Bejelentkezés Regisztráció

Kedvenc magyar operaelőadók


819 telramund 2013-09-09 11:09:17 [Válasz erre: 818 Heiner Lajos 2013-09-09 09:25:09]
Hát az bizony igy van!(Corelli) Sajnos Carellit beszélni jobb volt hallgatni beszélni,mint énekelni.(ld Margitsziget Pillangó anno.)

818 Heiner Lajos 2013-09-09 09:25:09 [Válasz erre: 817 -zéta- 2013-09-09 08:59:34]
És még frankóbb Corellit hallgatni!

817 -zéta- 2013-09-09 08:59:34 [Válasz erre: 816 Búbánat 2013-09-09 08:44:11]
Mennyivel jobb Carelli Gábort hallgatni, mint Fáy Miklóst...:-)

816 Búbánat 2013-09-09 08:44:11
Ma este a Bartók Rádióban: 19:00 - 19:30 Verdi - Wagner 200 Verdi: Az álarcosbál című operájáról CARELLI GÁBOR beszél. Szerkesztő: Ménes Aranka (Ism. holnap 9:30-kor)

815 Búbánat 2013-09-08 14:01:02 [Válasz erre: 814 Búbánat 2013-09-08 13:39:30]
"Lemezelő - nem csak gyűjtőknek A rádiós műsor vendége Kovács István basszista A mikrofonnál: Madarász Zsolt Szerkesztő: Bánkövi Gyula

814 Búbánat 2013-09-08 13:39:30
Lemezelő - szeptember 8. Adás: szeptember 8. 16:00-18:30, Bartók Rádió „Fáy Miklós, a kritikus, akitől sokan tartanak... Néha valóban élesen fogalmaz... Vasárnap délután a Lemezelőben RÉTI JÓZSEF felvételeiről beszélgetünk... a 60-as, 70-es évek legnagyobb magyar tenor énekese csodaszép hangon, természetesen és könnyedén énekelt...szerencsére hangját számtalan lemez- és rádiófelvétel őrzi. Fáy Miklós pedig sok érdekességet mesél majd róla, könnyedén, lazán, ahogy szokta... „ (Forrás: http://www.mr3-bartok.hu/content/view/16873/1/)

813 Búbánat 2013-09-08 13:20:25 [Válasz erre: 812 Búbánat 2013-09-08 13:13:18]
Magam részéről [url] http://www.youtube.com/watch?v=rxBV72lkGek; Kincses Veronika születésnapjára küldöm [/url] szeretettel ezt a szép áriát. A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában Kincses Veronikát is hallhattuk énekelni egy szép Boccaccio-felvételről: Molnár Andrással énekelte együtt a nevezetes „Olasz kettős” részletet Suppé klasszikus operettjéből. A délután ötórakor kezdődő ismétlés során újra meghallgatható a Dankó Rádió frekvenciáin vagy az interneten a www.dankoradio.hu weboldalon.

812 Búbánat 2013-09-08 13:13:18
[url] http://operavilag.net/kiemelt/kincses-veronika-szuletesnapjara/; Kincses Veronika születésnapjára [/url] Opera-Világ, 2013. szeptember 6. Közelgő születésnapja alkalmából személyes emlékeinkkel köszöntjük a művésznőt – BÓKA GÁBOR és VÉTEK GÁBOR írása „[…] az elmúlt évtizedekben aligha volt más magyar operaénekesnő, aki ilyen biztonsággal közlekedett volna két, egymástól oly távolinak látszó kor és stílus, nevezetesen a XVIII. századi opera buffa (vagy ritkábban, mint láttuk, az opera seria) és a múlt századforduló utóromantikus olasz operájának világa között. Utóbbi vonulat fennsíkját természetesen a nagyszerű Puccini-alakítások sora jelzi: Manon Lescaut, Mimi, Pillangókisasszony, Angelica nővér – csupán Liu szorult háttérbe a művésznő saját döntése nyomán, hiszen – mint azt nem egyszer elmesélte – számára a Turandotban sokkal izgalmasabb a címszereplő karaktere. A művészi önismeret iskolapéldája, hogy sosem kísértette meg a teljes szerep színpadi megformálása.”

811 Búbánat 2013-08-31 13:45:10
Ma a Bartók Rádióban 17.00 – 17.18 Csavlek Etelka énekel zong.km: Patkó József 1. Gluck: a) Páris és Heléna - Páris áriája I.felv., b) Iphigenia Tauriszban - Iphigenia áriája 2. Kodály: a) Árva vagyok, b) Megizenem az édesanyámnak, c) Árva madár, d) Ne búsuljon senki menyecskéje, (22-es stúdió, 1995. május 3.)

810 Búbánat 2013-08-17 21:41:50 [Válasz erre: 802 IVA 2013-04-20 03:36:31]
[url] http://operavilag.net/interjuk/barlay_zsuzsa/; „Többet értem el, mint amit remélhettem” [/url] Opera Világ, 2013. augusztus 16. „Ma ünnepli 80. születésnapját kiváló alténekesnőnk, Barlay Zsuzsa. A rendkívül kedves és szerény művésznő örömmel osztotta meg velünk pályája legemlékezetesebb momentumait. JÁNOSI ILDIKÓ interjúja”

809 Búbánat 2013-08-06 18:57:36 [Válasz erre: 808 Búbánat 2013-08-06 18:43:51]
Kiemelek néhány nevet a portálon fennlévő adatbázisból: Balczó Péter, Keszei Bori, Megyesi Zoltán, Miksch Adrienn, Pataki Potyók Dániel, Rácz Rita, Szabóki Tünde, Ulbrich Andrea, Váradi Zita, Z. Horváth István

808 Búbánat 2013-08-06 18:43:51
[url] http://www.operaportal.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=39331&catid=46&Itemid=33; „Operaportál aktuális” [/url] "ÚJ: MAGYAR OPERAÉNEKESEK! Tisztelt Operaportál Látogató! Honlapunk új szolgáltatással bővült: a mai magyar operaénekesek adatbázisával. Az énekesek saját oldalakon mutatkoznak be, életrajzzal, az Operaportál által készített interjúval, fotókkal, filmekkel, repertoárral, zenével, hírekkel! (Az oldalak magyar és angol nyelven is olvashatóak.) Célunk, hogy operaénekeseinket minél jobban megismerjék, ők minél nagyobb publicitást kapjanak. Az oldalak a Főoldalon, az „Előadók" ablakból, vagy a menüpontok között, a Lexikon / Előadók / Mai magyar énekesek menüponton keresztül érhetők el. Az új énekesekről a Főoldal „Operaportál aktuális" rovatában is hírt adunk majd. "

807 Búbánat 2013-08-05 09:29:15
Perceken belül kezdődik: Bartók Rádió, 9:30 - 10:00 Arckép - Kolonits Klára énekművész Beszélgetőtárs: Katona Márta (ism.)

806 Búbánat 2013-08-03 18:13:20
[url] http://www.michelekalmandi.com/doc/news.pdf; Kálmándi Mihály operaszerepei itthon és külföldön: cikkek és fotók [/url]

805 Búbánat 2013-07-28 12:16:01
[url] http://www.lblfestival.eu/kolonits.htm; Indian Summer in Levoča [/url] Monday October 7 19.00 Congress Hall, Levoča Klára Kolonits (soprano) / Daniel Dinyés (piano) (Hungary) Schumann: Dichterliebe op. 48 - Dinyés: Settings of Edgar Allen Poe (premiere) - Alkan: Anciennes mélodies de la synagogue - Wagner - Wesendonck Lieder

804 Búbánat 2013-05-19 11:21:43
Bartók rádióban ma este: 21.10 – 22.00 Bátori Éva dalestje a Bartók Béla Emlékházban Km. Krusic Eleonóra - fuvola, Lugosi Anna - zongora 1. Debussy-dalok - a) Csillagos éjszaka, b) Gyönyörű este (Bátori, Lugosi) 2. Schubert: Bevezetés és változatok az Elszáradt virágok c. dal témájára (Krusic, Lugosi) 3. Debussy: Ariettes oubliées - Paul Verlaine verseire - a) Szellő susog, b) Bús szívem könnye hull, c) Elszáll az árnyék, d) Körhinta, e) Zöldben, f) Spleen (Bátori, Lugosi) 4. Piazzolla: La café (Bátori, Krusic, Lugosi) 5. Mahler: A fiú csodakürtje - részletek -a) Ki szerezte e kis dalt?, b) Az értelem dicsérete (Bátori, Lugosi) (március 19. - részletek, ism. jövő péntek, 13.40)

803 Búbánat 2013-04-20 14:32:00 [Válasz erre: 802 IVA 2013-04-20 03:36:31]
Igen, négy hónappal előre hozták Barlay Zsuzsa köszöntő-ünnepi műsorát. Az okát nem tudom. Kedves IVA, még egy epizódot kiemelek a tartalmas, ünnepi műsoros-estből. Feuer Máriának van egy könyve: 50 muzsikus műhelyében /Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1976/ A könyv egyik fejezetét Barlay Zsuzsa írta. A címe: Tanulás, technika Említettem, hogy Barlay Zsuzsa soha nem gondolt arra, hogy tanítson. Nyugdíjas korában sem érzett erre hajlandóságot, bár biztos voltak, akik próbálták őt kapacitálni… Ezért is érdekes ez az írása, mert kiderül belőle, mennyire értette-tudta mindazt, ami az éneklés mögött húzódik: a rengeteg tanulás, a sok ismeret megszerzése, tudnivalók elsajátítása, a hangképzés szerepe, a technikák, módszerek mibenléte stb. És nemcsak az operai vonulatban, de a dal vagy az oratórium éneklés terén is fontosak lehetnek. Ez utóbbi esetében - annak speciális volta miatt is- csak kevesek voltak képesek ezt professzionális szinten művelni – ezek egyike volt Barlay Zsuzsa! Erről szól a könyv említett fejezetében a szerző, Barlay Zsuzsa – ha nem is tanít élőszóval, de leírt sok hasznos dolgot munkájában, ami megszívlelendő lehet annak az énekesnek, aki most jár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tagozataira, vagy még a konzervatóriumban tanul és érdekli ez a műfaj is. Tehát ebből a könyvből, Barlay Zsuzsa által jegyzett írás egy részletét olvasta fel nekünk a szerzője jelenlétében az est egyik házigazdája, Bartók Gergely. Ebből kiviláglik Barlay Zsuzsa másik oldalának előlünk eddig rejtett titka is: mint oratórium-énekes hogyan látja a barokk kor zenéjét; Bachon keresztül elemzi, a stílust, a technikát, az énekhangot… Ebből az írásból is kitűnik, mekkora tapasztalat és tudás birtokában van a kitűnő énekesnő, amit kár volna parlagon hagyatnia. Ösztönözni kellene őt, hogy írjon még többet – szakmáról, pályáról, művészsorsról.

