1437 lámpaoltogató 2011-10-26 17:32:08
Tegnap megvolt a Szegedi Szimfonikusok nyitókoncertje. Csajkovszkij ment, Pál Tamás dirigált. A Rómeó és Júlia nyitány elfogadható, a b-moll zgraverseny (Szekendy Tamás) feledhető, az V. szimfónia lenyűgöző volt. Ez utóbbiban Pál is, a zenekar is excellált. Miért tud ez a zenekar időnként - sajnos elég gyakran - pocsékul játszani?
Tegnap megvolt a Szegedi Szimfonikusok nyitókoncertje. Csajkovszkij ment, Pál Tamás dirigált. A Rómeó és Júlia nyitány elfogadható, a b-moll zgraverseny (Szekendy Tamás) feledhető, az V. szimfónia lenyűgöző volt. Ez utóbbiban Pál is, a zenekar is excellált. Miért tud ez a zenekar időnként - sajnos elég gyakran - pocsékul játszani?
1436 Marzimino 2011-10-24 12:27:12 [Válasz erre: 1433 IVA 2011-10-21 07:45:52]
Kedves IVA! Köszönöm, hogy nagyszerűen továbbszőtte a reflexiókat.Szívemből szólt! Rengeteg aspektust vetett fel,szeretnék is majd még reagálni. A Momus Alföldi interjújában az is olvasható, hogy ma egy rendezés "közelítse a színház irányába a műfajt", meg hogy gondolkodtatás legyen a célja. Én végig azon gondolkodtam,-ahelyett, hogy zsigeri élményt kapjak-, hogy a rendezői színház végérvényesen rossz irányba viszi az operajátszást. Nem vagyok csípőből az új ellen, de be kell látni, mekkora károkat okoz egy át-és meggondolatlan színrevitel. Akik látták az előadást, nagy részük nem valószínű, hogy jegyet vált a művész következő rendezésére. Sokan vannak, akik nem formálnak nyilvánosan véleményt,csak épp nem vesznek többet jegyet, aztán vannak, akik otthagyják az előadásokat félidőben. Szegediként valahol megy úgy érzem, méltatlan ebben a fórumban ennyit elégedetlenkedni, hiszen ez nem a Szegedi Nemzeti Színház produkciója volt. Ellenben helyileg meg itt volt. Na puff. Jobb lenne egy Armel topicot létrehozni, de azt is őszintén megvallom; nem érdemes. Ez a színház predesztinálva van/lenne egy virágzó operaélet megteremtésére, a döntéshozók kezében van, melyik utat választják.
Kedves IVA! Köszönöm, hogy nagyszerűen továbbszőtte a reflexiókat.Szívemből szólt! Rengeteg aspektust vetett fel,szeretnék is majd még reagálni. A Momus Alföldi interjújában az is olvasható, hogy ma egy rendezés "közelítse a színház irányába a műfajt", meg hogy gondolkodtatás legyen a célja. Én végig azon gondolkodtam,-ahelyett, hogy zsigeri élményt kapjak-, hogy a rendezői színház végérvényesen rossz irányba viszi az operajátszást. Nem vagyok csípőből az új ellen, de be kell látni, mekkora károkat okoz egy át-és meggondolatlan színrevitel. Akik látták az előadást, nagy részük nem valószínű, hogy jegyet vált a művész következő rendezésére. Sokan vannak, akik nem formálnak nyilvánosan véleményt,csak épp nem vesznek többet jegyet, aztán vannak, akik otthagyják az előadásokat félidőben. Szegediként valahol megy úgy érzem, méltatlan ebben a fórumban ennyit elégedetlenkedni, hiszen ez nem a Szegedi Nemzeti Színház produkciója volt. Ellenben helyileg meg itt volt. Na puff. Jobb lenne egy Armel topicot létrehozni, de azt is őszintén megvallom; nem érdemes. Ez a színház predesztinálva van/lenne egy virágzó operaélet megteremtésére, a döntéshozók kezében van, melyik utat választják.
1435 Spangel Péter 2011-10-21 09:21:55 [Válasz erre: 1433 IVA 2011-10-21 07:45:52]
...megpróbált a darabról minden „verdizmust" leszedni. A verdizmus helyett az alföldizmus eszközéhez nyúlt.
...megpróbált a darabról minden „verdizmust" leszedni. A verdizmus helyett az alföldizmus eszközéhez nyúlt.
1434 IVA 2011-10-21 07:53:05 [Válasz erre: 1430 Heiner Lajos 2011-10-19 22:54:46]
Nagyon tetszett az irigylésre méltón tömör, lényeget megragadó kritika! A "legmagasabb színvonaltalanú" jelző különösen kedvemre való. (Mint özvegy Roticsné kifejezése Molnár Üvegcibőjében: Az én házam a legjobb hírű rosszhírű ház.)
Nagyon tetszett az irigylésre méltón tömör, lényeget megragadó kritika! A "legmagasabb színvonaltalanú" jelző különösen kedvemre való. (Mint özvegy Roticsné kifejezése Molnár Üvegcibőjében: Az én házam a legjobb hírű rosszhírű ház.)
1433 IVA 2011-10-21 07:45:52 [Válasz erre: 1389 Largo 2011-10-13 20:34:09]
Plusz még egy vélemény, a felvétel alapján Kénytelen vagyok a szegedi ruhatári kórushoz csatlakozni, sajnos. Bár hangsúlyozom, hogy az előadást számítógépen néztem végig, tehát nem vagyok vádolható azzal, hogy a ruhatári díj szegte hangulatomat, és az el- és befogadás legkisebb szándéka nélkül néztem az előadást. Sőt, még a jegyre sem költöttem súlyos ezreket, sőt a Szegedre utazás költségét is megspóroltam. De komolyabbra fordítva a szót, azért is hangsúlyozom, hogy csak a felvétel alapján mondom el a véleményemet, mert a gépemről a hangzás nem olyan minőségű, hogy bátran kritizálhatnék minden hangot és hangzást. Csak annyira teszem, amennyire ebben biztos vagyok. Marzimino fórumtársat követve, én is utalok két előzetes információra. Alföldi Róbert azt nyilatkozta, hogy megpróbált a darabról minden „verdizmust" leszedni. Úgy tudom, Verdi nem a Rigoletto előadástörténetének egyik rendezője volt, akinek a sallangjai szokásként vagy hagyományként rakódtak a műre, mint a guanó, hanem legfőbb alkotója; nem véletlen, hogy az operákat elsősorban zeneszerzőjük nevéhez szoktuk társítani. Ha valakinek útjában áll a Verdire jellemző „verdizmus”, akkor mi köze lehet a Rigolettóhoz, nem számítva, hogy mindenből lehet paródiát csinálni, jó pénzért? Vagy lehet, hogy ma már pisztolyt szegeznek az ember fejéhez, ha nem hajlandó Verdi-operát rendezni? A Café Momus interjúja szerint a rendező a sajtótájékoztatón elnézést kért „amiért leszedte a romantikus mázt a darabról.” Vajon senkinek sem tűnt fel, hogy ez milyen helytelen kifejezés? Egy Victor Hugo írta dráma alapján készült Verdi-operának a romantika nem lehet a máza, csakis a legsajátabb vonása, stílusa! Mondanám, hogy ilyen szülők művének a romantika a lényege, de ez ferdítés, mert ez a darab is egy történetet mond el, amelyben az ember és az emberi lélek ábrázoltatik. A romantikára jellemző eszközökkel. A Rigolettóról olyan eséllyel lehet leszedni a „romantika mázát”, mint a porcelánt megszabadítani felületétől. Lehet, hogy egy jó géppel lecsiszolható róla, de képzeljük el, hogyan fog kinézni az a porcelántárgy (feltéve, hogy nem törik széjjel)! Valahogy úgy képzelem el, mint amilyen ez az Armel-Rigoletto, miközben arra gondolok, hogy nagyon szép használati és dísztárgyak készülnek máz nélkül, akár betonból is: azoknak, akik nem szeretik a porcelánt. „Nagyon szikár, nagyon tüskés, nagyon éles, nagyon egyenes előadás született” – olvastam a rendező szavait az interjú címében, és mindjárt azt kérdeztem magamban: ilyen opera lenne a Rigoletto? Sokszor elmondtam már véleményemet ezen a fórumon a meghatározott korban játszódó művek mai vagy más eltérő korba transzponálásáról, ami már mindennek számít, csak újdonságnak nem. Elnézést kérek Heiner Lajostól, amiért a kritikájában szereplő kifejezést használom, de nem lelek találóbbat erről a divatról sokszor kifejtett véleményem összegzésére: gagyi. Ettől a jelzőtől akkor sem szabadítanám meg ezt az előadást, ha nem vérezne száz sebből részleteiben is – hogy e kifejezéssel elinduljak a bevezető színpadi látvány felé. Míg számos opera és operett nyitányában a későbbi legszebb dallamok vagy motívumok csalogatnk bennünket a darab világába, a Rigoletto rövid előjátékába a lehető legvilágosabban (bocsánat a képzavarért) jelzi, hogy az élet nagyon sötét bugyraiba látogatunk, ahol rettenetesen kínzó lelki fájdalmakkal fogunk találkozni. Ezekkel