212 macskás 2009-03-14 20:27:55 [Válasz erre: 210 eccerű 2005-06-28 00:46:21]
:) Nincs Kodály-módszer, nekünk is megmondták.
:) Nincs Kodály-módszer, nekünk is megmondták.
211 Énekkaros 2009-03-14 18:12:59
Kedves Énekkarosok! Szeretnék tőletek kérni hangszépítő gyakorlatokat a beénekléshez. Amire gondolok, pl.: d-r-m-f-sz-f-m-r d-m-sz-m-d. Miamama miamama mámémímómú. Stb. Nehezebb is lehet, amit pl. jobb énekkarokban szoktak használni a beénekléshez. Köszönöm, ha küldtök ilyeneket!
Kedves Énekkarosok! Szeretnék tőletek kérni hangszépítő gyakorlatokat a beénekléshez. Amire gondolok, pl.: d-r-m-f-sz-f-m-r d-m-sz-m-d. Miamama miamama mámémímómú. Stb. Nehezebb is lehet, amit pl. jobb énekkarokban szoktak használni a beénekléshez. Köszönöm, ha küldtök ilyeneket!
210 eccerű 2005-06-28 00:46:21 [Válasz erre: 209 Búbánat 2005-06-27 18:13:42]
Bocsánat, hogy megint negatív leszek, de ha már ez egy Kodály-módszer topic - és nem győzöm hangsúlyozni, hogy Kodálynak soha nem volt módszere, és ezt ő sem tagadta, sőt...; neki nemzetnevelő koncepciója volt, a módszertanhoz nem értett, lévén soha nem tanított gyermekeket - akkor azt meg kell említeni, hogy maga Szabó Dénes mondta - például azon a nyílt 7végén is, hogy amit ő csinál, az nem teljesen a Kodály-módszer. De kétségtelenül hatékonyan és jól megtanulják a növendékei a zeneműveket, és szeretik a zenét, ami a legfontosabb lenne.
Bocsánat, hogy megint negatív leszek, de ha már ez egy Kodály-módszer topic - és nem győzöm hangsúlyozni, hogy Kodálynak soha nem volt módszere, és ezt ő sem tagadta, sőt...; neki nemzetnevelő koncepciója volt, a módszertanhoz nem értett, lévén soha nem tanított gyermekeket - akkor azt meg kell említeni, hogy maga Szabó Dénes mondta - például azon a nyílt 7végén is, hogy amit ő csinál, az nem teljesen a Kodály-módszer. De kétségtelenül hatékonyan és jól megtanulják a növendékei a zeneműveket, és szeretik a zenét, ami a legfontosabb lenne.
209 Búbánat 2005-06-27 18:13:42
Harmincéves jubileumát ünnepelte az elmúlt hét végén a Magyar örökség díjas Cantemus Gyermekkórus, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola nemzetközileg elismert énekkara. Ebből az apropóból Kiss Eszter Veronika a szombati Magyar Nemzetben egy hosszú cikkben foglalkozik a kórussal és vezető karnagyával, Szabó Dénessel. Szabó Dénes kiáll a Kodály-módszer mellett, mint fogalmaz, filozófiáját támadhatatlannak tartja. „A központban az ember áll, bármilyen kicsi is. Kodály fontosnak tartja, hogy az éneklést korán kezdjék el a gyermekek, hogy ne szakadjanak ki abból a természetes közegből, amibe beleszülettek. A csecsemő amikor gagyogni, intonálni próbál. Aki elveszti ezt a természetes folyamatosságot, azt nagyon nehéz megtanítani énekelni. A filozófia másik fontos része, hogy a zenei és a művészi tápláléknak mindig a legjobbnak és legértékesebbnek kell lennie, fércáruval nem szabad a gyermeket nevelni. Egy magyar számára pedig a legautentikusabb zenei táplálék a magyar népdal, amely rengeteg vizsgán átment, amíg megmaradt, de ugyanilyen forrás a keresztény világ zenéje, a gregorián is” – mondja. Iskolájuk Nyílt hétvége a Cantemus műhelyében címmel a közelmúltban szakmai napokat tartott, amelyen számos hazai és külföldi zenepedagógus vett részt. „Sokan látogatnak ide, és megerősítették, hogy jól csináljuk, a Kodály módszer nagyon sikeres” – teszi hozzá a karnagy. „Valljuk, hogy a gondolkodásunkban a népdal, a tiszta forrás nagyon fontos” – fogalmaz Szabó Dénes. A kórus rengeteg Kodály-, Bartók-, Bárdos-népdalfeldolgozást énekel, ezeket egy magyar együttestől a külföldi versenyeken, koncerteken el is várják, emellett azonban autentikus, eredeti megformálásában is bemutatják a dallamokat a kórus tagjainak. Például családi bérletes hangversenysorozatukra Sebestyén Mártát és a Muzsikus együttest is meghívták. … Kérdésünkre, hogy hányan választották az egykor diákok közül a zenei pályát, a karnagy úr szomorú választ ad: pontos számot nem tud mondani, de sajnos egyre kevesebben mennek muzsikusnak. Ennek okát elsősorban abban látja, hogy az ének-zeneoktatás és a zenetanárok társadalmi presztízse nagyot esett. Úgy érzi, a zeneoktatással kapcsolatos döntéseknél a minisztérium nem kérdezi meg az illetékeseket, a tanárokat, s ezért az ügy rossz irányba halad, és sötét jövőt sejtet. - A harmincéves jubileum csak egy pillanat, hogy visszanézzünk, az élet természetesen nem áll meg, előre kell tekintenünk – folytatja Szabó Dénes… A Pro Musica Leánykar kedden indul egy hónapos japán turnéra, a Cantemus Gyermekkar pedig augusztusban az arezzoi kórusversenyen énekel majd. Akik egyik helyszínre sem utaztak, azokkal Barcelonába megyünk, ahol Cantemus-fesztivált rendeznek. Ennek a programnak az a lényege, hogy mi tanítjuk a résztvevőket és koncertezünk. A vegyes kar ősszel Angliába készül, és Litvániába is várnak minket – sorolja a meghívásokat Szabó Dénes. A kórus karácsonykor Svájcban lép fel, s az év végén jelenik meg a Hungarotonnál DVD-jük, amelynek anyagát nemrég vették fel a vállaji katolikus templomban.”
Harmincéves jubileumát ünnepelte az elmúlt hét végén a Magyar örökség díjas Cantemus Gyermekkórus, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola nemzetközileg elismert énekkara. Ebből az apropóból Kiss Eszter Veronika a szombati Magyar Nemzetben egy hosszú cikkben foglalkozik a kórussal és vezető karnagyával, Szabó Dénessel. Szabó Dénes kiáll a Kodály-módszer mellett, mint fogalmaz, filozófiáját támadhatatlannak tartja. „A központban az ember áll, bármilyen kicsi is. Kodály fontosnak tartja, hogy az éneklést korán kezdjék el a gyermekek, hogy ne szakadjanak ki abból a természetes közegből, amibe beleszülettek. A csecsemő amikor gagyogni, intonálni próbál. Aki elveszti ezt a természetes folyamatosságot, azt nagyon nehéz megtanítani énekelni. A filozófia másik fontos része, hogy a zenei és a művészi tápláléknak mindig a legjobbnak és legértékesebbnek kell lennie, fércáruval nem szabad a gyermeket nevelni. Egy magyar számára pedig a legautentikusabb zenei táplálék a magyar népdal, amely rengeteg vizsgán átment, amíg megmaradt, de ugyanilyen forrás a keresztény világ zenéje, a gregorián is” – mondja. Iskolájuk Nyílt hétvége a Cantemus műhelyében címmel a közelmúltban szakmai napokat tartott, amelyen számos hazai és külföldi zenepedagógus vett részt. „Sokan látogatnak ide, és megerősítették, hogy jól csináljuk, a Kodály módszer nagyon sikeres” – teszi hozzá a karnagy. „Valljuk, hogy a gondolkodásunkban a népdal, a tiszta forrás nagyon fontos” – fogalmaz Szabó Dénes. A kórus rengeteg Kodály-, Bartók-, Bárdos-népdalfeldolgozást énekel, ezeket egy magyar együttestől a külföldi versenyeken, koncerteken el is várják, emellett azonban autentikus, eredeti megformálásában is bemutatják a dallamokat a kórus tagjainak. Például családi bérletes hangversenysorozatukra Sebestyén Mártát és a Muzsikus együttest is meghívták. … Kérdésünkre, hogy hányan választották az egykor diákok közül a zenei pályát, a karnagy úr szomorú választ ad: pontos számot nem tud mondani, de sajnos egyre kevesebben mennek muzsikusnak. Ennek okát elsősorban abban látja, hogy az ének-zeneoktatás és a zenetanárok társadalmi presztízse nagyot esett. Úgy érzi, a zeneoktatással kapcsolatos döntéseknél a minisztérium nem kérdezi meg az illetékeseket, a tanárokat, s ezért az ügy rossz irányba halad, és sötét jövőt sejtet. - A harmincéves jubileum csak egy pillanat, hogy visszanézzünk, az élet természetesen nem áll meg, előre kell tekintenünk – folytatja Szabó Dénes… A Pro Musica Leánykar kedden indul egy hónapos japán turnéra, a Cantemus Gyermekkar pedig augusztusban az arezzoi kórusversenyen énekel majd. Akik egyik helyszínre sem utaztak, azokkal Barcelonába megyünk, ahol Cantemus-fesztivált rendeznek. Ennek a programnak az a lényege, hogy mi tanítjuk a résztvevőket és koncertezünk. A vegyes kar ősszel Angliába készül, és Litvániába is várnak minket – sorolja a meghívásokat Szabó Dénes. A kórus karácsonykor Svájcban lép fel, s az év végén jelenik meg a Hungarotonnál DVD-jük, amelynek anyagát nemrég vették fel a vállaji katolikus templomban.”
208 Búbánat 2005-01-07 11:47:07 [Válasz erre: 205 Búbánat 2005-01-06 10:25:26]
Forrai Katalin neve minden zenetanárnak, zenésznek és zenekedvelőnek ismerősen cseng, a rádióban az óvodások műsoráról és zenepedagógiai könyveiről alig akad, aki ne hallott volna. Munkásságával szinte mindenki találkozott, aki a magyar iskolarendszerben tanult, ugyanis művei meghatározták a magyar zeneoktatás irányvonalát. 78 életévéből több mint fél évszázadot a magas szintű zeneoktatásnak, az értékközvetítésnek szentelt, elsősorban a későbbi, felnőttkori zenei tudás megalapozásának, az óvodáskori ének-és zenetanításnak. Számtalan előadásával, bemutatójával hírnevet szerzett a Kodály-módszernek, s ezzel együtt az egész magyar zenei életnek, szerte az egész világon, Amerikától Ausztrálián át Japánig, valamint Európa szinte országában. Kodály Zoltán személyes útmutatását követte a tanításban, a zeneszeretetét generációk köszönhetik neki itthon és külföldön egyaránt: azok, aki tőle tanultak, s azok, akik kiválóan szerkesztett tankönyveit forgatták. Rengeteg elismerést kapott élete során, ezek közül kiemelkedik az Apáczai-díj, az Ifjúsági-díj, a Brunszvik Teréz-díj, a Kis Árpád-díj és az öt éve neki ítélt Budapestért díj. Forrai Katalin, a Magyar Zenei Tanács egykori elnöke, a Zenei Nevelés Nemzetközi Társaságának, az ISME-nek és a Nemzetközi Kodály Társaságnak az alelnöke, a számos díjjal jutalmazott zenepedagógus az új esztendőt már nem érhette meg. December 30-án elhunyt. Emléke azonban kitörölhetetlenül köztünk marad, munkája gyümölcse, a zeneoktatás terén elért eredményei, módszerei és tanítványai tovább éltetik. (Kiss, MN, 2004.01.04.)
Forrai Katalin neve minden zenetanárnak, zenésznek és zenekedvelőnek ismerősen cseng, a rádióban az óvodások műsoráról és zenepedagógiai könyveiről alig akad, aki ne hallott volna. Munkásságával szinte mindenki találkozott, aki a magyar iskolarendszerben tanult, ugyanis művei meghatározták a magyar zeneoktatás irányvonalát. 78 életévéből több mint fél évszázadot a magas szintű zeneoktatásnak, az értékközvetítésnek szentelt, elsősorban a későbbi, felnőttkori zenei tudás megalapozásának, az óvodáskori ének-és zenetanításnak. Számtalan előadásával, bemutatójával hírnevet szerzett a Kodály-módszernek, s ezzel együtt az egész magyar zenei életnek, szerte az egész világon, Amerikától Ausztrálián át Japánig, valamint Európa szinte országában. Kodály Zoltán személyes útmutatását követte a tanításban, a zeneszeretetét generációk köszönhetik neki itthon és külföldön egyaránt: azok, aki tőle tanultak, s azok, akik kiválóan szerkesztett tankönyveit forgatták. Rengeteg elismerést kapott élete során, ezek közül kiemelkedik az Apáczai-díj, az Ifjúsági-díj, a Brunszvik Teréz-díj, a Kis Árpád-díj és az öt éve neki ítélt Budapestért díj. Forrai Katalin, a Magyar Zenei Tanács egykori elnöke, a Zenei Nevelés Nemzetközi Társaságának, az ISME-nek és a Nemzetközi Kodály Társaságnak az alelnöke, a számos díjjal jutalmazott zenepedagógus az új esztendőt már nem érhette meg. December 30-án elhunyt. Emléke azonban kitörölhetetlenül köztünk marad, munkája gyümölcse, a zeneoktatás terén elért eredményei, módszerei és tanítványai tovább éltetik. (Kiss, MN, 2004.01.04.)