802 IVA 2013-04-20 03:36:31 [Válasz erre: 801 Búbánat 2013-04-20 02:11:17]
Kedves Búbánat! A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint Barlay Zsuzsa augusztus 16-án született. Ez téves adat, vagy valamiért előrehozták az ünneplést? Köszönöm részletes beszámolódat! Amilyen kellemes olvasni, hogy ki mindenkinek volt fontos megörvendeztetni a művésznőt és a közönséget, annyira lehangoló az a darablista, amelyet kiemeltél a Barlay Zsuzsa, képeken mutatott szerepeihez tartozó címek közül: jelenleg szinte egyik sincs műsoron. Nem tartozom Barlay nemzedékéhez, azokhoz viszont igen, akiknek hiányzanak a valódi, korhűségre és esztétikai élmény nyújtására is törekvő látványelemek. De általában csodálkozom azon, ha ezt a művészek is hiányolják, hiszen ők, a színpadon kevésbé illúziókeltő aspektusból látták a díszletet, mint a nézők. Valószínű, hogy a nézőtéren már ők is közönségként működnek.

801 Búbánat 2013-04-20 02:11:17
Barlay Zsuzsát, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott mezzoszoprán énekesnőjét köszöntöttük április 19-én este a közelgő 80. születésnapja alkalmából a Fészek Művészklubban. Sokan eljöttek - akik tehették-, barátai, pályatársai és tisztelői közül, és nyugodtan állíthatom, személyében egy élő legendával találkozhattunk, aki már csak civilként van jelen a hétköznapokban, de a zene, a hivatása bűvköréből továbbra sem akar végleg „szabadulni”. Ápolja a meglévő művészi- kollegiális- baráti kapcsolatait azokkal, akik közel állnak hozzá, akik a régiek közül még köztünk vannak. Igaz, ma már túl az Opera, a koncerttermek és a stúdiók falain kívül éli mindennapjait, ám mi most ünneppé varázsoltuk-tettük számára ezt a tegnapi – különben átlagos – pénteki napot. Az ünnepi estet a Belcanto Opera-barátok Magyarországi Társasága rendezte. Az est házigazdái, a műsor felkonferálói, egyúttal Barlay Zsuzsa beszélgetőtársai a Belcanto Társaság elnöke, Clementis Tamás operaénekes és Bartók Gergely voltak. A beszámolóm elején még el kell mondanom, hogy a művésznő tiszteletére, köszöntésére szervezett és szerkesztett műsorban énekével közreműködtek az Operaház művészei: Ardó Mária, Bokor Jutta, Pánczél Éva és Clementis Tamás; zongorán kísért Katona Anikó korrepetitor-zongoraművész. Az est további vendégei között köszönthettük az Operaház örökös tagjait – szintén az Opera legendáit - László Margitot és Kalmár Magdát, akik eljöttek, hogy személyesen itt köszöntsék kedves kolléganőjüket, és vele közösen elevenítsenek fel múltidéző epizódokat az Operaházban együtt eltöltött évtizedek meghatározó történéseiből; ajándékaik átadása után a két szoprán rögtönzött „laudáció”-ban idézte fel szép emlékét a kiváló pályatársról. Az ünnepelt meghatottan köszönte meg nekik a személyes, szívből jövő mondatokat, majd átváltottak diskurzusba, melyet a publikum is mindvégig feszült figyelemmel és persze nagy érdeklődéssel hallgatta, s melyből sok ismerettel gazdagodott… Clementis Tamás és Bartók Gergely felváltva kérdezték Barlay Zsuzsát a gyerekkor, a tanulás kora, a pályakezdés, az Operaházba érkezés időszakáról. De szóba jöttek a művészkollégák, a változatos szerepek, a műfajok (oratórium, dal, operett), a hangfajok mibenléte, a művészi elismerések, de élő- és stúdiófelvételekről is esett szó (rádió, televízió, lemez), s végül a pálya lezárása, a színpadról és a koncertdobogóról való végleges visszavonulás idejének motiválásáról, meg az esetleges tanításra váltásról faggatták a moderátorok Barlay Zsuzsát. Mint szavaiból kiderült, a tanítás vágya nem volt meg benne, a tudás, a tapasztalat átadása igazán soha nem foglalkoztatta. És megvallotta azt is, hogy manapság ritkán jár el operába, a premierekre se nagyon kíváncsi már, mert annak a bizonyos „aranykornak”, melybe megadatott neki bekerülnie, már vége van, és ami utána jött, az már nem az ő világa. Hozzátette, a régi rendezések (látvány, díszlet), amelyekben énekelt-játszott, a szívéhez közel állnak, egykor volt meghatározó szép emlékeket hordoznak, és azokat nem kívánja beárnyékoltatni a későbbi felújításokat, bemutatókat jegyző, a ma látható, a ma divatos irányzatokat képviselő alkotók munkáival. (A főleg nyugdíjas korú közönség nagy tapssal fogadta ezt az őszinte szubjektív véleményt!) Mindezekről végtelenül szerényen, higgadtan, tárgyilagosan szólt, úgy, aki teljesen tisztában van és volt hangi képességeivel, színpadra termett adottságaival. Hangsúlyozta, hogy a szorgalom és kitartás mellett, bizony, a szerencse is kellett az érvényesüléshez. A beszélgetés alatt folyamatosan kivetítették projektor segítségével Barlay Zsuzsa jelmezes képeit, melyek színpadi szerepeiben mutatják őt egymagában vagy kollégái társaságában: láthattunk képeket többek között a Parasztbecsületből, a Székelyfonóból, a Mártából, a Titkos házasságból, a Cigánybáróból, a Borisz Godunovból, a Hamupipőkéből, de láthattunk gyermekkori („Lakner bácsi gyermekszínházának”) szerepeinek fotói közül is néhányat (János vitézben mint kis tündérleány). És voltak video bejátszások Barlay Zsuzsa archív televíziós portréfilmjéből: Olga áriája az Anyegin 1. felvonásából; Kártyaária a Carmenből és egy ritkaság: Brahms: Kárbaveszett szerelem - dal (zongorán Czigány György játszott!). Az est során Barlay Zsuzsa előadásában CD-ről bejátszották Verdi Don Carlosából Eboli 3. felvonásbeli áriáját (rádió stúdiófelvétele). Mondanom sem kell, hogy mindegyik bejátszás után hatalmas taps köszöntötte a megilletődött és igen meghatott művésznőt! Kasza Katalin operaénekes sajnos nem tudott eljönni, de Barlay Zsuzsához írt versei dr. Südi Gergely András, a Belcanto Társaság művészeti titkára tolmácsolásában felolvasásra kerültek. De nemcsak vetítéssel, felvételeivel tisztelegtek a szerkesztők az ünnepelt művésznő előtt. A fentebb említett vendégművészek Barlay Zsuzsának – és nekünk is - élőben adtak elő szebbnél szebb műsorszámokat a „belcanto jegyében”, egyszersmind tisztelegve a nagy múltú operaénekes-kolléga művészete előtt. A következő számokat hallhattuk az ő tolmácsolásukban – zongorán Katona Anikó játszott: - Mozart: Cosi van tutte – két kettős (Ardó Mária és Clementis Tamás; Ardó Mária és Bokor Jutta) - Mozart: Figaro házassága – a gróf áriája (Clementis Tamás) - Cilea: Adriana Lecouvreur - 'Bouillon hercegnő áriája (Pánczél Éva) - Muszorgszkij: Gyerekszoba – dalciklusból részlet (Bokor Jutta) - Donizetti: A kegyencnő – Leonóra áriája (Pánczél Éva) - Csajkovszkij: Az orléans-i szűz – Jeanne d’Arc áriája (Bokor Jutta) - Donizetti: Lucrezia Borgia – Lucrezia áriája az 1. felvonásból (Ardó Mária) - Offenbach: Hoffmann meséi – barcarola (Ardó Mária és Bokor Jutta). A barcarola gyönyörű, énekelt soraival fejeződött be az ünnepi est: „Drága éj, szerelmes éj, csak ringasd gondolánkat..." Barlay Zsuzsa könnyben úszó szemmel, a meghatottságtól alig találva szavakat vett búcsút mindazoktól, akik eljöttek a Fészek Művészklubba, a születésnapi köszöntő-műsorára, hogy neki örömet és boldogságot hozzanak a szívébe.