az akkordokkal és sajgón fájdalomtól ordító dallamívekkel adekvát szcenírozás reménytelen, mellesleg fölösleges. A zene általánosan és egyetemesen szól az emberi szenvedésről, Monterone lányának szerencsétlenségét (primitív módon, szájba rágva) eljátszani alatta a zene elleni munka. Nekem is rosszul esett az előadás (mint Marziminónak), mert mindvégig azt éreztem, hogy a rendező fényévnyire van ettől a zenétől és a zenétől általában, ettől a darabtól és a műfajtól. A rendezői koncepción (hogy ti. az előadás trendi, „mai”, korszerűen puritán, véres stb. legyen) kívül nagyon zavartak a mozgások, a koreográfia. A kórus operettes tánca az első felvonásban akkor is rossz és komikus, ha a Verdi-zenének valóban vannak táncos ritmusai. De hogy azok mennyire nem azt fejezik ki, mint amit a rendező láttat! Talán akkor látszik legjobban, mennyire nem tud mit kezdeni ezzel a zenével, amelynek a díszítés kifejezési eszköze, amikor a bravúros koloratúrák alatt operaénekes-paródiára készteti az énekest. Ám a Herceg szerepeltetésénél is fájdalmasabb, számomra legfájóbb volt Gilda megjelenítése és szerepének felfogása, megrendezése. A vörös ruha, harisnya, a vörös virágok (amelyeket aztán a herceg - legközhelyesebb szimbolika szerint - eltipor) mind azt sugallják, a csócsálás szintjén szájunkba rágva, hogy Gilda ivarzásra kész állapotban van, már csak biológiailag szűz, gondolataiban korántsem. Persze tudja már, hogy az a bezártság, amelyben apja neveli, akadályt jelent számára, de nem igaz, hogy ez a lány nem egyéb, mint fedeztetésre váró fiatal nőstény. Kevés párja van a zenében annak a féktelen lendületű, kölcsönös örömnek, mint ami Gilda és Rigoletto találkozását jellemzi a II. felvonásban. Ez alatt Alföldi Gildája mosolytalan, kelletlen, rideg. Nem tudom, milyen differenciált színészi eszközei vannak Szakács Ildikónak, képes lenne-e eljátszani a gyermeki szeretetet az arra vetődő új érzés és vágyak árnyékával, árnyalásával, mindenesetre egy ilyen fadarab Gilda nem nyeri meg a mi szeretetünket. A Giovannával való beszélgetésben már vonaglik is – olyan zenére, amelyben nincs vonaglás. Játékos-játszadozó kísérőzene ugyan, de Gilda nem a közösülés gondolatával játszadozik, hanem annak a gondolatnak az ébredező kalandjával, hogy lesz valakije, akit szerethet, aki vággyal szereti őt. Az ismeretlen gyönyörűsége tölti el, amiben még nincsenek benne a csípő vonaglásának kódjai. (Azok majd csak az afro-eredetű tánczenében, a romantikus operamuzsikában még nem!) Komikus volt a koreográfiában Gilda körbemutogatása, amely inkább a fél évszázados [url]http://www.youtube.com/watch?v=VrdXakckrfg;Például te, te, te[/url] kezdetű sláger előadásának hagyománya, semmint Gilda érzelmeiének. Alföldi Róbert, úgy tűnik, kényszeresen átrajzolja a legpozitívabb hősnőket is. A Figaro házasságának (Beaumarchais, Budapesti Kamaraszínház) igazságszolgáltató katarzisa, boldog fináléja után Susannája anyaszült pucérra vetkőzve felkínálkozott Almaviava grófnak, meg akarván ölni minden illúziónkat a darab legrokonszenvesebb nőalakja iránt. Csakhogy a hozzátoldott jelenettől értelmét veszti az egész darab, az egész játék, ami előtte folyt, hiszen ha Susanna ilyen, érdemesebb lett volna már az elején engedni a gróf kívánságának, békén hagyva szegény Figarót, Rosina grófnét és szegény bennünket. Alföldi János vitézében Iluska prostituáltként tért vissza egy aluljáróban – minden dramaturgiai következetesség nélkül. Gildát is lehet(ett) barátságtalan, rosszul öltözött, rossz frizurát és mondén, sarki ezüst hajszínt viselő, rosszul sminkelt lánynak ábrázolni, akiben nincs szeretet, kizárólag a vágy, hogy megszabaduljon erényétől – ez esetben viszont semmi tétje a cselekménynek, hiszen abból a környezetből szöktették meg, amelyben csak utálkozott, és a herceg csak azt tette vele, amire annyira vágyott. Az előadás értékrendje szerint nem vesztett semmit, s így mi sem sajnáljuk. Rigolettót sem különösebben, hiszen olyan gyermektől fosztották meg, aki (már) nem szerette őt. Nem értem, hogy ilyen rövid operát, mint a Rigoletto, miért kell meghúzni. Hogyan lehetett Rigoletto és Gilda bosszúkettőse elől kiiktatni Monterone jeleneté, amelynek erős dramaturgiai funkciója van, hiszen addig Rigolettóval csak az esett meg, ami a gróffal. A cselekményt a Rigoletto, Monterone viszontlátása nyomán fogadott bosszúja viszi tovább, el a tragédiához. Kihagyásával a Gilda elbeszélését követő kettős után a bosszúkettős csupán úgy csendült fel, mint lassú után a friss: egy nótaesten. A Rigoletto fináléját én nem tartom „képtelen dramaturgiai helyzetnek” (Cilike, 1392), sem a realitást keresve, sem a műfaj kereteiben. A halál lefolyásához ugyan nem sokat értek, de már gyerekkoromban is evidenciának találtam, hogy Sparafucile hanyag munkát végzett. Lehet, hogy nem a megfelelő tájékon szúrta le, vagy csak alaposan fejbe vágta Gildát, aki eszméletét vesztette, majd úgy gondolta, hogy ennyi elég, a „gyönge fiúcska” úgyis megfullad majd a zsákban. Ám Rigoletto kíváncsisága levegőhöz juttatta, s alkalmat adott neki egy kis haldoklásra. (Mentőt mégsem hívhatott Rigoletto a mobilján, a rendőrséget pláne nem.) Ami pedig az opera műfaját illeti: elfogadjuk, hogy az emberek nem szóban, hanem énekelve kommunikálnak, méghozzá sajátos hangszínen és hangerővel. Továbbmegyek: az emberek, akik csak ritkán beszélnek magukban, a legtöbb áriában a reflexióikat éneklik el, akár tíz percen át, olykor kadenciákkal ékítve, kitörő magas hanggal lezárva. Miért ne fogadnánk el, hogy a haldokló vagy a halott is énekelhet néhány taktust? A művészet lehetővé teszi, hogy énekléssel valaki többet és pontosabban kifejezhessen, mint szavakkal (vagy szavak nélkül). A halottnak lehetőséget ad arra, hogy kifejezhesse, amit közölne, ha élne, vagy amit már nem e világ felől közöl. (Mint Oronténak a Lombardokban, vagy Antónia anyjának a Hoffmann meséiben.) Mindemellett nem vetem meg, ha a rendező megoldást akar keresni erre a jelenetre. Oberon fórumtárs (1393) szerint Grazban már négy évvel korábban megrendezték Alföldi leleményét. Nekem valamikor 1975 és 1980 között mesélték, hogy egy német operaszínpadon Gilda nem a zsákból, hanem a színfalak mögül, afféle mennyei hangként „asszisztált” a kettőshöz. Ez a megoldás feltételezi hitünket a túlvilági létben, ráadásul nem lehetett olyan suta, mint a véleményezett rendezésben, amelyben Gilda egy ismét közhelyre épülő, rettenetes fehér ruhában, korántsem testetlenül mérgelődik az őt sirató apa mellett. Szakács Ildikó játéka (vagy játszatása) és előnytelen, civil megjelenítése oly mértékben zavart, hogy időnként úgy éreztem, mintha playbackről hallanám. Hangjában és éneklésében ugyanis határozottan élvezetemet leltem, s ha ezekből hiányoltam a kedvességet és az árnyalatokat, annak lehet, hogy az ellentétes látvány volt az oka, illetve a gépem technikai hiányossága, mint mondottam. A jelmeztervezésnek láthatóan igénye sem volt arra, hogy hozzájáruljon a (ne adj’ Isten sokrétű) jellemábrázoláshoz, de még arra sem, hogy jótékonyan segítse, finomítsa egy primadonna megjelenését. Maddalenára bezzeg tudott magas nyakú jelmezt adni, ami lehet erotikus egy filmben vagy egy társalgási kamaradarabban, de nem operaszínpadon, illetve Sparafucile húgán. A Monteronét és a címszerepet alakító művészek játéka és éneklése egyaránt nagyon tetszett – ezt elismerem, ha már belépőjeggyel nem járultam hozzá a honorálásukhoz. Végül elnézést kérek a szűkszavúságomért: ezúttal csak szemezgettem a sérelmeimből.