207 horószpók 2005-01-07 03:44:11
Nyilvános megkövetés! Elnézést kérek mindazoktól kiknek szójáték formájában,említést tettem a \"kodály módszer\" feltartott középsőujjas -kísérőmozdulatos ábrázolásáról! A fórumot olvasva olyan nagyszerű emberek nyilatkozatait látom,mint például Szőnyi Erzsébet,akinek \"munkásságát\" a szó szoros értelmében a hátamon cipeltem. Kodály Zoltán Tanár úr - alulnézetben, amúgy menkesz osztály környékin, nagyon diktátorosnak hatott,akinek hatalma volt a pártállam felett. A visszahozott 2 énekórára jól emlékszem, rettenetesen rühelltük,merd télleg sz.volt az énektanár. Alternatívaként viszont a nyugdíj közeli matektanár sikeredett,aki a nehezebb anyagok nekifutása után, laufként behozott az óráira egy lp jáccót és hagyta magát a matektémáról \"levezetni\" a diáktársak által.Eme fortély olyan jól sikerült hogy általa az osztály, igaz tanári seggedelemmel, részt vett egy-két operai előadáson,természetesen hallgatóként. Rigolettó, Falstaff így került be a hallókészletünkbe,ami kényszerprocc volt,akkor.Nos ez a tanár szokott volt \"kodályszerűen\"mutogatni,ami sokunkban megmaradt,bár az opera látogatási kényszer nagyon sokáig elmúlt és a komolyzenehallgatás is elhalt sokunknál, az osztály remekül teljesített matekból az év végén. Ide kívánkozik a 182-es bejegyés azon virágos mondata, amely a tánctanítást favorizálja.örömmel támogatom,egyben közölhetem van ilyen,(igaz csak alsótagozaton) ált. suli,ahol folyik néptánc óra a tankereten belül. A fogadtatása kétesélyes,de viszonylagos szunnyadási időt hagyva, zeneszeretetté lényegül át ebben biztos vagyok.
Nyilvános megkövetés! Elnézést kérek mindazoktól kiknek szójáték formájában,említést tettem a \"kodály módszer\" feltartott középsőujjas -kísérőmozdulatos ábrázolásáról! A fórumot olvasva olyan nagyszerű emberek nyilatkozatait látom,mint például Szőnyi Erzsébet,akinek \"munkásságát\" a szó szoros értelmében a hátamon cipeltem. Kodály Zoltán Tanár úr - alulnézetben, amúgy menkesz osztály környékin, nagyon diktátorosnak hatott,akinek hatalma volt a pártállam felett. A visszahozott 2 énekórára jól emlékszem, rettenetesen rühelltük,merd télleg sz.volt az énektanár. Alternatívaként viszont a nyugdíj közeli matektanár sikeredett,aki a nehezebb anyagok nekifutása után, laufként behozott az óráira egy lp jáccót és hagyta magát a matektémáról \"levezetni\" a diáktársak által.Eme fortély olyan jól sikerült hogy általa az osztály, igaz tanári seggedelemmel, részt vett egy-két operai előadáson,természetesen hallgatóként. Rigolettó, Falstaff így került be a hallókészletünkbe,ami kényszerprocc volt,akkor.Nos ez a tanár szokott volt \"kodályszerűen\"mutogatni,ami sokunkban megmaradt,bár az opera látogatási kényszer nagyon sokáig elmúlt és a komolyzenehallgatás is elhalt sokunknál, az osztály remekül teljesített matekból az év végén. Ide kívánkozik a 182-es bejegyés azon virágos mondata, amely a tánctanítást favorizálja.örömmel támogatom,egyben közölhetem van ilyen,(igaz csak alsótagozaton) ált. suli,ahol folyik néptánc óra a tankereten belül. A fogadtatása kétesélyes,de viszonylagos szunnyadási időt hagyva, zeneszeretetté lényegül át ebben biztos vagyok.
206 horószpók 2005-01-07 03:01:01 [Válasz erre: 205 Búbánat 2005-01-06 10:25:26]
Tényleg nagyon szomorú. érzelmileg fájdalom és részvét! Szerették akik ismerték. Mivel pedig a szomorú dolgoknak is van hozadéka, ime ismét mozdult a fórum, Forray Katalinnak köszönhetem (átvitt értelemben) a fórum ismeretét és végigolvasva azon csodálkozom,hogy a téma így \"lecsengett\"
Tényleg nagyon szomorú. érzelmileg fájdalom és részvét! Szerették akik ismerték. Mivel pedig a szomorú dolgoknak is van hozadéka, ime ismét mozdult a fórum, Forray Katalinnak köszönhetem (átvitt értelemben) a fórum ismeretét és végigolvasva azon csodálkozom,hogy a téma így \"lecsengett\"
205 Búbánat 2005-01-06 10:25:26
Szomorú hír. Forray Katalin az elmúlt év végén meghalt. A neves zenepedagógus Kodály-hoz, a kodályi gyökerekhez fűződő kapcsolata közismert volt. A Magyar Nemzet közölt róla nekrológot, amelyet később ismertetni fogok.
Szomorú hír. Forray Katalin az elmúlt év végén meghalt. A neves zenepedagógus Kodály-hoz, a kodályi gyökerekhez fűződő kapcsolata közismert volt. A Magyar Nemzet közölt róla nekrológot, amelyet később ismertetni fogok.
204 Búbánat 2004-12-20 20:34:06
A Magyar Örökség Díjat kapta meg posztumusz – mint arról értesülhettünk a médiából – többek között Andor Ilona zenepedagógus. Az alábbi cikkel rá emlékezik a Magyar Nemzet (2004, december 20.) „A magyar kóruséneklés legendás alakjáról, a posztumusz Magyar Örökség díjas Andor Ilonáról, kinek a neve összefonódik Kodály Zoltán személyiségével és tanítási módszerével, a nevét viselő kórus vezetője, B. Horváth Andrea beszélt lapunknak. A tanárnő diákként 1965-ben került az egykori katolikus Ranolder, akkor már Leöwey Klára nevét viselő gimnáziumba. Azon a nyáron szerepelt az iskola kórusa a híres albaraughi fesztiválon Kodály Zoltán ajánlására, aki tisztában volt Andor Ilona karizmatikus kisugárzásával, elmélyült keresztény hitével és gyermekszeretetével. Amikor a gyerekek – már úton Anglia felé – megtudták, hogy a magyar Himnusz mellett az angolt is el kell énekelniük, kétségbe estek. Kodály tanár úr egy papírszalvétára írta le a harmonizálást. Az első föllépésen már úgy énekelték, mintha világéletükben tudták volna. Akkor született a világhírű Kodály és Bartók kórusművei című Andor Ilona-lemez, amely Edison-díjat kapott. Kodály Zoltánt, Andor Ilonát és a kórust erős, magnetikus szálak fűzték össze. Ilona néni minden mondatában példaként idézte Kodályt, szakmai és erkölcsi etalonként – emlékezett B. Horváth Andrea. Az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kórusa Egyesület kilenc évvel ezelőtt alakult meg. 1995-ben, a Ranolder iskola százhúsz éves jubileumán B. Horváth Andreát, jelenleg a Fazekas Mihály Gimnázium tanárát megválasztották kórusvezetőnek. - Vannak köztünk nagymamák, a legfiatalabb kórustag a saját lányom – meséli a tanárnő. – Ezek a felnőtt emberek minden pénteken százhúsz percre újra gyerekké válnak. Ez az igazi csoda, ami talán még ennél a gyönyörű kitüntetésnél is többet ér. És arra is mérhetetlenül büszke vagyok, hogy most, amikor az ünnepség záróakkordjaként elénekeltük a Szózatot, szinte mindenki érezte, hogy a vezénylésben jelen volt Ilonka néni szelleme. Az, hogy Andor Ilona tanított bennünket, a sors különös ajándéka volt számunkra. Nekem ő úgy adta át a tudását, min tanya a gyermekének. Huszonharmadik éve tanítok a Fazekas Mihály Gimnáziumban. Tőle tanultam meg, hogy az ember akkor válik igaz pedagógussá, ha meg tanulja tisztelni a munkát, a tudást és a gyerekeket. \" /Pósa Zoltán/
A Magyar Örökség Díjat kapta meg posztumusz – mint arról értesülhettünk a médiából – többek között Andor Ilona zenepedagógus. Az alábbi cikkel rá emlékezik a Magyar Nemzet (2004, december 20.) „A magyar kóruséneklés legendás alakjáról, a posztumusz Magyar Örökség díjas Andor Ilonáról, kinek a neve összefonódik Kodály Zoltán személyiségével és tanítási módszerével, a nevét viselő kórus vezetője, B. Horváth Andrea beszélt lapunknak. A tanárnő diákként 1965-ben került az egykori katolikus Ranolder, akkor már Leöwey Klára nevét viselő gimnáziumba. Azon a nyáron szerepelt az iskola kórusa a híres albaraughi fesztiválon Kodály Zoltán ajánlására, aki tisztában volt Andor Ilona karizmatikus kisugárzásával, elmélyült keresztény hitével és gyermekszeretetével. Amikor a gyerekek – már úton Anglia felé – megtudták, hogy a magyar Himnusz mellett az angolt is el kell énekelniük, kétségbe estek. Kodály tanár úr egy papírszalvétára írta le a harmonizálást. Az első föllépésen már úgy énekelték, mintha világéletükben tudták volna. Akkor született a világhírű Kodály és Bartók kórusművei című Andor Ilona-lemez, amely Edison-díjat kapott. Kodály Zoltánt, Andor Ilonát és a kórust erős, magnetikus szálak fűzték össze. Ilona néni minden mondatában példaként idézte Kodályt, szakmai és erkölcsi etalonként – emlékezett B. Horváth Andrea. Az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kórusa Egyesület kilenc évvel ezelőtt alakult meg. 1995-ben, a Ranolder iskola százhúsz éves jubileumán B. Horváth Andreát, jelenleg a Fazekas Mihály Gimnázium tanárát megválasztották kórusvezetőnek. - Vannak köztünk nagymamák, a legfiatalabb kórustag a saját lányom – meséli a tanárnő. – Ezek a felnőtt emberek minden pénteken százhúsz percre újra gyerekké válnak. Ez az igazi csoda, ami talán még ennél a gyönyörű kitüntetésnél is többet ér. És arra is mérhetetlenül büszke vagyok, hogy most, amikor az ünnepség záróakkordjaként elénekeltük a Szózatot, szinte mindenki érezte, hogy a vezénylésben jelen volt Ilonka néni szelleme. Az, hogy Andor Ilona tanított bennünket, a sors különös ajándéka volt számunkra. Nekem ő úgy adta át a tudását, min tanya a gyermekének. Huszonharmadik éve tanítok a Fazekas Mihály Gimnáziumban. Tőle tanultam meg, hogy az ember akkor válik igaz pedagógussá, ha meg tanulja tisztelni a munkát, a tudást és a gyerekeket. \" /Pósa Zoltán/
203 Búbánat 2004-12-02 09:33:42
Sebestyén Márta: Gyakran találkozom emberekkel, akik bár sok nyelven beszélnek, mégis nehezen kommunikálnak. Meggyőződésem, hogy az énekkel, a zenével sokkal többet el lehet érni, mint a beszéddel. Az ember a japán császár előtt sem szorong, mert abban a négy-öt percben, amelyben énekelhet, egy kicsit össze tudja foglalni azt, amire nagyon büszke, amit szavakkal el sem tudna mondani. És látja, hogy célba ért az üzenet. Nekem ars poeticám lett Sütő András Kórémuzsika című novellája, amelyben így ír: „Aki nem tud énekelni, bizony, nagyon szegény ember, még ha tele van is forintokkal a ládája. Kodály és Bartók feltarisznyáz minket énekkel ezer esztendőre. Otthon, amidőn valamelyikünk hosszú és magányos útra indult, öregeink azt kérdezték: Jól felöltöztél-e? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal? Vagyis védelmet a sötétség, úti veszedelmek ellen. Azt mondanám én is, ne hagyjátok cserben az éneket.” A saját életemben is tapasztalom, mekkora erőt tud adni az ének ebben a furcsa XXI. Században, amelyben sokszor oly tanácstalan az ember. Amerikában mindenkinek három pszichológusa van, pedig lehet, hogy csak énekelnie kellene, hinni a dal közösségteremtő erejében.
Sebestyén Márta: Gyakran találkozom emberekkel, akik bár sok nyelven beszélnek, mégis nehezen kommunikálnak. Meggyőződésem, hogy az énekkel, a zenével sokkal többet el lehet érni, mint a beszéddel. Az ember a japán császár előtt sem szorong, mert abban a négy-öt percben, amelyben énekelhet, egy kicsit össze tudja foglalni azt, amire nagyon büszke, amit szavakkal el sem tudna mondani. És látja, hogy célba ért az üzenet. Nekem ars poeticám lett Sütő András Kórémuzsika című novellája, amelyben így ír: „Aki nem tud énekelni, bizony, nagyon szegény ember, még ha tele van is forintokkal a ládája. Kodály és Bartók feltarisznyáz minket énekkel ezer esztendőre. Otthon, amidőn valamelyikünk hosszú és magányos útra indult, öregeink azt kérdezték: Jól felöltöztél-e? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal? Vagyis védelmet a sötétség, úti veszedelmek ellen. Azt mondanám én is, ne hagyjátok cserben az éneket.” A saját életemben is tapasztalom, mekkora erőt tud adni az ének ebben a furcsa XXI. Században, amelyben sokszor oly tanácstalan az ember. Amerikában mindenkinek három pszichológusa van, pedig lehet, hogy csak énekelnie kellene, hinni a dal közösségteremtő erejében.