800 Búbánat 2013-03-27 11:27:53 [Válasz erre: 799 Búbánat 2013-03-27 11:16:27]
Most látom: április 19-re halasztva.

799 Búbánat 2013-03-27 11:16:27 [Válasz erre: 789 Búbánat 2013-03-04 18:53:25]
Ma este a Fészekben Barlay Zsuzsa köszöntése...

798 Búbánat 2013-03-25 11:41:26
Bartók Rádió ma 19.00 – 19.35: Verdi - Wagner 200 Hans Sachs kalandjai - Sólyom-Nagy Sándor énekművésszel Ménes Aranka beszélget (Ism. holnap 9.30)

797 tiramisu 2013-03-20 13:20:11 [Válasz erre: 796 tiramisu 2013-03-20 13:19:47]
Most meg az A betű.

796 tiramisu 2013-03-20 13:19:47 [Válasz erre: 795 tiramisu 2013-03-20 13:19:27]
:-) -lamardt.

795 tiramisu 2013-03-20 13:19:27 [Válasz erre: 794 Búbánat 2013-03-20 11:54:40]
Abban biztos vagyok.

794 Búbánat 2013-03-20 11:54:40 [Válasz erre: 792 tiramisu 2013-03-20 11:40:15]
Gondolom, nagyon vonzó műsor van/lesz kilátásban...

793 Búbánat 2013-03-20 11:52:33 [Válasz erre: 792 tiramisu 2013-03-20 11:40:15]
Rózsavölgyi Zeneműbolt emeleti jegypénztára pultjánál kihelyezett szórólapokon olvashatóak azok a sorok.

792 tiramisu 2013-03-20 11:40:15 [Válasz erre: 790 Búbánat 2013-03-19 23:00:25]
Kedves Búbánat! Hol írták ezeket a sorokat a műsorral kapcsolatosan? Téves a tájékoztatás, mert ez egy"beszélgetős műsor", 1-2 élőben előadott énekszámmal spékelve. Vetítés, felolvasás és csevely. Kösz, hogy beírtad!

791 tiramisu 2013-03-20 11:40:09 [Válasz erre: 790 Búbánat 2013-03-19 23:00:25]
Kedves Búbánat! Hol írták ezeket a sorokat a műsorral kapcsolatosan? Téves a tájékoztatás, mert ez egy"beszélgetős műsor", 1-2 élőben előadott énekszámmal spékelve. Vetítés, felolvasás és csevely. Kösz, hogy beírtad!

790 Búbánat 2013-03-19 23:00:25
A Rózsavölgyi Szalonban (Budapest 1052, Szervita tér 5. ) holnap, szerda este KINCSES VERONIKA és GULYÁS DÉNES lesz Grecsó Krisztián vendége a Stafétában. Zongorán kísér: HARAZDY MIKLÓS Az előadás kezdési ideje: 19.30 A „Staféta” sorozatában olyan pódiumestre invitálja a nézőket, ahol az alkotók új oldalukról is megismerhetők lesznek, és minimum két, de alkalmanként több művészeti ágból ízelítőt is kapnak. Így lesz a staféta egy szituációs, összművészeti produkció. A szerda esti produkcióról a következőket írják: „Ezen az estén a két művész a pályafutásuk legkedvesebb énekeiből merít, s vendégeinknek zongorakísérettel adja elő azokat. Egy-egy szívükhöz közel álló irodalmi műből olvasnak fel, melyek kapcsán szót is váltanak egymással. De kedvelt filmjeik illetve azok egy-egy kiválasztott jelenete is hasonlóan hangsúlyos részévé válik az estének.” Belépődíj: 2.900 Ft

789 Búbánat 2013-03-04 18:53:25
Barlay-est „CSILLAGVIZSGÁLÓ” – 2013. március 27. – 19:00 Beszélgetés Barlay Zuzsa mezzoszoprán énekesnővel 80. születésnapja alkalmából. Az est közreműködői: Ardó Mária - ének Bartinai Gábor - zongora Bokor Jutta - ének Kasza Katalin - vers Pánczél Éva – ének Vendégek: Dene József bassz-bariton és László Margit szoprán, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Az est házigazdái: Bartók Gergely és Clementis Tamás Jegyek a helyszínen válthatók! FÉSZEK MŰVÉSZKLUB BUDAPEST, VII. – Kertész u. 36. Tel.: (+36-1) 342-6549 www.feszek-muveszklub.hu

788 Búbánat 2013-03-02 10:32:44
A Fidelio március havi műsor magazinjában Kriszta Kingával olvashatunk interjút, benne szól a pálya kezdeteiről, az első szerepekről (Anna - Nabucco; Masenyka - Eladott menyasszony), a vidéki és pesti játszási lehetőségekről, az eddigi sikerekről (Papagena, Pamina, Annuska, Gara Mária, Júlia Gounod operájában). És a most tanulandó Parsifal egyik viráglányáról...március 29-én az Operaházban láthatjuk-hallhatjuk Kriszta Kingát legközelebb ez új szerepében.

787 Búbánat 2013-02-20 21:08:42
Palerdi Andrással készült interjú olvasható a Magyar Nemzet tegnapi,keddi lapszáma jövő heti Műsorújság-mellékletében. (A kérdező újságíró: Lázár Fruzsina). Idemásolom a cikket. „Lehet, hogy más országban több pénz jut egy opera-előadásra, de ez nem feltétlenül jelent színvonalbeli különbséget. Mostanában külön busszal járnak a külföldi komolyzene-rajongók a budapesti Operába. Nem csoda, sok a nagyformátumú hazai énekes, az előadások a világ bármelyik neves dalszínházában sikert aratnának – mondta Palerdi András, aki egyre gyakrabban látható a közszolgálati televíziókban is. A Magyar Állami Operaház magánénekese New Yorktól Japánig a világ számos pontján fellépett már, több rangos énekversenyt megnyert. Mostanában Donald szerepét énekli A bolygó Hollandiban, valamint Ferrandót A trubadúrban. - Wagner A bolygó hollandijának ősváltozata újdonság mind a közönség, mind a szakma számára. Hogy érzi magát Donald szerepében? - Ez a második Wagner-szerepem. Énekeltem a Parsifalban Gurnemanzot, ám Donald (Daland) megformálása egészen más jellegű kihívást jelent. A skót hajóskapitány figuráját egy északnémet ismerősömről „mintáztam”, mackós járású ember, egy szigeten él, van egy hajója. Csak egy kis pénzsóvárgással kellett kiegészítenem az alakját, hogy hiteles Donald legyen belőle. - Milyen visszajelzések érték az előadással kapcsolatban? - A barátaimnak, a rokonaimnak tetszett. Sőt még a hatéves keresztfiamnak, Jánoskának is. - Verdi A trubadúrjában Ferrando áriáját komoly kihívásnak tartja a szakma. Ön is így gondolja? - Ferrando nem főszereplő, tíz percet énekel az előadás elején, de az áriájában valóban sok minden benne van, amit egy énekesnek tudnia kell. Nem csak technikailag nagy feladat az idős katona szerepét elénekelni, Ferrandónak kell a darab elején elmesélnie a grófi család történet, ő teremti meg azt a hangulatot, ami később az egész operát meghatározza. Összetett szerep, nagyon közel áll hozzám. - Úgy tudom, gyerekként nem operaénekesnek, hanem zongoristának készült. - Szerettem volna jól zongorázni, ám hiányzott hozzá némi tehetség, otthonról egy zongora, meg egy őrmester, amikor gyakorlás helyett bújócskázni indultam. A zeneiskolában a zongoraterem mellett volt az énektanári szoba, a zongoratanárom – aki a nagynéném volt – egy „sikeres” óra után megkérdezte: ’ugyan már Andriskám, nincs kedved kipróbálni az éneklést?’ Volt hozzá kedvem, igaz, akkor már több kórusnak is a tagja voltam. Érettségi után katona lettem, és részt vettem egy országos katonai énekversenyen. A felettesem azt mondta, ha nem nyerem meg, öt nap zárkát ad. Első lettem, és kaptam egy hét jutalomszabadságot. - Ekkor már biztosan tudta, hogy az énekespályát választja? - Inkább azt mondanám, hogy az ’ötéves tervek’, a rövid távú célok vittek előre. Igaz, az első a ’harmincéves’ terv volt. Azt mondtam magamnak, amennyiben harmincéves koromig nem halok éhen énekesként, csinálom tovább. Aztán mindig jön egy mézesmadzag, egy verseny, egy felkérésé, ami továbbhúzott. Először az Operaház kórusában énekeltem egy évig, aztán felvettek a Zeneakadémiára. Egy év után ösztöndíjjal Amerikába mentem tanulni, végül Bécsben diplomáztam az ottani zeneakadémia opera-tanszakán. - A diploma megszerzése után egy évig énekelt a bécsi operában. - Nicolas Harnoncourt énekest keresett egy kisebb basszus szólóra Monteverdi Orfeójába. Megkaptam a szerepet, a Volksoper és a Staatsoper igazgatója is hallott énekelni a darabban. Ők ajánlottak Herbert von Karajan özvegyének figyelmébe, aki éppen akkor alapított egy ösztöndíjat fiatal énekesek számára. Így aztán egy évig szerepelhettem a Staatsoperben. Hatalmas élmény volt közelről látni a’nagyokat’, Pavarottit, Carrerast, Domingót, Gjaurivot vagy Gáti Istvánt, akinek kiskoromban gyakran hallgattam a lemezeit. Addig nem is gondoltam, hogy a világsztárok ugyanúgy izgulnak a fellépés előtt, mint bárki más. Meglepett, hogy ők is keresgélik a hangokat a liftben… - Mióta lép fel Magyarországon is? - Boito Mefistofele című operája ’húzott haza’. A szegedi színház vezetése második szereposztásban rám bízta Mefistofele alakítását. Ezért érdemes volt visszajönni. Aztán még egy időre elmentem Amerikába: többek között az Opera Coloradóban, valamint New Yorkban a Carnegie Hallban léptem fel, de újra hazajöttem. Nem volt nehéz, honvágyas típus vagyok, szeretek itt élni. Magyarország csodálatos hely, csak itthonról nem mindenki veszi észre. Az élet nehézségei máshol is utolérik az embert. A szülőhazában, barátoktól körülvéve mindent könnyebb elviselni. A Magyar Állami Operaházban 2002-ben kaptam az első szerepemet, a Rigolettóban alakítottam Sparafucilét, ám ez nem jelentett ’egyenes belépőt’. Jó néhányszor kellett még előénekelnem ahhoz, hogy újabb szerepeket kapjak. - Eddigi pályafutása során melyek voltak a kedvenc alakításai? - Mefistofele technikailag is nagy kihívás volt, de életemnek egyébként is sok emlékezetes eseménye köt Boitónak ehhez a művéhez. Ez volt az első főszerepem Magyarországon, erre kaptam különdíjat Arrigo Boito szülővárosában, Padovában Mefistofele legjobb művészi megformálásáért. Ezzel a szereppel debütáltam néhány éve Németországban, Lübeckben. Egyébként is az olasz operákhoz vonzódom, hiszen ’vér és hús szagúak’, igazi érzelmekről szólnak. - Akkor biztosan boldog, hogy áprilistól Verdi Don Carlosában alakíthatja II. Fülöp királyt. - Szerintem nem én vagyok az egyetlen operaénekes, akinek régi vágya eljátszani a spanyol uralkodót. Sokrétű szerep, gyönyörű dallamok, hatalmas kihívás. Örömteli izgalommal készülök rá. Fülöp király mellett még egy uralkodót alakítok tavasztól az Erkel Színházban: Ráni György Pomádé királynak az új ruháját próbálják rám májustól. Érdekes, színes, elgondolkodtató karakter Pomádé. Az ötvenes évekbeli darab nem csak gyermekeknek íródott.”