Plusz még egy vélemény, a felvétel alapján Kénytelen vagyok a szegedi ruhatári kórushoz csatlakozni, sajnos. Bár hangsúlyozom, hogy az előadást számítógépen néztem végig, tehát nem vagyok vádolható azzal, hogy a ruhatári díj szegte hangulatomat, és az el- és befogadás legkisebb szándéka nélkül néztem az előadást. Sőt, még a jegyre sem költöttem súlyos ezreket, sőt a Szegedre utazás költségét is megspóroltam. De komolyabbra fordítva a szót, azért is hangsúlyozom, hogy csak a felvétel alapján mondom el a véleményemet, mert a gépemről a hangzás nem olyan minőségű, hogy bátran kritizálhatnék minden hangot és hangzást. Csak annyira teszem, amennyire ebben biztos vagyok. Marzimino fórumtársat követve, én is utalok két előzetes információra. Alföldi Róbert azt nyilatkozta, hogy megpróbált a darabról minden „verdizmust" leszedni. Úgy tudom, Verdi nem a Rigoletto előadástörténetének egyik rendezője volt, akinek a sallangjai szokásként vagy hagyományként rakódtak a műre, mint a guanó, hanem legfőbb alkotója; nem véletlen, hogy az operákat elsősorban zeneszerzőjük nevéhez szoktuk társítani. Ha valakinek útjában áll a Verdire jellemző „verdizmus”, akkor mi köze lehet a Rigolettóhoz, nem számítva, hogy mindenből lehet paródiát csinálni, jó pénzért? Vagy lehet, hogy ma már pisztolyt szegeznek az ember fejéhez, ha nem hajlandó Verdi-operát rendezni? A Café Momus interjúja szerint a rendező a sajtótájékoztatón elnézést kért „amiért leszedte a romantikus mázt a darabról.” Vajon senkinek sem tűnt fel, hogy ez milyen helytelen kifejezés? Egy Victor Hugo írta dráma alapján készült Verdi-operának a romantika nem lehet a máza, csakis a legsajátabb vonása, stílusa! Mondanám, hogy ilyen szülők művének a romantika a lényege, de ez ferdítés, mert ez a darab is egy történetet mond el, amelyben az ember és az emberi lélek ábrázoltatik. A romantikára jellemző eszközökkel. A Rigolettóról olyan eséllyel lehet leszedni a „romantika mázát”, mint a porcelánt megszabadítani felületétől. Lehet, hogy egy jó géppel lecsiszolható róla, de képzeljük el, hogyan fog kinézni az a porcelántárgy (feltéve, hogy nem törik széjjel)! Valahogy úgy képzelem el, mint amilyen ez az Armel-Rigoletto, miközben arra gondolok, hogy nagyon szép használati és dísztárgyak készülnek máz nélkül, akár betonból is: azoknak, akik nem szeretik a porcelánt. „Nagyon szikár, nagyon tüskés, nagyon éles, nagyon egyenes előadás született” – olvastam a rendező szavait az interjú címében, és mindjárt azt kérdeztem magamban: ilyen opera lenne a Rigoletto? Sokszor elmondtam már véleményemet ezen a fórumon a meghatározott korban játszódó művek mai vagy más eltérő korba transzponálásáról, ami már mindennek számít, csak újdonságnak nem. Elnézést kérek Heiner Lajostól, amiért a kritikájában szereplő kifejezést használom, de nem lelek találóbbat erről a divatról sokszor kifejtett véleményem összegzésére: gagyi. Ettől a jelzőtől akkor sem szabadítanám meg ezt az előadást, ha nem vérezne száz sebből részleteiben is – hogy e kifejezéssel elinduljak a bevezető színpadi látvány felé. Míg számos opera és operett nyitányában a későbbi legszebb dallamok vagy motívumok csalogatnk bennünket a darab világába, a Rigoletto rövid előjátékába a lehető legvilágosabban (bocsánat a képzavarért) jelzi, hogy az élet nagyon sötét bugyraiba látogatunk, ahol rettenetesen kínzó lelki fájdalmakkal fogunk találkozni. Ezekkel az akkordokkal és sajgón fájdalomtól ordító dallamívekkel adekvát szcenírozás reménytelen, mellesleg fölösleges. A zene általánosan és egyetemesen szól az emberi szenvedésről, Monterone lányának szerencsétlenségét (primitív módon, szájba rágva) eljátszani alatta a zene elleni munka. Nekem is rosszul esett az előadás (mint Marziminónak), mert mindvégig azt éreztem, hogy a rendező fényévnyire van ettől a zenétől és a zenétől általában, ettől a darabtól és a műfajtól. A rendezői koncepción (hogy ti. az előadás trendi, „mai”, korszerűen puritán, véres stb. legyen) kívül nagyon zavartak a mozgások, a koreográfia. A kórus operettes tánca az első felvonásban akkor is rossz és komikus, ha a Verdi-zenének valóban vannak táncos ritmusai. De hogy azok mennyire nem azt fejezik ki, mint amit a rendező láttat! Talán akkor látszik legjobban, mennyire nem tud mit kezdeni ezzel a zenével, amelynek a díszítés kifejezési eszköze, amikor a bravúros koloratúrák alatt operaénekes-paródiára készteti az énekest. Ám a Herceg szerepeltetésénél is fájdalmasabb, számomra legfájóbb volt Gilda megjelenítése és szerepének felfogása, megrendezése. A vörös ruha, harisnya, a vörös virágok (amelyeket aztán a herceg - legközhelyesebb szimbolika szerint - eltipor) mind azt sugallják, a csócsálás szintjén szájunkba rágva, hogy Gilda ivarzásra kész állapotban van, már csak biológiailag szűz, gondolataiban korántsem. Persze tudja már, hogy az a bezártság, amelyben apja neveli, akadályt jelent számára, de nem igaz, hogy ez a lány nem egyéb, mint fedeztetésre váró fiatal nőstény. Kevés párja van a zenében annak a féktelen lendületű, kölcsönös örömnek, mint ami Gilda és Rigoletto találkozását jellemzi a II. felvonásban. Ez alatt Alföldi Gildája mosolytalan, kelletlen, rideg. Nem tudom, milyen differenciált színészi eszközei vannak Szakács Ildikónak, képes lenne-e eljátszani a gyermeki szeretetet az arra vetődő új érzés és vágyak árnyékával, árnyalásával, mindenesetre egy ilyen fadarab Gilda nem nyeri meg a mi szeretetünket. A Giovannával való beszélgetésben már vonaglik is – olyan zenére, amelyben nincs vonaglás. Játékos-játszadozó kísérőzene ugyan, de Gilda nem a közösülés gondolatával játszadozik, hanem annak a gondolatnak az ébredező kalandjával, hogy lesz valakije, akit szerethet, aki vággyal szereti őt. Az ismeretlen gyönyörűsége tölti el, amiben még nincsenek benne a csípő vonaglásának kódjai. (Azok majd csak az afro-eredetű tánczenében, a romantikus operamuzsikában még nem!) Komikus volt a koreográfiában Gilda körbemutogatása, amely inkább a fél évszázados [url]http://www.youtube.com/watch?v=VrdXakckrfg;Például te, te, te[/url] kezdetű sláger előadásának hagyománya, semmint Gilda érzelmeiének. Alföldi Róbert, úgy