasztbecsület/Bajazzók koncertszerűen a Zak-on.
2006.TAVASZI FESZTIVÁL -tervezett- opera programja..Kovalik minden mennyiségben: [url]http://www.festivalcity.hu/btf2006/?k=opera;tavaszi fesztivál 2006[/url] ..lesz még Zaide és Parasztbecsület/Bajazzók koncertszerűen a Zak-on.
9653 telramund 2005-08-03 15:01:26 [Válasz erre: 9652 69 2005-08-02 22:49:30]
???????????????????????????
???????????????????????????
9652 69 2005-08-02 22:49:30 [Válasz erre: 9650 telramund 2005-08-01 14:29:46]
Ném tud mágyár?.... :-)))
Ném tud mágyár?.... :-)))
9651 telramund 2005-08-01 14:32:41 [Válasz erre: 9646 Sesto 2005-07-31 11:15:22]
Kizárt dolog,hogy a harmadik felvonás abszlút lirája ezen a hangon élvezhető legyen....
Kizárt dolog,hogy a harmadik felvonás abszlút lirája ezen a hangon élvezhető legyen....
9650 telramund 2005-08-01 14:29:46 [Válasz erre: 9605 M Petrovich 2005-07-27 13:29:23]
Biztos forrásból tudom,hogy Lukács Gyöngyi nem is tud,hogy Sussannára felkérték volna és ha felkérnék is nemet mondana....
Biztos forrásból tudom,hogy Lukács Gyöngyi nem is tud,hogy Sussannára felkérték volna és ha felkérnék is nemet mondana....
9649 WiseGentleman 2005-07-31 15:47:21 [Válasz erre: 9643 Sesto 2005-07-31 10:31:59]
Igazából erre nagyon kíváncsi voltam, miután láttam a hirdetést az Opera magazinban, gondolom, ha augusztusban kerül a piacra, akkor a hó végén Bayreuthban már kapható lesz.
Igazából erre nagyon kíváncsi voltam, miután láttam a hirdetést az Opera magazinban, gondolom, ha augusztusban kerül a piacra, akkor a hó végén Bayreuthban már kapható lesz.
9648 Sesto 2005-07-31 11:25:42 [Válasz erre: 9647 Pontrabló Géza 2005-07-31 11:18:45]
...nem, mert (jóval) \"nagyobb a füstje mint a lángja!\"-másrészt, miért kedveljek vki.-t aki bár több mint 10 éve egyetlen szereppel a zsebében \"járja a Világot\"(=és még abban is csak a középszert képviseli, ha a bombabiztos f´´´-töl eltekintek...) szóval nem igen tett le semmi(=repertoár???) az asztalra, ami elött \"érdemes lenne hasra esni\"-de ahogy irtam: kivánom, hogy a szerencse és a hangja ne hagyja idö elött cserben és vigye tovább a magyarok hirét a zene világában!... Addig meg hallgatok mást helyette... ;-)))
...nem, mert (jóval) \"nagyobb a füstje mint a lángja!\"-másrészt, miért kedveljek vki.-t aki bár több mint 10 éve egyetlen szereppel a zsebében \"járja a Világot\"(=és még abban is csak a középszert képviseli, ha a bombabiztos f´´´-töl eltekintek...) szóval nem igen tett le semmi(=repertoár???) az asztalra, ami elött \"érdemes lenne hasra esni\"-de ahogy irtam: kivánom, hogy a szerencse és a hangja ne hagyja idö elött cserben és vigye tovább a magyarok hirét a zene világában!... Addig meg hallgatok mást helyette... ;-)))
9647 Pontrabló Géza 2005-07-31 11:18:45 [Válasz erre: 9646 Sesto 2005-07-31 11:15:22]
Te tényleg nem kedveled... :-)))
Te tényleg nem kedveled... :-)))
9646 Sesto 2005-07-31 11:15:22 [Válasz erre: 9645 Pontrabló Géza 2005-07-31 11:05:31]
