3029 dreboot 2005-11-15 17:12:05 [Válasz erre: 3028 Búbánat 2005-11-15 16:15:16]
A 153 előtt van a lutri,vagy után ?:-)
A 153 előtt van a lutri,vagy után ?:-)
3028 Búbánat 2005-11-15 16:15:16
Örömmel konstatálom, hogy a Nemzeti Filharmonikusok gondozásában megjelentetett 2005/2006 évi Koncert naptárban, amelynek címoldaláról Kocsis Zoltán képe tekint ránk, a 153.oldalán helyett kapott a \"café momus\" kompolyzenei portál önmagát bemutató kis ismertetője. Jó társaságba került: az előző és a következő oldalakon tbk. a Szerencsejáték Rt., a Ludwig Muzeum, a Nemzeti Táncszínház, a Vince Kiadó, a BMC Records, a Godot Galéria, az EMI, a Gramofon, a Bárka Színház, a Magyar Rádió, a Hangszer és Zene, a Warner Music Hungary, a Baltazar Színház és a Pesti Műsor reklámozza magát. Legyünk büszkék, hogy ilyen illusztris társaságban kapott helyet a mi fórumunk is!
Örömmel konstatálom, hogy a Nemzeti Filharmonikusok gondozásában megjelentetett 2005/2006 évi Koncert naptárban, amelynek címoldaláról Kocsis Zoltán képe tekint ránk, a 153.oldalán helyett kapott a \"café momus\" kompolyzenei portál önmagát bemutató kis ismertetője. Jó társaságba került: az előző és a következő oldalakon tbk. a Szerencsejáték Rt., a Ludwig Muzeum, a Nemzeti Táncszínház, a Vince Kiadó, a BMC Records, a Godot Galéria, az EMI, a Gramofon, a Bárka Színház, a Magyar Rádió, a Hangszer és Zene, a Warner Music Hungary, a Baltazar Színház és a Pesti Műsor reklámozza magát. Legyünk büszkék, hogy ilyen illusztris társaságban kapott helyet a mi fórumunk is!
3027 Búbánat 2005-11-15 13:50:02
Kedves „zesa”, kedves „csont”. Talán nem hangsúlyoztam ki eléggé, hogy nem azért mentem el a koncertre, hogy: - zenekritikát írjak Leonszkaja produkciójáról, - számoljam a melléütéseket és - zenetörténeti fejtegetésekbe bocsátkozzam a hallottak kapcsán. Azért mentem el a hangversenyre, mert adott volt a lehetőség: - egyszerre hallgathatom meg e három szonátát (nem Leonszkaja személye vonzott, akiről addig nem hallottam semmit), - Schubertet nagyon szeretem, - s eleve kíváncsi voltam az A-dúr szonátára az általam favorizált Három a kislányból visszaköszönő zenei emlékképek felidézése kapcsán. Tehát, azt hiszem, érthető, hogy nem a tárgyi pontosság számonkérése vezérelte gondolataimat (sem a művésznő játéka, sem a publikum mennyiségi és minőségi állapota tekintetében), amikor elragadtatva hallgattam a zongoramuzsikát, és elismerően értékeltem az orosz zongoraművésznő számomra ihletett, kisugárzóan szép Schubert-interpretációját. Az összbenyomásomat próbáltam visszaadni, amely igen pozitívan él bennem, és arról az elementáris hatásról írni, amely még most, pár nappal a koncert után is a hatalmában tart. Schubert géniusza a zenedarabokban újra és újra hírt ad magáról és Leonszkaja közvetítésével újra a felfedezés erejével hat. Minden más, így a stílus, a szófordulatok, amelyek – elismerem – néhol valóban túlzóak, azt tükrözik, ahogyan én a romantikához viszonyulok: lelkesen és végletesen. Sajnálom azokat, akik szigorúan ítélkeznek, akik folyton csak méricskélnek, akik a hibákat keresik, ezeket hangsúlyozzák ki, ahelyett, hogy átadnák magukat a zene szépségének, vonzásának, és az örömnek. És értékelnék, hogy egyáltalán módjuk nyílott arra, hogy ott lehettek és élvezhették a nagyszerűt, a felemelőt, a nagyon ritka és kivételes perceket, órákat, amelyeket egy imponálóan felkészült, tudatos, de egyben nagyon érzelmes lelkületű művésznő számukra, számunkra varázslatos hangulatot teremtve „tálcán” átnyújtott. Akinek ennyi kevés, az – még ha hivatásos kritikus is – kérdezem, minek, miért jár koncertekre? A fizetéséért, vagy hogy a nevét minél gyakrabban leírva láthassa a sajtóban, és gyönyörködhessen benne ő és famíliája? Én nem ezért járok koncertekre (sem), hanem, hogy a magam laikus módján átadjam magam valami földöntúli, megfoghatatlan gyönyörűségnek, amelynek szívesen rabja lennék örökké. Egyébként annak örülök, hogy más tekintetű megítéléseitek - amelyeket külön-külön felsoroltatok - visszaköszönnek és rímelnek az én mondanivalómra. Mindettől és mindenkitől függetlenül, Leonszkaja hallott teljesítménye előtt – továbbra is tartom – le a kalappal! Én bizony, földig hajolok előtte és varázsa előtt! Erre - az ellenkező véleményeknek is természetesen teret adva, és megengedve - a magam szuverén módján jogot formálok!