tűnik, kényszeresen átrajzolja a legpozitívabb hősnőket is. A Figaro házasságának (Beaumarchais, Budapesti Kamaraszínház) igazságszolgáltató katarzisa, boldog fináléja után Susannája anyaszült pucérra vetkőzve felkínálkozott Almaviava grófnak, meg akarván ölni minden illúziónkat a darab legrokonszenvesebb nőalakja iránt. Csakhogy a hozzátoldott jelenettől értelmét veszti az egész darab, az egész játék, ami előtte folyt, hiszen ha Susanna ilyen, érdemesebb lett volna már az elején engedni a gróf kívánságának, békén hagyva szegény Figarót, Rosina grófnét és szegény bennünket. Alföldi János vitézében Iluska prostituáltként tért vissza egy aluljáróban – minden dramaturgiai következetesség nélkül. Gildát is lehet(ett) barátságtalan, rosszul öltözött, rossz frizurát és mondén, sarki ezüst hajszínt viselő, rosszul sminkelt lánynak ábrázolni, akiben nincs szeretet, kizárólag a vágy, hogy megszabaduljon erényétől – ez esetben viszont semmi tétje a cselekménynek, hiszen abból a környezetből szöktették meg, amelyben csak utálkozott, és a herceg csak azt tette vele, amire annyira vágyott. Az előadás értékrendje szerint nem vesztett semmit, s így mi sem sajnáljuk. Rigolettót sem különösebben, hiszen olyan gyermektől fosztották meg, aki (már) nem szerette őt. Nem értem, hogy ilyen rövid operát, mint a Rigoletto, miért kell meghúzni. Hogyan lehetett Rigoletto és Gilda bosszúkettőse elől kiiktatni Monterone jeleneté, amelynek erős dramaturgiai funkciója van, hiszen addig Rigolettóval csak az esett meg, ami a gróffal. A cselekményt a Rigoletto, Monterone viszontlátása nyomán fogadott bosszúja viszi tovább, el a tragédiához. Kihagyásával a Gilda elbeszélését követő kettős után a bosszúkettős csupán úgy csendült fel, mint lassú után a friss: egy nótaesten. A Rigoletto fináléját én nem tartom „képtelen dramaturgiai helyzetnek” (Cilike, 1392), sem a realitást keresve, sem a műfaj kereteiben. A halál lefolyásához ugyan nem sokat értek, de már gyerekkoromban is evidenciának találtam, hogy Sparafucile hanyag munkát végzett. Lehet, hogy nem a megfelelő tájékon szúrta le, vagy csak alaposan fejbe vágta Gildát, aki eszméletét vesztette, majd úgy gondolta, hogy ennyi elég, a „gyönge fiúcska” úgyis megfullad majd a zsákban. Ám Rigoletto kíváncsisága levegőhöz juttatta, s alkalmat adott neki egy kis haldoklásra. (Mentőt mégsem hívhatott Rigoletto a mobilján, a rendőrséget pláne nem.) Ami pedig az opera műfaját illeti: elfogadjuk, hogy az emberek nem szóban, hanem énekelve kommunikálnak, méghozzá sajátos hangszínen és hangerővel. Továbbmegyek: az emberek, akik csak ritkán beszélnek magukban, a legtöbb áriában a reflexióikat éneklik el, akár tíz percen át, olykor kadenciákkal ékítve, kitörő magas hanggal lezárva. Miért ne fogadnánk el, hogy a haldokló vagy a halott is énekelhet néhány taktust? A művészet lehetővé teszi, hogy énekléssel valaki többet és pontosabban kifejezhessen, mint szavakkal (vagy szavak nélkül). A halottnak lehetőséget ad arra, hogy kifejezhesse, amit közölne, ha élne, vagy amit már nem e világ felől közöl. (Mint Oronténak a Lombardokban, vagy Antónia anyjának a Hoffmann meséiben.) Mindemellett nem vetem meg, ha a rendező megoldást akar keresni erre a jelenetre. Oberon fórumtárs (1393) szerint Grazban már négy évvel korábban megrendezték Alföldi leleményét. Nekem valamikor 1975 és 1980 között mesélték, hogy egy német operaszínpadon Gilda nem a zsákból, hanem a színfalak mögül, afféle mennyei hangként „asszisztált” a kettőshöz. Ez a megoldás feltételezi hitünket a túlvilági létben, ráadásul nem lehetett olyan suta, mint a véleményezett rendezésben, amelyben Gilda egy ismét közhelyre épülő, rettenetes fehér ruhában, korántsem testetlenül mérgelődik az őt sirató apa mellett. Szakács Ildikó játéka (vagy játszatása) és előnytelen, civil megjelenítése oly mértékben zavart, hogy időnként úgy éreztem, mintha playbackről hallanám. Hangjában és éneklésében ugyanis határozottan élvezetemet leltem, s ha ezekből hiányoltam a kedvességet és az árnyalatokat, annak lehet, hogy az ellentétes látvány volt az oka, illetve a gépem technikai hiányossága, mint mondottam. A jelmeztervezésnek láthatóan igénye sem volt arra, hogy hozzájáruljon a (ne adj’ Isten sokrétű) jellemábrázoláshoz, de még arra sem, hogy jótékonyan segítse, finomítsa egy primadonna megjelenését. Maddalenára bezzeg tudott magas nyakú jelmezt adni, ami lehet erotikus egy filmben vagy egy társalgási kamaradarabban, de nem operaszínpadon, illetve Sparafucile húgán. A Monteronét és a címszerepet alakító művészek játéka és éneklése egyaránt nagyon tetszett – ezt elismerem, ha már belépőjeggyel nem járultam hozzá a honorálásukhoz. Végül elnézést kérek a szűkszavúságomért: ezúttal csak szemezgettem a sérelmeimből.
1432 Marzimino 2011-10-20 23:11:05 [Válasz erre: 1431 Spangel Péter 2011-10-20 07:58:21]
Tisztelt Heiner Lajos, Tisztelt Spangel Péter! Köszönöm a bátorítást a hozzászólásért!Nem állt szándékomban debütánsként ilyen hosszút írni. Meg ilyen szőrszálhasogatót. Így sikerült, szabályosan rosszul esett az előadás! Más: szó esett a zsűriről a hozzászólásokban. Engedtessék meg egy technikai megjegyzés.A díszpáholy Nekik van ilyenkor fenntartva.De üres volt az általam látott 3 előadáson. Komolyan gondolják , hogy operát és énekest felvételről minősítenek?
Tisztelt Heiner Lajos, Tisztelt Spangel Péter! Köszönöm a bátorítást a hozzászólásért!Nem állt szándékomban debütánsként ilyen hosszút írni. Meg ilyen szőrszálhasogatót. Így sikerült, szabályosan rosszul esett az előadás! Más: szó esett a zsűriről a hozzászólásokban. Engedtessék meg egy technikai megjegyzés.A díszpáholy Nekik van ilyenkor fenntartva.De üres volt az általam látott 3 előadáson. Komolyan gondolják , hogy operát és énekest felvételről minősítenek?
1431 Spangel Péter 2011-10-20 07:58:21 [Válasz erre: 1429 Marzimino 2011-10-19 21:08:00]
Gratulálok a cikkhez!
Gratulálok a cikkhez!
1430 Heiner Lajos 2011-10-19 22:54:46 [Válasz erre: 1429 Marzimino 2011-10-19 21:08:00]
Szégyenkezem, hogy nem tudtam úgy megírni, ahogy Ön tette. Így volt.
Szégyenkezem, hogy nem tudtam úgy megírni, ahogy Ön tette. Így volt.