786 Búbánat 2013-02-08 17:48:43
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/opera_magazin/sumegi_eszter_az_enekeslet_nagyon_szigoru; Sümegi Eszter: "Az énekeslét nagyon szigorú" – interjú [/url]

785 Búbánat 2013-02-01 21:54:36
„Ellenszélben is főszereplő volt” – interjú Rohonyi Anikóval „Bár származása miatt ’pöttyös’ múltúnak számított a diktatúrában, Rohonyi Anikó tehetségének köszönhetően az operairodalom számos főszerepét énekelte az operaházban. A Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas operaénekes korán visszavonult a színpadtól. Tavaly novemberben ünnepelte hetvenedik születésnapját, a Magyar Katolikus Rádióban operamagazint vezet, s rendszeresen jár folkmetálkoncertekre.” /Magyar Nemzet, 2013. február 1., Kiss Eszter Veronika/ - Ön valóban a tehetségével jutott el a csúcsra. Családi háttere az „átkosban” nem volt jó ajánlólevél. - Édesanyám gróf Vécsey Károly leszármazottja, családomnak ez az ága a kommunista rendszer üldözöttje volt. Édesapám ügyvédként indult, de 1945 után nem volt hajlandó felesküdni az új rendszerre, inkább kitanulta a kőművesszakmát, abból nevelte fel a három gyermekét. A művészet, a kultúra, a zene állandó lakótársunk volt a szegénységben is, édesanyám nagyon szépen zongorázott. Ilyen háttérrel indultam, de valaminek kellett lennie bennem, hiszen ennek ellenére minden évben megkaptam a címszerepeket. Igaz, nincs többtucatnyi lemezem, felvételem a tévében vagy a rádióban, nem kaptam nagy állami kitüntetéseket, de a színpadról nem tudtak lesöpörni. Ott ugyanis nem lehet gépekkel javítani a hangzást, mint egy stúdióban, és az ötödik sor után is hallatszódni kell. Ezt a képességemet ismerték azzal, hogy a hangfajom összes jelentős szerepét elénekelhettem, mint például az Aidát, a Toscát, A végzet hatalmát, a Trubadúrt, a Giocondát, a Nabuccóból az Abigélt, a Turandotot, a Don Carlost. Este héttől tízig gyönyörű volt az életem. Nem jártam sem bulikra, sem összejövetelekre, hogy élvezzem a sikert és a hírnevet, a szerepekben teljesült minden vágyam. - Műszaki rajzolóként indult a pályája. Hogyan jutott el az operaházig? - A híres hegedűművész, Zathureczky Ede leszármazottja volt a főosztályvezetőm, aki annyira kedvelt, hogy megengedte, olajvezetékek rajzolása helyett szolfézsleckét írjak. Megnyertem egy énekversenyt, amelyen jelen volt Sipos Jenő, a Zeneakadémia ének tanszakának professzora, ő hívott a Zeneakadémiára. Huszonnyolc évesen vettek fel, rögtön az opera tanszak negyedik évfolyamára. - Ez az életkor egy énekesnél akár előny is lehet… - Valóban, hiszen a hangom biológiailag már érett volt. Ezért sem jártam úgy, mint sok tehetség, aki idő előtt kapott olyan szerepeket, amelyekkel tönkretették a még nem érett hangját. Ami viszont a hátrányom volt: így két év alatt végeztem el a Zeneakadémiát, s mivel teljesen kívülállónak számítottam, mindenfajta protekció és családi kapcsolat nélkül, az ismeretségeimet nem tudtam tovább bővíteni. Ennek ellenére egyenes utam vezetett az operaházba - Szilágyi Erzsébet szerepével debütált. Mit jelentett a pályáján ez a szerep? - A Hunyadi László végigkísérte a pályámat. Szilágyi Erzsébet szerepét tomboló siker mellett énekeltem Szentpéterváron – akkor még Leningrádnak hívták – és a moszkvai Bolsojban is. Az utolsó nagy szerepem is Erkel-hősnő volt: Gertrúd a Bánk bánból. Pályámat a magyar opera megalapítójával indíthattam és zárhattam, külön ajándék volt, hogy ebben a rendezésben még Ilosfalvy Róberttel is tudtam együtt énekelni. - Külföldre sosem hívtál? - Lohengrin Elzáját hallotta tőlem a Wagner-unoka, és meghívott Bayreuthba előénekelni. Akkoriban nem volt egyszerű a kiutazási engedélyt megszerezni, de a felkérés súlya miatt még ezt is megkaptam. Szerencsétlenül alakult a folytatás: lekéstem a csatlakozást, lemaradtam a próbaéneklésről. Az élet valamennyire kárpótolt: két felújításban is megkaptam itthon a szerepet. A Tannhäuserben Vénuszt énekelhettem Marton Évával, ami nagy megtiszteltetés volt. Sok világsztárral énekeltem – például Nicolai Geddával, Nyesztyerenkóval, Cappuccillivel, Bergonzival vagy Obrazcovával -, a karmester Giuseppe Patané több szerepben kifejezetten vinni akart magával külföldre. Sokan hittek bennem, de én inkább itthon szerettem élni. Abban az időben nem volt sok pénz, ma sincs, de én mindig azt mondtam: amikor az ember a függöny elé lép, és a közönség tombol, annál nagyobb fizetség nincs. - Nem hiányzik az opera csillogó világa, amióta visszavonult? - Nehéz volt kimondani, hogy vége. Még sokáig aktív lehettem volna, de sajnos nem sikerült a házasságom, és a fiamat nem akartam egyedül hagyni, őt választottam a karrier helyett, Ezt azonban nem keresztként éltem meg: ő egy késői kis angyal volt az életemben, mellette volt a helyem. - Kevesen vállalják ezt az áldozatot. - Ezt is otthonról hoztam. Szüleink rendkívül sok áldozatot hoztak értünk is, nagy szeretetben nőttünk fel. Soha nem azon keseregtünk, hogy mi mindenünk nincs, mi az, amit a család a kommunizmus miatt elvesztett. Az életünk a belső harmóniáról szólt. Sokat igyekszem segíteni a rászorulókon – ezt láttam a szüleimtől is -, jótékonysági koncerteket szerveztem, gyűjtéseken vettem részt. Otthonról azt hoztam magammal, hogy nem minden a pénz, hanem első a szeretet, amit ma sajnos kevesen vesznek észre. - Az opera színpadát elhagyta, de az operák világát nem: szakmabeliként vezeti a katolikus rádió operamagazinját. - Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió alapító elnöke keresett meg, és örömmel mondtam igent. Olyan ez számomra, mintha újra visszakerültem volna a szakmába. Bár nem vagyok született riporter, nekem ez ajándék az utóéveimre, nem beszélve arról, hogy hitem szerint is ott a helyem, hiszen fiamat is elsőtől érettségiig egyházi iskolába járattam. - Fia is követi a zenei pályán. - Igen, bár egészen más műfajban. Folkmetálzenekara van, az ősmagyar nevet viselő Niburta, amellyel moldvai csángó zenét dolgoznak fel. Már külföldön is sikert arattak: megjárták Olaszországot, Szlovákiát, Horvátországot, Lengyelországot. Az első koncertekre még füldugóval mentem, de ma már természetes, hogy ott vagyok a fellépéseiken, és jól érzem magam.

784 Andante Spianato 2012-12-30 07:03:21
Tudná valaki, hogy a 50-és években hol volt Budapesten a Dózsa Győrgy Kultúrotthon, ahol az Operaház társulata időnként szerepelt - például TOSCA Takács Paulával?