Kedves „zesa”, kedves „csont”. Talán nem hangsúlyoztam ki eléggé, hogy nem azért mentem el a koncertre, hogy: - zenekritikát írjak Leonszkaja produkciójáról, - számoljam a melléütéseket és - zenetörténeti fejtegetésekbe bocsátkozzam a hallottak kapcsán. Azért mentem el a hangversenyre, mert adott volt a lehetőség: - egyszerre hallgathatom meg e három szonátát (nem Leonszkaja személye vonzott, akiről addig nem hallottam semmit), - Schubertet nagyon szeretem, - s eleve kíváncsi voltam az A-dúr szonátára az általam favorizált Három a kislányból visszaköszönő zenei emlékképek felidézése kapcsán. Tehát, azt hiszem, érthető, hogy nem a tárgyi pontosság számonkérése vezérelte gondolataimat (sem a művésznő játéka, sem a publikum mennyiségi és minőségi állapota tekintetében), amikor elragadtatva hallgattam a zongoramuzsikát, és elismerően értékeltem az orosz zongoraművésznő számomra ihletett, kisugárzóan szép Schubert-interpretációját. Az összbenyomásomat próbáltam visszaadni, amely igen pozitívan él bennem, és arról az elementáris hatásról írni, amely még most, pár nappal a koncert után is a hatalmában tart. Schubert géniusza a zenedarabokban újra és újra hírt ad magáról és Leonszkaja közvetítésével újra a felfedezés erejével hat. Minden más, így a stílus, a szófordulatok, amelyek – elismerem – néhol valóban túlzóak, azt tükrözik, ahogyan én a romantikához viszonyulok: lelkesen és végletesen. Sajnálom azokat, akik szigorúan ítélkeznek, akik folyton csak méricskélnek, akik a hibákat keresik, ezeket hangsúlyozzák ki, ahelyett, hogy átadnák magukat a zene szépségének, vonzásának, és az örömnek. És értékelnék, hogy egyáltalán módjuk nyílott arra, hogy ott lehettek és élvezhették a nagyszerűt, a felemelőt, a nagyon ritka és kivételes perceket, órákat, amelyeket egy imponálóan felkészült, tudatos, de egyben nagyon érzelmes lelkületű művésznő számukra, számunkra varázslatos hangulatot teremtve „tálcán” átnyújtott. Akinek ennyi kevés, az – még ha hivatásos kritikus is – kérdezem, minek, miért jár koncertekre? A fizetéséért, vagy hogy a nevét minél gyakrabban leírva láthassa a sajtóban, és gyönyörködhessen benne ő és famíliája? Én nem ezért járok koncertekre (sem), hanem, hogy a magam laikus módján átadjam magam valami földöntúli, megfoghatatlan gyönyörűségnek, amelynek szívesen rabja lennék örökké. Egyébként annak örülök, hogy más tekintetű megítéléseitek - amelyeket külön-külön felsoroltatok - visszaköszönnek és rímelnek az én mondanivalómra. Mindettől és mindenkitől függetlenül, Leonszkaja hallott teljesítménye előtt – továbbra is tartom – le a kalappal! Én bizony, földig hajolok előtte és varázsa előtt! Erre - az ellenkező véleményeknek is természetesen teret adva, és megengedve - a magam szuverén módján jogot formálok!
3026 dreboot 2005-11-15 05:22:47 [Válasz erre: 3025 zesa 2005-11-15 00:15:13]
Csak tömören hogy ne Fáyon: \"Leon a Profi\"
Csak tömören hogy ne Fáyon: \"Leon a Profi\"
3025 zesa 2005-11-15 00:15:13 [Válasz erre: 3024 csont 2005-11-14 23:58:10]
Igen, a 70-es években volt. Egyébként én nem éreztem durvának, inkább azt mondtam, na milyen férfias! Mikrofonokat nem láttam, így hangfelvétel minden bizonnyal nem készült. Most már kíváncsi vagyok, mit mond majd Csengery, mit ír Fáy?
Igen, a 70-es években volt. Egyébként én nem éreztem durvának, inkább azt mondtam, na milyen férfias! Mikrofonokat nem láttam, így hangfelvétel minden bizonnyal nem készült. Most már kíváncsi vagyok, mit mond majd Csengery, mit ír Fáy?
3024 csont 2005-11-14 23:58:10
Most elbizonytalanodtam, és azt hiszem, az említett Brendel-koncert talán 77-ben volt. De nyilván utána lehet nézni valami szószedetben, vagy hol.
Most elbizonytalanodtam, és azt hiszem, az említett Brendel-koncert talán 77-ben volt. De nyilván utána lehet nézni valami szószedetben, vagy hol.
3023 csont 2005-11-14 23:54:54
Búbánatnak Tényleg ritkán játsszák egy koncerten mind a három szonátát. Emlékszem egyre, talán 1980-ban volt a Zeneakadémián, akkor Brendel nyomta le, ugyanebben a sorrendben, mint Leonszkaja. Csodálatos koncert volt, úgy rémlik, három ráadást adott, a Magyar dallamot és két Moment musicalt, ha jól emlékszem, a második és a harmadik darabot.
Búbánatnak Tényleg ritkán játsszák egy koncerten mind a három szonátát. Emlékszem egyre, talán 1980-ban volt a Zeneakadémián, akkor Brendel nyomta le, ugyanebben a sorrendben, mint Leonszkaja. Csodálatos koncert volt, úgy rémlik, három ráadást adott, a Magyar dallamot és két Moment musicalt, ha jól emlékszem, a második és a harmadik darabot.
3022 csont 2005-11-14 23:47:03 [Válasz erre: 3020 zesa 2005-11-14 23:41:18]
Igen, tényleg melléütések tucatjai és ráadásul más hangok, mint ami a kottában van, most már sajnálom, hogy nem vittem partitúrát, de hát az olyan sznob dolog. Akkor igazolni tudnám talán, hogy ki is hagyott ütemeket. Ez azért manapság túlzás, elvégre nem vagyunk Dohnányi korában. Az energikus játék nekem durva volt többnyire. Viszont rendkívül rokonszenves pódiumjelenség, ezt aláírom. És a Gesz-dúr impromtu szép volt ráadásként.
Igen, tényleg melléütések tucatjai és ráadásul más hangok, mint ami a kottában van, most már sajnálom, hogy nem vittem partitúrát, de hát az olyan sznob dolog. Akkor igazolni tudnám talán, hogy ki is hagyott ütemeket. Ez azért manapság túlzás, elvégre nem vagyunk Dohnányi korában. Az energikus játék nekem durva volt többnyire. Viszont rendkívül rokonszenves pódiumjelenség, ezt aláírom. És a Gesz-dúr impromtu szép volt ráadásként.
3021 csont 2005-11-14 23:43:56 [Válasz erre: 3019 zesa 2005-11-14 23:29:33]
Tényleg nem volr óriási siker. Az ma volt a Zeneakadémián. Leonszkaja lemezeihez és híréhez képest volt csalódás. Egy két szép megoldástól eltekintve (B-dúr szonáta második tétele pl.) többnyire kimondottan rosszul játszott, kihagyott ütemeket, improvizált, rengeteget ütött mellé, szinte alig volt rendesen kijátszotta futama. És ennyi druva, kimondottan csúnya hangot ritkán hallani. Pláne egy Schubert koncerten. Tavaly Szokolov játszotta a nagy A-dúr szonátát. Honfitárnője közelében sincs, sajnos. De nem baj, hiszen márciusban megint jön Szokolov.
Tényleg nem volr óriási siker. Az ma volt a Zeneakadémián. Leonszkaja lemezeihez és híréhez képest volt csalódás. Egy két szép megoldástól eltekintve (B-dúr szonáta második tétele pl.) többnyire kimondottan rosszul játszott, kihagyott ütemeket, improvizált, rengeteget ütött mellé, szinte alig volt rendesen kijátszotta futama. És ennyi druva, kimondottan csúnya hangot ritkán hallani. Pláne egy Schubert koncerten. Tavaly Szokolov játszotta a nagy A-dúr szonátát. Honfitárnője közelében sincs, sajnos. De nem baj, hiszen márciusban megint jön Szokolov.