1429 Marzimino 2011-10-19 21:08:00 [Válasz erre: 1389 Largo 2011-10-13 20:34:09]
[Plusz Rigoletto reakció] „Egyetlenegy nap mennyit változtatott!” Énekli Rigoletto a II. felvonásban. Ez a mondat jutott eszembe és mormoltam, miután vége lett az Armel- előadásnak. Nálam annyit változtatott, hogy komolyan elgondolkodjak klasszikusok úgymond nem hagyományos rendezéséről. Meg újszerű megközelítések érvényességéről. Számomra ez az előadás egy jól-rosszul szcenírozott, rossz zenei megvalósítású koncertszerű Rigoletto volt. Nekem a műről és általában véve a színpadi zenedrámáról többet semmiképp sem adott. Szeretném ezen állításaimat igazolni. No, a teljesség igénye nélkül. Nem is az előadással kezdeném, hanem az azt beharangozó írásokkal. A Délmagyarországban olvasom Alföldi Róbert rendező gondolatait: (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/rigoletto_es_a_hatalom/2244500/) „– Nagyon bírta a plzeni közönség, pedig nem hagyományos, romantikus előadást csináltunk. Ez egy sötét történet egy apáról, aki a hatalomhoz dörgölődzik, és megpróbál mindenkivel kibabrálni, mindenkit elárul. A sors azonban úgy alakul, hogy csúnyán megfizet mindenért. Megpróbáltam minden „verdizmust" leszedni a darabról, lecsupaszítani és üres térben megmutatni a történetet, mert a zenében úgyis benne marad minden hihetetlen romantika és érzelem.” Ez egy kiragadott bekezdés, de mert lezár egy gondolatot, ezért remélem nem ér az a vád, hogy csak mondatot tekintek. Az első két mondat között bizony ott van a tartalmi ellentét. Vagyis a rendező azt szeretné sugallni, hogy a darab egy hagyományos, romantikus rendezésben nem is állja meg a helyét. Vagy, hogy nem a lényegre összpontosít. Hogy az újszerű a kizárólagosan megfelelő. Ki -ki gondolja tovább. Aztán ez a gondolat finomodik a Momus Alföldivel készített interjújában, melyben elismeri, hogy a „képeskönyv-szerű” előadásban is megközelíthető a történet. (http://www.momus.hu/article.php?artid=6119&cat=17) Nem először látom azt, hogy egy újszerű felfogás voltaképp ugyanazt mondja, ami valójában a hagyományosnak is kiinduló pontja. Vagyis hogy a Rigolettónak megvan a maga meghatározott jelentése, bármerről is közelítjük. Az szomorít el, hogy jelen esetben Alföldi Róbert próbálja elmagyarázni azt, ami Victor Hugo drámája óta nyilvánvaló. Hisz mi ezt már nem is tudhatjuk. A rendező meg kitalálja a kanálba a mélyedést. Hogy alapvetően mért szcenírozott (és kevésbé megrendezett) ez a Rigoletto? Az nem vitás, hogy van az interpretációnak szuverén elgondolása, tetszett a végén az a kép, ahogy a férfikar a női holttestet, mint áldozati bárányt a képzeletbeli oltáron fekve forgatja. Én erre gondoltam. Az is lényegi jó meglátás, ahogy Gildát és általában a Nőt a férfiak, mint áldozati koncot kezelik. De egészében véve az előadásban kevés a mozgás. Ami van, az meg szögletes. Alföldi „tüskés, egyenes” előadást gondolt ki, de ez akkor is kevés. Verdi a Rigolettóban az átkomponált felvonásokkal újított addigi operadramaturgiáján. Jó adag szakirodalom van erről. Az átkomponáltság ténye magába kellene foglaljon valamiféle mozgalmasságot. Meg alakítást. De semmiképp nem szögletességet. Ehelyett kaptunk egy szimbolista commedia dell’ artét. Hiába mondja azt Alföldi, hogy a zene elviszi az egészet. Hát nem viszi. A férfikar többnyire glédában áll, mint a koncertteremben, az énekesek az üres térben próbálnak kifejezően énekelni, színpadi szituációtól elszakítva. Hogy ez valóban így van, érdemes megnézni neten is az előadást. Gilda szimbolikus fakalitkájától eltekintve, semmi hatásos rendezői megoldás nincs. Ez a guruló, nyitott doboz, mely később Maddalena lakhelye is, és az opera végén áldozati oltár, jó ötlet. Gilda, első megjelenése után, ennek a középen álló ketrecnek a peremén jár és énekel sokáig. (Kötéltánc – szimbólum? Mondjuk.) Az, hogy izgulok, hogy le ne essen, más kérdés. Az üres térből hátulról középről jön előre Ceprano grófné. Maddalena is középről kerül elő. Gilda eleve középen áll. Vagyis először csak ül. Világos, hogy a térnek és az abban megjelenő szereplőnek ebben a rendezésben megnő a jelentősége. A női szereplők hangsúlyosan, de keveset mozognak, ők kerülnek fókuszba. Ehhez képest Rigoletto is oldalról közelít, és a Herceg is fent jobb oldalon, a szélen „kezd”. Egy asszociáció részemről a sok közül, értem én, talán az a sugallat, hogy ezek a nők a darabban (grófné, Gilda, Maddalena), mint ahogy a bolygók mozognak a világűrben a maguk meghatározott módján, úgy járják a maguk útját az operában. És úgy várják áldozati szerepük bekövetkeztét. Ehhez képest a Herceg marginális, oldalsó pozíciókba kerül, egy kivétellel, amikor az e il sol dell’ anima duett kezdetén letapossa Gilda rózsáit. Egyébként teljesen zeneietlen, ahogy az éneklés ívét erőszakosan megtöri a letaposás aktusa, úgy jól ütemegyre. A herceg amúgy sem egy heroikus személyiség a Rigolettóban, akár hagyományos, akár nem hagyományos módon közelítjük. De az az alapkarakter, ami például a Kesztyű –áriában a Hercegé-hogy tudniillik virágról virágra száll - az nem látszik. Nincs megmutatva a viszonyokban. Mintha motiváció nélkül énekelne egész végig. Áriázna l’art pour l’art. Ez lenne az Armel színháza? Az ábrázolt kötődése Gildához és viszonya Rigolettóhoz szinte nem is tapintható. Kérem, szóljon valaki Nagyérdemű, ha másképp látta. Elviekben a Herceg Gildát és Rigolettót van hivatva ellentételezni a műben. Legalább némi léhaságot kérhetett volna a rendező az énekestől. Ha ez egyáltalán cél volt. Kaptunk egy kiherélt Herceg karaktert, egy panoptikum férfibábut. A ruganyosan lépdelő tenor nem passzol Verdi rendszerébe, és ettől fals az egész előadás, hiába vannak a jó ötletek. Az sincs a zenével szinkronban, ahogy Gilda többször nagy gesztussal ellöki magától apját, aki mintegy pitizve kérleli, felejtse el a Herceget. Gilda jellemfejlődésen megy keresztül, igen, de mégsem addig a pontig, hogy egy ilyen színpadi beállítás hangsúlyozza. A báli gumizenére , mint katonai marsra menetelnek az udvaroncok. Semmi különöset nem fejez ki. És mindehhez ha a felcsendülő zene hasonlított volna Verdi temperamentumához…Kérem, a karmester úr irányítása mellett a zenekar sempre molto moderatot játszott, se dinamika, se tempováltás. Kérem, ez a mester maradjon a barokknál, de ott is csak az adagio tempojelzésnél. Ajánlanám neki Vivaldi Al Santo Sepolcróját. Paul Henry Lang élccel írja operáról szóló könyvében, hogy a slágeroperák, mint a Rigoletto is, lalázva, fütyülve is elérik a hatást. Jelen esetben számomra ez a hatás a teljes kétségbeesés volt.