783 Búbánat 2012-12-25 20:42:25
[url] http://www.vasarhelyihirek.hu/kenez_ernore_az_elfeledett_vasarhelyi_tenorra_emlekeznek; Kenéz Ernőre, az elfeledett vásárhelyi tenorra emlékeztek [/url] „Amikor idős operarajongók az első élményeikről beszélnek Gyurkovics Máriát, Simándy Józsefet, Svéd Sándort és Székely Mihályt emlegetik, hivatkozásai alapként – az „ifjabbak” Házy Erzsébetet, Ilosfalvy Róbertet és Melis Györgyöt. Ők azok, akiknek neve valóban arany betűkkel van beírva a Magyar Operatörténet Nagykönyvébe. Ám még azokban a legendás ötvenes években sem ők léptek színpadra minden nap. Évadonként négy-öt-hatszáz előadás van, minden napra kell egy Cavaradossi, vagy Radames. Ilyenkor kerülnek elő azok a derék repertoár-énekesek, akiknek nevét általában elmossa az idő pora. Szabadkozhatunk, de ki emlékszik Déri Jenőre, Kertész Ödönre, Lóránt Györgyre, Engel Józsefre, Gera Istvánra, Láposi Dánielre, Szellő Lajosra, vagy Kenéz Ernőre? Pedig éveket, akár évtizedeket szolgáltak végig tisztességgel az Andrássy úton. Nevüket, alakjukat, hangjukat már csak a család és a fogyó itt maradottak őrzik..” December 24-én lett volna 90. születésnapja az 1998-ban elhunyt Kenéz Ernő operaénekesnek. Olvasom a belinkelt cikkben, hogy november 12-én, hétfőn 18 órától rá emlékeztek a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottság Székházának dísztermében. Talán Heiner Lajos fórumtársunk jelen volt a megemlékezésen, és kiegészíteni tudná még a cikkben leírtakat?

782 Búbánat 2012-11-09 15:32:04
"Elfáradhat egy produkció, de a zenét magát nem tudom megunni, mindig örömmel megyek a színpadra." Bartók Rádió, 2012 november 9 péntek 18.00 Arckép - egy óra Sümegi Eszter énekművésszel Beszélgetőtárs: Ménes Aranka

781 Orfeusz 2012-10-25 13:42:18 [Válasz erre: 780 Búbánat 2012-10-25 12:17:15]
köszönöm, élvezetes volt olvasni

780 Búbánat 2012-10-25 12:17:15
Az alábbi interjúra a neten bukkantam: Bátori Éva - opera-énekesnő DEMOKRATA 2011-05-25 10:31:24 Makón született. Nem volt zenész a családban, bár nagymamája szépen énekelt, azt mondja, tőle örökölte a hangját. – Mivel foglalkoztak, miből éltek a nagyszülők? – A makói család egyik felének földjei voltak, ezeket a változás után visszakaptuk, de persze ki vannak adva művelésre. A másik ág, nagyanyáméké, lovakkal kereskedett, lókupecek voltak, így hívták őket. Tönkrementek a második világháborúban. Nagyanyámtól tudom, hogy bevagoníroztak egy csomó lovat, aztán a vonat nem ment sehova, a lovak bent maradtak, így oda lett mindenük. – A szép hangú nagymama beszélt erről? – Nem, a hangom a Bátori nagymamától örököltem. Ő édesanyám anyukája, vele úgy laktunk, hogy egymással szemben volt a házunk. Úgy nőttem föl, hogy mikor vége volt az iskolának, mindig nála ebédeltem, aztán jött a hegedűóra, szolfézsóra, este megírtam a leckét, és a szüleim csak akkor értek haza a bankból, ahol dolgoztak. – Hány éves korában vették észre a tehetségét? – Óvodában már teljesen világos volt, hogy valamilyen zenészféle leszek, erős hangom volt, és tisztán visszaénekeltem bármit, bármilyen hangközt. Hatévesen kezdtem hegedülni, aztán a szegedi konzervatóriumba kerültem ének–brácsa szakra. Megmondom őszintén, azért mentem brácsistának, mert elég csapnivaló hegedűs voltam, gondoltam, hátha brácsistának jobb leszek. Nem voltam jobb abból sem. Önmagában ének szakra nem mehettem, mert mikor felvételiztem tizenöt évesen, iszonyú éles, ronda hangom volt, mint egy halaskofának, ha a kenyeret elém rakták, kettévágta. De úgy látszik, láttak bennem valamit. A hangszert viszont nem hagyhattam el, mert még olyan fiatal voltam, nem tudhatták, hogy a mutálás hogyan változtatja meg a hangomat. Tudniillik a nők is mutálnak, nem csak a férfiak, csak nálunk másképp zajlik. Ha jött az iskolába a brácsa-szakfelügyelő, én nyiszitáltam valamit, ő meg azt mondta, hogy édes, drága, inkább énekeljen. Gondolom, fájt szegénynek, ahogy én játszottam. – Előnyét vagy hátrányát látta inkább annak, hogy egy alföldi kisvárosban nőtt föl? – Csak előnyét láttam. Ha belegondolok, hogy ezen a borzasztó állapotban lévő Magyarországon, ezzel a borzasztó kulturális élettel, ami van, milyen lehetősége marad az embernek, csak az, hogy a gyerekét helyesen nevelje. Ha erre gondolok, eszembe jut, menynyi többletet adott nekem, hogy abban a kis mezővárosban nevelkedtem, a szó minden értelmében rendes emberek között. Az ő mindennapjaikba nőttem bele, anélkül, hogy tudatában lettem volna, mi mindent kapok tőlük. Nem akarnám, hogy a gyerekem ugyanazt az utat járja végig, egy kisvárosból indulva, sokkal nehezebb körülmények között kezdve az életet, de hogy nagyon fontos út volt, és sokat köszönhetek neki, az biztos. A mi szakmánkban kötelező kéne legyen, hogy legalulról kezdjék, hiszen csak így lehet megtanulni valamit alaposan. Ahogy az átkos régi rendszerben is el kellett menni vidékre a kezdő énekesnek, hogy kis szereptől a nagyig mindent megtanuljon. – Ön a Zeneakadémia elvégzése után azonnal külföldre ment. Ott ugyanúgy végigjárta ezt az utat? – Végig. Kimentem szalámival a bőröndben, ösztöndíjból éltem – a nyolcvanas években még nem úgy utazott az ember, mint ma –, és a képzés végén megnyertem egy versenyt. Két évig Bécsben énekeltem, aztán elszerződtem Németországba, tizenegy évig dolgoztam ott, és öt éve jöttem haza. Öt év alatt ez az ötödik igazgatóság az Operaházban, amit megérek. Ez is nagyon jellemzi a mai viszonyokat. Ha valakinek ezt külföldön elmondom, egyszerűen nem hisz a fülének. – Mi az oka ennek a sűrű váltásnak? – Nem tudom. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy amikor igazgató lesz egy művészből, azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Aztán pillanatok alatt rájön, hogy igazgatónak lenni azt jelenti, hogy semmit nem szabad. De amíg ezt meg nem tanulják... Sajnos a mi bőrünkön tanulják, és ez nem biztos, hogy jót tesz a kulturális életnek. – Hogyan hat ez a társulatra? – Félelemmel. Állandó bizonytalanságban vagyunk, ezt tartom a legborzalmasabbnak. Most éppen a közalkalmazotti helyek számát akarják a lehető legkevesebbre csökkenteni. Mikor a miniszter elénk állt és bemutatta az új igazgatóságot, elfelejtette ezt az apróságot megmondani. Ráadásul az előző vezetés alatt műsorra tűzött darabokat levették, újakat akarnak. Olyan ez, mint a politikában kormányváltáskor, mindent kidobnak, ami addig volt. Úgy látszik, ma mindent zsigerből csinálnak Magyarországon: operát is zsigerből igazgatnak, országot is zsigerből vezetnek. Hivatalosan azért veszik le a darabokat, mert félházzal mennek, de szerintem bizonyos műveket félházzal is játszani kéne, mert fontos, hogy legyenek. Nem tudok operát igazgatni, de mindig azt mondom az újonnan kinevezett vezetésnek, hogy részvétem. Ennyit lehet mondani. Biztosan irgalmatlan nehéz, én csak belebeszélni tudok. – A tizenhárom év alatt, amíg külföldön énekelt, nem szakadt el nagyon itthonról? – Soha nem szakadtam el teljesen, állandó utazgatással telt az életem. Ez az, ami miatt már nem szeretnék újra kimenni. Azonkívül nem érdekel a szakmának ez a része. Nem hiszem, hogy amit mostanában csinálnak az énekesek, annak még van valami köze a művészethez. Egyik szállodából ki, a másikba be, egyik színháztól rohannak a másikig, összeállnak egy darab erejéig húszan, párszor megy, aztán fölveszik a pénzüket és továbbállnak. Az a gondolkodás, ami ma a világot uralja, hogy új istent imádunk, úgy hívják, hogy pénz, ez sajnos bekerült a művészetbe, és megöli azt. – Mit nem öl meg? – Mindent megöl, de a művészetet főleg! Ami a lélekből fakad, elsősorban azt teszi tönkre. Hiszen a művészet ellentétes mindennel, ami anyag. Én is éltem ezt az életet, egyik operától a másikig utazva, sok pénzt lehetett vele keresni. Aztán egyszer csak történik valami, mondjuk rákos lesz az ember apja, és azt mondja, odaadom az összes pénzemet, csak gyógyítsátok meg odaföntről. Aztán egy év múlva már azt mondja, odaadom minden pénzem, csak engedjétek meghalni, de még mindig nem ér a pénzem semmit. Nem ér a pénz semmit... Nem akarom ezt az életet élni. A családom a mindenem. A fiam tizenkét éves, férjem a Nemzeti Filharmonikusok első klarinétosa. Mikor a fiam iskolaköteles lett, el kellett dönteni, hogy kint járjon-e iskolába, vagy itthon. Úgy gondoltuk, az lenne jó, ha magyar történelmen és irodalmon nevelkedne. Azért is akartam hazajönni, mert apukám akkor már nagyon beteg volt, és anyukámnak segítségre volt szüksége. Azóta apukám meghalt, anyukám pedig fölköltözött ide Budára, tőlünk tíz percre lakik. Nincs senkije, egyedül én vagyok. Ott eladtunk mindent, a földjeinkből is adtunk el, hogy itt lakást tudjunk venni neki. Olyan érzés volt megválni a szülői háztól, mintha kirántották volna az ember lába alól a talajt. Nehéz volt eleinte. Ami kapocs még maradt? Mikor eljön az ideje, odamenni kétszáz kilométerre, kiszállni a kocsiból, odaállni egy sír mellé, majd visszaszállni, és eljönni. Ennyi maradt. – Erős szálak fűzik az ottani emberekhez? – A földhöz kötődő ember más, és ezt az Alföldön talán még jobban érezni, mint máshol. A párom, aki klarinétművész létére farag, mindig azt mondja, hogy Isten a kezet munkára teremtette, nem klarinétozásra meg zongorázásra. Azt is tudunk vele, de igazándiból munkára való. Azoknak az embereknek, akik ezt naponta megélik, más a gondolkodásuk, pallérozottabb az elméjük. Az az élet – bizonyára más módon, mint Shakespeare művei –, de ugyanolyan magasra építi, ugyanúgy csiszolja a gondolkodást. Akárkivel beszél azon a vidéken, észreveszi ezt. Még az emberek szókincse is más. Eleve ő-vel beszélnek, ami sokkal ízesebb. Ha hazamegyek, én is önkéntelenül átváltozom. Most külön figyelnem kell rá, hogy e-vel beszéljek, de majd ha a hév elkap, mindjárt előjön belőlem. Az alföldi ember más, azért tartja talán még ennyire magát. Nekik még megvan az a bizonyos józan paraszti eszük. Lehet nekik nyomni a sódert, de úgysem hiszik el, nem lehet palira venni őket. És ezek a földművelő, állattartó emberek termelik meg, amit mindannyian eszünk. Ha jönnek föl hozzám előadásra ismerősök, régen mindig virágot hoztak, de mondtam nekik, hogy inkább hagymát fokhagymát, meg krumplit hozzanak, mert annak az íze hiányzik legjobban. Mikor kikerültem Németországba, képtelen voltam megenni az ottani zöldségeket, gyümölcsöket. – Az idegenben élést, az utazgatást a gyerek hogyan viselte? – Tudja, ez úgy van, hogy mi, énekesek sok mindenféléket elhitetünk magunkkal. Ennek mesterei vagyunk, ez a szakmánk, ezt csináljuk a színpadon is. Én is bemagyaráztam magamnak, mert mindenki ezt mondta, hogy a gyerek a legrugalmasabb a világon, az élvezi az utazást, és repül, és jön, és megy. Egy frászt. Mióta folyamatosan itthon vagyok, teljesen más a viszonyom a fiammal. Addig is jól voltunk, hurcoltam, nyúztam, hoztam, vittem, jól érezte magát Kölnben – oda voltam szerződve, mikor született. De más a viszony egy anya és egy gyerek között, ha minden este odaállunk az ágya mellé, és minden este hárman együtt imádkozunk, vagy esetleg ketten, mert az esti előadás miatt vagy az apja nincs vele, vagy én. Átgondoltunk mindent, és úgy döntöttünk, hogy itthon éljük az életünket. Szülőnek lenni ma borzasztó nehéz, de az egyetlen dolog, ami valóban fontos. Boros Károly

