Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
Én csak azt tudom, hogy nem töltötted le, mert külföldi IP címről csak egy letöltés volt (Németországból). És kétlem azt, hogy előzőleg láttad, mivel ez az opera egyetlen közösségi helyről, vagy torrent oldalról sem tölthető le. Így személyes élményed nemigen lehet.Ha pedig nem láttad-hallottad az operát, akkor a kedvenc felvételek topikba nem kellene "véleményt" írnod. Vagy ha mégis hallottad valahol, valamikor, akkor írjad le azt amit hallottál, és ne azzal jöjj, hogy nem Torontóban, hanem Calgary-ban adták elő. Ez nem vélemény és nem érv, hanem kötözködés. Sokféleképpen lehet operát írni, ez nem "szokás" kérdése és ezt bízzuk inkább a zeneszerzőkre. Ez egy egyéni hangvételű nagyopera, ráadásul olyan, ami befogadható, hallgatható, élvezhető. Nyilván nem tetszik mindenkinek, ha megnéznéd, meghallgatnád, akkor lehet, hogy neked sem tetszene, de ahhoz, hogy korrektül véleményt alkossál, ismerned kellene a művet, nemcsak hallomásból, mások által elmondottakból, vagy két perces youtube töredékből.
Távol áll tolem, hogy kotozkodjek vagy piszkolodjak, Kikérem magamnak. Ezek tények amit felsoroltam. 45 éve komolyan foglalkozom az operával, lehet saját véleményem. A 21.században már nem szokás így komponálni. Filmzenének jo de a mufajban nagyon =konnyunek= találom. Biztos, hogy nem maradando értéket fog képviselni. Kinek a pap, kinek a papné, szoktátok mondani.
Egy zenemű az értékét elsősorban önmagában hordozza és csak másodsorban minősíti az, hogy egy bizonyos időegységen belül hol és hány helyen játszották. Biztos lehetsz abban, hogyha végetér a Covid mizéria, akkor fel fog bukkanni Európában is több helyen ez az opera. Ha te egy zenemű megítélésében mások véleményét tartod elsődlegesnek, akkor elolvashatod a San franciscoi felvétellel kapcsolatos véleményeket. Persze jól tudom, hogy csak kötözködsz, már megszoktam ezt az elmúlt hónapokban, de amennyi energiát fordítasz a piszkálódásra, azzal az erővel nyugodtan letölthetted volna, és megnézhetted volna ezt az operát, és akkor lenne saját véleményed, amelyet megoszthatnál velünk, mindannyiunk örömére.
Igen Kanadában, de nem Torontoban hanem Calgary-ben, Ausztráliaban, de nem Sydney-bem hanem Adelaidban / Dél Ausztráliai Állami Opera/.
345
A Moby Dicket az USA szinte valamennyi jelentős operaházában (pl. San Francisco, Dallas, Chicago, Pittsburgh, Utah, San Jose, Washington, stb), valamint Ausztráliában és Kanadában is sikeresen játszották. Az előadás nagy apparátust igényel, és költséges és az elmúlt két évben a Covid sok opera játszási terv megvalósulását akadályozta. A MET 2021-re tervezte Heggie első operájának a Dead Man Walkingnek a bemutatóját, amely 2023-ra tolódott. A Moby Dick MET-ben történő előadása a tervezés fázisában van, erről itt olvashatsz. Az általam bemutatott felvétel a San Franciscoi előadás felvétele, erről a bluray felvételről rövid ismertetést itt olvashatsz. Én hosszú hónapok óta törekszem - a fórum adta lehetőségeket kihasználva - bemutatni kevéssé ismert vagy új, kortárs operákat. Úgy gondolom, hogy ezek között a javarészt általunk ismeretlen művek között valódi gyöngyszemek, igazi értékek is vannak, amelyek mellett elmegyünk, vagy amelyekről tudomást sem szerzünk. Az operarajongók jelentős része elutasítja a kortárs darabokat, előítéletből. És ez az előítélet a tudatlanságból, a mű ismeretének hiányából táplálkozik. Én ezen szeretnék változtatni. Lehet, hogy a lehetőségeim szerények, lehet, hogy szélmalomharcot folytatok, de hétről-hétre letölthetővé teszek 1-1 komplett operát, azért, hogy megosszam veletek azt az örömöt, amelyet én érzek 1-1 ismeretlen mű meghallgatásakor. MIndenkinek szabad akarata van, így erre az örömre én nem tudok és nem is akarok kényszeríteni senkit, így téged se. Ez csak egy lehetőség mindenki számára.