202 Búbánat 2004-12-01 15:55:07
Kósa Gábor: Az előző rendszerben az Országos Filharmónia több mint kétezer iskolai bérletes hangversenyt rendezett egy évben. Persze e beavató koncertek sikere nagyban múlott a helyi zenetanáron, hogy ő mennyire tudta felkészíteni a diákokat a zene befogadására. És bizony voltunk olyan helyen is, ahol a saját hangunkat nem hallottuk a közönségtől. Ma már nagyon nehéz effajta koncertekhez, sorozatokhoz támogatást találni, nehéz a gyerekeket rávenni arra, hogy elmenjenek egy komolyzenei hangversenyre. Magyar Nemzet: Szó esett már arról, hogy a művészetek, közöttük a zene ismerete, élvezete a harmonikus személyiség egyik ismérve, sőt újabban már a multik is felismerték, hogy jó vezető, tehát piacképes munkaerő csak a sokoldalúan képzett, kiművelt ember lehet. Emellett a zenei lobbinak önös érdeke is, hogy ne engedjen a követeléseiből, hiszen az ő piaca vész el, ha eltűnik a közönség a hangversenytermekből. Üres házaknak értelmetlen zenét írni és játszani. Kollár Éva: A kórusszene közönsége még meg van, hiszem ez a művészeti ág eleve nagyobb létszámú együtteseket vonultat fel, és kifejezésmódja nagyon személye, vonzza a közönséget. A kórusmuzsika azt is felemeli, aki hallgatja, és azt is, aki műveli. Jó lenne, ha a televízióműsor-szerkesztők ráébrednének arra, milyen képi lehetőségeket rejt az éneklő ember arca, milyen szép tud lenni, mennyi őszinte érzelmet tud közvetíteni. Néha egy zongorista vagy karmester arcán hosszan elidőznek a kamerák, hiszen öröm látni a szellemi alkotás létrejöttének kifejezéseit, amelyek az előadóművész arcán is megjelennek. Milyen változatos volna közelről is látni a sok átlelkesült arcot, amint egy lélegzetre, közös érzelmekre hangolva énekel! Nem tudom elhinni, hogy ennek ne lenne közönsége a képernyő előtt is. Kósa Gábor: A napokban ünnepeltük a Lorántffy-Kodály Ének-zenei Iskola ötvenéves jubileumát, ahol régi iskolatársaim többek között tőlem is bemutattak egy Ady-versre írt kórusművet, amelyet erre az alkalomra komponáltam. Felemelő volt látni, hogy az egykori diákok – akiknek a többsége nincs napi kapcsolatban a zenével – milyen színvonalon és odaadással énekeltek a zsúfolásig megtelt Zeneakadémián. Valamennyien úgy éreztük, hogy kivételes ünnep volt. Nem véletlen, hogy ez volt az első Budapesten létesített ének-zenei általános iskola, amely Kodály személyes irányításával jött létre. Az iskola diákjai az élet minden területén messze az átlag felett teljesítettek. Pár éve ezt az iskolát is meg akarták szüntetni, szerencsére a régi diákok, pedagógusok, szülők közös fellépésével sikerült megakadályoznunk.
Kósa Gábor: Az előző rendszerben az Országos Filharmónia több mint kétezer iskolai bérletes hangversenyt rendezett egy évben. Persze e beavató koncertek sikere nagyban múlott a helyi zenetanáron, hogy ő mennyire tudta felkészíteni a diákokat a zene befogadására. És bizony voltunk olyan helyen is, ahol a saját hangunkat nem hallottuk a közönségtől. Ma már nagyon nehéz effajta koncertekhez, sorozatokhoz támogatást találni, nehéz a gyerekeket rávenni arra, hogy elmenjenek egy komolyzenei hangversenyre. Magyar Nemzet: Szó esett már arról, hogy a művészetek, közöttük a zene ismerete, élvezete a harmonikus személyiség egyik ismérve, sőt újabban már a multik is felismerték, hogy jó vezető, tehát piacképes munkaerő csak a sokoldalúan képzett, kiművelt ember lehet. Emellett a zenei lobbinak önös érdeke is, hogy ne engedjen a követeléseiből, hiszen az ő piaca vész el, ha eltűnik a közönség a hangversenytermekből. Üres házaknak értelmetlen zenét írni és játszani. Kollár Éva: A kórusszene közönsége még meg van, hiszem ez a művészeti ág eleve nagyobb létszámú együtteseket vonultat fel, és kifejezésmódja nagyon személye, vonzza a közönséget. A kórusmuzsika azt is felemeli, aki hallgatja, és azt is, aki műveli. Jó lenne, ha a televízióműsor-szerkesztők ráébrednének arra, milyen képi lehetőségeket rejt az éneklő ember arca, milyen szép tud lenni, mennyi őszinte érzelmet tud közvetíteni. Néha egy zongorista vagy karmester arcán hosszan elidőznek a kamerák, hiszen öröm látni a szellemi alkotás létrejöttének kifejezéseit, amelyek az előadóművész arcán is megjelennek. Milyen változatos volna közelről is látni a sok átlelkesült arcot, amint egy lélegzetre, közös érzelmekre hangolva énekel! Nem tudom elhinni, hogy ennek ne lenne közönsége a képernyő előtt is. Kósa Gábor: A napokban ünnepeltük a Lorántffy-Kodály Ének-zenei Iskola ötvenéves jubileumát, ahol régi iskolatársaim többek között tőlem is bemutattak egy Ady-versre írt kórusművet, amelyet erre az alkalomra komponáltam. Felemelő volt látni, hogy az egykori diákok – akiknek a többsége nincs napi kapcsolatban a zenével – milyen színvonalon és odaadással énekeltek a zsúfolásig megtelt Zeneakadémián. Valamennyien úgy éreztük, hogy kivételes ünnep volt. Nem véletlen, hogy ez volt az első Budapesten létesített ének-zenei általános iskola, amely Kodály személyes irányításával jött létre. Az iskola diákjai az élet minden területén messze az átlag felett teljesítettek. Pár éve ezt az iskolát is meg akarták szüntetni, szerencsére a régi diákok, pedagógusok, szülők közös fellépésével sikerült megakadályoznunk.
201 eccerű 2004-11-30 16:51:00 [Válasz erre: 198 Búbánat 2004-11-30 12:41:43]
Szeretem az ilyen beszélgetéseket, 3 olyan ember, aki nem ált. iskolában tanít, és nem ének-zenét... Kollár Éva ma Magyarországon az az ember, aki a legtöbbet tehetne ezért az ügyért, hiszen a Zeneakadémia énektanár/karvezetés szakának a vezetője. Neki azonban karvezető kurzusokon, sőt legújabban karvezető versenyen (sic!) jár az esze. Ez lenne a helyes út???
Szeretem az ilyen beszélgetéseket, 3 olyan ember, aki nem ált. iskolában tanít, és nem ének-zenét... Kollár Éva ma Magyarországon az az ember, aki a legtöbbet tehetne ezért az ügyért, hiszen a Zeneakadémia énektanár/karvezetés szakának a vezetője. Neki azonban karvezető kurzusokon, sőt legújabban karvezető versenyen (sic!) jár az esze. Ez lenne a helyes út???
200 eccerű 2004-11-30 16:46:53 [Válasz erre: 196 Kuplung 2004-11-30 11:01:26]
Úgy tudom,hogy az Orff módszerben jelentős szerepet kap az improvizáció. Eredetileg a Kodályban is, más kérdés, hogy mi a mai gyakorlat. De mielőtt el akarjuk süllyeszteni ezt a módszert, előbb talán meg kéne ismerni - sok olyannak is aki tanítja, vagy azt hiszi, hogy eszerint tanít.
Úgy tudom,hogy az Orff módszerben jelentős szerepet kap az improvizáció. Eredetileg a Kodályban is, más kérdés, hogy mi a mai gyakorlat. De mielőtt el akarjuk süllyeszteni ezt a módszert, előbb talán meg kéne ismerni - sok olyannak is aki tanítja, vagy azt hiszi, hogy eszerint tanít.
199 kuplung 2004-11-30 12:45:07
A népnevelésről mégvalamit.Egyszer apám elküldte az örömóda mobilcsengőhangját egy munkatársának,mire az ilyet szól: -Valaki küldött ilyen hülye gyászzenét. 70 éves embertől hallottam olyanokat,hogy ő aztán nem hallgata Bartókot mert sz*r.Mindez mégcsak hagyján,de még itt is támadják a Kodály módszert (legalább egy értelmes érv elhangzana ellene). Szegény Kodálynak egy sikeres Mars expedíció kivitelezésére is nagyobb esélye lett volna,mint a nép megművelésére. Az elit kultúra része?Örüljünk neki!Legalább nem kell olyan emberekkel egy levegőt szívni az Operában,akikkel még egy villamoson sem utaznánk szívesen.
A népnevelésről mégvalamit.Egyszer apám elküldte az örömóda mobilcsengőhangját egy munkatársának,mire az ilyet szól: -Valaki küldött ilyen hülye gyászzenét. 70 éves embertől hallottam olyanokat,hogy ő aztán nem hallgata Bartókot mert sz*r.Mindez mégcsak hagyján,de még itt is támadják a Kodály módszert (legalább egy értelmes érv elhangzana ellene). Szegény Kodálynak egy sikeres Mars expedíció kivitelezésére is nagyobb esélye lett volna,mint a nép megművelésére. Az elit kultúra része?Örüljünk neki!Legalább nem kell olyan emberekkel egy levegőt szívni az Operában,akikkel még egy villamoson sem utaznánk szívesen.
198 Búbánat 2004-11-30 12:41:43
\"Fürdővízzel a gyereket\" – kerekasztal beszélgetés az ének-zene oktatásról /Magyar Nemzet, 2004. november 27./ Kollár Éva, Kósa Gábor és Sebestyén Márta fejtik ki véleményüket a kérdéskörről Hanthy Kinga és Fáy Zoltán újságírók moderátori kérdéseire. (Ebből a beszélgetésből már idéztem Kollár Éva szavait a Zene, ifjúság, jövő – fórumban) Kollár Éva (A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen az ének-zene tanári, karvezetés szak tanszékvezető egyetemi tanára. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke, a Magyar Kodály Társaság társelnöke, a budapesti Monteverdi kórus vezetője, Liszt-díjas karnagy): Kodály-módszernek tulajdonítják az ötvenes-hatvanas évek hazai zeneoktatásának nagyszerű eredményeit, amely nem egyszerűen módszer, hanem gyönyörű eszmerendszer is. Kodály az ókori filozófusok, a nagy európai gondolkodók véleményével egyezően alakította ki nevelési elveit. „Legyen a zene mindenkié!” Azt vallotta, hogy az ember személyisége akkor teljesedhet ki, ha a tanulás során megismeri az esztétikai értékeket, és megkapja a természetes művészi önkifejezés lehetőségét is. Az éneklés lehetősége minden gyermek számára adott. Emellett a háború utáni nehéz gazdasági körülmények között érthető módon könnyebben fejlődött az énekkari kultúra, mert ehhez nem kellett hangszer, vagyis elérhetőbb volt. (A hangszerhasználatra épülő Orff-módszer nálunk sokkal kevésbé lett volna megvalósítható.) Kósa Gábor (Zeneszerző, karmester, zongora-, orgona-, csembaló- ütőhangszeres előadóművész, zenepedagógus. Elsőként komponált Magyarországon zenét számítógép segítségével. Új hangrendszert alkotott. Ütős szólólemeze 1980-ban jelent meg, azóta különböző szerepkörökben több mint negyven lemezen muzsikált. Tanít a csepeli Fasang Árpád Zeneiskolában): A szegénység szerencse volt a szerencsétlenségben, mert az éneklés tartalmilag is sokkal gazdagabb, mint a hangszeres zenélés. Elfogadva az Orff-módszer előnyeit azt is látnunk kell, hogy dallamkincs tekintetében fényévnyi távolságra van a magyar népdalban rejlő lehetőségektől. Tegyük hozzá, hogy a harmincas évekre tehető a nemzeti öntudat erősödésének időszaka is, és különös módon az énekkultúra virágzása még az ötvenes években is meg tudta őrizni, át tudta menteni ezt a lelkületet. A kórusmozgalom veszélytelennek látszott a hatalom számára, és Kodály Zoltán megingathatatlan tekintélye is védelmet jelentett. Tudjuk, hogy Kodály adott esetben még Rákosival is szembe tudott helyezkedni. (Kollár Éva: pl. nem írt új magyar himnuszt, jóllehet, felkérték rá.) Kodály halála (1967) után a magyar zeneszerző-társadalom szabadulni szeretett volna Kodály hatásától, amelyet sokan elavultnak, provinciálisnak gondoltak. Időközben ugyanis Nyugat-Európában új módszerek és zeneszerzési technikák jelentek meg – kezdve a második bécsi iskolával -, mi pedig, mint már annyiszor, joggal érezhettük, több évtizednyire lemaradtunk a Nyugattól. Kodály hala után gyorsan próbáltuk behozni lemaradásunkat, így azonban a mosdóvízzel kiöntöttük a gyereket is. Ma már világosan látszik, hogy a népzenei nyelvezet és a műzenében kifejlődött dúr-moll tonalitás – amely minden európai kultúrkörben élő számára jól érthető, hiszen a zene ezért nem ismer határokat – nem váltható ki spekulatív elvekkel. Ez nem jelenti azt, hogy ezekkel a módszerekkel ne születtek volna remekművek! Abban az időben a szolmizálást is korszerűtlennek tartottuk, hiszen az elsősorban a hagyományos zenei környezetben eredményes. A szakma inkább az individuális zeneszerzői eredményekre figyel, s egyre kevésbé törődött a zeneoktatással
\"Fürdővízzel a gyereket\" – kerekasztal beszélgetés az ének-zene oktatásról /Magyar Nemzet, 2004. november 27./ Kollár Éva, Kósa Gábor és Sebestyén Márta fejtik ki véleményüket a kérdéskörről Hanthy Kinga és Fáy Zoltán újságírók moderátori kérdéseire. (Ebből a beszélgetésből már idéztem Kollár Éva szavait a Zene, ifjúság, jövő – fórumban) Kollár Éva (A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen az ének-zene tanári, karvezetés szak tanszékvezető egyetemi tanára. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke, a Magyar Kodály Társaság társelnöke, a budapesti Monteverdi kórus vezetője, Liszt-díjas karnagy): Kodály-módszernek tulajdonítják az ötvenes-hatvanas évek hazai zeneoktatásának nagyszerű eredményeit, amely nem egyszerűen módszer, hanem gyönyörű eszmerendszer is. Kodály az ókori filozófusok, a nagy európai gondolkodók véleményével egyezően alakította ki nevelési elveit. „Legyen a zene mindenkié!” Azt vallotta, hogy az ember személyisége akkor teljesedhet ki, ha a tanulás során megismeri az esztétikai értékeket, és megkapja a természetes művészi önkifejezés lehetőségét is. Az éneklés lehetősége minden gyermek számára adott. Emellett a háború utáni nehéz gazdasági körülmények között érthető módon könnyebben fejlődött az énekkari kultúra, mert ehhez nem kellett hangszer, vagyis elérhetőbb volt. (A hangszerhasználatra épülő Orff-módszer nálunk sokkal kevésbé lett volna megvalósítható.) Kósa Gábor (Zeneszerző, karmester, zongora-, orgona-, csembaló- ütőhangszeres előadóművész, zenepedagógus. Elsőként komponált Magyarországon zenét számítógép segítségével. Új hangrendszert alkotott. Ütős szólólemeze 1980-ban jelent meg, azóta különböző szerepkörökben több mint negyven lemezen muzsikált. Tanít a csepeli Fasang Árpád Zeneiskolában): A szegénység szerencse volt a szerencsétlenségben, mert az éneklés tartalmilag is sokkal gazdagabb, mint a hangszeres zenélés. Elfogadva az Orff-módszer előnyeit azt is látnunk kell, hogy dallamkincs tekintetében fényévnyi távolságra van a magyar népdalban rejlő lehetőségektől. Tegyük hozzá, hogy a harmincas évekre tehető a nemzeti öntudat erősödésének időszaka is, és különös módon az énekkultúra virágzása még az ötvenes években is meg tudta őrizni, át tudta menteni ezt a lelkületet. A kórusmozgalom veszélytelennek látszott a hatalom számára, és Kodály Zoltán megingathatatlan tekintélye is védelmet jelentett. Tudjuk, hogy Kodály adott esetben még Rákosival is szembe tudott helyezkedni. (Kollár Éva: pl. nem írt új magyar himnuszt, jóllehet, felkérték rá.) Kodály halála (1967) után a magyar zeneszerző-társadalom szabadulni szeretett volna Kodály hatásától, amelyet sokan elavultnak, provinciálisnak gondoltak. Időközben ugyanis Nyugat-Európában új módszerek és zeneszerzési technikák jelentek meg – kezdve a második bécsi iskolával -, mi pedig, mint már annyiszor, joggal érezhettük, több évtizednyire lemaradtunk a Nyugattól. Kodály hala után gyorsan próbáltuk behozni lemaradásunkat, így azonban a mosdóvízzel kiöntöttük a gyereket is. Ma már világosan látszik, hogy a népzenei nyelvezet és a műzenében kifejlődött dúr-moll tonalitás – amely minden európai kultúrkörben élő számára jól érthető, hiszen a zene ezért nem ismer határokat – nem váltható ki spekulatív elvekkel. Ez nem jelenti azt, hogy ezekkel a módszerekkel ne születtek volna remekművek! Abban az időben a szolmizálást is korszerűtlennek tartottuk, hiszen az elsősorban a hagyományos zenei környezetben eredményes. A szakma inkább az individuális zeneszerzői eredményekre figyel, s egyre kevésbé törődött a zeneoktatással
197 Kuplung 2004-11-30 11:10:04 [Válasz erre: 191 sphynx 2004-11-22 18:55:16]
Nagyon vicces:( Deha tudnád,hogy a legtöbb (valamirevaló) könnyűzenész micsoda tisztelettel és alázattal fordul a komolyzene felé,látván a zenészek elhivatottságát,küzdelmét,elméleti és technikai tudását(még akkor is,ha ezt kapják a képükbe,sokszor jogtalanul)biztos nem mondanál ilyeneket.