3020 zesa 2005-11-14 23:41:18 [Válasz erre: 3018 csont 2005-11-14 23:14:10]
Amíg hosszasan fogalmaztam... csont, a melléütések engem is zavartak kicsit. Még pontosabban én abban sem voltam biztos, hogy melléütött, inkább csak némi bizonytalanságot éreztem, felmerült bennem, hogy tényleg ez van a kottában?? Ezen túl talán a pedálból volt sok nekem, de ez megintcsak egy fortepianós hangzást kedvelő alak megjegyzése... nem kell komolyan venni. Leonszkaja érdeme volt viszont az energikus, határozott, magabiztos játékmód, s nekem (ez ugyan nem zene) a természetes lénye is tetszett.
Amíg hosszasan fogalmaztam... csont, a melléütések engem is zavartak kicsit. Még pontosabban én abban sem voltam biztos, hogy melléütött, inkább csak némi bizonytalanságot éreztem, felmerült bennem, hogy tényleg ez van a kottában?? Ezen túl talán a pedálból volt sok nekem, de ez megintcsak egy fortepianós hangzást kedvelő alak megjegyzése... nem kell komolyan venni. Leonszkaja érdeme volt viszont az energikus, határozott, magabiztos játékmód, s nekem (ez ugyan nem zene) a természetes lénye is tetszett.
3019 zesa 2005-11-14 23:29:33 [Válasz erre: 3016 Búbánat 2005-11-14 10:19:29]
Búbánat, ezek szerint ott voltam... A \"beszámolómat\" is megírtam pár sorban, de nem ezen a honlapon. És valóban harmadik utasnak érzem magamat. Pontosabban a Ti \"végletetek\" között állónak. Csont rövid volt, az hogy csalódásról ír, feltételezem, nem önmagában történő csalódás, hanem Leonszkaja korábbi vagy lemezről ismert teljesítményének tükrében alkotott vélemény. A Te beszámolód pedig egy másik véglet, de nem az elragadtatottságod okán, hanem inkább stilisztikailag. Bevallom nekem nagyon idegen, de elfogadva, hogy igen koherens és talán Schuberttől sem áll messze (vagy mégis?) Tulajdonképpen apró hangsúlyokon érzem azt, hogy mondandód (számomra)nem eléggé tárgyszerű. Nem fogok mindenbe \"belekötni\" de néhány pontosítás részemről: azt írod: \"tegnap óriási sikerrel játszotta el...\" nos, szerintem a siker nem volt óriási, egyszerűen csak siker volt. A közönség már az első taps után elindult a ruhatár felé, összesen egy ráadás volt (ami nem kevés, de nem is sok) Leonszkaja még el sem hagyta a termet, amikor a taps igen gyorsan elhalt. Azt írod: \"majdnem zsúfolásig tele Nagytermében\" nos, most majdnem vagy zsúfolásig? A pontosítás kedvéért: a sorok kissé foghíjasak voltak, igaz a színpadon is volt két sor szék. (Az én értelmezésem szerint van a _teltház_, amikor minden szék foglalt, és van a _zsúfolt teltház_, amikor körben is ácsorognak az emberek.) Azt írod: \"helyet foglaló zenebarátok – köztük gyermekek is – elbűvölve hallgatták – hallgattuk - hallgattam azt a csodát\" Nos, tényleg láttam néhány iskoláskorú fiatalt a zongora közelében, sőt figyeltem is őket \"elragadtatatlan\" pillanataimban, és én éppen azt láttam, hogy nagy fegyelemmel de kissé unottan ücsörögtek, a második félidőben pedig már üresek voltak a székeik. A szünetbeli elvándorlás mértéke is nagyobb volt (szerintem) a szokásosnál. Többet nem idézek, mert elragadtatott mondataiddal nehéz lenne érdemben vitatkozni, nincs benne számomra megfogható tény. Hogy értsd: szerintem, ha a személyneveket kicserélnénk, az általad leírtakat bármelyik jó koncertre \"rá lehetne húzni\" - és senki nem venné észre... És végül: remélem a fenti soraimat nem fogod félreérteni, főleg nem a zongoristát illetően, hiszen Leonszkaja produkciójáról egyetlen rossz szót sem ejtettem. Nem adott rá okot.
Búbánat, ezek szerint ott voltam... A \"beszámolómat\" is megírtam pár sorban, de nem ezen a honlapon. És valóban harmadik utasnak érzem magamat. Pontosabban a Ti \"végletetek\" között állónak. Csont rövid volt, az hogy csalódásról ír, feltételezem, nem önmagában történő csalódás, hanem Leonszkaja korábbi vagy lemezről ismert teljesítményének tükrében alkotott vélemény. A Te beszámolód pedig egy másik véglet, de nem az elragadtatottságod okán, hanem inkább stilisztikailag. Bevallom nekem nagyon idegen, de elfogadva, hogy igen koherens és talán Schuberttől sem áll messze (vagy mégis?) Tulajdonképpen apró hangsúlyokon érzem azt, hogy mondandód (számomra)nem eléggé tárgyszerű. Nem fogok mindenbe \"belekötni\" de néhány pontosítás részemről: azt írod: \"tegnap óriási sikerrel játszotta el...\" nos, szerintem a siker nem volt óriási, egyszerűen csak siker volt. A közönség már az első taps után elindult a ruhatár felé, összesen egy ráadás volt (ami nem kevés, de nem is sok) Leonszkaja még el sem hagyta a termet, amikor a taps igen gyorsan elhalt. Azt írod: \"majdnem zsúfolásig tele Nagytermében\" nos, most majdnem vagy zsúfolásig? A pontosítás kedvéért: a sorok kissé foghíjasak voltak, igaz a színpadon is volt két sor szék. (Az én értelmezésem szerint van a _teltház_, amikor minden szék foglalt, és van a _zsúfolt teltház_, amikor körben is ácsorognak az emberek.) Azt írod: \"helyet foglaló zenebarátok – köztük gyermekek is – elbűvölve hallgatták – hallgattuk - hallgattam azt a csodát\" Nos, tényleg láttam néhány iskoláskorú fiatalt a zongora közelében, sőt figyeltem is őket \"elragadtatatlan\" pillanataimban, és én éppen azt láttam, hogy nagy fegyelemmel de kissé unottan ücsörögtek, a második félidőben pedig már üresek voltak a székeik. A szünetbeli elvándorlás mértéke is nagyobb volt (szerintem) a szokásosnál. Többet nem idézek, mert elragadtatott mondataiddal nehéz lenne érdemben vitatkozni, nincs benne számomra megfogható tény. Hogy értsd: szerintem, ha a személyneveket kicserélnénk, az általad leírtakat bármelyik jó koncertre \"rá lehetne húzni\" - és senki nem venné észre... És végül: remélem a fenti soraimat nem fogod félreérteni, főleg nem a zongoristát illetően, hiszen Leonszkaja produkciójáról egyetlen rossz szót sem ejtettem. Nem adott rá okot.