[Plusz Rigoletto reakció] „Egyetlenegy nap mennyit változtatott!” Énekli Rigoletto a II. felvonásban. Ez a mondat jutott eszembe és mormoltam, miután vége lett az Armel- előadásnak. Nálam annyit változtatott, hogy komolyan elgondolkodjak klasszikusok úgymond nem hagyományos rendezéséről. Meg újszerű megközelítések érvényességéről. Számomra ez az előadás egy jól-rosszul szcenírozott, rossz zenei megvalósítású koncertszerű Rigoletto volt. Nekem a műről és általában véve a színpadi zenedrámáról többet semmiképp sem adott. Szeretném ezen állításaimat igazolni. No, a teljesség igénye nélkül. Nem is az előadással kezdeném, hanem az azt beharangozó írásokkal. A Délmagyarországban olvasom Alföldi Róbert rendező gondolatait: (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/rigoletto_es_a_hatalom/2244500/) „– Nagyon bírta a plzeni közönség, pedig nem hagyományos, romantikus előadást csináltunk. Ez egy sötét történet egy apáról, aki a hatalomhoz dörgölődzik, és megpróbál mindenkivel kibabrálni, mindenkit elárul. A sors azonban úgy alakul, hogy csúnyán megfizet mindenért. Megpróbáltam minden „verdizmust" leszedni a darabról, lecsupaszítani és üres térben megmutatni a történetet, mert a zenében úgyis benne marad minden hihetetlen romantika és érzelem.” Ez egy kiragadott bekezdés, de mert lezár egy gondolatot, ezért remélem nem ér az a vád, hogy csak mondatot tekintek. Az első két mondat között bizony ott van a tartalmi ellentét. Vagyis a rendező azt szeretné sugallni, hogy a darab egy hagyományos, romantikus rendezésben nem is állja meg a helyét. Vagy, hogy nem a lényegre összpontosít. Hogy az újszerű a kizárólagosan megfelelő. Ki -ki gondolja tovább. Aztán ez a gondolat finomodik a Momus Alföldivel készített interjújában, melyben elismeri, hogy a „képeskönyv-szerű” előadásban is megközelíthető a történet. (http://www.momus.hu/article.php?artid=6119&cat=17) Nem először látom azt, hogy egy újszerű felfogás voltaképp ugyanazt mondja, ami valójában a hagyományosnak is kiinduló pontja. Vagyis hogy a Rigolettónak megvan a maga meghatározott jelentése, bármerről is közelítjük. Az szomorít el, hogy jelen esetben Alföldi Róbert próbálja elmagyarázni azt, ami Victor Hugo drámája óta nyilvánvaló. Hisz mi ezt már nem is tudhatjuk. A rendező meg kitalálja a kanálba a mélyedést. Hogy alapvetően mért szcenírozott (és kevésbé megrendezett) ez a Rigoletto? Az nem vitás, hogy van az interpretációnak szuverén elgondolása, tetszett a végén az a kép, ahogy a férfikar a női holttestet, mint áldozati bárányt a képzeletbeli oltáron fekve forgatja. Én erre gondoltam. Az is lényegi jó meglátás, ahogy Gildát és általában a Nőt a férfiak, mint áldozati koncot kezelik. De egészében véve az előadásban kevés a mozgás. Ami van, az meg szögletes. Alföldi „tüskés, egyenes” előadást gondolt ki, de ez akkor is kevés. Verdi a Rigolettóban az átkomponált felvonásokkal újított addigi operadramaturgiáján. Jó adag szakirodalom van erről. Az átkomponáltság ténye magába kellene foglaljon valamiféle mozgalmasságot. Meg alakítást. De semmiképp nem szögletességet. Ehelyett kaptunk egy szimbolista commedia dell’ artét. Hiába mondja azt Alföldi, hogy a zene elviszi az egészet. Hát nem viszi. A férfikar többnyire glédában áll, mint a koncertteremben, az énekesek az üres térben próbálnak kifejezően énekelni, színpadi szituációtól elszakítva. Hogy ez valóban így van, érdemes megnézni neten is az előadást. Gilda szimbolikus fakalitkájától eltekintve, semmi hatásos rendezői megoldás nincs. Ez a guruló, nyitott doboz, mely később Maddalena lakhelye is, és az opera végén áldozati oltár, jó ötlet. Gilda, első megjelenése után, ennek a középen álló ketrecnek a peremén jár és énekel sokáig. (Kötéltánc – szimbólum? Mondjuk.) Az, hogy izgulok, hogy le ne essen, más kérdés. Az üres térből hátulról középről jön előre Ceprano grófné. Maddalena is középről kerül elő. Gilda eleve középen áll. Vagyis először csak ül. Világos, hogy a térnek és az abban megjelenő szereplőnek ebben a rendezésben megnő a jelentősége. A női szereplők hangsúlyosan, de keveset mozognak, ők kerülnek fókuszba. Ehhez képest Rigoletto is oldalról közelít, és a Herceg is fent jobb oldalon, a szélen „kezd”. Egy asszociáció részemről a sok közül, értem én, talán az a sugallat, hogy ezek a nők a darabban (grófné, Gilda, Maddalena), mint ahogy a bolygók mozognak a világűrben a maguk meghatározott módján, úgy járják a maguk útját az operában. És úgy várják áldozati szerepük bekövetkeztét. Ehhez képest a Herceg marginális, oldalsó pozíciókba kerül, egy kivétellel, amikor az e il sol dell’ anima duett kezdetén letapossa Gilda rózsáit. Egyébként teljesen zeneietlen, ahogy az éneklés ívét erőszakosan megtöri a letaposás aktusa, úgy jól ütemegyre. A herceg amúgy sem egy heroikus személyiség a Rigolettóban, akár hagyományos, akár nem hagyományos módon közelítjük. De az az alapkarakter, ami például a Kesztyű –áriában a Hercegé-hogy tudniillik virágról virágra száll - az nem látszik. Nincs megmutatva a viszonyokban. Mintha motiváció nélkül énekelne egész végig. Áriázna l’art pour l’art. Ez lenne az Armel színháza? Az ábrázolt kötődése Gildához és viszonya Rigolettóhoz szinte nem is tapintható. Kérem, szóljon valaki Nagyérdemű, ha másképp látta. Elviekben a Herceg Gildát és Rigolettót van hivatva ellentételezni a műben. Legalább némi léhaságot kérhetett volna a rendező az énekestől. Ha ez egyáltalán cél volt. Kaptunk egy kiherélt Herceg karaktert, egy panoptikum férfibábut. A ruganyosan lépdelő tenor nem passzol Verdi rendszerébe, és ettől fals az egész előadás, hiába vannak a jó ötletek. Az sincs a zenével szinkronban, ahogy Gilda többször nagy gesztussal ellöki magától apját, aki mintegy pitizve kérleli, felejtse el a Herceget. Gilda jellemfejlődésen megy keresztül, igen, de mégsem addig a pontig, hogy egy ilyen színpadi beállítás hangsúlyozza. A báli gumizenére , mint katonai marsra menetelnek az udvaroncok. Semmi különöset nem fejez ki. És mindehhez ha a felcsendülő zene hasonlított volna Verdi temperamentumához…Kérem, a karmester úr irányítása mellett a zenekar sempre molto moderatot játszott, se dinamika, se tempováltás. Kérem, ez a mester maradjon a barokknál, de ott is csak az adagio tempojelzésnél. Ajánlanám neki Vivaldi Al Santo Sepolcróját. Paul Henry Lang élccel írja operáról szóló könyvében, hogy a slágeroperák, mint a Rigoletto is, lalázva, fütyülve is elérik a hatást. Jelen esetben számomra ez a hatás a teljes kétségbeesés volt.
1428 nizajemon 2011-10-19 15:31:19 [Válasz erre: 1426 bcn 2011-10-19 13:38:55]
Érdekeset alakított::-) Azt hittem valami karakter az egyik huszadik századiból....DD.
Érdekeset alakított::-) Azt hittem valami karakter az egyik huszadik századiból....DD.
1426 bcn 2011-10-19 13:38:55 [Válasz erre: 1402 nizajemon 2011-10-15 22:07:28]
kicsit OFF, de IMÁDOM a SzőcsGézaféle magánszámokat! azt hiszem evidens h minden megnyitóra, díjátadóra őt kell meghívni!!!
kicsit OFF, de IMÁDOM a SzőcsGézaféle magánszámokat! azt hiszem evidens h minden megnyitóra, díjátadóra őt kell meghívni!!!
1425 Bambu 2011-10-19 12:56:35 [Válasz erre: 1424 tiramisu 2011-10-19 11:26:22]
http://www.operaverseny.hu/magyar.asp?id=21
http://www.operaverseny.hu/magyar.asp?id=21
1424 tiramisu 2011-10-19 11:26:22 [Válasz erre: 1423 tamasjanos 2011-10-19 02:16:06]
Kik voltak a zsüriben?
Kik voltak a zsüriben?
1423 tamasjanos 2011-10-19 02:16:06
Végignéztem a Francescat az Arte-n is, s ki kell, hogy jelentsem, a szegedi előadás nagyságrendekkel múlja felül a weben található másik két Francescat. Juronics is, Pál is legjobb önmagukat adják, s ettől, meg a tehetségüktől ragyognak az énekesek, kivétel nélkül mind. Scotto, meg az a bolgár elbújhat Miksch mögött, de Alagna sem jobb, mint az elképesztő fejlődést mutató Vadász. A "kis" szerepekben pedig verhetetlen a szegedi együttes. Az Armel verseny zsűrijéről megvan a véleményem!
