Bretz Gábor operaénekessel készített interjú itt elérhető.
"Szélmalomharcos sikerek" - Fejezetek Bretz Gábor rendhagyó évadaiból
Új Ember - Mértékadó kulturális Magazin első három oldalán.
Most, hogy Busa Tamás operaénekes halálhíréről értesültem, eszembe jutott a civil, privát oldala is: egy évvel ezelőtt ott voltam a Budapesti Operabarátok Egyesülete Klubdélutánján az Erkel Színházban, ahol és amikor az azóta ugyancsak eltávozott Fülöp Attila egyik beszélgetőtársaként baritonunk is megosztott magáról és operai pályájának alakulásáról kedves történeteket, majd két dalműből elénekelt egy-egy részletet. Ez az utolsó személyes emlékem maradt meg Róla. Isten nyugosztalja Busa Tamást és Fülöp Attilát is!
A két dalmű-részlet, amit Busa Tamás előadott azon az összejövetelen:
Csajkovszkij: Anyegin – Anyegin áriája, I. felv. : „Ön írt ma nekem, ne mentse magát! És én megismertem szíve rejtett titkát. Ily tiszta érzések oly ritkák!... / Hogy élnék természetem ellen? Rossz férj és apa lennék én! Szenvedne nyughatatlan lelkem egy csöndes otthon lágy ölén. Mégis, ha egyszer nősülnék, más lányra sose gondolnék! …” (Busa Tamás)
Kodály Zoltán: Háry János – Háry János és Örzse kettőse, I. kaland: „Tiszán innen, Dunán túl, túl a Tiszán van egy csikós nyájastul….” (Megyesi Schwartz Lúcia és Busa Tamás)
A rendezvényről az Erkel Színház topicjában a 10566. sorszám alatt számoltam be, 2020. március 8-án:
https://www.momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=184&msgcount=10566#375718
Különben nem értem, hogy nálunk ez a brit mutáns miért ennyivel halálosabb mint máshol....pedig itt dupláját oltották majdnem az uniós átlagnak. Bár ez nem az a topik, de szerintem lőttek ennek az évadnak a magyar színházakban, bár lehet május közepére kinyithatnak, mert a beoltott nyugdíjasok tömegei látogathatják, max minden 3. széken 1 ember fog ülni.
Na jó, de igazából ezt nem lehet tudni, bárhol, pl. nagy bevásárlóközpont az ilyenkor elég veszélyes lehet.
Ókovács Szilveszter írja ominózus levelében: nem az Operában kapta el a vírusos betegséget Busa Tamás.
Nem tudom, de ez a 244 covidos eset az Erkelben nagyon elszomorító, tehát nulla volt a védekezés sikere. Vajon ő is ott kapta el?
Ezzel szépséges operakettőssel búcsúzom a Magyar Állami Operaház kiváló baritonjától, Busa Tamástól, akiről ma kaptuk a fájdalmas gyászhírt, itt hagyott bennünket:
Verdi: Luisa Miller - Pallida, mesta sei... - Kolonits Klára & Busa Tamás
Luisa - Kolonits Klára
Miller - Busa Tamás
Rendező: Szőcs Artúr
Karmester: Selmeczi György
A Kolozsvári Magyar Opera Énekkara és Zenekara
(2013)
Az Origón Ókovács Szilveszter. az Opera főigazgatója "Kedves néném"-nek címzett mai levelében megemlékezik a koronavírusban elhunyt operaénekesről, Busa Tamás baritonistáról.
https://www.origo.hu/itthon/20210403-koronavirusban-meghalt-busa-tamas-operaenekes.html
"Busa Tamás 1997 és 2019 között, tehát 22 évad alatt 694 operaházi, Erkel színházi, és igen, már Bánffy-termi előadást énekelt. (Ő az első elvesztett művészünk, aki az Eiffel Műhelyház próbaüzemében már részt vett.)"
"Aztán érvénybe lép a szabály, innen már rá is vonatkozik: aki eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, csak magas hivatal egyéni engedélye alapján szerződtethető. Bár eleve csak különleges esetekben és hiányszerepekre hívna vissza egy színházigazgató nyugdíjast, az meg hadd legyen szakmailag indokolható, megállnak-e ezek a feltételek. Busa Tamás basszbaritonjára, komoly, karcos hangjára és játékkészségére márpedig most is szükség lenne, hisz az operákban mindig sokszor annyi a férfiszerep, mint a hölgyekre írott, és egy mély hang sosem úgy, mindig lassabban fogy, mint a magas válfajok. Többször nem kaptunk engedélyt. Ebben nem összeesküvést kell látni, itt nincs semmi politika, itt csak egy rossz szabály beragadt alkalmazása keserít minket – érdemes megnézni sok prózai színházat, akik vidáman szerződtetik 70-es, vagy akár 80-as éveikben járó művészeiket is. Az ő emlékére fogom újra előterjeszteni azt a szövegszerű módosítást, amelyet rég megírtunk, hogy másokkal ez a mellőzés ne történhessen meg.