3018 csont 2005-11-14 23:14:10 [Válasz erre: 3013 Búbánat 2005-11-13 14:52:21]
Az egyik probléma az, hogy Leonszkaja hihetetlen mennyiségű melléütéssel játszott, egy évadra elegendővel. A többi bajról most nem beszélek, tartogatom, hátha lesz kis vita.
Az egyik probléma az, hogy Leonszkaja hihetetlen mennyiségű melléütéssel játszott, egy évadra elegendővel. A többi bajról most nem beszélek, tartogatom, hátha lesz kis vita.
3017 janomano 2005-11-14 22:36:34 [Válasz erre: 3013 Búbánat 2005-11-13 14:52:21]
Sokat játszott együtt Richterrel, ha jól tudom...
Sokat játszott együtt Richterrel, ha jól tudom...
3016 Búbánat 2005-11-14 10:19:29 [Válasz erre: 3015 zesa 2005-11-13 23:47:34]
Ezek szerint Te is ott voltál. Bizonyára már írod a beszámolódat. Ez akkor olyan harmadik utas megközelítés lesz, Mellesleg, a koncert kezdete előtt a Koncertiroda képviselője tett egy fontos bejelentést, ami egyébként már ki volt plakátozva az előcsarnokban: Kocsis Zoltán balkezének betegsége miatt az összes meghirdetett koncertjét - így a külföldi koncertkörútját is - lemondta. Ez nem érinti azokat a koncertjeit, amelyeket ő maga vezényel.
Ezek szerint Te is ott voltál. Bizonyára már írod a beszámolódat. Ez akkor olyan harmadik utas megközelítés lesz, Mellesleg, a koncert kezdete előtt a Koncertiroda képviselője tett egy fontos bejelentést, ami egyébként már ki volt plakátozva az előcsarnokban: Kocsis Zoltán balkezének betegsége miatt az összes meghirdetett koncertjét - így a külföldi koncertkörútját is - lemondta. Ez nem érinti azokat a koncertjeit, amelyeket ő maga vezényel.
3015 zesa 2005-11-13 23:47:34 [Válasz erre: 3012 csont 2005-11-13 14:44:39]
csont, Búbánat, ugyanazon a koncerten voltunk? :-)
csont, Búbánat, ugyanazon a koncerten voltunk? :-)
3014 Bice-bóca 2005-11-13 22:43:46 [Válasz erre: 3012 csont 2005-11-13 14:44:39]
Mákja van ennek a Schubert gyereknek, hogy még a csontnak is elnyerte tetszését!
Mákja van ennek a Schubert gyereknek, hogy még a csontnak is elnyerte tetszését!
3013 Búbánat 2005-11-13 14:52:21 [Válasz erre: 3012 csont 2005-11-13 14:44:39]
„Rózsa, liliom, én csöpp virágom, férfi, milliom, vár a világon, vár rád valaki, az majd leszakít, csak ne sírjál, csitt-csitt, nem hervadsz el itt. „ Ezt a verset Harsányi Zsolt írta, pontosabban az eredeti német librettóból fordította így, a hozzávaló zenéről Berté Henrik gondoskodott. DE!!! Schubert álmában sem gondolta volna, hogy a XX. század elején felbukkan a horizonton egy monarchiabeli magyar komponista, aki kedvet kap az ő életét a saját kompozícióinak darabjaiból összeszedve, felhasználva eredeti motívumokat, dallamtöredékeket és azokat összegyúrva egy daljátékban feldolgozni, megkomponálni. Bárhogy is történt, elkészült A három a kislány című világsiker, benne többek között az a duett, amelyet Schobert báró énekel vigasztalásul Médi kisasszonynak, aki egy félreértés miatt, azt hiszi, hogy Schubert egy másik lány, egyik nővérkéje miatt nem viszonozza iránta táplált rajongását, szerelmét, és ebből kifolyólag bosszúból elfogadja Schubert barátjának előbb vigasztaló szavait, majd a felkínált karját és szívét… Mindez onnan jutott az eszembe, és írtam most le, hogy tegnap óriási sikerrel játszotta el a Zeneakadémia majdnem zsúfolásig tele Nagytermében az orosz zongoraművésznő, Elizaveta Leonskaya Franz Schubert három utolsó zongoraszonátáját, köztük azt az A-dúr (D-959) kompozíciót, amelynek negyedik Rondó: Allegretto tétele fő dallamát (amelyet aztán oly” zseniálisan variál a darabban a szerző) majd száz évvel később „beépítette” , áthangszerelte Berté Henrik a daljátékának duettjéhez. Döbbenetes élmény volt számomra egymás után végighallgatni ezt a három szonátát: az említett középső darabot megelőzte a c-moll (D 958), illetve követte szünet után az utolsó, a B-dúr (D-960). Szinte hihetetlen, hogy Schubert megfeszített tempóban dolgozva mind a három szonátát alig egy hónap alatt, szeptemberben komponálta, alig másfél hónappal halála előtt! Döbbenetes! A földszinti nézőtéren, az emeleten (erkélyen), valamint az orgona-karzaton, de a pódiumom, a zongora körül elhelyezett széksorokon helyet foglaló zenebarátok – köztük gyermekek is – elbűvölve hallgatták – hallgattuk - hallgattam azt a csodát, ahogyan a nagy osztrák komponista hattyú-darabjainak ihletett tolmácsolásával a kiváló orosz zongoraművésznő elbűvölt mindenkit. Ebben az interpretációban minden benne volt, amit Schubert e három zongoraszonátájába megálmodott, vele elmondani, kifejezni akart: vihar, komorság, fájdalom, szomorúság, reménytelenség, lemondás, illetve a vágy, a bensőséges érzelmek, a szerelem, a barátság, a természetfestés, a bizakodás, a derű. Nem lehet szavakba ölteni, amit zongorajátékával bemutatott nekünk ez a számomra eddig ismeretlen művésznő; amit ezen az estén, közel két és félórába sűrítve kiadott magából, bámulatra méltó teljesítmény: hol elmerült a lírába, hol szinte sistergett a dráma, feszültek az indulatok, hallottam már ezeket a darabokat steril, lemezfelvételekről, hallottam külön-külön koncerteken bemutatva, de most először volt alkalmam, hogy élő előadásban élvezhessem egyszerre a három remekművet. Köszönet érte a káprázatos, virtuóz technikáját is bemutató Elizaveta Leonskayának, aki szinte nem evilági lényként, nem a földön járva, hanem az égbe röpítve magát és vele együtt minket – olykor belefúrva magát hangszerébe - , megidézte nekünk Schubert szellemét, annak vívódását, a bensejében forrongó indulatokat; ahogyan mindezt zongorajátékával kifejezte, nagyon kevesek értik és