Akkor miért nem adták elo e csodás dalmuvet példáeul a Met-ben és Europában ?
Köszönöm a visszajelzést, kedves Klára. Lehet, hogy csak te töltötted le, és nézted meg ezt az operát, persze ez nem baj, magára vessen az, akit ez nem érdekel. :) Igen, készülök, egy olyan operával, amely számomra óriási meglepetés, remélem másoknak is az lesz. Gondolom hét végére elkészülök vele.
Kedves T!:
Sajnos, csak most tudok reagálni erre a csodás operára. Mert minden ellenvélemény dacára ez opera. Nem musical, egyáltalán nem! Persze, a "klasszikus"-nak nevezett operákhoz nem mérhető, de nem is lehetne olyan, elvégre napjainkban íródott. Nagyon jó, modern zene, helyenként egészen meglepő, változatos fordulatokkal és olyan hangzásokkal, hogy belőni se tudom, mikor milyen hangszer lehet. (Persze, nem volt könnyű megemészteni, de ha az ember akar valamit.!) A tambura nyílt szinen is megjelenik, ez tehát fix. Érdekes a rendezés a vetítésekkel, és nagyon jó a szereplők mozgatása. Ahab kapitány és Mr. Starbuck első perctől megmutatkozó ellentéte jelzi, hogy nem egy harmonikus együttlétre számíthatunk, ezt a zene ki is fejezi. Ahab gyilkos szerep, remek színészi és énekesi alakítás. Külön elismerés az énekesnek a valamilyen módon eltüntetett, nyilván felkötött lábszár miatt, ami nem kis fizikai teljesítmény!
Starbuck is nagyon jó, és a kis Zöldfülű és Kvikvik kapcsolata a szigorú tanítótól a meghitt barátig megkapó, nagyon szép kettőseik vannak, és nagyon jók a matrózok jelenetei. (A Nyugat lánya jutott eszembe, sok férfi és egy női szereplő. Itt is sok férfi, és egy női hang, a kabinosfiú nadrágszerepben, jó ellentét a "tömegjelenetekben".)
A jelek szerint most sem tolonganak a tetszést vagy nemtetszést megfogalmazó vélemények. Ennyire nem fogékonyak az újdonságokra, vagy egyszerűen nem érdeklődnek iránta? Ez költői kérdés volt. Remélem, készülsz még valamivel!:)
Windgassent anno én is hallottam, mint Lohengrint, akkor nagyon tetszett. Gondolom, Slezakot közülünk már senki, csak az aranyos sztoriját ismerem a könyvéből a beugrós Lohengrinről. És szerintem Kaufmann müncheni Lohengrinjének is ott van a helye a legjobbak között.
Azóta sem hallottam olyan gyors Grál-elbeszélést...
És még Ernest van Dyck/1900/, Hermann Winkelmann/1909/, Leo Slezak, Wolfgang Windgassen és nem utolso sorban Placido Domingo is.
Mit írtam, ez egy korábbi összeállítás, nem kérték ki a véleményemet, igazság szerint elsősorban Kónya Sándor és Kaufmann miatt maradt meg bennem. A yt-n sokféle összeállítás kering, érdekes dolgokra bukkanhat az ember, de mindegyok szubjektív, és erősen függ attól, hogy mikortól kezdődik a válogatás. Siegfried Jerusalemet csak tv -ből és yt felvételekről ismerem, egyetértek a dícsérő szavakkal!
Hadd nevezzem be Siegfried Jerusalemet, kis elfogultság okán: láttam vele Pesten.
Peter Hofmann csodálatos Lohengrin volt, én biztos betenném az első tízbe, ha van ilyen.
Peter Hofmann
333
Minden ilyen lista szubjektív! Nem én állítottam össze, elhittem és elhiszem, amit ez a Fischer nevű úriember írt. A hangsúly jelen esetben Kónya Sándor megítélésén volt, azért idéztem. Peter Hoffmann sokat ingázott az opera és egyéb műfajok között, ez nyilván nem használt. Schreier repertoárja ügyében nem tudok nyilatkozni, számomra az idézett cikk a mérvadó.
Egyébként Kaufmann Lohengrin alakítása többek között egy Christian Thielemann nevű egyén tetszését is elnyerte. :)
Peter Hoffmann, Schreier (okosan) sosem vállalt Lohengrint...
Persze, ezek a listák kicsit szubjektívek, én pl. sosem szavaznám a legjobb ötbe Kaufmannt...