Megtört szívvel búcsúzom az operások nevében Tamástól, a nagyszerű művésztől, a barátságos embertől, egy nagyon nagy család fejétől, aki tőlünk is, de onnan aztán tényleg döbbenetesen fog hiányozni. És mivel az a fajta művész volt, aki nem taposott érdemrendekért, és allűrmentes szolgálata nem is vívta ki soha a díjesőt – csak nekem volt szerencsém különösen erős és gonddal viselt szövegmondását Melis-díjjal jutalmaznom az intézmény kebelén belül –, ezennel itt, az Opera vezetése részéről felterjesztem arra, amire én tudom: az Opera örökös tagjainak sorába, mint azt a művészt, aki az egész magyar operajátszást ugyanolyan szeretettel és hivatástudattal szolgálta. Posztumusz, sajnos. Annyira sajnálom."
Az Új Ember 2021. március 21. számának Mértékadó kulturális mellékletében Pallós Tamás interjúját olvashatjuk Bretz Gábor operaénekessel. A művész diszkográfiája és „filmtára” jelentős darabokkal bővült az elmúlt években: a Salome 2018-as salzburgi felvétele után, amelyben Keresztelő Jánost énekelte, nemrég jelent meg a 2019-ben Bregenzben a címszereplésével bemutatott Massenet-opera, a Don Quichotte.
És jóllehet a Theater an der Wienben a Fidelio tavaly márciusra kitűzött nyilvános premierjére már nem kerülhetett sor, a Beethoven-év fontos bécsi produkciója Bretz Gábor Don Pizarrójával hozzáférhetővé vált Blu-rayen és DVD-n. Az operaénekessel készült beszélgetés témája így Cervantes hősétől a húsvéti Parsifal Gurnemanzáig ível.
(Megjegyzés: sajnos a Parsifal online-előadása elmarad a járványügyi helyzetből fakadóan.)
A Bartók Rádióban vasárnap délután sugárzott Muzsikuslegendák - Gyurkovics Mária-portré műsor visszahallgathatő az alábbi linken:
A műsorban elhangzott:
- Mozart: 'Alcandro, lo confesso - Non so donde viene' KV.294 - Hangversenyária (Gyurkovics Mária, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Fischer Sándor)
- Verdi: Rigoletto – Gilda áriája, I. felv. (Gyurkovics Mária, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)
- Verdi: Az álarcosbál – Oscar áriája – „Oscar tudja, de nem mondja” (Gyurkovics Mária, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)
- Erkel Ferenc: Hunyadi László – Esküvői jelenet és Gara Mária cabalettája (Gyurkovics Mária, km. Joviczky József, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)
- Rossini: A sevillai borbély – Rosina áriája, I. felv. (Gyurkovics Mária, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kórodi András)
- Donizetti: Lammermoori Lucia – Jelenet, Edgar és Lucia szerelmi kettőse, I. felv. (Gyurkovics Mária és Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kórodi András)
- Offenbach: Hoffmann meséi – Olympia áriája (Gyurkovics Mária, km. a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Varga Pál)
2021.02.28 18:30 - 19:30 Bartók Rádió
|
Muzsikuslegendák Gyurkovics Mária operaénekes Szerk.-mv.: Némethy Attila |
Molnár Levente operaénekes: Nehéz helyzeteket csak erős emberek kapnak
/MAGYAR KURIR – 2021. február 23., kedd | 16:20/
"Egy műszaki hiba miatt veszélyhelyzetbe került repülőgép fedélzetén átélt hitbéli megerősítésről, és arról a fájdalomról is beszélt Molnár Levente operaénekes, ami külföldön elkerül bennünket, de itthon mélyen átélhetjük."
Az alig harmincnyolc esztendős világhírű bariton a földkerekség szinte valamennyi jelentős operaházában énekelt már, a New York-i Metropolitan közönsége előtt két főszerepet is, mégis hazahúzta a szíve. Itthon akar élni családja, tágabb hazája és népe szolgálatában. Ezúttal nem a hivatása kibontakozásáról és kiteljesedéséről, nem a reflektorfényről, még csak nem is a Bánk bán-opera várható előadásairól beszélgettünk vele – arra voltunk kíváncsiak, honnan ered az a mély hit és hazaféltés, ami annyira fűti Molnár Leventét, és miért nevezi a magyart „csodanépnek”, amely nem véletlenül kapta éppen most az eucharisztikus kongresszus megrendezésének feladatát. Szerinte nehéz helyzetek elé a Jóisten csak erős embereket állít.
2021.02.03. 00:22 – Origo.hu - Bojta Zita
"Sáfár Orsolyából olyan lendület árad, amelynek még telefonon is nehéz ellenállni. A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese jelenleg is próbál, szerepet tanul, és két online premieren is találkozhatunk vele."
2021.01.24 18:30 - 19:30 Bartók Rádió
„Muzsikuslegendák”
Sólyom-Nagy Sándor énekművész
Szerk.-mv.: Némethy Attila
A rádió hangtárából az alábbi linken visszahallgatható az emlékműsor:
Sólyom-Nagy Sándor (Siklós, 1941. december 21. – Budapest, 2020. december 30.)