tudják úgy interpretálni, mint ő.: előadásából kihallottuk az áradó vad szenvedélyeket, a komor gondolatokat éppúgy, mint másik végletként, az elismerésre, a szeretetre, a békességre vágyó, vágyódó zeneköltő álmodozó, ábrándos gondolatait az életről, természetről, halálról. Patetikusan fogalmazva, az igen temperamentumosan, szuggesztíven játszó zongoraművésznő elérte célját: hallgatósága megismerhette a három utolsó szonátából magát a zseniális zeneszeretőt, mi foglalkoztatta őt műveiben, amikor ezeket komponálta, és megmutatta azt is mi az igazi alázat, az igazi hódolat, az igazi tisztelet, kerülve a látszatát is a lábhoz való odatérdelésnek, az indokolatlan (fel)magasztalásnak. Érzésem szerint tegnap este Leonskaya önmagát adta nekünk, hallgatóságának, Schubert pusztán eszköz volt a szívében és kezében; a maga közel négy évtizedes szakmai tapasztalatával és saját kora viszonyait meg-és felismerve, Schubert művein keresztül valami mást és többet akart nekünk átadni annál, nem gyönyörködtetni akart bennünket, hanem elgondolkodtatni az örökérvényű igazságokról, törvényekről: az öntörvényű művészetével, a tegnap esti játékával talán ezt (is) megpróbálta belénk szuggerálni is. Ennek realitását azt hiszem képességeivel, igyekezetével fényesen bebizonyította; Schubert lelke bennünk is ott ragyog, kicsit nagyobb odafigyeléssel legyünk a bensőnkben rejtőző és onnan kikívánkozó szépség iránt. Ne szégyelljük érzelmeinket, és ne féljünk a bennünk lakozó jót előhívni. Ne az agy uralkodjon, hanem a szív. Legyen számunkra ez a tegnapi koncert – és Leonskaya - üzenete. Aki „csak” Schubertet meg önmagát adta nekünk – a tomboló taps és a ráadásként adott Schubert-darab azt jelenthette számára, hogy igyekezete nem talált süket fülekre, valami csírát, magot elültetett a jelenlevők bensejébe. Már ezért is megérte, hogy gyermekkoromban A három a kislányt megismertem és megszerettem. Pedig akkor még számomra többet jelentett Berté, mint Schubert - Elizaveta Leonskayáról nem is beszélve…
„Rózsa, liliom, én csöpp virágom, férfi, milliom, vár a világon, vár rád valaki, az majd leszakít, csak ne sírjál, csitt-csitt, nem hervadsz el itt. „ Ezt a verset Harsányi Zsolt írta, pontosabban az eredeti német librettóból fordította így, a hozzávaló zenéről Berté Henrik gondoskodott. DE!!! Schubert álmában sem gondolta volna, hogy a XX. század elején felbukkan a horizonton egy monarchiabeli magyar komponista, aki kedvet kap az ő életét a saját kompozícióinak darabjaiból összeszedve, felhasználva eredeti motívumokat, dallamtöredékeket és azokat összegyúrva egy daljátékban feldolgozni, megkomponálni. Bárhogy is történt, elkészült A három a kislány című világsiker, benne többek között az a duett, amelyet Schobert báró énekel vigasztalásul Médi kisasszonynak, aki egy félreértés miatt, azt hiszi, hogy Schubert egy másik lány, egyik nővérkéje miatt nem viszonozza iránta táplált rajongását, szerelmét, és ebből kifolyólag bosszúból elfogadja Schubert barátjának előbb vigasztaló szavait, majd a felkínált karját és szívét… Mindez onnan jutott az eszembe, és írtam most le, hogy tegnap óriási sikerrel játszotta el a Zeneakadémia majdnem zsúfolásig tele Nagytermében az orosz zongoraművésznő, Elizaveta Leonskaya Franz Schubert három utolsó zongoraszonátáját, köztük azt az A-dúr (D-959) kompozíciót, amelynek negyedik Rondó: Allegretto tétele fő dallamát (amelyet aztán oly” zseniálisan variál a darabban a szerző) majd száz évvel később „beépítette” , áthangszerelte Berté Henrik a daljátékának duettjéhez. Döbbenetes élmény volt számomra egymás után végighallgatni ezt a három szonátát: az említett középső darabot megelőzte a c-moll (D 958), illetve követte szünet után az utolsó, a B-dúr (D-960). Szinte hihetetlen, hogy Schubert megfeszített tempóban dolgozva mind a három szonátát alig egy hónap alatt, szeptemberben komponálta, alig másfél hónappal halála előtt! Döbbenetes! A földszinti nézőtéren, az emeleten (erkélyen), valamint az orgona-karzaton, de a pódiumom, a zongora körül elhelyezett széksorokon helyet foglaló zenebarátok – köztük gyermekek is – elbűvölve hallgatták – hallgattuk - hallgattam azt a csodát, ahogyan a nagy osztrák komponista hattyú-darabjainak ihletett tolmácsolásával a kiváló orosz zongoraművésznő elbűvölt mindenkit. Ebben az interpretációban minden benne volt, amit Schubert e három zongoraszonátájába megálmodott, vele elmondani, kifejezni akart: vihar, komorság, fájdalom, szomorúság, reménytelenség, lemondás, illetve a vágy, a bensőséges érzelmek, a szerelem, a barátság, a természetfestés, a bizakodás, a derű. Nem lehet szavakba ölteni, amit zongorajátékával bemutatott nekünk ez a számomra eddig ismeretlen művésznő; amit ezen az estén, közel két és félórába sűrítve kiadott magából, bámulatra méltó teljesítmény: hol elmerült a lírába, hol szinte sistergett a dráma, feszültek az indulatok, hallottam már ezeket a darabokat steril, lemezfelvételekről, hallottam külön-külön koncerteken bemutatva, de most először volt alkalmam, hogy élő előadásban élvezhessem egyszerre a három remekművet. Köszönet érte a káprázatos, virtuóz technikáját is bemutató Elizaveta Leonskayának, aki szinte nem evilági lényként, nem a földön járva, hanem az égbe röpítve magát és vele együtt minket – olykor belefúrva magát hangszerébe - , megidézte nekünk Schubert szellemét, annak vívódását, a bensejében forrongó indulatokat; ahogyan mindezt zongorajátékával kifejezte, nagyon kevesek értik és tudják úgy interpretálni, mint ő.: előadásából kihallottuk az áradó vad szenvedélyeket, a