Köszönöm, ez valahol azt támasztja alá, amit én írtam!
Ami Kónya Sándort illeti, egy csepp adalék művészetéhez (németül nem olvasók részére: Minden idők 5 legjobb Lohengrinje)
Die fünf besten Lohengrine aller Zeiten 22.07.2018 von Volkmar Fischer
https://www.br-klassik.de/themen/bayreuther-festspiele/geschichte/wagner-lohengrin-fuenf-beste-tenoere-100.html Franz Völker, Sándor Kónya, Jess Thomas, Peter Schreier, Jonas Kaufmann
Vannak fantasztikus felvételek nem az eredeti nyelven és nem éri veszteség a nézőt/hallgatót, ha kellően igényes zenei megformálásban kapja.
Az egyik legszebb bel canto stílusban előadott Procida-áriát a híres Wagner-basszustól, Franz Crasstól hallottam, persze németül. De Kónya Sándor már bőven Bayreuth után képes volt a Lohengrint olaszul megtanulni, mert arra kérték.
Ilosfalvy egyes operákat három nyelven énekelt, a magyar nyelvű Végzet felvétele Gardellivel éppoly érték, mint a német nyelvű Carmen Karl Böhm-mel.
Külön tétel a vígopera, ahol a poén azonnali érthetősége miatt szerencsés, ha a közönség nyelvén folyik az előadás.
Ez valóban csodálatos felvétel, de nem a nyelv miatt, hanem a remek szereplők, énekesek, elsősorban Gedda miatt! A svéd nyelv nem zavart, a zenére koncentráltam, egy idő után már fel sem tünt. De bevallom, nem vettem fel a megtanulandó nyelvek listájára!
Egy halk, nagyon-nagyon halk észrevétel: Nicolai Gedda csodálatos karrierje során a világ vezető operaszínpadain számtalan szerepet énekelt, általában az opera eredeti nyelvén! Ahogyan Birgit Nilsson sem svédül hódította meg a világ operaszínpadait, stb. Egy top-szintű énekesnél az eredeti nyelven éneklés alapkövetelmény. De ők is emberből vannak, képesek rá, tehát nem ösdögtől való dolog. Persze, kicsit strapás.
Az idegen nyelv elsajátításáról folyó vitában ne felejtsük el a motíváció jelentőségét: volt olyan közgazdász diplomával rendelkező tanítványom, aki Németországban kutyakiképző-iskolában tevékenykedő barátnője invitálására indult neki a nagy kalandnak! 3 - azaz három hónap - határidőt adott önmagának az alapszíntű nyelvtudás megszerzése céljából. Az akkori viszonyokhoz képest horrorisztikusan magas óradíj megfizetésének ajánlatával jelentkezett be nálam, és becsületére legyen mondva, ezt meg is valósította/valósítottuk. Kérdésemre, hogy tulajdonképpen mit fog csinálni odakint, nem volt konkrét válasza, majd kiderül - slussz! Motíváció: pénz!
Szerinted.
Van musical is, te hallgasd azt. És van belőle képregény is, olvasmányos. Amit viszont tőlem letölthetsz, az egy opera.
A Moby-Dick szép zene, de nem Opera, inkáb jo Musical, jo filmzene szerintem.
A legszebb Lenszkij áriát Jussi Björlingtől hallottam, svédül, 1960-ban, egy hónappal a halála előtt énekelte. Sajnos az idő kerekét nem lehet visszaforgatni.
Az alábbi linkről letölthető egy hétig egy pompás Álarcosbál élő közvetítése Stockholmból a 60 éves Nicolai Geddával - SVÉD nyelven.
Kérdésem: vajon zavar-e bárkit is a nyelv ilyen produkció hallatán?
Jó szórakozást!
Macskás után nehéz megszólalnom, de azért megpróbálom.
Innen töltheted le legújabb meglepetésemet, Jake Heggie Moby Dick című operáját, a San Franciscói Operaház előadásában, magyar-angol-francia-és német felirattal. Javasolt lejátszó VLC, a magyar felirat automatikusan indul (ne ijedj meg a az első képkockák lefordítatlan-lefordíthatatlan imájától). Az opera 1 hétig tölthető le.
A mű szomorú aktualitását az adja, hogy az operát Jake Heggie a napokban elhunyt Stephen Sondheimnek ajánlotta.