779 Búbánat 2012-09-29 11:15:32
„Az operaénekes csodálatos küldetése” Évadkezdés az Operában: Szegedi Csaba bariton kapta a dalszínház Juventus-díját MNO, Tölgyesi Gábor 2012. szeptember 29., szombat 08:01 [url] http://mno.hu/grund/az-operaenekes-csodalatos-kuldetese-1108285; az interjú 1. része [/url] [url] http://mno.hu/grund/az-operaenekes-csodalatos-kuldetese-1108285?oldal=2; az interjú 2. része [/url] Református lelkésznek készült, tizennyolc éves koráig nem foglalkozott zenével, nem tanult zenét. Ma az egyik legjobb fiatal operaénekesünk. Az elmúlt évadokban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért a Magyar Állami Operaház Juventus-díjjal tüntette ki Szegedi Csaba magánénekest. A dalszínház baritonistája ma, szombat este a Bohémélet Musettája, Váradi Zita oldalán Marcellóként érkezik fiákerrel az Andrássy úti palotához. − Szerepeit tekintve az elmúlt évadja meglehetősen „intrikus” volt, például az ős-Bánk bán előadásán Biberachként mószerolt, a Simon Boccanegra Paolo Albianijaként még sötétebb figurát alakított. Meglepetésként érte, hogy a szeptember 17-ei évadnyitó társulati ülésen kitüntették? − Óriási élmény volt! Három éve vagyok az Operánál, 2009-ban diplomáztam a Zeneakadémián, kettő évig ösztöndíjas voltam, eztán léptem a pálya nagyon rögös, de gyönyörű szép útjára, mint szabadúszó. Nem állnak már mögöttem a zeneakadémiai tanárok, magamra vagyok utalva. A múlt hétfő volt az első alkalom, amikor az egész társulat előtt kimehettem a színpadra, és átvehettem ezt a megtisztelő díjat. Ennek az elismerésnek nagyon örülök, legalább annyira fontos, mint tavaly a Junior Prima Díj, sőt, még egy kicsit édesebb is, hiszen a háztól kaptam. − Mennyi idő, erő, mekkora szív kell a sikerhez? − Ehhez a pályához nagy szorgalom kell, nagyon sokat kell gyakorolni, napi 8-9 órát Egy pici kis faluból, Perkupáról jöttem, tizennyolc éves koromig nem tanultam zenét, nem találkoztam zenével. Református lelkésznek készültem, az volt az álmom, hogy pap leszek. Tizennyolc évesen találkoztam először klaviatúrával, akkordokkal, összhangzattannal, szolfézzsal, ami egy átlagember életében először ijesztő, félelmetes, nem gondoltam, hogy van arra bármiféle esély, hogy ezt a tizennyolc éves lemaradást behozhatom. Mikor a Zeneakadémiára felvételiztem, 138-139 jelentkezőből 8 embert vettek fel, a versenytársak olyanok voltak, akik már az anyjuk hasában is a csellót húzták, kisgyerekként már hangképzésen vettek részt. És akkor jöttem én Perkupáról, kiálltam, és hoztam azt, amit onnan hozhattam. Az eltökéltséget, a vágyat, hogy megmutassam, mit tudok. És a hitet, ami nekem nagyon-nagyon sokat segít ezen a pályán. Szándékkal, szándék nélkül is nagyon sok nehézség, akadály kerül az ember elé, amit meg kell ugrani, le kell győzni. Nemrég beszélgettem Budai Lívia művésznővel, akivel nagyon jóban vagyunk. Volt szerencsém vele énekelni az ős-Bánkban. Ő volt Gertrúd, én Biberach. A művésznő mondta: hihetetlen ez a pálya, hiszen már maga mögött tudhat egy fantasztikus világkarriert, de még most is tanul újat, hiszen biztosan nem arra kérik fel, ami benne van abban az 50-60 szerepben, amit tud, hanem a 61-ikre. A Jóistentől kaptam talentumot, amivel szeretnék jól sáfárkodni. Amikor tavaly a Cosí fan tutte Guglielmójára készültem, egy hónapom volt a szerep megtanulására − a nulláról az előadásig. Voltak pánikszerű pillanatok, amikor azt éreztem, hogy ez nem fog sikerülni. De sikerült, márpedig azért, mert tényleg bejöttem reggel 8-ra az operaházba, akár ide, a 218-as szobába, és órákon keresztül egyedül, este 10-ig bent voltam. Tartottam két pici szünetet, és ütöttem a zongorán billentyűt. Tanultam a szerepet, és csak tanultam, tanultam. − Aszkéta életet kíván meg az operaéneklés? − Nem feltétlenül. Sólyom Nagy Sándor mesterem mondta: Csabikám! Haljál meg mindig a színpadon, ha kell a szerepért, de amikor élni kell tudni, akkor éljél rendesen. Én is szeretem a bort, a barátnőmet, ki csodás ember,úgyhogy az életnek ez a része is rendben van, de amikor munkáról van szó, akkor nincs kegyelem, nagyon oda kell tennie magát az embernek. Perkupáról jöttem, engem senki nem ajánlott, nem nyomott be sehová, amit elértem, a Jóistennek és magamnak köszönhetem, annak, hogy én ezt a pályát szívvel-lélekkel akarom. Természetesen a tanáraimnak is rengeteget köszönhetek: Sólyom Nagy Sándornak, Pogány Imolának, Oberfrank Péternek, Medveczky Ádámnak, Pál Tamásnak, Kovalik Balázsnak, akiktől a legtöbbet tanultam, és a mostani mesteremnek, Miller Lajosnak. Vezetnek, tanácsokat adnak, ellátnak ezzel-azzal. Egy emlékezetes Verdi-premier, orrvérzéssel − Nincs túl nagy különbség az énekesi és a lelkészi pálya között? − Az operaénekesi pálya majdnem olyan, mint a lelkészi: ahhoz is elhivatottság kell, hogy az ember a Debreceni Teológiai Egyetemről elmenjen Perkupára, vagy akár még kisebb településekre is szolgálni. Ott legyen, ott éljen, és tegye dolgát. Én is azt teszem, csak nagyobb közönség előtt. Amikor az ember kiáll a szószékre, akkor is egyedül van, amikor kiállok a színpadra, akkor is egyedül vagyok. Lehet, hogy ott a karmester, a zenekar, az énekes társak, akikkel sok kellemes élményem, de amikor az ember kinyitja a száját, és énekelni kezd, egyedül van, és egyedül Istenben,a tehetségében bízhat. Ezt nem lehet megszokni, ezzel élni kell tudni, és azt az adrenalinlöketet, stresszt, ami az embert esetleg hatalmába keríti, tudni kell úgy forgatni, hogy ne a produkció kárára, hanem az előnyére váljék. − Laikus nézőként úgy hiszem, a reflektorfény sokféleképp hathat az emberre. Adhat erőt, de lámpalázat, szédületet is. Hogyan marad egyensúlyban? − Az ámulatba és a rémületbe esés közti mezsgye igazán járható, és mindig a középútra kell törekedni. A szakma sok próbatétel elé állít, ilyen volt az elmúlt évad is. Biberach és Paulo Albiani ketten kitesznek egy Jágót, vagy akár egy Scarpiát, s bár az életben igazán távol áll tőlem az áskálódás, a méregkeverés − Papageno, Marcello, a Sevillai borbély vagy a Don Giovanni közelebb áll hozzám −, jó iskola gonosz szerepkörben is megmutatkozni. Soha nem felejtem el: tavaly a Boccanegra-premierem előtt két nappal nagyon beteg lettem. Már hónapok, hetek óta éreztem, valami bujkál bennem. Egy főpróbahéten nagyon nagy a nyomás, folyamatosan színpadon vagyunk, jelmez, smink, világítás, minden − nagyon elfáradtam. Elmentem a gégészemhez, aki azt mondta, a hangszalagjaimmal minden rendben, de valami van − egy kicsit rózsaszínes volt az egész berendezés. Nazálisan el voltam dugulva, és rohamszerűen köhögtem. Ott álltam, és gondolkodtam, lemondjam-e a premiert, vagy esetleg beleköhögjek az ária közepébe. Sosem gikszereztem még színpadon. Vettem a bátorságot, és nekimentem. Ott álltam a színpad szélén a belépésem előtt 5 perccel, az orromból elkezdett folyni a vér, köhögési ingereim voltak. Már ott tartottunk, hogy 8 ütem, 6 ütem, és akkor be kell lépni. Beléptem: és én ilyet még nem éltem át! Mintha egy szent helyre léptem volna be, olyan egészséges lettem hirtelen, hogy ennyire jó előadásom talán még nem is volt! Amikor visszaléptem a színpadról, akkor megint erőt vett rajtam a betegség, amikor újra színpadra léptem, megint semmi, se orrvérzés, se köhögés. Szinte hihetetlen. Azt nem kívánom senkinek, hogy beteg legyen, de hogy ilyenfajta megtapasztalásban legyen része, azt igen. De erről nem én vagyok az egyetlen, aki mesél. A régiek is számtalan ilyen és ehhez hasonló történetet tudnak, nekem ez volt az