komor gondolatokat éppúgy, mint másik végletként, az elismerésre, a szeretetre, a békességre vágyó, vágyódó zeneköltő álmodozó, ábrándos gondolatait az életről, természetről, halálról. Patetikusan fogalmazva, az igen temperamentumosan, szuggesztíven játszó zongoraművésznő elérte célját: hallgatósága megismerhette a három utolsó szonátából magát a zseniális zeneszeretőt, mi foglalkoztatta őt műveiben, amikor ezeket komponálta, és megmutatta azt is mi az igazi alázat, az igazi hódolat, az igazi tisztelet, kerülve a látszatát is a lábhoz való odatérdelésnek, az indokolatlan (fel)magasztalásnak. Érzésem szerint tegnap este Leonskaya önmagát adta nekünk, hallgatóságának, Schubert pusztán eszköz volt a szívében és kezében; a maga közel négy évtizedes szakmai tapasztalatával és saját kora viszonyait meg-és felismerve, Schubert művein keresztül valami mást és többet akart nekünk átadni annál, nem gyönyörködtetni akart bennünket, hanem elgondolkodtatni az örökérvényű igazságokról, törvényekről: az öntörvényű művészetével, a tegnap esti játékával talán ezt (is) megpróbálta belénk szuggerálni is. Ennek realitását azt hiszem képességeivel, igyekezetével fényesen bebizonyította; Schubert lelke bennünk is ott ragyog, kicsit nagyobb odafigyeléssel legyünk a bensőnkben rejtőző és onnan kikívánkozó szépség iránt. Ne szégyelljük érzelmeinket, és ne féljünk a bennünk lakozó jót előhívni. Ne az agy uralkodjon, hanem a szív. Legyen számunkra ez a tegnapi koncert – és Leonskaya - üzenete. Aki „csak” Schubertet meg önmagát adta nekünk – a tomboló taps és a ráadásként adott Schubert-darab azt jelenthette számára, hogy igyekezete nem talált süket fülekre, valami csírát, magot elültetett a jelenlevők bensejébe. Már ezért is megérte, hogy gyermekkoromban A három a kislányt megismertem és megszerettem. Pedig akkor még számomra többet jelentett Berté, mint Schubert - Elizaveta Leonskayáról nem is beszélve…
3012 csont 2005-11-13 14:44:39 [Válasz erre: 3011 daunerni 2005-11-13 00:33:47]
Az eseményt megtartották. Mindamellett Leonszkaja komoly csalódást okozott. Schubert nem.
Az eseményt megtartották. Mindamellett Leonszkaja komoly csalódást okozott. Schubert nem.
3011 daunerni 2005-11-13 00:33:47 [Válasz erre: 3008 csont 2005-11-12 18:10:16]
Rendkívül sajnálom, forrásunk egyáltalán nem közölt időpontot, és a Művészetek Palotájának honlapja sem tüntette fel ezt az adatot. Mivel a Café Momus műsorajánlat adatbázisában a dátum-mező kötelezően kitöltendő, vagy így tudtuk feltüntetni a koncertet, vagy valami találomra választott időponttal - vagy sehogy. Emellett döntöttünk. Végtelenül sajnálom, hogy a szervezők nem tartották fontosnak a Café Momus rovatát a Leonszkaja-koncertről tájékoztatni, de remélem, hogy azért az eseményt megtartották. Ezúton is tisztelettel kérem Önöket, hogy ha bárkinek olyan hangversenyről van tudomása, amiről nekünk nincs, írjon nekünk bátran! Olvasóink nevében is hálásan köszönöm!
Rendkívül sajnálom, forrásunk egyáltalán nem közölt időpontot, és a Művészetek Palotájának honlapja sem tüntette fel ezt az adatot. Mivel a Café Momus műsorajánlat adatbázisában a dátum-mező kötelezően kitöltendő, vagy így tudtuk feltüntetni a koncertet, vagy valami találomra választott időponttal - vagy sehogy. Emellett döntöttünk. Végtelenül sajnálom, hogy a szervezők nem tartották fontosnak a Café Momus rovatát a Leonszkaja-koncertről tájékoztatni, de remélem, hogy azért az eseményt megtartották. Ezúton is tisztelettel kérem Önöket, hogy ha bárkinek olyan hangversenyről van tudomása, amiről nekünk nincs, írjon nekünk bátran! Olvasóink nevében is hálásan köszönöm!
3010 kapa 2005-11-12 20:54:29 [Válasz erre: 3009 Bice-bóca 2005-11-12 19:58:33]
Na, ez a nap is jól kezdődött. Egy Snétberger és egy anonym Leonszkaja. Kaja meg ithon semmi. Maradnak a Rómeo Sere(ge)i.
Na, ez a nap is jól kezdődött. Egy Snétberger és egy anonym Leonszkaja. Kaja meg ithon semmi. Maradnak a Rómeo Sere(ge)i.
3009 Bice-bóca 2005-11-12 19:58:33
Nem. Már az éjjel megvolt. /00:00 az a nap kezdete/ -:))
Nem. Már az éjjel megvolt. /00:00 az a nap kezdete/ -:))
3008 csont 2005-11-12 18:10:16
a mai Leonszkaja koncert miért nincs benne az ajánlóban? Elmarad? Gáz, mert van jegyem. Vagy csak szerkesztői trehányság? És a Snétberger koncert tényleg éjfélkor lesz?
a mai Leonszkaja koncert miért nincs benne az ajánlóban? Elmarad? Gáz, mert van jegyem. Vagy csak szerkesztői trehányság? És a Snétberger koncert tényleg éjfélkor lesz?
3007 Megén 2005-11-11 08:19:48
Az ember csak ül, mered a képernyőre egész nap, ábrándozik a napsütésről, ami kint van, - Mi itt a barlangban......, reggel is kapartuk a jeget a szélvédőről, sötétben indulunk, sötétben megyünk haza. Kavarjuk a számokat, közeledik az év vége, ilyenkor csak igazán mi mennyi, a mi hány? És akkor jön egy sugallat, tesz az ember egy kitérőt és beül hetvenedmagával az Óbudai Társaskörbe, és zenét hallgat. Tatabányai kamarazenekar, aki ugyan a Kis éji zene címén szinte ház körüli futóversenyt rendez szerenádozás közben, és szerintem Mendelssohn sem volt ennyire Umca-Umca! De jött egy Vonósszerenád és az este egész kellemesen fejeződött be. Igaz a prím pianoban nem az igazi, kicsit kásás a hangzása, de gondoljunk bele ilyen szépségek hallgatása nélkül milyen töppedt aggyal mentünk volna haza. És fél kilencre készen is voltunk. Hazafelé pedig a \"harmadik\" a Bartókon. Nem is szálltunk ki a kocsiból, ott ültünk még húsz percet, hogy megvárjuk a végét. Otthon meg ettünk egy jó kis sárgadinnyét! Ínyenc nap lett ez a végére!