Végignéztem a Francescat az Arte-n is, s ki kell, hogy jelentsem, a szegedi előadás nagyságrendekkel múlja felül a weben található másik két Francescat. Juronics is, Pál is legjobb önmagukat adják, s ettől, meg a tehetségüktől ragyognak az énekesek, kivétel nélkül mind. Scotto, meg az a bolgár elbújhat Miksch mögött, de Alagna sem jobb, mint az elképesztő fejlődést mutató Vadász. A "kis" szerepekben pedig verhetetlen a szegedi együttes. Az Armel verseny zsűrijéről megvan a véleményem!
1422 -zéta- 2011-10-18 13:37:14 [Válasz erre: 1421 Vladiszlav 2011-10-18 13:34:35]
Ugyanazt mondom, amit Te...:-)
Ugyanazt mondom, amit Te...:-)
1421 Vladiszlav 2011-10-18 13:34:35 [Válasz erre: 1420 -zéta- 2011-10-18 13:21:14]
Az más, mert a hang az alatt az idő alatt beérett! Miksch kb annyi esztendős.
Az más, mert a hang az alatt az idő alatt beérett! Miksch kb annyi esztendős.
1420 -zéta- 2011-10-18 13:21:14 [Válasz erre: 1418 IVA 2011-10-18 01:18:52]
Ilosfalvy Róbert is énekelte Belmontét és Otellót - igaz negyedszázad eltéréssel...:-)
Ilosfalvy Róbert is énekelte Belmontét és Otellót - igaz negyedszázad eltéréssel...:-)
1419 Vladiszlav 2011-10-18 06:27:44 [Válasz erre: 1418 IVA 2011-10-18 01:18:52]
Mindent lehet! Nem azt mondtam, hogy nem lehet. Szabad a Santuzzát a Musettával, Gildát a Turandottal felváltva énekelni! Ha majd 5, 10, 15 év múlva is (jól) szól az a hang! Miért is ne!
Mindent lehet! Nem azt mondtam, hogy nem lehet. Szabad a Santuzzát a Musettával, Gildát a Turandottal felváltva énekelni! Ha majd 5, 10, 15 év múlva is (jól) szól az a hang! Miért is ne!
1418 IVA 2011-10-18 01:18:52 [Válasz erre: 1416 Vladiszlav 2011-10-17 17:57:28]
Szilvássy Margit is énekelte-játszotta mindkét szerepet.
Szilvássy Margit is énekelte-játszotta mindkét szerepet.
1417 szerk. 2011-10-17 23:05:17
[url]http://www.momus.hu/vipblog.php?act=list&bloggerid=88;Pál Tamás legfrissebb blogbejegyzése[/url] a Francesca da Rimini kapcsán.
[url]http://www.momus.hu/vipblog.php?act=list&bloggerid=88;Pál Tamás legfrissebb blogbejegyzése[/url] a Francesca da Rimini kapcsán.
1416 Vladiszlav 2011-10-17 17:57:28 [Válasz erre: 1411 törpekirály 2011-10-17 10:23:39]
Santuzza és Musetta???? Jézusmária! Vagy az egyik, vagy a másik!
Santuzza és Musetta???? Jézusmária! Vagy az egyik, vagy a másik!
1415 Vladiszlav 2011-10-17 17:54:37
Nekem is Miksch volt a nyerő és nem a portugál lány. Meglepett, hogy ő nyert, de sajnos ilyenek a versenyek. Azért Mikschre vigyázni kellene, mert szép hangja van, de ez a hang lírai, nehogy már elvigyék az erdőbe! Lírai szoprán szerepek a neki valók.
Nekem is Miksch volt a nyerő és nem a portugál lány. Meglepett, hogy ő nyert, de sajnos ilyenek a versenyek. Azért Mikschre vigyázni kellene, mert szép hangja van, de ez a hang lírai, nehogy már elvigyék az erdőbe! Lírai szoprán szerepek a neki valók.
1414 márta 2011-10-17 14:53:10
Nálam is Miksch volt a nyerő. Egyszerűen komolyabb művészi teljesítményt nyújtott, mint Camarinha. Még akkor is, ha művészetének bizonyos elemit nem szeretem annyira. Egyébként a zsűri magyar tagjának Rost Andreának semmi oka nem lenne hangerő dolgában féltékenykedni rá. Az ő hangja akkorát szól, amekkorát akar.
Nálam is Miksch volt a nyerő. Egyszerűen komolyabb művészi teljesítményt nyújtott, mint Camarinha. Még akkor is, ha művészetének bizonyos elemit nem szeretem annyira. Egyébként a zsűri magyar tagjának Rost Andreának semmi oka nem lenne hangerő dolgában féltékenykedni rá. Az ő hangja akkorát szól, amekkorát akar.
1411 törpekirály 2011-10-17 10:23:39
Szerencse,hogy vannak nem süketek is a honban.Miskolcon énekelt Cosit/Fiordiligi/Mosoly országa Lisát,Santuzzát,több koncertet,most Musetta lesz.És persze imádják Miksch Adriennt!
Szerencse,hogy vannak nem süketek is a honban.Miskolcon énekelt Cosit/Fiordiligi/Mosoly országa Lisát,Santuzzát,több koncertet,most Musetta lesz.És persze imádják Miksch Adriennt!
1410 Búbánat 2011-10-16 21:34:17 [Válasz erre: 1400 márta 2011-10-15 11:29:32]
Elégtételül szolgálhat Neked, hogy ez a Rigoletto-produkció (Alföldi rendezése) semmi díjban nem részesült.
Elégtételül szolgálhat Neked, hogy ez a Rigoletto-produkció (Alföldi rendezése) semmi díjban nem részesült.
1409 tamasjanos 2011-10-16 21:19:56
Vagy egyszerűen irígység a határtalan hangi volumen miatt, amivel Miksch rendelkezik. De ne legyünk rosszindulatúak, lehet, hogy egyszerűen rossz ízlés és ostobaság.
Vagy egyszerűen irígység a határtalan hangi volumen miatt, amivel Miksch rendelkezik. De ne legyünk rosszindulatúak, lehet, hogy egyszerűen rossz ízlés és ostobaság.
1408 lámpaoltogató 2011-10-16 21:10:15
Lehet, hogy nem farkasvakság, hanem féltékenység? A zsűri világhírű (nem ok nélkül!) magyar tagja soha nem tudott így bánni a hangjával, ahogy Miksch.
Lehet, hogy nem farkasvakság, hanem féltékenység? A zsűri világhírű (nem ok nélkül!) magyar tagja soha nem tudott így bánni a hangjával, ahogy Miksch.
1407 pio 2011-10-16 21:06:03
Valamiféle művészeti farkasvakság szálhatta meg a zsűrit, hogy Miksch helyett a kedves kis portugál szubrettet hozták ki elsőnek. Ha nem lennék biztos Miksch karrierjében, még el is szomorodnék, de inkább azok szomorodjanak, akik elfojtották magukban az igazi élményt egy trendi-szexi-hatásvadász tucaténekesnő miatt.
Valamiféle művészeti farkasvakság szálhatta meg a zsűrit, hogy Miksch helyett a kedves kis portugál szubrettet hozták ki elsőnek. Ha nem lennék biztos Miksch karrierjében, még el is szomorodnék, de inkább azok szomorodjanak, akik elfojtották magukban az igazi élményt egy trendi-szexi-hatásvadász tucaténekesnő miatt.
1406 Heiner Lajos 2011-10-15 23:47:02 [Válasz erre: 1404 tiramisu 2011-10-15 22:44:01]
Igen, tuggyuk, vaÉvictis
Igen, tuggyuk, vaÉvictis
1405 tiramisu 2011-10-15 22:44:03 [Válasz erre: 1403 Heiner Lajos 2011-10-15 22:15:13]
Nem, az É-vica, mint Ön említette eccer
Nem, az É-vica, mint Ön említette eccer
1404 tiramisu 2011-10-15 22:44:01 [Válasz erre: 1403 Heiner Lajos 2011-10-15 22:15:13]
Nem, az É-vica, mint Ön említette eccer
Nem, az É-vica, mint Ön említette eccer
1403 Heiner Lajos 2011-10-15 22:15:13 [Válasz erre: 1400 márta 2011-10-15 11:29:32]
Ja meg aztat szeretném megkérdezni, hogy van az a kis aranyos münkenföldi kis kutyája, tőle kapta a nevét, vagy vica versa?