...nézd, ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor azt kellene mondanom: \"Na még szép hogy javult és ragdt rá (ezek szerint vmi. pozitiv értelemben!)-ha már ilyen szinpadokon énekel stb.! Akár hiszed, akár nem: hiába nem nézem M.E.-t még fach-ján belül sem(!) semminek, DE(!) annnak minden rossz indulattól, netán \"irigységtöl\" meg hasonlóktól mentesen öszintén tudok örülni, hogy sikere van: elvégre ö is Magyarország utazó zenei \"nagykövete\"-és már évek óta... Ami engem illet, semmi gond: ha tehetem, egyszerüen kikerülöm azon elöadásokat ahol énekel és kész... (\"Élni és élni hagyni!...\") Hogy Basel-ben miatta lesz Lakme: \"egyik szemem sir, a másik nevet\"-bravo,...csinálja csak: \"végre egy tisztességes SZEREP!\"-és nem \"csak\" 2 bravúrária, amivel járja a Világot,....DE a masik szem azért sir, mert megint csak bejön a pairforma: azon Urak(=mert többnyire férfiakról van szó!)-netán Hölgyek, akik a szereposztásokért felelöseg már megint csak bebizonyitották, hogy \"füldugóval a fülükben hallgatják az énekeseket-ill. követik a müfaj alakulását\"-MERT aki még a mai idökben is Lakme-t bravúrkoloratúrszorán-énekesnövel énekeltet, az csupán annyit árul el magáról: fogalma sincs a szerepröl!(=nyilván annyira nem durva anakronizmus ez, mint Miklósa \"Bolero-ja\" a \"Vecsernyéböl\", vagy az általam felvetett Abigaille-példa stb.)-DE a Lakme cimszerepe a brilliáns koloratúrtechnika mellett(=Keleti ima, Csengettyüária!) töményen LIRAI KVALITÁSOKAT KÖVETEL MEG!-amit nem hiszem, hogy Miklósa meg tud majd oldani-nyilván szerencsés a választás, hogy Basel-ben debütál,...de egy \"tisztességes, nagyobb házban\" karikatúrává fajulna a dolog!...
...nézd, ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor azt kellene mondanom: \"Na még szép hogy javult és ragdt rá (ezek szerint vmi. pozitiv értelemben!)-ha már ilyen szinpadokon énekel stb.! Akár hiszed, akár nem: hiába nem nézem M.E.-t még fach-ján belül sem(!) semminek, DE(!) annnak minden rossz indulattól, netán \"irigységtöl\" meg hasonlóktól mentesen öszintén tudok örülni, hogy sikere van: elvégre ö is Magyarország utazó zenei \"nagykövete\"-és már évek óta... Ami engem illet, semmi gond: ha tehetem, egyszerüen kikerülöm azon elöadásokat ahol énekel és kész... (\"Élni és élni hagyni!...\") Hogy Basel-ben miatta lesz Lakme: \"egyik szemem sir, a másik nevet\"-bravo,...csinálja csak: \"végre egy tisztességes SZEREP!\"-és nem \"csak\" 2 bravúrária, amivel járja a Világot,....DE a masik szem azért sir, mert megint csak bejön a pairforma: azon Urak(=mert többnyire férfiakról van szó!)-netán Hölgyek, akik a szereposztásokért felelöseg már megint csak bebizonyitották, hogy \"füldugóval a fülükben hallgatják az énekeseket-ill. követik a müfaj alakulását\"-MERT aki még a mai idökben is Lakme-t bravúrkoloratúrszorán-énekesnövel énekeltet, az csupán annyit árul el magáról: fogalma sincs a szerepröl!(=nyilván annyira nem durva anakronizmus ez, mint Miklósa \"Bolero-ja\" a \"Vecsernyéböl\", vagy az általam felvetett Abigaille-példa stb.)-DE a Lakme cimszerepe a brilliáns koloratúrtechnika mellett(=Keleti ima, Csengettyüária!) töményen LIRAI KVALITÁSOKAT KÖVETEL MEG!-amit nem hiszem, hogy Miklósa meg tud majd oldani-nyilván szerencsés a választás, hogy Basel-ben debütál,...de egy \"tisztességes, nagyobb házban\" karikatúrává fajulna a dolog!...