Jake Heggie neve nem lehet teljesen ismeretlen Magyarországon sem, hiszen az első operájának, a Ments meg, Uram-nak magyarországi premierje 2020. szeptemberében volt az Eiffel házban, és bár a többi előadást a Covid elfújta, 2022 januárjától ismét láthatjuk. A Moby Dick pedig Heggie eddigi utolsó operája, amelynek bemutatója 2010-ben volt a Dallasi Operában, a most letölthető felvétel pedig a San Franciscói Operaház 2012-es előadásán készült. Ez egy igazi nagy opera, nemcsak a maga 2 óra 20 perces időtartalmával, hanem minősége tekintetében is, a legtöbb méltató a 21. század eddigi legjelentősebb művének tartja.
A mű alapja Herman Melville 1851-ben megjelent ikonikus regénye, amely méltán tagja Mark Twain Huckleberry Finnjével és Fitzgerald Nagy Gatsby c. regényével a "Great American Novel" nagy hármasának. A Moby Dick - gyermekkorunk kedves olvasmánya - egy igazi, nagy romantikus regény és a belőle, 1956-ban készült film is emlékezetes. Egy szövevényes és egyáltalán nem koherens romantikus regényből, amely ráadásul egy több évig tartó hajóutat ölel fel, a végtelen óceánról, a tengerről, a bálnákról, a viharban hánykolódó hajóról, amelynek a zenei és vizuális megjelenítése szinte lehetetlen, erről a témáról operát szerezni igencsak nehéz lehet. Heggie-nek ez a feladat azért sikerülhetett, mert a cselekmény vezérfonalát megtartva, a hangsúlyt az emberi lelkekben lezajló történésekre helyezte, azokra a mély erkölcsi kérdésekre , amelyek aktualitása 200 év alatt semmit sem változott, és a ma ember számára ugyanolyan kínzóak és megválaszolhatatlanok. Ez egy csodálatos zene, fantasztikus vizuális megoldásokkal, elsőrendű énekesek emlékezetes alakításával. Dobjátok félre előítéleteiteket, engedjétek közel magatokhoz ezt az izgalmas, felkavaró és megindító zenét, amely bizonyítja, hogy az opera nem halt meg, van jelene és van jövője.
321
Köszönöm. Annette Dasch-t sikerült beazonosítanom, remek Ghita volt. Ismerős volt még Derek Welton neve, de a szoknyás Don Esteban alakjában nem jöttem rá, hogy ő. Viotti nagyon jó karmester!
Igen, a tökeletes elszigeteltség is egy lehetséges rendezői felfogás, de evvel az egyébként érdekes megoldással csak a cselekmény kibontakozását nem teremti meg - ha egyáltalán célja volt!. A zenekar tökéletesen játszott, nem véletlenül írtam, hogy része volt a születésnapi ünnepségnek, és az énekesek is ragyogóak voltak. Annette Daschról pl fel nem tudtam volna tételezni, hogy ilyesmire is képes! Kár, hogy nem adják meg a részletes szereposztást!
Köszönöm szépen kedves Klára az értékelést, én picit érteni vélem a holland elképzelést, mindnyájan kalitkába vagyunk zárva, éldegélünk a mi kis terünkben, a saját kis világunkban, a saját elképzeléseink szerint, és még elvi esélyünk sincsen arra, hogy átjussunk egy másik kalitkában élő emberhez. Elszigeteltségünk tökéletes és végletes. Gondolom, hogy az opera értelmezésének ez is egy lehetősége, bár a mondanivaló ennél komplexebb és többirányúbb. Viszont a zenekar sokmindenért kárpótol bennünket, mert a karmester és a zenekar a rendező elképzelésének fittyet hányva, csodálatos színpompával és az érzelmek teljes skálájával szólaltatja meg ezt a nem mindennapi művet. Az énekesek is nagyon jók ezen a felvételen, ha CD-ről hallgatnánk mindkét felvételt, akkor lehet, hogy a hollandi lenne a befutó.:)
És ne reménykedjetek, nem lesz pihenés, mert számomra is meglepő módon holnapra elkészül a következő bemutatóm, egy XXI. századi nagyopera, sosem látott, sosem hallott, igazi meglepetés. :)
Kedves takatsa! Mostanra sikerült megnéznem a Törpék mindkét változatát! Ha azt mondom, ég és föld, akkor ez tükrözi a véleményemet. Nagyon jó opera, rövidsége ellenére több feszülség és dráma van benne, mint egy három felvonásos Verdiben. (makacs verdiánusok, bocs!) A harmonikus, szinte idilli kezdettől fokozatosan, töretlen ívvel jut el a tragikus végkifejletig, a törpe haláláig, ezt a zene nagyon jól kíséri.