1. Gustav Mahler: Gyermekgyászdalok – dalciklusból: 1. dal: „Ma újra kél a napsugár” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Lukács Ervin)
2. Sólyom-Nagy Sándor vallomása - Ars poeticája (interjú-részlet)
3. Richard Wagner: Tannhäuser - Wolfram dala: Dal az Esthajnalcsillaghoz (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
4. Sólyom-Nagy Sándor vallomása – Ferencsik János művészetéről (interjú-részlet)
5. Kodály Zoltán: Háry János - Toborzó - „A jó lovaskatonának de jól vagyon dolga” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkarának Férfikara és az Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
6. Sólyom-Nagy Sándor Nemes András mikrofonja előtt (2002) mesélt a Falstaff-szerepének betanulásáról
7. Giuseppe Verdi: Falstaff - Becsületmonológ (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bolberitz Tamás)
8. Sólyom-Nagy Sándor vallásosságáról
9. Liszt Ferenc: Krisztus-oratórium - a II. részből: „Nyolc boldogság” (Sólyom-Nagy Sándor, km. az MRT Énekkara; orgona - Peskó György, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Peskó Zoltán)
10. Kodály Zoltán dala: „Fáj a szívem” (Sólyom-Nagy Sándor, zongorán közreműködik: Pogány Imola)
11. Sólyom-Nagy Sándor vallomása Bayreuthi bemutatkozásáról
12. Johannes Brahms: Német requiem - az oratórium 3. tétele: „Jelentsd meg Uram az én végemet” - 39. zsoltár, Salamon bölcsessége (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás)
2021.01.24 18:30 - 19:30 Bartók Rádió
„Muzsikuslegendák”
Sólyom-Nagy Sándor énekművész
Szerk.-mv.: Némethy Attila
Az emlékműsor az alábbi linken visszahallgatható
/SZTANKAY ÁDÁM/
2021.01.10. 15:59 - Origo.hu
Boncsér Gergely, a Magyar Állami Operaház művésze rendre kimagasló alakításokat nyújt - elég emlékeznünk az Operaház nyári parkavatójára, ahol egyébként Jonas Kaufmann volt a díszvendég. Több szakmai díjat és énekversenyeken elért rangos helyezéseket is magáénak tudhat. A tavalyi évadban az Operaház kamaraénekesi címmel tüntette ki. Ugyanakkor voltak állomásai az életének, amelyekről más irányokba is indulhatott volna, mint amelyek a zenés műfajok felé vezetnek. Hogy nem így történt, az részben az elfojthatatlan alkotói késztetésnek köszönhető, valamint szüksége volt némi szerencsére is, illetve irigységtől mentes szakmai támogatásra.
Katolikus Rádió – „Dallamív”
2021. január 07. csütörtök 11:30 - 12:00
Sólyom-Nagy Sándor énekel
Szerkesztő: Magyar Kornél
A 2020. december 30-án elhunyt Sólyom-Nagy Sándor operaénekesre emlékező műsorban a Kossuth-díjas művész - a Magyar Állami Operaház Mesterművésze - ária- és dalfelvételeiből hallunk:
1. Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - Hans Sachs „orgona-monológja”, II. felv. „Was duftet doch der Flieder” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
2. Richard Wagner: Parsifal - Amfortas monológja, I. felv. „Wehnvolles Erbe, dem ich verfallen” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
3. Gustav Mahler: Egy vándorlegény dalai ciklusból:
- "Szívemben izzó kés van"
- "Az a drága szempár"
(Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – Hungaroton, 1980
4. Kodály Zoltán: Háry János -Toborzó „A jó lovas katonának de jól vagyon dolga. Eszik-iszik a táborba', semmire sincs gondja. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet. Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret...” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János) - Hungaroton, 1982
Az elhangzott műsor visszahallgatható: itt
80 ÉVE SZÜLETETT FARKAS ÉVA OPERAÉNEKES*
TEMPLOM, ZENE, BELVÁROS
-VALLOMÁS-
*Szerkesztette: Kacskovics Fruzsina elnök (Kincses Belváros Egyesület), megjelent a Kincses Belváros 2013-as Kalendáriumában.
/Parlando.hu/ /2020/2020-6
Egy másik, kapcsolódó interjú:
KÉPMÁS magazin – Tóth-Fazekas Andrea
2020. 11. 13.
Az alábbi interjúban Molnár Levente operaénekes bejelentette, hogy megszakította a kapcsolatát az Operaházzal. „Ha nem keresnek meg, akkor 16 évad után ez lesz az első, amikor nem énekelek az anyaszínházamban.” Jelentkezik a Kolozsvári Magyar Opera vezetésére.
Molnár Levente: „Itthon minden fáj”
MNO.hu, 2020. NOVEMBER 29. VASÁRNAP 16:07
LUGAS - Ozsda Erika
MOLNÁR LEVENTE A SZÉKELY MŰVÉSZEK ÁLMÁRÓL, A POCAKOS SZEREPEKRŐL ÉS A GANYÉHÁNYÁSRÓL
„A kiváló bariton a világ szinte valamennyi jelentős operaházában énekelt már. A székelyföldi Molnár Levente kemény ember, kimondja, amit gondol. Ha komoly oka van rá, összerúgja a port bárkivel, de ha szükséges, saját pénzén segíti a fiatal énekeseket. Szelíddé válik, ha a tanítványairól beszél, érzelmessé, ha a családjáról."