Nagyon vicces:( Deha tudnád,hogy a legtöbb (valamirevaló) könnyűzenész micsoda tisztelettel és alázattal fordul a komolyzene felé,látván a zenészek elhivatottságát,küzdelmét,elméleti és technikai tudását(még akkor is,ha ezt kapják a képükbe,sokszor jogtalanul)biztos nem mondanál ilyeneket.
196 Kuplung 2004-11-30 11:01:26 [Válasz erre: 194 eccerű 2004-11-30 01:33:34]
Úgy tudom,hogy az Orff módszerben jelentős szerepet kap az improvizáció.Engem márcsak azért is érdekel,mert az improvizáció az erősségem.Jelent meg erről valami könyv magyarul? Nekem semmi bajom a Kodály módszerrel.A zeneszerzéshez is nagy segítség,hiszen ennek segítségével azonnal papírra lehet vetni egy dallamot,motívumot,bármit,ami eszedbe jut,ugyanúgy,ahogy egy írástudó ember,egy gondolatot is azonnal le tud írni.Mondjuk a gyerekek szinte kivétel nélkül utálják a szolfézst.Ennek rengeteg más oka lehet,nem feltétlenül a Kodály módszer a hibás.De tényleg!Akkor találjon ki valaki jobb módszert.Talán Curchill mondta egyszer,hogy a demokrácia a legrosszabb társadalmi rendszer...az ezt megelőző összes redszert leszámítva.Nem lehet tökéletes redszer vagy módszer,mert nincsenek tökéletes emberek. Az általános iskolából tényleg mellőzni kéne mindenféle módszert.A zeneelméletbe csak annyira kéne belemenni,hogy annak segítségével elmagyarázzák,hogy ez miért művészi alkotás,az meg miért nem.Ez lenne manapság a legfontosabb,hogy ezt megértsék.
Úgy tudom,hogy az Orff módszerben jelentős szerepet kap az improvizáció.Engem márcsak azért is érdekel,mert az improvizáció az erősségem.Jelent meg erről valami könyv magyarul? Nekem semmi bajom a Kodály módszerrel.A zeneszerzéshez is nagy segítség,hiszen ennek segítségével azonnal papírra lehet vetni egy dallamot,motívumot,bármit,ami eszedbe jut,ugyanúgy,ahogy egy írástudó ember,egy gondolatot is azonnal le tud írni.Mondjuk a gyerekek szinte kivétel nélkül utálják a szolfézst.Ennek rengeteg más oka lehet,nem feltétlenül a Kodály módszer a hibás.De tényleg!Akkor találjon ki valaki jobb módszert.Talán Curchill mondta egyszer,hogy a demokrácia a legrosszabb társadalmi rendszer...az ezt megelőző összes redszert leszámítva.Nem lehet tökéletes redszer vagy módszer,mert nincsenek tökéletes emberek. Az általános iskolából tényleg mellőzni kéne mindenféle módszert.A zeneelméletbe csak annyira kéne belemenni,hogy annak segítségével elmagyarázzák,hogy ez miért művészi alkotás,az meg miért nem.Ez lenne manapság a legfontosabb,hogy ezt megértsék.
195 eccerű 2004-11-30 01:48:10
Egy Szőnyi E. interjú megfontolásra érdemes gondolatai. (www.168ora.hu) - Kodályt nemegyszer gyanúsították azzal, hogy behódolt az ötvenes-hatvanas években Rákosinak, Kádárnak. -A zenei nevelés érdekében az ördöggel is cimborált volna. Elsőrendű célja az volt, hogy a gyerekek minél több zenei műveltséget kaphassanak. A rendszer ebben partner volt; egyik célja - hogy a széles rétegek közelebb jussanak a kultúrához - szerencsésen egybeesett a kodályi programmal. Hogy ennek aztán mi volt az ára, arról sokat vitatkoztak. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy az ének-zenei általános iskolák indulhattak. - Volt-e határa Kodály kompromisszum-készségének? - Szó sem volt megalkuvásról, de kihasználta nemzetközi tekintélyét és összeköttetéseit. A 8. osztály heti második énekóráját például születésnapi ajándékul kérte. 1962-ben Kádár megkérdezte tőle, mit kíván; ő ezt kérte, s meg is kapta. - S vajon mit gondolna a mai helyzetről? - Annak idején nyugati szakemberek - amerikaiakat is beleértve - azért jöttek hozzánk tanulmányozni a zeneoktatást, mert azt értük el, amit elértünk. Ha eredményeinket föladjuk, nem tudom, később kitől fogjuk ellesni, hogyan kellene jól zenét oktatni. - Jól látom-e, hogy Kodály életművét ma a jobboldal inkább értékeli? - Az Antall- vagy Orbán-kormány idején sem volt jobb dolga az énekoktatásnak. Eddig egyik kormánynak sem jutott eszébe támogatni a zenei közoktatást. - A kultúra is \"mostohagyerek\", a zeneoktatás pedig annak csak egy szelete. Gondolhatják, elég volt kitüntetett szerepéből. - zene ma nem kap megfelelő helyet a közoktatásban; csak az elitkultúra része. Igaz, a zeneiskolai növendékek száma a rendszerváltás óta folyamatosan emelkedik. Ám Kodály nem ezért harcolt, hanem épp azért, hogy a zene mindenkié lehessen. - Mégis, nem lehet, hogy szinte erőltetett menetben akarták a zenét közkinccsé tenni? - Végül is nézőpont kérdése, hiszen a zene ma már mindenkié. Csakhogy milyen zene? A mindenféle zenés happeningek? Kodály más zenét szeretett volna mindenkiévé tenni, szerinte némely műfaj meg sem érdemli a zene nevet. - Időközben a zenei általános iskolák száma is a felére csökkent. - Hajszálon függ ma a létük. Működésüket régen rendelet szabályozta, ma pedig csak néhányuknak, többek közt a kecskeméti Kodálynak, a nyíregyházi és budapesti iskoláknak van engedélye arra, hogy egyáltalán használja a zenei általános nevet.
Egy Szőnyi E. interjú megfontolásra érdemes gondolatai. (www.168ora.hu) - Kodályt nemegyszer gyanúsították azzal, hogy behódolt az ötvenes-hatvanas években Rákosinak, Kádárnak. -A zenei nevelés érdekében az ördöggel is cimborált volna. Elsőrendű célja az volt, hogy a gyerekek minél több zenei műveltséget kaphassanak. A rendszer ebben partner volt; egyik célja - hogy a széles rétegek közelebb jussanak a kultúrához - szerencsésen egybeesett a kodályi programmal. Hogy ennek aztán mi volt az ára, arról sokat vitatkoztak. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy az ének-zenei általános iskolák indulhattak. - Volt-e határa Kodály kompromisszum-készségének? - Szó sem volt megalkuvásról, de kihasználta nemzetközi tekintélyét és összeköttetéseit. A 8. osztály heti második énekóráját például születésnapi ajándékul kérte. 1962-ben Kádár megkérdezte tőle, mit kíván; ő ezt kérte, s meg is kapta. - S vajon mit gondolna a mai helyzetről? - Annak idején nyugati szakemberek - amerikaiakat is beleértve - azért jöttek hozzánk tanulmányozni a zeneoktatást, mert azt értük el, amit elértünk. Ha eredményeinket föladjuk, nem tudom, később kitől fogjuk ellesni, hogyan kellene jól zenét oktatni. - Jól látom-e, hogy Kodály életművét ma a jobboldal inkább értékeli? - Az Antall- vagy Orbán-kormány idején sem volt jobb dolga az énekoktatásnak. Eddig egyik kormánynak sem jutott eszébe támogatni a zenei közoktatást. - A kultúra is \"mostohagyerek\", a zeneoktatás pedig annak csak egy szelete. Gondolhatják, elég volt kitüntetett szerepéből. - zene ma nem kap megfelelő helyet a közoktatásban; csak az elitkultúra része. Igaz, a zeneiskolai növendékek száma a rendszerváltás óta folyamatosan emelkedik. Ám Kodály nem ezért harcolt, hanem épp azért, hogy a zene mindenkié lehessen. - Mégis, nem lehet, hogy szinte erőltetett menetben akarták a zenét közkinccsé tenni? - Végül is nézőpont kérdése, hiszen a zene ma már mindenkié. Csakhogy milyen zene? A mindenféle zenés happeningek? Kodály más zenét szeretett volna mindenkiévé tenni, szerinte némely műfaj meg sem érdemli a zene nevet. - Időközben a zenei általános iskolák száma is a felére csökkent. - Hajszálon függ ma a létük. Működésüket régen rendelet szabályozta, ma pedig csak néhányuknak, többek közt a kecskeméti Kodálynak, a nyíregyházi és budapesti iskoláknak van engedélye arra, hogy egyáltalán használja a zenei általános nevet.
194 eccerű 2004-11-30 01:33:34 [Válasz erre: 151 Hangyász 2004-09-30 19:07:34]
A (nem)Kodály-módszer másik hátulütőjét abban látom, hogy a Kodály-maffia mindmáig sikeresen akadályozza meg bármilyen más zeneoktatási módszer hazai elterjedését. Jól tudom, fontos a zeneelmélet a hangszertanuláshoz; ám a tanulók mindent elkövetnek annak érdekében, hogy lógjanak a szolfézsórákról, nem annyira a tanárok, hanem a tananyag miatt. A \"maffia\" nem akadályoz meg semmit, hanem csak a saját karrierjét építgeti, és pozícióit félti. Nem tudom, milyen más módszernek kéne elterjedni, én a Suzukit és az Orffot ismerem viszonylag jobban: az előbbitől a jóisten mentsen meg, az utóbbi viszont szélhálmosság, eredetileg szellemileg sérült gyerekeknek szánt terápia volt. De hadd kérdezzek vissza: milyen módszer tudna hatékonyabban működni heti 1x45 percben??? A lógós diákokhoz csak annyit, hogy miért ne tennék, ha a főtárgy tanárok - tisztelet a kivételnek - még adják is alájuk a lovat?