Az ember csak ül, mered a képernyőre egész nap, ábrándozik a napsütésről, ami kint van, - Mi itt a barlangban......, reggel is kapartuk a jeget a szélvédőről, sötétben indulunk, sötétben megyünk haza. Kavarjuk a számokat, közeledik az év vége, ilyenkor csak igazán mi mennyi, a mi hány? És akkor jön egy sugallat, tesz az ember egy kitérőt és beül hetvenedmagával az Óbudai Társaskörbe, és zenét hallgat. Tatabányai kamarazenekar, aki ugyan a Kis éji zene címén szinte ház körüli futóversenyt rendez szerenádozás közben, és szerintem Mendelssohn sem volt ennyire Umca-Umca! De jött egy Vonósszerenád és az este egész kellemesen fejeződött be. Igaz a prím pianoban nem az igazi, kicsit kásás a hangzása, de gondoljunk bele ilyen szépségek hallgatása nélkül milyen töppedt aggyal mentünk volna haza. És fél kilencre készen is voltunk. Hazafelé pedig a \"harmadik\" a Bartókon. Nem is szálltunk ki a kocsiból, ott ültünk még húsz percet, hogy megvárjuk a végét. Otthon meg ettünk egy jó kis sárgadinnyét! Ínyenc nap lett ez a végére!
3006 dreboot 2005-11-10 14:55:07 [Válasz erre: 3005 Heiner Lajos 2005-11-10 07:20:43]
Pál,Paula,Paulaner (janó többet tud:-)
Pál,Paula,Paulaner (janó többet tud:-)
3005 Heiner Lajos 2005-11-10 07:20:43 [Válasz erre: 2990 Megén 2005-11-04 11:43:36]
Gut, besser, Gösser. Schwach, schwaecher, Schwechater.
Gut, besser, Gösser. Schwach, schwaecher, Schwechater.
3004 dreboot 2005-11-09 22:58:10 [Válasz erre: 2998 Der berühmte Träumeschmied 2005-11-04 18:57:00]
feladom:-)
feladom:-)
3003 dreboot 2005-11-04 22:45:12 [Válasz erre: 2998 Der berühmte Träumeschmied 2005-11-04 18:57:00]
Húúúúúú,most melyik billentyűt nyomjam? Az élet szép - énnékem magyarázzad !(?) Mennyi (impresszum) benyomás Érzem magam napközis gyurmának
Húúúúúú,most melyik billentyűt nyomjam? Az élet szép - énnékem magyarázzad !(?) Mennyi (impresszum) benyomás Érzem magam napközis gyurmának
3002 dreboot 2005-11-04 22:25:33 [Válasz erre: 2997 álmodó 2005-11-04 18:48:00]
Tiltakozom az informális bánásmód ellen,hogy a 2 reqwiem,nem lőn megemlítve a progromlistában:-(
Tiltakozom az informális bánásmód ellen,hogy a 2 reqwiem,nem lőn megemlítve a progromlistában:-(
3001 dreboot 2005-11-04 22:15:23 [Válasz erre: 2996 álmodó 2005-11-04 18:47:08]
Ilyenkor ürülök és neked címezve,regyúrkakadukálok:-)))
Ilyenkor ürülök és neked címezve,regyúrkakadukálok:-)))
3000 Der berühmte Träumeschmied 2005-11-04 18:58:01
3000
3000
2999 Der berühmte Träumeschmied 2005-11-04 18:57:24 [Válasz erre: 2996 álmodó 2005-11-04 18:47:08]
Nem kell érteni. Válaszolni kell neki. Ilyenkor örül, és külön neked címezve újabbakat ír.
Nem kell érteni. Válaszolni kell neki. Ilyenkor örül, és külön neked címezve újabbakat ír.
2998 Der berühmte Träumeschmied 2005-11-04 18:57:00 [Válasz erre: 2995 dreboot 2005-11-04 18:39:50]
Ougkli looak 1986 w awkr érfőq őq? asasasa fé... ?elwő ierfelsekf ef9 e4 qég_
Ougkli looak 1986 w awkr érfőq őq? asasasa fé... ?elwő ierfelsekf ef9 e4 qég_
2997 álmodó 2005-11-04 18:48:00 [Válasz erre: 2996 álmodó 2005-11-04 18:47:08]
Igaz, nem nekem írtad.
Igaz, nem nekem írtad.
2996 álmodó 2005-11-04 18:47:08 [Válasz erre: 2995 dreboot 2005-11-04 18:39:50]
Nem értem....., bocs.
Nem értem....., bocs.
2995 dreboot 2005-11-04 18:39:50
Tiltak ! Tiltak ! Teljesen (i)gazság várum infó nem van A 2 db req.-ről ? Virágéknál ég a világ ? Drága Schuszter Andi maragyon kapótafa nélkű ? Drága ! Hát a Lóherung Andris féle az + mié smafúúúúúúú de dühhh
Tiltak ! Tiltak ! Teljesen (i)gazság várum infó nem van A 2 db req.-ről ? Virágéknál ég a világ ? Drága Schuszter Andi maragyon kapótafa nélkű ? Drága ! Hát a Lóherung Andris féle az + mié smafúúúúúúú de dühhh
2993 Der berühmte Träumeschmied 2005-11-04 16:00:29 [Válasz erre: 2992 daunerni 2005-11-04 14:43:09]
A madarak, persze. Liberális... pfffrrr!!!
A madarak, persze. Liberális... pfffrrr!!!
2992 daunerni 2005-11-04 14:43:09 [Válasz erre: 2991 kapa 2005-11-04 14:39:29]
A vontakozó CD-t szívesen átveszik álruhás ügynökeink az Alba-Regia sörözőben. Különös ismertetőjelük: Sem szegfű, sem narancs nem lesz a gomblyukukba tűzve.
A vontakozó CD-t szívesen átveszik álruhás ügynökeink az Alba-Regia sörözőben. Különös ismertetőjelük: Sem szegfű, sem narancs nem lesz a gomblyukukba tűzve.