első. − Vannak nézőtéri legendák a kalciuminjekcióról. Végszükség esetén élne vele? − Én nem hiszek ilyesmikben, még a tojásban sem. Lehet, valakinek jól jöhet, hogy az adott pillanatot átvészelje, ám ez erős dopping, tudni kell, hogy annak nagyon nagy lecsengése van, és akár hetekig nem tud utána az illető énekelni. A pálinkával öblögetés persze nagyon jó, de csak otthon, amikor Perkupán édesapámmal leülünk szalonnát sütni. De azért, hogy az éneklés jobban menjen, nem tenném. − Elkezdődött az új évad, több előadás lesz, sokkal többet kell majd énekelni, jövőre pedig nyílik az Erkel Színház is. Hogyan készül az évadra? − Nem csak abból a szempontból volt nekem az évadnyitó társulati ülés élmény, mert díjat kaptam, hallgatva a híreket azt gondolom, nagyon jelentős művészeti fellendülésnek a küszöbén állunk. Ha az Erkel megnyílik, akkor nemcsak az emberek kapják vissza, amit elvettek tőlük, hanem az énekesek is. Nagyon sok tehetséges énekes van Magyarországon, és egy operaház kevés ahhoz, hogy mindenkinek munkát adjon. Régen hallottam olyanokat, egy operaháznak nem feladata, hogy minden énekesének kenyeret adjon, de ha valaki arra adja a fejét, hogy operaénekes legyen, akkor mégiscsak az álma az, hogy a Magyar Állami Operaházban folytassa a munkát, vagy éppen az Erkelben. Sokan vagyunk, és nagyon tehetségesek a magyar énekesek, mindenképpen nagyon biztató és reményteljes évad elé nézhetünk. Itt szerintem mindenkinek – akiben van egy kis spiritusz, tud énekelni – értékelhető produkciót tud nyújtani, lesz dolga. Most csütörtökön életemben először énekeltem Almaviva grófot a Figaro házasságának nehezebb, historikus változatában, a Művészetek Palotájában, Vashegyi György vezényletével, koncertszerű előadáson. Októberben kezdődik az évadom a Sevillai borbéllyal, amivel 2008-ban Figaróként debütáltam az Operában. Tavaly is teljesült egy szerepálmom: Marcello a Bohéméletből. Paulo Albiani és Biberach, nem mondom, hogy az ideálom, de nagyon jó iskola. A Guglielmo sem szerepálom, de fantasztikus lehetőség arra, hogy Mozartot énekeljek. Nagyon szeretek Mozartot énekelni: olyan a hangomnak, mint a gyógyszer. Mozart vigyáz az énekeseire, és összefogja, összetartja a hangot. Valamiért mindig úgy érzem, ha Mozartot éneklem, nagyon jól tudok énekelni. Ez az évad gyönyörű feladatokat tartogat: hiszen leszek megint Sevillai borbély, Marcello, vagy Bagó a János vitézből, amit a házban még nem énekeltem. És teljesül több álmom: Malatesta szerepe Don Pasqualéből, vagy a Don Giaovanni, amit eddig csak Győrben énekeltem, de magyarul. Most olaszul kell megtanulnom. Aztán teljesül az Anyegin, amit korábban a Zeneakadémián énekeltem, egészen beleszerettem a zenéjébe, és lehetek a Turandotban Ping, ami komoly technikai tudást igényel, a koreográfiája sem egyszerű. Az évadom az Ariadné Naxoszban bariton szerepével, Harlekinnel zárul, nagyon jelentős bemutató lesz. Gyönyörű dolgok várnak rám. Többfelé is előéneklek: Strasbourgban, Párizsban, New Yorkban. De éneklem még a Budavári Te Deumot decemberben Kecskeméten, vagy ami tényleg unikum lesz: a Zrínyi szózata a Magyar Tudományos Akadémián. − Az is unikum volt, hogy szeptember 14-én az UNESCO párizsi központjában énekelt a legendás karmester, Solti György születésének századik évfordulójának tiszteletére rendezett koncerten. Hogyan képzeljük el ezt a hangversenyt vagy az UNESCO-t? − Az UNESCO központja kívülről borzasztóan csúnya épület, de belül nagyon szép. Dobi Kiss Veronika mezzoszoprán partnereként egyedüliként mehettem ki az Operából mint bariton, ami nagyon nagy megtiszteltetés. Vásáry Tamás vezényelt, az operaház fantasztikus zenekara játszott, tele nagyon sok remek arccal, akik mind bástyaként álltak mögöttem. Még azelőtt életemben nem voltam Párizsban, fantasztikus látvány volt az Eiffel-torony a repülőgépből. Amikor cirkáltunk a busszal a városban, egyre beljebb, az Eiffel-torony egyre közelebb került, és egyszer csak nagy totálban megláttuk, mindenki beleborzongott. A közelében laktunk a szállodában, de nem mentem el a toronyhoz: majd a barátnőmmel szeretnék oda felmenni, vele szeretném az élményt megélni. Párizs, a fantasztikus borok és a koncert: nekem legalább akkora élmény volt, mint amikor elmentem Buenos Airesbe nyár elején, és ott két kurzust és két koncertet tartottam. Ott elénekelni az Elindultam szép hazámbólt, a Háryt vagy a János Vitézből Bagót... ez egy csodálatos küldetés, nagyon örülök, hogy megadatott. Én is ember vagyok, és amit csinálok, az nagyon szép − Azért 2005-ben a Magyar Wagner Társaság ösztöndíjasaként Bayreuth sem lehetett kismiska! − Nem bizony! A Wagner-versenyen vettünk részt Molnár Levente bariton kollégával, barátommal, akivel meg is nyertük a versenyt Bayreuthban. Csodálatos tíz nap volt, különleges az a színház, meg kell tapasztalni azokat az embereket, azt a hangzást, azt a szentséget, ami ott van. Az a színház azért épült, hogy Wagnert ott játsszák, és Wagner szóljon az emberekhez. Én ott öt operát láttam, és nagyon érdekes volt az, hogy az emberek még Bayreuthon belül is vártak arra, hogy bejussanak a színházba. Leventével elmentünk egy sörözőbe, és a csapos hölgy kérdezte: honnan jöttünk, hová megyünk. Mondtuk, hogy öt előadást nézünk meg, mire kiesett a kezéből a korsó. Ő akkor már tizenöt éve próbált jegyet szerezni, és nem tudott, annyira telt házasak az előadások. Olyat is hallottam, hogy volt, aki unokaként örökölt bayreuthi jegyet, amikor meghalt a nagymama. Generációnyi idő telik el, míg az emberek bejutnak oda, tényleg hihetetlen. És fantasztikus, hogy mennyire dívik, mennyire nem tud kihalni és nem is hal ki soha ez az érdeklődés. Nemcsak Wagner iránt, hanem a klasszikus zene iránt is. Az első bayreuthi élményem Sólyom Nagy Sándorhoz köthető, a tanáromhoz, aki hosszú-hosszú évtizedekig énekelt kint: egy nyáron kivitt a családjával együtt, és több előadást nézhettünk, hallgathattunk meg. Azóta is hálás vagyok neki! − Vannak, akik nemcsak Bayreuthba, a pesti Operába sem tudnak eljutni, sokféle okból. − Fontosnak tartom, hogy azoknak az embereknek, akik nem jutnak el az operaházba, akár csak logisztikai nehézségek miatt, hazavigyem az otthonukba ezt a csodát. Perkupán szoktam évente tartani egyszer-kétszer koncertet a kis református templomban, hogy az ottani emberek, Mariska néni, Juli vagy Kati néni hallja, a Csabika hogyan énekel. Az Opera nekik hihetetlen, csak a rádióból hallanak ilyen muzsikát. Olyankor azonban láthatják: én is ember vagyok, és amit csinálok, az nagyon szép. Az otthoniakhoz is elviszem ezt az üzenetet, ezt a küldetést, hogy lehetőleg ne maradjon ki ebből senki. Azt mondják, magyarul énekeljek, hogy értsék, amiről énekelek. De annak is mindig megörülnek, amikor oroszul énekelek egy Anyegin-áriát, vagy egy Sevillai borbélyt olaszul. Még sok szép dolog várhat rám, de az külön öröm nekem, hogy az embereknek adhatok valami pozitívet, s ők odajönnek hozzám egy kézfogás erejéig, egy beszélgetésre. Mert azok az emberek, akikkel tizennégy éves koromig az életemet éltem, most alig mernek megszólítani. Furcsa nekik, hogy operaénekes lettem Budapesten, pedig nem vagyok távol, ott vagyok velük: ezért is járok haza. − Lehet, hogy azért merik alig megszólítani, mert attól tartanak, Pesten a fejébe szállhatott a dicsőség? − Van egy-két ember, akit felhatalmaztam, hogy ha azt látja, elszálltam magamtól, vagy ennek a jelei mutatkoznak rajtam, akkor jól rúgjon fenékbe, mert sosem feledhetem el, hogy honnan indultam.