2020.10.16 19:00 - 19:30 Bartók Rádió
|
"Arckép" |
- alkotó emberek portréja
Vörös Szilvia énekművész
Beszélgetőtárs-szerkesztő: Fellegi Lénárd
Kincses Veronika születésnapjára
Kincses Veronika – Válogatás az MTVA archívumából, OperaTrezor, 2019
/Demokrata / 2019.04.24. - Spangel Péter/
[...] A borítói idézet Kolonits Klárától származik, aki így írt kolléganőjéről: „…az éneklése annyira folyékony és olvadó, krémszerűen sima és bársonyos… megformálása annyira gondos és gazdag, hogy újra elveszek a hangok sűrűjében.”
Magam is csatlakozom a mai születésnapi jókívánságokhoz: Isten éltesse sokáig a tüneményes Kincses Veronikát!
Éljen sokáig a nagyszerű, gyönyörű, utánozhatatlan humorú
KINCSES VERONIKA!
HORTI LILLA: „MINDIG AZ ÉNEK VOLT AZ ELSŐ HELYEN”
Demokrata.hu – Farkas Anita
2020.09.01.
Az MVM Csoport idén ötödik alkalommal hívta életre az MVM ZENERGIA című sokszínű komolyzenei koncertet, amelyre augusztus 29-én, szombaton került sor. Az idén rendhagyó módon, online közvetített jeles esemény egyik fellépőjével, Horti Lilla operaénekessel beszélgettünk.
[…]
„– Neked is rengeteg a felkérésed, különösen, mióta 2016-ban a II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen második, majd egy évre rá Junior Prima díjas lettél. A világkarrier sincs már olyan messze?
– Egyre inkább foglalkoztat a dolog, és folyamatosan kapom a rengeteg jó szándékú biztatást a művészkollégáktól is, hogy itt az ideje nagyobbat álmodni. Eddig elég könnyű volt a mögé bújnom, hogy itthon is dúskálok a jobbnál jobb feladatokban, alig marad szabadidőm. Pláne így volt ez még az egyetemi évek alatt, amikor a megszaporodó fellépesek mellett párhuzamosan végeztem az opera és a tanári szakot a Zeneakadémián. Több nyelven értek, és nagyon várom, hogy a világ számtalan táján megfordulva tovább fejlődjön a nyelvtudásom, szakmailag-emberileg érjek, és sok-sok nagy művésszel dolgozhassak még együtt. Egyelőre az tart vissza, nyilván a mostani bizonytalan helyzeten kívül, hogy nagyon társasági lény vagyok, kötődöm a szeretteimhez, és jól érzem magam a rengeteg ismerős, mosolygó arc és barát között. Nemzetközi ízelítőt már több koncert alkalmával kaphattam külföldön, ám nem gondolom, hogy állandó társulati tagként szerződnék le valahol. Egyelőre az a terv, hogy a bázisom a jövőben is Magyarországon marad: fontos, hogy legyen egy állandó otthonom, lakásom, ahova hazajöhetek, és ahol nem mellesleg elfér a hatalmas könyv- és kottatáram, valamint a ruhatáram is. És soha nem hagynám el végleg a nagyon izgalmas hazai zenei életet sem, amiben nemcsak mint opera-, hanem mint koncert- vagy dalénekes is lelkesen és a legjobb tudásom szerint veszek részt.”
[…]
„– A Zeneakadémiára is egyből felvettek, kívülről úgy tűnik, eddig szokatlanul egyenesen és magától értetődően alakult a pályád. Belülről is így élted, éled át?
– Tulajdonképpen igen, bár nagyon sokszor érzem, hogy önmagam kevés lennék, valami vagy valaki segít engem felülről. De azt is tudom, hogy ez a segítség mit sem ér, ha az ember nem teszi hozzá a magáét. Ezért úgy szoktam fohászkodni egy-egy nagyobb feladat előtt, hogy istenem, én megpróbálom a maximumot nyújtani, kérlek, pótold ki a belátásod szerint. Ez mindig megnyugtat, mintha lenne alattam egy biztonsági háló. Miközben meg nincs, hiszen a mi szakmánkban mindenkinek minden estéért meg kell küzdeni: akkor és ott kell a lehető legjobbnak lenni. Hogy ne csak arról legyen szó, hogy újra el van énekelve egy már milliószor elénekelt szerep. Az ugyanis, hogy valaki el tud valamit énekelni helyesen, végigbírja, kijönnek a magasságok, nem megy el a hangja, alap, és nem bravúr.
– Mi adja a pluszt?