A (nem)Kodály-módszer másik hátulütőjét abban látom, hogy a Kodály-maffia mindmáig sikeresen akadályozza meg bármilyen más zeneoktatási módszer hazai elterjedését. Jól tudom, fontos a zeneelmélet a hangszertanuláshoz; ám a tanulók mindent elkövetnek annak érdekében, hogy lógjanak a szolfézsórákról, nem annyira a tanárok, hanem a tananyag miatt. A \"maffia\" nem akadályoz meg semmit, hanem csak a saját karrierjét építgeti, és pozícióit félti. Nem tudom, milyen más módszernek kéne elterjedni, én a Suzukit és az Orffot ismerem viszonylag jobban: az előbbitől a jóisten mentsen meg, az utóbbi viszont szélhálmosság, eredetileg szellemileg sérült gyerekeknek szánt terápia volt. De hadd kérdezzek vissza: milyen módszer tudna hatékonyabban működni heti 1x45 percben??? A lógós diákokhoz csak annyit, hogy miért ne tennék, ha a főtárgy tanárok - tisztelet a kivételnek - még adják is alájuk a lovat?
193 Darer 2004-11-23 08:35:36 [Válasz erre: 180 daunerni 2004-10-31 11:40:28]
A világ van általános válságban. Hadd ne példálózzak.
A világ van általános válságban. Hadd ne példálózzak.
192 Megén 2004-11-23 08:22:01 [Válasz erre: 191 sphynx 2004-11-22 18:55:16]
A mostani 168 órában olvastam a Köröndről egy írást, természetesen Kodály is benne volt. Az író kisiskolásként minden nap arrafelé ment, hátha egyszer tud autogramot kérni. Egyszer eljött a nagy pillanat, de nem kapta meg az áhított autogramot. Nem tudta a kézjelek alapján leszolmizálni az adott népdalt. Ez érdekes, mert abban az időben nagyon ment a \"mutogatás\". Annyira bennem ragadt, hogy még ma is megpróbálkoznék vele, ha maga Kodály kérne.
A mostani 168 órában olvastam a Köröndről egy írást, természetesen Kodály is benne volt. Az író kisiskolásként minden nap arrafelé ment, hátha egyszer tud autogramot kérni. Egyszer eljött a nagy pillanat, de nem kapta meg az áhított autogramot. Nem tudta a kézjelek alapján leszolmizálni az adott népdalt. Ez érdekes, mert abban az időben nagyon ment a \"mutogatás\". Annyira bennem ragadt, hogy még ma is megpróbálkoznék vele, ha maga Kodály kérne.
191 sphynx 2004-11-22 18:55:16
Be kell tiltani a könnyüzenét törvényileg! (kiv. Zámbó Jimmy)
Be kell tiltani a könnyüzenét törvényileg! (kiv. Zámbó Jimmy)
190 Pantera 2004-11-22 14:38:26 [Válasz erre: 189 berlioz 2004-11-22 12:49:37]
Hát lehet,hogy nagy baromságokat hordok össze.Kár,hogy Sphynx a következő hozzászólásával rögtön igazolta is.Biztos ő is egy nagy barom.Az a baj itt egyesekkel,hogyha százegynehány évvel korábban sz*rták volna őket a világra,ők lennének azok a görbeszájú peckes arisztokraták,akik belekötnének Kodályba,hogy mit akar itt ezzel a parasztzenével,lehurrognák Sztravinszkijt,Bartókot, a hajukat tépnék a jazztől és természetesen pofáznák mindazt,amit beléjük vertek,hogy tradíciók meg értékek.És min változtat az,hogy valaki zenész,vagy sem?!Természetesen semmit.Csak egy zenész véleményére többet adok.Tudom,most mindjárt jön egy zenész,és megindokolja.Állok elébe.
Hát lehet,hogy nagy baromságokat hordok össze.Kár,hogy Sphynx a következő hozzászólásával rögtön igazolta is.Biztos ő is egy nagy barom.Az a baj itt egyesekkel,hogyha százegynehány évvel korábban sz*rták volna őket a világra,ők lennének azok a görbeszájú peckes arisztokraták,akik belekötnének Kodályba,hogy mit akar itt ezzel a parasztzenével,lehurrognák Sztravinszkijt,Bartókot, a hajukat tépnék a jazztől és természetesen pofáznák mindazt,amit beléjük vertek,hogy tradíciók meg értékek.És min változtat az,hogy valaki zenész,vagy sem?!Természetesen semmit.Csak egy zenész véleményére többet adok.Tudom,most mindjárt jön egy zenész,és megindokolja.Állok elébe.
189 berlioz 2004-11-22 12:49:37 [Válasz erre: 188 Pantera 2004-11-21 21:30:59]
... a Te világod,az én világom is...nincs is ezzel semmi baj,de annyi baromságot összehordasz pár sorban,hogy az elképesztő...és min változtat az,hogy valaki zenész,vagy sem?!Mertha nem,mertha nem,mertha nem...
... a Te világod,az én világom is...nincs is ezzel semmi baj,de annyi baromságot összehordasz pár sorban,hogy az elképesztő...és min változtat az,hogy valaki zenész,vagy sem?!Mertha nem,mertha nem,mertha nem...
188 Pantera 2004-11-21 21:30:59 [Válasz erre: 187 sphynx 2004-11-21 14:01:20]
Te zenész vagy?Mertha nem...
Te zenész vagy?Mertha nem...
187 sphynx 2004-11-21 14:01:20
Ugyanabban a sorozatban jelent meg rock-történei lexikon, amiben nagyon hasznos operáról szóló kézikönyv. A hülyék nem tudják, hogy az igénytelen könnyűzene nem éri meg a tudományos vizsgálódást. Ostoba külföldiek!
Ugyanabban a sorozatban jelent meg rock-történei lexikon, amiben nagyon hasznos operáról szóló kézikönyv. A hülyék nem tudják, hogy az igénytelen könnyűzene nem éri meg a tudományos vizsgálódást. Ostoba külföldiek!
186 Pantera 2004-11-21 13:38:58 [Válasz erre: 184 kapa 2004-11-02 14:42:20]
Sajnos értem. \"Ez nem a te világod. És a tiéd, nem a miénk.\" Kösz az útbaigazítást,de ez így túlságosan dogmatikus nem gondolod?Már csak azért is mert legfőképpen a ti világozokban(?)vagyok otthon.Másrészt meg ez a világ multikultúrális,csak az emberek képtelenek ezt befogadni,és mindenki csak egyvalaminél képes leragadni.
Sajnos értem. \"Ez nem a te világod. És a tiéd, nem a miénk.\" Kösz az útbaigazítást,de ez így túlságosan dogmatikus nem gondolod?Már csak azért is mert legfőképpen a ti világozokban(?)vagyok otthon.Másrészt meg ez a világ multikultúrális,csak az emberek képtelenek ezt befogadni,és mindenki csak egyvalaminél képes leragadni.
185 Megszólaló Kezek 2004-11-20 20:32:14
Kedves Heiner Lajos! Sajnos legutóbbi levelem óza nem volt PC-m, s így csak most olvastam, hogy segítséget ajánlott.Lehet, hogy szívesen veszem felajánlását, azóta több fellépésünk volt, araszolgatunk a siker felé, kérem amennyiben van saját E-mailje, írja meg címét. Üdvözli Kékes Zsuzsa és a Megszólaló Kezek megszolalok@chello.hu
Kedves Heiner Lajos! Sajnos legutóbbi levelem óza nem volt PC-m, s így csak most olvastam, hogy segítséget ajánlott.Lehet, hogy szívesen veszem felajánlását, azóta több fellépésünk volt, araszolgatunk a siker felé, kérem amennyiben van saját E-mailje, írja meg címét. Üdvözli Kékes Zsuzsa és a Megszólaló Kezek megszolalok@chello.hu
184 kapa 2004-11-02 14:42:20 [Válasz erre: 183 Pantera 2004-11-02 13:54:00]
Pantera! Keress másik asztalt! Ez nem a te világod. És a tiéd, nem a miénk. Érted ugye?
Pantera! Keress másik asztalt! Ez nem a te világod. És a tiéd, nem a miénk. Érted ugye?
183 Pantera 2004-11-02 13:54:00 [Válasz erre: 182 kisvirág 2004-10-31 16:07:20]
De a könnyűzenén viszont lehet szórakozni.Sok közülük nem is igénytelen.A matekozást meg úgyis mindenki utálja.Miért nem csinál valaki olyan könnyűzenét amely egyszerre szórakoztató,pörgős,bulizós és igényes(nehogy a jazzel kezdjen el valaki példálózni).Ez nagyobb kihívás lenne,mint a kortárs zenén matekozni.Ez lenne az igazi posztmodern zene.A művelt ember felfedezi benne az igényességet,a kevésbé művelt szórakozik rajta.Így mindenki jól járna.Dehát nektek derogál ugyanazt,vagy hasonlót megcsinálni kicsit más hangszereléssel(tisztelet a kivételnek).A zenék társadalmi hovatartozásától nyugodtan el lehet vonatkoztatni Kuplung barátom.Ez előítéleteket szül a zenével szemben.Ha ez nektek megalkuvás lenne,akkor csak sajnálni tudlak titeket.Mozart apja is megmondta fiának,hogy vegye figyelembe a populáris elemeket.Még szerencse,hogy hallgatott az apjára:)))Az persze más kor volt.Nem volt ilyen különbség a hangszerelés között.Meg kell tanulnunk leküzdeni az előítéleteinket.Zongorával és csellóval már tényleg semmi újat nem lehet hozni(mondanom sem kell).
De a könnyűzenén viszont lehet szórakozni.Sok közülük nem is igénytelen.A matekozást meg úgyis mindenki utálja.Miért nem csinál valaki olyan könnyűzenét amely egyszerre szórakoztató,pörgős,bulizós és igényes(nehogy a jazzel kezdjen el valaki példálózni).Ez nagyobb kihívás lenne,mint a kortárs zenén matekozni.Ez lenne az igazi posztmodern zene.A művelt ember felfedezi benne az igényességet,a kevésbé művelt szórakozik rajta.Így mindenki jól járna.Dehát nektek derogál ugyanazt,vagy hasonlót megcsinálni kicsit más hangszereléssel(tisztelet a kivételnek).A zenék társadalmi hovatartozásától nyugodtan el lehet vonatkoztatni Kuplung barátom.Ez előítéleteket szül a zenével szemben.Ha ez nektek megalkuvás lenne,akkor csak sajnálni tudlak titeket.Mozart apja is megmondta fiának,hogy vegye figyelembe a populáris elemeket.Még szerencse,hogy hallgatott az apjára:)))Az persze más kor volt.Nem volt ilyen különbség a hangszerelés között.Meg kell tanulnunk leküzdeni az előítéleteinket.Zongorával és csellóval már tényleg semmi újat nem lehet hozni(mondanom sem kell).
182 kisvirág 2004-10-31 16:07:20 [Válasz erre: 181 sphynx 2004-10-31 13:15:45]
Sphynx, azért az nem ugyanaz. A könnyűzene érthető, a baj az, hogy igénytelen. A kortásról nem igazán tudom eldönteni, de azt hiszem, az azért mégis igényes akar lenni, csak azt meg az emberek nagy többsége nem érti, annyira modern. Beethovennel se tudott lépést tartani a kora, pedig...! Hát igen, az oktatás enyhén válságban van, úgy általában a művészetek oktatása. Csoda, hogy a gimnáziumokban negyedikig egyáltalán a művészettörténet megmaradt. Az ének csak másodikig van, és egy átlag gimiben nincs ember, aki szeresse a komolyzenét... Lehet, hogy fura vagyok, de én még a tánctanítást is bevezetném. Legalább ismerjék a gyerekek saját népük kultúráját.
Sphynx, azért az nem ugyanaz. A könnyűzene érthető, a baj az, hogy igénytelen. A kortásról nem igazán tudom eldönteni, de azt hiszem, az azért mégis igényes akar lenni, csak azt meg az emberek nagy többsége nem érti, annyira modern. Beethovennel se tudott lépést tartani a kora, pedig...! Hát igen, az oktatás enyhén válságban van, úgy általában a művészetek oktatása. Csoda, hogy a gimnáziumokban negyedikig egyáltalán a művészettörténet megmaradt. Az ének csak másodikig van, és egy átlag gimiben nincs ember, aki szeresse a komolyzenét... Lehet, hogy fura vagyok, de én még a tánctanítást is bevezetném. Legalább ismerjék a gyerekek saját népük kultúráját.
181 sphynx 2004-10-31 13:15:45 [Válasz erre: 179 kisvirág 2004-10-31 10:02:47]
A kortárs zene az, amit könnyűzenének nevezünk. Lehet sírni.
A kortárs zene az, amit könnyűzenének nevezünk. Lehet sírni.
180 daunerni 2004-10-31 11:40:28 [Válasz erre: 179 kisvirág 2004-10-31 10:02:47]
Nem hiszek a zene általános válságában. Az oktatás van általános válságban.
Nem hiszek a zene általános válságában. Az oktatás van általános válságban.
179 kisvirág 2004-10-31 10:02:47
\"Igazából a zene általános válságáról van szó. 150-200 éve halott zeneszerzők művein lelkendezünk a mai napig, amíg a kortárs zene teljesen elszakadt a közönségtől.\" És vajon mér lelkendezünk rajtuk? És a kortárson mért nem? Nekem a kortárs művek hallgathatatlanok, lehet, hogy más rajong értük, de én képtelen vagyok befogadni. Dehát mindig is így volt, hogy az igazán nagy zeneszerzőket nem értették meg a korukban, hanem később váltak közimádat tárgyává (tisztelet a kivételnek). Én pl. a Kodály-módszeren nőttem fel, szerencsére nagyon jó szolfézstanárom volt, senki nem is utálta őt, se a szolfézst, máig is naponta használom a szolmizációt. A másik, hogy azért nem tűnt el a népi kultúra. Bár egy eléggé elkülönült réteg, de a néptáncosok őrzik, és szeretik a népdalokat. És a táncházakban vidáman énekli/ordítja mindenki a népdalokat.