778 Búbánat 2009-08-14 10:32:51 [Válasz erre: 777 Búbánat 2009-08-14 10:18:42]
… Horváth Ádám számára is megtisztelő ez a meghívás, szép feladat előtt áll, érte is izgulhatunk, várom a híradásokat mindkettőjük szerepléséről!

777 Búbánat 2009-08-14 10:18:42
Kolonits Klára ma kezdi meg Traviata-sorozatát Ausztriában Kirchstettenben, a Klassik Festivalon! Violettája mellett Horváth Ádám énekli Germont papát… A mai előadást további négy követi: 16., 18., 20., 22. Ez öt Traviátája között Salzkammergut Mozartfestivalon is fellép [url] http://www.mozartfestival.org/2009/de/k-kolonits.shtml; Kolonits Klára [/url] : A varázsfuvola Éj királynőjét énekli holnap,15-én Hallstattban, a Kultur und Kongresshausban. Sok sikert kívánok neki az elkövetkező napokban rá váró szép művészi feladatokhoz!

776 Búbánat 2009-06-22 12:24:22
Berczelly Istvánnal találkozhatunk ma este 19 órakor a Hotel Pest Aulájában (1061 Budapest, Paulay Ede u. 31.). A MEGHÍVÓN ez áll: A „PRO PATRIA, PRO MUSICA 1997” Hangversenyszervező Betéti Társaság bemutatja: MŰVÉSZ-ESTEK A HOTEL PESTBEN Minden hónap első és harmadik hétfőjén, 19 órai kezdettek operáról, színházról, prózáról, költészetről, festészetről, szobrászatról – tehát művészetekről lesz szó másfél órában. „MŰVÉSZ-TALÁLKOZÁSOK” Ötletgazda, szervező, műsorkivitelező és kérdező: Simándi Péter, a Magyar Állami Operaház énekkari művésze. Berczelly István operaénekes, kiváló és érdemes művész, Liszt-díjas, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja. Műsorának címe: „A legnagyobb dolog a világon a szeretet!...” A belépőjegy ára: 1.500 Ft.

775 Sesto 2009-04-06 10:46:49 [Válasz erre: 774 Sesto 2009-04-06 10:45:47]
* Mrs Quickly: TAKÁCS TAMARA

774 Sesto 2009-04-06 10:45:47
G. Verdi, Falstaff" * Falstaff: SÓLYOM-NAGY SÁNDOR * Ford: Patrizio Mendez * Alice Ford: KINCSES VERONIKA * Meg Page: Moldován Stefánia * Nanetta: PÁSZTHY JÚLIA * Fenton: BÁNDI JÁNOS * Pistola: MARCZIS DEMETER * Bardolfo: Korcsmáros Péter * Dr. Cajus: Fülöp Attila - GIUSEPPE PATANÈ (live - Budapest, 1983)

773 Búbánat 2009-04-04 15:12:35
A közelgő Parsifal- előadások előtt Perencz Béla nyilatkozott a Magyar Nemzet munkatársának, Kiss Eszter Veronikának ("Wagnertől az olasz operáig" - 2009.április 3.) Perencz Béla többek között elmondja, hogy pályája külföldön indult a nyolcvanas években, miután a Zeneakadémiát elvégezte, külföldön tanult tovább, s így természetes volt, hogy első szerepeit is az országhatáron kívül énekelte. Idehaza eddig tizenhárom főszerepet énekelhetett az elmúlt időszakban az Ybl-palotában: Traviata Germontja Álarcosbál Renatója Rigoletto címszerepe Nabucco címszerepe Otello Jagója Tosca Scarpiája Parasztbecsület Alfiója Pikk dáma Jeleckije Elektra Oresztésze Fidelio Pizzaroja Lohengrin Telramundja Parsifal Amfortasa A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsa. “Úgy érzem, hogy ezzel eddig is sok szép lehetőséget kaptam ahhoz, hogy kapcsolatot teremthessek a budapestim operaközönséggel. Amit sajnálok, az az, hogy ezzel párhuzamosan más magyar városok esetében ez még nem alakult ki.” – mondja Perencz Béla, aki bízik abban, hogy ez idővel változni fog. A nemrég átvett Székely Mihály-emlékplakett jelentőségére utalva azt emeli ki, hogy azért is megtisztelő ez a díj számára, mert mint ahogy átadásakor ismertették, teljes mértékben szakmai elismerés jelképe. Azzal folytatja: “ – Különösen kedves szerepeim közül kettőt említenék, mint két extrém szerepet. Az egyik oldalon az operairodalom leghosszabb és egyik legnagyobb szerepét, egyben mint hangfajom csúcsfeladatát, A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsát, amit most már örömmel magaménak tudhatok. A másik oldalon az olasz operairodalom ritkán hallható darabjának kulcsszerepét mondanám, mint ahogy az olasz operakultúra talán egyik legnagyobb baritonistája, Titta Ruffo is ennek nevezte Leoncavallo Edipo Re művének címszerepét” Perencz Béla még elmondja, hogy nagyon szeretné elénekelni A bolygó hollandi címszerepét, meg fájlalja, hogy Wagner tetraógiája mostanában nincs repertoáron az Operaaházban. De hiányolja a műsortervből Verdi Simon Boccanegráját és a Muszorgszkij-operákat is. Legutoljára hagyta Erkel, Bartók és Kodály műveinek szerepeit, amit véleménye szerint minden magyar énekesnek sajátjának és szívügyének kell tekintenie.

772 virius 2009-01-15 16:19:58 [Válasz erre: 771 Búbánat 2009-01-14 23:07:46]
Már bő tíz éve, hogy levonult a színpadról, azt hiszem, Gioconda volt az utolsó alakítása, talán 1998-ban...

771 Búbánat 2009-01-14 23:07:46
Rohonyi Anikó operaénekesnő – az aktív pálya befejeztével – elment rádiós műsorvezetőnek! Ennek már közel öt éve – és csak most szereztem erről tudomást! A Magyar Katolikus Rádióban (MKR) kéthetente vasárnap esténként (20.30 - 21.30) vezeti „Az opera világa” című műsorát, melyben vendégeket is fogad a stúdióban: az utóbbi hónapokban beszélgetett Martin Jánossal, Palerdi Andrással, Ambrus Ákossal, Várhelyi Évával és Antal Mátyás karnaggyal. A műsor indulása: 2004.05.30. A műsort készíti: Zenei szerkesztőség Munkatársak: Pallós Tamás Rohonyi Anikó Eddig összesen 215 műsor és 37 ismétlés volt adásban. A legközelebbi műsorok az MKR-ban: január 25. és február 08.

770 Búbánat 2009-01-03 14:42:49
Kertesi Ingrid 2009. január elsején kerek születésnapot ünnepelt; a Rádióújságba - talán nem függetlenül az évfordulótól - egy szép, mosolygós közeli, színes képét tette be a szerkesztőség: a Bartók Rádió január 12-én részleteket sugároz a Budapesti Vonósoknak 1996. március 9-én, a Zeneakadémia nagytermében megtartott Boccherini-hangversenyéről,melynek egyik műsorszáma volt: Aria accademica-szoprán hangra, gordonkára és vonószenekarra (Km.: Kertesi Inrid, Onczay Csaba). Művészeti vezető: Botvay Károly, Hangversenmyester:Bánfalvi Béla.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.