– Az operaénekeseknél, természetesen a személyiség mellett, talán a legfontosabb e tekintetben a mással össze nem téveszthető hangszín és frazeálás, amiből már egy felvétel első másodpercében tudod, hogy igen, akkor ez Caballé, Marton Éva vagy Maria Callas. Az hozzájuk hasonló nagyok titka az egyediség, egyéniség mind színészetükben, mind zenei művészetükben. Ez a lehengerlő varázsuk oka, amivel még a nem kifejezetten klasszikuszene- vagy operarajongókat is tömegével tudták, tudják megmozgatni. És mivel az éneklés nem öncélú dolog, mi más volna a lényeg: a közönség sírjon, nevessen, érezzen azáltal, amit te a hangoddal és persze a társaiddal, a zenészekkel és a karmesterrel együtt közvetítesz. Ehhez nyilván kell a másik fél nyitottsága is, hogy az emberek adjanak lehetőséget az új dolgoknak, és ne mondjuk egy rossz és unalmas egyszeri élmény alapján ítéljék meg az operát. Ez a műfaj ugyanolyan sokszínű és izgalmas, mint a könnyűzene, Mozarttól Wagneren át a kortárs szerzőkig.”
[…]
Szemere Zita: Nekem itthon van dolgom
/BOJTA ZITA2020.08.18. 19:32, Origo.hu/
„Az augusztus 19-i Parkfoglaló gála fellépői között megtalálhatjuk Szemere Zita operaénekesnőt, akinek ez a koncert most igazi visszatérés, két okból is. A művésznő alig várja, hogy újra színpadra léphessen, mert meggyőződése, hogy ő énekelni született.”
Ősanya és végzetasszony – Interjú Gál Erika operaénekessel
Fidelio - Csabai Máté
2020.08.13. 09:30
Meláth Andrea: Nincs jobb terápia, mint színpadon állni
MÁGÓ KÁROLY2020.07.24. 21:21 Origo.hu
Évekig tiltakozott ellene, de tehetsége, tudása egyszerűen nem engedte, hogy végül ne énekes legyen. És persze a tanárai sem. Sokáig kórusvezető akart lenni, aztán a tanítást tartotta a legfontosabbnak. Később erről sem kellett lemondania, egyetemi docens, a Zeneakadémia tanszékvezetője. Meláth Andrea azonban közben többek között szólistája volt a madeirai End of the Yearnek, három önálló dalestet adott Londonban David Newbold zongorakíséretével, és szólistája volt a Magyar Rádió zenekarának a brüsszeli Europalián. Akkor a Magyar Rádió zenekarát Vásáry Tamás vezette, akivel máskor is dolgozott együtt, ilyenkor pedig, ahogy mondja, különös égi szférákat pendítettek meg. Rendszeresen énekel a Magyar Állami Operaházban, ott két bemutatóra is készült. De énekelt többek között a Palermói Operaházban, a berlini Komische Operben, a Kanadai Nemzeti Operában és a stuttgarti Operaházban is.
Bartók Rádió mai műsora:
17:30 - 18.30 Muzsikuslegendák
Svéd Sándor operaénekes
Szerk.-mv.: Némethy Attila
Egy idő után legtöbbje hazatért külföldi állomáshelyéről…; van aki nyugdíjasként és/vagy inaktívan, van aki aktívan, ki hosszabb, ki rövidebb kitérő után. De más okok is lehettek, de ezek mind a magánügyük.
Néhány név a hosszú sorból találomra: Ilosfalvy Róbert, Miller Lajos, Rost Andrea, Polgár László, Lehoczky Éva, Szirmay Márta, Marton Éva, Budai Lívia, Simándy József, Gulyás Dénes, Gregor József, Gáti István stb. Én idevettem - ideveszem azokat is, akik nem szerződtek ugyan el színházhoz, vagy csak szerepekre, mégis, egy időben többet voltak kint, mint itthon. Ez alól Tokody Ilona és Lukács Gyöngyi sem kivétel.
Hozzáteszem, amíg az Operától távol, határainkon túl építették karrierjüket és művészetükkel vagyonukat is gyarapíthatták - természetesen, származásukkal de legfőképpen művészi tehetségükkel a magyar kultúrát is „reprezentálták”- közben haza-hazalátogattak „vendégszerepelni”, fellépni – örömünkre. Ezt se felejtsük el. Hogy aztán végleg hazataláltak, örüljünk nekik.
Így nagyon jó :) Más kérdés,hogy nem egyről beszélünk, de ezt mindketten vágjuk :)
Oke. Budai Livia -teged idezve- egesz eleteben ragaszkodott a hazajahoz (1977-tol evtizedeken at kulfoldon ragaszkodott) es minden bizonnyal mindig mindenhol szeretettel beszelt rola. Szamtalan tanuja lehet ra. Erettebb koraban vilaghiret valamint szereny vagyonkajat itthon kamatoztatja, ujabb bizonysagaul hazaszeretetenek. Igy jo? ;-)
Ne vidd félre.Egy neves énekes kereshetett annyit a pályája során, hogy annak végeztével ne jelentsen gondot bárhol élni. A többi része nemkívánatos polémiát szülne :)
Kedves Forumtarsam, akarva-akaratlanul a lenyeget irtad meg ;-) "hazatelepult, mert mar befejezte a palyat". Na ja. Errol van szo, kb. errol irtam elozoben. Hazaszeretetet velhetoen tovabb fokozta az itthoni olcsobb megelhetes is ... mint sokaket. Rengeteg nemet, angol, skandinav (nyugger) pedig bizonyara nagyon utalja a hazajat, amikor delebbre, szo szerint "melegebb eghajlatra" koltoznek.Eletuk vegeig, legalabb az ev felere.Mellesleg az olcsobb megelhetes miatt is.