A Los Angeles-i hagyományos rendezés, korabeli jelmezekkel, díszletekkel és egy rettenetesn csúf, de csodálatos alakítást nyújtó és remekül éneklő törpével. Zeneileg nagyon jó, és valamennyi szereplő remekül énekel. Az infánsnő hisztis, akaratos megnyilvánulásai - látni akarom az ajándékomat, de azonnal - előrevetítik a szomorú jövőt, a törpe szinte tökéletes "megvezetését", aminek a vége az egyoldalú szerelem a törpe részéről, és a teljes összeomlás. Az opera második része, mikor az udvarhölgy rávezeti a törpét a valóságra, és az szembesül saját csúfságával és megcsalatásával, kettősük és a törpe áriája szerintem csodálatos!
A Dutch National Opera előadása merőben más, abszolut modern, ha ezt nézem először, nehezen tudtam volna értelmezni a látottakat! Érdekes fordulat a zenekar színpadra helyezése, szinte részesei a születésnapi ünnepségnek - nagyon jól játszanak! - de a rendezés koncepciója a kis kalickákba helyzett énekesekkel gyökeresen ellentétes az opera cselekményével! Nem csak azért, mert a törpét alakító énekes megjelenése ellentétes a történet szerint annak rettenetesen csúf, nyomorék, stb. lényével, ez még elmenne, a nézői fantáziára is lehet építeni. De a cselekmény szerint az infánsnő virágot ad a törpének, táncol vele, minden szavával és mozdulatával csalogatja csábítja, ami egymástól teljesen szeparált, különálló "dobozokban" éneklő szereplőkkel nehezen valósítható meg. Ez nem kisebbíti a csodálatos zenét, de számomra zavaró. Ja, még valami! Az operában végig németül énekelnek, ezt hallgatva és a feliratot olvasva akaratlanul is ellenőriztem művedet, a felirat jó!
Aligha tudok jobb Nabucco-t ajánlani. STOP,1987, R.Muti, G.Dimitrova, R.Bruson.
www.youtube.com./watch?=QlpCwsxeEGg
Kedves Orfeo, köszönöm a visszajelzést, örülök, hogy tetszett az opera. Nekem is nagyon nagy meglepetés volt. Szerintem Mahler más utakon járt. olyan grandiozus zenét Zemlinsky sohasem szerzett, de meg sem próbált írni. Őket a barátság kötötte össze és ez a szerencsétlen szerelem. És tudtommal Mahler operát sem írt, csak szimfóniákat, dalokat. Azért belegondolva, ez elég furcsa, hiszen nagy opera-karmester volt. Én inkább R. Straus jegyeit véltem felfedezni, de Zemlinsky lágyabb, líraibb. Azért javaslom, hogy hallgass bele az amszterdami felvételbe is, ez egy kisméretű fájl, hamar letölthető, és a zenekar egészen lenyűgöző.
Kedves takatsa,
Nagyon köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet erre az operára, külön köszönet a jó minőségű felvételért (a Los Angeles-i felvételt töltöttem le).
A Lírikus szimfóniát nagyon szeretem, nem gondoltam volna, hogy az eggyel korábbi opusz egy ilyen színvonalú remekmű.
Zemlinsky-t magamban mindig Mahlerhez párosítottam, egészen pontosan gyengébb kiadású Mahlerként gondoltam rá, de a Lírikus szimfónia úgy érzem, megütötte a mahleri színvonalat.
A 2003.április pesti eloadásra gondolsz ? Kovács János vezényelte.
Kedves Lujza és Klára, köszönöm a kommentet. Még 6 napig tölthető le Zemlinsky "A törpe" c operájának két nagyszerű felvétele.
Köszönöm szépen, ez izgalmas lesz! Én már találkoztam ezzel az operával, de nem állítanám, hogy ismerem. És külön köszönöm a librettót is.
És én még azt hittem, hogy viszonylag tájékozott vagyok opera-ügyileg! A Zemlinsky nevet ismerem, Jonas Kaufmann önéletírásában szerepel ez a név, mint a művész amerikai menedzsere - ha nem puszta névrokonság, akkor valószínűleg leszármazott, aki nem esett messze a fájától. De hogy egy ilyen nevű operaszerző létezett valamikor, ráadásul a MÁO-ban is bemutatták egy művét, azt most olvasom először.