2991 kapa 2005-11-04 14:39:29 [Válasz erre: 2986 eccerű 2005-11-04 06:08:50]
A rákosborzasztói kelta népdalkör legújabb CD-jét szertném a t. szerk. figyelmébe ajánlani. Kérem írják meg postacímüket, hogy utánvéttel elküldhessük önöknek. Tisztelettel, kelt mint fent stb.
A rákosborzasztói kelta népdalkör legújabb CD-jét szertném a t. szerk. figyelmébe ajánlani. Kérem írják meg postacímüket, hogy utánvéttel elküldhessük önöknek. Tisztelettel, kelt mint fent stb.
2990 Megén 2005-11-04 11:43:36 [Válasz erre: 2989 Pan Broucek 2005-11-04 08:48:31]
Így van, ne feledjünk el beszélni a méltatlanul elfeledett malátáról, melyből oly méltó(ságteljes) italok készülnek, mint pld. a Gösser, ami meg az én kedvencem!
Így van, ne feledjünk el beszélni a méltatlanul elfeledett malátáról, melyből oly méltó(ságteljes) italok készülnek, mint pld. a Gösser, ami meg az én kedvencem!
2989 Pan Broucek 2005-11-04 08:48:31 [Válasz erre: 2988 Megén 2005-11-04 08:37:40]
De ha a cikket történetesen Heiner Lajos írta volna, akkor valószínűleg a [u]Malátáról[/u] értekezik bővebben.
De ha a cikket történetesen Heiner Lajos írta volna, akkor valószínűleg a [u]Malátáról[/u] értekezik bővebben.
2988 Megén 2005-11-04 08:37:40
Lehet, hogy nem lett volna méltán bizalmatlan, ha tudja, hogy Máltán született. De látszik, hogy méltatlanul volt bizalmatlan, így méltón elismerte, hogy Máltán, méltán elismerésre méltó tenor született.
Lehet, hogy nem lett volna méltán bizalmatlan, ha tudja, hogy Máltán született. De látszik, hogy méltatlanul volt bizalmatlan, így méltón elismerte, hogy Máltán, méltán elismerésre méltó tenor született.
2987 eccerű 2005-11-04 06:10:21 [Válasz erre: 2986 eccerű 2005-11-04 06:08:50]
Pontosabban nem a cikk irojarol gondolnank mit, hanem a megjegyzes tevojerol...
Pontosabban nem a cikk irojarol gondolnank mit, hanem a megjegyzes tevojerol...
2986 eccerű 2005-11-04 06:08:50 [Válasz erre: 2939 Heiner Lajos 2005-11-03 21:38:52]
Ha mar igy meg lettem tisztelve, hogy reakciora meltonak talaltattak soraim, akkor valaszolok is. Erteni ertem a cikket is, az erre vonatkozo hozzaszolast is, ecceru vagyok csak, nem ertelmi fogyatekos, raadasul Maltan is volt szerencsem jarni. Bovithetnem ekezeteim tarat is, de sokaig tartana egyenkent bekopizni őket. Ettol fuggetlenul fenntartom azt a velemenyemet, hogy a szuletes helye nem magyarazat semmire, ami utana tortenik, az a lenyeges. Ha valaki hasonlo cikket irt volna 1860 tajan Erkelrol, es hasonlo megjegyzest kapott volna - na igen, szegeny magyarnak szuletett - mit gondolnank a cikkirorol mostansag? (Bartok, Kodaly, Ligeti, Kurtag, stb.orszagaban) Az, hogy mit ir a CD-jere, es milyen az a CD, az egy mas dolog; manapsag mar a rakosborzasztoi kelta nepdalkor is kiadhat onallo cd-t. De nem attol lesz valaki jo vagy rossz, hogy hol szuletett. Ezt jobb helyeken f(oldr)aj(z)i eloiteletnek hijjak...
Ha mar igy meg lettem tisztelve, hogy reakciora meltonak talaltattak soraim, akkor valaszolok is. Erteni ertem a cikket is, az erre vonatkozo hozzaszolast is, ecceru vagyok csak, nem ertelmi fogyatekos, raadasul Maltan is volt szerencsem jarni. Bovithetnem ekezeteim tarat is, de sokaig tartana egyenkent bekopizni őket. Ettol fuggetlenul fenntartom azt a velemenyemet, hogy a szuletes helye nem magyarazat semmire, ami utana tortenik, az a lenyeges. Ha valaki hasonlo cikket irt volna 1860 tajan Erkelrol, es hasonlo megjegyzest kapott volna - na igen, szegeny magyarnak szuletett - mit gondolnank a cikkirorol mostansag? (Bartok, Kodaly, Ligeti, Kurtag, stb.orszagaban) Az, hogy mit ir a CD-jere, es milyen az a CD, az egy mas dolog; manapsag mar a rakosborzasztoi kelta nepdalkor is kiadhat onallo cd-t. De nem attol lesz valaki jo vagy rossz, hogy hol szuletett. Ezt jobb helyeken f(oldr)aj(z)i eloiteletnek hijjak...
2985 dreboot 2005-11-04 00:01:07 [Válasz erre: 2983 janomano 2005-11-03 23:59:08]
Rosszaz aki \"Berregő\" (Tv műsor)
Rosszaz aki \"Berregő\" (Tv műsor)
2984 dreboot 2005-11-03 23:59:46 [Válasz erre: 2981 janomano 2005-11-03 23:46:50]
Ha én rózsi volnék.. Attón mennék összébb S olyat kanyarásznék, Menne szerte násznép:-) Fittyet erre hánynék Mint \"szőkkenőszarvas\":-)
Ha én rózsi volnék.. Attón mennék összébb S olyat kanyarásznék, Menne szerte násznép:-) Fittyet erre hánynék Mint \"szőkkenőszarvas\":-)
2983 janomano 2005-11-03 23:59:08 [Válasz erre: 2982 dreboot 2005-11-03 23:49:01]
Mindig csak a huncutságok! :-) Lépek doktorom, holnap is nyergelni kell a delizsánszot...
Mindig csak a huncutságok! :-) Lépek doktorom, holnap is nyergelni kell a delizsánszot...
2982 dreboot 2005-11-03 23:49:01 [Válasz erre: 2975 janomano 2005-11-03 23:39:13]
Jólesne egy nedves sheet :-)
Jólesne egy nedves sheet :-)
2981 janomano 2005-11-03 23:46:50 [Válasz erre: 2978 dreboot 2005-11-03 23:44:36]
\"Fitty tegnap, fitty holnap.... Csak nehogy Fittyet hányjál...\" A Fitty-üdítő reklámszövege. (bocs!)
\"Fitty tegnap, fitty holnap.... Csak nehogy Fittyet hányjál...\" A Fitty-üdítő reklámszövege. (bocs!)