Komoly. Évek óta olvasgatom a művésznő gondolatait, ha jól emlékszem Montreal volt az otthona,ahonnan hazatelepült. Mivel már befejezte a pályát,kizártnak tartom,hogy pénzkérdés volt a hazajövetele.
1177
Ez most komoly? Ragaszkodott a hazajahoz? Hat igen ... egeszen 1977-ig. Akkor ugy lelepett mint a sicc. Csak azt ne mondja senki, hogy azert, mert melloztek itthon. 27 evesen mezzo letere mar akkor foszerepeket enekelt MAO-ban. Nem lenne egyszerubb hazaszeretet-mantra helyett megallapitani, hogy a nagyobb karrier es nagyobb gazsi remenye elcsabitotta itthonrol? Hazaszeretete pedig evei szamanak gyarapodasaval es talan kulfoldi felkereseinek csokkenesevel egyenes aranyban nott es csak no es no ...
Nagyon tisztelem és becsülöm azokat a művészeket, akik ragaszkodnak a hazájukhoz,és szeretettel beszélnek róla. Bravó,és respect maximálisan!
Budai Lívia operaénekesnő minapi „kerek” születésnapja alkalmából belinkelem ide László Zsuzsa tanár, szerkesztő-riporter, újságíró megemlékező cikkét, ami majd a szerzőtől a Parlandó.hu oldalán is olvasható lesz – a szövegben elhelyezett linkekkel feltölltve, hangzó anyagokkal gazdagítva és fotókkal illusztrálva az elmondottakat.
AZUCENA VILÁGHÓDÍTÓ ÚTJA
Négy évtizedet töltött a világ operaszínpadjain. Sikert sikerre halmozott. Már a pályája is így kezdődött, hiszen kamaszlányként Kincses Vera után megnyerte a Ki mit tud? operaénekes kategóriáját, ezután fölvették a Zeneművészeti Főiskolára, 21 éves volt, amikor első lett az Erkel énekversenyen. Egyenes út vezetett a Magyar Állami Operaházba.
Különlegesen szép, nemes, nagy volumenű, bársonyos, magasságot és mélységet egyformán hibátlanul megszólaltató mezzo-szopránja mellé megáldotta a természet kiváló színészi képességgel, muzikalitással. Négy évet töltött az Operaházban, majd fogta a bőröndjét és elindult minden kapcsolatrendszer nélkül a világba. Németországban előbb a gelsenkircheni operaházban énekelt, innen hívták Münchenbe ahol három évi tagság alatt bizonyított kiváló előadásai után a világjáró művészek életformáját, a szabadúszást választotta.
A londoni Covent Gardenben kezdődött a világsikerek sora. Carlo Bergonzi volt a partnere Verdi Trubadúrjában. Azucena alakítása után megnyíltak előtte a világ legnagyobb operaházainak kapui. Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Finnország, majd az USA, Kanada, Japán és még ki tudja hány ország és város közönsége ünnepelte a nagy mezzo-szerepekben.
Azucena elkíséri a mai napig, de sorozatban énekelte többek között Carment, Ebolit, Ulrikát, Delilát, Laurát, Preziosillát, Fenenát, Giuliettát, Maddalénát és persze Amnerist. A szép egyiptomi királylányt más helyszínek mellett a veronai Arénában és Münchenben is, ahol Placido Domingo volt a partnere, aki azt mondta neki az előadás után, hogy:” ... ha ne adj Isten egyszer elvesztenéd ezt a gyönyörű hangod, színésznőként is megélhetnél az egész világon.”
Verdi cigányasszonya, Azucena nagyon a szívéhez nőtt. Számtalan rendezésben, sokféle maszkban, parókában és ruhában formálta meg ezt a nőalakot. Repertoárja gyorsan bővült.
Ahogyan teltek az évek, hangja egyre érett, s ma már a Wagner és a Richard Strauss művek hősnőiként is számon tartják a legnagyobb operaházakban. Huszonöt éves operaénekesi jubileumán a Duna tv-ben készült portréfilmjében ezt mondta: „Én itt születtem, itt tanultam és ha ritkán is tudok itthon énekelni, azért ez a hazám! Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és ezt a világ minden táján hangoztattam és tudják rólam a mai napig is.”
Remekül beszél németül, angolul, franciául, olaszul. Oroszul a szerepek szövegét ugyan megérti, el is énekli kifogástalan kiejtéssel, ám az itthon tanultak nem voltak elegendők, hogy jól kommunikáljon ezen a nyelven is. A másik négy nyelv és persze a magyar, elég arra, hogy mindenütt a világon helyt tudjon állni.
Pályája kezdetén rendszeresen énekelt dalokat, oratóriumokat. A Magyar Televíziónak van egy felvétele, amin a Magyar Állami Hangversenyzenekar kíséretével, Lukács Ervin vezényletével Kodály: Rossz feleség c. dalát énekli a Zeneakadémián. Igazi élményt adó produkció.
A daléneklés és az oratóriumok alig-alig fértek bele a világjáró operadíva életformájába. Ám ha felkérést kap, boldogan teljesíti, hiszen nagyon szereti mind a két műfajt.