Ha másért nem is (dehogynem, több szempontból is), hát ezért különlegesek és figyelemre méltóak ezek a feltöltések, mert nem csak jól ismert operák nehezen, vagy alig beszerezhető felvételeit kapjuk, kapják az érdeklődők ingyen és bérmentve, de olyan darabok is a látókörünkbe kerülnek, amikről csak a vájtfülúek tudtak eddig! Vagy ők se, de megjátsszák a tájékozottat.
Én nem vagyok rest ezúttal is megköszönni, és a továbbiakban is mnden alkalommal megköszönöm, mikor le tudom tölteni. Gyengébbek kedvéért, ez nem takatsa fórumtárs "ajnározása", hanem egyszerűen jólneveltség, mondhatni gyerekszoba!
Erre a hétre egy elfeledett-újrafelfedezett művet hoztam, Zemlinsky Törpe című operáját, amely innen, két különböző előadásban, 1 hétig letölthető, magyar felirattal, ajánlott lejátszó: VLC.
A hányatott sorsú Alexander Zemlinsky élettörténete is megér egy külön misét. Az 1871-ben Bécsben született, félig zsidó Zemlinsky a kor ünnepelt zeneszerzője, zenetanára és karmestere volt, Bécsben és Prágában tevékenykedett. Barátságban volt a kor sok híres zeneszerzőjével, és Schönberg Zemlinskyt vallotta tanítómesterének. Hitler hatalomrajutását követően, 1938-ban, az USA-ba emigrált, de nem tudott beilleszkedni a tengeren túli zenei életbe. Sorozatos agyvérzések után, 1942-ben halt meg.
1919-21 között írta a Törpe című egyfelvonásos operáját, Oscar Wilde meséjének nyomán, de Wilde meséjét jelentősen megváltoztatta, saját sorsához adaptálva. Zemlinsky az 1900-as évek elején szerelmes volt tanítványába, Anna Schindlerbe, aki kezdetben ezt a szerelmet viszonozta. Viharos kapcsolatuk két évvel később azzal ért véget, hogy Anna feleségül ment Zemlinsky barátjához, Mahlerhez. Zemlinsky nagyon előnytelen külsejű, csúf ember volt, Anna később, baráti körben, Zemlinskyt ronda kertitörpének titulálta. Zemlinskyt a szerelmi csalódás nagyon megviselte, ebből sohasem épült fel teljesen, és operájában tulajdonképpen saját személyes tragédiáját zenésítette meg. Ettől válik ez az opera felkavaróvá de ugyanakkor zavarba ejtővé is. Amíg Oscar Wilde meséje kiegyensúlyozott, a 15 éves gyermek-infánsnő és a torz törpe kapcsolata árnyaltan, mindkét résztvevő szemszögéből, részrehajlás nélkül kerül bemutatásra, addig Zemlinsky operájában a hercegnő 18 éves, csodaszép, de kegyetlen, egyértelműen negatív, elnagyoltan és semattikusan ábrázolt személyiség, a zeneszerzőt megszemélyesítő törpe pedig a meggyötört, megalázott és eltiport áldozat. Általában nem válik előnyére egyetlen zeneműnek sem az egyoldalú ábrázolás és az objektivitás ellenében a szubjektum előtérbe kerülése, de ez az opera kivételként erősíti meg ezt a szabályt: csodálatos, szívbemarkoló és mindenkit megrendítő Zemlinsky zenéje. Az operát 1922-ben Klemperer vezényletében mutatták be, 10 évig sok helyen sikeresen játszották, majd tetszhalott állapotából 1981-ben a Hamburgi Opera előadásában ébredt fel, azóta a világ vezető operaházaiban gyakran tűzik műsorra. 2003-ban, majd 2005-ben a Magyar Opera is műsorra tűzte, a youtube-on is fellelhető ennek az előadásnak a felvétele, sajnos technikailag nagyon gyenge, szinte élvezhetetlen minőségben.
Zemlinsky nem tartozott a Schönberg vagy Bartók formátumú nagy újítók közé, művei és ez az operája is a századfordulós német romantika és R. Strauss zenevilágát idézik, de ez egy színvonalas, egyéni hangvételű, eredeti zene, megérdemli, hogy felfedezzük, hallgassuk, szeressük.