9645 Pontrabló Géza 2005-07-31 11:05:31 [Válasz erre: 9644 Sesto 2005-07-31 10:41:12]
Ebben igazad van,de tényleg sokat javult az elmúlt egy évben \"mekegésileg\" is.Ott voltak ismerőseid,kérdezd meg őket.Baselban lehet,hogy miatta is lesz Lakmé.
Ebben igazad van,de tényleg sokat javult az elmúlt egy évben \"mekegésileg\" is.Ott voltak ismerőseid,kérdezd meg őket.Baselban lehet,hogy miatta is lesz Lakmé.
9644 Sesto 2005-07-31 10:41:12 [Válasz erre: 9624 Pontrabló Géza 2005-07-30 04:05:05]
...éppen ez (is) az amitöl bocs´ de hányingerem van: Miklósa szinte minden koncertjén \"nyomatja\" a Merce dilette-t\", vagyis ismertebb nevén \"Elena bolero-ját\" a \"Sziciliai vecsernyéböl\",...nos ez valóban egy vérbö, temperamentumos és igényes, de egyben hálás koloratúredtüd-DE(!)-és ez lenne a lényeg: a szerep összeségében egy VÉRBÖ, NAGY AMBITUSSAL RENDELKEZÖ \"OLASZ DRÁMAI SZOPRÁNRA\"-ÉS NEN MEKEGÖ \"BRAVÚRKOLORATÚRRA\" LETT KOMPONÁLVA!!!-még akkor sem, ha hözel 3 óra elteltévél a dramatico-nak hevesen trillázni is tudni kell-ergo, Miklósát nem csak egy fach, hanem fényévek választják el ettöl a szereptöl,...de ezt nevezhetjük \"porhintésnek a Nagyérdemü szemébe\" is... elöadom azt amihez közöm sincs, de mivel egy mutatós bravúráriát kitépek az alapvetö közegböl, hát Istenem, nem árt az a jó népnek, nem???!... Javaslom Miklósa Müvésznönek, ha már ezen az úton halad: ki ne hagyja a repertoárjából Verdi \"Nabucco\" c. operájából, Abigaille II. felv. nagyjelenetét-,ill. pardon kizárólag(!) annak zárócabalettá-ját,...elvégre ott is köpködni kell a koloratúrákat-de az megint csak más lapra tartozik MIRÖL SZÓL A TELJES SZEREP, netábn az opera!... A publikum majd megeszi ezt is nagykanállal! Amen!
...éppen ez (is) az amitöl bocs´ de hányingerem van: Miklósa szinte minden koncertjén \"nyomatja\" a Merce dilette-t\", vagyis ismertebb nevén \"Elena bolero-ját\" a \"Sziciliai vecsernyéböl\",...nos ez valóban egy vérbö, temperamentumos és igényes, de egyben hálás koloratúredtüd-DE(!)-és ez lenne a lényeg: a szerep összeségében egy VÉRBÖ, NAGY AMBITUSSAL RENDELKEZÖ \"OLASZ DRÁMAI SZOPRÁNRA\"-ÉS NEN MEKEGÖ \"BRAVÚRKOLORATÚRRA\" LETT KOMPONÁLVA!!!-még akkor sem, ha hözel 3 óra elteltévél a dramatico-nak hevesen trillázni is tudni kell-ergo, Miklósát nem csak egy fach, hanem fényévek választják el ettöl a szereptöl,...de ezt nevezhetjük \"porhintésnek a Nagyérdemü szemébe\" is... elöadom azt amihez közöm sincs, de mivel egy mutatós bravúráriát kitépek az alapvetö közegböl, hát Istenem, nem árt az a jó népnek, nem???!... Javaslom Miklósa Müvésznönek, ha már ezen az úton halad: ki ne hagyja a repertoárjából Verdi \"Nabucco\" c. operájából, Abigaille II. felv. nagyjelenetét-,ill. pardon kizárólag(!) annak zárócabalettá-ját,...elvégre ott is köpködni kell a koloratúrákat-de az megint csak más lapra tartozik MIRÖL SZÓL A TELJES SZEREP, netábn az opera!... A publikum majd megeszi ezt is nagykanállal! Amen!