Negyven esztendőt töltött a világ operaszínpadjain, s szinte mindent elért, amit csak lehetett.
/László Zsuzsa/
2020.06.26 19:00 - 19:30 Bartók Rádió
Arckép
- alkotó emberek portréja
Vizin Viktória operaénekes
Beszélgetőtárs-szerk.: Fellegi Lénárd
Berczelly István: A művészet valahogy visszafelé fejlődik
BOJTA ZITA2020.06.21. 22:59 Origo.hu
A 2020-as év Kossuth-díjasai között találjuk Berczelly István operaénekest is, aki páratlanul hosszú, egészen a közelmúltig tartó, töretlen karriert mondhat magáénak, mint a Magyar Állami Operaház magánénekese, 2001 óta örökös tagja. Pályatársai mindig az elismerés hangján szólnak róla, sokoldalú és karakteres előadóművész, akivel az Opera a közelmúltban interjúkötetet is megjelentetett.
"Ez az utóbbi időszakra jellemző rendezői gyakorlat, a realista megközelítés...
Na, a rendezésről egy külön előadást tudnék tartani Önnek... Ez a manapság dívó „hozzuk közel a művet a ma emberéhez” filozófia, és hogy ezért alsógatyában játszik mondjuk, a herceg, na, annak semmi köze sincs a műhöz.
A múltkor valamelyik televíziós csatornán hallottam egy interjút Dietrich Fischer-Dieskauval. Sok évvel a halála előtt készült vele a beszélgetés, de ő már akkor sem énekelt operát. Kérdezte tőle a riporter, hogy miért nem? Azt válaszolta: „nézze, már nem vagyok fiatal, ráadásul karmester is vagyok, nem csak a saját szólamomat ismerem az operákból, hanem az összes zenekari stimmet is. Erre jön egy rendező, és teljesen mást akar rendezni, mint amit a zene mond, és ez borzalmas...” Azt is hozzátette még, hogy szerinte direkt csinálják, és hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Ez a világ már nem a szépségről szól... de azért én ezt mindig, mindenhol elmondom, mert hátha meg lehet változtatni. A múltkor is elmondtam ezt nyilvánosság előtt, és sokan odajöttek gratulálni, hogy végre, valaki ezt ki merte mondani."
"Minél szimbolikusabb a darab, annál többféle rendezést lehet ráhúzni. A Kékszakállú-ból nagyon sokféle változat született már...
Nem tudom, mennyire jó, ha egy ilyen lélektani drámát realizálni akarnak. Megmondom őszintén, én a koncertszerű előadást preferálom, az a legjobb. Énekeltem már többféle rendezésben, volt közöttük jó is, a Mikó-féle vagy a Nagy Viktor-féle. Külföldön pedig egyáltalán nem értik ezt a darabot, mert nem ismerik eléggé Bartókot. Nehéz ember és nehéz mű, csak magyar ember érti igazán."
„Zengővárkonynál már van egy kis honvágyam” - Beszélgetés Gulyás Dénessel
Mértékadó - Az Új Ember június 7-i számának kulturális melléklete
„Arcvonások” (1-3. oldalon)
/Petrőczi Éva/
Gulyás Dénes több mint négy évtizedes énekesi pályafutását a nagyon ifjan megnyert Pavarotti Énekverseny óta nem csak elismeréssel, hanem a szeretetre méltó és szeretetet árasztó egyéniségéhez illő érdeklődéssel kísérjük figyelemmel nagyon sokan. Ezúttal nem az impozáns pályaív sokadik felvillantása következik, hanem egy olyan beszélgetés, amely a művész lelki szülővárosába, életének és munkásságának nagybetűs Városába, Pécsre vezet. Abból az alkalomból, hogy az 1959 késő őszen alakult pécsi operatársulatot már csaknem tíz éve igazgatja, pontosan 2011. február közepe óta. Egy zenebarát, sőt részben a muzsikának elkötelezett pécsi család szülötteként a pécsi őstársulat minden előadásán ott volt, nyolc és fél éves korától egészen 1970-ig. Igyekszem nemcsak pontos, de tárgyilagos is lenni. Ez azonban korántsem könnyű feladat, miután számos olyan tévéinterjút végignéztem, amelyben Gulyás Dénes a pécsi évtizedéről vallott. A sok közül most kettőt emelnék ki. Az első egy olyan interjú, amelyben 2016-os Kossuth-díja elnyerése alkalmából ezt mondta: „Hogy mi lesz a holnapi programom? Indulok Pécsre.” Egy 2019 őszén készült Pannon Tv-beszélgetésben, kevéssel a Pécsi Opera hatvanadik születésnapi gálakoncertje előtt pedig elhangzott egy nagyon egyszerű, de felejthetetlen, minden hűségnyilatkozatnál ékesebb mondata: „Zengővárkonynál már van egy kis honvágyam.” Indítsuk innen a beszélgetést.
2020. május 10.