Két nagyszerű előadást választottam, első ismerkedésnek mindenképen a Los Angelesi opera 2008-as felvételét javasolnám. Ez egy nagyon szépen, hagyományosan rendezett, kosztümös előadás, nagyszerű énekesekkel, kiváló zenekarral. Ez a felvétel egy nagyon jó minőségű, bluray korong kópiája, az automatikusan induló magyar felirat mellett angol-német-francia-olasz-japán felirattal.
A másik felvétel azoknak javasolt, akik már ismerik az operát. Ez a 2021-es Holland Opera felvétele egy modern, végletesen lecsupaszított, a lelki történésekre fókuszáló rendezés, egy fiatal zseni-karmesterrel, fantasztikus zenekarral, csodás szereplőkkel. Ebben az előadásban nem a történet a lényeg, hanem a lelki mélyréteg, amellyel a mi, aszimmetrikus, túlzásokba eső és a végletekig hajszolt korunkban talán jobban tudunk azonosulni, mint a 100 évvel ezelőtti közönség. Ez a első előadástól alapvetően eltérő rendezői- és karmesteri koncepció jól példázza azt, hogy hogyan lehet egy 100 éves művet a mai kor szemüvegén át nézve újra felfedezni. Jó szórakozást kívánok mindkét felvételhez. (Mellékelem az opera kétnyelvű (német-olasz) librettóját és a 2003-as magyar előadás kisérőfüzetét is.)
Most egy kis szünet következik, de reményeim szerint decemberben újra jelentkezem.
Köszönöm szépen, kedves Klára. Remélem, hogy nemcsak neked szerzek örömöt a feltöltéseimmel. :)
Miután több fordulóban meghallgathattuk - bocs, képzavar - elolvashattuk az összes "nemszeretem", "nekem juszt se tetszik" véleményt, valamint meglehetősen teljes képet kaptunk a középkori jogból, szokásokból, baromfiudvar lakóiból, étlapból, itallapból, fordítási rejtelmekből, stb. sőt, én is megkaptam, amit mások szerint megérdemlek, evezzünk barátságosabb vizekre!
A Gianni Schicchi remek vígopera, a Triptichon utolsó darabja, amit sajnos többnyire külön adnak elő, megbontva a Puccini által felépített remek hármas egységet! Dráma - poézis - vígopera, vérbő komédia! A ROH takátsa fórumtárs által feltöltött előadása valóban nagyon jó előadás, nem véletlenül tartják Pappano mestert az olasz repertoár (is) szakavatott tolmácsolójának! Lucio Gallot én eddig Rance seriffként és a Köpeny Michele szerepében láttam, mindkettő nagyon jó alakítás volt, de merőben más műfaj. Azok alapján eszembe nem jutott volna, hogy ilyen humorral, szemlátomást örömmel tud egy vígjátéki figura szerepébe bujni. A rendezés is nagyon jó, a mai környezetbe helyezés dokumentálja, hogy az ember már csak ilyen, történelmi kortól, rangtól és vagyoni helyzettől függetlenül. Szerencsére a cselekmény ezt a modernizálást lehetővé teszi, nem lesz torzó belőle. Valamennyi szereplő nagyon jó volt, az éneklés mellett színészi játékuk is passzolt a cselekményhez, a zenéhez. Megérdemelték a sikert, a tapsot. A magyar felirat kivesézése "szakavatott" lektorok által megtörtént, borítsunk leplet rá. Nekem tetszett, tetszik! Számomra ez a lényeg.
off: őszintén örülök ED fórumtárs érdeklődésének! Lassan kezdtem azt hinni, én vagyok szinte az egyedüli, aki letöltöm, meghallgatom és jó szívvel értékelem ezeket a feltöltéseket! Remélem, lesznek új fórumozók, és lassan talán visszatérnek azok is, akik bármilyen ok miatt elmaradtak.
Nekem nincsen kifogásom a sör ellen, én is szeretem, bár pápa sem vagyok, és mi pontosan abban a régióban élünk, ahol sör-bor mindkettő előfordul. És persze az ellen sincsen kifogásom, miért is lenne, ha te a sörre asszociálsz, és beírod a fordításba, holott csak ivásról, italról van szó. De azért emlékezz vissza, hogyan fogadtad a Jenufás krumplipucolást, amikor egy nem részletezett házimunka kapcsán azt írtam, miközben a videón vadul pucolták a krumplit. Egy feliratnál, amely egy konkrét videóhoz kapcsolódik, nyilván a librettó mellett az előadást is figyeli az ember, hiszen a felirat a konkrét előadást (is) illusztrálja. Ezért gondolom azt, hogy a librettó és a video-felirat más kategória, éppen ezért némileg eltérő szabályok vonatkoznak rá.