\"Igazából a zene általános válságáról van szó. 150-200 éve halott zeneszerzők művein lelkendezünk a mai napig, amíg a kortárs zene teljesen elszakadt a közönségtől.\" És vajon mér lelkendezünk rajtuk? És a kortárson mért nem? Nekem a kortárs művek hallgathatatlanok, lehet, hogy más rajong értük, de én képtelen vagyok befogadni. Dehát mindig is így volt, hogy az igazán nagy zeneszerzőket nem értették meg a korukban, hanem később váltak közimádat tárgyává (tisztelet a kivételnek). Én pl. a Kodály-módszeren nőttem fel, szerencsére nagyon jó szolfézstanárom volt, senki nem is utálta őt, se a szolfézst, máig is naponta használom a szolmizációt. A másik, hogy azért nem tűnt el a népi kultúra. Bár egy eléggé elkülönült réteg, de a néptáncosok őrzik, és szeretik a népdalokat. És a táncházakban vidáman énekli/ordítja mindenki a népdalokat.
178 Vak Kond 2004-10-31 01:46:53
Dó- re- mi- szi- fi- lisz
Dó- re- mi- szi- fi- lisz
177 Búbánat 2004-10-30 22:29:42
Kodály Zoltán 1962-ben, néhány nappal a 80. születésnapja előtt Kecskeméten beszédet mondott Katona József szobrának leleplezésekor. Ott tette a következő kijelentést: „…hiába születik egy zseni egy országban. Ha nincs mellette művelt néptömeg: nem megy semmire…” Azt hiszem, ennél találóbban nem fogalmazhatott volna, és ha élne, akár ma is mondhatta volna. Hiszen mi változott az azóta eltelt több mint negyven év alatt ezen a téren? Ez a mondat valójában a z ő törekvéseinek a kulcsa, mert a művelt tömegek nevelését, vagyis a gyermekeket tanító zenepedagógusok oktatását fontosabbnak tartotta a művészképzésnél is. Egyik híres karmestertanítványa, a külföldön működő Kulka János karmester mondta néhány éve, hogy „Soha nem szakadtam el a magyar zenei nevelés hagyományaitól. Ahogy körülnéztem a világban, azt tapasztaltam, hogy ilyenfajta zenei nevelésre, amely már a gyermekkorban kezdődik, nincs másutt példa.” Kodály a magyar zenei általános iskolák megteremtésekor nem gondolt módszere „exportjára”, de azért egy bécsi újságírónak így nyilatkozott: „Annak csak örülnénk, ha fáradozásaink és tapasztalataink másoknak is hasznára lennének, főként, ha ezzel egymás kölcsönös megismerését segítenénk, s az emberiség hőn áhított testvérré válását előbbre tudnánk vinni, akár csak egy kis lépéssel is.” Most, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, mintha egy kis lépéssel előbbre jutottunk volna? Nem tudom. Talán. Bár az emberiség testvérré válásától még messze vagyunk…De joggal tarthatjuk azt a tényt, hogy napjainkban a Kodály által nevelt zenepedagógusok sora oktat a mester módszere szerint Japántól Kanadáig, Finnországtól Olaszországig, s hogy a világ minden tájáról úgy sereglenek a tanárok a kecskeméti Kodály Intézetbe, mint zarándokok a szent helyekre. Nem árt, ha újból tudatosul bennünk: egy kis nép is adhat nagy kincseket, gyorsan kopó anyagi javaknál maradandóbb értékeket az emberiségnek.
Kodály Zoltán 1962-ben, néhány nappal a 80. születésnapja előtt Kecskeméten beszédet mondott Katona József szobrának leleplezésekor. Ott tette a következő kijelentést: „…hiába születik egy zseni egy országban. Ha nincs mellette művelt néptömeg: nem megy semmire…” Azt hiszem, ennél találóbban nem fogalmazhatott volna, és ha élne, akár ma is mondhatta volna. Hiszen mi változott az azóta eltelt több mint negyven év alatt ezen a téren? Ez a mondat valójában a z ő törekvéseinek a kulcsa, mert a művelt tömegek nevelését, vagyis a gyermekeket tanító zenepedagógusok oktatását fontosabbnak tartotta a művészképzésnél is. Egyik híres karmestertanítványa, a külföldön működő Kulka János karmester mondta néhány éve, hogy „Soha nem szakadtam el a magyar zenei nevelés hagyományaitól. Ahogy körülnéztem a világban, azt tapasztaltam, hogy ilyenfajta zenei nevelésre, amely már a gyermekkorban kezdődik, nincs másutt példa.” Kodály a magyar zenei általános iskolák megteremtésekor nem gondolt módszere „exportjára”, de azért egy bécsi újságírónak így nyilatkozott: „Annak csak örülnénk, ha fáradozásaink és tapasztalataink másoknak is hasznára lennének, főként, ha ezzel egymás kölcsönös megismerését segítenénk, s az emberiség hőn áhított testvérré válását előbbre tudnánk vinni, akár csak egy kis lépéssel is.” Most, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, mintha egy kis lépéssel előbbre jutottunk volna? Nem tudom. Talán. Bár az emberiség testvérré válásától még messze vagyunk…De joggal tarthatjuk azt a tényt, hogy napjainkban a Kodály által nevelt zenepedagógusok sora oktat a mester módszere szerint Japántól Kanadáig, Finnországtól Olaszországig, s hogy a világ minden tájáról úgy sereglenek a tanárok a kecskeméti Kodály Intézetbe, mint zarándokok a szent helyekre. Nem árt, ha újból tudatosul bennünk: egy kis nép is adhat nagy kincseket, gyorsan kopó anyagi javaknál maradandóbb értékeket az emberiségnek.
176 Pantera 2004-10-22 12:35:26 [Válasz erre: 170 Hangyász 2004-10-02 10:19:59]
Kedves Hangyász!Az ilyen és ehhez hasonló szülők forduljanak orvoshoz.Bár nekem is vannak furcsa dolgaim.Régi álmom már pl.:egy Szentpéteri Csillás darts tábla. A Kodály módszerről annyit,hogy eleinte tényleg nehézkes,de ha belejön az ember,már tetszeni fog neki.Lustul a társadalom.Ez tény.Lehet,hogy lesz némi hátrányunk más ország komolyzenészeivel szemben a Kodály módszer esetleges megszünésével,dehogy előnyünkre nem lesz,az biztos.
Kedves Hangyász!Az ilyen és ehhez hasonló szülők forduljanak orvoshoz.Bár nekem is vannak furcsa dolgaim.Régi álmom már pl.:egy Szentpéteri Csillás darts tábla. A Kodály módszerről annyit,hogy eleinte tényleg nehézkes,de ha belejön az ember,már tetszeni fog neki.Lustul a társadalom.Ez tény.Lehet,hogy lesz némi hátrányunk más ország komolyzenészeivel szemben a Kodály módszer esetleges megszünésével,dehogy előnyünkre nem lesz,az biztos.
175 Megén 2004-10-05 09:28:27 [Válasz erre: 174 kalahari 2004-10-04 19:53:14]
Távol álljon tőlem minden sandaság! Lányom azért imádta középiskolai történelemtanárát, mert irodalmat, zenét \"tanított\" mellé, art-mozikba jártak, becígölte saját magnóját és onnan játszotta a zenei aláfestést. Ha nem volt otthon olyan albumja, a gyerekek vitték be otthonról, amire szükség volt. És ha egy tizenéves elkezd keresgélni a könyvespolcon nagyon nagy eredmény. Mert előbb-utóbb talál valamit saját passzióra is. Hátha még a komolyzenei lemezek, CD-k között is kutogat!
Távol álljon tőlem minden sandaság! Lányom azért imádta középiskolai történelemtanárát, mert irodalmat, zenét \"tanított\" mellé, art-mozikba jártak, becígölte saját magnóját és onnan játszotta a zenei aláfestést. Ha nem volt otthon olyan albumja, a gyerekek vitték be otthonról, amire szükség volt. És ha egy tizenéves elkezd keresgélni a könyvespolcon nagyon nagy eredmény. Mert előbb-utóbb talál valamit saját passzióra is. Hátha még a komolyzenei lemezek, CD-k között is kutogat!
174 kalahari 2004-10-04 19:53:14 [Válasz erre: 172 Megén 2004-10-04 09:09:07]
Úgy is, mint zenekedvelő történelemtanár: az iskolában 3 magnó van. Kettőn osztozik az összes nyelvtanár, a maradék, alig-alig működő darab jut az énektanárnak. De szép álom, valóban.
Úgy is, mint zenekedvelő történelemtanár: az iskolában 3 magnó van. Kettőn osztozik az összes nyelvtanár, a maradék, alig-alig működő darab jut az énektanárnak. De szép álom, valóban.
173 Hangyász 2004-10-04 19:26:32 [Válasz erre: 172 Megén 2004-10-04 09:09:07]
Ezzel egyetértek, de bizonyára kevés az olyan zeneszerető történelemtanár, akinek eszébe jutna a javaslatod. :(((
Ezzel egyetértek, de bizonyára kevés az olyan zeneszerető történelemtanár, akinek eszébe jutna a javaslatod. :(((
172 Megén 2004-10-04 09:09:07 [Válasz erre: 170 Hangyász 2004-10-02 10:19:59]
Az oktatásügyben úgy tanítják a történelmet, hogy ez a fantasztikusan izgalmas tantárgy évtizede útálat tárgya. Pedig ha másképpen nem, már azzal is élvezetesebbé lehet tenni, ha egy-egy kor illusztrálására a tanár feltesz egy abból a korból egy lemezt, CD-t, csak aláfestésül, amíg beszél. És kioszt esetleg nézegetni albumot, utikönyvet. Akik komplexen érdeklődének a világ dolgai iránt sokkal könnyebben fogadják be a zenét is.
Az oktatásügyben úgy tanítják a történelmet, hogy ez a fantasztikusan izgalmas tantárgy évtizede útálat tárgya. Pedig ha másképpen nem, már azzal is élvezetesebbé lehet tenni, ha egy-egy kor illusztrálására a tanár feltesz egy abból a korból egy lemezt, CD-t, csak aláfestésül, amíg beszél. És kioszt esetleg nézegetni albumot, utikönyvet. Akik komplexen érdeklődének a világ dolgai iránt sokkal könnyebben fogadják be a zenét is.
171 janomano 2004-10-02 20:57:03 [Válasz erre: 168 Raleigh 2004-10-01 22:26:42]
Kedves Raleigh! Tudod, hogy hogy mérte meg neves elődöd füst súlyát..? :-) Miért kérdem ezt? Mert a mai kortárs zene hasonlatos ehhez. Nehéz dolog ez, de ki élvezi...? Azt hiszem, kicsit félreértettél. Én nem a modern zene oktatásba való bevezetéséért írtam, hanem pont ellenkezőleg: a zenei élet kicsit félresiklott az én érzésem szerint. Ami nem dodekafon, azt megmosolyogják, ugyanakkor Beethovenért lelkesednek. Van itt egy ordító ellentmondás..
Kedves Raleigh! Tudod, hogy hogy mérte meg neves elődöd füst súlyát..? :-) Miért kérdem ezt? Mert a mai kortárs zene hasonlatos ehhez. Nehéz dolog ez, de ki élvezi...? Azt hiszem, kicsit félreértettél. Én nem a modern zene oktatásba való bevezetéséért írtam, hanem pont ellenkezőleg: a zenei élet kicsit félresiklott az én érzésem szerint. Ami nem dodekafon, azt megmosolyogják, ugyanakkor Beethovenért lelkesednek. Van itt egy ordító ellentmondás..
170 Hangyász 2004-10-02 10:19:59 [Válasz erre: 166 Búbánat 2004-10-01 20:42:02]
Sajnos nem minden szülő oly római jellem, mint ama édesapa (foglalkozására nézve korrepetitor), aki amikor anno egy ABBA-lemezt fedezett fel a lányánál, színpadiasan felordított: \"Leányom! Ezt a gyalázatot!\", utána rádobta a vinilt a diványra és rávetette magát. Nagyon kevés az olyan szülő, aki kizárólag a komolyzene miatti rajongásból iratná be zenét tanulni a csemetéjét. A magyar oktatásügyből mára csaknem kizárták az ének tantárgyat (a rajzról nem is beszélve), a maradék sintérmunkát pedig a gagyimédia elvégzi. Én úgy látom, hogy az \"Ádám-módszer\" még akkor is megutáltatná a gyerekekkel a zenét, ha minden iskolai osztályban heti 5 énekóra volna, a rádióadók kizárólag Mozart, Beethoven stb. műveit sugároznák, a tévéadók pedig este 8-kor mondjuk Richter zongoraestjeit avagy Bernstein előadásait tűznék műsorra. Némi kapaszkodót legfeljebb a BFZ és az NFZ gyermekeknek és fiataloknak indított sorozatai jelentenek.
Sajnos nem minden szülő oly római jellem, mint ama édesapa (foglalkozására nézve korrepetitor), aki amikor anno egy ABBA-lemezt fedezett fel a lányánál, színpadiasan felordított: \"Leányom! Ezt a gyalázatot!\", utána rádobta a vinilt a diványra és rávetette magát. Nagyon kevés az olyan szülő, aki kizárólag a komolyzene miatti rajongásból iratná be zenét tanulni a csemetéjét. A magyar oktatásügyből mára csaknem kizárták az ének tantárgyat (a rajzról nem is beszélve), a maradék sintérmunkát pedig a gagyimédia elvégzi. Én úgy látom, hogy az \"Ádám-módszer\" még akkor is megutáltatná a gyerekekkel a zenét, ha minden iskolai osztályban heti 5 énekóra volna, a rádióadók kizárólag Mozart, Beethoven stb. műveit sugároznák, a tévéadók pedig este 8-kor mondjuk Richter zongoraestjeit avagy Bernstein előadásait tűznék műsorra. Némi kapaszkodót legfeljebb a BFZ és az NFZ gyermekeknek és fiataloknak indított sorozatai jelentenek.