DUNA TV 16.05 – 17.00
„Hogy volt?!” - Gulyás Dénes (2019)
„Mekkora Isten tenyere? Elég nagy ahhoz, hogy maradhassak életem végéig, ha hellyel kínált? Biztosan jól megkapaszkodtam? …Mindent egybevetve érzem, tudom és hiszem, hogy most is a tenyerén vagyok. Ha bármit hoz a jövő, ugyanígy fogom érezni.” – írta önéletrajzi könyvében Gulyás Dénes operaénekes. És hogy mi minden fért bele eddig a pályájába, arról beszélgetünk vele és pályatársaival a Hogy volt?! mai műsorában.
Nem veletlen, hogy az interju vagy a "hozzaszolasra meltatott gondolat" a kozmedia vallasi musoraibol ismert, hiszen az interjut az Uj Ember keszitette. Mindenki -nem csak muveszek- kicsit vagy nem kicsit, annak a mediumnak a szellemisegehez, profiljahoz hangolja gondolatait, valaszait, amelyik eppen kerdezi. Itt is igy volt. Hogy MAO nagy bajba kerult-e, azt nem tudom es foleg: nem kivanom. Feltehetoen atrajzoljak valamennyire az evadtervet. Nagy kar lenne pl.a majusra tervezett es nyilvan mar elkezdett Don Carlosert. Hogy megerett-e a vilag erre az allapotra, azt sem tudom, de a muvesz szerenysegevel kapcsolatos megallapitasod itt tenyleg helytallo. Nem profeta o, aki kinyilatkoztat(hat) ilyen sulyos megallapitast. Vilagveget jovendolokre, megvaltokra, Savonarolakra semmi szukseg, most foleg nem...ahogyan a virusra sem.
PS Azert csak ovatosan banj azokkal a lejart szavatossagu otthoni "kincsekkel"! Lejart szavatossagu operaprodukciok meg csak-csak ... azoktol legalabb nem kap az ember gyomorrontast, otthoni "kincsektol" inkabb ;-) nalam itthon is kerulnek elo mostanaban hasonlo "erdekes" kincsek..
Szerencsére ez a borzalmas szám (1362936) nem az elhunytakat, hanem a fertőzötteket jelöli.
Valószínűleg nekem jobban tetszik az interjú, mint Neked, de azért nekem sem határtalanul. Többek közt hiányolok belőle jó adag szerénységet. (Ilyen megjegyzésemre szoktak olyasmit írni, hogy van mire szerénytelennek lennie.)
A hozzászólásra méltatott gondolat érdekes módon a közmédia vallási műsoraiból ismert. De bevallom, az én gondolkodásmódomtól sem idegen. Ha valamiért megérett a világ a kijózanodásra, szerintem – politikai szimpátiáktól függetlenül – a mérhetetlen pazarlás immár nemcsak szokása, hanem kultusza. Vegyük pl. a Magyar Állami Operaházat, amely legalább egy évtizede csupa, a nemzetközi mainstreamnek megfelelni akaró felújításra, követhetelen mennyiségű bemutatóra szórja a pénzt. Kétlem, hogy most, amikor nyilván nagy bajba került, és át kell alakítania a futó és a jövő évadok terveit, bérleteit, gondol például arra, hogy milyen értékeket menthetne át a repertoárba a spájz és a fagyasztó mélyéről, hogy csak a saját háztartásomig menjek példáért, ahol ebben az időszakban valóságos kincsekre leltem, még olyanra is, aminek lejárt a szavatossága.
A pontosság kedvéért: Molnár Levente nem a „szüksége van”, hanem a „megérett” kifejezést használta az emberiségre (és a világra) vonatkoztatva. Én az eredeti mondattal egy szó kihúzásával értek egyet: »Nem tudom, mi a „célja” a koronavírusnak, de azt igen, hogy az emberiség és a világ megérett egy ilyen kijózanító breakre.« Mert a magabiztos összegzéshez, értékeléshez idejében ki kellett volna kérni a világban az eddig elhunyt 1362936 ember, és a jelenleg intenzív oszályokon, lélegeztető gépeken levő emberek véleményét is.
Általánosságban írom, de a mostani interjúra is igaz: jó lenne, ha akkor művész uraznánk, művész nőznénk valakit, ha már legalább egy emlékezetes alakítást "letett" az asztalra. Jelen esetben ez még nem igazán áll fenn. Én legalább is nem emlékszem egyik szerepben sem erre. És az is megérne egy megfontolást, hogy mi lesz, ha a világturnéra utazó Bánk Bán szerepeire meghirdetett előéneklésen valaki jobban énekli elő Bánk szerepét, mint a zsűriben helyet foglaló Művész Úr?!
Valószínűleg, amikor az emberiség és a világ sorsáról beszélt a Művész Úr, akkor az általa szeretett, emlegetett Bánk bán operából a beillesztett Vörösmarty sorok jártak a fejében, mely szerint:
„Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.”
Az interju szakmai-zenei reszehez nem szolok hozza, de a virushoz igen. Nem hinnem, hogy az emberisegnek mint a muvesz ur mondja, ilyesfajta "kijozanito break"-re van szuksege. Vagy ilyen "pihenesre". "Leallasrol" mar nem szolva. Leall most ugy a vilag, hogy a fal adja a masikat. Bele lehet majd gebedni, ha a vilag sokaig leall es pihen..