Igen, bennem van némi alázat, és amint írtam, a legotrombább és legdurvább, legmegalázóbb kirohanásokban is keresem az igazság apró morzsáit, mert az ember mindenből tanul, tanulhat és még a rosszat is jóra transzformálhatja magában.
Továbbiakban is Tisztelt Héterő Fórumtárs!
Én az eddigiekben iparkodtam az érzésem szerint megfelelő hangnemet használni Önnel szemben, és valami hasonlóban reménykedtem. Az Ön által alkamazott stílus és hangnem alapján nem csak fafejű vagyok, de naív is. Valóban, Ön nem ígért nekem Jenufa operafordítást. Előszőr Kozlok Laci kérte magyar felirat készítését, és én voltam bátor ezt a kérést megismételni annak dokumentálása céljából, miért "posvány" takatsa fórumtárs felirata, és milyennek kell lennie egy megfelelőnek. Mert tanulni, okulni a megfelelő példából lehet. A kritika akkor hasznos, ha nem csak birál, de oktató jellegű is!
Végre némi érdemi csevegés a témáról.
bere = ital, ivás.
Ám a sört azidőtájt főleg a szerzetesek főzték. A komló 1270-től került az árpa mellé alapanyagnak, noha meglehetősen drága volt; komló nélkül pedig a sör elég vacak lehetett. A Donátik nyilván bort ittak, a barátok sört, ám a Buoso-végrendelet nyomán fordulna a kocka. Nem is annyira hiteltelen ez a megközelítés.
1300 körül népszerű volt Itália területén a sör, írja egy olasz sörkedvelő; a római pápa is szerette, a sörfogyasztás az aranykorát élte.
"...amava più del dovuto la buona birra che si faceva produrre in abbondanza ed in abbondanza tracannava. I cittadini romani vissero, sotto di lui, un periodo d'oro per i loro consumi di questa bevanda, pur rimanendo saldamente legati alla "fojetta" trasteverina."
Ami a "Galletti di canto tenerini!" értelmezését illeti, a "zsengehúsú kiskakas" valóban pontosabb volna. Az előző sor épül tovább: "(Méghogy) kakas?? (Dehogy!) Gyenge, finom pipi! Kedvesen kotyogó kicsi kukurikí!" Igaz, túlfordítás, ami verses változatnál elfogadható. Még így is jóval közelebb áll a valósághoz, mint a trotty-rímű takatsa-változat: "Hanem mindenből a legjobb!"
galletto = fiatal kakas, kiskakas
galletto di primo canto = pelyhes állú, tapasztalatlan fiatal kakas
canto del gallo = kakaskukorékolás
parole tenere = gyengéd v. szeretetteljes szavak; szerelmes szavak
tenerino = omlós, lágy, selymes, puha
Írod:
"...próbálok ebben is fejlődni, és a feliratok minőségén javítani. Régebben csak az angol feliratot fordítottam, de az elmúlt hónapokban már mindig felkutatom az eredeti librettót, és fordítás közben belenézegetek a DVD más nyelvű felirataiba is. Tehát változtattam a fordítási technikámon, és remélhetőleg ez a változás hozzájárul a felirataim minőségének javulásához."
Kezdettől fogva éppen ezt javasoltam!
- Nem emlékszem, hogy ígértem volna neked bármilyen operafordítást. Az operalibretto értelmezése és fordítása nem lóverseny, főleg nem játék.
- A YouTube minden feltöltés során mérlegeli, hogy mit enged kitenni és mit nem (gyakran egyáltalán nem, vagy csak részben). Hagyd meg számukra ezt a privilégiumot. Ha kifogás merül föl, kérhet bárki letiltást az adott oldalon. Egyébként az egész jogi felvetés kizárólag a takatsa-féle úgynevezett "licenszszerződés" kapcsán merült föl. Ügyet te próbálsz csinálni a dologból.
- Gondold meg: az idei Marton Éva énekverseny szeptember 4-i döntőjéről 6-án már megjelent magyar felirattal ellátott részlet, noha az előadás YouTube-közvetítésén a darabismertetőn kívül semmi más felirat nem volt. Talán gyorsan készült DVD és forgalomba is hozták? Ismereteid eléggé hézagosnak mutatkoznak ezen a téren. A takatsás-DVD-ket is valamikor valakik megcsinálták – nulláról. Olvashattad 283 alatt a részleteket.
300