169 Megén 2004-10-02 09:36:00 [Válasz erre: 163 Búbánat 2004-10-01 16:37:51]
Elfogadom a véleményt, megjegyzéssel: Soha nem szégyen tanulni másoktól, még akkor sem, ha nekik könnyebb volt elérni azt, amit nekünk nehezebben, vagy egyáltalán. Kínjainkból, keserveinkből nem érdemes tőkét kovácsolni, arra senki sem kíváncsi rajtunk kívül. És azzal a kör be is zárul. Nem eldobva értékeinket nyitni kell azok felé akik adhatnak, és akiknek mi is adhatunk a sok negatívumból leszűrt bölcs tapasztalatot. Ne higyjük, hogy csak nekünk volt rossz! Ha mi megalkottuk volna a saját Rákóczi indulónkat, és nem Rákóczi kesergő lett volna belőle, még az elbukott harc is magasztos emlék lenne. Mint ahogy a Marseilles is egy nem teljesült forradalom dalából lett himnusz.
Elfogadom a véleményt, megjegyzéssel: Soha nem szégyen tanulni másoktól, még akkor sem, ha nekik könnyebb volt elérni azt, amit nekünk nehezebben, vagy egyáltalán. Kínjainkból, keserveinkből nem érdemes tőkét kovácsolni, arra senki sem kíváncsi rajtunk kívül. És azzal a kör be is zárul. Nem eldobva értékeinket nyitni kell azok felé akik adhatnak, és akiknek mi is adhatunk a sok negatívumból leszűrt bölcs tapasztalatot. Ne higyjük, hogy csak nekünk volt rossz! Ha mi megalkottuk volna a saját Rákóczi indulónkat, és nem Rákóczi kesergő lett volna belőle, még az elbukott harc is magasztos emlék lenne. Mint ahogy a Marseilles is egy nem teljesült forradalom dalából lett himnusz.
168 Raleigh 2004-10-01 22:26:42 [Válasz erre: 167 janomano 2004-10-01 21:00:59]
Kedves Janomano! En nem a Kodaly modszeren nottem fel, csak 18 evesen ismerkedtem meg vele.Es ma azt mondom, hogy nem rossz dolog, annak ellenere, hogy 4 evig kezzel-labbal tiltakoztam ellene. Vajdasagban nottem fel, ahol a abszolut szolmizacio az alap. Ugynaz mint a franciaknal... Mindkettonek megvannak az elonyi es a hatranyai... Es megis hogy lehetne beadagolni a mai gyerekeknek a kortars zenet? Nehany kozzuluk a magam szamara is elviselhetetlen. Nem bantaskent kerdem, csak erdekelne. Koszonom a az elozo valaszat. Tisztelettel
Kedves Janomano! En nem a Kodaly modszeren nottem fel, csak 18 evesen ismerkedtem meg vele.Es ma azt mondom, hogy nem rossz dolog, annak ellenere, hogy 4 evig kezzel-labbal tiltakoztam ellene. Vajdasagban nottem fel, ahol a abszolut szolmizacio az alap. Ugynaz mint a franciaknal... Mindkettonek megvannak az elonyi es a hatranyai... Es megis hogy lehetne beadagolni a mai gyerekeknek a kortars zenet? Nehany kozzuluk a magam szamara is elviselhetetlen. Nem bantaskent kerdem, csak erdekelne. Koszonom a az elozo valaszat. Tisztelettel
167 janomano 2004-10-01 21:00:59 [Válasz erre: 166 Búbánat 2004-10-01 20:42:02]
Nem vagyok pedagógus fenomén, ahogyan azt már korábban is írtam, de... Nem biztos, hogy a gyerekeket Smetana-val, vagy Chopin-nel, kellene gyúrni! Még kevésbé szolézzsal... Énekelni, az igen, azt élvezik! Csak saját példámból tudok kiindulni. 6.-ban gitározni tanultunk. Beatles dalokkal. Valahová elindított... A szolmizációról meg csak annyit, hogy talán Te is tudod, hogy francia nyelvterületen még mindig Arezzói Guido hagyatéka működik, tehát a mi németes hangsorolásunkkal ellentétben a d-moll ré-mineur. Nem mindegy...?
Nem vagyok pedagógus fenomén, ahogyan azt már korábban is írtam, de... Nem biztos, hogy a gyerekeket Smetana-val, vagy Chopin-nel, kellene gyúrni! Még kevésbé szolézzsal... Énekelni, az igen, azt élvezik! Csak saját példámból tudok kiindulni. 6.-ban gitározni tanultunk. Beatles dalokkal. Valahová elindított... A szolmizációról meg csak annyit, hogy talán Te is tudod, hogy francia nyelvterületen még mindig Arezzói Guido hagyatéka működik, tehát a mi németes hangsorolásunkkal ellentétben a d-moll ré-mineur. Nem mindegy...?
166 Búbánat 2004-10-01 20:42:02 [Válasz erre: 165 Outsider 2004-10-01 17:20:56]
Kedves Outsider: örülök, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük. Vannak ugyan árnyalatnyi különbségek, de nem ez a fontos. Azt hiszem, Te is félreértésben vagy: a megvalósítás módja adott, csak a közömbösség és érdektelenség miatt halódik. Ezt nem kell újra kitalálni, hiszen egészen a hetvenes évekig jól működött. Csak a mai kor embere azt mondja, számára ez fárasztó, és inkább valami kényelmesebb módszerhez, megoldáshoz folyamodna; a legkényelmesebb módszer lenne egyszerűen elhagyni a szolfézst, és helyébe semmit sem tenni. De itt még nem tartunk, mert jelenleg is folyik a szolfézsoktatás a zeneiskolákban, ami a Kodály-módszeren nyugszik. Inkább arról van szó, hogy a diákok nyűgnek érzik az énekórákat, s ezért nemcsak az énektanár tehető felelőssé. Az általános és középiskolákban az énekórákon meg lehetne több lemezt leforgatni, de lehetne az osztályt vinni csapatostul komolyzenei koncertekre, operaelőadásokra stb is. Csakhogy ez is olyan, mint a kötelező olvasmány. Ha kötelező, akkor az csak rossz lehet. Abban kellene gyökeres változtatást elérni – s ez elsősorban a szülőket illeti – hogy csemetéjükkel már kiskorban szerettessék meg ezt a fajta zenét, vigyék rendszeresen koncertekre, operába. Szokjanak oda. És hallgassanak otthon is zenét. Ne csak lemezen, azt nem mindenki tudja sajnos megfizetni, de ott a rádió, amelyből nagyon sok értékes jó zene is szól. Hallgassák azt is. Ha látják, hogy a szülők mennyire szeretik a műfajt, valószínűleg a példa ragadós lesz. Később, nagyobb korukban, ha majd valamilyen hangszeren tanulnak, akkor már nem érzik tehernek azoknak az ismereteknek, módszereknek a befogadását, amelyek nem a hátrányukra, inkább az előnyükre válnak idővel. Mert annyi pénze van az iskolának, kell lennie, hogy egy hagyományos lemezjátszót, magnót, de akár egy CD lejátszót beszerezzen oktatási segédeszköznek. De mit ér ezzel a tanár, ha a gyerek otthon nem ezt látja, hallja. Az órán is unatkozni fog, a zene nem fogja érdekelni. De az egész csak ábránd marad, ha az oktatási tantervből lefaragnák azt a heti egy óra éneket is. Szolfézs itt nincs, de valami szolmizációs alapismereteket azért meg kell tanulnia a diákoknak. És ez miért baj? Ahogy a többi tantárgyból is meg kell tanulni szeretem-nemszeretem fejezeteket, úgy itt az énekórákon is. Valóban, sok függ a tanártól is, hogy mennyire érzi át a felelősségét. De újra mondom, az iskolai nevelés nem pótolhatja az otthoni szülői feladatokat. Aki pedig zenét tanul, énekórákra jár, annak vannak kötelességei, és nyilván kellő érdeklődése aziránt, amit művel. Természetesen, nem arról van itt szó, hogy csak szolfézs, és semmi más. Tudom, fárasztó a sok egyéb gyakorlat és gyakorlás után, mellett még ez is. De meg kell találni a középutat, úgy, hogy ne lendüljön ki az inga egyik szélsőpont felé sem. A szolfézst annak idején magam is rühelltem, mert semmi értelmét nem láttam. Most utólag, visszagondolva rá, azt mondom, nem volt haszontalan. Kifejlesztett bennem valami szavakkal nehezen leírható olyan késztetést, ami megerősítette bennem a zene iránti érdeklődést; attól még valóban nem zongoráztam jobban, de adott zenei alapokat, tempó-, ritmus-, ütemérzéket; segített a kotta memorizálásában, a hangnemek, hangok \"felismerésében\", a kezdő hangok biztos leütésében a billentyűkön, illetve a kottából való kiéneklésében. A zenész ismeretségi köreimben szükséges rossznak tartják a szolfézst, hozzátéve, hogy kellő távolságtartással és önkontrollal elérhető az optimális állapot, amikor már a zenetanulás során annyira belénk ivódik a szolmizálás, hogy a kötelező évek letelte után szinte hiányérzete marad utána az embernek. Inkább az előnyét érzik, mint a hátrányát, a terhét. Persze, ha nincs meg iránta az érdeklődés és előítéletektől feszélyezett, hiányzik a bizalom és a belső késztetés, akkor annak szinte mindegy, hogy milyen módszert tesznek elé, mit választ és miképpen alkalmazza. Lehet belőle jó és rossz muzsikus egyaránt. Abból is, aki tanult szolfézst. De az nem a szolfézs bűne, hibája, hanem valami egészen másé...
Kedves Outsider: örülök, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük. Vannak ugyan árnyalatnyi különbségek, de nem ez a fontos. Azt hiszem, Te is félreértésben vagy: a megvalósítás módja adott, csak a közömbösség és érdektelenség miatt halódik. Ezt nem kell újra kitalálni, hiszen egészen a hetvenes évekig jól működött. Csak a mai kor embere azt mondja, számára ez fárasztó, és inkább valami kényelmesebb módszerhez, megoldáshoz folyamodna; a legkényelmesebb módszer lenne egyszerűen elhagyni a szolfézst, és helyébe semmit sem tenni. De itt még nem tartunk, mert jelenleg is folyik a szolfézsoktatás a zeneiskolákban, ami a Kodály-módszeren nyugszik. Inkább arról van szó, hogy a diákok nyűgnek érzik az énekórákat, s ezért nemcsak az énektanár tehető felelőssé. Az általános és középiskolákban az énekórákon meg lehetne több lemezt leforgatni, de lehetne az osztályt vinni csapatostul komolyzenei koncertekre, operaelőadásokra stb is. Csakhogy ez is olyan, mint a kötelező olvasmány. Ha kötelező, akkor az csak rossz lehet. Abban kellene gyökeres változtatást elérni – s ez elsősorban a szülőket illeti – hogy csemetéjükkel már kiskorban szerettessék meg ezt a fajta zenét, vigyék rendszeresen koncertekre, operába. Szokjanak oda. És hallgassanak otthon is zenét. Ne csak lemezen, azt nem mindenki tudja sajnos megfizetni, de ott a rádió, amelyből nagyon sok értékes jó zene is szól. Hallgassák azt is. Ha látják, hogy a szülők mennyire szeretik a műfajt, valószínűleg a példa ragadós lesz. Később, nagyobb korukban, ha majd valamilyen hangszeren tanulnak, akkor már nem érzik tehernek azoknak az ismereteknek, módszereknek a befogadását, amelyek nem a hátrányukra, inkább az előnyükre válnak idővel. Mert annyi pénze van az iskolának, kell lennie, hogy egy hagyományos lemezjátszót, magnót, de akár egy CD lejátszót beszerezzen oktatási segédeszköznek. De mit ér ezzel a tanár, ha a gyerek otthon nem ezt látja, hallja. Az órán is unatkozni fog, a zene nem fogja érdekelni. De az egész csak ábránd marad, ha az oktatási tantervből lefaragnák azt a heti egy óra éneket is. Szolfézs itt nincs, de valami szolmizációs alapismereteket azért meg kell tanulnia a diákoknak. És ez miért baj? Ahogy a többi tantárgyból is meg kell tanulni szeretem-nemszeretem fejezeteket, úgy itt az énekórákon is. Valóban, sok függ a tanártól is, hogy mennyire érzi át a felelősségét. De újra mondom, az iskolai nevelés nem pótolhatja az otthoni szülői feladatokat. Aki pedig zenét tanul, énekórákra jár, annak vannak kötelességei, és nyilván kellő érdeklődése aziránt, amit művel. Természetesen, nem arról van itt szó, hogy csak szolfézs, és semmi más. Tudom, fárasztó a sok egyéb gyakorlat és gyakorlás után, mellett még ez is. De meg kell találni a középutat, úgy, hogy ne lendüljön ki az inga egyik szélsőpont felé sem. A szolfézst annak idején magam is rühelltem, mert semmi értelmét nem láttam. Most utólag, visszagondolva rá, azt mondom, nem volt haszontalan. Kifejlesztett bennem valami szavakkal nehezen leírható olyan késztetést, ami megerősítette bennem a zene iránti érdeklődést; attól még valóban nem zongoráztam jobban, de adott zenei alapokat, tempó-, ritmus-, ütemérzéket; segített a kotta memorizálásában, a hangnemek, hangok \"felismerésében\", a kezdő hangok biztos leütésében a billentyűkön, illetve a kottából való kiéneklésében. A zenész ismeretségi köreimben szükséges rossznak tartják a szolfézst, hozzátéve, hogy kellő távolságtartással és önkontrollal elérhető az optimális állapot, amikor már a zenetanulás során annyira belénk ivódik a szolmizálás, hogy a kötelező évek letelte után szinte hiányérzete marad utána az embernek. Inkább az előnyét érzik, mint a hátrányát, a terhét. Persze, ha nincs meg iránta az érdeklődés és előítéletektől feszélyezett, hiányzik a bizalom és a belső késztetés, akkor annak szinte mindegy, hogy milyen módszert tesznek elé, mit választ és miképpen alkalmazza. Lehet belőle jó és rossz muzsikus egyaránt. Abból is, aki tanult szolfézst. De az nem a szolfézs bűne, hibája, hanem valami egészen másé...