Ja meg aztat szeretném megkérdezni, hogy van az a kis aranyos münkenföldi kis kutyája, tőle kapta a nevét, vagy vica versa?
1402 nizajemon 2011-10-15 22:07:28
Hűha...Szőcs Géza mit alakított??????
Hűha...Szőcs Géza mit alakított??????
1401 Heiner Lajos 2011-10-15 12:33:30 [Válasz erre: 1400 márta 2011-10-15 11:29:32]
Node kedves Márta Kisasszony, hát Önnek nem jelentett egy életre szóló élményt ezen este?
Node kedves Márta Kisasszony, hát Önnek nem jelentett egy életre szóló élményt ezen este?
1400 márta 2011-10-15 11:29:32
A szegedi publikumot szívesen elvinném egy kis olaszországi tanulmányútra. Ott simán kifütyülték volna ezt a Rigolettót. Az utóbbi időszak leglelkesítőbb közönségfejleménye a a búúzás volt, amely Bodolay Géza rendezőt fogadta az Álarcosbál bemutatóján. Hol volt most az a derék ember?
A szegedi publikumot szívesen elvinném egy kis olaszországi tanulmányútra. Ott simán kifütyülték volna ezt a Rigolettót. Az utóbbi időszak leglelkesítőbb közönségfejleménye a a búúzás volt, amely Bodolay Géza rendezőt fogadta az Álarcosbál bemutatóján. Hol volt most az a derék ember?
1399 waldvogel 2011-10-14 22:00:06
Nekem az egyik legütősebb rész ebben az előadásban Gilda 2. felvonásbeli áriája. Nem lövöm le azoknak, akik még meg szeretnék nézni, de arra gondoltam közben, hogy ennyit a leányálmokról...
Nekem az egyik legütősebb rész ebben az előadásban Gilda 2. felvonásbeli áriája. Nem lövöm le azoknak, akik még meg szeretnék nézni, de arra gondoltam közben, hogy ennyit a leányálmokról...
1398 Licht Alberich 2011-10-14 18:20:20 [Válasz erre: 1397 Cilike 2011-10-14 16:18:41]
Hozzáteszem, hogy csak az utolsó negyed órát néztem meg (azt is munka közben), az alapján írtam, hogy nekem nem ütős. Viszont kíváncsi lettem az egész előadásra, úgyhogy ha lesz szabad 2 órám, végignézem, hátha úgy másképp hat...
Hozzáteszem, hogy csak az utolsó negyed órát néztem meg (azt is munka közben), az alapján írtam, hogy nekem nem ütős. Viszont kíváncsi lettem az egész előadásra, úgyhogy ha lesz szabad 2 órám, végignézem, hátha úgy másképp hat...
1397 Cilike 2011-10-14 16:18:41
Ízlések, pofonok...
Ízlések, pofonok...
1396 Licht Alberich 2011-10-14 11:58:57 [Válasz erre: 1395 Szilgyo 2011-10-14 10:59:40]
Köszönöm! Megnéztem, legalábbis a végét. Szerintem ez azért annyira nem "ütős". Nem rossz ötlet, de nem is különösebben izgalmas...
Köszönöm! Megnéztem, legalábbis a végét. Szerintem ez azért annyira nem "ütős". Nem rossz ötlet, de nem is különösebben izgalmas...
1395 Szilgyo 2011-10-14 10:59:40 [Válasz erre: 1394 Licht Alberich 2011-10-14 10:44:29]
Nézd meg a linket, rajta van az egész előadás.
Nézd meg a linket, rajta van az egész előadás.
1393 oberon 2011-10-14 09:54:04 [Válasz erre: 1392 Cilike 2011-10-13 23:35:46]
Csak az a helyzet, hogy ez az ötlet Grazban már négy évvel ezelőtt megrendeztetett. Ja és nem a mostani rendezőtől...
Csak az a helyzet, hogy ez az ötlet Grazban már négy évvel ezelőtt megrendeztetett. Ja és nem a mostani rendezőtől...
1392 Cilike 2011-10-13 23:35:46
A vége ütős. Nekem nagyon tetszik. Ez egy igazi nagy ötlet erre a képtelen dramaturgiai helyzetre.
A vége ütős. Nekem nagyon tetszik. Ez egy igazi nagy ötlet erre a képtelen dramaturgiai helyzetre.
1391 daunerni 2011-10-13 20:45:09 [Válasz erre: 1389 Largo 2011-10-13 20:34:09]
Határozottan kedvet csináltál hozzá - szerintem a hétvégén megnézem. :-) (engedelmeddel a linkedet pedig javítottam)
Határozottan kedvet csináltál hozzá - szerintem a hétvégén megnézem. :-) (engedelmeddel a linkedet pedig javítottam)
1390 Bambu 2011-10-13 20:41:40
Én az Antigonát láttam. A rendezés felejthető, az énekesek nem rosszak,de nem is az évszázad felfedezései. Érthetetlen miért Ermione a versenyszerep, hiszen nem is igazán főszerep. A szerepet éneklő versenyzőnek így már eleve semmi esélye a nagy főszerepeket éneklőkkel szemben. Ez egyébként tendencia a verseny történetében. Tavaly ilyen volt A tüzes angyal férfi versenyszerepe is.
Én az Antigonát láttam. A rendezés felejthető, az énekesek nem rosszak,de nem is az évszázad felfedezései. Érthetetlen miért Ermione a versenyszerep, hiszen nem is igazán főszerep. A szerepet éneklő versenyzőnek így már eleve semmi esélye a nagy főszerepeket éneklőkkel szemben. Ez egyébként tendencia a verseny történetében. Tavaly ilyen volt A tüzes angyal férfi versenyszerepe is.
1389 Largo 2011-10-13 20:34:09 [Válasz erre: 1386 pio 2011-10-13 18:54:35]
[url]http://liveweb.arte.tv/fr/video/Rigoletto_au_concours_Armel_Opera/;Armel - Rigoletto[/url] A ruhatárban leggyakrabban hallott szo: borzalom Meleg mozgásura vett és elképesztő hangú Herceg Barbi Babára vett Gilda Megdöbbentő húzások "Cortigiani" az udvaroncok jelenléte nélkül A zsúfolt háznak köszönhetően vastaps, de a függöny elé már senki sem tudott kijönni.
[url]http://liveweb.arte.tv/fr/video/Rigoletto_au_concours_Armel_Opera/;Armel - Rigoletto[/url] A ruhatárban leggyakrabban hallott szo: borzalom Meleg mozgásura vett és elképesztő hangú Herceg Barbi Babára vett Gilda Megdöbbentő húzások "Cortigiani" az udvaroncok jelenléte nélkül A zsúfolt háznak köszönhetően vastaps, de a függöny elé már senki sem tudott kijönni.
1388 Heiner Lajos 2011-10-13 20:04:49 [Válasz erre: 1387 daunerni 2011-10-13 19:35:43]
A reményhal meg utoljára (bár én a pisztrángot szeretem).
A reményhal meg utoljára (bár én a pisztrángot szeretem).
1387 daunerni 2011-10-13 19:35:43 [Válasz erre: 1386 pio 2011-10-13 18:54:35]
Reményeink szerint a Rigolettóról hamarosan lesz beszámolónk, de legnagyobb bánatunkra holnap este egyikünk sem lesz ott a Titkosügynök bemutatóján. Én nagyon szerettem volna menni, de az utazásom tegnap hiúsult meg végleg... Addig is szívesen olvasnánk bármelyikőtök véleményét!
Reményeink szerint a Rigolettóról hamarosan lesz beszámolónk, de legnagyobb bánatunkra holnap este egyikünk sem lesz ott a Titkosügynök bemutatóján. Én nagyon szerettem volna menni, de az utazásom tegnap hiúsult meg végleg... Addig is szívesen olvasnánk bármelyikőtök véleményét!
1386 pio 2011-10-13 18:54:35
Kár, hogy az Armel-versenyt íly mély hallgatás ővezi (kivéve a Francescat), mind a szerkesztőség, mind a fórumtársak részéről. Pedig megérdemelne egy-két mondatot a förtelmes Rigoletto-előadás óriási sikere,
Kár, hogy az Armel-versenyt íly mély hallgatás ővezi (kivéve a Francescat), mind a szerkesztőség, mind a fórumtársak részéről. Pedig megérdemelne egy-két mondatot a förtelmes Rigoletto-előadás óriási sikere,