165 Outsider 2004-10-01 17:20:56 [Válasz erre: 163 Búbánat 2004-10-01 16:37:51]
Himnuszunk valóban gyönyörű meg felemelő. Nem is az a baj vele, hogy nem vidám, pattogó induló. Hanem az, hogy átlagos, képzetlen hanggal nehezen (vagy egyáltalán nem) énekelhető. Vidám népdalaink meg azért vannak. De bármilyenek is a népdalaink, szomorúak vagy vidámak, már nem ezek képezik a zenei köznyelvet. Ez következhet a megváltozott életből, lehet akár a közoktatás hibája, de tény. Amit a hozzászólásod második felében leírtál, az nagyon szép, de az (számomra) nem derül ki, hogy képzeled mindezt megvalósíthatónak. Magam egyébként a Kodály-módszer élő csődje vagyok. Szolmizáltunk, de nagyon, ámde. Kottát olvasni (vessetek ám a mókusok elé) nem tanultam meg ettől, viszont Vivaldi \"Négy évszak\"-ából a Tavasz sokszor még mindig úgy kezdődik számomra, hogy: dó-mi-mi-mi-ré-dó-szó, szó-fá-mi-mi-mi-ré-dó-szó. Az énekórákon (már a gimnáziumban) azt szerettem, amikor zenét hallgattunk, és a tanár azt magyarázta, hogy ez most miért szép, mire figyeljünk oda stb. És bár nem vagyok zeneileg képzett, és biztos az ízlésem is kifogásolható, de nagyon szeretem a \"szomorúzenét\", ez az, ami a mindennapok stresszéből a legjobban kikapcsol. Szerintem a zene megszerettetésében az a legfontosabb: hallgatni kell. Sokszor. Sokat. Így hozzászokhat a fül ahhoz, ami először disszonánsank tűnhet, később már másként halljuk. Meg lehet így szeretni Bartókot, Stravinskyt stb. Persze rá kell szánni azt az időt meg energiát, amit teszem azt a Mandarin néhányszori meghallgatása igényel. Azt hiszem, talán nem is annyira az oktatással van a baj, hanem azzal, hogy ma már sokan nem hajlandók ezt az energiát beletenni. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam.
Himnuszunk valóban gyönyörű meg felemelő. Nem is az a baj vele, hogy nem vidám, pattogó induló. Hanem az, hogy átlagos, képzetlen hanggal nehezen (vagy egyáltalán nem) énekelhető. Vidám népdalaink meg azért vannak. De bármilyenek is a népdalaink, szomorúak vagy vidámak, már nem ezek képezik a zenei köznyelvet. Ez következhet a megváltozott életből, lehet akár a közoktatás hibája, de tény. Amit a hozzászólásod második felében leírtál, az nagyon szép, de az (számomra) nem derül ki, hogy képzeled mindezt megvalósíthatónak. Magam egyébként a Kodály-módszer élő csődje vagyok. Szolmizáltunk, de nagyon, ámde. Kottát olvasni (vessetek ám a mókusok elé) nem tanultam meg ettől, viszont Vivaldi \"Négy évszak\"-ából a Tavasz sokszor még mindig úgy kezdődik számomra, hogy: dó-mi-mi-mi-ré-dó-szó, szó-fá-mi-mi-mi-ré-dó-szó. Az énekórákon (már a gimnáziumban) azt szerettem, amikor zenét hallgattunk, és a tanár azt magyarázta, hogy ez most miért szép, mire figyeljünk oda stb. És bár nem vagyok zeneileg képzett, és biztos az ízlésem is kifogásolható, de nagyon szeretem a \"szomorúzenét\", ez az, ami a mindennapok stresszéből a legjobban kikapcsol. Szerintem a zene megszerettetésében az a legfontosabb: hallgatni kell. Sokszor. Sokat. Így hozzászokhat a fül ahhoz, ami először disszonánsank tűnhet, később már másként halljuk. Meg lehet így szeretni Bartókot, Stravinskyt stb. Persze rá kell szánni azt az időt meg energiát, amit teszem azt a Mandarin néhányszori meghallgatása igényel. Azt hiszem, talán nem is annyira az oktatással van a baj, hanem azzal, hogy ma már sokan nem hajlandók ezt az energiát beletenni. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam.
164 Búbánat 2004-10-01 16:39:33 [Válasz erre: 163 Búbánat 2004-10-01 16:37:51]
Nem kell a mondat elején az \"amig\".
Nem kell a mondat elején az \"amig\".
163 Búbánat 2004-10-01 16:37:51
Amíg az amerikai, az angol, a német, a francia, az olasz, a spanyol stb nemzetek himnuszai, táncai, dalai, zenéjükben és szövegükben tükrözik népük, nemzetük régi vagy jelenkori történelmi nagyságát. Tehát van mire büszkén fel-és visszatekinteniük. Természetes, hogy azokban dominálnak a hazafias-, buzdító érzésű szövegek, a víg, jó kedélyű, pattogós ritmusú zenék, harmóniák, dallamok. Náluk a gyerekek már mondhatni az anyatejjel együtt magukba szívják ezeket az eszméket, s általában a pozitív kisugárzás általánosnak tekinthető. Ezzel szemben a mi népünk és nemzetünk mire legyen büszke, mire nézzen vigadva vissza? Mátyás uralkodása után gyakorlatilag 500 éven át nem volt független Magyarország, és az ismert történelmi és politikai okok miatt ott tartunk, ahol vagyunk. Természetes, hogy himnuszunk búskomor, fájdalmas hangulatú mind szövegében, mind zenéjében. Mégis magasztos. Nekem legalábbis felemelő. Bármennyire is lemondást, pesszimizmust sugall. És a többi zenénk is ilyen, mert Bartók és Kodály a gyűjtő útjaikon miért is talált volna olyasmit, mint az angolszászoké, a germánoké, galloké, hispánoké? Erdély, Felvidék történelmi, történeti gyökerei a mienkével azonosak. A mi zenénk, a mi kultúránk tehát az elmúlt néhány száz év eseményeit tükrözi vissza, s ezt a hagyományt ápoljuk és örökítjük generációkon át. Kodály semmi újat nem talált ki, a nevét viselő módszer a mi zenei örökségünk, magába foglalja népünk, nemzetünk történelmi és nyelvi örökségét. A mi feladatunk - tudomásul véve ezt az örökséget -, hogy képesek legyünk alkalmazni a ma fennálló megváltozott viszonyokra. Nem eldobni kell, nem megvetni, nem lekicsinyelni, hanem csiszolni, frissíteni, ápolni, karbantartani. Nincs értelme újat keresni, lecserélni másra, mert annak a „más”-nak, ami adott esetben jól illeszkedik nálunknál szerencsésebb országok élő, eleven hagyományaihoz, a mi országunkban semmi keresnivalója nincs. Tőlünk idegen. Nekünk nem utánozni, majmolni kell a külföldet, annak szokásait, hanem megbecsülni azt, ami csak a mienké, legyen az bármennyire is szomorú vagy lehangoló. Ez így a mi örökségünk. És ezt jó lenne tudatosítani az oktatási intézményrendszerünkben a minisztertől lefelé az óvodásokig. És a szülőknek, nevelőknek, pedagógusoknak. A siker, az eredmény akkor jön, ha ezt világosan átlátjuk, és teszünk is az érdekében. És ehhez hozzá kell csatolni a megfelelő kommunikációs eszközöket, a tárgyi és személyi feltételeket, de mindenekelőtt biztosítani az anyagi forrásokat, kidolgozni a motivációs, ösztönző rendszereket, kiképezni az eltökélt és tudásában felvértezett oktató szakembereket, és különféle kedvezményekkel segíteni, támogatni a rászoruló családok gyerekeit. Ez a lényeges, erre kellene törekedni mindnyájunknak, s ezt a szellemiséget párosítani a múltunk gyökereihez. És persze okulhatunk a múltból is, hogy hol mit hogyan rontottuk el. Tehetünk érte, hogy a jövőben bölcsebben cselekedjünk. Egyetértek, hogy nem szabad örökösen hátratekinteni, de ismernünk kell múltunkat, s annak a tudásnak nem szabad elvesznie. Mert ebből táplálkozunk, ez az alap, amire építkezhetünk. Kodály sem csak visszapillantott, hanem igenis, előre. Mert hitte, hogy van értelme az egésznek, amire életét szentelte. Lesz egy jobb kor, szebb jövő. S a gyermekeké lesz ez a jövő. Azoké, akik szívesen, örömmel énekelnek, szolmizálnak, akik képezni fogják magukat a zenei műveltség megszerzése érdekében. A mi feladatunk, hogy Kodálynak ezt a gondolatvilágát és a gyakorlatban is jól bevált módszerét továbbfejlesszük, nem lerombolva az alapokat tovább építkezzünk. Becsülettel.
Amíg az amerikai, az angol, a német, a francia, az olasz, a spanyol stb nemzetek himnuszai, táncai, dalai, zenéjükben és szövegükben tükrözik népük, nemzetük régi vagy jelenkori történelmi nagyságát. Tehát van mire büszkén fel-és visszatekinteniük. Természetes, hogy azokban dominálnak a hazafias-, buzdító érzésű szövegek, a víg, jó kedélyű, pattogós ritmusú zenék, harmóniák, dallamok. Náluk a gyerekek már mondhatni az anyatejjel együtt magukba szívják ezeket az eszméket, s általában a pozitív kisugárzás általánosnak tekinthető. Ezzel szemben a mi népünk és nemzetünk mire legyen büszke, mire nézzen vigadva vissza? Mátyás uralkodása után gyakorlatilag 500 éven át nem volt független Magyarország, és az ismert történelmi és politikai okok miatt ott tartunk, ahol vagyunk. Természetes, hogy himnuszunk búskomor, fájdalmas hangulatú mind szövegében, mind zenéjében. Mégis magasztos. Nekem legalábbis felemelő. Bármennyire is lemondást, pesszimizmust sugall. És a többi zenénk is ilyen, mert Bartók és Kodály a gyűjtő útjaikon miért is talált volna olyasmit, mint az angolszászoké, a germánoké, galloké, hispánoké? Erdély, Felvidék történelmi, történeti gyökerei a mienkével azonosak. A mi zenénk, a mi kultúránk tehát az elmúlt néhány száz év eseményeit tükrözi vissza, s ezt a hagyományt ápoljuk és örökítjük generációkon át. Kodály semmi újat nem talált ki, a nevét viselő módszer a mi zenei örökségünk, magába foglalja népünk, nemzetünk történelmi és nyelvi örökségét. A mi feladatunk - tudomásul véve ezt az örökséget -, hogy képesek legyünk alkalmazni a ma fennálló megváltozott viszonyokra. Nem eldobni kell, nem megvetni, nem lekicsinyelni, hanem csiszolni, frissíteni, ápolni, karbantartani. Nincs értelme újat keresni, lecserélni másra, mert annak a „más”-nak, ami adott esetben jól illeszkedik nálunknál szerencsésebb országok élő, eleven hagyományaihoz, a mi országunkban semmi keresnivalója nincs. Tőlünk idegen. Nekünk nem utánozni, majmolni kell a külföldet, annak szokásait, hanem megbecsülni azt, ami csak a mienké, legyen az bármennyire is szomorú vagy lehangoló. Ez így a mi örökségünk. És ezt jó lenne tudatosítani az oktatási intézményrendszerünkben a minisztertől lefelé az óvodásokig. És a szülőknek, nevelőknek, pedagógusoknak. A siker, az eredmény akkor jön, ha ezt világosan átlátjuk, és teszünk is az érdekében. És ehhez hozzá kell csatolni a megfelelő kommunikációs eszközöket, a tárgyi és személyi feltételeket, de mindenekelőtt biztosítani az anyagi forrásokat, kidolgozni a motivációs, ösztönző rendszereket, kiképezni az eltökélt és tudásában felvértezett oktató szakembereket, és különféle kedvezményekkel segíteni, támogatni a rászoruló családok gyerekeit. Ez a lényeges, erre kellene törekedni mindnyájunknak, s ezt a szellemiséget párosítani a múltunk gyökereihez. És persze okulhatunk a múltból is, hogy hol mit hogyan rontottuk el. Tehetünk érte, hogy a jövőben bölcsebben cselekedjünk. Egyetértek, hogy nem szabad örökösen hátratekinteni, de ismernünk kell múltunkat, s annak a tudásnak nem szabad elvesznie. Mert ebből táplálkozunk, ez az alap, amire építkezhetünk. Kodály sem csak visszapillantott, hanem igenis, előre. Mert hitte, hogy van értelme az egésznek, amire életét szentelte. Lesz egy jobb kor, szebb jövő. S a gyermekeké lesz ez a jövő. Azoké, akik szívesen, örömmel énekelnek, szolmizálnak, akik képezni fogják magukat a zenei műveltség megszerzése érdekében. A mi feladatunk, hogy Kodálynak ezt a gondolatvilágát és a gyakorlatban is jól bevált módszerét továbbfejlesszük, nem lerombolva az alapokat tovább építkezzünk. Becsülettel.
